Évfordulók 2017-ben

 

Július

 

1967. július 1.

50 éve kezdték meg a Veszprém megyei Földhivatal felállítását

1917. július 2.

100 éve született ÓDOR Pál (Mencshely, 1917. júl. 2. – Pécsely, 2012. ápr. 20.) jegyző, főkönyvelő. Apja: Ódor Pál körjegyző. 1936-ban a soproni Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett. 1940-ben a Szombathelyi Községi Közigazgatási Tanfolyamon, 1962-ben a Pénzügyminisztérium Számviteli Képesítőjén végzett. 1936–1938-ban a Mencshelyi Körjegyzőségen jegyzőgyakornok. Az 1941–1945-ös években Pécselyen segédjegyző, 1945–1947-ben Dörgicsén, Pécselyen körjegyző. 1947 és 1950 között politikailag megbízhatatlanként állásából felmentették. Az 1952–1958-as években tanácstitkár Balatonszőlősön. 1959-től 1973-ig a Pécselyi Rákóczi Tsz főkönyvelője. 1973 és 1977 között a balatonfüredi Jókai Tsz-ben belsőellenőr. Az 1970–1977-es években a veszprémi Járási Ellenőrző Bizottság tagja. Munka- és lakóhelyén a lakossággal jó kapcsolatot alakított ki és támogatta a közigazgatás munkáját. 1974-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1976-ban Veszprém Megyéért arany kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 

2007. július 3.

10 éve halt meg HOGYOR József (Zalaerdőd, 1936. április 1. - Veszprém, 2007. július 3.) író. 1952-ben a Sárvári Erdészképzőben, 1955-ben a Móri Aranykalászos Mesterképzőben, 1962-ben a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán végzett. 1952 és 1954 között erdész Veszprémben, az Erdőgazdasági Egyesülésnél. Az 1955-1957-es években főmezőgazdász a dióskáli Ságvári Tsz-nél. 1957-től 1959-ig mezőgazdasági főfelügyelő a Pápai Járási Tanács mezőgazdasági osztályán. 1959 és 1969 között mezőgazdasági kormánybiztos a Földművelésügyi Minisztériumban. 1970-től szépíró-művész, újságíró, író. A Művészeti Alap, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja. Mintegy félszáz közéleti társadalmi tisztséget töltött be. A Független Magyar Írók Szövetségének vezetőségi tagja, a Hazafiak Pártjának országos főtitkára volt. Közel hatszáz író-olvasó találkozót tartott Budapesten, vidéki nagyvárosokban és külföldön. 1989-ben Pannon Műhely Művész Szalon néven irodalmi társaságot alapított, amelyet haláláig életben tartott bakonybéli házukban. 1989-ben a Szalon jelképével díszített domborművű emléklapot készített, mellyel jeles irodalmárokat jutalmazott. Különböző folyóiratokban mintegy 150 novellája jelent meg. Rendszeresen jelennek meg cikkei a SVD=Societas Verbi Divini = Isteni Ige Társasága felkérésére külföldi hittérítő munkákról. Pár tucat rádiójátékát és könyvkritikáit is közölték.

1817. július 6.

200 éve hunyt el GINDL Ágoston József (Tapolca, 1756 – Iharosberény, 1817. júl. 6.) pálos szerzetes. Tapolcai családi háttere ismeretlen. 17 éves korában lépett a Pálos Rendbe, 1774. november 30-án, Pesten tett fogadalmat. A filozófiát Nagyszombatban, a teológiát Budán tanulta. Szerpappá 1777. október 12-én szentelték. A pálos rend 1786 évi feloszlatása Székesfehérvárott érte, ahol 1785–1787-ben a gimnázium tanára. Ezután Budán és Pozsonyban élt. Innen a veszprémi egyházmegyébe, az Inkey-családhoz került házi káplánnak. Itt halt meg 61 éves korában. Több színművet írt és fordított, ezeket a pesti színpadokon adták elő.

1942. július 6.

75 éve született SZABADVÁRI Miklós (Szeged, 1942. júl. 6. – Tapolca, 2011. jan. 14.) középiskolai tanár, igazgató. Apja: Szabadvári József végrehajtó. Felesége Regős Ilona középiskolai tanár. Szegeden 1960-ban a József Attila Tanítóképzőben, 1965-ben a József Attila Tudományegyetem matematika–fizika szakán szerzett oklevelet. Az 1969–1972-es években Tapolcán a Batsányi János Gimnázium és Szakképző Iskolában tanár, 1972-től 1980-ig igazgatóhelyettes, 1980 és 1992 között igazgató, 1992-től tanár. Munkáját 1973-ban Miniszteri Dicséret, 1977-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1978-ban Ifjúságért Érdemérem, 1986-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatával ismerték el.

1997. július 6.

20 éve halt meg TÓTH László (Csákberény, 1912. április 12. – Veszprém, 1997. július 6.) r. k. segédpüspök. Apja: Tóth Kálmán csendőr-tiszthelyettes. A középiskolába Zalaegerszegen és Veszprémben járt. A teológiát Veszprémben végezte, ahol 1935-ben szentelték pappá. Gelsén és Alsópáhokon káplán, majd Veszprémben karkáplán. 1941 után a Veszprémi Angolkisasszonyok iskolájában hitoktató, majd hittanár, 1948–1959 között plébános az általa szervezett Regina Mundi plébánián. 1949-től püspöki tanácsos, 1952 után szentszéki bíró. 1959–1973 között plébános Nyirádon, majd három évig az ajkai Jézus Szíve plébánián. 1974-ben kerületi esperes, egy évvel később hahóti apát. 1976-tól bajai c. püspök, veszprémi segédpüspök. 1980-tól ismét a veszprémi Regina Mundi plébánosa, 1987-től nyugdíjas. Elkészíttette Veszprémben az Angolkisasszonyok templomának új oltárát és padjait. Püspöki jelmondata: Corde aperto manibusque extensis. (Nyitott szívvel és kitárt karokkal.) A veszprémi Szent Margit-templom kriptájában temették.

1842. július 7.

175 éve született KLEIN Mór (Miskolc, 1842. júl. 7. – Nagybecskerek, 1915. márc. 29.) rabbi. Prágában tanult, ahol 1863-ban bölcsészdoktorrá avatták és megszerezte a rabbi-oklevelet is. 1895-ben Miskolcon, később Ungváron dolgozott. 1876 és 1880 között Pápán (Kiss Arnolddal együtt) rabbi, majd Nagybecskereken főrabbi. A zsidó hittudományok jeles művelője, 1880-tól 1915-ig a rabbiképző vezérlőbizottságának tagja. Harmincnál több önálló kötete különböző városokban (Pápán is), számos tanulmánya és cikke magyar zsidó folyóiratokban jelent meg. Magyarra fordította Majmuni: A tévelygők útmutatója (Pápa, 1878–1880.) c. munkáját, amelyet az MTA támogatott.

1867. július 9.

150 éve halt meg PRÉPOST István (Pápa, 1821. aug. 21. – Pest, 1867. júl. 9.) újságíró, szerkesztő. Szegény szülők gyermekeként először a Pápai Református Főiskolán tanult, majd a Keszthelyi Georgikonban gazdasági szakismereteket szerzett, később Székesfehérvárott nevelő. Az 1848-as szabadságharcban először a honvédség számára toborzó munkát végzett, amiért őrmesteri rangot kapott. A megalakuló Hadügyminisztériumban fogalmazóként dolgozott. Világos után Pápán bujdosott, majd Mihályházán, később Csigi-pusztán és Győrben tanított. 1858–1859-ben a Győri Közlöny munkatársa, de írásait közölte a Napkelet és a Délibáb is. 1860. július 1-jén indította a Debreceni Közlönyt, amelytől 1862-ben kellett megválnia. Több vállalkozásba is belekezdett, amelyek megbuktak. Debrecenből Pozsonyba ment, ahol jogot tanult és bírói vizsgát tett. Egészsége megromlott, kórházi kezelésre szorult, adományokból tartotta el magát. Publicisztikai írásait és verseit az említett folyóiratok közölték.

1942. július 10.

75 éve született MÁTIS Lívia (Budapest, 1942. júl. 10. – Budapest, 2006. ápr. 14.) szerkesztő. Apja: Mátis István ev. lelkész. Édesapja 23 évig Ajkán volt lelkész. Élettársa: Ambrus Lajos író. 1960-ban az Ajkai Állami Általános Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1961-től 1969-ig az OSZK-ban könyvtáros. 1969 és 1992 között a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1993–1994-ben a Világszövetség főszerkesztő helyettese. 1994–1995-ben Magyar Televízió, Panoráma c. műsorának szerkesztője. 1995-től a Kortárs Könyvkiadó ügyvezető igazgatója. 1997-től a Magyar Szemle rovatvezetője. 2007-ben posztumusz Sziveri-díjat kapott.

1917. július 11.

100 éve született RÁCZ János (Bodajk, 1917. júl. 11. – Pilisborosjenő, 1999. okt. 6.) tanár, szakszervezeti vezető. Szegény parasztszülők gyermeke. A harmincas években a Nagykőrösi Ref. Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Először az Ormánságban, 1939-től Nagybocskón (Máramaros megye) tanított. 1945-ben, a demokratikus hadsereg tagjaként először Hajmáskérre, majd Pápára került. Leszerelve egy évig Enyingen tanított. 1946 őszén a Veszprémi Állami Polgári Fiúiskolába nevezték ki tanárnak, és megválasztották a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkárának. Szervezője és tanára volt a Veszprémi Népi Kollégiumnak. 1948-tól Budapesten a Pedagógus Szakszervezet titkára, később főtitkára. Dolgozott a SZOT központi apparátusában, 1978-ban fővárosi szakmunkásképző iskola igazgatójaként vonult nyugalomba.

1942. július 11.

75 éve hunyt el NÉMETH Gábor (Pápa, 1864 – Zalaegerszeg, 1942. júl. 11.) kályhásmester. Iskoláit szülővárosában végezte, ott szerzett szakképesítést is Hemmer kályhásmesternél. Ausztriában is dolgozott, 1884-ben Zalaegerszegen telepedett le. 1889-ben nyitotta meg kályhás és fazekasműhelyét. Üzeme folyamatosan bővült, a fazekas termékekről áttért a kályhacsempe és az ornamentális épületkerámia gyártására. Termékeivel a millenniumi és más bemutatókon számos aranyérmet és oklevelet nyert. A két háború közötti években a gyár Zalaegerszeg egyik legjelentősebb üzeme volt. Művészi kivitelű kandallókat és épületkerámiákat is készített. Üzemének különlegessége a kerek, esztergált kályha volt. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete c. művében külön részt szentelt munkásságának. Későbbi jogutódja a Zalakerámia kályhagyári gyáregysége. Sírja a zalaegerszegi új Köztemetőben van.

1867. július 12.

150 éve született KAÁN Károly (Nagykanizsa, 1867. júl. 12. – Budapest, 1940. jan. 28.) erdészeti szakíró, természetvédő. Az MTA levelező tagja. Alap és középiskoláit szülővárosában végezte. 1888-ban a selmecbányai erdészeti főiskolán szerzett oklevelet. 1889-ben Besztercebányán állami erdész, 1907-ben erdőmester. Hazai és külföldi tanulmányok után erdőkincstári szolgálatba lépett. 1908-tól a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol a kincstári erdők ügyeivel foglalkozott. 1919-ben helyettes államtitkár és kormánybiztos, majd c. államtitkár. Kezdeményező szerepe volt az Alföld fásításának megindításában. Igen termékeny szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Főként az erdők okszerű ápolásával, természetes felújítással, az erdőgazdaságok szociális vonatkozásaival foglalkozott az Erdészeti Lapokban megjelent számos írásában. Alapító tagja és elnöke volt az Országos Természetvédelmi Tanácsnak, és az Országos Erdészeti Egyesületnek. Csodálója volt a Szent György-hegy szépségének, természeti ritkaságainak. A hegyen lévő turistaház falán tábla őrzi emlékét.

1942. július 13

75 éve született MACSKÁSSY Kati, Verebély Tiborné (Budapest, 1942. júl. 13. – Budapest, 2008. márc. 7.) filmrendező. Apja: Macskássy Gyula rajzfilmrendező. Férje: Verebély Tibor orvos. 1971-ben a Színház és Filmművészeti Főiskolán végzett. 1971- től a Pannónia Filmstúdióban kifestő, rajzoló, vágó és public relation titkár. 1971-ben a Balázs Béla Stúdióban készítette első filmjét gyermekek rajzaiból, szövegeiből. Később szociológiai, pszichológiai és politikai animációs, dokumentumfilmeket, mesefilmeket, tv-sorozatokat, ismeretterjesztő, dokumentum- és reklámfilmeket készít. Sok időt töltött Szigligeten. Díjai: 1975 Arany Meteor díj. 1984 Balázs Béla-díj. 1989 Gyermekekért Díj. 1990 Érdemes Művész. 1999 Teherán Gyermekfesztivál díja. 2000 Fellini-díj; Kamera Hungária fesztivál díja.

2016. július 16.

20 éve halt meg TENCZER Károly (Székesfehérvár, 1921. május 2. – Várpalota, 1997. július 16.) művelődésiház-igazgató. Tanulmányait szülővárosában végezte. 1941-től vasúti főtisztként a MÁV-nál dolgozott. 1950-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben elítélték, a márianosztrai börtönből csak 1956-ban szabadult. Ezt követően az Inotai Erőműben ügyintéző, 1970 és 1981 között a Béke Művelődési Ház igazgatója. Elkötelezett lokálpatrióta, a Városszépítő és Védő Egyesület vezetőségének tagja volt. Munkásságáért több kitüntetést kapott, 1993-ban Várpalota díszpolgárává választották.

2007. július 17.

10 éve halt meg VARGA Zoltán (Külsővat, 1936. november 20. – Veszprém, 2007. július 17.) agrármérnök, agrárközgazdász, címzetes egyetemi docens, bankigazgató. 1956-ban a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. A keszthelyi Georgikon Agrártudományi Főiskolán 1960-ban mérnöki oklevelet, 1971-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1975-ben a MLEE-en Veszprémben politikai gazdaságtan szakosítón végzett. Az 1960–1964-es években főagronómus, 1964-től 1987-ig elnök a Veszprémi Dózsa Tsz-ben. 1987 és 1996 között az Agrobank Veszprém megyei területi igazgatója. 1996 után nyugdíjas. 1972-től címzetes egyetemi docens a Pannon Agrártudományi Egyetem Üzemtani Tanszékén, Keszthelyen. 1962-től vett részt Veszprém város közéletében: 1990-ig a városi tanács tagja, 1990-től 1998-ig a városi önkormányzat gazdasági bizottságában választott gazdasági szakértő, 1998-tól 2006-ig városi önkormányzati képviselő. 1976-tól a MAE Veszprém megyei szervezetének külügyekért felelő alelnöke, a VEAB több munkabizottságának (környezetjogi, agrár-gazdasági, növénytani) a megalakulástól volt tagja. Kezdeményezte a 2. világháborúban elhunyt 274 veszprémi polgár emlékművének a Komakút téren történő felállítását. Közel 30 hónapot töltött külföldön különféle tanulmányutak keretében. Több tucat publikációja jelent meg. Díjak és kitüntetések: 1967, 1970 Veszprém Megyéért Érdemérem arany; 1975 Veszprém Városért Érdemérem arany; 1977 Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa kitüntetése; 1979 Munka Érdemrend ezüst; 1982 MTESZ-díj; 1984 Kiváló Társadalmi Munkáért; 2007 Pro Urbe (Veszprém). A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik.

1992. július 20.

25 éve hunyt el SURÁNYI Olga (Budapest, 1913. márc. 15. – Budapest, 1992. júl. 20.) megyei tiszti főorvos, az ország első női tiszti főorvosa. Az orvostudományok kandidátusa (1953).1931-ben a Budapesti Zsidó Gimnáziumban érettségizett. 1938. október 26-án, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kapott általános orvosi diplomát. 1942-ben bőr- és nemi betegségek szakképesítést szerzett. 1938. október és 1939. december között Pécsett, a Belgyógyászati Klinikán, 1940. januártól 1949-ig a Bőrklinikán dolgozott. 1949–1950-ben Veszprém vármegye tiszti főorvosa. Budapesten 1951-től 1956. február 28-ig az Egészségügyi Minisztériumban szervezéssel foglalkozott, 1958. január 1-jétől, 1973. március 31-ig a XIII. kerületi, Gyöngyösi úti Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet szakorvosa, majd nyugdíjasként részfoglalkozású szakorvosi munkát vállalt a Fővárosi Tanács Róbert Károly Körúti Kórház–Rendelőintézet Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézetben. 1991. augusztus 9-től a Zsidó Hitközségek Szövetsége Amerikai Úti Szeretetkórházában élt.

2007. július 21.

10 éve halt meg CSEH-SZOMBATHY László (Budapest, 1925. június 8. – Budapest, 2007. július 21.) szociológus, egyetemi tanár, tudományos kutató. A szociológiai tudományok kandidátusa (1974), doktora (1982). 1993-tól az MTA levelező tagja, 2001-től rendes tagja. Apja: Cseh-Szombathy László orvos, államtitkár. 1950-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. 1950-ben középiskolai tanár a fővárosban. 1957-től főelőadó, 1962-től osztályvezető, 1970 után főosztályvezető helyettes a KSH-ban. 1975-től osztályvezető, 1982 és 1989 között igazgató az MTA Szociológiai Intézeténél. 1983-tól 1995-ig az ELTE Szociológiai Intézetének egyetemi tanára, 1988–1989-ben a Bécsi Tudományegyetemen vendég-professzor. Támogatta a demográfia akadémiai intézményesülését, ennek eredményeként jött létre az MTA Társadalomkutató Központjában a Népesedéstudományi Kutatócsoport, melynek mindvégig szakmai mentora volt. Szabadidejét évtizedekig Révfülöpön töltötte, 1982-től tiszteletbeli presbiter Pápán. Az MTA Szociológiai Bizottság Demográfiai Bizottsága tagja, a Szociológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke, a Magyar Szemle szerkesztőbizottságának tagja. Rendszeresen publikált főleg szociológiai szakmai folyóiratokban. Félszáznál több szaktanulmánya, értekezése jelent meg. Díjak:1994 Széchenyi Díj. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal.

1917. július 23.

100 éve született SZABÓ Antal (Felsőiszkáz, 1917. júl. 23. – Ajka, 2008. szept. 3.) földműves. Apja: Szabó Antal földműves. Nyugdíjba vonulásáig földműves. 1984 és 1997 között a Nagy László Emlékház „mindenese” Iszkázon. Jelentős szerepe volt a költő életútjának, költészetének megismertetésében és népszerűsítésében. Kiváló Dolgozó, Kiváló Vöröskeresztes Munkáért, Kiváló Véradó kitüntetések tulajdonosa.

1917. július 26.

100 éve született PÉCHY László (Csökmő, 1917. júl. 26. – Budapest, 1998. nov. 17.) egyetemi tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudomány kandidátusa (1966). 1939-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vegyészmérnöki, 1966-ban a VVE-en műszaki egyetemi doktori címet szerzett: Pályáját egyetemi oktatóként kezdte, majd a Shell Kőolajfinomító Rt. csepeli telephelyén dolgozott. Rövidesen a paraffingyár vezetőjévé nevezték ki. 1950-ben vádemelés nélkül internálták Recskre. A kőfejtéssel töltött három év után folytathatta csak szakmai munkáját. Először a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál dolgozott, 1954-ben került Veszprémbe. A VVE Ásványolaj- és Szénfeldolgozó Iparok Tanszékére Varga József akadémikus, a tanszék alapítója hívta meg. Majd a Varga-tanítvány Retezár Árpád tanszékvezető nyugdíjba vonulása után, 1960-ban nevezték ki az Ásványolaj és Széntechnológia Tanszék vezetőjévé. 1971-től 1977-ig az egyetem rektorhelyettese volt. Az 1960–1970-es években a magyar kőolaj- és petrolkémiai üzemekben munkába álló vegyészmérnökök döntő többsége a Péchy-tanszékről került ki. Megindította a kőolaj-ipari mérnöktovábbképző, valamint a petrolkémiai és a környezetvédelmi szakmérnöki tanfolyamokat. Elnöke volt a MKE Oktatási Bizottságának. Tagja volt a Kőolaj és Földgáz, valamint a Hungarian Journal of Industrial Chemistry szerkesztőbizottságának. Kutatási területe a kenőolajok kutatása, reológiai tulajdonságokat javító detrergens-diszpergens hatású metakrilát-adalékok előállítása, vizsgálata. Számos közleménye jelent meg, több szabadalom társszerzője. A Munka Érdemrend, az Oktatásügy Kiváló Feltalálója, a Segner Díj arany fokozata, a Than Károly-emlékérem kitüntetéseket kapta.

1967. július 26.

50 éve hunyt el POGÁNY Ödön (Devecser, 1886. febr. 3. – Budapest, 1967. júl. 26.) orvos. Fül-orr-gégész, az orvostudományok kandidátusa. Oklevelet a budapesti egyetemen szerzett, ahol a fül-orr-gégeklinikán gyakornok is volt. A második világháború végéig budapesti kórházakban dolgozott, közben a Tanácsköztársaság idején tanúsított baloldali magatartása miatt megfosztották állásától. 1947 után az utó-neurológia szakrendelés elindítója megszervezője és vezetője volt. 

1997. július 28.

20 éve hunyt el ANDROSITS István (Kaposvár, 1906. március 31. – Kaposvár, 1997. július 28.) r. k. plébános, tanár.A gimnáziumot szülőhelyén járta, a teológiát a Pázmáneum növendékeként Bécsben hallgatta. Veszprémben szentelték pappá 1929. június 23-án, doktorrá avatták 1930-ban. 1929-től házi káplán Ausztriában, 1930-tól káplán Dégen. 1931-től a filozófia tanára és szemináriumi felügyelő Veszprémben. 1935 és 1944 között adminisztrátor Fűzfőgyártelepen és Herenden, közben két évig tábori lelkész. 1946 júliusától a Dávid Árvaház igazgatója és hittanár, 1948-tól 1952-ig püspöki tanácsos, kisszemináriumi igazgató Veszprémben. 1955-től plébánoshelyettes Lajoskomáromban, majd Toponáron, 1958-tól Öreglakon. 1969-től 1979-ig, nyugállományba vonulásáig Kaposvárott teljesített szolgálatot. Fűzfőgyártelepen 1935-ben megszervezte a plébániát, Balatonfűzfőn 1937–1938-ban megépíttette a templomot. 1942-ben Vilonyán megszervezte a tanítói állást, és új iskolát építtetett tanítói lakással. Herenden a háború következtében megsérült templom és a plébániaház, Veszprémben a Davidikum és a Kisszeminárium épületének helyreállítását szervezte meg. Kaposvár temetőjében nyugszik. 

2007. július 28.

10 éve halt meg VIDOSA Károly (Balatongyörök, 1944. augusztus 10. – Tapolca, 2007. július 28.) politikus, vállalkozó. Édesapja mozdonyvezető volt. 1962-ben a Budapesti Vasútgépészeti Technikumban gépésztechnikus, 1975-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1977 és 1980 között a Budapesti Politikai Főiskolán, valamint a Moszkvai Társadalomtudományi Akadémián politológus végzettséget, 1985-ben politikatudományok egyetemi doktora címet kapott. 1962–1963-ban a Budapesti MÁV Déli Fűtőházában motorszerelő. Az 1963–1967-es években a tapolcai ÉDÁSZ-nál üzemtechnikus. 1967 és 1976 között a KISZ Tapolcai Járási és Veszprém Megyei Bizottságának munkatársa. 1980-tól 1984-ig a MSZMP Tapolcai Városi Bizottságának első tiktára. 1989-ben MSZMP Oktatási Igazgatóságának, majd a Politikai Tanulmányok Intézetének igazgatója, Veszprémben. 1989–1990-ben Tapolcán az ISOLYTH termékmenedzsere. 1991 után nyugdíjas. Munkásságáért a Veszprém Megyéért arany fokozata, valamint a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozta kitüntetéseket kapta. A tapolcai Új temetőben nyugszik.

 

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok