Évfordulók 2017-ben

Tartalomjegyzék

 

Február

 

1917. február 1.

100 éve született SIGMOND Olivér Geyza alsószentmihályfalui és kisenyedi (Budapest, 1917. febr. 1. – Bfüred, 1995. aug. 25.) szobrászművész. Apja: Sigmond Elek mérnök. Apja kívánságára ludovikás tisztnövendék volt, de elsősorban szobrásznak készült. A II. világháborúban a Donkanyarnál súlyosan megbetegedett. A háború után Szekszárdon élt, szobrok restaurálásával foglalkozott. 1972-ben Balatonfüredre költözött, ahol portrészobrászként szerzett nevet magának. Kiváló érzéke volt a karakterábrázoláshoz. Tudósok, írók, közéleti emberek arcmását öntötte bronzba. Többek között Radnóti Miklós, Zákonyi Ferenc, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Ferencsik János stb. A füredi Tagore sétányon áll Déry Tiborról, az általános iskolában a névadó Bem tábornokról készült alkotása. A Füredi Panteonban Berda József emléktábláján a költő portréját ő készítette. Megtalálhatók alkotásai a vörösberényi volt jezsuita kolostor épületében és a zalaegerszegi könyvtárban is. Ferencsik Jánosról készült mellszobrot Sigmond Olivér özvegye 1996-ban a füredi zeneiskolának ajándékozta. Sírja a balatonfüredi Köztemetőben van.

1942. február 1.

75 éve hunyt el FALUDI Miklós, 1886-ig Wattersdorf (Devecser, 1870. febr. 3. – Budapest, 1942. febr. 1.) színházigazgató. Faludi Gábor fia, Jenő és Sándor testvére. A középiskola után Franciaországban és Angliában banktisztviselő. Hazatérve, 1896-tól a Népszínház titkára, 1901 és 1921 között a Vígszínház dramaturgja, illetve művészeti igazgatója. 1936-tól 1939-ig a Belvárosi Színházban dramaturg-titkári teendőket látott el. Több színdarabot is írt. 1901-ben magyarra fordította Belasco: Pillangókisasszony c. darabját. Felépítette az első filmgyári műtermet Budapesten, a Pannónia utcában. A vállalkozás megszűnéséig, 1913-ig több játékfilm készült itt: Keserű szerelem, 1912. – Víg özvegy, 1912. – A halász leánya, 1912. – Páper és Péter, 1912.

1917. február 3.

100 éve halt meg HORVÁTH Sándor (Nemesládony, 1837. jan. 9. – Budapest, 1917. febr. 3.) r. k. lelkész, költő. Írói álneve: Ládonyi Sándor. A középiskolát Sopronban, a teológiát Pesten és Halléban végezte. 1861-ben szentelték pappá. Segédlelkész Nagygeresden, majd káplán Edvi Illés Pál mellett Nemesdölkön. 1863 után a vései gyülekezet lelkésze, 1877-től 1886-ig Kővágóörsön, majd Budapesten látott el lelkészi szolgálatot. Versei és műfordításai 1858 és 1866 között a Napkeletben, a Nefelejtsben, a Hölgyfutárban, és egyházi kalendáriumokban láttak napvilágot.

2007. február 3.

10 éve halt meg SZILÁGYI László, művésznév: Oziris (Veszprém, 1966. október 17. – Veszprém, 2007. február 3.) festőművész. 1981-1985 között a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán, 1985-től 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tagozatán tanult. (Mesterei: Kokas Ignác, Dienes Gábor, Gábor István.) Vad és kaotikus beállítottságú festészetével az expresszionizmust szolgálta. Számos tárlata volt, közülük többön feleségével, Zoltán Évával közösen szerepelt.

1917. február 5.

100 éve halt meg FELLETÁR Emil (Tapolca, 1834. jún. 1. – Budapest, 1917. febr. 5.) gyógyszerész, vegyész, tanár. Apja: Felletár József, Zala vármegye másod-főorvosa. Keszthelyen járt gimnáziumba, Budapesten 1862-ben gyógyszerészdoktorrá avatták. A második gyógyszerész volt hazánkban, akit a budapesti egyetemen doktorrá avattak. Balatonfüreden gyógyszerészgyakornok. A gyógyszerészeti tudományok alapelvei c. tankönyv több fejezetét írta. A maga korában ez a magyar nyelven megjelent tankönyv úttörőmunkának számított. 1863-ban Vegyészet és Gyógyszerészet címmel kémiai folyóiratot indított, amely egy évig sem élt. A törvényszéki és rendőrségi vegytan tanára, később az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet megalapítója és vezetője. A törvényszéki toxikológia klasszikusnak elismert művelője, hazai megteremtője. Tapolcán a Városi Panteonban tábla őrzi emlékét. A sümegi temetőben nyugszik, ott van szürke gránit síremléke.

1997. február 5.

20 éve halt meg BALLAGÓ Imre (Pusztamiske, 1915. augusztus 12. – Székesfehérvár, 1997. február 5.)festőművész.1940-ben, Szőnyi István és Varga Nándor Lajos tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Főiskolai hallgatóként Székely Bertalan-díjat és több alkalommal állami ösztöndíjat kapott. Olaszországban és Romániában járt tanulmányúton. A Fejér megyei általános- és középiskolák vezető szakfelügyelőjeként, valamint a székesfehérvári Derkovits Képzőművészeti Kör vezetőjeként dolgozott. Korai festményein Szőnyi István hatása érezhető, a hatvanas évektől dekoratív hatású művei a szecessziós Nagy Sándort idézik. A Dunántúlon több önálló tárlaton (Veszprémben és Fűzfőgyártelepen is) bemutatkozott.

1942. február 6.

75 éve halt meg HERKELY Károly (Mezőkövesd, 1916. ápr. 12. – Mezőkövesd, 1942. febr. 6.) etnográfus. A budapesti tudományegyetemen Györffy István tanítványa volt. 1937-től a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára munkatársaként a matyók kutatásával foglalkozott, 1939-ben doktori disszertációját is e témából, A mezőkövesdi matyó nép élete címmel írta. 1939-től a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár munkatársaként folytatta szorgalmas és eredményes gyűjtőmunkáját. Tárgyi néprajzi dolgozatai mellett a matyó népi kultúra egészének bemutatására törekedett. Mezőkövesd temetőjében nyugszik.

1917. február 7.

100 éve halt meg BIERBAUER Lipót Xaver Ferenc (Kőszeg, 1841. nov. 9. – Bfüred, 1917. febr. 7.) bencés szerzetes, jószágkormányzó, tanár. 1857-ben lépett a bencés rendbe, 1864-től gimnáziumi tanár volt Sopronban, majd 1865-től hitszónok és főiskolai tanár Pannonhalmán. 1885 és 1913 között a veszprémi kerület jószágkormányzója. 1914-től nyugalomban élt Tihanyban, illetve Balatonfüreden. Győrött már az 1870-es években bevezette a telefont és megvalósíttatta a villamos ívlámpával való világítást. Ugyanott egy akasztott embert elektromos árammal felélesztett, hogy igazolja, a halál beálltának jelei nem mindenkor azonosak az orvosok által mondottakkal. Győrött a vízvezeték megvalósítására részvénytársaságot és műszaki bizottságot szervezett. Több rangos tankönyv szerzője.

1967. február 7.

50 éve hunyt el NEUMAYER Károly (Kecskemét, 1895. nov. 3. – Veszprém, 1967. febr. 7.) r. k. lelkész, tanár. Apja kádár volt. A gimnáziumot Gyöngyösön végezte. A teológiát Veszprémben kezdte, majd Budapesten folytatta, szentírástudományból szigorlatozott. 1918-ban szentelték pappá. Csóton, majd 4 éven át Siófokon volt káplán. 1922 és 1943 között hitoktató Veszprémben az Angolkisasszonyoknál, az irgalmas-nővéreknél, az állami fiú polgári- és kereskedelmi iskolában. 1943 után hittudományi főiskolai tanár, a káptalani könyvtár és levéltár vezetője, egyben középiskolai hittanár is. 1966-ban tb kanonok. Nyári szabadságai idején beutazta szinte egész Európát. Ezekről az utakról részletes beszámolókat írt a Veszprémi Hírlapban. Az Irgalmas Nővérek kriptájába temették.

1997. február 8.

20 éve halt meg ZÖLDY Pál

(Szabadka, 1920. április 19. – Sümeg, 1997. február 8.) orvos. Középiskoláit a Szarvasi Gimnázium kihelyezett tagozatán, Orosházán végezte. Orvosdoktori diplomáját 1944-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen kapta. Behívták katonának és hadikórházban teljesített szolgálatot. Passauban hadifogságba került, betegen jött haza. Orvosi munkáját 1946-ban, felgyógyulása után folytatta. A Mátraházai, majd a Lengyeltóti Tüdőbeteg Kórházban dolgozott. 1950-ben nyert szakorvosi képesítést. Ezután a Derecskei Tüdőgondozó vezető orvosa, majd 1955-től (42 éven át) halála napjáig Sümeg vezető főorvosa volt. Új tüdőgondozói módszertani modell kidolgozásán fáradozott. 1963-ban a sümegi intézetet minta intézetté nyilvánították. Alapító tagja, majd elnöke a Sümegi Műemléki Bizottságnak, több ciklusban volt tanácstag, dolgozott a tanácsi bizottságokban. Elnöke a sümegi felnőtt zenekarnak, olykor vezényelte is azt. Munkásságát Sümeg város 1993-ban Kisfaludy-díjjal ismerte el.

1917. február 9.

100 éve halt meg HORNIG Károly, hornburgi (Pest, 1840. aug. 10. – Veszprém, 1917. febr. 9.) r. k. püspök, író. A középiskolát Bécsben, Budán és Nagyszombatban, a teológiai tanulmányokat a Pesti Központi Szemináriumban végezte. A német és latin mellett tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet. 1862-ben pappá szentelték, 1869-ben teológiai doktorrá avatták. 1888. április 17-én nevezték ki veszprémi püspöknek, 1912-ben X. Pius pápa áldozár-bíborossá, így püspökként a bíborosi kollégium tagjává nevezte ki. Saját költségén három templomot építtetett: Lajoskomáromban, Veszprémben, 1907-ben a Feltámadás-templomot, Farkasgyepűn templomot iskolával. Aigner Sándor építész tervei szerint átépíttette a veszprémi székesegyházat. Püspöksége alatt az egyházmegye legtöbb templomát restaurálták. 1894-ben új anyakönyvi szabályzatot, 1896-ban új egyházmegyei Szertartáskönyvet adott ki. Megbecsülte és támogatta a tehetséges embereket. Tudományos munkát is végzett Egy ideig szerkesztője volt a Magyar Állam c. politikai napilapnak, később átvette a Religió c. folyóirat szerkesztését. Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában. Az általa emeltetett veszprémi Károly-templomban lévő családi sírboltban nyugszik.

1967. február 10.

50 éve halt meg KISS István nemeskéri (Gombospuszta, 1894. ápr. 8. – Balatonszepezd, 1967. febr. 10.) altábornagy. A Ludovika Akadémiát 1915-ben végezte el. Az I. világháborúban 26 hónapi frontszolgálat után százados, majd a vezérkarhoz került. A felvidéki bevonuláskor a miskolci vegyes dandár vezérkari főnöke. 1942 tavaszán a 2. hadseregnél vezérőrnagy, hadosztályparancsnok. 1943-ban, a miskolci 7. hadtest, 1944-ben a székesfehérvári 2. hadtest parancsnoka. 1944. október 15-étől, a háború végéig katonai közigazgatási feladatokat látott el. Nyugdíj nélkül, a legnagyobb szegénységben hunyt el Balatonszepezden.

1842. február 12.

175 éve született NEY Dávid (Várpalota, 1842. febr. 12. – Budapest, 1905. aug. 31.) operaénekes. Ney Bernát bátyja. Veszprémben tanult szabómesterséget. Tehetségét Ranschburg veszprémi zsidó kántor fedezte fel, aki tanította, és a templom kóristájaként alkalmazta. 1863-tól katona, részt vett a porosz háborúban. Lombardiában megismerkedett az olasz operakultúrával. Itt is felfigyeltek hangjára és taníttatták. Katonáskodás után először Bécsben a Carltheater karénekese, majd a tapolcai templomban énekelt. Egy ideig Győrött, népszínművekben lépett fel. 1874-től a Nemzeti Színház karénekesnek szerződtette, de rövidesen mint magánénekes vívott ki sikereket. 1884-től haláláig az Operaház tagja. Egyike volt a századvég legkiválóbb magyar énekeseinek. Nemcsak nagy hangterjedelméről (basszbariton), nemes csengésű hangjáról, hanem kiváló alakító-készségéről is nevezetes volt. Közel száz szerepben lépett fel nagy sikerrel. Várpalotán utcát neveztek el róla. 1961-től a környék énekkarainak részvételével évenként kórushangversenyt rendeznek emlékére.

1842. február 13.

175 éve született ABDAY Asztrik Sándor (Győr, 1842. febr. 13. – Bakonybél, 1894. márc. 6.) bencés szerzetes, tanár. Középiskolába Győrött járt, 1862 és 1866 között a pesti egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott. 1859-ben lépett a Szent Benedek-rend tagjai közé, 1866-ban pappá szentelték. Először a pannonhalmi székesegyház hitszónoka, majd az esztergomi gimnáziumban tanított. 1872-től Győrben középiskolai, később jogakadémiai tanár. 1879 után Pannonhalmán főiskolai tanár, 1885-1887-ben Kőszegen gimnáziumigazgató és rendházfőnök. 1891-1892-ben Pápán tanított, két évig (nyugdíjasként) Bakonybélben élt. Szabadidejében beutazta Európa nagy részét, műkincseket és régészeti leleteket tanulmányozott.

1842. február 13.

175 éve született SOÓS Mihály (Nagydém, Úrházpuszta, 1842. febr. 13. – Csorna, 1899. máj. 15.) premontrei szerzetes, tanár. Pápán, Veszprémben és Győrben tanult, majd belépett a Szent Benedek-rendbe, amelynek rövid ideig volt tagja. 1855-ben a csornai premontreiek közé ment át. Teológiai tanulmányokat folytatott és pappá szentelték. Először Szombathelyen, négy év múlva a keszthelyi gimnáziumban tanított. 1865 után a Keszthelyi Gazdasági Tanintézet tanára. 1889-ben Csornára költözött, nyugalomba vonult. A rend növendékeinek oktatásával és a könyvtár kezelésével foglalkozott. Az Erdészeti és Gazdasági Lapokban és a Figyelőben jelentek meg írásai az éghajlati viszonyokról és az időjárási jelenségekről.

1867. február 14.

150 éve született NAGY Lajos (Nemesládony, 1867. febr.14. – Sopronnémeti, 1940. ápr. 15.) ev. lelkész, író. A Soproni Evangélikus Líceumban kezdte tanulmányait, teológiát már Pozsonyban hallgatott. 1890-ben szentelték pappá, utána Farádon káplán és másodtanító. Az 1892–1895-ös években, Abronyban segédlelkész, majd Szentantalfán lelkész. Írásai Ladányi álnéven jelentek meg, többek között a Pápai Független Újságban, a Pesti Hírlapban és az Evangélikus Népiskolában. Legtöbb (több mint száz) költeménye a Tapolczai Lapokban jelent meg, ahol „a lap szorgalmas és tehetséges költő-munkatársaként” tartották számon. Sopronnémetiben temették.

1967. február 15.

50 éve hunyt el VAJTAFY Ottó, 1925-ig Vasek (Budapest, 1882. okt. 11. – Budapest, 1967. febr. 15.) ezredes. A Ludovika Akadémiát 1897–1901 között végezte el. 1904-ig a Cs. és Kir. Trencséni 15. honvédgyalogezrednél szolgált, majd két évig katonai vívótanfolyam hallgatója volt. 1905-től a Cs. és Kir. 15. honvédgyalogezred századában szolgált, 1918 és 1924 között a Ludovika Akadémia tanára. 1924-től 1926-ig a Jutasi Honvéd Altisztképző parancsnoka. Előléptetései: 1901-ben hadapród tiszthelyettes, 1902-ben hadnagy, 1914-ben százados, 1918-ban őrnagy, 1923-ban alezredes. 1825-ben vitézzé avatták. Kitüntetései: III. osztályú katonai érdemkereszt hadidíszítmény kardokkal, Bronz katonai érdemkereszt szalagján a kardokkal, Ezüst katonai érdemérem, Magyar Érdemrend tiszti keresztje, III. osztályú magyar érdemkereszt, Sebesülési érdemérem 3 sebesülési pánttal, Károly-csapatkereszt, Légoltalmi jelvény, Nemzetvédelmi kereszt. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

1892. február 16.

125 éve született ERDÉLYI Gyula, 1902-ig Eisennagel (Nagyganna, 1892. febr. 16. – Budapest, 1949. febr. 25.) tanár, hadtörténész, katonatiszt. A gimnáziumot Veszprémben, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1914-ben a filozófiai tudományok doktorává avatták. Az első világháború alatt tényleges katonai szolgálatot vállalt. A Tanácsköztársaság idején egy hónapi börtönre ítélték. 1919 és 1931 között katonai középiskolákban, majd két évig a Ludovika Akadémián tanított. 1932-ben Szegeden magántanári képesítést szerzett. 1936-ban őrnaggyá, 1942-ben ezredessé léptették elő. A háború alatt a Hadilevéltár könyvtárának vezetője, a felszabadulás után a Hadimúzeum és Levéltár parancsnoka. A közép- és újkori magyar hadtörténettel foglalkozó tanulmányai jelentek meg Veszprém megyei hírlapokban és szakmai folyóiratokban. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1997. február 17.

20 éve halt meg ENISZ János (Harta, 1953. február 13. – Veszprém, 1997. február 17.) agrokémikus.1977-ben agrokémikus oklevelet, 1981-ben doktori diplomát szerzett. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1992). 1977-től Veszprémben a NEVIKI-ben műszaki ügyintéző, tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs, 1990 után tudományos osztályvezető. Elsősorban kémiai növényvédelemmel foglalkozott, a biológiai aktivitású vegyületek fungicid-baktericid hatásának vizsgálata terén ért el jelentősebb eredményeket. Tanulmányai elsősorban a NEVIKI közleményeiben jelentek meg.

1892. február 18.

125 éve született és ötven éve halt meg Bálint Péter (Kisszállás, 1892. febr. 18. – Veszprém, 1967. február 19.) tanító, iskolaigazgató. Kiskunhalason járt gimnáziumba, 1906 és 1909 között Kalocsán, a tanítóképzőben tanult, majd 1910-ben Felsőlövőn (ma Burgenland) az Evangélikus Tanítóképzőben képesítőzött. Elvégezte az ipariskolai közismereti és a szemléltetőeszköz-készítő tanfolyamot. Még az évben Szentpéterfán kezdte, egy év múltán Nagynardán, 1913-tól Nagyradán folytatta a pedagógusmunkát, kántor is volt. 1926-ban került Veszprémbe, ahol nyugdíjazásig dolgozott. Az első világháború elején két hónapig a fronton volt, megsebesült és 1916-tól rokkantként szabadságolták. 1937 szeptemberében címzetes igazgató-tanító kitüntetést kapott. 1938-ban a Devecseri járásban iskolai felügyelő. 1941. november 1-jétől a Veszprém Városi Fiú Elemi Iskolák igazgatója, az iparostanonc-iskolában pedig óraadóként tanított. 1948-ig, az iskolák államosításáig a katolikus fiúiskola igazgatója, majd 1960-ig az Állami Tanítóképző Gyakorló Általános Iskolájában gyakorlatvezető tanár. 1940-ben a Veszprémvármegyei Általános Tanítóegyesület elnöke, tagja a városi képviselő-testületnek és a vármegyei törvényhatóságnak, 1950-től, a tanácsok megalakulásától a városi tanács oktatási bizottságának. Kezdeményezte, hogy Örvényes községben pedagógusoknak részletre vásárolható telkeket parcellázzanak. A Veszprémi Dalegyesület tagja, később az Árpád-házi Boldog Margit Vegyeskar titkára. Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1892. február 18.

125 éve halt meg RACZEK Frigyes (Troppau [Opava, Csehország], 1841. júl. 19. – Veszprém, 1892. febr. 18.) hegedűművész. A Raczek-testvérek (Frigyes, Zsófia és Viktor) ifjú korukban Európa-szerte hegedűs csodagyerekekként keltettek nagy feltűnést. 1855-ben indultak első nagyobb hangversenykörútra. Bejárták Európát, felléptek minden jelentősebb városban. 1859-től Frigyes és Zsófia három nagy hangversenykörutat tett Oroszországban is. 1866-ban Aradon adták utolsó közös hangversenyüket. Zsófia megismerkedett Ruzitska Alberttel és feleségül ment hozzá. Frigyes a veszprémi székesegyházhoz került. 1870-ben megnősült és végleg Veszprémben telepedett le. Misét, dalokat írt.

1917. február 19.

100 éve halt meg KELEMEN Adolf (Veszprém, 1861. jún. 21. – Dutovlje [Olaszország], 1917. febr. 19.) rabbi, egyházi író. Budapesten és Berlinben tanult. A budapesti Rabbiképző Intézetben szerzett oklevelet, majd több északkeleti városunkban (köztük Gyöngyösön, Nyíregyházán, Pancsován és Fogarason) volt rabbi. Az I. világháború alatt tábori rabbi volt, az olasz fronton egy hadikórházban hunyt el. Nyíregyházán ő honosította meg a magyar nyelv használatát az izraelita istentiszteleten. Felekezeti hetilapokban, az Egyetértés és a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg munkái.

1792. február 25.

225 éve született HIESZ Mátyás (Győrsziget, 1792. febr. 25. – Halimba, 1840. febr. 15.) r. k. lelkész, zeneszerző. Egy évig jogot tanult Győrben, majd Veszprémben papnövendék. Pappá szentelték 1817-ben. Először káplán Látrányban, 1817-ben Balatoncsicsón, a következő esztendőben Márkón. 1825-től kisegítő Romándon, 1832-től adminisztrátor, majd plébános Halimbán. M. Tóth Antal feltételezése szerint a veszprémi székesegyház 1825. évi kottakatalógusában szereplő B-dúr mise szerzője.

1892. február 25.

125 éve született KALMÁR Gusztáv József (Jánosháza, 1892. febr. 25. – Pápa, 1949. jan. 1.) bencés tanár, geográfus, író. 1911-ben belépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, 1918-ban pappá szentelték. A budapesti egyetemen bölcsészdoktori és történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Lelkész Zalaváron, 1937-től Veszprémvarsányban. 1918-tól gimnáziumi tanár volt Győrben, 1926 és 1930 között főiskolán tanított Pannonhalmán, 1939-től 1948-ig Pápán a bencéseknél tanár. Főként földrajzi kérdésekkel foglalkozott, tankönyveket és monográfiákat, valamint népszerűsítő ifjúsági olvasmányokat írt.

1917. február 27.

100 éve született STRAUB Gyula (Pozsony, 1917. febr. 27. – Veszprém, 2000. ápr. 12.) vegyészmérnök, egyetemi tanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1964). Felesége Bodonyi Judit könyvtáros. 1935-ben a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1941-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1941-42-ben gyakornok, az 1942-1946-os években tanársegéd, 1946-1949-ben adjunktus Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 1949-től 1953-ig osztályvezető a NEVIKI-ben, Veszprémben. 1949-50-ben a VVE meghívott előadója, 1950 és 1958 között tanszékvezető intézeti tanár, 1958-tól 1963-ig tanszékvezető egyetemi tanár az Analitikai Kémia Tanszéken, 1963 és 1978 között tanszékvezető egyetemi tanár a Radiológiai Tanszéken, az 1978-1982-es években egyetemi tanár. A VVE egyik alapító tagja. A budapesti műegyetemi évek alatt és Veszprémben az első években szervetlen kémiával, majd kémiai és műszeres analízissel foglalkozott. Ezeket a tárgyakat előadó tanárként oktatta, a műszeres analízisről tankönyvet is írt. Kandidátusi értekezésében a fluoronok analitikai alkalmazásával foglalkozott. Az 50-es évek végétől az Analitikai Kémiai Tanszéken megalapozta a radiokémia és a radioanalitika művelését. Nevéhez fűződik az izotóplaboratórium létrehozása és a Radiokémiai Tanszék, illetve a radiokémiai ágazat megalapítása. A 60-as évek közepétől nyugdíjba vonulásáig szilárdtest- és félvezető-fizikával foglalkozott. A kutatások eredményeiből számos doktori disszertáció és közlemény született. Vendég professzorként oktatott a drezdai és a leningrádi egyetemen. 1958 és 1962 között országgyűlési képviselő. 1964-től 1982-ig a TIT országos elnökség tagja, az 1965–1986-os években a TIT Veszprém megyei elnöke, 1986-tól tiszteletbeli elnöke. 1957-től Veszprém Városi Tanács, 1966-tól Hazafias Népfront Veszprém Megyei Elnökségének tagja. 1955-ben a Szocialista Munkáért Érdemérem, 1963-ban a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója, 1968-ban a TIT Bugát Pál-emlékérem arany fokozata, 1969-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1972-ben Veszprém Városért Érdemérem, 1973-ban Veszprém Megyéért Érdemérem, 1978-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát, l997-ben Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata arany Emlékérem és a Pro Universitate Vesprimiensis ezüstérem kitüntetést kapta. Publikációi hazai és nemzetközi folyóiratokban, közleménykötetekben jelentek meg. Több szabadalom társszerzője.

1967. február 27.

50 éve halt meg RÉVÉSZ Imre (Pápa, 1889. jún. 30. – Budapest, 1967. febr. 27.) ref. püspök, egyháztörténész, tanár. 1935-től az MTA-nak levelező, 1946-tól rendes tagja. 1907-ben Kassán a Premontrei Főgimnáziumban érettségizett, majd Kolozsvárott és Franciaországban folytatott teológiai tanulmányokat. 1916-ban Kolozsvárott bölcsészdoktorátust szerzett, 1912 és 1920 között ugyanott tanított. 1920-tól Debrecenben lelkész, 1930-tól egyetemi tanár. Az 1938–1949-es években a Tiszántúli Ref. Egyházkerület püspöke. Az egyházi iskolák államosítása után mondott le. Debrecenben szerkesztette a Hit és Élet c. folyóiratot, társszerkesztője a Református Szemlének. Irányította a reformátusok Új Énekeskönyvének megjelentetését. 1944-ben tevékeny részt vállalt az Ideiglenes Nemzetgyűlés (amelynek 1944. december 16-án tagjává választották) megalakítását előkészítő munkákban. Történetírói munkássága során a protestáns egyháztörténet, a magyar társadalom- és művelődéstörténet számos kérdésével foglalkozott. 

 

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok