Évfordulók 2017-ben

Tartalomjegyzék

December

 

1892. december

125 éve hunyt el RIDLEY-KOHNE Dávid (Veszprém, 1812. ápr. 5. – Maglód, 1892. dec.) hegedűművész. Veszprémben Ruzitska Ignác tanítványa, majd az 1830-as években a Bécsi Kärntnertor Theater zenekarának tagja. 1838-ban Balatonfüreden, 1840-ben Budapesten szép magyar zenével lepte meg hallgatóit. 1850 és 1870 között a Pesti Nemzeti Szalon első hegedűse és a Nemzeti Zenede hegedűtanára. 1871-től néhány évig a Debreceni Zenede hegedűtanára. 1886-ban, Hubay kinevezéséig a Zeneakadémián Huber Károly utóda. Tanítványai közé tartozott Auer Lipót is. Számos hegedűművet, ábrándot írt. Köztük a maga idejében igen népszerű Éljen csárdást.

1992. december 1.

25 éve Kész Ferenc megalapítja a Nyomdakész Nyomdát. 

1842. december 3.

175 éve született VARGYAS Endre, kapuvári (Kapuvár, 1842. dec. 3. – Budapest, 1913. márc. 31.) tanfelügyelő. A középiskolát Győrben végezte, a nagyszemináriumban teológiát hallgatott, majd Pesten jogot tanult. Közben egy évig nevelő volt Batthyány Géza családjánál. 1871-ben Sopron vármegye aljegyzője, azután 16 évig Győr megye tanulmányi felügyelője. 1887 és 1897 között Veszprém megyében dolgozott, majd Esztergom megyébe helyezték át. 1905-ben nyugdíjba vonult és Budapestre költözött. 1884-ben kapuvári előnevet és magyar nemességet, 1898-ban királyi tanácsosi címet kapott. Költeményei, elbeszélései és tanügyi cikkei a győri és fővárosi lapokban jelentek meg.

1942. december 4.

75 éve halt meg BARCSI József (Szászváros [Románia], 1858. okt. 9. – Pápa, 1942. dec. 4.) tanár. Alsó és középfokú tanulmányait Szászrégenben és Kolozsvárott végezte. Tanári oklevelét 1888-ban a kolozsvári egyetemen kapta. Tanári pályáját Szászrégenben kezdte, majd a mezőtúri ref. gimnáziumban folytatta. 1901 és 1924 között a Pápai Ref. Főgimnázium tanára. A természet titkainak búvára volt. Tanulmányutakat tett Egyiptomban (1896) és Olaszországban (1902). A természettudomány mellett az irodalom is érdekelte. Egyik pályamunkáját az MTA dicséretben részesítette. 1924 és 1942 között nyugállományban Pápán élt. Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben van.

2007. december 4.

10 éve halt meg FABINY Tibor (Budapest, 1924. szeptember 22. – Budapest, 2007. december 4.) ev. lelkész, egyetemi tanár. Apja Fabiny Tibor minisztériumi osztályfőnök. 1942–1946 között a Pázmány Péter Jog- és Államtudományi Egyetemen, 1949–1951-ben a Soproni Erzsébet Tudomány Egyetem Ev. Teológiai Karán, Pécsett, 1951–1953-ban a Budapesti Ev. Teológiai Akadémián tanult. 1946-ban államtudományi, 1972-ben egyháztörténeti egyetemi doktori címet, 1997-ben PhD átminősítést szerzett. 1972-től Ref. Doktorok Kollégiuma tagja. 1953–1954-ben ev. segédlelkész Pápán, 1954-től 1964-ig lelkész Csöglén, 1964-től 1968-ig Miskolcon. 1969 és 1999 között az Evangélikus Teológiai Akadémián az egyháztörténet és egyházjog tanszékvezető professzora, 2001-től emeritusz professzora. 1979-től az Ev. Országos Múzeum megalapítója, a Johannita Lovagrend Magyar Tagozatának lovagja és káplánja. 1989-től tagja a Fébé Ev. Diakonissza Egyesület elnökségének, az MTA Nemzetközi egyetemtörténeti albizottságnak, a Pápai Művelődéstörténeti Társaságnak, a Protestáns Missziótudományi Intézet kuratóriumának. A Pest-Budai Petőfi Egyesület kuratóriumának, az Evangélikus Gyűjteményi Tanácsnak elnöke. Egyháztörténeti, egyházjogi, muzeológiai kutatásokat végzett. Mintegy 250 cikke és tanulmánya jelent meg magyar, német, angol, spanyol és francia nyelven, részben társszerzőkkel, részben folyóiratokban. Díjai: 1979 Kiváló munkáért. 1984 Munka Érdemrend ezüst fokozata. 1990 Móra Ferenc Emlékérem. 1994 Köztársasági Érdemrend középkeresztje. 1997 Ezeréves magyar iskola ezüst emlékérem. 2003 Pázmány Péter-díj. 

1917. december 5.

100 éve halt meg HAVAS Adolf, 1881-ig Hamburger (Szentgál, 1854. febr. 17. – Budapest, 1917. dec. 5.) orvos, tanár. A bécsi és a budapesti egyetemen végzett orvosi tanulmányokat. Először kórbonctani tanszéken tanársegéd, majd Párizsban bőrszövettani vizsgálatokat végzett. 1883-ban a Budapesti Poliklinikán bőr- és nemi-osztályt létesített, 1898-tól a Rókus, később az István Kórház főorvosa. Közreműködött a modern bőrgyógyászat meghonosításában, behatóan foglalkozott a prostitúció kérdésével. Több mint száz orvosi írása jelent meg magyar és német nyelven az Orvosi Hetilapban, az Orvosok Lapjában, valamint más szakfolyóiratokban és évkönyvekben. A zsidó közéletben jelentős szerepet vállalt.

1842. december 7.

175 éve halt meg KOLOSSVÁRY Sándor (Pápa, 1775. márc. 20. – Veszprém, 1842. dec. 7.) r. k. apátkanonok, egyházi író. 1831-től az MTA tagja. Középiskoláit Pápán, Sopronban és Veszprémben, a teológiát Pozsonyban végezte. Pappá szentelése után, 1798-ban a Veszprémi Papnevelő tanára. 1804-ben nagykapornaki lelkész és esperes, 1808-tól kanonok, a következő esztendőben Veszprém plébánosa. 1812-től Veszprém vármegye táblabírája. Az 1825. évi országgyűlésen a veszprémi káptalant képviselte. A veszprémi kórház egyik alapítója, a Dávid Árvaház építésének irányítója. Nagyobb pénzadományokkal segítette a népnevelés ügyét és az MTA megalapítását. Jeles hitszónok. Egyházi beszédei SZALAY Imre: Egyházi beszédek gyűjteménye c. munkában jelentek meg. Kéziratban maradt beszédeit unokaöccse KOLOSSVÁRY Ferenc rendezte sajtó alá. Kolossváry Sándor egyházi beszédei. 1–2. köt. Pozsony, 1843–1844. – Sírja a veszprémi Szent Mihály-székesegyházban van.

1942. december 8.

75 éve hunyt el RÉDL Rezső (Nagygyónpuszta-Balinka, 1895. febr. 11. – Veszprém, 1942. dec. 8.) piarista szerzetes tanár, botanikus. Középiskoláit Tatán, Vácott és Rózsahelyen végezte. 1913-ban lépett a piaristák rendjébe. 1921-ben a budapesti egyetemen természetrajz–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1925-ben a Gerecse-hegység növényzetéről írt disszertációja alapján bölcsészdoktor. Budapesten 1922-től 1924-ig, majd 1939-től haláláig a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanított. Élete utolsó éveiben szakfelügyelő volt. A Bakony flóráját kutatta, és növényföldrajzi vonatkozásokat is érintve feldolgozta. Pillitz Benő munkáját folytatta. 1942-ben megjelent a megye növényzetét ismertető munkája, új társulás-tani szemlélettel 1402 fajtáról ad leírást és több új növényfaj előfordulásáról is beszámol. Gyűjtőmunkájáról a veszprémi gimnázium értesítőjében rendszeresen beszámolt. Tanulmányai a szaklapokban és a helyi sajtóban (Természettudományi Közlöny, Veszprémi Híradó) jelentek meg. Zircen, a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

1817. december 11.

200 éve született FEKETE János, galánthai gróf (Kápolnásnyék, 1817. dec. 11. – Székesfehérvár, 1877. ápr. 3.) író, költő, levéltáros. Középiskoláit részben Pápán végezte. 1839–1841-ben Neszmélyben volt tanító, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten. Székesfehérvárott ügyvéd, majd Fejér megyei főtisztviselő, megyei alügyész, majd főjegyző. A szabadságharc idején elkészítette a trónfosztás alkalmából a kormányhoz intézet üdvözlő feliratot. A bukás után sok zaklatásban volt része, bujdosni kényszerült. 1853-tól újra ügyvéd Sárbogárdon, gazdálkodó Sárkereszttúron, 1861 után ismét Fejér vármegye főjegyzője. 1871-től levéltárosi állást töltött be. A Pesti Divatba és más lapokba is írt. Humoros cikkek és népies beszélyek szerzője. 1858-ban egy népoktató jellegű verses munkája jelent meg. (Álnevei: Federényi Jerindo, Fellegi Jordán, Jean de Noir, Kövér János és Fiván.)

1742. december 13.

275 éve született FARKAS Ferenc (Boldogasszonyfa, 1742. dec. 13. – Veszprém, 1807. jún. 4.) jezsuita szerzetes. Apja Zala megye alispánja volt, ő 1758-ban Bécsben lépett a jezsuita rendbe. A teológiát Nagyszombatban végezte, 1769-ben szentelték pappá. 1774-ben nemesapáti plébános, húsz év múlva a kanizsai kerület esperese, 1804-től veszprémi kanonok, az aggpapok házának igazgatója. Jelentős könyvtárral rendelkezett. Művei latin nyelven jelentek meg. A veszprémi Szent Mihály-székesegyház sírboltjában nyugszik.

1817. december 13.

200 éve halt meg KITAIBEL Pál (Nagymarton, 1757. febr. 3. – Pest, 1817. dec. 13.) természettudós, polihisztor, tanár. Papi pályára készült, 1780-ban mégis a jogra iratkozott be, majd az orvoskaron folytatta tanulmányait. 1784-ben az első botanikus adjunktus. 1785-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Az egyetem botanikus kertjében kezdte pályáját, lerakta az egyetemi herbárium alapját; gyarapította és rendszerezte a botanikus kert állományát. 1792 és 1816 között a kormány megbízásából az egész akkori Magyarországot beutazta, hogy az ásványvizeket és a természeti viszonyokat tanulmányozza. 1799-ben feltárta a Somló flóráját is. 1810-ben a botanika tanára és a botanikus kert prefektusa. Befejezetlen művében elkezdte Magyarország természetének és flórájának leírását. Számos növény- és állatfaj felfedezése fűződik a nevéhez. Tőle származik a földrengés első szakszerű leírása (Mór, 1810).

1997. december 15.

20 éve halt meg BODOGÁN János (Nyírbátor-Bátorliget, 1921. július 4. – Veszprém, 1997. december 15.) megyei tanácselnök.Az elemi iskolát Bátorligeten végezte, közben gyermekkorától részt vett a családot fenntartó munkákban. 1942-től katona, a háború után aktívan közreműködik a földosztásban. 1946-ban a FÉKOSZ járási titkára, 1950-től tanácstag, 1951-től 1954-ig megyei tanácselnök Szabolcs megyében. 1954-től a Veszprém Megyei Tanács elnökhelyettese, 1961 és 1971 között megyei tanácselnök. 1971-ben Veszprém Város Tanácsának elnökévé, 1975-ben a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Veszprém Megyei Szövetsége titkárává választották. A munka mellett tanult, a budapesti tudományegyetemen jogtudományi oklevelet szerzett. 1964 és 1980 között országgyűlési képviselő. 1980 után nyugdíjas.

1997. december 15.

20 éve halt meg SZALÓKY Károly Egeralja, 1911. július 20. – Ajka, 1997. december 15.) földműves, költő, festő Talán egyik utolsó képviselője a parasztköltőknek, aki őstehetségként, a földművelő munka mellett verseket, novellákat, cikkeket írt és festett is. Elemi iskolába szülőfalujában járt, majd egy osztályt végzett a celldömölki polgári iskolában. A családi birtokon gazdálkodott, a háború idején katona. Az ötvenes években a Padragi Szénbányáknál dolgozott, 1956 után forradalmi magatartása miatt bebörtönözték. 1959-től termelőszövetkezeti tag, később brigádvezető. Versei és egyéb írásai országos és helyi lapokban jelentek meg, képeivel és rajzaival, több alkalommal szerepelt Pápán és más dunántúli városokban. Gazdag örökséget hagyott falujára. Gyűjtötte és feldolgozta a szülőfaluja történetére vonatkozó dokumentumokat, honismereti szakkört és más egyesületeket szervezett a községben. Egyik létrehozója az Egeraljai Hősök Kertjének. Helytörténeti gyűjteményt hozott létre, összeszedve a fellelhető tárgyi eszközöket és emlékeket. Több műve kéziratban maradt. 1996-ban magkapta a Veszprém megyei Pro Comitatu-díjat.

1917. december 17.

100 éve született SÁGI Sándor (Csongrád, 1917. dec. 17. – Budapest, 2007. márc. 18.) festőművész. Apja: Sági Sándor bányász. 1932–1934-ben Koszta József festőművésznél tanult Szentesen, 1947–1948-ban a Szegedi Gimnáziumban 2 évig Vinkler László a tanára, 1953 és 1956 között Boldizsár István tanárnál tanult, Budapesten. Festett Csongrádon, Makón, Szegeden, Budapesten és Balatonalmádiban. A felsorolt helységekben műteremmel rendelkezett. 1970 után Balatonalmádiban élt és alkotott. Több mint 60 kiállítása volt.

1892. december 18.

125 éve született SZALAI József (Kővágóörs, 1892. dec. 18. – Budapest, 1990. nov. 29.) sportoló, sportvezető. A budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd 1915-től a székesfővárosnál dolgozott. Kerületi elöljáró, 1949-től az V. kerületi tanács elnöke, majd a Fővárosi Sportlétesítmények Vállalat igazgatója, a Magyar Tornaszövetség elnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Tízszeres magyar tornászbajnok, 1912-ben és 1928-ban részt vett a stockholmi és az amszterdami olimpián. 1984-ben Olimpiai Érdemérmet kapott.

1917. december 18.

100 éve a veszprémi 31. honvéd gyalogezred átkelést kísérelt meg a Piavén. Az átkelést a I. és a III. zászlóaljnak kellett végrehajtania, a II. zászlóalj látta el a biztosító feladatokat. Az I. zászlóalj csapatai közül mindössze 15 embernek sikerült átkelnie, akik az utolsó emberig tartó küzdelemben mind hősi halált haltak. Az átkelés során előfordult, hogy a honvédek gyalogsági ásóikkal próbáltak meg evezni, ám az elégtelen számú és minőségű csónak, ill. tutaj, valamint az olasz egységek nagyobb tűzereje, lehetetlenné tette az átkelést. A III. zászlóalj ezzel szemben sikeres átkelést hajtott végre. Este 7 órára már teljes két százada a Piave túlpartján volt, és másnap estig kitartottak. 19-én este 8-kor a parancsnokság a visszavonulás mellett döntött, tekintettel az oktalan véráldozatra. Az ütközetben az ezred 67 halottat, 212 sebesültet és 14 eltüntet vesztett.

1942. december 21.

75 éve született SOMLAI Géza József (Budapest, 1942. dec. 21. – Veszprém, 2006. nov. 25.) orvos, igazgató főorvos. A székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1970-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen általános orvosi, 1973-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tüdőgyógyász szakorvosi, 1995-ben a Budapesti Egészségügyi Menedzser Képző Alapítványnál gyakorló kórházi menedzseri oklevelet szerzett. A Baranyai Megyei Tanács Tüdőgyógyintézeténél Pécsett 1970-től orvosgyakornok, 1972-től segédorvos, majd alorvos, 1981 és 1984 között adjunktus. Két évig a Hegyfalui (Vas megye) Tüdőgyógyintézet részlegvezető főorvosa. 1987-től haláláig a Farkasgyepűi Tüdőgyógyintézet főorvos-főigazgatója. 1971-től, 17 éven át részt vett a pécsi orvosegyetem keretén belül a medikusok elméleti és gyakorlati oktatásában. Két évtized alatt Farkasgyepűn egy korszerűtlen szerkezetű intézetből az 1990-es évek elejére megfelelő műszerezettségű, szakemberekkel rendelkező, széleskörű ellátást biztosító, a megyén is átívelő szakmai intézménnyé fejlesztette a kórházat Pulmonológus szakfőorvosként irányította Veszprém megye tüdőbeteg ellátását, 1999-ben kidolgozta a megyei tüdőgyógyászat hosszú távú szakmai koncepcióját. Az Országos Korányi Frigyes Tüdőgyógyász Társaság Cytodiagnosz-tikus Szekciójának megalakulása óta vezetőségi tagja volt. Aktívan részt vett az egészségügyi érdekvédelmi szervezetek munkájában. A rutin cytológiai munkán kívül elsősorban a mellűri folyadékgyülemek elkülönítő kórismézésében fontos élősejtes vizsgálatokat, majd a morfológiát kiegészítő cytokémiai vizsgálatok eredményeiről több hazai és nemzetközi fórumon számolt be. Díjai, elismerései: 1982-ben Baranya Megyei Főorvosi Dicséret; 1983-ban és 2004-ben Egészségügyi Miniszteri Dicséret, 1995-ben Pro Comitatu-díj, 2005-ben Veszprém Megye Egészségügyért Díj, 2006-ban Farkasgyepűért Érdemérem, és Sassy-Dobray Emlékérem.

1917. december 23.

100 éve született BALOGH Ferenc (Ajka, 1917. dec. 23. – Ajka, 1975. márc. 10.) bányász, bányaüzem-vezető. Tizenhat éves korától bányász. Munka mellett elvégezte a bányaipari technikumot, később a miskolci egyetemen bányamérnöki oklevelet szerzett. Dolgozott az ajkacsingervölgyi szénbányában és a harmincas évek végén az aknaszlatinai sóbányában is. 1941-től aknász, 1945 után főaknász, 1954 után bányamester, majd üzemvezető az ajkai Ármin Aknában. 1958-ban Ajkán országgyűlési képviselőnek választották, a kereskedelmi bizottság munkájában vett részt. 1967-től a Veszprém Megyei Tanács tagja volt.

1992. december 23.

25 éve hunyt elHORVÁTH József Berárd (Nagybajom, 1913. márc. 6. – Székesfehérvár, 1992. dec. 23.) r. k. lelkész, püspöki tanácsos. A Ferences Rend tagja, 1936-ban Szombathelyen szentelték pappá. 1936 és 1947 között lelkész Esztergomban, 1947-1948-ban házfőnök Káptalanfüreden. 1948-tól 1985-ig, nyugalomba vonulásáig Alsóörs plébánosa. Élete utolsó éveit a Székesfehérvári Ferences Rendházban töltötte.

1967. december 24.

50 éve hunyt el GEDEON Tihamér (Rimaszombat, 1898. aug. 3. – Budapest, 1967. dec. 24.) vegyészmérnök, bauxitkémikus. A kémiai tudományok kandidátusa (1952). 1925-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1928-tól neve és tevékenysége összeforrt a magyar alumíniumkutatással. Elsőként állított elő fémmagnéziumot hazai dolomitból. Fontos szerepe volt a magyar bauxitkataszter munkálatainak megkezdésében, a házi műkorund-gyártás megindításában. Kimagasló érdemei vannak a dunántúli, azon belül a bakonyi bauxitkutatásban és bányászatban.

1892. december 26.

125 éve halt meg HULLÁM József, Wellner (Veszprém, 1863. okt. 24. – Veszprém, 1892. dec. 26.) író, szerkesztő. Apja: Vellner Lajos fogorvos. Középiskoláit szülővárosában végezte. Már fiatalon, 1885-ben segédszerkesztője, a következő esztendőben dr. Tolle név alatt szerkesztője volt Kompolthy Tivadar lapjának, a Veszprémi Független Hírlapnak. Füredy Károly, Hullám, Lajosfy József, Krixkrax álnevek, -m. jegy alatt és névtelenül is írt. Álnevei és jegyei voltak még: Ouprais, Futoncz, (H.); V. H. J. és (-h.). 1887 nyarán megalapította a rövid életű Balaton-Füred című lapot, majd 1888. május 20-án a Pápai Hírlapot, melynek 1889. május 19-ig (névtelenül) szerkesztő-kiadója volt. Ismét részt vett a Veszprémi Független Hírlap szerkesztésében, 1890-ben ideiglenes szerkesztője volt a Veszprém című vármegyei hivatalos közlönynek, később társszerkesztője a Nagy-Kanizsa és Vidéke c. lapnak. A lapszerkesztés mellett főleg lírai költeményeket írt, de szépirodalmi tárcái jelentek meg még a székesfehérvári, zalai, keszthelyi, fővárosi és más lapokban is.

1917. december 28.

100 éve hunyt el HUSS Gyula (Zalamihályfa, 1863. – Devecser, 1917. dec. 28.) szerkesztő, újságíró. Apja: Huss Ferenc körjegyző. A polgári iskola elvégzése után lapszerkesztéssel és újságírással foglalkozott. 1891. január 1-től június 15-ig a Gépcsarnok című, havonta kétszer megjelenő szakközlöny felelős szerkesztője és kiadója. 1896. szeptember 20-án indította 21 évig tartó útjára a Somlyóvidéki Hírlap című független hetilapot, amelyet a Klapka utca 16. számú házban lévő Vörösmarty Könyvnyomda és Hírlapkiadó adott ki. 1896-ban ebben a lapban indított mozgalmat az ipartestület felállításáért és a kórház építésért. 1897. március 20-tól a Veszprémi Független Hírlap, 1899-től a Kis-Czell és Vidéke c. lapok szerkesztője. Felelős szerkesztője és kiadója az 1904. január 3-án megjelenő Veszprémi Napló című hetilapnak, amely Devecserben, a nyomdájában készül. Világosság címmel 1905-ben új, rövid életű lapot indított Devecserben. A település közéletének is meghatározó alakja: háznagya, alelnöke a Devecseri Társaskörnek, elnöke, majd díszelnöke a Devecseri Iparos és Kereskedő Ifjak Önképző Egyletének, jegyzője, később titkára is a 48-as és Függetlenségi Pártnak, elnöke az iparhatósági mb.ak testületének.

1942. december 29.

75 éve született PETHŐ István (Dudar, 1942. dec. 29. – Zirc, 2000. júl. 6.) vájár, műtőssegéd, országgyűlési képviselő. 1961-ben a 307. Sz. Reguly Antal Iparitanuló Intézetben, 1987-ben III. Béla Gimnáziumban végzett, Zircen. Az 1961-1965-ös években segédvájár, majd vájár Várpalotán, 1965–1967-ben az Eplényi Mangánércbányánál, 1967 és 1971 között Dudarbányán vájár. 1971-től 1981-ig Zircen, a MEZŐGÉP-nél betanított munkás. 1981-től 1986-ig a Zirci Városgazdálkodási Üzemnél gépműhelyvezető- anyagbeszerző. 1986 és 1996 között a Veszprémi Hadkiegészítő Parancsnokság raktárosa. 1996-tól a zirci kórházban műtőssegéd. 1973-tól 1985-ig országgyűlési képviselő, 1975 és 1985 között a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagja. 1971-ben a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz-, 1977-ben a Veszprém Megyéért érdemérem arany fokozatát kapta.

1997. december 29

20 éve halt meg MAYER Dénes (Lenti, 1906. december 2. – Sümeg, 1997. december 29.) tanár, helytörténész. Zalaegerszegen járt gimnáziumba, majd kereskedő lett. A 2. világháborúban munkaszolgálatos, hazatérve a boltja helyén csak romokat talált. Tapolcára költözött és a kereskedelmi vállalatoknál dolgozott, oktatta és nevelte a kereskedő-tanulókat. Szabad idejében a kereskedelem fejlődéstörténetével és környezete történetének kutatásával foglalkozott. A városi könyvtárban értékes kéziratok maradtak utána a szőlészet és borászat, az egyes iparágak és céhek, egyesületek és intézmények tapolcai történetéről.

2007. december 29.

10 éve halt meg FAZEKAS János (Badacsonytördemic, 1945. szeptember 14. - Budapest, 2007. december 29.) bányagépész mérnök, közgazdász, vezérigazgató.Apja bányamérnök, a Közép Dunántúli Kőbánya műszaki vezetője. 1964-ben az Esztergomi Bányagépészeti és Bányavillamossági Technikumban érettségizett. 1969-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán oklevelet, 1985-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat gépüzeménél mérnök majd főművezető, a vállalatnál gazdasági tanácsadó, 1983 és 1989 között igazgató, 1991-től 2002-ig vezérigazgató. 2002-től nyugdíjazásáig, 2006-ig a Magyar Alumínium Rt. stratégiai igazgatója. Közben elvégezte a közgazdaságtudományi egyetemet, 1990–1991-ben Oxfordban a menedzserképzőt. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat visszafejlesztése során nehéz döntések sokaságát kellett meghoznia. Szakmai érdeklődése a szerteágazó technológiai kérdésektől, a munkaszervezés, munkabiztonság, ergonómia stb. problémáin át a vállalatvezetés sokirányú kérdésköréig rendkívül széles volt. 1984-től a VEAB szilárdásvány-bányászati bizottságában dolgozott, 1988-tól a bányászati és földtani munkabizottság elnöke, 1993.-tól az MTA Bányászati Tudományos Bizottság tagja, 1994-1998. között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke. Fontos szakmai írások szerzője, társszerzője volt. Munkásságát számos elismerés, magas kitüntetés kísérte. 2001-ben MTESZ Díjat, később Tapolca Város Díszpolgára címet kapott. Badacsonytördemic új temetőjében nyugszik.

1917. december 30.

100 éve született KOZÁRY Géza (Gölle-Szentivánpuszta, 1917. dec. 30. – Sümeg, 1990. okt. 23.) szőlész, borász. 1939-ben a Mosonmagyaróvári Akadémián szerzett diplomát, majd a Ciszterci Rend uradalmaiban dolgozott, először Előszálláson, később Taszáron. A háború alatt katona, majd hadifogoly. 1947-ben térhetett haza. 1948–49-ben részt vett a Balaton-felvidék monográfiájának elkészítésében. 1953-tól a Csopaki Állami Gazdaság főkertésze, 1958-tól a Badacsonyi Állami Gazdaság kerületi igazgatóhelyettese. 1968-tól 1977-ig a badacsonyörsi borászati üzem vezetője. Nevéhez kapcsolódik a tihanyi vörösbor-szőlőtermesztés megújítása, a Badacsonyi Bormúzeum megszervezése. Alapító tagja és három évig fő avatómestere volt a Badacsonyi Vinum Vulcanum Borlovagrendnek. A Mathiász János és Kocsis Pál emlékérem tulajdonosa. 

1997. december 31.

20 éve halt meg KOPASZ Ernő (Szeged, 1916. április 19. – Veszprém, 1997. december 31.) orvos.Iskoláit Szegeden végezte, 1940-ben ott szerzett általános orvosi diplomát is, amelyet belgyógyászati (1945), röntgenológiai (1955), fertőző betegségekkel foglalkozó (1961) szakvizsgákkal bővített. 1940 és 1945 között a Szegedi Orvostudományi Egyetem Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1945 áprilisában bízták meg a veszprémi kórház belgyógyászati osztályának vezetésével. 1981-ben vonult nyugalomba. Osztályvezetői, szak-főorvosi tevékenysége idején a háború utáni újjáépítések, később a sok változás és fejlődés fűződik nevéhez. Hosszú évekig folytatott tudományos kutatómunkát a hipertónia korai felismerése és a cukorbetegségek témakörben. A Hipertónia Veszprém megyei ellátása címmel 600 oldalas monográfiát készített. Közel félszáz tudományos szakdolgozata jelent meg. Első alkalommal ő kapta meg a Csolnoky Ferenc Emlékérmet. A veszprémi Dózsavárosi temetőben nyugszik.

 

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok