Évfordulók 2017-ben

Tartalomjegyzék

Január

1967. január 1.

50 éve halt meg VARGA Lajos, böszörményi (Monoszló, 1887. márc. 1. – Hajdúböszörmény, 1967. jan. 1.) költő, nótaszerző, tanár. A Pápai Állami Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Először Fejér megyében, a háború és a hadifogság után 1921-től Hajdúböszörményben tanár, később igazgató tanító. Az 1930-as és 1940-es években az Országos Tanítószövetség titkára. Hagyományos szellemiségű és formájú verseit az Új Idők és más lapok is közölték. Dalszerzéssel is foglalkozott.

1992. január 1.

25 éve halt meg HŐGYÉSZ László, Hartl (Sümeg, 1909. máj. 12. – Budapest, 1992. jan. 1.) jogász, helytörténeti kutató, író. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Sümegen végezte, ahol apja számvevőségi tisztviselő. A szegedi tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Előbb ügyvédjelölt Sümegen, majd 1937-ben pályázat útján a rendőrség állományába került. Sopron, majd több állomáshely után 1943-ban jogászi munkakörbe Budapestre helyezték. 1945 őszén őrnagyi rendfokozatot kapott. 1950 júniusában menesztették a rendőrségtől. Segéd-, majd szakmunkás. A hetvenes évek elejétől a Vigília és a Magyarország c. folyóiratokban, valamint más kiadványokban jelentek meg írásai Sümeg történetéről. Húsz évig tartó, kitartó gyűjtő- és kutatómunka eredménye az 1989-ben megjelent Sümeg évszázadai c. kötet. Végakarata szerint Sümegen helyezték örök nyugalomra.

1742. január 2.

275 éve született DECSY Sámuel, decsi (Rimaszombat, 1742. jan. 2. – Bécs, 1816. jan. 25.) orvos, szerkesztő, író. Pozsonyban és Sárospatakon, majd holland és német egyetemeken tanult. Bölcseleti és orvosi képesítést szerzett, azután Bécsben telepedett le. 1792-től szerkesztette a Magyar Kurírt. 1796-ban két hónapig Balatonfüreden tartózkodott, erről a Magyar Kurírban beszámolót írt. Levélsorozatban közölte élményeit Balatonfüredről, ismerteti a savanyúvíz hasznát, a kutakat és épületeket, az ízes halakat, a szép környezetet és Tihanyt. Sokat fáradozott a magyar kulturális élet, a nyelv, az irodalom és színjátszás fellendítésén. Jövedelmének jelentékeny részét az irodalom támogatására fordította. Nyelvészeti, földrajzi, történeti és mezőgazdasági tárgyú műveket írt.

1892. január 3.

125 éve született BLUM Zoltán, Virág (Pápa, 1892. jan. 3. – Budapest, 1959. dec. 25.) labdarúgó, edző, kereskedő. Nagy része volt a magyar labdarúgás első sikereiben. 1906-ban a Ferencvárosi Torna Clubban kezdte pályafutását. Az FTC örökös bajnoka. 1928 és 1830 között a Somogy SC, a Váci Reménység balfedezete. Bajnoki mérkőzésen 222 alkalommal szerepelt, a magyar válogatottnak 38 alkalommal volt tagja. 1929-től edzőként tevékenykedett.

1742. január 4.

275 éve született ALEXOVICS Vazul (Eger, 1742. jan. 4. – Pest, 1796. ápr. 2.) pálos tanár, hitszónok. 1757-ben görögkeletiből lett római katolikus. 1765-ben lépett a pálos rendbe. Pápán bölcsészetet, Pécsett teológiát tanult. 1767-ben szentelték pappá. 1768-tól a pápai gimnázium tanára. 1779-től Pécsett, Pesten, 1782 után Nagyszombatban tanított. A rend feloszlatása után, 1796-ban Pestre rendelték hitszónoknak. 1792-től ismét tanár. Beszédeiben a felvilágosodás, a racionalista gondolkodás, a hitetlenség és az erkölcsi romlás ellen harcolt. Verseghy Ferenc ellenfeleként támadta a felvilágosodás eszméit és a szabadkőművességet, követelte a cenzúra szigorítását.

1892. január 4.

125 éve született SÜMEGHY József (Csabrendek, 1892. jan. 4. – Budapest, 1955. nov. 11.) geológus, tanár. A Győri Főreáliskolában 1910-ben érettségizett, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Az I. világháborúban katona, 1920-ban doktori címet kapott. Ugyanakkor kinevezték a Szegedre települt kolozsvári egyetem ásvány-földtani tanszékére. 1925-ben állami ösztöndíjjal Párizsban dolgozott, 1926-ban a Földtani Intézetbe került, ahol először geológus, majd főgeológus, végül a síkvidéki osztály vezetője. Eredeti kutatási területe a Nyugat-Dunántúl volt, de az 1920-as évek végétől síkvidéki geológiával foglalkozott. Elsőként vizsgálta az Alföld geotermikus viszonyait. E munkásságának összefoglalását az 1944-ben megjelent Tiszántúl c. monográfiája adja. 1950-ben a síkvidéki területek egységes újratérképezésének vezetője. Harminc éven át rendszeresen gyűjtötte az adatokat a Kisalföld és az Alföld mélyföldtanához.

1967. január 4.

50 éve halt meg BASA György (Budapest, 1914. aug. 10. – Veszprém, 1967. jan. 4.) színművész. 1935-ben Ódry Árpád tanítványaként végezte a Színművészeti Akadémiát. Pályafutását a Belvárosi Színházban kezdte, a Magyar Színházban folytatta, 1946-ban pedig a Magyar Rádióhoz került, ahol színészként és rendezőként dolgozott. 1951-től a Néphadsereg Színházban, majd a József Attila Színházban lépett fel. 1958-tól a Déryné Színház tagja, később a békéscsabai, végül a Veszprémi Petőfi Színház művésze. Vidéki városokban versmondó és irodalmi köröket szervezett. F. Sz.: Galeotto Marzio (Heltai J.: A néma levente); Szerafim (Pagnol: A szép Fabien); Egéus (Shakespeare: Szentivánéji álom). Sírja a Farkasréti temetőben volt, valószínű felesége halálakor, 1990-ben felszámolták (áthelyezték).

1892. január 6.

125 éve halt meg LOVASSY László (Nagyszalonta, 1815. máj. 8. – Nagyszalonta, 1892. jan. 6.) politikus, újságíró. Református lelkészi családból származott. A hagyomány szerint a család a Veszprém megyei Lovas község nevét vette fel. Debrecenben az országgyűlési ifjak egyik vezetője, Késmárkon és Nagyváradon jogot tanult. 1834-ben többekkel megalakította Pozsonyban a Társalkodási Egyletet és ennek elnökeként üdvözölte 1836-ban Pesten Wesselényi Miklóst, a reformeszmék jeles képviselőjét a mellette rendezett rokonszenvtüntetésen. Az egyletbe beépült rendőrségi besúgó közreműködésével 1836. május 2-án több társával együtt letartóztatták. Tízévi várfogságra ítélték és Spielbergbe szállították. A börtönben elméje elborult. Az országgyűlés közbenjárására 1840. május 12-én kegyelmet kapott. Börtöndala a Sárospataki Őrállóban jelent meg. Veszprémben a Lovassy László Gimnázium nevének felvételével őrzi emlékét. Nagyszalonta temetőjében nyugszik.

1917. január 6.

100 éve született CZIRÁKI Lajos (Hegyeshalom, 1917. jan. 6. – Győr, 2003. jún. 1.) festőművész. 1936-ban a Bencés Gimnáziumban, majd Pápán az Állami Tanítóképzőben végzett. 1937 és 1944 között Budapesten, az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán és az Apponyi Collégium tanári szakán tanult, 1942–1943-ban a Római Collégium Hungárium ösztöndíjasa. Pedagógusi pályájának egy részét a Pápai Tanítóképzőben töltötte. Győrben 1959-től 1967-ig a Felsőfokú Tanítóképző, majd a Révai Miklós Gimnázium tanára. A festészeten kívül grafikával és szobrászattal is foglalkozott. 1959 és 1967 között a Felsőfokú Tanítóképző Intézetek Országos Szakmai Bizottságának tagja. 1962-től a Képzőművészeti Alap és a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagja, az Észak-Dunántúli Tagozat elnöke. 1990-től tagja a Magyar Alkotóművészek Szövetségének, a Szőnyi- és a Mednyánszky Társaságnak. Az alábbiakban felsorolt helyeken találhatók festményei, reliefjei: Pápa: Szent István Templom, Zeneiskola, volt Állami Tanítóképző. Balatonszemes, Bágyogszob, Nemeshetés, Bakonyszentlászló, Vaszar temploma. Sok egyéni tárlata közül legjelentősebbek: 1961, 1971, 1973 Győr Műcsarnok, 1967 Budapest Csók I. Galéria, 1968, 1977, 1982, 1992 Győr Xantus János Múzeumi Képtár, 1974 Budapest TV Galéria, 1977 Budapest Derkovits Terem, 1979 Balatonfüred Balaton Galéria, 1984 Hamburg, 1985 Kaposvár Somogyi Képtár, 1994 Colmar (Franciaország), 1997 Tihany, 2000 Alsóörs Török ház. Rendszeres meghívottja csoportos kiállításoknak is: Kisalföldi, Ajkai, Veszprémi Tárlatok, Országos Festészeti Kiállítás Budapest, Róma, Stockholm, Moszkva, Eisenstadt, Krakkó, New Yersey. Díjai: 1940 Szinyei Társaság Nemes Marcell-díj. 1941 Balló Ede festészeti-díj.1941 „In memoriam '56” országos festészeti pályázat 1. Díja. 1986 Munkácsy-díj. 1993 Kormos István-díj. 1998 Magyar Köztársasági Elnök Emlékérme. 1999 Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje. Győr Díszpolgára. Írásai jelentek meg a Műhely 1990. 4., 1991. 6., 1994. 4., 1997. 3., 1999. 2. számában.

2007. január 6.

10 éve halt meg KARASZI Mihály (Tiszasas, 1953. április 4. – Szombathely, 2007. január 6.) közgazdász tanár. Apja: Karaszi Mihály kereskedő. Felesége: Tóth Zsuzsanna közgazdász tanár. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1977-ben közgazdász–tanár szakon tanári oklevelet, 1979-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1977-től 1985-ig a pápai Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában tanár, 1985–1988-as években szakfelügyelő, 1988 és 1997 között tanár, 1997-től igazgató. 1995-től szakértő. Több mint 20 tanítványa végzett az első tíz között az országos tanulmányi versenyen politikai gazdaságtanból és közgazdaságtanból. Közülük négyen első helyezést értek el. 1990 után önkormányzati képviselő, 1990-től 1998-ig Pápa Város Önkormányzata Pénzügyi Bizottságának elnöke, 1998-tól tagja. 1994-től Pápa Város Önkormányzata Oktatási, Kulturális és Vallási Bizottságának tagja. Kutatásainak területe a középfokú közgazdasági szakképzés jelene és jövője. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a Megyei Pedagógiai Körkép, Szakképzés, Szakképzési Szemle c. folyóiratokban, valamint pápai helytörténeti és idegenforgalmi kiadványokban. 1981-ben Miniszteri Dicséret, 1983-ban Kiváló Munkáért Érdemérem, 1987-ben Fonay Alapítvány Díjat, 2002-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet kapott.

1992. január 7.

25 éve halt meg SZÉKELY János (Nyíregyháza, 1934 – Veszprém, 1992. jan. 7.) hírlapíró. Szülővárosában kezdte pályáját. 1957-től az MTI veszprémi szerkesztőségének vezetője. Kiváló publicista, szakértője volt a Balatonnak, írásaiban felkészülten képviselte a tó országos jelentőségű ügyét, behatóan foglalkozott az idegenforgalommal. Hadas János fotóművésszel szerkesztett Veszprém című albuma 1988-ban jelent meg az MTI kiadásában.

1967. január 9.

50 éve halt meg ANTY Illés (Veszprém, 1906. jún. 30. – Pestszenterzsébet, 1967. jan. 9.) r. k. kanonok. Apja műköszörűs volt. 1924-ben érettségizett Veszprémben. Teológiát Budapesten hallgatott, 1929. június 23-án, Veszprémben szentelték pappá. Még az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a hittudomány doktorává avatták. 1929-től káplán Felsőörsön, a következő évben hitoktató Balatonfüreden, 1932 után Kaposváron. 1936-tól az egyháztörténelem és az egyházjog tanára, tanulmányi felügyelő, szentszéki ügyész, káptalani levéltáros Veszprémben. 1943 után plébános Sümegcsehin, kerületi esperes és tanfelügyelő. 1944-től püspöki tanácsos, 1948-tól alkancellár, tb. és koadjutor kanonok. Tataroztatta Sümegcsehi, Bazsi és Sümegprága községekben a templomot, valamint a paplakot. Bazsi plébánosaként segítette Simon István első verseskötetének (Egyre magasabban. Bazsi, 1944.) kiadását. Budapesten, Pesterzsébeten temették.

1992. január 10.

25 éve halt meg SZEPESHEGYI István (Sopron, 1922. márc. 5. – Tapolca, 1992. jan. 10.) bányamérnök. Sopronban járt elemi- és középiskolába, a budapesti műegyetemen szerzett bányamérnöki oklevelet. Tanársegéd az egyetemen, majd 1948 és 1964 között a pécsi és a komlói bányáknál különböző beosztásokban dolgozott. 1965-ben került Tapolcára a Bakonyi Bauxitbánya Vállalathoz, ahol először főmérnök, később műszaki igazgatóhelyettes. Az 1982–1987-es években (nyugdíjasként) a Tapolcai Bányászati Gyűjtemény igazgatója. Munkásságát több kitüntetéssel, köztük az Eötvös díjjal ismerték el. 1992-ben (posztumusz) megkapta Tapolca Városért kitüntetést. Sírja a tapolcai temetőben van.

1992. január 11.

25 éve hunyt el CSÁGOLY Erzsébet (Pápa, 1929. aug. 4. – Budapest, 1992. jan. 11.) festőművész. 1953-ban Kmetty János, Pór Bertalan, Domanovszky Endre és Hincz Gyula tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Balatonfüreden rajztanár, majd 1956–64 között Svájcban élt, kirakatrendezőként dolgozott. Hazatérve Budapesten középiskolai tanár. Gyakran megfordult a Nagymarosi Művésztelepen, sokat festett a Balaton-felvidéken. Színgazdag, dekoratív, lírai hangvételű alkotásai visszafogottak, mértéktartók. Több önálló tárlata volt külföldön és itthon is.

1917. január 12.

100 éve született BÁTOR Imre (Várpalota, 1917. jan. 12. – Várpalota, 1991. jún. 7.) köztisztviselő. Elemi és polgári iskolát Várpalotán végzett, Veszprémben érettségizett. 1939 és 1945 között a Székesfehérvári Hitelbank alkalmazottja, majd vezetője. A háború után az FKgP tagjaként a várpalotai képviselőtestület tagja. 1947. augusztustól 1949. áprilisig a DNP országgyűlési képviselője. 1952-ben a Thury György Termelőszövetkezet alapító tagja, könyvelője. A TSZ 1953-ban történt felbomlásáért felelősnek tartották, 1955-ben letartóztatták, egy év multán szabadult. A vasútnál pályamunkásként dolgozott. 1977-ben a MÁV-tól ment nyugdíjba. Az Önkéntes Tűzoltó Egylet parancsnokaként aktív tagja volt Várpalota közéletének. 1936 után évtizedekig regisztrálta az időjárási, meteorológiai adatokat.

1997. január 13.

20 éve halt meg VOLLMUTH Frigyesné, Keszey Klára (Ajka, 1915. január 8. – Badacsonytördemic, 1997. január 13.) tanító. Sopronban érettségizett, 1935-ben ott szerzett tanítónői oklevelet is. Első munkahelye 1938-ban a Badacsonyi Kőbánya, ahol bérelszámoló. 1939 és 1950 között fél tucatnál több településen tanított, köztük Bakonypölöske, Mezőkeresztes, Badacsonytomaj és Polgárdi községekben és Tapolca városában. 1950-től 1977-ig Badacsonytödemicen tanított. Sokat foglalkozott olvasászavarokkal küszködő gyermekekkel, e témában, szaklapokban számtalan cikke jelent meg. Tapasztalataim az olvasástanítás körében c. kötetben, 1974-ben adta közre megfigyeléseit. Évtizedekig település kulturális közéletének irányítója, könyvtáros, nyelvtanár, kirándulások és színházi előadások szervezője. Írásai jelentek meg a Könyvtárosban, a Nők Lapjában, a Köznevelésben és más folyóiratokban.

1942. január 15.

75 éve halt meg HANAUER Árpád István (Pápa, 1869. dec. 28. – Vác, 1942. jan. 15.) r. k. püspök, író. Apja: Hanauer Béla vaskereskedő. A középiskolát Pápán a bencéseknél kezdte, de Kalocsán a jezsuitáknál érettségizett. 1887-ben a veszprémi papnövendékek közé került. A teológiát Innsbruckban végezte. 1892. július 26-án Innsbruckban pappá szentelték. 1911-től a Szent Imre Kollégium igazgatója, 1917-től veszprémi kanonok, 1919-től haláláig váci püspök. Újraindította a váci papnevelő szemináriumot. 1927-től tagja a felsőháznak, 1935-től királyi titkos tanácsos, 1936-tól pápai trónálló. Művei, összegyűjtött írásai az egyházmegye művelődéstörténetének hű tükörképét, hiteles forrását adják. Tanulmányai és cikkei katolikus folyóiratokban és lapokban jelentek meg. Sírja a váci Székesegyházban van.

1997. január 16.

20 éve halt meg FEKETE Istvánné, Piller Edit (Heves, 1909. szeptember 7. – Máriaremete, 1997. január 16.) Apja: Piller Ernő körorvos. Tíz éves koráig Verdniken élt, ahol édesapja a helyi bányászkórház igazgató-főorvosaként dolgozott. Az 1. világháború után Bakóca községbe települtek át, ahol 1929-ben kötöttek házasságot Fekete Istvánnal. 1941-ig Ajkán éltek. Férje halála után aktív szerepet vállalt az irodalmi hagyaték gondozásában, támogatta az ajkai Fekete István Irodalmi Társaság tevékenységét. Élete fő céljának a trilógiának szánt Ballagó idő befejezését tekintette, amely végül Keserves évek címmel jelent meg. A Farkasréti temetőben, 2004-től Göllén, férje mellett nyugszik.

1967. január 17.

50 éve halt meg KOVÁCS József András (Vécse, 1906. aug. 8. – Sümeg, 1967. jan. 17.) tanár, helyismereti kutató, múzeumigazgató. Elemi iskolába Kárpátalján, Aknaszlatinán járt, a gimnáziumot Máramarosszigeten kezdte. 1918–1919-ben Aknaszlatinán a sóbányában dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa. 1920-ban a családot Magyarországra telepítették. Pásztón járt polgári iskolába, 1927-ben Nyíregyházán tanítói oklevelet, 1932-ben Szegeden tanári diplomát szerzett. 1932-től 1945-ig több városban tanított, Csáktornyán polgári iskolai igazgató volt. Az 1946–1949-es években Jánosházán iskolaigazgató. 1949 után Sümegen tanár, iskolaigazgató, 1951-től a Kisfaludy Sándor Múzeum igazgatója. Először Nyíregyházán jelentek meg írásai a szabolcsi népszokásokról. Itt Bessenyei-díjat kapott. Sümegen élve a város és környéke történetének kutatásával foglalkozott, a Veszprém megyei újságban jelentek meg tanulmányai. Több kötetet kitevő kézirathagyatéka maradt.

1992. január 17.

25 éve hunyt el BABICS Antal (Lovászpatona, 1902. aug. 4. – Budapest, 1992. jan. 17.) orvos, politikus. 1949-től az MTA-nak levelező, 1950-től rendes tagja. 1919 és 1922 között a pápai bencés gimnáziumban tanult. 1929-ben a budapesti tudományegyetemen doktorált, majd tanulmányait Berlinben és Varsóban folytatta. A budapesti Urológiai Klinikán tanársegéd, adjunktus, 1938-tól 1943-ig megbízott vezető, egyetemi magántanár. Két évig a Budapesti Honvédkórház osztályvezető főorvosa, 1945 után a Budapesti Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár, dékán. 1956 októberében Nagy Imre kormányának egészségügyi minisztere. 1963 és 1971 között a budapesti 23. sz. választókerület országgyűlési képviselője. Az egészségügyi szakszervezetben, a magyar és a nemzetközi orvos-egyesületekben vezetőségi tag. Elsősorban a veseüreg-rendszer kórélettanával, a vesekövek keletkezésének problémáival foglalkozott. Kimutatta a nyirokkeringés jelentőségét a vesemedence megbetegedéseiben. Több szaklapnak volt szerkesztője vagy szerkesztőségi tagja. Urológiai tanulmányai nemcsak a magyar, hanem a világ jelentősebb szakfolyóirataiban is megjelentek. 1951-ben Kossuth-díjat kapott.

1992. január 17.

25 éve hunyt el HIDASI István (Dorog, 1919. aug. 23. – Veszprém, 1992. jan. 17.) bányamérnök. Tizennégy évesen bányában dolgozott, majd elvégezte az aknászképzőt. A felszabadulás után minisztériumi dolgozó, 1952 és 1980 között a veszprémi székhelyű közép-dunántúli szénbányászat vezetője. Közben a miskolci egyetemen bányamérnöki oklevelet szerzett. Irányításával a térség szénbányái az ország példamutató vállalkozásaivá fejlődtek. Nevéhez fűződik az általa szerkesztett vágathajtási rakodógépek üzembeállítása. Az 1950-es évektől egyik vezető egyénisége, aktív résztvevője volt Veszprém város és a megye politikai és társadalmi életének. Munkásságát magas állami kitüntetésekkel, köztük 1958-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

1997. január 17.

20 éve halt meg PETRŐCZ László (Tápszentmiklós, 1926. augusztus 27. – Veszprém, 1997. január 17.) ref. lelkész. A Pápai Ref. Kollégiumban 1945-ben érettségizett, majd a Ref. Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait, 1950-ben vette át a lelkészi oklevelet. Pápán a teológia szeniorja és a ref. gyülekezet segédlelkésze. 1951–1952-ben segédlelkész és kollégiumi nevelőtanár Őriszentpéteren, 1952-től segédlelkész Győrben, 1955-ben Tatán helyettes lelkész. 1956 tavaszától a Komárom megyei Ászár-Hánta-Bakonyszombathely lelkipásztora. 1969. március 1-jétől a Dunántúli Egyházkerület püspöki titkára, később tanácsosa. 1974-től lelkész és a Dunántúli Egyházkerület Lelkészi Üdülőjének igazgatója, Balatonfüreden. Lelkészsége alatt felépült az új gyülekezeti ház a lelkészlakással, a templomot kívül és belül restaurálták, abban jelentős orgona- és kórushangversenyeket szervezetek. Részt vett a város társadalmi életében, hagyományainak ápolásában. 2000-ben (posztumusz) Balatonfüred Városért kitüntetésben részesült. Neve szerepel a ref. templomban elhelyezett emléktáblán. A balatonfüredi ref. temetőben nyugszik.

1997. január 19.

20 éve halt meg BERTHA Bulcsú (Nagykanizsa, 1935. május 9. – Budapest, 1997. január 19.) író. Nagybátyja Berta Mihály. Tapolcán járt elemibe, Keszthelyen érettségizett, később üzemekben dolgozott. 1960-tól az Esti Pécsi Napló, majd a Dunántúli Napló kulturális rovatát vezette, közben a Jelenkor egyik szerkesztője is volt. 1967 után Budapesten élt, a hetvenes évek elején az Új Írás felelős szerkesztője, majd az Élet és Irodalom főmunkatársa volt. A későbbi években rendszeresen jelentek meg társadalmi mondanivalót tartalmazó írásai folyóiratokban, köztük a Veszprém megyei Új Horizontban. Írásainak élményanyagát a dunántúli, gyakran a Balaton-környéki falvak életéből merítette. Sok időt töltött balatonszepezdi nyaralójában, Tapolcát pedig második szülővárosának tekintette. József Attila-díjat három alkalommal (1966-ban, 1971-ben és 1975-ben) kapott. 1986-ban a Gábor Andor-díjat, 1991-ben a Füst Milán-díjat, 1993-ban a Táncsics Mihály-díjat nyerte el, 1996-ban Illés Endre-díjat kapott.

1997. január 21.

20 éve halt meg BEREI Ferenc (Kenézlő, 1930. február 21. - Veszprém, 1997. január 21.) tanár, városi tanácselnök. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát és a tanítóképzőt Sárospatakon végezte, 1953-ban a budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1956-ig a Budapesti Konzervgyárban dolgozott, amelynek ösztöndíjasa is volt. Három évig a Paksi, majd 1963-ig a Hatvani Konzervgyár főmérnöke. 1963-tól 1970-ig a Veszprémi Vegyipari Technikum igazgatója, majd öt évig az MSZMP városi bizottságának titkára. 1975 és 1980 között Veszprém város tanácselnöke. 1989-ig az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának osztályvezetője, akkor rokkanttá nyilvánították és nyugdíjazták. Munkásságáért több állami és szakmai jellegű kitüntetést kapott, 1980-ban elnyerte a Veszprém Város Díszpolgára címet. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1917. január 23.

100 éve született BÁRCZY János, bárcziházi (Budapest, 1917. jan. 23. – Miskolc, 1999. jan. 26.) köztisztviselő, író. Középiskolai tanulmányokat Budapesten folytatott, majd 1939-ben a Ludovika Akadémián avatták katonatisztté. 1939 és 1950 között hivatásos katona. Elvégezte a Számviteli Főiskolát, ahol 1952-ben mérlegképes könyvelői oklevelet kapott. 1954-től 1985-ig a Magyar Beruházási Bank beruházási tanácsadója. 1943-ban súlyosan megsebesült, ennek következtében 1954-ben elveszítette a látását. A Vádindítvány című regénye hatvankét éves korában jelent meg. A kötet a pápai ejtőernyősök 1941-ben, Veszprém közelében történt légi-katasztrófa eseményeit tárgyalja. A Zuhanás c. életrajzi regényében nagy teret szentel annak a kornak, amikor Pápán főhadnagyként az ejtőernyős alakulatban szolgált.

1992. január 23.

25 éve hunyt el BÖLÖNI Lajos (Torda, 1923. jan. 1. – Veszprém, 1992. jan. 23.) mezőgazdász, politikus. Középiskolába szülővárosában járt, a felsőfokú tanulmányokat Kolozsvárott kezdte, és 1940-ben Mosonmagyaróváron fejezte be. Néhány évig a kisbéri ménes-gazdaságban gyakornok, 1949-ben a Bakonypölöskei Állami Gazdaság főagronómusa. 1951–1953-as években, Veszprémben az Állami Gazdaságok Megyei Központjában dolgozott. 1957 után a Városlődi Állami Gazdaságban főállattenyésztő. A hatvanas évek közepén két-két évig Veszprémben a járási, illetve a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. 1967 és 1984 között Pápán, a Mezőgazdasági Közös Vállalatnál először igazgató, majd főmérnök. Nyugdíjasként még két évig műszaki szaktanácsadó a pápai vállalatnál. Fiatalon, Kisbéren bekapcsolódott a FKgP szervezési munkájába, a 80-as évek végén az újjáalakult párt egyik Veszprém megyei vezetője, 1990-től haláláig elnöke. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1997. január 24.

20 éve halt meg SÁGI Károly (Fonó, 1919. július 7. – Veszprém, 1997. január 24.) régész. A Veszprémi Piarista Gimnáziumban és a budapesti tudományegyetemen tanult, 1944-ben doktori címet kapott. Katona, majd 1947-ig hadifogoly a Szovjetunióban. A Magyar Nemzeti Múzeumban, később a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségén dolgozott. 1954-ben Keszthelyre költözött, a Balatoni Múzeum igazgatójává nevezték ki. 1980 után (nyugdíjasként) megszervezte a Tapolcai Pedagógiai Gyűjteményt, később a városi múzeummá szerveződött intézmény munkatársa. Feltárta a fenékpusztai római erődöt és publikálta annak eredményeit. Tapolcán részt vett a Templom-dombi Romkert kialakításában. Tanulmányait főként a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, egyéb írásait a helyi lapok közölték. A hetvenes évek végéig 112 tudományos dolgozata és 8 könyve jelent meg. 1993 után a Hévíz c. folyóirat szerzőgárdájához tartozott. 1996-ban Veszprémbe költözött. Elnyerte Keszthely–Hévíz–Tapolca emlékplakettjét. 1996-ban Keszthely Város Díszpolgárává választották.

1892. január 25.

125 éve született HUBER Győző (Tapolca, 1892. jan. 25. – Dés, 1957. febr. 27.) gépészmérnök, író. Középiskoláit Nagyenyeden és Désen járta. Az I. világháborúban részt vett a galíciai harcokban, majd 1919-ben Budapesten gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1921-től haláláig a Dési Elektromos Művek főmérnöke. A helyi lapok főmunkatársa, az Ellenzék c. lap műszaki rovatának munkatársa. A 20-as években a Keleti Újság c. lapnak elbeszéléseket és villamossági szakcikkeket írt. Két regénye önálló kötetben, két kisregénye (Emlékek és más hazugságok, valamint a Ködbe vesző napok) a helyi sajtóban, folytatásokban jelent meg.

1997. január 26.

20 éve halt meg MIHÁLYFFY Ferenc (Budapest, 1906. október 6. – Budapest, 1997. január 26.) tanár, zoológus, muzeológus. A biológiai tudományok doktora. Elemi és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1924-ben érettségizett. Egyetemi diplomát 1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem természet-földrajz szakán szerzett. 1928-tól 1933-ig asszisztens Budapesten a Gyapjas-pille Laboratóriumban. 1934-től 1936-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársaként Tihanyban, a Magyar Biológiai Kutatóintézetben dolgozott. 1936 és 1938 között az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályának kutatója. Az 1939–1944-es években gimnáziumi tanár. 1949-től nyugdíjazásáig, 1974-ig a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának kétszárnyú gyűjteményében muzeológus, később a gyűjtemény vezetője. Nyugdíjasként még hosszú évekig dolgozott ugyanott. Tudományos munkássága az állatvilághoz kötődik, különösen érdeklődött a rovarok (ezeken belül a kétszárnyúak) által okozott vagy terjesztett betegségek iránt. Elsősorban a csípő szúnyogok (Culicidae) kutatásában ért el kimagasló eredményeket, de foglalkozott több más légycsoporttal is. Tihanyban a Balatoni Szúnyogvizsgáló Állomáson a csípő szúnyogok által okozott kellemetlenségek felderítése és a leküzdésükre készült javaslat összeállításán dolgozott. Az 1950-ben újabb lendülettel induló balatoni szúnyogkutatásban már a Természettudományi Múzeum Állattárának munkatársaként két évig vett részt a vizsgálatokban. Mintegy száz tudományos dolgozatot, több könyvet és száznál is több népszerűsítő cikket, tudománytörténeti dolgozatot, könyvismertetést írt.

1242. január 27.

775 éve született MARGIT, Szent (Klissza [Dalmácia], 1242. jan. 27. – Nyulak-szigete, Margit-sziget, 1271. jan. 18.) apáca. IV. Béla király leánya, akit szülei (fogadalmuknak megfelelően) 4 éves korában adtak a Domonkos Nővérek Szent Katalinról elnevezett veszprémi kolostorába (a Benedek-hegy alatt), ahol tízéves koráig, 1252-ig nevelkedett. Innen a Nyulak-szigetén működő kolostorba került, ahol 1254-ben tette le az ünnepélyes fogadalmat. Életét a Szent Margit legenda örökíti meg, amely három részre tagolódik. Az első Margit kolostori életét mutatja be, a második a csodákat, a harmadik a szentté avatási jegyzőkönyvek alapján a nővérek vallomásait tartalmazza. Az eredeti latin nyelvű legenda szerzője frater Senior, aki valószínűleg azonos Margit gyóntatójával, Marcellus páterrel. Ennek alapján készült Johannes Vercellensis műve, amelyet Ráskai Lea, margitszigeti domonkos apáca másolt le, és 1510-ben a maga korának helyrajzi viszonyaira alkalmazott. (Szent Margit legendája. Nyelvemléktár, 8.) Veszprémben a Domonkos kolostor romján – a róla elnevezett téren – és a volt Államigazgatási Főiskola falán van emléktáblája.

1617. január 27.

400 éve halt meg VERANCSICS Faustus, Verantius (Sibenic [Horvátország], 1550 – Velence, 1617. jan. 27.) várkapitány, természettudós, polihisztor, író, szótáríró. Pozsonyban és a Padovai Egyetemen tanult. 1579-ben Veszprém várkapitánya, a püspöki javak kormányzója, udvari tanácsos. 1594-ben tisztségéről lemondott és Velencében egyházi rendbe lépett. Ötnyelvű szótárát is Velencében, 1595-ben jelentette meg. 1598-ban csanádi püspökké nevezték ki, de 1608-ban erről a tisztségről is lemondott, a következő esztendőben, Rómában a Pálosok Rendjébe lépett. Ettől kezdve csak tudománnyal foglalkozott. Velencébe költözött és itt jelentette meg híres építészeti, technikai és haditechnikai kérdésekkel foglalkozó munkáját, amelyben rajzok kíséretében megtaláljuk a szélturbina ősét, vízfolyással szemben haladó hajókat, sajtoló- és zúzógépeket, hadi gépezeteket, az ejtőernyő ősét stb. Firenzében mutatta be az első, maga szerkesztette használható ejtőernyőt. Veszprémben a Vár u. 5. számú épület falán 2011-től bronz emléktábla, Dienes Attila szobrászművész alkotása őrzi emlékét.

1967. január 27.

50 éve halt meg NYÁRY Pál (Pécs, 1905. máj. 19. – Budapest, 1967. jan. 27.) ref. lelkész, tanár. Teológiai tanulmányait a Pápai Ref. Akadémián, majd az amszterdami egyetemen végezte. 1936-tól Somogyaszalón, 1953-tól Kaposvárott Somogy megye esperese, 1954-ben a Dunántúli Egyházkerület főjegyzője. 1962 és 1966 között tanár a Budapesti Teológiai Akadémia társadalomtudományi tanszékén.

2007. január 27.

10 éve halt meg KOLLARIK Amália (Újpest, 1928. március 9. – Budapest, 2007. január 27.) kutató-professzor. A földrajztudományok kandidátusa (1971). Szülei: Kollarik János, Hoinkesz Klára szakmunkás. 1953-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazda, 1958-ban tanári oklevelet, 1959-ben egyetemi doktori címet kapott. 1946-tól 1953-ig UFOSZ–FÉKOSZ–DÉFOSZ–MEDOSZ, Mezőberény–Budapest. 1953 és 1993 között tanársegéd, egyetemi tanár a Marx Károly, utóbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságföldrajz Tanszékén, 1994-től 1996-ig a Kodolányi János Főiskolán, Székesfehérváron. 1996. szept. 1-től kutató-professzor a VE Turizmus Tanszékén. 1971 és 1990 között az MTA Földrajztudományi Bizottság tagja, az MTA TMB Földrajz- Meteorológiai Bizottság titkára. 50 éves tanári pályafutása során a hallgatók tudományos munkáját segítette, aminek eredményeképpen 140–150 dolgozat készült el. Kutatásai: általános gazdaságföldrajz és Magyarország gazdaságföldrajza keretében agrárföldrajz, majd nemzetközi és nemzeti turizmus földrajzi alapjainak vizsgálata. Területfejlesztés és telephelyválasztás elmélete, módszertana témaköreinek kutatása, publikálása és oktatása.

1917. január 28.

100 éve halt meg KISFALUDI Tóbiás Vince (Szigliget, 1847. júl. 20. – Győr, 1917. jan. 28.) bencés tanár, szerzetes. A bencés rend több gimnáziumában, 1877 és 1903 között Győrben tanított, ahol két évig házfőnök és igazgató is volt. 1880-tól szerkesztette a Gross G. kiadásában megjelent Magyar Ifjúsági Könyvtár 1–26. kötetét. Sírját Győrben 1935-ben a belvárosi temetőből a köztemető XII. sz. parcellájába helyezték át.

2007. január 28.

10 éve halt meg MEGYERI (CHODÁK) István (Balassagyarmat, 1924. október 7. – Balatonfüred, 2007. január 28.) osztályvezető főorvos, urológus sebész szakorvos. 1951-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen erzett oklevelet. 1965-ben a MLEE veszprémi tagozatán végzett. 1951-től gyakornok, alorvos a székesfehérvári, 1954-től alorvos, adjunktus a Szombathelyi Megyei Kórházban. 1959-től a Veszprém Megyei Rendelőintézet főorvosa. 1967 és 1989 között a Veszprém Megyei Kórház osztályvezető főorvosa. 1953-tól szakszervezeti bizottság, 1960-tól 1987-ig a szakszervezeti megyebizottság tagja, közben három cikluson át, 1987-ig elnöke. 1967-től 1987-ig az Orvos Etikai Bizottság titkára. Részt vett a szakemberképzésben, felkarolva a gyermekurológiai feladatok ellátását. 1971-től andrológiai szakrendelést indított a férfimeddőség vizsgálatára. Rendszeresen tartott előadásokat urológiai kongresszusokon. Magyarországon az elsők között végzett húgyivarszervi szűrést. Dobán a tuberkulotikus betegek kezelését szanatóriumi kezeléssel javította. Több tanulmánya jelent meg orvosi szaklapokban, pl. Magyar Sebészet, Orvosi Közlemények, Tuberkulózis és Tüdőbetegségek és a Szombathelyi Kórház évkönyvében (1958). Kitüntetései: 1971-ben a Munka Érdemérem bronz, 1977 ezüst, 1989 arany fokozata, 1976-ban Szakszervezeti Munkáért arany fokozat, 1977-ben Weil Emil-emlékérem, 1980-ban Vezérigazgatói Dicséret, 1989-ben Veszprém Megyéért arany fokozata, 1991-ben Csolnoky Ferenc-emlékérem.

 

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok