100 éve történt

Jönnek a 31-esek. Értesülésünk szerint háziezredünk, a 31-es honvédek uton vannak hazafelé. A legénység Klagenfurton át jön s egy része, ha valami közbe nem jő, a legközelebbi napokban itthon lesz. A trénje, ugy halljuk, Grácon át jön haza. Csak néhány nap és viszontlátjuk őket. Tegnap azt a hírt terjesztették, hogy honvédeink megérkeztek. Illetékes helyen érdeklődtünk, ott azonban nem igazolták. A pótzászlóalj parancsnoksága szombat délutánra, vagy a mai nap folyamán várja érkezésüket.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 17., 3. p.

Megjöttek a 31-esek! Jöttek már napokon keresztül tömegesen az olasz frontról. Különösen Klagenfurtból oszoltak szét, míg a tisztikar egy része az ezred maradványával együtt maradt Pallaghy Dezső ezredes, ezredparancsnok vezetése alatt. A fegyverletétel előtt, megkezdvén a visszavonulást, napokon keresztül harcban álltak az olasszal. Ezekben a harcokban az ezred is egyre fogyott, amig elérkezett Gemonába, ahol megtörtént a fegyverletétel. Innen gyalogszerrel indultak a trénnel együtt s Klagenfurton és Gracon keresztül vagy 20 napi gyaloglás, 600 kilométer megjárása után jutottak el Szentgotthárdra. Itt jutottak vonathoz. A határt a vesztes hadsereg lélekrázó jelenetei dacára is boldog érzéssel lépték át. A város adta ezüst kürtön felhangzott az ima szózata, az ezredes hazafias beszéde nyomában pedig a Himnusz s a csekélyre olvadt ezred fáradt, lerongyolódott vitézei felé szeretettel áradt az édes otthonnak melegsége. Utjuk fárasztó volt, de nem rosszabbitotta idegen nép gyülölete. Kikerülték a délszlávok országait s amerre jártak, telhető jó érzéssel fogadták őket.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 24., 3. p.

Gimnazisták a hazatérő katonák szolgálatában. A f. hó 19-én hazaérkezett 41. honvéd tüzérezredhez teljes felszereléssel hozzácsatlakozott az 51. honvéd mérőszakasz. Megérkezve, a legénység csakhamar elszéledt s a veszprémi kiwaggonirozáskor csupán a tisztikar volt meg. Erről értesülve a helybeli főgimnázium felsőbb osztályainak néhány tanulója, önként fölajánlotta segítségét s a 20 derék ifju segitségével csakhamar teljes rendben leszerelhetett a mérőszakasz a jutasi út melletti barakkokban. A mai uj kor mindenkitől becsületes, komoly munkát követel. Örülünk, hogy ifjuságunk kellő komolysággal az elsőknek fogta fel az uj kor hivo szavát. Derék gimnazistáinknak ez uton is hálás köszönetet mond a mérőszakasz nevében a 7. honvéd pótüteg.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 24., 4. p.

100 éve történt

Október 6. A kegyeletes nemzeti érzés a háborús idő élet- és értéktépő zivatarában sem felejtkezik meg a hősökről, akik az áldozatos hazaszeretet szent becsületében egész a halálig kitartottak a magyar szabadság ragyogó ideálja: mellett. Mi, akik bizva-bizunk, hogy a békekilátások — bár ma még válságos és kétségekkel leli — napjaiban a Gondviselés kegyes gonddal őrködik a magyar nép ama szép reménysége fölött, hogy a teljes magyar szabadság édes valóság legyen: emlékezzünk magasztaló érzéssel az aradi dicsőséges szabadság-vértanukról. A szokásos gyászmise f. hó 7-én reggel 8 órakor lesz a szentferenciek templomában.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

 

A közegészségügy érdeke. Mikor fejűnk felelt ég a ház, aljkor kiáltunk tüzet. Mikor a város tele van beteggel, akkor sürgetjük a tisztaságot. Újságunk a nyár folyamán sűrűn emlegette, hogy sepertessük, öntöztessük az utcákat. A rendőrhatóság, nem is egyszer, hasonló átiratban kívánta ugyanezt s a háziszemét gyakoribb kihordását. A városházán azonban jótékony esőt várlak, amely a várost megtisztítja. 20—30 orosz foglyot etetett a város nap-nap után. Hogy ezekből nem került volna a nagyobb tisztaság fenntartására, senki sem hiszi el. A háziszemetet se hordják rendesen. Kétheti időköz is eltelik egy-egy forduló között. A pénzt beszedik, a szemét a háznál bűzlik, mert városi fogat ilyenre nem ér rá. Most azután polgármester is, egészségügyi bizottság is gyakori szemétkihordást sürget. Eddig azonban rendőrhatósági sürgetést is, a fránya újságok buzdításait is mellőzték.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

Csendes. Négyen valának a zöld terítékű kerek asztal mellett. Ők aktivitásban voltak: ferbliztek. Körülöttük eleven gyürü lélekzett akárhányszor visszafojtottam vagy mint kártya-nyelven mondják: szorítva. Ök a passzívok, vagyis a gibicek voltak, akik közé a tartalék is elhelyezkedett. Vagyis azok a várományosok, akik lesve-lesik, hogy mikor üti meg valamelyik játékos erszényét a lapos guta. Mert akkor ők is beülhetnek az aktív körbe. Csendben valának, rémítő nagy csendben, különösen azon a tájon, ahol a harmadik felsőre, talán a hős svejcira: Teli Vilmosra várakoztak. „Csak lassan!” — lehelte az első számú gibic. „Csak a tetejét!” — olvadozott a második. „Na ... na . . . beüt . . , mindjárt beüt .... sápogott meredt szemekkel a harmadik szám. S csakugyan beütött, de nem a három felső, hanem dr. Török Gyula rendőrkapitány erélyes hangjában a szörnyű nagy meglepetés. Mint a kánikulai istennyila, ugy vágott közéjük a szózat: „A törvény nevében!” Az, akit a három felső cserben hagyott ijedten indítványozta: „Passz!“ De a rendőrkapitány nem czupasszolt, hanem elvitte a bankot s a hozzátartozó alaptőkéket. Kerek szám 396 koronát. A gusztálókat pedig majd a bíróság is meghívja arra a tanácsadásra, hogy jövőre valami lármásat játszanak, ne pedig „csendeset”.

Veszprémi Hírlap 1918. október 13. 4. o.

100 éve történt

 

Tűzrendészeti vizsgálat a moziban

Török Gyula dr. a múlt napokban tűzrendészed vizsgálatot tartott a régi moziban, mivel a szerződés a várossal nem jött létre. A kapitány a kiküldött bizottsággal a mozi tűzbiztonságára szigorú szabályzatot adott ki. Eszerint a bizottság elrendelte, hogy s vetítő kamrát kőből építsék, a vetítő nyitását gyorsan elzárható vastolóval lássák el; a vetitő kamrában a filmeket vasládában tartsák, azokat vetités közben tekerni vagy javítani nem szabad; egy méter pokrócot, továbbá egy nagyobb kanna homokot és vizet állandóan készenlétben keli tartani; a vetitőkamrában az üzemvezetőn és gépészen kívül másnak tartózkodni tilos; a villamos világitásnak úgy a kamrából mint a nézőtérről ki- és bekapcsolhatónak kell lenni; 3 vetítő kamrában semmiféle gyúlékony anyagot tartani nem szabad, úgyszintén tilos a kamrában több filmet tartani, mint amennyi a bemutatáshoz épen szükséges; az áramerősitő készüléket, valamint a vezetéket mindig jókarban és tűzbiztos állapotban kell tartani. Elrendelte továbbá a bizottság, hogy a nézőtér belső és külső oldalán székek helyett a rendőrkapitány által megjelölt helyen 3–3 kőből készült páholy állittassék fel. A nézőtérről a színház kertjébe kivezető kijárati ajtókhoz 1–1 vészlámpát kell elhelyezni és azoknak az előadások alatt égniük kell. Az ajtókat a vetítés idején zárva tartani nem szabad. Örülünk a rendőrség emez intézkedésének, mellyel a mozit látogató közönséget így megnyugtatja, hogy a múltkorihoz hasonló kellemetlen meglepetés emberileg számítva nem fordul elő.

Veszprémi Hírlap 1918. augusztus 11, 3. o.

Modern csaló

A veszprémi m. kir. postafőnökségtől a következő hirdetményt kaptuk:
Egy ügynök egyesektől azon a címen, hogy Oroszországban hadifogságban lévő hozzátartozó­itól hirt szerez drótnélküli táviró utján, pénzt csalt ki. Legutóbb egy katonatiszttel is elhitette, hogy orosz hadifogoly fiától a pozsonyi drótnélküli táviró utján értesítést fog kapni. Eltekintve attól, hogy a legközelebbi drótnélküli táviró állomás nem Pozsonyban, hanem egészen más helyen áll fenn, ezen ügynöknek, jobban mondva csalónak nem áll módjában ígéretének eleget tenni tehát egyedüli célja csakis a közönség megkárosítása által csalárd pénzszerzés.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 3. o.

Búcsúszó

Abból az alkalomból, hogy az általam bérelt Korona szálloda, vendéglő és kávéház bérletétől megváltam, mindazon kedves vendégeimnek, akik nagyrabecsült támogatásukban részesítettek, egyéb mód hiányában ezúton mondok köszönetet.

Veszprém, 1918. évi aug. 1. napján.

Haranghi György.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 5. o.

 

100 éve írták

— Udvariasságot! A pipái h.-rendőrkapitány felhívást intézett hivatali es szolgálati alárendeltjeihez. A felhívásból idézzük az alábbiakat: Idegzetünk megviselt, kedélyünk nyomott. Ez azonban kizárólag a mi magánügyünk. A velünk hivatalos érintkezést kereső közönségnek nem róható terhére, ezzel nem éreztethető. A nagyközönség védelemre, oltalomra, tanácsra szorul. Ilyeneken Joggal és méltán fordul a rendőrkapitányt hivatalhoz. Sajnos nem egy panasz jutott el füleimhez ideges viselkedés, fennhéjázó modor, pökhendi magatartás és érdes hangnem miatt. Ezt a jövőben el nem türöm. Minden hivatalban ülő embernek tudnia kell, tudnia illik, hogy ő van a közönségért a helyén, nem pedig a közönség Ö érette. Tiltakozom hogy a jövőben panaszok a vezetésem alatt álló rendőrkapitányi hivatalban annak bármely tisztviselöje, alkalmazottja vagy közege ellen elöfordulhassanak és felhívom a rendőrkapitányi hivatal tiszt viselői karát, kezelő és segédszemélyzetét, valamint rendörlegénységét, hogy a közönséggel szemben minden néven nevezendő idegeskedéstől, fennhéjazástól és érdes modorban való bánásmódtól tartózkodjék. Azzal aki hozzá fordul, minden személyválogatás nélkül előzékeny, udvarias legyen. Türelem mindenkivel szemben. Ez a legkedvesebb, amellyel a város közönségének mindnyájan tartozunk.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6., 4. oldal

— Beszélget a szemétdomb. Két hét elött még én is, társaim is künn hömpölyögtünk a dinnyeföldön. „Jaj de szép görögdinnyék!” — szóltak az ut mellett járók. Különösen nekem kurizáltak, mert a kertész reám tétováim szerelmese „Böske” nevét. Napsugár, pacsirtaszó, esti harmat volt a mi gyönyörüségünk. Egy hét előtt mar a dinnyésboltba kerültem s nézegettek, kopogtatlak, hogy jó vagyok-e? Szép szavu kongásom igenlő választ adott s nyomban felkoncoltak. Igy járt még néhány társam is. Kiszedték piros húsomat s szép, haragos zöld köpönyegemet kilóditották az aszfaltra. Ott voltam szombat délelőttig sokad-magammal a sportolók örömére, mert néhányan - megcsúszván rajtunk - akkorát ugrottak, mint a dijbirkózók. Végre lekerültünk a folyókába s innen meg összekotorva az utszélre, jó csomóba. Azon a helyen, ahol a Kossuth Lajos-utca bele nyílik a Szabadi-utcába. Itt unjuk magunkat napok óta. Még tegnapelőtt is ott voltunk. Áztunk, fáztunk, piszkosak lettünk, oszlásnak indultunk, de azért sértetlen halmazban maradtunk, nehogy megbolygatásunkkal járványt okozzunk. Úgy látszik, itt ezen a forgalmas szép helyen kell végképen elpusztulnunk, ahelyett, hogy megérdemelten pihenhetnénk a jól megérdemelt szemétgödörben …

Veszprémi Hírlap 1918. október 13., 4. oldal

100 éve írták

Nem öntöznek — nem söpörnek

Hajdanában egy kicsiny vármegye kijelentette, hogy nem koronáz. Hajdanában (a gyengébbek kedvéért jelezzük, hogy ez uj szó s közeli időt jelent) a városi köztisztasági hivatal azt jelenti ki: hogy nem öntöz s nem söpör. Sokat töprengtünk e csökönyösségen, míg megtaláltuk az okot. Hogy Pápa és Veszprém riválisok, a népdalirodalom is följegyezte Egyik adata szerint: „Söprik a pápai utcát, masíroznak a katonák”. Másik adata Veszprémről szól: „Gidres-gödrös város, a közepe sáros”. Nos, mi azt hisszük, hogy városunk pora és szennye ebből a realitásból ered. Söprik a pápai utcát? - kérdezik a köztisztasági hivatalban, — akkor bizony mi nem söprünk. Mi Pápa után nem kullogunk. Aztán meg minek öntözzünk, ha a nóta szerint városunk közepe úgy is sáros? Ha sáros, akkor nedves, ha nedves, akkor nem poros. Ha pedig nem poros, akkor minek a söprés, ha nedves, minek az öntözés. A külső utcákkal pedig minek törődjünk? Ma a belterjesség a gazdálkodás vezérelve. Miért legyen akkor a tisztaság hivatala külterjes? Hogy a külső területek adófizetése nagyon elősegíti a gazdasági belterjességet magyarán mondva: a város belső fejlesztését; arra senki sem gondol. Mi a magunk jó szántából igazán nem ömledeznénk erről a tisztasági hivatal szerint hiába való dologról ebben az elég savanyu uborkaszezonban. Hanem ránk parancsolt egy illusztris társaság, melynek hölgy- és férfitagjai péntek délután a polgármesteri szobában gyűlésre vártak. Kérték, hogy írjunk ismételten a bel- és külváros tisztasága s a főutak öntözése érdekében. Íme, megtettük s kérjük a vezetőséget, hogy ne nyaraltassa hűs sarkokban, félszerekben a lajtokat, seprűket, hanem vétesse elő azokat s végeztessen egyszer már hetenkint rendes munkát a tisztaság érdekében. A szemetes ládák már készen vannak a tűzoltószertár előtt. A szemét is készen van s igy semmi akadálya sincs, hogy az utóbbi az előbbi öblös kebelébe temetkezzék.

Veszprémi Hírlap 1918. július 14. 4. o.

A zöldbab konzerválásának leghelyesebb módja: a zöldbabot 2–3 százalékos sós vízben való megfőzés után üvegfedeles befőző üvegekben 100 fokos forró vízben 2–3-szor ismétlődő egy-egy óráig tartó párolással konzerválják. Az egyes párolások között legalább egy napi időközt kell hagynunk. Ha a zöldbabot ecetes vízben tetszők el, elég 70-80 fokos meleg vízben való párolás is Az ecetes vízben való konzerválásnak azonban nagy hátránya, hogy az így eltett zöldbab fás lesz, ellentétben az előbb említett, sós vízben való konzerválással, melynél a zöldhab friss marad és természetes ízét bosszú időn át megtartja.

Veszprémi Hírlap 1918. július 14. 4. o.

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok