Évfordulók 2017-ben

Tartalomjegyzék

 

Június

 

1867. június 1.

150 éve született CSERESNYÉS József (Veszprém, 1867. jún. 1. – Veszprém, 1944. júl. 28.) orvos. Veszprémben tanult, de a középiskola utolsó osztályait Sopronban végezte, ott is érettségizett. Egyetemi tanulmányokat Bécsben, Berlinben és Budapesten folytatott. 1893-ban hazakerült szülővárosába, a városi kórház másodorvosa és a MÁV orvosa volt. 1904-től az új Gyermekmenhely igazgató főorvosa. 1922-ben egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. A szaklapokban gyermekgyógyászattal kapcsolatos írásai jelentek meg. Elnöke volt a megyei orvosszövetségnek és főgondnoka a ref. egyházkerületnek. A veszprémi Alsóvárosi temetőben, családi kriptában nyugszik.

2007. június 1.

10 éve halt meg CZIKÉLI László (Bukarest, 1934. július 31. – Budapest, 2007. június 1.) színművész. 1961-ben a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. 1961–1968-as években a Marosvásárhelyi Székely Színház, 1968-tól 1976-ig a Nagyváradi Szigligeti Színház, 1976-tól 1987-ig a Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1987 és 1994 között a Veszprémi Petőfi Színház, majd a debreceni és a nyíregyházi színházak tagja. F. Sz.: Richárd (Jókai M.:A kőszívű ember fiai); Író (Sütő A.: Anyám könnyű álmot ígér); Bábjátékos (Illyés Gy.: Dupla vagy semmi); Viktor (Miller, A., A.: Alku); Miloszlavszki (Bulgakov, M.:Iván, a rettentő), Ágoston (Lőrinczi L); Szerető, (Maróti L.: Giordano Bruno); Edek (Mrozek, S.: Tangó); Feri bácsi (Kálmán  I.:Csárdáskirálynő). Filmen: Ítélet; 80 huszár; Soha, sehol, senkinek; Honfoglalás. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1992. június 2.

25 éve halt meg GYŐRFFY Endre, Győrfi (Hajmáskér, 1920. márc. 30. – Balatonföldvár, 1992. jún. 2.) vízilabdázó. 1953-ban a budapesti műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. 1953 és 1963 között az Iparterv, majd az Országos Tervhivatal munkatársa. 1963-tól a Somogy Megyei Beruházási Vállalat igazgatója. 1983-ban nyugdíjazták. 1945 és 1949 között a MAFC úszója, vízilabdázója. Olimpiai második helyezett, főiskolai világbajnok, 1948–1949-ben nyolcszoros válogatott.

1997. június 2.

20 éve halt meg PATONAI Ferenc (Tapolca, 1925. március 29. – Sümeg, 1997. június 2.) fazekasmester. Présing Árpád fia, a kályhás és fazekas mesterséget apjától tanulta. A család az 1. világháború idején költözött Sümegről Tapolcára. 1942-ben szabadult, 1943-ban kapott iparigazolványt. Több helyen is dolgozott, 1947-ben Sümegen megtelepedett. A kályhásmesterséget aktívan 1978-ig, a fazekasságot 1981-ig folytatta, amikor nyugdíjba vonult, de fazekasként, hobbyból haláláig dolgozott. A Népművészet mestere kitüntető címet 1979-ben kapta. Sümegen 1979-ben megvásárolta a Rákóczi u. 16. sz. alatti, Vízvári-féle fazekas-házat, ahol 1981-ben megnyitotta a Fazekas Múzeumot. Sírja a sümegi temetőben található.

1992. június 3.

25 éve hunyt el GÖTZ László (Tapolca–Halastó-puszta, 1934. jún. 19. – Sankt Pölten [Ausztria], 1992. jún. 3.) orvos, történész. Édesapja a veszprémi püspökség uradalmi intézője. 1940-ben Sümegre költöztek, ott végezte az általános- és középiskolát. Az orvostudományi egyetemet Pécsett kezdte, ötödéves hallgatóként 1956 után Ausztriába távozott és az egyetemet ott fejezte be. Bécsben belgyógyász diplomát, lakó- és munkahelyén, St. Pöltenben bőrgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. A hatvanas évek középétől foglalkozott a magyarság ázsiai évezredeivel és őshazájával. Archeológiai és nyelvészeti kutatásainak megalapozása érdekében a bécsi egyetem bölcsészkarán több féléves régészeti és őstörténeti stúdiumot hallgatott. Jó kapcsolatot létesített a hazai történészekkel, munkásságára László Gyula hatása volt erőteljes.

1997. június 4.

20 éve halt meg JANKOVITS Kálmán (Lázi, 1923. április 24. – Pápa, 1997. június 4.) tanár. Szülei földművesek voltak. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Kisbéren és Budapesten végezte. 1948-ban Mosonmagyaróváron szerzett mezőgazdász oklevelet. Közben 1944-ben katona, majd a Szovjetunióban hadifogoly volt. Az 1948–1952-es években az Ácsi Cukorgyár tisztviselője. 1954-ben tanári képesítést szerzett és 1959-ig Székesfehérvárott középiskolai tanárként dolgozott. 1959 után a Pápai Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanár, 1965-től igazgató-helyettes, 1971 és 1983 között igazgató. Az iskolát 160 férőhelyes kollégiummal és tornateremmel bővíttette. Az ötvenes évektől mezőgazdasági szaktanfolyamokat szervezett, pápai iskolaigazgatóként jó kapcsolatokat teremtett a környék mezőgazdasági termelőszövetkezeteivel. Új szakokat szervezett, olyanokat, amelyek az adott időszakban a legjobban segítették a térség agrárfejlődését. Kiváló szervező és irányító munkáját több szakmai és más kitüntetéssel ismerték el.

1917. június 6.

100 éve halt meg GLÁZER Sándor Iván, Glazer (Tapolca, 1861. júl. 11. – Balatonfüred., 1917. jún. 6.) gyógyszerész, községbíró. Nagyapja és apja a tapolcai Oroszlán Patika tulajdonosai voltak. 1886-ban már Glázer Sándor a patika tulajdonosa. A család tagjai mindenkor aktívan részt vettek a közügyek intézésében. Sándor három választási ciklusban, 1895 és 1903 között községbíró. Nevéhez fűződik a Tapolcai Polgári Leányiskola, valamint a Villamos-művek létrehozása, kezdeményezte a környék fásítását, a község csatornázását és a vadvizek lecsapolását. Jelentős szerepet vállalt a kórház megépítésében és munkájának megszervezésében. A város egyik utcája viseli nevét. Emlékét 1990-től a volt gyógyszertára falán kedves hangulatú tábla, Mayer István tapolcai születésű szobrász alkotása őrzi

1917. június 6.

100 éve született RÉVAI József (Devecser, 1917. jún. 6. – Kaposvár, 1993. okt. 5.) r. k. plébános, esperes. Apja: Révai Sándor földműves. Nagykanizsán érettségizett, Bécsben a Pazmaneum növendékeként szerzett diplomát és doktori címet, ahol 1941. július 13-án szentelték pappá. 1941-től káplán Káptalantótiban, hitoktató Balatonfüreden, 1942 után alkántor Veszprémben. Közben a Veszprémi Hírlap főszerkesztője, majd 1943-tól az Egyházmegyei Nyomda és Könyvkereskedés igazgatója. 1947-től KERMA papírárugyár ügyvezető igazgatója. 1950 és 1979 között Somogyszentpálon plébános. 1965-től kerületi esperes, 1969-től tb kanonok, 1975-től segesdi főesperes. 1979-ben Marcaliba helyezték plébánosnak, ahol 1982-ben címzetes címzetes préposti címet kapott. Somogyszentpálon a műemlék jellegű templomot tataroztatta, majd 1964 és 1970 között, a veszprémi Vándor Ferenc építészmérnök segítségével felújíttatta.

1817. június 7.

200 éve született FÖRDŐS Lajos (Gyönk, 1817. jún. 7. – Kecskemét, 1884. máj. 5.) ref. esperes. Fördős Dávid mezőlaki származású ref. lelkész fia. Szülőhelyén és Pápán tanult. 1847-ben kunszentmiklósi, 1856-tól kecskeméti lelkész. 1866-tól alesperes, 1869 után főesperes.

1842. június 8.

175 éve hunyt el DÓCZY Terézia (Mihályfa, 1778. jan. 31. – Sümeg, 1842. jún. 8.) költő. Apjának Somogy megyében voltak birtokai, ott ismerkedett meg Horváth Ádám íróval. A 18. század utolsó évtizedében ment feleségül a Kálócfapusztán (Zala megye) birtokos Farkas Lajoshoz, ennek halála után testvéréhez, Sándorhoz. 1813-ban második férje is meghalt, később a harmadik Farkas testvér, László vette feleségül. 1832-ben harmadszor is megözvegyült. Az 1810-es években tagja az akkor Petrikeresztúron lakó Horváth Ádám által szervezett Göcseji Helikon nevű írói körnek. Dóczi Terézia ez időben írt versei elsősorban özvegységének bánatát írják le. Műveit Horváth Ádám kéziratai őrizték meg, azokat Péterffy Ida adta ki. (Horváth Ádám levelezése “... poétriáival...” Zalaegerszeg, 1973.)

1867. június 8.

150 évvel ezelőtt, 1867. június 8-án koronázta meg Erzsébet királynét Simor János esztergomi bíboros érsek, hercegprímás és RANOLDER János (Pécs, 1806. máj. 16. – Csopak, 1875. szept. 12) r. k. püspök, tanár, író, könyvtáros. A veszprémi egyházmegye püspökévé 1849. november 10-én nevezték ki, 1850. január 7-én szentelték fel. Valóságos titkos tanácsos, pápai trónálló. A koronázási szertartás emlékére Erzsébet királyné a veszprémi egyházmegyének ajándékozta a koronázási palást másolatát és a koronázáskor használt díszruhát.

1997. június 8.

20 éve halt meg KÁRPI Kálmán (Veszprém, 1920. szeptember 24. – Veszprém, 1997. június 8.) szakszervezeti titkár, városi tanácselnök. Az elemi és a polgári iskolát Veszprémben végezte, majd Budapesten vállalt munkát, ott érettségizett. 1950 és 1990 között, 40 évig Veszprémben a Vasas Szakszervezet függetlenített titkára. Közben 1956–1957-ben (a legnehezebb időszakban), fél évre elvállalta Veszprémben a tanácselnöki teendőket. Sírja a veszprémi Dózsavárosi temetőben van.

1867. június 10.

150 éve született BŐHM Henrik (Várpalota, 1867. jún. 10. – Budapest, 1936. okt. 23.) építész. Szülei: Bőhm Lipót, Hirschler Leonóra.  Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott és Budapesten végezte, építészi oklevelet is a fővárosi műegyetemen szerzett. Európai tanulmányút után Budapesten dolgozott, középületeket és bérpalotákat tervezett.

1992. június 10.

25 éve hunyt el BOGNÁR Zoltán (Párizs, 1924. nov. 28. – Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár. 1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Vörösberényben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagyméretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihany templomalapítás), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A Veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi úti temetőben nyugszik.

1917. június 11.

100 éve halt meg BOKOR József (Kadarkút, 1843. jún. 19. – Budapest, 1917. jún. 11.) tanár, író. Csurgón és Pápán tanult, majd Pesten teológiát hallgatott. A Sárospataki Ref. Kollégium tanára volt 1868 és 1885 között. 1896-tól az Országos Közoktatási Tanács tanácsosa, 1901-ben megalapította a Magyar Filozófiai Társaságot, amelynek elnöke is volt. Szerkesztette a Pallas Nagy Lexikonát, valamint több helyi és országos folyóiratot.

1967. június 12.

50 éve halt meg HERNÁDI Mihály, 1936-ig Herzsenyák (Babócsa, 1904. júl. 3. – Balatonfüred, 1967. jún. 12.) orvos, bakteorológus, virológus. 1932-ben a szegedi tudományegyetemen általános orvosi oklevelet szerzett. Az 1928–1932-es években az egyetem Közegészségügyi Intézetének gyakornoka, 1933–1936-ban tanársegéde. 1936–1937-ben Szegeden városi orvos és tisztiorvos, 1937–1938-ban Debrecenben városi orvos és rendőrorvos, 1938 és 1945 között Kassán tisztiorvos és rendőrorvos, a kassai cserkészkerület ellenőrző tisztje. A II. világháborúban tartalékos orvos főhadnagyként szolgált. Mint az elvonult kassai hadtest visszamaradó részlegének vezető orvosa 108 zsidó foglyot menekített ki a téglagyárból 1944 decemberében és a szabad ég alól a helyőrségi kórházba vitte őket. Emiatt három napig a Gestapon vallatták, szerencsére nem tudtak rábizonyítani semmit. Később a GPU is elvitte 3–4 napra. A világháború után, 1945-ben Borsod–Gömör vármegyében vármegyei, 1945–1946-ban Hódmezővásárhelyen városi, Szabolcs vármegyében vármegyei, 1946–1947-ben Somogy vármegyében vármegyei tiszti főorvos. 1947–1949-ben a Népjóléti Minisztérium közegészségügyi főfelügyelője, majd rendelkezési állományba (B-lista) helyezték. 1949 és 1967 között Csetény körzeti orvosa (Szápár, Jásd, Csőszpuszta, Tés), egyidejűleg 1954-ig Dudar bányaorvosa. A TIT Veszprém Megyei Elnökségének, a Magyar Vöröskereszt Országos Választmányának tagja. Higiénével, bakterológiával, epidemiológiával, szerológiával foglalkozott. Cikkei az Orvosi Hetilapban és a Népegészségügyben jelentek meg. Kiváló sportoló és sportszervező volt. A 10 000 méteres síkfutásban országos bajnok. Éveken át alelnöke a Magyar Atlétikai Szövetségnek és a Magyar Birkózó Szövetség Déli Kerületének. A Kassai Atlétikai Club ügyvezető elnöke. Sportköri elnök Csetényben. A Zirci járás egyik sportszervezője.

1942. június 13.

75 éve született PAÁL István (Szeged, 1942. jún. 13. – Győr, 1998. febr. 15.) rendező. 1965-ben a szegedi tudományegyetemen szerzett tanári diplomát magyar, 1968-ban népművelés szakon. 1961-től 1974-ig az Egyetemi Színpad tagja, 1965-től művészeti vezetője is. 1967 és 1974 között a kaposvári és a szegedi színházaknál különféle munkakörökben dolgozott. 1977-től 1985-ig a Szolnoki Szigligeti Színházban először rendező, majd főrendező. 1985-től a Veszprémi Petőfi Színház rendezője, 1990-ben Győrbe távozott. Kedvelte a formai újításokat, vonzódott a modern, az abszurd szerzőkhöz. Díszletek tervezésével is foglalkozott. 1980-ban Jászai Mari-díjat kapott.

1997. június 13.

20 éve halt meg PFITZNER György (Makó, 1929. március 31. – Veszprém, 1997. július 13.) tanár. Középiskolába szülővárosában járt. 1949-ben a Magyar Középiskolai Tanárképző Intézetben tanári alapvizsgát tett. A budapesti tudományegyetemen 1953-ban magyar–angol, 1964-ben filozófia szakos tanári, 1966-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A MLEE-en 1959-ben szemináriumvezetői, 1960-ban filozófiai szakosító bizonyítványt kapott. 1952-től középiskolai tanár Sümegen, 1958–1960-ban a Veszprém Megyei Tanács művelődési osztályán középiskolai főelőadó. 1960-tól a VVE-en tanársegéd, 1978-tól tanszékvezető, 1979-től egyetemi adjunktus. 1980–1982-ben az MSZMP Veszprém Megyei Oktatási Igazgatóságán filozófia szakos tanár, 1987-ig (nyugdíjazásig) tanszékvezető. Írt verseket és elbeszéléseket, amelyek a megyei lapban jelentek meg. Az ötvenes években Sümegen tagja volt az ott működő irodalmai körnek, szépirodalmi alkotásokkal megyei pályázatokon vett részt. A hatvanas-hetvenes években számos filozófiai, munkásmozgalom-történeti és pedagógia-módszertani közleménye, tanulmánya jelent meg szakmai folyóiratokban és évkönyvekben. Irodalmi és filozófiai témákban rendszeresen tartott előadásokat. 1972-ben Veszprém Megyéért kitüntetés ezüst fokozatát kapta.

2007. június 13.

10 éve halt meg PUNGOR Ernő (Vasszécsény, 1923. október 30. – Budapest, 2007. június 13. ) kémikus. A kémiai tudományok kandidátusa (1952), doktora (1956), az MTA levelező tagja (1967), rendes tagja (1976). 1943-ban a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1948-ban a budapesti tudományegyetemen oklevelet, 1949-ben egyetemi doktori címet kapott. 1948-tól 1951-ig tanársegéd, 1951–1953-ban adjunktus, 1953 és 1962 között docens, az 1962–1970-es években tanszékvezető egyetemi tanár az ELTE szervetlen és analitikai kémia tanszékén. 1968 és 1970 között rektor-helyettes, 1970-től 1990-ig tanszékvezető a VVE-en. Az 1972–1981-es években dékán a BME Vegyészmérnöki Karán. 1990-től 1994-ig az OMFB elnöke, tárca nélküli miniszter. 1994-től a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Intézet főigazgatója. Számos hazai és nemzetközi tudományos testület és társaság, tudományos akadémia kitüntetettje és tiszteletbeli tagja, több külföldi és hazai egyetem díszdoktora, kitüntetettje. Több mint ezer tudományos közleménye jelent meg. Tagja vagy elnöke volt több magyar és külföldi szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának. Néhány magyar kitüntetése: 1964 Than Károly-emlékérem. 1969 MTESZ Nagydíj. 1969 Veszprém Város Fejlesztéséért Érdemérem. 1976 Schulek-emlékérem. 1976 és 1979 Kiváló Feltaláló arany. 1988 MTA Aranyérme. 1992 BME Emlékérme. 1992 BME Díszdoktora. 1993 BME Professor Emeritus. 1993 Vasszécsény Díszpolgára. 1994 Vas Megyéért. 1998 Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal. 1999 VE Díszdoktora. 1999 Magyar Örökség Díj. 1999 Miskolci Egyetem Díszdoktora.

1917. június 19.

100 éve halt meg MATKOVICH Tivadar, szentgyörgyi (Mezőszentgyörgy, 1853. júl. 4. – Veszprém, 1917. jún. 19.) jogász, politikus, szerkesztő. 1877-ben jogi doktori, 1879-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1882-től ügyvéd Veszprémben, 1891–1892-ben irányította a Veszprémi Hírlapot, amelybe vezércikkeket és tárcákat írt. 1897-ben alapította és szerkesztette a Veszprémvármegye, később a Veszprémvármegyei Lapok c. hetilapot, amelynek nagyobb részét maga írta. 1901 után szerkesztette az Iparosok Lapját. 1884-től 1896-ig Függetlenségi Párt programjával az enyingi választókerület országgyűlési képviselője. Írt elbeszéléseket is; veszprémi történeteket tartalmaz a Senior álnéven kiadott Nagyapó meséi c. kötete. Ő írta „Az amerikai vőlegény” című operettszöveget Mátrai László karnagy számára, de az, Mátrai közbejött halála miatt, s mivel befejezetlen maradt, nem kerülhetett színpadra.

1992. június 21.

25 éve halt meg LOKSA Imre (Budapest, 1923. ápr. 24. – Budapest, 1992. jún. 21.) tanár, biológus. Általános és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, a Pázmány Péter Tudományegyetem biológia–földrajz szakán szerzett diplomát. 1946-ban került az egyetem állattani tanszékére, ahol 46 évig tevékenykedett. Közben 6 évig volt a már Eötvös Loránd Tudományegyetem állatrendszertani és ökológiai tanszékének vezetője. A biológus tanárok és szakbiológusok oktatása és nevelése mellett széles körű tudományos tevékenységet fejtett ki. Taxonómusként számos állatcsoport (Arachnoidea, Diplopoda, Chilopoda, Isopoda, Collembola, továbbá más alacsonyabb rendű ízeltlábúak) kutatásával foglalkozott. Úttörő szerepet játszott a hazai faunisztikai és cönológiai kutatásokban, de részt vett az MTA- UNESCO szervezésében főleg trópusokon folytatott talajzoológiai kutatásokban is. Lelkes természetvédőként szorgalmasan vizsgálta a hazai nemzeti parkok, bioszféra rezervátumok és természetvédelmi területek állatvilágát. Rendszeres hazai és Délkelet-európai kutatásai alapján írta meg nemzetközi körökben is elismert, fő művének számító Die Bodenzoologischen Verhältnisse der Flaumeichen–Buschwälde Südostmitteleuropas c., a karsztbokor-erdőkkel foglalkozó monográfiáját, melyben bőséges teret szentelt a Balaton-felvidék karsztbokor-erdeinek is. Szakírói tevékenységét számos egyetemi tankönyv-, jegyzet és egyéb részlet mellett mintegy 100 tudományos dolgozat fémjelzi. Kiemelkedő jelentőségűek a Bakony hegység területén végzett vizsgálatai. A Bakony természeti képe c. tudományos programba hivatalosan 1963-ban kapcsolódott be.

1992. június 21.

25 éve halt meg SZAKOS Gyula (Sótony, 1916. aug. 10. – Székesfehérvár, 1992. jún. 21.) r. k. püspök, tanfelügyelő. Iskoláit Kőszegen és Szombathelyen végezte. Fiatalon egyházkerületi tanfelügyelő, majd püspöki titkár. Zalaerdődön, majd Sárváron plébános. Innen nevezte ki II. János Pál pápa székesfehérvári püspökké. E tisztséget 1991 szeptemberéig töltötte be, ekkor nyugdíjba vonult. Többször írt egyházi lapokban és a Magyar Nemzetben. Nevéhez fűződik Zalaerdőd templomának freskósorozata, és a község (akkor még Nyavalád volt a neve) Urbáriuma latin záradékának fordítása. Püspök korában is gyakran látogatta zalaerdődi híveit. A székesfehérvári temetőben nyugszik.

1892. június 22.

125 éve halt meg PADOS János (Dunaföldvár, 1820. jún. 21. – Nemestördemic, 1892. jún. 22.) r. k. lelkész, orvos, író. Székesfehérvárott teológiát végzett és pappá szentelték. Részt vett a szabadságharcban, majd hat év várbörtönre ítélték. Szabadulása, 1853 után végezte el az orvosi egyetemet. Zsámbékon plébános, 1872-ben visszavonult egyházi hivatalától és tanulmányútra indult, hogy megismerkedjen Európa nevezetesebb orvosi intézményeivel. Hazatérése után nemestördemici birtokán telepedett le, itt folytatott irodalmi tevékenységet, papként és orvosként segítette a falu lakóinak életét, létrehozta a szegényházat (ma óvoda). Irodalmi, filozófiai, egyházi, gyógyászati cikkei és útleírásai jelentek meg. Macchiavelli és Montesquieu műveit fordította magyar nyelvre. A badacsonytördemici temetőben van síremléke.

1917. június 22.

100 éve halt meg KOLMÁR József (Magyaród, 1820. ápr. 3. – Pozsony, 1917. jún. 22.) tanár, író, újságíró. 1838-tól a Pápai Ref. Kollégiumban tanult, egyik megalapítója a később híressé vált Képzőtársaságnak. 1843–1844-ben Pozsonyban, egy ideig Petőfivel együtt az Országgyűlési Tudósításokat másolta, majd Batthyány Lajos írnoka. Újságíróként és szerkesztőként a Pesti Divatnál, az Életképeknél és az Országgyűlési Naplónál tevékenykedett. 1848-ban Kossuth Hírlapja, 1849-ben a Közlöny korrektora és belső munkatársa. A szabadságharc bukása után Noszlopy Gáspár szabadcsapatában fegyverrel is harcolt. 1849 októberétől 1854-ig Pápán tanított. 1853-ban katolizált, a következő évtől a Bajai R. K. Gimnázium tanára. Számos verset, tanulmányt és regényfordítást hagyott hátra.

1817. június 29.

200 éve született és 125 éve hunyt el HALÁSZ Péter (Mohács, 1817. jún. 29. – Veszprém, 1892. ápr.) tanító. A gimnáziumot szülővárosában, a tanítóképzőt 1835-ben Pécsett végezte, majd Zircen segédtanító. 1837-ben Tihanyban megválasztották kántortanítónak, egyben a községi jegyzői teendőket is ellátta. 1851-től negyven évig Veszprémben tanított. Írt imákat és énekeket. Pályájáról és munkájáról visszaemlékezéseket közölt a Pedagógiai Szemle 1883. évi számában. 

 

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok