• 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Évfordulók 2019-ben

Évforduló és eseménynaptár

1219

A Gyulaffy család felemelkedése
A Rátót nembéli Gyula királyi udvarbíró, az ő leszármazottai a Gyulaffy család.

1244

Tihany hiteleshely
Ekkori keltezésű a tihanyi hiteleshely első megmaradt oklevele, melyben egy pécselyi malomhely adásvételét rögzítik.

1244

Gátépítés az Ördögároknál
Az Ördögárkon északi irányban lezúduló csapadékvíz feltartóztatására keresztgátat építettek. Gátfő - Gatfew (Mai Gátfő utca.)

1319

Attyapuszta település első írásos említése.

Gecse település első írásos említése.

 

Bővebben: Évfordulók 2019-ben

Évfordulók 2018-ban

Évforduló és eseménynaptár

1018                           

1000 éve említik először írásban Vörösberényt.
A veszprémvölgyi monostor görög nyelvű alapítólevele Kálmán király átiratában maradt meg. Az adományozott 9 falu: "Szárberény aztán Mama, aztán Sandor, aztán Kenese, aztán Csittény, aztán Szántó, aztán Padrag, aztán Zalészi, aztán Gerencsér."

1093                        

925 éve említették először írásban Aszófőt.
A település első említése a Tihanyi Apátság birtoklevelén Azzofeu néven. A név jelentése „száraz völgy”.

1193

825 éve említették először írásban Inotát.
Inota első írásos említése III. Béla oklevelében, melyben három szőlővel a fehérvári keresztes konventnek adományozza a falut. Az oklevél Inota nevét Iunota formában említi.

1318                              

700 éve említik először írásban Felsőörsöt.
Felsőörs nevének legelső ismert, írott emléke 1318-ból származik, Superior villa Wrs formában.

1443                             

575 éve már a veszprémi püspöknek pénzverési joga volt.
Egy 1443-as keltezésű oklevél szerint a veszprémi püspöknek jogában állt pénzt vereti Bodó Györggyel együtt. Bodó György várban betöltött szerepét az oklevél nem említi. Az év június 1-től azonban testvére, Miklós segédpüspök lett, és a pénzverés joga rá is átszállt. Az oklevél a pénzverési jogot, mint már meglévő kiváltságot említi.

 

 

Bővebben: Évfordulók 2018-ban

Évfordulók 2017-ben

Évforduló és eseménynaptár

 

1217 – 800 éve

– II. Endre adománylevelében először jelenik meg önálló birtokosként a veszprémi káptalan.

találkozott II. Endre királlyal Veszprémben RÓBERT, Rupert, Rudbert (Lüttich [Belgium?] – 1239. nov. 2.) r. k. püspök. A 13. században élt veszprémi püspökök sorából magasan kiemelkedett. Róbert püspöknek jelentős része lehetett abban, hogy II. Endre fogadalmát teljesítve 1217-ben a Szentföldre sereget vezetett. A király seregével a tenger felé vonulva Veszprémben a püspök vendége volt, aki a hadjárat költségeinek fedezésére átadta egyháza legértékesebb kincseit: köztük Gizella királynénak drága kövekkel kirakott és legtisztább aranyból készült, tizenkét márka súlyú koronáját. A koronát 1217-ig a veszprémi székesegyház kincstárában őrizték.

halt meg TURUL (? – 1217) ispán. Tapolca első név szerint ismert tulajdonosa. 1217 előtt II. Endre király híveként szolgálatai fejében birtokadományként kapta a települést. A mai Szent György-hegy (a középkorban: Hegymagas) környékén a Veszprémi Káptalan rovására hatalmaskodással gyarapította birtokait. Részt vett a király 1217. évben kezdődött keresztes hadjáratában és onnét hazatért.

 

Bővebben: Évfordulók 2017-ben

Évforduló és eseménynaptár 2016

Január

1766. január 1.

250 éve halt meg FÁBRI Gergely (Osgyán [Szlovákia], 1707. júl.–Nemescsó, 1766. jan. 1.) ev. püspök. Győrben, Késmárkon, Sopronban, majd a wittenbergi egyetemen tanult. 1731-ben Győrben diakónus, 1932-től rektor, 1737 és 1753 között vadosfai lelkész. Közben három évig a Dunántúli Ev. Egyházkerület püspöke. 1745-ben nyilvános gyászbeszédei miatt perbe fogtár, de 1760-ben felmentették. A vadosfai r. k. templom felszentelése alkalmával kitört zavargások miatt 1752–1753-ban várfogságban tartották. 1753 után Kertán, 1759-től Nemescsón lelkész.

 1846. január 1.

170 éve kezdte meg működését a Veszprémi Takarékpénztár.

2001. január 1.

15 éve működik hivatásos bábszínházként a Kabóca Bábszínház.

1666. január 3.

350 éve halt meg LIPPAY György, zombori (Pozsony, 1600, okt. 9.–Esztergom, 1666. jan. 3.) r. k. püspök. Alsóbb iskoláit szülőhelyén és Bécsben végezte. Az egyetemet már egri kanonokként Grazban kezdte, Rómában folytatta, ahonnét 1625-ben, felszentelt papként tért haza. Még az évben esztergomi kanonok, két év múlva pedig tornai esperes. Pécsi püspökké 1631-ben nevezték ki, 1633. február 1-jén pedig átvette a veszprémi egyházmegye kormányzását. Négy év múltán, 1637. május 14-én egri püspök, és e minőségében 1638-ban vett részt a nagyszombati zsinaton. 1642-től esztergomi érsek. Veszprémi és egri püspökként a királyi kancellár méltóságát is viselte. Veszprémi munkálkodásának nem maradt említésre méltó nyoma. Sírja a pozsonyi Székesegyházban.

1941. január 3.

75 éve hunyt el CSOLNOKY Ferenc ifj. (Vp., 1853. ápr. 9.–Vp., 1941. jan. 3.) orvos, kórházigazgató. Elemi és középiskolát Veszprémben végezte, Pápán érettségizett. 1872-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán orvostudori diplomát szerzett. A fővárosban kezdte a munkát, 1878-ban visszajött Veszprémbe. Először a megyei börtön, majd Veszprém város tiszteletbeli orvosává és 1881-ben a városi kórház másodorvosává nevezték ki. Neve közel fél évszázadon át összekapcsolódott Veszprém város egészségügyi kérdésekben hozott intézkedéseivel. 1894-től a városi kórház sebész főorvosa. Sokat tett annak érdekében, hogy a kórház menedékház jellege megszűnjön és az öreg, elfekvő betegek számára szegényház épüljön. A szegényház, a Pápai út elején, 45 férőhellyel 1890. január 1-jén nyílt meg, és 1950-ig működött. (2012-ig Zeneművészeti Szakközépiskola volt.) A kórházigazgatói teendőket 1899. február 23-tól 1926-ig látta el, ő volt az első orvos-igazgató. Az intézményt a városi víz- és csatornahálózatra köttette. Az ágyak számát 1906-ban már 142-re emelte, 1904-ben a sebészet számára 30 ágyas pavilont építtetett. 1916-ban királyi tanácsosi, 1925-ben pedig egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. Tábla őrzi emlékét a Megyei Kórház B épületének és a Toborzó u. 11. sz. háznak – ahol élt és dolgozott – falán. A kórház 1990. június 28-án felvette a nevét. Az 1990-ben alakult Csolnoky Ferenc Emlékbizottság minden év április 9-én tudományos ülésen tiszteleg emléke előtt. Síremléke a veszprémi Vámosi-úti temetőben van.

1936. január 4.

85 éve született MOZSDÉNYI László (Tapolca, 1936. jan. 4.–Tapolca, 2008. nov. 27.) köztisztviselő. Apja: Mozsdényi Gyula szabómester. 1954-ben a sümegi Corvin Ottó Gimnáziumban érettségizett. 1971-ben a budapesti tudományegyetem jogi karán szerzett oklevelet. 1975-ben Veszprémben a MLEE szakosítóján végzett. 1954–1956-ban tapolcai Járási Begyűjtési Hivatalban, 1957–1958-ban Lesencetomajon tanácsi előadó. 1959–1960-ban Balatonedericsen tanácstitkár. 1961-től 1971-ig a Tapolcai Járási Tanácson főelőadó, 1972 és 1978 között a Járási Hivatalnál osztályvezető. Az 1979–1981-es években a Járási–városi NEB, 1982–1983-ban a Járási Hivatal elnöke Tapolcán. 1984-től 1989-ig a Tapolcai Városi Tanács elnökhelyettese, 1990-ben mb. tanácselnök. 1991–1993-ban a Köztársasági Megbízott Hivatalában főmunkatárs, 1993–1994-ben osztályvezető, 1994 és 2000 között a Megyei Közigazgatási Hivatalban hivatalvezető-helyettes, főosztályvezető, Veszprémben. Díjai, kitüntetései: 1976 Munka Érdemrend bronz, 1980 ezüst. 1996 Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt. – Sírja a tapolcai Új temetőben.

2001. január 4.

15 éve hunyt el Réger Zita (Vp., 1944. nov. 1.–Bp., 2001. jan. 4.) nyelvész, pszichológus. A nyelvtudomány kandidátusa (1986). 1969-ben a budapesti tudományegyetem francia–latin–görög szakán szerzett tanári oklevelet, 1975-ben doktorált. 1970–1971-ben a Budapesti 31. Sz. Állami Építőipari Vállalat idegen-nyelvi levelezője, majd az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének dokumentátora, 1972–1973-ban az MTA Filozófiai Intézete Lukács Archívuma tudományos ügyintézője. 1973-tól az Országos Pedagógiai Intézet Alsótagozati Tanszékének tudományos munkatársa. 1975 után az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, 1985-től haláláig tudományos főmunkatársa. Pszicho- és szociolingvisztikai kutatásokkal, a gyermeknyelv vizsgálatával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a halmozottan hátrányos helyzet és a nyelvi fejlettség összefüggéseinek feltárása, a cigány–magyar kétnyelvűség vizsgálata terén. Elsők között foglalkozott a magyarországi oláh cigány orális kultúrával, elsőként végzett beszédetnográfiai és nyelvészeti antropológiai kutatásokat. Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben.

1846. január 5.

170 éve hunyt el ÁNGYÁN János (Vörösberény, 1768. ápr. 9.–Vp., 1846. jan. 5.) ref. lelkész, író. Vörösberényben kezdte iskoláit, 1780-tól a debreceni kollégium diákja, 1795-től Hajdúböszörményben rektor. 1797–1798-ban a jénai egyetem hallgatója. Külföldi tanulmányai befejeztével Szeghalmon, Pápán és Pécselyen helyettes lelkész, majd 1808-ban a veszprémi ref. gyülekezet prédikátorának választották meg. 1825-től Veszprémben egyházmegyei főjegyző és tanácsbíró. Kisebb írásai a Szépliteratúrai Ajándok c. lapban, a Tudományos Gyűjteményben, az Egyházi Értekezésekben és a Fábián-féle Prédikátori Tárházban jelentek meg.

1806. január 6.

210 éve halt meg ENTZ Ferenc (Pápa, 1774–Sümeg, 1806. jan. 6.) orvos. (A neves és tudós Entz-leszármazottak őse.) Édesapja Pápán molnár volt. Bécsben végezte orvosi tanulmányait, majd Sümegre került, ahol Zala vármegye főorvosaként dolgozott. A pestisjárvány betegeit gyógyította, s a betegséget maga is megkapta, így fiatalon elhunyt. Sírja 1999-ig megtalálható volt a sümegi temetőben, ekkor a sírkövet kiemelték, és a temetőkápolna mellett helyezték el. A sírkő felirata: Harminckét esztendős/Élete fogytával/Zalában tisztsége/Csak másodikával/Ide temettetett/Sokak fájdalmával/Entz Ferenc orvos,szent/Békesség hamvával. Kimúlt 1806. Dei 6.-ik Januári.

1846. január 6.

170 éve született JÁNOSI Boldizsár (Vp., 1846. jan. 6.–1919. dec. 19.) ciszterci tanár, író. Gimnáziumba Veszprémben, Székesfehérvárott és Egerben járt. 1864-ben lépett a Cisterci Rendbe. Teológusként egy évet Zircen töltött. Előbb Baján, majd Újvidéken, később Budapesten tanított. Magyarázatai jelentek meg Cicero és Sallustius műveiről. Homérosz két eposzát fordította

1956. január 6.

60 éve halt meg CZUKRÁSZ Aladár (Vámosmikola, 1889. aug. 18.–Vp., 1956. jan. 6.) orvos. Budapesten szerzett orvosi diplomát 1914-ben, utána négy évig Zágrábban teljesített szolgálatot, orvos-századosként szerelt le. Veszprémbe sebészorvosként 1928-ban került. Kórházigazgatói teendőkkel, ideiglenes jelleggel 1941. október 1-jétől bízták meg. 1946-ban, tisztázatlan (talán politikai?) okok miatt elbocsátották és a devecseri kórházban kapott segédorvosi állást. Sírja a veszprémi alsóvárosi temetőben van.

1996. január 6.

20 éve halt meg SZEIVOLT István (Várpalota, 1922. nov. 23.–Vp., 1996. jan. 6.) járási tanácselnök, főiskolai tanár. Ifjúkorát Várpalotán töltötte, ahol a család eltartásáért dolgozott. A háború után tanulhatott, különböző tanfolyamokat végzett, 1954 után a Veszprémi Járási Tanács elnöke. Később a budapesti tudományegyetemen jogi diplomát szerzett és az Államigazgatási Főiskolán tanított. 1997-ben megjelent életrajza egy korszak rajza is.

1881. január 7.

135 éve született HÉNEL Gusztáv (Bustyaháza [Máramaros vm.], 1881. jan. 7.–Pápa, 1966. febr. 26.) festőművész. Szatmárban szerzett tanítói oklevelet és tíz évig tanított. Művészeti tanulmányokat Münchenben és Budapesten folytatott. 1908 körül telepedett le Pápán, innen utazta be Európa jelentős részét. Mindenütt hosszú időt töltött, festett és kiállította munkáit. 1913-ban az Adria-kiállításon elismerő oklevelet kapott. 1924-ig Münchenben állított ki. Közben barátságot kötött Mednyánszky Lászlóval. Kedvelte a Balatont, Bugac környékét és a zalai dombokat sokféle megvilágításban megfestette. Időnként a Pápai Képzőművészeti Körben oktatott.

1881. január 7.

135 éve született PETTKÓ Zsigmond (Vp., 1881. jan. 7.–Vp., 1959. márc. 12.) festőművész, rajztanár. Veszprémben járt középiskolába, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1905-től a Veszprémi Főgimnázium rajztanára. Közben a festészetnek majdnem minden ágával foglalkozott: festett arcképeket, tájképeket, csendéletet és oltárképeket. Egész sorozat képen örökítette meg a Balatont. A művészet népszerűsítése érdekében előadásokat tartott és hírlapi cikkeket írt. Okleveleket és albumokat tervezett, nők számára iparművészeti tanfolyamokat szervezett és vezetett. 1922-től részt vett a város építészeti és szépészeti bizottságának munkájában. 1940-ben történt nyugdíjazása után néhány évvel a balatonfüredi Tamás-hegyi házába költözött.

1961. január 7.

55 éve halt meg RÓTH Gyula (Sopron, 1873. szept. 26.–Sopron, 1961. jan. 7.) erdőmérnök, tanár. A mezőgazdasági tudományok doktora. Soproni iparoscsaládban született. Alsó- és középfokú iskolába szülővárosában járt, 1898-ban a Selmecbányai Akadémián szerzett erdőmérnöki oklevelet. A munkát a Lugosi Állami Erdőgazdaságban kezdte, 1890-től a Görgényszentimrei Erdőőri Szakiskolában tanított. Tanári munkája mellett a Szabédi Erdészeti Kísérleti Telepet vezette. 1904-től Selmecbányán, az Erdészeti Kísérleti Állomások Központjában dolgozott. 1917-ben erdő-tanácsosi, majd erdő-főtanácsosi címet kapott. 1919 és 1959 között a Soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán tanár. Az erdőművelés tudományának kutatója, a Bakony erdőgazdálkodásának fejlesztője. 1926-ban a farkasgyepűi bükkösökben nagyszabású természetes felújítási kísérletbe kezdett. Sokat fáradozott a szentgáli tiszafás védelmén. 1949-ben Zirc-Szarvaskút környékén, nagy területen szálaló erdő kialakításával kísérletezett. Az ország más területein is új faosztályozási, állomány-felújítási és szálalási eljárásokat dolgozott ki, külföldi fafajokat honosított meg. Kétszáznál több tanulmánya jelent meg. Zircen a Bakonyi Panteonban emléktáblája van, R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása. Munkásságáért 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Sírja a soproni ev. temetőben van.

1856. január 9.

160 éve született BINDER Jenő (Sümeg, 1856. jan. 9.–Bp., 1933. okt. 11.) irodalomtörténész, tanár. Korán elkerült hazulról. Budapesten járt középiskolába, ott végezte az egyetemet is. 1877 és 1887 között nevelő gróf Károlyi Istvánnál. Később Brassóban, majd a fővárosban tanított. Az összehasonlító irodalomtörténet tárgyköréből jelentek meg tanulmányai. Behatóan foglalkozott folklorisztikával is. Összehasonlító mesevizsgálatokat végzett, a néphit és a népszokás jelenségeivel is foglalkozott. Folklóreredményeit módszeresen ismertette a külföldi szakirodalom. Kiadott egy francia antológiát. Cikkei és egyéb írásai egy sor budapesti és vidéki lapban, szakfolyóiratban jelentek meg.

1901. január 9.

115 éve született BORBÉLY Kamill József (Győr, 1901. jan. 9.–Bp., 1975. ápr. 8.) bencés szerzetes, tanár. 1920-ban lépett a Szent Benedek-rendbe, 1926-ban szentelték pappá. Kőszegen, Budapesten, majd Győrben tanár. 1936-tól 1939-ig lelkész, majd két évig h. fürdőigazgató, Balatonfüreden. 1940–1946-os években gimnáziumi tanár Budapesten, később a pannonhalmi bencés-rendi főiskolán tanított. 1946-ban a budapesti egyetemen pedagógiából doktorált. 1958 és 1964 között a balatonfüredi fürdőkápolna lelkésze. Írásai a Vigíliában jelentek meg. Pedagógia c. jegyzetében Otto Wilmann szellemében dolgozta ki nevelési rendszerét.

1881. január 10.

135 éve született MEDGYESSY Ferenc (Debrecen, 1881. jan. 10.–Bp., 1958. júl. 20.) szobrászművész. A budapesti orvostudományi egyetem elvégzése után 1905-ben a párizsi Julian Akadémián tanult, majd Colarossi és Grand Chaumiere szabadiskolájában és az Académie des Beaux Arts-on. Járt Firenzében és Párizsban tanulmányúton. 1908-tól szerepelt kiállításokon. 1937-ben, a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-díjat nyert. 1955-ben kiváló művész, 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Emlékmúzeuma 1982-ben nyílt meg Debrecenben. A keszthelyi Balatoni Múzeum Balatoni Képtár kiállításán Napbanéző című márványszobra szerepelt. A veszprémi múzeum alapítójáról, Laczkó Dezsőről készített kőszobrát 1937-ben állították fel a múzeummal szemben. A szobor további kalandos életút után került mostani helyére, a Laczkó Dezső Múzeum és a Bakonyi Ház közé. Balatonfüreden, a Tagore-sétányon 1957-től áll Lantos lány elnevezésű szobra.

1881. január 10.

135 éve hunyt el Neuhaus Ábrahám (Tapolca, 1808–Tapolca, 1881. jan. 10.) rabbi. Tapolca harmadik ismert rabbija. Nagyvázsonyból került Tapolcára. Képzettségének foka nem ismert, de feljegyezték róla, hogy már az 1840-es évek elején, magyar nyelven prédikált. 1848-ban több tapolcai zsidó önkéntessel együtt Neuhaus Ábrahám is jelentkezett honvédségi szolgálatra. Közkatonaként un. zsidó gárdistaként kezdte, majd a zsidó honvédek tábori lelkésze lett. A szabadságharc bukása után visszatért Tapolcára, ahol elismert közéleti személyiségként élt és dolgozott. Az 1872-ban alakult felsőbb népiskola vizsgáló bizottságának és az iskolaszéknek is tagja volt. 32 évi Tapolcai szolgálat után 71 évesen hunyt el. A tapolcai izraelita temetőben nyugszik.

1931. január 10.

85 éve született MAKAINÉ Császár Margit (Dabronc, 1931. jan. 10.–Bp., 2003. márc. 21.) meteorológus. A földrajztudományok kandidátusa (1976). 1950-ben a Sümegi Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a budapesti tudományegyetemen meteorológus diplomát, 1963-ban egyetemi doktori címet kapott. 1954 és 1959 között az Országos Meteorológiai Intézet segédmunkatársa, szinoptikus. Az 1959–1964-es években az ELTE Meteorológiai Tanszékén tanársegéd, 1964-től 1978-ig adjunktus, 1978 és 1991 között docens. Repülésmeteorológiát, dinamikus meteorológiát és szinoptikus meteorológiát oktatott. Több alkalommal szervezett klimatológiai és környezetvédelmi expedíciókat (a Bakonyban, Várpalota környékén). Részt vett a „Bakony természeti képe” kutatássorozatban. A család balatonakarattyai nyaralójában gyakran tartózkodott. Rendszeresen részt vett a Sümegi Öreg Diákok Baráti Körének találkozóin. Az 1970-es 1980-as években számos tudományos nemzetközi meteorológiai konferencia résztvevője. A Magyar Meteorológiai Társaság Választmányának, 1972-től 1986-ig az ELTE kari tanácsának tagja. Kutatásainak témája::légköri energetika, energiaátalakulások, szinoptikus meteorológia, baroklin instabilitás, ciklogenezis, orográfiai hatások, gravitációs nyírási hullámok, műholdas felvételek, a környezetvédelem szinoptikai háttere. Díjai: 1978., 1985 Kiváló Munkáért. 1982 Steiner Lajos Emlékérem. 1997 Pro Meteorologie. 1964 és 1989 között 13 konferencia-kötetben, az OMSZ kiadványaiban és szakfolyóiratokban (Energia és Atomtechnika, a Felsőoktatási Szemle, az Időjárás stb.) jelent meg több mint 70 tudományos dolgozata.

1911. január 11.

105 éve halt meg HURAY István (Esztergom, 1828. aug. 11.–Tihany, 1911. jan. 11.) orvos. Jókai Mór sógora. Orvosi diplomáját a pesti egyetemen szerezte. A tihanyi apátság sebészorvosa, 1876 és 1910 között Balatonfüred fürdőorvosa. Jelentős szerepet játszott a fürdőhely korszerűsítésében, új gyógyeszközök alkalmazásában. Balatonfüreden utcanév, a Blaha utcában, egykori nyaralója falán tábla őrzi emlékét. A tihanyi temetőben nyugszik.

1926. január 11.

90 éve született JELENCSIK Sándor (Hódmezővásárhely, 1926. jan.11.–Pápa, 1999. jún. 18.) tanár, könyvtáros. Általános- és középiskola tanulmányait szülővárosában végezte, 1952-ben a szegedi főiskolán, magyar–történelem szakon szerzett diplomát. A tanítási szünetekben hídépítő munkásként dolgozott, életre szóló tüdőbetegséget kapott. 1953 és 1958 között a Hódmezővásárhelyi Megyei Könyvtár igazgatóhelyetteseként dolgozott, közben 1956-ban felsőfokú könyvtárosi szakképzettséget szerzett. 1958-tól 1962-ig a veszprémi EKMK csoportvezetője. 1962 novemberétől 1986-ban történt nyugdíjazásáig a pápa Jókai Mór Könyvtár igazgatója. Munkásságának eredményeként az intézmény Pápa város kulturális közéletének egyik meghatározó központjává vált. A TIT járási titkáraként is a város környéki falvak művelődésügyének gondozását vállalta. Több kiadvány szerkesztője volt, írásai jelentek meg megyei és szakmai lapokban. Tevékenységét a kitüntetések egész sorával ismerték el. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1996. január 11.

20 éve hunyt el HARSÁNYI Imre (Furta, 1934. nov. 29.–Balatonfűzfő, 1996. jan. 11.) közgazdász, vegyész. A Bihar megyei Furtán, kubikos szülők gyermekeként született. 1947-ben egy falusi tehetségkutató verseny győzteseként felvették a debreceni gimnáziumba és a Csokonai Népi Kollégiumba. 1958-ban a Szovjetunióban szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A Fűzfői Nitrokémiánál kezdte pályafutását, ahol 28 évig dolgozott. Először üzemmérnök, majd üzemvezető, később gyárrészlegvezető, 1971-től műszaki igazgató-helyettes, majd vezérigazgató. 1986-ban kinevezték az Országos Tervhivatal alelnökévé. A piacgazdaság előkészítésével, feltételeinek megteremtésével foglalkozott. 1990. április l-jétől a Péti Nitrogénművek igazgatóságának tagja és vezérigazgatója. Az átmenet évei során válságos helyzetbe került nagyüzem a vezetésével megőrizte működőképességét, jól jövedelmező vállalkozássá alakult. 1994. június 30-án vonult nyugalomba. A VVE címzetes docense volt.

2001. január 11.

15 éve hunyt el FÖLDES István (Sümeg, 1931. nov. 18.–Keszthely, 2001. jan. 11.) tanácselnök. Néhány évig a sümegi bazaltbányában csillésként dolgozott, 1947-ben a veszprémi népi kollégiumba került. Egy év alatt végezte el a négyéves polgári iskolát, majd Pápán a kereskedelmi középiskolában tanult, ahol az iskola DISZ titkára volt. 1959-től a kétéves tanácsakadémiát, a jogtudományi egyetemet, a MLEE szakosító tagozatát, majd az MSZMP Politikai Főiskoláját végezte el. 1951-től háromévi határőrszolgálat után 1954-ben Sümegen, 1962-től 1971-ig Ajkán a tanács végrehajtó bizottságának titkára, 1971 és1984 között Keszthelyen a Városi Tanács elnökeke volt. Keszthelyi tanácselnöksége alatt jelentősen fejlődött a város: több száz tanácsi lakás épült, nőtt a foglalkoztatás, a város egész területén megvalósult a vízvezeték, nőtt a zöldterület, javult a kereskedelmi ellátás.

1926. január 12.

90 éve született László András, Laszlo Andrew, Andrew Laszlo (Pápa, 1926. jan. 12.–Montana [USA], 2011. okt. 7.) operatőr. Apja: László Ernő (Ernest Laszlo) operatőr. Tehetős vállalkozó családjában született Pápán. A zsidó fiúiskolában kezdte, majd a Ref. Kollégiumban folytatta tanulmányait. A fényképezéssel korán megpróbálkozott, megmaradtak pápai felvételei. A családot 1944 májusában a gettóba költöztették. Őt júniusban munkaszolgálatra, Kőszegre, majd Bergen-Belsenbe, koncentrációs táborba vitték. Néhány társával hazatérve leérettségizett, utána a MAFIRT-nál (Magyar Film Iroda Rt.) helyezkedett el. Édesapja New Yorkban élő bátyjának segítségével 1947-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Elvégezte az Army Motion Picture School-t. Operatőri pályája az amerikai hadseregben, a híradósoknál kezdődött, majd 1950 és 1952 között a koreai háborúban szolgált. Az ötvenes évek közepétől különböző televíziós feladatokban vett részt. Dolgozott a CBS vezető operatőreként. Tagja volt az első olyan amerikai tévés stábnak, amely 1959-ben interjút készített az éppen hatalomra került Fidel Castróval. 1959 és 1963 között a Columbia Pictures és a Screen Gems közös produkciójaként készült Meztelen város (Naked City) epizódjait fényképezte. 1966-ban László András irányította az operatőri munkát a Beatles első New York-i élő koncertjén a Shea Stadionban. Művészi munkája mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben, több filmművészeket tömörítő társaságnak volt a tagja, két cikluson keresztül pedig elnöke a National Academy of Television Arts and Sciencesnek. Élete során több tucat reklámfilmet és több mint harminc, általában nagy nézőszámú, sikeres játékfilmet forgatott. Néhány a legismertebb filmjei közül: Most már nagy fiú vagy (You're A Big Boy Now) 1966, rendező: Francis Ford Coppola, Visszaszámlálás Kusininál (Countdown at Kusini) 1976, rendező: Ossie Davis, A Harcosok (The Warriors) 1979, rendező: Walter Hill, Rambo – első vér (First Blood) 1982, rendező: Ted Kotcheff, Vérbeli hajsza (Innerspace) 1987, rendező: Joe Dante. Televíziós munkái közül kiemelkednek a Washington: zárt ajtók mögött (Washington: Behind Closed Doors) és a Sógun (Shogun) című rövid sorozatok. Kétszer jelölték Emmy-díjra, 1973-ban a Hazátlan (The Man without a Country) című produkcióért, 1980-ban pedig a Sógunért. Több mint ötvenévnyi operatőri munka után visszavonult a filmezéstől. 1996-tól kezdve elsősorban könyvírással és egyetemi oktatással foglalkozott. 2004 nyarán a washingtoni Capitolium épületében a holokauszt évfordulójára rendezett emlékünnepségen László András egyike volt annak az öt túlélőnek, aki a hatvanadik évfordulón mécsest gyújtott a magyar áldozatok tiszteletére.

2001. január 12.

15 éve halt meg CSERMÁK József (Szenc, 1932. febr. 14.–Tapolca, 2001. jan. 12.) gépész, atléta. 1957-ben a tapolcai Batsányi Gimnáziumban érettségizett, majd általános gépésztechnikusi vizsgát tett. 1949-től 1990-ig a MÁV Tapolcai Vontatási Főnökségen, 1980 után annak vezetőjeként dolgozott. 1948-tól Papp Pál irányításával, 1949 és 1962 között a TIAC kalapácsvetőjeként atletizált. Biztató kezdeti eredményei és rövid felkészülés után kijutott a Helsinkibe az olimpiára (1952), ahol a döntőben 60,34 méteres dobással aranyérmet nyert, világ- és olimpiai csúcsot javított. Évekig a nemzetközi élvonalba tartozott. Az 1954-es EB-n bronzérmes, 1956-ban a melbourne-i olimpián ötödik volt. Legjobb eredményét (62,23 m) 1960-ban érte el. Négyszer nyert magyar, egyszer angol bajnokságot, hétszer javított csúcsot, negyvenötször szerepelt a válogatottban. 1967–1970-ben Zsivótzky Gyula edzője volt. 1965-től a Tapolcai Önkéntes Tűzoltóegyesület parancsnokhelyetteseként tevékenykedett. Díjak kitüntetések: 1984 A Gyermekekért Érdemérem. 1992 Veszprém Megye Érdemrendje. 1993 Tapolca Város Díszpolgára, Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozata. Tapolca felújított sportcsarnoka 2013 októberében felvette ~ nevét.

1841. január 13.

175 éve született CSAPÓ Kálmán (Székesfehérvár, 1841. jan. 13.–Vp., 1931. febr. 15.) főjegyző, költő. Apja: Csapó József alispán. Iskoláit Székesfehérvárott, Gyönkön és Pesten végezte. Jogi pályát választott. 1859-ben részt vett az egyetemi ifjúság demonstrációjában, ismételt büntetések után kitiltották a fővárosból. 1865-ben szerzett ügyvédi oklevelet. 1867-ben Veszprém vármegye aljegyzőjének választották, később megyei főjegyző volt. 1878-ban az enyingi kerület országgyűlési képviselője. Mandátuma lejárta után előbb Balatonfüreden, majd Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. Mezőföldi és Somló álnevek alatt, vagy névtelenül veszprémi és országos (Kalauz, Napkelet, Vasárnapi Újság, Hölgydivat stb.) lapokban versei és más írásai jelentek meg. Megírta Székesfehérvár történetét. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben.

1966. január 13.

50 éve halt meg JANÁKY István (Hódmezővásárhely, 1901. dec. 27.–Bp., 1966. jan. 13.) építész. 1929-ben a budapesti műegyetemen Pogány Móric és Wälder Gyula tanítványaként szerzett építészmérnöki oklevelet. 1930-tól a Tőry és Pogány Építészeti Iroda alkalmazottja. 1937-ben a margitszigeti Palatinus strandfürdő terveit már saját tervezőirodájával készítette. Az iroda 1948-ig működött. Ezekben az években építészet elképzeléseit a nemzetközileg is megerősödött romantikus tendenciák és a már korábban megindult falukutatási programok erősen befolyásolták. Épületein szeretettel alkalmazott társművészeti alkotásokat, gyakran használt nyerstégla és klinker burkolatot, terméskövet, fát. A háború után romfelmérési munkákban vett részt, majd építészeti tervezőirodák munkatársaként dolgozott. 1948–1949-ben részt vett a Népstadion tervezésében. Nagyszabású alkotása a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem épületcsoportjának terve. Benedek Frigyessel és Kiss Lászlóval 1951-ben tervezték a VVE főépületét. 1952-től a Budavári Palota helyreállításával foglalkozó építészcsoport vezetője. Elkészítette a Kecskeméti Aranyhomok Szálló tervét, itthon és külföldön is több megbízást kapott. 1964–1965-ben a Nemzeti Színház telepítési terve, illetve megtervezése foglalkoztatta. Fontos szerepet játszott a fiatal építésznemzedék továbbképzésében, kezdeményezésére jött létre 1953-ban a Mesteriskola, amelynek igazgatója volt. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van

1871. január 14.

145 éve született BLAU Henrik (Pápa, 1871. jan. 14.–?) hébernyelv-tanár. Pályáját 1894-ben a pápai izraelita elemi iskolában kezdte, 1899-ben tanára, 1912-től 1930-ig igazgatója a polgári fiúiskolának. Működésének első felére (1912 és 1924 közötti időre) esik az iskola fénykora. Ebben az időben jelentősen növekedett a tanulók létszáma. Keresztény tanulók is nagy számban (42 fő) tanultak itt. Utazott Ausztriában és Romániában, előadásokat tartott különböző pápai egyesületekben. 1934-ben nyugdíjazták és Horthy Miklós kormányzótól kitüntetést kapott. 1940-ig vezette a női kereskedelmi szaktanfolyamot is. Publikációi jelentek meg a Polgári Iskolai Közlönyben, az Izraelita Tanügyi Értesítőben, a Pápai Hírlapban, a Pápai Lapokban, a pápai Izraelita Polgári Fiúiskola értesítőiben és másutt.

1901. január 14.

115 éve halt meg JÁMBOR Vilmos (Hárságy, 1825. jún. 16.–Recsk, 1901. jan. 14.) kertész. Iskoláit Pozsonyban végezte, majd 1843-ig a korompai Brunswick birtokon tanulta a kertész szakmát. 1850-től Bécsben önállóan működött, 1853-ban Pálffy János birtokára került, ahol kilenc évig dolgozott. Esterházy Pál hívására Pápára költözött, majd 1865-ben József főherceg alcsúti birtokán főkertész. Gyakran járt külföldön, különösen a kertépítésben nagy hagyományokkal rendelkező Angliában tanult sokat. Alcsúton átalakította a parkot és 16 kh. nagyságú külső faiskolát telepített. Jelentősebb alkotása volt még a vácrátóti kert és a Margitsziget parkosításának az 1860-as évek második felében történt megtervezése. Pápa, Tura, Pilisszántó, Sashalom, Nagykároly, Parád, Tóalmás és Tépiógyörgye parkjai is ~ tervei alapján készültek. Élete utolsó éveiben recski birtokán gazdálkodott, itt is létesített faiskolát.

1906. január 14.

110 éve született KISS Lajos (Magyarlóna, 1906. jan. 14.–Bakonyjákó, 1966. dec. 12.) tanító. Kiss Manyi Kossuth-díjas színművész testvérbátyja. Kolozs megyében, ref. tanító családban született. Sepsiszentgyörgyön érettségizett, a tanítóképzőt Nagyenyeden kezdte, és Marosvásárhelyen fejezte be. A háború vihara sodorta 1944-ben Veszprém megyébe. Az 1946–1950-es években a Magyargencshez tartozó Hertelendy-Újmajorban az ott élő gyerekeket nyolc osztályban, 1950-től 1957-ig Vináron már csak az alsó négy osztályt tanította. 1957-től haláláig a bakonyjákói iskola igazgatója. A környező falvak kulturális életének aktív irányítója és résztvevője. Bakonyjákón megszervezte az iskola első nagy felújítását és korszerűsítését.

1931. január 14.

85 éve született MÓGER Dezső (Hosztót, 1931. jan. 14.–Bp., 1979. jún. 22.) vegyész. A kémiai tudományok kandidátusa. 1957-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet, majd két évig a Központi Kémiai Kutató Intézetben dolgozott. 1959 és 1963 között aspiráns a Szovjetunióban, a Nobel-díjas Ny. Ny. Szemjonov munkatársaként nyert tudományos fokozatot. 1963-ban visszatért a Központi Kémiai Kutató Intézethez. Elsősorban a homogén és heterogén katalitikus hidrogénezés katalizátoraival, a hidrogénezési folyamatok reakciómechanizmusának, reakciókinetikájának vizsgálatával foglalkozott.

1751. január 15.

265 éve született ROSOS Pál Sándor, szentkirályszabadjai (Sümeg, 1751. jan. 15.–Vp., 1809. jún. 17.) r. k. püspök. Apja: Rosos János Veszprém vármegye főjegyzője. Középiskolát Veszprémben kezdte, majd Nagyszombatban folytatta, ahol az egyetemen 1775-ben megszerezte a teológia doktora rangot. 1774-ben szentelték pappá, újmisésként a püspöki udvarban kapott beosztást. 1778-ban, 27 éves korában veszprémi kanonoki javadalommal ajándékozta meg az újonnan kinevezett Bajzáth püspök. 1790-ben és 1792-ben a káptalan követeként vett részt az Országgyűlés munkájában. Kanonoksága idejének nagyobb részét Pesten és Bécsben töltötte. Gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: esperes, címzetes apát, 1795-ben pedig már ansariai választott püspök. A veszprémi egyházmegye élére 1808. április 29-én lépett. Még abban az esztendőben, szeptember 7-én Pozsonyban megkoronázta Mária Ludovika királynét. A következő évben francia csapatok szállták meg Veszprémet. Rosos püspöknek nagy szerepe volt abban, hogy a megszállás időszakában a város életében nem voltak különösebb gondok. Nagy érdemei voltak az egri püspökségnek érseki rangra történő emelésében, a kassai és a szatmári püspökség felállításában. Előnevét Szentkirályszabadja községtől vette. Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában. Holttestét a veszprémi Szent Mihály-székesegyházban, szívét a szentkirályszabadjai templom oldalfalában helyezték el.

1986. január 15.

30 éve halt meg DÖMÖTÖR Sándor (Bp., 1908. febr. 24.–Bp., 1986. jan. 15.) nyelvész, néprajztudós, muzeológus. 1926 és 1930 között a budapesti tudományegyetemen nyelvészeti, irodalmi és filológiai tanulmányokat folytatott. Egyetemistaként felgyűjtötte Dunaszentgyörgy népnyelvi anyagát, majd a számkivetettekkel: betyárokkal, boszorkányokkal és a cigányokkal kezdett foglalkozni. A szegedi tudományegyetemen 1930-ban néprajzból, A betyárromantika c. tanulmányával doktorált. Fizetés nélküli gyakornok a Néprajzi Múzeumban, 1933–1935-ben a Fővárosi Alkalmazottak Segélyalapja balatonkenesei üdülőjében igazgatóhelyettes. 1935 és 1944 között a főváros gazdasági tisztviselője. A háborúban hadifogságba esett, hazatérve a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségén dolgozik, majd 1946 és 1957 között a vasmegyei múzeumok igazgatója. Utána 10 évig a Népművelési Intézetben a honismereti mozgalom instruktora és a Honismeret c. füzetek szerkesztője. Néprajzi ismeretek címmel szakköri jegyzeteket írt. Munkássága a két világháború közötti években volt jelentős. Sorra jelentette meg szakcikkeit, tanulmányait. Sok kötete foglalkozik a magyar népmesékkel. A mondavilággal, boszorkányhittel kapcsolatos tanulmányait az Ethnographia közölte. Balatonkenese múltjából és jelenéből c. sorozata tíz kötetben jelent meg. Hagyományaink élete címmel előadást tartott az 1943-as balatonszárszói konferencián. Adatok Vas megye néprajzához c. dolgozatában, a történeti és irodalmi források feltárásán túl, a településtörténet, a népi építészet, a gazdálkodás és a népszokások témakörében kísérelt meg összefoglaló képet adni. Írásai és tanulmányai megtalálhatók az országos néprajzi folyóiratokban, alkalmi és időszaki kiadványokban, a Vas megyei és a Balaton-felvidéki lapokban és antológiákban

1921. január 16.

95 éve halt meg FRANCSICS Norbert Jakab (Győr, 1848. dec. 3.–Pápa, 1921. jan. 16.) bencés szerzetes, apát, tanár. 1873 és 1885 között tanár, majd házfőnök és igazgató volt Győrben. Igazgatói működése idején épült az új gimnázium, ő szerkesztette az iskola évkönyvét. 1892-ben, a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselőjének választották. 1894 januárjában, az egyházpolitikai küzdelmek során kilépett a pártból. 1894-től Budapest-vidéki tankerületi főigazgató, majd bakonybéli apát.

2006. január 16.

10 éve halt meg SZŐLLŐSY Árpád (Marosvásárhely, 1918. máj. 19.–Vp., 2006. jan. 16.) jogász, közgazdász.1936-ban a marosvásárhelyi Bólyai Ref. Kollégiumban érettségizett. 1941-ben Kolozsvárott, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi doktorátust szerzett.1941–1944-ben ügyvédjelölti gyakornok, 1945-től 1948-ig ügyvéd Marosvásárhelyen. 1948–1951-es években ügyvéd, jogtanácsos Győrben. 1956 és 1993 között Baselben (Svájc), vállalati igazgató. 1956-ban a Győri Forradalmi Tanács és a Dunántúli Nemzeti Tanács titkára. 1957-ben az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1956-ot kivizsgáló bizottsága előtt tanúskodott. 1982 és 1999 között az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Basel) elnökségi tagja, hat éven át elnöke. 1991-től 1993-ig a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzulja Baselben. Szorgalmazta a Magyarok Világszövetségének megújítását, támogatta a Duna Televízió működését. A nemzetközi adójog kutatásával foglalkozott. Nyugat-Európában a Nemzetőrben, Új Látóhatárban, Magyarországon az Új Horizontban jelentek meg írásai. Díjak, kitüntetések: 1991 Magyar Köztársaság 1956-os Emlékérme. 1994 Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje. 1998 Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme. 2000 Bethlen Gábor Alapítvány Életdíja. Felsőörsön volt nyaralója, a nyári hónapok jelentős részét töltötte ott, egyik alapítója a Felsőörsért Közalapítványnak. A faluban 2011. július 23-án kortársak és barátok emlékeztek ~ra, a Civilház falán táblát avattak emlékére. Felsőörs község temetőjében nyugszik.

1271. január 18.

745 éve halt meg MARGIT, Szent (Klissza [Dalmácia], 1242. jan. 27.–Nyulak-szigete, Margit-sziget, 1271. jan. 18.) apáca. IV. Béla király leánya, akit szülei (fogadalmuknak megfelelően) 4 éves korában adtak a Domokos Nővérek Szent Katalinról elnevezett veszprémi kolostorába (a Benedek-hegy alatt), ahol tízéves koráig, 1252-ig nevelkedett. Innen a Nyulak-szigetén működő kolostorba került, ahol 1254-ben tette le az ünnepélyes fogadalmat. Életét a Szent Margit legenda örökíti meg, amely három részre tagolódik. Az első Margit kolostori életét mutatja be, a második a csodákat, a harmadik a szentté avatási jegyzőkönyvek alapján a nővérek vallomásait tartalmazza. Az eredeti latin nyelvű legenda szerzője frater Senior, aki valószínűleg azonos Margit gyóntatójával, Marcellus páterrel. Ennek alapján készült Johannes Vercellensis műve, amelyet Ráskai Lea, margitszigeti domonkos apáca másolt le, és 1510-ben a maga korának helyrajzi viszonyaira alkalmazott. (Szent Margit legendája. Nyelvemléktár, 8.) Veszprémben a Domokos-kolostor romján – a róla elnevezett téren – és a volt Államigazgatási Főiskola falán van emléktáblája.

1911. január 18.

105 éve született MOSSHAMMER György (Bp., 1911. jan. 18.–Bp., 1970. jan. 7.) festőművész. Apja: Moshammer Ottó hárfaművész. 1940-ben a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként fejezte be tanulmányait. Rövid ideig a műszaki egyetemen szabadkézi rajzot tanított, majd két évig Pécsett rajztanár. 1947 és 1964 között az Operaház díszletműtermének munkatársa. Több tanulmányutat tett Európa országaiban, elsősorban Svájcban. 1937 után vett részt kiállításokon, önálló tárlata a Fényes Adolf Teremben 1960-ban és 1969-ben volt. Több alkotását őrzi a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. A nyári hónapokat Alsóörsön töltötte, sok tájképét e táj hangulatának hatására, a falut és környékét megörökítve alkotta meg.

1926. január 18.

90 éve halt meg BLAHA Lujza, Reindl; Vára; Kölesi (Rimaszombat, 1850. szept. 8.–Bp., 1926. jan. 18.) színésznő. A századvégi népszínművek híres primadonnája, a „nemzet csalogánya”. Apja huszártisztként harcolt a szabadságharcban, majd vándorszínésznek állt. Anyja is színésznő volt. Először Győrben, gyermekszerepekben lépett fel Kölesi Lujza néven. Első férje (Blaha János karmester) foglalkozott először zenei képzésével. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt. A Népszínházat a Pesti Német Színház diadalmas vetélytársává tette. A magyar népszínmű legkiválóbb tolmácsolója volt. 1901-től a Nemzeti Színház örökös tagja. 1893-ban Balatonfüreden villát vásárolt, ahol 1916-ig szívesen töltötte idejét. Élményeiről naplójában is megemlékezett. A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott (a plakett Sinkó András, a pad Vidor Emil alkotása) a sétányon. Egykori villáján (amely a róla elnevezett utcában áll) tábla őrzi emlékét. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, síremléke Fülöp Elemér szobrászművész alkotása.

1976. január 18.

40 éve halt meg ERHARDT Lajos (Tapolca, 1911. márc. 29.–Sümeg, 1976. jan. 18.) középiskolai tanár, iskolaigazgató. A Tapolcai Római Katolikus Elemi Fiúiskolában, 1921-től a Sümegi Magyar Királyi Állami (később Kisfaludy Sándorról elnevezett) Reáliskolában tanult, ahol 1929-ben érettségizett. A budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben mennyiségtan-természettan szakon szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1935-ben a sümegi magáninternátusban korrepetáló tanár, 1936 és 1939 között internátusi felügyelő tanár. 1939-ben a Szombathelyi Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomásnál ideiglenes kisegítő, a következő tanévben helyettes tanító, majd néhány hónapig a Hatvani Klebelsberg Kunó Gimnáziumban próbaszolgálatos segélydíjas tanár. Sümegen: a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban 1941-től helyettes, 1943-tól gimnáziumi rendes tanár, 1949-től az Állami Középiskolai Kollégium, 1951 után a 2. Sz. Építőipari Technikum igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1956-tól (a Technikum megszűnésétől) tanár, 1967-től nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig igazgatóhelyettes a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban. 1945 után tagja volt Sümeg képviselőtestületének, 1950-től egy ciklusban a járási tanácsnak. Munkásságát 1970-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Keszthely város temetőjében nyugszik.

2001. január. 18.

15 éve halt meg MOHOS Imre (Padrag, 1930. nov. 4.–Tapolca, 2001. jan. 18.) bányagépész-mérnök. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán 1954-ben szerzett bányagépész-mérnöki oklevelet. Még az évben a Halimbai (később Bakonyi) Bauxitbányánál, a halimbai gépműhelyben kezdett dolgozni. Ehhez a munkahelyéhez mindvégig, az 1988-ban történt nyugdíjazásáig hű maradt, a gépüzem vezetőjeként volt. Részt vett azokban a nagy technológia-fejlesztési munkákban, amely a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat felívelő szakaszát jellemezte. Irányította a gépész, villamos karbantartási munkákat, szervezte, vezette az akkor állami nagyberuházásként megvalósult nyirádi és halimbai bányanyitások gépészeti, szerelési munkálatait. Munkáját több vállalati, miniszteri és társadalmi kitüntetéssel ismerték el. Egy időben a Veszprém Megyei Tanács tagja. 1969-től részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában. Sírja a tapolcai temetőben van

1856. január 19.

160 éve halt meg ERDŐDY Kajetán Károly mogyorókeréki és monoszlói gróf (1795. jan. 18.–Bécs, 1856. jan. 19.) kamarás. Az Erdődy család leszármazottja és Somlóvárának tulajdonosa. Magas tisztségeket töltött be a királyi udvarban, császári-királyi kamarás volt. 1820-ban Dobán Somlóvárnak nevezett kastélyt építtetett, amelyhez sok anyagot hordatott el a pusztuló vár falaiból.

1896. január 19.

120 éve született FRIEDBAUER Béla (Beled, 1896. jan. 19.–Sopron, 1945. febr. 28.) szobrász, festőművész. Kernstok Károly képzőművészeti iskolájának szobrász szakán tanult Vedres Márktól. Itt került barátságba Derkovits Gyulával. A Tanácsköztársaság bukása után Olaszországba emigrált, majd Bécsbe, Párizsba, végül Berlinbe költözött. Művészetével az expresszionizmushoz kapcsolódott, szuggesztív erejű képekben fejezte ki együttérzését a társadalmi és anyagi gondokkal küszködő emberek iránt. Hazatérve Pápán telepedett le. A pápai utcák, családtagjai, közvetlen környezete jelennek meg képein. A fasizmus áldozata lett.

1926. január 19.

90 éve született BAKOS Miklós Imre (Bf., 1926. jan. 19.–Farkasgyepű, 2012. szept. 12.) vegyészmérnök, egyetemi tanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1968), doktora (1982). 1944-ben a Veszprémi Kegyestanítórendi Róm. Kat. Gimnáziumban érettségizett. 1950-ben a BME-en vegyészmérnöki oklevelet, 1968-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1950-től 1956-ig tudományos munkatárs a Szerves Vegyipari Kutató Intézetben, az 1956–1963-as években osztályvezető a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál, 1964-től 1967-ig főtechnológus a Vegyipari Trösztnél, 1968 és 1972 között műszaki tudományos tanácsadó a Magyar Vegyipari Egyesülésnél, Budapesten. 1970-ben az Université de Nancy, Institut de Genie Chimique tudományos ösztöndíjasa. 1972–1989 között egyetemi tanár a VVE-en. 1950-től a Magyar Kémikusok Egyesületének, 1985 és 2000 között elnökségének tagja. 1959-től a Magyar Kémikusok Lapja, 1972–1989 között a Reaction Kinetics and Catalysis Letters folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. 1970–1973 és 1976–1980 között a Tudományos Minősítő Bizottság szakbizottsági tagja. 1982-től 1986-ig a Neumann János Számítógéptudományi Társaság országos elnökségének tagja. A Magyar Numizmatikai Társulat tagja 1974-től, választmányi tag 1976-tól 1988-ig, alelnök 1991 és 1994 között, elnök 1994-től. 1973-tól 1990-ig az MTA Műszaki Kémia Bizottság, 1974–1989-es években az European Federation of Chemical Engineering bizottsági tagja, 1981-től 1990-ig az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnökhelyettese, 1982 és 1990 között az MTA Archeometriai Munkabizottság elnöke. 1994-től az MTA köztestületi tagja, 1997-től a Templomos Lovagrend magyarországi követe. Kutatásainak területei:a kritikus térfogatra vonatkozó összefüggések, kontakt katalitikus reaktorok és gáz/folyadék/szilárd háromfázisú reaktorok elméleti és gyakorlati kérdései, transzportfolyamatok elmélete, sztatikus keverés. III. századi római provinciális pénzverés. Díjak, kitüntetések: 1975 Nehézipar Kiváló Dolgozója. 1984 Kiváló Munkáért. 1992 Magyar Cserkészszövetség Újraalakulási Díszjelvénye. 1992 Pro Bibliotheca in Monte Sacro Pannoniae. 1997 Templomos Lovagrend parancsnoki keresztje. 1999 Templomos Lovagrend nagykeresztje a csillaggal. Kilencvennégy tudományos publikációja, valamint számos egyetemi jegyzete, tanulmánya, szakmai beszámolója könyvismertetések és ismeretterjesztő cikke jelent meg. Balatonfüreden, a ref. temetőben nyugszik

1926. január 19.

90 éve született MÜLLER János (Ajka, 1926. jan. 19.–Tapolca, 2007. szept. 11.) művelődési-ház igazgató. Az 1940–1945-ös években az Üveggyárban üvegcsiszoló, 1946-tól 1951-ig a Timföldgyár és Alumíniumkohóban villanyszerelő, 1951 és 1987 között a Timföldgyár és Alumíniumkohó Művelődési Háza igazgatója Ajkán. 1964-től 1972-ig a Timföldgyár Horgász Egyesület titkára, ill. ügyvezető elnöke. Díjak, kitüntetések: 1963., 1976 Szocialista Kultúráért. 1968 Szakszervezeti Munkáért, ezüst. 1970 Veszprém Megyéért, ezüst. 1975 Veszprém Megyéért, arany. 1984 SZOT Díj.

1906. január 20.

110 éve született ZÁVORY Zoltán (Pápa, 1906. jan. 20.–Szilsárkány, 2000. jan. 26.) festőművész. Szülővárosában, a ref. kollégiumban érettségizett. 1924–1928 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bosznai István, Edvi Illés Aladár, Réti István tanítványa. A restaurálást Balló Edétől, a falkép-festést Dudits Andortól tanulta. 1928–1930-ban Baranszky E. László tanársegédje az akvarell és rajzpedagógia szakon. A háború éveiben katona, 1945-ben Pápa első rendőrkapitánya. 1956 után bíróság elé állították, majd leváltották az oroszlányi vájáriskola éléről. Mintegy 280 templom őrzi a keze nyomát. Oltártervek, szentélyrácsok, egyházi zászlók, stációk, gyertyatartók, templomi berendezések tervezője, kivitelezője. Restaurálásai közül kiemelkedik a kalocsai székesegyház, az Ajka-tósokberéndi, egervári, hőgyészi, káldi, nagylózsi és sárvári templom fölújítása. Az ország számos településén megtalálhatók az általa készített falképek, színes üvegablakok: a pápai Ferences teremben, Olaszfalun stb. 1999-ben Nagyatád új templomába készített maratott üvegablakot. II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásának plakátját ~ készítette Életünk Krisztus címmel. Pápán először 1924-ben volt kiállítása, majd 1942-ig részese volt a városban szervezett képzőművészeti bemutatóknak, 1987-ben a Városi Galériában mutatták be alkotásait. Díjak: 1927-ben biztosítási plakátpályázaton, 1934-ben Ady-illusztrációival nyert díjat. 1959-ben, 1960-ban és 1961-ben ünnepi plakátpályázaton díjnyertes. 1996-ben Köztársasági Elnöki Aranyérem. 1997-ben Szent József-emlékérem, Róma. Stuttgart püspökének emlékérme a nagylózsi, ill. hőgyészi templom restaurálásáért.

1961. január 20.

55 éve halt meg RUPERT Rezső (Devecser, 1880. máj. 25.–Szentes, 1961. jan. 20.) politikus, jogász, újságíró. Tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. 1909-ben, Veszprémben nyitott ügyvédi irodát és szerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. Az őszirózsás forradalmat rokonszenvvel fogadta, a Tanácsköztársasággal viszont szembefordult, ezért letartóztatták. Ausztriába szökött, csatlakozott az ellenforradalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után Veszprémben ismét újságszerkesztéssel foglalkozott és szervezte a Nagyatádi-féle kisgazdapártot, az 1920-as választásokon a párt programjával választották meg országgyűlési képviselőnek. Szemben állt Horthy és Gömbös csoportjával, kezdettől támadta a fehérterrort. 1921-ben kilépett a Kisgazdapártból. Síkraszállt a politikai szabadságjogok kiterjesztéséért, a földreformot, az általános és titkos választójogot, a rendszer demokratizálását követelte. Írásai a Világ és a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg. 1924-ben elnöke a Kossuth Pártnak, amely a liberálisok baloldali képviselőit, a hazai októbrista politikusokat tömörítette és kapcsolatot tartott a baloldali emigrációval. 1926-ban a parlamentből kibuktatták, de az 1935-ös választásokon Bajcsy Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjával szövetségben ismét mandátumhoz jutott. Hevesen támadta a fasizmust, szembeszállt az antiszemitizmussal. Veszprémben városi képviselő és a megyei törvényhatósági bizottság tagja. 1935-től a német megszállásig a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja, a megszállás után illegalitásban élt. 1945-ben részt vett a PDP budapesti szervezésében, 1945. június 24-étől a Dunántúl képviseletében tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1947-ben kizárták a PDP-ből, a közélettől végleg visszavonult.

1991. január 20.

25 éve hunyt el BARSY Irma, Barsy Árpádné, Kail (Vp., 1897. okt. 6.–Bp., 1991. jan. 20.) író, költő. Tanulmányait Győrben végezte. 1945 után a Medveczky Bella magángyűjteményéből létesített nyilvános könyvtárban, majd a Pénzintézeti Központ könyvtárában dolgozott. Költőként Benedek Marcell fedezte fel.

1881. január 21.

135 éve született SCHMIDT Ferenc (Zalaegerszeg, 1881. jan. 21.–San Diego [USA], 1958. júl. 29.) orvos. Orvosi tanulmányait a budapesti és a grazi egyetemen végezte. Katonaorvosként dolgozott 1915-ig, majd törzsorvosként vonult nyugdíjba. Közben 1912-ben a tihanyi főapát kinevezte a balatonfüredi szanatórium igazgató főorvosának. 1952-ig töltötte be ezt az állást. 1922-ben a budapesti egyetem orvosi karán orvostanári képesítést szerzett, és 1952-től 1954-ig magánorvosként működött Balatonfüreden. Az Orvosi Hetilapban 1929 és 1940 között számos cikke jelent meg. Cséplő Ernő halála után 1938-tól a Balatoni Szövetség társelnöke. Gyermekeihez kivándorolt Amerikába és San Diegoban halt meg. Ady Endre orvosa (1917) és jó barátja volt. 1926-ban gyógyította Rabindranath Tagore Nobel-díjas költőt, kivel haláláig kapcsolatban állt. A balatonfüredi szívszanatóriumi kezelések hírnevének egyik megalapozója. Számtalan tanulmányt írt. 2011-től a Szívkórház falán tábla őrzi emlékét.

1811. január 22.

205 éve született FARKAS Gergely László (Felsőireg, 1811. jan. 22.–Ugod, 1865. nov. 17.) ciszterci lelkész, tanár. 1832-ben lépett a ciszterci rendbe és 1836-ban szentelték pappá. 1833-tól gimnáziumi tanár Pécsett, 1840-től hitszónok ugyanott. 1844-től nagyesztergári, 1845-től magyarpolányi, 1850-től lókúti lelkész. 1851-től gimnáziumi tanár Egerben. 1859-től nagyteveli, 1865-ben bakonykoppányi lelkész.

1821. január 22.

195 éve született STETINA Vince (Malomsok, 1821. jan. 22.–Somlószőlős, 1915. jan. 12.) földmérnök, honvédtiszt. Lipót és Ferenc testvére. Felsőfokú iskolát végzett, a forradalom kitörése idején Győr megyében földmérő mérnökként dolgozott. Önkéntes közhonvédként tüzér, majd a feldunai hadseregben őrmesterként harcolt. A világosi fegyverletételkor hadnagy. Somlószőlősön telepedett le, mint középbirtokos gazdálkodott, Veszprém megye területén földmérőként dolgozott. Térképészeti munkái jelenleg is ismertek és használatosak. Márvány síremléke megtalálható

1856. január 22.

160 éve született Benedek Vince (Vanyola, 1856. jan. 22.–Győr, 1950. okt. 30.) tanító. Győrben járt elemibe és algimnáziumba, majd Sopronban tanult, ahol 1875-ben szerzett tanítói oklevelet. Először Jobaházán, 1879 után Győrben tanított. 1912-től 1925-ig, nyugalomba vonulásáig a győri ev. iskolák igazgatója volt. Barátság fűzte Gárdonyi Gézához is. 1925-ben az Országos Tanítóegyesület elnökévé választották. Írt és átírt több elemi iskolai tankönyvet, éveken át egyik szerkesztője volt a Tanulók Zsebkönyve sorozatnak. Munkatársa volt a Győri Közlönynek és a Győri Hírlapnak, másfélszáz tanulmány és közleménye jelent meg. Szerkesztette a Tanügyi Értesítőt és a Győri Evangélikus Népiskolai Értesítőt. Győr vármegye földrajzát, társszerzőként bemutató műve öt kiadást ért meg.

1891. január 22.

125 éve hunyt el YBL Miklós (Székesfehérvár, 1814. ápr. 6.–Bp., 1891. jan. 22.) építészmérnök. A 19. század második felének legnagyobb magyar építésze. A Bécsi Politechnikum elvégzése után 1832-től Pollack Mihály, 1836-tól Koch Henrik irodájában dolgozott. 1840-től a Müncheni Akadémián, majd Itáliában képezte magát tovább. Művészete korai és érettebb szakaszában egyaránt kiváló neoreneszánsz stílusú alkotások sorát hozta létre. Fő műve az Állami Operaház (1879–1884). Vidéken is számos templom és bérház mellett kastélyok hosszú sorát építette. Készítette 1862-ben a leégett várpalotai Zichy-kastély újjáépítésének terveit. Ahogyan ma a kastély látható, lényegében Ybl Miklós műve. Tiszteletére 1953-ban, évenként kiosztásra kerülő Ybl Miklós-díj elnevezésű építészeti díjat alapítottak.

1906. január 22.

110 éve született GRUBER Zoltán (Kalocsa, 1906. jan. 22.–Bp., 1972. nov. 12.) orvos, kardiológus. Oklevelet 1930-ban szerzett a budapesti tudományegyetemen. A Budapesti 1. Sz. Belklinikán gyakornok, később tanársegéd. 1948-ban ő hajtotta végre a Balatonfüredi Szívkórház államosítását, amelynek 1955-ig igazgató főorvosa volt. 1955 után ismét a fővárosban dolgozott. Főleg kardiológiai kérdésekkel foglalkozott. Tevékenységével jelentősen hozzájárult Balatonfüreden a szanatórium szívkórházzá történő fejlesztéséhez.

1981. január 22.

35 éve halt meg BODA József (Kajdacs, 1905. jan. 25.–Szekszárd, 1981. jan. 22.) ref. lelkész. Teológiát Pápán és külföldi tanintézetekben tanult. 1930-ban Körmenden, 1931 és 1962 között (néhány háborús évet leszámítva) Veszprémben lelkész. Négy évig Decsiben, 1966 után Szekszárdon szolgált. Írásai egyházi és helyi lapokban jelentek meg. Veszprémben kiadta és szerkesztette a Jeruzsálemi Harangszó c. gyülekezeti lapot, megszervezte a Bakony–Balatonvidéki Ref. Népfőiskolát és szerkesztette annak értesítőjét. A népfőiskola 1940. évi záróünnepélyén részt vett Móricz Zsigmond és lelkes beszámolót írt arról a Kelet Népe c. folyóiratban.

2001. január 22.

15 éve halt meg NAGY István (Siójut, 1928. aug. 20.–Sümeg, 2001. jan. 22.) jogász, tanácselnök. 1968-ban a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1953 és 1970 között a MÁV-nál műszaki felügyelő Szombathelyen. 1971-től 1978-ig tanácstitkár Hévízen. 1978 és 1988 között tanácselnök Sümegen. 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, 1982-ben a Munka Érdemrend-, 1983-ban és 1988-ban a Veszprém Megyéért-, 1987-ben a Haza Szolgálatáért arany fokozatát, 1988-ban és 1989-ben a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta.

1891. január 23.

125 éve halt meg VARGA József, teveli (Lovászpatona, 1827. jan. 29.–Győr, 1891. jan. 23.) tanár. Veszprémben és Bécsben tanult, Pesten szerzett építészeti oklevelet. A szabadságharcban honvéd-huszárként vett részt, a cinkotai ütközetben egyik lábát elveszítette. 1851 és 1856 között Esztergomban tanított, majd Győrben magánjellegű kereskedelmi iskolát alapított. 1873-ban átvette az állam az iskolát, őt nyugdíjazásáig a Győri Magyar Királyi Állami Felsőreáliskolában (ma Révai Miklós Gimnázium) alkalmazta.

1946. január 23.

70 éve hunyt el SOMOGYI Károly (Öcs, 1883.–Öcs, 1946. jan. 23.) ügyvéd, újságíró. Apja: Somogyi Zsigmond (1855-1932) földbirtokos. A középiskolát Pápán végezte, utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Ügyvédi pályáját Balatonfüreden kezdte. 1914-től katona a 19-es vadászzászlóaljban. Devecserben 1922-ben nyitott ügyvédi irodát. Már fiatal korától írogatott. Társszerkesztője a Balatonfüredi Hírlapnak, majd 1919-ben a Balatonfüredi Vörös Újságnak. Devecserben az 1927. április 17-én induló Devecseri Újság felelős szerkesztője. 1927 decemberében vármegyei tiszteletbeli tiszti ügyésszé nevezték ki. Cikkeivel és verseivel 1934-ig szinte a lap minden számában találkozhatnak az olvasók. A közélet egyéb területeinek is tevékeny szereplője: főtitkára a Devecseri Járási Közművelődési és Gazdasági Egyesületnek, tagja a Devecseri Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Iparbank Rt. felügyelő-bizottságának, vezetőségi tagja a Kaszinónak, 1930-tól ügyésze a Katolikus Daloskörnek, a Polgári Lövészegyletnek, jegyzője a Somlóvédő Kisfaludy Céhnek.

1976. január 23.

40 éve halt meg KÉGLNÉ KALMÁR Anna, Kégl Andorné (Nagykikinda, 1903. júl. 13.–Pápa, 1976. jan. 23.) festőművész, tanár. A középiskolát Szabadkán végezte, majd képzőművészeti akadémián tanult Münchenben és Budapesten. Textiltervező, festő, 1941-től Újhelyen, 1952 után Bakonyjákón tanár. Pályája első felében aktív résztvevője volt a művészeti közéletnek, gyakran szerepelt különféle csoportos kiállításokon. 1939-től a debreceni Ady Társaság kiállításain szerepelt. 1954-től Pápán tanított és a városban élő festőkkel együtt szerepelt kiállításokon. Később egyre inkább visszavonult. Fanyar színharmóniájú, világos tónusú olajképei szokatlan hatást keltettek.

1886. január 24.

130 éve halt meg KUNCZE Leó Nándor (Pozsony, 1840. máj. 15.–Pannonhalma, 1886. jan. 24.) szerzetes, könyvtáros, tanár. Bencés szerzetes, aki a teológiát Pannonhalmán végezte. 1865-től tanár volt Pápán és Komáromban. 1870-től Pannonhalmán másod-könyvtárnok, 1875-től főkönyvtárnok. A hatalmas gyűjteményt a ma is érvényben lévő müncheni rendszer szerint rendezte. Megírta a pannonhalmi könyvtár történetét. (Magyar Könyvszemle, 1878.) Könyvben ismertette az országos hírű, 9000 darabból álló kegyéremgyűjteményt.

1936. január 24.

80 éve halt meg KELEMEN Imre (Öcs, 1860. máj. 2.–Vp., 1936. jan. 24.) kereskedő. Balatonfüreden tanulta a kereskedői szakmát. Enyingen, majd Balatonszabadiban dolgozott. 1892-ben Veszprémbe költözött, 1906-ban megvásárolta az Óváros 2. sz. alatti kereskedők háza nevű épületet, a város kereskedelmi és társadalmi életének aktív tagja volt. Tagja és tanácsosa volt a városi közgyűlésnek. Tagja a megyebizottságnak, a győri kereskedelmi és iparkamarának, a Jeruzsálemhegyi Társaskör választmányának, a Veszprémvármegyei Takarékpénztár igazgatóságának. Elnöke, majd díszelnöke a helyi Kereskedők Társulatának, elnöke a Veszprémi Szikvízgyár Részvénytársaságnak, a ref. egyház presbitere (előjárója) és az iskolaszék tagja. Munkásságát 1927-ben kormányzói, Signum Laudis kitüntetéssel ismerték el.

1841. január 25.

175 éve hunyt el SEBESTYÉN István, kocsi (Mezőtúr, 1761. márc. 6.–Pápa, 1841. jan. 25.) ref. tanár. Mezőtúron és Debrecenben tanult, majd három évig Kunszentmiklóson akadémiai rektor. 1787-től Odera-Frankfurtban egyetemi hallgató. 1790-ben hazatérve Monoron káplán, két év múlva Debrecenben a keleti nyelvek tanára. Alföldi városokban lelkészkedett. Kecskemétről 1812-ben fegyelmivel elbocsátották, de a király a döntést 1813-ban megsemmisítette. 1817-től a teológia tanára Pápán, ahol 1837-ben ment nyugdíjba. Jelentős számú irodalmi alkotása közül csak néhány egyházi vonatkozású prédikációja és búcsúztató beszéde jelent meg

1916. január 25.

100 éve hunyt el SZOLDATITS Ferenc (Vörösberény, 1820. nov. 28.–Róma, 1916. jan. 25.) festőművész. Veszprémből származó festőnek tekintik, mivel édesanyja a városban élt és fia sok idejét töltötte itt. Bécsben a Képzőművészeti Akadémián tanult, majd viszonylag fiatalon Rómában telepedett le. A nazarénus festők követője lett és ezzel hatott a későbbi gödöllői iskola művészeire is. Olaszországban és itthon számos templom számára festett madonnákat, oltárképeket és freskókat. Fő műve az egri székesegyház Mária-kápolnájának falképei (1881). A veszprémi püspöki palota kápolnájában is látható képe: Magyarország védasszonya Szent Imrével és Margittal. Megfestette IX. Pius és XIII. Leo pápa arcképét.

1921. január 25.

95 éve született RÓMER Pál (Csabacsűd, 1921. jan. 25.–Vp., 2009. dec. 22.) agrárközgazdász, tanár. 1949-ben szakérettségizett. 1952-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztő szakán, 1959-ben a Pártfőiskola tanári szakán, 1966-ban a Közgazdaságtudományi Egyetem agrárközgazdász szakán, 1976-ban a Országos Vezetőképzőben szerzett oklevelet. 1952–1953-ban a Fejérmegyei Állami Gazdaságok Trösztjénél állattenyésztő, 1953-ban Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumában előadó. 1953-tól 1960-ig az Ihászi Állami Gazdaság igazgatója. Az 1960–1967-es években az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságán mezőgazdasági osztályvezető. 1967 és 1975 között a Bakonytáji tsz-ek veszprémi Területi Szövetségének titkára. 1975–1976-ban az Aszófői VINICOOP Tsz Közös Vállalkozás igazgatója. 1976-tól 1988-ig a Badacsonyi Állami Gazdaságnál műszaki, gazdasági tanácsadó, Balatonvilágoson. A „Badacsonyi Szőlő és Bortermelési Rendszer” megszervezése nagyrészt az ő érdeme is. A „20 éves Népgazdasági Terv” dokumentumai megváltoztatásával a Marcal vízgyűjtő torkolati részének kiépítését 10 évvel előbbre hozatta, így Veszprém megye is nyert ebből. 1966 és 1981 között MAE tag, az Állattenyésztési Tagozat elnöke. Részt vett az 1960-as években Veszprém megye folyóvíz és karsztvíz viszonyainak megismerésére indított kutatásokban, majd a vízrendezés beindíttatásában. Több állami kitüntetés tulajdonosa: köztük 1956-ban az Állami Gazdaságok Kiváló Dolgozója, 1967-ben Veszprém Megyéért arany fokozat, 1980-ban Kiváló Dolgozó, 1970-ben Agrártudományi Egyesület arany jelvénye. Alsóörs község temetőjében nyugszik.

1931. január 25.

85 éve született GERZSON Pál (Hird [Pécs], 1931. jan. 25.–Bp., 2008. máj. 27.) festőművész, egyetemi tanár. 1949 Nagykárolyban, majd Ungváron és Kőszegen tanult. 1953-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 1955-ben a budapesti tudományegyetem ábrázoló geometria szakán szerzett oklevelet. 1960-tól 1974-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanársegéd, docens. 1974 és 1996 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán docens, egyetemi tanár, az 1986–1990-es években tanszékvezető professzor a festészeti szakon. 1955-től tagja volt a Művészeti Alapnak, 1964-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének. 1959-től bel- és külföldön rendszeresen kiállító művész. 1962-től tanulmányutakon járt Európa országaiban és Indiában. 1969-től rendszeresen Szigligeten dolgozott. 1990-től a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója, 1992-től a Magyar Bor Akadémia, 1988-tól a Magyar Szépmíves Társaság alapító tagja, 1988 és 1991 között elnöke. 1992-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke. Díjak: 1969., 1972 Munkácsy-díj, 1986 Érdemes Művész, 1994 Köztársasági Érdemrend középkeresztje.

1931. január 25.

85 éve született NÉMETH Aladár (Ukk, 1931. jan. 25.–Bp., 2001. nov. 2.) ipariforma-tervező művész. 1949-ben a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. 1949–1950-ben a Ganz Vagon és Gépgyárban segédmunkás. 1955–1956-ban az Ikarus Járműgyárban ipari formatervező. 1956-tól 1964-ig tervező, szellemi szabadfoglalkozású. 1964 és 1968 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanársegéd, 1968–1970-ben adjunktus, 1970-től egyetemi docens, 1971-től 1983-ig az Ipariforma Tervező Tanszék vezetője, 1983 és 1992 között a Továbbképző Osztály vezetője és az Innovációs park igazgatója. 1993-tól szabadfoglalkozású ipari formatervezőként dolgozott. Az ipari formatervezés szinte minden területét művelte. Számos munkájával elnyerte a Kohó és Gépipari Minisztérium legszebb terméke, illetve az Ipari Minisztérium formatervezési nívódíját. 1960-tól tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, 1964–1971-ben a Formatervező Szakosztály vezetője, 1971 és 1975 között a Szövetség Iparművész Ágazatának titkára. 1974-ben a Művelődési Minisztérium Művészeti Tanácsába választották. 1975-től a Kulturális Minisztérium Szerzői Jogi Szakértő Testülete munkájában vett részt. Tagja volt a Művészeti Alapnak, ill. a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Alapító tagja az OMFB Ipari Formatervezési Tanácsnak és Szakbizottságnak. A magyar formatervezést és iparművészetet képviselte hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben. Díjak, kitüntetések:1971 Munkácsy-díj. 1972 az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1977 a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. 1985., 1989 az Ipari Miniszter Nívódíja. Minőség, Megbízhatóság, Művészet, Inform, Hungarian Trade Magazin Craft Horisons, Colorisztikai Értesítő, Ipari Forma, Magyar Iparművészet, Számítógépes Műszaki Tervezés c. folyóiratokban jelentek meg az ipari formatervezéssel foglalkozó cikkei, tanulmányai

1746. január 27.

270 éve halt meg TÓTH-SIPKOVITS János (Felsőszakony, 1673–Tét, 1746. jan. 27.) ev. püspök. Sopronban és Besztercebányán, majd 1702 körül Lipcsében és Halléban tanult. 1702 és 1707 között nevelősködött. 1707-ben hazatérve rektor és diakónus Győrben, 1709-től 1714-ig lelkész Pápán. Esterházy Ferenc zsoldosai a családjával együtt elűzték a városból. 1746-ig Téten lelkész, 1742 után az újjászervezett Győri Ref. Egyházmegye püspöke. Telekesi Török Ignác kuruc kapitány és felesége fölött elmondott gyászbeszéde jelent meg nyomtatásban, 1723-ban és 1733-ban.

1841. január 27.

175 éve született NÉVY László, Neff (Középiszkáz, 1841. jan. 27.–Bp., 1902. ápr. 5.) tanár, esztéta, író. Pápakovácsiban töltötte gyermekéveit. Pápán, Veszprémben, Győrött és Pannonhalmán tanult. 1869-ben a budapesti tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomból, valamint klasszika-filológiából tanári oklevelet szerzett. 1861-től premontrei paptanár Csornán. 1871-ben kilépett a rendből, a Budapesti Ref. Akadémia tanára, majd igazgatója. A Petőfi Társaság egyik alapítója. Számos tankönyvet írt, a 19. század végén még az ő műveiből tanulták a magyar nyelvet és irodalmat a középiskolákban. Versei, pedagógiai, esztétikai és kritikai művei is megjelentek.

1891. január 27.

125 éve született SZABÓ Kornél, Boczonádi (Kiskunfélegyháza, 1891. jan. 27.–Bp., 1948. szept. 18.) vegyészmérnök, gyárigazgató. A Balatonfűzfői Nitrokémia vezérigazgatója 1932 és 1947 (más források szerint a nyilas időszak kivételével 1942-1948) között. 1948-ban az egyik politikai koncepciós perben, koholt vádak alapján, ártatlanul halálra ítélték és kivégezték. Emlékét két tábla is őrzi: a Bugyogóforrás u. 27. sz. ház falán, valamint az igazgatósági épület előcsarnokában, ahol Szilágyi Bernadett bronz plakettje is látható. Tiszteletére a Nitrokémia Rt. emlékplakettet alapított, amelyet évente a nagyüzem három dolgozójának adományozhat az erre hivatott kuratórium. A család Szabó Kornél-alapítványt létesített az üzemhez kötődő műszaki szakemberek képzésének támogatására.

1911. január 27.

105 éve született SULYOK Ignác János (Székesfehérvár, 1911. jan. 27.–2006. szept. 6.) ciszterci áldozópap, tanár, könyvtáros. 1929-ben Székesfehérvárott, a Ciszterci-rendi Szent István Gimnáziumban érettségizett. 1933-ban a Zirci Hittudományi Főiskolán, 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1964-ben az OSZK könyvtáros-képző szaktanfolyamán végzett. 1937–1938-ban apáti jegyző a Zirci Ciszterci Apátságnál. 1938-tól 1948-ig tanár a bajai III. Béla Gimnáziumban. 1938 és 1950 között lelkész a bajai Szeretetházban. 1950–1951-ben tanár a Kisszemináriumban, 1951–1952-ben a Teológiai Főiskolán, 1951 és 1990 között levéltárvezető az Egyházmegyei Levéltárban, 1956-tól 1990-ig könyvtárvezető a Püspöki Könyvtárban, Székesfehérváron. 1990 és 2000 között a Zirci Ciszterci Apátság perjele. 1975 után püspöki tanácsos. Egyháztörténeti, könyvtártörténeti kutatásokat végzett. 1966-ban Székesfehérvár Díszpolgára címet kapott. A zirci temető ciszterci sírkertjében nyugszik.

1991. január 27.

25 éve halt meg CSABA Imre, Cziffer (Pápa, 1921. márc. 2.–Vp., 1991. jan. 27.) író, újságíró. 1945-ben újságíróként került a Pápai Néplap szerkesztőségéhez. Publicisztikai tevékenység mellett szépíróként is hamarosan ismertté vált. 1946-tól, kis megszakításokkal 1978-ig a Veszprém Megyei Népújság, illetve a jogutód lapok főszerkesztője. Elbeszélései a Veszprémi Szemle, az Életünk c. folyóiratokban és az általa szerkesztett napilapban jelentek meg. Egy-egy elbeszélésével szerepelt a Megmozdult a föld, a Vörös szikrák és az Örökösök c. megyei antológiákban. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1901. január 28.

115 éve született FÁBIÁN Dániel (Köveskál, 1901. jan. 28.–Bp., 1980. márc. 8.) orvos, újságíró, szociológus. Édesanyja Vörösmarty Mária, a Szózat költőjének egyenes ági leszármazottja. A Pápai Ref.. Kollégiumban bontakozott ki irodalmi érdeklődése. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona, a diákok egyik szellemi vezére, az ellenforradalom győzelme után kizárták az iskolából, 1920-ban Csurgón érettségizett. 1926-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd a fővárosi Bethesda Kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1930-ban, a hódmezővásárhelyi kórházban, 1934-től Budapesten volt sebész-főorvos. Főleg a visszerek és lábszárfekélyek gyógyításával foglalkozott. 1929-ben Új Magyar Föld címmel folyóiratot indított. A Híd kiadásában megjelent Ifjú szívekben élek c. kötetben publikált. 1928-ban a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökeként ismerkedett meg József Attilával. Hódmezővásárhelyen közösen írták a Ki a faluba c. kiadványt, ami a falukutatást és a néprajz megismerését propagálta a fiataloknak.

1786. január 29.

230 éve hunyt el PERLAKI Gábor (Marcalgergelyi, 1732. márc. 16.–Nemesdömölk, 1786. jan. 29.) ev. püspök. Sopronban és Pozsonyban, 1754-től pedig külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve, 1757-től Sárszentlőrincen, majd Várpalotán, 1765-től Nemesdömölkön szolgált, ahol alesperesi tisztséget is viselt. A Dunántúli Ref. Egyházkerület 1771. május 9-én választotta meg püspökké, 1786-ig töltötte be e tisztséget. Gyászbeszédei és versei jelentek meg nyomtatásban.

1881. január 29.

135 éve született PÁSZTOR János (Gyoma, 1881. jan. 29. – Bp., 1945. jan. 7.) szobrászművész. Iskoláit Hódmezővásárhelyen végezte. Tehetsége korán megmutatkozott. A Budapesti Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos tanítványa volt. Első nagyobb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál-emlékmű két mellékalakja. 1902-ben ösztöndíjjal a párizsi Julian Akadémiára került. 1905-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, majd később Budapestre költözött. A Balatonfüredi hajókikötőnél látható két szobra, a Halász és a Révész. A Balaton régi világának két jellegzetes alakját, kissé idealizáltan látjuk. Több művészeti díjat és állami kitüntetést kapott, többek között 1928-ban Gregus-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállítás nagydíját nyerte el. 1945-ben bombatámadás áldozata lett. Ismertebb szobrai: Búcsúzkodás 1906, Fadrusz János 1909, Primavera 1922, Rákóczi Ferenc lovas szobra 1937, a Tihanyi Limnológiai Intézet parkjában állnak Őshalászat, Ősvadászat című bronzszobrai. Gyűjteményes kiállítása volt 1911-ben, 1918-ban, 1925-ben, 1930-ban.

1931. január 29.

85 éve született MÁDL Ferenc (Bánd, 1931. jan. 29.–Bp., 2011. máj. 29.) egyetemi tanár, köztársasági elnök. Felesége: Mádl Dalma. A jogtudományok kandidátusa (1964), doktora (1974), az MTA levelező tagja (1987), rendes tagja (1993). A Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet. 1963 és 1973 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet munkatársa. 1973-tól 1978-ig az ELTE Állam- és JTK, Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, 1985-től a Nemzetközi Magánjogi Tanszéke vezetője. 1990–1993 között az Antall Kormány tárca nélküli, 1993–1994-ben művelődési és közoktatási minisztere. Vendégprofesszor számos külföldi egyetemen: Kaliforniai Egyetem, Berkeley, Sacramento, Salzburg, München. 2000. augusztus 4. és 2005. augusztus 4. között a Magyar Köztársaság elnöke. 1991-től a Széchenyi István Emlékbizottság ügyvezető elnöke, 1994-től a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, 1993-tól a Kulturális Javak Visszaszolgáltatása Bizottsága, 1994-től a Nemzeti Kulturális Alap elnöke. 1995-ben az akkor ellenzéki MDF, KDNP és a FIDESZ közös államfő jelöltje. 1995–2000 a Magyar Örökség Díj Bíráló Bizottságának elnöke. 1996 és 2000 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke. Nemzetközi tudományos intézményi tagságok: Nemzetközi Kereskedelmi és Jogi Akadémia (Harvard), Nemzetközi Jogi Intézet (Genf), Európai Tudományos Akadémia (London), Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia (Párizs), Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (Bécs), Kereskedelmi és Magánjog Egységesítésének Intézete (Unidroit, Róma), Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia (szerk. Hamburg). Gyakorlott választott bíró nemzetközi gazdasági perekben (Budapest, Bécs, Washington). Kutatásainak területei: polgári jog, összehasonlító jog, kereskedelmi jog, nemzetközi magánjog, nemzetközi gazdasági jog, Európa jog. Az Állam- és Jogtudomány, az Acta Juridica szerkesztője, 1996-tól a Magyar Nemzet szerkesztőbizottsági tagja. Több mint 200 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban, évkönyvekben. Díjak kitüntetések: 1968 Akadémiai Díj. 1997 Teleki Pál Emlékérem. 1999 Széchenyi-díj. 1999 Francia Becsületrend. 2001 Földes Andor-emlékérem. 2003 Pro Doctorandis Díj. Pro Universitate et Scientia. Tótfalusi Kis Miklós-emlékplakett. 2005 Magyar Művészetért Tiszteletbeli Emlékérem. Szent Márton-díj. 2010-ben Veszprém Megye Tiszteletbeli Polgára. Szülőfalujában a volt iskola falán 2014. augusztus 30-tól fekete márványtábla őrzi emlékét. Sírja a budapesti Fiumei úti temetőben.

1911. január 29-én

105 éve tartotta alakuló közgyűlését a Cserhát Társaskör.

1901. január 30.

115 éve halt meg SZIGETHY Dániel (Vászoly, 1818–Bp., 1901. jan. 30.) ev. lelkész, író. Az elemi és a középiskola után teológiát végzett. Ev. lelkészként került Malomsokra, ahol az 1853–1855-ös években segédlelkész, majd nyugdíjazásáig, 1899-ig lelkészként szolgált. Budapestre költözött. foglalkozott irodalommal, cikkeket és vallási tanulmányokat írt. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben.

2001. január 30.

15 éve halt meg Palkó Sándor (Bp., 1911. febr. 23.–Pécs, 2001. jan. 30.) nyomdász, megyei tanácselnök, országgyűlési képviselő. Nyomdásznak tanult, majd az Athenaeum Nyomdában korrektor. Később a Pénzjegynyomdában dolgozott, 1945-től 1953-ig igazgató. Az 1920-as évek végén bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1953-ban szerzett közgazdász diplomát. Ekkor nevezték ki a Pécsi Gépipari Technikum igazgatójává. 1957. február 8-tól május 25-ig a Veszprém Megyei Tanács elnöke. 1957–1971 között a Baranya Megyei Tanács VB elnöke. Az Országgyűlés Kereskedelmi Bizottságának elnöke, a MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. Sokat tett a pécsi tórendszer kialakításáért és az orfűi horgászélet megszervezéséért. Kezdeményezésére először az orfűi kistavat, majd a nagyobb Pécsi Tavat alakították ki még az 1960-as évek közepén, és az ő nevéhez fűződik a part menti horgásztanyák létrejötte is. Fiatalon bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba. A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete III. (kispesti) csoportjának titkára (1929-1931), pénztárosa (1932-33), majd a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnökeként (1949-1950) működött. Orfű és Pécs díszpolgára (1997). Orfű településen mellszobra látható. – Az Orfű-Mecsekrákosi temetőben nyugszik.

1841. január 31.

175 éve született NÉMETHY Ernő (Balatonfüred, 1841. jan. 31.–Bf., 1883. aug. 3.) jogász, sportoló. Középiskolát Győrben végezte, a jogi doktori címet Budapesten szerezte. A győri Királyi Ügyészségen joggyakornok, 1871-től királyi ügyész. Az 1860-as években versei jelentek meg a Győri Közlönyben, amelynek az 1869–1871-es években szerkesztője. 1877-ben Mihálkovics Tivadarral együtt megalakította a Győri Csónakázóegyletet, amelynek később elnöke. 1882. augusztus 22–23-án Balatonfüreden megszervezték az első vitorlázó és úszóversenyt, amelyen Hercegnő nevű hajójával Némethy is részt vett A következő esztendőben a Balatonfüred-Keszthely közötti versenyen megfázott és tüdőgyulladásban meghalt. Tagja volt az 1882-ben alakult Balaton Egyletnek is. Emlékét Győrött a Ráth Mátyás téren, Balatonfüreden (Mihálkovics Tivadaréval együtt) a Vitorlás Presszó falán 1985 óta tábla őrzi. Kívánságának megfelelően a balatonarácsi ref. temetőben nyugszik.

1936. január 31.

80 éve hunyt el SZONTAGH Tamás, iglói (Ózd, 1851. ápr. 13.–Bp., 1936. jan. 31.) geológus. Középiskolába Eperjesen, Pozsonyban, Budapesten és Szarvason járt. A budapesti tudományegyetemen 1882-ben végzett, majd a Mineralógiai és Petrográfiai Intézetben tanársegéd. 1886-tól magángeológus. 1889-ben a Földtani Intézethez került, 1892-ben osztálygeológus, 1905 után főgeológus. 1919-ben, Lóczy Lajos nyugdíjba vonulása után az intézet igazgatójává nevezték ki, ezt a pozíciót 1924-ig töltötte be. Révfülöpre költözött, de agro- és hydrogeológiai tanulmányait ott sem hanyagolta el. Az 1880-as években telepedett meg Révfülöpön, ahol villát építtetett, aktív résztvevője, segítője volt a település közéletének és fejlesztésének. A Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesület alapító tagja és évtizedeken át elnöke. Családi emlékeinek egy részét a Révfülöpi Honismereti Gyűjtemény őrzi. Tudományos munkásságának kezdetén az Alföld keleti peremének geológiai térképezését végezte, majd főként hidrogeológiai tevékenységet folytatott. 1916-ban elsőként tette közzé a bakonyi vörös földben meglévő bauxit adatait és tárta fel annak gazdasági jelentőségét.

1996. január 31.

20 éve halt meg BENKŐ István (Miskolc, 1916. júl. 12.–Pécs, 1996. jan. 31.) tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa. 1939-ben a szegedi egyetemen szerzett tanári oklevelet, 1942-ben elméleti fizikából doktorált. 1937-től a szegedi egyetemen díjtalan, 1940 után díjazott gyakornok, majd tanügy-igazgatási dolgozó. 1944 és 1950 között Veszprémben középiskolai tanár, 1950-től 1978-ig a VVE tanára, egyúttal a NEVIKI Spektrográfiai Laboratóriumának külső munkatársa. Emissziós színképelemzéssel, nemvezető anyagok színkép-analitikájával foglalkozott. Új eljárást dolgozott ki a germánium és a gallium mennyiségi meghatározására. 1968-tól 1980-ig szerkesztette a Magyar Emissziós Színképelemző Vándorgyűlés előadásainak anyagát. Tanulmányai az egyetem közleményeiben és az országos szaklapokban jelentek meg. Sírja Budapesten, a Rákoskeresztúri temetőben. 


Február

 

1711. február

305 éve született TORKOS Jakab (Pápa, 1711. febr.–? 1785. nov. 27.) ref. püspök. Pápán kezdett tanulni, Sárospatakon folytatta, majd ismereteit gyarapítani külföldre ment. 1735-ben először rektor, majd lelkész Pápán. 1745-ben püspökké választotta a Dunántúli Ref. Egyházkerület. Hite miatt elűzték a városból, 1752-ben Peremartonban, 1758-ban Adásztevelen lelkész. Püspöksége alatt egész kerületében tartott vizitációt. Nyomtatásban nem jelent meg műve, de kéziratban megmaradtak prédikációi.

1906. február 1.

110 éve született BALOGHY Jenő (Makó, 1906. febr. 1.–Bp., 1959. nov. 25.) gépészmérnök. 1930-ban végzett a budapesti műegyetemen, majd rövid ideig Aradon segédmérnök. 1931-től a Láng Gépgyárban gyakorlómérnök, 1933-tól a Lóden Posztógyár Rt. üzemvezetője. 1937-től az Ajkai Kőszénbánya Rt. erőművének műszaki vezetője. Részt vett az Ajkai Erőmű helyének kiválasztásától kezdve minden alapítási műveletben. 1943-tól, az üzem legnehezebb időszakában főmérnök, 1947–1949-ben igazgató, azután haláláig újra főmérnök. Az Ajkai Erőmű I. teljes felépítése után irányította a kis bővítés munkálatait, és részt vett az Ajkai Erőmű II. tervezésében.

1981. február 1.

35 éve hunyt el MAYER Ferenc (Tapolca, 1912. ápr. 29.–Ajka, 1981. febr. 1.) fodrászmester, költő. Apja: Tapolcán pékmester, majd munkás. Az elemi iskolát és két polgárit Tapolcán végezte, majd 1929-ben szerzett fodrász segédlevelet. Először Badacsonytomajon, később Keszthelyen, Ajkán és a fővárosban is dolgozott, 1942-ben Keszthelyen mestervizsgát tett, Ajka központjában fodrászüzletet nyitott. 1944-ben katona, 1946-ban új ületet nyitott Ajkán, 1958 után szövetkezeti alkalmazottként dolgozott. Első verseit 16 évesen, 1934-ben írta, Batsányi hamvainak hazahozatalára írt versével Tapolcán nyilvánosan is szerepelt. Néhány novelláját 1999-ben a Pikoló c. hetilap közölte. Két terjedelmes kéziratos verseskötete, jó hangulatú visszaemlékezési a városi könyvtárban olvashatók.

1801. február 2.

215 éve született HALÁSZ György (Vp., 1801. febr. 2.–Vp., 1863. jan. 10.) polgármester. Apja Halász György. Életútjának fontosabb állomásait nem ismerjük. Veszprém város közössége, választásra jogosult lakói 1846-ban és 1847-ben is a város bírájává, 1849. július 16-án, majd 1861-ben, mindkét alkalommal csak rövid időre polgármesternek választották. 1861. szeptember 21-én a veszprémi takács céh felügyelő biztosának nevezték ki. A „forró lázban” elhunyt ~ „Közös temetőben”, a veszprémi Alsóvárosi temetőben kapott nyughelyet.

1676. február 3.

340 éve született ESTERHÁZY Antal, galántai gróf (Pápa, 1676. febr. 3.–Rodostó [Törökország], 1722. aug. 8.) kuruc tábornagy. Esterházy Ferenc és Thököly Katalin fia. Apja halála után, nyolc éves korában örökölte a pápai főkapitányságot. 1693-ban királyi tanácsos, 1697-ben kapitány a Kolonics Huszárezredben. A temesvári ütközetben sebesülten török fogságba esett, de a karlócai béke megkötése után kiszabadult. 1704-ben Komárom vármegye főispánjaként Rákóczi mellé állt, aki kinevezte generálisnak, 1706-tól tábornagynak és a kuruc seregek dunántúli főkapitányának. Nagyvázsonyban is volt főhadiszállása, ahonnan irányította a dunántúli hadműveleteket. Főleg a Dunántúlon és a Nyitra mentén harcolt, több lovasportyát vezetett Ausztriában. A megye több településén is megfordult, pl. Balatonfüreden, Tihanyban, Devecserben és Sümegen. 1685 és 1709 között Devecser földesura. A szatmári béke után először Lengyelországban majd Besszarábiában élt. 1717-ben a bujdosókból alakult sereggel felvonult az ország határán, de támadásra nem kerülhetett sor. Része volt a Mercurius Veridicus (1705. ápr.) c. lap indításában. A fejedelem után Rodostóba költözött. Hamvait 1906-ban Rákócziéval együtt hozták haza, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyházban temették el.

1876. február 3.

140 éve hunyt el KOMPANIK Zsófia, Ramassetter Vincéné (Babró, 1821. május 15.–Sümeg, 1876. febr. 3.) Ramassetter Vince felesége, Sümeg első óvodájának megalapítója. Vagyonuk jelentős részét a városra, annak oktatási és egészségügyi intézményeire hagyományozták. Az Árpád u. 20. sz. ház, valamint az 1872-ben alapított és nevét 1990-től viselő Zsófia Óvoda falán két tábla is őrzi emlékét. Szürke márvány síremléke a sümegi temetőben van.

1886. február 3.

130 éve született POGÁNY Ödön (Devecser, 1886. febr. 3.–Bp., 1967. júl. 26.) orvos. Fül-orr-gégész, az orvostudományok kandidátusa. Oklevelet a budapesti egyetemen szerzett, ahol a fül-orr-gégeklinikán gyakornok is volt. A második világháború végéig budapesti kórházakban dolgozott, közben a Tanácsköztársaság idején tanúsított baloldali magatartása miatt megfosztották állásától. 1947 után az utó-neurológia szakrendelés elindítója megszervezője és vezetője volt.

1901. február 3.

115 éve született BASILIDES Sándor (Balassagyarmat, 1901. febr. 3.–Bp., 1980. máj. 28.) festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Balló Endre és Rudnay Gyula növendéke. 1924 óta kiállító művész. Tagja volt a Spirituális Művészek Társaságának. 1925-ben és a harmincas évek közepén Olaszországban járt tanulmányúton. 1940-től az Iparrajziskola, 1951 után a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára. Budapesten, az Ernst Múzeumban, 1926-ban és 1933-ban Balassagyarmaton (1967-ben) és Miskolcon (1971-ben) volt gyűjteményes kiállítása. A Balaton visszafogott, tompa színhatású tájaival az 1930-as évek elejétől jelent meg művészetében.

1856. február 5.

160 éve halt meg HORHY Mihály (Dicske [Nemesdicske, Szlovákia], 1780. szept. 24.–Pest, 1856. febr. 5.) mezőgazdász. A magyar mezőgazdaság gépesítésének egyik úttörője. Iskoláit Nyitrán és Pozsonyban végezte, mezőgazdasági és természettudományi tanulmányokat a bécsi egyetemen folytatott. Itt ismerkedett meg gróf Zichy Istvánnal, aki titkárként alkalmazta, majd 1805-ben a palotai és a csicsói birtokának kormányzásával bízta meg. 1816-ban gróf Esterházy János főispán a Veszprém megyei, 1827-ben valamennyi birtokának irányítását, később végrendeletének végrehajtását rábízta. 1823-ban és 1841-ben Európa több országában tanulmányozta a juhtenyésztést. 1852-ben Angliából arató- és cséplőgépeket hozott be. Várpalotán írta meg a helység növényeiből összeállított, száz lapból álló herbáriumát, a Dréta Antal zirci apátnak kéziratban hátrahagyott, az ötvenes években a Magyar Természettudományi Múzeumba került, ott őrzött Flora Bakonyiensis (Palotae, 1815.) című munkáját. Elnöke volt a Magyar Gazdasági Egyesület két szakosztályának. Mezőgazdasággal kapcsolatos írásai a Magyar Gazda és a Gazdasági Lapok c. folyóiratokban jelentek meg.

1861. február 5.

155 éve született SÜMEGI József (Szilasbalhás [Mezőszilas], 1861. febr. 5.–Bp., 1945. szept. 28.) orvos. A budapesti egyetemen szerzett oklevelet. Először katonaorvosként dolgozott, majd orvosi tevékenységét két helyen gyakorolta. A nyári hónapokban, májustól októberig Balatonfüreden, a hidegebb hónapokban Budapesten élt. Füreden a Blaha L. u. 5. sz. házban bérelt lakást. Jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki, elsősorban a Balaton c. újságban jelentek meg írásai. 1905-ben írta le először, miként kell felhasználni a szénsavas vizet a szívbetegek gyógyítására. A volt lakóházán 1986-ban emléktáblát helyeztek el.

1916. február 5.

100 éve született és 25 éve hunyt el CSAPÓ Gyula (Felsőörs, 1916. febr. 5.–Pápa, 1991. jún. 16.) tanár. Elemi iskolai tanulmányait a felsőörsi iskolában végezte. Tízéves korától a Pápai Ref. Kollégium diákja. Itt érettségizett, majd lelkészi képesítést szerzett. Ezután a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán tanult, magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát kapott. 1943-tól 1952-ig a pápai kollégium, majd 1976-ig a Türr István Gimnázium tanára. Óraadóként ugyanitt még közel egy évtizedig dolgozott. A Türr István Gimnáziumban általa vezetett önképzőkör számos kiváló irodalmárt és írót adott az országnak.

1711. február 6.

305 éve halt meg BÉRI BALOGH Ádám, Balogh Ádám (Muraszombat? 1665 k.–Buda, 1711. febr. 6.) kuruc brigadéros, főszolgabíró. A Béri előnév használata a 16. század végétől vált rendszeressé a családban. Birtokaik Vas és Sopron vármegyében voltak. II. Rákóczi Ferenc hadvezére, rettenthetetlen bátorságáról nevezetes vakmerő portyázó. Fiatalon Csobánc várában szolgált, a gyalogság vajdájaként részt vett a törököt kiűző háborúban. 1695-ben Sopron vármegye Rábaközi járásának főszolgabírója. A következő évben Rábakovácsiba költözött, 1698-tól Tolnában élt. 1700-ban a Sárvári járás főszolgabírójává választották, 1703-ban már a Kemenesaljai járásban töltötte be ugyanezt a pozíciót. 1704-ben csatlakozott Rákóczi Ferenchez, aki kapitánnyá nevezte ki, 1709-ben már brigadéros. Mindvégig a Dunántúlon harcolt. Meghódította Kőszeget, portyázott Bécs alatt. Miután az első dunántúli hadjárat összeomlott, hűséget esküdött a császárnak, de hamarosan visszapártolt a kurucokhoz. 1706-ban részt vett a győrvári (ahol megsebesült) és a kölesdi győztes csatákban. Balatonkenese községnél 1707. február 10-én győzelmet aratott a császári csapatok felett. Ennek emlékét őrzik a polgármesteri hivatal, valamint Honvéd Üdülő falán elhelyezett táblák. Két emléktáblája van Külsővaton is, egyik a Polgármesteri Hivatal, a másik az Idősek Napközi Otthona falán. 1710. október 28-án Szekszárd határában a császáriak, Pállfy János tábornok fogságába került. Halálra ítélték és 1711. február 6-án, Pesten a Belvárosi-templom előtti téren, lefejezték.

1876. február 6.

FODOR Oszkár, Feuchtman (Székesfehérvár, 1876. febr. 6.–Bp., 1934. nov. 1.) orvos. Apja: Feuchtman/Feichtman Adolf. Budapesten szerzett orvosi oklevelet. Elsősorban a gyermekgyógyászat és a balneológia terén működött. 1910-től az Országos Gyermekszanatórium Egyesület ügyvezető igazgatójaként a gyermekvédelem problémáival foglalkozott. Nagy szerepe volt a Balatonalmádiban létesített Zsófia-gyermekszanatórium (amelyeknek adminisztratív vezetője volt) alapításában és felvirágoztatásában. Éveken keresztül a balatoni fürdők ügyét propagálta a Fürdők és nyaralóhelyek c. almanachjában. 1904 után a Dunántúli Közművelődési Egyesület főtitkára, egészségügyi főtanácsos.

1936. február 6.

80 éve halt meg DRÉHR Imre, nagyszentmiklósi (Bp., 1889. febr. 18.–Bp., 1936. febr. 6.) jogász, politikus. A budai Ferenc József Intézetben tanult, a budapesti tudományegyetem jogi fakultásán szerzett oklevelet. Az Egyetemi Kör elnökeként részt vett a diákmozgalomban. 1917 és 1921 között (a Tanácsköztársaság időszakát leszámítva) a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbankban dolgozott, majd 1925-ig a Lloyd Bank igazgatója, 1926-tól államtitkár. 1922-től az enyingi, 1926 és 1936 között a veszprémi választókerület országgyűlési képviselője. A Magyar Labdarúgó-egyesületek Szövetségének elnöke. Tanulmányai jelentek meg a Magyar Társadalompolitikai és Társadalombiztosítási Közlöny című folyóiratban. Munkásságát több kitüntetéssel, például a Szent Sír Lovagrend Középkeresztje odaítélésével ismerték el. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

1926. február 7.

90 éve született NAGY Sándor (Csesznek, 1926. febr. 7.–Győr, 1990. aug. 10.) termelőszövetkezeti elnök. Tizenhárom éves korától dolgozott. 1945-ig Peacsovics Mikó Pál gróf birtokán juhász. A földosztáskor 13 kh földet kapott és azon gazdálkodott. 1950-ben, 24 éves korában megválasztották a Zirc melletti Tündér-majorban a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökének. Az ötvenes évek elején rövid ideig a Zirci Járási Tanács mezőgazdasági osztályát vezette. Később Romándon, 1960-tól Nemesvámoson volt tsz-elnök. Az általa irányított Nemesvámosi Petőfi Tsz két ízben nyerte el a Kiváló Szövetkezet címet. 1975-ben már kilenc község összevonásával, 10 ezer hektár nagyságú területen gazdálkodott a közös gazdaság. A tagság jövedelme 30–40 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Egészségi okok miatt 50 éves korában vonult nyugalomba. Sikeres gazdaságszervező munkáját kitüntetések sorával, köztük a Munkaérdemrend arany fokozatával, valamint a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel ismerték el.

1971. február 7.

45 éve halt meg GÁTI Samu (Csesznek, 1914. okt. 8.–Pápa, 1971. febr. 7.) gép- és gyorsíró, tanár, fotóművész. Református tanítócsaládból származott. Középiskolai tanulmányait a Pápai Ref. Kollégiumban végezte. Hat diplomával rendelkezett, az elsőt 1934-ben gyorsírásból, az utolsót 1950-ben magyar–angol szakon szerezte. 1937-ben egy évre ösztöndíjjal Skóciába ment. 1939-ben magániskolát nyitott gyors- és gépírásból. Tagja volt a Gyors- és Gépírók Országos Választmányának, az Országos Gép- Gyorsíró Versenybizottságnak. 1946-ban elvégezte a ref. teológiát, de nem végzett lelkészi tevékenységet. Magániskoláját 1950-ben Gyors- és Gépíró és Irodakezelői Szakiskola néven államosították. Ettől kezdve a magyar és az angol tantárgyakat óraadóként tanította a város két középiskolájában. 1954-től 1960-ig a pápai Petőfi Sándor Gimnázium tanára. Kitűnő művészi érzékű amatőr fotós. Felvételeiből 1961-ben városi kiállítás nyílt. Az iskolaváros számos rangos eseményét megörökítette, leltárt készített a város műemlékeiről.

1806. február 8.

210 éve született RAMASSETTER Vince (Sümeg, 1806. febr. 8.–Sümeg, 1878. máj. 10.) kékfestő, iskolaalapító. Kőszegen és Győrött járt iskolába, majd folytatva Németalföldről betelepült apja mesterségét, ő is kékfestő lett. Később áttért a szőlőtermesztésre és a borkereskedelemre, kádárműhelyt is tartott fenn. Az 1840-es évek közepén vált népszerűvé, amikor a Védegylet mozgalmat támogató nők az ő kelméit hordták. 1846-ban az iparostanoncok oktatására, 1855-ben pedig egy reáliskola támogatására hozott létre alapítványt. 1848-ban Sümeg polgármesterévé választották. Az 1850-es évektől fáradhatatlanul agitált az iskolaügy érdekében: az elemi iskola négy osztályossá szervezését, elemi iskolai leányosztályok létrehozását szorgalmazta. Óvoda számára ajándékozott telket és házat. Vagyona nagyobb részét Sümeg városára, az oktatási és egészségügyi-intézmények fenntartására hagyta. Sümegen általános iskolát és utcát neveztek el róla. Egész alakos bronzszobra, Istók János szobrászművész alkotása a város központjában áll.

1891. február 8.

125 éve született VARGA József (Bp., 1891. febr. 8.–Bp., 1956. dec. 28.) tanár, vegyészmérnök, miniszter. Az MTA-nak 1932-től levelező-, 1946-tól rendes tagja. 1920-tól a budapesti műegyetem tanára, 1939–1943-as években először iparügyi, később kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter. Miniszteri működése alatt a magyar vegyipar jelentős mértékben fejlődött. Ellenezte a 2. világháborúban való részvételünket, a Koronatanácsban a hadüzenet ellen szavazott. 1939-ben a Magyar Élet Pártjának programjával országgyűlési képviselő. 1951-ben a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója, 1952 és 1956 között a VVE tanára. Létrehozta az ásványolaj-tanszéket. Kutatómunkája során először a hazai bauxitoknak a cementgyártásban való hasznosítása foglalkoztatta. Legjelentősebb eredményei a műbenzinek és motorhajtó anyagok előállításához fűződnek. Nemzetközileg elismert felfedezése az un. kénhidrogén-effektus (Varga-effektus) megállapítása. Eljárása alapján 1935-ben Pétfürdőn barnaszén-hidrogénező üzem indult. Kutatásainak eredményeiről számos közlemény jelent meg a hazai és a külföldi szakirodalomban. Bronz mellszobra, Szomor László alkotása a PE C épületének előcsarnokában látható. 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

1896. február 8.

120 éve született SZÜGYI Zoltán (Huszt, 1896. febr. 8.–Bp., 1967. nov. 23.) katonatiszt, tábornok. A Szent László hadosztály parancsnoka. Az 1. világháborúban önkéntes, főhadnagy, majd a Várpalotai Lövésziskola tanára. A Kolozsvári Hadtestparancsnokságon szolgált, később Pápán az ejtőernyős-zászlóalj parancsnoka. Ezredparancsnokként részt vett a Don- menti, 1944-ben pedig a Garam melletti harcokban és a visszavonulásban. A Népbíróság háborús bűnösként ítélte el, 1956-ban szabadult, majd munkásként dolgozott

1891. február 9.

125 éve született FORSTER György, 1908-tól gyulakeszi-i (Lőrinte-Puszta [Kolontár], 1891. febr. 9.–Nódrágsáp, 1944. nov. 5.) politikus. Apja Forster Elek. Budapesten. Lipcsében, Berlinben és Párizsban tanult, az 1910-es évek elején a budapesti tudományegyetem állam és jogtudományi karán szerzett oklevelet. 1914-ig fővárosi kerületi bíróságon joggyakornok. Az 1. világháborúban huszárzászlós, 1916-tól oroszországi hadifogoly. 1921-ben megszökött, Szentpéterváron elfogták, előbb halálra, majd kényszermunkára ítélték. Fogolycsere keretében hazatért, nyugdíjba vonult, Nógrád megyei birtokán gazdálkodott. Nógrád megyei és országos mezőgazdasági egyesületek elnökségének, választmányának tagja volt.

1896. február 9.

120 éve hunyt el CSERNA Vince, Udvardy (Székesfehérvár, 1840. nov. 14.–Debrecen, 1896. febr. 9.) jogász, író. Apja Cserna Károly Fejér megye alispánja, az 1847–1848. évi országgyűlésen követe. A székesfehérvári ciszterci főgimnáziumban tanult, majd a pesti egyetemen ügyvédi oklevelet kapott. A jogi végzettség megszerzése után, 1867-től aljegyzőként Fejér vármegye szolgálatába állt, majd 1868-tól az ügyészi kar tagja. 1873 után Pápán, Karcagon, Nagyváradon, Veszprémben, majd a pestvidéki ügyészségnél dolgozott. 1887-től főügyészi helyettes Budapesten, a királyi táblák létesítése alkalmával, 1891-től főügyész Debrecenben. Elsősorban szakfolyóiratokban jelentek meg jogi művei, de fiatal korában, Udvardy Vince néven országos és fővárosi lapokba írt verseket és elbeszéléseket is.

1741. február 10.

275 éve született SZŐKE Ferenc (Szentkirályszabadja, 1741. febr. 10.–Rimaszombat? 1806. márc. 13.) ref. esperes. Hazai tanulmányai befejezése után külföldre ment és az 1766–1768-as években Bernben tanult. Hazatérve lelkész Gombán, 1782-től aljegyzője a Duna-melléki Egyházkerületnek. 1783-ban Rimaszombatba került, ahol nemsokára egyházmegyei jegyző, 1892-től esperes. Tevékeny részese és aljegyzője volt a budai zsinatnak. Főként prédikációi és gyászbeszédei jelentek meg.

1846. február 10.

170 éve született CONCHA Győző (Marcaltő, 1846. febr. 10.–Bp., 1933. ápr. 10.) jogász, tanár. Pápán a bencéseknél és Győrben tanult. 1860-ban, az iskola zászlószentelésén, özv. Batthyány Lajosné jelenlétében verset szavalt. Jogot Pesten és Bécsben hallgatott, utána bírósági fogalmazó, később a kolozsvári, majd a budapesti egyetem tanára. A főrendiháznak 1913 és 1919 között, a felsőháznak 1927-től volt tagja. Az MTA-nak 1886-ban levelező-, 1900-ban rendes tagja, 1922-től 1925-ig alelnöke. Akadémiai székfoglalójával, amelynek címe: Egyéni szabadság és parlamentarizmus Angliában, nagy feltűnést keltett. A politika- és alkotmányelméletnek konzervatív felfogású, de magas színvonalú művelője. Eszméi hosszú ideig befolyásolták a hivatalos jogi felfogást.

1846. február 10.

170 éve halt meg VAJDA Péter (Vanyola, 1808. jan. 20.–Szarvas, 1846. febr. 10.) író, költő, pedagógus, természettudós. Vanyolai féltelkes jobbágycsalád gyermeke, akinek egész életére és munkásságára nagy hatással volt a Bakony-széli falu. Már gyermekkorában a természetet vallotta legjobb barátjának. Sopronban, Győrben és Pesten tanult, majd külföldi tanulmányutak után Pesten, később Szarvason telepedett le. Petőfi plebejus törekvéseinek egyik legfőbb előkészítője. Évekig írásaiból és szerkesztői munkákból élt. 1833 és 1838 között a Hasznos Mulatságok segédszerkesztője. 1834-ben Lipcsében megindította az első magyar ismeretterjesztő folyóiratot, a Garasos Tárt, 1838-ban egyik kezdeményezője a Természet c. folyóirat megjelentetésének. 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagja, és a Természettudományi Társaság első titkára. 1843-tól Szarvason tanított, de az iskolában mondott plebejus nézeteit összefoglaló Erkölcsi beszédei miatt a kormány vád alá helyezte. Minden tantárgyat anyanyelven tanított, az iskolában eltörölte a botbüntetést. Az első alulról érkezett közéleti írónk, aki népben, nemzetben és nagyvilágban gondolkodott. Cikkeiben a plebejus demokrácia, a jobbágyfelszabadítás, a szabad munka, a szabad tulajdonviszonyok elveit hirdette. Kortársai már életében példaképnek tekintették, leginkább Petőfi, aki a függetlenség bajnok férfiának nevezte. Vanyolai szülőházában emlékszobája van, a ház és az általános iskola falán tábla őrzi emlékét. Az iskola előtt mészkő mellszobra, Tarr István alkotása látható. Pápán lakótelep vette fel a nevét.

1946. február 10.

70 éve született ERŐDI Béla (Bp., 1882–Alsóörs, 1946. febr. 10.) birkózó, tornász, postatisztviselő. 1904-ben és 1905-ben, a Postás SE tagjaként megnyerte az első ízben kiírt kötöttfogású könnyűsúlyú birkózóbajnokságot, 1907-ben pedig az országos összetett tornász-bajnokságot. Az 1906. évi athéni Hellén-olimpián második helyet szerzett a tíz méteres kötélmászásban, a tornász-öttusában pedig a győztes csapat tagja volt.

1976. február 10.

40 éve hunyt el LÓRÁND Imre (Bp., 1910. jún. 24.–Bp., 1976. febr. 10.) újságíró, szerkesztő, könyvtáros. Érettségi után a fegyvergyárban majd az Újság c. lap szerkesztőségében dolgozott. 1938-tól részt vett a szociáldemokrata-mozgalomban. A háború végén munkaszolgálatos Erdélyben, majd Vácott. 1946-tól az Igazság c. lap főszerkesztője Egerben, 1948–1950-es években a Veszprém Megyei Népújság szerkesztője. Kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. 1950 és 1952 között az 1949-ben alapított városi könyvtár vezetője, majd bérelszámoló Veszprémben. 1956. október 26-án a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökévé választották, és ezt a funkciót október 31-ig töltötte be. 1957 októberében a Brusznyai Árpád és társai ellen lefolytatott perben hatévi börtönbüntetésre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. Egy budapesti könyvesboltban dolgozott. Élete utolsó évtizedeiben a Világosság, a Jelenkor, a Tiszatáj, a Helikon és a Könyvbarát c. lapokban jelentek meg írásai.

2001. február 10.

15 éve hunyt el HORVÁTH Sándor (Bódé, 1925. márc. 15.–Ajka, 2001. febr.10.) bányász, vájár. 1941-től 1949-ig csillés, segédvájár, 1949–1951-ben vájár, 1951 és 1978 között csapatvezető vájár az Ajkai Bányák Jókai Bányaüzemében. 1952-ben Minisztertanácsi Érdemérem arany fokozata, 1956-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendje, 1957-ben a Kossuth-díj III. fokozata kitüntetést kapta.

1791. február 11.

225 éve született SIMONY Imre (Szentkirályszabadja, 1791. febr. 11.–Balatonhenye, 1851. máj. 17.) ref. lelkész, műfordító. Iskoláit Pápán végezte, rövid ideig segédlelkész is volt ott, majd Zánkára került. 1832-től tíz évig Pécselyen szolgált. 1839-ben adta be az MTA-nak Homeros Odysseiájának és Lukianosz Dialógusainak fordítását. Munkáját elfogadták, mégsem jelent meg. Közben Simony Iszkaszentgyörgyön, 1847 után Balatonhenyén lelkész. Kéziratban maradt műveit SEBESTYÉN Gyula az ádándi ref. parókia padlásán találta meg és az Egyetemes Filológiai Közlönyben ismertette 1890-ben és 1894-ben. Prédikációi is halála után, 1857–1858-ban jelentek meg Kecskeméten.

1901. február 11.

115 éve született PAPP Ferenc (Homokbödöge, 1901. febr. 11.–1967. okt. 14.) mérnök, tanár. Az 1926–1930-as években a Soproni Bányászati és Kohászati Egyetem mérnökképző karán tanult. 1931-től 1941-ig földmérő az Állami Földmérési és Kartográfiai Intézetnél Pápán. 1942-től 1944-ig az Erdélyi Nemzeti Sóbányák mérnöke. 1941 és 1951 között a Székesfehérvári Földmérési Hivatal főmérnöke. 1952–1953-ban az Állami Bányaipari Vállalat vezetője. 1954-től 1956-ig főmérnöke az Állami Földmérési és Kartográfiai Intézetnek Székesfehérvárott. Az 1957–1959-es években a Soproni Egyetem Földmérési Karán meghívott-professzorként dolgozott.

1911. február 11.

105 éve született TEMESI Alfréd (Temesvár, 1911. febr. 11.–Bp., 1978. jan. 1.) tanár, pedagógiai kutató. A pécsi egyetemen 1933-ban végzett és doktorált, közben ösztöndíjasként Strassbourgban és Párizsban tanult. Tanársegéd Pécsett, utána Győrben, majd Pápán. Később Budapesten középiskolai tanár, majd 1960 és 1966 között igazgató. A háború után évtizedekig a Pedagógusok Szakszervezetének tisztségviselője, a Fővárosi Tanács oktatási osztályának vezetője. Az UNESCO felkérésére hat évig Madagaszkár oktatásügyével foglalkozott. Szakfolyóiratokban több tanulmánya jelent meg.

1956. február 11.

60 éve hunyt el CSEKEY Sándor (Alsóvárad, 1896. ápr. 21.–Bp., 1956. febr. 11.) ref. lelkész, tanár. A gimnáziumot 1914-ben Pápán végezte, a Ref. Teológiát 1918-ban Budapesten. Edinburghban tanult két évig, majd az amszterdami szabadegyetemen gyarapította tudását. Hazatérve 1924-ig püspöki titkár. Rövid lelkészkedés után, 1925-ben, Debrecenben doktori vizsgát tett. Előbb helyettes, majd 1929-től rendes tanár a budapesti teológia egyháztörténeti tanszékén. 1943–1944-ben szerkesztette a Református Teológia c. folyóiratot.

1936. február 12.

80 éve született MEGGYES István (Gyöngyös, 1936. febr. 12.–Vp., 2005. júl. 2.) tanár, középiskolai igazgató. 1958-ban a debreceni tudományegyetem magyar–történelem szakán szerzett tanári oklevelet. 1958–1959-ben tanár Balatonkenesén. Az 1959–1962-es években tanár a Ságvári Endre Középiskolás Fiúkollégiumban, 1962-től 1975-ig a Lovassy László Gimnáziumban, 1975 és 1996 között igazgató a Közgazdasági Szakközépiskolában, Veszprémben. 1986-tól az Államigazgatási Főiskola Veszprémi Intézetében óraadó tanárként dolgozott. 1980 és 1996 között a Veszprém megyei gimnáziumi és szakközépiskolai igazgatók megyei munkaközösségének vezetője. Kutatási területei: pedagógia, retorika, kommunikáció. Szerkesztette: a Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola Centenáriumi Évkönyve. Vp., 1995. Összesen 22 írását publikálták folyóiratokban, periodikákban.

1946. február 12.

70 éve hunyt el SEBESTYÉN Gyula (Szentantalfa, 1864. márc. 7.–Balatonszepezd, 1946. febr. 12.) néprajzkutató, író. Az MTA-nak 1905-től levelező-, a Kisfaludy Társaságnak rendes tagja. Középiskoláit Veszprémben, Pozsonyban és Debrecenben végezte. A budapesti tudományegyetemen magyar és német irodalmat, nyelvészetet, esztétikát és magyar őstörténetet hallgatott. 1893-tól a Nemzeti Múzeum könyvtárának munkatársa. Doktori vizsgát 1901-ben tett és még abban az évben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum őrévé, 1905-től az intézmény igazgató-őre. 1892-től 1918-ig az Ethnographia társ- majd főszerkesztője. 1897-től a Néprajzi Társaság főtitkára, 1911-től alelnöke, 1917 után elnöke, 1920-tól tiszteleti tagja. A Dunántúl néprajzi feltárásához a Magyar Népköltési Gyűjtemény 8., balladákat, dalokat, románcokat tartalmazó kötetével járult hozzá. Nevéhez fűződik a vidékünkön is hamar kibontakozó önkéntes néprajzi gyűjtőmozgalom megszervezése. 1911-től a Folklore Fellows magyar osztályának elnökeként országos népköltészeti, népzenei, néphit- és szokásgyűjtést indított. 1916-tól a Nemzeti Múzeum osztályigazgatója 1919. évi nyugdíjazásáig Balatonszepezdre vonult vissza. A Balatoni Társaság létrehívójaként, helyettes elnökeként alapította meg a Balatoni Kurír című lapot és 1921-ben a Balatoni Évkönyvet. Figyelemreméltó szervezőmunkája, amelyet a badacsonyi Balatoni Emlékmúzeum, a keszthelyi Országos Könyvtár és Dunántúli Központi Múzeum, a Balatoni Társaság és a Balaton idegenforgalmának kulturálttá tétele érdekében fejtett ki. Batsányi János és Eötvös Károly kultuszát aktívan erősítette. Bujdosó néven néprajzi kutatásait is feldolgozó színjátékokat írt: Ekkehard (Tragédia.) 1925–1933 – Magyar misztérium. Téli alakoskodó játék. 1936. Balatonszepezdi villája falán emléktáblát helyeztek el, kertjének végében rovásírásos kőoszlop emlékeztet a hun-székely rovásírás kutatójára. Gyermekévei falujában Köveskálon, az alsó ref. temetőben nyugszik.

1991. február 12.

25 éve hunyt el SZENDREY-KARPER László (Bp., 1932. jan. 28.–Bp., 1991. febr. 12.) gitárművész. Magánúton, Kárpáti Ernő és Kováts Barna tanítványaként folytatott gitártanulmányokat, majd Sugár Rezső zeneszerzés-növendéke volt. 1948-tól koncertezett, 1957 után az Országos Filharmónia szólistájaként fellépett Európában, a Távol-Keleten, Dél- és Észak-Amerikában is. 1962 és 1966 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, 1966-tól a Zeneművészeti Főiskolán tanított, 1984-től ugyanott kinevezett tanár. 1973-tól az Esztergomi Gitárfesztivál és Szeminárium művészeti vezetője. 1972-ben kidolgozta a gitártanítás módszertanát, 1978-tól folyamatosan gitárgyakorlatokat publikált. Külföldi és magyar kortárs művek bemutatója fűződik nevéhez. 1964 után évtizedekig a balatonfüredi házuk volt a második otthonuk. 2002-től a Ferencsik János Zeneiskola falán tábla őrzi emlékét.

1901. február 14.

115 éve született BAKÁCS Tihamér György (Vp., 1901. febr. 14.–Los Angeles [USA], 1978. ápr. 24.) orvos, tanár, író, költő. Gyermekkorában a fővárosba költöztek, 1918-ban Budapesten érettségizett. Egyetemi hallgatóként megalapította a keresztényszocialista főiskolai hallgatók szervezetét és szerkesztette a Diákkultúra c. lapot. Doktori oklevelét 1923-ban a budapesti tudományegyetemen szerezte. 1935–1936-ban állami ösztöndíjjal Londonban végzett kutatásokat, amelyeknek eredményeit angol nyelven jelentette meg. A továbbiakban 23 tanulmányt közölt. 1942-ben habilitált, és a MÁV kórházainak igazgató-főorvosává nevezték ki. Orvosi gyakorlatával és tudományos kutatásaival párhuzamosan kora ifjúságától kezdődően szépirodalmi és közírói tevékenységet is folytatott. Folyóiratokban, heti- és napilapokban versei és alkalmi költeményei jelentek meg, a Magyarságnak vezércikkírója volt. A Katolikus Írók és Hírlapírók Pázmány Egyesületének választmányi tagja. Az Egyesült Államokba 1948-ban vándorolt ki, 1950 után orvosi gyakorlatot folytatott. Költeményeit a Katolikus Magyarok Vasárnapja is közölte. Kiadatlan költeményeit felesége külön kötetben jelentette meg.

1971. február 14.

45 éve halt meg LAMPÉRT András (Tass, 1911. márc. 10.–Bp., 1971. febr. 14.) festő- és grafikusművész, tanár. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Rudnay Gyula tanítványa, 1938-ban grafikusi szakképesítést is szerzett. A háború után a MKP számára készített agitatív erejű választási falragaszokat. Sgraffitót készített az Úttörővasút egyik állomásépületébe, és freskót festett Budapesten a szakszervezeti székházban. Művészetpedagógiai tevékenységet is folytatott, 1946-tól iskolában rajzot tanított. 1955-től a rajztanárok Vörösberényi Művésztelepének rendszeres látogatója. Képein a Balaton-környékét, vörösberényi házakat és az ott élő embereket ábrázolta. Kísérletező művész, új festékfajtákat, rögzítő anyagokat, lakkokat használt.

1811. február 15.

205 éve született SZALKAY Gergely (Kecskemét, 1811. febr. 15.–Kecskemét, 1887. júl. 23.) honvéd őrnagy. A gimnázium hat osztályát szülővárosában végezte, 1831-től a császári-királyi hadseregben közvitéz, két év múltán tizedes, 1837-től őrmester. Tíz év után leszerelt, a pesti váltótörvényszéknél hivatalszolga, majd írnok. 1848. június 21-én hadnagyként érkezett Veszprémbe a 6. honvédzászlóaljhoz, ahol Szabó Zsigmond segédtisztjeként a városban és környékén a toborzást irányította. 1849. június 16-tól Világosig a zászlóalj parancsnoka. A fegyverletétel után bujdosott, 1853-tól Kecskeméten számvevőségi díjnok, majd szállásmester, később segédtanácsnok. Pest vármegyei segéd-levéltáros, 1862-től Kecskeméten aljegyző. A Kecskeméti Honvédegylet aktív szervezője, 1867-től elnöke. A 6. sz. honvédzászlóalj krónikása, az egység históriáját számos közleményben jelentette meg kecskeméti lapokban és történettudományi közleményekben. Szépirodalmi munkásságot is folytatott, francia írók műveit fordította.

1931. február 15.

85 éve halt meg CSAPÓ Kálmán (Székesfehérvár, 1841. jan. 13.–Vp., 1931. febr. 15.) főjegyző, költő. Apja: Csapó József alispán. Iskoláit Székesfehérvárott, Gyönkön és Pesten végezte. Jogi pályát választott. 1859-ben részt vett az egyetemi ifjúság demonstrációjában, ismételt büntetések után kitiltották a fővárosból. 1865-ben szerzett ügyvédi oklevelet. 1867-ben Veszprém vármegye aljegyzőjének választották, később megyei főjegyző volt. 1878-ban az enyingi kerület országgyűlési képviselője. Mandátuma lejárta után előbb Balatonfüreden, majd Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. Mezőföldi és Somló álnevek alatt, vagy névtelenül veszprémi és országos (Kalauz, Napkelet, Vasárnapi Újság, Hölgydivat stb.) lapokban versei és más írásai jelentek meg. Megírta Székesfehérvár történetét. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben.

1971. február 15.

45 éve halt meg MAURITZ Béla (Kassa, 1881. máj. 3.–Bp., 1971. febr. 15.) petrográfus, minerológus, tanár. A föld- és ásványtani tudományok doktora, az MTA-nak 1913-tól levelező, 1923 után rendes tagja. Eötvös-kollégistaként 1905-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Öt évig Heidelbergben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben gyarapította ismereteit. Hazatérve a budapesti tudományegyetemen tanított, 1943–1944-ben rektor. 1937 után szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítőt. Kutatómunkája során behatóan vizsgálta a hazai, különösen pedig a dunántúli bazaltokat és a bazaltüregek zeolitjait. Írt a dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyairól, a Balaton-felvidéki bazaltok zeolit ásványairól, a Tátika és a Szent György-hegy bazaltjairól. 1937-től szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítő c. lapot. Mintegy nyolcvan tanulmányt írt. Szakmai hagyatékának nagyobb részét az Ásvány- és Kőzettárra hagyományozta.

2006. február 15.

10 éve halt meg CSORDÓS Kálmán (Egyházaskesző, 1931. szept. 11.–Vp., 2006. febr. 15.) gépészmérnök, igazgató. 1950-ben a Pápai Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben a Budapesti Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskolán szerzett oklevelet. 1955-től 1957-ig mérnök a Mezőlaki Gépállomáson. 1957 és 1968 között mérnök, majd főmérnök Veszprémben,a Gépállomások Megyei Igazgatóságán. 1968-tól 1989-ig a Veszprémi Mezőgép Vállalat (később ROBIX) főmérnöke, majd igazgatója. 1989-től nyugdíjas. Számos kitüntetést kapott: Munka Érdemrend arany, ezüst, bronz, Veszprém Megyéért Érdemérem.

1816. február 16.

200 éve született VÁLI Ferencné, Jókai Eszter (Komárom, 1816. febr. 16.–Pápa, 1889. máj. 7.) író. Jókai Mór nővére. Számos cikket és visszaemlékezést írt a korabeli folyóiratokba, többek között Jókai Mór gyermekkoráról. Önálló kötete nem jelent meg.

1841. február 16.

175 éve halt meg HOFFNER József (Vp., 1794. márc. 25.–Pest, 1841. febr. 16.) állatorvos, tanár. 1832-től az MTA tagja. A gimnáziumot Veszprémben végezte, 1810-től a győri püspökség uradalmi írnoka, majd Pesten és Bécsben filozófiát és orvostudományt hallgatott. 1822-ben megszerezte az orvosi, később az állatorvosi diplomát. 1823-tól a Bécsi Állatorvosi Intézetben állatsebészetet és állategészségügyi törvénytant adott elő, 1826-ban a Pesti Állatorvosi Intézet igazgatója. 1835-től egyetemi tanár az orvostudományi karon. Munkatársa az Orvosi Tárnak. Részt vett az MTA műszótára anyagának összegyűjtésében. Több szakkönyvet fordított magyarra.

1926. február 16.

90 éve született PAULIKOVICS Pál (Pozsony, 1926. febr. 16.–Balatonakali, 2006. júl. 3.) iparművész (üveg), középiskolai rajztanár. Középiskolai tanulmányokat Pozsonyban és Székesfehérvárott folytatott. Budapesten és Egerben Tanárképző Főiskolán, majd 1946–1947-ben és 1963–1964-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1953 és 1961 között különböző iskolák rajztanára. 1961-től 1980-ig a Művelődési Minisztériumban művészeti-, oktatási főelőadó. 1964 és 1980 között az Iparművészeti Főiskolán meghívott előadó, az 1980–1986-os években ugyanott előadó. 1986 után nyugdíjas. 1963–1964-ben ösztöndíjas a Prágai Iparművészeti Főiskolán. 1979-ben Halle Giebichstein, vendégdocens. 1964-től minden jelentős iparművészeti és üvegművészeti kiállításon részt vett, többek között 1978-ban az Erfurti Quadrennálén. Jelentősebb önálló kiállításai: 1970 Dorottya utca, Bp., 1974 Vármúzeum, Esztergom, Varsó, 1979 Magyar Nemzeti Galéria, Bp. Az üvegművészet történetével és az üveg esztétikájával is foglalkozott, melyről előadásokat tartott. 1987 után Balatonakaliban élt, 1998-tól ugyanitt saját galériája volt.

1936. február 16.

80 éve született Kőhalmy Tamás (Sárosd, 1936. febr. 16.–Sopron, 2003. szept. 10.) erdőmérnök. A mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1979), doktora (1994). 1960-ban a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán erdőmérnöki oklevelet szerzett, 1973-ban az Erdészeti és Faipari Egyetemen doktorált. 1960–1961-ben a Kaposvári Erdőrendezőség erdőmérnök-gyakornoka, 1961–1962-ben a székesfehérvári Mezőföldi Erdőgazdaság előadója, 1962 és 1968 között a Veszprémi Erdőgazdaság erdészetvezetője, 1968-tól 1976-ig a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság vadászati osztályvezetője. 1976-tól 1979-ig a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem, ill. a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar Vadgazdálkodási Tanszékének tudományos főmunkatársa, 1979 és 1994 között tanszékvezető docense, haláláig tanszékvezető egyetemi tanára. Vadbiológiával, vadgazdálkodással, a vadtakarmányok tápértékének vizsgálatával, a vadállomány mennyiségi alakulásával, a különböző vadon élő állatok etiológiájával, populációdinamikai kutatásával foglalkozott. A vadgazdálkodás feltárását végző expedíció tagjaként kilencszer járt Mongóliában. Az MTA Erdészeti Bizottságának tagja, a Vadgazdálkodási Albizottság elnöke. A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács Eurázsiai Nagyvadbizottságának elnöke. 1986-ban a Nimród-emlékérem, 1995-ben a Hubertusz-kereszt, 1996-ban a Pro Silva Hungariae Díj kitüntetéseket kapta. Sírja a soproni Szent Mihály temetőben.

2001. február 16.

15 éve alakult meg a Pannon Várszínház Színművészetfejlesztési Kht. 

1751. február 17.

265 éve született ZICHY Ferenc, zichi és vásonkői gróf (1751. febr. 17.–1812. aug. 8.) főispán. Zichy Domonkos apja, a vendrődi ág alapítója. Hivatalos pályára alig 24 éves korában, 1774-ben császári és királyi kamarásként lépett, majd részt vett a három temesi–bánsági megye újraszervezésében. 1777-ben Békés, 1784-ben Pest vármegyének adminisztrátora. 1788-ban Zemplén vármegye főispánjává nevezték ki, de hivatalát csak 1790-ben vehette át. Később valóságos belső titkos tanácsos, és főpohárnok lett, az 1790–1792. évi országgyűléseken több fontos bizottság elnökeként működött. 1792-től 1812-ig Veszprém vármegye főispánja. A Ludovika Akadémia támogatására 12 ezer forintot hagyományozott.

1801. február 17.

215 éve halt meg KISS Adorján (Jászberény, 1726. okt. 7.–Vp., 1801. febr. 17.) piarista tanár. Kegyesrendi tanárként 1772-ben került Veszprémbe, haláláig ott dolgozott. Előtte különböző településeken volt gimnáziumi tanár. Mérnöki tudományokban jártas emberként elkészítette a veszprémi gimnázium épületének tervrajzát és házfőnökként fáradhatatlan volt annak megépítésében is. Az akkori iskolai feladatokról és gondokról naponta jegyzeteket készített. Írt költeményeket is. A veszprémi Szent Anna-kápolna kriptájában temették el.

1891. február 17.

125 éve halt meg SUPKA Jeromos (Várpalota, 1832. febr. 12.–Zirc, 1891. febr. 17.) zirci apát, tanár. Középiskoláit Veszprémben és Pápán végezte. A szabadságharcban tüzérnek állt, részt vett a dunántúli harcokban, végül Komáromban kapitulált, azután Pesten bujdosott. 1852-ben lépett a Ciszterci-rendbe, 1855-ben szentelték pappá. Három évig gimnáziumi tanár Egerben, majd 1858–1859-ben a bécsi egyetemen mennyiségtani és természettudományi előadásokat hallgatott. 1859 és 1869 között tanár Székesfehérvárott, 1869-től 1879-ig lelkész Előszálláson. 1879 után zirci apát. 1880-ban Zircre összehívta a nagykáptalant, az itt hozott határozatok befolyásolták a rend tevékenységét és belső szervezeteit. Számvevőséget állított fel, a rendházaktól részletes költségvetést követelt. Zircen új népiskolát alapított. A rend szemináriumát Zircről Budapestre helyeztette át. Ez volt a neves Bernardinum.

1866. február 18.

150 éve született KRAUSZ Sámuel (Ukk, 1866. febr. 18.–Cambridge [Anglia], 1948. jún. 4.) történész, nyelvész, rabbi. A 20. század első felének egyik legkiválóbb zsidó teológusa. Jánoshalmán kezdte tanulmányait, majd a pápai főiskolán és a berlini egyetemen tanult, a giesseni egyetem rabbiképzőjében 1894-ben szerzett oklevelet. Az Országos Izraelita Tanítóképző tanára, majd Bécsben tanított. 1938-ban lakását feldúlták, ő Angliába emigrált. 1300-nál több tanulmányt és könyvet írt. Kutatási területe az alexandriai kor, a kereszténység első századai, és a római birodalom zsidóságának története. Külön érdemei vannak a görög irodalom zsidó vonatkozásainak feltárásában. Nagyobb tanulmányai jelentek meg a Magyar Zsidó Szemlében, a Múlt és Jövőben. Nagy elismerést arattak a Jewish Encyclopédiában közölt tanulmányai, amelyek főleg Jézus korára vonatkoznak. Közreműködött a Biblia magyar nyelvű fordításában. (Szentírás, 1–4. köt. 1898–1907.) Több tankönyvet írt.

1921. február 18.

95 éve hunyt el LUBIENSKI János, gróf (Halnice [Lengyelország], 1862. júl. 20.–Sopron, 1921. febr. 18.) huszár altábornagy. A gimnázium elvégzése után az ausztriai Weisskirchenben, majd a bécsi katonai akadémián tanult, ahol 1883-ban hadnaggyá avatták. Két évig a 13. sz. ulánus ezrednél, 1887-től főhadnagyként Lembergben szolgált. Az 1891–1893-as években, Bécsben lovagló-tanári iskolát végzett. A Pápai 7. Honvéd Huszárezred parancsnoki posztját 1912. május 4-én vette át, 1914. augusztus 9-én ezredesként vezette a pápai huszárokat Galíciába. Októberben dandárparancsnok, 1915 júniusában orosz hadifogságba került, ahonnét novemberben megszökött. 1916 végén vezérőrnagyként harcolt az orosz fronton. 1918 őszén visszatért Pápára, részt vett a város közéletében. 1920 decemberében altábornagyi rangot, a háborús években számos magas kitüntetést kapott. Pápán, a Fő tér 21. sz. ház falán 2001 óta tábla őrzi emlékét. A soproni Szent Mihály temetőben van sírja.

 

1981. február 18.

 

35 éve halt meg LUKÁCS Imre (Devecser, 1908. febr. 4.–Bp., 1981. febr. 18.) író, költő, újságíró. Szabómunkás volt. Írni 1929-ben kezdett. Belépett az illegális KMP-be. Első verseskötete 1933-ban jelent meg, Mert mi nem felejtünk címmel, amelyet azután elkoboztak. A szerzőt félévi börtönre ítélték. 1933 és 1938 között kommunista szervezkedésért és írásaiért többször bebörtönözték. Részt vett a munkásírók csoportjának tevékenységében, 1945 után újságíró. Verseiben a börtönök világát idézi. Regényét a vele együtt raboskodó Kilián Györgyről írta.

1846. február 19.

170 éve halt meg KIS János (Rábaszentandrás, 1770. szept. 22.–Sopron, 1846. febr. 19.) ev. szuperintendens, költő, műfordító. Szülei Festetics grófok jobbágyai voltak. A Soproni Líceumban, majd külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve dunántúli falvakban lelkészkedett, 1799-ben került Kővágóörsre. 1808-tól soproni lelkész, 1812-től szuperintendens. 1822-ben nemességet, 1840-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság, 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. Visszaemlékezéseiben szemléletes képet rajzol Kővágóörs társadalmáról. 1812-től haláláig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület szuperintedense. Munkatársa volt számos korabeli lapnak és folyóiratnak. Mintegy hetven önálló műve jelent meg, sokat fordított görög, latin, német és francia klasszikusok műveiből. Élénk levelezést folytatott Kazinczyval, aki tehetséges költőnek tartotta. Berzsenyi meglátogatta Kővágóörsön. Lírájában elsőként állított emléket a Balaton-part szépségeinek. Részt vett a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken, ahol emlékfát ültettek tiszteletére. Verseit 1815-ben Kazinczy, 1846-ban pedig Toldy Ferenc adta ki. Kis János szuperintendens visszaemlékezései életéből c. önéletrajza 1845–1846-ban és 1890-ben jelent meg.

1916. február 19.

100 éve született IMREH Zoltán (Arad, 1916. febr. 19.–Vp., 1981. dec. 1.) gyermekorvos. 1940-ben Pécsett szerzett orvosi diplomát. A háború alatt katonaorvos. Az egri honvédkórházzal Németországba, ott amerikai hadifogságba került. A kórház műtő- és laboratóriumi felszerelését hazaszállította, ezért minisztériumi elismerést kapott. 1946 és 1949 között a Veszprémi Gyermekmenhely orvosa, 1950-től iskolaorvos, 1970-től 1976-ig körzeti gyermekgyógyász főorvos. 1950 után tagja volt a városi tanácsnak és az egészségügyi bizottságnak. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1936. február 19.

80 éve halt meg P. TÓTH Ede (Szil, 1911. ápr. 27.–Bp., 1936. febr. 19.) bencés szerzetes, költő. Az elemi iskola első négy osztályát szülőfalujában és a fővárosban végezte. A negyedik elemi elvégzése után édesanyja beíratta a budapesti Barcsai utcai gimnáziumba. Betegség miatt visszatért szülőfalujába, újra az elemiben, majd a bencéseknél folytatta gimnáziumi tanulmányait. Kőszegi rokonai vették magukhoz. Tizennyolc évesen belépett a Szent Ferenc rendbe, az újoncidő letelte után a pápai bencéseknél fejezte be a gimnáziumot. Teológiai tanulmányait 1931-ben Szombathelyen kezdte, de egy év múlva a rend a ferences missziók szemináriumába, a teológia folytatására és a francia nyelv elsajátítására, a franciaországi Monsen-Baroeul-ba küldte. 1934. július 8-án szentelték pappá; újmiséjét szülőfalujában mondta, majd pár heti pihenés után visszatért tanulmányainak franciaországi színhelyére. A következő évben betegen hozták haza a budakeszi tüdőszanatóriumba, ahol meghalt. Első versei 1930-ban jelentek meg, írt elbeszéléseket és esszét is. Rövid pályafutásának talán leggyönyörűbb alkotása az a 12 költemény, amelyet „Strófák az Isten hegyéről” címmel kötött csokorba. Alkotásait közölte a Párizsi Katolikus Tudósító, a Katolikus Szemle és az Élet is.

2001. február 19.

15 éve halt meg BORSI Lőrinc (Zólyom, 1914. jan. 18.–Vp., 2001. febr. 19.) tanár, iskolaigazgató. Édesapja vasúti mérnök, édesanyja matematika–fizika szakos tanár volt. Kereskedelmi iskolai érettségi után a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen tanári oklevelet, 1940-ben doktori fokozatot szerzett. Előbb egy kereskedelmi iskolában, majd a Ganz Művek tanonciskolájában kapott állást. A 2. világháború után három évig a Balaton-felvidéken gazdálkodott. Először Pápán kapott tanári állást, rövid idő múltán a Veszprémi Állami Közgazdasági Középiskolába (később Közgazdasági Szakközépiskola) helyezték, amelynek 1956 és 1974 között igazgatója. Nyugdíjasként az intézet levelező tagozatát irányította. 1974-ben alapítója és huszonöt évig vezetője a Pedagógus Szakszervezet Veszprémi Laczkó Dezső Nyugdíjas Klubjának. A Veszprémi Városi Tanács, a Bakonyi Intézőbizottság tagja, a Hazafias Népfront titkára, a megyei turistaszövetség vezetője, a Közgazdasági Társaság Veszprém Megyei Szervezetének alapítója. Munkásságáért többek között az alábbi kitüntetéseket kapta: Sport Érdemes Dolgozója ezüst, Veszprém Megyéért arany, Közoktatás Kiváló dolgozója, Eötvös József-emlékérem, TIT Aranykoszorús jelvény, Veszprém Városért arany, Pro Urbe (Veszprém).

1861. február 20.

155 éve hunyt el SZŐLLŐSY Nina, Szőllősi (Kecskemét, 1843. máj. 29.–Bf., 1861. febr. 20.) színművész. Gyermek-színészként édesapja Szőllősy Mihály társulatával járta az országot. Megfordult Latabár Endre társulatában is. Alkata és tehetsége a népszínművekben érvényesült igazán. Verseket és elbeszéléseket is írt, amelyek a Játékszíni Emlényben és a Győri Közlönyben jelentek meg és a kor hangulatát tükrözik. Többször fellépett Balatonfüreden is, ahol tüdőbetegségére gyógyulást is remélt. Sírköve a balatonarácsi ref. temetőben ma is látható.

1611. február 21.

405 éve született EVLIJA Cselebi, Evlia Cselebi; Evliya Celebi (Isztambul, 1611. febr. 21.–Isztambul, vagy Kairó, 1684 vagy 1687) török utazó, útleíró. Apja a szultáni udvar aranyművese volt. 1640 után bejárta a török birodalom nagy részét, így Magyarországot, de eljutott Németországba, Oroszországba és Észak-Európába is. Utazásait 10 kötetben leírta és felbecsülhetetlen topográfiai, néprajzi és történeti adatokat nyújt a 17. századi Európáról és Ázsiáról. Az 5–7. kötet írja le a magyarországi tapasztalatait. E köteteket Karácson Imre fordította magyarra. Érdekes képet kapunk a török–magyar harcokról, a magyar közállapotokról, a városokról és azok lakóinak életéről, Zrínyi Miklósnál tett látogatásáról. A Balaton környékének festői leírása történelmileg is becses.

1881. február 21.

135 éve született SÁNDOR Pál, isákfalvi, Jean d`Or, Palisander (Alcsút, 1881. febr. 21.–Pápa, 1978. nov. 27.) író, tanár. Az egyetemet Kolozsvárott végezte, majd Hajdúböszörményben tanított. Utána 1941-ig, nyugdíjazásáig Pápán tanár. 1939-ben a Pápai Hírlap szerkesztője és kiadója. Fővárosi és helyi folyóiratokban számos cikke és verse jelent meg. Több történelmi játékot, vígjátékot és népszínművet írt, ezek Pápán nyomtatásban is megjelentek. A nyilasok internálták.

1891. február 21.

125 éve halt meg HOFMANN Károly (Ruszkabánya, 1839. nov. 27.–Bp., 1891. febr. 21.) bányamérnök, geológus, tanár. Tagja volt az MTA-nak. A friebergi akadémián és heidelbergi egyetemen tanult. 1863-ban a heidelbergi egyetemen avatták bölcsészdoktorrá. 1864-től a budapesti műegyetem tanított. Az 1869-ben szervezett Földtani Intézetben főgeológusként, 1872 után első főgeológusként dolgozott. A Természettudományi Közlöny rovatvezetője. Nagy érdemeket szerzett hazánk részletes geológiai feltérképezésében. Tudományos szempontból elsősorban a Nyugat-magyarországi devon-rögök földtani viszonyaira, valamint a Déli-Bakony bazaltjaira vonatkozó vizsgálatai és megállapításai jelentősek.

1896. február 21.

120 éve született REZES MOLNÁR Lajos (Orosháza, 1896. febr. 21.–Bf., 1989. máj. 3.) festőművész. Tanyai szülők gyermekeként munka mellett érettségizett, majd könyvelői állást vállalt. Közben beiratkozott az Iparművészeti Főiskolára, ahol németországi ösztöndíjat kapott. Később a Müncheni Festőművészeti Akadémián Carl von Marrnak volt hét évig tanítványa. Tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványaként fejezi be. A Műcsarnok kiállításain ekkor már feltűntek képei. Tanulmányutat tett Párizsba, Rómába, Moszkvába, Leningrádba. Paraszti témájú és a Balatonról festett képei művészi munkájának nagyobb részét alkotják. Kiváló portréfestő. Szigligeten telepedtek le családjával, vonzotta a balatoni táj. Később Balatonfüredre költöztek, ahol haláláig élt és dolgozott. Nevezetesebb képei: Krumpliszedők, Bakonyi erdő, Berda József arcképe, A szentesi juhász, Viharos Balaton. Bécsben, több ízben volt önálló tárlata. Számos kiállítása volt itthon is, többek között 1969-ben Balatonfüreden, 1978-ban és 1981-ben Orosházán, 1982-ben, Veszprémben. Sírja a balatonfüredi Köztemetőben van.

1926. február 21.

90 éve született BUNYITAI János (Visznek, 1926. febr. 21.–Bp., 1981. okt. 2.) vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa. 1951-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, 1960-ban a VVE-en doktorált. 1951 és 1961 között a vegyipari egyetem tanára, 1956 után a MÁFKI kutatómérnöke is, majd Budapesten a Magyar Kőolaj- és Gázipari Tröszt tudományos munkatára, 1978-tól 1981-ig osztályvezetője. Elsők között foglalkozott a magyarországi szenek brikettezésével, e tárgykörben új elméletet alakított ki és vezetett be.

1911. február 23.

105 éve született Palkó Sándor (Bp., 1911. febr. 23.–Pécs, 2001. jan. 30.) nyomdász, megyei tanácselnök, országgyűlési képviselő. Nyomdásznak tanult, majd az Athenaeum Nyomdában korrektor. Később a Pénzjegynyomdában dolgozott, 1945-től 1953-ig igazgató. Az 1920-as évek végén bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1953-ban szerzett közgazdász diplomát. Ekkor nevezték ki a Pécsi Gépipari Technikum igazgatójává. 1957. február 8-tól május 25-ig a Veszprém Megyei Tanács elnöke. 1957–1971 között a Baranya Megyei Tanács VB elnöke. Az Országgyűlés Kereskedelmi Bizottságának elnöke, a MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. Sokat tett a pécsi tórendszer kialakításáért és az orfűi horgászélet megszervezéséért. Kezdeményezésére először az orfűi kistavat, majd a nagyobb Pécsi Tavat alakították ki még az 1960-as évek közepén, és az ő nevéhez fűződik a part menti horgásztanyák létrejötte is. Fiatalon bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba. A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete III. (kispesti) csoportjának titkára (1929-1931), pénztárosa (1932-33), majd a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnökeként (1949-1950) működött. Orfű és Pécs díszpolgára (1997). Orfű településen mellszobra látható. – Az Orfű-Mecsekrákosi temetőben nyugszik.

1756. február 24.

260 éve született MAKAY Antal, makói és gelei (Rozsnyó, 1756. febr. 24.–Sümeg, 1825. jan. 8.) r. k. püspök, tanár, levéltáros. A középiskolát Rozsnyón végezte, filozófiát és teológiát Egerben tanult. Pappá szentelése után a foglárintézet helyettes felügyelője, a gimnáziumban a latin nyelv tanára. Püspöki levéltáros, majd irodaigazgató, 1792-től kanonok. 1805-től székesegyházi esperes, 1809-ben egervári prépost. Besztercebánya püspökévé 1818-ban nevezték ki. A veszprémi egyházmegye kormányzását 1823. március 7-én vette át. A magyar királyné kancellárja is volt. Nagyobb alkotásra Veszprémben nem volt ideje. 1824-ben rézlemezekkel fedette be a veszprémi székesegyházat. Sümegen halt meg, a veszprémi székesegyházba temették.

1836. február 24.

180 éve hunyt el BERZSENYI Dániel (Egyházashetye, 1776. máj. 7.–Nikla, 1836. febr. 24.) költő. A korszak magyar költészetének kimagasló alakja. Sömjénben, majd 1805-től Niklán élt. Sok szállal kötődött Keszthelyhez (ahol 1793-ban katonáskodott) és a Balaton vidékéhez. Az 1800. évi kővágóörsi látogatásáról Kis János Emlékezéseiben számol be. 1814-ben megismerkedett Festetics Györggyel és lelkesen üdvözölte a gróf irodalompártoló tevékenységét. 1817-ben részt vett az első Helikoni ünnepségeken. 1820-ban Balatonfüreden gyógyítatta magát, itt írta A füredi kúthoz c. versét. 1831-ben lányánál, Halimba községben írta az Emlékkönyvbe c. verset. Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül c. művében feltételezi, a költő Niklára költözvén Bazsiban írta Búcsúzás Kemenesaljától c. alkotását. Apjának Kővágóörsön, felesége szüleinek Révfülöpön volt birtoka. Többször megfordult barátjánál, a Kővágóörsön szolgáló Kis János ev. lelkésznél, illetve a Göde-ponti egyházi pincénél. Bazsitól nem messze, a Sümeg–Keszthely közötti út mellett tábla őrzi ennek emlékét. A keszthelyi Helikoni ligetben emlékfa, Balatonfüreden savanyúvíz-forrás és utca, a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét.

1991. február 24.

25 éve hunyt el MÁTIS József (Nagyvázsony, 1912. máj. 19.–Vp., 1991. febr. 24.) festőművész. Mátis Kálmán testvére. A 2. világháború után mozigépészként kereste kenyerét, közben moziplakátokat festett. Már akkor rendszeresen festette táblaképeit, amelyeken a Balatont, a Nagyvázsony környéki dombokat, a szelíd Pannon-tájat örökítette meg. Nem volt tanult festő, a falusi emberek zárkózottsága jellemezte életét és művészetét. Egyetlen kiállítása volt 1987-ben, Nagyvázsonyban.

1861. február 25.

155 éve született PAYR Sándor (Pápa, 1861. febr. 25.–Sopron, 1938. jan. 30.) ev. lelkész, tanár, író. Pápán 1882-ben fejezte be a gimnáziumot. Teológiai tanulmányait Sopronban és Bázelben végezte. Előbb segédlelkész volt Sárváron, majd 1886-tól Győrben. Pusztavám község lelkésze, az 1896–1899-es években püspöki titkár Pápán, majd 1923-ig tanár a Soproni Evangélikus Teológiai Akadémián. 1930-ig, nyugalomba vonulásáig a pécsi egyetem Sopronba kihelyezett hittudományi karán tanított. 1929-ben a teológia díszdoktorává avatták Debrecenben. Lefordította Hans Sachs versét: A Wittenbergi fülemilét. (Pozsony, 1893.) A pápai evangélikus imaház falán 2011-től tábla őrzi emlékét.

1921. február 26.

95 éve született NAGY Emerencia (Borszörcsök, 1921. febr. 26.–Ajka, 1978. aug. 13.) festőművész. Tanítói képesítést Székesfehérvárott, rajztanári oklevelet 1944-ben a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett. 1947-ben férjhez ment Kováts Béla rajztanár-festőművészhez. 1951-ig Kőszegen tanított. Ajkán művészi munkássága mellett képzőművészeti kört vezetett. Tagja volt a Veszprémi Megyei Képzőművészek Munkacsoportjának, a Győri Művésztelepnek, a Művészeti Alapnak és a Magyar Képzőművészek Szövetségének. 1943 óta kiállító művész. Önálló kiállításai (Budapest (1974), Veszprém (1976) mellett közös tárlatokon is bemutatkozott. 1963-ban ezüstérmet nyert a fiatal városok képzőművészeti seregszemléjén. Munkáiban szűkebb környezetének embereit és tárgyait akvarell és monotípiával, realista beállítottsággal ábrázolta. Alkotásainak állandó kiállítása Devecserben, a Kastélykönyvtárban látható. 1999 óta (posztumusz) Ajka Város Díszpolgára.

1941. február 26.

75 éve halt meg LUX Elek (Szepesváralja, 1884. dec. 18.–Bp., 1941. febr. 26.) szobrász. Az Iparművészeti Iskolán, majd Münchenben és Brüsszelben tanult. Hazatérve az Iparművészeti Iskola tanára. Főleg portrékat és kecses női aktokat mintázott. Pápán található Gyurátz Ferenc mellszobor ~ alkotása. A Herendi Porcelángyár sok munkáját ültette át porcelánba (pl. Ludas Matyi, Matyó Madonna, Fátyoltáncos, Fésülködő nő).

1966. február 26.

50 éve hunyt el HÉNEL Gusztáv (Bustyaháza [Máramaros vm.], 1881. jan. 7.–Pápa, 1966. febr. 26.) festőművész. Szatmárban szerzett tanítói oklevelet és tíz évig tanított. Művészeti tanulmányokat Münchenben és Budapesten folytatott. 1908 körül telepedett le Pápán, innen utazta be Európa jelentős részét. Mindenütt hosszú időt töltött, festett és kiállította munkáit. 1913-ban az Adria-kiállításon elismerő oklevelet kapott. 1924-ig Münchenben állított ki. Közben barátságot kötött Mednyánszky Lászlóval. Kedvelte a Balatont, Bugac környékét és a zalai dombokat sokféle megvilágításban megfestette. Időnként a Pápai Képzőművészeti Körben oktatott.

1991. február 26.

25 éve hunyt el SZOLLÁR Lajos P. (Tapolca, 1915. júl. 17.–Bécs, 1991. febr. 26.) szalézi szerzetes pap. Apja: Szollár Károly földműves, kisbirtokos. Az elemit, majd a polgári iskola osztályait Tapolcán végezte. A nyergesújfalui szalézi iskolában ismerkedett meg Don Boscoval, 1930–1931-ben Pestszentlőrincen töltötte novícius éveit, volt káplán és hitoktató, majd különböző szalézi intézetekben nevelő. 1941. június 22-én Esztergomban szentelték pappá. Első szentmiséjét szülővárosában celebrálta, majd a pestszentlőrinci plébánián működött. Papi munkája a rend feloszlatásával 1950-től félbeszakadt. 1956-ig fizikai munkásként dolgozott, az 1956-os forradalom leverése után külföldre távozott. 1957-ben átvette a bécsi magyar menekültek gondozását, majd több helyen (Graz, Bécs, Torino, Gallipoli) volt a menekültek lelkipásztora. Fiataloknak katekizmus-oktatást tartott, és igyekezett a rászorulókat támogatni. Munkahelyeket, otthonokat próbált szerezni a menekült magyarok számára.

1716. február 27.

300 éve született BÁRÁNY János, szeniczei (Nagyvázsony, 1716. febr. 27.–Felpéc? 1758. jan. 15.) ev. püspök. Tanult Győrben, Sopronban és Pozsonyban, majd a jénai egyetemen. Hazatérése után, 1740-től felpéci lelkész, 1754-től a győri egyházmegye esperese. A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület 1756. április 7-én püspökké választotta. Elsősorban egyházi vonatkozású írásai és magyar üdvözlő versei jelentek meg.

1951. február 27.

65 éve halt meg TIHANYI Miklós József (Pápa, 1873. márc. 17.–Pápa, 1951. febr. 27.) matematikus, tanár, szerzetes. Főiskolai tanulmányait Pannonhalmán, az egyetemit Budapesten végezte. A Szent Benedek Rend gimnáziumaiban több mint fél évszázadig tanított. Tudományos munkássága különösen a számelmélet terén jelentős.

1881. február 28.

135 éve halt meg SZABÓ Imre (Békás, 1814. okt. 10. – Szombathely, 1881. febr. 28.) r. k. püspök, tanár, író. Apja: Szabó János gazdatiszt. 1869-től tagja az MTA-nak. Pápán, majd Győrben járt középiskolába. Tanára, Czuczor Gergely biztatta írásra. 1831-től Pesten papnövendék, 1837. április 27-én szentelték pappá. 1838-tól a Veszprémi Szeminárium tanára. 1845-től plébános Csicsón, majd a budapesti egyetem hitszónoka, 1848-ban a Katholikus Néplap alapító szerkesztője. A szabadságharc alatti magatartása miatt vidékre helyezték. Felsőiszkázon plébános, majd két évig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott. 1869-től veszprémi kanonok, 1871-től szombathelyi püspök. 1861-től négy ciklusban, Deák-párti programmal országgyűlési képviselő volt. 1870-ben részt vett az I. Vatikáni Zsinaton. Írásaival mindenek előtt a falusi embereket kívánta szolgálni. Erkölcsnemesítő színdarabokat fordított, népies elbeszéléseket írt. A szombathelyi székesegyház sírboltjába temették

1891. február 28.

125 éve született BERKY Miklós (Nagyszécsény, 1891. febr. 28.–Bp., 1947. márc. 23.) polgármester. Édesapja Dunántúlra került és Várpalota főjegyzője lett. Középiskolát Veszprémben, jogot Budapesten és Debrecenben végzett, államtudományi doktorátust szerzett. 1913-ban lépet Veszprém vármegye szolgálatába, a közigazgatásban kezdett dolgozni. 1917–1918-ban a katonai közigazgatásban szolgált. A Tanácsköztársaság bukása után vármegyei aljegyző, két év múlva szolgabíró, 1925-ben főszolgabíró az Enyingi járásban. 1929. december 23-án Veszprém város polgármesterének megválasztották, 1935-től Veszprém vármegye alispánja. Közigazgatási cikkeket jelentetett meg. Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben.

1921. február 28.

95 éve született EGERSZEGI Ferenc (Sümegcsehi, 1921. febr. 28.–Vp., 2006. ápr. 30.) iskolaigazgató, költő. 1944-ben az Esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett. 1946-ban a Pápai Tanítóképző Intézetben, 1956-ban a Pécsi Pedagógiai Főiskola magyar szakán szerzett oklevelet. 1946-ban tanító Budapesten, 1947-ben Kisvásárhelyen, 1948-ban Mihályfán, 1949-ben Sümegen. 1950-től 1956-ig tanulmányi felügyelő a Sümegi Járási Tanács művelődési osztályán. 1956-tól 1963-ig igazgatóhelyettes, 1963 és 1981 között igazgató a sümegi Ady Endre Általános Iskolában. Pedagógus és közíró, a megyei lap külső munkatársa, ismeretterjesztő előadások, pedagógiai kísérletek, kultúrmunkás, rendező–szerkesztő volt. 1963-tól a Magyar Pedagógiai Társaság, 1996-tól a Neveléstörténeti Társaság tagja. Több száz verse, pedagógiai pályaművek, egyéb írások jelentek meg a Köznevelésben, valamint a helyi és megyei periodikákban. A Sümegi Írások sorozatot, 1995-től a Ferences Kalendárium köteteit szerkesztette. Élete utolsó éveiben Veszprémben élt. 1956-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1973-ban Vajda Péter-díj, 1976-ban Veszprém Megyéért arany fokozata, 1981-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1994-ben Pro Comitatu, Kisfaludy Sándor Emlékplakett, 1997-ben Sümeg Város Díszpolgára kitüntetést kapta. A sümegi temetőben nyugszik.

1936. február 28.

80 éve hunyt el DEBRECZENYI Gyula (Vp., 1883. febr. 11.–1936. febr. 28.) r. k. esperes-plébános. Apja: Döbröczinyi Gábor cipészmester. Pappá szentelték 1905. május 26-án, zsinati vizsgát tett 1913. szeptember 23-án. Káplán Lesencetomajon 1905-től, kisegítő adminisztrátor Zsiden 1917–1918-ban, majd ismét Lesencetomajon. Plébános 1920-tól, 1934-től esperes Nemestördemic (ma Badacsonytördemic) községben haláláig. A plébániához tartozó községekben tanítói állásokat szervezett. Neki köszönhető Nemestördemicen iskola építése, az Eger-víz lecsapolása, Hangyaszövetkezet szervezése, a főutca kikövezése; Szigligeten iskola és útépítés. Badacsonytördemic községben 2006 óta bazaltoszlopra helyezett, fából készült mellszobor, Födi Tibor erdélyi fafaragó alkotása őrzi emlékét. Sírja Badacsonytördemic község temetőjében.

1836. február 29.

180 éve született TAMÁSFI Gyula, Tomsics (Székesfehérvár, 1836. febr. 29.–Székesfehérvár, 1902. febr. 11.) költő, újságíró. Apja: Tomsics Mátyás iparos. Szülővárosában végezte a középiskolát. 1855 és 1863 között a Sárközben és Veszprémben volt mérnök, majd Székesfehérvárott aljegyző. 1901-ben nyugdíjazták. Költeményeket és cikkeket írt fővárosi és vidéki (Zalamegyei Közlöny, Balatonfüredi Napló stb.) lapokba. Népszínműveit a székesfehérvári színtársulat és a Pesti Népszínház mutatta be

1896. február 29.

120 éve hunyt el VACHOTT Sándorné, Csapó Mária (Pest, 1830. jan. 23.–Gyulakeszi, 1896. febr. 29.) író, szerkesztő, műfordító. Csapó Etelka (Petőfi ifjúkori múzsája) testvére. Férje bebörtönzése után kezdett írni és szerkeszteni. Több olyan lapnak és kiadványsorozatnak is szerkesztője volt, amelyek gyermekeknek és az anyáknak szóltak. Deák Ferenc, Eötvös József és Gyulai Pál támogatták a hamarosan népszerű írónőt. Regényeket és történelmi tárgyú munkákat írt. A magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, ő fordította először Cooper regényeit.

 


Március

 

1906. március 1.

110 éve született Mohos Zoltán (Zalagalsa, 1906. márc. 1.–Vp., 1994. dec. 12.) pedagógus, néptanító, karnagy. Az elemi iskola után Keszthelyen járt gimnáziumba, majd Vácott elvégezte az Állami Tanítóképzőt, Baján tanítói oklevelet és kántortanítói képesítést szerzett. Vásárosnaményban kezdett tanítani, 1928-ban fél évig tanított Szentkirályszabadján. 1929. januártól tíz évig Veszprémfajsz tanítója és kántora volt. Utána került Veszprémbe a Római Katolikus Elemi Népiskolába. A cserkészapródok vezetője, az Actio Catolica mozgalom lelkes segítője, az egyházközség képviselő-testületének tagja. A Városi Iparostanonc Iskolában a közismereti tárgyakat oktatta, részt vett a Veszprémi Hírlap szerkesztőségi munkájában. 1944-ben egyéves betegszabadságra ment, utána az iskolák államosításáig a veszprémi piarista általános iskola tanítója volt, majd az I. sz. Fiúiskolában tanított. 1966-ban nyugdíjba ment. Oklevele megszerzésének 50. évfordulóján Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott. Egyik utolsó képviselője volt a néptanítók nemzedékének.

1946. március 1.

70 éve halt meg HOFFER András (Derecske, 1884. dec. 26.–Debrecen, 1946. márc. 1.) geológus. A kolozsvári egyetemen földrajz–természetrajz tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1910–1911-ben a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban gyakorló tanár, ahol rendezte az intézmény ásványgyűjteményét. 1911-től a Székelyudvarhelyi Ref. Kollégiumban helyettes tanár. 1914-től oroszországi hadifogoly. 1921-től a Debreceni Ref. Kollégium tanára. 1923–1924-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Főként a Tihanyi-félsziget és a Tokaji-hegység geológiájának különböző kérdéseivel foglalkozott. Jelentősek a vulkanitokra vonatkozó kutatásai.

1991. március 1.

25 éve alakult meg a megyében élő helyismereti kutatók kezdeményezésére önálló szervezetként  a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület.

2006. március 1.

10 éve az Egyetemi Tanács döntése után az intézmény felvette a Pannon Egyetem nevet.

1871. március 2.

145 éve született SÁRINGER János (Homokbödöge, 1871. márc. 2.–Gyója, 1915. júl. 12.) bencés szerzetes, földrajztudós, író. Tanári képesítést szerzett és több helyen dolgozott. 1895-től Szent Benedek-rendi áldozópap, földrajz és növénytan tanára a Pannonhalmi Főiskolán. A rendből kilépve 1901-től a Kisújszállási főgimnáziumban tanított. Irt tankönyvet, a Balaton tudományos tanulmányozásával foglalkozó kutatóprogram keretében vizsgálta a tó éghajlati és hőmérsékleti viszonyait.

1891. március 2.

125 éve született HORVÁTH József, soproni (Kemenesszentpéter, 1891. márc. 2.–Sopron, 1961. ápr. 22.) festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre és Edvi Illés Aladár növendéke. Nagybányán Thorma János tanította. 1922 és 1950 között Sopronban rajztanár. Az akvarelltechnika egyik legkiválóbb magyarországi képviselője volt. Főleg népi alakokat, tájakat, arcképeket, aktokat festett. 1959-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1936-ban Balló-díjat, 1943-ban Képzőművészeti Társasági Nagydíját, 1954-ben Munkácsy-díjat kapott. Kemenesszentpéteren a Fő téren tábla őrzi emlékét.

1906. március 2.

110 éve halt meg VINCZE Paulin István (Komárom, 1814. ápr. 18.–Celldömölk, 1906. márc. 2.) szerzetes, tanár, író. 1833-ban lépett a Szent Benedek-rendbe, 1842-ben szentelték pappá. 1842-től Győrben, 1848-tól Esztergomban tanított, majd két évig Pápán tanár a bencéseknél. Az 1861–1868-as években Sopronban tanított, majd két-két évig lelkész Nyalkán és Celldömölkön. Bakonybélen 1871–1872-ben, Tihanyban 1872 és 1886 között látott el lelkészi szolgálatot. 1896 után ismét Celldömölkön lelkész és könyvtáros, 1900 után perjel. Több történettudományi tanulmánya maradt kéziratban.

1921. március 2.

95 éve született CSABA Imre, Cziffer (Pápa, 1921. márc. 2.–Vp., 1991. jan. 27.) író, újságíró. 1945-ben újságíróként került a Pápai Néplap szerkesztőségéhez. Publicisztikai tevékenység mellett szépíróként is hamarosan ismertté vált. 1946-tól, kis megszakításokkal 1978-ig a Veszprém Megyei Népújság, illetve a jogutód lapok főszerkesztője. Elbeszélései a Veszprémi Szemle, az Életünk c. folyóiratokban és az általa szerkesztett napilapban jelentek meg. Egy-egy elbeszélésével szerepelt a Megmozdult a föld, a Vörös szikrák és az Örökösök c. megyei antológiákban. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1786. március 3.

230 éve halt meg SCHORETITS Mihály (Cinfalva, 1741. szept. 2.–Pest, 1786. márc. 3.) orvos. 1765-ben Bécsben szerzett általános orvosi diplomát, majd asszisztens egy katonai kórházban és magántanítóként is dolgozott. Veszprém Vármegye Közgyűlése 1767-ben hívta meg tiszti főorvosnak, két év múlva évi 500 forint javadalmat és szolgálati lakást biztosított számára. A Nagyszombati Egyetem orvostudományi karának, 1770-ben történt megalapítása után annak tanárává, 1777-ben a Pázmány Péter által alapított egyetemnek Budára történt áttelepítése után kari igazgatóvá, 1782-ben a dékáni hivatal vezetőjévé, 1783-ban rektorrá nevezték ki.

1881. március 3.

135 éve született LÁSZLÓ Zoltán (Bp., 1881. márc. 3.–Vp., 1961. nov. 7.) író, újságíró, nyelvész. Jogi tanulmányai mellett újságíróként dolgozott, majd pénzügyi szolgálatba lépett és évekig volt Boszniában pénzügyminisztériumi főtisztviselő. Haditudósításai jelentek meg a Pesti Hírlapban a balkáni háborúkról. Irt több szépirodalmi művet, regényeket, útleírást stb. Műveiben ostorozta a vallási gyűlölködést, az antiszemitizmust. Sokat tevékenykedett a Balaton felvirágoztatása érdekében. A balatonfüredi temetőben nyugszik.

1846. március 4.

170 éve halt meg PÁLY Elek, Lukics (Pápa, 1797. jan. 20.–Kolozsvár, 1846. márc. 4.) színész, operaénekes, műfordító. Papnak készült. Csornán a premontreieknél tanult, majd Pápán tanított. Bécsben ismerkedett meg a színészettel. Ettől kezdve életét a magyar színjátszásnak szentelte, a magyar opera egyik megteremtője. Főleg Erdélyben játszott. A kolozsvári opera-együttes alapító tagja. Több mint 20 színművet fordított magyarra. Zeneszerzéssel is foglalkozott, számos színpadi betétzenét stb. komponált.

1861. március 4.

155 éve született NAGY Gizella (Pápa, 1861. márc. 4.–Győr, 1937. márc. 10.) tanár, író. Alapfokú iskoláit Pápán és Győrben végezte, a Szombathelyi Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Szombathelyen kezdett tanítani, 1891-ben a Győri Leány Polgári Iskolához került, amelynek 1902-től, nyugdíjazásáig igazgatója volt. Helyi lapokban rendszeresen megjelentek publikációi. Munkássága végén kiváló tanulók segélyezésére tett alapítványt.

1886. március 4.

130 éve született RIBÓ Zoltán (Sátoraljaújhely, 1886. márc. 4.–Szombathely, 1932. máj. 4.) jogász, költő. A Veszprémi Piarista Gimnáziumban járt középiskolába. 1912-ben végzett a kolozsvári tudományegyetemen, ahol a jog- és államtudományi doktorátust is megszerezte. 1913-tól a Soproni Pénzügyigazgatóságnál fogalmazó, 1915 és 1919 között Nagyszebenben, majd Szombathelyen pénzügyi tanácsosként dolgozott. 1905-től a Veszprémvármegye, 1908-tól a Veszprémi Hírlap hasábjain publikált, először főként francia vers- és novellafordításokat, majd saját munkáit: tanulmányokat, tárcacikkeket, Veszprém városához kötődő verseket és más írásokat. Szombathelyen a városi kulturális egyesület irodalmi szakosztályát irányította, és főként irodalmi és műtörténeti kritikai munkásságot fejtett ki, csak elszórtan jelentek meg lírai versei. A Veszprémvármegyei Múzeum 1930. évi jelentésének irodalmi mellékletében olvasható Csikász Imréről írt tanulmánya.

1856. március 5.

160 éve született GÁTHY Zoltán, Gáty (Ajka, 1856. márc. 5.–Pápa, 1928. júl. 17.) ének- és zenetanár, karnagy, zeneszerző. A Zeneakadémián Erkel Ferenc tanítványaként szerzett diplomát. Pályáját 1890-ben a Pápai Ref. Nőnevelő Intézet Tanítóképzőjében kezdte. Volt karvezető és gyakran hangversenyt adó hegedűművész. A Ref. Főiskolán az 1901–1902. tanévben 83 tagból álló énekkart szervezett, mellyel többször szerepelt. Pályája kezdetén zenetanfolyamot indított, melynek legjobbjai alkották a 25 fős zenekart. Vizsgadarabját 1894-ben, a Budapesti Vigadóban adták elő. A művet Erkel Gyula vezényelte. Másik művét 1918. január 15-én a Pápai Kőszínház mutatta be a szerző vezényletével és tanítványai közreműködésével. 1926-ban vonult nyugalomba. Tanári pályája során mindvégig meghatározó személyisége volt Pápa város zenei életének. A Pápai Ref. Gimnázium ének–zene tanterme 2014. március 4-től ~ nevét viseli.

1761. március 6.

255 éve született SEBESTYÉN István, kocsi (Mezőtúr, 1761. márc. 6.–Pápa, 1841. jan. 25.) ref. tanár. Mezőtúron és Debrecenben tanult, majd három évig Kunszentmiklóson akadémiai rektor. 1787-től Odera-Frankfurtban egyetemi hallgató. 1790-ben hazatérve Monoron káplán, két év múlva Debrecenben a keleti nyelvek tanára. Alföldi városokban lelkészkedett. Kecskemétről 1812-ben fegyelmivel elbocsátották, de a király a döntést 1813-ban megsemmisítette. 1817-től a teológia tanára Pápán, ahol 1837-ben ment nyugdíjba. Jelentős számú irodalmi alkotása közül csak néhány egyházi vonatkozású prédikációja és búcsúztató beszéde jelent meg.

1886. március 6.

130 éve született PÁVAI VAJNA Ferenc (Csongva, 1886. márc. 6.–Szekszárd, 1964. jan. 12.) geológus. A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. Egyetemi tanulmányai befejeztével 1910-től a geológia doktora. Tanított Selmecbányán, majd 1956-ig a Földtani Intézetnél dolgozott. 1912 után az erdélyi, az 1915–1918-as években a horvátországi, 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. Élete végén főleg a hévizekből kinyerhető geotermikus energia hasznosításának lehetőségei foglalkoztatták. Javaslatára létesültek az alföldi hévíz kutak mellett az első hévizekkel fűtött kertészetek. Foglalkozott (többek között) Ukk és Sümeg vízellátásával, a tihanyi aranyház gejzírkúp keletkezésével. Tanulmányai elsősorban a Földtani Közlönyben, a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.

1901. március 7.

115 éve született ISTVÁN Ferenc (Vp., 1901. márc. 7.–Zirc, 1993. ápr. 15.) kőműves. Veszprémben öt elemit és ipariskolát végzett. Részt vett az 1. világháborúban, a Tanácsköztársaság idején vöröskatona. 1922-től Bakonybélben élt, ahol több épületet, köztük a SZOT-üdülőt is építette. 1936-tól tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. A negyvenes évek közepén községi bíró. Segítette megszervezni a helyi kisgazda pártszervezetet, bekerült a vármegyei nagyválasztmányba is. 1945 őszétől pótképviselő, Sulyok Dezső távozása után, 1947. július 22-től két hónapig országgyűlési képviselő volt. Kőművesmesterként dolgozott 1972-ig. Három cikluson át tanácstag volt.

1911. március 7.

105 éve halt meg MÁNYOKI Tamás (Gyönk, 1832. szept. 19.–Nagyszékely, 1911. márc. 7.) ref. lelkész, tanár. Apja: Mányoky Gyula ügyvéd. Szülőfalujában, később Sopronban és Pápán tanult. A szabadságharcban honvéd, majd ismét tanult Debrecenben és Kecskeméten, később Bécsben. Hazatérve a Tiszántúlon és Erdélyben lelkészkedett, illetve tanári munkát vállalt. Munkái az ország különféle helyein jelentek meg, így Veszprémben is.

1996. március 7.

20 éve hunyt el GÁRDOS György (Keszthely, 1929. okt. 28.–Vp., 1996. márc. 7.) egyetemi docens, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1979). 1949-ben Keszthelyen érettségizett. 1953-ben a VVE-en szerzett vegyészmérnöki oklevelet, 1962-ben műszaki egyetemi doktori címet. 1965-ben Párizsban, a Francia Petróleum Intézetben tanult. 1953 és 1990. dec. 31. között tanársegéd, adjunktus, egyetemi docens a VVE-en. Tagja volt az MTA Katalízis Munkabizottságnak. A TIT Veszprém Megyei Szervezetének 10 évig volt elnöke. Kutatási területe: nemesfémtartalmú katalizátorok, ioncserélt zeolitok tulajdonságainak és hatásmechanizmusának tanulmányozása. Katalizátorok és katalitikus eljárások fejlesztése. Magas viszkozitási indexű kenőolajok gyártási technológiájának kidolgozása. Harmincöt publikációja jelent meg, hét szabadalom társszerzője. Oktatásügy Kiváló Dolgozója, és a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta.

1906. március 8.

110 éve született PAPP Lajos (Tiszaroff, 1906. márc. 8.–Bp., 1973. márc. 30.) kőfaragó, politikus. Szobrásznak készült, de anyagi nehézségek miatt kőfaragószakmát tanult. Egerben, Debrecenben és Miskolcon dolgozott, 1927-ben Budapesten helyezkedett el. Az illegális KMP tagja, a MÉMOSZ kommunista frakcióját irányította. A Komintern megbízásából először Prágába, 1938 őszén Párizsba utazott, ahol a fasizmus elleni harcra szervezte a Franciaországban élő magyarokat. Dolgozott a Magyar Szemle c. lapnál és Tamás Aladárral együtt elindították a párizsi Üzenet c. folyóiratot. Részt vett a párizsi felkelésben. A háború után hazatérve Szegeden kezdett dolgozni a KMP-ben, majd Budapestre került és a párt központi-vezetőségének osztályvezetőjévé nevezték ki. 1946 és 1948 között az MKP Veszprém megyei pártbizottságának titkára, a megye országgyűlési képviselője, majd éveken át az Építésügyi Minisztérium munkatársa volt.

1926. március 9.

90 éve született PETHŐ Kálmán (Alsógörzsöny, 1926. márc. 9.–Pápa, 2003. nov. 6.) szövetkezeti elnök. Apja: Pethő Jenő földműves. 1966-ban a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban végzett. 1959–1961-ben az Alsógörzsönyi Egyetértés Tsz, az 1961–1964-es években a Nemesgörzsönyi Összefogás Tsz elnöke. 1964–1967-ben üzemegység-vezető a Csóti Vörös Hajnal Tsz-nél. 1967-től 1975-ig a Gannai Táncsis Tsz elnöke. 1975–1977-ben a Pápai Állami Gazdaságban növénytermesztő agronómus. 1977-től 1990-ig a Nemesszalóki Egyetértés Tsz elnöke. Kitüntetései: 1961 Veszprém Megyéért Érdemrend. 1969 Mezőgazdaság kiváló dolgozója. 1970 Veszprém Megyéért Érdemrend arany. 1972 Tűzrendészeti Munkáért arany. 1980 Kiváló munkáért. 1984 Munka Érdemrend arany. 1987 Kiváló társadalmi munkáért. 1989 Honvédelmi Érdemrend.

1961. március 9.

55 éve halt meg HORVÁTH János (Margitta [Románia], 1878. jún. 24.–Bp., 1961. márc. 9.) irodalomtörténész, tanár. Az MTA 1919-ben levelező-, 1931-ben rendes tagjává választotta. A magyar irodalomtörténet-írás egyik legnagyobb alakja. 1897-től az Eötvös-kollégium tagjaként a budapesti egyetemen tanult, 1901-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányúton járt Párizsban és Olaszországban. Tanított a budapesti egyetemen és az Eötvös-kollégiumban. Részt vállalt folyóiratok alapításában és szerkesztésében. 1923 és 1948 között a budapesti egyetem irodalomtörténeti tanszékének professzora. 1923-tól a Kisfaludy Társaság, 1942 után a Petőfi Társaság tagja. Nyugalomba vonulása után idejének nagy részét a Balatonalmádihoz tartozó Káptalanfüreden lévő nyaralójában töltötte. Több művét itt rendezte sajtó alá. 1923-ban Akadémiai nagyjutalmat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.

1971. március 9.

45 éve hunyt el JANKOVICH Ferenc (Székesfehérvár, 1907. nov. 29.–Bp., 1971. márc. 9.) író, költő, műfordító. Eötvös-kollégistaként végezte az egyetemet, majd két évig Párizsban képezte magát. Énekelni tanult a Zeneművészeti Főiskolán, 1936 és 1942 között a Magyar Dal c. lapot szerkesztette. A 30-as évektől a Nyugat, a Válasz, a Kelet Népe, a Magyar Csillag, a Híd munkatársa vagy szerkesztője. Korai költeményei, festői pannon-tájakat, idillikus életképeket mutattak be. A háború alatt a nemzethalál vízióját vetítette verseibe, a felszabadulás után ifjúsága életkedve újult meg. Az ötvenes években el kellett némulnia, majd költészete a gondolati lírához közeledett. Élete derekán bontakozott ki elbeszélő munkássága, történelmi regényeiben a romantikus hagyományok követője. Kedvelt tartózkodási helye a Balaton vidéke, Badacsonytördemicnél lévő szőlője. Írásaiban is gyakran foglalkozik az e tájon élő emberek életével.

1876. március 10.

140 éve született CSÉPLŐ Ernő (Fonó, 1876. márc. 10.–Vp., 1938. jan. 27.) folyóirat-kiadó, újságíró. Tanulmányait Kaposváron és Budapesten végezte, majd újságírói pályára lépett. A Magyar Gazdaszövetségnél dolgozott, amely több könyvét és cikkét jelentette meg. Már ekkor lelkesen és önzetlenül munkálkodott a Balaton környékének idegenforgalmi, gazdasági és kulturális fejlesztésén. 1906-ban Óvári Ferenc hívására Siófokra költözött, 1907-ben megválasztották a Balatoni Szövetség titkárának. 1909-től Balatonfüreden élt. A Balaton c. folyóiratot 1908-tól haláláig szerkesztette. 1922-től a Balatoni Szövetség igazgatója. 1926-ban szerkesztette a Magyar Tenger című nyári hetilapot, és megszervezte a Balatoni Szövetség Üdülőház Szövetkezetét, amely 1927-ben felépítette balatonfüredi üdülőjét, a későbbi Arany Csillag Szállodát. Emlékét utcanév őrzi. A balatonarácsi r. k. temetőben van síremléke.

1911. március 10.

105 éve született LAMPÉRT András (Tass, 1911. márc. 10.–Bp., 1971. febr. 14.) festő- és grafikusművész, tanár. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost és Rudnay Gyula tanítványa, 1938-ban grafikusi szakképesítést is szerzett. A háború után a MKP számára készített agitatív erejű választási falragaszokat. Sgraffitót készített az Úttörővasút egyik állomásépületébe, és freskót festett Budapesten a szakszervezeti székházban. Művészetpedagógiai tevékenységet is folytatott, 1946-tól iskolában rajzot tanított. 1955-től a rajztanárok Vörösberényi Művésztelepének rendszeres látogatója. Képein a Balaton-környékét, vörösberényi házakat és az ott élő embereket ábrázolta. Kísérletező művész, új festékfajtákat, rögzítő anyagokat, lakkokat használt.

1996. március 11.

20 éve halt meg KOVÁCS Gy. István (Keszthely, 1944. okt. 15.–Vp., 1996. márc. 11.) vegyészmérnök, múzeumigazgató. 1974-ben a VVE-en szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Először az egyetemen, majd a NEVIKI-ben dolgozott Veszprémben. 1984-től a Várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum igazgatója. Szorgalmazta, több évkönyv és más kiadvány szerkesztőjeként segítette a korábban megkezdett vegyipar-történeti kutatások folytatását. A MKE Kémiatörténeti Szakosztályában az elnökség tagja volt.

1801. március 11.

215 éve született FÜLÖP József, (Vp., 1801. márc. 11.–Vp., 1884. márc. 13.) postamester, vármegyei építészmérnök. Veszprémi postamester, hosszú évekig a vármegye főmérnöke. A közügyeknek aktív résztvevője, több egyletnek tagja, a Veszprém-vármegyei felkelési alap pénztárnoka volt. Eötvös Károly írja róla: “..öreg barátom, mérnök és főpostamester Veszprémből. Mérnök létére értett az építéshez”. Végrendeletében megemlékezett Veszprém szegényeiről, a helybeli kórházról és a Szent Ferenc-rendiekről. Kivitelezte, talán tervezte is az 1830–1831-ben épült balatonfüredi színházat, amelynek oszlopai (másodlagos felállításban) a Kiserdőben ma is láthatók. Balatonfüreden, az egykori Postaházon, a Blaha Lujza utcában, 1978 óta tábla őrzi emlékét. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben van.

1896. március 11.

120 éve született LUKSZ Sándor (Bélaház [Pozsony vm.], 1896. márc. 11.–Bf., 1969. jan. 4.) orvos. Pozsonyban járt középiskolába, 1920-ban a budapesti tudományegyetemen szerezte orvosi diplomáját. Verebély Tibor klinikáján kezdett dolgozni, majd Cegléden magánszanatóriumot épített. 1932-től tisztiorvos Zircen. Saját felszerelésével és asszisztenciájával operációkat végzett a város kórházában, amely akkor a veszprémi gyermekmenhely kihelyezett részlege volt. 1936 után a kórház igazgatója. Az ágyszámot 33-ról 110-re növelte, kialakította a sebészeti, belgyógyászati, szülészeti és fertőző osztályokat. Tüdőgondozót és modern kisegítő egységeket hozott létre. A ciszterci rendnek is háziorvosa volt. 1960 után (nyugdíjasként) Balatonfüreden saját rendelőt nyitott és vállalta a település sebész-szakorvosi ellátását. Zircen utca viseli nevét, 1994-ben pedig (posztumusz) a város díszpolgárává választották. Balatonarácson a r. k. temetőben nyugszik.

1906. március 11.

110 éve született CSÁSZÁR Károly (Takácsi, 1906. márc. 11.–Balatonszabadi, 1979. okt. 6.) ref. lelkész. A középiskolát és a teológiát Pápán végezte. Szolgálatát segédlelkészként Nagypiriten kezdte. 1929–1930-ban a francia protestáns egyház ösztöndíjával Párizsban tanult. Hazatérve Balassagyarmaton és Szokolyon segédlelkész, 1932-től 1974-ig, nyugdíjazásáig Padrag lelkésze. 1946-tól 1952-ig esperes, majd a Dunántúli Ref. Egyházkerület tanácsbírója, jegyzője, később a Zsinat tagja. Nevéhez parókia-építés és felújítás, templomtatarozás és tanteremépítés fűződik. A balatonarácsi temetőben nyugszik.

1916. március 11.

100 éve halt meg HANGAY Oktáv (Várpalota, 1850. ápr. 3.–Kolozsvár, 1916. márc. 11.) tanár, író. Középiskolába Esztergomban és Pozsonyban járt, egyetemi tanulmányokat Zürichben és Münchenben folytatott. Hamburgban és Oranienburgban vegyészként üzemekben dolgozott. Hazatérve főúri családoknál nevelő, 1875 és 1879 között tanított a soproni Csöndes-féle intézetben. 1885-től néhány évig a Székesfehérvári Vörösmarty Kör titkára. 1888-ban a kolozsvári egyetemen tanári oklevelet szerzett, 1889 után a Kereskedelmi Akadémián tanított. Természettudományi és humoros írásai jelentek meg. Álnevei: Rip, Scipio stb., de fiatalkori írásainál használta édesapja eredeti, 1848 előtti (Fittler) családi nevét is.

1956. március 11.

60 éve halt meg BEÖTHY Dezső (Püspökladány, 1885. ápr. 2.–Vp.1956. márc. 11.) katonatiszt. Apja Veszprémben törvényszéki bíró volt. Veszprémben járt középiskolába. 1905-ben végzett a Ludovika Akadémián, hadnagyként a munkácsi gyalogezredhez került. Csapatszolgálatot teljesített Székesfehérvárott, 1912–1914-ben a veszprémi 31. honvéd gyalogezrednél. Az 1. világháborúban különböző harctereken teljesített szolgálatot, 1919-től csapattiszti beosztásokat töltött be. 1927-ben a Veszprémi Altisztképző tanára, 1935 és 1938 között ezredesi rangban az iskola parancsnoka. 1938-ban tábornoki rangban nyugállományba helyezték. A MÉP elnökeként aktívan vett részt a város közéletében, országgyűlési képviselőnek is megválasztották. A 2. világháború után nyugdíját megvonták, kitelepítették Felsőörsre.

1916. március 12

100 éve született és 10 éve halt meg BENKŐ Istvánné, Kiss Aranka (Bp., 1916. márc. 12.–Bp., 2006. okt. 16.) gazdasági szaktanár, szakfelügyelő. 1940-ben a budapesti műegyetemen gazdasági szaktanári és közgazdaság-tudományi doktori diplomát szerzett. 1940-ben tanár a Kereskedelmi Szaktanfolyamon Léván és Pápán. 1941–1942-ben tanár a Zombori Felső Kereskedelmi Iskolában, 1942 és 1948 között Veszprémben. 1948-tól 1978-ig tanár Veszprémben, a Közgazdasági Technikumban, majd a Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskolában. 1956 és 1975 között országos szakfelügyelő. Tankönyveket írt, tankönyvek szakmai lektora, szerkesztője volt. Tanulmányai, cikkei jelentek meg: a Veszprém Megyei Művelődésügyi Szemle, Megyei Pedagógiai Híradó, Megyei Pedagógiai Körkép, Könyv és Nevelés, Munka és Iskola, Középfokú Szakoktatás, Gyermekünk, Gyorsírók és Gépírók Lapja c. folyóiratokban, az OPI Továbbképzési Füzetek, Életünk az iskola, Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola centenáriumi évkönyve c. antológiákban és évkönyvekben. Munkássága elismeréseként 1953-ban Kiváló Tanár kitüntetést, 1974-ben Apáczai Csere János-díjat, 1995-ben Pro Meritis Ergo Bonum Publicum díjat, 1999-ben Ranolder-díjat kapott.

1931. március 12.

85 éve született LÁJER Mihály (Halimba, 1931. márc.12.–Tapolca, 2002. júl. 15.) közgazdász. Apja: Lájer Vendel földműves. 1967-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen és az Országos Tervhivatalban szerzett oklevelet. 1949–1950-ben a Padragi Körjegyzőségnél irodatiszt, segédjegyző. 1950–1951-ben a Devecseri Járási Tanácsnál előadó. 1951-től 1970-ig Tapolcán, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál előadó, osztályvezető, 1971 és 1991 között gazdálkodási igazgató-helyettes majd vezérigazgató-helyettes. 1975-től 1990-ig VEAB munkabizottsági tag. 1971 és 1990 között Tapolcán városi tanácstag, a végrehajtó bizottság tagja. 1994-től Tapolca Város Önkormányzata pénzügyi bizottságának tagja. Díjak, kitüntetések: 1960., 1961., 1965., 1970., 1973., 1974., 1977., 1978., 1980 Kiváló Dolgozó. 1956 Bányászat Kiváló Dolgozója. 1967., 1978., 1982., 1987 Bányász Szolgálati Emlékérem. 1973 Munka Érdemrend. 1971., 1987 Veszprém Megyéért. 1981., 1986 Kiváló Munkáért. 1975 Tapolca Városért. A tapolcai temetőben van sírja.

1946. március 12.

70 éve halt meg Vajna Gábor (Kézdivásárhely, 1891. nov. 5.–Bp., 1946. márc. 12.) nyilasbelügyminiszter. Erdélyi ref. családból származott. Az első világháborúban tisztként szolgált a 29. vadászzászlóaljban, 43 hónapi frontszolgálata alatt számos kitüntetést kapott. Az első világháború után a bécsi nagykövetségen, majd a HM-ben teljesített szolgálatot. 1924-ben őrnagyi rendfokozatot viselt, amikor nyugdíjazták, ez után a fűzfőilőporgyár igazgatója. Amikor csatlakozott a nemzetiszocialista mozgalomhoz a gyár éléről elbocsátották. 1939-től, a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Párt programjával országgyűlési képviselő Veszprém vármegyei listáról. Az 1944. március 19-én történt német megszállást követően Heinrich Himmler, illetve a Gestapo és az SS hazai embereinek vezérkarához tartozott. A Nyilaskeresztes Párt egyik vezetője, Szálasi bizalmas híve volt. 1944. október 16-tól belügyminiszter a Szálasi-kormányban. Zsidóellenes intézkedéseket hozott. A háború végén elmenekült, elfogták, kiadták és hazahozták. A Jankó Péter vezette Népbírósághalálra ítélte, Szálasival egy napon kivégezték.

1711. március13.

305 éve született FEKETE György, galánthai gróf (Pápa, 1711. márc. 13–Pest, 1788. okt. 18.) jogász, földbirtokos, országbíró. Jogi tanulmányait Bécsben végezte, a diploma megszerzése után visszavonult Pápára, ahol először ügyvédként dolgozott, majd családja és felesége birtokán gazdálkodott. Az 1741. évi országgyűlésben Somogy vármegye képviselőjeként ellenzékiségével, és szónoki tehetségével tűnt ki. A 18. sz. közepén Magyarország legtekintélyesebb földesurai közé tartozott. 1752-ben királyi tanácsnok 1758-ban Mária Teréziától grófi címet nyert. 1762-ben vicekancellár, 1763-ban országbíró, 1770-ben alkancellár. A tanügyi reform munkájában, 1774-ben a helytartótanács tanügyi bizottmányának elnöke. Az 1768–1780-as években a Nagyszombati Főiskola főigazgatója. Az iskolát 1777-ben tiltakozása ellenére Budára helyezték. Mária Terézia halála után visszavonult a politikai közéletből.

1891. március 13.

125 éve hunyt el SIMON Zsigmond Antal (Sopron, 1814. febr. 3.–Tihany, 1891. márc. 13.) bencés tanár, apát. Középiskoláit Sopronban végezte. 1829-ben lépett a Szent Benedek-rendbe. 1833-ban, Győrben tanári képesítést szerzett. Pannonhalmán hittudományi tanulmányokat folytatott, s ezt befejezve 1837-ben pappá szentelték. Az 1838–1842-es években, Győrben gimnáziumi tanár, 1842-től 1850-ig hitszónok és hittanár a Győri Akadémián. 1850-től ismét tanár az ottani gimnáziumban, majd 1851 és 1857 között igazgató. 1857-től 1865-ig Pannonhalmán perjel, 1865. december 26-ától haláláig tihanyi apát. A veszprémi egyházmegye és a főapátság szentszéki elnöke. Apátsága alatt Balatonfüreden (bár kölcsönből) újabb beruházásokat kezdeményezett. 1866-ban elkészült a hidegfürdő épülete, 1875-ben felállították a meteorológiai állomást. 1877-ben elkezdték a kiserdő ültetését. A tihanyi apátsági templom restaurálásának munkái is részben nevéhez fűződnek. Cikkei a Hazánkban, a Nemzeti Újságban, a Religio és Nevelésben, a Győri Gimnázium Értesítőjében és a Családi Lapokban jelentek meg. Munkásságáért a Vaskorona-renddel tüntették ki.

1896. március 13.

120 éve született KOVÁCS Jenő (Újmalomsok, 1896. márc. 13.–Malomsok, 1977. aug. 25.) földműves, politikus. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, többször kitüntették. A felesége által örökölt földön gazdálkodott, tekintélyes gazdaként fiatalon megválasztották szülőfalujában községi bírónak. 1937-től tagja a FKgP-nek, a helyi szervezet elnöke, a Győr vármegyei vezetőség tagja. 1945. június 24-én Győr megye képviselőjeként került az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, a novemberi választásokon pótképviselő. Az ötvenes évek elején kuláklistára tették, sokat zaklatták. Dolgozott építőipari segédmunkásként, 1959 után tsz tag.

1911. március 13.

105 éve született FONAY Tibor (Fonyód, 1911. márc. 13.–Sümeg, 1999. április 26.) tanár, pedagógiai közíró, helytörténeti kutató. Fonyódon és Kaposváron járt általános- és középiskolába, 1930-ban, Pécsett tanítói oklevelet szerzett. Kővágóörsön kezdett tanítani, és fiatal pedagógusként irányította a falu kulturális tevékenységét, szervezte a közéletet. 1941-ben a Balatonfüredi járás iskola-felügyelőjének választották, de még abban az évben a Kolozsvári Tanítóképzőhöz kapott kinevezést. A háború szele visszasodorta a Dunántúlra, az 1943–1946-os években a Pápai Tanítóképzőben tanított, 1946-ban végképp megtelepedett Révfülöpön. Itt iskolát alapított, gazdaképzőt, népfőiskolát, ezüstkalászos tanfolyamot, szabadművelődési akadémiát szervezett. 1947-ben még községi bírónak is megválasztották. 1947-től előbb Zalában, majd Veszprém megyében volt tanulmányi felügyelő, 1967-től, a járási közigazgatás megszűnéséig tanácsi osztályvezetőként a tapolcai járás iskolaügyét irányította. Közben magyar-történelem szakon tanári diplomát, pedagógia szakon egyetemi oklevelet szerzett. Hivatalos pályáját a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet kiadványszerkesztőjeként, pszicho-pedagógusként, 1975-ben fejezte be. Több tucat önálló kötete, félezernél több írása jelent meg, főként pedagógiai szaklapokban és Veszprém megyei periodikákban. 1967 és 1992 között az újjászervezett Magyar Pedagógiai Társaság országos titkára, a megyei tagozat első elnöke. Szervezője és vezetője volt az Egry József Emlékmúzeum baráti körének. Munkatársa volt az MTA Népzenetár c. sorozat 1–4. kötetének. Írásaiban főként pedagógiai, nevelési kérdésekkel foglalkozott, de jelentősek a Balaton-felvidékhez kötődő írók és művészek életével, munkásságukkal foglalkozó tanulmányai is. A Vajda Péter-díj, a Veszprém megyei érdemérmek, és sok más kitüntetés mellett 1970-ben Állami Díjat kapott. 1998-ban megkapta Tapolca Város Tiszteletbeli Polgára kitüntető címet. A révfülöpi temetőben nyugszik.

1861. március 14.

155 éve halt meg SZEMERE Pál (Pécel, 1785. febr. 19.–Pécel, 1861. márc. 14.) költő, kritikus, szerkesztő. Iskoláit többek között Pápán végezte, Pesten és Pécelen lakott. 1808-ban ügyvédi diplomát szerzett, de az irodalom érdekelte. A Tudományos Gyűjtemény egyik alapítója, 1831-ben a Magyar Tudós Társaság, 1840-ben a Kisfaludy Társaságnak tagja. Gazdálkodó és ügyész volt, később csak az irodalomnak élt. Kazinczy híveként Kölcseyvel együtt írta a Felelet a Mondolatra c vitairatot. Kazinczy is bizalmasának tekintette, a nyelvújítási harcokban elsősorban az ő támogatására számított. Szerkesztette a Hazai és Külföldi Tudósításokat, a Tudományos Gyűjteményt, az Aurórát. Sokat tett a magyar irodalomkritika kibontakoztatásáért.

1871. március 14.

145 éve született VITÁLIS István (Pusztaszenttornya [Orosháza], 1871. márc. 14.–Bp., 1947. nov. 9.) geológus, tanár. Az MTA-nak 1920-tól levelező-, 1945-től rendes tagja. Szarvason, az Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett, a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet, 1893-tól ugyanott Lóczy Lajos mellett tanársegéd. Egy évvel később gimnáziumi tanár Budapesten, majd Selmecbányán, ahol 1903-tól főiskolán tanított. 1923 után Sopronban tanár. Nagy szerepet vállalt a főiskola egyetemmé történő átszervezésében. A Magyar Földtani Társaság 1942-ben tagjává, 1945-ben elnökévé választotta. Részt vett a Balaton környékének tanulmányozásában. Eredményesen dolgozott a szénvagyon felkutatásában. Javaslatára tárták fel többek között a nagyegyházi, a Zirc-dudari, Jásd-bakonycsernyei és az esztergomi eocén barnakőszenet. Kutatott bauxitot Nyirád, Csabrendek és Eplény környékén. Kabhegyen bazaltkutatásokat végzett, Herend környékén fullerföldet, Úrkúton és Eplényben mangánt kutatott. Zircen utcanév, a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

1896. március 15.

120 éve halt meg STETTNER Ignác (Szentkirályszabadja, 1814. febr. 17.–Pápa, 1896. márc. 15.) ref. lelkész, tanár. Tanulmányait a Pápai Ref. Főiskolán végezte. Az 1837–1838. tanévben már költészettant tanított ugyanott, mégpedig elsőként magyar nyelven. A tanév végén Ószőnyben a Hittudományi Akadémia rektora, itt lelkészi vizsgát is tett. 1841-től Kisigmándon majd Nagyigmándon lelkész. Révkomáromban Klapka György seregében tábori lelkész. Komárom várának feladása után apósánál, Keserű János nyárádi lelkésznél kapott menedéket. Itt is megfigyelés alatt tartották, munkát nem vállalhatott. Takácsi községbe hívták lelkésznek, 1851. március 17-én elfoglalta hivatalát. Még ez év őszén letartóztatták, több hónapig fogságban tartották. Apósa nyugalomba vonulása után a nyárádiak 1854-ben őt választották meg lelkészüknek. A hivatalos jóváhagyást csak 1858-ban kapták meg. 1892-ben innen vonult nyugalomba, Pápára költözött. Pápán az Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1906. március 16.

110 éve született ISPÁNKI József, Ispánky (Bp., 1906. márc. 16.–Bp., 1992. nov. 3.) szobrászművész. Gyermekkora Kaposvárhoz köthető. Az Iparművészeti Főiskolán Mátrai Lajos, a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgy István növendéke. 1931 és 1933 között Rómában ösztöndíjas, 1933–1935-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegéde. Az 1937. évi Párizsi Világkiállításon arany- és ezüstérmet kapott. Köztéri szobrászként, portrékészítőként és éremművészként egyaránt számottevő életművet hagyott hátra. Budapesten több mint egy tucat szobra áll, de az ország minden jelentősebb városában találkozunk köztéri alkotásaival, épületplasztikáival. Veszprém város pályázatára 1938-ban készítette a Vár kilátóteraszán álló, Istvánt és Gizellát ábrázoló szobrokat. Sírja a Rákoskeresztúri temetőben van..

1976. március 16.

40 éve hunyt el SZABÓ István (Cserszegtomaj, 1931. márc. 7.–Bp., 1976. márc. 16.) író, műfordító. A keszthelyi polgári iskola elvégzése után földművesként dolgozott. Az 1949-1951-es években traktoros a Keszthelyi Gépállomáson, majd fél évig katona, utána ismét földműves. 1951-től két évig az inotai építkezéseknél dolgozott. 1953-tól 1956-ig magyar szakon tanult a budapesti tudományegyetemen. Tanulmányait abbahagyva könyvtáros, majd szabadfoglalkozású író. 1954-től jelentek meg versei és novellái. Az Új Hang, a Szabad Ifjúság c. lapokban és másutt megjelent írásaiban a magyar falusi társadalom múltját és átalakuló életét mutatja be. Jankovich Ferenc fedezte fel tehetségét. Móricz Zsigmond és Kodolányi János tanítványaként a falusi társadalom tragikus konfliktusai foglalkoztatták. 1957-ben és 1964-ben József Attila-díjat kapott.

1866. március 17.

150 éve született ANTAL Géza, felsőgelléri (Tata, 1866. márc. 17.–Pápa, 1934. dec. 30.) ref. püspök, teológiai író. Középiskoláit Tatán kezdte, majd a Pápai Ref. Kollégiumban végezte, teológiát tanult, lelkészi oklevelet szerzett. Tanulmányait 1885-től Utrechtben folytatta. Pápán 1888-tól a Ref. Főgimnázium, 1899-től a Ref. Teológiai Főiskola tanára. Közben 1893-ban, Bécsben bölcsészdoktorátust szerzett. Az USA-ban és Hollandiában tartózkodott néhány évig, ahol (holland írónő felesége révén is) a magyar–holland barátság elmélyítésén fáradozott. 1924-től a Dunántúli Ref. Egyházkerület püspöke, 1927 után Pápa város lelkésze. 1929-ben díszdoktori címet kapott. 1910 és 1918 között Pápa város országgyűlési képviselője. Püspökként tagja volt a felsőháznak. 1897-től felelős szerkesztője a Dunántúli Protestáns Lapnak. A választójog kiszélesítése és titkossága mellett foglalt állást. Számos vallási, történeti, filozófiai írása és szépirodalmi fordítása jelent meg. A magyar irodalom klasszikusait ültette át holland nyelvre. 1929-ben a debreceni egyetem a teológia doktorává választotta. Saját költségén építtette meg egyházkerülete levéltárát. Végrendeletében vagyonát és könyvtárát a Pápai Ref. Főiskolára hagyta. Egyházi, irodalmi és politikai magánlevelezését a Dunántúli Ref. Egyházkerület Levéltára őrzi.. Pápa Város Díszpolgára, a városban tér őrizte nevét. A pápai Alsóvárosi temetőben fekete márvány síremléke van.

1921. március 17.

95 éve született HEGYI Imre (Bakonycsernye, 1921. márc. 17.–Bp., 1991. dec. 3.) etnográfus, muzeológus. A történettudományok és a néprajz kandidátusa (1978). A Pápai Ref. Kollégium diákja, majd a budapesti tudományegyetem hallgatója. Hosszú éveket töltött hadifogolyként a Szovjetunióban, csak Sztálin halála után térhetett haza és folytatta egyetemi tanulmányait. 1958-ban diplomázott a budapesti tudományegyetem néprajz–muzeológia szakán. 1956-tól a Budapesti Néprajzi Múzeum munkatársa. 1960-ban igaztalan vádakkal eltávolították a múzeumból, csak 1964-ben térhetett oda vissza. 1991-ben rehabilitálták. Nyugdíjasként, 1979 után a Soproni Központi Bányászati Múzeum tudományos főmunkatársa, az erdészeti ágazat szakértője. Fő kutatási területei: a népi erdőgazdálkodás, a molnármesterség, a magyar bányászat története. Részt vett a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtőmunkájában, néhány évig az atlasz adattárának gondozója. Jelentős műfordítói munkássága is, a Szovjetunió népeinek folklórját ültette át magyarra. Tanulmányai szakfolyóiratokban és évkönyvekben, egyéb írásai és műfordításai irodalmi folyóiratokban és kiadóknál jelentek meg. Könyvtárát a Pápai Ref. Gyűjteményre hagyta. Bakonycsernyei szülőházán 1996-ban emléktáblát helyeztek el, 2002-ben a község faluházában emlékszobát rendeztek be.

1841. március 19.

175 éve halt meg NAGY István, zámolyi (Alcsút, 1770–Bf., 1841. márc. 19.) ref. esperes, táblabíró. Iskoláit Csákváron, Bicskén és Debrecenben végezte, ahol két évig tanítóként dolgozott. 1797-től a jénai és a göttingai egyetemen folytatta tanulmányait. 1799-ben hazatért és Ordason szolgált, majd 1800-ban megválasztották Balatonfüredre, ahol 41 évig, haláláig a gyülekezet lelkésze. Tevékenysége idején épült az 1830-ban elkészült, klasszicista stílusú templom és az új iskola. Tehetségét és rátermettségét bizonyítja, hogy a veszprémi egyházmegye esperese, az egyházkerület egyházi főjegyzője és Zala vármegye törvényszéke táblabírája volt. A Lelki Pásztori Tárház (Pest, 1818.) egyik szerkesztője. A balatonfüredi ref. egyházközség új temploma alapkövének letételéről, a toronygomb feltételéről és a fölszentelésről négy beszéd és öt könyörgés maradt emlékül, 1830-ból. A füzetet előszó vezeti be, melyben Nagy István az ünnep programját írja le, és a füzet tartalmát sorolja fel.

1881. március 19.

135 éve született ÁNYOS István, fajszi és vámosi (Nagyesztergár, 1881. márc. 19.–Badacsony, 1919. aug. 21.) jogász, filozófiai író. Egyetemi tanulmányait a budapesti és a kolozsvári jogi karon végezte, majd Budapesten és külföldi egyetemeken bölcsészeti tanulmányokat folytatott. Birtokának kezelése mellett főként filozófiai tanulmányainak élt. Budapesten 1907-ben filozófiai doktorátust is nyert. Tudományos dolgozatai elsősorban az Athenaeumban és a Magyar Filozófiai Társaság Közleményeiben, illetve az Élet és A Cél c. lapokban jelentek meg.

1966. március 19.

50 éve hunyt el NAGY Gyula (Várpalota, 1922. aug. 9.–Várpalota, 1966. márc. 19.) festőművész. Iskoláit szülővárosában végezte. Rajztanára, Benkő Béla fedezte fel tehetségét, és továbbtanulásra bátorította. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Szőnyi István tanítványa. 1942–1943-ban a firenzei akadémián tanult. 1954-től Várpalotán élt. Képsorozatot készített a bányászok életéről. A nyári hónapokat Alsóörsön töltötte, ahol a Balaton volt fő ihletője és forrása művészetének. 1956 után többször járt Olaszországban, festői érdeklődése vonzotta az olasz tájhoz. Főként tájképeket, életképeket és arcképeket is festett. Kiállított Firenzében, 1963-ban és 1965-ben Veszprémben. 1952-től sok nemzeti tárlaton szerepelt képeivel. 1956-ban gyűjteményes kiállítása volt a Csók Galériában. Várpalotán két alkalommal rendeztek kiállítást alkotásaiból, utcát és városi galériát neveztek el róla. Alkotásait a közintézmények sora őrzi. 1964-ben Egry József-díjjal tüntették ki. Sírja a várpalotai r. k. temetőben van.

1336. március 20.

680 éve halt meg CSÁKI Mór (Ugod, 1280 k.–Győr, 1336. márc. 20.) domonkos szerzetes. Apja a Csák nemzetségből való Dömötör bán, örökös bakonyi ispán. Hat esztendős korában veszítette el apját. A nemzetségben egyedüli fiú, így alig 20 évesen házasságot kötött Amadé várispán leányával, Albertával. Három év múltán mindketten a Domonkos-rendbe vonultak. Elöljárói Bolognába küldték az egyetemre. Hazatérve a győri monostorban működött, itt is temették el. 1566-ban leégett a város, temetkezés helye is megsemmisült.

1881. március 20.

135 éve hunyt el TARCZY Lajos (Hetény, 1807. dec. 6.–Bécs, 1881. márc. 20.) író, természettudós, tanár. Az MTA 1838-ban levelező-, 1840-ben rendes taggá választotta. Bölcseleti tanulmányait Pápán végezte, 1833-tól a Pápai Ref. Kollégium tanára, később annak egyik újjáteremtője. Magyar katedráról elsőként hirdette a hegeli eszméket. Nézetei miatt később le kellett mondania a filozófia tanításáról. Egyénisége maradandó hatással volt irodalmunk számos későbbi kiválóságára, Petőfire, Jókaira, Eötvös Károlyra. 1841-től 1844-ig a Képzőtársaság elnöke. Előszót írt a Tavasz c. zsebkönyvhöz (1845), amely Petőfi és Jókai írásait is tartalmazta. Termékeny volt Széchenyi Istvánhoz fűződő barátsága, ösztönzést adott pápai 25 holdas mintagazdaságának kialakításához. 2003-tól Pápán általános iskola (Jókai Mór u. 37.) viseli nevét. Emlékét tábla őrzi volt lakása, a Jókai u. 26. sz. ház, 2006-tól (Cserneczky Attila alkotása) a nevét viselő általános iskola falán. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik,

1911. március 20.

175 éve született és 105 éve halt meg BAUER Károly (Hajmáskér, 1841. okt. 15.–Vp., 1911. márc. 20.) mészáros, céhmester. Apja mészáros és vendéglős volt. Bauer Károly is ezt a mesterséget folytatta, 18 éves korában már veszprémi üzletüket vezette. 1861-ben a mészáros céh tagja, később mestere, 1896 és 1910 között az Ipartestület vezetője. Városi képviselőként és vármegyei törvényhatósági tagként létrehozta az elaggott iparosokat segítő millenniumi alapot. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1916. március 20.

100 éve halt meg GEBAUER Izor József (Pécs, 1839. jan. 29.–Graz, 1916. márc. 20.) ciszterci szerzetes tanár. 1855-ben lépett a ciszterci rendbe, 1862-ben szentelték pappá. 1961-től főgimnáziumi tanár Székesfehérvárott, 1879-től a bajai gimnázium igazgatója. 1881-ben Tósokberénden plébános. 1884-től Pécs ciszterci főgimnáziumának igazgatója, majd 1889-től Zircen alperjel, apáti titkár, perjel, később hercegfalvi lelkész. Olvasókönyvet és német nyelvtant adott ki. Pedagógiai vonatkozású tanulmányai jelentek meg.

1936. március 20.

80 éve hunyt el MOJZER György (Tapolca, 1865.–Tapolca, 1936. márc. 20.) orvos, kórházigazgató. Középiskolai tanulmányait Sopronban végezte, 1889-ben a bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát. Önkéntesi ideje alatt egy évig a bécsi 7. számú Garnisonspitalban, azután két évig a Kaiserin Elisabeth-Spitalban alorvos volt. 1892-től Keszthelyen magánorvos, 1907-től járási tisztiorvos. A háború éveiben a keszthelyi katonai tartalékkórházban szolgált. Működése alatt sokat fejlődött a terület egészségügyi ellátása. A keszthelyi közkórház igazgató főorvosa 1910 és 1933 között, 1917-től 1932-ig Hévíz fürdőorvosaként is dolgozott. Tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, elnöke a Keszthelyi Iparosok Dalkörének, választmányi tagja a Keszthelyi Múzeum Egyesületnek és tagja a helyi képviselő-testületnek. Érdemeiért egészségügyi tanácsossá nevezték ki. Nyugdíjas éveit Tapolcán töltötte. Sírja a tapolcai temetőben.

1821. március 21.

195 éve született MOLNÁR József (Zsámbék, 1821. márc. 21.–Újpest, 1899. márc. 6.) festőművész. A magyar romantikus festészet jelentős mestere. Velencei, római és müncheni tanulóévei után 1853-tól Pesten élt. Történelmi témájú képeivel, az elnyomatás alatt Nemzeti Album címen megjelentetett táj- és életkép albumával nemzeti törekvéseket képviselt. Idős művészként fedezte fel festészeti témaként a Balatont. 1884-től szerepelt balatoni festményeivel tárlatokon. A plein air előfutáraként tartják számon. Balatoni képei közül több a Magyar Nemzeti Galéria és a keszthelyi Balatoni Múzeum gyűjteményét gazdagítja.

1886. március 21.

130 éve született SÁNTHA László (Jászkisér, 1886. márc. 21.–Tapolca, 1954. máj. 9.) szőlész, botanikus. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Sokat foglalkozott a zuzmók kutatásával, a Botanikai Közleményekben jelentek meg dolgozatai. 1909-től az Ampelológiai Intézet munkatársa, majd az Országos Szőlészeti Intézet igazgatója. 1946-tól a Növényvédelmi Intézetben dolgozott. Elsősorban a szőlő kórtanával és növényvédelmével, a peronoszpóra és a lisztharmat kérdéseivel foglalkozott. Írásai a szakmai lapokban jelentek meg. Budapesten temették.

1916. március 21.

100 éve született JUHÁSZ Kálmán, Juhász Károly Kálmán (Újvidék, 1916. márc. 21.–Bp. 1995. aug. 17.) vegyészmérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1963). A Zágrábi Műszaki Egyetemen 1939-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A zenicai acélművekben és a belgrádi cukorgyárban gyakornok, 1939–1941 között a pági állami sótermelő üzem mérnöke. 1941-től 1951-ig az újvidéki és a peremartoni gyártelepeken kutató vegyészmérnök. 1951 után a budapesti műegyetemen tanított, közben 1958–1959-ben a Szovjetunióban több helyen ösztöndíjas vendégkutató. Jelentős szerepet játszott a jugoszláviai lakk- és festékipar iparági kutatólaboratóriumainak megszervezésében. A budapesti műegyetemen a műanyag-kémiai oktatás egyik megszervezője és tanterv kidolgozója, első jegyzetek és tankönyvek szerzője, fordítója és szerkesztője.

1921. március 21.

95 éve halt meg HEVESI Imre (Tihany, 1867. szept. 17.–Kolozsvár, 1921. márc. 21.) orvos. A kolozsvári és a bécsi egyetemen tanult, orvosi oklevelet szerzett. 1893-tól a kolozsvári egyetem sebészeti klinikáján gyakornok, tanársegéd, helyettes tanár, majd adjunktus. 1903-tól az ortopédiai sebészet magántanára, 1910-től nyilvános rendkívüli tanára. Az ortopédiai sebészet kérdéseivel foglalkozott.

1936. március 2l.

80 éve született DIBUSZ László (Bp., 1936. márc. 2l.–Bf., 2005. jan. 23.) orvos, háziorvos. 1954-ben a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1960-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen általános orvosi, 1979-ben általános orvostan szakorvosa oklevelet szerzett. 1960–1961-ben a Veszprém Megyei Kórház sebészetén segédorvos. 1961-től községi, majd városi körzeti orvos, háziorvos Balatonfüreden. Balatonfüreden 1967 és 1990 között tanácstag, 1970–1971-ben végrehajtó bizottsági tag. 1975-től 1981-ig a Városi Rendelőintézetben szakszervezeti vezető. 1984 és 1989 között az Országos Alkohol-ellenes Klubbizottság Operatív Bizottsága tagja. 1982-től, a Forrás Alkoholellenes Klub megalakításától 1995-ig klubvezető Balatonfüreden. 1988–1990-ben MDF alapító, elnökségi tag. 1990 és 1994 között önkormányzati képviselő. 1998-tól a Gyöngyvirág Onkológiai Klub, majd Egyesület elnöke. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének tagja. 1950-től sakkversenyző, 1982 után az évi amatőr sakkbajnokság társrendezője. Helytörténettel, szenvedélybetegségekkel kapcsolatos kutatásokat folytatott. 1976-ban Veszprém Megyéért arany fokozat, 1979-ben Egészségügyi Miniszteri Dicséret, 1981-ben Pro Urbe Balatonfüred kitüntetésekben részesült. Cikkei (Déel, DL, Déerdéel álnévvel is) megjelentek még a Medicus Universalis és a Balatonfüredi Napló hasábjain egészségügyi, szociális és honismereti témákban. Sírja Balatonfüreden a köztemetőben van.

1976. március 22.

40 éve hunyt el POHÁRNOK Zoltán (Győr, 1905. júl. 4.–Palma de Mallorca [Spanyolország], 1976. márc. 22.) festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke. Jórészt gyalog bejárta a Balkánt, Borsos Miklóssal pedig Olaszországot és Franciaországot. 1929-ben Budapesten telepedett le és a Szinyei Társaság kiállításain szerepelt. 1923-ban vízfestményekkel mutatkozott be. A 30-as években szimbolista és neoklasszikus kompozíciói keltettek feltűnést. 1936-ban a Balatonról adott ki könyvet, 1940-ben a Balatoni Intéző Bizottság ösztöndíjával dolgozott. 1947-ben az USA-ba távozott, később Spanyolországban telepedett le, ahol több kiállítást rendezett. 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság díját.

1856. március 23.

160 éve született KIS Ernő (Pápa, 1856. márc. 23.–Pápa, 1927. jan. 22.) tanár, író. Kis Gábor pápai ref. lelkész–tanár fia. Középiskoláit Tatán és Pozsonyban, az egyetemet Budapesten végezte. A Bíbó és a Szász családoknál volt nevelő. 1882-től a Pápai Ref. Kollégiumban történelem–földrajz–latin tanár, 1893 és 1917 között igazgató. Az új iskolaépület alapkőletétele 1894-ben az ő nevéhez fűződik. Foglalkozott helytörténeti kutatással és írással is. A Kapossy Lucián által szerkesztett Pápa város egyetemes leírása (Pápa, 1905.) című kötetben a város és a kollégium történetéről szóló fejezetet írta. Síremléke az Alsóvárosi temetőben van.

1986. március 23.

30 éve halt meg PERNESZ Gyula (Oroszi, 1920. márc. 8.–Győr, 1986. márc. 23.) tanár, könyvtár- és színházigazgató, író. Elemi és középiskoláit Győrben végezte. 1944-ben Szegeden magyar–történelem szakos tanári képesítést szerzett. Tanárai Ortutay Gyula és Sík Sándor, akik mellett három évig az irodalomtörténeti tanszék könyvtárosa is volt. 1944 októberében Várpalotára vonult be katonának. Németország északi részén esett fogságba, 1946. május 11-én tért haza. 1946-ban óraadó tanárként kezdett dolgozni, később a Felsőépítőipari Szakiskolában tanított. 1947-ben Devecserben vállalt tanári állást, később az akkori kultuszminiszter, Ortutay Gyula Győrbe helyezte. Először népművelési osztályvezető Győri Városi Tanácson, azután a Megyei Tanácson osztályvezető-helyettes, később a TIT megyei titkára. Időközben 1954-ben a Debreceni KLTE-en filozófia szakos képesítést szerzett. 1960. május 1-jétől a Kisfaludy Színház igazgatója. 1964. október 1-jén kinevezték a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatójának, 1981-ben onnan ment nyugdíjba. 1953-tól a győri sajtó rendszeresen közölte irodalmi, történeti, népművelési és politikai témájú írásait. Tanulmányai jelentek meg a Győr-Sopronmegyei Hírlapban, a Kisalföldben, a Kisalföldi Színház műsorfüzeteiben, valamint a könyvtári szaklapokban.

1946. március 23.

70 éve a város felszabadításának évfordulóján, a Rákóczi téren felállították a szovjet hősi emlékművet.

 1766. március 24.

250 éve született BAUMBERG Gabriella, Batsányi Jánosné (Bécs, 1766. márc. 24.–Linz, 1839. júl. 24.) költő. Apja Baumberg Flórián levéltár-igazgató, udvari tanácsos. Fiatalon megnyilvánult irodalmi érdeklődése: naplót vezetett, verseket írt. Első, álnéven írt verse 1785-ben, a Wienerblättchen című lapban jelent meg. Még az évben, majd több mint tíz évig a Wiener Musen-Almanach is közli verseit. Kedvelt olvasmányok voltak, szerzőjüket Bécs „Sapphója” névvel illették. Verseit Mozart és Schubert is megzenésítette. 1805-től Batsányi János felesége. Még ugyanabban az évben Batsányi kötetbe szerkesztve megjelenteti felesége költeményeit. 1811-ben férje után Párizsba ment, és csak 1814-ben tért vissza Bécsbe. Linzi száműzetésben haltak meg. Kiadatlan levelezésük jelentős irodalmi értékkel bíró kortörténeti dokumentum. Baumberg Gabriella mellszobrát, Kocsis András alkotását 1964 májusában leplezték le azon a telken, amely valamikor a Batsányi családé volt. Hamvaik 1934-ben együtt kerültek a tapolcai temetőbe, ahol férjével közös síremlékük van.

1921. március 24.

95 éve született DOMONKOS János (Magyargencs, 1921. márc. 24.– Oshawa [Kanada], 1988. aug. 23.) repülő, szerelő, gyűjteményalapító. Repülőszerelőként harcolt a 2. világháborúban. 1945-ben nem tért haza a hadifogságból, 1950-ben, Kanadában telepedett le, ahol először szerszámkészítőként, majd műszaki ellenőrként dolgozott. 1965 után egy repülős-múzeum kialakítását kezdte el, amely 1972 után Hungarian Aero Museum néven működött, 1977-től a múzeum és levéltár elnevezést használták. Nyugdíjba vonulása, 1984 után csak a múzeum ügyeivel foglalkozott. 1972 és 1995 között kiadták a Magyar Szárnyak c. értesítőt, évkönyvet, amely világszerte megalapozta a gyűjtemény ismertségét, s amely az emigrációs magyarság legnagyobb katonai és hadtörténeti gyűjteménye volt. A gyűjtő kívánságára 1990 után hazánkba szállították a gyűjteményt, amelyet ma a Budapesti Hadtörténeti Múzeum őriz.

1926. március 24.

90 éve halt meg HERCZEGH Mihály (Hódmezővásárhely, 1840. márc. 24.–Bp., 1926. márc. 24.) tanár. Szegeden, majd a pesti egyetem jogi karán tanult. 1862-ben bírói, 1864-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1963-tól a Pesti Magyar Királyi Ítélőtáblánál joggyakornok. 1865-ben rövid ideig Fejér megye aljegyzője, majd a Pécsi Jogakadémia tanára. 1868-tól a Győri Jogakadémia, 1870-től a pesti egyetem tanára. Számos jogi könyvet, szakcikket és tanulmányt publikált. A 19. század végén több házat vásárolt, 1912-ben saját villát épített Révfülöpön. Nagy területű erdővel és 28 kat. hold szőlőbirtokkal, jelentős borászattal rendelkezett, fontos szerepeket vállalt a község nyári közéletében, és a Balaton-parti északi vasútvonal megvalósításában. Elnöke volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Elnökségének.

1961. március 24.

55 éve halt meg DOMBAY János (Vp., 1900. aug. 10.–Pécs, 1961. márc. 24.) régész. 1931-től Pécsváradon adóhivatalnok, szabad idejében a környék régiségeit gyűjtötte. 1934-ben akadt rá a zengővárkonyi rézkori őstelepre, amelynek teljes feltárását tűzte életcélul. Gyűjteményének először Pécsváradon adtak helyet, majd a vármegye megvásárolta azt. Kinevezték a Pécsi Múzeum első őrének, majd 1958-tól a Baranya megyei múzeumok főigazgatója volt. Az általa feltárt, különböző korú sírok száma ötezerre tehető. Sírja Pécsett, a Központi temetőben

1881. március 25.

135 éve született BARTÓK Béla (Nagyszentmiklós [Románia], 1881. már. 25.–New York, 1945. szept. 26.) zeneszerző zongoraművész, népzenekutató. A közép-európai népzene gyűjtője, a Zeneakadémia tanára, a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és romantikának, különösképpen Brahms művészetének. Kodály Zoltán támogatásával behatóan foglalkozott a magyar népzenével, illetve összehasonlító kutatások végett, a szomszéd népek népzenéjét is górcső alá vette. A parasztzene megismerésének hatására kompozíciós stílusa a népzene stílusjegyeire támaszkodott. 1940-ben a háború borzalmai elől hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott és a Harvard Egyetemen tartott előadásokat a magyar zene kérdéseiről. Posztumusz Kossuth-díjjal 1948-ban jutalmazták. Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla írta meg. 1937. február 22-én a pápai Arany Griff szállóban koncertezett, ezt az épület falán emléktábla tudatja. A város lakói erősödő szeretettel ápolják az egyetlen látogatás számukra fontos és szép emlékét. Pápán a ligeti szoborparkban kőből készült mellszobra (Marton László alkotása) látható.

1881. március 25.

135 éve született DÉCSI Imre, 1899-ig Deutsch (Vp., 1881. márc. 25.–1944) orvos, újságíró. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, 1904-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Egy ideig a Munkáskórház idegosztályának a főorvosa, később a Kereskedelmi Segélyegylet orvosa volt. Fiatalon csatlakozott a szabadkőműves és polgári radikális mozgalmakhoz. Állandó és alapító munkatársa a Világ c. napilapnak, de ideggyógyászattal foglalkozó szakcikkeket, egészségügyi felvilágosító írásokat és fordításokat más lapokban is publikált. Írt az ateista Világosságnak is. 1935 és 1941 között a Népszerű Tudományos Könyvek a Szexuális Életről c. sorozat szerkesztője.

1891. március. 25.

125 éve született VÖRÖS János (Csabrendek, 1891. márc. 25.–Bf., 1968. júl. 23.) vezérezredes, miniszter. A Traisskircheni Hadapródiskola elvégzése után 1911-től zászlós a közös hadseregben. Átlépett a magyar honvédségbe és Hajmáskéren, a 7. honvéd tüzérezrednél szolgált. Az 1. világháborúban az orosz és az olasz frontokon harcolt. A Hadiakadémia elvégzése után vezérkari tiszt, majd a HM-ben dolgozott, a Hadiakadémián tanított. 1939-től magasabb egységeknél és a Hadügyminisztériumban különböző vezérkari és parancsnoki tisztségeket töltött be. 1943-tól altábornagy és a székesfehérvári 2. hadtest parancsnoka, majd vezérezredes és a Honvéd Vezérkar Főnöke. A nyilas hatalomátvételkor átment a Vörös Hadsereghez. 1944. decembertől 1945. novemberig az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere, majd vezérkari főnök, de egy év múlva, saját kérésre nyugdíjazták. A moszkvai fegyverszüneti egyezmény aláírója. 1949. március 25-én letartóztatták, 1950. június 9-én, folytatólagosan elkövetett hűtlenség vádjával életfogytig tartó fegyházra ítélték. 1956. október 27-én szabadult, Balatonfüreden teljes visszavonultságban és nagy szegénységben élt. 1990-ben az ellene hozott ítéletet semmissé nyilvánították. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1961. március 25.

55 éve hunyt el BŐLE Kornél Viktor Kálmán, Frater Peregrinus (Várpalota, 1887. dec. 16.–Pannonhalma, 1961. márc. 25.) domonkos szerzetes, egyház- és irodalomtörténész. Szombathelyen járt gimnáziumba. A Domonkosok-rendjének 1903-ban lett tagja. 1904-től Budapesten és Grazban teológiát tanult. 1910 után Budapesten hitszónok, közben 1920-ban vasvári plébános. 1950-től a pannonhalmi papi otthon lakója. Irodalmi munkássága elsősorban a Margit-legendához kapcsolódik. 1923 és 1947 között szerkesztette a Credo c. folyóiratot, a húszas-harmincas években a Credo Zsebnaptár, valamint a Credo Röpiratok sorozatokat.

2006. március 25.

10 éve hunyt el HERNÁD Tibor (Nagytarcsa, 1921. nov. 30.–Vp., 2006. márc. 25.) ev. lelkész. Édesapja: Hernád Sándor tanító. 1944-ben, Sopronban szerzett lelkészi oklevelet. 1944–1946-ban segédlelkész Fóton és Budapesten. 1946-tól 1955-ig lelkipásztor Eleken és Tályán. 1955 és 1975 között a Gyenesdiási Evangélikus Szeretetotthon igazgató lelkésze. 1975-től 1992-ig a veszprémi evangélikus gyülekezet lelkipásztora. 1992-től nyugdíjas lelkész. Gyenesdiáson tizenhat évig volt tanácstag, ahol néprajzi falumúzeumot szervezett. Megalapozója és szervezője volt Veszprém város finnországi kapcsolatainak. Több mint másfél száz cikke jelent meg egyházi és világi folyóiratokban. Gyenesdiás díszpolgárává választották 1999-ben. Sírja a Vámosi úti temetőben van.

1881. március. 26.

135 éve született MÉHES Gyula, 1906-ig Macsek (Nagykanizsa, 1881. márc. 26.–Bp., 1959. okt. 14.) tanár, zoológus-paleontológus. A biológiai tudományok kandidátusa. Tanulmányait 1901 és 1905 között a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen végezte. 1905-től nyugdíjazásáig, 1940-ig a Budapesti Madách Gimnázium tanára, majd egyetemi magántanár. 1951-től nyugdíjasként a Természettudományi Múzeum munkatársa. Tudományos tevékenysége főleg az élő és kihalt alsóbbrendű rákok, valamint a gubacsok és azok okozóinak kutatására terjedt ki. Kutatásokat folytatott a Bakony hegyvonulatában is. Tankönyvírással is foglalkozott. Huszonhárom megjelent tudományos publikációjáról tudunk.

1931. március. 26.

85 éve született TALLÓS Pál (Pozsony, 1931. márc. 26.–Sárvár, 1968. jan. 25.) erdőmérnök, botanikus. Somorján polgáriba járt, Pápán érettségizett, 1953-ban Sopronban szerzett erdőmérnöki oklevelet. Az 1954–1957-es években a Magas-bakonyi Erdőgazdaság bakonybéli erdészetének szakelőadója. 1957 után Budakeszin és Sárváron dolgozott. Járta és kutatta a Pápa környéki lápréteket, a Devecseri-széki erdőket és a fenyőfői homokvidéket, a Nyirád-környéki erdőket. Kutatómunkája kezdetben az erdőtipológiai vizsgálatokra irányult, majd kiterjedt a lepkék faunasztikájára és cönológiájára. A Bakony növényzetében néhány ritka fajt fedezett fel, talált új nagylepke fajokat is. Legjelentősebb műve a két fenyőfői erdeifenyves-állomány lepkefaunájáról írt dolgozata. Közel negyven tanulmányában a modern növény- és lepketársulás-tani feltárásokban alkotott maradandót. Zircen, a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

1956. március. 26.

60 éve halt meg MARKÓCZY János (Nagyszeben, 1890. márc. 17.Zürich [Svájc], 1956. márc. 26.) altábornagy, a Vitézi Rend tagja. A gimnázium első négy osztályát a hadapródiskolában járta. 1904 és 1908 között Nagyszebenben a katonai akadémián, 1908-tól Bécsújhelyen, 1920–1921-ben a Hadiakadémián tanult. Az 1. világháború végéig vezérkari tisztként szolgált. 1919 elején Debrecenben, az 5. székely hadosztálynál vezérkari százados, májustól egy hónapig a románok internálták. 19191920-ban a miskolci hadosztály-parancsnokságon, 192l-től a Hadiakadémián, két évig a vadászdandár-parancsnokságon, 1925 és 1932 között különböző gyalogezredeknél szolgált. 1932-től a Ludovika Akadémia tanára, 1934-től Vácott kerékpáros zászlóalj parancsnokhelyettese, majd parancsnoka. 1937-től törzstiszti tanfolyam tanára, Budapesten, 1940 első felében gépkocsizó dandár parancsnokhelyettese. 1940 augusztusától 1944 júniusáig a veszprémi Kinizsi Pál Jutasi Honvéd Altisztképző Iskola parancsnoka. 1944-ben néhány hónapig Újvidéken, majd Ungváron hadosztályt irányított, az év végén, Budapesten gyalogsági főfelügyelő, a VII. hadtest parancsnoka. Közben a Belügyminisztériumba vezényelték, ahol Németországba történő áttelepülési osztály vezetője. Rendfokozatai: 1908-ban zászlós, 1911-ben hadnagy, 1914-ben főhadnagy, 1918-ban százados, 1928-ban őrnagy, 1934-ben alezredes, 1939-ben ezredes, 1942-ben vezérőrnagy, 1944-ben altábornagy. Kitüntetései: Magyar Érdemrend középkeresztje csillaggal; Magyar Érdemrend tiszti kereszt; Kormányzói Dicsérő Elismerés kardokkal (3 alkalommal); Tiszti kereszt; 2. osztályú német Vaskereszt, Károly-csapatkereszt, Sebesülési Érem. 1943-ban Balatonszőlős Község Díszpolgára címet kapta. 1945 végén amerikai hadifogoly, 1956-ig Svájcban az Oerlikon gyár katonai tanácsadója.

1886. március 26.

130 éve született LUTTOR Ferenc (Székesfehérvár, 1886. márc. 26.–Platanos [Argentína], 1953. ápr. 28.) r. k. kanonok, történész. A gimnáziumot szülővárosában végezte, a teológiát Veszprémben kezdte tanulni, Bécsben fejezte be. 1908-ban pappá szentelték, 1909-ben doktorrá avatták. Káplán Pápán, majd karkáplán Veszprémben, ahol 1911–1912-ben a Veszprémi Hírlap szerkesztője. 1910-től tanulmányúton járt Rómában, 1912-től ismét Veszprémben a Püspöki Könyvtár vezetője. A háború alatt egy ideig tábori lelkész a szerb harctéren, de betegsége miatt leszerelték. 1916-tól ismét tanulmányútra ment Konstantinápolyba. 1918 és 1928 között lelkész Balatonfüreden, 1929-től pápai prelátus, 1943-tól Nagyváradon kanonok. 1947-ben Argentínába ment és Buenos Airesben élt. Szervezte a magyar menekülteket, egyik alapító tagja a Centro Hungaró-nak, az Egyesületek Tanácsának és a Mindszenty Akadémiának, amelynek első elnöke is volt. Nevéhez fűződik a balatonfüredi, neoromán stílusú r. k. templom (tervezte: Fábián Gáspár), a mellette lévő iskola és a plébániaház építtetése. 2002-től tábla őrzi emlékét Balatonfüreden az általa építtetett templom falán. Plátanos (Argentína) magyar Angolkisasszonyok Intézetének templomkertjében van eltemetve.

1866. március 27.

150 éve halt meg MARICH István Dávid, szolgaegyházai (Csór, 1777. dec. 30.–Székesfehérvár, 1866. márc. 27.) főispán. Apja: Marich Tamás udvari tanácsos, Fejér megye első alispánja. Fejér megyében 1795-ben tiszteletbeli aljegyzőként kezdte hivatali pályáját, később aljegyző, főszolgabíró, másodalispán, 1813-tól első alispán. 1811-ben cs. kir. kamarássá nevezték ki. 1836-ban Liptó vármegyében főispáni helyettes, 1837-től Torna, 1841-től Győr, az 1845–1848-as években és 1849 és 1860 között Veszprém vármegye főispánja, ugyanakkor titkos belső tanácsossá is kinevezték. Az országgyűlésben Fejér vármegyét képviselte. 1843-ban Veszprém vármegyében a Konzervatív Párt vezére. 1860-ban a Szent István Rend középkeresztjével tüntette ki az uralkodó. Élete utolsó éveiben Fejér megyei birtokán élt. Szolgaegyháza temetőjében nyugszik.

1851. március 28.

165 éve halt meg DÖBRENTEI Gábor (Nagyszőlős [Somlószőlős], 1785. dec. 1.–Buda, 1851. márc. 28.) költő, szerkesztő, műfordító. Pápán, Sopronban és külföldön is tanult. A Diákok Magyar Társaságának 1801-től tagja, majd könyvtárosa, 1803–1805-ben titoknoka. Első versei a társaság kiadványában jelentek meg. Több nyugati egyetemen a legkülönfélébb témákban hallgatott előadásokat, közben francia, olasz és angol nyelvet tanult. Kazinczy ajánlására 1806-ban, Erdélyben nevelői állást vállalt, (Gyulay Lajos nevelője volt). Megismerkedett az erdélyi szellemi élet jeles képviselőivel, akik támogatták folyóirat-szerkesztési elképzeléseit. 1813-ban megindította, és 1818-ig szerkesztette az Erdélyi Múzeum c. szépirodalmi kritikai lapot. 1817-ben Marosvásárhelyre ment, ott elvégezte a jogot, utána Hunyad vármegye táblabírájává választották. 1820-ban Pesten telepedett le, megismerkedett Széchenyi Istvánnal és részt vett a Magyar Tudós Társaság megszervezésében. 1831-ben az Akadémia első titkárává választották. Az irodalomban nagy ügybuzgalommal, de kevesebb tehetséggel alkotott, Shakespeare-t fordított. Egyike volt a magyar ifjúsági irodalom megteremtőinek. Somlószőlősön a Kossuth L. u. 107. sz. ház előtt áll bronzból készült mellszobra, Lessenyei Mária alkotása.

1896. március 28.

120 éve született ANTALL József, kisjenői id. (Oroszi, 1896. márc. 28. – Bp., 1974. júl. 24.) jogász, miniszter. A Magyar Köztársaság első miniszterelnökének, ifj. Antall Józsefnek édesapja. Az 1. világháborúban orosz hadifogoly, a 20-as évek elején jogot végzett a budapesti egyetemen. 1923-tól különféle minisztériumokban dolgozott, majd szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1931-től tagja volt FKgP-nek, részt vett Veszprém vármegye közéletében. A 30-as évek második felétől kapcsolatban állt a népi írók mozgalmával, az MSZDP-vel és Bajcsy-Zsilinszky Endre körével. 1939-től a belügyminisztériumi beosztásának lehetőségeivel élve (menekültügyi kormánybiztos is volt) segítette a különböző nemzetiségű politikai menekülteket. Együttműködött a lengyel ellenállási mozgalommal. Intézkedése nyomán alakult 1943. szeptember 12-én, Dákán, a Batthyány-kastélyban az olasz menekülttábor. Október 28-án elkísérte a táborba Angelo Rotta pápai nunciust. A német megszállás után (1944. márc. 19.) a Gestapo letartóztatta, és csak szeptemberben helyezték szabadlábra. A felszabadulás Veszprém megyében érte. 1945. májustól szeptemberig újjáépítési államtitkár, majd 1946. július 23-ig újjáépítési miniszter volt. 1946–1948-ban a FKgP pártigazgatója és 1945. november 4-től 1949. április 12-ig Veszprém megye országgyűlési képviselője. 1948 áprilisában az FKgP politikai bizottságának tagja. 1956-ban részt vett a FKgP újjászervezésének kísérletében, a forradalom leverése után Budapesten és a Somlón élt. Oroszi községben a művelődési ház falán – fiával együtt – emléktáblája van.

1941. március. 28.

75 éve halt meg RITTER Lőrinc (Máriacell, 1868. márc. 28.–Vp., 1941. márc. 28.) székesegyházi orgonista és karnagy. Szülővárosában zongora- és hegedűtanulmányokat folytatott, Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult, 1879-ben államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910 után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50 évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája. Munkásságának 50 éves jubileuma alkalmából XI. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontific érdemkeresztet kapott. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1981. március 28.

35 éve halt meg RUZSÁS Lajos (Vukovár [Horvátország], 1914. aug. 14.–Pécs, 1981. márc. 28.) tanár, történész. A történettudományok doktora. 1938-ban a budapesti tudományegyetemen középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1939 és 1942 között a Pápai Ref. Gimnázium tanára, 1945-ig Budapesten tanított, 1945-től 1952-ig a Pécsi Egyetemi Könyvtárban dolgozott. 1952-től haláláig az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének munkatársa, majd a történettudományi osztály vezetője. 1965 után tanított a pécsi tudományegyetemen.

1991. március 28.

25 éve hunyt el SZÁNTÓ József (Béb, 1897. dec. 6.–Béb, 1991. márc. 28.) tanító. Bébi parasztcsalád második gyermekeként született, akit további tíz gyermek követett. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskola alsóbb osztályait Pápán a bencéseknél végezte. 1914-ben iratkozott be a Pápai Állami Tanítóképzőbe. Nem tudta befejezni, mert az 1. világháború kitörését követően behívták katonának. A háború befejezése után, 1919-ben, a Budai Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet, amelyet a Tanácsköztársaság bukása után érvénytelenítettek. 1920-ban Pápán szerzett másodszor tanítói oklevelet. 1920-ban Nagytevelen kapott tanítói állást, ahonnan 1924-ben került Borzavárra kántortanítónak. 1938-ban nevezték ki az iskola igazgatójának. Iskolai feladatok mellett a szabadművelődés szervezője, irányítója. Tagja volt a Zirc székhelyű Bakonyi Kultúregylet elnökségének. 1958-ig, nyugdíjba vonulásáig, Borzavár szellemi életének meghatározó személyisége. Nyugdíjas éveit szülőfalujában, Bében töltötte.

1656. március 28.

360 éve tűzvész pusztított a várban, víz hiányában borral oltották a tüzet.

 1911. március 29.

105 éve született és 40 éve halt meg Erhardt Lajos (Tapolca, 1911. márc. 29.–Sümeg, 1976. jan. 18.) középiskolai tanár, iskolaigazgató. Apja: Erhardt József cipész. A Tapolcai Római Katolikus Elemi Fiúiskolában, 1921-től a Sümegi Magyar Királyi Állami (később Kisfaludy Sándorról elnevezett) Reáliskolában tanult, ahol 1929-ben érettségizett. A budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben mennyiségtan-természettan szakon szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1935-ben a sümegi magáninternátusban korrepetáló tanár, 1936 és 1939 között internátusi felügyelő tanár. 1939-ben a Szombathelyi Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomásnál ideiglenes kisegítő, a következő tanévben helyettes tanító, majd néhány hónapig a Hatvani Klebelsberg Kunó Gimnáziumban próbaszolgálatos segélydíjas tanár. Sümegen: a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban 1941-től helyettes, 1943-tól gimnáziumi rendes tanár, 1949-től az Állami Középiskolai Kollégium, 1951 után a 2. Sz. Építőipari Technikum igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1956-tól (a Technikum megszűnésétől) tanár, 1967-től nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig igazgatóhelyettes a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban. 1945 után tagja volt Sümeg képviselő-testületének, 1950-től egy ciklusban a járási tanácsnak. Munkásságát 1970-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Keszthely város temetőjében nyugszik.

1996. március 30.

20 éve hunyt el BARANYAI Lajos, Bommersbach (Debrecen, 1904. jún. 10.–Debrecen, 1996. márc. 30.) orvos. Közép- és felsőfokú iskoláit Debrecenben végezte, ahol 1930-ban szerzett bőrgyógyász és urológus orvosi diplomát. 1930–1934-es években díjtalan gyakornok a Debreceni Bőr- és Nemi-kórtan Klinikán, majd 1940-ig Csorna község orvosa. 1940-től Nagyváradon főorvos. 1944-ben hadikórházzal Németországba, a következő esztendőben amerikai hadifogságba került. 1947-ben kinevezték a Veszprémi Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet vezető főorvosának. 1974-ben nyugdíjazták és Debrecenbe költözött. Balatonalmádiban, a r. k. templom melletti sírkertben nyugszik.

1936. március. 31.

80 éve halt meg KESZLER Zoltán (Tapolca, 1881. aug. 26.–Tapolca, 1936. márc. 31.) tanító, lapszerkesztő. Ifj. Keszler Gyula apja. Elemi iskolába Tapolcán járt. Tanítói oklevelet Győrben szerzett, 1901-től Lesenceistvándon, 1903 után Tapolcán tanított, 1929-től a r. k. elemi fiúiskola igazgatója. Választmányi tagja az Országos Tanító Egyesületnek, elnöke a Balatonfüred–Tapolca esperesi kerület tanítói körének. 1918-tól haláláig szerkesztője, főszerkesztője a Tapolcai Újságnak. Sírja a tapolcai temetőben van.

1906. március 31.

110 éve született ANDROSITS István (Kaposvár, 1906. márc. 31.–Kaposvár, 1997. júl. 28.) r. k. plébános, tanár. A gimnáziumot szülőhelyén járta, a teológiát a Pázmáneum növendékeként Bécsben hallgatta. Veszprémben szentelték pappá 1929. június 23-án, doktorrá avatták 1930-ban. 1929-től házi káplán Ausztriában, 1930-tól káplán Dégen. 1931-től a filozófia tanára és szemináriumi felügyelő Veszprémben. 1935 és 1944 között adminisztrátor Fűzfőgyártelepen és Herenden, közben két évig tábori lelkész. 1946 júliusától a Dávid Árvaház igazgatója és hittanár, 1948-tól 1952-ig püspöki tanácsos, kisszemináriumi igazgató Veszprémben. 1955-től plébános-helyettes Lajoskomáromban, majd Toponáron, 1958-tól Öreglakon. 1969-től 1979-ig, nyugállományba vonulásáig Kaposvárott teljesített szolgálatot. Fűzfőgyártelepen 1935-ben megszervezte a plébániát, Balatonfűzfőn 1937–1938-ban megépíttette a templomot. 1942-ben Vilonyán megszervezte a tanítói állást, és új iskolát építtetett tanítói lakással. Herenden a háború következtében megsérült templom és a plébániaház, Veszprémben a Davidikum és a Kisszeminárium épületének helyreállítását szervezte meg. Kaposvár temetőjében nyugszik.

1941. március 31.

75 éve született CZOBOR Árpád (Zirc, 1941. márc. 31.–Bp., 1993. jan. 27.) földmérnök. A műszaki tudomány kandidátusa (1988).1966-ban földmérnöki, 1973-ban geodéziai automatizálási szakmérnöki oklevelet szerzett, 1976-ban a BME-en doktorált. 1966–1968-ban Győr-Sopron Megyei Földhivatal előadója, 1969 után a Földmérési és Távvezérlési Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa. 1976 és 1986 között egyúttal a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium tudományos osztályvezetője. 1973-ban Finnországban, 1982-ben Görögországban volt egyetemi vendégkutató. Asztrogeodéziával, az asztrogeodéziai hálózat kiegyenlítésével kapcsolatos kutatásokkal foglalkozott. Az első magyarországi stellár háromszögelési kísérlet résztvevője. 1985-ben Akadémiai Díjat kapott.

 


  Április

 

1896. április

 120 éve képeskönyvet jelentetett meg Veszprémről a Köves és Boros Könyvkereskedés.

1826. április 1.

190 éve kezdték meg Hild József tervei alapján a Davidikum építését.

 1936. április 1.

80 éve született HOGYOR József (Zalaerdőd, 1936. ápr. 1.–Vp., 2007. júl. 3.). író. 1952-ben a Sárvári Erdészképzőben, 1955-ben a Móri Aranykalászos Mesterképzőben, 1962-ben a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán végzett. 1952 és 1954 között erdész Veszprémben, az Erdőgazdasági Egyesülésnél. Az 1955-1957-es években főmezőgazdász a dióskáli Ságvári Tsz-nél. 1957-től 1959-ig mezőgazdasági főfelügyelő a Pápai Járási Tanács mezőgazdasági osztályán. 1959 és 1969 között mezőgazdasági kormánybiztos a Földművelésügyi Minisztériumban. 1970-től szépíró-művész, újságíró, író. A Művészeti Alap, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja. Mintegy félszáz közéleti társadalmi tisztséget töltött be. A Független Magyar Írók Szövetségének vezetőségi tagja, a Hazafiak Pártjának országos főtitkára volt. Közel hatszáz író-olvasó találkozót tartott Budapesten, vidéki nagyvárosokban és külföldön. 1989-ben Pannon Műhely Művész Szalon néven irodalmi társaságot alapított, amelyet haláláig életben tartott bakonybéli házukban. 1989-ben a Szalon jelképével díszített domborművű emléklapot készített, mellyel jeles irodalmárokat jutalmazott. Különböző folyóiratokban mintegy 150 novellája jelent meg. Rendszeresen jelennek meg cikkei a SVD=Societas Verbi Divini = Isteni Ige Társasága felkérésére külföldi hittérítő munkákról. Pár tucat rádiójátékát és könyvkritikáit is közölték.

1796. április 2.

220 éve halt meg ALEXOVICS Vazul (Eger, 1742. jan. 4.–Pest, 1796. ápr. 2.) pálos tanár, hitszónok. 1757-ben görögkeletiből lett római katolikus. 1765-ben lépett a pálos rendbe. Pápán bölcsészetet, Pécsett teológiát tanult. 1767-ben szentelték pappá. 1768-tól a pápai gimnázium tanára. 1779-től Pécsett, Pesten, 1782 után Nagyszombatban tanított. A rend feloszlatása után, 1796-ban Pestre rendelték hitszónoknak. 1792-től ismét tanár. Beszédeiben a felvilágosodás, a racionalista gondolkodás, a hitetlenség és az erkölcsi romlás ellen harcolt. Verseghy Ferenc ellenfeleként támadta a felvilágosodás eszméit és a szabadkőművességet, követelte a cenzúra szigorítását.

1981. április 2.

35 éve hunyt el Helyes László (Gyóró,1914. jan. 11.–Kecskemét, 1981. ápr. 2.) piarista tanár, áldozópap, művelődésszervező. Édesapja Gyóró községben kántortanító, iskolaigazgató volt. Édesanyja Jászai Marinak volt unokahúga. Matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. 1941-ben került Veszprémbe, a Kegyesrendi Gimnáziumba. (Ma a Lovassy László Gimnázium). Szaktanári munkája mellett csapatparancsnok-helyettesként és regös-raj vezetőként jelentős tevékenységet fejtett ki a cserkészmozgalomban. Megszervezte az iskola énekkarát és tánccsoportját. A háború után népművelői munkájával részt vett a város kulturális életének újraindításában, emlékezetes rendezvényeket szervezett a Petőfi Színházban, a Séd-völgyben, a Várban. Az 1948-as centenáriumi ünnepségek után az ÁVO üldözte, eltanácsolták a tanári pályától, vidéken vállalt segédlelkészi feladatokat. 1950-ben Budapesten, majd Kecskeméten vállalhatott újra tanári munkát. Kecskeméten temették.

1911. április 2.

105 éve jelent meg a Veszprémmegyei Újság c. politikai lap.

1856. április 3.

160 éve született MARCZALI Henrik, 1875-ig Morgenstern (Marcali, 1856. ápr. 3.–Bp., 1940. júl. 23.) történész, tanár. 1893-tól az MTA tagja. A 19. századi magyar történettudomány egyik legnagyobb és meghatározó egyénisége. Győrött a bencéseknél, Pápán a Ref. Kollégiumban járt középiskolába. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Párizsban végezte. Nyilvános rendes egyetemi tanár, 1919-ben szabadságolták, 1924-ben pedig végkielégítéssel eltávolították az egyetemről. Számos történettudományi műve jelent meg. Munkássága felölelte a magyar történelemnek szinte minden szakaszát. Egyetemes történeti munkáiban az újkorral foglalkozott. Műveiben a nemzet és az állam, valamint az eszméknek az intézményeken keresztül érvényesülő meghatározó szerepét vallotta

1916. április 3.

100 éve született MITHAY Sándor, 1941-ig Hepner (Nagyszeben, 1916. ápr. 3.–Győr, 1995. dec. 24.) régész, tanár. Győrben járt középiskolába, bölcsészettudományi oklevelet a budapesti tudományegyetemen szerzett. 1947 és 1956 között a győri múzeum igazgatója. 1956 őszétől koholt vádakkal nyolc hónapig vizsgálati fogságban tartották. Szabadulása után évekig nem dolgozhatott muzeológusként. 1963-tól 1980-ig a Pápai Múzeum igazgatója, az 1980–1986-os években nyugdíjas munkatársa. Munkássága révén országosan elismert intézménnyé vált a Pápai Helytörténeti Múzeum. Jelentős mértékben gyarapította gyűjteményeit, részt vett a megyei régészeti topográfia munkálataiban. Mintegy harminc tanulmány és számtalan népszerűsítő cikk szerzője.

1716. április 4.

300 éve hunyt el BRAUN Zsigmond (Herzogenburg [Ausztria], 1660. márc. 15.–1716. ápr. 4.) zirci apát. 1695-től 1716-ig lilienfeldi apát. 1697-ben a király kinevezte zirci apátnak és kötelezte, hogy állítsa helyre az apátságot. Zirc ekkor még teljesen lakatlan. A megbízást az apátság adósságainak növekedése és a nagy távolság miatt nem vállalta. Felvette a kapcsolatot Kalert Henrik heinrichaui apáttal, és térítés ellenében átengedte Zircet nekik. 1700-ban I. Lipót hozzájárult a szerződéshez.

1931. április 5.

85 éve született BLICKLE Tibor (Szombathely, 1931. ápr. 5.–Bp., 2006. júl. 3.) vegyészmérnök, tudományos tanácsadó. A kémiai tudományok kandidátusa (1958), doktora (1967). Apja: Blickle Sándor főkönyvelő. 1953-ban a VVE-en vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1953-ban mérnök az MTA Méréstechnikai Intézetben, Budapesten. 1954-től aspiráns, 1958-tól tudományos munkatárs a VVE-en. 1960-ban tudományos munkatárs, 1962-től osztályvezető, 1964-től igazgatóhelyettes, 1974-től igazgató, 1984 után tudományos tanácsadó MTA MÜKKI-ben, Veszprémben. 1968-tól VVE-en c. egyetemi tanár. 1990-től 1999-ig az MTA Kémiai Tudományok Osztályán tanácskozó tag, az MTA Műszaki Kémiai Bizottsága elnöke, 1999-től tiszteletbeli elnöke. 1990–1996-os években az MTA VEAB Matematikai és Rendszerelméleti Szakbizottságának elnöke. 1993–1996-ban az Országos Akkreditációs Bizottság Kémiai Szakbizottság tagja, 1994 és 2000 között MTA Közgyűlési képviselő, 1995–1998-ban MTA Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tag, 1996-tól MTA VEAB Műszaki Kémiai Munkabizottsági elnök. Kutatásainak területei: a műszaki kémiai eljárások és műveletek vizsgálata, különös tekintettel a szemcsediszperziós rendszerekre, a matematikai modellezés. Mintegy 200 tudományos közleménye jelent meg, többsége idegen nyelven. Díjak kitüntetések: 1963., 1975 Akadémiai Díj. 1971 Munka Érdemrend arany. 1975 Veszprém megyéért arany. 1981., 1988., 1989 Kiváló Feltaláló arany. 1994 MKE Náray Szabó István Tudományos Díj. 1996 MTA Varga József Díj. 1996 Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt.

1981. április 6.

35 éve halt meg DANIELISZ Ernő (Bp., 1903. márc. 1.–Vp., 1981. ápr. 6.) orvos. Pozsonyban érettségizett, 1929-ben Pécsett szerzett szemész-orvosi diplomát. Három évig a Pécsi Szemészeti Klinikán, majd a Ceglédi Egészségvédő Intézetben dolgozott. 1941-től 1965-ig a veszprémi OTI és a városi kórház első szemész szakorvosa. Közben a 2. világháborúban katonai orvos. 1945-ben megszervezte Veszprémben az orvosok szakszervezetét. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1901. április 6.

115 éve jelent meg először az iparosok érdekeit képviselő Iparosok Lapja.

 1786. április 7.

230 éve született GUZMICS Izidor László (Jánosfa, 1786. ápr. 7.–Bakonybél, 1839. szept. 1.) bencés apát, költő, műfordító, nyelvész. Alsó-Lendván, Kőszegen, Szombathelyen és Sopronban is tanult. 1805-ben lépett a Szent Benedek-rendbe. Pannonhalmán és Győrben teológiát, Pesten hittudományt hallgatott. 1815-ben szentelték áldozópappá. Még növendékként 1809-től kezdő tanár a Győri Főgimnáziumban, 1812-től a pesti központi papneveldében hittudományokat hallgatott. Itt ismerte, meg La-Fontaine és Herder műveit, valamint a hazai irodalmat. Egyik kezdeményezője a Magyar Társaság megalapításának, amely később a pesti növendékpapság irodalmi iskolája volt. Bencés szerzetesként több helyen, főként Pannonhalmán tanított. 1832-től haláláig bakonybéli apát. Itt szerkesztette az Egyházi Tár c. folyóiratot, amelynek szerkesztője és egyik legtermékenyebb szerzője is volt. Zircen írta nyelvészeti és hittudományi tanulmányait, görög drámafordításait. Hittudományi munkái közül kiemelkednek a Relígió Hit, valamint a Szentírás iránti legújabb nézetek címűek. Irt alkalmi verseket, szonett alakban dalokat és epigrammákat, majd elbeszélésekkel és drámákkal is kísérletezett. A nyelvújítás lelkes híveként állandó levelezést folytatott Kazinczyval. Az apátságban vendége volt Toldy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Döbröntei Gábor, Helmeczy Mihály. 1838-ban az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Bakonybélben az apátsági sírboltba temették.

1871. április 7.

145 éve született DEÁK Geyza, palágyi (Palágy, 1871. ápr. 7.–Sárospatak, 1931. jún. 24.) művészettörténész, etnográfus, festőművész. 1899-ben, a Budapesti Mintarajziskolában rajztanári oklevelet szerzett. 1899-től 1902-ig a Pápai, 1902 és 1929 között a Sárospataki Ref. Gimnázium tanára. Arcképeket festett, könyveket illusztrált. A sárospataki főiskola számára megfestette Szemere Bertalan arcképét. Etnográfusként elsősorban a Tiszahát néprajzával, művészettörténészként a magyarországi történeti festészet, és iparművészet-történet kérdéseivel foglalkozott. 1920-tól a Magyar Néprajzi Társaság választmányának tagja. 1910-től a pápai Ifjúsági Művészeti Könyvtár című sorozat szerkesztője.

1731. április 8.

285 éve halt meg CSÚZI CSEH József (Komárom, 1680 k.–Pápa, 1731. ápr. 8.) ref. lelkész, orvos, költő. Csúzi Cseh Jakab fia. 1686-tól Debrecenben, 1691-től Franekerben tanult. 1696-tól a Pápai Ref. Kollégium rektora, 1697-től uo. lelkész. A Rákóczi-szabadságharc idején el kellett hagynia Pápa városát. 1707-ben Losoncon Rákóczi tiszteletére értekezést írt az eszményi uralkodó erényeiről (Vera ac viva boni principis delineatio), Bercsényit pedig verssel köszöntötte. (Xeniolium Parnassum). Imádságai (Lelki fegyver, 1719), énekgyűjteménye (Psalmodia theologica) és versei kéziratban maradtak.

1936. április 8.

80 éve hunyt el KŐRÖSI Albin, 1882-ig Kulhánek (Selmecbánya, 1860. jan. 16.–Bp., 1936. ápr. 8.) piarista szerzetes, tanár, műfordító. Tagja a Szent István Akadémiának és tiszteletbeli tagja több spanyol nemzeti tudományos intézetnek, 1899-től levelező tagja a Spanyol Királyi Akadémiának. 1876-ban lépett a piarista-rendbe, majd Vácott novícius, Kecskeméten fejezte be gimnáziumi tanulmányait. 1879–1881-ben Nyitrán, majd a budapesti egyetemen teológiát tanult, 1891-ben gyorsírástanári oklevelet is szerzett. 1883-ban pappá szentelték. Kegyesrendi tanárként az 1884–1888-as években a Veszprémi Főgimnáziumban a német nyelv és irodalom, a bölcselet, a francia és olasz nyelv, valamint a gyorsírás tanára. 1888-tól Temesváron, 1901-től Budapesten tanított. 1912-től a budapesti egyetem bölcsészettudományi, 1922-től a közgazdaság-tudományi karának tanára. Fiatalon a spanyol irodalommal kezdett foglalkozni, 1921-ben a budapesti tudományegyetemen, 1922-ben a közgazdaság-tudományi egyetemen a spanyol nyelv előadója. Irt magyar, német, spanyol és katalán nyelven költeményeket, természetrajzi és földrajzi kézikönyveket. Az első spanyol Petőfi-kiadáshoz (Madrid, 1921.) előszót írt. Első önálló kötete A spanyol költészet gyöngyszemei címmel 1895-ban jelent meg. Ezt több spanyol regényfordítás követte. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

1816. április 9.

200 éve született PAULER Tivadar (Buda, 1816. ápr. 9.–Bp., 1886. ápr. 30.) jogász, tanár, miniszter. Az MTA-nak 1845-ben levelező-, 1858-tól rendes tagja, 1880 után másodelnöke. Pauler Gyula apja. 1838 és 1848 között a Zágrábi, majd egy évig a Győri Jogakadémia tanára. 1848-ban a pesti egyetemen tanított, 1849-ben elbocsátották, de néhány hónap múltán állásában ideiglenesen megerősítették. 1852-től 1878-ig a büntetőjog tanáraként (1861–1862-ben rektorként) a pesti egyetemen dolgozott. 1869-ben a Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája. 1871–1872-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd három évig igazságügy-miniszter. 1878-ban megvált az egyetemi katedrától és Tisza Kálmán kormányában ismét az igazságügy-miniszteri tárcát vállalta, amelyet haláláig betöltött. 1871 és 1886 között országgyűlési képviselő. Számos fontos jogalkotást kezdeményezett: minisztersége alatt kezdődtek meg a polgári törvénykönyv, valamint a büntető-eljárási törvénykönyv előkészítésének munkálatai. Toldy Ferenccel együtt megalapította az Új Magyar Múzeum c. folyóiratot. Badacsonyban 1863-ban jelentős szőlőbirtokot vásárolt, amelyet 1868-ban a Bogyay-féle gazdaság megszerzésével bővített. 1865-től a Pauler-család évtizedeken át a nyári hónapokat itt töltötte. 1871-ben miniszterként itt fogadta József főherceget és a belga királynét. Végrendeletében gyermekeinek megtiltotta a badacsonyi birtok feldarabolását vagy eladását.

1826. április 9.

190 éve született PAP Dénes (Vp., 1826. ápr. 9.–Győr, 1869. okt. 25.) jogász, történész. Életéről kevés adat ismeretes. Kossuth mellett futárszolgálatot teljesített. Történészként kiadta a szabadságharc okmánytárát. Cikkei a Győri Közlönyben és a Századokban jelentek meg.

1901. április 9.

115 éve hunyt el HALÁSZ Ignác, 1879-ig Fischer (Tés, 1855. máj. 26.–Bp., 1901. ápr. 9.) nyelvész, irodalomtörténész, tanár. Az elemi iskolát Várpalotán, a középiskolát Veszprémben, az egyetemet a fővárosban végezte. 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Először középiskolában, majd a kolozsvári egyetemen tanított. Több tanulmányutat tett az MTA támogatásával (amelynek levelező tagja volt) a lappok földjén, Svédországban és Norvégiában, ahol az összehasonlító nyelvészethez számos adatot gyűjtött. Írásaiban a finnugor és a szamojéd nyelvek rokonságát bizonyítja. Nyelvészeti szótárírói tevékenységen kívül irodalomtörténeti tanulmányai és finn fordításai is jelentősek. A Grimm féle meséket Móka bácsi álnéven adta ki, maga is írt meséket. Finn népdalokat fordított magyarra és jelentetett meg. Halála után egyetemi előadásait A magyar szófejtés története címmel adták ki. Nyelvészeti írásai elsősorban a Magyar Nyelvőrben jelentek meg.

1791. április 10.

225 éve született BALI Mihály (Igar, 1791. ápr. 10.–Polgárdi, 1876. máj. 7.) r. k. lelkész, tanár. Tanult Csajágon és Pápán, ahol 1814-ben elvégezte a teológiát. Két évig tanított, majd Szilasbalháson rektor volt. 1819-től egy évet Pozsonyban töltött, németül tanult, utána külföldön gyarapította teológiai ismereteit. Hazatérve, 1812-től káplán Fülén, 1824-től lelkész Csőszön, később Kálozdon, 1843-tól pedig Polgárdiban. Közben egyházmegyei esperes, 1857-től egyházkerületi főjegyző. Temetése a polgárdi sírkertben volt.

 1811. április 10.

205 éve halt meg BERECZK Péter (Szentgál, 1765. márc. 5. v. 28.–1811. ápr. 10.) prot. teológus. Tanulmányait részben Sopronban, de főként Debrecenben végezte. 1790-től rektor volt Nagyigmándon, 1793-tól a jénai egyetemen tanult. 1794-ben innen írt a Magyar Hírmondóba, sürgette a magyar tudós társaság felállítását és tudatta, hogy a jénai Literatur-Zeitung 38 kötetét 60 íven kivonatolta. Hazatérve Nagykörösön és Hódmezővásárhelyen vállalt tanári és lelkészi állásokat. Főként prédikációi jelentek meg.

1881. április 10.

135 éve hunyt el IHÁSZ Dániel (Nagydém, 1813. nov. 17.–Collegno al Barracone [Olaszország], 1881. ápr. 10.) író, honvéd ezredes. Jogot tanult, majd katona az osztrák hadseregben, amelyből 1848-ban a magyar honvédséghez lépett át. Főhadnagy a 7. honvédzászlóaljnál, októbertől százados a 13. zászlóaljnál, novemberben őrnagyként az 55. zászlóalj parancsnoka Erdélyben. Bem József mellett szolgált, 1849. március 17-én megbízást kapott a Vöröstoronyi-szoros védelmére. Később ezredesi rangban Kossuth Lajos hadsegéde. A cári csapatok előtt Havasalföldön tette le a fegyvert. A szabadságharc leverése után Vidinbe ment, 1862-ben csatlakozott Kossuth környezetéhez. Elkísérte Kossuthot Angliába és Amerikába is. 1859-ben az olaszországi magyar légió szervezője, 1861–1862-ben parancsnoka. Kossuth Lajos Mikes Kelemenjeként tartja számon az irodalomtörténet. Kéziratos hagyatéka a történettudomány fontos forrása. Feljegyzéseit ÁLDOR Imre használta fel, az emigrációról írott könyvében: Egy kiszakított lap Ihász Dániel naplójából. Szülőfalujában, az Evangélikus templomkertben állították fel emlékművét.

1921. április 10.

95 éve született MÉSZÁROS Károly (Pápa, 1921. ápr. 10.–Bp., 1973. júl. 13.) gépészmérnök, miniszterhelyettes. Szerszám- és géplakatos szakmát tanult, 1949-ben Budapesten mérnöki oklevelet szerzett. A csepeli Weiss Manfréd-gyárban konstruktőr, később osztályvezető. 1953-tól a Csepeli Autógyár igazgatója. 1968 és 1973 között miniszterhelyettes és élete utolsó három évében a MÁV vezérigazgatója is. A Nemzetközi Vasútegylet alelnöke. Több találmány és új gyártástechnológia alkalmazása fűződik nevéhez.

1926. április 10.

90 éve hunyt el Krausz József (Vp., 1854. márc. 15.–Vp., 1926. ápr. 10.) könyvkereskedő, nyomdatulajdonos. Édesapja: Krausz Ármin. 1885. júniusban vette át a Rákóczi utca 1. sz. alatti épületben működő nyomdát, könyvkereskedést és a könyvkötő műhelyt. 1891-től az izraelita község elöljáróságának tagja, hitközségi alelnök, 1906-tól iskolaszéki elnök, 1918-tól alelnök, 1894–1896 között az 1893-ban leégett helyett épített új izraelita elemi iskola építőbizottságának elnöke. 1895. október 19-től 1897. december 31-ig a Veszprém c. hetilap felelős szerkesztője, egyben a lap kiadója és előállítója. 1898. január 9-től a Veszprémi Polgári Társaskör választmányi tagja. 1899. december 4-én a veszprémi állandó színház felállítására létrehozott végrehajtó bizottság, 1902-ben a veszprémi esküdt bíróság tagjai közé választották. Elnöke volt az iparos ifjúság önképző és betegsegélyező egyesületének, alelnöke az izraelita iskolaszéknek és a munkásgimnázium bizottságának. Fia, ifj. Krausz József 1910-től dolgozott a cégnél. A Demokratia Szabadkőműves Páholynak 1898-tól tagja, a Virradás Páholy alapítója, felügyelője, szertartásmestere.

1931. április 10.

85 éve született GRUBER Ernő (Sümeg, 1931. ápr. 10.–Sümeg, 2011. márc. 15.) politikus. Apja: Gruber Ernő kádár. A sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett. 1963-ban az Államigazgatási Főiskola államháztartási könyvelő szakán szerzett oklevelet, Veszprémben. 1950-től 1957-ig megyei propagandista a MOKÉP Vállalatnál, Veszprémben. 1957–1966 gazdasági csoportvezető az MSZMP sümegi járási bizottságán. 1966–1975-ös években anyagbeszerzési osztályvezető a Községgazdálkodási Vállalatnál. 1976–1977-ben szállítási ügyintéző a Veszprém Megyei Sütőipari Vállalatnál. 1977–1978-ban tanácselnök, 1978 és 1985 között az MSZMP politikai munkatársa, Sümegen. Évtizedeken át Sümeg város közösségi életének egyik fő résztvevője és irányítója volt. Díjak, kitüntetések: 1963 Munka Érdemérem. 1965 Községfejlesztésért arany. Veszprém Megyéért ezüst, 1973-ban arany. 1970 Sümegért arany. 1982 Kiváló Szövetkezeti Munkáért. 1983 Szocialista Kultúráért. 1984 Munka Érdemrend arany fokozata. 1986 Kiváló Társadalmi Munkáért. A sümegi katolikus temetőben nyugszik.

1971. április 10.

45 éve halt meg MARKÓ József Marcell(Tapolca, 1895. szept. 30.–Pannonhalma, 1971. ápr. 10.) ferences szerzetes. Apja: Markó József városbíró. Elemi iskolába Tapolcán járt. Az 1. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, majd négy évig szibériai hadifogságban volt. Hazatérve 1920-ban a ferencesek rendjébe lépett. 1928-ban Tapolcán szentelték pappá. Különböző kolostorokban (először Pápán) szolgált és tanított. A 40-es években Budapesten házfőnök. Szerkesztette a Szent Antal és a Szent Antal Ifjúsága c. folyóiratokat. A rendek feloszlatása után először Káptalanfüreden, majd Felsőörsön lelkész. Pannonhalmán temették.

1916. április 11.

100 éve halt meg ROBOZ István (Kötcse, 1828. okt. 26.–Kaposvár, 1916. ápr. 11.) író, költő, újságíró. Pápai diák korában Petőfi és Jókai iskolatársa volt. Diákéveit Petőfi Sándor és az én pápai emlékeim c., forrásértékű visszaemlékezéseiben örökítette meg. (Pesti Napló, 1898.) A jogi egyetemet 1848-ban fejezte be. Tevékenyen részt vett a szabadságharcban, kormánybiztosi titkár volt Kaposvárott. 1856-ban végleg Kaposvárott telepedett le, ahol először törvényszéki bíró, később főjegyző. Nagy aktivitással kapcsolódott be a dél-dunántúli irodalmi életbe. 1866-ban megalapította a Somogy c. lapot, amelyet haláláig szerkesztett. A Somogy vármegyei Berzsenyi Társaság elnöke volt. Hatvan éven át, 1855 és 1915 között rendszeresen felkereste Balatonfüredet, élményeit versekben, prózai írásokban, irodalmi levelekben örökítette meg. 1863-tól 1865-ig szerkesztette a Zala Somogyi Közlönyt, amelyben füredi írásai jelentek meg. Írói álneve: Labora.

1941. április 11.

75 éve halt meg ADLER Sándor (Raho [Nyitra megye], 1893. nov. 11.–Szombathely, 1941. ápr. 11.) tanító. 1913-ban, Léván szerzett tanítói oklevelet. Bakonyjákón kezdett tanítani. Egy év múlva behívták katonának. Négy évig orosz hadifogságban volt. A csitai táborból a Föld megkerülésével, a csóti szűrőtáboron keresztül került haza. Közben a német és szlovák nyelvek mellett megtanult angolul, franciául és kínaiul. Visszakerült Bakonyjákóra, 1925-ben a bódéi iskola igazgató-tanítójának választották. 1935-ben iskola-felügyelői feladatokkal is megbízták. Haláláig a kis bakonyalji település közéletének összefogója és szervezője volt.

1941. április11.

75 éve halt meg CSERJESI Károly József, 1881-ig Czédly (Vecsés, 1873. nov. 25.–Bp., 1941. ápr. 11.) tanár, író. Egyes iratokon és műveken Cserjesy, Cserjessy, Cseerjési neveken szerepelt. Apja: Czédly József r. k. tanító volt. Elemi iskolába Vecsésen járt. 1892-ben Budapesten tanítói, 1897-ben tornatanári oklevelet szerzett. 1922-ig a főváros különböző iskoláiban tanított: 1904-ig elemi iskolákban, majd a Székesfővárosi Főreáliskolában, amelynek négy évig igazgatója is volt. 1922-ben nyugállományba vonult. Tagja a Nemzeti Sportegyletnek, 1921–1925 között a Rákos Vidéke c. lap sportrovatának vezetője. 1900-tól jelentek meg írásai. Először egy detektívregényt, majd tornatanítási segédkönyvet fordított magyar nyelvre. Az ötvösművességről jelentek meg tankönyvként is használható munkái. A Népiratkák sorozat füzeteiben társadalmi és közismereti témákkal foglalkozott. Több írása mezőgazdasági témákban, vagy a gyógynövénygyűjtéshez szolgált tanácsokkal. 1928-ban Diszelbe, rövid idő után Köveskálra költözött. 1934–1938 között Pécelen lakott ugyan, de a nyarakat Köveskálon töltötte, majd végleg oda telepedett. Felkutatta egyes Káli-medencei családoknál akkor még fellelhető régi okiratokat. Tanulmányait a Tapolcai Lapok hasábjain Köveskáli Levelesláda rovatban közölte. Kutatási körébe vonta a medence egyházközségeinek levéltárait is. 1938 után (Sebestyén Gyula és Darnay-Dornyay Béla ösztönzésére) megírta Köveskál község monográfiáját, a tanulmány kézirata 1941-ben a Keszthelyi Balatoni Múzeumba került. Akkor a keszthelyi múzeum a Cserjesi által gyűjtött anyagból két szobát megtöltő kiállítást rendezett. A köveskáli Felső temetőben nyugszik.

1916. április 12.

100 éve született HERKELY Károly (Mezőkövesd, 1916. ápr. 12.–Mezőkövesd, 1942. febr. 6.) etnográfus. A budapesti tudományegyetemen Györffy István tanítványa volt. 1937-től a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára munkatársaként a matyók kutatásával foglalkozott, 1939-ben doktori disszertációját is e témából, A mezőkövesdi matyó nép élete címmel írta. 1939-től a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár munkatársaként folytatta szorgalmas és eredményes gyűjtőmunkáját. Tárgyi néprajzi dolgozatai mellett a matyó népi kultúra egészének bemutatására törekedett. Mezőkövesd temetőjében nyugszik.

1941. április 12.

 75 éve halt meg BERTALAN Árpád (Pozsony, 1898. okt. 20.–Vp., 1941. ápr. 12.) katonatiszt. A bécsújhelyi hadapródiskola elvégzése után zászlósként az olasz frontra került, ahol kitűnt bátorságával. 1938-ban ejtőernyős kísérleti csoport létrehozásával bízták meg. Egy év múlva kinevezték a pápai ejtőernyős század parancsnokának. Egységet 1940-ben zászlóaljjá fejlesztették. 1941-ben bácskai bevetésre indulván a Veszprém melletti repülőtéren a szállítógép lezuhant, Bertalan Pál is életét veszítette. Nemesvitán egy tér neve és az ott elhelyezett kopjafa, Pápán a Huszár-lakótelepen emlékmű figyelmezteti az utókort. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1946. április 12.

60 éve hunyt el KORMOS Tivadar (Győr, 1881. nov. 10.–Bp., 1946. ápr. 12.) geológus, paleontológus. Rövid ideig jogi, majd földtani és biológiai tanulmányokat folytatott a budapesti tudományegyetemen, ahol 1906-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Két évig tanársegéd id. Lóczy Lajos mellett, 1908 és 1919 között a Földtani Intézet geológusa. A Tanácsköztársaság melletti állásfoglalása miatt állásából felfüggesztették, 1922-ben nyugdíjazták. Először magántisztviselőként dolgozott, az 1930-as évektől a Magyar Általános Kőszénbánya, illetve a Magyar Alumíniumipar Rt. geológusa. A magyarországi negyedkori csiga és kagylófaunákat, majd a kihalt negyedkori emlősöket tanulmányozta. Az ősemlős maradványok kutatása vezette az ősember leletek kutatásához. Rendszertani munkásságának eredménye számos új ősgerinces nemzetség és faj leírása, illetve revíziója. Részt vett a Balaton Tudományos Tanulmányozása kutatási programban, az erről készült sorozatban több tanulmánya jelent meg. Aktív kutató és ismeretterjesztő munkásságának eredményeit több mint 200 tanulmány, közlemény őrzi. 1914-ben megkapta Budapest Főváros Nagydíját. A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

1966. április 12.

50 éve halt meg HÜMPFNER Tibor Antal (Katymár, 1885. febr. 21.–Felsőörs, 1966. ápr. 12.) teológus, művészettörténész. A középiskola elvégzése után teológiát tanult az innsbrucki egyetemen, majd 1911-ben doktori oklevelet szerzett. 1908-ban szentelték pappá. Szolgált Zircen (apáti jegyző) 1911 és 1915 között, Székesfehérvárott, Budán (hittantanár), Bregenzben (apáti titkár), Montrealban, 1923–1924-ben Porván plébános, 1927 és 1936 között Rómában. 1937-től Tósokberénd plébánosa. 1951-ben Fűzfőgyártelepre helyezték, ahol 1956-ig szolgált. Nyugdíjas éveit a felsőörsi püspöki szőlőben lévő házában töltötte. A ciszterci rend magyarországi történetének, művészet- és művelődéstörténetének, építészetének kutatásával foglalkozott. Feldolgozta az Árpád-kori zirci monostor feltárásának történetét. Írásai a Cistercienser Chronikban és a Katholikus Nevelésben jelentek meg.

1941. április 12.

75 éve a jutasi repülőtérről bevetésre induló pápai ejtőernyősöket szállító repülőgép lezuhant. A szerencsétlenül járt katonák emlékére az egykori jutasi hadiút mentén haranglábat állítottak.

1956. április

60 éve az Iskolai utcai általános iskola felvette Szilágyi Erzsébet nevét.

 1936. április 13.

80 éve született HADNAGY Imre (Győr, 1936. ápr. 13.–Zirc, 2012. márc. 28.) könyvtáros. Hadnagy László testvére. Apja: Hadnagy József MÁV pályamester. 1954-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett. 1959-ben az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központban középfokú könyvtári szakképesítést szerzett, 1977-ben ugyanott vezetőképző tanfolyamon vett részt. 1954-től 1957-ig a Veszprémi Járási Tanács népművelési csoportjánál előadó, 1957 és 1996 között az EKMK-ban könyvtáros. A hatvanas években művelődési autóval járta a megye ellátatlan kis településeit, könyveket vitt és filmeket vetített. Később is a kis települések könyvtári ellátása volt a fő tevékenysége. Huszonegy évig a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei könyvtári szervezetének titkára, 11 évig a Közművelődési Dolgozók Szakszervezete Könyvtáros Tagozat titkára. Díjak, kitüntetések: 1969, 1979 Szocialista Kultúráért. 1986 Kiváló Népművelő. 1996 Pro Comitatu-díj. A veszprémi megyei könyvtár évkönyveiben és híradóiban publikált. A veszprémi Magyarok Nagyasszonya-templomban nyugszik.

1916. április 13.

100 éve hunyt el EÖTVÖS Károly (Mezőszentgyörgy, 1842. márc. 11.–Bp., 1916. ápr. 13.) író, újságíró, ügyvéd, politikus. Az akkor Veszprém megyéhez tartozó Mezőszentgyörgyön született, középiskoláit a Pápai Ref. Kollégiumban végezte. 1860 és 1862 között a Pápai Jogakadémián végzett tanulmányokat, majd 1866-ban, Kerkápoly Károly meghívására pár hónapig a városban dolgozott. Erre az időre esnek első irodalmi próbálkozásai. A jogi államvizsgát már Pesten tette le. Veszprémben megyei aljegyző, majd királyi ügyész. 1866-ban Veszprém címmel megindította a város első hetilapját. 1872-ben a veszprémi választókerület országgyűlési képviselőjének választották. A Deák-párthoz csatlakozott és a Pesti Naplóba írta cikkeit. 1878-ban Budapesten ügyvédi irodát nyitott, sokat publikált. A magyar közélet egyik meghatározó egyénisége lett, amikor vállalta és sikerrel védte a tiszaeszlári zsidóellenes vérvádper gyanúsítottjait. A per anyagát 1904-ben, három kötetben jelentette meg. (Új kiadása: 1968-ban.) Regényei, novellái közül azok a legsikerültebbek, amelyekben közvetlen személyes élményeit vagy a szabadságharc eseményeit elevenítik fel. Kiváló jellemrajzokat írt Táncsics Mihályról és Madarász Józsefről. Kiemelkedő alkotása az Utazás a Balaton körül. E munkában jelentős kultúrtörténeti, és néprajzi kincsekkel gazdagította az utókort. 1968-ban a Veszprémi Megyei Könyvtár és az Alsóörsi Művelődési Ház vette fel a nevét. Két mellszobra van a megyében: egyik Zsákodi Csiszér János alkotása Balatonfüreden, a Gyógy-téren; a másik Borsos Miklós alkotása Veszprémben, a megyei könyvtár bejáratához vezető lépcsők fölött található. Balatonfüreden utcanév, 2008-tól tábla is őrzi emlékét. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben van.

1751. április 14.

265 éve született BOLLA Márton, Bolla Imre (Sümeg, 1751. ápr. 14.–Pest, 1831. nov. 7.) piarista szerzetes, költő, történetíró. 1769-ben Kecskeméten belépett a piarista rendbe. Nagykanizsán működött, majd Nyitrán teológiát is tanult. 1775-ben pappá szentelték. 1777-től Kolozsvárott tanár, majd igazgató, Vácon és Kőszegen házfőnök, 1812-től a rendtartomány főnöke. Jelentős szerepe volt a piarista iskolák fejlesztésében. Latin és magyar nyelvű versek mellett ő írta az első világtörténeti tankönyvünket: Primae lineae historiae universalis. 1–3. köt. Kolozsvár, 1798–1799. A hatodik latin kiadás alapján (1843) a művet magyarra is lefordították (1845–1848). 1810-ben kéziratban maradt tanulmányt készített a korabeli hazai középiskolai oktatás állapotáról és reformjának szükségességéről.

1811. április 14.

205 éve született HUSZÁR György (Vp., 1811. ápr. 14.–Kiskomárom, 1865. máj. 5.) r. k. plébános, levéltáros. Apja kézműves. 1834-ben szentelték pappá. Püspöki levéltáros, szentszéki jegyző, püspöki titkár, szentszéki ülnök. 1845-től esperes-plébános Sümegcsehiben, majd Kiskomáromban. Mivel Windischgrätz kiáltványát a szószékről felolvasta és megmagyarázta, híveit az osztrák uralkodóház iránti hűségre buzdította és Kossuthtól elidegeníteni igyekezett, hazaárulással vádolták. Csertán kormánybiztos 1848. június 23-án letartóztatta. Állandó fegyveres őrség vigyázta lépéseit, 25 nap múlva szabadult. A veszprémi Érseki Levéltár 1836 előtti anyagát ma is az általa kialakított rendszerben őrzik.

1821. április 14.

195 éve született KISS János (Szentkirályszabadja, 1821. ápr. 14.–Pápa, 1906. aug. 17.) ref. tanár. Pápán 1834 és 1845 között tanult. Először köztanító, a következő évben akadémiai rektor Ószőnyben. 1850-től nevelősködött, négy év múlva a berlini egyetemre ment. 1856-tól Pápán volt a teológia tanára, először az egyháztörténeti, később a dogmatikai tanszéken. 1899-ben innét ment nyugdíjba. Több cikke jelent meg.

1921. április 14.

95 éve született HUNYADY József (Pécs, 1921. ápr. 14.–Bp., 1993. dec. 4.) író, újságíró. A pécsi jezsuita gimnázium tanulója, de Ady versei iránti rajongása miatt eltávolították. 1941–1942-ben Badacsonytomajon kántortanító. A háború idején katona majd hadifogoly. 1945–1946-ban a NPP pécsi titkára, 1947–1948-ban a szabadművelődési hivatal felügyelője, a Sorsunk c. folyóirat rovatvezetője. 1947-től 1955-ig a Magyar Nemzet munkatársa, majd 1960-ig az Állami Déryné Színház dramaturgja. 1960 és 1968 között a Képes Újság, 1975-ig a Pajtás, 1975–1977-ben a Magyar Horgász, 1977-től 1980-ig a Népszava munkatársa. Regényeket, novellákat, drámákat, népszerű ifjúsági regényeket írt, klasszikus és kortárs írók műveiből készített rádió- és tévéjátékokat. Műfordítói tevékenységei is jelentős. Irodalmi munkásságát 1947-ben Baumgarten-jutalommal, 1983-ban a Művészeti Alap Irodalmi Díjával ismerték el.

1926. április 14.

90 éve született BOROSS Imre (Szombathely, 1926. ápr. 14. –Bp., 2014. ápr. 2.) ügyvéd, politikus, aranytollas újságíró. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1951-ben végzett, majd ügyvédi vizsgát tett. 1946–1949-ig a Nyugati Kis Újság munkatársa, MUOSZ tag és a FKgP tagja. Vállalati jogász, 1958-ig ügyvéd, amikor kizárták az Ügyvédi Kamarából. Később vállalati jogtanácsosként, majd ismét ügyvédként dolgozott. 1987-ben kapcsolódott az ellenzéki munkába, alapító tagja a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az Ellenzéki Kerekasztalnak, melynek 1/1-es albizottságában az alkotmány módosítását dolgozta ki. 1989 februárjától a FKgP főügyésze. Egy évvel később a Nemzeti Kisgazdapárt főtitkára, országgyűlési képviselő jelöltje. Az 1990-es évek elején írásai jelentek meg a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszabadság c. lapokban. Dédapja, Raffel Mihály, oktatási célra kúriáját ajándékozta Külsővat községnek, ahol 1952-től a falu főutcája viseli nevét, az iskola évente Raffel-napot szervezett. ~ rendszeres látogatója volt a falunak, szervezte a tanintézet működésének támogatását. 2006-ban Külsővat Község Díszpolgára címet, 2011-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapta a magyarországi demokratikus átalakulásban és a demokratikus magyar jogállam megteremtésében játszott kiemelkedő szerepéért életútja elismeréseként. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

1951. április 14.

65 éve hunyt el CZIRFUSZ Vince (Pápakovácsi, 1877. jan. 3.–Pápa, 1951. ápr. 14.) tanító. Az elemi iskolát helyben végezte, a középiskola első éveit Pápán a bencés gimnáziumban járta. 1980-ban került Veszprémbe a piarista gimnázium ötödik osztályába. 1891-ben beiratkozott a bajai tanítóképzőbe, ahol 1895-ben kántortanítói oklevelet szerzett. Még ebben az évben állást kapott a váli elemi népiskolában, de betegsége miatt ezt ott kellett hagynia. 1896-ban került Vaszarra segédtanítónak. Utána postatiszti tanfolyamot végzett. Pápán, Kismartonban, Keszthelyen szolgált. Rövid ideig Ugodon tanított, 1901-ben kinevezték az Ihász-pusztai állami elemi iskolába tanítónak, ahol 34 éven keresztül oktatta, nevelte puszta gyerekeit. A tanítás mellett oktatta Veszely báróék két gyermekét és végezte birtokuk számadását. Részt vett az első világháborúban, az ott szerzett sebesülése következtében egészsége megromlott, ezért 1935-ben nyugdíjba ment és Pápára költözött.

2006. április 14.

10 éve hunyt el MÁTIS Lívia (Bp., 1942. júl. 10.–Bp., 2006. ápr. 14.) szerkesztő. Apja: Mátis István ev. lelkész. Édesapja 23 évig Ajkán volt lelkész. Élettársa: Ambrus Lajos író. 1960-ban az Ajkai Állami Általános Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1961-től 1969-ig az OSZK-ban könyvtáros. 1969 és 1992 között a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1993–1994-ben a Világszövetség főszerkesztő helyettese. 1994–1995-ben Magyar Televízió, Panoráma c. műsorának szerkesztője. 1995-től a Kortárs Könyvkiadó ügyvezető igazgatója. 1997-től a Magyar Szemle rovatvezetője. 2007-ben posztumusz Sziveri-díjat kapott.

1696. április 15.

320 éve született PADÁNYI BIRÓ Márton, Biró (Padány, 1696. ápr. 15.–Sümeg, 1762. aug. 10.) r. k. püspök, főispán, író. Középiskoláit valamelyik jezsuita kolostorban kezdte, és Nyitrán, a piaristáknál fejezte be. Nagyszombatban filozófiát és teológiát tanult. 1723-tól plébános Bicskén. 1729-ben nevezték ki veszprémi kanonokká és felsőörsi préposttá. A préposti javadalmat és a templomot a protestánsoktól visszaszerezte, a prédikátort eltávolította, a templomot itt is helyreállította. 1740-től nagyprépost. 1745. márc. 18-tól a veszprémi egyházmegye püspöke, a megye főispáni székébe az év május 13-án iktatták be. Rendeztette a Veszprémi Vár területét: három kanonoki házat építtetett, kijavíttatta a székesegyházat,ő állíttatta a Szentháromság-szobrot. A káptalannal és a várossal sokat hadakozott, ezért szívesebben tartózkodott Sümegen, ahol megépíttette a ma is álló püspöki palotát és a plébániatemplomot. Püspöki tevékenységét az egyházmegye látogatásával kezdte, amelynek anyaga 10 hatalmas kötetet tesz ki. Templomok, iskolák tucatjait építtette vagy állíttatta helyre, amelyeknek jelentős részét a protestánsoktól, nem egy esetben erőszakos, hatalmi eszközökkel szerezte vissza. Az államhatalomnak az eretnekekkel szembeni kötelességeit fejtette ki az Enchiridion de fide c. munkájában, amely Bécsben (Győrben?) 1750-ben jelent meg. A könyv, vallási türelmetlensége miatt nagy vihart kavart, nemzetközi tiltakozásra a királynő elkoboztatta. Nagyvonalúan támogatott írókat műveik kiadásában, művészeket az alkotásban. Maga is sokat írt. Sümegen a plébániatemplom előtt bronz mellszobra, Marton László alkotása áll, a Sümegi Panteonban és Márkón a katolikus templom falán tábla őrzi emlékét. A veszprémi székesegyház altemplomában fehér márvány síremléke látható.

1881. április 16.

135 éve született FÖLDY József, 1928-ig Földi (Kecskemét, 1881. ápr. 16.–Bp., 1965. dec. 28.) piarista tanár, klasszika-filológus, műfordító. 1896-tól a piarista rend tagja, 1904-ben szentelték pappá. A budapesti egyetemen végzett 1902-ben és még ugyanabban az évben doktori címet szerzett. Nagykanizsán, Debrecenben, Kolozsvárott tanított. 1912-ben kilépett a rendből, 1918-ban pedig ref. lelkipásztori képesítést szerzett Kolozsvárott. Először Sepsiszentgyörgyön, 1924 és 1946 között Pápán, a Ref. Főiskolán tanított. 1923-tól 1947-ig a Pápai Kaszinó könyvtárosa. 1947-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként Budapesten élt. Pápán, a Török Bálint. u. 16. sz. ház falán emléktáblája van. Demoszthenész és Platon munkáinak fordításait jelentette meg 1903-ban és 1904-ben.

1976. április 16.

40 éve hunyt el MARTON László (Kiskomárom, 1900. febr. 20.–Debrecen, 1976. ápr. 16.) tanár, író. Apja: Marton Mihály földműves. Polgári iskolai tanári képesítéssel 1930-ban kezdett tanítani Szerencsen. A zempléni táj kulturális életének szervezőjeként széleskörű publikációs tevékenységet folytatott. 1941-ben a Fáy András Társaság főtitkárának választották. Az 1950-es években került Tapolcára, ahol először általános iskolákban, az 1954–1956-os években a gimnáziumban tanított. Kitartó munkával újjáélesztette a Batsányi-kultuszt. Népszerűsítő írások sorát jelentette meg a Napló, az Alföld, az Életünk, a Pedagógusok Lapja, az Idegenforgalom és más lapok hasábjain a Batsányi házaspárról, életükről és munkásságukról, Tapolca rendezvényeiről. 1975-ben Debrecenbe költözött, ott halt meg.

1986. április 16.

30 éve hunyt el MATZON Frigyes (Irsa, 1909. febr. 9.–Bp., 1986. ápr. 16.) szobrászművész. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc tanítványa, majd két évig tanársegédje. 1938–1939-ben ösztöndíjasként Rómában dolgozott. 1955 és 1971 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára, közben a budapesti tudományegyetem művészettörténeti tanszékének előadója. Legjellemzőbb alkotásai az architektonikus felépítésű kőszobrai. Nonfiguratív kisplasztikái a vonalvezetés klasszikus szépségét értelmezik újra. Várpalotán 1986-ban állandó gyűjteménye létesült, kisplasztikái a Nagy Gyula Galériában találhatók

1986. április 17.

30 éve halt meg CSISZÁR Gyula Ferenc (Vp., 1903. jan. 25.–Bp., 1986. ápr. 17.) szobrászművész. Apja: Csiszár Gyula csendőr főhadnagy. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt. 1925-ben a Szinnyei-kiállításon nagy elismerést kapott. Többnyire képmásokat, kis plakettokat, emléktárgyakat készített. Többek között az ő alkotása Alsóörsön az Endrődi Sándor-emlékoszlopon, Balatonalmádiban a Kompolthy Tivadar és Lenkei Vilmos Dani orvos emlékműveiken lévő bronzplakett. A veszprémi hősi emlékmű pályázatán (Linzmayer építésszel együtt) az ő terveit fogadták el. Veszprémben, családi kriptában nyugszik.

 1916. április 17.

100 éve született KÖGL Lénárd (Mosonszentpéter, 1916. ápr. 17.–Balatonalmádi, 2004. dec. 21.) r. k. lelkipásztor. A gimnáziumot Magyaróváron és Győrött végezte. 1935–1940-ben a Veszprémi Hittudományi Főiskolán tanult. 1944-ben kánonjogi doktorátust szerzett Budapesten. Pappá szentelték Veszprémben 1940. június 16-án. Káplán 1940-től Balatonbogláron, 1943-ban Nemestördemicen, 1944-ben Barcson. Veszprémben 1944-ben püspöki számvevő, 1949-től főszámvevő. 1953-tól plébános Dabronyban, 1961-től Jásdon. 1980-tól ismét püspöki főszámvevő, 1985-től kanonok. 1989-től nyugdíjban. Sopronkőhidán, ill. Sopronban együtt volt a börtönben Mindszenty Józseffel. A 2. világháború után megszervezte az egyházi intézmények működésének feltételeit, az épületekben és vagyontárgyaikban keletkezett károk helyreállítását.

1991. április 17.

25 éve hunyt el BARTÓCZ József (Sóly, 1909. okt. 21.–Bp., 1991. ápr. 17.) közgazdász, ipartörténész. 1928-ban a Veszprémi Fiú Felső Kereskedelmi Iskolában érettségizett. 1933-ban a budapesti műegyetemen oklevelet, 1941-ben doktorátust szerzett. 1934-tõl Veszprémben közgazdaságtant és könyvvitelt tanított a Fiú Felső Kereskedelmiben, valamint az Angolkisasszonyoknál. 1939-től 1943-ig Budapesten textilgyári cégvezető, 1943–1946-ban a Budapesti Rostnövényforgalmi Központ elnöke. Az 1946–1949-es években kenderüzemi tulajdonos, bérlő. 1949 és 1971 között az Állami Építőipari Vállalatnál Budapesten tölt be felelős beosztásokat, utoljára gazdasági vezérigazgató. Közben Sztálinvárosban (Dunaújvárosban) is dolgozott. Életét kettős elkötelezettség kísérte a kézműipari céhek és a mindenkori közgazdasági kérdések iránt. Az 1930-as években, Veszprémben a csutorások mesterségével foglalkozott. Ekkor jelentek meg első publikációi a helyi lapban. Ő kezdeményezte a kézműipar forrásanyagának számítógépes feldolgozását. Számítógépes ismereteinek segítségével fogtak a munkához Éri Istvánnal, Nagy Lászlóval, Nagybákay Péterrel és mintegy száz adatfeldolgozóval. Munkájuk eredményeként 1976-ban jelent meg A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere című kétkötetes munka. Sokat publikált közgazdasági és építőipari témákról is, többek között tankönyvekben és kézikönyvekben Élete végéig számos közgazdasági, könyvvizsgálói tanácsadó munkát végzett. A közgazdaságtan, a céhek, a kézművesipar voltak kutatásainak témái. 1971-ben a Munka Érdemrend arany fokozata, 1973-ban az Alpár-érem kitüntetéseket kapta.

1901. április 18.

115 éve született NÉMETH László (Nagybánya, 1901. ápr. 18.–Bp., 1975. márc. 3.) író, esszéista. A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója már 20-as években kapcsolatba került a Balatonnal. Többször nyaralt Balatonkenese és Balatonföldvár üdülőhelyein. 1938-ban Berzsenyi-tanulmánya előkészítésekor eljutott Sümegre is, és benyomásait Esték Sümegen c. úti beszámolójában örökítette meg. A háború után Hódmezővásárhelyen tanított, majd Borsos Miklós ösztönzésére, 1957-ben Tihanyban, sajkodi házában telepedett le. Gazdag életművének jelentős alkotásait írta itt. A nagy család című, társadalmi drámáját a Veszprémi Petőfi Színház 1963-ban mutatta be. Egy későbbi előadáson szerzett benyomásait emlékezetes tanulmányban foglalta össze. (Kt., 1964. 1. sz.). 1941-ben a Pápai Képzőtársulat 100 éves évfordulóján Az önképzőkörök mai feladatai c. felolvasásával vett részt. A városban szerzett élményeit a Pápán c. írásban örökítette meg. Több alkalommal kezelték a Balatonfüredi Szívkórházban. 1964-ben emlékezetes beszédet mondott a füredi Lóczy Lajos Gimnázium új épületének avatásán. Az intézmény falán és a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét. A Tagore-sétányon 2001-ben emlékfát ültettek és táblát avattak tiszteletére. Gyakori vendége volt Lipták Gáborék füredi házának. A városban utca viseli nevét.

1916. április 19.

100 éve született KOPASZ Ernő (Szeged, 1916. ápr. 19.–Vp., 1997. dec. 31.) orvos. Iskoláit Szegeden végezte, 1940-ben ott szerzett általános orvosi diplomát is, amelyet belgyógyászati (1945), röntgenológiai (1955), fertőző betegségekkel foglalkozó (1961) szakvizsgákkal bővített. 1940 és 1945 között a Szegedi Orvostudományi Egyetem Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1945 áprilisában bízták meg a veszprémi kórház belgyógyászati osztályának vezetésével. 1981-ben vonult nyugalomba. Osztályvezetői, szak-főorvosi tevékenysége idején a háború utáni újjáépítések, később a sok változás és fejlődés fűződik nevéhez. Hosszú évekig folytatott tudományos kutatómunkát a hipertónia korai felismerése és a cukorbetegségek témakörben. A Hipertónia Veszprém megyei ellátása címmel 600 oldalas monográfiát készített. Közel félszáz tudományos szakdolgozata jelent meg. Első alkalommal ő kapta meg a Csolnoky Ferenc Emlékérmet. A veszprémi dózsavárosi temetőben nyugszik.

2006. április 19.

10 éve halt meg DOBÁK Lajos (Bp., 1928. júl. 25.–Bp., 2006. ápr. 19.) színművész. 1946-ban a Budapesti Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1949-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. 1954-től a Magyar Néphadsereg Színháza, az 1957–1961-es években a Kecskeméti Katona József Színház, 1961-től 1965-ig a Pécsi Nemzeti Színház, 1965 és 1982 között a Veszprémi Petőfi Színház, 1982-től 1986-ig a Radnóti Színpad, az 1986–1990-es években a Szolnoki Szigligeti Színház, 1990-től 1995-ig a Szekszárdi Német Bemutatószínpad, 1995 után a Soproni Petőfi Színház tagja. F. Sz.: Nyehljudov (Tolsztoj: Feltámadás), Áron (Madách I.: Mózes), Görgey (Illyés Gy.: Fáklyaláng), Petronius (Illyés Gy.: Kegyenc), Ferenc József (Illyés Gy.: Különc), Főhadnagy (Illyés Gy.: Malom a Séden), Orvos (Németh L.: Papucshős), Sántha prof. (Németh L.: Győzelem), Paál (Csurka I.: Döglött aknák), Rendező (Csurka I.: Eredeti helyszín), Percsihin (Gorkij: Kispolgárok), filmen: A szembesítés eredménytelen (tv), Az özvegy és a lánya (tv). 1975-ben a Kritika c. folyóiratban jelentek meg írásai. 1967-ben Kisfaludy-, 1973-ban Jászai Mari-díjat, 1978-ban Veszprém Megyéért arany fokozata, 1982-ben SZOT-, 1997-ben Kabos Gyula- és Aase-díj kitüntetést kapott.

1811. április 20.

205 éve született PUTHEÁNY József, Puteáni, báró (Felsőbogát-puszta, 1811. ápr. 20.–Szigliget, 1869. júl. 6.) földbirtokos, országgyűlési képviselő. Apja a cseh származású Puteáni Vendel báró, anyja a Szigligeten birtokos Lengyel család lánya. 1830-ban költözött Szigligetre, átvette anyai örökségét. Tanulmányait 1831-ben fejezte be, kinevezték Zala megye tiszteletbeli jegyzőjévé. Csányi László és Deák Ferenc oldalán részt vett a megyei politikai csatározásokban. 1845-ben, nemes létére önként adózást vállalt, a következő évben tagja lett a Pesti Ellenzéki Körnek. 1848 júniusában a tapolcai kerület országgyűlési képviselővé választotta. Nem követte az országgyűlést Debrecenbe, visszavonult szigligeti birtokára, így elkerülte a hadbírósági vizsgálatot. A politikai közéletben nem vett részt. Szigligeten, családi sírboltban nyugszik

1921. április 20.

95 éve hunyt el BALOGH Gyula, beödi (Ihászi, 1837. máj. 20.–Szombathely, 1921. ápr. 20.) levéltárnok, költő, szerkesztő. Pápán, Kőszegen, Szombathelyen és Pesten tanult. Először aljegyzőként, majd allevéltárnokként dolgozott. 1889-ben Vas vármegye főlevéltárnokává nevezték ki, javaslatot készített a győri levéltár rendezésére. Vas megye történetével foglalkozó tanulmányokat, nagyszámú újságcikket, irodalomtörténeti írásokat, elbeszéléseket és verseket jelentetett meg. Írásai harminc különböző fővárosi és vidéki lapban voltak olvashatók. (Magyar Néplap, Nővilág, Szépirodalmi Közlöny, Napkelet, OrszágVilág, Vasmegyei Lapok, Világkrónika, ZalaSomogyi Közlöny stb.) Két önálló kötetet és kilenc fordítást adott ki.

1821. április 21.

195 éve született IVÁNFI Ede, Jancsik Béla (Somorja, 1821. ápr. 21.–Mosonmagyaróvár, 1900. jan. 28.) piarista szerzetes, író. 1837-től a kegyesrend tagja, 1846-ban pappá szentelték. Tanárkodott Budapesten és az ország több nagyvárosában. Két ízben (1863–1866 és 1870–1872) Veszprémben is tanított. Később igazgató volt Sátoraljaújhelyen. Élete utolsó szakaszában, 1879 és 1891 között Mosonmagyaróváron tanított, nyugállományba vonulása után ott élt. 1871-ben Veszprémben, 1874-ben Sátoraljaújhelyen próbálkozott múzeumi egyesület alapításával. Ő tekinthető tehát a veszprémi múzeum szellemi atyjának. Főként történelemmel és történelmi segédtudományokkal foglalkozott. Behatóan tanulmányozta Budapest, Bécs, Graz, Salzburg, Trieszt, Velence, München, Regensburg és Prága gyűjteményeit, beutazta a történelmi Magyarország minden vármegyéjét, járt a környező országokban. Értékes érem- és pénzgyűjteménye volt. Számos történeti tárgyú dolgozata jelent meg. Tanulmányai főként a Századok, a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, valamint az Archeológiai Értesítő c. folyóiratokban jelentek meg. A Vasárnapi Újságban a veszprémi Gizella-kápolnát ismertette. Sírja Mosonmagyaróváron, az Óvári temetőben.

1826. április 21.

190 éve halt meg HEGYI József (Zalabér, 1756. máj. 15.–Vp., 1826. ápr. 21.) piarista tanár. 1777-ben Privigyén lépett a piarista rendbe, majd elvégezte tanulmányait. 1780 és 1822 között rövidebb-hosszabb ideig az ország 11 piarista rendházában tevékenykedetett. A veszprémi rendházban 1822-től 1826-ig élt. Megjelent művei fordítások és azok magyarázatai. Prédikációi és történeti munkái kéziratban maradtak.

1881. április 21.

135 éve született BARTALIS Béla (Csíksomlyó [Románia], 1881. ápr. 21.–Kerta, 1966. júl. 26.) tanító, iskolaigazgató. 1900-ban kapott oklevelet a csíksomlyói r. k. tanítóképzőben, majd Sárkeresztúron kezdett tanítani. 1903-ban Fülén kántortanító, 1904-ben Balatonfőkajáron a r. k. elemi iskolában osztálytanító. Az 1. világháborúban az orosz és az olasz frontokon harcolt, majd Veszprémben a hadtápfőnökségen szolgált. 1931-ben iskolaigazgatónak nevezték ki. Igazi falusi néptanító volt, aki a téli hónapokban színjátszó csoportokat szervezett és tanított. Korszerű gazdálkodásra okította a falu fiataljait, leventeparancsnokként, hangyaszövetkezeti elnökként szolgálta a falu ügyeit, az enyingi esperesi kerület tantestületi elnökeként is dolgozott. A 2. világháború után a szétrombolt községben a templom és saját háza újjáépítésén munkálkodott. Az iskolák államosítása után kántorként szolgálta a falu érdekeit. Élete utolsó szakaszában legkisebb fiánál, a Kertán állatorvosként dolgozó Imrénél élt. 1939-ben megkapta XII. Pius pápa kitüntetését, a Pro eclesia et pontifice arany fokozatát.

1896. április 21.

120 éve született CSEKEY Sándor (Alsóvárad, 1896. ápr. 21.–Bp., 1956. febr. 11.) ref. lelkész, tanár. A gimnáziumot 1914-ben Pápán végezte, a Ref. Teológiát 1918-ban Budapesten. Edinburghban tanult két évig, majd az amszterdami szabadegyetemen gyarapította tudását. Hazatérve 1924-ig püspöki titkár. Rövid lelkészkedés után, 1925-ben, Debrecenben doktori vizsgát tett. Előbb helyettes, majd 1929-től rendes tanár a budapesti teológia egyháztörténeti tanszékén. 1943–1944-ben szerkesztette a Református Teológia c. folyóiratot.

1901. április 21.

115 éve született LINCZMAJER György (Vp., 1901. ápr. 21.–Vp., 1956. aug. 28.) építészmérnök. Több generációs kőműves családban született. 1920-ban a Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1926-ban a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Építészmérnöki tevékenységét Veszprémben végezte. Erdélyi Ignác mérnök és építőmester mellett szerezte meg a kötelező szakmai gyakorlatot, majd 1930-ban önálló építési vállalkozást alapított. Alkotásai közül a legjelentősebbek: az 1935-ben épült Bakonyi Ház, valamint az 1937–1938-ban, Kapuváry Gusztávval közösen épített Szent Margit-templom.1939-ben építette a volt, lerombolt Egyházmegyei Könyvnyomda épületét a mai Szabadság téren, a MÁV-külső pályaudvar kiértékelő központját, a vasútállomással szemben lévő postahivatal épületét, valamint a Magyar Nemzeti Bank három munkáslaktanyáját. 1941-ben tervei szerint épült a Kossuth utcai evangélikus elemi iskola. Fiatal korában jól rajzolt és festett. Érdeklődési körébe tartozott még a rádiózás, a fotózás, már az 1920-as években detektoros rádiót épített, díjat nyert fényképével. 1945 és 1947 között szovjet hadifogságban volt. 1948-ban egyik alapítója a Veszprémi Építőipari Szövetkezetnek, a Veszprémi Magasépítő Nemzeti Vállalat (később: VÁÉV) jogelődjének, ahol először főmérnökként, majd tervezőmérnökként dolgozott. 1996. augusztus 28-tól a Bakonyi Ház falán, Lovassy Klára által felavatott tábla őrzi emlékét. A veszprémi dózsavárosi temetőben nyugszik.

 

1906. április 21.

110 éve született KISS Imre (Makó, 1906. ápr. 21.–Bp., 1990. dec. 21.) megyei tanácselnök. Hat elemit végzett és géplakatos szakmát tanult, később gépkocsivezetői jogosítványt szerzett. 1923-tól az Ózdi Acélgyárban, majd a Budapesti Roessemann Gépgyárban dolgozott. 1936-ban műszerész-iparengedélyt váltott. A Vasasszakszervezetnek 1925-től tagja, 1928 és 1933 között a makói szervezet elnöke. 1933 után a SZDP makói szervezetében végrehajtó bizottsági tag. Több alkalommal volt katona, a fronton is szolgált. 1944 áprilisában Ricsére internálták. 1944 októberétől az MKP makói csoportjának titkára, december 17-étől az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője. 1945 januárjában a Makói Népújság felelős szerkesztője, május 24-étől Makó város polgármestere. 1945 novemberétől Csongrád-Csanád vármegye országgyűlési képviselője. 1950-ben a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese, 1952–1956-os években a Veszprém Megyei Tanács elnöke. 1957 után Budapesten a MEGÉV dolgozója.

1961. április 22.

55 éve halt meg HORVÁTH József, soproni (Kemenesszentpéter, 1891. márc. 2.–Sopron, 1961. ápr. 22.) festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolán Révész Imre és Edvi Illés Aladár növendéke. Nagybányán Thorma János tanította. 1922 és 1950 között Sopronban rajztanár. Az akvarelltechnika egyik legkiválóbb magyarországi képviselője volt. Főleg népi alakokat, tájakat, arcképeket, aktokat festett. 1959-ben a Nemzeti Szalonban volt kiállítása. 1936-ban Balló-díjat, 1943-ban Képzőművészeti Társasági Nagydíját, 1954-ben Munkácsy-díjat kapott. Kemenesszentpéteren a Fő téren tábla őrzi emlékét.

1901. április 23.

115 éve született DEÉD (Dex) Ferenc, 1940-ig Dex (Kéty, 1901. ápr. 23.–Bécs,????) festő-, grafikusművész, restaurátor. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István tanítványaként kezdte, Bécsben grafikát tanult, majd a Collégium Hungaricum ösztöndíjasaként 1928–1829-ben Rómában folytatta. Pozsonyban működött, majd Bécsben telepedett le. 1927-ben szerepelt az assisi nemzetközi kiállításon. Ugyanebben az évben grafikai mappája jelent meg itáliai témákról. Az olasz quattrocento hatása alatt dolgozott. Részt vett a kőszegi Szent Jakab templom freskóinak feltárásában. 1938–1939-ben, a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából végezte a veszprémi Gizella-kápolna restaurálását. Művei találhatók a pozsonyi és az assisi múzeumban.

1911. április 23.

105 éve született CZIBÓK István (Sárszentmiklós, 1911. ápr. 23.–Vp., 1998. máj. 31.) közigazgatási tisztviselő, polgármester. Székesfehérvárott 1930-ban érettségizett, majd Szombathelyen jegyzői bizonyítványt, később (munka mellett) a Számviteli Főiskolán oklevelet szerzett. Jegyzőgyakornokként dolgozott Aba, Gárdony és Zsigárd községekben. 1946-tól Veszprém megye Főispáni Hivatalának tisztviselője. 1948–1950-ben (a NPP javaslatára) Veszprém város polgármestere. Az 1950. évi, első tanácsválasztások után, méltányolva magas szintű szakmai tudását, két évig tanácselnök-helyettesként dolgozott. Erre a tisztségre később több alkalommal is megválasztották. Munkában eltöltött életének nagyobb részében a Veszprém Megyei Tanács pénzügyi osztályának munkatársaként dolgozott, revizori csoportvezetőként ment nyugdíjba. A természetjárás, a tájékozódási sport megszállottjaként nagy szerepet vállalt ennek a sportágnak a népszerűsítésében. Sírja a veszprémi dózsavárosi temetőben van.

1946. április 24.

70 éve született NAGY István, Keresztesi Nagy (Sopron, 1946. ápr. 24.–Márkó, 2009. jan. 6.) újságíró, író. 1964-ben a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1970-ig az AKÖV forgalmi előadója, 1976-ig Videoton Gyár műszerésze, 1991-ig Videoton Híradónál újságíró, 1992-ben a Fejér Megyei Kurír szerkesztője Székesfehérvárott. Veszprémben az Új Hírek újságírója, a Gyerkőc és a Lurkó magazinok szerkesztője, 1997-től Veszprémi 7 Nap újságírója. 1982 után rendszeresen fényképezett a Videoton Híradó c. újság számára. Képei 18 hazai és 2 külföldi kiállításon szerepeltek. 1984-től a Magyar Újságíró Szövetség tagja. Díjai: 1983 Üzemi Lapok szakosztálya III. Országos Fotópályázat 2. díj. 1983 X. „Termő ékes ág…” Országos fotópályázat: Népművelési Intézet díja. 1984 Országos Közlekedésbiztonsági Tanács nívódíja. 1975-től rendszeresen publikált a Fejér Megyei Hírlap, a Nimród, az MHSZ Élet, valamint különböző megyei és országos lapokban. Antológiákban megjelent írásai: Az ember énekei. = Fejér megyében élő írók, költők antológiája. 1975. – Csak aki olyan fiatal. (Évkönyv.) 1977. Hazánk. Irodalmi riport. 1993. – BBK. (Regényrészlet.) 2000.

1981. április 24.

35 éve halt meg IRSY László, Irsik (Somlójenő, 1895. szept. 4.–Bp., 1981. ápr. 24.) építészmérnök, szakíró. Az első világháborúban frontokon harcolt. 1921-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. 1922 és 1929 között az egyetemen tanított, majd a Budapesti Felsőépítő Iskola tanára. 1936–1937-ben minisztériumi osztályvezető-helyettes, a 2. világháború után az Erőműtervező Iroda építésze, később főépítésze. Számos templom (köztük a veszprémi Margit-templom), középület és lakóház épült a tervei szerint. Építette az Ajkai Timföldgyár- és Alumíniumkohót, valamint annak lakótelepét. 1940-től 1944-ig a Magyar Építőművészet c. folyóiratot szerkesztette. Több mint két tucat tervpályázaton nyert díjat.

1886. április 25.

130 éve született GYÖRGYI Dénes (Bp., 1886. ápr. 25.–Balatonalmádi, 1961. nov. 22.) építészmérnök, tanár. A budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Az Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanáraként kapott megbízást az intézmény főiskolává történő átszervezésére. Több nemzetközi- és világkiállítás (Torino, 1911. – Barcelona, 1929. – Brüsszel, 1935. – Párizs, 1937.) magyar pavilonjának tervezője. A Párizsi Világkiállításon a nemzetközi zsűri két nagydíjjal tüntette ki és elnyerte a kiállítás elnökségének aranyérmét is. Egy ideig a magyaros építési stílus híve, majd a modern egyenes vonalvezetésű és funkcionalista építészet, továbbá a historizáló új barokk stílust alkalmazta. Szoros barátságban volt Kós Károllyal, számos épület tervét közösen készítették. IV. Károly megkoronázásakor, 1916-ban ő tervezte az ünnepi útvonal művészeti kialakítását. Számos alkotása közül jelentős Debrecenben a Déri Múzeum és több egyetemi épület. Munkái között szerepel a Keszthelyi Balatoni Múzeum (1928) és a Balatonalmádi Általános Iskola (1948) épülete. A harmincas évek közepén készítette el Balatonalmádi első rendezési tervét. A városban általános iskola vette fel nevét. Feleségével (Grovcsik Emília belső építész, Grofcsik János testvére) és fiával Balatonalmádiban, a Szent Imre-templom melletti családi sírboltban nyugszanak.

1956. április 25

60 éve halt meg CZAPIK Gyula István Kálmán, Czékus Géza (Szeged, 1887. dec. 3.–Bp., 1956. ápr. 25.) r. k. püspök, nyomdász. Apja könyvkereskedő és nyomdatulajdonos volt. Kitanulta a nyomdászmesterséget, egy ideig igazgatója volt a Korda Nyomda és Könyvkiadó Vállalatnak. A gimnáziumot szülővárosában, a teológiát a Temesvári Hittudományi Főiskolán és a bécsi Pázmáneumban végezte. 1910-ben, Bécsben pappá szentelték, 1911-ben, a bécsi Augustineumban teológiai doktorrá avatták. Volt káplán, teológiai tanár, tanulmányi felügyelő, egyházmegyei ügyész, rövid ideig Horthy Miklós gyermekeinek nevelője is. Szerkesztette a Havi Közlöny, a Die Zeitung és a Temesvári Újság c. lapokat. A román megszállás miatt Budapestre költözött, az Egyházi Lapok, a Magyar Kultúra és A Szív szerkesztőjeként dolgozott. Az utóbbit Magyarország legnagyobb példányszámú hitbuzgalmi hetilapjává fejlesztette. Veszprémi püspökké 1939. július 19-én nevezték ki, az egyházmegye kormányzását szeptember 23-án átvette. Az egri érseki székbe 1943-ban helyezték át és iktatták be. 1943–1944-ben egy évig apostoli kormányzóként irányította a veszprémi egyházmegyét is. Önálló lelkészséget szervezett a megyében, 1941-ben Balatonfőkajáron, 1943-ban Balatonfűzfőn, Pápán (Szent Anna) és Pétfürdőn. Olaj, vászon arcképe, Kontuly Béla alkotása a veszprémi érseki palotában. Az egri főszékesegyházban nyugszik.

1886. április 26.

130 éve született DOROSMAI János, Dorosmay, Drosnyák (Adásztevel, 1886. ápr. 26.–Sopron, 1966. nov. 29.) költő, meseíró. Erdélyben, majd 1927-től Sopronban volt vasúti tisztviselő. Első írásait Benedek Elek közölte a Cimborában. Fabuláinak gyűjteményét, Akinek nem inge, ne vegye magára címmel, Benedek Marcell rendezte sajtó alá. Dorosmai János A Magyar La Fontaine címmel közölte írásait a De Echó. Számos munkája jelent meg német, olasz és eszperantó nyelven.

1921. április 26.

95 éve született BENEDEK Pál (Bp., 1921. ápr. 26.–Bp., 2009. szept. 6.) vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1957), doktora (1962). 1973-tól a MTA levelező-, 1987-től rendes tagja. 1945-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vegyészmérnöki oklevelet, 1949-ben egyetemi doktori címet szerzett.1945-től 1948-ig tanársegéd, adjunktus József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1948–1955 és 1958 és 1964 között tudományos munkatárs, tudományos osztályvezető MÁFKI fizikai kémiai osztályán, Veszprémben. Közben az École Nationale Superiore du Petrole, Franciaország ösztöndíjasa és az Institute Français du Petrole, Franciaország kutatója.. 1964–1968 főosztályvezető Vegyipari Tröszt Bp. 1968–1975 főosztályvezető Magyar Vegyipari Egyesülés Mérnöki Iroda Bp. 1950-től 1964-ig (alapító) tanszékvezető egyetemi tanár a VVE Fizikai Kémia Tanszékén. 1964 és 1991 között egyetemi tanár, az ELTE TTK, Kémiai Kibernetikai Laboratórium vezetője. 1952–1953-ban vendégkutató Össz-szövetségi Földgáz Kísérleti Intézetben és a Központi Repülőgépmotor-hajtó és Kenőanyag Kísérleti Intézetben (Szovjetunió), valamint 1984–1985-ben Fulbright ösztöndíjas kutató és vendégprofesszor Yale és az Akron Egyetemen (USA). 1950-től foglalkozott a parciális oxidáció termodinamikájával, a metán parciálisoxidációjával, a folytonos üzemű gázkromatográfiával. Vizsgálta és tisztázta a hiperszorberek működésének technológiai körülményeit. Az első európai berendezés prototípusának üzembe helyezése a MÁFKI Péti Kísérleti Telepén. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a kémiai hálózatok tervezésében, teljes technológiai termelő modellek komplex matematikai modellezésében és szimulációjában. 1960–1961-ben az egyetemi reform kidolgozója a VVE-en. Kutatásainak területe: ipari eljárások fizikai és kémiai alapjai, vegyészmérnöki tudomány. 1960-ban Wartha Vince-díjat, 1965-ben és 1970-ben Akadémiai Díjat kapott.

1926. április 26.

90 éve született PACSUNÉ Fodor Sára (Várpalota, 1926. ápr. 26.–Győr, 2006. júl. 4.) tanító, helytörténeti kutató. Apja: Fodor Ödön r. k. kántortanító. 1945-ben az Angolkisasszonyok Veszprémi R. K. Leánylíceuma és Népiskolai Tanítóképző Intézetében érettségizett. 1957-ben a Veszprémi Állami Rendelőintézet általános asszisztensképző, 1978-ban a Népművelési Intézet bábjátékos művészeti oktató tanfolyamán vett részt. 1945-től 1950-ig általános iskolai tanító Pétfürdőn, majd Várpalotán. 1953 és 1957 között asszisztens a Várpalotai Rendelőintézetben. Az 1957–1973-es években tanító Várpalotán. 1973-tól rokkantnyugdíjas. 1947–1948-ban cserkész leánycsapat-vezető; 1947-től 1950-ig és 1953–1955-ben néptánc csoportok, az 1959–1970-es években és 1975 és 1988 között bábjátékos csoportok és szakkörök vezetője; 1978-ban megyei bábjátékcsoport vezetők tanfolyamán oktató. 1990-től vezetőségi tagja a Várpalotai Városszépítő és Védő Egyesületnek. A Zichy István Cserkészcsapat patronálója. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat várpalotai szervezetének tagja. Helytörténeti kutatásokat végzett, országos, ill. megyei pedagógiai, néprajzi és helytörténeti pályázatokon írásait 38 esetben díjazták. Helytörténeti, családtörténeti, irodalomtörténeti kutatásokat végzett. Díjai, kitüntetései:1967 Várpalotáért emlékérem arany. 1979 UNIMA (Union Internationale de la Marionnette) Nemzetközi Bábjátékos Szövetség Magyarországi Tagozata oklevele. 1986 Kiváló Társadalmi Munkás érem. Társadalmi Munkáért oklevél. 1994 Várpalota Város Díszpolgára. 1999 Várpalota Közművelődéséért.

1986. április 26.

30 éve halt meg PUSZTAI Ferenc, Poller (Jánosháza, 1913. okt. 8.–Tapolca, 1986. ápr. 26.) tanító. Polgári iskolai tanulmányait magánúton kezdte, majd a szombathelyi árvaházban fejezte be. Árvaházi segéllyel került a Pápai Tanítóképző Intézetbe, ahol 1935-ben kapott tanítói oklevelet. Három évig alkalmi munkákat végzett és katonai szolgálatát töltötte. 1938-tól osztály- és kántortanító Monostorapátiban. 1940 májusában behívták katonának, 1942-ben a frontra vitték, 1945-ben tért haza. 1947 és 1950 között szaktanítói tanfolyamra járt. 1950-től Káptalanfán tanított, majd 1957-től ugyanott igazgató. 1955–1957-ben a Sümegi Járási Tanács oktatási osztályán szakfelügyelő, illetve osztályvezető. 1954-ben az Apáczai Csere János Főiskola levelező tagozatán matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1974-ben vonult nyugdíjba. A káptalanfai, bodorfai, gyepükajáni és nemeshanyi önkormányzatok képviselő-testületeinek döntése alapján a káptalanfai közös fenntartású iskola 1994. június 12-én felvette Pusztai Ferenc nevét. Az iskola a kiemelkedő munkát végző tanulók és nevelők megbecsülésére az óta Pusztai Emlékérmet adományoz. Az intézmény előcsarnokában emlékfal örökíti meg a névadó életútját. Jánosháza község temetőjében nyugszik.

1811. április 27.

205 éve született ROSOS István (Szentkirályszabadja, 1811. ápr. 27.–Papkeszi, Sáripuszta, 1888. jún. 2.) alispán. Apja: Rosos Ignác. Veszprém vármegye tiszteletbeli aljegyzőjének 1831-ben nevezték ki, 1837-ben táblabíróvá választották. Két alkalommal volt a vármegye alispánja: az 1847–1849., és 1860–1861. években. 1848. március 15-én a Nemzetőrségbe jelentkező fiatalok csapatostól keresték meg, mint a nép legkedvesebb emberét. A veszprémi nemzetőrök között számára nem jutott tiszti beosztás, így honvédként vett részt a Dráva-vonal védelmében. Később különösen aktív és elismert tagja volt a megye és Veszprém város közéletének. Családi sírboltban nyugszik

1881. április 27.

135 éve született ESTERHÁZY Móric, galántai és fraknói gróf (Oroszlány-Majkpuszta, 1881. ápr. 27.–Bécs, 1960. jún. 26.) nagybirtokos, miniszterelnök. A budapesti és az oxfordi egyetemeken tanult. 1906-ban alkotmánypárti, 1910-ben pártonkívüli programmal a terebesi választókerület képviseletében tagja az országgyűlésnek. 1917. jún. 15-én kormányalakítási megbízást kapott, hogy IV. Károly óvatos reformjait támogassa, de a háború miatti gondok csak szaporodtak, így néhány hónap múltán lemondott. 1918-ban a Wekerle-kormányban miniszter. A háború után egy időre a politikától visszavonult. 1931-ben és 1935-ben a tapolcai választókerület országgyűlési képviselője, legitimista politikusként a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. A 2. világháború idején Kállai Miklós híve. 1956-ban emigrált.

1901. április 27.

115 éve halt meg CZIRFUSZ Ferenc (Lovászpatona, 1827. máj. 27.–Zombor, 1901. ápr. 27.) pedagógus, újságíró. Pápán, Székesfehérvárott és Szombathelyen tanult, majd házitanító volt. 1852-től a bajai főgimnáziumban magyar–görög és latin nyelvet, valamint földrajzot és történelmet tanított. 1870-től igazgatója a Bajai Tanítóképző Intézetnek, melyet ő szervezett. Írásai a Vasárnapi Újságban, a Honban és a Tanáregylet Közlönyében jelentek meg.

1901. április 27.

115 éve született ÖTVÖS Dániel, ebesfalvi (Kolozsvár, 1901. ápr. 27.–Bp., 1994. júl. 7.) vegyészmérnök, jogász. 1925-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1935-ben a szegedi egyetemen jogi doktorrá avatták. A Hungária Műtrágya- és Kénsavgyár budapesti, Kén utcai telepén üzemmérnökként kezdett dolgozni, 1928-tól üzemvezető. 1938-ban cégvezető főmérnökként az újonnan induló pápai gyárrészleg vezetésével bízták meg. A kénsav és a műtrágya mellett kidolgozták a trisó technológiáját. 1944-ben a Budapest Kén utcai üzem vezetésére kapott megbízást. A háború után először a Műtrágya- és Erdő-takarmánygyár műszaki vezetője, majd Peremartonba, az Ipari Robbanóanyaggyárba került. 1956 és 1961 között a Szolnoki Tiszamenti Vegyiművek igazgatója. 1963 és 1972 között a Várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum első igazgatója. Korszerű kénsav- és műtrágyagyártással kapcsolatos előadásokat tartott a VVE-en is. 1970-ben megkapta a Pfeiffer Ignác Emlékérmet, 1981-ben Várpalota városának Pro Urbe kitüntetését.

1911. április 27.

105 éve született P. TÓTH Ede (Szil, 1911. ápr. 27.–Bp., 1936. febr. 19.) bencés szerzetes, költő. Az elemi iskola első négy osztályát szülőfalujában és a fővárosban végezte. A negyedik elemi elvégzése után édesanyja beíratta a budapesti Barcsai utcai gimnáziumba. Betegség miatt visszatért szülőfalujába, újra az elemiben, majd a bencéseknél folytatta gimnáziumi tanulmányait. Kőszegi rokonai vették magukhoz. Tizennyolc évesen belépett a Szent Ferenc rendbe, az újoncidő letelte után a pápai bencéseknél fejezte be a gimnáziumot. Teológiai tanulmányait 1931-ben Szombathelyen kezdte, de egy év múlva a rend a ferences missziók szemináriumába, a teológia folytatására és a francia nyelv elsajátítására, a franciaországi Monsen-Baroeul-ba küldte. 1934. július 8-án szentelték pappá; újmiséjét szülőfalujában mondta, majd pár heti pihenés után visszatért tanulmányainak franciaországi színhelyére. A következő évben betegen hozták haza a budakeszi tüdőszanatóriumba, ahol meghalt. Első versei 1930-ban jelentek meg, írt elbeszéléseket és esszét is. Rövid pályafutásának talán leggyönyörűbb alkotása az a 12 költemény, amelyet „Strófák az Isten hegyéről” címmel kötött csokorba. Alkotásait közölte a Párizsi Katolikus Tudósító, a Katolikus Szemle és az Élet is

1886. április 29.

130 éve született BLAZOVICH Jákó Fülöp (Répcesarud [Ausztria], 1886. ápr. 29.–Pannonhalma, 1952. dec. 26.) tanár, szerzetes, könyvtáros. A Szent István Akadémia tagja. 1904-től tagja a bencés rendnek. Felsőbb iskoláit a pannonhalmi hittudományi és tanárképző főiskolán végezte. 1911-től 1915-ig gimnáziumi tanár, 1921–1924-es években házfőnök és igazgató Pápán. 1924 és 1930 között IV. Károly király gyermekeinek nevelője, majd tanulmányi felügyelője. 1931-től Győrben házfőnök, 1938 után Pannonhalmán főkönyvtáros. Szerkesztője a Pápa és Vidéke c. hetilapnak és főszerkesztője a Pannonhalmi Szemlének. Számos cikke és tanulmánya jelent meg vidéki és fővárosi egyházi lapokban. Több önálló műve is megjelent.

1841. április 30.

175 éve született GYURÁTZ Ferenc (Alsóbükk, 1841. ápr. 30.–Pápa, 1925. máj. 3.) ev. püspök. Középiskolai és teológiai tanulmányait Sopronban és 1866–1867-ben a Hallei Egyetemen végezte. Hazatérve egy évig Kővágóörsön volt segédlelkész, utána négy évig Beleden, majd 1872-től Pápán rendes lelkész. Később a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese, 1895 után pedig a Dunántúli Evangélikus Egyházmegye püspöke. 1896 után elnöke a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. 1916. augusztus 15-én nyugdíjba ment és minden tisztségéről lemondott. 1907 után a Főrendiház tagja. Pápán utcát neveztek el róla, az evangélikus templom előtt áll bronz mellszobra, Lux Elek szobrászművész 1932-ben készült alkotása. Kővágóörsön, a volt Evangélikus Kollégium falán tábla őrzi emlékét. Pápán az Alsóvárosi temetőben van síremléke.

1876. április 30.

140 éve hunyt el HAVLICSEK Ferenc (1797–Vp., 1876. ápr. 30.) zeneszerző, zenész. Nevét Veszprémben első alkalommal 1824-ben, a magyar Érdemes Városi Polgári Társaság zenekara vadászkürtöseként és trombitásaként olvashatjuk. Veszprémben az Elenchus szerint egyházi szertartások keretében 12 művét adták elő.

1921. április 30.

95 éve hunyt el FARKASHÁZY FISCHER Vilmos (Tata, 1839–Bp., 1921. ápr. 30.) porcelánfestő. Farkasházi Fischer Mór fia. A Herendi Porcelángyár festőműhelyét vezette 1860-tól. Főleg a kínai festés szakembere volt. Kiállításokon több díjat is nyert.

1926. április 30.

90 éve született KÖVY Zsolt (Losonc, 1926. ápr. 30.–Pápa, 2010. szept. 25.) ref. lelkész, gyűjteményi igazgató. Apja: Kövy Árpád ref. lelkész, teológiai tanár. 1950-ben Pápán szerzett ref. lelkészi oklevelet. 1945–1947-ben hadifogság. 1949-ben segédlelkész Kaposváron, majd Enyingen. 1953 és 1992 között lelkipásztor Kéttornyúlakon. 1956-tól 1970-ig levéltáros és könyvtáros a Dunántúli Ref. Egyházkerület pápai Tudományos Gyűjteményeiben, 1981-től 1993-ig a Gyűjtemény igazgatója, majd tiszteletbeli igazgató. 1989-től a Mándi Márton István Pápai Ref. Kollégiumi Alapítvány kurátora és titkára. 1990-től 1993-ig az újra indult Pápai Ref. Kollégium főigazgatója, majd tiszteletbeli főigazgatója. Az 1990–1992-es években Pápa város alpolgármestere. 1990-től a Pápa Város Erdélyért Alapítvány kuratóriumi elnöke. 1995-től a Magyarok Világszövetsége Veszprém Megyei Szervezetének elnöke. Több más alapítvány, kulturális és irodalmi társaság (Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Kölcsey Társaság, stb.) tagja, a pápai Jókai Kör alelnöke. 1989-től 1991-ig az MDF országos választmányának tagja volt, majd az MDNP megyei elnöke s az országos választmány tagja. Kutatásainak területei: egyháztörténet, magyar irodalom, teológia, honismeret. Mintegy 250 cikke és tanulmánya jelent meg egyházi és világi folyóiratokban: (Theológiai Szemle, Református Egyház, Confessio, Reformátusok Lapja, Lelkészegyesületi Értesítő, Honismeret, Könyvtáros, Limes, Nyelvünk és Kultúránk, Horizont, Új Horizont, Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok, Napló, Pápai Hírlap…). Előadások a Magyar Református Egyház Doktorok Kollégiumának egyháztörténeti és pedagógiai szekció tagjaként, üléseken és konferenciákon. Díjai: 1987 Miniszteri dicséret. 1992, 1956-os emlékérem. 1993 Elismerés honismereti munkáért. 1994 Veszprém Megye Érdemrendje. 1998 Pro Pannonia Reformata. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1996. április 30.

20 éve hunyt el KERESZTURY Dezső (Zalaegerszeg, 1904. szept. 6.–Bp., 1996. ápr. 30.) költő, irodalomtörténész, tanár, miniszter. Az Eötvös-kollégium tagja, a bölcsészdoktori oklevél megszerzése után tanára. Az Írószövetség egyik megalapítója. Parasztpárti politikusként az 1945–1947-es években vallás- és közoktatásügyi miniszter. Költőként a Nyugat nemzedékére jellemző kifinomult stílus, a sokoldalú és megalapozott műveltség jellemzi munkásságát. Zalaegerszegen született ugyan, de családi kapcsolatai és gyermekkori emlékei Nemesgulácshoz kötötték, 1918-tól ezt a falut tekintette otthonának. Évente több hetet töltött Balatonfüreden, ahol gyógykezeltette magát. Sok írása jelent meg Veszprém megyei újságokban és folyóiratokban, élete utolsó éveiben, az Új Horizontban. Vörösberényben, a Balaton Akadémia folyosóján bronz mellszobra (Sigmond Olivér alkotása) látható. 1996-ban Balatonfüred Város Díszpolgára címet kapta. 1998. augusztus 6-ától, a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét. 1968-ban József Attila-díjat, 1978-ban Állami Díjat, Kossuth-díjat és Széchenyi-díjat kapott. Veszprém Megyei Tanácstól Batsányi János Irodalmi és Művészeti Díjat kapott. 

2006. április 30.

10 éve hunyt el EGERSZEGI Ferenc (Sümegcsehi, 1921. febr. 28.–Vp., 2006. ápr. 30.) iskolaigazgató, költő. 1944-ben az Esztergomi Ferences Gimnáziumban érettségizett. 1946-ban a Pápai Tanítóképző Intézetben, 1956-ban a Pécsi Pedagógiai Főiskola magyar szakán szerzett oklevelet. 1946-ban tanító Budapesten, 1947-ben Kisvásárhelyen, 1948-ban Mihályfán, 1949-ben Sümegen. 1950-től 1956-ig tanulmányi felügyelő a Sümegi Járási Tanács művelődési osztályán. 1956-tól 1963-ig igazgatóhelyettes, 1963 és 1981 között igazgató a sümegi Ady Endre Általános Iskolában. Pedagógus és közíró, a megyei lap külső munkatársa, ismeretterjesztő előadások, pedagógiai kísérletek, kultúrmunkás, rendező–szerkesztő volt. 1963-tól a Magyar Pedagógiai Társaság, 1996-tól a Neveléstörténeti Társaság tagja. Több száz verse, pedagógiai pályaművek, egyéb írások jelentek meg a Köznevelésben, valamint a helyi és megyei periodikákban. A Sümegi Írások sorozatot, 1995-től a Ferences Kalendárium köteteit szerkesztette. Élete utolsó éveiben Veszprémben élt. 1956-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1973-ban Vajda Péter-díj, 1976-ban Veszprém Megyéért arany fokozata, 1981-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1994-ben Pro Comitatu, Kisfaludy Sándor Emlékplakett, 1997-ben Sümeg Város Díszpolgára kitüntetést kapta. A sümegi temetőben nyugszik. 



Május

 

1991. május

25 éve hunyt el PÁKAY Zsolt (Marcziháza, 1909. aug. 1.–Bp., 1991. máj.) tanár, történész. Nagyapja: Árvay Lajos, Tapolca egykori főjegyzője, apja Pákay Károly elemi iskolai tanító. 1923-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. Doktori disszertációját a Zsidi-medence földrajzából írta. Évekig Cholnoky Jenő asszisztense az egyetemen, majd 1935-ben a Veszprém Megyei Tanfelügyelőségen dolgozott. A Veszprémi Népoktatás c. lap első felelős szerkesztője volt. 1939 és 1951 között (kisebb megszakításokkal) a kultuszminisztériumban miniszteri titkár. Elbocsátották és fizikai munkát végzett, éjjeliőr, később portás. 1953-ban Badacsonylábdiban telepedett le és a környező községekben (Várvölgy, Szigliget, Badacsonytördemic, Taliándörögd) iskoláiban tanított. Nyugdíjba vonulása után Budapestre költözött. Az 1930-as évek elején kutatói érdeklődése a Dunántúl, elsősorban a Balaton-felvidék török-kori történelme felé fordult. Az e területen végzett alapkutatásai máig meghatározzák ismereteinket Veszprém megye 16–17. századi történetéről. Jelentős munkásságot fejtett ki Veszprém megye gazdaságtörténetének, birtokviszonyainak kutatásával és feltárásával is.

1846. május 1.

170 éve született FALUDI Gábor, 1886-ig Wattersdorf (Tét, 1846. máj. 1.–Bp., 1932. máj. 4.) színigazgató. Devecserben deszkakereskedő volt 1878-ig. Ekkor Budapestre költözött és bérleti alapon megalapította az első magyar színházjegyirodát. 1896-ban részt vett a Vígszínház megszervezésében, később átvette a színház vezetését, 1917-ben bérbe vette és anyagilag rendbe hozta a Városi Színházat is. 1921-ben a Vígszínházat eladta Ben Blumenthal amerikai színházi vállalkozónak, visszavonult a színházi élettől. Faludi alapította meg a Vígszínház nyugdíjintézetét.

1896. május 1.

120 éve született Lendvai Lajos (Vp., 1896. máj. 1.–Vp., 1960. jún. 2.): cigányprímás. Már jó nevű zenész volt, amikor a veszprémi 31. gyalogezred katonájaként az olasz frontra került, ahol az egyik szemére megsebesült. Leszerelése után az 1920-as években már a híres prímások között tartották számon szülővárosában. Több neves vendéglőben (Balaton Szálló, Elit kávéház, Hungária söröző stb.) muzsikált. Az 1940-es években érte el pályája csúcsát. Az 1940-es évektől zenekara nemcsak Veszprémben, hanem a város környéken is nagy népszerűségnek örvendett.

1981. május 1.

35 éve halt meg AVAR Gyula, ifj. (Damása [Horváthország], 1899. jan. 23.–Devecser, 1981. máj. 1.) igazgató-tanító. Apja: Avar Gyula igazgató-tanító. 1918-ban az alsólendvai polgári iskola elvégzése után Csáktornyán az állami tanítóképzőben szerzett oklevelet. Az 1. világháború végén a bécsi hadügyminisztériumban, majd rövid ideig a nemzeti hadseregben szolgált. 1927-ben, Győrben általános iparostanuló-iskolai szaktanítói végzettséget szerzett. Devecserben 1919-től tanított, 1935 és 1939 között (tanítói munkássága mellett) az iparostanonc iskola, majd a r. k. elemi népiskola igazgatója, de 1950-ig szaktanítóként is dolgozott. Óraadóként tanított a település polgári iskolájában, 1950-től igazgatója a Dolgozók Óvónőképző Iskolájának is. A 2. világháború éveiben, Veszprémben irodai segédszolgálatos. Tanítói, iskolaigazgatói tevékenysége mellett 1960-tól nyugdíjasként cselekvő részese Devecser közéletének. Könyvtárosa a Kaszinónak, felügyelőbizottsági tagja a Hitelszövetkezetnek, 1940-től alelnöke a r. k. tanítóegyesületnek, gondnoka és számvizsgálója a helyi Vöröskeresztnek, 1941-től községi képviselő, 1946-tól a járási pedagógus szakszervezet vezetője. 1948-ban megszervezte a Dolgozók Általános Iskoláját. Munkáját 1955-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, később a Munka Érdemrend kitüntetéssel ismerték el.

1961. május 1.

 55 éve adták át az Úttörővasutat, a Betekints-völgyben lévő Vidámparkban.

 1916. május 2.

100 éve született ZAMBÓ János (Hegykő, 1916. máj. 2.–Miskolc, 2000. dec. 3.) bányamérnök, egyetemi tanár, akadémikus. A műszaki tudományok kandidátusa (1952), doktora (1955). 1961-től az MTA levelező, 1973-tól rendes tagja. 1937-ben a soproni Szent Benedek-rendi Főgimnáziumban érettségizett. 1941-ben a budapesti műegyetem soproni Bányamérnöki Karán szerzett oklevelet, 1946-ban egyetemi doktori címet. 1941 és 1953 között Recsk, Csucsom, Aranyida, Jászómindszent, Padrag, Ajka bányáinál mérnök, üzemvezető, üzemgazdasági osztályvezető. 1953-ban Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt főmérnöke, Veszprémben. 1953-tól egyetemi tanár Sopronban, majd Miskolcon, ahol a bányaművelés-tani tanszék vezetője, az 1955–1960-as években dékán, 1960 és 1972 között rektor. 1984-től nyugdíjban. Hozzávetőleg 200 tudományos értekezése jelent meg magyar, angol, francia, német, orosz, bolgár nyelven. 1953-ban Kossuth-díjat, 1965-ben Állami Díjat és több szakmai kitüntetést kapott.

1921. május 2.

95 éve született TENCZER Károly (Székesfehérvár, 1921. máj. 2.–Várpalota, 1997. júl. 16.) művelődésiház-igazgató. Tanulmányait szülővárosában végezte. 1941-től vasúti főtisztként a MÁV-nál dolgozott. 1950-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben elítélték, a márianosztrai börtönből csak 1956-ban szabadult. Ezt követően az Inotai Erőműben ügyintéző, 1970 és 1981 között a Béke Művelődési Ház igazgatója. Elkötelezett lokálpatrióta, a Városszépítő és Védő Egyesület vezetőségének tagja volt. Munkásságáért több kitüntetést kapott, 1993-ban Várpalota díszpolgárává választották.

2001. május 2.

15 éve halt meg TAKÁCS László György (Öreglak, 1924. dec. 17.–Vp., 2001. máj. 2.) kertészmérnök, megyei főtanácsos. 1943-ban a győri Czuczor Gergely Gimnáziumban érettségizett. 1946-ban a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán, 1967-ben a Budapesti Kertészeti–Szőlészeti Egyetemen szerzett oklevelet. 1950–1951-ben az Ásványrárói Gépállomáson, 1951–1952-ben a Győri Gépállomások Központjában körzeti, 1952–1953-ban csoportvezető mezőgazdász. Az 1954–1957-es években a Keszthelyi Gépállomáson vezető agronómus, 1957-től 1966-ig a Veszprém Megyei Gépállomások Igazgatóságának főagronómusa. 1966–1967-ben a Veszprém Megyei Tanács mezőgazdasági osztályán kertészeti, szőlészeti előadó, 1967 és 1984 között osztályvezető-helyettes. 1960-tól az MSZMP, 1966-tól a MAE tagja. A Balatoni Nyári Egyetem rendszeres előadója. Megyei, országos, nemzetközi borversenyek szervezője, szakértő résztvevője. 1964-től 1975-ig a veszprémi Kállai Éva Gimnáziumban kertészeti ismereteket oktatott. Írásai jelentek meg az Agrártudományi Közlemények, és a Gazdálkodás c. folyóiratokban. 1956-ban a Gépállomás Kiváló Dolgozója, 1961-ben a Munka Érdemérem, 1968-ban és 1977-ben Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata, 1971-ben és 1977-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1980-ban és 1984-ben a Honvédelmi Érdemérem, 1981-ben a Munka Érdemrend arany fokozata, 1982-ben a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért, 1989-ben a Kocsis Pál-emlékplakett, 1972-ben a Borvilágverseny Emlékplakett kitüntetéseket kapta.

1821. május 3.

195 éve halt meg PÉTERI TAKÁTS József, Takáts (Keszthely, 1767. márc. 18.–Győr, 1821. máj. 3.) író, költő. A középiskolát Győrben és Keszthelyen végezte, Győrben és Pozsonyban volt papnövendék. Elhagyva a papi pályát 1791-től Festetics György fiának nevelője, eleinte Keszthelyen, majd Bécsben élt. Később Veszprémben telepedett le, káptalani ügyészként dolgozott. 1808-tól Téten földbirtokos, 1816-tól Győr vármegye főjegyzője. Kezdeményezte a Magyar Minerva c. sorozat kiadását, amely a magyar irodalmi összefogás első kísérlete. Kiadta Kisfaludy Sándor Kesergő szerelem és a Boldog szerelem c. alkotásait, 1801 és 1807-ben.

1881. május 3.

135 éve született MAURITZ Béla (Kassa, 1881. máj. 3.–Bp., 1971. febr. 15.) petrográfus, minerológus, tanár. A föld- és ásványtani tudományok doktora, az MTA-nak 1913-tól levelező, 1923 után rendes tagja. Eötvös-kollégistaként 1905-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Öt évig Heidelbergben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben gyarapította ismereteit. Hazatérve a budapesti tudományegyetemen tanított, 1943–1944-ben rektor. 1937 után szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítőt. Kutatómunkája során behatóan vizsgálta a hazai, különösen pedig a dunántúli bazaltokat és a bazaltüregek zeolitjait. Írt a dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyairól, a Balaton-felvidéki bazaltok zeolit ásványairól, a Tátika és a Szent György-hegy bazaltjairól. 1937-től szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítő c. lapot. Mintegy nyolcvan tanulmányt írt. Szakmai hagyatékának nagyobb részét az Ásvány- és Kőzettárra hagyományozta.

1901. május 3.

115 éve hunyt el HORVÁTH Pius Sándor (Szombathely, 1819. febr. 12.–Bp., 1901. máj. 3.) piarista tanár, lelkész, tankönyvíró. Kegyesrendi áldozópap, 1836-tól a Piarista Rend tagja. Teológiai tanulmányok után 1844-ben, Nyitrán szentelték pappá. Az 1845–1849-es években, Veszprémben tanított. 1848-ban a veszprémi nemzetőrök tábori lelkésze. 1851-től Kolozsvárott hittanár, majd a gimnázium igazgatója, 1861–1862-ben a piarista rendház főnöke, a gimnázium igazgatója, hittanár és hitszónok. 1863-tól Mernyén jószágkormányzó. 1867 után Pesten, Tatán, Vácott, Temesváron tanított. Költeményei, pedagógiai, földrajzi és történelmi vonatkozású írásai főként egyházi folyóiratokban jelentek meg. Ő írta az első magyar nyelvű földrajzi tankönyvet. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

1901. május 4.

115 éve halt meg VADNAY Andor, Vadnay Endre (Zánka, 1859. márc. 5.–Szentes, 1901. máj. 4.) politikus. Vadnay Rudolf fia. A pápai gimnázium elvégzése után Budapesten szerzett jogi doktorátust. 1882-ben antiszemita programmal Kecskeméten országgyűlési képviselőnek választották. 1884-ben az Országos Antiszemita Párt színeiben a tapolcai kerület országgyűlési képviselője. 1894-től Csongrád vármegye főispánja. Támogatta Istóczy Győző antiszemita propagandáját, cikkeket írt annak röpirataiba, ezért sajtópere is volt. Számos cikket írt közigazgatási kérdésekről. Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van sírja.

1926. május 4.

90 éve halt meg FARKASHÁZY Jenő, farkasházi (Székesfehérvár, 1861–Herend, 1926. máj. 4.) keramikus, porcelán-gyáros, művészeti író. Farkasházy Fischer Dezső fia. Franciaországban folytatott tanulmányokat, ahol a porcelángyártás minden technikáját elsajátította. Ismereteit még Angliában és Németországban bővítette, majd az Ungvári Porcelángyárnál dolgozott. 1897-től haláláig a Herendi Porcelángyár vezetőjeként folytatta nagyapja hagyományait. A régi kínai, japán, meisseni mintákra támaszkodó herendi tradíciókat élesztette újjá. Az 1900. évi párizsi világkiállítás idejében a modern formák és technikák ihlették meg. Szakcikkeket írt különféle lapokba, két nagyobb monográfiája jelent meg. A francia Becsületrend lovagja. Tatán temették.

1816. május 5.

200 éve halt meg CSERNÁK László, Chernac (Pápa, 1740. szept. 1.–Deventer [Hollandia], 1816. máj. 5.) orvos, fizikus, matematikus. Tanulmányait a debreceni ref. kollégiumban végezte, majd 25 éves korában ösztöndíjjal külföldre ment és nyolcéves tanulmányútja során holland, német, osztrák egyetemeket látogatott. 1759 és 1766 között Debrecenben volt könyvtárőr, preceptor, prézens, ill. a kollégium szeniorja. 1773-ban Groningenben orvos és 1775-ben bölcsészdoktori vizsgát tett. Még ebben az évben meghívták a hollandiai Deventer gimnáziumába a filozófia és a matematika tanárának, 1779-től 1782-ig ugyanitt rektor. 1816-ban ment nyugdíjba. A 70-es évektől kezdve több orvosi és fizikai témájú értekezést publikált. Fizikai műveiben a halmazállapot-változással és a látens hő kérdéskörével foglalkozott. 1811-ben saját költségén adta ki a több mint ezer oldalas Cribrum Arithmeticum címü törzsszámtáblázatot, melyről a kor jeles matematikusa Gauss is elismerő bírálatot írt.

1891. május 5.

125 éve született MISSÁNYI Lajos (Vác, 1891. máj. 5.–Vp., 1922. márc. 30.) piarista énektanár, karnagy. Középiskolába piarista növendékként Vácott és Kecskeméten járt, majd a pesti egyetemen tanult. Az 1. világháborúban tábori lelkész, 1919-ben helyezték a veszprémi rendházhoz. A főgimnázium énekkarával, sikerrel szerepelt a megye városaiban. A Katolikus Legényegyletben dalárdát alapított, majd megszervezte a Kamarazenei Társaságot. Éneket tanított az Angolkisasszonyok Intézetében, 1921-ben megalapította a Palestrina Énekkart, amely a kegyesrendiek templomában szerepelt.

1916. május 5.

100 éve halt meg  ÁCS Ferenc, poklostelki (Diszel, 1828. júl. 9.–Diszel, 1916. máj. 5.) honvédhadnagy, költő. Apjának Diszelben volt földbirtoka. Iskoláit Veszprémben végezte, majd Győrben jogot tanult, ahol a művelt, az irodalmat ismerő jurátus a győri társaság egyik kedvence volt. Kedves hangulatú, egyszerű verseket írt. A szabadságharc is Győrben találta. 1848 szeptemberétől a Veszprém megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál szolgált. Novembertől tizedes az 56. honvédzászlóaljban. 1849. június 16-án kitűnt a peredi ütközetben, őrmesterré léptették elő. Augusztus 30-ától hadnagy alakulatánál, a II. hadtestben, a komáromi vár feladásáig. Állítólag egy ideig bujdosott. Diszeli birtoka a gyámsági kezelés alatt csaknem elfogyott, de bácshegyi ősi szőlője épségben maradt. Felesége hozományát, diszeli és révfülöpi szőlőjét, dabosi birtokát hozzáértően művelte, szenvedélyes vadászként ismerték. Tapolcán, a Takarékpénztár felügyelő bizottságának elnöke volt. Verseit a Zala vármegyei és a tapolcai hetilapok rendszeresen közölték. Síremléke a diszeli temetőben található.

1966. május 5.

50 éve halt meg FARKAS Géza (Bp., 1894. jan. 5.–Nagygyimót, 1966. máj. 5.) tanár, festőművész. A Pápai Ref. Kollégiumban tanult, majd 1913-ban a tanítóképzőben szerzett oklevelet. Az 1. világháborúban megsebesült, 1919-től Pápa környéki községekben, 1949-ig Nagygyimóton tanított. Szakfelügyelő, a tanító egyesület tagja, az egyházmegyei művészeti bizottság képviselője volt. Sokoldalú tehetségét a tanításban, zenélésben és fafaragásban kamatoztatta. A harmincas évektől kezdett festeni. Munkáit fővárosi galériák vásárolták meg. Több képe került köztulajdonba. Pápán rendezett kiállításokat, 1994-ben Nagygyimóton jelentős tárlat szervezésével tisztelegtek emléke előtt.

1936. május 6.

80 éve született GÉCZY Jenő (Szil, 1936. máj. 6.–Vp., 2009. febr. 14.) villamosmérnök. Iparoscsalád kilencedik gyermekeként indult. Budapesten 1954-ben villamosipari technikusi képzettséget, 1966-ban a műegyetemen villamosmérnöki oklevelet szerzett. Az ÉDÁSZ Vállalatnál (ÉDÁSZ) 1954-től az Győri Üzemvezetőségénél technikus, 1966-tól osztályvezető helyettes, 1975-ben osztályvezető, 1976-tól a vállalat Veszprémi Üzemigazgatóságának vezetője, 1988-tól a vállalat vezérigazgatója, Győrben. Azokban az években volt irányítója Veszprém város és vonzáskörzete (beleértve a Balaton-part) áramellátásával összefüggő fejlesztéseknek és korszerűsítéseknek, amikor a gazdasági és ipari bővítések mellett a városokban nagyméretű új lakóterületek épültek, valamint az idegenforgalomban is gyorsütemű fejlődés volt. Tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, vezetője a VEAB Energetikai Munkabizottságának. 1992-ben nyugállományba vonult. Veszprémben üzemigazgatóként, majd 1992-től nyugdíjasként részt vett a város tudományos egyesületi, sport, szociális és nyugdíjas közéletében. Munkássága elismeréseként számos iparági kitüntetést, 1987-ben MTESZ-díjat, 2000-ben Veszprémben Pro Meritis érmet és MEE Centenáriumi Életpálya-díjat kapott. A Vámosi úti temetőben nyugszik.

1776. május 7.

240 éve született BERZSENYI Dániel (Egyházashetye, 1776. máj. 7.–Nikla, 1836. febr. 24.) költő. A korszak magyar költészetének kimagasló alakja. Sömjénben, majd 1805-től Niklán élt. Sok szállal kötődött Keszthelyhez (ahol 1793-ban katonáskodott) és a Balaton vidékéhez. Az 1800. évi kővágóörsi látogatásáról Kis János Emlékezéseiben számol be. 1814-ben megismerkedett Festetics Györggyel és lelkesen üdvözölte a gróf irodalompártoló tevékenységét. 1817-ben részt vett az első Helikoni ünnepségeken. 1820-ban Balatonfüreden gyógyítatta magát, itt írta A füredi kúthoz c. versét. 1831-ben lányánál, Halimba községben írta az Emlékkönyvbe c. verset. Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül c. művében feltételezi, a költő Niklára költözvén Bazsiban írta Búcsúzás Kemenesaljától c. alkotását. Apjának Kővágóörsön, felesége szüleinek Révfülöpön volt birtoka. Többször megfordult barátjánál, a Kővágóörsön szolgáló Kis János ev. lelkésznél, illetve a Göde-ponti egyházi pincénél. Bazsitól nem messze, a Sümeg–Keszthely közötti út mellett tábla őrzi ennek emlékét. A keszthelyi Helikoni ligetben emlékfa, Balatonfüreden savanyúvíz-forrás és utca, a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét.

1861. május 7.

155 éve született BÁNFI Rezső, Raimann (Vp., 1861. máj. 7.–Bécs, 1913. szept. 26.) zeneszerző, zongoraművész. Tanulmányait Veszprémben kezdte. Kilenc éves korában Pesten zongoristaként lépett először a nyilvánosság elé. Első zongorakompozíciója, a Füredi búcsúzó is ebből az időből való. Balatonfüreden csodagyerekként koncertezett a régi fürdőház előtti platánok alatt. Esterházy Miklós gróf tatai színházának karmestere, majd Bécsben telepedett le. 1881 és 1908 között 15 operát (4 magyar szövegűt) és egyéb színpadi műveket is írt. A Budapesti Operaházban, 1884-ben mutatták be Arden Enoch című operáját.

1861. május 7.

155 éve született TAGORE, Rabindranath (Kalkutta [India], 1861. máj. 7.–Kalkutta, 1941. aug. 7.) költő, filozófus. Nobel-díjas hindu író, költő. Európai körútja alkalmával Bécsben megbetegedett. Korányi Sándor orvos személyesen kísérte Balatonfüredre. 1926. november 1-jén érkezett a szanatóriumba, ahol visszanyerte egészségét és gyógyultan távozott. Ennek emlékére fát ültetett a parkban. A gyógyulás emlékére c. verse Tábori Kornél fordításában olvasható a hársfa előtt. 1956-ban indiai kulturális küldöttség bronzból készült mellszobrot, Rasithan Kashar alkotását adta át a városnak, amelyet a fa előtt állítottak fel, majd a Szívkórházba került, 2005-ben egy új bronzszobrot állítottak ide. A part menti sétány 1957 óta viseli Tagore nevét.

1876. május 7.

140 éve halt meg BALI Mihály (Igar, 1791. ápr. 10.–Polgárdi, 1876. máj. 7.) r. k. lelkész, tanár. Tanult Csajágon és Pápán, ahol 1814-ben elvégezte a teológiát. Két évig tanított, majd Szilasbalháson rektor volt. 1819-től egy évet Pozsonyban töltött, németül tanult, utána külföldön gyarapította teológiai ismereteit. Hazatérve, 1812-től káplán Fülén, 1824-től lelkész Csőszön, később Kálozdon, 1843-tól pedig Polgárdiban. Közben egyházmegyei esperes, 1857-től egyházkerületi főjegyző. Temetése a polgárdi sírkertben volt.

1891. május 7.

125 éve hunyt el GONDOL Dániel (Inota, 1815–Alvinc [Románia], 1891. máj. 7.) író, műfordító. Az MTA-nak 1845-től levelező tagja. Középiskolai tanulmányait a Pápai Ref. Kollégiumban végezte, ahol Tarczy Lajos tanítványa volt. Bécsben nevelő, majd a magyar udvari kancelláriánál tisztviselő. 1845-ben magyar nyelvtant írt, melynek alaktani részét a Pápai Kollégiumban tankönyvnek fogadtak el. 1848-ban belügyminisztériumi fogalmazó, a szabadságharc bukása után bujdosott; gazdálkodó, később tisztviselő volt. 1858-ban egy új formájú ekét talált fel. 1880-ban nyugalomba vonult és az erdélyi Alvincen gazdálkodott. Dickens, Copper, Shakespeare, Schiller munkáit fordította.

1936. május 7.

80 éve született SOMOGYI József (Bazsi, Mária-major, 1936. máj. 7.–Tapolca, 1999. febr. 24.) belgyógyász orvos. Az általános iskolát Bazsiban, középiskoláit 1957-ben Sümegen a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban végezte. Az érettségi megszerzése után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre jelentkezett. Az orvosi diploma megszerzése után 1963-ban a Tapolcai Városi Kórház 35 ágyas belgyógyászati osztályán kapott állást. Munkája során felfigyelt a kórház alatti barlang levegőjének jótékony hatására az asztmás betegeknél. Több éven keresztül a város támogatásával, de társadalmi munkában több ezer beteget kezelt A betegség javulását igazoló méréseinek eredményeit hazai és külföldi szimpóziumokon tartott előadásokkal és publikációival tette ismertté. Elsőnek bizonyította a gyógybarlangi minősítés indokoltságát. A kórház alatti barlangot felszerelte mindazon berendezésekkel, amelyek szükségesek voltak a gyógyítás megindításához. 1977-től a sümegi kórház főorvosa, majd a krónikus osztály osztályvezető főorvosa. Itt 1987-ben megalapította a gastroenteroliogiai laboratóriumot, idős emberek ápolására 1998-ban létrehozta a Gondviselés Alapítványt. Sírja a tapolcai temetőben van.

1961. május 7.

55 éve hunyt el SZŰCS Dezső (Siómaros, 1886. nov. 10.–Balatonszepezd, 1961. máj. 7.) tanár. Az elemi iskolát Csajágon, a középiskolát a Pápai Ref. Kollégiumban végezte. Eötvös-kollégistaként a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Kecskeméten és Cegléden tanított, majd Darányi Ignác miniszteri titkára. 1918 és 1949 között a Pápai Ref. Kollégium tanára. 1921-től országgyűlési képviselő. Számos egyházi és világi tisztséget viselt: a Vármegyei Törvényhatóság és a Pápai Képviselőtestület tagja. Nyugdíjas éveit Balatonszepezden töltötte. Budapesten temették.

2001. május 7.

15 éve hunyt el SZABÓ Sándorné, Jászóy Katalin (Gyula, 1940. okt. 26.–Pápa, 2001. máj. 7.) gyógypedagógus, iskolaigazgató. Férje Szabó Sándor testnevelő tanár. 1960-ban a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Intézetben tanítói, 1968-ban a budapesti Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán gyógypedagógusi oklevelet szerzett. 1958–1960-ban képesítés nélküli nevelő Városlőd, Szerecseny, Vaszar, Nagygyimót községekben. 1960-tól 1968-ig tanító, gyógypedagógiai tanár, az 1968–1975-ös években igazgatóhelyettes, 1975 és 1990 között igazgató, 1990-től 1996-ig gyógypedagógiai tanár, címzetes igazgató a Pápai Kisegítő (jelenleg Balla Róbert Téri Általános) Iskolában. Tagja volt a Szociális és Családügyi Minisztérium Civil Műhelyének, amely a fogyatékos-ügyi törvény kidolgozásában vesz részt. 1990-től a Pápán létrehozott Psychocaritas Alapítványnak, 2000-től a gróf Esterházy Kórház Felügyelő Tanácsának elnöke. A technikatanítási kísérlettel kapcsolatban a Gyógypedagógia és a Technika c. folyóiratban jelentek meg írásai. 1968-ban Kiváló Munkáért, 1996-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést, 1997-ben Éltes Mátyás-díjat kapott.

1911. május 8.

105 éve született BÉR Júlia, Bruck Karolin, Šimík Karolin (Zirc, 1911. máj. 8.–Zirc, 2012. jún. 10.) festő-, grafikusművész. Apja: Bruck Péter Pál képzőművészeti kereskedő, keretező-üveges, varrógépjavító. 1929–1934 között Párizsban, a L’ Art Et Métier-nél tanult. Tagja a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének, a Csehszlovák Képzőművészeti Alapnak. Önálló kiállítások: 1943 Kladno-Kracmar Galéria, 1949 Osztrava-Vitkovice Üzemi Klub, 1953 Kladno Városi Galéria, 1955 Magyar Kultúra – Prága, 1956 Szokolov Kulturközpont, 1958 Nové Sedlo Kultúrközpont, 1956 Bolgár Kultúra – Prága, 1964-67 Rousínov, Polesovice, Borsice, Tucapy, 1969 Hadsereg Központi Kultúrháza – Prága, 1971 V. Kramár Galéria – Prága, 1971 Csehszlovák Kultúra – Bp., 1971 Zirc, Várpalota, Veszprém, 1971 Horní Bríza, 1972 Csehszlovák Kultúra – Szófia, Plovdiv, Karlovo, 1974 Uherské Hradisté, Bílo Galéria, 1977 Az Írók Székháza Galéria – Prága, 1979 Buchlovice, Jezov, Kultúrház, 1982 Az Írók Székháza Galéria, Prága, 1982 Zirci Galéria, 1999 Zirci Galéria; Csoportos kiállítások: Csehszlovákiában, Szófiában, Rostockban, Debrecenben, 1992-től napjainkig évente a Zirci Galériában. Szülővárosa számára a 70-es évek elejétől, nemzetközi képzőművészeti kapcsolatai révén művészbarátaitól kb. ezer darab műalkotást gyűjtött össze, és saját maga is szépszámú képet, metszetet, grafikát adományozott. Szorgalmazta az állandó kiállítóhely létrehozását, így 1985-ben a Városi Tanács kezdeményezésére megalapította a Zirci Galériát. 1998-ban települt át Prágából szülővárosába. Díjak, kitüntetések: 1985 Veszprém Megyéért Érdemérem arany. 1989 Zirc Város Díszpolgára. 1990 Csehszlovák Kulturális Minisztérium kitüntetése. 2000 Európai Unió- Franz Kafka Díj. Zircen, a Felső temetőben nyugszik.

1916. május 8.

100 éve hunyt el SCHOLTZ Ágoston (Kotterbach [Szlovákia], 1844. júl. 27.–Vp., 1916. máj. 8.) tanár, matematikus. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte. Az Iglói Gimnázium tanára, 1871-től a Budapesti Evangélikus Gimnázium igazgatója, majd 1879-től a budapesti egyetem tanára. Kutatásai főleg a determinánsokra vonatkoznak. Részben róla nevezték el a Hunyadi–Scholtz-tételt.

1956. május 8.

60 éve hunyt el MUHITS Sándor (Bakonypéterd, 1882. márc. 9.–Bp., 1956. máj. 8.) festő, iparművész, tanár. Budapesten végezte az iparművészeti iskolát, illusztrációival tette ismertté nevét, 1905-től tanárként dolgozott. Az 1. világháborúban orosz hadifogságba került és Moszkvában grafikai szakiskolát szervezett. Hazatérése után 1921 és 1925 között a Miskolci Művésztelep vezetője és tanára, 1935-től az iparművészeti iskola textil szakosztályának vezetője. Dekoratív templomi festményeken kívül (szegedi Fogadalmi templom, Zala, Bihar, Kunszentmárton) serlegek, könyvillusztrációk és üvegfestmények (Marosvásárhelyi Kultúrpalota) készítésével is foglalkozott.

1986. május 8.

30 éve hunyt el HARMATH István (Pula, 1923. okt. 19.–Vp., 1986. máj. 8.) irodalomtörténész, tanár. Veszprémben a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetem magyar–német szakán tanári oklevelet szerzett. A veszprémi Lovassy László Gimnázium tanára, a megyei tanácson a középiskolák szakfelügyelője, majd a megyei múzeumi szervezet igazgatóhelyettese volt. Szenvedélyes helyismereti kutatóként elsősorban a táj irodalomtörténetével foglalkozott. Népszerűsítő tanulmányai, írásai rendszeresen megjelentek a helyi újságban, folyóiratokban és évkönyvekben. Tanulmányozta a megyébe telepített németek nyelvi és néprajzi sajátosságait. 1998-tól a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban tábla őrzi emlékét. Szülőfaluja temetőjében nyugszik.

1881. május 9.

135 éve született PEYER Károly (Városlőd, 1881. máj. 9.–New York, 1956. okt. 25.) politikus, miniszter. Apja, Peyer Mihály a Herendi Porcelángyár, majd a pécsi Zsolnay munkása, a Kerámiaipari Szakegylet egyik megalapítója. Peyer Károly hatéves korában Bécsbe, majd Budapestre került, később Herenden élt. A középiskoláit Pécsett fejezte be, ahol kitanulta a géplakatos mesterséget is. A századforduló kezdetétől részt vett a szakszervezeti mozgalomban. Elsősorban a Vasas Szakszervezetekben, és az SZDP-ben töltött be különféle funkciókat. 1918 őszén bányaügyi kormánybiztos, a Tanácsköztársaság idején a jobboldali szakszervezeti funkcionáriusok csoportjának egyik vezetője. A Peidl kormányban belügyminiszter, a következő két ellenforradalmi kormányban, 1920. január 16-áig munkaügyi és népjóléti miniszter volt. A Bethlen Istvánnal 1921-ben kötött paktum egyik aláírója. 1922 és 1944 között a SZDP országgyűlési képviselője, hosszabb időn át parlamenti csoportvezetője. Az 1945. június 24-én tartott dunántúli kiegészítő választásokon a Szabad Szakszervezetek képviselőjeként delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1946 decemberében ő is aláírója volt annak a memorandumnak, amely tiltakozott az SZDP-nek a kommunistákkal történő szoros együttműködése ellen. 1947-ben kizárták, a Magyar Radikális Párthoz csatlakozott, majd hamarosan az USA-ba emigrált. Több lapot szerkesztett és számos szociálpolitikai tanulmányt írt, melyek közül néhány füzetben is megjelent. Többször sikertelenül próbálkozott az emigrációban is megosztott magyar szociáldemokrata szervezetek egyesítésével. 1997 októberében emléktáblát avattak városlődi szülőházán.

  

1996. május 12.

20 éve halt meg PUSZTASZERI Károly (Szarvas, 1921. dec. 7.–Ajka, 1996. máj. 12.) tanár. Szegeden járt iskolába, 1941-ben a tanítói oklevelet is ott szerzett. Csékútra került kántortanítónak, majd a háborús katonaévek következtek. 1946-tól ismét Csékúton, majd Padragon tanított. 1951-től nyugdíjazásáig Ajkán az általános iskola igazgatója. Közben tanári oklevelet szerzett. Igazgatóként megszervezte a Kossuth Lajos Általános Iskolát, a város növekvő igényeihez alkalmazkodó, az új utak és módszerek keresését tudatosan vállaló, korszerű közoktatási intézményt hozott létre.

1921. május 9.

95 éve született SZENTIVÁNYI Kálmán (Peremarton, 1921. máj. 9.–Bp., 1996. febr. 28.) író, újságíró. 1934 és 1941 között munkásként dolgozott Veszprémben és Peremartonban. A háború után a NPP Veszprém megyei titkára, a megye földosztó miniszteri biztosa. 1949-től a móri vájáriskolában tanított. 1952-től Fejér és Veszprém megyében szakszervezeti sportfelelős. Esti egyetemen szerzett diplomát, majd üzemi lapok főszerkesztője. Első verseskötete Keresztutak címmel 1943-ban, Át a tengeren c. kisregénye 1944-ben jelent meg. A népiesek eszmei hatása alatt indult. A Tűztorony c. regényének cselekménye Veszprémben játszódik, a Völgy emberei, valamint a Sárgakezű lányok c. regények Peremarton és Berhida környékéhez kötődnek.

2001. május 9.

15 éve hunyt el SZABÓ Gyula (Pápa, 1928. okt. 4. –Farkasgyepű, 2001. máj. 9.) katonatiszt, megyei párttitkár. 1944-ben a pápai R. K. Polgári Fiúiskolában, 1950-ben a budapesti Petőfi Tisztképző Intézetben végzett, 1963-ban a budapesti műegyetem villamosipari szakán oklevelet szerzett. 1949-től 1953-ig sorkatona, hivatásos katona. Az 1953–1957-es években munkás, személyzeti osztályvezető, majd igazgató a Pápai Elekthermax Vállalatnál. 1957 és 1988 között az MSZMP Pápai Városi Bizottsága első titkára, majd a Megyei Pártbizottság titkára. 1988 után nyugdíjas. 1954-től szakszervezeti tag. 1963 után a Pápai Városi Tanács és a városi pártbizottság tagja, a két testület végrehajtó bizottságának, Veszprémben a Megyei Pártbizottságnak és végrehajtó bizottságának tagja volt. Díjak, kitüntetések: 1959 Gépipar Kiváló Dolgozója. 1970 Munka Érdemrend ezüst, 1974 arany. 1975 Szakszervezeti Munkáért arany. 1975, 1989 Veszprém Megyéért arany. 1983 Haza Szolgálatáért arany. 1981 Ifjúsági Díj. 1984 Honvédelmi Érdemérem arany. 1988 Pro Urbe Pápa. Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje.

1891. május 10.

125 éve halt meg IHÁSZ Gilbert Vince (Vaszar, 1803. ápr. 12.–Jánoshida, 1891. máj. 10.) premontrei szerzetes, tanár. Az elemi iskolát Vaszaron, a középiskola alsó négy osztályát a pápai bencéseknél, a magasabb osztályokat Veszprémben és Győrben végezte. 1824. október 24-én öltötte magára a Premontrei Rend ruháját. 1826–1830 között a győri szemináriumban folytatta teológiai tanulmányait. 1830. augusztus 22-én szentelték áldozópappá. 1832–1934-ben segédlelkész volt Türjén, a plébánián, majd a rend keszthelyi gimnáziumába került tanárnak. Tizenkét év múlva (1846) az intézmény igazgatójává nevezték ki. 1856-tól 1863-ig a szombathelyi Szent Norbert Gimnázium tanára. Hittant, magyar irodalmat és történelmet tanított és az alsó négy osztály hitelemzője volt. Idős korában Jánoshidán élt, ahol házfőnök is volt.

1841. május 11.

175 éve született PAULER Gyula (Zágráb, 1841. máj. 11.–Badacsonytomaj, 1903. júl. 8.) levéltáros, történész, író. Horváth Mihály ajánlatára az MTA 1870-ben levelező-, 1877-ben rendes taggá választotta. Középiskolába Budapesten a piaristáknál járt, majd 1863-ban a budapesti tudományegyetem jogi karán szerzett ügyvédi oklevelet. 1874-ig ügyvédként dolgozott, de már ekkor is főként történetkutatói tevékenységet folytatott. 1874-től országos főlevéltárnok. Külföldi tapasztalatok alapján kialakította az Országos Levéltár szervezetét, ő volt az intézmény első igazgatója. Kezdetben történelemelméleti kérdésekkel is foglalkozott, munkái rendkívüli adatgazdagságukkal tűntek ki. 1894-ben megkapta az MTA nagydíját. Badacsonyi birtokán halt meg, sírja Budapesten van.

1956. május 11.

60 éve hunyt el ENDRŐDI Béla, 1916-ig Kupricz (Balatonfüred, 1886. júl. 25.–Bp., 1956. máj. 11.) író, újságíró. Endrődi Sándor költő fia. Budapesten, a Piarista Gimnáziumban, majd egyetemen tanult, Juhász Gyula, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső köréhez tartozott. Juhász Gyulával Virágfakadás címen lapot indított. 1915-től a Társaság c. képes riportlap szerkesztője, majd a Nemzeti Újság munkatársa, később segédszerkesztője volt. 1948-ban a Petőfi Társaság tagjává választották. Ifjúsági- és gyermekregényei teszik ki írói működésének jelentős részét. Irodalmi tanulmányokat, verseket, könnyed hangjukkal sikert arató regényeket írt.

1996. május 12.

20 éve hunyt el PUSZTASZERI Károly (Szarvas, 1921. dec. 7.–Ajka, 1996. máj. 12.) tanár. Szegeden járt iskolába, 1941-ben a tanítói oklevelet is ott szerzett. Csékútra került kántortanítónak, majd a háborús katonaévek következtek. 1946-tól ismét Csékúton, majd Padragon tanított. 1951-től nyugdíjazásáig Ajkán az általános iskola igazgatója. Közben tanári oklevelet szerzett. Igazgatóként megszervezte a Kossuth Lajos Általános Iskolát, a város növekvő igényeihez alkalmazkodó, az új utak és módszerek keresését tudatosan vállaló, korszerű közoktatási intézményt hozott létre.

1726. május 13.

290 éve született KATONA József (Bő, 1726. máj. 13.–Vp., 1801. máj. 28.) r. k. kanonok. A humán tantárgyakat Sopronban, a filozófiát Nagyszombatban tanulta. 1752-ben káplán Dunaszerdahelyen, a következő évben Pápán, 1758-ban Alistálon. Közben 1762-től lelki-igazgató a Nagyszombati Szemináriumban, 1764 után esperes-plébános Pápán. 1778-tól veszprémi kanonok, az Aggpapok Házának felügyelője, esperes, 1795 után c. prépost, 1782-től őrkanonok. Pápai plébánossága alatt épült a nagytemplom, amelynek érdekében sokat fáradozott. Kijavíttatta a Kálváriát. Veszprémben, a székesegyházban két oltárt emeltetett. A veszprémi székesegyház sírboltjába temették.

1816. május 13.

200 éve született LIBAY Károly Lajos (Besztercebánya, 1816. máj. 13.–Bécs, 1888. jan. 16.) festőművész. Apjának, Libay Sámuelnek műhelyében sajátította el az ötvösmesterséget. A bécsi akadémián kezdett veduta festészettel foglalkozni. 1840 után szerepelt pesti kiállításokon. Németország, Olaszország városaiban is dolgozott és állította ki képeit. Gondos megfigyeléseket tükröző tájképeket és vedutákat festet. Egyiptomban és a Szentföldön festett város- és tájképeiből népszerű albumokat állított össze és adott ki. Finoman részletezett rajzokat és akvarelleket készített a Balaton parton is, amelyek közül több (Tihanyt és Balatonfüredet ábrázoló is) a Magyar Nemzeti Galériában és a veszprémi múzeumban van.

1901. május 13.

115 éve született Tantó István (Kölesd, 1901. máj. 13.–Pécs, 1971. okt. 26.) tanár, iskolaigazgató. Édesapja, Tantó Imre Kölesden tanító volt. 1919-ben Nagykőrösön, a Ref. Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Az évben Körmenden tanító, majd később igazgató és kántor is volt. 1939-ben Boda József ref. lelkész meghívására mutatkozott be a veszprémi gyülekezet előtt. Megválasztották tanítónak, majd ő lett az igazgató és a kántor. Részt vett a Boda József által kezdeményezett népfőiskola szervezésében és vezetésében. Az iskolák államosítása után, 1949-ben Pécsre költözött, ahol először a belvárosi általános iskolában tanított, 1951-ben a Tanárképző Főiskolának önálló gyakorló általános iskolájába helyezték át. Közben levelező úton magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. Dolgozott a Pedagógusok Szakszervezetében, és a Hazafias Népfrontban. Tanított a Dolgozók Általános Iskolájában. Nyugdíjasként még hosszú évekig tanított, majd a főiskola könyvtárában dolgozott. Számtalan, a neveléssel és oktatással kapcsolatos írása jelent meg, több az Örömhír c. gyermekújságban. A Mislei Rózsa néni írói álnevet használta. Egyik újítását, a „Tantó-ládát” amely a nyelvtantanítást segítette elő a TANÉRT Vállalat gyártotta és terjesztette.

1926. május 13.

90 éve született R. KISS Lenke, Rábai Györgyné (Illye Clumeghiu [Románia], 1926. máj. 13.–Vp., 2000. jan. 18.) szobrászművész.19511957 között a Budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Mikus Sándor és Pátzay Pál tanítványa. 1964 után Veszprémben élt és dolgozott. Szobrászata figuratív, realista szellemiségű. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat alkotott. Műveinek anyaga elsősorban a bronz és a kő, de gyakran alkalmazta az agyagok ötvözését is (bronz–kő, bronz–fa). Köznapi és mitológiai témákat, alakokat megjelenítő alkotásait expresszív formarend árnyalja. Egyéni kiállításai.: 1965: Vegyipari Egyetem, Vp., 1966 Képcsarnok, Vp., 1969 Ajka, 1971, 1973 Nitrokémiai Ipartelepek, Pétfürdő, 1974 Veszprém (gyűjt.), 1974 Ajka, Tapolca, Várpalota, 1974 Gladsaxe, Koppenhága, 1975 Tihanyi M., Tihany, 1977 Merseburg, Halle (NDK), 1978 Balaton G., Balatonfüred, Dési Huber T. (kat.), 1979 Jurisics-vár, Kőszeg, 1980 Csók G. (kat.), 1983 G. am Bockstrum, Ostnabrück (NSZK), 1986 Celldömölk, Kölesd, 1996 OTP Bank G., 1982 Pécs, 1989 Eger, 1990 Szeged, 1991 VE, Zalaegerszeg, 1993 Bécs, 1995 Helyőrségi Művelődési Központ, Veszprém. Ernst M.: Műcsarnokban tartott kiállítások: Veszprém Megyei Tavaszi Tárlatok, Őszi Tárlatok, Dunántúli Tárlatok, 1979 Ganz Mávag Műv. Közp., Kernstok G., Tatabánya, 1981 VII. Orsz. Kisplasztikai B., Pécs. Mk.: Bányászati M., Sopron, Laczkó D. M., Vp., MNG, Xantus. M., Győr, Vay Ádám M., Vaja. Köztéri szobrai: Játszók (Fürdő gyerekek) kútszobor, 1958. Bp., XV. Ker., Széchenyi tér). – Vízöntő (Zsuzsi) (kútfigura, 1961, Veszprém). – Ülő munkás (kő, 1962, Bp., XIV. Kolumbusz u., MSZMP-székház). – Korsós lányka (1964, Fóti Gyermekváros). – Lány karikával (1965, Bp., XIV. ker.) – Karikázó fiú (alumínium, 1965. Bp., III. Bécsi út, Óvoda). – Olvasó (1965, Bp., XIV. ker.) – Anya gyermekkel (1965, Balinka). – Szilágyi Erzsébet (portré, bronz, 1965, Veszprém Béke Téri Ált. Isk.). – Tunyaság (alumínium, 1966, Mosonmagyaróvár). – Kittenberger Kálmán-portré (bronz, 1966, Vp., Állatkert). – Zenélők (Térdelő lányok) (szoborkompozíció, 1968, Szivár). – Lovassy László (bronz, 1968, Vp., Lovassy Gimnázium). – Olvasó lányok (1969, Tatabánya). – Álló nő (mészkő, 1969, Pét, Nitrogénművek irodaház). – Lányok (bronz, 1969, Veszprém). – Női figura (mészkő, 1969, Szekszárd, Laktanya). – Vegyészlányok (vörösréz lemez, 1970, Balatonfűzfő, Nitrokémia). – Akt (1971, Szekszárd). – Beszélgetők (1971, Balinkabánya). – Pihenő lány (1971, Szekszárd). – Bakony (1971, Zirc). – Faültetők (1971, Pét). – Béke (1971, Devecser). – Építők emlékoszlopa (1971, Veszprém). – Ülő nő pitypanggal (1971, Pápa). – Münnich Ferenc (bronz, 1971, Csopak, KISZ tábor). – Kiss Lajos (1971, Vp., Kiss Lajos-lakótelep). – Kisfaludy Sándor (bronzportré, 1972, Sümeg, Kisfaludy Gimn.) 1967-ben és 1977-ben Egry József-díjat, 1998-ban Gizella-díjat (Veszprém város) kapott. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1936. május 13.

80 éve született NÉMETH Zoltán (Veszprémvarsány, 1936. máj. 13.–Keszthely, 1993. máj. 9.) városi tanácselnök. A pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1954-től tanácstitkár Borsosgyőrben, majd 1963 után 14 évig a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetségénél dolgozott. Közben 1969-ben a budapesti tudományegyetem jogtudományi karán szerzett diplomát. 1977-ben a Megyei Tanács VB. Pápa Járási Hivatala elnökének, 1979-ben Pápa város tanácselnökének nevezték ki. Több mint tíz esztendeig, az 1990. évi önkormányzati választásokig töltötte be ezt a tisztséget, amikor nyugdíjba vonult. Tanácselnöki munkásságának időszakában indult és vett lendületet a belvárosi rekonstrukció, kaptak lehetőségeket azok a csoportok és törekvések, amelyek a nagy múltú város évszázadokra visszanyúló hagyományait méltó módon őrizni és megújítani igyekeztek.

1996. május 13.

20 éve hunyt el LANG János (Moson, 1934. febr. 9.–Győr, 1996. máj. 13.) építészmérnök. A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet. A Győritervnél vezető építészként dolgozott. Változatos munkájának produktumai több városban megtalálhatók. Irodaházat, filmszínházat, Ajkán OTP lakótelepet tervezett. Győrben sportlétesítményei érdemelnek külön figyelmet. 1974 és 1988 között kidolgozták a Győrvár szerkezetű gyermekintézmény tervcsaládot, amelynek alkalmazásával nevelési és kulturális intézmények épültek Ajkán (lakótelep, 1978) Tatán, Szombathelyen, Sopronban és Veszprémben is. 1978-ban Ybl Miklós-díjat, 1981-ben építészeti nívódíjat kapott.

1851. május 14.

165 éve született PERÉNYI Antal, 1873-ig Pernitz (Kám, 1851. máj. 14.–Vp., 1922. szept. 7.) r. k. kanonok, történész. Középiskolába Szombathelyen járt, Veszprémben végezte a teológiát és 1874-ben szentelték pappá. Több településen volt segédlelkész. Zalaszentgróton kórházat és tűzoltó egyesületet létesített. 1886-ban a veszprémi Dávid-árvaház igazgatójának nevezték ki. Több mint harminc évig állt az intézet élén, igazgatása alatt fejlődött nagyobb szabású internátussá. Bővítette és korszerűsítette az intézmény épületét, telefont, villanyt vezettetett be. Több társadalmi szervezet megalapításának volt kezdeményezője a városban. Érdemeiért kanonokságot, 1918-ban c. apáti címet kapott. 1920-ban megbízták a káptalan gazdasági ügyeinek irányításával. A veszprémi dózsavárosi temetőben nyugszik.

1976. május 14.

40 éve hunyt el VÁLI Ferenc, 1935-ig Snasel (Bp., 1902. jún. 25.–Bp., 1976. máj. 14.) tanár. 1920-ban a Verbőczy István Reálgimnáziumban érettségizett, a budapesti műegyetemen szerzett oklevelet és doktori címet. Életútját tanársegédként itt folytatta, majd adjunktus, később egyetemi magántanár, végül rendkívüli intézeti tanárként oktatott szinte élete végéig. Meghívott tanárként dolgozott az agrártudományi egyetemen is. 1941 és 1945 között először a Fővárosi Gázművek vezérigazgató helyettese, majd vezérigazgatója. A hatvanas évek elejéig dolgozott a gázműveknél, később a Vegyterv Vállalat létesítményi főmérnöke. A háború előtt aktív résztvevője a főváros közéletének. Huszonkilenc éves korában a Széchenyi Szövetség elnöke, a harmincas években a főváros közgyűlésében törvényhatósági tag. Az agrokémia tárgykörében számos tanulmánya és értekezése jelent meg, főként külföldön. A család 1918-ban vásárolt földet Révfülöpön, amelyre nyaralóházat építtettek. Vály Ferenc a fürdőegyesület tagjaként nagy szerepet vállalt a község közéletében, önállóságának megteremtésében, Kövágóörstöl való elszakadásában. Munkásságáért két ízben kapta meg a Munka Érdemrend, egyszer a Szikla-díj arany fokozatát.

1756. május15.

260 éve született HEGYI József (Zalabér, 1756. máj. 15.–Vp., 1826. ápr. 21.) piarista tanár. 1777-ben Privigyén lépett a piarista rendbe, majd elvégezte tanulmányait. 1780 és 1822 között rövidebb-hosszabb ideig az ország 11 piarista rendházában tevékenykedett. A veszprémi rendházban 1822-től 1826-ig élt. Megjelent művei fordítások és azok magyarázatai. Prédikációi és történeti munkái kéziratban maradtak.

1821. május 15.

195 éve született KOMPANIK Zsófia, Ramassetter Vincéné (Babró, 1821. május 15.–Sümeg, 1876. febr. 3.) Ramassetter Vince felesége, Sümeg első óvodájának megalapítója. Vagyonuk jelentős részét a városra, annak oktatási és egészségügyi intézményeire hagyományozták. Az Árpád u. 20. sz. ház, valamint az 1872-ben alapított és nevét 1990-től viselő Zsófia Óvoda falán két tábla is őrzi emlékét. Szürke márvány síremléke a sümegi temetőben van.

1826. május 15.

190 éve hunyt el MOKRY Benjámin (1774 k.–Pest, 1826. máj. 15.) irodalomtörténész, tanár. Sárospatakon, Jénában és Göttingenben tanult, majd 1805-től Márton István mellett a pápai főiskolán tanított. 1813-ban betegsége vagy más okok miatt lemondott állásáról, Pestre költözött, ahol kizárólag az irodalomnak élt. Több külföldi tudós társaság tagja. Irodalomtörténeti és természettudományi írásai a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg. A folyóiratot egy évig szerkesztette is. Élete végén görög–magyar szótáron dolgozott, de ez már nem jelent meg.

1911. május 16.

105 éve halt meg RIETHMÜLLER Ármin (Kirchheim unter Teck in Schwaben [Baden Württenberg], 1834. okt. 22.–Vp., 1911. máj. 16.) bányaigazgató. Egyes források szerint fiatalon munkába állt, 15 éves korától különböző helyeken, különböző beosztásokban dolgozott. 1856-tól bányamunkás. 1865-ben az első ajkacsingervölgyi szénelőfordulásokkor Ajkán volt, ahol a ranglétra szinte minden fokát végigjárta (csillés, aknaírnok, fúrómester, aknász, intéző, gondnok, felügyelő). A Magyar Bánya-kalauz 1892. évi száma az ajkai bánya vezetőjeként szerepelteti. 1898-ban ünnepelte 50 éves szolgálati jubileumát. A Somlóvidéki Hírlap tudósítása szerint 1898. január 23-án, a bányaművelés terén szerzett érdemei elismeréséül a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, amelyet nagy ünnepség keretében adtak át. Még életében aknát neveznek róla.

1931. május 16.

85 éve született LENGYEL Tamás (Bp., 1931. máj. 16.–Bp., 1995. márc. 25.) vegyészmérnök, egyetemi tanár. A kémiai tudomány kandidátusa (1958), doktora (1967). 1953-ban a VVE-en vegyészmérnöki oklevelet, 1960-ban műszaki egyetemi doktori címet szerzett. 1965-től oktató, 1973-tól egyetemi tanár, 1978 és 1995 között a radiokémia tanszék vezetője a VE-en. Az MTA Izotóptechnikai Munkabizottságának elnöke, a Radiokémiai Bizottságnak és a koordinációs kémiai munkabizottságnak pedig a tagja volt. A MKE radiokémiai szakcsoportja elnöki tisztét töltötte be, és vezetőségi tagja volt az MKE Fizikai Kémiai Szakosztályának. A BME magkémiai bizottságának volt a tagja. A VE-en is több bizottságban dolgozott. Az MTA VEAB számos bizottságában végzett munkát. Az Izotóptechnika folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Journal Radioanal. Nucl. Chem c. folyóiratnak társszerkesztője volt. A ritkaföldfémek elválasztása extrakciós ioncserével, valamint a radionuklidok extrakciója sóolvadékból témákat kutatta. 1970-ben a Munka Érdemrend ezüst, 1986-ban arany fokozata kitüntetéseket kapta. Öt könyve jelent meg, több mint száz tudományos közleményt publikált.

1996. május 16.

20 éve hunyt el RUPERT Róbert (Balatonalmádi, 1922. jún. 3.–Vp., 1996. máj. 16.) orvos. Elemi iskoláit Balatonalmádiban végezte, középiskolába Sümegen járt. 1945-ben, a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet. Sümegen orvos-gyakornok, majd kórházi segédorvos. 1959 és 1961 között a Sümegi járás főorvosa. 1975-ig a Veszprém Megyei Tanács egészségügyi osztályán dolgozott, majd 1982-ben történt nyugdíjazásáig a Veszprémi Rendelőintézet igazgatója. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben található.

1756. május 17.

260 éve született OESTERREICHER MANES József (Óbuda, 1756. máj. 17.–Bécs, 1831. dec. 14.) orvos, balneológus. Orvosi oklevelét a budai egyetemen nyerte el. II. József türelmi rendelete következtében ő volt az első zsidó vallású orvos hazánkban, aki 1782-ben megkapta a doktori képesítést. Egy pályázat során már 1781-ben alapos leírást adott a füredi gyógyvízről, és arról, miként lehetne hasznosítani. 1785-ben a király kinevezte Balatonfüred első fürdőorvosává, itt 1802-ig gyógyított. Elvégezte a budai és balatonfüredi gyógyforrások vegyi elemzését. Elsőként vezette be Balatonfüreden az elektromos gyógykezelést. Előállította a Sal mirabilis nativus hungaricus elnevezésű hashajtót. 1782-ben az ő kezelésében nyílt meg az első patika. A Szívkórház falára 1885-ben helyezték el emléktábláját, de azt a háborúban tönkretették, a másolat 1953 óta őrzi emlékét.

1851. május 17.

165 éve halt meg SIMONY Imre (Szentkirályszabadja, 1791. febr. 11.–Balatonhenye, 1851. máj. 17.) ref. lelkész, műfordító. Iskoláit Pápán végezte, rövid ideig segédlelkész is volt ott, majd Zánkára került. 1832-től tíz évig Pécselyen szolgált. 1839-ben adta be az MTA-nak Homeros Odysseiájának és Lukianosz Dialógusainak fordítását. Munkáját elfogadták, mégsem jelent meg. Közben Simony Iszkaszentgyörgyön, 1847 után Balatonhenyén lelkész. Kéziratban maradt műveit SEBESTYÉN Gyula az ádándi ref. parókia padlásán találta meg és az Egyetemes Filológiai Közlönyben ismertette 1890-ben és 1894-ben. Prédikációi is halála után, 1857–1858-ban jelentek meg Kecskeméten.

1971. május 17.

45 éve hunyt el FETTICH Nándor (Acsád, 1900. jan. 7.–Bp., 1971. máj. 17.) régész. Az MTA tagja 1938 és 1950 között, tagságát visszaállították 1989-ben. 1921-ben a budapesti tudományegyetemen latin és történelem tantárgyakból tett szakvizsgát. 1922-ben, Pannoniai fogadalmi táblák c. értekezésével bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1921–1923-ban a Zeneakadémia fuvola tanszakának növendéke volt. 1923 és 1926 között a Magyar Nemzeti Múzeumban szakdíjnok, közben Bécsben, Berlinben ösztöndíjas, és Oroszországban is tanulmányúton járt. 1930-tól a Magyar Nemzeti Múzeumban a népvándorlás kori gyűjtemény kezelője, majd a Régészeti Tár igazgatója. 1929 és 1950 között a budapesti tudományegyetemen a népvándorlás kora régészetének magántanára. A 2. világháború után nyugdíjba helyezték, 1954–1959 között fizikai munkásként dolgozott, de folytatta tudományos kutatói munkásságát. 1959–1960-ban az MTA Régészeti Kutató Csoportjának munkatársa, 1963–1964-ben a Veszprémi Bakonyi Múzeumban dolgozott, majd visszakerült az akadémiai kutatóbázishoz. A Kárpát-medence lovas nomád népeinek díszítőművészeti motívumanyagát és hagyománykincsét, a hun kultúra keleti összetevőit kutatta. Összeállította a Kárpát-medence első, a maga idejében teljesnek mondható szkíta leletkorpuszát. A régészet és zene mellett érdeklődésének fontos része volt az ötvösművészet és a fémművesség. Kiváló rajzkészsége segítette a tárgyak formáinak és a díszítő motívumoknak alapos elemzését. 1947–1949-ben az MTA Archeológiai Bizottságának előadója, az ötvenes években az Ötvösművészek Alkotó Közösségének, a Helsinki Finnugor Társaságnak tagja. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1941. május 18.

75 éve született TÍMÁR László (Békéscsaba, 1941. máj. 18.–Vp., 1982. júl. 9.) vegyipari gazdasági mérnök, tanár. Szülővárosában érettségizett, 1964-ben a VVE-en szerzett vegyészmérnöki oklevelet, 1969-ben doktorált. 1971-ben a budapesti műegyetemen vegyipari gazdasági mérnöki oklevelet kapott. Jelentős feladatokat vállalt a szervező-vegyészmérnök képzés megindításában. 1979 után a hulladékszegény technológiák szakértőjeként számos országban képviselte hazánkat. A vegyipari technológiai rendszerek megbízhatósági vizsgálatának egyik hazai úttörője volt. Diákkorában kézilabdázott, játékvezetőként és sportújságíróként is tevékenykedett. Tagja volt az Oktatási Minisztérium Technikai Szakbizottságának. 1982-ben az Emberi Környezetért kitüntetést kapta.

1976. május 18.

40 éve hunyt el SIGMOND István (Gidófalva, 1904. júl. 28.–Vp., 1976. máj. 18.) orvos. 1921-ben Sepsiszentgyörgyön érettségizett, 1931-ben Pécsett szerzett orvosi diplomát. Egy évig a sashalmi kórházban dolgozott, 1933-ban magánorvos Budapesten. 1934 és 1939 között a Veszprémi Gyermekmenhely segédorvosa. Közben 1935-től a tüdőgondozó intézet orvosa, 1937-től vezető főorvosa. 1945-ben saját lakásán vizsgálta és kezelte a város tüdőbetegeit. Kiépítette a megyei gondozói hálózatot, amelynek 1971-ig szakfelügyelője volt. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1781. május 18.

235 éve összeírták a városban a koldusokat, és koldulási időpontot szabnak meg számukra.

 

1921. május 19.

95 éve született MARTINKÓ Mátyás (Disznóshorvát [ma: Izsófalva], 1921. máj. 19.–Vp., 2011. márc. 1.) bányász, bányaipari gazdasági mérnök. Apja: Martinkó József juhász. 1953-ban a Budapesti Gazdasági Műszaki Akadémián, 1960-ban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet. 1936-tól bányász Ormosbányán. 1942–1944-ben katona, 1944–1945-ben hadifogoly. 1946 és 1949 között ellenőr a Magyar Állami Szénbányáknál. 1953-ban munkaügyi osztályvezető a Komlói Szénbányászati Trösztnél. 1955 és 1980 között vezérigazgató a Várpalotai Szénbányák Vállalatnál és jogelődjeinél. Irányítása idején a vállalatnál kifejlesztették az ún. „VHP típusú hidraulikus páncélpajzs” bányabiztonsági berendezést, amelynek következtében lehetővé vált a gépesített, nagy hatékonyságú termelés. A berendezés különböző típusait a 70-es évek elejétől a Várpalotai Szénbányák Gépüzemében gyártották, ezt használták több magyar szénbányában, ill. exportálták az Német Szövetségi Köztársaságba, Jugoszláviába, Kínába. A pajzs kifejlesztése mellett korszerű berendezéseket alkalmaztak az elővájási, fejtési és szállítási munkák végzésére is. Ezáltal vált a széntermelés Várpalotán az országban elsőként teljesen gépesítetté. Díjak, kitüntetések: Eötvös Loránd-díj, Várpalota Város Díszpolgára. Vörösberény község temetőjében nyugszik.

1926. május 19.

90 éve született BÉKEFI Antal (Bakonyoszlop, 1926. máj. 19.–Szombathely, 1982. szept. 27.) tanár, népzenekutató, zeneszerző. Székesfehérvárott és Győrben járt középiskolába. 1946–1949-es években Budapesten szerzett énektanári és egyházkarnagyi oklevelet, közben szülőhelyén kántortanítóként dolgozott. 1955–1957-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Sugár Rezső tanítványaként zeneszerzést tanult. 1946-tól 1950-ig Bakonyoszlopon tanított. 1950 és 1959 között Zircen általános iskolai énektanár, kórusok és zenekarok vezetője, hangversenyek szervezője, a Reguly Antal Tájmúzeum alapítója és vezetője. 1959-től haláláig a szombathelyi Tanárképző Főiskolán tanszékvezető tanár. 1978–1982-es években a grazi zeneművészeti főiskola oberschützeni kihelyezett tagozatának vendégtanára. Szombathelyi főiskolai, középiskolai és munkáskórusok karnagya. Gyűjtötte Veszprém és Vas megyék népzenéjét. Munkadalkutatásai kiterjedtek a teljes magyar nyelvterületre. Néprajzi, zenetörténeti és népzenei témákról tanulmányai, cikkei jelentek meg. A száz éves múltra visszatekintő irodalmi és zenei gyűjtés anyagát, több mint száz szöveggel és dallammal gazdagította. Kórusműveket és dalokat is írt. Bakonyoszlopon a szülőházának falán, Zircen a volt lakóházán tábla őrzi emlékét. Bakonyoszlopon, Szombathelyen utcát, Zircen utcát, általános iskolát és művelődési társaskört neveztek el róla. 1994-ben (posztumusz) Zirc Város Díszpolgára címet kapta.

1961. május 19.

55 éve hunyt el ALFÖLDY Dezső, nemes-militicsi (Temesvár, 1875. aug. 2.–Balatonalmádi, 1961. máj. 19.) bíró, jogi író. 1897-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett jogtudományi diplomát, 1899-ben gyakorlati bírói vizsgát tett. A fővárosban törvényszéki aljegyző, majd Esztergomban albíró. 1902-től 1906-ig Győrött az ítélőtábla tanácsjegyzője, később törvényszéki bíró. 1923-tól kúriai bíró, 1935 és 1940 között a budapesti ítélőtábla alelnöke, majd 1946-ig elnöke. A felsőház tagja. Mint jogi író a magánjoggal (ezen belül főként a szellemi javak jogvédelmével) és a bírósági szervezet kérdéseivel foglalkozott.

1996. május 19.

20 éve hunyt el ÚJHELYI Sándor (Ecser, 1902. febr. 4.–Bp., 1996. máj. 19.) tanár, entomológus. Tanulmányait a budapesti tudományegyetem az 1920-as évek elején végezte, 1936-ig tudományos munkatársként ott dolgozott. 1936-tól a Trefort-utcai Gyakorlógimnázium a munkahelye, 1947-től 1950-ig az iskola igazgatója. Ekkor vallásossága miatt beosztott tanárnak a budapesti Petőfi Gimnáziumba helyezték. 1951-től a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvosi Fizikai (jelenleg Biofizikai) Intézetébe került, ahol közel két évtizedet töltött el, eleinte tanársegédként, majd 1969-ben történt nyugdíjazásáig egyetemi docensi beosztásban. Hivatása mellett szabad idejében entomológiával foglalkozott. Több rovarcsoport (szitakötők, kérészek, álkérészek, tegzesek, recésszárnyúak) kutatásában ért el számottevő eredményeket. Rovarászként került kapcsolatba Veszprém megyével. A Bakony természeti képe programhoz hivatalosan 1972-ben csatlakozott, egy évtizedig végzett kutatásokat a Bakony hegység területén. Tudományos munkásságát számos könyv, könyvrészlet és publikáció fémjelzi.

1911. május 20.

105 éve született KULCSÁR Mihály (Pápa, 1911. máj. 20.–Bp., 1986. okt. 13.) nyomdász. 1929-től vett részt a munkásmozgalomban. 1935-től a Budapesti Hírlap Nyomdában kéziszedő. 1945-ben megszervezte a Szabadság c. napilap szedőtermi munkáját, később a Szabad Nép szedőtermi vezetője. 1946-tól a Szabad Nép tördelő- és olvasószerkesztője, 1950 és 1971 között a Szikra Lapnyomda igazgatója. A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

1866. május 21.

150 éve született FABRO Henrik (Borbátvíz [Románia], 1866. máj. 21.–Bf., 1924. febr. 16.) gyorsíró. A magyar gyorsírás egyik legjelentősebb képviselője. Az országgyűlés gyorsíróirodájában dolgozott, majd annak főnöke, az Újság munkatársa, később a MTI vezetője volt. 1905-ben megalapította a Gyakorló Gyorsírók Társaságát. 1906-ban megindította Az Írás c. gyorsírási lapot. 1912-ben az ő hatására kezdeményezte Radnai Béla a magyar gyorsírási rendszer egységesítését.

1911. május 21.

105 éve született MÓD Péter, 1945-ig Oszkó (Nagyalásony, 1911. máj. 21.–Bp., 1996. szept. 21.) tanár, diplomata, politikus. Mód Aladár történész testvére. Egyetemi hallgatóként kapcsolódott be a kommunista ifjúsági mozgalomba. 1932-ben letartóztatták, elítélték és kizárták az egyetemről. Szabadulása után Budapesten és Pápán részt vett az illegális pártmunkában. 1935 után Párizsban folytatta tanulmányait és a kommunista vezetésű tömegszervezetekben dolgozott. A háború alatt a nemzetközi emigráció vezetőszervének tagja, a francia partizánhadsereg századosa. 1945 után a KMP apparátusában, 1947-től külügyi szolgálatban dolgozott. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték, 1954-ben rehabilitálták. Egy évig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója, 1957 és 1961 között hazánk állandó ENSZ-képviselője. 1961-től 1968-ig a külügyminiszter első helyettese, majd 1974-ig, nyugállományba vonulásáig hazánk párizsi nagykövete. 1975 után az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Kitüntetései: Magyar Partizán Emlékérem; Szabadság érdemérem; Munka Érdemrend; Munka Érdemérem; Szocialista Hazáért Érdemrend.

1931. május 21.

85 éve halt meg MAGYAR Károly (Kiskamond [Kamond], 1869. júl. 24.–Szombathely, 1931. máj. 21.) főispán. Középiskolai tanulmányokat Kalocsán, a jogot a bécsi és a budapesti egyetemeken végezte. Később a közigazgatásban és gazdasági szervezeteknél dolgozott. 1910-től nyolc évig munkapárti programmal a somlóvásárhelyi körzet országgyűlési képviselője. 1922 és 1926 között Veszprém vármegye főispánja, 1927-től a Felsőház póttagja. A Veszprém Vármegyei Gazdasági Egyesület és a Devecser-vidéki Gazda Kör elnöke.

1951. május 21.

65 éve halt meg BRÁZAY Zoltán, pellérdi (Bp., 1875. nov. 6.–Bp., 1951. máj. 21.) gyáros és nagykereskedő. Apjának, Brázay Kálmánnak Ferenc József császár 1906-ban pellérdi előnévvel nemességet és kormányfőtanácsos címet adományozott. Gyerekkorától szoros kapcsolatban volt Balatonfüreddel: a nyarakat a Balatonon töltötte, vitorlázott, motorcsónakot vezetett. Az Arácsi öböl fölötti dombtetőn, Baradlai Jenő nyaralója helyén építtetett villát, amely a Balaton-felvidék egyik legszebb épülete. Korábban kozmetikai cikkeket és a gyógyhatásúnak tartott sósborszeszt gyártott. 1920-ban Weiss Manfréddal közösen megalapította a Vadásztöltény, Gyutacs és Fémárugyár Részvénytársaságot, amelynek központja Budapesten, gyárai Csepelen, Nagytétényben, Magyaróváron és Székesfehérváron voltak. Ez utóbbi helyén létesült később a Videoton. Balatonarácsi birtokát 1938-ban vásárolta: a 64 katasztrális holdas birtokon zöldség- és gyümölcstermelő kertgazdaságot létesített, ahol bolgárkertészet, szőlészet, faiskola, virágkertészet, üvegházaiban díszkertészet működött. Elnökként irányította az 1941-ben már 4000 taggal tevékenykedő Balatoni Gyümölcstermelők Országos Egyesületét, amelynek tagjai rövid idő alatt 200 ezer gyümölcsfát (mandulát, őszibarackot) ültettek. A háború végétől 1948-ig balatonarácsi villában lakott, újrakezdésként gyógynövénytermesztést és feldolgozást tervezett. 1948-ban minden vagyonát államosították, villájából hamarosan pártüdülő lett, haláláig leánya badacsonyi házában élt.

1956. május 21.

60 éve hunyt el ENGELHARDT Ferenc (Székesfehérvár, 1878. jan. 8.–Vp., 1956. máj. 21.) r. k. esperes, plébános. A középiskolát szülővárosában végezte, 1894-ben a Veszprémi Papi Szemináriumba került, majd 1898–1900 között Bécsben tanult. Először Ugodon, 1901-től Murakeresztúron káplán. 1904-ben került Veszprémbe, ahol szemináriumi tanulmányi felügyelő és a szentírástudomány helyettes tanára, 1907-tól az Angolkisasszonyok Intézetében a tanítóképző igazgatója. 1919 és 1935 között Tapolcán plébános, kerületi esperes és tanfelügyelő. 1936-tól újra szentszéki bíró, 1937 után hantai prépost, a polgári iskolák és a tanítóképzők egyházmegyei főfelügyelője. Munkássága főként Tapolcán és környékén hagyott mélyebb nyomokat. A Tapolcai Újságban az 1920–1930-as években jelentek meg írásai. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik

1991. május 21.

25 éve hunyt el FARKAS György (Mogyoród, 1908. ápr. 23.–Gödöllő, 1991. máj. 21.) jogász, politikus, helytörténész. Középparaszti családból származott, de szülei a 20-as évek végére tönkrementek. A budapesti tudományegyetemen szerzett jogi doktori oklevelet. Részt vett a KALOT megalapításában, amelynek az 1935–1939-es években vezető titkára. 1943–1945 között a KALOT első népfőiskolájának igazgatója. 1945 tavaszán, a KALOT feloszlatása után belépett a FKgP-be, 1945 és 1947 között Veszprém megye országgyűlési képviselője. 1946-tól a Magyar Parasztszövetség szervezési osztályának vezetője. 1947 nyarán átlépett a DNP-be, amelynek programjával ismét országgyűlési képviselőnek választották, 1949-ben csatlakozott Balogh páter pártjához, de a választásokon már nem indult, visszavonult a politikától. 1947-ben az Országos Szabadművelődési Tanács tagja volt. Harcolt a nagybirtokrendszer felszámolásáért. 1949-ben Mogyoródra vonult vissza. Először mezőgazdasági munkával próbálkozott, majd az Ikarus Gyárban, később az Elektromos Mérőműszerek Gyárában dolgozott. 1979-től a Gödöllői Városi Helytörténeti Gyűjtemény nyugdíjas alkalmazottjaként tudományos kutatómunkát végzett. Megírta szülőfaluja, Mogyoród történetét.

1811. május 22.

205 éve született LŐW Lipót (Cerná Hora [Csehország], 1811. máj. 22.–Szeged, 1875. okt. 13.) teológus, író. 1840-től Nagykanizsán rabbi, ahol elemi- és iparostanuló iskolát, 1842-ben egyletet is alapított. Az 1846–1850-es években Pápán, majd Szegeden rabbi. 1842-ben Pápán Magyar Zsinagóga címmel folyóiratot indított. A szabadságharcban tábori lelkészként vett részt, a bukás után rövid időre fogházba került. 1859 és 1868 között szerkesztette a Ben Chananja c. német nyelvű zsidó tudományos folyóiratot. Szorgalmazta, hogy a magyar zsidóságnak a kereskedelem mellett az iparral és a földműveléssel is kell foglalkozni. Kutatta a magyar zsidóság történetét és 1844-ben Nagykanizsán elsőként prédikált a zsinagógában magyarul. Mellszobra, Balló László alkotása a Pápai Ref. Gyűjteményben.

1911. május 22.

105 éve született DALÁNYI József, 1937-ig Lakner (írói álneve: „regős”, „animalo”) (Egeraracsa, 1911. máj. 22.–Bp., 2002. febr. 20.) tanító, tanár, népművelő. 1930-ban a Csurgói Tanítóképzőben végzett. 1935–1936-ban az Esztergomi Egyházi Karnagyképzőben, 1944-ben a Budapesti Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet. 1930–1931-ben Pacsán helyettes tanító, az 1931–1934-es években az Egyházasfalui Népfőiskolán (Sopron megye) tanító, 1935 és 1949 között Ajkán kántortanító, karnagy, igazgató, 1943-tól 1957-ig Szentkirályszabadján tanár, népművelő. 1958 és 1963 között segédmunkás a veszprémi téglagyárban, a Nyugat-dunántúli Vízügynél, és a Heim Pál Gyermekkórházban. 1963-tól 1973-ig Vörösberényben és Gyulafirátóton tanár, népművelő. Sokáig Balatonalmádiban élt családjával. 1946–1947-ben a Veszprém Megyei Pedagógus Szakszervezet titkára. Kutatási területe a cigány folklór. Több újságban, folyóiratban, antológiában jelentek meg honismereti, cigány-folklórral kapcsolatos elbeszélései, cikkei. 1964-ben Kiváló Népművelő, 1994-ben Ajka Város Díszpolgára kitüntetést kapott.

1921. május 22.

95 éve született PRISZTÁCS László (Bp., 1921. máj. 22.–Bp., 2005. dec. 22.) népművelő, intézményvezető. Apja: Prisztács Miklós építész, építési vállalkozó. 1943-ban a Székesfővárosi Mezőgazdasági Középiskolában, 1962-ben a Budapesti SZOT népművelői iskola 5 hónapos tanfolyamán végzett. 1943-tól 1949-ig az Országos Földhitel Intézet mezőgazdasági osztályának munkatársa, Budapesten. Közben 1944-től katona, majd 1945. márc. 3o.–1948. szept. 15-ig a Szovjetunióban hadifogoly. 1949-ben segédagronómus, majd agronómus a Küngösi Állami Gazdaságban. 1959 és 1985 között igazgató a berhidai Rózsa Ferenc Művelődési Házban. Az 1959. okt. 1-től az épülő, majd az 1960. aug. 20-án felavatott Rózsa Ferenc Művelődési Ház igazgatójaként, 26 év alatt számos tanfolyam, előadás, ill. egyéb művészi és szórakoztató műsor létrehozója, szervezője. Díjak, kitüntetések: 1976 Miniszteri Dicséret. 1985 Szocialista Kultúráért. 1999 Berhidáért kitüntetés.

1796. május 23.

220 éve született STINGL Vince Ferenc (Sopron, 1796. máj. 23.–1850 k.) keramikus, porcelángyáros. A Herendi Porcelángyár alapítója. 1814-ben Pápán telepedett le és kártyafestőként dolgozott. A Tatai Schlögel Gyár élére 23 éves korában került és kőedénygyártással próbálkozott. A bérletbe minden vagyonát beleölte, és 1824-ben szegényen hagyta el Tatát. 1825-ben Herendre költözött, 1826-ban a Miklós-kúria épületében kerámiaüzemet létesített. A következő négy év alatt három és félezer forintot fordított a herendi gyár fejlesztésére. 1840-ben Fischer Mór kiszorította innen, feltehetően Pápára ment, majd 1846 augusztusától 1847. augusztus 25-ig a Városlődi Kőedénygyárban művezetőként találkozunk nevével. Ezután nyoma veszett. Egyes adatokból arra lehet következtetni, hogy élete utolsó éveiben kocsmárosként működött. A Herendi Porcelángyár udvarán látható fehér márványból, a múzeummal szemben pedig bronzból készült mellszobra, Hanzély Jenő, valamint Ilona Barth és Karl Barth alkotása.

1841. május 24.

175 éve született DEVECSERI Ignác, 1886-ig Lőwig (Devecser, 1841. máj. 24.–Bp., 1899. júl. 26.) újságíró. Orvosnak készült, a bécsi egyetemen tanult. Az 1860-as években a Neues Wiener Journalba tárcákat írt és novellákat fordított. A bécsi politikai és társadalmi életről tudósította a Fővárosi Lapokat. Évtizedekig volt szerkesztője a Politisches Volksblattnak, 1875-től haláláig tudósítója a Neues Pester Journalnak. A tiszaeszlári per idején (1883) Eötvös Károly mellett tudósítóként működött. Kötetre való írása jelent meg zsidó folyóiratokban.

1846. május 24.

170 éve született Üchtritz Zsigmond (Marcaltő, 1846. máj. 24.–Bp., 1925. ápr. 16.) földbirtokos, országgyűlési képviselő. Atyja német volt, de az 1848–1849. évi szabadságharcban a magyar hadseregben küzdött. Fia már egészen itt telepedett meg, s Veszprém vármegyei birtokain gazdasággal foglalkozott. A Lovarda Egyletnek, a Nemzeti Kaszinónak választmányi tagja. 1878-ban az ugodi, 1884-ben a körmendi kerület kormánypárti programmal országgyűlési képviselőnek választotta. 1894. jún. 11-én a Főrendiház élethossziglani tagjának nevezték ki; a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak tagja. Évtizedekig Magyarország egyik legnagyobb telivértenyésztője volt.

1986. május 24.

30 éve hunyt el RUZSINSZKY István (Váchartyán, 1919. júl. 2.–Csopak, 1986. máj. 24.) bányamérnök. Az elemi iskolát Tatbányán, a gimnáziumot Tatán végezte. 1948-ban a Műegyetem soproni karán szerzett bányamérnöki oklevelet. Közben 1944-től gyakornokként az egyetemen dolgozott. Mérnökként először az olajiparban, majd Komlón, Várpalotán, Dudaron, Pusztavámon dolgozott. 1957-ben a Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt igazgatósága az Ajkai Bányák főmérnöki teendőinek ellátásával bízta meg. 1974-től 1980-ig, nyugdíjazásáig a vállalat központjában a szervezési osztályt vezette. Nevéhez fűződik Pusztavámon az Iker-akna fejlesztése, a csukatói üzemkoncentráció létrehozása. Az Ajkai Bányáknál az Ármin-akna élettartamának növelését szolgáló rekonstrukciós munkák megvalósítása, a jövesztési- és rakodási technológiák fejlesztése. Ajkai működésének egyik kimagasló eredménye az Ajkai Bányászati Múzeum létrehozása. Számos kitüntetéssel ismerték el munkásságát.

1891. május 25.

125 éve született FUTÓ Dezső (Gecse, 1891. máj. 25.–Lengyeltóti, 1959. ápr. 15.) r. k. esperes, szerkesztő. Apja: Futó István kovácsmester. A teológiát Veszprémben végezte, 1915. június 14-én szentelték pappá. Somogysámsonban káplán, majd Felső-Iszkázon, Vaszaron, Zalaszentgróton, Kaposváron, 1930 után Lengyeltótiban lelkész. 1932-től a somogyvári kerület tanfelügyelője, 1940 után esperese. 1925 és 1930 között szerkesztette a Kaposvári Katolikus Értesítő c. lapot.

1906. május 25.

110 éve született CSEPREGHYNÉ MEZNERICS Ilona (Szabadka, 1906. máj. 25.–Bp., 1977. jan. 14.) paleontológus. A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1952), doktora (1957). 1929-ben a budapesti egyetemen fizika–kémia szakos tanári, 1930-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1931 és 1934 között Bécsben tanult és kutatott. 1935-től 1939-ig középiskolai tanár. 1939-től a Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Ásványtárának munkatársa, 1951-től haláláig vezetője. Tudományos munkássága főleg a harmad időszaki puhatestűek feldolgozására irányult. A Bakonnyal foglalkozó dolgozataiban Ajka, Bakonybél, Bakonynána, Pénzeskút, Sümeg, Szentgál, Várpalota, Zirc és a Somló-hegy területéről közölt értékes adatokat.

2001. május 25.

15 éve halt meg LOHRMANN Ervinné, Pilter Mária (Somlóvásárhely, 1930. jún. 12.–Zirc, 2001. máj. 25.) tanár. Négy polgári után, 1950-ben a celldömölki gimnáziumban érettségizett. Később megszerezte a közgazdasági technikumi érettségit, majd befejezte a faipari egyetemet. 1969-ben a budapesti műegyetemen szerzett oklevelet. Dolgozott laboránsként, műszaki rajzolóként, majd a Zirci Szakmunkásképzőben tanított. 1976 után tíz évig a veszprémi Táncsics Mihály Szakmunkásképző mérnök-tanára volt. Pedagógiai és más tárgyú írásai a Megyei Pedagógiai Körkép, a Szakmunkásnevelés és az Erdő c. folyóiratokban és iskolai évkönyvekben jelentek meg.

2001. május 26.

15 éve halt meg BALLÓK Bertalan (Láca [Zemplén vm.], 1925. júl. 27.–Bf., 2001. máj. 26.) agrármérnök, hivatalvezető. 1954-ben Novocserkászk (Szovjetunió) Állatorvosi Egyetemének állattenyésztési fakultásán szerzett oklevelet. 1945 előtt napszámos, 1954–1955-ben a Somlóvásárhelyi Állami Gazdaság igazgatója, 1955 és 1975 között a Devecseri, majd Ajkai Járási Tanács elnöke, 1975-től 1985-ig a Veszprém Megyei Földhivatal vezetője. 1985-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, később a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta.

1886. május 26.

 130 éve mutatták be először az addig ismeretlen labdarúgást Veszprémben.

 1916. május 27.

100 éve született KERÉNYI Imre (Pápa, 1916. máj. 27.–Bp., 1965. júl. 14.) orvos, sebész, tüdőgyógyász. Az orvostudományok kandidátusa (1960). A budapesti tudományegyetemen 1941-ben általános orvosi oklevelet szerzett, 1946-ban sebész, 1947-ben műtősebész, 1959-ben tüdősebész szakorvosi vizsgát tett. 1940 és 1945 között a Mosonmagyaróvári Kórház sebészeti osztályán alorvos, 1956-ig a budapesti tudományegyetem Sebészeti Klinikáján tanársegéd, majd a MÁV Tüdőgyógyintézetében osztályvezető főorvos, igazgató helyettes. A modern tüdősebészet egyik magyarországi megteremtője. Számos új sebészeti műtéti eljárás bevetője. Elsőként mutatott rá a mellkasi nyirokcsomók pathogenetikai feltárására. Szaktanulmányai főként a Magyar Sebészetcímű folyóiratban és szakmai kötetekben jelentek meg.

1981. május 27.

35 éve hunyt el PILINSZKY János (Bp., 1921. nov. 27.–Bp., 1981. máj. 27.) író, költő. Budapesten érettségizett, ott járt egyetemre is, jogot, magyar irodalmat is művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első verseit 1938–1939-ben a Napkelet, az Élet és a Vigília közölte. 1947–1948-ban az Újhold társszerkesztője, nevét joggal sorolják az újholdasok köréhez, de erős szellemi kötődések fűzték más csoportosulásokhoz is. 1947-ben a Trapéz és Korlát c. kis kötetével elnyerte a Baumgarten-díjat. 1949 után a verseit nem jelentették meg, ekkor verses meséket írt. A hatvanas évektől ismét publikálhatott, a folyóiratok örömmel fogadták verseit és műfordításait. Veszprém megye több településével állt kapcsolatban. Fiatal korában, 1931 és 1944 között rendszeresen Balatonkenesén nyaralt, ahol a családnak villája volt. A község általános iskolája 1996 végén felvette nevét. Gyakran vendégeskedett Lipták Gáborék balatonfüredi házában. A Balatoni Panteonban 1986 óta tábla őrzi emlékét. 1980-ban Kossuth-díjat kapott.

1821. május 28.

195 éve született SZUPER Károly (Kiskunhalas, 1821. máj. 28.–Bp., 1892. szept. 18.) író, színművész. Fekete Gábor társulatában, műkedvelőként lépett színpadra, 1839-ben Szabadkán már szerződtetett színész. 1842–1843-ban Székesfehérvárott és Kecskeméten Petőfi színésztársa. 1848 márciusában, Veszprémben időzött, ismét találkozott az ugyancsak itt tartózkodó Petőfi Sándorral. Ezt is megörökítette kétes hitelű naplójában. A szabadságharcban honvédként harcolt, majd önálló társulatot alapított, amellyel járta az országot, főleg a Dunántúlt. Sok bujdosó honvédszínész nála talált menedéket. Idősebb korában fővárosi színházaknál és az Országos Színészegyesületnél pénztáros.

1926. május 29.

90 éve halt meg VÁZSONYI Vilmos, Weiszfeld (Sümeg, 1868. márc. 22.–Baden [Németország], 1926. máj. 29.) jogász, miniszter, politikus. Vázsonyi Jenő öccse. A budapesti egyetemen jogot végzett, majd ügyvédként dolgozott. 1894-ben megalapította a Demokratikus Kört és még ugyanabban az évben bekerült Budapest törvényhatóságába. 1901-ben Demokrata-párti programmal országgyűlési képviselő. 1904-ben a vasutassztrájk idején a sztrájkolók és a kormány közötti tárgyalásokat vezette, majd a perbe fogott vasutasok védelmét látta el. 1917–1918-ban igazságügy-miniszter két kormányban is. Fellépett a háborúellenes és a forradalmi mozgalmak ellen. Az őszirózsás forradalom napján emigrált, csak az ellenforradalom hatalomra jutása után tért haza. Az újjászervezett Nemzeti Demokrata Polgári Párttal a legitimistákat támogatta. 1924-ben már a baloldali ellenzék egy részét összefogó Demokrata Blokk létrehozásában és tevékenységében is közreműködött. A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője, emiatt soviniszta körök részéről súlyos támadások érték.

1991. május 29.

25 éve hunyt el ZÁKONYI Ferenc, 1933-ig Gruber (Romonya, 1909. aug. 28.–Bf., 1991. máj. 29.) hivatalvezető, író, helytörténeti kutató. Középiskoláit Pécsett végezte, ugyanott 1936-ban jogi diplomát szerzett, majd 1937-ben államtudományból doktorált. Siófokon nevelkedett, ott ismerte meg a Balaton és vidékének életét, vált a táj múltjának és művelődéstörténetének szenvedélyes kutatójává. 1937 és 1950 között segédjegyző, majd főjegyző Balatonszabadiban, Mezőkomáromban, Berhidán és Siófokon. Siófoki Füzetek címen kiadványsorozatot indított. Molnár István táncművésszel Balatoni Népfőiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-tól 1949-ig működött. 1947-ben Siófokon az idegenforgalmi hivatalt segített létrehozni. 1951-ben Balatonfüredre költözött és itt az év március 1-jétől életre hívta a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalt, amelynek nyugdíjaztatásáig, 1970. január 1-ig vezetője volt. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, műemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megye, a Bakony és a Balaton településeinek többségében. Legjelentősebb munkája a Balatonfüred c. monográfia. Balatonfüreden utcanév, a füredi Balatoni Panteonban, és Siófokon, a Szabadság téren tábla őrzi emlékét. Balatonfüred és Siófok díszpolgára, a Pro Turismo kitüntetés birtokosa. A balatonarácsi ref. temetőben nyugszik.

1996. május 29.

20 éve halt meg Kollega Tarsoly Sándor (Magyarhomorog, 1912. szept. 10.–Bp., 1996. máj. 29.) tanár, levéltáros. 1941-ben a budapesti tudományegyetemen történelem–latin szakos tanári oklevelet szerzett, 1942-ben levéltáros szakvizsgát tett, 1948-ban jogtudományi doktori oklevelet szerzett. 1941–1942-ben a Magyar Országos Levéltár gyakornoka, 1942 és 1950 között Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye allevéltárnoka, közben 1944–1945-ben frontszolgálatot teljesített, majd két évig hadifogságban volt. 1950-től 1954-ig a Hajdú–Bihar Megyei Levéltár, az 1954–1956-os években a Szabolcs–Szatmár Megyei Levéltár, 1956–1957-ben a Zala Megyei Levéltár vezetője. A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban 1959–1962 között, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban 1962 és 1968 között tanított. A Magyar Országos Levéltár levéltárosa 1969-ben. A Bánki Donát Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanára az 1970–1972-es években.

1786. május 30.

230 éve született FÁY András (Kohány [Zemplén vm.], 1786. máj. 30.–Pest, 1864. júl. 26.) író, politikus. A magyar reformkorszak irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik markáns egyénisége. Igen korán, még Széchenyi előtt felismerte gazdasági és kulturális elmaradottságunk okait, később pedig lelkesen csatlakozott a nagy reformerhez. Létrehozta a Pesti Első Hazai Takarékpénztárt. Balatonfüreden töltött egy nyarat, 1822 és 1825 között, ahol megismerkedett a dunántúli írókkal. A balatonfüredi gyógyvíz lelkes hívévé vált. Irodalmi alkotásaiban megőrizte a Balaton-felvidék tündérmeséit. (Sió, a Balaton tündére.) Balatonfüreden utca és két emléktábla őrzi nevét: egyiket a Balatoni Panteonban, a másikat a Siske u. 1. sz. ház falán helyezték el. Ajkán lakótelep vette fel nevét, az Ifjúság utcában tábla őrzi emlékét.

1901. május 31.

115 éve halt meg MIHÁLDY István (Buzsák, 1833. dec. 16.–Győr, 1901. máj. 31.) r. k. lelkész, régész. Veszprémben tanult, 1857-ben ott szentelték pappá. Először Csóton segédlelkész, 1861-től Pápateszéren szolgált. 1865-től Bakonyszentlászlón lelkész. Egy győri tudósítás szerint a falu népének valóságos atyja volt. Első ásatásokat Bakonyszentlászló határában, a Sándormajori Csikóvárban folytatott. Az itt gyűjtött romai kori leleteket a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 1870-ben a Cuhától 20 ölnyire tárt fel római sírt. 1875-ben Rómer Flórissal együtt Bakonyszücsön dolgozott, majd Bakonybél határában halomsírt tárt fel. Megyéjén kívül Győr és Komárom megyékben végzett gyűjtéseket. Gyűjteményének tárgyai 84 község határából, 140 lelőhelyről származtak. 1903-ban a Veszprém Megyei Múzeumegylet kapta meg a gyűjtemény nagyobb részét, a megyéből származó leleteket, ezzel egyik megalapozója volt a veszprémi múzeumnak. Győrben temették.

1926. május 31.

90 éve halt meg EITNER Zsigmond (Sümeg, 1862. júl. 20.–Sümeg, 1926. máj. 31.) zalai főispán. Eitner Sándor nagyobbik fia, aki szülővárosában és Grazban tanult. A kereskedelmi akadémiát befejezve hosszabb külföldi tanulmányúton vett részt, tudatosan készülve a politikusi pályára. 1901-től 16 éven át a zalaszentgróti kerület országgyűlési képviselője. 1920-ban Zala megye kormánybiztos-főispáni tisztségét is ellátta. Elnöke volt a Sümegi Önképzőkörnek és a Takarékpénztárnak. Modernizáltatta a Ramasetter Vince által épített általános iskolát és az óvodát. Sümegen a Kossuth u. 21. sz. házon tábla őrzi emlékét. 


 

Június

 

2006. június

10 éve Brusznyai Árpád posztumusz Magyar Örökség–díjat kapott.

1921. június 1.

95 éve született DOBOS Lajos (Bp., 1921. jún. 1.–Bp., 2012. jan. 15.) festőművész. Apja: Dobos Sándor műbútorasztalos. Felesége: Malinger Gizella vegyész. 1940-ben Budapesten, a Szent László Gimnáziumban érettségizett, 1944-ben az Iparrajziskolában végzett. 1946 után vett részt különféle bel- és külföldi kiállításokon. 1969–1972 között vezette az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium képzőművész szakkörét. Tematikailag a Balaton és környéke állt érdeklődése középpontjában, de festett portrét, csendéletet, aktot is. Negyvennél több arcképet készített a Várpalotai Vegyészeti Múzeum számára a magyar vegyészeti tudomány és ipar nagyjairól. Munkái számos külföldi (Ausztria, Olaszország, Németország, Hollandia, Svédország, Finnország, Anglia, USA, Izrael és Ausztrália) gyűjteményeibe is bekerültek. Egyéni gyűjteményes kiállítása több alkalommal volt Magyarországon, három Olaszországban, valamint 1997-ben az USA-beli Dallasban. Csoportos szereplései hazánkban a Hódmezővásárhelyi Tárlatokon, az egri Aquarell Biennálékon és a Balatoni Tárlatokon, külföldön Olaszországban (Arco, Tenno, Ferrara, Bolzano) és az USA-ban (Memphis, Houston) voltak. 1955 óta tagja a Képzőművészeti Alapnak, majd utódjának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, és a Magyar Akvarellfestők Társaságának. Díjak, kitüntetések: 1970 Bp. Művészi és Oktatási Tevékenységéért plakett. 1991 Balatoni Tárlat díja.

1931. június 1.

85 éve született GÁL Zsigmond, Gaál (Zsáka, 1931. jún. 1.–Ajka, 1993. jan. 16.) tanár, festőművész. Érettségi után a debreceni tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. 1954-től Kabán tanított. 1957-ben és 1968-ban politikai okokból elítélték. 1963-tól Ajkán kollégiumi nevelő, bányász, könyvtáros, gépkezelő, villanyszerelő, stb. 1975-től nyugdíjazásáig tanár Ajkán a Bánki Donát Műszaki Középiskolában. 1954-től vett részt gyűjteményes tárlatokon (Debrecen, Párizs, Ajka, Pápa, Veszprém, Csepel, stb.). Első önálló kiállítását Ajkán rendezte 1969-ben. 1992-ben újabb önálló tárlaton mutatkozott be Veszprémben és Ajkán

1946. június 1.

70 éve halt meg BERKES József, 1930-ig Varanics (Tóváros, 1895. szept. 3.–Tata, 1946. jún. 1.) piarista tanár, író. 1913-ban lépett a kegyes tanító rendbe, 1920-ban szentelték pappá. 1919–1920-ban Temesváron, 1926 után Veszprémben tanár. Tatán és Sátoraljaújhelyen is tanított. Útleírásokat, tárcákat és a cserkészéletet népszerűsítő írásokat jelentetett meg a helyi sajtóban és az iskolai értesítőkben.

1991. június 1.

25 éve hunyt el SOÓS Árpád (Bp., 1912. szept. 20.–Bp., 1991. jún. 1.) zoológus, muzeológus. Az állatok iránti érdeklődést apjától, az egyik legnagyobb magyar zoológustól, Soós Lajostól örökölte. A budapesti Eötvös József Reáliskola elvégzése után 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát. 1935-től 1939-ig fizetés nélküli asszisztens a budapesti tudományegyetem állattani tanszékén. 1940-től a Budapesti Természettudományi Múzeumban dolgozott, ahol eleinte a féreggyűjtemény, később a légy-gyűjtemény, végül a poloskagyűjtemény vezetője. Mindhárom állatcsoport kutatásában kiemelkedő eredményeket ért el, de tevékenysége kiterjedt a puhatestűek vizsgálatára is. Legjelentősebb munkája a 14 kötetes palearktikus légykatalógus (Catalogue of Palaearctic Diptera), melynek befejezése már szerkesztőtársa, Papp László nevéhez fűződik. Tudományos pályájának főleg a kezdeti szakaszában szoros kapcsolatot tartott a Tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézettel, ekkor jelentek meg első Veszprém megyei vonatkozású cikkei. Az 1950-es évek elején aktívan közreműködött a Balaton partvidékén folyó szúnyogkutatásban, melynek eredményeit Mihályi Ferenccel és más szerzőkkel együtt publikálták.

1876. június 2.

140 éve született SCHENK Jakab, Vönöczky (Óverbász [Verbász, Szerbia], 1876. jún. 2.–Kőszeg, 1945. febr. 22.) zoológus, ornitológus. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron kezdte, 1899-ben Budapesten fejezte be. Matematikusnak indult, Herman Ottó ösztönzésére kezdett ornitológiával foglalkozni. 1898-tól a Madártani Intézet asszisztense, 1927-ben helyettes igazgató, 1933-tól főigazgató. A madárvonulásokkal kapcsolatos kutatásai szereztek számára általános elismerést. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. Tevékenységének köszönhető a Kis-balatoni kócsagtelep megmentése. Élete végén a magyar solymászat történetével foglalkozott. 1905-től szerkesztette az Aquila c. folyóiratot. 1912-ben Ábrahámhegyen kis szőlőt és présházat vásárolt, gazdag irodalmi munkásságának jelentős része itt kapott végleges formát.

1871. június 3.

145 éve született HORÁNSZKY Lajos, hórai és tótfalusi (Szolnok, 1871. jún. 3.–Bp., 1944. dec. 28.) politikus. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián végzett, majd Hamburgban, Berlinben, Párizsban és Bécsben különböző pénzintézetek alkalmazottja. 1895-től az újonnan alapított Magyar Agrár- és Járadékbank munkatársa. 1901 és 1905 között a Szabadelvű Párt programjával Veszprém város országgyűlési képviselője. 1910-ben részt vett a szabadelvű-párti politikusokat összefogó Nemzeti Munkapárt létrehozásában. Az 1. világháború után visszavonult a politikától. 1926-tól a Kisfaludy Társaság rendes tagja. Írt Batthyány Lajosról, Grünwald Béláról, Munkácsy Mihályról, Liszt Ferencről, Tisza Istvánról, Illésházy Istvánról, Beöthy Zsoltról. Magyar írók műveinek első kiadásából, értékes képekből és metszetekből álló gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezték el. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

1991. június 3.

25 éve hunyt el KOVÁCS József (Deresk [Szlovákia], 1926. okt. 22.–Zirc, 1991. jún. 3.) könyvtáros. A polgári iskolát Rimaszombatban végezte, majd hét évig a horácsi körjegyzőségen dolgozott, de hiányos szlovák nyelvtudására hivatkozva elbocsátották. 1946-ban áttelepült Magyarországra, az Ózdi Vasgyárban fizikai munkát vállalt. Itt végezte a dolgozók gimnáziumát, 1953-ban a Budapesti Pedagógiai Főiskolán könyvtárosi oklevelet szerzett. A Népkönyvtári Központba, annak megszűnése után az OSZK-ba került. 1959-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1959-ben kinevezték a zirci Reguly Antal Műemlékkönyvtár vezetőjének. A gyűjtemény megőrzését és feltárását tekintette elsődleges feladatának. Kiállításokat, tárlatokat szervezett, Keresztury Dezső és Képes Géza aktív közreműködésére támaszkodva bemutatta Reguly Antal életművét. Tagja volt a járási és nagyközségi (1984 után városi) párt és állami vezető testületeknek. Munkáját és közéleti–politikai tevékenységét több kitüntetéssel ismerték el.

1991. június 3.

25 éve halt meg RADNAI Lóránt (Bp., 1914. máj. 11.–Bp., 1991. jún. 3.) építészmérnök. Apja: Radnai Béla József szobrász, a Képzőművészeti Főiskola tanára. Budapesten a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd a József Nádor Műegyetemen építészmérnöki diplomát szerzett. Ugyanitt nyert Wellisch-pályázatot és Alpár-érmet. Wälder Gyula tanár irodájában kezdett dolgozni, s az ő ókori tanszékén lett tanársegéd. Két évig hallgatta Alföldi András ókori régészeti előadásait. Doktori oklevelét is a görög építészettörténet tárgyköréből írta. Számos városrendezési tervpályázat résztvevője volt, több magánépületet és néhány középületet is tervezett. Több budavári lakóépület helyreállítása, a várpalotai várat környező épületek tervezése is munkásságának része. Számos építészeti szakcikket írt. Társszerzője is illusztrátora az 1956-ban megjelent Várpalota című kötetnek.

2006. június 3.

10 éve hunyt el STAROSOLSZKY Ödön (Vp., 1931. dec. 26.–Bp., 2006. jún. 3.) vezérigazgató, egyetemi tanár, építőmérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1967), doktora (1995). 1944-ben a Szatmárnémeti Királyi K. Gimnáziumban tanult, 1950-ben a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a BME Építőmérnöki Karán oklevelet, 1968-ban egyetemi doktori címet kapott. 1963 és 1967 között MTA Aspiráns. 1954-től a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben mérnök, tudományos főmunkatárs, 1962-től osztály- majd főosztályvezető. 1971-től az Országos Vízügyi Hivatal, Bp., főosztályvezető helyettes, főosztályvezető. 1976-tól a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Bp., igazgató, 1989-től főigazgató helyettes, főigazgató, 1991-től vezérigazgató, kutató professzor. 1962 és 1971 között, másodállásban a BME adjunktusa. 1996-tól a Magyar Hidrológiai Társaság Nemzetközi Bizottság, majd a Társaság elnöke. 1991 és 1996 között az MTA Vízgazdálkodás-tudományi Bizottság elnöke, a Hidrológiai Bizottság, a Köztestület, a Műszaki Tudományok Osztálya, az Akkreditációs Bizottság, a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetség tagja, majd a Szövetség Tanácsának tagja, a Szövetség alelnöke. A Jég Szakosztály elnöke 1975 és 1982 között, 1997-től a Szövetség tiszteleti tagja. 1972-től a Meteorológiai Világszervezet Hidrológiai Bizottság tagja, 1980-1984-es években alelnöke, 1984 és 1993 között elnöke. Az UNESCO IHP munkacsoport és a Magyar Nemzeti Bizottság tagja. A vízgazdálkodás, hidrológia, hidraulika témákat kutatta. Díjak, kitüntetések: 1984., 1992 Vásárhelyi Pál-díj. 1988 Eötvös-díj. 1994 A Magyar Köztársaság Középkeresztje. 1997 Akadémiai Díj. 1998 Kvassay Jenő-díj. 2000 Széchenyi-díj. Nemzetközi szakértő tevékenységet végzett az ENSZ részére több országban: Srí Lankán, Nigériában, Indiában, Egyiptomban. Vendégkutató volt Norvégiában, ahol a jégről jelent meg könyve. Mintegy 200 cikk szerzője. Munkássága során mintegy 30 kötetet szerkesztett. Rendszeres jegyzetírója a nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamoknak.

1891. június 4.

125 éve született LÓCZY Lajos, ifj. (Bp., 1891. jún. 4.–Rio de Janeiro [Brazília], 1980. jún. 5.) geológus, tanár. Egyetemi tanulmányait Zürichben végezte, ahol 1914-ben doktori diplomát kapott. A budapesti tudományegyetem földtani tanszékén tanársegéd, majd 1919-ben a tektonika magántanára. Az 1932–1948-as években a Földtani Intézet igazgatója. Külföldi szakértői tevékenységet 1920 és 1961 között mintegy 17 országban végzett. Életének utolsó két évtizedében hasadóanyag-kutatással foglalkozott. 1931 nyarán kezdte meg Balatonfüred határában a Lapos-telek és a Vörösföldek nevű dűlők részletes felmérését. Meghatározta a füredi szénsavas mező kiterjedését, savanyúvíz-előfordulások után kutatott. Több mint 90 közleménye jelent meg.

1946. június 4.

70 éve hunyt el SIMONYI-SEMADAM Sándor (Csesznek, 1864. márc. 23.–Bp., 1946. jún. 4.) jogász, miniszterelnök. Jogi doktori oklevelet szerzett, majd ügyvédi vizsgát tett és Budapesten ügyvédi irodát nyitott. 1901-ben néppárti programmal országgyűlési képviselő. A Tanácsköztársaság leverése után az első nemzetgyűlés elnöke. Horthy Miklós kormányzóvá választása után, 1920. március 15-étől július 19-ig miniszterelnök. Ideiglenesen betöltötte a belügyi és a külügyi tárca vezetését is. 1921 tavaszán, az első királypuccs után belépett a Kisgazdapártba, egy év múlva visszavonult a politikai tevékenységtől. A négytagú Országos Pénzügyi Tanács tagjává nevezték ki, 1932-től a Magyar Jelzálog Hitelbank kormánybiztosa volt. Sírja a Farkasréti temetőben.

1951. június 4.

65 éve halt meg KÖRMENDY-ÉKES Lajos (Dég, 1876. dec. 14.–Bp., 1951. jún. 4.) főispán. Apja a Festetics-féle uradalom jószágigazgatója volt. A budapesi tudományegyetemen jog- és államtudományból doktorált. Közigazgatási pályáját Kassán kezdte, ahol a postaigazgatóság fogalmazója, 1906-tól városi kulturtanácsos volt. 1920-ban a cseh parlamentbe nemzetgyűlési képviselőnek választották. A magyar kisebbség jogaiért folytatott harcban szembekerült a cseh kormánnyal, megfosztották mandátumától és állampolgárságától is, kiutasították Kassáról. 1926. augusztus 15-én nevezték ki Veszprém megye főispánjává, és 1931-ig töltötte be ezt a tisztséget. A Balatoni Intézőbizottság megszervezője, az első balatoni fürdőigazgatási szabályrendelet megalkotója, Veszprém vármegye és a Balaton-vidék villamosításának kezdeményezője és megindítója. Irodalmi és publicisztikai munkásságot is folytatott, 1914-ben, Mozi címmel önálló munkája jelent meg. Nyugdíjasként Mátyásföldön telepedett le. Sírja a Rákoskeresztúri temetőben van.

1976. június 4.

40 éve hunyt el LATINOVITS Zoltán (Bp., 1931. szept. 9. – Balatonszárszó, 1976. jún. 4.) színművész. A magyar színjátszás és versmondás kiemelkedő egyénisége. A József Attila Gimnáziumban érettségizett, utána asztalos-tanuló, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. Közben öntevékeny színjátszó kör tagja. 1956-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. Segédszínész Debrecenben, de rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt, nemsokára már vezető színész Miskolcon. 1962-től a Vígszínház tagja. 1971 és 1973 között a Veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Több mint ötven filmben játszott. Szenvedélyes hangú, egyéni írásaival a művészet az egyéniség szabadságáért emelt szót. 1975-től Érdemes Művész, 1966-ban Jászai-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat kapott. Mellszobrát 2011. szeptember 8-án avatták Veszprémben, a Latinovits–Bujtor Játékszínben.

1921. június 5.

95 éve született LANTOS Magda (Vp., 1921. jún. 5.–Vp., 1985. júl. 8.) zenetanár, zongoraművész. Szülővárosa zeneiskolájában kezdte zenei tanulmányait. Tizenhat éves korában a Zeneakadémián tanult, ahol 1940-ben, Keéry Szántó Imre és Weiner Leó tanítványaként végzett, 1959-ben zongora szakon újabb diplomát szerzett. 1940-ben Veszprémbe visszakerülve a megkülönböztető törvények miatt állást nem kaphatott, így magánúton tanított. 1944 nyarán szüleivel gettóba vitték, majd Auschwitzba deportálták, ahol hozzátartozóit és rokonainak többségét elpusztították. 1951-től a Veszprémi Tanítóképzőben, 1953-tól 1983-ig, nyugállományba vonulásáig a Csermák Antal Zeneiskolában tanított. Részt vett Veszprém Város Vegyeskara és a Szimfonikus Zenekar munkájában, ahol énekelt is. Gyakran szerepelt zongorakísérőként és szólistaként Veszprémben a Kállai Gimnázium együttese, a Liszt Ferenc Kórus, az Ajkai Vegyeskar és a Zirci Munkáskórus fellépésein. Évekig Ajkán is tanított. Szakfelügyelőként és szakszervezeti elnökként aktív irányítója és résztvevője volt a megye zenei életének. A Petőfi Színházban több zenés darab betanítását, és zongorakíséretét vállalta. Kezdeményezésére 1965-ben alakult meg a Veszprémi Zongoraötös. Számos tanítványa tanárként és művészként Veszprémben, hazánkban és a nagyvilágban képviseli a magyar zenekultúrát. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: többek között 1956-ban Kiváló Dolgozó, 1971-ben és 1976-ban Szocialista Kultúráért, 1975-ben Veszprém Városért és 1977-ben Veszprém Megyéért arany fokozatát, 1981-ben a Bartók Béla jubileumi emlékplakettet, 1983-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. A veszprémi Csermák Antal Zeneiskola 1989-től kiemelt rendezvényként ~ Megyei zongoraversenyt szervez. Az iskola előcsarnokában 2006. április 4-től tábla őrzi a zongoratanárnő emlékét. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1801. június 6.

215 éve halt meg CSAPODY Lajos, zalalövői (Petőfalva, 1729. okt. 9.–Vp., 1801. jún. 6.) r. k. nagyprépost. Középiskoláit egyik felvidéki jezsuita gimnáziumban végezte, filozófiát Nagyszombatban tanult, ahol magiszterré is avatták. 1747-ben Trencsénben lépett be a jezsuita rendbe, ahol a teológia doktora címet is megszerezte. Budán, majd Nagyszombatban tanított, a rend feloszlatása után pedig az esztergomi főegyházmegye szolgálatába lépett. Bajzáth József püspök 1777. március 17-én hantai préposttá és veszprémi mesterkanonokká nevezte ki. 1780-tól nagyprépost, 1783-tól pedig a veszprémi szeminárium felügyelője, 1801-ig helyettes igazgatója. 1792-ben Baernkopf Ignác pozsonyi kanonokkal folytatott vitában védelmére kelt a veszprémi püspök királyné-koronázási jogának. Több latin nyelvű egyházi munkája jelent meg. A veszprémi Szent Mihály-székesegyházban temették.

1866. június 6.

150 éve született KERÉNYI Andor (Vp., 1866. jún. 6.–Balatonalmádi, 1944. nov. 19.) főszolgabíró, író, költő. Kerényi Károlynak, Veszprém vármegye egykori főorvosának fia. Jogi tanulmányai befejezése után Veszprém vármegye szolgálatába állt. Volt aljegyző, szolgabíró, árvaszéki ülnök, 1902 után a Veszprémi járás főszolgabírója. Humoros tárcái és karcolatai, nagyrészt az életből ellesett vidám jelenetei 1888-tól a dunántúli lapokban jelentek meg. Írt humoros költeményeket és komoly ünnepi beszédeket is. A Veszprém c. lapnak hosszabb ideig állandó munkatársa volt.

1881. június 6.

135 éve született ERDÉLYI Ernő, 1902-ig Hirsch (Külsővat, 1881. jún. 6.–?) újságíró. Technikusi végzettség után lett újságíró. 1910-ben megalapította és szerkesztette a Fonó- és Szövőipar c. folyóiratot, 1921-ben pedig Szlovákiában a Reggel című napilapot, amelynek évekig főszerkesztője volt. Később Budapesten újságíró.

1886. június 6.

130 éve született BAJCSY-ZSILINSZKY Endre (Szarvas, 1886. jún. 6.–Sopronkőhida, 1944. dec. 24.) politikus, újságíró. A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban tanult, minden tárgyból (magyar nyelv, latin, görög, német) jelesre érettségizett, így részesült a bányai evangélikus egyházkerület ösztöndíjából. Az érettségit követően egyetemi tanulmányait 1904 őszétől Kolozsvárott a Ferenc József Tudományegyetem jogi karán folytatta. Két szemesztert a lipcsei és heidelbergi egyetemen töltött. 1908. április 24-én megszerezte az államtudományi, majd december 5-én a jogtudományi doktorátust. A háború kitöréséig főispáni titkár volt a Felvidéken. 1909 őszén bevonult a bécsi 1. császári és királyi huszárezredhez, ahol önkéntesi szolgálatot vállalt, majd 1910 szeptemberében letette a tartalékos tiszti vizsgát. Ezt követően 1910 októberétől egy ügyvédi irodában dolgozott ügyvédjelöltként. A jogász végzettségű Zsilinszky testvérével együtt 1911-ben családi és politikai okokból összetűzésbe került Áchim L. András parasztpolitikussal, akit lelőttek. Az első világháborúban katonatiszt volt, súlyosan megsebesült. Szélsőjobboldali politikai irányzatok híve volt, ilyen jellegű publicisztikai tevékenységet is folytatott. A húszas évek végétől fokozatosan a demokratikus ellenzék felé fordult, nézeteit több lap hasábjain is kifejtette. Kezdettől fogva ellenzi Magyarország háborús részvételét, a faji és politikai megkülönböztetést. A német megszálláskor tűzharcba keveredett a Gestapo ügynökeivel. Lakatos Géza kormánya kikérte a németektől, és szabadlábra helyeztette, de a nyilas hatalomátvétel után illegalitásba kényszerült. Aktívan részt vett a földalatti mozgalomban. A húszas évek végén a Veszprém megyei Pálköve csöndes part menti területének egy kis részét bérbe vette azzal a szándékkal, hogy nyaralót épít, ahol pihenhet, alkothat. Szerény anyagi körülményei miatt azonban sokáig sátorban, később egy saját maga által felépített kunyhóban töltötte a nyári hónapokat. Egy balatonszemesi parasztház szolgált mintául a pálkövei nyaralóhoz, melynek felépítése 1937-ben fejeződött be. Itt találkozott barátaival és harcostársaival, akikkel együtt gondolkodott és munkálkodott az ország jobb jövőjéért. Felkeresték a népi írók, Szabó Pál és Kodolányi János is. Számtalan újságcikk és jelentős tanulmány is született itt. 1943-ban volt az utolsó nyara Pálkövén. Mindig azt tervezte, hogy a demokratikus Magyarország megteremtése után itt éli majd le hátralévő éveit. Az ellenállási mozgalomban vállalt szerepe miatt azonban a nyilas terror végzett vele. 1944. december 24-én kivégezték. A pálkövei nyaralóépületben 1966. július 10-én, a neves politikus születésének 80. évfordulóján emlékmúzeum nyílt. Veszprémben is utcanév őrzi emlékét.

1916. június 6.

100 éve született FEKETE Sándor (Makó, 1916. jún. 6.–Bp., 1973. ápr. 11.) bányamérnök. A műszaki tudományok kandidátusa. Oklevelét Sopronban szerezte. Az ország különböző bányáiban dolgozott: az aknaszlatinai sóbányában, a tótosbányai ércbányában, a nagybányai aranyérc-feldolgozóban, 1944 után Brennbergbányán, Oroszlányban és Tatabányán. Oroszlányban koncentrált fejlesztési módot dolgozott ki és alkalmazott az ottani vasérctelep egy vágatrendszerrel való lefejtésére. 1957–1964 között az Úrkúti Mangánércbánya főmérnöke volt. Munkatársaival kidolgozta az úrkúti karbonátos mangánérc hidrometallurgiai feldolgozásának egy új változatát. 1964-től haláláig a Bányászati Kutató Intézet főosztályvezetője.

1921. június 6.

95 éve született TOMÓZER Gyula (Tósokberénd, 1921. jún. 6.–Ajka, 1987. szept. 15.) közgazdász, helytörténész. Az elemi iskola elvégzése után segédmunkás, üvegfúvó, rakodó. 1942-től katona, leszerelése után 1945. május 18-ától, nyugdíjazásáig az Ajkai Erőműben dolgozott. Munka mellett tanult, befejezte az általános iskolát, kazángépész szakmát szerzett, gimnáziumot, közgazdasági egyetemet végzett. Diplomát 45 éves korában kapott. Ezután osztályvezető, főkönyvelő, majd gazdasági igazgatóhelyettes. Előadásokat tartott, helytörténeti kutatómunkát végzett.

1991. június 7.

25 éve hunyt el BÁTOR Imre (Várpalota, 1917. jan. 12.–Várpalota, 1991. jún. 7.) köztisztviselő. Elemi és polgári iskolát Várpalotán végzett, Veszprémben érettségizett. 1939 és 1945 között a Székesfehérvári Hitelbank alkalmazottja, majd vezetője. A háború után az FKgP tagjaként a várpalotai képviselőtestület tagja. 1947. augusztustól 1949. áprilisig a DNP országgyűlési képviselője. 1952-ben a Thury György Termelőszövetkezet alapító tagja, könyvelője. A tsz 1953-ban történt felbomlásáért felelősnek tartották, 1955-ben letartóztatták, egy év múltán szabadult. A vasútnál pályamunkásként dolgozott. 1977-ben a MÁV-tól ment nyugdíjba. Az Önkéntes Tűzoltó Egylet parancsnokaként aktív tagja volt Várpalota közéletének. 1936 után évtizedekig regisztrálta az időjárási, meteorológiai adatokat.

1881. június 8.

135 éve hunyt el LIPPICS István, Lippich (Kemeneshőgyész, 1826–Szekszárd, 1881. jún. 8.) földbirtokos, honvédtiszt. A középiskola után katona a 32. gyalogezredben, 1848. augusztus 1-től nemesi testőr Bécsben, de szeptember 20. után hazatért. Október 1-től főhadnagy Debrecenben a 28. honvédzászlóaljnál, december 16-ától százados. Részt vett a tavaszi hadjáratban és a későbbi harcokban. A fegyverletétel után kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, amit 12 évi teljes vasban eltöltendő várfogságra enyhítettek. 1856-ban kapott kegyelmet. A kiegyezés után földbirtokos Szekszárdon, a Tolna Megyei Honvédegylet alapító tagja.

1996. június 8.

20 éve hunyt el BORSOS Jenő (Vaszar, 1925. máj. 23.–Bp., 1996. jún. 8.) tornaedző, testnevelő tanár. 1948-ban testnevelő tanári, 1965-ben szakedzői, 1967-ben mesteredzői oklevelet szerzett. 1948 után a Tanonc és Ifjúmunkás Otthonok Szövetsége sportosztályának vezetője, 1948–1952 között a Jedlik Ányos Gimnázium testnevelő tanára, majd 1980-ig a Testnevelési Főiskolán tanított. 1978-tól 1980-ig a Budapesti Torna Szövetség főtitkára. A tornasport általános kérdéseivel, versenyek szervezésével foglalkozott. Szerkesztette a Magyar Torna Híradó és TF Híradó c. folyóiratokat.

 

1931. június 9.

85 éve halt meg PÁPAY József (Nagyigmánd, 1873. júl. 1.–Bp., 1931. jún. 9.) nyelvész, könyvtáros, tanár. 1908-tól az MTA levelező tagja, 1910-től a Helsinkiben működő Finnugor Társaság kültagja. A Pápai Ref. Főiskolán az 1885–1892-es években végezte tanulmányait. Zichy Jenő harmadik ázsiai expedíciójával Oroszországba és Szibériába utazott, a csuvas és az osztják (hanti) népet és nyelvet tanulmányozta. 1901 és 1908 között az MTA könyvtárosaként, 1908-tól a debreceni egyetem nyelvész-professzoraként a finnugor összehasonlító nyelvészet terén alkotott maradandót. Kiadta Reguly Antal osztják gyűjtését.

1996. június 9.

20 éve hunyt el CSOMA János (Celldömölk, 1947. már. 26.–Balatonalmádi, 1996. jún. 9.) r. k. áldozópap. 1965-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1971-ben a Budapesti R. K. Hittudományi Akadémián szerzett oklevelet. 1971 és 1983 között Zalaszentgróton káplán. 1982–1987-es években, Zalakoppányban, 1983-tól 1987-ig Zalaudvarnokon, 1987 és 1996 között Balatonalmádiban plébános. 1987–1990-ben a Veszprémi Püspökségen főszámvevő, 1990-től 1996-ig gazdasági helynök. Főszámvevővé történt kinevezésétől kapcsolódott be intenzíven a veszprémi egyházmegye központi szolgálatába. Aktívan rendezi a lassan meginduló társadalmi változásoknak egyházakat érintő ügyeit. (Egyházi kárpótlás.) Részt vesz az egyházmegye katolikus oktatási intézményhálózatának újraszervezésében, 1994-ben a Veszprémi Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet újraindításában. 1993-ban támogatta és előkészítette az ezeréves püspöki székhely, Veszprém érseki rangra emelését. 1996-ban szervező munkájának is köszönhetően került a veszprémi Székesegyházba Boldog Gizella Karcsont ereklyéje Passauból 1996-ban. Aktív előkészítője volt a Veszprémi Főegyházmegyei Zsinatnak, amelyet azonban már nem érhetett meg, néhány nappal a Zsinat megnyitás előtt a Balaton áldozata lett (1996). 1991-től címzetes Kaposfői Prépost, 1994-től Apostoli Protonotárius.

1926. június 10.

90 éve hunyt el JÁKÓI Géza (Barnag, 1857. aug. 7.–Balatonalmádi, 1926. jún. 10.) erdőmérnök. Selmecbányán szerzett erdőmérnöki oklevelet, 1884-ben Veszprém megye erdőgondnokává, a törvényhatósági bizottság tagjává választották. 1888 után Esterházy Móric főispán uradalmi erdőmestere, majd a hitbizományi uradalom jószágkormányzója, a Ferenc József-rend lovagja. 1910-ben megválasztották az ugodi körzet országgyűlési képviselőjének.

1981. június 10.

35 éve halt meg BEDÉCS Sándor (Nagykőrös, 1929. márc. 26.–Bp., 1981. jún. 10.) belsőépítő iparművész. 1953-ban az Iparművészet Főiskolán végzett, közben egy évig Lengyelországban ösztöndíjas. Mindvégig a Középület-tervező Vállalat belsőépítész tervezőjeként dolgozott. Bútortervezéssel is foglalkozott. Milánóban, Varsóban és másutt magyar nemzeti kiállításokat tervezett. A balatonfüredi Marina Szálló belsőépítészeti tervezéséért, Mányoki Lászlóval közösen 1970-ben Ybl Miklós-díjat kapott. 1972–1973-ban a Balatonfüredi Kedves Cukrászda terveit készítette. 1975-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1979-ben Érdemes Művész címet kapott. A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

1911. június 11.

105 éve született LEYRER Lőrincné, Fülöp Anna, „Buci néni” (Bp., 1911. jún. 11.–Vp., 2004. márc. 28.) táncoktató. Apja: Felsőőri Fülöp Elemér szobrászművész. 1929-ben a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett. Budapesten 1946-ban versenytorna vezetői tanfolyamon, 1954–1956-ban a Testnevelési Főiskola művészi torna képzésén, 1958-ban művészi tornatanári továbbképzőn tanult. 1963-ban Veszprémben színjátszó rendezői levelező akadémián vett részt. 1942–1951-es években adminisztrátor Budapesten a Futura Vállalatnál. 1951-től 1962-ig a Balatonfüredi Hajógyárban adminisztrátor, kultúros, 1962 és 1988 között a Balatonfüredi Szívkórházban kultúros. 1947-től foglalkozott népi tánccal. 1970 és 1994 között tanította és szervezte a balatonfüredi Anna-báli táncokat. Díjai: A Kiváló Sportteljesítményért. 1973 Egészségügy Kiváló Dolgozója. Veszprém Megyéért ezüst. 1988 Szívkórházi Főigazgatói Dicséret. 1995 Elismerő Oklevél Balatonfüred Város Képviselőtestületétől. 2000 Balatonfüred Városért. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.

2001. június 11.

15 éve halt meg LENCSÉS György (Várpalota, 1939. jún. 12.–Vp., 2001. jún. 11. ) üvegtechnikus, helytörténész. 1957-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett. Helytörténeti, üzemtörténeti kutatásokat folytatott. Kilenc dolgozata kéziratban van.

1911. június 12.

105 éve született GAAL István (Kalocsa, 1911. jún. 12.–Vp., 1963. júl. 27.) orvos, tanár. Szülővárosában kezdte tanulmányait, egyetemi oklevelet 1936-ban Budapesten szerzett. Miskolcon, majd a szegedi klinikán dolgozott gyermekgyógyászként. 1944-ben a Kassai Gyermekmenhely igazgató főorvosának nevezték ki. Az intézet ápoltjaival együtt a háború elől menekülve Veszprémig jutott. A front időszakát a MNB sziklapincéjében vészelték át, de irányításával már 1945. április 27-étől a gyermekmenhelyben folytatták a munkát. Az intézetet 1950-ben gyermekkórházzá fejlesztették és korszerűsítették. Három év múlva megnyitotta a város első gyermek-szakrendelőjét és anyatejgyűjtő állomását. Nevéhez fűződik a vérellátó központ létesítésének gondolata. Példaképének Heim Pált választotta, akiről a gyermekkórházat elnevezte. Több mint félszáz tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, a fontosabbak az Orvostudományi Közlemények, valamint az Orvosok Lapja c. folyóiratokban. A veszprémi alsóvárosi temetőben nyugszik.

1971. június 12.

45 éve halt meg LÁZÁR Andor (Pápa, 1882. márc. 8.–Leányfalu, 1971. jún. 12.) jogász, miniszter, szakíró. Budapesten 1903-ban szerzett jogi doktorátust, majd 1906-ban ügyvédi oklevelet. Beutazta Európát és az Egyesült Államokat, ügyvédként dolgozott Budapesten. Szerepe volt a Magyar Pénzjegynyomda létrehozásában, 1933-ig a MTI alelnöke és a Péti Nitrogén Műtrágyagyár Rt. igazgatóságának tagja. 1931-ben a HM politikai államtitkára, országgyűlési képviselő Szentesen, később Debrecenben. 1932 és 1938 között igazságügy miniszter. A Dunántúli Ref. Egyházkerület jogtanácsosa. 1945–1948 között a Dunamelléki Ref. Egyházkerület főgondnoka, Ravasz László püspök elnöktársa. Gazdaságpolitikai cikkeket írt. Egyetemi hallgató korában sportolt, később aktívan közreműködött a sportélet irányításában.

1921. június 12.

95 éve alakult meg a város harmadik jelentős sportegyesülete a veszprémi Vasutas Sport Egyesület (VVSE)

 

1886. június 13.

130 éve született RÁNZAY Ágostonné, Adrienne de Lamarre (Guerpont [Franciaország], 1886. jún. 13.– Vp., 1977. febr. 15.) nyelvtanár, vöröskeresztes ápolónő. A balatonfürediek számára: „Adi néni”. Középiskoláit a párizsi Sacre Coeur (Szent Szív) intézetben végezte. 1908-ban a Sorbonne-on szerzett diplomát francia nyelvből és irodalomból. Ez évben került Magyarországra, ahol először nevelőnőként, később nyelvtanárként tanított. Az 1. világháborúban a szerbiai harcoknál vöröskeresztes nővérként teljesített szolgálatot. Érdemeiért a Francia Katonai Akadémia 1923-ban tisztjévé avatta. A 2. világháború alatt a Vöröskereszt helyi szervezetét vezette Balatonfüreden, ahol 1944-ben 1200 hadifogoly és egyéb menekült (francia, lengyel, szerb, magyar kommunista és zsidó) tartózkodott. Megszervezte a franciák és más deportáltak bújtatását, ellátását, segítőtársaival számtalan ember életét mentette meg. A háború befejezése után a hazatérő magyar hadifoglyokat segítette, támogatta. Az 1950-es évektől nehéz körülmények között élt. Az 1960-as évektől különböző kiadványokban emlékeztek meg tevékenységéről, főleg a francia hadifoglyok mentésével kapcsolatosan. A balatonfüredi r. k. temetőben nyugszik.

1976. június 15.

40 éve hunyt el HOMONNAY Nándor (Apatin, 1912. nov. 15.–Bp., 1976. jún. 15.) ornitológus. A középiskolát a Győri Bencés Főgimnáziumban végezte, egyetemi diplomát természetrajz–földrajz–geológia szakon, a budapesti tudományegyetemen szerzett, 1934-ben ott doktorált. 1939-ig az Egyetem Általános Állattani Intézetében tanársegéd. Közben 1935-től a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárában muzeológus. 1942-ben a Kolozsvári Egyetemen magántanári címet kapott. Évekig dolgozott Tihanyban, a Biológiai Kutatóintézetben. Több mint 50 tudományos publikációjának csaknem egyharmada balatoni témát tárgyal.

1991. június 16.

25 éve hunyt el CSAPÓ Gyula (Felsőörs, 1916. febr. 5.–Pápa, 1991. jún. 16.) tanár. Elemi iskolai tanulmányait a felsőörsi iskolában végezte. Tízéves korától a Pápai Ref. Kollégium diákja. Itt érettségizett, majd lelkészi képesítést szerzett. Ezután a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán tanult, magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát kapott. 1943-tól 1952-ig a pápai kollégium, majd 1976-ig a Türr István Gimnázium tanára. Óraadóként ugyanitt még közel egy évtizedig dolgozott. A Türr István Gimnáziumban általa vezetett önképzőkör számos kiváló irodalmárt és írót adott az országnak.

1936. június 17.

80 éve hunyt el PISZTER Imre (Szekszárd, 1855. ápr. 13.–Bp., 1936. jún. 17.) ciszterci szerzetes, tanár, író. Felszentelése után a teológia tanára és tanulmányi felügyelő Zircen. 1887 után a Budapesti Hittudományi Intézet tanára, majd igazgatója. 1915-től Szentgotthárdon perjel. Művészetesztétikai művei közül a legjelentősebbek: A művészet és erkölcsiség, – A szépművészetek valódi célja és feladata. Megírta Szent Bernát életrajzát. A III. osztályú Vaskoronarend lovagja. Sírja a Kerepesi úti temetőben.

1916. június 19.

100 éve született SOMOGYI József (Félszerfalva [Ausztria], 1916. jún. 19.–Bp., 1993. jan. 2.) szobrászművész, tanár. A középiskoláit Győrben és Pápán végezte. Első kiállítása 13 éves korában, Győrben volt. Itt ismerkedett meg Borsos Miklóssal. 1941-ben Kontuly Béla és Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. A háború után feladatokhoz jutó szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb tagja, a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974 és 1987 között rektora. 1968-tól 1977-ig a Magyar Képzőművészek Szövetsége elnöke. 1984 után a Magyarországi Ref. Zsinat világi elnöke, a Dunántúli Ref. Egyházkerület főgondnoka. Műveit fölényes formabiztonság, a valóság szenvedélyes megismerésére és visszaadására való törekvés jellemzi. Alkotásai, köztük a monumentális jellegű művek is belső dinamizmust és drámai erőt sugároznak. Tihanyban lévő háza második otthona volt, ahol közel került a természethez, erőt gyűjtött az alkotáshoz. A Belső-tó partján fiatal művészek számára művésztelepet létesített, ahol diákjait oktatta. A megyében több köztéri szobra áll. Pápán Petőfi Sándor és Kocsi Csergő Bálintról készült egészalakos bronzszobrok a Várkastély előtti parkban, illetve a Köztársaság ligetben láthatók. Az ő munkája Nagy László költő emléktáblája a Ref. Gimnázium falán. 1940 óta szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. Számos egyéni és számtalan közös tárlaton ismerhették meg a látogatók alkotásait. Kossuth-díjat 1954-ben, Munkácsy-díjat 1956-ban kapta, a Brüsszeli Világkiállítás Nagydíját 1958-ban vehette át, 1966-ban Érdemes Művész, 1970-ben Kiváló Művész címet nyert. 1981-ben Tornyai-plakettet és SZOT-díjat kapott.

1951. június 19.

65 éve halt meg EGRY József (Újlak, 1883. márc. 15.–Badacsonytomaj, 1951. jún. 19.) festőművész. Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál Budapesten kezdte, majd Münchenben folytatta. 1905-ben, Párizsban a modern festői törekvéseket tanulmányozta. Visszatérve 1906–1908-as években a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál tanítványa. Az 1. világháború után Badacsonyban telepedett le, számtalan helyen és témában festette meg a Balatont. Berlinben, Drezdában, Hamburgban és Szicíliában járt tanulmányúton. 1938-ban a KUT elnökévé választották. A 20-as évektől csaknem kizárólagos témája a Balaton. Először a expresszionizmus formanyelvén fejezi ki magát, majd egyéni stílust teremt. Olajpasztell festésű képei szuggesztív látomásban egyesítik az embert és a természetet. Számos képét a Magyar Nemzeti Galériában őrzik, munkái megtalálhatók veszprémi, pécsi és keszthelyi múzeumokban, valamint magángyűjteményekben. Az Ernst-díjat 1924-ben, a Szinnyei-tájképdíjat 1926-ban nyerte el. 1948-ban elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. Badacsonyban az emlékmúzeuma udvarán álló bronz mellszobrát Borsos Miklós, a kikötő bejáratánál lévő egész alakos szobrát, Marton László készítette. Emléktáblája van a múzeum, a Szőlőhegy u. 9. sz. ház (ahol 1918–1938 között élt és alkotott), valamint a Római úti szakszervezeti üdülő falán.

1911. június 20.

105 éve született NAGY Lídia (Kiskunfélegyháza, 1911. jún. 20.–Vp., 1987. júl. 1.) ének, zenetanár. Népes családban a 8. gyermek volt, de utána még nyolc született. Ének-zenetanári képesítéssel 1939-ben kezdett tanítani. 1941-ben a visszacsatolt Újvidéken előbb magyar nyelvű gimnáziumban, később tanítóképzőben tanár. Az iskolában kórust és zenekart vezetett, szervezte az Éneklő Ifjúság hangversenyeit, a városi filharmonikus zenekar első hegedűseként dolgozott. 1944 nyarán Budapestre menekült. 1945-ben Dombóvárra küldték, ahol később tanítóképzőben tanított. 1949-ben büntetésből Tárkánypusztára helyezték. Itt néhány évig a puszta mindenese volt. 1952 után Veszprémben élt, a dózsavárosi Általános Iskolában tanított, ahol 1953-ban ének-zenei tagozat indult. 1956 őszén önálló ének-zenei tagozatú általános iskolát szervezett, amelynek első igazgatója volt. 1958-ban megszervezte a Veszprémi Munkás Vegyeskart, a későbbi Liszt Ferenc Kórust, amelyet 1963-ig vezetett. A kiskunfélegyházi temetőben, családi sírban nyugszik.

1901. június 21.

115 éve született NÉMETH Ernő Pál (Nyúl, 1901. jún. 21.–Pápa, 1966. nov. 2.) asztalos, politikus. Hat elemit végzett, majd asztalos mestervizsgát tett. 1921 és 1949 között (megszakítással) a pápai Kunt-asztalosüzem dolgozója, üzemvezetője, később cégvezetője. 1925-től tagja a SZDP-nek és a famunkás szakszervezetnek. Mindkét szervezetnek titkára is volt. Betöltötte a munkásotthon elnöki tisztét. Többször rendőri felügyelet alá helyezték, 1944 áprilisában Budapestre, majd Nagykanizsára internálták. 1945. június 24-től tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, a novemberi országgyűlési választásokon képviselőjelölt, de mandátumhoz nem jutott. 1945. április 6-án egyik alapítója az MKP pápai szervezetének. 1949-től a Magasépítő Vállalat, 1952–1963 között a Pápai Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat igazgatója. Hosszabb időn át tagja az MSZMP városi és megyei bizottságának, valamint a városi tanácsnak.

1911. június 21.

105 éve született TÖRÖK Lajos (Szentmáté [Románia], 1911. jún. 21.–Tapolca, 2002. jan. 1.) ref. lelkész. Tanulmányait erdélyi szülőfalujában kezdte, majd 1922–1930 között a Besztercei Evangélikus Líceumban tanult. 1930-1935-ig a Kolozsvári Ref. Teológiai Akadémia növendéke. 1935-ben Marosdécsen segédlelkészeként kezdte, majd 1936-ban szülőfalujában folytatta pályáját. Menekültként 1945-ben érkezett Tapolcára, ahol 1981-ig a ref. gyülekezet lelkésze. Szolgálatot végzett a sümegi, badacsonytomaji és a környék más ref. szórványgyülekezeteiben is. 1945-től Tapolcán ellátta a ref. tanulók hitoktatását. Kezdetben a keszthelyi anyaegyház megbízásával tevékenykedett, majd 1958-ban megalakuló tapolcai anyaegyház első önálló lelkipásztora. 1993-ban Tapolca Városért kitüntetést kapott. Sírja a sümegi temetőben van.

 

1916. június 21.

100 éve hunyt el SINGER Bernát (Sátoraljaújhely, 1869. dec. 5.–Szabadka, 1916. jún. 21.) főrabbi. 1887-1893 között a Budapesti Rabbiképző növendéke volt. 1892-ben avatták bölcsészdoktorrá, 1894-ben rabbivá. Lelkészi szolgálatát Tapolcán kezdte. Próbaszónoklatát magyar és német nyelven 1894. február 10-én tartotta az izraelita templomban. Három jelölt közül az ő szereplését ítélte legjobbnak a zsidó hitközség képviselőtestülete. Nyolc évig tartó tapolcai szolgálat alatt a papi teendői mellett végezte a tapolcai izraelita elemi iskolában a hittanítást. Teológiai dolgozatokat, folyóirat és újságcikkeket írt. Gondolatainak rendszeresen helyet adott a Tapolcza és Vidéke is. A tapolcai imaházban elmondott beszédei 1896-ban, könyv alakban is megjelentek. 1902-ben a szabadkai hitközség hívta meg főrabbijának. Emlékére létesült Szabadkán a „Singer Bernát Szeretetház és Kórház”.

1951. június 22.

65 éve született VADERNA József (Esztergom, 1951. jún. 22.–Győr, 1995. máj. 24.) költő, újságíró. 1969-ben Veszprémben érettségizett, majd meósként dolgozott. 1976-ban újságíró-iskolát végzett, szerkesztette a Székesfehérvári Könnyűfémmű üzemi lapját, munkatársa a Fejér és a Komárom megyei napilapoknak. 1983-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett felsőfokú oklevelet, 1989-től Veszprémben az Aréna c. folyóirat szerkesztője.

1871. június 22.

145 éve halt meg EDVI Illés Pál (Réti, 1793. jún. 29.–Pest, 1871. jún. 22.) költő, ev. lelkész, pedagógiai író. Tanulmányait itthon és külföldön is elvégezvén több előkelő családnál nevelősködött. 1815-től a jénai egyetem hallgatója. Először segédlelkész Rétiben, azután segesdi, 1823 és 1831 között vanyolai lelkész. Itt tanította Vajda Pétert. Vanyoláról Dömölkre ment, tíz év múlva pedig a Kemesaljai Egyházmegye esperese. 1845-től 1852-ig a pápai ev. esperesi kerület esperese. 1863-ban megvakult, lemondott hivataláról és Pestre költözött. 1835-től az MTA levelező tagja. Munkáinak nagyobb része az egyházi, és a pedagógiai irodalom körébe tartozik, az ifjúság és a nép vallásos nevelésére irányul. A népköltészetet a nemzeti költészet megújuló mintájának tartotta, sürgette az eredeti népköltők megjelenését. Szorgalmazta a népdalok, népszokások, néphagyományok gyűjtését. Kéziratban maradt a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről írt négy kötet Dömölki krónika. Vanyolán az ev. templomban tábla őrzi emlékét.

1996. június 22.

20 éve hunyt el MIKLÓS Dezső (Bp., 1933. dec. 15.Leányfalu, 1996. jún. 22.) lelkész, könyvtáros. 1957-ben és 1958-ban lelkészképesítő I–II. vizsgát tett. A budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán könyvtár szakot végzett, Szegeden jogi diplomát szerzett. 1957–1959-ben a Debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtárában könyvtári gyakornok. 1959–1960-ban Balkányban, 1960–1961-ben Törökszentmiklóson segédlelkész, az 1961–1964-es években ismét a Debreceni Ref. Kollégium Nagykönyvtárában dolgozott. 1964-től Pápán, a Dunántúli Ref. Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben mb. könyvtáros, 1965-től 1982-ig igazgató. Az egyházi intézményekre oly nehéz időszakban legfőbb erőfeszítése a gyűjtemény értékeinek megőrzésére irányult. Kötcsén temették el.

1861. június 23.

155 éve született BAKÓ József (Balatonkenese, 1861. jún. 23.–Nagykörös, 1929. jan. 23.) ref. lelkész, politikus. 1886-ban a Pápai Ref. Teológiai Akadémián végzett, 1888-tól Szentkirályszabadján, később Balatonkenesén segédlelkész. 1892-től Sáregresen, 1899 és 1907 között Balatonkenesén, 1907-től 1929-ig Nagykőrösön lelkész. A Függetlenségi és 48-as Párt országgyűlési képviselője, 1901 és 1910 között az enyingi, 1910-től 1918-ig a nagykőrösi választókerületben. Írásai és versei elsősorban az Alföldi Híradóban, a Magyar Szóban, a Mezőföldi Lapokban, a Nagykőrösi Lapokban és a Pápai Lapokban jelentek meg.

1906. június 23.

110 éve született SCHNATTNER Szigfrid Gyula (Pápa, 1906. jún. 23.–Balatonalmádi, 1974. dec. 29.) bencés szerzetes, tanár, író.1923-ban lépett a bencés rendbe, 1926-ban érettségizett Pannonhalmán, 1931-ben szentelték pappá. Ezután a soproni gimnáziumban tanított magyart és latin nyelvet. Plébánosként szolgált 1936-tól Csácsbozsokon, 1957-től a keszthelyi Lisieux-i Szent Teréz, 1961-től a pápai Szent Anna templomban, 1967-től Balatonkenesén. Egyházi lapokban rendszeresen jelentek meg írásai, beszédeket, a veszprémi egyházmegye papjai számára pedig prédikációs vázlatokat készített.

1921. június 23.

95 éve született CSERKUTHY Sándor (Egeralja, 1921. jún. 23.–Székesfehérvár, 1985. aug. 26. ) nótaszerző. Pedagóguscsaládból származott. Tanári oklevelet szerzett. Csősz község iskolaigazgatójaként ment nyugdíjba. Első nótáját Muskátlivirág címmel még diákkorában írta. Arányi Györgynél tanult zeneszerzést a háború után, majd a hatvanas évektől kezdve rendszeresen foglalkozott nótaszerzéssel. Szerzői estjét 1983. febr. 18-án a Székesfehérvári Vörösmarty Színházban tartották. Életútját bemutató dokumentumok szülőfalujában a Helytörténeti Gyűjtemény állandó kiállításán láthatók.

1931. június 24.

85 éve hunyt el DEÁK Geyza, palágyi (Palágy, 1871. ápr. 7.–Sárospatak, 1931. jún. 24.) művészettörténész, etnográfus, festőművész. 1899-ben, a Budapesti Mintarajziskolában rajztanári oklevelet szerzett. 1899-től 1902-ig a Pápai, 1902 és 1929 között a Sárospataki Ref. Gimnázium tanára. Arcképeket festett, könyveket illusztrált. A sárospataki főiskola számára megfestette Szemere Bertalan arcképét. Etnográfusként elsősorban a Tiszahát néprajzával, művészettörténészként a magyarországi történeti festészet, és iparművészet-történet kérdéseivel foglalkozott. 1920-tól a Magyar Néprajzi Társaság választmányának tagja. 1910-től a pápai Ifjúsági Művészeti Könyvtár című sorozat szerkesztője.

1911. június 25.

105 éve született SALLÉR Hermann Géza)(Nagykanizsa, 1911. jún. 25.–Keszthely, 1999. aug. 30.) szerzetes tanár. A csornai szerzetesrendben végzett teológiai főiskolát, A grazi egyetemen latin–német szakos diplomát kapott. Első munkahelyén a Szombathelyi Premontrei Gimnáziumban is e tárgyakat tanította. Visszakerülve Csornára, magiszterként dolgozott és a kispapok nevelésével foglalkozott. 1935-től az államosításig a Premontrei Rend keszthelyi főgimnáziumában németet, latint és hittant tanított. A Mária Kongregáció vezetője volt. 1948-ban Tapolcára került, általános iskolában főként magyar nyelvet, 1957-től 1980-ban történt nyugdíjazásáig a Batsányi János Gimnáziumban német nyelvet tanított. Sokat írt, különösen ifjúsági és életrajzi regényeket, németből fordított. Keszthelyen a premontreiek sírboltjába temették.

1921. június 26.

95 éve született CZIGLER Károly (Nagyalásony, 1921. jún. 26.–Tapolca, 2008. febr. 19.) párttitkár, tsz. elnök. Hatgyermekes szegényparaszti családban született. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd 12 évesen béres Dabronyban. Katonaként 1944 júniusában részt vett a Kárpátok előterében folytatott hadműveletekben, októbertől tífuszos betegként a pápai kórházban kezelték. 1945 és 1948 között magángazdálkodó Nemesszalókon, majd a Zirci Erdőgazdaságnál erdőgondnok-helyettes. A veszprémi pártiskolán tanult, 1950-1953 között az iskola vezetője. 1953-tól az MDP Tapolcai Járási Pártbizottságának titkára, 1955-től első titkára. 1956 októberében megfontolt magatartásával jelentős szerepet játszott a forradalom tapolcai eseményeinek alakulásában. 1963-ban Keszthelyen mezőgazdasági technikusi oklevelet, majd a Politikai Főiskolán felsőfokú végzettséget szerzett. 1967 augusztusától a három járás termelőszövetkezeteit tömörítő, Tapolca székhelyű területi szövetség megszervezője és elnöke, 1975-től 1980-ig a Monostorapáti Termelőszövetkezet elnöke. 2000-ig Tapolcán lakott, majd Balatongyörökön élt. Sírja a tapolcai új köztemetőben van.

1926. június 27.

90 éve hunyt el LAKATOS Vince József (Szepezd, 1868. márc. 1.–Bp., 1926. jún. 27.) premontrei tanár. A gimnázium hat osztályát Veszprémben, a két utolsót Egerben végezte. A budapesti tudományegyetemen két évig bölcseletet tanult. A teológiát a ciszterciek budapesti intézetében hallgatta. 1891-ben belépett a Premontrei Rendbe. 1894-től haláláig a Keszthelyi Premontrei Főgimnázium irodalom szakos tanáraként tevékenykedett. 1896-ban tanári oklevelet kapott magyar és latin nyelvből, valamint irodalomból. Pedagógiai tevékenysége legendásan eredményes volt. Gyakran járt Tapolcán, ahol diákjait sohasem kerülte el. Kiterjedt szépirodalmi munkásságot fejtett ki. Számos irodalomtörténeti és nyelvészeti dolgozata jelent meg vidéki lapokban és folyóiratokban, a jelentősebbek különlenyomatban is. Többször Vérkuti, Tihanyi, Barna írói álnéven jelentek meg írásai. Sokat foglalkozott a Balatonnal és a Balaton-vidék történelmével is. Sírja Keszthelyen van.

1946. június 27.

70 éve halt meg BEKE Manó, 1884-ig Beck (Pápa, 1862. ápr. 24.–Bp., 1946. jún. 27.) tanár, matematikus. 1914-től az MTA rendes tagja. Beke József hídépítő mérnök bátyja. Középiskolai tanulmányait a pápai bencés gimnáziumban kezdte (ahol két évig tanult), majd Budapesten fejezte be. A budapesti egyetemen, matematika–fizika szakon szerzett tanári oklevelet, 1884-ben doktorált. Főként budapesti felsőoktatási intézetekben tanított. Dolgozott egy évig Göttingenben s jelentős szerepet játszott a római, a párizsi és cambridgei matematikai oktatásügyi konferenciákon. A Tanácsköztársaság bukása után nyugdíjazták, megfosztották akadémiai tagságától és címétől, amit csak 1945 után nyert vissza. Az Athenaeum Kiadó szerkesztőjeként dolgozott. Több középiskolai tankönyve jelent meg. Számos kitűnő értekezést írt különböző folyóiratokba a matematika, a természettudományok és a pedagógia köréből. 1950-ben Beke Manó-emlékdíj néven évente kiosztásra kerülő kitüntetést alapítottak tiszteletére, amelyet a Bolyai János Matematikai Társulat a matematikatanításban kiemelkedő tanárok számára ad át.

1886. június 28.

130 éve halt meg KOVÁCS Zsigmond (Bánokszentgyörgy, 1820. okt. 21.–Vp., 1886. jún. 28.) r. k. püspök, tanár. A középiskolát Nagykanizsán és Varasdon végezte, a filozófiát Pécsett tanulta. A veszprémi kispapok sorába 1837-ben vették fel, majd 4 évig Bécsben tanult. 1844. január 13-án pappá szentelték és még ugyanebben az évben doktorrá avatták. 1845-től Sümegcsehin káplán, majd a pesti Központi Szeminárium tanulmányi felügyelője, az egyetemen tanár-helyettes. 1857-től pápai esperes, pécsi püspökké 1869-ben nevezték ki. 1870-ben részt vett a vatikáni zsinaton, ahol a pápai tévedhetetlenség kimondását nem tartotta időszerűnek. A veszprémi egyházmegye püspökévé 1877. május 6-ikán nevezték ki és szeptember 2-án iktatták be. Fiatal korában írt, a Religió c. folyóiratnak állandó munkatársa volt. Veszprémben már állandóan betegeskedett és tüdőbajban halt meg. Olaj, vászon arcképe, Pápay Viktor alkotása a veszprémi érseki palotában. A veszprémi székesegyházban temették.

1946. június 28.

70 éve született EGRESITS János (Pápa, 1946. jún. 28. – Pápa, 2010. okt. 28.) népművelő, művelődési-ház igazgató. Általános és középiskolába Pápán járt, 1964-től a városi nyomdában kézi, majd gépi szedőként, később helyettes vezetőként dolgozott. 1969-ben a Szombathelyi Pedagógiai Főiskolán szerzett népművelői oklevelet. A főiskola után 1990-ig a Pápán a Jókai Mór Művelődési Központban előadó, igazgató, főmunkatárs, majd 2008-ig a Pedagógus Művelődési Ház vezetője. Húsz esztendeig vezette a városban az Erkel Klubot, amelynek tevékenységéről Volt egyszer egy Erkel Klub című munkájáról vall. Elnöke volt Pápa Város Bárdos Lajos Vegyeskara Egyesületnek, aktív tagja a TIT városi szervezetének, valamint a Türrös Öregdiákok Egyesületének. Munkásságát 1996-ban Báró Eötvös József Emlékérem arany fokozatával, 2001-ben Pápa Város Millenniumi Emlékéremmel ismerték el. A pápai Kálvária temetőben nyugszik.

1991. június 28.

15 éve halt meg RÁCZ István (Kisláng, 1917. ápr. 7.–Pápa, 1991. jún. 28.) tanár, történész. 1936-ban érettségizett a Pápai Ref. Gimnáziumban. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen folytatta, és 1941-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben 1939 nyarán az Eötvös-kollégium ösztöndíjasaként doktori értekezésén Münchenben dolgozott, 1943-ban doktorrá avatták. 1941 szeptemberétől 1952-ig, az intézmény államosításáig egykori iskolájában tanár. 1952-ben orosz nyelvből is általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1952 után a pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban tanár, 1953-tól 1974-ig, nyugdíjazásáig igazgató-helyettes. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1931. június 29.

85 éve született Giay Frigyes (Kánya, 1931. jún. 29.–Ajka, 1999. aug. 29.) tanár, helytörténész. 1951-ben szerzett tanítói oklevelet, 1953-ban Pécsett magyar szakos tanári diplomát. 1966-ban történelem szakon egyetemi oklevelet kapott. Ságváron, Csetényben, Bakonycsernyén tanított. 1955-ben került Ajkára, ahol hat évig az 1. Sz. Általános Iskolában volt tanár, 1961 és 1971 között (rövid idejű tanácsigazgatási munkát leszámítva) iskolai igazgatóhelyettesként dolgozott. 1971-től 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig az Ajkai Városi Tanács művelődési osztályát vezette. 1985 és 1989 között az Ajkai Szó felelős szerkesztője. 1987–1989-ben megalapította a Városi Múzeumot és irányította anyagának összegyűjtését. Több önálló kötete jelent meg. Pedagógiai és helytörténeti tanulmányait a helyi lapok és megyei folyóiratok közölték.

1991. június 29.

25 éve hunyt el TERRAY Barnabás (Apatin [Szerbia], 1919. dec. 18.–Vp., 1991. jún. 29.) tanár, neveléstörténeti kutató. Apja: Terray Gyula erdőmérnök. Tanítói, majd általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1945 és 1971 között több városban és községben tanított. Az 1956-os forradalomban tanúsított magatartása miatt 1957-ben Egerből Kartalra helyezték. Nyugdíjasként az Országos Evangélikus Levéltárban dolgozott. 1959 után jelentek meg neveléstörténeti munkái, a reformkor irodalomtörténetéről és a családról szóló írásai.

2001. június 29.

15 éve hunyt el ÚRY János (Pestszentlőrinc, 1935. okt. 11.–Debrecen, 2001. jún. 29.) gépgyártás-technológus, helytörténeti kutató. 1972-ben a Bánki Donát Gépipari Technikumban végzett. 1971-ben technológus a Budapesti Hajtómű és Felvonógyárban. 1972-től karbantartás-vezető, 1988 és 1991 között számítógépes adatfeldolgozó csoportvezető a Péti Nitrogénműveknél. 1998 után romológiát tanított a Csopaki Rendészeti Szakközépiskolában. Tagja az Országos Cigány Önkormányzat Holokauszt Bizottságának. Kutatta a Péti Nitrogénművek 1927 1945 közötti időszakának, valamint Veszprém megyében élő cigányok történetét

1906. június 30.

110 éve született ANTY Illés (Vp., 1906. jún. 30.–Pestszenterzsébet, 1967. jan. 9.) r. k. kanonok. Apja műköszörűs volt. 1924-ben érettségizett Veszprémben. Teológiát Budapesten hallgatott, 1929. június 23-án, Veszprémben szentelték pappá. Még az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a hittudomány doktorává avatták. 1929-től káplán Felsőörsön, a következő évben hitoktató Balatonfüreden, 1932 után Kaposváron. 1936-tól az egyháztörténelem és az egyházjog tanára, tanulmányi felügyelő, szentszéki ügyész, káptalani levéltáros Veszprémben. 1943 után plébános Sümegcsehin, kerületi esperes és tanfelügyelő. 1944-től püspöki tanácsos, 1948-tól alkancellár, tb. és koadjutor kanonok. Tataroztatta Sümegcsehi, Bazsi és Sümegprága községekben a templomot, valamint a paplakot. Bazsi plébánosaként segítette Simon István első verseskötetének (Egyre magasabban. Bazsi, 1944.) kiadását. Budapesten, Pesterzsébeten temették.

1986. június 30.

30 éve hunyt el LÉKAI László József, 1940-ig Lung (Zalalövő, 1910. márc. 12.–Esztergom, 1986. jún. 30.) r. k. püspök, tanár. Apja: Lung Gyula kályhásmester. A középiskolát Nagykanizsán és Veszprémben, a Kisszemináriumban végezte, 1928-ban érettségizett. Rómában filozófiát és teológiát tanult, 1931-ben filozófiai doktorrá avatták, 1934. október 28-án pappá szentelték. Káplán Ukkon, majd Veszprémben tanulmányi felügyelő a Kisszemináriumban, a dogmatika tanára a Nagyszemináriumban. Püspöki titkár 1944-ben, és még ez évben internálták, előbb Veszprémben, majd 1945. február 22-ig Sopronkőhidán és Sopronban tartották fogva. 1969-től plébános Badacsonytomajon, később Balatonlellén. Először a veszprémi egyházmegye apostoli kormányzójává nevezték ki, 1972. március 16-án szentelték püspökké. Két év múlva esztergomi apostoli kormányzó, 1976-tól bíboros érsek. 1978-ban két pápa, I. és II. János Pál választásán vett részt. Jelmondata: A megnyesett fa kizöldül. Veszprém megyei munkálkodása idején sokat fáradozott templomok, egyházi épületek helyreállításán, szépítésén, korszerűsítésén: Ábrahámhegyen, Badacsonyban, Badacsonyörsön, Badacsonytomajon. Új templom építését kezdeményezte Balatonfőkajáron.

 


 Július

 

1866. július 1.

150 éve Eötvös Károly megindította az első veszprémi újságot a Veszprém című vegyes tartalmú hetilapot. Kiadója Ramazetter Károly nyomdász volt.

1936. július 1.

80 éve született NAGY Alajos (Vasszilvágy, 1936. júl. 1.–Budaörs, 2009. jún. 22.) rendező, színész. Általános iskolába szülőfalujában és Ajkarendeken, gimnáziumba Pápán és Veszprémben járt. Érettségi után egy évig járási művészeti előadó Zircen, 1955-től az Ajkai Üveggyárban betanított dolgozó. 1956 októberében tagja, titkára az Ajkai Községi Forradalmi Tanácsnak. Szerkesztője és kiadója a két számot megért Ajkai Szabad Szónak. November 13-ától szülőfalujában bújt meg, majd Németországba menekült. Hannoverben színművészetet tanult, Hamburgban és több német kisvárosban rendezőként és dramaturgként dolgozott. Évtizedeken át a Nyugat-Európában élő magyar közösségi élet egyik meghatározó, szervező politikusa. 1966-tól a Szabadságharcos Világszövetség európai főtitkára, 1976-tól elnöke, az 1990-es évektől tiszteletbeli elnöke. Hazatérése után írásaiban, könyveiben hiteles dokumentumokkal, életrajzi emlékekkel mutatja be szellemi szülővárosa, Ajka 1956-os forradalmi történéseit. Haláláig a Lakitelki Népfőiskola kurátora, 2005 és 2009 között a Nemzeti Fórum 1956-os Munkacsoportja vezetője. 2007-ben a Mindszenty Emlékérem kitüntetést kapta. Vasszilvágy temetőjében nyugszik.

1971. július 1.

45 éve halt meg VARGHA László (Berhida, 1903. jan. 25.–Bp., 1971. júl. 1.) kémikus, tanár. Tagja volt az MTA-nak. A budapesti egyetemen tanult, 1926-ban szerzett doktorátust. Zemplén Géza mellett dolgozott egy évig, majd ösztöndíjasként a berlini egyetemen végzett kutatómunkát, szénhidrátokkal foglalkozott. Négy év után hazatérve alkalmi ösztöndíjas állásokat töltött be, dolgozott Szent-Györgyi Albert mellett a szegedi egyetemen és aTihanyi Biológiai Kutatóintézetben is. 1936-tól a Richter Gedeon Gyógyszervegyészeti Gyár kutatólaboratóriumát vezette, majd a kolozsvári egyetem professzorává nevezték ki. 1950-ben Budapestre települt, ahol az újonnan szervezett Gyógyszerkutató Intézet osztályvezetője, majd haláláig igazgatója. Tudományos kutatásokat elsősorban a szénhidrátok és a gyógyszerkémia területén folytatott. Kidolgozta az ösztrogén hatású szerek új szintézisét. Munkája során számos molekula szerkezetét állapította meg. Élete utolsó szakaszában a rák kemoterápiájával és az antituberkolinok kutatásával foglalkozott. Mintegy száz magyar és idegen nyelvű publikációt tett közzé. 1956-ban Kossuth-díjat kapott.

1901. július 2.

115 éve halt meg ZIMMERMANN János (Pápa, 1820. márc. 27.–Berlin, 1901. júl. 2.) gépgyáros. Apja jómódú lakatosmester volt Pápán. 1828–1832-es években a bencések algimnáziumában diák, majd apja mellett kitanulta a lakatosmesterséget. Az inasévek után nagybátyja nagyváradi műhelyében nyolc évig gyári munkás, közben szorgalmasan látogatta az ipari rajziskolát is. 1841-ben a szászországi Chemnitzben telepedett le, ahol egy kisebb szerszámgépgyár tulajdonosa lett, elsősorban szövőszékhengereket gyártott. Az ötvenes évek végére a vasöntödével bővített üzem már ezer munkást foglalkoztatott és a világ legtöbb földrészére szállított. Munkásjóléti intézkedései folytán köztisztelet övezte. Szülővárosát jelentős összegű alapítványokkal támogatta. 1875-ben Pápa város díszpolgárává választották, a városban utcanév őrzi emlékét.

1926. július 2.

90 éve halt meg SZABÓ Otmár Károly (Balatonszentgyörgy, 1862. szept. 10.–Zirc, 1926. júl. 2.) ciszterci szerzetes, könyvtáros, levéltáros. 1880-ban lépett a Ciszterci Rendbe, 1886-ban szentelték pappá. Egy évig Egerben tanított. Megbetegedett és Zircre költözött, életének 46 évét az apátság könyvtárának, levéltárának és múzeumi anyagának példaértékű rendezése töltötte ki. A rend íróinak névsorát és azok munkásságát két kötetben készítette el.

2006. július 2.

10 éve hunyt el HORVÁTH Balázs (Bp., 1942. aug. 13.–Vp., 2006. júl. 2.) ügyvéd, politikus. 1960-ban a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban a budapesti tudományegyetem jogi karán szerzett oklevelet. 1966-tól Veszprémben ügyvédjelölt, 1968-tól ügyvéd. 1988-tól Veszprémben alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, 1991–1992-ben az MDF országos ügyvezető alelnöke, később az Országos Választmány tagja, több alkalommal a veszprémi szervezet elnöke. 2004-ben kizárták a pártból, csatlakozott a Lakitelek-munkacsoporthoz, amelynek tagjai novemberben megalakították a Nemzeti Fórum Egyesületet. 1989 nyarán a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások résztvevője, 1990-ben az Antall-kormány belügyminisztere, 1991 és 1993 között tárca nélküli miniszter. Belügyminisztersége idején dolgozta ki munkatársaival az önkormányzati törvényeket, a rendőrségi törvény tervezetét. 1990 és 1994 között, és 1998-tól 2006-ig a Magyar Demokrata Fórum, 2006-ban a FIDESZ–Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője a veszprémi 6. számú választókerületben. 2002 és 2006 között a Veszprém Megyei Önkormányzati Közgyűlésben először független, majd a FIDESZ-frakció tagja. Ügyvédként elsősorban a gondatlan cselekményekkel, azon belül is a közlekedési bűncselekményekkel foglalkozott. 1988-tól az Országos Ügyvédi Tanács, 1996-tól az Országos Ügyvédi Kamara elnökségének, és számos civil szervezetnek (Magyar Lovas Szövetség, Magyar Jogász Egylet, Magyar Vitorlás Szövetség stb.) tagja. Közéleti érdeklődésének tárgya elsősorban a terület- és régiófejlesztés, kiemelten a kistérségek szerepe volt. Számos újságcikke, beszédei, előadásai jelentek meg különböző lapokban: Magyar Jog (közlekedési szabálysértések), Rege, Aréna, Esszék, Belügyi Szemle (A jövő Belügyminisztériuma). 2007-ben (posztumusz) Veszprém Város Díszpolgára, 2010-ben Veszprém Megye Közgyűlésétől Veszprém megye tiszteletbeli polgára címet kapott. Balatonalmádi (Vörösberény) temetőjében nyugszik.

1926. július 3.

90 éve született RAB Zsuzsa (Pápa, 1926. júl. 3.–Bp., 1998. márc. 5.) költő, műfordító. Pápán érettségizett 1946-ban, majd a budapesti tudományegyetem orosz szakán végzett. 1949 után szellemi szabadfoglalkozású, 1971 és 1984 között az Élet és Irodalom munkatársa. Első versei a Pápai Hírlapban és a Kollégiumi Lapokban jelentek meg. Első verseskönyve 1943-ban került az olvasók kezébe, a következőre negyedszázadot kellett várni. Verseit műfordítói tapasztalatainak kamatoztatása jellemzi. Az orosz költők verseinek fordításival tűnt ki. Költői indíttatásában nagy szerepe volt a szelíd és békés pannóniai tájnak, a Bakonynak, Pápa iskolavárosi légkörének. Verseiben megjelennek gyermekkori emlékek, a Tapolca-parti régi malmok. A Pápai Ref. Kollégium épületének falán dombormű, Nagy János felvidéki szobrászművész alkotása őrzi emlékét. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

2006. július 3.

10 éve halt meg BLICKLE Tibor (Szombathely, 1931. ápr. 5.–Bp., 2006. júl. 3.) vegyészmérnök, tudományos tanácsadó. A kémiai tudományok kandidátusa (1958), doktora (1967). Apja: Blickle Sándor főkönyvelő. 1953-ban a VVE-en vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1953-ban mérnök az MTA Méréstechnikai Intézetben, Budapesten. 1954-től aspiráns, 1958-tól tudományos munkatárs a VVE-en. 1960-ban tudományos munkatárs, 1962-től osztályvezető, 1964-től igazgatóhelyettes, 1974-től igazgató, 1984 után tudományos tanácsadó MTA MÜKKI-ben, Veszprémben. 1968-tól VVE-en c. egyetemi tanár. 1990-től 1999-ig az MTA Kémiai Tudományok Osztályán tanácskozó tag, az MTA Műszaki Kémiai Bizottsága elnöke, 1999-től tiszteletbeli elnöke. 1990–1996-os években az MTA VEAB Matematikai és Rendszerelméleti Szakbizottságának elnöke. 1993–1996-ban az Országos Akreditációs Bizottság Kémiai Szakbizottság tagja, 1994 és 2000 között MTA Közgyűlési képviselő, 1995–1998-ban MTA Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa tag, 1996-tól MTA VEAB Műszaki Kémiai Munkabizottsági elnök. Kutatásainak területei: a műszaki kémiai eljárások és műveletek vizsgálata, különös tekintettel a szemcsediszperziós rendszerekre, a matematikai modellezés. Mintegy 200 tudományos közleménye jelent meg, többsége idegen nyelven. Díjak kitüntetések: 1963., 1975 Akadémiai Díj. 1971 Munka Érdemrend arany. 1975 Veszprém megyéért arany. 1981., 1988., 1989 Kiváló Feltaláló arany. 1994 MKE Náray Szabó István Tudományos Díj. 1996 MTA Varga József Díj. 1996 Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt.

2006. július 3.

10 éve halt meg PAULIKOVICS Pál (Pozsony, 1926. febr. 16.–Balatonakali, 2006. júl. 3.) iparművész (üveg), középiskolai rajztanár. Középiskolai tanulmányokat Pozsonyban és Székesfehérvárott folytatott. Budapesten és Egerben Tanárképző Főiskolán, majd 1946–1947-ben és 1963–1964-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1953 és 1961 között különböző iskolák rajztanára. 1961-től 1980-ig a Művelődési Minisztériumban művészeti-, oktatási főelőadó. 1964 és 1980 között az Iparművészeti Főiskolán meghívott előadó, az 1980–1986-os években ugyanott előadó. 1986 után nyugdíjas. 1963–1964-ben ösztöndíjas a Prágai Iparművészeti Főiskolán. 1979-ben Halle Giebichstein, vendégdocens. 1964-től minden jelentős iparművészeti és üvegművészeti kiállításon részt vett, többek között 1978-ban az Erfurti Quadrennálén. Jelentősebb önálló kiállításai: 1970 Dorottya utca, Bp., 1974 Vármúzeum, Esztergom, Varsó, 1979 Magyar Nemzeti Galéria, Bp. Az üvegművészet történetével és az üveg esztétikájával is foglalkozott, melyről előadásokat tartott. 1987 után Balatonakaliban élt, 1998-tól ugyanitt saját galériája volt.

1921. július 4.

95 éve született BODOGÁN János (Nyírbátor-Bátorliget, 1921. júl. 4.–Vp., 1997. dec. 15.) megyei tanácselnök. Az elemi iskolát Bátorligeten végezte, közben gyermekkorától részt vett a családot fenntartó munkákban. 1942-től katona, a háború után aktívan közreműködik a földosztásban. 1946-ban a FÉKOSZ járási titkára, 1950-től tanácstag, 1951-től 1954-ig megyei tanácselnök Szabolcs megyében. 1954-től a Veszprém Megyei Tanács elnökhelyettese, 1961 és 1971 között megyei tanácselnök. 1971-ben Veszprém Város Tanácsának elnökévé, 1975-ben a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Veszprém Megyei Szövetsége titkárává választották. A munka mellett tanult, a budapesti tudományegyetemen jogtudományi oklevelet szerzett. 1964 és 1980 között országgyűlési képviselő. 1980 után nyugdíjas.

1926. július 4.

90 éve született HÁRSVÖLGYI István (Tapolca, 1926. júl. 4.–Tapolca, 2002. aug. 30.) állomásfőnök. Édesapja mellett szabómesterséget tanult. A sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett. 1944. november 15-én kapta felvételét a MÁV-hoz. Egy évig forgalmi tanuló volt, majd 1945–1954 között forgalmi szolgálattevőként dolgozott Tapolca, Badacsonytomaj, Nemestördemic–Szigliget és Polgárdi állomásokon. Budapesten elvégezte a vasúti tisztképzőt, 1954–1964 között menetirányítóként, 1970-ig vezénylő tisztként, 1982-ig állomásfőnökként dolgozott. Közben 1978–1979-ben Tapolcán a Körzeti Üzemfőnökség üzemviteli vezető helyettese. 1982-től 1987-évi nyugdíjazásáig a tapolcai üzemfőnökség helyettes főnöke volt. MÁV-főfelügyelőként fejezte be szakmai pályafutását. Aktív résztvevője volt a város közéletének: több cikluson át volt tanácstag és feladatokat vállalt a Hazafias Népfront tapolcai szervezeténél is. A tapolcai régi köztemetőben nyugszik.

1966. július 4.

50 éve halt meg BERECZKY Albert (Bp., 1893. aug. 10.–Bp., 1966. júl. 4.) ref. püspök. Tildy Zoltán és Viktor János apóstársa. Tanult Vácott, Kunszentmiklóson és Kecskeméten. Pápán és Bázelben teológiai tanulmányokat folytatott. Először vidéken (Salgótarjánban, Dunabogdányban, majd Pécelen) lelkész. 1926-tól a Hit és szolgálat főtitkáraként utazó lelkész. 1930-tól Budapesten ref. lelkész. Szervezte az üldözöttek mentő szolgálatát, prédikációiban is síkraszállt az elkövetett jogsértések orvoslása érdekében. A 2. világháború után egy ideig minisztériumi államtitkár. Sokat tett az egyház és az állam közötti megegyezés érdekében. 1948-tól a Dunamelléki Ref. Egyházkerület püspöke, a ref. konvent és a zsinat elnöke. A Hazafias Népfront és az Országos Béketanács elnökségének tagja, az egyházi békemozgalom vezető személyisége volt. 1928-tól 1933-ig a Református Figyelőt, 1923 és 1944 között a Református Igehirdetőt szerkesztette.

2006. július 4.

10 éve hunyt el PACSUNÉ Fodor Sára (Várpalota, 1926. ápr. 26.–Győr, 2006. júl. 4.) tanító, helytörténeti kutató. Apja: Fodor Ödön r. k. kántortanító. 1945-ben az Angolkisasszonyok Veszprémi R. K. Leánylíceuma és Népiskolai Tanítóképző Intézetében érettségizett. 1957-ben a Veszprémi Állami Rendelőintézet általános asszisztensképző, 1978-ban a Népművelési Intézet bábjátékos művészeti oktató tanfolyamán vett részt. 1945-től 1950-ig általános iskolai tanító Pétfürdőn, majd Várpalotán. 1953 és 1957 között asszisztens a Várpalotai Rendelőintézetben. Az 1957–1973-es években tanító Várpalotán. 1973-tól rokkantnyugdíjas. 1987 és 1999 között teremőr a Várpalotai Helytörténeti Gyűjteménynél (Tájház). 1947–1948-ban cserkész leánycsapat-vezető; 1947-től 1950-ig és 1953–1955-ben néptánc csoportok, az 1959–1970-es években és 1975 és 1988 között bábjátékos csoportok és szakkörök vezetője; 1978-ban megyei bábjátékcsoport vezetők tanfolyamán oktató. 1990-től vezetőségi tagja a Várpalotai Városszépítő és Védő Egyesületnek. A Zichy István Cserkészcsapat patronálója. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat várpalotai szervezetének tagja. Helytörténeti kutatásokat végzett, országos, ill. megyei pedagógiai, néprajzi és helytörténeti pályázatokon írásait 38 esetben díjazták. Helytörténeti, családtörténeti, irodalomtörténeti kutatásokat végzett. Díjai, kitüntetései: 1967 Várpalotáért emlékérem arany. 1979 UNIMA (Union Internationale de la Marionnette) Nemzetközi Bábjátékos Szövetség Magyarországi Tagozata oklevele. 1986 Kiváló Társadalmi Munkás érem. Társadalmi Munkáért oklevél. 1994 Várpalota Város Díszpolgára. 1999 Várpalota Közművelődéséért.

1886. július 5.

130 éve született HANKÓ Béla (Poprád, 1886. júl. 5.–Torontó [Kanada], 1959. nov. 16.) tanár, biológus, zoológus. 1952-től a biológiai tudományok doktora. 1909-ben a budapesti tudományegyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanársegéd, majd 1911-ben a helgolandi, 1912-ben és 1914-ben a nápolyi zoológiai állomáson regenerációs kutatásokat folytatott. 1925-ben a közgazdasági egyetemen a halgazdaságtan magántanára és a Magyar Nemzeti Múzeum révfülöpi balatoni biológiai állomásának vezetője. 1927-től a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet első igazgatója. 1926–1928-as években szerkesztette az Archívum Balatonicum c. kiadványt. 1929-től a debreceni és a kolozsvári egyetemen tanított. 1957-ben kivándorolt Kanadába. Tudományos munkássága elsősorban a hidrobiológia (főleg balatoni) ichthyológia és az állatrendszertan területét ölelte fel. Foglalkozott a magyar háziállatok eredetével és történetével is. A tihanyi kutatóintézet falán bronz plakettel díszített vörös márvány emléktáblája látható.

1966. július 5.

50 éve hunyt el BERDA József, Brda (Bp., 1902. febr. 1.–Bp., 1966. júl. 5.) költő. Négy elemit végzett. Volt kazánkovács, lakatos, kifutó és könyvügynök. A fővárosi irodalmi folyóiratokban és az Est-lapokban publikált. 1940-ben egy kötetét elkobozták. A természetszeretetnek és az élet örömeinek megszólaltatója. Először 1926-ban Újpesten jelent meg verseskötete Áradás címmel, SZABÓ Lőrinc bevezetésével. Tíznél több verseskötetével, válogatásokkal ismerkedhettek meg az olvasók. Kezelték a Balatonfüredi Szívkórházban, több alkalommal volt vendége Lipták Gáboréknak. Versben énekelte meg a savanyúvíz gyógyító hatását. A balatonfüredi Balatoni Panteonban emléktáblája van, amelyen a plakett Sigmond Olivér alkotása. A városban utca viseli nevét. Irodalmi munkásságáért József Attila-díjat kapott

1886. július 6.

MOLNÁR János (Hosszupereszteg, 1886. júl. 6.–?) tisztviselő, író. Középiskolába Szombathelyen és Veszprémben járt. Pénzügyi tisztviselőként vonult a háborúba, ahol olasz hadifogságba esett. Hazatérve a munka mellett elvégezte a jogtudományi egyetemet. Az adóhivatal főnöke volt Veszprémben. A hadifogságban kezdett írni és itthon folytatta. Tárcái és elbeszélései a székesfehérvári és a veszprémi lapokban Kup, Mi, Veszprémi álnevek alatt jelentek meg. Irt egyfelvonásos színdarabokat is.

1931. július 6.

85 éve született ERDÉLYI Zoltán (Ősi, 1931. júl. 6.–Pécs, 2006. okt. 19.) építészmérnök, tervező építész. Apja: Erdélyi János kisbirtokos. 1951-ben a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. A budapesti műegyetemen 1958-ban építészmérnöki, 1972-ben szakmérnöki diplomát szerzett. 1956-tól építésztervező Kaposváron, a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál. 1959-től műteremvezető, főmérnök, igazgató a Dél-Dunántúli Tervező Vállalatnál (Pécsiterv), 1991-től tervező, ügyvezető igazgató a Bau Universal Magyar–Német Tervező, Vállalkozó Kft.-nél Pécsett. Címzetes főiskolai tanár a Janus Pannonius Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karán. 1966 és 1986 között a MÉSZ Dél-dunántúli csoportjának titkára, majd elnöke. A MÉSZ két éves Mesteriskolájának vezető építészmestere: III. ciklus 1974–1976, V. ciklus 1978–1980, VI. ciklus 1980–1982. 1975-től 1980-ig az MTA Dél-Dunántúli Intézetének Szekcióelnöke. 1968-ban Ybl Miklós-díjat kapott.

1986. július 6.

30 éve halt meg DOKTOR Magda, Doctor, Pável Alajosné (Pécs, 1905. dec. 6.–Balatonalmádi, 1986. júl. 6.) munkásmozgalmi aktivista. Polgári iskolát végzett, majd gépíró volt. 1921-ben családjával Jugoszláviába emigrált, majd Németországban, 1934-ben Prágában, 1935–1936-ban Párizsban élt. 1936 után Prágában belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, 1939-ben a Gestapo letartóztatta, 1945-ben szabadult. 1945 és 1948 között Pécsett, Győrben és Budatétényben pártiskolai tanár, 1948–1949-ben Pécsett pártiskolai igazgató. 1950-ben Budapesten vezetője a pártiskolának, majd 1956-ig a Munkásmozgalmi Intézet alosztályvezetője. 1962-ig, nyugdíjazásáig, pártiskolai tanfolyamok vezetője a fővárosban.

2011. július 6.

5 éve hunyt el BORS József (Pozsony, 1932. január 24.–Vp., 2011. júl. 6.) tanár, villamosmérnök. Apja: Bors József gyári munkás. Felesége: Jelinkó Borbála egyetemi adjunktus. 1952-ben az esztergomi Temesvári Pelbárt R. K. Ferences Gimnáziumban érettségizett. 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanári, 1967-ben a BME Villamosmérnöki Karán villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1957–1958-ban tanár a gyömrői Kossuth Ferenc utcai Általános Iskolában. 1958-tól 1962-ig műszerfejlesztő az ORION Rádió és Villamossági Gyárban, Budapesten. 1962–1976-os években egyetemi adjunktus VVE Radiokémiai Tanszékén. 1977 és 1995 között osztályvezető, laborvezető a VE Nagyműszer Laboratóriumában. Életpályája során volt tanár, műszerfejlesztő csoportban beosztott mérnök, egyetemi tanársegéd, adjunktus, laborvezető, végül c. egyetemi docens. A VVE, majd a VE mérnöki karán fizikát, elektronikát és villamos méréstechnikát oktatott. Megszervezte, és 16 évig vezette az egyetem Nagyműszer Laboratóriumát. VEAB munkabizottsági titkár volt. 1985-től 1990-ig Veszprém Város Tanácsának tagja. 1990 és 1998 között választott önkormányzati képviselő, és Veszprém megyei jogú város alpolgármestere. A Kiváló Dolgozó oklevelet 1988-ban nem vette át. A veszprémi Szent Mihály-székesegyházban nyugszik.

1881. július 7.

135 éve született DRAGOVICS István (Vasszécsény, 1881. júl. 7.–Ugod, 1945. júl. 20.) r. k. esperes. Apja kisbirtokos. Szombathelyen érettségizett. 1907-ben Veszprémben szentelték pappá. Kápláni állomáshelyei voltak Kéthely, Nágocs és Enying. 1910-ben prefektus a Veszprémi Davidikumnál, majd 1914-ben Pápán az irgalmas nővéreknél. Ugyanakkor a szentilonai aggápolda igazgatója. 1922-től adminisztrátor, majd haláláig plébános Ugodon. 1932-től a csóti kerület esperese is. Veszprémben házat építtetett a Keresztény Szocialista Építőmunkások egyesülete számára. Ugodon 13 ONCSA-házat építtetett és 6 harangot öntetett. 

1926. július 7.

90 éve született VAJDA Tibor (Dabronc, 1926. júl. 7.–Sümeg. 2000. márc. 17.). tsz-elnök. Apja Vajda János gazdasági cseléd. 1965-ben a Keszthelyi Mezőgazdasági Technikumban végzett. 1951-től 1956-ig MDP-pártmunkás Sümegen. 1957–1958-ban bányász a Nyirádi Bauxitbányánál. 1958-tól 1960-ig a Hazafias Népfront járási titkára, 1960 és 1966 között a NEB elnöke, Sümegen. 1966-tól 1984-ig termelőszövetkezeti elnök Lesenceistvándon. 1969-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, és a Munkásőrség Kiváló Parancsnok, 1984-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta.

1931. július 7.

85 éve halt meg HERZ Dávid (Adony, 1844. márc. 9.–Bp., 1931. júl. 7.) festőművész. 1861-től a Bécsi Művészeti Akadémián tanult, majd 22 éves korától fél évszázadon át Pápán a Ref. Kollégiumban és az Állami Polgári Leányiskolában rajztanárként dolgozott. 1895 és 1909 között az Ipariskola igazgatója. A századelő egyik legjelentősebb arcképfestőként ismerték, de számos oltárképet, szentképet, tájképet, csendéletet is festett, 1881-ben díszleteket és függönyöket tervezett a Pápai Színház számára. A pápai bencés templom mennyezetképei is alkotásai közé tartozik. Számos freskója díszítette a régi zsidótemető ravatalozóját, de ezek a 2. világháború során elpusztultak. 1885-től a fővárosi tárlatokon is részt vett (Nagymama Olvas c. képével a Műcsarnokban). Jelentősebb portréképei: Beöthy Zsolt, Bocsor István, Esterházy Móric, Esterházy Pál, Fenyvessy Ferenc, Hegedűs Sándor, Ihász Lajos, Jókay Károly, Osváth Dániel, Széll Kálmán, Tisza István. A pápai Esterházy Károly Múzeumban Önarcképét, Kluge Ferencné, Mészáros Károly polgármester, gróf Esterházy Móric portréját, az Ev. Egyház gyűjteményében Gyurátz Ferencné, Lazányi Béla 48-as honvéd, a Ref. Egyházkerületi Gyűjteményben Görzsönyi Varga Kálmán arcmását őrzik. Sírja a Farkasréti zsidótemetőben van.

1981. július 7.

35 éve hunyt el MIKE (MÁDL) János (Bánd, 1905. júl. 26.–USA, 1981. júl. 7.) szabómester, közéleti személy. Elemi iskolába szülőfalujában járt, 1919-től Veszprémben szabó szakmát tanult. 1923-ban Budapestre költözött, ahol szakvizsgát tett, 1928-tól üzletvezető szabász Mohácsi Pál cégénél. Először a fővárosban, 1944-ben Szombathelyen katonaruha-gyártó üzem vezetője. 1945-ben Németországban, 1949-ben az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. A katolikus legényegyleti (Kolping) mozgalomba a fővárosban, 1923-ban kapcsolódott be. 1934-től a Keresztény Iparosok Szövetségének (KIOSZ) főtitkára, 19141-től elnöke. A háború utáni évtizedekben a magyar emigráció egyik vezető egyénisége: a Magyar Caritas Szolgálat alapító alelnöke, a Petrona Hungariae Egyházközség (mai Magyar Katolikus Misszió) egyik alapítója. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1986. július 7.

30 éve halt meg NÉMETH Imréné, Kerekes Ilona (Pápa, 1903. aug. 31.–Pápa, 1986. júl. 7.) polgármester, tanácselnök. Régi pápai származású család 15. gyermeke, aki már gyermekként a Perutz Gyárban dolgozott. Családja révén korán kötődött a munkásmozgalomhoz. Három testvérét, Lajost, Józsefet és az ezredparancsnok Ferencet a Tanácsköztársaság bukása után, szeptember 26-án a Devecser melletti Meggyes-erdőben kivégezték. A család többi tagját internálták, állandóan zaklatták, ő is csak 1921-ben kapott ismét a textilgyárban munkát. A felszabadulás után részt vett a város életének megindításában, az üzemi bizottság elnöke, falujáró. 1948-ban a város első, az országban második női polgármester, 1950 és 1958 között tanácselnök. Nyugdíjasként is részt vett a város közéletében. Húsznál több kitüntetést kapott. A városban ő volt az „Ilus néni”.

1921. július 8.

95 éve született KISS János (Lajoskomárom, 1921. júl. 8.–Zirc, 2006. nov. 14.) ipari üzemgazdász, tanácselnök. 1966-ban a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1945-től próbarendőr, majd rendőr főhadnagy, 1951-ben begyűjtési előadó Lajoskomáromban. 1952-ben községi tanácstitkár, 1953-tól telepvezető a Terményforgalmi Vállalatnál, Mezőhídvégen. 1956-ban munkásszállás-vezető a Várpalotai Szénbányászati Trösztnél. 1957-től osztályvezető az MSZMP Városi Bizottságán, 1962-től tanácselnök Várpalotán. 1969 után városi tanácselnök-helyettes Veszprémben. 1976 és 1980 között a Veszprémi Járási Hivatal elnöke. Tevékenységi idejéhez kapcsolódik Várpalotán a barakklakások felszámolása, 120 családnak új lakásokhoz juttatása. Tucatnál több kitüntetéssel ismerték el munkásságát. A Vámosi úti temetőben nyugszik.

1631. július 9.

385 éve született ÁCS Mihály, Aachs, Aács (Kemenesszentmárton, 1631. júl. 9.–Nemescsó, 1708. jan. 18. előtt) ev. lelkész, énekszerző, műfordító. A magyar pietizmus első képviselője. 1666 és 1669 között, valószínűleg Vitnyédi István pártfogoltjaként, Wittenbergben és Tübingenben tanult. 1669-től Győrben rektor. 1873-ban a szilvágyi zsinaton avatták lelkésszé. 1673–1674-ben Farádon lelkész. A protestánsüldözés idején, 1674-től bujdosott, titokban gyakorolta hivatását. 1680 táján a vázsonykői (nagyvázsonyi) végvárban prédikátor, majd Thököly seregében tábori pap. Később több helyen, 1701 és 1706 között Devecserben prédikátor. 1706-tól kemenesaljai esperes, egyúttal lelkész Simonyiban. 1707-től Nemescsón prédikátor. Egyik szerkesztője, részben szerzője a Zengedező Mennyei Kar c. énekeskönyvnek, amely a válogatott magyar énekörökség mellett német fordításokat is tartalmaz, és 1696-ban Lőcsén jelent meg. Az 1680-ban a berhidai csatában meghalt Semptsei Ferenc vázsonyi kapitány temetésére írt halotti beszéde és verses búcsúztatója a végvári irodalom jeles alkotása.

1896. július 9.

120 éve hunyt el HORVÁTH Gyula (Sümeg, 1836. okt. 15.–Zalaegerszeg, 1896. júl. 9.) jogász, újságíró. Először Budapesten, 1883-banVeszprémben, 1885-ben Székesfehérvárott újságíró. Írói álnevei: Göcsei Gyula, Kénkő és Senki Pál. 1868-ban egyik humoros írásáért beperelték, és nyolc hónapra ítélték. Több fővárosi és vidéki élclapot szerkesztett, (1883-banVeszprémben a Paprika címűt) amelyekben szatirikus írásai megjelentek.

1981. július 9.

35 éve hunyt el FÖLDES Éva (Szombathely, 1914. júl. 6.–Balatonalmádi, 1981. júl. 9.) sport- és neveléstörténész. A történettudományok kandidátusa, a neveléstudományok doktora. Férje Elekes Lajos történész. 1937-ben a budapesti tudományegyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1945 és 1949 között a Jövendő és az Asszonyok c. lapoknál dolgozott. 1948-ban a londoni olimpián A fiatalság forrása c. művével a művészeti versenyek 4. helyezettje. Fővárosi felsőfokú tanintézetek tanára, a Sport Lap- és Könyvkiadó lektora. Tagja több szakmai szervezet vezetőségének és a Magyar Pedagógia c. folyóirat szerkesztőbizottságának.

1991. július 9.

25 éve halt meg SZELESTEY László (Tüskevár, 1939. dec. 17.–Várpalota, 1991. júl. 9.) festőművész, tanár. A középiskolát Pápán végezte, majd egy évet az Elekthermax Vállalatnál dolgozott. Középiskolásként A. Tóth Sándor szakkörében festett és rajzolt. 1963-ban a szegedi főiskolán szerzett oklevelet. A Várpalotai 1. Sz. Általános Iskolában kapott munkalehetőséget és mindvégig itt dolgozott. A Képzőművészeti Alapnak 1967-től tagja. Festészetére Kohán György volt nagy hatással. Műveit főként a sötét színek és a fehér párbeszéde, a barokk alkotások fény-árnyék hatásaira emlékeztető eleven játéka teszi izgalmassá. A Bakony festőjének vallotta magát. A Balaton és a Bakony táji és emberi szépségeit mutatta be. Sok egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek alkotásai. Munkái megtalálhatók várpalotai és Veszprém megyei gyűjteményekben.

1931. július 10.

85 éve született NEMESBÜKI András, Kása (Nemesbük, 1931. júl. 10.–Keszthely, 2012. okt. 21.) újságíró. Apja: Kása János földműves. Felesége: Nagy Mária Aranka adminisztrátor. 1964-ben a Veszprémi Közgazdasági Technikumban érettségizett. 1952-től az Ifjú Sólymok című lap szerkesztőségének munkatársa Szolnokon, majd a Repülőtiszti Iskola újságírója, fotóriportere. 1954-től Veszprém Megyei Népújság újságírója, 1956 és 1989 között munkatárs, rovatvezető helyettes, rovatvezető a Naplónál. Másodállásban 13 éven át a Badacsony című üzemi lap felelős szerkesztője. A Veszprém megyei írói munkaközösség tagja volt. helytörténeti kutatásokat végzett. 2000 nyarán készült el Veszprém, megyei városairól szóló anyagának bővített kézirata. Mintegy 150 tárca, ill. novellája jelent meg a Napló irodalmi mellékletében. Írásait közölte a Dunántúli Napló, a Tolna Megyei Népújság, a Képes Újság, a Kisalföld, a Békés megyei újság. Díjak, kitüntetések: 1974 Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata. 1979 Arany Törzsgárda Gyűrű. 1981 Kiváló Munkáért. Keszthelyen temették

1941. július 10.

75 éve született MARTON Ferenc (Szatmárnémeti, 1941. júl. 10.–Bp., 2008. jún. 23.) mérnök, építésügyi szakértő. 1959-ben a pannonhalmi Szent Benedek Rendi Katolikus Általános Gimnáziumban érettségizett. 1964-ben Budapesten, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karán szerzett mérnöki, majd 1975-ben vasbeton-építési szakmérnöki oklevelet. 1964–1965-ben a Budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervezője. Az 1965–1971-es években a Fejér Megyei Tervező Iroda statikusa. 1971-től 1980-ig a Veszprém Megyei Tervező Iroda statikusa, irányító tervezője. 1980–1984-ben Fejér Megyei Tervező Iroda osztályvezetője Székesfehérvárott. 1984 és 1996 között a Veszprémi Tervező Vállalat igazgatója. 1996-tól a Marton és Szilas Komplex Építész Iroda ügyvezetője. 1967–1970-ben a Székesfehérvári Felsőfokú Földmérési Technikum meghívott előadója. 1969-től a MÜM statikus szakértője. 1977-től ÉVM építésügyi, 2005-től igazságügyi szakértő. 1985-től 1990-ig az Építőipari Tudományos Egyesület elnökségének, Veszprém Városi Tanács Városfejlesztési Bizottságának, 1986 és 1990 között a VEAB Területfejlesztési Szakbizottsága tagja. 1990-től eseti előadó az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. 1990 és 2002 között Veszprém Megyei Jogú Város képviselő-testülete tagja, két cikluson keresztül vezetője volt a településfejlesztési és környezetvédelmi, valamint a városépítészeti bizottságnak, tagja a vagyongazdálkodási bizottságnak. 1990-ben és 1994-ben polgármesterjelölt. Nagy szerepe volt a Völgyhíd felújításában. Több cikke jelent meg szakfolyóiratokban. (Műszaki Tervezés, Műemlékvédelem stb.) Díjai és kitüntetései: 1976 az Építőipar Kiváló Dolgozója; 1980 Szennyvíztelepi műtárgyak előre gyártása országos tervpályázat 3. díj; 1982 Korszerű síkalapozások országos tervpályázat 3. díj; 1987 Veszprém Megyéért arany fokozat; 1989 ÉTE-érdemérem; 1993 Belügyminiszteri Dicséret; 1999 Elismerő Oklevél az EKMK felújításánál végzett munkájáért. Székesfehérvárott, a Sóstói r. k. temetőben nyugszik.

2006. július 10.

10 éve halt meg HORVÁTH Mihály (Pécs, 1924. ápr. 7.–Bf., 2006. júl. 10.) belgyógyász, laboratóriumi és radioizotóp diagnosztika szakorvosa, címzetes egyetemi tanár. Az orvostudományok kandidátusa (1972), az orvostudományok doktora (1991). Apja: Horváth János honvéd őrnagy. 1942-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1948-ban a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1948-tól 1958-ig adjunktus a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. számú Belklinikáján. 1962-ben a pisai Fisiologia Clinicán a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ösztöndíjasa. 1958 és 1991 között a Balatonfüredi Állami Szívkórház főorvosa, a kémiai és radioizotóp diagnosztikai laboratórium vezetője. 1961-től a Vegyipari Egyeteme Analitikai és Radiokémiai tanszékén óraadó tanár. 1991 után nyugdíjas. 1945–1946-ban a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Ifjúsági Szervezetének elnöke. 1946-ban a Magyar Egyetemi és Főiskolai Szervezetek (MEFESZ) egyik alelnöke. 1970 és 1980 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyetlen orvos-tagja. 1972-től 2001-ig a VEAB Orvosi Mérés- és Számítástechnikai Munkabizottságának elnöke. Az Európai Nukleár Medicina Társaság (alapító) tagja. Az MTA Radiológiai Bizottságának, a VEAB Orvosi Szakbizottságának, a Kórház és Orvostechnika szerkesztőbizottságának, valamint a World Congress Nuklear Cardiology Tanácsadó Testületének és az Európai Kardiológus Társaság Tudományos Bizottságának tagja. A szívbetegek rehabilitációjának egyik hazai kezdeményezője. A terheléssel kombinált grafikus nukleáris kardiológiai rutint elsőként alkalmazza a világon, saját átlagolási-kapuzási megoldásra alapítva komputerizált digitális radiociklográfiaként. Az EKG vezérelt ciklikus számítógépes adatgyűjtés azóta általánosan elterjedt az izotópdiagnosztikán kívül a Röntgen Echo, MMR diagnosztikában és az elektrofiziológiában. Így Balatonfüreden történt az első hazai non-invazív HIS-EKG. Német, angol, francia, olasz és orosz nyelvtudásánál fogva több nemzetközi testület vezetőségi tagja és számos kongresszuson elnököl. A magyarországi radioizotóp diagnosztika egyik úttörője (1954). Feleségével együtt a hazai radio–immunassay bevezetője és az orvosi számítástechnika egyik kezdeményezője. Kutatásainak területei: klinikai fiziológiai vizsgálatok, terhelési eljárások, rizikófaktor kutatás, véralvadás-vizsgálatok, radio immunoassay (RIA), orvos-meteorológia, orvosi műszerfejlesztés. Díjak, kitüntetések: 1961 Érdemes Orvos. Egészségügy Kiváló Dolgozója. 1968 Veszprém Megyéért. 1987 Akadémiai Díj. Pándi Érem. Hevesy Érem. 1991 Neumann Érem. Szentágothai Érem. Ángyán Érem. Donhoffer Érem. Strasbourgi L. Pasteur Egyetem Érem. 1995 Gábor Dénes-díj. 1996 Pro Urbe Balatonfüred. 1998 VEAB Érem. 1999 Bay Zoltán Emlékérem. 2003 Balatonfüred Város Díszpolgára. Tudományos cikkei és tanulmányai jelentek meg. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik

1311. július 11.

705 éve hunyt el BENEDEK (?–1311. júl. 11.) r. k. püspök. A Rád nemzetségből származó Benedek neve 1290-ben szerepel először oklevelekben. Családja Bodrog vármegye előkelő birtokosaihoz tartozott. A veszprémi egyházmegyét 1289 és 1311 között, 20. püspökként kormányozta. 1292-ben egyházi zsinaton, 1298-ban országgyűlésen vett részt. Előéletéről semmit nem tudunk. Püspöksége első éveiben a papjaival folytatott peres ügyeiről tudósítanak a fennmaradt emlékek. A saját megtámadott jogai és érdekei védelmében többször fordult a Szentszékhez, de a tizedek jogtalan eltulajdonítása miatt ellene is sok panasz érkezett a pápához. III. Endre hűséges híve volt. Az Árpád-ház kihalása után ő is a bajor Ottó jelöltségét támogatta. Károly Róbertnek csak 1308-ban, a pesti országgyűlésen fogadott hűséget.

1861. július 11.

155 éve született GLÁZER Sándor Iván, Glazer (Tapolca, 1861. júl. 11.–Bf., 1917. jún. 6.) gyógyszerész, községbíró. Nagyapja és apja a tapolcai Oroszlán Patika tulajdonosai voltak. 1886-ban már Glázer Sándor a patika tulajdonosa. A család tagjai mindenkor aktívan részt vettek a közügyek intézésében. Sándor három választási ciklusban, 1895 és 1903 között községbíró. Nevéhez fűződik a Tapolcai Polgári Leányiskola, valamint a Villamos-művek létrehozása, kezdeményezte a környék fásítását, a község csatornázását és a vadvizek lecsapolását. Jelentős szerepet vállalt a kórház megépítésében és munkájának megszervezésében. A város egyik utcája viseli nevét. Emlékét 1990-től a volt gyógyszertára falán kedves hangulatú tábla, Mayer István tapolcai születésű szobrász alkotása őrzi

1891. július 11.

125 éve született MOLNÁR Ernő (Tapolca, 1891. júl. 11.–Bp., 1976. dec. 10.) r. k. lelkész, tanár. Középiskolába Veszprémben járt, a szemináriumot is ott végezte. 1913-ban Veszprémben szentelték pappá. Ezt követően Csabrendeken és Sümegen káplán, 1922-ben hitoktató Veszprémben. 1928-ban prefektus Budapesten, majd 1928 és 1936 között a Képzőművészeti Főiskola művészettörténeti tanára. Középiskolai rajztanári oklevelet szerzett. 1936-ban a művészettörténet doktorává avatták. 1938-tól központi egyházművészeti igazgató. Cikkei a szaklapokban, a dunántúli és a katolikus periodikákban jelentek meg, előadásokat tartott a rádióban és szabadegyetemeken. Budapesten temették.

1846. július 12.

170 éve született SZEKRÉNYESSY Kálmán, székelyhidi és kémeri (Pest, 1846. júl. 12.–Bp., 1923. dec. 28.) katona, hírlapíró, távúszó. Budapesten az orvosi, majd a jogi egyetemen tanult. 1866-ban önkéntesként belépett a hadseregbe, dzsidáskapitányként harcolt Olaszországban, Spanyolországban és a Balkánon. Később hosszú utazásokat tett külföldön. Átúszta a Boszporuszt, a Szuezi-csatornát, a Gibraltári-szorost. 1878-tól Pesten újságíró, élményeiről útirajzokban számolt be. 1880. augusztus 29-én elsőként úszta át a Balatont Siófok és Balatonfüred között, 6 óra 47 perc alatt téve meg a 12,5 km-es távot. Részt vett az 1882-ben megalakult Balaton Egylet munkájában, számos úszóversenyen szerepelt. Léghajózással is foglalkozott. Saját készítésű gépeivel Füreden is tartott bemutatót. 1883-ban megalakította a Sport című lapot. Részt vett az MTK megalapításában. A Pesti Hírlapban több cikke, visszaemlékezése jelent meg. Emléktábláját a füredi Balatoni Panteonban 1995-ben avatták, a Füred és Siófok közötti úszóversenyt évente megrendezik.

1876. július 12.

140 éve hunyt el ORZOVENSZKY Károly, Orzovenszki (Paks, 1815. ápr. 28–Bp., 1876. júl. 12.) orvos. 1840-ben a pesti egyetemen szerzett orvosi oklevelet. A szabadságharc idején Görgey Arthur hadtesténél orvos-őrnagy, a tábornok seborvosa, ezért fogságba vetették. 1850-ben kegyelmet kapott. 1853. február 20-tól Balatonfüred fürdő-orvosaként tevékenykedett. Több új gyógymódot vezetett be, az un. savókúrát, a balatoni iszapot bőrbetegségek és reumatikus fájdalmak kezelésére is használta. Javasolta a parti nádas kiirtását, a fedett sétány és parkok kialakítását, bevezette a csendrendelet. Tagja volt az 1855-ben megalakult első fürdőbizottságnak. A Szívkórház falán és a Honvédszanatórium előtt emléktáblája látható. Nevét Balatonarácson utca viseli. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, sírja már nem látható

1916. július 12.

100 éve született BENKŐ István (Miskolc, 1916. júl. 12.–Pécs, 1996. jan. 31.) tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa. 1939-ben a szegedi egyetemen szerzett tanári oklevelet, 1942-ben elméleti fizikából doktorált. 1937-től a szegedi egyetemen díjtalan, 1940 után díjazott gyakornok, majd tanügyigazgatási dolgozó. 1944 és 1950 között Veszprémben középiskolai tanár, 1950-től 1978-ig a VVE tanára, egyúttal a NEVIKI Spektrográfiai Laboratóriumának külső munkatársa. Emissziós színképelemzéssel, nemvezető anyagok színkép-analitikájával foglalkozott. Új eljárást dolgozott ki a germánium és a gallium mennyiségi meghatározására. 1968-tól 1980-ig szerkesztette a Magyar Emissziós Színképelemző Vándorgyűlés előadásainak anyagát. Tanulmányai az egyetem közleményeiben és az országos szaklapokban jelentek meg. Sírja Budapesten, a Rákoskeresztúri temetőben.

1911. július 13.

105 éve született FOLLY Gyula (Pécs, 1911. július 13.–Szombathely, 1979. január 20.) közgazdász, takarékpénztári igazgató. Apja Folly Gyula orvos. Keszthelyen a premontreieknél tanult és érettségizett. Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetem Külügyi Karán végzett, majd 1937-ben doktori címet szerzett. 1934-ben tisztviselő a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél, majd a Tapolcai Takarékpénztár Rt. igazgatója. 1942-ben családjával Tapolcára költözött, 1945 júniusától a tapolcai sportklub társelnöke. A Tapolcai Takarékpénztár 1948-évi államosításával elveszítette állását, családjával Badacsonyörsön éltek.1964-től Szombathelyen, a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságon dolgozott. Az 1949–1964 közötti években fenyőgyűjteményét gyarapította, kapcsolatokat épített ki hazai és külföldi szakemberekkel és szervezetekkel. A fenyőgyűjteményt ez időtől kezdték Folly Arborétumnak nevezni. Munkája elismeréseképpen tagja lett a Nemzetközi Dendrológiai Társaságnak. Élete utolsó évtizedében az arborétum ügyeit fokozatosan adta át fiának, Folly Gyula agrármérnöknek. Sírja a badacsonyörsi temetőben található.

1856. július 14.

160 éve született REISSMANN Károly Miksa (Neustadt [Németország], 1856. júl. 14.–Bp., 1917. máj. 11.) festő-, grafikusművész. Tanulmányait Coburg, Lipcse, München, Bécs után a Berlini Iparművészeti Főiskolán folytatta. Tanulmányúton volt Egyiptomban, Palesztinában és Görögországban. Romantikus szemléletű, finoman részletező pasztell-, tempera- és olajfestményeket készített. 1892-ben telepedett le Budapesten, 1909-ben magyar állampolgárságot kapott. Számos nagyszabású középület, templom, palota belsejének dekoratív festését végezte. Aprólékos gonddal készített, a régi Tihanyt ábrázoló akvarell-sorozata különösen figyelemre méltó magyarországi tájképei közül. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum is, ahol 1966-ban műveiből emlékkiállítást rendeztek.

1861. július 15.

155 éve született MARKOS Gyula, 1896-ig Matkovich (Nagykanizsa, 1861. júl. 15.–Bp., 1944. máj. 22.) r. k. lelkész, szerkesztő. A gimnáziumot szülővárosában járta, 1881-ben felvették a veszprémi szemináriumba, 1885. július 1-jén pappá szentelték. Több kisebb faluban (Attalán, 1886: Csatáron, 1888: Zalaszentbalázson, 1889: Buzsákon, 1890: Attalán, 1891: Tabon és Zákányban) volt káplán és lelkész. Az egyházpolitikai harcok során szatirikus verseket írt, amelyeket Katholikus őrtüzek címen gyűjtött egybe. 1893-ban Budapestre költözött, ahol megindította és rövid megszakításokkal harminc éven át fenntartotta a Herkó Páter c. élclapot. 1906-ban a péri kerületben megválasztották országgyűlési képviselőnek.

1971. július 15.

45 éve hunyt el HALÁSZ Márta, Halmi Jánosné (Kispest, 1905. jún. 14.–Bp., 1971. júl. 15.) biológus, algológus. A budapesti tudományegyetemen természetrajz–kémia szakos tanári, majd 1935-ben botanika, ásványtan és kémia tárgyakból bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A Budapesti Természettudományi Múzeumban 1938 előtt Filarszky Sándor ny. múzeumigazgató mellett dolgozott, 1938 és 1941 között gyakornok, 1941-től 1950-ig múzeumba beosztott középiskolai tanár, majd nyugdíjazásáig, 1963-ig muzeológus. Kutatásai főként az algológiai szempontból addig feltáratlan magyarországi állóvizek és tavak, hévizek és gyógyforrások, valamint tőzeges lápok plankton-vizsgálataira terjedtek ki. Első dolgozatai a soroksári Duna-ág algáiról jelentek meg, de vizsgálta a Velencei-tóban, fővárosi, és a Kárpát-medence más területen található hőforrások élővilágát. 1934–1935-ben a tihanyi kutatóintézetben a Balaton és a tihanyi Belső-tó algáit vizsgálta. Közel két tucat tanulmányának döntő többsége a természettudományi szakfolyóiratokban és évkönyvekben jelent meg. A Farkasréti temetőben nyugszik.

1861. július 16.

155 éve született PINTÉR Ignác, 1904-ig Pfeifer (Tapolca, 1861. júl. 16.–Bp., 1934. nov. 12.) tanár. Apja: Pfeiffer Mór, korábban Pápán kereskedő. A nagyváradi polgári iskola tanára, majd igazgatója. Később Budapestre került és a zsidó hitközség iskoláiban tanított, a Pesti Leánypolgári Iskola igazgatójaként is dolgozott. A Zsidó Tanítóegyesület titkára volt és szerkesztette az egyesület hivatalos lapját, az Izraelita Tanügyi Értesítőt. Pedagógiai cikkeket írt és több elemi iskolai tankönyve is megjelent.

1886. július 17.

130 éve született BELÁK Sándor (Enying, 1886. júl. 17.–Bp., 1947. márc. 13.) farmakológus, tanár. 1910-ben a budapesti egyetemen szerzett orvosi oklevelet. 1908 és 1932 között a debreceni egyetemen a kísérleti gyógyszertan, később az általános kórtan, majd a budapesti egyetemen az általános kórtan és bakterológia rendes tanára. Jelentősek orvosi meteorológiai megfigyelései, a balatoni fürdőzéssel kapcsolatos balneológiai tanulmányai.

1886. július 17.

130 éve született RAB István (Sárszentmihály, 1886. júl. 17.–Bp., 1957. júl. 14.) tanár. Középiskolát a Pápai Ref. Kollégiumban végzett, tanári oklevelet 1911-ben Eötvös-kollégistaként a budapesti tudományegyetemen szerzett. Szatmáron középiskolai tanár, 1914-ben katona, majd 1914 és 1921 között orosz hadifogoly. Emlékeit hadi naplójában örökítette meg. 1922-től 1941-ig tanár, az 1941–1947-es években igazgató a Pápai Ref. Kollégiumban. Nyugdíjasként a Ref. Egyházkerület középiskolai felügyelője.

1906. július 17.

110 éve született KÁROLYI Antal (Csempeszkopács, 1906. júl. 17.–Bp., 1970. jan. 9.) építészmérnök. 1928-ban a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Először Györgyi Dénes és Walder Gyula mellet dolgozott, 1939-től önálló tervező mérnök. 1949-től a Magasépítési Tervező Intézet, 1951 után a Középülettervező Vállalat műteremvezetője, 1952-től a Lakóterv, 1953 és 1962 között Szombathely város és Vas megye főépítésze. Főként szombathelyi és várpalotai köz- és lakóépületeket alkotott. Szombathelyen a tervei alapján épült a Művelődési és Sportpalota, valamint a Megyei Rendelőintézet. Várpalotán először lakóépületek, 1955-ben művelődési ház, 1958-tól a vár helyreállításának terveit készítette. A Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a Mesteriskola tanára. 1953-ban Ybl Miklós-díjat kapott.

1966. július 18.

50 éve halt meg KOCSI Lajos (Balatonfőkajár, 1893. márc. 21.–Balatonfőkajár, 1966. júl. 18.) földműves, kereskedő. Módosabb paraszti családból származott. A gazdálkodás mellett 1920-tól állatkereskedéssel is foglalkozott, 1924-ben malmot vásárolt. A FKgP-nek alapítástól tagja, a helyi szervezet elnöke, tagja az országos nagyválasztmánynak is. 1944. április 6-án internálták, de a falu népe kiállt mellette, így szabadlábra helyezték. 1945-ben községi bíró és a Nemzeti Bizottság tagja. 1945 őszétől, 1947 júliusáig országgyűlési képviselő, a pártcentrum híve. Gazdálkodott, 1959-től a helyi tsz tagja és brigádvezetője

1841. július 19.

175 éve született RACZEK Frigyes (Troppau [Opava, Csehország], 1841. júl. 19.–Vp., 1892. febr. 18.) hegedűművész. A Raczek-testvérek (Frigyes, Zsófia és Viktor) ifjú korukban Európa-szerte hegedűs csodagyerekekként keltettek nagy feltűnést. 1855-ben indultak első nagyobb hangversenykörútra. Bejárták Európát, felléptek minden jelentősebb városban. 1859-től Frigyes és Zsófia három nagy hangversenykörutat tett Oroszországban is. 1866-ban Aradon adták utolsó közös hangversenyüket. Zsófia megismerkedett Ruzitska Alberttel és feleségül ment hozzá. Frigyes a veszprémi székesegyházhoz került. 1870-ben megnősült és végleg Veszprémben telepedett le. Misét, dalokat írt.

1861. július 19.

155 éve született ESTERHÁZY Pál, galántai gróf (Trouville sur Mer [Franciaország], 1861. júl. 19.–Bécs, 1932. okt. 29.) diplomata. Fiatal éveiben diplomáciai pályára készült. Cs. és kir. titkos tanácsos, kamarás, a főrendiház tagja. Hosszú ideig volt a magyar nagykövetség tanácsosa Párizsban, 1907–1912 között osztályfőnök a Külügyminisztériumban. 1913-ban megvásárolta a szigligeti várat, valamint a Putheány földbirtokot és kastélyt, amelyet átépíttetett, s amelyet közel két évtizedig lakott. A pápai városi kórház főbejáratánál olvasható emléktábla szerint alapítványt biztosított az intézmény átalakítására és bővítésére, amire 1925 és 1935 között került sor. Jelentős adományokkal járult hozzá a tapolcai kórház építéséhez és fejlesztéséhez is.

1941. július 19.

75 éve hunyt el HORVÁTH Cyrill József (Vp., 1865. nov. 25.–Balatonalmádi, 1941. júl. 19.) irodalomtörténész, tanár. Az MTA levelező tagja 1912-től, rendes tagja 1925-től. A ciszterci rend tagjaként 1882-től, többek között Zircen folytatott teológiai tanulmányokat. 1889-ben bölcsészdoktori, 1890-ben magyar–latin szakos tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen. 1889-ben szentelték pappá. 1890 és 1896 között a bajai, az egri és a székesfehérvári gimnáziumokban tanított. 1896-ban kilépett a rendből, áttért a ref. hitre. Budapesti és sárospataki ref. felsőfokú tanintézetekben tanított. Nyugdíjazása után, 1934-ben visszatért a r. k. egyházba. A Sárospataki Kollégium tanáraként a Sárospataki Füzetekben jelentette meg Bessenyei egyik kéziratát. Veszprémi tartózkodása idején szerkesztette a Veszprémi Közlönyt. A középkori magyar irodalom jelentős kutatója. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1911. július 20.

105 éve született SZALÓKY Károly (Egeralja, 1911. júl. 20.–Ajka, 1997. dec. 15.) földműves, költő, festő. Talán egyik utolsó képviselője a parasztköltőknek, aki őstehetségként, a földművelő munka mellett verseket, novellákat, cikkeket írt és festett is. Elemi iskolába szülőfalujában járt, majd egy osztályt végzett a celldömölki polgári iskolában. A családi birtokon gazdálkodott, a háború idején katona. Az ötvenes években a Padragi Szénbányáknál dolgozott, 1956 után forradalmi magatartása miatt bebörtönözték. 1959-től termelőszövetkezeti tag, később brigádvezető. Versei és egyéb írásai országos és helyi lapokban jelentek meg, képeivel és rajzaival, több alkalommal szerepelt Pápán és más dunántúli városokban. Gazdag örökséget hagyott falujára. Gyűjtötte és feldolgozta a szülőfaluja történetére vonatkozó dokumentumokat, honismereti szakkört és más egyesületeket szervezett a községben. Egyik létrehozója az Egeraljai Hősök Kertjének. Helytörténeti gyűjteményt hozott létre, összeszedve a fellelhető tárgyi eszközöket és emlékeket. Több műve kéziratban maradt. 1996-ban magkapta a Veszprém megyei Pro Comitatu-díjat.

1836. július 21.

180 éve született ODESCALCHI Arthur (Szolcsány [Szlovákia], 1836. júl. 21.–Körmöcbánya [Szlovákia], 1925. jan. 9.) herceg, országgyűlési képviselő. Szerémi és ceri hercegi család ősi olasz eredetű família leszármazottja. Egyetemi tanulmányait Lipcsében, Pesten és Bécsben végezte. Tanulmányi befejezve hosszabb ideig tartózkodott Svájcban és Rómában. Hazatérve egy ideig honvédtisztként szolgált. Tagja volt a főrendiháznak. 1881-ben a tapolcai, 1886-ban a vágvecsei választókerület országgyűlési képviselővé választotta meg. A magyar történelemre vonatkozó művei Szerémi álnév alatt jelentek meg. Több közleményét közölte a Századok és a Történelmi Tár. Körmöcbánya temetőjében van sírja.

1926. július 21.

90 éve született MERSITS Piroska (Vése, 1926. júl. 21.–Bp., 1988. nov. 5.) festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolát, Bernáth Aurél növendékeként 1950-ben fejezte be. Tanárként rendszeresen szerepelt a pedagógus művészek tárlatain. Az 1954-ben létrejött vörösberényi művésztelep egyik meghatározó egyénisége volt. A művésztelep szelleme, a balatoni környezet egész művészi tevékenységére motívumként hatottak. 1971-ben Budapesten a Fényes Adolf teremben, 1976-ban a Ferencvárosi Pincetárlaton volt kiállítása. 1988-ban a Balatonalmádi Két-tannyelvű Gimnáziumban rendeztek kiállítást tiszteletére, melyen Schéner Mihály, Litkey György és Konecsni György művei is szerepeltek.

2006. július 22.

10 éve hunyt el SIKLÓS Olga (Kolozsvár, 1926. nov. 6.–Bp., 2006. júl. 22.) dramaturg, rendező. Az irodalomtudományok kandidátusa. 1945-ben a budapesti Teleky Blanka Kereskedelmi Iskolában, 1958-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgiai szakán végzett. 1945-től 1950-ig Nemzeti Színház, az 1951–1956-os években a Budapesti Ifjúsági Színház, 1956 és 1966 között a Kecskeméti Katona József Színház, 1966-tól 1973-ig a Veszprémi Petőfi Színház dramaturgja. Veszprémben, a megyei könyvtárban tartott felolvasószínpad szervezője és rendezője. 1973 és 1990 között rendező a Magyar Rádióban. A jelenkori magyar dráma és a kortárs világirodalom témakörökben végzett kutatásokat.

1831. július 23.

185 éve született BALOGH Alajos (Csepreg, 1831. júl. 23.–Pápa, 1885. okt. 20.) színész, rendező. 1845-ben Bács Károly társulatánál kellékesként kezdte a pályát, majd 1847-ben Hetényi Józsefnél színész Pápán. Részt vett a szabadságharcban, majd több helyen is szolgált. 1859 után többször is próbálkozott társulatszervezéssel és igazgatással. 1874 és 1885 között dunántúli városokat látogatott társulatával: 1879-ben Sümegen, 1880-ban és 1885-ben Pápán szerepeltek. Felesége, Phillipovics Borbála, és fia, Árpád is színész volt.

2006. július 23.

10 éve hunyt el KOVÁCS Jolán (Nagyalásony, 1927. máj. 27.–Vp., 2006. júl. 23.) könyvtáros, tisztviselő. 1957-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben Budapesten Középfokú Könyvtárosképző tanfolyamon, 1972-ben, Veszprémben a MLEE-en végzett. 1951-től 1958-ig a Veszprém Megyei Tanács népművelési osztályán előadó. 1958-tól könyvtáros a veszprémi megyei könyvtárban. 1961-től a Közalkalmazottak Szakszervezete Veszprém Megyei Bizottságán szervezőtitkár, 1971 és 1985 között megyei titkár. 1971-től 1985-ig a Közalkalmazottak Szakszervezete központi vezetőségének és elnökségének, a Veszprém Megyei Tanács jogi és igazgatási bizottságának tagja. Az 1992–1997-es években a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára. 1990 után a Veszprém Megyei Önkormányzat nyugdíjasklubjának vezetője. 1958-ban Szocialista Kultúráért, 1978-ban a Munka Érdemrend bronz, 1985 arany fokozatát, 1979-ben és 1985-ben a Tanácsi Munkáért, 1982-ben a Szakszervezeti Munkáért arany fokozata kitüntetéseket kapta. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1881. július 24.

135 éve született RAINPRECHT Antal id. (Vál, 1881. júl. 24.–Bp., 1946. okt. 6.) főispán. A Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanulmányai befejezése és az államtudományi egyetem elvégzése után ügyvédi oklevelet, a Mosonmagyaróvári Akadémián mezőgazdász képzettséget szerzett. 1908-ban, édesapja halála után átvette a veszprémi püspöki uradalom jószágkormányzói tisztét. 1909-ben megvált hivatalától, ügyvédi irodát nyitott és kerteskői birtokán gazdálkodott. Polgári radikális nézeteket vallott. 1917–1919. március 17. között Veszprém vármegye főispánja. Az események balratolódását látva lemondott. 1922 és 1926 között a veszprémi választókerület országgyűlési képviselője. 1926 után megszervezte a magyarországi Páneurópai mozgalmat, 1930-ban visszavonult a politikától. Veszprémben a Budapest út 5. sz. ház falán, ahol egykoron lakott 1996. május 4-től, dr. Habsburg Ottó által felavatott fekete márványtábla őrzi emlékét. Mellszobra a volt Püspöki Jószágkormányzóság (EKMK) épületének saroktornyán látható. Veszprém Megye Önkormányzata 2005-ben Rainprecht-emlékérmet alapított.

2001. július 24.

15 éve hunyt el TASSY Klára, Eigel Istvánné (Békés, 1922. jan. 30.–Bp., 2001. júl. 24.) képzőművész. Férje: Eigel István festőművész. 1942-ben a Békési Gimnáziumban érettségizett. 1948-ban a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett. (Rudnay Gyula és Bernáth Aurél növendéke volt.) A festésen kívül gobelin-tervezéssel foglalkozott. Budapesten élt, sokáig nyaralójuk volt Balatonfüreden, s a táj ihlető hatással volt művészetére. 1954-től szerepelt bel- és külhoni kiállításokon, legtöbbször férjével együtt: Bp. Fényes Adolf terem, Ernst Múzeum, Műcsarnok, Békés, Balmazújváros, Székesfehérvár, Balatonfüred, Várpalota, Ábrahámhegy, Hollandia, Németország, Szovjetunió, Olaszország, Franciaország, Svájc. Főként gobelinterveket mutatott be.

2001. július 24.

15 éve halt meg VÁGVÖLGYI József (Bazsi, 1929. febr. 1.–Pápa, 2001. júl. 25.) üzemmérnök, szövetkezeti elnök. Apja: Vágusz József földműves, tsz tag. 1962-ben a Jókai Mór Közgazdasági Technikumban, 1967-ben a Fertődi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban végzett. 1946–1948-ban körjegyzőségi előadó Bazsiban. 1948-tól 1956-ig hivatásos katona, az 1957–1960-as években szövő a Pápa Textilgyárban. Csóton 1960–1962-ben üzemgazdász, 1963 és 1967 között főagronómus a Gépállomáson, 1962–1963-ban kerületvezető a Vörös Hajnal Tsz-ben. 1967-től 1976-ig a kupi Egyenlőség Tsz elnöke. 1976–1980-as években értékesítő-átadó a Tsz Szövetségnél, Veszprémben, 1980 és 1989 között a TSZKER-nél, Balatonalmádiban. 1967-ben és 1969-ben Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1972-ben Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata kitüntetést kapta.

1756. július 25.

260 éve született BÉSÁN István (Szekcső, 1756. júl. 25.–Gic, 1826. nov. 19.) alispán. A család 1695. április 12-én I. Lipót által kibocsátott oklevélben kapta nemesítését. Birtokaik Szekcső (Dunaszekcső), Puszta-Apáti, Tét és Puszta-Gic (Gic) környékén terültek el. A kilenc férfitestvér a birtok egyben maradása érdekében egyezséget kötött, amely szerint egyedül Károly nevű testvérük nősülhetett meg. István 1782-ben vette át apjától a gici birtok vezetését. Mint helyi birtokos a vármegyénél előbb tiszteletbeli jegyző, később főszolgabíró volt. 1793-ban másod-, 1810-ben első alispánná választották. Ezen tisztségről 1823 tavaszán mondott le Rába Boldizsár másodalispánnal és több vármegyei tisztségviselővel együtt, azt követően, hogy az 1821-es újoncozási és az 1822-es adóemelésről szóló királyi rendelettel Veszprém vármegyei közgyűlése vezetésükkel szembehelyezkedett. Viselte a császári és királyi tanácsosi címet, kedvelte a tudományokat és a művészetet. – Gic községben lévő kastélyuk a 2. világháború után évtizedekig gyermekotthon volt, majd magántulajdonba került, az ezredforduló után az épület felújítása is megkezdődött. Gic község temetőjében nyugszik, ahol síremléke van.

1886. július 25.

130 éve született ENDRŐDI Béla, 1916-ig Kupricz (Bf., 1886. júl. 25.–Bp., 1956. máj. 11.) író, újságíró. Endrődi Sándor költő fia. Budapesten, a Piarista Gimnáziumban, majd egyetemen tanult, Juhász Gyula, Babits Mihály és Kosztolányi Dezső köréhez tartozott. Juhász Gyulával Virágfakadás címen lapot indított. 1915-től a Társaság c. képes riportlap szerkesztője, majd a Nemzeti Újság munkatársa, később segédszerkesztője volt. 1948-ban a Petőfi Társaság tagjává választották. Ifjúsági- és gyermekregényei teszik ki írói működésének jelentős részét. Irodalmi tanulmányokat, verseket, könnyed hangjukkal sikert arató regényeket írt.

1981. július 25.

35 éve hunyt el MAJOR Józsefné, Péter Borbála (Újpest, 1894. júl. 2.–Pápa, 1981. júl. 25.) tanító. Ősei között cseh-morva, lengyel, szerb nemzetiségűek voltak, de őt már a Petter családi név helyett Péter vezetéknévvel anyakönyvezték. Az elemit és középiskolát Újpesten végezte, majd 1914-ben Nagyszombaton az Orsolya-rendi Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Az első világháború alatt több iskolában volt helyettes. Pusztavacsról, Szász Fülöp góthai herceg birtokáról 1919-ben került Dákára, ahol férje gróf Batthyány Ilona birtokán intézőként dolgozott. 1925-ben nevezték ki a katolikus iskolába tanítónak, 1948-ban igazgatónak. 1956. szeptember 1-jén, 39 évi szolgálat után ment nyugdíjba. Munkássága az iskolai oktatás mellett kiterjedt a felnőttek nevelésére. Éveken keresztül rendezett iskolán kívüli köznevelési tanfolyamokat, ahol kézimunkára tanította a lányokat, asszonyokat. A pápai temetőben nyugszik.

1966. július 26.

50 éve hunyt el BARTALIS Béla (Csíksomlyó [Románia], 1881. ápr. 21.–Kerta, 1966. júl. 26.) tanító, iskolaigazgató. 1900-ban kapott oklevelet a csíksomlyói r. k. tanítóképzőben, majd Sárkeresztúron kezdett tanítani. 1903-ban Fülén kántortanító, 1904-ben Balatonfőkajáron a r. k. elemi iskolában osztálytanító. Az 1. világháborúban az orosz és az olasz frontokon harcolt, majd Veszprémben a hadtápfőnökségen szolgált. 1931-ben iskolaigazgatónak nevezték ki. Igazi falusi néptanító volt, aki a téli hónapokban színjátszó csoportokat szervezett és tanított. Korszerű gazdálkodásra okította a falu fiataljait, leventeparancsnokként, hangyaszövetkezeti elnökként szolgálta a falu ügyeit, az enyingi esperesi kerület tantestületi elnökeként is dolgozott. A 2. világháború után a szétrombolt községben a templom és saját háza újjáépítésén munkálkodott. Az iskolák államosítása után kántorként szolgálta a falu érdekeit. Élete utolsó szakaszában legkisebb fiánál, a Kertán állatorvosként dolgozó Imrénél élt. 1939-ben megkapta XII. Pius pápa kitüntetését, a Pro eclesia et pontifice arany fokozatát.

1891. július 27.

125 éve született SEBESTYÉN Olga (Nagyenyed, 1891. júl. 27.–Bp., 1986. nov. 25.) limnológus. A biológiai tudományok doktora (1972). Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Kolozsvári Állami Tanítóképző Intézetben 1909-ben tanítói, 1915-ben Budapesten polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Az 1915–1917-es években magántanító, majd az Állattani Intézetben Entz Géza asszisztense. 1917-től 1921-ig a Nagyenyedi Tanítóképzőben segédtanár. Hét esztendőt az Egyesült Államokban töltött, ahol kulturális-szociális tevékenységet folytatott. Ifj. Entz Géza hívására tért haza, hogy részesévé váljon a néhány évvel korábban megindult Balaton-kutatásnak. 1931-ben jelent meg első balatoni tárgyú dolgozata, 1935-ben doktori címet szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. 1943-ban a budapesti tudományegyetem limnológiából magántanárrá habitálta. A Tihanyi Biológiai Kutatóintézetben 1930 és 1971 között dolgozott, 1951 után a hidrobiológiai osztály vezetője. Nyugdíjasként még közel tíz évig dolgozott az intézetben. Százat meghaladó tudományos közleménye, mintegy negyven tudományos ismeretterjesztő írása és közel félszáz előadása a Balaton vízháztartásával, a tavi élet folyamataival, valamint a tótörténet kérdéseivel foglalkozott. Megalapozta a Balaton falcolimnológiai feltárását. A Nemzetközi Limnológiai Egyesület kongresszusainak aktív résztvevője, 1962-től alelnöke. A Balatoni Limnológiai Intézet és a volt lakóháza falán tábla őrzi emlékét. 1965-ben Akadémiai Díjat kapott. A tihanyi temetőben nyugszik.

1991. július 27.

25 éve halt meg BAKOS Miklós (Kiskőrös, 1929. jan. 13.–Várpalota, 1991. júl. 27.) pártalkalmazott, helytörténeti kutató. Iskolai tanulmányait Kiskőrösön kezdte, majd Budapesten a Fáy András Gimnáziumban érettségizett. Jogi tanulmányait anyagi okok miatt kellett abbahagynia, munkát vállalt a Budapesti Tejért Vállalatnál. Katonaság után a Balatonkenesei Honvéd Üdülő polgári alkalmazottja. 1957–1965 között a Várpalotai Bányaüzemnél munkaügyi vezető, majd az MSZMP Városi Bizottságának kulturális ügyekkel foglalkozó munkatársa. Beosztásának lehetőségeit kihasználva ösztönözte és segítette a városban a helytörténeti kutatómunkát, részt is vállalt abban. Mindenekelőtt a várpalotai bányászat múltjával, a bányászsorsok alakulásával foglalkozott. Közreműködött KISS Tamás: A várpalotai szénbányászat története (Vp., 1990.) c. kötet létrejöttében.

1826. július 28.

190 éve született ÁRVAY Sándor (Iszkáz, 1826. júl. 28.–Zalaegerszeg, 1914. márc. 1.) jogász, honvédtiszt. Gimnáziumi tanulmányai után 1846-ban végzett a győri jogakadémián. Zalaegerszegen gyakornok, 1947. október 4-én Zala vármegye országgyűlési ifjai közé választották. 1848-ban önkéntesként, elsők között jelentkezett a 7. honvédzászlóaljhoz. Őrmesterként vett részt a pákozdi és a schwechati csatákban, decemberben hadnaggyá léptették elő. 1849 februárjában fogságba esett, szeptemberben besorozták a császári hadseregbe, ahonnan 1852-ben váltságdíj ellenében bocsátották el. A kiegyezés után közhivatalt vállalt, 1972-től aljárásbíró Nagykanizsán. 1894-ben vonult nyugalomba, előbb Lukafán, később Zalaegerszegen telepedett le.

1901. július 28.

115 éve született MESTERHÁZY Ferenc, mesterházai (Nagygeresd, 1901. júl. 28.–Tapolca, 1951. okt. 12.) főispán. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte. 1919-től 1923-ig a Keszthelyi Gazdasági Akadémián tanult, majd 1926-ban a budapesti tudományegyetemen doktorált. 1928-ban Nagykanizsán megválasztották szolgabírónak, 1930-ban Balatonfüreden főszolgabírónak. Veszprém vármegye főispánjának 1938. április 30-án nevezték ki. 1944. márc. 19-én lemondott tisztéről és mesterházai birtokára költözött, ahol családjával a számukra meghagyott területen gazdálkodott. 1951-ben el kellett hagynia otthonát. Utazás közben Tapolcán érte a halál. Balatonfüredi tevékenysége idején csatornázási munkákat végeztetett, megépíttette a szennyvízderítőt, a Kéki-forrás vízét a település szolgálatába fogatta. A kiserdei teniszpályák létesítését támogatta. Külön gondot jelentett számára a járáshoz tartozó utak rendbetétele. Javaslatára kérték fel a füredi gazdák Darányi Kálmánt képviselőjüknek, akinek segítsége Füred számára sokat jelentett. Megkezdték a móló és a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet építését. Mesterházán családi sírboltba temették.

2006. július 28.

10 éve halt meg SZALONTAY Zoltán (Kisvárda, 1935. febr. 14.–Dudar, 2006. júl. 28.) erdészeti igazgató, erdőmérnök, író. 1958-ban a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett. 1970-ben a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen szerzett oklevelet. 1966-ig könyvelő a Nyírségi Erdőgazdaságban, Nyíregyházán. 1966-tól 1975-ig műszaki vezető, 1975 és 1995 között erdészetvezető a Veszprémi Erdőgazdaság dudari üzemegységénél. 1995 után nyugdíjas. 1975-től tanácstag, s rövid ideig presbiter volt. Az 1998-ban alapított Pro Bakony Kistérségi Egyesület elnöke. Alapításától részt vett a Dudari Krónika c. önkormányzati lap szerkesztésében, melyben rendszeresen publikált is. Nyugdíjba vonulása után 20 novellát és egy kisregényt írt. Díjak kitüntetések: 1972., 1973., 1985 Kiváló Dolgozó. 1974 Erdészet Kiváló Dolgozója. 1976 Fásítási oklevél. 1981 Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst. 1988 Érdemes Társadalmi Munkás. 1985 Veszprém Megyéért Érdemérem ezüst. 1994 Honvédelemért. 2000 Eötvös József Díj.

1876. július 29.

140 éve született KADIĆ Ottokár (Ópazova [Szerbia], 1876. júl. 29.–Bp., 1957. febr. 27.) ősrégész, geológus. A Szent István Akadémia tagja (1928), a föld és ásványtani tudományok kandidátusa (1953). A Magyar Földtani Társulat barlangkutató szakosztályának alapító tagja, 1913 és 1926 között (első) titkára, 1919-től 1926-ig alelnöke. Egyetemi tanulmányokat 1900-ig a zágrábi egyetemen, majd Münchenben folytatott, ahol 1901-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1901-től 1935-ig a Földtani Intézet munkatársa. Az 1902–1909-es években, a Bánságban, 1911 és 1918 között a horvát Karsztban, 1922–1923-ban a Tolnai-dombságon földtani térképezést végző csoport tagja. A Szeleta-barlangban végzett sikeres kutatásaival megindította a hazai barlang- és ősember-kutatást. Két évtized alatt közel száz barlangban végzett felmérést, számos publikációja jelent meg. Szorgalmazta, hogy a barlangokat rendezzék és kapcsolják be az idegenforgalomba. Lóczy Lajos buzdítására 1910-ben a Földtani Társulaton belül barlangkutató bizottságot szervezett, amely később szakosztállyá alakult. Megindította a Barlangkutatás c. folyóiratot. 1926-ban a szakosztály Magyar Barlangkutató Társulattá alakult, amelynek főtitkára majd ügyvezető elnöke volt. Kedvező véleménye irányította a tudományos körök figyelmét a balatonfüredi barlangra. 1930-ban (a felfedező Kéry Gábor asztalosmester kérésére) a Földtani Intézet megbízásából átvizsgálta a barlangot és javasolta annak feltárását. Már ekkor ajánlotta, hogy azt Lóczy Lajosról nevezzék el. 1934 őszén az ő irányításával folytatták Kéry Gábor feltáró munkáját, kitisztították a barlangot, új bejáratot nyitottak, így látogathatóvá tették. Kéry Gábor és a geológus ~ emlékére 1983-ban a barlang bejáratánál táblát helyeztek el.

1936. július 29.

80 éve született HUSZÁR Zoltán (Bakonyszentkirály, 1936. júl. 29.–Vp., 2011. júl. 10.) szövetkezeti elnök, polgármester. Apja: Huszár János földműves, tsz tag. Felesége: Molnár Zsófia. 1954-ben a Pápai Mezőgazdasági Technikumban, 1975-ben az Agrártudományi Egyetem Nagykanizsai Karán végzett. Az 1954–1962-es években előadó a Zirci Járási Tanácson. 1962 és 1967 között tanácstitkár, 1968-tól 1992-ig a Váralja Tsz elnökhelyettese, majd elnöke, 1996-tól polgármester Bakonyszentkirályon. Díjak, kitüntetések: 1961., 1972 Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója. 1965., 1986 Veszprém Megyéért Érdemérem arany. 1975 Szövetkezet Kiváló Dolgozója. 1975 Munka Érdemrend ezüst. 1986 Kiváló Szövetkezeti Munkáért. Bakonyszentkirály temetőjében nyugszik.

1981. július 29.

35 éve halt meg BARBARITS Lajos (Vp., 1899. okt. 3.–Bp., 1981. júl. 29.) agrártörténész, újságíró. Középiskoláit Pápán végezte, majd 1923-ban Keszthelyen szerzett oklevelet. Nagykanizsán telepedett le, ahol a Zalai Közlöny c. újság munkatársa, 1926 és 1944 között felelős szerkesztője. A nyilas hatalomátvétel után bujdosott, de elfogták, és a Gestapo fogságába került. Az 1945–1948-as években a Nagykanizsai Nyomda vezetője. 1954–1957-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, majd 10 évig főigazgató-helyettese. 1925-ben szerkesztette a Vásári Értesítő c. lapot. A Keszthelyi Újság, a Hazám, az Új Élet és a Visszhang című lapokban is megjelentek versei, elbeszélései és egyéb írásai. A mezőgazdaság gépesítéséről, valamint a muzeológia tárgyköréből jelentek meg szakcikkei itthon és külföldön. Kiemelkedő alkotása a Nagykanizsa c. monográfia.

2006. július 29.

10 éve hunyt el LUKÁTS András (Bp., 1955. máj. 24.–Várpalota, 2006. júl. 29.) ref. lelkész, kántor. Apja: Lukáts József ref. lelkész. 1973-ban a Debreceni Ref. Kollégiumban érettségizett. 1978-ban a Budapesti Ref. Teológiai Akadémián szerzett oklevelet. 1974-ben segédlelkész, 1978 után beosztott lelkész a Budapest–budahegyvidéki ref. egyházközségnél. 1980-tól parókiás lelkész a várpalotai ref. egyházközségnél. A veszprémi ref. egyházmegyében betöltött tisztségei: 1982-től 1990-ig katechetikai előadó; 1990-től egyházmegyei tanácsos; 1996–1999-es években egyházmegyei jegyző; 1996-tól egyházkerületi jegyző, zsinati képviselő; 1999-től egyházmegyei lelkészi főjegyző (esperes-helyettes). Világi tisztségei: 1985 és 1990 között Várpalotán tanácstag; 1990-től 1994-ig önkormányzati képviselő, az Oktatási, Kulturális és Sportbizottság alelnöke, Egészségügyi és Szociális Bizottság tagja. 1994–1998 az Oktatási, Kulturális és Sportbizottság külső tagja. 1993-tól az Esélyegyenlőség Közalapítvány Kuratóriumának elnöke. Kutatásainak területei: egyháztörténet, Várpalota és környékének története. 2000-ben Várpalota Városért Érdemérem kitüntetést kapott. Több írása jelent meg a Református Egyházban, a Reformátusok Lapjában, a Dunántúli Református Lapban, a Palotai Újságban, a Képes Kálvin Kalendáriumban, valamint a Gyülekezeti Értesítő c., maga szerkesztette kiadványban.

2001. július 30.

15 éve hunyt el AGÁRDY Ilona (1940. okt. 4.–Bp., 2001. júl. 30.) színművész. Férje: Pethes György rendező. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1963-ban végzett. 1963–1964-ben a győri Kisfaludy Színház, 1965-ben kecskeméti a Katona József Színház, 1965–1967-ben a Veszprémi Petőfi Színház, 1967–1970-es években a Mikroszkóp Színpad, 1970-től 1975-ig a békéscsabai Jókai Színház, 1975 és 1987 között a debreceni Csokonai Színház, 1987-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. 1993-ban Déryné-díjat kapott.

1901. július 31.

115 éve született PAPP Ferenc (Bp., 1901. júl. 31.–Bp., 1969. jan. 8.) geológus, hidrogeológus. A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A budapesti tudományegyetemen tanári, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1924-től az egyetemen tanársegéd, később adjunktus, 1960-tól tanszékvezető tanár, éveken át dékán. 1934-től szerkesztette a Hidrológiai Közlönyt, 1937-ben újra megindította a Földtani Értesítőt. A Magyarhoni Földtani Társaságnak éveken át titkára, a Barlangtani Társaságnak egy ideig elnöke. A hidrológiában neve összeforrott a forráskutatással. 1955-től részt vett a karsztkutatás szervezésében. Feltérképezte Kékkút, Balatonfüred, Várpalota, Pétfürdő és Inota ásványos és gyógyvizeit, valamint Veszprém megye területén lévő egyéb forrásokat. Több tanulmánya jelent meg a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet kiadványaiban: Tihany geológiai reambulációja. – A Balaton környékének földtani felépítéséről.

1926. július 31.

90 éve született RAJCZI Pál Péter (Pécs, 1926. júl. 31.–Pápa, 2004. szept. 29.) r. k. kanonok, levéltár-igazgató. A kaposvári Somsich Pál és a Veszprémi Piarista Gimnáziumban járt középiskolába. 1949-ben a Veszprémi Hittudományi Főiskolán végzett, 1949. március 27-én pappá szentelték Kaposvárott. 1949-ben káplán Nyárádon, 1951-től Sümegcsehiben. 1954-ben adminisztrátor Pacsa, káplán Nagyatád községekben, 1956-tól Nagykanizsán, 1959-ben Vörsön és Pápán. 1960-ban plébános Nágocson. 1962-ben az egyházi szolgálattól államilag eltiltották. 1964-től káplán Külsővaton, 1967-től plébános Ugodon (majd 1989-től Bakonyszücsön is). 1975-től püspöki tanácsos, 1981 és 1990 között kerületi esperes, 1983-tól 1990-ig pápai főesperes. 1986-tól tb., 1996-tól székesegyházi kanonok. 1987-től püspöki levéltáros, 1997-től az érseki és főkáptalani levéltár igazgatója. Kutatási területei: a veszprémi egyházmegye története, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek.

1931. július 31.

85 éve született BALKAY Bálint (Bp., 1931. júl. 31.–Bp., 1986. nov. 28.) geológus. 1953-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet, ahol 1969-ig a Földtani Intézetben tanársegéd, mb. előadó. 1961 és 1964 között a Balatonalmádi Bauxitkutató Vállalat geológusa és az Aluterv munkatársa, 1969–1973-ban osztályvezetője. 1973–1975-ben a Magyar Alumíniumipari Tröszt főgeológusa. 1975 és 1986 között az MTA Világgazdasági Kutató Intézet tudományos főmunkatársa. Részt vett a magyarországi bauxitbányászat víztelenítési terveinek kidolgozásában. A lemeztektonikai elmélet konstruktív kritikusa volt. Vezetésével indult meg Guineában a bauxitkutatás. Tanulmányai szakmai folyóiratokban jelentek meg.

 


 Augusztus

 

1906. augusztus

110 éve mentőállomást szerveztek Veszprémben a Temetőhegyen és a belvárosban ahol telefon és mentőszekrény állt a rászorulók rendelkezésére.

1926. augusztus

90 éve Veszprémben rendezték meg a Magyar Országos Véderő Egyesület országos atlétikai versenyét, melyen Horthy Miklós is megjelent.

1921. augusztus 1.

95 éve született SZATORI János (Kölesd, 1921. aug. 1.–Devecser, 1999. júl. 10.) pedagógus. 1941-ben a szekszárdi Arany János Gimnáziumban érettségizett. 1952-ben, a Pápai Tanítóképzőben, 1968-ban a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika szakán szerzett oklevelet. 1952-től 1957-ig Devecserben tanító, az 1953–1957-es években igazgatóhelyettes. 1958–1960-ban a devecseri kisvasútnál pályamunkás, 1961–1962-ben segédmunkás az Ajkai Szénosztályozóban, 1962–1963-ban raktáros az Aknamélyítőben, Halimbán. 1963-tól 1965-ig Halimbán, 1965–1966-ban Somlószőlősön tanító, 1966 és 1981 között Devecserben általános iskolai tanár. 1956-ban a Forradalmi Tanács tagja, 1990 és 1994 között önkormányzati képviselő Devecserben. 1997-ben Devecser Város Díszpolgára címet kapta.

1951. augusztus 1.

65 éve hunyt el ROSOS Károly (Zirc, 1874. márc. 4.–Szentkirályszabadja, 1951. aug. 1.) polgármester. Középiskolába Komáromban és Zircen járt, jogi tanulmányokat Budapesten végzett. 1900-ban Veszprém város szolgálatába állt. Volt iktató, pénztári ellenőr, árvaszéki ülnök, közigazgatási tanácsnok, 1935 és 1941 között polgármester. Ebben az időszakban épült a csererdei Lőszerművek (Bakony Művek), az alsóerdei Danuvia, a Völgyhíd, a Szent István-iskola (a Dózsavárosban), a 8. sz. műút és a jutasi repülőtér. A Várban felavatásra került Szent István király és Gizella királyné szobra. Sírja a szentkirályszabadjai temetőben található.

2001. augusztus 1.

15 éve halt meg PAUER Antal (Kolontár, 1923. jan. 31.–Vp., 2001. aug. 1.) r. k. plébános, költő. 1943-ban a Kerkápoly Károly Felsőkereskedelmi Iskolában, 1948-ban a Teológiai Főiskolán végzett, Veszprémben. 1948-ban káplán Káptalantóti (Kékkút, Salföld), 1949-ben Köröshegy (Balatonföldvár, Kereki, Pusztaszemes, Bálványos), 1950-től Badacsonytördemic (Szigliget, Badacsonylábdihegy), 1953-tól Marcali (Boronka, Gomba, Bize) községekben. 1963-tól plébános Nagyvázsonyban és filiái: (Pula, Vöröstó, Barnag, Mencshely, Nemesleányfalu). 1996-tól nyugdíjas. Versei jelentek meg: 1938-ban a Zászlónk c. cserkészlapban, a Reménysugárban, 1950-ban a Keresztben, 1965-ben a Somogyi Néplapban, 1972-ben a Katolikus Szóban, 1994-ben a Magyar Vetésben, 2000-től a Bakony–balatoni kalendáriumban. 1943 és 1948 között Csembery Szvatozár írói néven egyházi lapokban jelent meg: Jézussal járom az életem át c. költemény, beszélgetés-elbeszélés, A harang újra szól. (Szm..) Előadóestek: 1996 Nagyvázsony, 1997 Pula, 1998 Vp., 1998., 1999 Kolontár, 1999 Devecser, 2000 Veszprém, Mindszentkálla, Noszlop. A kolontári temetőben nyugszik.

1841. augusztus 2.

175 éve halt meg HAISZLER György (Csepreg, 1761–Vp., 1841. aug. 2.) orvos. Az elemi iskoláit Sopronban végezte, teológiai tanulmányokat Győrben folytatott. 1789-ben, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. Előbb Sopron vármegye tisztiorvosa, majd Szombathelyen Szily János püspök udvari orvosa. 1800-ban költözött Veszprémbe és ott élt haláláig. 1800. június 30-án nevezték ki megyei főorvosnak (fizikusnak). Két vaskos kötetben a korabeli gyógyítás teljes ismeretanyagát feldolgozta és kiadta. Első orvosi munkája Pozsonyban jelent meg, a többit már Veszprémben adta ki, az utolsót 1831-ben, a nagy kolerajárvány idején. A fia volt Haiszler Károly, későbbi megyei főorvos. A veszprémi alsóvárosi temetőben nyugszik.

1961. augusztus 3.

55 éve halt meg TILDY Zoltán (Losonc, 1889. nov. 18.–Bp., 1961. aug. 3.) ref. lelkész, tanár, köztársasági elnök. A Pápai Ref. Főiskolán és az írországi, belfasti egyetemen tanult teológiát. Hazatérve az első világháború idején előbb tanár Pápán, majd lelkész Somogyban. Nagyatádi Szabó István oldalán bekapcsolódott a politikai életbe, 1930-ban részt vett a FKgP megalakításában és annak ügyvezető alelnökévé választották. Az 1931. évi választásokon nem került a Parlamentbe, de 1936-tól 1944-ig országgyűlési képviselő. 1932 és 1945 között a szeghalmi ref. egyház lelkésze. 1944-ben csatlakozott az antifasiszta Magyar Fronthoz. 1945-től a FKgP elnöke és országgyűlési képviselője. 1945. nov. és 1946. febr. között miniszterelnök, majd 1948-ig köztársasági elnök. Veje, Cholnoky Viktor ellen koholt vádak alapján hazaárulási pert indítottak, ezért lemondott és házi őrizetbe vették. 1956-ban Nagy Imre kormányában államminiszter, amiért később 6 évi börtönbüntetésre ítélték, de 1959-ben szabadlábra helyezték.

1976. augusztus 3.

40 éve halt meg Sebestyén Gábor (Vp., 1953. jún. 24.–Vp., 1976. aug. 3.) irodalmiszínpad-vezető. A Lovassy László Gimnáziumban a diák színjátszó csoport lelkes tagjaként részt vett irodalmi műsorok szervezésében, lebonyolításában. 1971-ben érettségizett, és a Mezőgép vállalatnál helyezkedett el. Itt megszervezte a Szabó Lőrinc Irodalmi Színpadot, melynek haláláig a vezetője volt. Kitűnő szervezőként, tehetséges színjátszóként, önfeláldozó közösségi emberként ismerték. Nemcsak a vers- és prózamondást, hanem önálló, saját szerkesztésű, politikai üzenetet hordozó színpadi művek bemutatását is szorgalmazta, melyek közül jelentős volt a Szellemvilág című fantáziaműsora és a Prometheus című színdarab. Az 1976. március 15-i televíziós műsort ő rendezte és szerepelt is benne. Korai halála vetett véget ígéretes pályájának. Budapesten, a Kálvin téri református templomban nyugszik.

1996. augusztus 3.

20 éve halt meg FEJES Imre (Balatonarács, 1929. ápr. 30.–Vp., 1996. aug. 3.) tanácsi tisztviselő, helytörténeti kutató. A balatonfüredi polgári iskolában végzett, majd alkalmi segédmunkásként dolgozott. 1949-ben a budafoki Középítési Nemzeti Vállalatnál helyezkedett el, ahol 1950 elején kőműves szakmunkás-vizsgát tett. A tanácsok megalakulása után, 1950 októberében a Veszprém Megyei Tanács ipari osztályára előadónak nevezték ki. Három év múltán a személyzeti osztályra helyezték át, és néhány év kivételével (amikor a munkaügyi osztály munkatársa volt) 1968 és 1985 között, nyugdíjba vonulásáig osztályvezetőként itt dolgozott. Közben az 1958–1960-as években elvégezte a tanácsakadémiát, 1966-ban pedig a budapesti tudományegyetem jogtudományi karán diplomát szerzett. A hetvenes évek második felében Veszprém megye tanácsai tevékenységének és történetének kutatásával foglalkozott. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1896. augusztus 4.

120 éve született LENGYEL József (Marcali, 1896. aug. 4.–Bp., 1975. júl. 14.) író, költő. A budapesti, majd a pozsonyi egyetemen joghallgató volt, közben a bölcsészeti karon művészettörténeti előadásokat hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be. 1916-ban Kassák Lajos folyóiratainak munkatársa. Tagja Szabó Ervin antimilitarista csoportjának, és alapító tagja a KMP-nek. A Tanácsköztársaság idején szerkesztette a Vörös Újság kulturális rovatát és az Ifjú Proletár c. folyóiratot. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, később Berlinbe emigrált, 1930-ban Moszkvába költözött. Itt jelent meg 1932-ben, Kun Béla előszavával a Visegrádi utca c., a magyar proletárdiktatúrával foglalkozó regénye. 1938-ban koholt vádak alapján letartóztatták, 1947-ben szabadult, de 1949-ben Szibériába száműzték, ahonnan 1955-ben tért haza és Budapestre költözött. A hányatott sorsú író 1955 után kapcsolatba került a Kanadából hazatérő Duczynska Ilonával, aki 1968-ban Monoszlón vásárolt házat. Lengyel Józsefnek, élete utolsó 6-7 évében ez a Hegyi u. 20. sz. alatti ház (amelyen ma emléktábla van) volt az igazi otthona. A faluról, házáról és kertjéről, monoszlói irodalmi tevékenységéről noteszeiben emlékezett meg. 1957-ben József Attila-díjat, 1963-ban Kossuth-díjat kapott.

1786. augusztus 5.

230 éve született BRESZTYENSZKY Adalbert Béla Antal, Briestanszky Béla (Németpróna, 1786. aug. 5.–Tihany, 1850. febr. 15.) bencés apát, tanár. 1836-tól az MTA levelező tagja. 1803-ban lépett a Szent Benedek-rendbe. Középiskoláit Székesfehérvárott végezte. 1804-ben Győrött filozófiát, 1806-ban Pannonhalmán teológiát tanult, bölcsészetből doktorált. 1810-ben szentelték pappá, ettől az évtől a győri gimnázium tanára, majd 1815-től a győri akadémián matematikát tanított. 1826-tól tagja a Jénai Minerológiai Társaságnak. 1838. február 3-tól haláláig tihanyi apát. Latin nyelven írt matematikai értekezéseivel hírnevet szerzett. Megkísérelte a magyar matematikai nyelv megalkotását. Behatóan foglalkozott ásványtannal is. Főleg tankönyveket írt. Tihanyi apátként sokat tett a környék (főleg Balatonfüred) szellemi és gazdasági fejlesztéséért. Apátsága alatt Balatonfüreden, a fürdőtelepen megépült a kerek-templom, melyet 1846. május 16-án szentelt fel. Elkezdte a Balaton lecsapolását és a tagosítási munkálatokat, valamint az apátságba a vízvezeték bevezetését. Meghonosította Tihanyban a selyemhernyó-tenyésztést.

1906. augusztus 5.

110 éve született VASS Károly, Wanek (Sopron, 1906. aug. 5.–Bécs, 1962. febr. 21.) cégvezető, főispán. 1924-ben, Sopronban érettségizett, majd Budapesten egyéves kereskedelmi akadémiát végzett, később sütőipari mestervizsgát tett. 1927-től a családi tulajdonban lévő soproni Wanek Kenyérgyár cégvezetője. A Sütőiparosok Országos Szövetségének elnöke. A második világháborúban katona. 1936-tól tagja az FKgP-nek, a soproni szervezet egyik vezetője, az 1945–1948-as években elnöke. 1944 októberében a Gestapo letartóztatta, rövid vizsgálati fogság után szabadult, de rendőri felügyelet alatt maradt. 1945. június 24-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották. A novemberi és az 1947. évi választásokon pótképviselő. 1948. február 12-én, Németh József utódjaként Veszprém vármegye főispánjává nevezték ki, de tíz hónap múltán lemondott állásáról. A kenyérgyárát államosították, őt az ötvenes évek elején letartóztatták, és koholt vádak alapján életfogytáig tartó börtönbüntetésre ítélték. 1956 októberében szabadult, novemberben családjával Bécsbe költözött.

 1741. augusztus 6.

275 éve halt meg MIHALIK János (1675. k.–Tapolca, 1741. aug. 6.) r. k. plébános. 1721-ben 46 évesnek mondták. A teológiát Nagyszombatban végezte. 1701-ben szentelték pappá. Plébános Balatonfőkajáron, ahol a jezsuiták a község földesuraként 1700-ban visszavették a protestánsoktól a templomot, akik 1702-ben rárontottak, ütötték-verték. Majd ezzel sem elégedvén meg „... az konyhának küszöbére hajánál fogva kihúzván, mellire térdepelvén, az Baltával gégéjét koczogtatván, Istennek tagadására kínszerítették, mellyet hogy el nem követett, annyira megvertek, hogy Testiben épség nem volt.” Később Padragra, Szentbékkállára, majd Tapolcára küldték plébánosnak.

 1836. augusztus 6.

 180 éve született Horváth Ernő László (TiszaAbádSzalók [Abádszalók], 1836. aug. 6.Pápa, 1887) ferences szerzetes, író. 1858-ban lépett a rendbe és 1862. december 8-án szentelték pappá. 1868 és 1876 között a pesti rendházban volt hitszónok, majd Veszprémben élt, innen Pápára helyezték át, 1881-ben Pozsonyban a laikusok magistene. Kilépett a rendből, 1885-ben Pápán a városnál, egy év múltán a járásbíróságon díjnok. Egyházi beszédei Kat. Lelkipásztorban, tárcái és novellái egyházi és más országos lapokban jelentek meg.

1921. augusztus 6.

95 éve hunyt el FELEKI Alajos, 1882-ig Friedmann (Dunapentele [Dunaújváros], 1847. aug. 18.–Tapolca, 1921. aug. 6.) tanító, szerkesztő. Apja Friedmann Mózes rabbi. A Kunszentmártoni Ref. Gimnáziumban és különböző jesivákon tanult. 1868-ban a Budapesti Izraelita Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Néhány évig Tamásiban, majd Szilben, később Andocson és Tabon tanított. A zsidó tanítók anyagi helyzetének javítására készített előterjesztése miatt Tabról eltávolították. Tapolcára költözött, ahol először az izraelita népiskolában, 1872-től az akkor megnyílt tapolcai gazdasági felső népiskolában dolgozott. 1896 után az állami polgári fiúiskolában tanító, nyugdíjazása után izraelita hitoktató. 1890-ben Tapolca és Vidéke címmel lapot alapított, amelynek 1902-ig (megszűnéséig) tulajdonos-szerkesztője. Fölkutatta és megírta a tapolcai izraelita hitközség és temploma történetét. A kézirat egy példánya a városi könyvtárban kutatható. Sírja a tapolcai zsidótemetőben van.

 1921. augusztus 6.

 95 éve született Nagybákay Péter (Debrecen, 1921. aug. 6.–Bp., 2002. aug. 7.) etnográfus. A történelem- (néprajz-) tudományok kandidátusa (1986). 1939-ben a Debreceni Piarista Gimnáziumban érettségizett. A pécsi és a kolozsvári tudományegyetemen tanult, 1943-ban Debrecenben egyetemi doktori diplomát szerzett. 1956-ig különböző vas- és szerszám-kereskedelmi vállalatoknál raktárnok és csoportvezető, majd egy beruházási vállalatnál (későbbi nevén TVK, majd Petrolkémia, Vegyépszer) előadó, 1981-ig osztályvezető, 1991-ig nyugdíjasként tanácsadó. A Veszprém Megyei Múzeum külső munkatársaként az 1960-as években a múzeum dolgozóival nagyszabású céhtörténeti kiállításokat rendeztek, többek között a nagyvázsonyi Schumacher-házban. A VEAB Történeti Szakbizottság Kézművesipar-történeti Munkabizottságának titkára. Számos hazai és nemzetközi kézművesipar-történeti szimpózium szervezésében vett részt, melyeken előadásokat is tartott. A szimpóziumok anyagát magyar és német nyelvű kötetekbe szerkesztve adták ki. Munkatársa volt céhtörténeti kérdésekben a Magyar katolikus lexikonnak (Bp. 2000), szakértője a Krónika Alkotóközösség és Filmalapítvány Magyar Tamás által készített Mi nemes céhek c. rövidfilmjének. Kézművesipar-történet, címertan volt a kutatási területe. Magyar és német nyelvű cikkeit, tanulmányait közölte a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, az Ethnographia, az Archivum Heraldicum, a bécsi Adler, a berlini Der Herold, a müncheni Volkskunst, a Technikatörténeti Szemle, a Kohászati Lapok és a Történeti Múzeumi Közlemények.

 1941. augusztus 6.

 75 éve született SIMONFFY András, Simonffy-Tóth (Szeged, 1941. aug. 6.–Ajka, 1995. dec. 16.) író. Budapesten érettségizett, majd a tervezőiskola elvégzése után kirakatrendezőként dolgozott. 1964-től 1968-ig az Egyetemi Lapok munkatársa, közben a budapesti tudományegyetem olasz–magyar szakát végezte. 1968–1969-ben az Esti Hírlap munkatársa, 1969 és 1973 között szabadfoglalkozású író. 1973–1976-ban az Új Írás rovatvezetője, 1973–1974-ben a Mozgó Világ főszerkesztője. 1976-tól 1989-ig ismét szabadfoglalkozású. 1989-től az Életünk főmunkatársa, 1992-től a Hitel főszerkesztője. Első kötetében a hatvanas évek végén kibontakozó új nemzedék lázadó előfutára, a későbbiekben a kiábrándulás jellemezte. Fordított olaszból. Műveiből televízió- és rádióműsorok készültek. Életének utolsó éveit főként Devecserben töltötte. A József Attila-díjat 1974-ben és 1982-ben, a Gáll István-díjat 1986-ban kapta.

 1796. augusztus 7.

220 éve hunyt el MAULBERTSCH, Franz Anton, Maulpertsch (Langenargen [Németország], 1724. jún. 8.–Bécs, 1796. aug. 7.) festőművész, rézmetsző. Főként Ausztriában működött, de Csehországban és hazánkban is jelentős tevékenységet fejtett ki. 1759-től a bécsi akadémia tagja. Számos oltárképet, köztük a zircit, de főként fal- és mennyezetfreskókat festett, a velencei és egyben az osztrák hagyományok méltó folytatójaként. Korai alkotókorszakának egyik fő műve a sümegi plébániatemplom fal- és mennyezetkép-sorozata (1757–1759). A templom előtt bronz mellszobra (Marton László alkotása), a Sümegi Panteonban emléktáblája látható. Sümeget követték az Erdődy-kastély és kápolna freskói, a feltoronyi kastély dísztermének allegorikus mennyezetképei, a győri és a váci székesegyházak mennyezetének freskói. A pápai plébániatemplom mennyezetének Szent István-freskói klasszicizáló stílusban készültek (1781–1782). A templom falán tábla őrzi emlékét. A szombathelyi püspöki palota nagytermének mennyezetképei 1783-ban készültek, a székesegyház freskóinak festését tanítványai fejezték be. Újabb adatok szerint a komáromi templom falképei 1760-ban, a pozsonyi váré pedig 1767 körül keletkeztek. Az egri líceum kápolnájának mennyezetképei késői alkotókorszakának hűvös higgadtságát tükrözik (1792–1793).

 1856. augusztus 7.

 160 éve született SOÓS Lajos (Csajág, 1856. aug. 7.–Bp., 1902. júl. 2.) költő. A Pápai Ref. Kollégium jogi fakultásán tanult, az önképzőkörben kezdett verseket írni. Ígéretes tehetségnek indult, verseit rendszeresen közölték a megyei és dunántúli lapok. Devecserben törvényszéki jegyző, majd Tordán, Komáromban és Budapesten közigazgatási tisztviselő. Gyakran visszatért a Balatonhoz, Balatonkenesére áttelepült édesanyját látogatta. 1927-ben a Balatoni Szövetség a balatonkenesei Magas parton obeliszket állított emlékére. Nevét viseli a település körüli hegyek egyike. Öngyilkos lett, kívánsága szerint Balatonkenesén temették el.

 1906. augusztus 7.

110 éve született MOLNÁR István (Tüskevár, 1906. aug. 7.–Tüskevár, 1983. nov. 3.) r. k. kanonok, történész. Tatán a középiskolát, Veszprémben a papi szemináriumot végezte. 1928. december 8-án, Siófokon szentelték pappá. 1933-tól Kaposvárott, 1937-től Pápán, 1947-től Tüskeváron plébános. 1972-ben a veszprémi Szent István és a Szent Imre templom igazgatójává nevezték ki, 1978-tól kanonok. Siófokon létrehozta a település népművészeti és régészeti gyűjteményét, Pápán megszervezte a Szent Anna-plébániát. 1962-ben Tüskeváron a magángyűjteményéből Helytörténeti Múzeumot alapított. Helytörténeti kutatással Pápán kezdett foglalkozni, hírlapi cikkeket, tanulmányokat közölt a város történetéről. A 70-es évektől tudományos munkáinak sorát közölték a megyei és országos szakfolyóiratok és tanulmánykötetek. Kéziratos hagyatékát a Veszprémi Érseki Levéltár őrzi.

1881. augusztus 8.

 

135 éve született JANKOVICS Lajos (Felsősegesd, 1881. aug. 8.–Szovjetunió, 1931.) politikus, vasmunkás. Apja uradalmi béres volt. Budapestre 1895-ben ment vasipari tanoncnak. Mint vasipari munkás belépett a MSZDP-be. 1919-ben Budapestről Veszprémbe helyezték. A jobboldali Veszprémi Köztársasági Polgári Párt január 19-én tartotta alakuló ülését a Petőfi Színházban, ahol felszólalt. Neumaer Imre más posztra kerülése után átvette a SZDP, későbbi nevén Szocialista Párt megyei titkári teendőit. 1919. március 22-én a Veszprém Megyei Munkás és Katonatanács háromtagú ideiglenes direktóriumot választott a megye élére, amelynek Roland Ferenc, a munkástanács elnöke és Beőthy Dezső a katonatanács elnöke mellett a Szocialista Párt titkáraként ő is tagja. Március 23-án a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnökévé választották. Az áprilisi választások után a Megyei Tanács elnöke. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, Veszprémben életfogytiglani fegyházra ítélték. 1921-ben fogolycserével a Szovjetunióba került, ahol egy időben a moszkvai főposta osztályvezetőjeként dolgozott. 1931-ben a Szovjetunióban halt meg.

1906. augusztus 8.

110 éve született KOVÁCS József András (Vécse, 1906. aug. 8.–Sümeg, 1967. jan. 17.) tanár, helyismereti kutató, múzeumigazgató. Elemi iskolába Aknaszlatinán járt, a gimnáziumot Máramarosszigeten kezdte. 1918–1919-ben Aknaszlatinán a sóbányában dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa. 1920-ban a családot Magyarországra telepítették. Pásztón járt polgári iskolába, 1927-ben Nyíregyházán tanítói oklevelet, 1932-ben Szegeden tanári diplomát szerzett. 1932-től 1945-ig több városban tanított, Csáktornyán polgári iskolai igazgató volt. Az 1946–1949-es években Jánosházán iskolaigazgató. 1949 után Sümegen tanár, iskolaigazgató, 1951-től a Kisfaludy Sándor Múzeum igazgatója. Először Nyíregyházán jelentek meg írásai a szabolcsi népszokásokról. Itt Bessenyei-díjat kapott. Sümegen élve a város és környéke történetének kutatásával foglalkozott, a Veszprém megyei újságban jelentek meg tanulmányai. Több kötetet kitevő kézirathagyatéka maradt.

1911. augusztus 8.

 

 

105 éve hunyt el GALAMB István (Vp., 1844. dec. 19.–Vp., 1911. aug. 8.) jogász, jogi író. A középiskolát Veszprémben, Pápán és Pozsonyban végezte, jogot Pesten tanult. 1872-től járásbíró volt Zircen. Jogi cikkeket írt, amelyek szaklapokban jelentek meg.

1986. augusztus 8.

30 éve halt meg ERDEI Ferenc (Szerencs, 1933. aug. 28.–Balatongyörök, 1986. aug. 8.) építészmérnök. Középiskoláit Szerencsen és Miskolcon végezte, az építészmérnöki oklevelet 1957-ben Budapesten szerezte. Az Országos Műemléki Felügyelőségnél dolgozott műteremvezetőként, később osztályvezetőként. Számos hazai műemlék helyreállítása, bővítése és korszerűsítése fűződik nevéhez: a kisnánai és a váregresi vár, a Miskolci Avasi templom helyreállítása. Az 1963–1965-ös években a felsőörsi plébániatemplom és a prépostsági ház helyreállítását irányította. Új liturgikus teret tervezett a veszprémi székesegyház és a felsőörsi templom részére. Új épülettervei között jelentős a veszprémi Szent György-kápolna védőépülete. Kiállításokat rendezett, számos könyvet illusztrált. A magyarországi helyreállított műemlékekről a Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára, valamint a helyreállított műemlékeink sorozatokban kötetei jelentek meg. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1931. augusztus 9.

85 éve született BORIÁN Árpád (Vp., 1931. aug. 9.–Vp., 2012. máj. 24.) orvos, megyei tisztiorvos. Szülei: Borián János orvos, Blaskovich Gabriella tanítónő. Felesége: Radovics Mária mikrobiológiai asszisztens. 1949-ben a Veszprémi Állami Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, 1972-ben a Budapesti Orvostovábbképző Egyetemen orvosi, közegészségtan-járványtani szakorvosi oklevelet, 1979-ben társadalom-orvostan szakorvosi képesítést szerzett. 1955 és 1968 között Veszprémben körzeti orvos, 1968–1973-as években a Megyei KÖJÁL-nál járványügyi orvos, 1973-tól 1992-ig Megyei KÖJÁL, majd utódja az ÁNTSz Veszprém Megyei Intézeténél igazgató-helyettes és járványügyi osztályvezető főorvos. 1993–1994-ben Országos Tisztiorvosi Hivatal főtanácsosa. 1990-től 1998-ig Veszprémben városi önkormányzati képviselő. 1985-től a Veszprémi Regina Mundi r. k. egyházközség világi elnöke. Kutatásainak területe: bélfertőzések, különösen a szalmonellák okozta fertőzések járványtana. Díjak, kitüntetések: 1970 Árvízvédelemért érdemérem. 1979, 1985 Kiváló munkáért. 1991 Fenyvessy Béla emlékérem. 2010 Pro Urbe Veszprém. A kutatási területéhez kapcsolódó témakörökben publikált az Orvosi Hetilap, az Egészségtudomány, a Budapesti Közegészségügy című lapokban. Országos kongresszusokon, szakrendezvényeken gyakran tartott előadásokat. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1841. augusztus 10.

175 éve született BELICZAY Elek (Vanyola, 1841. aug. 10.–? 1916) jogász, író. Beliczay Jónás unokája. Középiskolába Pozsonyban járt, a budapesti egyetemen köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett. Az 1867–1870-es években Veszprém megye szolgabírája, majd Győrben ügyvéd. 1875 után a győri ügyvédi kamara titkára, 1884 után alelnöke. Az ev. egyházkerület világi főjegyzője és az ev. iskolák iskolaszéki elnöke. Elbeszélései (Ostorfi és más álnevek alatt), valamint ismeretterjesztő cikkei jelentek meg a győri és a fővárosi lapokban, jogi tanulmányait szaklapok közölték.

1901. augusztus 10.

115 éve született KRAUSZ József (Csetény, 1901. aug. 10.–Bp., 1956. okt. 8.) vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1952). A Tanácsköztársaság időszakában a KIMSZ-nek és a győri direktóriumnak aktív tagja. 1920-ban Bécsbe emigrált, majd Würzburgban dolgozott, később a páduai egyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1926-ban tért haza. A Győri Szeszgyár dolgozója, később üzemvezető mérnöke. A 30-as években többször letartóztatták, 1944-ben Auschwitzba, később Buchenwaldba deportálták, ahol a nemzetközi kommunista szervezetek tagjaként részt vett a tábor felszabadításában. A felszabadulás után az Óbudai Szeszgyár mérnöke, 1948-ban a Szesztermelő Ipari Központ vezérigazgatója. 1949-ben megszervezte a Szeszipari Kutatóintézetet, amelynek 1951 után igazgatója. 1953-ban alapította és szerkesztette a Szeszipar c. folyóiratot. Kutatásai közvetlenül az iparág fejlesztésére irányultak, írásai a szaklapokban jelentek meg.

1916. augusztus 10. 

100 éve született RÉDIGER Béla (Kevevára [Szerbia], 1916. aug. 10.–Tapolca, 2000. máj. 11.) főgyógyszerész. 1934-ben, a szolnoki gimnáziumban érett. 1938-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen gyógyszerész, 1942-ben közegészségtanból gyógyszerész-doktori fokozatot szerzett, 1944-ben gyógyszerész approbációs vizsgát tett. 1974-ben gyógyszer-ellenőrzés (kémiai analitika) szak-gyógyszerészi minősítést kapott. Az 1939–1942-es években Budapesten a Gyógyszerészgyakornoki Tanfolyam laboratóriumvezetője, 1939-től 1944-ig a Budapesti Gyógyszerész Testület Gyógyszervizsgáló Laboratóriumában gyógyszervizsgáló gyógyszerész, 1942-től 1946-ig hivatásos honvédgyógyszerész előbb a honvédgyógyszertárban majd a Budapesti Honvéd Közegészségügyi Intézet kémiai osztályvezetője. 1946-tól 1956-ig beosztott gyógyszerész Budapesten és Vácott. 1956-tól 1960-ig a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézete kémiai intézetének oktatója. 1960 és 1981 között a tapolcai Winkler Lajos gyógyszertára vezetője, 1968-tól gyógyszerész szaktanácsadó, városi-járási főgyógyszerész. 1961-től a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Veszprém Megyei Szervezetének elnöke, 1975-től társelnöke, az 1966–1972-es években Tapolcán a Hazafias Népfront városi elnöke. Gyógyszerészeti szakmai tevékenysége, az ezzel kapcsolatos többtucatnyi publikáció mellett helytörténeti tevékenysége is jelentős. Számos megyei és országos elismerés mellett 1981-ben a Munka Érdemrend ezüst-, valamint a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát kapta.

1916. augusztus 10.

100 éve született SZAKOS Gyula (Sótony, 1916. aug. 10.–Székesfehérvár, 1992. jún. 21.) r. k. püspök, tanfelügyelő. Iskoláit Kőszegen és Szombathelyen végezte. Fiatalon egyházkerületi tanfelügyelő, majd püspöki titkár. Zalaerdődön, majd Sárváron plébános. Innen nevezte ki II. János Pál pápa székesfehérvári püspökké. E tisztséget 1991 szeptemberéig töltötte be, ekkor nyugdíjba vonult. Többször írt egyházi lapokban és a Magyar Nemzetben. Nevéhez fűződik Zalaerdőd templomának freskósorozata, és a község (akkor még Nyavalád volt a neve) Urbáriuma latin záradékának fordítása. Püspök korában is gyakran látogatta zalaerdődi híveit. A székesfehérvári temetőben nyugszik.

1811. augusztus 12.

205 éve született FEITEL Mór (Lakompak, 1811. aug. 12.–Pápa, 1887. márc. 21.) orvos, író. A csehországi Kollinban és Prágában tanult, orvosi oklevelet kapott. Közben rabbi képzettséget és az új zsidó irodalomban is jártasságot szerzett. 1835-től Körmenden, 1841 és 1883 között Pápán tisztiorvosként dolgozott. Cikkei a Társalkodóban, valamint német nyelvű folyóiratokban jelentek meg. Sírja a pápai zsidótemetőben van.

1801. augusztus 13.

215 éve született BÁNOVICS Szulpic Alajos (Kosut, 1801. aug. 13.–Pápa, 1868. aug. 13.) bencés szerzetes, tanár. 1818-ban lépett a bencés rendbe, 1829-ben szentelték pappá. 1822 és 1852 között Nagyszombatban és Pozsonyban tanított. 1852-től 1855-ig Bakonybélben perjel, 1855-től haláláig a pápai bencés rendház főnöke, 1864-től a gimnázium igazgatója is. Végrendeletében nagyobb összeget hagyományozott a szegény sorsú és tehetséges diákok segélyezésére, jelentős könyvtára az iskolát gyarapította.  Az 1871-ben megalakult Szulpic Egylet évtizedekig támogatta a rászorulókat. A pápai Kálvária Temetőben nyugszik.

1851. augusztus 13.

165 éve hunyt el Prágay János, 1830-ig Práger (Bf., 1811–Las Pozas [Kuba], 1851. aug. 13.) honvéd alezredes, a kubai felszabadító hadsereg tábornoka, történetíró. Apja: Práger Károly földbérlő. Az elemi iskolát Debrecenben, a gimnáziumot Késmárkon végezte. 1829-ben a 19. (Schwarzenberg) gyalogezredbe lépett. 1841-ben polgári állást vállalt, 1847-ig Bécsben a magyar udvari kancellárián, majd Batthyány Lajos kormányának megalakulása után Pesten, a hadügyminisztériumban írnokként dolgozott. 1849 januárjától főhadnagyi rangban hadsegédként, majd főhadsegédként Klapka György mellett szolgált. 1949. április 10-én részt vett a váci ütközetben. Utána megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III., szeptemberben a II. osztályát. Júniustól a komáromi várőrség vezérkari főnöke, a szabadságharcot alezredesként fejezte be. Külföldre távozott, részt vett az apacs törzsek elleni harcokban, majd New Yorkban telepedett le, ahol újságokban a magyar szabadságharcról jelentek meg írásai. Fornet Károly honvéd őrnaggyal megírták a magyar szabadságharc történetét, amely 1850-ben angol és német nyelven is megjelent. 1851-ben tábornokként és vezérkari főnökként, más magyar honvédtisztekkel együtt csatlakozott Narciso Lopez venezuelai születésű kubai forradalmárhoz, hogy megdöntsék Kubában a spanyol uralmat. Az 1851. augusztus 12-én partra szálló, alig ötszáz fős haderő a La Pozas melletti ütközetben vereséget szenvedett. Lopezt a spanyolok kivégezték, Prágay megsebesült és öngyilkos lett. Az életben maradt nyolc magyart ólombányába internálták. Havannában emlékoszlop őrzi a felkelők nevét és emlékét.

1906. augusztus 13.

110 éve született BORSOS Miklós (Nagyszeben, 1906. aug. 13.–Bp., 1990. jan. 27.) szobrászművész. Festőnek indult. Olaszországi és franciaországi tanulmányútjai után évekig Győrben élt. Művészetét az anyag, a plasztikai formálás törvényeinek és lehetőségeinek tisztelete jellemzi. Szobrait kőbe, bazaltba vagy márványba faragta, nevezetes domborításait vörösrézből kalapálta. Az érzékletes formálás mestere. 1931-ben rendezte első kiállítását a Frankel-szalonban, 1932-ben már a Nemzeti Szalonban mutatkozott be. 1943 után a nyarakat tihanyi házában töltötte, később gyakori vendég volt Balatonfüreden Lipták Gáboréknál is. Ez a környezet jelentős befolyással volt művészetére, rajzainak, szobrainak hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formák felé. Később a monumentális kifejezésmód, a tömbszerű formálás, az archaikus plasztika formanyelvének modern szellemű továbbfejlesztése jellemezte művészetét. A negyvenes évek második felétől foglalkozott éremművészettel, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Rajzain néhány vonallal, kevés lavírozással teremtett káprázatos világot. Jelentősek voltak a Tihanyi Múzeumban rendezett kiállításai. Veszprém megyében több alkotása látható. Számos művét őrzik a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. Balatonalmádiban, az Auróra Szállodában (ma: Ramada hotel) áll Hajnal c. szobra. Badacsonytomajon Egry József szobra és síremléke. Balatonfüreden a Balatoni Panteonban több emléktáblán (Berzsenyi, Csokonai stb.) általa tervezett plakett, a mólón a Balatoni szél című alkotása található, a városban utcanév őrzi emlékét. Veszprémben Eötvös Károly mellszobra (a megyei könyvtár bejáratánál). 1972-ben kapcsolatba került Ajka városával, ahol nemcsak másokkal együtt, hanem önálló tárlaton is bemutatkozott. Kiállításainak anyagát a városnak ajándékozta. Az ajkai Városi Múzeumban Borsos-terem (állandó kiállítással), a városban több szobor és a nevét viselő park őrzi emlékét. 1988-ban tervezte Várpalota Városért érmet. Ajka Város Díszpolgára címet, munkásságáért Munkácsy-díjat (1954) Kossuth-díjat (1957), (Érdemes Művész (1962), Kiváló Művész (1972) elismerést kapott.

1921. augusztus 13.

95 éve született SARKADI Imre (Debrecen, 1921. aug. 13.–Bp., 1961. ápr. 12.) író, újságíró. A Debreceni Ref. Kollégiumban 1939-ben érettségizett, majd a debreceni egyetemen jogot tanult, egyidejűleg gyógyszerészsegéd, írnok, majd nyomdai korrektor. Sportlapoknak tudósított, 1945-ben a Tiszántúli Népszava munkatársa, a Debreceni Szabad Szó szerkesztője. 1946 után a fővárosban élt, a Szabad Szó munkatársa, 1947–1948-ban a Válasz színházi jegyzetírója. A Falurádió műsorától politikai okok miatt elbocsátották. 1949-ben a Mafilm lektora, 1950-ben a Művelt Nép Kiadó segédszerkesztője, később írásaiból élt. 1954–1955-ben a Csillag, majd az Irodalmi Újság munkatársa, 1957-ig a Madách Színház dramaturgja. 1960-ban gyárban dolgozott. Vitorlás hajóval gyakran meglátogatta Tihanyban Illyés Gyulát. Balatoni élményeit több novellájában is megörökítette, pl. a Viharban címűben.

1881. augusztus 14.

115 éve született HANUSZ Albin Gyula (Bp., 1901. aug. 15.–Székesfehérvár, 1982. febr. 12.) plébános, nyomdaigazgató. 1923-ban szentelték pappá. Több helyen volt káplán, majd az 1933–1935-ös években, Veszprémben az Egyházmegyei Nyomda igazgatója. 1954. aug. 28-án Devecserbe nevezték ki plébánosnak. Devecseri tartózkodása idején elvégeztette a templom külső tatarozását, belső festését, a fénycsővilágítás beszerelését, a toronyóra kivilágítását és villámhárító szerelését. Tataroztatta a plébániaházat is, ahová működése idején szereltek telefont. 1960. április 26-tól bullyai címzetes prépost, 1961-től a devecseri kerület esperese, 1962. május 29-étől pápai esperes. Devecserből vonult nyugdíjba 1963. augusztus 1-én. Veszprémben tataroztatta a legényegylet Jókai Mór utcai székházát, a Szent László-templomot és a Csatár-hegyi kápolnát. Balatonarácson telepedett le. Andocson temették.

1911. augusztus 15.

105 éve hunyt el JÁNOSI Gusztáv, Jánosik Ágoston (Vp., 1841. szept. 15.–Vp., 1911. aug. 15.) r. k. püspök, műfordító. Apja Jánosi József jómódú szűrszabó volt. Balatonkenesén, Veszprémben és Székesfehérvárott tanult. 1863-ban szentelték pappá, 1883-tól veszprémi kanonok, 1888 után pápai főesperes, címzetes apát Sümegen. 1890 után választott dulmi püspök. Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, először alelnöke, később elnöke, anyagi támogatója a Veszprémi Múzeumi Egyesületnek. Először verseket írt, majd Arany János tanácsára műfordítói tevékenységre tért át. Első versei középiskolás diák korában Székesfehérváron egy gyűjteményes kötetben szerepeltek, első hosszabb lélegzetű műfordítása 1886-ban Veszprémben jelent meg. A Veszprémi Várban, egykori lakóházán (Vár utca 17.) tábla őrzi emlékét. Balatonkenesén, a Pilinszky János Általános Iskolában 2011-ben avatták ~ szobrát, Wenczel György szobrászművész alkotását. A balatonkenesei temetőben nyugszik.

1866. augusztus 17.

150 éve halt meg ZÁDOR György, Stettner (Duka, 1799. júl. 3.–Pest, 1866. aug. 17.) tanár, író. Tagja volt az alakuló MTA-nak és a Kisfaludy Társaságnak. Zádor Gyula fia. Kőszegen, Győrben, 1809-től a Pápai Ref. Főiskolán tanult, 1821-ben Pesten ügyvédi oklevelet szerzett. Először vidéken, 1826 után Pesten ügyvéd. 1832 és 1848 között a Pápai Ref. Főiskolán a jogtudomány tanára, 1848-ban a Váltótörvényszék bírája. A szabadságharc bukása után megfosztották állásától, de 1851-ben bíró a soproni, 1855-től a bécsi törvényszéken, 1861 után Pesti Hétszemélyes Táblán. Fenyéri Gyula álnéven esztétikai és a romantikát népszerűsítő szépirodalmi műveket írt, többek között az Aurórába és a Tudományos Gyűjteménybe. Részt vett a Conversations lexikon perében.

1906. augusztus 17.

110 éve halt meg KISS János (Szentkirályszabadja, 1821. ápr. 14.–Pápa, 1906. aug. 17.) ref. tanár. Pápán 1834 és 1845 között tanult. Először köztanító, a következő évben akadémiai rektor Ószőnyben. 1850-től nevelősködött, négy év múlva a berlini egyetemre ment. 1856-tól Pápán volt a teológia tanára, először az egyháztörténeti, később a dogmatikai tanszéken. 1899-ben innét ment nyugdíjba. Több cikke jelent meg.

1916. augusztus 17.

100 éve halt meg KESZLER Gyula, id. (Keszthely, 1844. dec. 15.–Tapolca, 1916. aug. 17.) tanító, költő. Fiai id. Keszler Aladár és Keszler Zoltán. Keszthelyen tanult, majd segédtanítóként Türjén és szülővárosában dolgozott. 1866-ban tanítói oklevelet szerzett, Tapsonyban és Vindornyaszőlősön tanított. 1872 és 1910 között Tapolcán először a Felső-népiskolában, később a Polgári Fiúiskolában tanított. Méhészként saját gyártmányú kaptárt, szőlészként ojtógépet talált fel és forgalmazott. Felfedezte a rézkénpor jótékony hatását a szőlőbetegségekre. Irányította a filoxéra elleni küzdelmet, a Balaton-felvidéki szőlők újratelepítését. Szaklapokban és a Tapolcza és Vidéke c. hetilapban publikált. Fiatal korában egy ideig munkatársa volt a Borsszem Jankó c. élclapnak. Szabadidejében festett, orgonafugákat komponált, Dabronczy és Csobánczy álnéven versei jelentek meg. Verseiből kötetnyi kézirat maradt az utókorra.

1936. augusztus 17.

80 éve született KARTAL Béla (Jászberény, 1936. aug. 17.–Balatonfüred, 2005. ápr. 22.) belgyógyász szakorvos, entomológus. 1955-ben a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1961-től 1968-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán szakorvosi képesítés megszerzése után osztályvezető tanársegéd. 1968 és 1982 között az Orosházi Rendelőintézet igazgatója. 1982-től 1990-ig Veszprém Megyei Kórház–Rendelőintézet főigazgató-helyettese, megyei szakfőorvos. 1990 és 1998 között a Veszprém Megyei Járóbeteg-ellátás (rendelőintézet) vezetője. 1954-től a Magyar Rovartani Társaság tagja. Amatőr rovarászként a nappali lepkék csoportját kutatta a megye, a Bakony hegység és környéke területén. Külföldön az Alpok, a Kárpát-medence és a Balkán területén végzett lepkészeti vizsgálatokat. Lepke-gyűjteménye 2006-tól a Zirci Természettudományi Múzeum anyagát gazdagítja. Saját kutatási adatai Dietzel Gyula Bakonykutató munkáiban szerepelnek. Munkássága elismeréseként 1986-ban Kiváló Munkáért, 1987-ben Közbiztonsági Érem arany fokozata, 1989-ben Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetéseket kapta. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1851. augusztus 18.

165 éve született REINITZ Max (Pápa, 1851. aug. 18.–?) jogász. A bécsi egyetemen tanult jogot, ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1878 és 1910 között a Österreichische Zentralbodenkreditbank jogtanácsosa. Egy ideig a Die Presse közgazdasági szerkesztője, a Frankfurter Zeitung pénzügyi levelezője, számos más közgazdasági és jogi folyóirat állandó munkatársa. Több németnyelvű önálló kötete jelent meg.

1871. augusztus 18.

145 éve halt meg BOTKA Mihály, névedi (Zalaújfalu [Bókaháza], 1823. jún. 4.–Karmacs, 1871. aug. 18.) alispán, országgyűlési követ. Régi zalai nemesi família sarja. A család régebbi tagjai a szántói és széplaki, újabb hajtásai a névedi nemesi előnevet viselték. Családjából sokan viseltek hivatalt Zala megyében. A családi hagyományt követve ő is a közigazgatási hierarchiában keresett érvényesülést. Már 21 évesen alszolgabíró a Kapornaki járásban, ahol 1844. június 10. és 1847. június 14. között szolgált. Az 1861. évi országgyűlésre a Felirati Párt színeiben, a Tapolcai járásban megválasztották követnek. A következő ciklusban 1865 és 1868 között ismét a Tapolcai járást képviselte, most már Deák-párti honatyaként. Egyúttal 1865. október 9-étől 1867. május 6-ig Zala vármegye első alispánja. Haláláig a Zalamegyei Gazdasági Egylet elnöke volt. A korabeli újságok szomorúan közölték, hogy „Névedi Botka Mihály, Zalamegye egykori első alispánja s a tapolczai választó kerület két ízbeni képviselője, általánosan tisztelt és becsült hazafi meghalt…” Karmacs község temetőjében, családi sírboltban nyugszik.

1881. augusztus 18.

95 éve hunyt el BECK János (1836–Devecser, 1921. aug. 18.) takarékpénztári igazgató. Devecser egyik legnevesebb személyisége, számtalan szervezet, egyesület tagja és tisztségviselője volt. A Devecseri Takarékpénztár alapító igazgatója, 1877-től 1881-ig községi képviselő, majd 1893-tól községi bíró. Elnöke, a Polgári Olvasó Egyletnek, 1886-tól a Polgári Lövölde Egyesületnek, 1884-től a Devecser Vidéki Gazdakör választmányának, 1894-től a katolikus egyházközségnek, 1907-től alelnöke, majd ügyvezető alelnöke a Devecseri Gazdakörnek. Választmányi tagja a kaszinónak, járási esküdt, megyebizottsági tag (kétszer is), törvényszéki esküdt. 1909-ben tagja a Berta Kórház építtető bizottságának. 1909 januárjában 245 koronát gyűjtött az ajkacsingervölgyi bányaszerencsétlenség áldozatai hozzátartozóinak. Halála előtt teljes vagyonát polgári iskola létesítésére a községre hagyta. 1912-ben királyi tanácsossá nevezték ki és a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetést kapta.

1871. augusztus 19.

145 éve született RÉTHEI PRIKKEL Marián Lajos (Csém, 1871. aug. 19.–Bf., 1925. nov. 19.) bencés szerzetes, tanár, filológus, néprajztudós. 1890-től a Szent Benedek-rend tagja, 1896-ban szentelték pappá. A Pápai Bencés Gimnázium tanára, de tanított Sopronban, Kőszegen, Győrött és Esztergomban is. Több vidéki lap munkatársa, 1916-tól az Esztergom és Vidékének szerkesztője. 1920-tól a Kisfaludy Irodalmi Kör tagja. A régi magyar nyelv szakavatott kutatója, jelentős néprajztudós. Érdeklődésének középpontjában a néptánc-kutatás állt. Bartók és Kodály népzenei kutatásával párhuzamosan, de attól függetlenül dolgozott. A magyar néptánccal foglalkozó első tudományos mű szerzője. Különböző folyóiratokban számos nyelvészeti és etnográfiai értekezése jelent meg.

1926. augusztus 19.

90 éve született HARDY Zoltán (Veszprémvarsány, 1926. aug. 19.–Vp., 2005. márc. 11.) jogász, tanácstitkár, főiskolai tanár. 1944-ben a Pápai Ref. Kollégium Kereskedelmi Középiskolában tanult, majd 1948-ban Szombathelyen, jegyzőtanfolyamon végzett. 1960-ban a budapesti tudományegyetemen jogászi oklevelet szerzett. 1949-ben községi vezető jegyző Magyarpolányban. 1950–1951-ben körjegyző, tanácstitkár Nemesvámoson. 1952–1953-ban a Veszprémi Járási Tanács, 1953 és 1987 között a Veszprém Megyei Tanács végrehajtó bizottságának titkára. Az 1972–1982-es években a VEAB Jogtudományi Bizottságának elnöke. 1970-től 1980-ig az Igazságügyi Minisztérium Jogi Szakvizsgabizottságának, a Magyar Jogász Szövetség elnökségének tagja. 1972 és 1982 között az Államigazgatási Főiskola tanára. Munkatársaival közel 200 államjogi, választójogi jogszabály-módosítási javaslatot kezdeményeztek a kormányzati szerveknél. 1978-tól 1987-ig a Közalkalmazottak Szakszervezete országos vezetőségének tagja. A Veszprémi Vasas, majd a Veszprémi Haladás Sportegyesület vezetőségi tagja. Az 1964, 1975, 1987-es években a Munka Érdemrend arany, 1973-ban a Tűzvédelmi Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Az Állam és Igazgatás c. folyóiratban mintegy 10 tanulmánya jelent meg. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1581. augusztus 20.

435 éve hunyt el PÁLFFY Tamás, erdődi (Bazin [Szlovákia], 1534.–Palota, 1581. aug. 20.) várkapitány. Családi eredetüket Géza fejedelemig vezették vissza. Miklós nevű testvére a család leghíresebb tagja országos főkapitány, országbíró, királyi belső tanácsos volt. Katonai pályáját főúri kastélyokban és nemzeti hadakban kezdte. 1554-ben Győr várában lépett a király szolgálatába. Innen huszárkapitányként Thury György szolgálatába Lévára ment, ahol 1562-ben török fogságba esett. Négy év rabság után kiváltották, 1566-ban ismét Győrbe került. Három év múlva Léván, 1571-ben Besztercebányán, 1573-tól Várpalotán kapitány. Méltó utóda Thury Györgynek. Jórészben saját pénzéből tataroztatta az elhanyagolt düledező várfalakat. A török minden támadását visszaverte. 1579 áprilisában, párviadalban legyőzte Ali fehérvári szandzsákbéget. A szlovákiai Pezinok (Bazin) templomában lévő családi sírboltban nyugszik. A templom falán ma is olvasható emléktáblája: „Palota vára a tanúja, míly sokszor mért csapást az ellenségre. Ifjúságától haláláig a hazájának szolgált. Sok magyart kiszabadított a török rabságból: soknak volt üdvére. Tetteinek dicsősége örökké élni fog”. Az oltár mellett életnagyságú márvány szobra áll. Várpalotán utcanév őrzi emlékét.

1901. augusztus 20.

115 éve született QUASIMODO, Salvatore (Modica [Olaszország], 1901. aug. 20.–Nápoly [Olaszország], 1968. jún. 14.) költő, műfordító. Az irodalmi Nobel-díjas (1959) olasz költő 1961-ben járt Balatonfüreden. Szabó György kíséretében Szigligetre készülve megálltak a városban, a szívbeteg költő megvizsgáltatta magát a Szívkórházban. Felkeresték Lipták Gábort, aki Zákonyi Ferenccel megszervezte az emlékfa-ültetést. A fához kapcsolódó alkalmi verset a költő Liptákéknál vetette papírra. 1992-ben Franco Cajani olasz költő felvetette egy, a Quasimodo emlékére rendezendő nemzetközi költőverseny gondolatát. A balatonfüredi önkormányzat, illetve az általa létrehozott Quasimodo Alapítvány emlékdíjat alapított, amelyet évente hirdet meg a magyarul verselő költők számára. A legjobbnak ítélt alkotás szerzője elnyeri az ösztöndíjjal járó emlékdíjat, s mellé Borbás Tibor alkotását, a Quasimodot ábrázoló bronz plakettet. A beérkezett pályázatokból minden évben az emlékdíjas, valamint a különdíjas verseket olasz nyelvre is lefordítják. 1994 óta olaszul is elhangzanak a díjazott művek Alessandro Quasimodo, a költő színész fia tolmácsolásában.

1936. augusztus 20.

80 éve született CSÁSZÁR István (Vasszentmihály, 1936. aug. 20.– Vp., 1999. ápr. 1.) rendőr alezredes. 1955-ben a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium érettségizett. 1970-ben a Rendőrtiszti Akadémián, 1977-ben a Rendőrtiszti Főiskolán végzett. 1955-től 1962-ig szolgálatvezető a MÁV Szombathelyi Igazgatóságán. 1962 és 1982 között Veszprém Megyei Rendőr főkapitányságon járőr, őrsparancsnok, közlekedési és közbiztonsági osztályvezető. 1982-től 1991-ig Veszprém város rendőrkapitánya. 1975-ben Veszprém Megyéért Érdemérem arany fokozata, 1986-ban Vörös Csillag Érdemrend, 1987-ben Szolgálati Érdemérem, 1989-ben Kiváló Rendőr, 1989-ben és 1991-ben Belügyminiszteri Dicséret kitüntetéseket kapott.

2001. augusztus 20.

15 éve hunyt el EGRI János (New York, 1915. jún. 23.–Csehbánya, 2001. aug. 20.) tanító. 1936-ban a Győri Királyi Tanítóképzőben kapott tanítói oklevelet. 1939-től 1948-ig kántor-tanító, 1948 és 1975 között igazgató-tanító Csehbányán. 1947-től 1976-ig az ÁFÉSz felügyelő-bizottságának tagja, az 1976–1986-os években az intézőbizottság elnöke. 1950 és 1980 között a községi kultúrotthon igazgatója. 1955-től 2000-ig a községi könyvtár vezetője. 1975-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem, 1987-ben Szocialista Kultúráért kitüntetéseket kapott.

2001. augusztus 20.

15 éve avatták fel az Óváros téren a Millenniumi Emlékművet, mely Lugossy Mária szobrászművész alkotása.

15 éve adták át a Veszprém-Szentkirályszabadja közötti kerékpárutat.

15 éve avatták fel Kádártán a Ficánka Óvoda új épületét.

2006. augusztus 20.

10 éve avatták fel a felújított Dubniczay házat, melyben a Téglamúzeum és egy 20. századi képgyűjtemény látható.

1821. augusztus 21.

195 éve született PRÉPOST István (Pápa, 1821. aug. 21.–Pest, 1867. júl. 9.) újságíró, szerkesztő. Szegény szülők gyermekeként először a Pápai Református Főiskolán tanult, majd a Keszthelyi Georgikonban gazdasági szakismereteket szerzett, később Székesfehérvárott nevelő. Az 1848-as szabadságharcban először a honvédség számára toborzó munkát végzett, amiért őrmesteri rangot kapott. A megalakuló Hadügyminisztériumban fogalmazóként dolgozott. Világos után Pápán bujdosott, majd Mihályházán, később Csigi-pusztán és Győrben tanított. 1858–1859-ben a Győri Közlöny munkatársa, de írásait közölte a Napkelet és a Délibáb is. 1860. július 1-jén indította a Debreceni Közlönyt, amelytől 1862-ben kellett megválnia. Több vállalkozásba is belekezdett, amelyek megbuktak. Debrecenből Pozsonyba ment, ahol jogot tanult és bírói vizsgát tett. Egészsége megromlott, kórházi kezelésre szorult, adományokból tartotta el magát. Publicisztikai írásait és verseit az említett folyóiratok közölték.

 

1706. augusztus 22.

 

310 éve született RIEGER Kandid (Neisse, 1706. aug. 22.–Henrichau, 1763. márc. 24.) zirci apát 1749 és 1763 között. 1750. június 19-én érkezett Zircre, megáldotta az új templom három harangját, a régi főoltár helyére állított keresztet és a Szent Imre-szobrot. Augusztus 8-án indult vissza Sziléziába. Befejezték a templom építését, amelyet az apát jelenlétében 1752. június 4-én Padányi Biró Márton püspök szentelt fel. 1755-ben látogatott utoljára Zircre. A hétéves háború miatt csak levelekből értesült a zirci eseményekről. Rieger az apáti jogok egy részét átengedte a perjelnek, mivel a politikai viszonyok és a nagy távolság miatt egyre nehezebbé vált a kapcsolattartás a zirci és a henrichaui apátság között. Ez fontos tény Zirc történetében, ezután az apát teljes jogú megbízottjaiként vesznek részt a megye- és az országgyűlésen. Az apátság környékén megkezdték a lelkészi tevékenységüket és elemi iskolai oktatást is végeztek. A megyénél és a helytartótanácsnál felmerült Zirc függetlenítése. 

1946. augusztus 22.

70 éve hunyt el SZTÓJAY Döme, 1935-ig Sztojakovics Demeter (Versec [Szerbia], 1883. jan. 5.–Bp., 1946. aug. 22.) katonatiszt, miniszterelnök. 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság felszámolásában, majd a Horthy-féle nemzeti hadsereg kémelhárító osztályán dolgozott. 1927-től katonai attasé Berlinben. 1935-től altábornagy, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. 1944. március 22-ig németországi magyar követ. Az ország németek általi megszállása után, augusztus 29-ig miniszterelnök és külügyminiszter. Radocsay László lemondása után a tapolcai választókörzetben (ellenjelölt nélkül) országgyűlési képviselőnek választották. A Népbíróság 1946-ban, mint háborús főbűnöst halálra ítélte és kivégezték.

1851. augusztus 24.

165 éve született ORBÁN Lajos (Devecser, 1851. aug. 24.–Nagykanizsa, 1896. szept. 4.) tanár. 1880-ban szerzett tanári oklevelet mennyiségtanból és természettanból. Még ez évben a Sümegi Alreáliskola tanára, később igazgatója. 1893-ban lemondott állásáról és nyugalomba vonult. Írásai az Országos Tanáregylet Közlönyében és a Sümegi Alreáliskola értesítőjében jelentek meg.

1936. augusztus 24.

80 éve született FEHÉR Csaba (Érc, Fidéliusz) (Csurgó, 1936. aug. 24.–Bf., 2011. febr. 16.) orvos, belgyógyász, kardiológus. A Budapesti Lónyai utcai Ref. Gimnáziumban tanult, majd 1954-ben a Csurgói Állami Gimnáziumban érettségizett. 1960-ban Semmelweis Orvostudományi Egyetemen kapott oklevelet.1960–1962-ben a Veszprém Megyei Kórházban segédorvos. Balatonfüreden 1962-től 1977-ig a Állami Kórházban adjunktus, főorvos, 1977 és 2000 között a MÁV Szanatórium igazgató főorvosa. 1978-tól a Magyar Orvosírók Körének, 1989-től az MDF Balatonfüredi Szervezetének (alapító), majd 1990 és 1992 között az Országos Választmánynak is tagja. 1999-től a Magyar Keresztény Vasutasok Egyesületének elnökhelyettese. Kutatásainak területe: kardiológiai rehabilitáció. 1989 és 1992 között a Szabadkikötő című folyóirat társ-, majd főszerkesztője, illetve 1994-ben az Új Szabadkikötő szerkesztője. Prózai és lírai írásai megjelentek a Balatonfüredi Napló és a Magyar Napló hasábjain.

1936. augusztus 24.

80 éve hunyt el NEUMAYER Imre (Vp., 1881. okt. 23.–Vp., 1936. aug. 24.) nyomdász, városi tanácselnök. Politikai szerepvállalását megelőzően nyomdászsegédként dolgozott az Egyházmegyei, majd a Köves, a Pósa, később pedig a Krausz Nyomda alkalmazásában. A Tanácsköztársaság előtt belépett a helybeli SZDP-be, majd a városi nemzeti tanács elnöke volt. A Tanácsköztársaság alatt Veszprém város élelmezési népbiztosa, majd az 1919. április 9-én alakult új városi tanács alelnöke, április 16-tól elnöke. A júliusi élelmezési válságot követően lebetegedett, helyette az elnöki teendőket Farkas Ernő látta el. Tagja volt a városi munkás- és katonatanácsnak is. A Tanácsköztársaság leverése után, 1923-tól haláláig Fodor Ferenc nyomdájának alkalmazottjaként dolgozott.

1941. augusztus 24.

75 éve halt meg POSGAY Andor, Sabjáki (Visz, 1872. szept. 8.–Csabrendek, 1941. aug. 24.) gyógyszerész. Középiskolai tanulmányait Kaposvárott, az egyetemet 1896-ban Budapesten végezte. Gyakorlati éveit Budapesten és Balatonbogláron töltötte. 1897-ben Karádon gyógyszertár-bérlő, 1900-ban Csabrendeken saját gyógyszertárat nyitott. Részt vett lakóhelye közéletében, Csabrendek történetét is kutatta. A vármegyei törvényhatósági bizottságnak mintegy huszonöt éven keresztül tagja. Két esztendeig az Észak-Zala című keresztény hetilap szerkesztő-tulajdonosa. Több mint 20 évig tagja a községi képviselő-testületnek, és részt vett a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület munkájában is.

1861. augusztus 25.

155 éve halt meg TASNER Antal (Öskü, 1808. máj. 5.–Pest, 1861. aug. 25.) író, szerkesztő, jogász. Középiskolát Veszprémben és Kőszegen, bölcseleti és jogi tanulmányokat Pesten folytatott. Pozsonyban jogot hallgatott, 1831-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. 1833-tól 1848. szept. 5-ig Széchenyi István titkára, elkísérte őt angliai útjára. A gróf által alapított vállalatok és egyletek szervezési munkáit végezte, jelentős szerepet vállalt a Lánchíd-terv előkészítésében. Szerkesztette a Nemzeti Kaszinó évkönyvét. Széchenyi megbízta levelezései, naplói, jegyzetei átnézésével és kiadásával. Széchenyi végakaratának megfelelően a kompromittálónak vélt részleteket eltávolította a kéziratból. A kéziratot később az MTA Zichy Antallal dolgoztatta fel. A Magyar Tudós Társaságnak levelező tagja. Öskün az általános iskola felvette nevét, az intézmény falán tábla őrzi emlékét.

1871. augusztus 25.

145 éve született PERÉNYI József, 1892-ig Perina (Pest, 1871. aug. 25.–Bp., 1938. febr. 15.) piarista tanár, irodalomtörténész. Tanulmányait Budapesten kezdte, majd belépett a piarista rendbe. Tanári oklevelet a kolozsvári egyetemen szerzett. Tanított Sátoraljaújhelyen, az 1896–1902-es években Nagykanizsán. Veszprémben 1908 és 1915 között a piarista gimnáziumban tanár, majd a Budapesti Főgimnáziumban tanított. Behatóan foglalkozott irodalmunk 19. századi történetével. Érdeklődött a zeneművészet iránt, több zenei szerzeménye is van. Számos lapban és folyóiratban jelentek meg cikkei és értekezései. Munkásságára pozitivista szemlélet a jellemző.

1886. augusztus 25.

130 éve született NAGY Lajos (Badacsonytomaj-Kisörs, 1886. aug. 25.–Révfülöp, 1978. jan. 13.) író, parasztköltő. Apja vincellér, ő révészlegény, vincellér, egyszerű falusi parasztember volt. Harcolt az első világégéskor, földet osztott a második után. 1935-ben jelen volt a Faluszövetség megalakulásánál. 1945 és 1948 között a NPP tagjaként részt vett a helyi és a megyei Nemzeti Bizottság munkájában. Dolgozott a szőlőben, kezelte mások borát, közben verssorok és történetek kötötték le gondolatait, amelyek szabadidejében versekké és elbeszélésekké formálódtak egy-egy füzet lapjain. Néha a Szabad Földben és a megyei újságban is megjelentek írásai, a rádió szerepeltette őt. Közel húsz évvel halála után adták ki gyűjteményes kötetét: Ez a mi világunk?!(Válogatás Nagy Lajos révfülöpi írástudó adomáiból, történeteiből és verseiből.) Révfülöp, 1995.

1856. augusztus 26.

160 éve született BARÓTI Lajos, 1884-ig Grünn (Haulikfalva [Torontál vm.], 1856. aug. 26.–Balatonalmádi, 1933. márc. 13.) író, irodalomtörténész. A budapesti egyetemen először jogot tanult, majd tanári oklevelet szerzett. 1880-tól polgári iskolai tanár volt a fővárosban. Petőfi-kutatóként és a Bánság településtörténetének vizsgálatával jelentős érdemeket szerzett. 1902-ben költözött Balatonalmádiba, mert betegségére a Balaton-felvidéki klímát ajánlották gyógyulásként. 1907-ben felépítette a család birtokán lévő villát (Kisberényi u. 21. sz.), amelyben haláláig élt. Átdolgozta SZALAY József: A magyar nemzet története c. négy kötetes munkáját, amely 1895–1898-ban jelent meg. Balatonalmádiban temették.

1861. augusztus 26.

155 éve született RÁCZ Sándor (Újfehértó, 1861. aug. 26.–Bf., 1915. aug. 8.) szőlész, borász. Gazdasági tanulmányai után vincellériskolai tanár, majd a budapesti szőlészeti és borászati kerület felügyelője. Vincellériskolai igazgató, 1901-től a Budafoki Pincemesteri Tanfolyam igazgatója. Nevéhez is fűződik a filoxéravész utáni szőlészeti rekonstrukció és a borkezelés reformja. Pinceszövetkezeteket is szervezett. A Borászati Lapok munkatársa volt. Sírja a budapesti Kerepesi úti temetőben.

1881. augusztus 26.

135 éve született KESZLER Zoltán (Tapolca, 1881. aug. 26.–Tapolca, 1936. márc. 31.) tanító, lapszerkesztő. Ifj. Keszler Gyula apja. Elemi iskolába Tapolcán járt. Tanítói oklevelet Győrben szerzett, 1901-től Lesenceistvándon, 1903 után Tapolcán tanított, 1929-től a r. k. elemi fiúiskola igazgatója. Választmányi tagja az Országos Tanító Egyesületnek, elnöke a Balatonfüred–Tapolca esperesi kerület tanítói körének. 1918-tól haláláig szerkesztője, főszerkesztője a Tapolcai Újságnak. Sírja a tapolcai temetőben van.

1991. augusztus 26.

25 éve hunyt el CSONTOS Gyula (Győrzámoly, 1919. júl. 14.–Paloznak, 1991. aug. 26.) r. k. plébános. Kisgazda családból származott. Mosonmagyaróváron érettségizett. A teológiát Veszprémben kezdte, majd 1942-ben a svájci Fribourgban folytatta. 1943-ban szentelték pappá. Nemestördemicen, Káptalantótiban, Attalán és Veszprémben káplán, Kaposvárott hitoktató. 1948-tól a püspöki számvevőség irodáját vezette, 1953-ban főszámvevő. 1961-től plébános Paloznakon. Csopakon megépíttette a modern templomot. Doktori értekezése: A vatikáni zsinat visszhangja Magyarországon. (Kéziratban.)

1921. augusztus 27.

95 éve született NÉMETH M. János (Nagysitke, 1921. aug. 27.–Devecser, 2000. ápr. 10.) r. k. plébános. 1940-ben a Soproni Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1944-ben a Szombathelyen teológus áldozópappá szentelték. 1945-ben Kőszegen, 1946-ban Győrváron, 1947–1948-ban Letenyén, 1949-től 1952-ig Karakón, 1952–1954-ben Kőszegen, 1954-től 1963-ig Vasváron, 1963 és 1994 között Devecserben plébános. 1972-től címzetes kanonok, 1981-től helyettes esperes, 1986-tól kerületi esperes. 1998-tól Devecser Város Díszpolgára.

1926. augusztus 27.

90 éve született PETRŐCZ László (Tápaszentmiklós, 1926. aug. 27.–Vp., 1997. jan. 17.) ref. lelkész. A Pápai Ref. Kollégiumban 1945-ben érettségizett, majd a Ref. Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait, 1950-ben vette át a lelkészi oklevelet. Pápán a teológia szeniorja és a ref. gyülekezet segédlelkésze. 1951-1952-ben segédlelkész és kollégiumi nevelőtanár Őriszentpéteren, 1952-től segédlelkész Győrben, 1955-ben Tatán helyettes lelkész. 1956 tavaszától a Komárom megyei Ászár-Hánta-Bakonyszombathely lelkipásztora. 1969. március 1-jétől a Dunántúli Egyházkerület püspöki titkára, később tanácsosa. 1974-től lelkész és a Dunántúli Egyházkerület Lelkészi Üdülőjének igazgatója, Balatonfüreden. Lelkészsége alatt felépült az új gyülekezeti ház a lelkészlakással, a templomot kívül és belül restaurálták, abban jelentős orgona- és kórushangversenyeket szervezetek. Részt vett a város társadalmi életében, hagyományainak ápolásában. 2000-ben (posztumusz) Balatonfüred Városért kitüntetésben részesült. Neve szerepel a ref. templomban elhelyezett emléktáblán. A balatonfüredi ref. temetőben nyugszik.

1896. augusztus 28.

120 éve hunyt el FUCHS Emil (Várpalota, 1830. márc. 25.–Bp., 1896. aug. 28.) kertész. Édesapja gazdatiszt volt, fiát is annak szánta, aki kertész akart lenni. Gimnáziumi tanulmányait abbahagyva uradalmi kertészetekben sajátította el a választott szakma ismereteit. A Zichy család nagylángi birtokán, majd Alcsuton dolgozott. Az új esztergomi prímási palota parkírozási munkáinak befejezés után, 1865-ben, 35 éves korában Pest főkertésze. Parkokat, fasorokat létesített, korszerűsítette az elhanyagolt Városligetet, kialakította a Múzeumkert végleges arculatát. Nagy gondot fordított a várost ölelő erdőöv kialakítására. Szívesen kísérletezett a Városligeti Faiskolában, ahol a kertkedvelőknek előadásokat tartott. Jól felismerte Budapest különleges ökológiai adottságait, úttörő módon alkalmazta az ehhez szükséges különféle dendrológiai fajokat és változatokat, ezzel megalapozta a Fővárosi Kertészet világvárosi hírnevét. Több hazai szaklapnak volt munkatársa, szakkönyveket írt.

1916. augusztus 28.

100 éve halt megBoda Vilmos (Vp., 1837. aug. 15.Szekszárd, 1916. aug. 28.) bíró, országgyűlési képviselő. A középiskolai 4 alsó osztályt Székesfehérvárott, a négy felsőt és a jogi tanfolyamot Budapesten végezte. Megyei tisztviselő, 1861-től aljegyző Tolna megyében; de az alkotmány felfüggesztésekor lemondott, 1871-ig hivatalt nem vállalt. Szekszárdon járásbíró, 1876-ban a bíróságok szervezésekor törvényszéki bíró. 1884-től függetlenségi programmal a szekszárdi kerület országgyűlési képviselője. Írásai jelentek meg a Hölgyfutár c. lapban (1856), valamint a Tolnamegyei Nőegylet Évkönyvében (1872). Szépirodalmi és ismeretterjesztő írásait közölte a Tolnamegyei Közlöny, amelynek alapító szerkesztője és tulajdonosa volt. Országgyűlési beszédeit a Napló közölte.

1956. augusztus 28.

60 éve hunyt el LINCZMAJER György (Vp., 1901. ápr. 21.–Vp., 1956. aug. 28.) építészmérnök. Több generációs kőműves családban született. 1920-ban a Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1926-ban a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet. Építészmérnöki tevékenységét Veszprémben végezte. Erdélyi Ignác mérnök és építőmester mellett szerezte meg a kötelező szakmai gyakorlatot, majd 1930-ban önálló építési vállalkozást alapított. Alkotásai közül a legjelentősebbek: az 1935-ben épült Bakonyi Ház, valamint az 1937–1938-ban, Kapuváry Gusztávval közösen épített Szent Margit-templom.1939-ben építette a volt, lerombolt Egyházmegyei Könyvnyomda épületét a mai Szabadság téren, a MÁV-külső pályaudvar kiértékelő központját, a vasútállomással szemben lévő postahivatal épületét, valamint a Magyar Nemzeti Bank három munkáslaktanyáját. 1941-ben tervei szerint épült a Kossuth utcai evangélikus elemi iskola. Fiatal korában jól rajzolt és festett. Érdeklődési körébe tartozott még a rádiózás, a fotózás, már az 1920-as években detektoros rádiót épített, díjat nyert fényképével. 1945 és 1947 között szovjet hadifogságban volt. 1948-ban egyik alapítója a Veszprémi Építőipari Szövetkezetnek, a Veszprémi Magasépítő Nemzeti Vállalat (később: VÁÉV) jogelődjének, ahol először főmérnökként, majd tervezőmérnökként dolgozott. 1996. augusztus 28-tól a Bakonyi Ház falán, Lovassy Klára által felavatott tábla őrzi emlékét. A veszprémi dózsavárosi temetőben nyugszik.

1526. augusztus 29.

490 éve hunyt el TOMORI Pál (1475 táján–Mohács, 1526. aug. 29.) r. k. érsek, hadvezér. A katonai pályát Bornemissza János oldalán kezdte, fontos katonai és politikai küldetéseket végzett: 1503-ban a szászokat, 1506-ban a székelyeket csendesítette le. Része volt Dózsa György felkelésének leverésében. Az 1519-es nádorválasztás után visszavonult. Egyes források szerint 1520-ban Szerémújlakon lépett a Szent Ferenc-rendbe. Próbaidejét a palotai kolostorban töltötte és 1522. december 8-án ott tett fogadalmat. Ennek emlékét a várpalotai r. k. templom falán tábla őrzi. VI. Adorján pápa parancsára foglalta el a kalocsai érsekséget. 1523. augusztus 12-én a Szerémségben győzött a török felett, de három év múlva Mohácsnál életét vesztette.

1826. augusztus 29.

190 éve született VARGA Imre (Rábahidvég, 1826. aug. 29.–Bf., 1894. nov. 16.) honvédtiszt. Őrnagy az 1848-as szabadságharcban. Nagyapja vette meg Pálóczi Horváth Ádám balatonfüredi házát, apja a Tapolcai járás főszolgabírója. A Grazi Katonaiskolán végzett, 1843-tól katona, 1848. június 1. után alhadnagy a 48. gyalogezred zalaegerszegi hadfogadó fiókjánál. Ezrede 3. zászlóaljával részt vett a Jellašics elleni harcokban. Honvéd főhadnagy, majd százados a 49. honvédzászlóaljban. 1849. júliustól őrnagy, a zászlóalj parancsnoka, augusztus 31-től a hadosztály vezérkari tisztje a 8. hadtestben. Komárom átadásáig szolgált. 1867–1868-ban a Zalai Honvédegylet tagja, megyei főszámvevő. 1869-től honvéd őrnagy majd alezredes, 1879-ben ezredesi címmel nyugalmazták. A balatonfüredi Vázsonyi úti temetőben nyugszik, sírköve eltűnt.

1896. augusztus. 29.

120 éve született GOSZTOLA István (Ősi, 1896. aug. 29.–Szovjetunió, 1943. aug.) földmunkás, politikus. Apja: Gosztola János földbirtokos. 1914-ben orosz hadifogságba esett. 1918 tavaszán Cseljabinszkban, a hadifogolytáborban csatlakozott a kommunista mozgalomhoz. Moszkvában felsőfokú pártiskolát végzett. Hazatérése után, 1921-ben belépett a KMP-be. Decemberben a csóti táborban letartóztatták és 1922. április 13-án a katonai törvényszék Székesfehérvárott két év súlyosbított börtönre ítélte. Kiszabadulása után főleg a parasztság körében végzett illegális pártmunkát, Budapest és Székesfehérvár környékén tevékenykedett. 1927-ben letartóztatták, Szántó Zoltán és társai elleni per egyik fővádlottanként négy év börtönre ítélték. Kiszabadulása után betegen a Szovjetunióba emigrált, ahol egy krími szanatórium igazgatója volt. 1939-ben letartóztatták és 1943 augusztusában törvénysértés áldozata lett.

1906. augusztus 30.

110 éve született BÉKEFI Elemér Jenő (Románd, 1906. aug. 30.–Bp., 1984. febr. 10.) kántortanító, járási szakfelügyelő. Békefi Antal bakonyoszlopi kántortanító testvére. Elemi iskolába szülőfalujában, Romándon járt. A gimnázium négy osztályának elvégzése után a Pápai Tanítóképzőben folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban szerzett oklevelet. 1926-tól a Fejér megyei Kálóz községben tanított, 1928-ban Romándra, szülőfalujába került, ahol 1966-ban történt nyugdíjazásáig a község szellemi életének meghatározó személyisége volt. A hatosztályos elemi iskola vezetése mellett az egyházközösség kántortanítója. Az iskolák államosítása után megszervezte az általános iskolát, amelynek igazgatója lett. A sokrétű munka mellett 1949-ben természetrajz–földrajz szakon szaktanítói oklevelet szerzett. Hosszú évekig volt szakfelügyelő. Közel négy évtizedes romándi működése során az általa alapított vegyes kar, a fúvószenekar, a gyermek- és felnőtt színjátszók közvetítették a műveltség alapértékeit. Amatőr együtteseivel járási és megyei szintű rendezvényeken is kimagasló eredményességgel szerepelt. Szabad óráiban vallatta szűkebb pátriájának múltját, régészeti kutatással is foglalkozott. E munkája során Románd határában keltakori leletekre bukkant, amelyeket jelzése alapján a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóságának szakemberei tártak fel.

1901. augusztus 31.

115 éve született MAGASI Franciska (Magyargencs, 1901. aug. 31.–Vác, 2000. márc. 4.) orsolya-rendi tanár. 1923-ban lépett a Szent Orsolya-rendbe, 1929-ben örök fogadalmat tett. Közben 1921-ben tanítói, 1926-ban magyar–történelem, 1932-ben filológia–pedagógus szakos tanári oklevelet szerzett. Tanítóképzőben tanított: Győrött 1932-től és 1945-től (amikor igazgató is), 1940-től Nagyváradon, 1943-tól Kisvárdán. A szerzetesrend feloszlatása, 1950 után a Győr-szabadhegyi TÜZÉP telepen éjszakai portás.

1971. augusztus 31.

45 éve hunyt el ANTAL Dezső (Brassó, 1897. júl. 12.–Bp., 1971. aug. 31.) építész. A budapesti műegyetemen tanult 1915 és 1922 között, majd Kotsis István tanársegédje, 1934-től 1946-ig pedig az Iparművészeti Főiskola tanára. 1926-ban önálló irodát nyitott. Több bérházat, iskolát épített, pályázatokat nyert. A magyar építőművészet hagyományairól és a Balaton-vidék építészetéről tanulmányai jelentek meg. A mezőgazdasági és a falusi építészet elméleti és gyakorlati problémáival is foglalkozott. 

 


 Szeptember

1956. szeptember

60 éve alakult meg Veszprém Város Vegyeskara.

1861. szeptember 1.

155 éve született BOLGÁR Mihály (Gyerk [Szlovákia], 1861. szept. 1.–Vp., 1895. márc. 10.) piarista tanár, geológus. Előbb egy évig Szegeden, majd Veszprémben volt kegyesrendi tanár. Geológiai és hidrográfiai kutatásokkal is foglalkozott. Tanulmányai alapján valósították meg Veszprém város vízvezetékét. Ilyen témákban írt dolgozatokat is, amelyek főként a főgimnázium értesítőiben jelentek meg: Veszprém kútvizeinek elemzése. – A veszprémi talajvizek összefüggése. – A vízkérdés; Veszprém meteorológiai viszonyai és kútvize. Egy munkájában a Sió-zsilip kérdését tárgyalja. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1866. szeptember 1.

150 éve született MIHÁLYI Béla (Pápakovácsi, 1866. szept. 1.–?) legionárius, író. Sikertelen pápai kollégiumi tanulmányok után 1890-ben kalandos úton Olaszországba ment, majd sok mindennel próbálkozva, beállt a francia idegenlégióba. Bejárta a gyarmatbirodalom nagy részét, 49 csatában vett részt, hadi érmet és francia állampolgárságot nyert. Élménybeszámolóit megküldte Imre bátyjának, aki akkor Vaszaron körjegyző. A színes írásait Imre testvére szerkesztette, zárszóval látta el és Francia zászló alatt címmel 1898-ban kiadta. A Pápai Főiskolai Nyomdában készítették el a kötetet.

1891. szeptember 1.

125 éve halt meg BALLAGI Mór, 1848-ig Bloch (Inóc [Ung vm.], 1815. márc. 18.–Bp., 1891. szept. 1.) nyelvész, tanár, ref. teológus, szótáríró. 1831-ben a pápai Beth-Hammidrasban tanult, talmud tanítónak készült. 1832-től Móron és Surányban nevelősködött, majd 1836–1837-ben a Pápai Ref. Főiskolán filozófiát hallgatott, ahol Tarczy Lajos volt rá nagy hatással. Párizsban és Tübingenben folytatta tanulmányait. Párizsban röpiratot írt a zsidók emancipációja érdekében A zsidókról címmel. Vajda Péter azt írta róla, hogy ő volt a magyar nyelvű zsidó irodalom elindítója. Hazatérve 1844-ben, a szarvasi gimnáziumban kapott tanári állást. A szabadságharcban való részvétele miatt eltiltották a tanárságtól. 1851-ben a kecskeméti ref., 1855-től a pesti egyesült protestáns teológiai akadémia tanára. 1858-tól az MTA rendes tagja (első a zsidó származásúak közül), 1861-ben országgyűlési képviselő. Magyar és héber nyelvészettel, szótárszerkesztéssel, bibliamagyarázattal foglalkozott, e témakörökben maradandót alkotott.

1031. szeptember 2.

985 éve halt meg IMRE herceg, Szent (Székesfehérvár? 1007–Hegyközszentimre: Igfon erdő, 1031. szept. 2.) I. István király és Gizella fia, akit Szent Gellért püspök nevelt. Atyja kívánságára megházasodott ugyan, de fogadalmának megfelelően továbbra is szűzies életmódot folytatott. Veszprémi hagyomány szerint a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett tisztasági fogadalmat. István komoly intelmeket intézett fiához, amelyet a király végrendeletének tartanak, és századok múltán a Corpus Jurisba is felvették. A fiatal herceg tehetséges hadvezérnek mutatkozott, 1030-ban Győr közelében ő verte vissza II. Konrád császár támadását. Eredményesen vezette azokat a béketárgyalásokat is, amelyekkel sikerült Magyarország nyugati határait megerősíteni. Vadkanvadászaton (egyes feltételezések szerint Veszprém környékén) szerzett sebekbe halt bele. VII. Gergely pápa 1083-ban – atyjával együtt – a szentek sorába emelte. Veszprém megyében Szentimrefalva község őrzi nevét. A veszprémi Szent György-kápolna előkertjében álló bronzszobra, Erdey Dezső alkotása, a Domokos kolostor templomromjain pedig tábla őrzi emlékét. Zircen a középkori templom korai gót pillérkötegén, a Köztársaság úton áll az 1749-ben készült, teljes alakú, barokk angyalokkal díszített kőszobra.

1741. szeptember 2.

275 éve született SCHORETITS Mihály (Cinfalva, 1741. szept. 2.–Pest, 1786. márc. 3.) orvos. 1765-ben Bécsben szerzett általános orvosi diplomát, majd asszisztens egy katonai kórházban és magántanítóként is dolgozott. Veszprém Vármegye Közgyűlése 1767-ben hívta meg tiszti főorvosnak, két év múlva évi 500 forint javadalmat és szolgálati lakást biztosított számára. A Nagyszombati Egyetem orvostudományi karának, 1770-ben történt megalapítása után annak tanárává, 1777-ben a Pázmány Péter által alapított egyetemnek Budára történt áttelepítése után kari igazgatóvá, 1782-ben a dékáni hivatal vezetőjévé, 1783-ban rektorrá nevezték ki.

1876. szeptember 2.

140 éve született KOMJÁTHY László (Vp., 1876. szept. 2.–Vp., 1930. aug. 30?) polgármester, szakíró. Elemi és középiskolába Veszprémben járt, jogi tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, ott szerzett ügyvédi oklevelet is. A Takarékpénztár ügyésze és titkára, 1905-től a városi rendőrkapitány helyettese, egy évvel később rendőrkapitány. Szeglethy György halála után, 1911-ben Veszprém város polgármestere. Ezt a tisztséget 1929. december 23-ig, (a Tanácsköztársaság időszakát kivéve, amikor Neumayer Imre volt a város polgármestere) nehéz időszakban, politikai változásokkal és nagy városrendezési feladatokkal megterhelve látta el. Közigazgatási és városrendezési témájú írásai szaklapokban és a helyi sajtóban jelentek meg. Veszprémben a Városháza egyik terme 2014 szeptemberétől ~ nevét viseli, ahol olaj, vászon arcképe, Kádár Tibor festőművész alkotása is található. A veszprémi alsóvárosi temetőben nyugszik.

1891. szeptember 2.

125 éve született BELÁK Imre (Enying, 1891. szept. 2.–Sümeg, 1961. dec. 23.) orvos. A középiskolát Bonyhádon kezdte, Sopronban fejezte be. 1914-ben Budapesten szerzett általános orvosi diplomát. Az 1. világháborúban egy évig katona, 1915 és 1918 között oroszországi hadifogolytábor orvosa. Hazatérve Enyingen körorvos, 1926-tól járási tisztiorvos. 1927-től 1946-ig – amikor nyugdíjazták – Veszprém vármegye tiszti-főorvosa. 1950-től haláláig a sümegi kórházban alorvosként dolgozott. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben található.

1906. szeptember 3.

110 éve hunyt el KUN Sándor (Gyepes, 1817.–Gyepes, 1906. szept. 3.) földbirtokos, megyei aljegyző, nemzetőr kapitány. 1843 és 1848 között Veszprém vármegyei másodaljegyző, 1847-től első aljegyző. 1848-ban a polányi nemzetőrség kapitány. 1849. június 11-étől a somlóvásárhelyi kerület országgyűlési képviselője. Az 1840-es években több fővárosi lapban, így az Életképekben is publikált. 1848-ban a kormánylapnak, a Közlönynek volt hivatalos tudósítója. Alapító tagja a Veszprémi Nemzeti Kaszinónak. Gyepesen temették.

1881. szeptember 4.

135 éve született ÉDES Jenő (Aszófő, 1881. szept.4.–? 1935 után) tanár, író. A budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet és 1906-tól Munkácson tanított. Néhány hónapig Tatán, 1920 és 1941 között Budapesten középiskolai tanár. Nyugdíjazásakor főtanácsosi címet kapott. Nyelvészeti, filológiai tankönyvei és szépirodalmi alkotásai jelentek meg.

1896. szeptember 4.

120 éve halt meg ORBÁN Lajos (Devecser, 1851. aug. 24.–Nagykanizsa, 1896. szept. 4.) tanár. 1880-ban szerzett tanári oklevelet mennyiségtanból és természettanból. Még ez évben a Sümegi Alreáliskola tanára, később igazgatója. 1893-ban lemondott állásáról és nyugalomba vonult. Írásai az Országos Tanáregylet Közlönyében és a Sümegi Alreáliskola értesítőjében jelentek meg.

1911. szeptember 4.

105 éve született 30 éve halt meg BÉKEFI Aladár Gábor (Románd, 1911. szept. 4.–Szombathely, 1986. szept. 30.) zenetanár. Tanulmányait a Pápai Tanítóképzőben és a Budapesti Zeneakadémián végezte. 1933-ban Pápán tanítói, 1948-ban Budapesten középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az 1933–1939-es években Marcaltőn, 1944-ig Felsőörsön, 1946-tól 1951-ig a pápai Zalka Máté Általános Iskolában tanított. 1957-ig a Pápai Tanítóképző Intézetben, két évig a Türr István Gimnáziumban, majd 1959 és 1986 között a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán tanár. Pápán és Szombathelyen is tevékenyen részt vett a város zenei életében. Pápán 1945 és 1948 között egy ideig vezette a Pápai Perutz Gyár énekkarát, utána két évig a Petőfi Sándor Gimnázium zenekarát. Zenei szaklapokban számos cikke és közleménye jelent meg. A marcaltői temetőben nyugszik.

1981. szeptember 4.

35 éve halt meg CSIBY Mária, Istvánffy Lászlóné (Sopron, 1951. dec. 1.–Bp., 1981. szept. 4.) erdőmérnök, muzeológus. Sopronban érettségizett, majd az Erdészeti és Faipari Egyetemen 1975-ben szerzett erdőmérnöki oklevelet. 1977-től haláláig Zircen a Bakonyi Természettudományi Múzeumban dolgozott. Rövid muzeológus pályafutása során rovarokkal (Odonata, Diptera) foglalkozott, fő szakterületét az elsősorban erdészeti szempontból hasznos fürkészlegyek képezték. Ezekből készítette el A fürkészlegyek (Diptera: Tachinidae) szerepe a Bakony hegység fontosabb erdőtársulásainak biológiai védelmében c. doktori disszertációját, melynek megvédésére azonban már nem maradt ideje.

2001. szeptember 4.

15 éve halt meg BALLA Imre (Győr, 1930. febr. 16.–Vp., 2001. szept. 4.) középiskolai tanár. 1952-ben a budapesti tudományegyetemen magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1952-től tanár a Csermajori Tejipari Technikumban, 1960 és 1990 között a pápai Batthyány Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolában (1988-tól vezető tanár). 1990-től 1996-ig, nyugdíjasként óraadó tanár volt iskolájában, majd Veszprémben, a Közgazdasági Szakközépiskolában, és a Herendi Általános Iskolában. 1968-ban a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1990-ben Kiváló Pedagógus kitüntetést kapott.

2001. szeptember 4.

15 éve hunyt el SIMÓ Sándor (Bp., 1934. aug. 7.–Bp., 2001. szept. 4.) vegyészmérnök, filmrendező. Apja: Simó Sándor vegyészmérnök. Felesége: Bárczi Zsuzsanna vegyészmérnök. 1952-ben a Budapesti Ref. Gimnáziumban érettségizett. 1953-ban a VVE-en, 1957-ben a BME Vegyészmérnöki Karán szerzett oklevelet. 1964-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett. 1957-től 1960-ig a Gyógyszeripari Kutató Intézet tudományos munkatársa, 1960-ban a Reanal Finomvegyszer Gyár kutatómérnöke. 1960-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat (Mafilm) filmrendező asszisztense, 1969 és 1987 között filmrendezője. 1987-től a Hunnia Filmstúdió stúdióvezetője. 1964-től 1974-ig főiskolai tanársegéd, egyetemi docens. A Káli-medence csodálója, szabadidejét rendszeresen Kővágóörsön töltötte. A Filmművészeti Szövetség főtitkára. Díjak, kitüntetések: 1977 Balázs Béla-díj I. fokozat. 1987 Érdemes művész. 1995 Köztársasági Érdemrend. 1997 Kiváló művész.

2006. szeptember 4.

10 éve halt meg KOPERNICZKY István (művésznév: Enyi István) (Bakonyjákó, 1922. febr. 25.–Doba, 2006. szept. 4.) orvos, festőművész. Édesapja Koperniczky Ferenc jószágfelügyelő. 1944-ben a németországi Halle Orvostudományi Egyetemén szerzett oklevelet. A Dobai TBC-szanatórium orvosaként dolgozott.. Önálló és csoportos kiállításain, elsősorban a környék településein a Somlót és a somlói tájat ábrázoló olajfestményeit mutatta be. Alkotásai gyűjteményét Doba községre hagyományozta. A falu határában, a Somló lábánál álló Havas Boldogasszony-kápolnában nyugszik, amely ma képtárként is működik.

1926. szeptember 5.

90 éve hunyt el CSÁSZÁR Mihály (Pápa, 1879. jan. 18.–Bp., 1926. szept. 5.) műfordító, zeneszerző, művelődéstörténész, tanár. A középiskola első négy osztályát a Pápai Bencés Gimnáziumban járta. A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet, majd doktorált. A főváros és néhány vidéki város (Rozsnyó, Rózsahegy) után Pozsonyban volt középiskolai tanár. Főleg a 15. század irodalomtörténetével foglalkozott. Lefordította Kézai Simon és Galeotto műveit. Pozsonyban több operettjét sikerrel játszották. Zeneszerzőként több misét, egyházi éneket és kísérőzenét szerzett. Különböző folyóiratokban jelentek meg tanulmányai és más írásai. A magyar művelődés története c. összefoglaló műve kéziratban maradt.

1926. szeptember 5.

90 éve született PESOVÁR Ernő (Herend, 1926. szept. 5.–Bp., 2008. márc. 3.) muzeológus, táncfolklorista. A néprajztudomány kandidátusa (1986). Apja: Pesovár János jegyző. Testvére Pesovár Ferenc néprajztudós. 1945-ben a Veszprémi Kegyesrendi Gimnáziumban érettségizett. 1951-ben a budapesti tudományegyetemen oklevelet, 1966-ban egyetemi doktori címet kapott. 1950-ben mb. múzeumvezető Makón, a József Attila Múzeumban, 1951-ben Kőszegen, a Jurisich Miklós Múzeumban. 1952-ben a balassagyarmati Palóc Múzeumban muzeológus. 1952-től 1958-ig táncfolklorista a Népművészeti Intézet Néprajzi Osztályán, 1959 és 1970 között a Magyar Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, Budapesten. 1970-től tudományos munkatárs az MTA Népzenekutató Csoportjánál, majd a Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályán, Budapesten. 1983 és 1988 között tudományos osztályvezető. 1947-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja. 1956-tól A Magyar Táncművészek Szövetsége Tudományos Tagozatának tagja. 1959 és 1978 között az Ungaresca Táncegyüttes (Szombathely) művészeti vezetője. 1964-től International Council for Traditional Music tagja. 1980-tól 1989-ig az Amatőr Néptáncosok Országos Tanácsának elnöke. 1984-től meghívott előadó az ELTE Folklór Tanszéken, a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Kutatásainak területe: táncfolklorisztika. A tánchagyomány gyűjtése. A magyar néptánc formai és funkcionális vizsgálata, összehasonlító és történeti kutatás. Díjai, kitüntetései: 1975 Kiváló Népművelő. 1978 Népek barátsága díj. 1985 Erkel-díj. 1989 Életfa díj. 1992 Kossuth-díj. 1996 Vas megyéért díj. 1996 Címzetes főiskolai tanár. 1998 Életműdíj a magyar táncművészetért. Publikált az alábbi periodikákban: Tánctudományi tanulmányok, Táncművészeti értesítő, Acta Ethnographica, Studia Musicologica, Ethnographia, Muzsika, Táncművészet, Népi kultúra – népi társadalom, Dance Studies és a következő lexikonok munkatársa: Zenei lexikon I–III. Bp., 1965. – MNL 1–5. – Balett lexikon – Zenei lexikon (Brockhaus Riemann) 1–3. – Néptánc kislexikon.

1931. szeptember 5.

85 éve halt meg LÖBL Gyula (Ajka, 1871–Ajka, 1931. szept. 5.) orvos. A budapesti orvostudományi egyetemen szerzett oklevelet. 1898-tól Ajkán és környékén általános orvosként dolgozott, ellátta a fogorvosi teendőket is. 1899-ben elnyerte az Ajkai Bányagondnokság pályázatát, társpénztári bányaorvosként is működött. 1909. január 14-én, az 55 áldozatot követelő bányaszerencsétlenség során a gázban fuldoklókért folyó küzdelemben kis híján ő is odaveszett. 1910-ben hősies helytállásáért a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Az 1. világháborúban ezredorvos. Az ajkai körorvosi és járási tisztiorvosi feladatokat 1923-ig, a bánya-orvosit 1924-ig látta el.

1946. szeptember 5. 

70 éve hunyt el HervaY Frigyes; 1883-ig Herzfeld (Bécs, 1874. dec. 8.– Bp., 1946. szept. 5.) újságíró, színházigazgató. 1894-től a Magyar Újság, a Veszprémvármegye, majd a Magyar Nemzet, a Magyar Szó munkatársa, 1901-től a Magyarország című lap színházi rovatának vezetője. 1914 és 1919 között az Apolló Színpad művészeti vezetője és dramaturgja. 1924-től a Magyarország, a Pesti Napló segédszerkesztője, majd a 8 Órai Újság munkatársa, a filmrovat vezetője. A kroki-írás egyik úttörője a magyar sajtóban. Verseket, elbeszéléseket, kabarékuplékat, bohózatokat, operettszövegeket is írt. Több színdarabot fordított magyarra.

1961. szeptember 6.

55 éve hunyt el CSAJÁGHY Károly Lajos (Csajág, 1873. nov. 13.–Vp.,1961. szept. 6.) kúriai bíró. Komáromban, majd Zalaegerszegen ügyész. 1913-tól Veszprémben bíró, később a bíróság elnöke. Kiváló szónok, beszédei gondos felépítésükkel tűntek ki. Aktív dalosként és zenebarátként elnöke volt a Veszprémi Dalegyesületnek. Sírja a veszprémi alsóvárosi temetőben, családi kriptában.

2006. szeptember 6.

10 éve halt meg SULYOK Ignác János (Székesfehérvár, 1911. jan. 27.–2006. szept. 6.) ciszterci áldozópap, tanár, könyvtáros. Apja: Sulyok János állami rendőrségi tisztviselő. 1929-ben Székesfehérvárott, a Ciszterci-rendi Szent István Gimnáziumban érettségizett. 1933-ban a Zirci Hittudományi Főiskolán, 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1964-ben az OSZK könyvtáros-képző szaktanfolyamán végzett. 1937–1938-ban apáti jegyző a Zirci Ciszterci Apátságnál. 1938-tól 1948-ig tanár a bajai III. Béla Gimnáziumban. 1938 és 1950 között lelkész a bajai Szeretetházban. 1950–1951-ben tanár a Kisszemináriumban, 1951–1952-ben a Teológiai Főiskolán, 1951 és 1990 között levéltárvezető az Egyházmegyei Levéltárban, 1956-tól 1990-ig könyvtárvezető a Püspöki Könyvtárban, Székesfehérváron. 1990 és 2000 között a Zirci Ciszterci Apátság perjele. 1975 után püspöki tanácsos. Egyháztörténeti, könyvtártörténeti kutatásokat végzett. 1966-ban Székesfehérvár Díszpolgára címet kapott. A zirci temető ciszterci sírkertjében nyugszik.

1861. szeptember 7.

155 éve született HUBER Gyula (Zalaegerszeg, 1861. szept. 7.–Barcs, 1943. aug. 17.) r. k. apát, nótaszerző. Apja: Huber Alajos zalaegerszegi órás-és ékszerész. Gimnáziumba szülővárosában, Szombathelyen és Nagykanizsán járt, teológiai tanulmányokat a veszprémi szemináriumban végzett. 1886. július 1-jén szentelték pappá. 1886 után káplán Káptalantótiban, később Somogyváron, 1901-től plébános Barcson, helyettes esperes és tanfelügyelő, 1906-tól veszprémvölgyi c. apát. Művészi szinten hegedült, zeneszerzőként, nótaszerzőként országosan ismert nevet szerzett. Barcsi plébánosként egymás után jelentek meg dalos füzetei. Több mint ötszáz csárdás, palotás és ezernél is több dal szerzője. Legnépszerűbb a “Gyöngyvirágos selyemkendő” c. volt. Szerepelt Blaha Lujzával és Pete Lajossal, a rádióban Pap Viktor népszerűsítette műveit. Tapolcán és Nemesgulácson gyakran megfordult. Barcs Vasvári utcai temetőjében nyugszik.

1906. szeptember 7.

110 éve született SÁMSON Edgár Béla (Nagykamond, 1906. szept. 7.–Pannonhalma, 1970. febr. 21.) bencés szerzetes, tanár, nyelvész. Tanulmányait Pannonhalmán végezte, 1936-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1932 és 1950 között magyar történelem és a finn-ugor összehasonlító nyelvészet tanára a Pannonhalmi Főiskolán, majd nyugdíjazásáig, 1967-ig a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanított. Nyelvészeti tanulmányainak többsége a Magyar Nyelv c. folyóiratban jelentek meg.

1926. szeptember 7.

90 éve született CSEH Sándorné, Németh Annamária (Tapolca, 1926. szept. 7.–Bécs, 1999. dec. 31.) festőművész. Tanulmányait Tapolcán kezdte, polgári leányiskolát végzett. 1950-ben a Képzőművészeti Főiskolán végzett. Mindig önálló, szabadon alkotó művészként élt. Kezdetben impresszionista, később realista irányzatot képviselt. 1950-től Budapesten élt, és a Dési Huber Kör tagja volt. 1962-től 1964-ig Balatonalmádiban a Pedagógusok Vörösberényi Művésztelepén alkotott. 1964-ben Bécsbe költözött, ahol különböző magángalériákban állított ki. 1971 és 1984 között saját galériát tartott fenn Wien Döbling Hauptstrassén. Fontosabb kiállításai: 1973 Tokió, 1980 Parma Pinakoteca dell’ Accademia Italia, 1980 Badgastein, 1981 New York Galerie Internatoinale Madison Avenue, 1982 Augsburg, 1983 Galerie am Stubenbastei Wien, 1984 Wien Kongresshalle, 1984 Baden-Baden Kleine Princ Galerie, 1984 Bern, 1985 Paris Salle des Komission, 1985 Wien United Galerie, 1985 Wien Kongresshalle, 1985 Paris Centre International D’Art Contemporain C.I.A.C., 1986 Wien Ring Galerie, 1987 Semmering Hotel Panhans, 1989 Toronto Internationales Exh. Of Miniature Art, 1989-1990 New York Soho, 1994-1995 Stockholm Sweden Art Addicion, 1996 Königszelt Bajern Manufacture, 1999 Velence. Díjai és kitüntetései: 1980 Parma arany érem. 1984 Wien ezüstlánc. 1984 Parma Kultúra Nagydíj. 1989 Torontó aranydíj. 1997 Tapolca Városért. 1999 Velence első helyezés.

1941. szeptember 7.

75 éve halt meg PFEIFFER Ignác (Szentgál, 1867. szept. 30.–Bp., 1941. szept. 7.) vegyész, tanár. A budapesti műegyetemen tanult, Wartha Vince mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1894-ben a MÁV laboratóriumának vegyésze, később magántanár. 1912 után a kémiai technológia nyilvános rendes tanára. A Tanácsköztársaság után támadták, 1920-ban lemondott a tanári állásáról, átvette az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését. Évekig szerkesztette a Kazán- és Gépújságot. Számos tanulmányt írt hazai és külföldi szakfolyóiratokba, amelyek a tüzelőanyagok értékesítésével, a földgáz hasznosításával foglalkoztak. Jelentős eredményeket ért el a kazántápláló vizek lágyításával és a világító gázok előállításával kapcsolatban. A vákuumtechnikai ipar jeles úttörője, az ajkai kripton gyártás egyik megvalósítója. Tevékeny részt vállalt a hazai felekezeti életben, amelynek egyik kimagasló egyénisége volt. Zircen, a Bakonyi Panteonban fehér márvány és bronz portré-dombormű (R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása) emléktáblája van.

1961. szeptember 7.

55 éve hunyt el LEDNICZKY Lajos (Somhegypuszta [Bakonybél], 1897. júl. 7.–Szentkirályszabadja, 1961. szept. 7.) r. k. lelkész. A Veszprémi Szemináriumba 1918-ban vették fel, 1921-ig Budapesten teológiát hallgatott, akkor pappá szentelték. Két évig káplán Várpalotán, később Vörsön, Csóton és Csabrendeken. Az 1928–1932-es években Tapolcán káplán, majd Káptalantótiban plébános. 1938 után a tapolcai kerület tanfelügyelője, 1948-tól esperese. A katolikus közélet aktív résztvevője, a katolikus ifjúsági szervezetek összefogója, a helyi lapok (Tapolcai Újság stb.) egyik publicistája volt. A háború után, 1945-ben a kisgazdapárt országgyűlési képviselője a tapolcai körzetben. 1959-től Szentkirályszabadján szolgált. A tapolcai temetőben nyugszik.

1851. szeptember 8.

165 éve született BÁNFI János, Wolfschörndl (Bazin [Szlovákia], 1851. szept. 8.–?) tanár, író. A gimnázium befejezése után polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Több városban tanított, 1879 és 1883 között a Pápai Polgári Leányiskola igazgatója. Megjelent cikkeinek száma meghaladja az ezret, több mint harminc lap közölte írásait.

1866. szeptember 9.

150 éve halt meg CZUCZOR Gergely István (Andód [Szlovákia], 1800. dec. 17.–Pest, 1866. szept. 9.) költő, nyelvész. Parasztcsaládból származott. Tanár akart lenni, ezért Jedlik Ányossal együtt a bencések rendjébe lépett. Korán kibontakozott tehetsége. 1849 nyarát a tihanyi apátságban töltötte, hogy az egészségét helyreállítsa. Kinizsi c. versében a Nagyvázsonyhoz kötődő hadvezérnek állít emléket. Egy ideig a MTA titkára volt. Fogarasi Jánossal közösen készítették a magyar nyelv nagyszótárát. Forradalmi versei miatt figyelték, a szabadságharc után pedig raboskodott. Balatonfüreden írta a Lelked szép erejét... kezdetű epigrammát, amely feliratként díszítette az egykori hidegfürdő bejáratát. Balatonfüreden a Balatoni Panteonban 1958-tól tábla őrzi emlékét.

1931. szeptember 9.

85 éve született LATINOVITS Zoltán (Bp., 1931. szept. 9. – Balatonszárszó, 1976. jún. 4.) színművész. A magyar színjátszás és versmondás kiemelkedő egyénisége. A József Attila Gimnáziumban érettségizett, utána asztalos-tanuló, majd betanított munkásként hídépítésen dolgozott. Közben öntevékeny színjátszó kör tagja. 1956-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. Segédszínész Debrecenben, de rendkívüli tehetségével hamarosan kitűnt, nemsokára már vezető színész Miskolcon. 1962-től a Vígszínház tagja. 1971 és 1973 között a Veszprémi Petőfi Színházban színész és rendező. Több mint ötven filmben játszott. Szenvedélyes hangú, egyéni írásaival a művészet az egyéniség szabadságáért emelt szót. 1975-től Érdemes Művész, 1966-ban Jászai-díjat, 1970-ben Balázs Béla-díjat kapott. Mellszobrát 2011. szeptember 8-án avatták Veszprémben, a Latinovits–Bujtor Játékszínben.

1951. szeptember 9.

65 éve vált önálló egyetemmé a Veszprémi Vegyipari Egyetem.