100 éve történt

Jönnek a 31-esek. Értesülésünk szerint háziezredünk, a 31-es honvédek uton vannak hazafelé. A legénység Klagenfurton át jön s egy része, ha valami közbe nem jő, a legközelebbi napokban itthon lesz. A trénje, ugy halljuk, Grácon át jön haza. Csak néhány nap és viszontlátjuk őket. Tegnap azt a hírt terjesztették, hogy honvédeink megérkeztek. Illetékes helyen érdeklődtünk, ott azonban nem igazolták. A pótzászlóalj parancsnoksága szombat délutánra, vagy a mai nap folyamán várja érkezésüket.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 17., 3. p.

Megjöttek a 31-esek! Jöttek már napokon keresztül tömegesen az olasz frontról. Különösen Klagenfurtból oszoltak szét, míg a tisztikar egy része az ezred maradványával együtt maradt Pallaghy Dezső ezredes, ezredparancsnok vezetése alatt. A fegyverletétel előtt, megkezdvén a visszavonulást, napokon keresztül harcban álltak az olasszal. Ezekben a harcokban az ezred is egyre fogyott, amig elérkezett Gemonába, ahol megtörtént a fegyverletétel. Innen gyalogszerrel indultak a trénnel együtt s Klagenfurton és Gracon keresztül vagy 20 napi gyaloglás, 600 kilométer megjárása után jutottak el Szentgotthárdra. Itt jutottak vonathoz. A határt a vesztes hadsereg lélekrázó jelenetei dacára is boldog érzéssel lépték át. A város adta ezüst kürtön felhangzott az ima szózata, az ezredes hazafias beszéde nyomában pedig a Himnusz s a csekélyre olvadt ezred fáradt, lerongyolódott vitézei felé szeretettel áradt az édes otthonnak melegsége. Utjuk fárasztó volt, de nem rosszabbitotta idegen nép gyülölete. Kikerülték a délszlávok országait s amerre jártak, telhető jó érzéssel fogadták őket.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 24., 3. p.

Gimnazisták a hazatérő katonák szolgálatában. A f. hó 19-én hazaérkezett 41. honvéd tüzérezredhez teljes felszereléssel hozzácsatlakozott az 51. honvéd mérőszakasz. Megérkezve, a legénység csakhamar elszéledt s a veszprémi kiwaggonirozáskor csupán a tisztikar volt meg. Erről értesülve a helybeli főgimnázium felsőbb osztályainak néhány tanulója, önként fölajánlotta segítségét s a 20 derék ifju segitségével csakhamar teljes rendben leszerelhetett a mérőszakasz a jutasi út melletti barakkokban. A mai uj kor mindenkitől becsületes, komoly munkát követel. Örülünk, hogy ifjuságunk kellő komolysággal az elsőknek fogta fel az uj kor hivo szavát. Derék gimnazistáinknak ez uton is hálás köszönetet mond a mérőszakasz nevében a 7. honvéd pótüteg.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 24., 4. p.

100 éve történt

Október 6. A kegyeletes nemzeti érzés a háborús idő élet- és értéktépő zivatarában sem felejtkezik meg a hősökről, akik az áldozatos hazaszeretet szent becsületében egész a halálig kitartottak a magyar szabadság ragyogó ideálja: mellett. Mi, akik bizva-bizunk, hogy a békekilátások — bár ma még válságos és kétségekkel leli — napjaiban a Gondviselés kegyes gonddal őrködik a magyar nép ama szép reménysége fölött, hogy a teljes magyar szabadság édes valóság legyen: emlékezzünk magasztaló érzéssel az aradi dicsőséges szabadság-vértanukról. A szokásos gyászmise f. hó 7-én reggel 8 órakor lesz a szentferenciek templomában.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

 

A közegészségügy érdeke. Mikor fejűnk felelt ég a ház, aljkor kiáltunk tüzet. Mikor a város tele van beteggel, akkor sürgetjük a tisztaságot. Újságunk a nyár folyamán sűrűn emlegette, hogy sepertessük, öntöztessük az utcákat. A rendőrhatóság, nem is egyszer, hasonló átiratban kívánta ugyanezt s a háziszemét gyakoribb kihordását. A városházán azonban jótékony esőt várlak, amely a várost megtisztítja. 20—30 orosz foglyot etetett a város nap-nap után. Hogy ezekből nem került volna a nagyobb tisztaság fenntartására, senki sem hiszi el. A háziszemetet se hordják rendesen. Kétheti időköz is eltelik egy-egy forduló között. A pénzt beszedik, a szemét a háznál bűzlik, mert városi fogat ilyenre nem ér rá. Most azután polgármester is, egészségügyi bizottság is gyakori szemétkihordást sürget. Eddig azonban rendőrhatósági sürgetést is, a fránya újságok buzdításait is mellőzték.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

Csendes. Négyen valának a zöld terítékű kerek asztal mellett. Ők aktivitásban voltak: ferbliztek. Körülöttük eleven gyürü lélekzett akárhányszor visszafojtottam vagy mint kártya-nyelven mondják: szorítva. Ök a passzívok, vagyis a gibicek voltak, akik közé a tartalék is elhelyezkedett. Vagyis azok a várományosok, akik lesve-lesik, hogy mikor üti meg valamelyik játékos erszényét a lapos guta. Mert akkor ők is beülhetnek az aktív körbe. Csendben valának, rémítő nagy csendben, különösen azon a tájon, ahol a harmadik felsőre, talán a hős svejcira: Teli Vilmosra várakoztak. „Csak lassan!” — lehelte az első számú gibic. „Csak a tetejét!” — olvadozott a második. „Na ... na . . . beüt . . , mindjárt beüt .... sápogott meredt szemekkel a harmadik szám. S csakugyan beütött, de nem a három felső, hanem dr. Török Gyula rendőrkapitány erélyes hangjában a szörnyű nagy meglepetés. Mint a kánikulai istennyila, ugy vágott közéjük a szózat: „A törvény nevében!” Az, akit a három felső cserben hagyott ijedten indítványozta: „Passz!“ De a rendőrkapitány nem czupasszolt, hanem elvitte a bankot s a hozzátartozó alaptőkéket. Kerek szám 396 koronát. A gusztálókat pedig majd a bíróság is meghívja arra a tanácsadásra, hogy jövőre valami lármásat játszanak, ne pedig „csendeset”.

Veszprémi Hírlap 1918. október 13. 4. o.

100 éve írták

— Udvariasságot! A pipái h.-rendőrkapitány felhívást intézett hivatali es szolgálati alárendeltjeihez. A felhívásból idézzük az alábbiakat: Idegzetünk megviselt, kedélyünk nyomott. Ez azonban kizárólag a mi magánügyünk. A velünk hivatalos érintkezést kereső közönségnek nem róható terhére, ezzel nem éreztethető. A nagyközönség védelemre, oltalomra, tanácsra szorul. Ilyeneken Joggal és méltán fordul a rendőrkapitányt hivatalhoz. Sajnos nem egy panasz jutott el füleimhez ideges viselkedés, fennhéjázó modor, pökhendi magatartás és érdes hangnem miatt. Ezt a jövőben el nem türöm. Minden hivatalban ülő embernek tudnia kell, tudnia illik, hogy ő van a közönségért a helyén, nem pedig a közönség Ö érette. Tiltakozom hogy a jövőben panaszok a vezetésem alatt álló rendőrkapitányi hivatalban annak bármely tisztviselöje, alkalmazottja vagy közege ellen elöfordulhassanak és felhívom a rendőrkapitányi hivatal tiszt viselői karát, kezelő és segédszemélyzetét, valamint rendörlegénységét, hogy a közönséggel szemben minden néven nevezendő idegeskedéstől, fennhéjazástól és érdes modorban való bánásmódtól tartózkodjék. Azzal aki hozzá fordul, minden személyválogatás nélkül előzékeny, udvarias legyen. Türelem mindenkivel szemben. Ez a legkedvesebb, amellyel a város közönségének mindnyájan tartozunk.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6., 4. oldal

— Beszélget a szemétdomb. Két hét elött még én is, társaim is künn hömpölyögtünk a dinnyeföldön. „Jaj de szép görögdinnyék!” — szóltak az ut mellett járók. Különösen nekem kurizáltak, mert a kertész reám tétováim szerelmese „Böske” nevét. Napsugár, pacsirtaszó, esti harmat volt a mi gyönyörüségünk. Egy hét előtt mar a dinnyésboltba kerültem s nézegettek, kopogtatlak, hogy jó vagyok-e? Szép szavu kongásom igenlő választ adott s nyomban felkoncoltak. Igy járt még néhány társam is. Kiszedték piros húsomat s szép, haragos zöld köpönyegemet kilóditották az aszfaltra. Ott voltam szombat délelőttig sokad-magammal a sportolók örömére, mert néhányan - megcsúszván rajtunk - akkorát ugrottak, mint a dijbirkózók. Végre lekerültünk a folyókába s innen meg összekotorva az utszélre, jó csomóba. Azon a helyen, ahol a Kossuth Lajos-utca bele nyílik a Szabadi-utcába. Itt unjuk magunkat napok óta. Még tegnapelőtt is ott voltunk. Áztunk, fáztunk, piszkosak lettünk, oszlásnak indultunk, de azért sértetlen halmazban maradtunk, nehogy megbolygatásunkkal járványt okozzunk. Úgy látszik, itt ezen a forgalmas szép helyen kell végképen elpusztulnunk, ahelyett, hogy megérdemelten pihenhetnénk a jól megérdemelt szemétgödörben …

Veszprémi Hírlap 1918. október 13., 4. oldal

100 éve történt

 

Tűzrendészeti vizsgálat a moziban

Török Gyula dr. a múlt napokban tűzrendészed vizsgálatot tartott a régi moziban, mivel a szerződés a várossal nem jött létre. A kapitány a kiküldött bizottsággal a mozi tűzbiztonságára szigorú szabályzatot adott ki. Eszerint a bizottság elrendelte, hogy s vetítő kamrát kőből építsék, a vetítő nyitását gyorsan elzárható vastolóval lássák el; a vetitő kamrában a filmeket vasládában tartsák, azokat vetités közben tekerni vagy javítani nem szabad; egy méter pokrócot, továbbá egy nagyobb kanna homokot és vizet állandóan készenlétben keli tartani; a vetitőkamrában az üzemvezetőn és gépészen kívül másnak tartózkodni tilos; a villamos világitásnak úgy a kamrából mint a nézőtérről ki- és bekapcsolhatónak kell lenni; 3 vetítő kamrában semmiféle gyúlékony anyagot tartani nem szabad, úgyszintén tilos a kamrában több filmet tartani, mint amennyi a bemutatáshoz épen szükséges; az áramerősitő készüléket, valamint a vezetéket mindig jókarban és tűzbiztos állapotban kell tartani. Elrendelte továbbá a bizottság, hogy a nézőtér belső és külső oldalán székek helyett a rendőrkapitány által megjelölt helyen 3–3 kőből készült páholy állittassék fel. A nézőtérről a színház kertjébe kivezető kijárati ajtókhoz 1–1 vészlámpát kell elhelyezni és azoknak az előadások alatt égniük kell. Az ajtókat a vetítés idején zárva tartani nem szabad. Örülünk a rendőrség emez intézkedésének, mellyel a mozit látogató közönséget így megnyugtatja, hogy a múltkorihoz hasonló kellemetlen meglepetés emberileg számítva nem fordul elő.

Veszprémi Hírlap 1918. augusztus 11, 3. o.

Modern csaló

A veszprémi m. kir. postafőnökségtől a következő hirdetményt kaptuk:
Egy ügynök egyesektől azon a címen, hogy Oroszországban hadifogságban lévő hozzátartozó­itól hirt szerez drótnélküli táviró utján, pénzt csalt ki. Legutóbb egy katonatiszttel is elhitette, hogy orosz hadifogoly fiától a pozsonyi drótnélküli táviró utján értesítést fog kapni. Eltekintve attól, hogy a legközelebbi drótnélküli táviró állomás nem Pozsonyban, hanem egészen más helyen áll fenn, ezen ügynöknek, jobban mondva csalónak nem áll módjában ígéretének eleget tenni tehát egyedüli célja csakis a közönség megkárosítása által csalárd pénzszerzés.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 3. o.

Búcsúszó

Abból az alkalomból, hogy az általam bérelt Korona szálloda, vendéglő és kávéház bérletétől megváltam, mindazon kedves vendégeimnek, akik nagyrabecsült támogatásukban részesítettek, egyéb mód hiányában ezúton mondok köszönetet.

Veszprém, 1918. évi aug. 1. napján.

Haranghi György.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 5. o.

 

100 éve írták

Nem öntöznek — nem söpörnek

Hajdanában egy kicsiny vármegye kijelentette, hogy nem koronáz. Hajdanában (a gyengébbek kedvéért jelezzük, hogy ez uj szó s közeli időt jelent) a városi köztisztasági hivatal azt jelenti ki: hogy nem öntöz s nem söpör. Sokat töprengtünk e csökönyösségen, míg megtaláltuk az okot. Hogy Pápa és Veszprém riválisok, a népdalirodalom is följegyezte Egyik adata szerint: „Söprik a pápai utcát, masíroznak a katonák”. Másik adata Veszprémről szól: „Gidres-gödrös város, a közepe sáros”. Nos, mi azt hisszük, hogy városunk pora és szennye ebből a realitásból ered. Söprik a pápai utcát? - kérdezik a köztisztasági hivatalban, — akkor bizony mi nem söprünk. Mi Pápa után nem kullogunk. Aztán meg minek öntözzünk, ha a nóta szerint városunk közepe úgy is sáros? Ha sáros, akkor nedves, ha nedves, akkor nem poros. Ha pedig nem poros, akkor minek a söprés, ha nedves, minek az öntözés. A külső utcákkal pedig minek törődjünk? Ma a belterjesség a gazdálkodás vezérelve. Miért legyen akkor a tisztaság hivatala külterjes? Hogy a külső területek adófizetése nagyon elősegíti a gazdasági belterjességet magyarán mondva: a város belső fejlesztését; arra senki sem gondol. Mi a magunk jó szántából igazán nem ömledeznénk erről a tisztasági hivatal szerint hiába való dologról ebben az elég savanyu uborkaszezonban. Hanem ránk parancsolt egy illusztris társaság, melynek hölgy- és férfitagjai péntek délután a polgármesteri szobában gyűlésre vártak. Kérték, hogy írjunk ismételten a bel- és külváros tisztasága s a főutak öntözése érdekében. Íme, megtettük s kérjük a vezetőséget, hogy ne nyaraltassa hűs sarkokban, félszerekben a lajtokat, seprűket, hanem vétesse elő azokat s végeztessen egyszer már hetenkint rendes munkát a tisztaság érdekében. A szemetes ládák már készen vannak a tűzoltószertár előtt. A szemét is készen van s igy semmi akadálya sincs, hogy az utóbbi az előbbi öblös kebelébe temetkezzék.

Veszprémi Hírlap 1918. július 14. 4. o.

A zöldbab konzerválásának leghelyesebb módja: a zöldbabot 2–3 százalékos sós vízben való megfőzés után üvegfedeles befőző üvegekben 100 fokos forró vízben 2–3-szor ismétlődő egy-egy óráig tartó párolással konzerválják. Az egyes párolások között legalább egy napi időközt kell hagynunk. Ha a zöldbabot ecetes vízben tetszők el, elég 70-80 fokos meleg vízben való párolás is Az ecetes vízben való konzerválásnak azonban nagy hátránya, hogy az így eltett zöldbab fás lesz, ellentétben az előbb említett, sós vízben való konzerválással, melynél a zöldhab friss marad és természetes ízét bosszú időn át megtartja.

Veszprémi Hírlap 1918. július 14. 4. o.

100 éve történt

Kertünnepély

A honvédnapok egyik programmját képezte a vasárnap délután 4 órakor megtartott kertünnepély is. A leleményesség és szorgos kezek munkája igazi nagyszabású vurstlivá varázsolta a Plosszer-sétányt. Volt ott mindenféle jó étel, ital, virág, confetti- s szerpentincsata és ezer meg ezer jókedvű néző és élvező ember. Nagy keletje volt mindennek, de nem is csoda, hogy még a zöld gályák is elfogytak, hisz annyi szép asszony és leány buzgólkodott, fáradozott friss jókedvvel, hogy mindenki jól érezze magát. Minden sarkon egy-egy banda húzta a szivvidámitó nótákat s a szebbnél-szebb melódiák hatása alatt nemcsak a szívek olvadoztak, hanem az erszények is. Mintha csak Karnevál hercege jelent volna meg, olyan tarka-barka tömeg hullámzott fel és alá a liget aljain. Vásároltak, ettek, ittak, sétáltak, tok sok fillért, koronát gyűjtöttek, adakoztak a szegény árváknak. Igazán nagy elismerés illeti meg a hölgyeket, akik megértő lelkesedéssel vállalt feladatukat mindenki nagy megelégedésére végezték.

Veszprémi Hírlap 1918. július 7., 3. o.

Nagyméltóságu Miniszterelnök Úr!

Kegyelmes Urunk!

Mi Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának tagjai, mint a vármegye közönségének, népének képviselői, a mai napon rendkívüli közgyűlésre sereglettünk össze székvárosunkban abból a célból, hogy állást foglaljunk ünnepélyes alakban is az ádáz elleneink országaiból eredő ama nemtelen törekvések ellen, melyek viszályt volnának hivatva támasztani koronás Királyunk fölkent Személye, felséges Királynénk angyali egyénisége, a közszeretettel körülvett királyi család és a magyar nemzet között.

Azok a mérhetetlen gonoszság és elvetemültség szülte undok rágalmak, melyek a tündöklő fegyvereinken emelt fővel diadalmaskodni nem biró ellenségeink aknamunkájának eredményekép vetődtek felszínre, nem téveszthetik meg ugyan egy pillanatra sem a józanul gondolkodókat, de mélyen sértik képtelenségük dacára is azokat a meggyőződésben megizmosodott és lelkűnkben csorbítatlanul élő érzelmeinket, melyekkel apostoli Királyunk és felséges családja iránt viseltetünk.

Midőn ezért e hazug vádak, gálád rágalmak s az ezeket kísérő együgyü híresztelések felett méltó megütközésünknek, mélységes megvetésünknek és megbotránkozásunknak kifejezést adunk, egyszersmint ez alkalmat is arra használjuk fel, hogy a felséges királyi család iránt táplált alattvalói hódolattal biztosítjuk szeretett Uralkodónk Szent István ősi koronájának érintése által magyar hazafiui szivünkben glóriával övezett Hitvesét, nemzetünkkelérzéseiben is egybeforrott Nagyasszonyunkat törhetlen hűségünkről önfeláldozásra kész ragaszkodásunkról és igaz szeretetünkről.

Kegyelmes Urunk!

Minden őszinte érzelmeinket rövid szavakban akként összefoglalva azzal a tiszteletteljes ké­relemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy azok hódolatteljes kifejezését a legmagasabb trón zsámolyához eljuttatni méltóztassék.

Kelt Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának 1918. évi julius hó 22. napján tartott rendkívüli közgyűléséből.

Veszprémvármegye közönségének képviseletében és nevében:

Dr Bibó Károly alispán.

Veszprémvármegye 1918. július 28., 2. o.

100 éve írták

Talan-telen

A régebbi magyar nyelvtanok tanították, hogy leggyakoribb melléknévi képző az –i. A -talan, -lelen képző ehhez képest subix volt. Ezt a nagy grammatikai megállapítást a háborús idő agyoncáfolja s az utóbbi bizony fejére nőtt az előbbinek. Aki nem hiszi ezt, feleljen: van-e ma balatoni hal, füredi perec, debreczeni kolbász és szalonna, kassai sonka, valódi liptói turó, somlói bab, vámosi lencse, pozsonyi kifli, bécsújhelyi virsli, szegedi paprika, meg szappan, pápai kuba, faddi, verpeléti, rétháti szűz (ha pácolva is) és sok más egyéb jóféle cikk? Ilyeneket ma nem képez sem az i képző, sem más emberfia. Ma már a talan-telené az elsőség. A világ békétlen, a béke beláthatlan, a sors szívtelen, a helyzet áldatlan, ember, gyerek cipőtlen, ruhátlan, étel hústalan, zsirtalan, vajtalan, az éléstár liszttelen, babtalan, íztelen, szivar, dohány (mert nincs) füsttelen, bor, sör (mert drága) ihatatlan, a piaci ár megfizethetetlen, a hatósági sertéshús megfoghatlan, a jegygyártás kifogyhatlan az áruelrejtő botozatlan, az uzsorás felköttetlen, zöldséges bolt egyik hölgye udvariatlan, az állapot türhetlen s a zsebem pénztelen és mindez megfelebbezhetlen! Csak kicsiny bokréta ez a találó szemelvényekből. Még tollhegyre kívánkozott néhány, de ezeket a kímélet offenzivájával egyelőre visszaszorítottuk. Ugy-e bár, kedves olvasónk, ennyi talan-telenen már semmit se ront, hogy aug. 9-től kezdve a péntek s a kedd hústalan és zsirtalan. Hiszen ez a detail beleolvad az en gross-ba, a kivétel az általánosságba. Csak annyi bizonyos, hogy ez a miniszteri intézkedés is ártalmatlan és tartamatlan. Mert amiben hús és zsir nincsen, abban tartalom sincsen.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 11., 4. o.

A hosszú beszéd

1848-ban történt. A legnagyobb magyar, gróf Széchényi István az uj hajóhíd megnyitásakor megjelent Balatonkenesén. A híd végén folyik az ünnepség, a falu akkori plébánosa beszél, — Molnár Ágoston. Tüzel, lelkesedik s beszéde olyan hullámokat vet, mint a Balaton. A derék plébános már nem bírja, Széchenyi is türelmetlenkedik s várja a nagy közigazgatásu bejárásu beszéd végét. Végre lankad és fellélegzik Széchényi és csak ennyit mond: Igen szép volt, hosszú volt, de a híd az rövid.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 5. o.

100 éve történt

Dér és fagy. Június 5-re virradó hajnalban határunkban is dér s több helyen fagy volt. A belső/fészekét megkímélte, de annál több kárt okozott a határban. Szeszélyes hullámzással vonult át a hideg áramlás felettünk. Nem tarolt egyetemlegesen, hanem ide-oda kanyarodással majd a laposabb, majd a dombosabb helyen pusztított. Itt sem egyformán, mert akárhány helyen az egyik föld veteménye elpusztult, a másiké ép maradt azonos talajfekvésben. Mégis a lápokon ártott leginkább és pedig babban, tengeriben, paradicsomban, tökben legtöbbet. A burgonyát is nagyon visszavetette. Sok kárt okozott a tisztviselők telepein is. A mutatkozó szép termés kilátása erősen megcsappant. Károkat jelentenek a közeli s messze vidékről egyaránt. A teljes kép majd csak napok múlva alakul ki.

Veszprémi Hírlap, 1918. június 9., 4. o.

Méhészeti tanfolyam. Lapunkban már jeleztük, hogy a papnevelő-intézet növendékei s az érdeklődők számára méhészeti tanfolyamot rendezett a földművelésügyi minisztérium a megyéspüspökkel karöltve. Az előadó Csepy Pál ekecsi plébánost a hallgatóság mindvégig nagy figyelemmel és. érdeklődéssel hallgatta. Megismerték a tanfolyam hallgatói a méh életét és egész bonctanát, a méhcsalád társadalmi berendezkedését, munkafelosztását és szaporodását. Szó volt a méh életfeltételeiről, betegségeiről és ellenségeiről. A méhről szóló ezen előzetes elméleti ismereteken kívül a gyakorlati méhészet szabályai is előadattak. Rész­letesen ismertette a méhész egész évi teendőit és a különböző méhészeti eszközöket. Az utolsó előadáson tájékoztatta a szakelőadó hallgatóit a méhészet irodalmáról, a méhészeti szaklapokról és egyesületekről is. A tanfolyamot június 12-én délután 40 hallgató záróvizsgája fejezte be…

Veszprémi Hírlap, 1918. június 16., 3. o.

100 éve írták

Csendélet Hárságyon. A folyó év tavaszán történt, hogy Knolmayer Antal és Ircsik János erdőőr együtt beszélgettek a korcsmában, amikor belépett oda egy szerb fogoly s a korcsmában ülőkkel sorban kezet fogott. Ircsik azonban nem fogadta el a feléje nyújtott kezet, mert ő ellenségei kezet nem fog. Hiába beszéltek neki a többiek, hogy a fogoly már nem ellenség, Ircsik megmaradt álláspontja mellett, sőt hozzátette, hogy az is gazember, aki az ellenséget pártolja. Knolmayer Antal, aki szintén szót emelt a fogoly érdekében egy koccintással akarta lecsillapítani az öreg Ircsik haragját, akit azonban Knolmayer barátságos közeledést még dühösebbé tett, s ennek jeléül pofon is vágta Knolmayert, aki erre az asztal alá szorította támadóját. Ircsik nem azért volt erdőőr, hogy puskáját otthon hagyja, s most is vele volt az, s utána is nyúlt, de Knolmayer gyorsabb volt s egy mozdulattal elkapta a fegyvert s amikor Ircsik utána kapkodott, a puska tusával kezére ütött s Ircsik karját eltörte. — A veszprémi kir. törvényszék büntető tanácsa a hétfőn megtartott főtárgyaláson tárgyalta az esetet s Knolmayert, aki önvédelemmel védekezett, bünösnek mondták ki sulyos testi sértés vétségében s ezért 1 hónapi fogházra ítélték. Az elitélt fellebbezett.

Veszprémi Hírlap, 1918. június 2. 5. o.

A hölgyvilág becses figyelmébe. Van szerencsém a nagyérdemü közönséget tisztelettel értesíteni, hogy körutazásom alkalmával rövid ideig helyben, Szabadság tér 2. sz. alatt hírneves Koch-féle női ruha szabászati nagy tanfolyamot junius 3-án nyitok. Tandíj személyenkint 25 K. Tőlem biztos sikerrel bárki is elsajátíthatja a női ruhaszabászat minden ágát, mert nemcsak a sima szabásminták kirajzolását tanítom, de ép ugy a ruha mintázását, valamint díszítését és összeállítását is, teljes terjedelmében. Ha csak egy kis akarata van, ugy a ruhavarrás tanulása is oktatásom által fölösleges. Hogy minden kételyt eltüntessek állításom valódiságáról, kijelentem, hogy a tandijat nem kell előre fizetni, mig meg nem győződik szabásom célszerűségéről.

Veszprémi Hírlap, 1918. június 2. 5. o.

100 éve történt

A veszprémi központi szeszfőző vé­géhez közeledik az idei főzési idénynek. Kifőztek eddig 35 vaggon törkölyt. A körzetben legalább 100 vaggon törköly volt, a többi a termelők ke­zén - úgy látszik - elkallódott. Előállitott a szeszfőző körülbelül 120 hektoliter abszolút al­koholnak megfelelő pálinkát. Most kezdik meg a seprő kifőzését. A seprőért is, aki kívánja, pálinkát kap és pedig a seprő szesztartalmának meg­felelő mennyiséget.

Veszprémvármegye, 1918. május 5. 3. o.

A községi bábák biztosítása. A vár­megye alispánja elrendelte, hogy a községi, (városi) bábákat, ha összjavadalmuk a 2400 K-t évente meg nem haladja, betegség esetére a községnek biztosítani kell. Mivel a bábák nem tartoznak azon szerencsés halandók közé, akiknek ekkora fizetése volna: a rendelet annyit jelent, hogy valamennyit biztosítani kell.

Veszprémvármegye, 1918. május 5. 4. o.

Cukor. Az esedékes cukorilletményt máig sem osztották ki, mert a szállítmány késik. A vá­ros a cukorközpontnál az orsz. közélelmezési hiva­talnál, sót a pénzt felvevő hitelbanknál is meg­sürgette a küldeményt. A kedvező eredményt a közeli napokra várják. — Az orsz. közélelmezési hivatal kiutalt Veszprém számira 45 mázsa befő­zési cukrot is. Egyenlőre azonban ez is csak az utalványon szerepel. Pedig már érik a ropogós cse­resznye.

Veszprémi Hírlap, 1918. május 25. 4. o.

Jéggyár. Megírtuk, hogy az Élelmezési r. t. jéggyárat állít föl. Úgy halljuk, hogy a jég­gyárat már szerelik. Lesz tehát jég is. Csak azt kell kitalálni, hogy mit hűtsünk be a jégszekrény­ben! A jégvermek számára azonban találnánk fa­gyasztani valókat. Szeretnek ott nyaraltatni az ár­drágítókat, hogy jégszívük után a lelkűk is meg­dermedjen.

Veszprémi Hírlap, 1918. május 25. 4. o.

100 éve írták

Művészi élet a Bakonyban. Hires-neves Bakonyunknak ritka táji és természeti szép­ségeit nem kell ugyan fölfedeznünk közönsé­günk számára, de annyit mégis érdemesnek tartunk megemlíteni, hogy Metzger Emmy mün­cheni akadémiai festőnő, aki már a háború kitörése óta Zirczen tartózkodik s több tárlatot is rendezett ottan, újabban elhatározta, hogy ugyanott - elsősorban tájképre és csendéletre festőiskolát nyit. Bővebb felvilágosítással őmaga szolgálhat az érdeklődőknek.

Veszprémvármegye, 1918. május 5. 4. o.

 

Gróf Jankovich Bésán Endréné dekorálása. Hírt adtunk már róla, hogy a nemes szívű, jótékonyságáról messze vidéken ismert grófnét őfelsége az I. oszt. polgári hadiérdemkereszttel tüntette ki a háború alatt kifejtett közhasznú és áldásos tevékenységéért.
Ennek a magas kitüntetésnek jelvényét adta át a főispán Veszprém város számos előkelő höl­gyének és közéleti kitűnőségeinek jelenlétében vasárnap a főispáni aulában.
Szépen sikerült kis rögtönzött ünnepély ke­retében folyt le a dekorálás, mely elől - meglepetésszerűsége miatt — a szerénységéről ismert grófné ki nem térhetett. A vendégsereg köréből u. i. egyszerre csak kivált a főispán és pár szel­lemes, kedves, közvetlen bevezető szó után min­denki, aki csak jelen volt, hirtelen azt vette észre, hogy egy lélekemelő kis ünnepély tanújává, egy kis rögtönzött szónoki remekmű átszellemült pub­likumává változott.

Veszprémvármegye, 1918. május 12. 3. o.

100 éve történt

A jó szomszédok. Egy házban laknak Rédén Mrázik Kálmán és Szalay Pál, akiknek épen ezen szomszédi viszonyból kifolyólag támadt nézeteltérésük, amelyet Mrázik ugy intézett el, hogy egy keze ügyébe került vaslapáttal fejbeütötte Szalayt. A biróság Mrázik Kálmánt, erre való tekintettel, hogy a főtárgyaláson beigazolást nyert az, hogy a kezdő Szalay volt, 7 napi fogházra ítélte.

Veszprémvármegye, 1918. április 21. 3. o.

Tüz a moziban. Csütörtökön az esti előadáson kigyulladt a moziban egy elszakadt film csakhamar lángra gyulladt a gépházban levő egész esti műsort képező film s sok kárt okozva teljesen porrá égett. Nagy riadalmat keltett az előadáson részt vett közönség körében a tűz, de az ijedtségen kívül emberben nem történt semmi kár, mint a gépet vezető Kukonya József, aki nem vesztvén el lélekjelenlétét, a kövezett előcsarnokba dobta az égő filmköteget s ettől égési sebeket szenvedett a kezén. Szalay Mór kára az elégett filmekben és a gépen esett sérülésekben mintegy 40.000 korona. A tűzvizsgálatot megtartották pénteken délben s megállapították, hogy szerencsétlen véletlenről van szó, amelyért senkit nem terhelhet felelősség. Egyelőre a mozi előadások a szinházban fognak megtartatni.

Veszprémvármegye, 1918. április 21. 4. o.

Szinházban lesz a mozi. A város bérbe adja a szinházat mozi céljaira Szalai Mórnak évi 15 ezer koronáért. A tanács szabad rendelkezésre fenntartott 100 napot. A bérlő helyi dijak cimén.fizeti a szabályrendeletben megállapított dijak 50 %-át. A szerződés 10 évre szól. A hétezer kor. letétnek fele is a várost illeti s ezenkivül a régi mozihelység rendelkezésre marad. Ha ezt kellőképen értékesitik, a szinházmegváltás 20 ezer korona hasznot hozhat a városnak.

Veszprémi Hírlap, 1918. április 28. 4. o.

100 éve írták

 

A balatoni vasút s az iskolás gyermekek. Furcsa szokás kezd állandósulni a balatoni vasút d. u. ½ 2 órakor induló vonatán. Apró és kevésbé apró fiu- és leánygyermekek, hazafelé utazó iskolások már a városi állomáson sietve elfoglalják a II. osztályu fülkéket s a később felszálló utasoknak, felnőtteknek, sőt egész öreg egyéneknek csak a folyosó jut. Még egy-két gunyos mosoly a korai helyfoglalók részéről, mely ezt látszik mondani: „Ugy-e, öreg, te is leülnél!”

Veszprémi Hírlap, 1918. április 17. 4. o.

A csecsemővédelem könyve. Dr. Bibó Károly alispán megbizásából dr. Cseresnyés József gyermekmenhelyi ig.-főorvos népies nyelven kis füzetet irt a csecsemő gondozásról. A füzeteket az anyakönyvvezetők adják ki, akiknél a gondozásban levő gyermek szülői dijtalanul kapják. A vármegyei tisztiorvos javaslatára a füzetet 3000 példányban nyomatták ki s költségét a törvényhatósági bizottság az elhagyott gyermekek alapjából kiutalta. A füzet szakszerü utasitásaival hathatós tényezője lesz a csecsemővédelemnek.

Veszprémi Hírlap, 1918. április 28. 3. o.

Mikor a pályaőr berug. Horváth György akalii pályaőr nem ellensége a boritalnak, s amikor bort iszik, akkor mindjárt megharagszik, még ha nincsen is igaza. Mutatja ezt Borbély Gyula pályafelvigyázó esete, aki véletlenül épen akkor vizsgálta felül az akalii vaspályát, amikor Horváth György gyakran nézett a pohár fenekére, s ezért, amikor Borbély nem találta rendben a pályát s szólt neki érte, még neki állt feljebb, a amikor a pályafelvigyázó jegyzőkönyvet akart az esetről fölvenni, neki ment s följebbvalóját arcul ütötte. A kir. törvényszék a heves pályaőrt a lefolytatott főtárgyalás adatai alapján ezért a cselekményért 1 hónapi fogházra és 40 kor. pénzbüntetésre itélte. Az elitélt pályaör fellebbezett.

Veszprémvármegye, 1918. április 28. 4. o.

 

100 éve történt

A kenyérsütés dija. Veszprém város tanácsa legutóbb szabályozta a kenyér­sütés diját. És pedig: 2 kilós kenyér 30 f, 2—4 kgr.-ig 30 f., 6—8 kgr-ig 9O f. Ennél nagyobb kenyeret nem köteles a pék meg­sülni. — Ez a tanácsi intézkedés igen üdvös dolog, mert szokásban van Veszprémben, hogy 2 4 kilós kenyerekért 80 filléres sütési dijat is vesznek a pékek.

Veszprémmegyei Ujság, 1918. március 3. 3. o.

Barakkok a szegényeknek. Mivel a hölgybizotttág, amely a szegények cipó- szükséglelének megvizsgálásával foglalkozott, arról értesitette Veszprém város tanácsát, hogy sok helyütt a lakásviszonyok igen rosszak, a tanács elhatározta, hogy felterjesztést intéz az orsz. hadigondozóhoz aziránt, hogy addig is, amíg a tervezett 15 ingyen épületet megépitteti, ideiglenes épületet emeltessen a szegényeknek. Reméljük, hogy ez a szociális szempontból oly fontos javaslat kedvező visszhangra talál.

Veszprémmegyei Ujság, 1918. március 10. 3. o.

A cigaretta. Az is egyik országos háborus jelenség, hogy éretlen kölykek lepik el tömegesen a trafikokat és cigarettát kér­nek. Amit ha — nagyon helyesen — nem ád nekik a trafikos, akkor elönti őket a pulykaméreg és fenyegetőznek, gorombáskodnak. Zirczen be is váltotta a fenyegetését két suhanc, akik a fölötti dühükben, hogy nem kaptak cigarettát, özv. Waldhauser Miksáné szatócsüzlet tulajdonolnak összes abla­kait beverték, amiért a csendőrség tanítja meg őket — pipálni.

Veszprémvármegye, 1918. január 10. 3. o.

Pályázat. A balatonarácsi filiálisban kántortanitóságra pályázat hirdettetik. Javadalmazás: lakás (2 szoba, konyha, kamra, pince) és kert­illetmény természetben, a többi törvényes készpénz. Választás március 15-én délelőtt. Személyes meg­jelenés kívánatos. Kántorpróba lesz. Útiköltség nem téríttetik meg. Kántorságra képes nők is pá­lyázhatnak. Posta és vasútállomás helyben. Okmá­nyok Plébánia Hivatal Paloznak (u. p. Csopak, Zala m.) címre küldendők.

Veszprémvármegye, 1918. március 10. 2. o.

100 éve írták

A hálás vendég. Torma János Horgos utcai házába a mult napok egyikén este egy uriasan öltözött egyén állított be azzal, hogy éjjeli szállást keres, mert a vendéglőben nem kapott. A háztu­lajdonos a saját utcai szobáját adta ki az idegen­nek, ki felhasználván az éjjelt, a lakásból minden elvihetőt az ablakon át kipakolt, elhordott és meg­szökött.

Veszprémvármegye, 1918. március 3. 4. o.

A főispánné beszéde. Sajnos, csak a múlt szombati lapzárás után jutottunk ahhoz a szép beszédhez, amelyet dr. Rainprecht Antalné föispánné a nőtisztviselők orsz. egye­sületének megalakítása érdekében febr. 23-án tartott értekezleten mondott. Akik hallották, látták, — irja elragadtatással egy jelenvolt — sohasem felejtik el azt a bájos jelenetet, azt a kedves, művészi előadást, amint a jóságos, szelíd asszony, mint a viharok felett nyugod­tan álló békesség szinte az üdítő balzsam cseppjeivel érintette, csillapította minden sza­vával a lelkeket. Mintha hűsítő lágy, fehér ujakkal simította volna végig a forró homlo­kokat, mindenki feledte egy percre nehéz gondjait. Amig szólt, galambszárnyaknak lágy csattogása, ezüst pataknak zsongitó csörgedezése, szelíden torlódó hullámoknak selymes suhogása töltötte be a terem levegőjét. Mél­tóbban, stílszerübb nyilannyal alig lehetett volna Veszprémben azt a mozgalmat megin­dítani, amely minden gondterhessége mellett is költészet marad, mert azzá teszi, aki maga is az, akiről benne szó van : a nő.

Veszprémmegyei Ujság, 1918. március 7. 3. o.

Az Érdekes Újság husvéti száma ujra szenzációja lesz a könyvpiacnak. Boríté­kait gyönyörű háromszinü mélynyomásban két kiváló magyar festő, Csók István és Vastagh Géza festményei díszítik A húsvéti számnak a gazdag főlapon kivül két külön könyvmelléklete lesz. Nagy Endre "Jönnek a színészek" címmel egy vidám kis könyvet irt, melyet maga illusztrált is. Másik könyv- mellékletként Moly Tamás "Velencei kaland" cimű kötetét adja az Érdekes Ujság hunvéti száma, melyhez mulatságos gyermekjáték is lesz mellékletül. E gazdag husvéti szám ára 2 korona.

Veszprémmegyei Ujság, 1918. március 7. 4. o.

Háztartási cselédek uj könyve. Dr. Török Gyula rendőrkapitány hirdetményben tudatja, hogy a régebben kiállított cselédkönyvek ebben az évben érvényüket vesztik és ezek helyett uj, arcképpel ellátott cselédkönyveket adnak ki. Fel­hívja a város területén levő cselédeket, hogy régi cselédkönyveikkel a rendőrségen minden szerdán és szombaton délelőtt jelentkezzenek. . Hozzanak magukkal egy látogatójegy nagyságu, kartonra fel nem ragasztott arcképet, amelynek hátlapján ille­tőségi községük elöljárósága igazolja, hogy az, kit ábrázol. A kiállításhoz hozni kell egy darab 30 filléres okmánybélyeget is, a kiállításért pedig 1 koronát kell fizetni. Egyuttal figyelmezteti a cseléd­tartókat is, hogy régi cselédkönyvvel többé senkit fölfogadni nem szabad.

Veszprémvármegye, 1918. március 31. 5. o.

100 éve történt

Halálozások. … Háromnapos temetés volt a Jeruzsálemhegy egyik szerény házából, szerény udvarából. Ingyenes temetés. A kanonokplébánnak s két káplánjának jó szive fizette a stólát nemes cselekedettel – önmaguknak. A Wentzl János halt meg. Őt temették tegnap délután. Ugy-e, hogy ismeretlen a név. A „vak HAnzit” temették, a volt harangozót, az orgonafujtató. Ugy-e ismerős a név? A jó vak Hanzi örökre behunyta napot kereső, pislogó szemeit. Letette markos kezéből az öregbotot, amely azelőtt hajnalonta végigkopogott az utcákon, a váron s óránál pontosabban verte az időt. Ha megvolna az öreg templom minden harangja, mind siratta volna az egykori becéző gondozójukat.

Veszprémi Hírlap, 1918. január 6. 4. o.

 A hóvihar és a vonatok. A szerdai hóvihar, mely éjszakára orkánná erősödött, a közeli vonatokon nem sok késedelmet okozott. A veszprémi vonalon a déli és a csütörtök hajnali vonattal volt baj, de a gyorsan érkezett segités a késedelmet megszüntette. Alsóörs irányában a délután Veszprémből induló vonat Meggyes pusztánál elakadt. Ezt később visszavontatták, a pályát még éjszaka rendbehozták, ugy hogy a hajnali vonatnak nyilt utja volt.

Legnagyobb akadály volt a balatonparti vonalon. A szerdaesti vonat harminc órás késéssel jutott Alsóörsre. A mi környékünk hegyi vonalain tehát sokkal kevesebb volt az akadály, mint a balatonparti sik vonalon. A hajmáskéri állomásnál két embermagasságu hófuvat volt. A Tüskés-féle vendéglő lakóit csütörtök reggel ugy ásták ki a hóból.

Veszprémi Hírlap, 1917. január 13. 4. o.

Mit fogyasztott Veszprém város 1917. évben. A városi fogyasztási adóhivatal összeállitása szerint Veszprém városban levágásra került és bejelentetett: 1117 drb marha, 370 növ. marha, 1603 borju, 2001 kecske és birka, 10 bárány, 2 frisling, 1922 drb sertés és 1209 kg. hus – Elfogyasztatott 2399418 liter bor, 3767 liter must, 212345 liter pálinkanemü ital, 42004 liter édes pálinka féle. A husfogyasztás több volt mint tavaly, italfogyasztás (bor, pálinka) azonban jóval kevesebb.

Veszprémvármegye, 1918. január 6. 6. o.

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok