Évfordulók 2017-ben

 

Augusztus

 

1717. augusztus 1.

300 éve született HASCHKE Konstantin (Neisse, 1717. aug. 1. – Heinrichau [Lengyelország], 1778. aug. 29.) apát. Zirci és heinrichaui apát 1763 és 1778 között. Már a megválasztása évében, és később több alkalommal is járt Zircen. Első látogatásakor felszentelte a temető templomát, az un. kistemplomot. Visszaváltotta az apátságnak Akli-pusztát, Eplényben települést és majort létesített. 1763-ban rendi kezelésbe vette a mezőföldi pusztát. Működésének időszakában az apátság szerzetesei látták el a közeli települések lelki gondozását. Megindult a noviciátus és a teológiai oktatás. Mindezek már az önállósulás jelei. Az apátságban többségbe jutottak a magyar szerzetesek. Szorgalmazták, hogy magyar származású legyen a perjel, így az apát Pap Károlyt nevezte ki. A kívülről is támogatott változások miatt nőtt a feszültség és a vita a magyar és a német ajkú szerzetesek között.

1892. augusztus 1.

125 éve született KEREKES József (Ősi, 1892. aug. 1. – Székesfehérvár, 1938. febr. 7.) festőművész. Az Iparművészeti Főiskolán tanult. A hadifogságból hazatérve 1920-ban Székesfehérvárott telepedett le. Arcképeket és naturalista tájképeket festett. 1929-ben Székesfehérvárott gyűjteményes kiállítást rendezett balatoni és firenzei tájképeiből. Székesfehérvárott, a r. k. temetőben nyugszik.

1942. augusztus 1.

75 éve született HOLLÓ Miklós (Táplánszentkereszt, 1942. aug. 1. – Veszprém, 2004. dec. 4.) tanár, közigazgatási tisztviselő. 1960-ban a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett. 1965-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika–fizika–ének szakán, 1974-ben a budapesti tudományegyetemen a pedagógia, 1978-ban vezetőképző szakon szerzett oklevelet. 1960–1961-ben betanított tekercselő a Budapesti Villamosgép- és Kábelgyárban. Az 1965–1970-es években tanár Ják községben, 1970-től 1973-ig Zircen. 1973–1974-ben pedagógus–közgazdász a Veszprém Megyei Pályaválasztási Intézetben. 1974 és 1984 között az I. Sz. Általános Iskola igazgatója, 1984-től 1988-ig Balatonalmádiban a Városi Tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője,. 1988–1990-ben a Veszprém Megyei Tanács művelődési osztályán osztályvezető-helyettes, majd mb. osztályvezető. 1990 és 1996 között a Veszprém Megyei Önkormányzat művelődési osztályának vezetője. 1996-tól nyugdíjas. 1965-től 1970-ig Jákon a Hazafias Népfront titkára, művelődésiotthon-vezető, énekkar–zenekar vezetője. 1975-től 1985-ig Balatonalmádiban tanácstag, végrehajtó bizottsági tag. 1979-ben és 1985-ben Kiváló Munkáért, 1989-ben a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetéseket kapta. Szociografikus írásai jelentek meg a Megyei Pedagógiai Intézet kiadványaiban, elemzése a megye közművelődéséről az Új Horizontban, a közoktatásról az Átmenet a rendszerváltás időszakában c. (Veszprém, 1995.) tanulmánykötetben.

1867. augusztus 4.

150 éve, 1867. augusztus 4-én jelent meg az első veszprémi újság a Veszprém

1942. augusztus 4.

75 éve hunyt el SZIGETHY Ödön Jenő (Pécs, 1869. szept. 7. – Pécs, 1942. aug. 4.) tanító, szerkesztő. Baján járt középiskolába és tanítóképzőbe. 1893-ban került a Tapolcai Római Katolikus Elemi Iskolához, amelynek később, 1920-ig igazgatója. A földművelési miniszter 1920-ban háziipari felügyelőnek, 1926-ban főfelügyelőnek nevezte ki. 1904 és 1919 között felelős szerkesztője a Tapolczai Lapoknak, ahol rendszeresen publikált is. Közben alelnöke volt a Tapolcai Gazdaköröknek, szerkesztette annak évkönyveit. Fontos szerepet vállalt filoxéra elleni küzdelemben. Jelentős helytörténeti munkásságot fejtett ki. Kísérletet tett Tapolca történetének megírására. Megírta és publikálta Zala vármegye földrajzát. Színvonalas írásaival jelentős hatást gyakorolt a polgárosodó kisváros közéletére. Szervezte a tűzoltók munkáját, vezette a település könyvtárát. 1938-ban költözött vissza Pécsre, ott halt meg.

1942. augusztus 4.

75 éve, 1942. aug. 4-én Vida Andor gépmester és Vida Zoltán szedő a református egyház támogatásával nyomdát alapított Veszprében. A nyomda 1942. augusztus 4. – 1949. dec. 29. között működött

1967. augusztus 4.

50 éve halt meg PÁHÁNY János (Budapest, 1889. jan. 12. – Pápa, 1967. aug. 4.) kántortanító. Az alap és középiskola elvégzése után, 1907-ben a Budai Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Még abban az évben elfoglalta munkahelyét Adásztevelen a ref. elemi iskolában. Itt tanított 1919-ig, amikor elnyerte a dákai ref. iskola tanítói állását, 1926-ban igazgatói kinevezést kapott. Nyugdíjba mentéig, 1948 közepéig volt a falu mindenese. Pályafutása alatt fejlődött az elemi iskola 8 osztályos általános iskolává és 1944-ben lett teljessé a 8 osztály, amikor 90 gyermeket tanított egyedül a községben. Kiváló tanítói munkássága elismeréseként a Pápai Ref. Egyházmegye kuratóriumának tagjává és a Vármegyei Tanítóegyesület alelnökévé választották. Bemutató tanításokat tartott a Pápai Tanítóképző hallgatóinak. Már Adásztevelen énekkart alakított és ezt tette Dákán is. A dákai énekkar hamarosan ismertté vált a környéken. Jó kapcsolata volt a községben élő Batthyány Ilona grófnővel, aki anyagiakkal is támogatta népművelői munkáját. 1926-ban cigányzenekar alakult, az 1920-as években, majd 1938-ban gazdasági iskolát, ezüstkalászos tanfolyamot szervezett. Elnöke az általa szervezett Gazdakörnek, a Hitelszövetkezetnek és a levente egyesületnek. Vezetője az olvasókörnek, az ifjúsági szervezetnek és a tűzoltó egyesületnek. Pályafutása utolsó évében a 48-as forradalom centenáriumán ösztönzésére a falu ifjúsága több mint 200 hársfát telepített a főutcán. Nyugdíjazása után Pápára költözött.

2007. augusztus 5.

10 éve halt meg UJHIDY Aurél (Kecskemét, 1927. november 5. – Veszprém, 2007. augusztus 5.) vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1968). 1946-ban a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1951-ben a BME-en vegyészmérnöki oklevelet, 1960-ban a VVE-en műszaki egyetemi doktori címet szerzett. Az 1951–1954-es években csoportvezető a MÁFKI Szerves Analitikai Csoportban, 1954 és 1965 között adjunktus, helyettes tanszékvezető a VVE szerves kémiai tanszékén, 1966-tól 1990-ig tudományos osztályvezető az MTA MÜKKI Vegyipari Műveletek Osztályán, Veszprémben. Az 1962–1970-es években az MKE Filmreaktoros Szakcsoport vezetője. Számos tudományos és szakmai testület tagja, elnökségi tagja. Kutatási területe: vegyi- és rokon ipari technológiák fejlesztéséhez szükséges hő- és anyagtranszport-összefüggések megállapítása, reaktortechnikai fejlesztések, rotációs filmeljárás. Publikációinak száma 160, társszerzője 44 magyar és 35 külföldi bejelentésű szabadalomnak. 1976-ban a Munka Érdemrend ezüst, 1981-ben Kiváló Feltaláló ezüst, 1982-ben és 1983-ban a Kiváló Feltaláló arany fokozata kitüntetést kapta. A káptalanfüredi Boldogasszony-kápolnában nyugszik.

1867. augusztus 9.

150 éve született KISS Arisztid István (Pápa, 1867. aug. 9. – Andocs, 1913. ápr. 6.) ferences szerzetes. Gimnáziumba Pápán járt, a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát Esztergomban és Pozsonyban hallgatta. 1884-ben lépett a ferencesek közé, 1890-ben szentelték pappá. Működését 1890-ben, Veszprémben kezdte, majd Székesfehérvárott hitszónok és hitoktató. Egy ideig a Szentföldön, misszióban dolgozott. Írásai a Veszprém és a Veszprémi Közlöny c. újságokban jelentek meg. Sorozatban közölte a Veszprémi Ferences-rendi zárda történetét.

1942. augusztus 13.

75 éve született HORVÁTH Balázs (Budapest, 1942. aug. 13. – Veszprém, 2006. júl. 2.) ügyvéd, politikus. 1960-ban a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban a budapesti tudományegyetem jogi karán szerzett oklevelet. 1966-tól Veszprémben ügyvédjelölt, 1968-tól ügyvéd. 1988-tól Veszprémben alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, 1991–1992-ben az MDF országos ügyvezető alelnöke, később az Országos Választmány tagja, több alkalommal a veszprémi szervezet elnöke. 2004-ben kizárták a pártból, csatlakozott a Lakitelek-munkacsoporthoz, amelynek tagjai novemberben megalakították a Nemzeti Fórum Egyesületet. 1989 nyarán a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások résztvevője, 1990-ben az Antall-kormány belügyminisztere, 1991 és 1993 között tárca nélküli miniszter. Belügyminisztersége idején dolgozta ki munkatársaival az önkormányzati törvényeket, a rendőrségi törvény tervezetét. 1990 és 1994 között, és 1998-tól 2006-ig a Magyar Demokrata Fórum, 2006-ban a FIDESZ–Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője a veszprémi 6. számú választókerületben. 2002 és 2006 között a Veszprém Megyei Önkormányzati Közgyűlésben először független, majd a FIDESZ-frakció tagja. Ügyvédként elsősorban a gondatlan cselekményekkel, azon belül is a közlekedési bűncselekményekkel foglalkozott. 1988-tól az Országos Ügyvédi Tanács, 1996-tól az Országos Ügyvédi Kamara elnökségének, és számos civil szervezetnek (Magyar Lovas Szövetség, Magyar Jogász Egylet, Magyar Vitorlás Szövetség stb.) tagja. Közéleti érdeklődésének tárgya elsősorban a terület- és régiófejlesztés, kiemelten a kistérségek szerepe volt. Számos újságcikke, beszédei, előadásai jelentek meg különböző lapokban: Magyar Jog (közlekedési szabálysértések), Rege, Aréna, Esszék, Belügyi Szemle (A jövő Belügyminisztériuma). 2007-ben (posztumusz) Veszprém Város Díszpolgára, 2010-ben Veszprém Megye Közgyűlésétől Veszprém megye tiszteletbeli polgára címet kapott. Balatonalmádi (Vörösberény) temetőjében nyugszik.

2007. augusztus 14.

10 éve halt meg MARKÓJA László, írói álnevei: Szentmárki László és Bakonyi Zarándok (Nemesrádó, 1924. április 17. - Székesfehérvár, 2007. augusztus 14.) r. k. lelkipásztor. Szülei: Markója Ferenc kántortanító, Stigmond Mária tanítónő. Veszprémben, 1942-ben a Piarista Gimnáziumban, 1948-ban a Hittudományi Főiskolán végzett. Pappá szentelték Nagykanizsán, 1948. március 14-én. Káplán 1948-ban Vízváron, 1949-ben Szentbalázson, 1950-től Veszprémben. 1956-tól plébános Zalacsányban. 1959-től templomigazgató Pápán a ferenceseknél, 1961-től plébános Vöröstón, 1973-tól Kislődön. 1973 és 1983 között szentszéki bíró, 1983-tól c. esperes. 1987-ben létrehozta plébániáján (Kislődön) a Rőthy Mihály egyházi gyűjteményt. 2007-ben Kislőd Díszpolgára címet kapta. Kislőd község temetőjében nyugszik.  M.:Daniel Bar Jakob 30 pergamenje. Bibliai novellák. Kislőd, 1996. – Itáliai mozaik. (v.) Nagykanizsa, 1997. – Aranyhíd az Adrián. (v.). New Brunswick, 1998. – Dalt dúdolva várok a halálra. (v.) Budapest, 2000. – Margaréta. Budapest 2000. –Adatok a veszprémi egyházmegye tizenegy évszázados Mária tiszteletének történetéből. (850–1951) (Kézirat. A Magyar Kurir 1951–1952-ben folytatásokban közölte.) Külföldi utazásairól írásos és képes naplói vannak meg kéziratban:

1942. augusztus 15.

75 éve halt meg SÜMEGI TÓTH Tivadar (Sümeg, 1910. nov. 19. – Sümeg, 1942. aug. 15.) költő. Középiskola tanulmányok után sok mindennel próbálkozott, sokáig Budapesten volt tisztviselő. Hányatott sorsáról népies ízű, fanyar hangulatú versei tanúskodnak. A Magyar Élet és a Kelet Népe közölte költeményeit. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5–6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. A felsorolt művei ezek közé tartoznak, amelyeket a vele foglalkozó lexikonok (tévesen) önálló kötetként tartanak számon. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban (Szerk. és bev.: EGERSZEGI Ferenc.) Sümegen utca viseli nevét, a Cseh László utcában lévő szülőházán tábla őrzi emlékét. A sümegi Városi temetőben nyugszik.

1967. augusztus 15.

50 éve hunyt el SZLABEY Dezső (Szeghalom, 1882. okt. 6. – Veszprém, 1967. aug. 15.) r. k. lelkész, árvaház-igazgató. Apja: Szlabey István kereskedő. A gimnáziumot Veszprémben végezte. Az itteni szeminárium növendékeként 1905. június 26-án szentelték pappá. 1905-től Szentbékkállán, majd Veszprémben káplán. 1914-től székesegyházi sekrestyeigazgató és az Egyházmegyei Nyomda igazgatója. 1917 és 1946 között a Veszprémi Davidikum igazgatója, 1920 és 1948 között zsinati bíró. 1942-ben pápai kamarás címet kapott. A Dávid Árvaház államosításakor nyugalomba vonult. Munkatársa és segédszerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. Irányította és támogatta a piarista Mária-kongregáció és a diákszövetség munkáját.

1997. augusztus 15.

20 éve halt meg HARMATH Jenő, 1934-ig Huvelka Jenő (Tab, 1919. október 2. – Veszprém, 1997. augusztus 15.) megyei tanácselnök, egyetemi főtitkár. Apja: Huvelka János földműves. Kaposvárott négy polgárit végzett, később közigazgatási tanfolyamon jegyzői oklevelet, 1959-ben a jogi egyetemen felsőfokú diplomát szerzett. Barcson kezdett dolgozni, 1946 és 1948 között a Marcali járás jegyzője, majd néhány hónapig Somogy vármegye másodfőjegyzője. 1948-ban került Veszprémbe, ahol először vármegyei alispánként dolgozott, az 1950. évi tanácsválasztások után megyei tanácselnök. 1951 nyarán a beszolgáltatási tervek teljesítésének elmaradása miatt leváltották. Kinevezték a VVE tanulmányi osztálya dékáni, majd rektori hivatala vezetőjének, később az egyetem főtitkárának. Ezt a munkakört (három év kivételével) nyugállományba vonulásáig töltötte be. Közben 1966-tól 1970-ig a MSZMP veszprémi pártiskolájának és MLEE-nek igazgatója. Társadalmi munkában 16 évig a Veszprémi Haladás Sportklub labdarúgó-szakosztályának vezetője, majd elnöke volt. 1983-tól nyugdíjasként Marcali városában gombaszakértőként dolgozott.

1967. augusztus 20.

50 éve hunyt el ZOMBORI-MOLDOVÁN Béla (Munkács [Ukrajna], 1885. ápr. 20. – Balatonfüred, 1967. aug. 20.) festőművész. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán és Nagybányán tanult. Mesterei Székely Bertalan és Ferenczy Károly voltak. Tanulmányutakat tett Belgiumban, Német-, Francia- és Olaszországban. 1909-től a Székesfővárosi Iparrajziskola tanára, 1920-tól 1948-ig igazgatója. Eleinte könyveket illusztrált, később tért át a portréfestésre. Foglalkozott tájképfestéssel és rézkarckészítéssel is. 1913 után szerepelt kiállításokon. Az év egy részét családjával balatonfüredi nyaralójában töltötte. A Balatonról, a Balatonfelvidék tájainak műemlékeiről készültek akvarelljei. Tagja volt Peremartoni Nagy Sándor által, 1926-ban alapított Balatoni Művészkolónia Egyesületnek. Műveiért számos kitüntetést kapott. Több festménye kikerült Angliába és Hollandiába. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.

1992. augusztus 21.

25 éve halt meg VESZELOVSZKY Zoltán (Mezőszentgyörgy, 1918. jan. 26. – Várpalota, 1992. aug. 21.) esztergályos, amatőr természetbúvár. Hajmáskéren kezdett tanulni, középiskolába Veszprémben járt. A Péti Nitrogénműveknél esztergályos, később a Várpalotai Szénbányák Vállalat műszaki előadója. Gyermekkorától szenvedélyes rovar- és lepkegyűjtő, fő kutatási területe a Keleti-Bakony. 1967 után az Inotán működő Bordán István Rovarász Szakkör vezetője. Sok fiatal tanult itt természetszeretetet. Gyűjteményeikből rendszeresen kiállításokat rendeztek. Nevéhez fűződik a Bakonyban korábban nem ismert, ritka fűrészlábú szöcske (Saga pedo) felfedezése. Gyűjteményének egy része a Péti Közösségi Házban látható.

1867. augusztus 22.

150 éve született BEKE József, 1884-ig Beck (Pápa, 1867. aug. 22. – Budapest, 1940. máj. 15.) mérnök, szakíró. Beke Manó öccse. A budapesti műegyetemen 1889-ben kapott oklevelet. A következő években, a fővárosban tanársegédként dolgozott. 1892 után minisztériumi alkalmazottként részt vett a Ferenc József-híd (ma: Szabadság-híd), a Margit-híd és az Erzsébet-híd tervezésében. Több folyami hidunk (pl. a győri Duna-híd) épült a tervei alapján. A vasbeton szerkezetek számítása terén végzett úttörő munkát. Szakirodalmi munkássága jelentős. Tanulmányai a magyar, a német és az amerikai szakfolyóiratokban jelentek meg. A Technika Világa c. összefoglaló munkában a hídépítésről szóló fejezetet írta.

1992. augusztus 25.

25 éve hunyt el CSOKNYAY József (Gérce, 1906. nov. 22. – Győr, 1992. aug. 25.) tanár. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a Sárvári Állami Polgári Iskolában tanult, 1927-ben a Soproni Evangélikus Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1927-től 1935-ig Marcalgergelyi községben az ev. népiskola tanítója. Közben polgári iskolai, 1939-ben középiskolai tanári vizsgát tett. 1940-ben Kolozsváron avatták doktorrá. 1940-től 1943-ig a soproni evangélikus, 1943-tól 1946-ig a Kőszegi Állami Tanítóképző tanára. 1946–1958 között a Pápai Tanítóképző igazgatója. 1958 és 1967 között a Győri Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese. 1967-től 1977-ig, nyugdíjasként a Győr-Sopron Megyei Tanács művelődési osztályán dolgozott. 1952-ben Kiváló Tanár kitüntetést kapott. Sírja Győrben van.

2007. augusztus 25.

10 éve halt meg TAR Tamás József (Kisbér, 1918. október 21. – Veszprém, 2007. augusztus 25.) ref. lelkipásztor. Apja: Tar Tamás gyógykovács. Felesége: Dienes Mária adminisztrátor. 1936-ban a Pápai Ref. Gimnáziumban érettségizett. 1943-ban a Pápai Ref. Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet. 1940-től Nagygyimóton, 1942-től Kőszárhegyen, 1944-től Mezőszentgyörgyön, 1947-től Zalaegerszegen, 1947-től Móron, majd Székesfehérvárott a ref. egyházközségek segédlelkésze. 1948-tól Berhida-Kiskovácsi, 1956–1994 között Zánka ref. egyházközségének lelkésze. 1994-től nyugdíjas. 1970–1994 között a Veszprémi Ref. Egyházmegye számvevője.

2007. augusztus 28

10 éve halt meg FUCHS Antal (Ugod, Huszárokelő-puszta, 1922. július 12. - Kistarcsa, 2007. augusztus 28.) hivatásos vadász, író.Apja: Fuchs Antal fővadász. 1947-ben a Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1942–1943-ban a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1949–1951-ben a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán tanult. (Diplomát nem kapott, mert 1951-ben kizárták.) 1951–1952-ben csillés a Dudari Szénbányáknál. 1952–1954-ben figuráns a budapesti Földalatti Vasútnál. 1954–1956-os években geológus technikus a Budapesti Városmérési Irodán. 1956-tól 1959-ig kerületi vezető vadász a Magasbakonyi Állami Erdőgazdaságban. 1959 és 1979 között a volt Koronauradalmi Vadászterület fővadásza, Gödöllőn és Galgamácsán. Húszéves hivatásos vadásztevékenysége alapján német nyelvű előadássorozat tartott a Német Szövetségi Köztársaságban (Duisburg, Regensburg, Stuttgart, Essen), melyeket saját diafelvételeivel illusztrált. Tevékenységének területei: a Gödöllői Dombvidék szarvas-állományának minőségi feljavítása, vadászat hannoveri vérebbel, a gímszarvas erdei kártételével kapcsolatos megállapítások, a helyes ivararány kialakításának következményei. 1958 után több írása jelent meg a Magyar Vadász és a Nimród c. folyóiratokban. Gödöllőn, a római katolikus temetőben nyugszik.

1992. augusztus 30.

25 éve halt meg BERKES János (Kissomlyó, 1902. febr. 21. – Zalaegerszeg, 1992. aug. 30.) tanító, politikus. Szegényparaszt családból származott. Polgári iskolába járt, 1925-ben, a Pápai Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Bazsiban kezdett dolgozni, majd 1927-től 1930-ig Szentbékállán, két évig Pécsbányatelepen, 1932 és 1949 között Zalaszentbalázson, egy évig Nyirádon, 1950-től 1963-ig Ukkon tanított. Nyugdíjasként Zalaegerszegen élt. 1939 és 1942 között a MÉP-ben, majd az FKgP-ben politizált. 1947-ben a DNP Zala megyei listájáról került a parlamentbe, 1948-ban megfosztották mandátumától. 1954-től 1963-ig Ukkon a Hazafias Népfront titkára. 

 

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok