100 éve történt

Október 6. A kegyeletes nemzeti érzés a háborús idő élet- és értéktépő zivatarában sem felejtkezik meg a hősökről, akik az áldozatos hazaszeretet szent becsületében egész a halálig kitartottak a magyar szabadság ragyogó ideálja: mellett. Mi, akik bizva-bizunk, hogy a békekilátások — bár ma még válságos és kétségekkel leli — napjaiban a Gondviselés kegyes gonddal őrködik a magyar nép ama szép reménysége fölött, hogy a teljes magyar szabadság édes valóság legyen: emlékezzünk magasztaló érzéssel az aradi dicsőséges szabadság-vértanukról. A szokásos gyászmise f. hó 7-én reggel 8 órakor lesz a szentferenciek templomában.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

 

A közegészségügy érdeke. Mikor fejűnk felelt ég a ház, aljkor kiáltunk tüzet. Mikor a város tele van beteggel, akkor sürgetjük a tisztaságot. Újságunk a nyár folyamán sűrűn emlegette, hogy sepertessük, öntöztessük az utcákat. A rendőrhatóság, nem is egyszer, hasonló átiratban kívánta ugyanezt s a háziszemét gyakoribb kihordását. A városházán azonban jótékony esőt várlak, amely a várost megtisztítja. 20—30 orosz foglyot etetett a város nap-nap után. Hogy ezekből nem került volna a nagyobb tisztaság fenntartására, senki sem hiszi el. A háziszemetet se hordják rendesen. Kétheti időköz is eltelik egy-egy forduló között. A pénzt beszedik, a szemét a háznál bűzlik, mert városi fogat ilyenre nem ér rá. Most azután polgármester is, egészségügyi bizottság is gyakori szemétkihordást sürget. Eddig azonban rendőrhatósági sürgetést is, a fránya újságok buzdításait is mellőzték.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

Csendes. Négyen valának a zöld terítékű kerek asztal mellett. Ők aktivitásban voltak: ferbliztek. Körülöttük eleven gyürü lélekzett akárhányszor visszafojtottam vagy mint kártya-nyelven mondják: szorítva. Ök a passzívok, vagyis a gibicek voltak, akik közé a tartalék is elhelyezkedett. Vagyis azok a várományosok, akik lesve-lesik, hogy mikor üti meg valamelyik játékos erszényét a lapos guta. Mert akkor ők is beülhetnek az aktív körbe. Csendben valának, rémítő nagy csendben, különösen azon a tájon, ahol a harmadik felsőre, talán a hős svejcira: Teli Vilmosra várakoztak. „Csak lassan!” — lehelte az első számú gibic. „Csak a tetejét!” — olvadozott a második. „Na ... na . . . beüt . . , mindjárt beüt .... sápogott meredt szemekkel a harmadik szám. S csakugyan beütött, de nem a három felső, hanem dr. Török Gyula rendőrkapitány erélyes hangjában a szörnyű nagy meglepetés. Mint a kánikulai istennyila, ugy vágott közéjük a szózat: „A törvény nevében!” Az, akit a három felső cserben hagyott ijedten indítványozta: „Passz!“ De a rendőrkapitány nem czupasszolt, hanem elvitte a bankot s a hozzátartozó alaptőkéket. Kerek szám 396 koronát. A gusztálókat pedig majd a bíróság is meghívja arra a tanácsadásra, hogy jövőre valami lármásat játszanak, ne pedig „csendeset”.

Veszprémi Hírlap 1918. október 13. 4. o.

100 éve történt

 

Tűzrendészeti vizsgálat a moziban

Török Gyula dr. a múlt napokban tűzrendészed vizsgálatot tartott a régi moziban, mivel a szerződés a várossal nem jött létre. A kapitány a kiküldött bizottsággal a mozi tűzbiztonságára szigorú szabályzatot adott ki. Eszerint a bizottság elrendelte, hogy s vetítő kamrát kőből építsék, a vetítő nyitását gyorsan elzárható vastolóval lássák el; a vetitő kamrában a filmeket vasládában tartsák, azokat vetités közben tekerni vagy javítani nem szabad; egy méter pokrócot, továbbá egy nagyobb kanna homokot és vizet állandóan készenlétben keli tartani; a vetitőkamrában az üzemvezetőn és gépészen kívül másnak tartózkodni tilos; a villamos világitásnak úgy a kamrából mint a nézőtérről ki- és bekapcsolhatónak kell lenni; 3 vetítő kamrában semmiféle gyúlékony anyagot tartani nem szabad, úgyszintén tilos a kamrában több filmet tartani, mint amennyi a bemutatáshoz épen szükséges; az áramerősitő készüléket, valamint a vezetéket mindig jókarban és tűzbiztos állapotban kell tartani. Elrendelte továbbá a bizottság, hogy a nézőtér belső és külső oldalán székek helyett a rendőrkapitány által megjelölt helyen 3–3 kőből készült páholy állittassék fel. A nézőtérről a színház kertjébe kivezető kijárati ajtókhoz 1–1 vészlámpát kell elhelyezni és azoknak az előadások alatt égniük kell. Az ajtókat a vetítés idején zárva tartani nem szabad. Örülünk a rendőrség emez intézkedésének, mellyel a mozit látogató közönséget így megnyugtatja, hogy a múltkorihoz hasonló kellemetlen meglepetés emberileg számítva nem fordul elő.

Veszprémi Hírlap 1918. augusztus 11, 3. o.

Modern csaló

A veszprémi m. kir. postafőnökségtől a következő hirdetményt kaptuk:
Egy ügynök egyesektől azon a címen, hogy Oroszországban hadifogságban lévő hozzátartozó­itól hirt szerez drótnélküli táviró utján, pénzt csalt ki. Legutóbb egy katonatiszttel is elhitette, hogy orosz hadifogoly fiától a pozsonyi drótnélküli táviró utján értesítést fog kapni. Eltekintve attól, hogy a legközelebbi drótnélküli táviró állomás nem Pozsonyban, hanem egészen más helyen áll fenn, ezen ügynöknek, jobban mondva csalónak nem áll módjában ígéretének eleget tenni tehát egyedüli célja csakis a közönség megkárosítása által csalárd pénzszerzés.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 3. o.

Búcsúszó

Abból az alkalomból, hogy az általam bérelt Korona szálloda, vendéglő és kávéház bérletétől megváltam, mindazon kedves vendégeimnek, akik nagyrabecsült támogatásukban részesítettek, egyéb mód hiányában ezúton mondok köszönetet.

Veszprém, 1918. évi aug. 1. napján.

Haranghi György.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 5. o.

 

100 éve írták

Nem öntöznek — nem söpörnek

Hajdanában egy kicsiny vármegye kijelentette, hogy nem koronáz. Hajdanában (a gyengébbek kedvéért jelezzük, hogy ez uj szó s közeli időt jelent) a városi köztisztasági hivatal azt jelenti ki: hogy nem öntöz s nem söpör. Sokat töprengtünk e csökönyösségen, míg megtaláltuk az okot. Hogy Pápa és Veszprém riválisok, a népdalirodalom is följegyezte Egyik adata szerint: „Söprik a pápai utcát, masíroznak a katonák”. Másik adata Veszprémről szól: „Gidres-gödrös város, a közepe sáros”. Nos, mi azt hisszük, hogy városunk pora és szennye ebből a realitásból ered. Söprik a pápai utcát? - kérdezik a köztisztasági hivatalban, — akkor bizony mi nem söprünk. Mi Pápa után nem kullogunk. Aztán meg minek öntözzünk, ha a nóta szerint városunk közepe úgy is sáros? Ha sáros, akkor nedves, ha nedves, akkor nem poros. Ha pedig nem poros, akkor minek a söprés, ha nedves, minek az öntözés. A külső utcákkal pedig minek törődjünk? Ma a belterjesség a gazdálkodás vezérelve. Miért legyen akkor a tisztaság hivatala külterjes? Hogy a külső területek adófizetése nagyon elősegíti a gazdasági belterjességet magyarán mondva: a város belső fejlesztését; arra senki sem gondol. Mi a magunk jó szántából igazán nem ömledeznénk erről a tisztasági hivatal szerint hiába való dologról ebben az elég savanyu uborkaszezonban. Hanem ránk parancsolt egy illusztris társaság, melynek hölgy- és férfitagjai péntek délután a polgármesteri szobában gyűlésre vártak. Kérték, hogy írjunk ismételten a bel- és külváros tisztasága s a főutak öntözése érdekében. Íme, megtettük s kérjük a vezetőséget, hogy ne nyaraltassa hűs sarkokban, félszerekben a lajtokat, seprűket, hanem vétesse elő azokat s végeztessen egyszer már hetenkint rendes munkát a tisztaság érdekében. A szemetes ládák már készen vannak a tűzoltószertár előtt. A szemét is készen van s igy semmi akadálya sincs, hogy az utóbbi az előbbi öblös kebelébe temetkezzék.

Veszprémi Hírlap 1918. július 14. 4. o.

A zöldbab konzerválásának leghelyesebb módja: a zöldbabot 2–3 százalékos sós vízben való megfőzés után üvegfedeles befőző üvegekben 100 fokos forró vízben 2–3-szor ismétlődő egy-egy óráig tartó párolással konzerválják. Az egyes párolások között legalább egy napi időközt kell hagynunk. Ha a zöldbabot ecetes vízben tetszők el, elég 70-80 fokos meleg vízben való párolás is Az ecetes vízben való konzerválásnak azonban nagy hátránya, hogy az így eltett zöldbab fás lesz, ellentétben az előbb említett, sós vízben való konzerválással, melynél a zöldhab friss marad és természetes ízét bosszú időn át megtartja.

Veszprémi Hírlap 1918. július 14. 4. o.

100 éve történt

Kertünnepély

A honvédnapok egyik programmját képezte a vasárnap délután 4 órakor megtartott kertünnepély is. A leleményesség és szorgos kezek munkája igazi nagyszabású vurstlivá varázsolta a Plosszer-sétányt. Volt ott mindenféle jó étel, ital, virág, confetti- s szerpentincsata és ezer meg ezer jókedvű néző és élvező ember. Nagy keletje volt mindennek, de nem is csoda, hogy még a zöld gályák is elfogytak, hisz annyi szép asszony és leány buzgólkodott, fáradozott friss jókedvvel, hogy mindenki jól érezze magát. Minden sarkon egy-egy banda húzta a szivvidámitó nótákat s a szebbnél-szebb melódiák hatása alatt nemcsak a szívek olvadoztak, hanem az erszények is. Mintha csak Karnevál hercege jelent volna meg, olyan tarka-barka tömeg hullámzott fel és alá a liget aljain. Vásároltak, ettek, ittak, sétáltak, tok sok fillért, koronát gyűjtöttek, adakoztak a szegény árváknak. Igazán nagy elismerés illeti meg a hölgyeket, akik megértő lelkesedéssel vállalt feladatukat mindenki nagy megelégedésére végezték.

Veszprémi Hírlap 1918. július 7., 3. o.

Nagyméltóságu Miniszterelnök Úr!

Kegyelmes Urunk!

Mi Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának tagjai, mint a vármegye közönségének, népének képviselői, a mai napon rendkívüli közgyűlésre sereglettünk össze székvárosunkban abból a célból, hogy állást foglaljunk ünnepélyes alakban is az ádáz elleneink országaiból eredő ama nemtelen törekvések ellen, melyek viszályt volnának hivatva támasztani koronás Királyunk fölkent Személye, felséges Királynénk angyali egyénisége, a közszeretettel körülvett királyi család és a magyar nemzet között.

Azok a mérhetetlen gonoszság és elvetemültség szülte undok rágalmak, melyek a tündöklő fegyvereinken emelt fővel diadalmaskodni nem biró ellenségeink aknamunkájának eredményekép vetődtek felszínre, nem téveszthetik meg ugyan egy pillanatra sem a józanul gondolkodókat, de mélyen sértik képtelenségük dacára is azokat a meggyőződésben megizmosodott és lelkűnkben csorbítatlanul élő érzelmeinket, melyekkel apostoli Királyunk és felséges családja iránt viseltetünk.

Midőn ezért e hazug vádak, gálád rágalmak s az ezeket kísérő együgyü híresztelések felett méltó megütközésünknek, mélységes megvetésünknek és megbotránkozásunknak kifejezést adunk, egyszersmint ez alkalmat is arra használjuk fel, hogy a felséges királyi család iránt táplált alattvalói hódolattal biztosítjuk szeretett Uralkodónk Szent István ősi koronájának érintése által magyar hazafiui szivünkben glóriával övezett Hitvesét, nemzetünkkelérzéseiben is egybeforrott Nagyasszonyunkat törhetlen hűségünkről önfeláldozásra kész ragaszkodásunkról és igaz szeretetünkről.

Kegyelmes Urunk!

Minden őszinte érzelmeinket rövid szavakban akként összefoglalva azzal a tiszteletteljes ké­relemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz, hogy azok hódolatteljes kifejezését a legmagasabb trón zsámolyához eljuttatni méltóztassék.

Kelt Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának 1918. évi julius hó 22. napján tartott rendkívüli közgyűléséből.

Veszprémvármegye közönségének képviseletében és nevében:

Dr Bibó Károly alispán.

Veszprémvármegye 1918. július 28., 2. o.

100 éve írták

Talan-telen

A régebbi magyar nyelvtanok tanították, hogy leggyakoribb melléknévi képző az –i. A -talan, -lelen képző ehhez képest subix volt. Ezt a nagy grammatikai megállapítást a háborús idő agyoncáfolja s az utóbbi bizony fejére nőtt az előbbinek. Aki nem hiszi ezt, feleljen: van-e ma balatoni hal, füredi perec, debreczeni kolbász és szalonna, kassai sonka, valódi liptói turó, somlói bab, vámosi lencse, pozsonyi kifli, bécsújhelyi virsli, szegedi paprika, meg szappan, pápai kuba, faddi, verpeléti, rétháti szűz (ha pácolva is) és sok más egyéb jóféle cikk? Ilyeneket ma nem képez sem az i képző, sem más emberfia. Ma már a talan-telené az elsőség. A világ békétlen, a béke beláthatlan, a sors szívtelen, a helyzet áldatlan, ember, gyerek cipőtlen, ruhátlan, étel hústalan, zsirtalan, vajtalan, az éléstár liszttelen, babtalan, íztelen, szivar, dohány (mert nincs) füsttelen, bor, sör (mert drága) ihatatlan, a piaci ár megfizethetetlen, a hatósági sertéshús megfoghatlan, a jegygyártás kifogyhatlan az áruelrejtő botozatlan, az uzsorás felköttetlen, zöldséges bolt egyik hölgye udvariatlan, az állapot türhetlen s a zsebem pénztelen és mindez megfelebbezhetlen! Csak kicsiny bokréta ez a találó szemelvényekből. Még tollhegyre kívánkozott néhány, de ezeket a kímélet offenzivájával egyelőre visszaszorítottuk. Ugy-e bár, kedves olvasónk, ennyi talan-telenen már semmit se ront, hogy aug. 9-től kezdve a péntek s a kedd hústalan és zsirtalan. Hiszen ez a detail beleolvad az en gross-ba, a kivétel az általánosságba. Csak annyi bizonyos, hogy ez a miniszteri intézkedés is ártalmatlan és tartamatlan. Mert amiben hús és zsir nincsen, abban tartalom sincsen.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 11., 4. o.

A hosszú beszéd

1848-ban történt. A legnagyobb magyar, gróf Széchényi István az uj hajóhíd megnyitásakor megjelent Balatonkenesén. A híd végén folyik az ünnepség, a falu akkori plébánosa beszél, — Molnár Ágoston. Tüzel, lelkesedik s beszéde olyan hullámokat vet, mint a Balaton. A derék plébános már nem bírja, Széchenyi is türelmetlenkedik s várja a nagy közigazgatásu bejárásu beszéd végét. Végre lankad és fellélegzik Széchényi és csak ennyit mond: Igen szép volt, hosszú volt, de a híd az rövid.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 5. o.

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok