Évfordulók 2017-ben

Tartalomjegyzék

 

Szeptember

 

1892. szeptember

125 éve kezdődött meg a tanítás a Veszprémi Állami Polgári Fiúiskolában

1917. szeptember 1.

100 éve született CSONGRÁDI József (Apácatorna, 1917. szept. 1. – Ajka, 1996. okt. 1.) molnár, költő. Elemi iskolába Tüskeváron járt, majd Bábolnán lovásztanonc. A polgári iskolát magánúton végezte. Tüskeváron bérelt malomban volt molnár. Már fiatal korától érdekelte a költészet, korán próbálkozott a versírással. Versei a mindennapok aktualitásával foglalkoznak.

1967. szeptember 2.

50 éve halt meg GÖRÖG Ernő (Kiskamond, 1882. ápr. 5. – Aszód, 1967. szept. 2.) ev. lelkész, méhész szakíró. Halléban a teológia mellett bakteriológiát és művészettörténetet hallgatott. Közben tanítói és logopédiai képesítést is szerzett. Mindkettővel szolgált is, nyilvános tanfolyamon dadogókat tanított. 1909 és 1926 között Tésen lelkész. Itt gyümölcsfákat telepített és méhészettel is foglalkozott. A Magyar Méh c. szaklap közölte írásait, 1925–1927-ben kiadta a Méhésznaptárt. Volt lelkész Nagyvelegen is, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknél kijárta, hogy a nagyvelegiek számára egyházi földet parcellázzanak. Az iskolában ingyen tejet osztatott. Egyháztörténeti kutatásokat folytatott. 1926-ban Kapy Béla püspök vele íratta meg a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye történetét. Ebben a munkában az egyházak megbékéléséért szállt síkra. Aszód község temetőjében van sírja.

1892. szeptember 4.

125 éve hunyt el Tamássy József (Veszprém, 1835 – Újpest, 1892. szept. 4.) színész, énekes, rendező. Tanulmányai után pék, molnár, lakatos, asztalos és szabó is volt, de csakhamar felcsapott vándorszínésznek. 1856 októberében Marcaliban, Szőllősi–Szuper társulatában lépett először színpadra. Szélsőséges temperamentuma egész életét végigkísérte, s ezért váltott oly gyakran társulatot is. 1869. okt. 1-jén szerződtette le a Nemzeti Színház, s ott szerepelt 1876-ig. Ekkor a Népszínház tagja lett, egy rövid idő kivételével, 1887-ig. 1881–1883 között vidéken vendégszerepelt. 1887. jún. 16-án, közvetlenül előadás előtt szélhűdés érte. A népszínművekben Blaha Lujza elmaradhatatlan partnere volt. A műfaj hanyatlásával operettszínésszé kellett válnia, s ez, sikerei ellenére, elkedvetlenítette. A későbbiekben kisebb drámai szerepekkel is sikeresen próbálkozott.

1942. szeptember 5.

75 éve hunyt el MÓRICZ Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. júl. 2. – Budapest, 1942. szept. 5.) író, szerkesztő. Több alkalommal is járt Veszprém megyében és a Balaton környékén. A Károlyi-párt 1919. március 9-én tartotta alakuló ülését Veszprémben a Színház épületében, Búza Barna miniszter kíséretében részt vett és felszólalt Móricz Zsigmond is. A 30-as években Németh László vendégeként írta balatonkenesei jegyzeteit. Több alkalommal gyógyíttatta beteg lábát Hévízen. 1927-ben Pápán szerzői estet tartott, a következő esztendőben pedig Sümegen járt.

1817. szeptember 7.

200 éve született AJER Mihály, Ayer [Eredetileg: Pajer Mihály] (Ugod, 1817. szept. 7. – Győr, 1899. dec. 1.) honvéd ezredes. A gimnázium elvégzése után 1835 és 1845 között katonaként szolgált. Később vasúti hivatalnok Pesten. 1848-ban a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál százados, majd az ebből alakult 71. honvédzászlóalj honvédszázadosa. Július 16-ától őrnagy és zászlóaljparancsnok, szeptember 30-ától a komáromi várban alezredes. Kossuth Lajos megbízottjának bújtatásáért 1852 és 1857 között várfogságban volt. A kiegyezés után honvéd őrnagy az új hadseregben. 1873-tól alezredes, 1882-ben ezredesként nyugdíjba ment. 1890-ben Pápán telepedett le, tagja volt a Veszprém Megyei Honvédegyletnek.

1892. szeptember 8.

125 éve született SÁNDOR Imre (Pápa, 1892. szept. 8. – Budapest, 1943. márc. 8.) író, újságíró. A középiskola elvégzése után Budapesten, a Kőbányai Sörgyárban hivatalnok. A Tanácsköztársaság megdöntése után 1920-ban emigrált. Bécsben és Prágában élt, végül Kassán telepedett le. Bécsi, prágai, pozsonyi és kassai lapoknak dolgozott. A bécsi döntés után, 1939-ben hazatért, a Pesti Napló, később a Magyarország reggeli kiadásának munkatársa volt. Újságírói tevékenység mellett elbeszéléseket, színműveket is írt. Lángoló út c. regénye a Tanácsköztársaság idején folytatásokban, 1928-ban Pozsonyban könyvként jelent meg.

1867. szeptember 10.

150 éve született OLÁH János (Papkeszi, 1793 – Nagypécsely, 1867. szept. 10.) ev., ref. lelkész, író. 1817-ben Pápán végezte tanulmányait. 1821-ig Szentgálon, majd 1822-ben Szentantalfán volt lelkész. Több helyen is dolgozott, 1842-től haláláig Pécselyen ev. ref. lelkész. Már fiatal korában munkatársa volt a Tudományos Gyűjteménynek. Itt jelent meg 1834-ben Pécselyről az első ismert leírás. A természettudományokat kedvelte, erre vonatkozó írásai kéziratban maradtak.

2007. szeptember 11.

10 éve halt meg MÜLLER János (Ajka, 1926. január 19. – Tapolca, 2007. szeptember 11.) művelődési-ház igazgató. Az 1940–1945-ös években az Üveggyárban üvegcsiszoló, 1946-tól 1951-ig a Timföldgyár és Alumíniumkohóban villanyszerelő, 1951 és 1987 között a Timföldgyár és Alumíniumkohó Művelődési Háza igazgatója Ajkán. 1964-től 1972-ig a Timföldgyár Horgász Egyesület titkára ill. ügyvezető elnöke. Díjak, kitüntetések: 1963., 1976 Szocialista Kultúráért. 1968 Szakszervezeti Munkáért, ezüst. 1970 Veszprém Megyéért, ezüst. 1975 Veszprém Megyéért, arany. 1984 SZOT Díj.

1967. szeptember 14.

50 éve halt meg UGHY Jenő (Celldömölk, 1922. máj. 15. – Budapest, 1967. szept. 14.) könyvtáros, szociológus. Pápán volt könyvtáros, majd 1963-tól az Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként az olvasáskutatás kérdéseivel foglalkozott. Tudományos módszerekkel hazánkban elsőként vizsgálta a falusi lakosság olvasási szokásait.

1917. szeptember 15.

100 éve halt meg FISCHER Gyula (Kapolcs, 1838. nov. 3. – Tapolca, 1917. szept. 15.) orvos. Középiskolába Nagykanizsán és Sopronban járt, 1862-ben, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. Nagyvázsonyban uradalmi orvosként alkalmazták, 1884-ben Tapolcán telepedett le. 1901 és 1911 között körorvos, előtte és utána a városban magángyakorlatot folytatott. Hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg tudományos közleményei a máj- és lépbetegségekről, a szívbántalmakról és a terhesség problémáiról. Írásai jelentek meg a hazai zsidóság emancipációjának kérdéseiről. Sok közéleti feladatot vállalt, vagyonának jelentős részét közcélokra adta. Sírja a tapolcai zsidótemetőben van.

1992. szeptember 16.

25 éve halt meg DUDÁS István (Pápa, 1924. szept. 17. – Pápa, 1992. szept. 16.) tanár, igazgató. 1949-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben tanítói, 1952-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakán általános iskolai tanári oklevelet szerezett. Tanító 1944-1946-ban a Nemesszalókon, Pápán 1946–1948-ban a Pápai Római Katolikus, 1948-tól 1952-ig az I. Sz. Általános Iskolába. 1952 és 1964 között a pápai Bocsor István Középiskolai Kollégium vezetője, 1964-től 1988-ig a 304. Sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Iskolaépítő és iskolafejlesztő pedagógus volt. Több mint négy évtizedig dolgozott a Pedagógusok Szakszervezetében, tagja volt a városi és a megyei tanácsnak, egyik kezdeményezője a városi uszoda és művelődési ház (színház) építésének. 1988 után nyugállományban élt. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: Kiváló Tanár (1972), Apáczai-díj (1982), Munka Érdemrend Arany Fokozata (1984). A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

2007. szeptember 16.

10 éve halt meg ZÁMBÓ István (Székesfehérvár, 1932. április 6. – Budapest, 2007. szeptember 16.) karmester, zenetanár. Középiskolába a Veszprémi Piarista Gimnáziumba, majd annak utódjába, az Állami Gimnáziumba járt, ahol 1950-ben érettségizett. 1956-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Gárdonyi Zoltán, Ligeti György, Vásárhelyi Zoltán tanítványaként szerzett oklevelet. 1956-tól 1967-ig a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában tanár, igazgatóhelyettes, szakfelügyelő. 1967-től 1981-ig a Veszprémi Városi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója. 1976 és 1992 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen egyetemi docens. Az 1981–1990-es években a Honvéd Együttes vezető karnagya. 1990-től 1995-ig a veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakiskola igazgatója. 1969-től a Zeneművész Szövetség tagja, 1973–1981 az elnökség tagja. 1970-től 1982-ig a Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA) alelnöke. 1976-tól a Művészeti Tanács tagja. 1975-től a Zeneművészeti Szakszervezet Veszprém megyei elnöke. 1956 és 1981 között Veszprém Város Vegyeskarának és Szimfonikus Zenekarának vezető karnagya. A zenekarral és kórussal megalapozta a veszprémi oratóriumkultúrát. 1965-től művészeti vezetőként elindította Veszprémben az országos kamarazenekari fesztiválok sorozatát, amely az évek során 60 magyar mű ősbemutatójával az új magyar zene fórumává vált. Veszprém Város Vegyeskarával 1967-ben bekapcsolódott az Europa Cantat mozgalomba. Műhelyvezető karnagyként együttesével részt vett a namuri, grazi, brémai, majd a veszprémi éneklő heteken, bekapcsolva Veszprémet is az európai dalosok mozgalmába. A Vámosi úti temetőben, díszsírhelyen nyugszik.

1867. szeptember 17.

150 éve született HEVESI Imre (Tihany, 1867. szept. 17.–Kolozsvár, 1921. márc. 21.) orvos. A kolozsvári és a bécsi egyetemen tanult, orvosi oklevelet szerzett. 1893-tól a kolozsvári egyetem sebészeti klinikáján gyakornok, tanársegéd, helyettes tanár, majd adjunktus. 1903-tól az ortopédiai sebészet magántanára, 1910-től nyilvános rendkívüli tanára. Az ortopédiai sebészet kérdéseivel foglalkozott.

1892. szeptember 18.

125 éve halt meg SZUPER Károly (Kiskunhalas, 1821. máj. 28. – Budapest, 1892. szept. 18.) író, színművész. Fekete Gábor társulatában, műkedvelőként lépett színpadra, 1839-ben Szabadkán már szerződtetett színész. 1842–1843-ban Székesfehérvárott és Kecskeméten Petőfi színésztársa. 1848 márciusában, Veszprémben időzött, ismét találkozott az ugyancsak itt tartózkodó Petőfi Sándorral. Ezt is megörökítette kétes hitelű naplójában. A szabadságharcban honvédként harcolt, majd önálló társulatot alapított, amellyel járta az országot, főleg a Dunántúlt. Sok bujdosó honvédszínész nála talált menedéket. Idősebb korában fővárosi színházaknál és az Országos Színészegyesületnél pénztáros.

1842. szeptember 20.

175 éve hunyt el IHÁSZI Imre (Nagydém, 1771 – Sopron, 1842. szept. 20.) drámaíró, műfordító. 1790-től a Soproni Líceum Magyar Társaságának tagja és műkedvelő színész. 1793-tól joghallgató Pesten, később Veszprém megyei birtokán élt. 1809-ben a nemesi felkelés megyei másodkapitánya. 1815-től jelentős szerepet játszott Sopron kultúrájának magyarosításában. Kilenc német drámát fordított, köztük az Ármány és szerelem egyik átdolgozását.

2007. szeptember 22.

10 éve halt meg JAVORNITZKY Ervin (Öskü, 1925. január 5. - Felsőörs, 2007. szeptember 22.) tanár. Édesapja: Javornitzky Ervin. Felesége: Csáti Margit tanítónő. 1946-ban a Soproni Evangélikus Tanítóképzőben, 1956-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet. 1946 és 1980 között tanító, tanár, majd igazgató Öskün. 1980-tól 1985-ig napközis-csoport vezetője Csopakon. Az 1951-1971-es években úttörőcsapat-vezető, a járási úttörő-elnökség körzeti kulturális felelőse. 1956 és 1980 között moziüzem-vezető gépész Öskün. 1948-ban Balatonfüreden Tanítói Szövetkezeti Tanfolyamon vett részt. 1950 és 1980 között Öskün tanácstag. 1946-tól 1976-ig Öskün az általa alapított labdarúgócsapat játékosa, edzője, pénztárosa. 1963-ban kézilabdacsapatot szervezett, körzeti versenyeken szerepeltek. 1959-ben Kiváló Úttörővezető és Kiváló Dolgozó; 1970-ben Veszprém Megyéért arany, 1975-ben ezüst fokozatát és 25 éves tanácsi munkáért kitüntető jelvény; 1985-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapott.

1967. szeptember 26.

50 éve hunyt el NAGY J. Béla (Gyöngyöshalász, 1884. márc. 16. – Veszprém, 1967. szept. 26.) tanár, nyelvész. Az MTA tagja. Magyar–francia szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Középiskolai tanárként dolgozott Körmöcbányán és Székesfehérvárott. Budapesten a Középiskolai Tanárképző Intézetben előadásokat tartott és magyar stílusgyakorlatokat vezetett. 1942-ben ment nyugdíjba, haláláig Veszprémben élt. 1919 és 1939 között szerkesztője a Magyar Pedagógia, társszerkesztője a Magyarosan c. folyóiratoknak. Első írása 18 éves korában jelent meg. Gimnáziumi nyelvkönyveket írt, gondozta a Magyar helyesírás szabályai c. akadémiai kiadványt. Jelentős tevékenységet fejtett ki a nyelvművelés területén, foglalkozott a magyar nyelvművelők munkásságával is, pl. Simonyi Zsigmond tevékenységével. 1929-ben megkapta a Szily-díjat.

1942. szeptember 28.

75 éve született HORVÁTHY György (Szolnok, 1942. szept. 28. – Veszprém, 2010. júl. 15.) középiskolai tanár, újságíró. 1961-ben Jászapátiban, a Mészáros Lőrinc Állami Általános Gimnáziumban érettségizett. 1969-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen középiskolai tanári, 2000-ben a budapesti tudományegyetemen mozgókép és médiakultúra szakirányú szakon szerzett oklevelet. 1968-ban gyakornok, 1971-től munkatárs, 1988-ban rovatvezető, 1989-ben főszerkesztő-helyettes, 1994 után rovatvezető a Napló szerkesztőségében. 1997-től a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetben a regionális médiaoktatási központ vezetője, szerkesztő. 2000-től 2008-ig a Veszprémi Városi Művelődési Központ munkatársa. 1975 és 1994 között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Veszprém megyei titkára, 1987-től Fekete István Irodalmi Társaság elnökségi tagja. A magyar filmtörténet kutatásával, valamint az 1940-es évek magyar irodalom alkotói közül azokkal foglalkozott, akik Veszprém megyéhez kötődnek. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1992. szeptember 29.

25 éve halt meg BÉLAFI Antal (Kislőd, 1925. nov. 26. – Budapest, 1992. szept. 29.) közigazgatási előadó, erdőgazdasági dolgozó. Középiskoláit Veszprémben és Budapesten végezte. Kislődön napszámos, kisbíró és hivatalsegéd. 1943-tól a Devecseri és a Zirci járásokban községi körjegyzőségeknél pénzügyi, adóügyi és közigazgatási munkakörökben dolgozott. Az ötvenes években politikai okokból bebörtönözték. Szabadulása után rakodógép kezelő a Veszprémi Erdőgazdaságnál. 1945-től a FKgP tagja, 1956-ban és 1988 után részt vett a párt újjászervezésében. 1990-től haláláig Veszprém megyei pártlistán országgyűlési képviselő. Torgyán József pártelnökségét elutasító kisgazda frakcióhoz csatlakozott.

1867. Szeptember 30

150 éve született PFEIFFER Ignác (Szentgál, 1867. szept. 30. – Budapest, 1941. szept. 7.) vegyész, tanár. A budapesti műegyetemen tanult, Wartha Vince mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1894-ben a MÁV laboratóriumának vegyésze, később magántanár. 1912 után a kémiai technológia nyilvános rendes tanára. A Tanácsköztársaság után támadták, 1920-ban lemondott a tanári állásáról, átvette az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését. Évekig szerkesztette a Kazán és Gépújságot. Számos tanulmányt írt hazai és külföldi szakfolyóiratokba, amelyek a tüzelőanyagok értékesítésével, a földgáz hasznosításával foglalkoztak. Jelentős eredményeket ért el a kazántápláló vizek lágyításával és a világító gázok előállításával kapcsolatban. A vákuumtechnikai ipar jeles úttörője, az ajkai kripton gyártás egyik megvalósítója. Tevékeny részt vállalt a hazai felekezeti életben, amelynek egyik kimagasló egyénisége volt. Zircen, a Bakonyi Panteonban fehér márvány és bronz portrédombormű (R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása) emléktáblája van.

 

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok