100 éve történt

Megértés. Jankovich-Bésán Endre gróf giczi földbirtokos szép tanujelét adta a kort megértő gondolkozásnak. Minden nála szolgálatban lévő nős családjának, akár harctéren voltak, akár itthon végezték munkájukat, - öt hold földet ad ingyen. A nőtlen katonák szülei szintén ugyanennyi földet kapnak. A gróf hasonlóképpen gondoskodik azokról a rokkant katonákról, akik nála végezték el a földmíves gazdasági iskolát. A lehetőség szerint ezek is nála kapnak alkalmazást.

Veszprémi Hírlap, 1918. 12. 1., 3. p.

A spanyolnátha járvány a járásban. Ugy értesülünk, hogy a spanyoljárvány a veszprémi járásban ujra fellépett. Egyik-másik községben sok a megbetegedettek száma. A hatóság maga részéről megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a baj tovaterjedésének utját állja.

Veszprémi Hírlap, 1918. 12. 1., 4. p.

Villanyszerelés. A városi hatóság tudomása szerint Szalai Mór elektronikusnál nagyobb mennyiségű villanyszerelési cikk van raktáron. Ha bárki az ott vásárolt anyaggal lakását villanyvilágitásra felszerelteti, a villamostelep igazgatósága a bekapcsolást engedélyezi. Itt említjük meg, hogy a város egy tartály nyersolajat kapott s így a világitás a mostani korlátozás mellett egyelőre biztosítva van. A város ujabb rendelést tett április hóig elégséges olajra.

Veszprémi Hírlap, 1918. 12. 1., 4. p.

100 éve írták

Szolgáltassuk be a fegyvereket! Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy akinél katonai fegyver volna, szolgáltassa be mielőbb. Most még nem büntetik meg, ha önként beszolgáltatja. Legközelebb katonaság megy ki s karhatalommal szedik el a fegyvereket. Ugy értesültünk, hogy akinél fegyvert találnak, bizonyos esetben le is tartóztatják.

Veszprémi Hírlap, 1918. 12. 01., 4. p.

Igaz baráti és legőszintébb tiszteletemnek kényszeritő hatása alatt nem mulaszthatom el, hogy a közelgő karácsonyi ünnepek és ujév alkalmából zavartalan boldog ünnepeket illetve ujesztendőt ne kivánjak mindazon 19. gyalogezredbeli honfiaknak, akikhez itt tartózkodásuk alatt részben baráti, részben pedig őszinte tisztelet és szeretet füzött. Körmend, 1918 évi december 21. Huszár Sándor vendéglős.

Veszprémi Hírlap, 1918. 12. 22., 4. p.

Értesítés. Van szerencsém a n. é. közönség becses tudomására hozni, hogy a katonaságtól visszatérve, Veszprémben, Vár 1. sz. alatti házban kárpitos műhelyemet ujra megnyitottam. Elvállalok minden e szakmába vágó munkákat, ugymint: angol bőrgarniturák többféle stilben való készitését, szalon garniturákat a legfinomabb kivitelig, modern ebédlődíványok és ablakroletták készitését, továbbá használt diványok, matracok felfrissitését, paplan feldolgozását és újonnan készitését, függönyök felrakását és tapétázást. Munkákat vidéken is elvállalok. A n. é. közönség szives jóindulatát és pártfogását kérve, maradtam mély tisztelettel Fábián József, kárpitos és diszitő.

Veszprémi Hírlap, 1918. 12. 22., 5. p.

100 éve írták

A Dalegyesület a hősöknek. A Veszprémi Dalegyesület a még uralkodó járvány miatt a megszokott ünnepélyes keretben nem róhatta le mélységes és hálás kegyeletét a mi temetőinkben nyugvó hősök emléke iránt. Mégis jelét adta nem muló dicsőitésének s a kegyelet napján vezetőségének képviseletével koszorut helyezett el a porladó vitézek virágos sirjára. Fohászunk benső, égigszárnyaló volt a csendesen suttogó lélek imádkozó ajakáról s bizakodó hittel rebegte a nemzet reményét: Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért. S még bensőbb, forróbb volt a könyörgés, átérezve a nemzet szíve-vágyát is: ne jöjjenek reánk hazafias szíveket szaggató fájdalmak, keservek…

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 03., 3. p.

A pánik születése. Ezekben a komoly időkben igazán nem keressük a humoros témákat. Mégis, ha elibénk vágódik, különösen aktuális vonatkozásban, nem hagyjuk szó nélkül. Ellenőrizhetlen hirek, mint augusztusi ég csillagraja, ugy röpködnek közöttünk. A vidékről egyik idegrázó hir a másikat kergeti ellenőrzés nélkül. Később kiderül, hogy a hirelefánt mégis csak szunyog képében döngicsél.
A napokban is beigazolódott, hogy a homályos visszhangból is pánik születik. Egyik külvárosi szórakozóban együtt ültek többen hadikávé-zsuron. Mert más italt nem adtak. Ugy kilenc óra felé egyik tag azzal a hirrel tér vissza a szabadból, hogy a városban orosztömegek énekelnek. A megállapítás azonban nem volt egyhangu, mert némelyek sodronyzugásnak minősítették. Félórával későbben a zugás monoton, egy magasságú tónusban fokozódott. Egy-két lövés is hangzott. A megállapitás még mindig bizonytalan volt, de már érett az a felfogás, hogy a hajmáskéri oroszok törhettek be s azok énekelnek. Az ének ugyan nem veszedelmes, de lehet rosszabb fordulata is, tehát a kávézó tagok fizettek s hazasiettek családmentésre. Alig haladtak pár száz lépést – a hang erősödik, de egyuttal tisztul is és kiderült, hogy az orosz ének a favágó villanyfürésznek a ködös estben messze terjedő zugása volt. A tagok összenéztek, derüsen felkacagtak s a megfeszült idegek lecsillapitására uniszono mondják: gyerünk vissza egy pohár – szódavizre. Ime, igy is születik a pánik.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 10., 4. p.

 

Panasz az új pénz miatt. A pénzügyminiszter uj 25 és 200 koronás bankjegyeket hozott forgalomba. Az erre vonatkozó szükségrendelet a hivatalos lap okt. 31-iki számában megjelent. Az uj pénzt a veszprémi áll. adóhivatalban ennek dacára még nov. 13-án sem fogadták el a felektől, holott nálunk akkor már nemcsak pénzintézetekben, hanem magánemberek közt is forgalomban volt. Az adóhivatalra nem kötelező a rendelet? S ha kötelező, miért késedelmeznek a gyakorlattal, holott két hét csak elég a rendelet megismerésére! Ha az uj pénzt az állampénztár nem fogadja el, hogyan kivánhatjuk, hogy a falusi nép elfogadja. B. M.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 17., 4. p.

100 éve történt

Jönnek a 31-esek. Értesülésünk szerint háziezredünk, a 31-es honvédek uton vannak hazafelé. A legénység Klagenfurton át jön s egy része, ha valami közbe nem jő, a legközelebbi napokban itthon lesz. A trénje, ugy halljuk, Grácon át jön haza. Csak néhány nap és viszontlátjuk őket. Tegnap azt a hírt terjesztették, hogy honvédeink megérkeztek. Illetékes helyen érdeklődtünk, ott azonban nem igazolták. A pótzászlóalj parancsnoksága szombat délutánra, vagy a mai nap folyamán várja érkezésüket.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 17., 3. p.

Megjöttek a 31-esek! Jöttek már napokon keresztül tömegesen az olasz frontról. Különösen Klagenfurtból oszoltak szét, míg a tisztikar egy része az ezred maradványával együtt maradt Pallaghy Dezső ezredes, ezredparancsnok vezetése alatt. A fegyverletétel előtt, megkezdvén a visszavonulást, napokon keresztül harcban álltak az olasszal. Ezekben a harcokban az ezred is egyre fogyott, amig elérkezett Gemonába, ahol megtörtént a fegyverletétel. Innen gyalogszerrel indultak a trénnel együtt s Klagenfurton és Gracon keresztül vagy 20 napi gyaloglás, 600 kilométer megjárása után jutottak el Szentgotthárdra. Itt jutottak vonathoz. A határt a vesztes hadsereg lélekrázó jelenetei dacára is boldog érzéssel lépték át. A város adta ezüst kürtön felhangzott az ima szózata, az ezredes hazafias beszéde nyomában pedig a Himnusz s a csekélyre olvadt ezred fáradt, lerongyolódott vitézei felé szeretettel áradt az édes otthonnak melegsége. Utjuk fárasztó volt, de nem rosszabbitotta idegen nép gyülölete. Kikerülték a délszlávok országait s amerre jártak, telhető jó érzéssel fogadták őket.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 24., 3. p.

Gimnazisták a hazatérő katonák szolgálatában. A f. hó 19-én hazaérkezett 41. honvéd tüzérezredhez teljes felszereléssel hozzácsatlakozott az 51. honvéd mérőszakasz. Megérkezve, a legénység csakhamar elszéledt s a veszprémi kiwaggonirozáskor csupán a tisztikar volt meg. Erről értesülve a helybeli főgimnázium felsőbb osztályainak néhány tanulója, önként fölajánlotta segítségét s a 20 derék ifju segitségével csakhamar teljes rendben leszerelhetett a mérőszakasz a jutasi út melletti barakkokban. A mai uj kor mindenkitől becsületes, komoly munkát követel. Örülünk, hogy ifjuságunk kellő komolysággal az elsőknek fogta fel az uj kor hivo szavát. Derék gimnazistáinknak ez uton is hálás köszönetet mond a mérőszakasz nevében a 7. honvéd pótüteg.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 24., 4. p.

100 éve történt

Október 6. A kegyeletes nemzeti érzés a háborús idő élet- és értéktépő zivatarában sem felejtkezik meg a hősökről, akik az áldozatos hazaszeretet szent becsületében egész a halálig kitartottak a magyar szabadság ragyogó ideálja: mellett. Mi, akik bizva-bizunk, hogy a békekilátások — bár ma még válságos és kétségekkel leli — napjaiban a Gondviselés kegyes gonddal őrködik a magyar nép ama szép reménysége fölött, hogy a teljes magyar szabadság édes valóság legyen: emlékezzünk magasztaló érzéssel az aradi dicsőséges szabadság-vértanukról. A szokásos gyászmise f. hó 7-én reggel 8 órakor lesz a szentferenciek templomában.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

 

A közegészségügy érdeke. Mikor fejűnk felelt ég a ház, aljkor kiáltunk tüzet. Mikor a város tele van beteggel, akkor sürgetjük a tisztaságot. Újságunk a nyár folyamán sűrűn emlegette, hogy sepertessük, öntöztessük az utcákat. A rendőrhatóság, nem is egyszer, hasonló átiratban kívánta ugyanezt s a háziszemét gyakoribb kihordását. A városházán azonban jótékony esőt várlak, amely a várost megtisztítja. 20—30 orosz foglyot etetett a város nap-nap után. Hogy ezekből nem került volna a nagyobb tisztaság fenntartására, senki sem hiszi el. A háziszemetet se hordják rendesen. Kétheti időköz is eltelik egy-egy forduló között. A pénzt beszedik, a szemét a háznál bűzlik, mert városi fogat ilyenre nem ér rá. Most azután polgármester is, egészségügyi bizottság is gyakori szemétkihordást sürget. Eddig azonban rendőrhatósági sürgetést is, a fránya újságok buzdításait is mellőzték.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6. 3. o.

Csendes. Négyen valának a zöld terítékű kerek asztal mellett. Ők aktivitásban voltak: ferbliztek. Körülöttük eleven gyürü lélekzett akárhányszor visszafojtottam vagy mint kártya-nyelven mondják: szorítva. Ök a passzívok, vagyis a gibicek voltak, akik közé a tartalék is elhelyezkedett. Vagyis azok a várományosok, akik lesve-lesik, hogy mikor üti meg valamelyik játékos erszényét a lapos guta. Mert akkor ők is beülhetnek az aktív körbe. Csendben valának, rémítő nagy csendben, különösen azon a tájon, ahol a harmadik felsőre, talán a hős svejcira: Teli Vilmosra várakoztak. „Csak lassan!” — lehelte az első számú gibic. „Csak a tetejét!” — olvadozott a második. „Na ... na . . . beüt . . , mindjárt beüt .... sápogott meredt szemekkel a harmadik szám. S csakugyan beütött, de nem a három felső, hanem dr. Török Gyula rendőrkapitány erélyes hangjában a szörnyű nagy meglepetés. Mint a kánikulai istennyila, ugy vágott közéjük a szózat: „A törvény nevében!” Az, akit a három felső cserben hagyott ijedten indítványozta: „Passz!“ De a rendőrkapitány nem czupasszolt, hanem elvitte a bankot s a hozzátartozó alaptőkéket. Kerek szám 396 koronát. A gusztálókat pedig majd a bíróság is meghívja arra a tanácsadásra, hogy jövőre valami lármásat játszanak, ne pedig „csendeset”.

Veszprémi Hírlap 1918. október 13. 4. o.

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok