Évfordulók 2017-ben

Évforduló és eseménynaptár

 

1217 – 800 éve

– II. Endre adománylevelében először jelenik meg önálló birtokosként a veszprémi káptalan.

találkozott II. Endre királlyal Veszprémben RÓBERT, Rupert, Rudbert (Lüttich [Belgium?] – 1239. nov. 2.) r. k. püspök. A 13. században élt veszprémi püspökök sorából magasan kiemelkedett. Róbert püspöknek jelentős része lehetett abban, hogy II. Endre fogadalmát teljesítve 1217-ben a Szentföldre sereget vezetett. A király seregével a tenger felé vonulva Veszprémben a püspök vendége volt, aki a hadjárat költségeinek fedezésére átadta egyháza legértékesebb kincseit: köztük Gizella királynénak drága kövekkel kirakott és legtisztább aranyból készült, tizenkét márka súlyú koronáját. A koronát 1217-ig a veszprémi székesegyház kincstárában őrizték.

halt meg TURUL (? – 1217) ispán. Tapolca első név szerint ismert tulajdonosa. 1217 előtt II. Endre király híveként szolgálatai fejében birtokadományként kapta a települést. A mai Szent György-hegy (a középkorban: Hegymagas) környékén a Veszprémi Káptalan rovására hatalmaskodással gyarapította birtokait. Részt vett a király 1217. évben kezdődött keresztes hadjáratában és onnét hazatért.

 

 

1392 – 625 éve

Zsigmond király megerősíti a az ispánság jogkörének a püspökre való átruházását. Maternus püspöknek és utódainak örökös főispáni jogkört adományozott, melyet 1773-ig gyakoroltak.

 

1492 –525 éve

– a budai országgyűlés nádorrá választotta SZAPOLYAI István (? – Pápa, 1499. dec. 23.) nádort. Ő volt Szapolyai Imre testvére, György és I. János apja. 1474 és 1481 között Szilézia kormányzója, 1487-től Szepes vármegye örökös főispánja. 1489-90-ben a Mátyás király által elfoglalt osztrák tartományok kormányzója. Döntő szerepet játszott II. Ulászló királlyá választásában. 1496-ban szétverte Korvin János hadait. Gazdagságát mutatja, hogy 72 vára és uradalma volt. Pápán végrendelkezett.

– oklevelek már említik a Jutasi-utcát

 

1592 – 425 éve

született SZÉCHÉNYI György, gróf (Kisszéchény, 1592 – Pozsony, 1695. febr. 18.) r. k. püspök. Lehet, hogy a középiskola elvégzése után katonáskodott. Nagyszombatban, 1625-ben a bécsi egyetemen tanult, ahol 1631-ben filozófiai doktorátust és teológiai babérkoszorús címet szerzett. 1631-ben, Bécsben szentelték pappá. 1632-ben esztergomi kanonok és a Nagyszombati Szeminárium rektora. 1638-ban a nagyszombati zsinaton vágújhelyi prépostként, 1648-ban választott veszprémi püspökként vett részt. 1644-ben a kancellária vezetője, 1648. április 18-án veszprémi püspökké nevezték ki és csak 1654. szeptember 27-én, Sümegen szentelték fel. 1658-ban a győri püspökségre helyezték át. Kalocsai érsek 1668-tól, esztergomi érsekké 1685-ben, 93 éves korában nevezték ki. 1671-ben tagja volt a protestáns prédikátorok ellen életre hívott pozsonyi vésztörvényszéknek. A Wesselényi összesküvés idején az elítéltek ügyében eredménytelenül járt el a királynál. Hosszú élete során óriási vagyont gyűjtött és ebből bőkezűen adakozott. A veszprémi egyházmegyének kevés jutott, de javíttatta a veszprémi székesegyházat és a sümegi várat. 1649- ben megalapította a sümegi ferences rendházat. 1652-ben, a veszprémi várban megvásárolta Kun Ádám özvegyének házát, ahol iskolát és tanítói lakást alakíttatott ki. Mint veszprémi püspök serege élén részt vett Zrínyi Miklós költő hadjárataiban. A püspökök közül utolsóként harcolt a török ellen. 103 éves korában halt meg. Olaj, vászon arcképe az Ágoston-rendiek brucki (Ausztria) rendházában található. Pozsonyban, a főtemplomba temették.

 

1692 – 325 éve

hunyt el BÁTORKESZI István (Bátorkeszi [Szlovákia], 1640 k. – Nápoly? 1692. november előtt) ref. lelkész, költő. Tanulmányairól annyit tudunk, hogy 1661-ben a Sárospataki Ref. Kollégiumban tanult. Feltehetőleg ott végezte középiskolai tanulmányait is. Itt ismerkedett meg Csúzi Cseh Jakabbal, a későbbi pápai ref. püspökkel. Első munkahelyén a pápai ref. iskolában 1663-tól 1666-ig tanított, 1669 és 1674 között Veszprémben ref. lelkész. 1674. március 5-én a pozsonyi törvényszék a Wesselényi-féle összeesküvés ürügyével, egyik vádlottként őt is először fővesztésre, majd gályarabságra ítélte. Először Berencs (ma Branc) várában raboskodott, majd 1675. március 10. után Nápolyban került gályára. Nemzetközi (főként holland) nyomásra a fogoly lelkészek csoportjával együtt 1676. február 12-én szabadult. A veszprémiek nem töltötték be helyét, több alkalommal is folyamodtak érte, pénzzel is segítették rabságában. Hazatérve, 1678 és 1680 között Veszprémben lehetett lelkipásztor, de helyét 1680-ban már Hodosi Sámuel foglalta el. Más adatok szerint Tihanyban volt lelkipásztor és 1692 novemberében már nem élt. Triesztben, két rabtársával együtt írta a Gályarabságra hurcolt prédikátorok éneke (Cantio Elegans) című hosszabb költeményt, amelynek 26. és 27. versszaka szerint így búcsúzik városától és híveitől: „Vitéz Veszprém vára, magyarok végvára. / Nagyobb részül pedig az Krisztusnak nyájja, / Bátorkeszi István, ki valék pásztora, / Mostan elbúcsúzom tületek én sírva. / Fizesse meg Isten az ti hűségteket, / Sokszor rabságomban küldött pénzeteket, / Nem szolgálok immár többé benneteket, / Írja fel az Isten mennyben neveteket.” A vers teljes szövegét a Szentsei daloskönyv őrizte meg. (42. sorszámú.) Új Kiadása: Szentsei György daloskönyve. Budapest, 1977. – Veszprémben a ref. templom falán (Dózsa György u. 24.) vörös márványtábla, valamint a templom körüli kis park neve őrzi emlékét. A tábla felirata: Az Úrnak 1926-ik esztendejében a magyar gályarab lelkipásztorok kiszabadításának 250-ik évfordulója alkalmával a veszprémi református szent gyülekezet 1674. március 5-étől 1676. február 12-ig gályarabságot szenvedett hitvalló lelkipásztora Bátorkeszi István emlékezetére. „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.” (Máté v: 10) Veszprémben cserkészcsapat viseli nevét

– már céhszervezetben dolgoztak a tímárok és írásos emlékek bizonyítják a lakatos céh létezését

 

1717 – 300 éve

született NIGL József (Győrsziget, 1717 k. – Győr, 1790. jan. 23.) ötvösművész. Győr-szigeti lakos volt. 1758-ban kérte felvételét a város polgárai közé, az ötvös céh 1759-ben fogadta tagjai sorába. Műhelyében öt tanulót (köztük egyetlen fiát) nevelt. Főleg egyházi megrendelésre dolgozott. Több jelentős munkáját azonosították. 1760 táján készítette a veszprémi székesegyház monstranciáját. Az 1750-es évekből Sümegre került egy Bíró Márton püspök címerével díszített kehely és paténa, 1756-ból Gencsapátiba egy kehely paténával. Munkái közül a Pannonhalmi Apátság gyertyatartót és tálcát, a győri Újvárosi Plébánia két kelyhet őriz. Fia Temesvárra vándorolt, ott apja mesterségét folytatta.

született BAUMGARTNER, Johann (Braun Norbert) (Bécs, 1717 k. – Bécs, 1773. szept. 30.) kapucinus szerzetes, festő. Az 1770-es évek elején oltárképeket festett, többek között Máriabesnyő, Mór és Ugod temploma számára is. Pécsett Klimó püspök megrendelésére dolgozott.

 

1742 – 275 éve

született ZSOLNAY Dávid (Jánosháza, 1742. – Veszprém, 1810. aug. 26.) r. k. püspök. Iskoláit Kőszegen és Sopronban járta, filozófiát Nagyszombatban, teológiát Bécsben tanult. Pappá szentelték 1766-ban. 1777-től veszprémi kanonok, a káptalan követe az országgyűlésben, 1801-től nagyprépost, dulmai c. püspök, 1802 után káptalani helynök, 1806-ban tinini püspökké szentelték Veszprémben. 1800-ban alapította a róla elnevezett Davidikum árvaházát, amely közel másfél évszázadon át sok szegény tanulónak adott otthont a továbbtanuláshoz. Támogatta Révai Miklós: Elaboratio grammatica hungarica c. művének megjelenését, kinyomatta Hajas István szentbeszédeit és megküldte az egyházmegye minden papjának. 1788-ban Veszprémben a Szentbenedekhegy déli sarkán, a Vár felé fordított Szent Flórián- szobrot állíttatott. Nagyprépostsága idején a veszprémi kanonokok számát a Szentszék 12 főre emelte, a káptalan nagykáptalan címet kapott, egyik kanonok mindig Veszprém város plébánosa. A veszprémi székesegyházban temették.

 

1767 – 250 éve

halt meg HINGELLER János (Augsburg [Németország], 1712 – Sopronbánfalva, 1767) pálos szerzetes, fafaragó művész. 1733-ban lépett a pálos rendbe, 1738-ban tett fogadalmat. Sajólábodon működött, majd 1752-ben került Tüskevárra. Itt művészi fafaragású templomi berendezések készítésével foglalkozott. 1754–1758-as években Somlóvásárhely temploma számára sekrestyeszekrényt faragott, a kézmosó és a stallum is az ő munkája. Dombormű formájában hasonló témát dolgozott fel a pápai bencés templom padjain. Idegen metszetminták után dolgozott.

épült a Tummler-féle vízvezeték.

– kezdeményezte a csatári búcsújárásokat Hilarion ferences remete. Ebben az évben épül fel a Csatár-hegyi kápolna.

– kevés módosítással felépült REIND Antal (Zirc, 18. század második fele) kőművesmester tervei alapján a kistállyai templom. „Zirci kőművesmester”, így írta alá a kistállyai r.k. templomhoz készített tervét. A konkávkonvex elemekből alakított dinamikus homlokzat és a négyzetesre táguló belső tér a magyarországi barokk emlékanyagban a „legszebb falusi templom” elnevezést érdemli.

– Tummler Henrik felállította a vár vízellátását szolgáló hidraulikus vízvezetékének kútját.

– II. József császár, még trónörökös korában naplójában kifogásolta a Veszprém környéki erdőségek irtását.

 

1792 – 225 éve

koronázta meg Bajzáth József veszprémi püspök Mária Teréziát, I. Ferenc király feleségét.

– kezdte meg a Pósa-ház építését a zirci ciszterci rend.

halt meg ESTERHÁZY Imre, galántai gróf (1726 – 1792) főispán, tábornok. Esterházy János fia, egy huszárezred tulajdonosa. 16 éves korában lépett a huszárok közé, előbb őrnagy, 1749-ben alezredes, 1756-ban ezredes, 1763-ban altábornagy. 1770-ben a lengyel határra küldött sereget vezette, 1772-ben ő szállta meg Lemberget. 1787-ben Veszprém megye főispánja, királyi és császári kamarás, belső titkos tanácsos. Réde község plébániatemplomában van sírja.

Hajas István esperes összeíratta Veszprém város lakóit. 1792-ben Veszprémnek 7338 lakosa volt. Ezek közül 5246 r. kath., 27 görög-keleti, 265 lutheránus, 1700 kálvinista és 160 zsidó vallású.

 

1817 – 200 éve

született KUN Sándor (Gyepes, 1817. – Gyepes, 1906. szept. 3.) földbirtokos, megyei aljegyző, nemzetőr kapitány. 1843 és 1848 között Veszprém vármegyei másodaljegyző, 1847-től első aljegyző. 1848-ban a polányi nemzetőrség kapitány. 1849. június 11-étől a somlóvásárhelyi kerület országgyűlési képviselője. Az 1840-es években több fővárosi lapban, így az Életképekben is publikált. 1848-ban a kormánylapnak, a Közlönynek volt hivatalos tudósítója. Alapító tagja a Veszprémi Nemzeti Kaszinónak. Gyepesen temették.

– készült el a (18131817) Rosos-, a Balassa-Cseresnyés-, és a Kopácsy-kúria.

– készült el Tummler Henrik tervei alapján a Tűztorony. A Tűztorony alapja IV. Béla idejéből származik, akkor őrtoronynak szánták, és egészen a török idők végéig védelmi célokat szolgált. Az 1801-es földrengés után újjáépítették a tornyot, mely 48 méteres magasságával lehetővé tette a tűz állandó figyelését. A biztonság érdekében az akkori polgárok állandó toronyőrt is alkalmaztak, akinek éjjel-nappal vigyáznia kellett a várost. A tűztorony átépítési tervét Tummler Henrik készítette, ennek alapján készült el a mai formája 1811. és 1817. között.

Tummler Henrik meghosszabbította a vízvezetéket a vártól a piactérig, megoldva a belváros egy részének akut vízellátási gondját is. Kisebb javításoktól eltekintve a Tummler-féle vízvezeték több mint 100 évig működött, míg 1896-ban a város kiépítette új vízvezeték- és csatornarendszerét.

– megtörtént az első magyar nyelvű hivatásos színi bemutató Pápán: Balog István „Magyar Szín Jádzó Társasága” előadja a Kővári Sándor c. érzékenyjátékot.

született PROSZT János (1817 – 1883) zongoratanító, zeneszerző. Pápán Mittmayer Józseftől és Stassik Ferenctől, Győrben Richter Antaltól tanult. Segédtanító Feketevárosban, Sümegen és Székesfehérvárott. 1840 és 1849 között a Pápai Zeneegyleti Iskola zongoratanítója, annak megszűnése után Várpalotán kántortanító. Szerzője 1848-ban a Pápai Nemzetőrség indulójának. Várpalotán 30 tagból álló férfikart szervezett. 1859-től Körmenden kántortanító, két év múltán újból Pápára ment, ahol zongorát tanított és városi közgyámként dolgozott.

halt meg TORKOS Jakab ifj. (Pápa? 1749. márc. 28. – Pápa, 1817) ref. püspök. Torkos Jakab (1711–1785) unokaöccse. Csöglei lelkész is volt, Pápán 1785-től 1817-ig szolgált. 1795 és 1813 között a Dunántúli Ref. Egyházkerület püspöke. A Torkos család telkén, 1785-től 1794-ig épült fel a Pápai Ref. Kollégium.

Berkeny János Sámuel tollrajzokat készített Veszprémről.

 

1842 – 175 éve

született és 125 éve halt meg DARÁZS Mihály (Várpalota, 1842 – Pécs, 1892) cigányprímás, nótaszerző. A Dunántúl kedvenc muzsikusa volt. A 19. század hatvanas éveiben tűnt fel, már 17 éves korában saját zenekara élén játszott. 1876-ban, Párizsban, majd Liszabonban, Monte Carlóban és Nizzában szerepelt. Érik a, érik a búzakalász c. szerzeménye ma is egyik legkedveltebb nótánk.

– megszerveződött a Polgári Kaszinó

Pápáról Veszprémen, és feltételezhetően Várpalotán keresztül utazott Székesfehérvárra Petőfi Sándor, amiről Vadonban c. verse is tanúskodik.

 

1867 – 150 éve

született DEÁK Jenő (Magyarkanizsa, 1867 – Tapolca, 1931. dec. 23.) igazgató főorvos. Középiskolába Szabadkán járt, 1893-ban Budapesten szerzett orvosi oklevelet. Egy ideig a fővárosban a Szent István Kórházban dolgozott, majd három évig magánpraxist folytatott. 1897-től 1900-ig Badacsonyban körorvos, azután a Tapolcai járás tisztiorvosa, 1910-ben vármegyei főorvos. 1914 és 1928 között a Tapolcai Városi Kórház igazgató főorvosa. Az intézmény bejáratánál lévő parkban emlékműve van, amit 1930. szeptember 25-én avattak. A díszpadon Csiszár Imre szobrászművész bronzplakettje Deák Jenőt ábrázolja. Sírja a tapolcai temetőben van.

– két éves munka után OSZTERHUEBER József (Sümeg, 1792. márc. 1. – Pusztaszentlászló, 1869.jan. 10.) pusztaszentlászlói kúriáján készítette elő Deák és köre a kiegyezést.

– Ramazetter Károly kölcsönkönyvtárat nyitott a városban.

– hegedűsként és orgonistaként érkezett Veszprémbe MÁTRAI László 1884-ig Matuschek László (Arad, 1848 – Veszprém, 1908. jan. 18.) zeneszerző, karnagy, az első veszprémi dalárda alapítója. Tizennyolc éves korában már egy színtársulat karmestere. 1885-től a székesegyházi ének és zenekar karnagya. Alkalmi jelleggel, együttesével fellépett a Korona Vendéglő nagytermében. 1893-ban a Zenekedvelő Egyesület karnagya. 1887-ben hangversenyt adtak az új megyeháza előadótermében, szerepeltek vidéken is. Korának ismert zeneszerzője volt. Egy operettjét Fiuméban adták elő. Az Amerikai vőlegény című, Matkovich Tivadar szövegére írt operettje közbejött halála miatt nem kerülhetett színre.

1884-1892 – 125 éve

– 8 évi munkával épült fel a Piarista Rendház utcai szárnya.

 

1892 – 125 éve

– 125 éve Neumann Bernát az ajkai üveggyár alapítója és felvirágoztatója a nehéz körülmények miatt eladta a gyárat és Budapestre költözött.

– megnyitották Veszprémben a római katolikus Püspöki Óvodát.

 

1917 – 100 éve

Úrkúton MEINHARDT Vilmos fedezte fel a nagykiterjedésű mangánércelőfordulást, ezzel megteremtette az ottani ércbányászat alapját.

 

1941-42 – 75 éve

– felépül a kádártai katonai lőtér, melyet a Veszprémben felállított munkaszolgálatos század épített fel.

1942 – 75 éve

– hivatalos sportegyesületként működik a veszprémi leventeszervezet is.

 

196750 éve

– megkezdték az új városközpont kialakítását.

– megalakul a veszprémi Vegyész Sport Club (Vegyész SC).

– felavatják a Hotel Veszprém nevű szállodát.

 

1992 – 25 éve

NÁDI Ferenc (Sárszentmiklós, 1924. jún. 18. – Csór, 2008. jan. 6.) r. k. plébános, teológus szorgalmazására megépül az új római katolikus templom Inotán, a készenléti lakótelepen.

– műhelyét Balatonfüredről Városlődre költöztette, itt indította újra a kerámiagyártást PÁZMÁNY József. A Balaton-felvidék és a Bakony fazekas hagyományainak megújítását tekintette legfőbb feladatának. Elsősorban a sümegi, a tapolcai és a városlődi forma- és mintakincs megőrzésére, valamint ezeknek korszerű ajándék- és dísztárgyakban történő megjelenítésére törekedett.

– Franco Cajani olasz költő felvetette egy, a Salvatore Quasimodo emlékére rendezendő nemzetközi költőverseny gondolatát. A balatonfüredi önkormányzat, illetve az általa létrehozott Quasimodo Alapítvány emlékdíjat alapított, amelyet évente hirdet meg a magyarul verselő költők számára. A legjobbnak ítélt alkotás szerzője elnyeri az ösztöndíjjal járó emlékdíjat, s mellé Borbás Tibor alkotását, a Quasimodot ábrázoló bronz plakettet. A beérkezett pályázatokból minden évben az emlékdíjas, valamint a különdíjas verseket olasz nyelvre is lefordítják.

– létrejött a Rádio Jam.

– megnyílt a Villa Medici Hotel és Étterem a Völgyhíd lábánál.

– Hegyeshalmi László megalapította a Mestermű Galériát.

– a Dózsa TSZ átalakult Mezőgazdasági és Ipari Részvénytársasággá.

– megnyílt az Éltes Mátyás Fogyatékosok Nappali Intézménye és Gondozóháza.

– a Bakony Művek részvénytársasággá alakul, új neve: Bakony Művek Autóalkatrészgyártó Részvénytársaság. A vállalat 2007-ben jogutód nélkül megszűnt.

– a Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Speciális Szakiskola átköltözött a jelenlegi épületébe.

– „Kék Madár” személyközpontú és személyiségfejlesztő program indult a Báthory István Általános iskolában.

 

1997 – 20 éve

– kezdte meg működését a Szociális Gondozási Központ utcai szolgálata.

Pro Meritis-díjat alapított a város.

– Megalakult a Lokálpatrióták Egyesülete.

– Újból megnyílt a Betekints Hotel és Étterem.

 

2007 – 10 éve

– jogutód nélkül megszűnt a Bakony Művek.

 


Január

1967. január 1.

50 éve halt meg VARGA Lajos, böszörményi (Monoszló, 1887. márc. 1. – Hajdúböszörmény, 1967. jan. 1.) költő, nótaszerző, tanár. A Pápai Állami Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Először Fejér megyében, a háború és a hadifogság után 1921-től Hajdúböszörményben tanár, később igazgató tanító. Az 1930-as és 1940-es években az Országos Tanítószövetség titkára. Hagyományos szellemiségű és formájú verseit az Új Idők és más lapok is közölték. Dalszerzéssel is foglalkozott.

1992. január 1.

25 éve halt meg HŐGYÉSZ László, Hartl (Sümeg, 1909. máj. 12. – Budapest, 1992. jan. 1.) jogász, helytörténeti kutató, író. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Sümegen végezte, ahol apja számvevőségi tisztviselő. A szegedi tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Előbb ügyvédjelölt Sümegen, majd 1937-ben pályázat útján a rendőrség állományába került. Sopron, majd több állomáshely után 1943-ban jogászi munkakörbe Budapestre helyezték. 1945 őszén őrnagyi rendfokozatot kapott. 1950 júniusában menesztették a rendőrségtől. Segéd-, majd szakmunkás. A hetvenes évek elejétől a Vigília és a Magyarország c. folyóiratokban, valamint más kiadványokban jelentek meg írásai Sümeg történetéről. Húsz évig tartó, kitartó gyűjtő- és kutatómunka eredménye az 1989-ben megjelent Sümeg évszázadai c. kötet. Végakarata szerint Sümegen helyezték örök nyugalomra.

1742. január 2.

275 éve született DECSY Sámuel, decsi (Rimaszombat, 1742. jan. 2. – Bécs, 1816. jan. 25.) orvos, szerkesztő, író. Pozsonyban és Sárospatakon, majd holland és német egyetemeken tanult. Bölcseleti és orvosi képesítést szerzett, azután Bécsben telepedett le. 1792-től szerkesztette a Magyar Kurírt. 1796-ban két hónapig Balatonfüreden tartózkodott, erről a Magyar Kurírban beszámolót írt. Levélsorozatban közölte élményeit Balatonfüredről, ismerteti a savanyúvíz hasznát, a kutakat és épületeket, az ízes halakat, a szép környezetet és Tihanyt. Sokat fáradozott a magyar kulturális élet, a nyelv, az irodalom és színjátszás fellendítésén. Jövedelmének jelentékeny részét az irodalom támogatására fordította. Nyelvészeti, földrajzi, történeti és mezőgazdasági tárgyú műveket írt.

1892. január 3.

125 éve született BLUM Zoltán, Virág (Pápa, 1892. jan. 3. – Budapest, 1959. dec. 25.) labdarúgó, edző, kereskedő. Nagy része volt a magyar labdarúgás első sikereiben. 1906-ban a Ferencvárosi Torna Clubban kezdte pályafutását. Az FTC örökös bajnoka. 1928 és 1830 között a Somogy SC, a Váci Reménység balfedezete. Bajnoki mérkőzésen 222 alkalommal szerepelt, a magyar válogatottnak 38 alkalommal volt tagja. 1929-től edzőként tevékenykedett.

1742. január 4.

275 éve született ALEXOVICS Vazul (Eger, 1742. jan. 4. – Pest, 1796. ápr. 2.) pálos tanár, hitszónok. 1757-ben görögkeletiből lett római katolikus. 1765-ben lépett a pálos rendbe. Pápán bölcsészetet, Pécsett teológiát tanult. 1767-ben szentelték pappá. 1768-tól a pápai gimnázium tanára. 1779-től Pécsett, Pesten, 1782 után Nagyszombatban tanított. A rend feloszlatása után, 1796-ban Pestre rendelték hitszónoknak. 1792-től ismét tanár. Beszédeiben a felvilágosodás, a racionalista gondolkodás, a hitetlenség és az erkölcsi romlás ellen harcolt. Verseghy Ferenc ellenfeleként támadta a felvilágosodás eszméit és a szabadkőművességet, követelte a cenzúra szigorítását.

1892. január 4.

125 éve született SÜMEGHY József (Csabrendek, 1892. jan. 4. – Budapest, 1955. nov. 11.) geológus, tanár. A Győri Főreáliskolában 1910-ben érettségizett, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Az I. világháborúban katona, 1920-ban doktori címet kapott. Ugyanakkor kinevezték a Szegedre települt kolozsvári egyetem ásvány-földtani tanszékére. 1925-ben állami ösztöndíjjal Párizsban dolgozott, 1926-ban a Földtani Intézetbe került, ahol először geológus, majd főgeológus, végül a síkvidéki osztály vezetője. Eredeti kutatási területe a Nyugat-Dunántúl volt, de az 1920-as évek végétől síkvidéki geológiával foglalkozott. Elsőként vizsgálta az Alföld geotermikus viszonyait. E munkásságának összefoglalását az 1944-ben megjelent Tiszántúl c. monográfiája adja. 1950-ben a síkvidéki területek egységes újratérképezésének vezetője. Harminc éven át rendszeresen gyűjtötte az adatokat a Kisalföld és az Alföld mélyföldtanához.

1967. január 4.

50 éve halt meg BASA György (Budapest, 1914. aug. 10. – Veszprém, 1967. jan. 4.) színművész. 1935-ben Ódry Árpád tanítványaként végezte a Színművészeti Akadémiát. Pályafutását a Belvárosi Színházban kezdte, a Magyar Színházban folytatta, 1946-ban pedig a Magyar Rádióhoz került, ahol színészként és rendezőként dolgozott. 1951-től a Néphadsereg Színházban, majd a József Attila Színházban lépett fel. 1958-tól a Déryné Színház tagja, később a békéscsabai, végül a Veszprémi Petőfi Színház művésze. Vidéki városokban versmondó és irodalmi köröket szervezett. F. Sz.: Galeotto Marzio (Heltai J.: A néma levente); Szerafim (Pagnol: A szép Fabien); Egéus (Shakespeare: Szentivánéji álom). Sírja a Farkasréti temetőben volt, valószínű felesége halálakor, 1990-ben felszámolták (áthelyezték).

1892. január 6.

125 éve halt meg LOVASSY László (Nagyszalonta, 1815. máj. 8. – Nagyszalonta, 1892. jan. 6.) politikus, újságíró. Református lelkészi családból származott. A hagyomány szerint a család a Veszprém megyei Lovas község nevét vette fel. Debrecenben az országgyűlési ifjak egyik vezetője, Késmárkon és Nagyváradon jogot tanult. 1834-ben többekkel megalakította Pozsonyban a Társalkodási Egyletet és ennek elnökeként üdvözölte 1836-ban Pesten Wesselényi Miklóst, a reformeszmék jeles képviselőjét a mellette rendezett rokonszenvtüntetésen. Az egyletbe beépült rendőrségi besúgó közreműködésével 1836. május 2-án több társával együtt letartóztatták. Tízévi várfogságra ítélték és Spielbergbe szállították. A börtönben elméje elborult. Az országgyűlés közbenjárására 1840. május 12-én kegyelmet kapott. Börtöndala a Sárospataki Őrállóban jelent meg. Veszprémben a Lovassy László Gimnázium nevének felvételével őrzi emlékét. Nagyszalonta temetőjében nyugszik.

1917. január 6.

100 éve született CZIRÁKI Lajos (Hegyeshalom, 1917. jan. 6. – Győr, 2003. jún. 1.) festőművész. 1936-ban a Bencés Gimnáziumban, majd Pápán az Állami Tanítóképzőben végzett. 1937 és 1944 között Budapesten, az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán és az Apponyi Collégium tanári szakán tanult, 1942–1943-ban a Római Collégium Hungárium ösztöndíjasa. Pedagógusi pályájának egy részét a Pápai Tanítóképzőben töltötte. Győrben 1959-től 1967-ig a Felsőfokú Tanítóképző, majd a Révai Miklós Gimnázium tanára. A festészeten kívül grafikával és szobrászattal is foglalkozott. 1959 és 1967 között a Felsőfokú Tanítóképző Intézetek Országos Szakmai Bizottságának tagja. 1962-től a Képzőművészeti Alap és a Magyar Képzőművészek Szövetsége tagja, az Észak-Dunántúli Tagozat elnöke. 1990-től tagja a Magyar Alkotóművészek Szövetségének, a Szőnyi- és a Mednyánszky Társaságnak. Az alábbiakban felsorolt helyeken találhatók festményei, reliefjei: Pápa: Szent István Templom, Zeneiskola, volt Állami Tanítóképző. Balatonszemes, Bágyogszob, Nemeshetés, Bakonyszentlászló, Vaszar temploma. Sok egyéni tárlata közül legjelentősebbek: 1961, 1971, 1973 Győr Műcsarnok, 1967 Budapest Csók I. Galéria, 1968, 1977, 1982, 1992 Győr Xantus János Múzeumi Képtár, 1974 Budapest TV Galéria, 1977 Budapest Derkovits Terem, 1979 Balatonfüred Balaton Galéria, 1984 Hamburg, 1985 Kaposvár Somogyi Képtár, 1994 Colmar (Franciaország), 1997 Tihany, 2000 Alsóörs Török ház. Rendszeres meghívottja csoportos kiállításoknak is: Kisalföldi, Ajkai, Veszprémi Tárlatok, Országos Festészeti Kiállítás Budapest, Róma, Stockholm, Moszkva, Eisenstadt, Krakkó, New Yersey. Díjai: 1940 Szinyei Társaság Nemes Marcell-díj. 1941 Balló Ede festészeti-díj.1941 „In memoriam '56” országos festészeti pályázat 1. Díja. 1986 Munkácsy-díj. 1993 Kormos István-díj. 1998 Magyar Köztársasági Elnök Emlékérme. 1999 Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje. Győr Díszpolgára. Írásai jelentek meg a Műhely 1990. 4., 1991. 6., 1994. 4., 1997. 3., 1999. 2. számában.

2007. január 6.

10 éve halt meg KARASZI Mihály (Tiszasas, 1953. április 4. – Szombathely, 2007. január 6.) közgazdász tanár. Apja: Karaszi Mihály kereskedő. Felesége: Tóth Zsuzsanna közgazdász tanár. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen 1977-ben közgazdász–tanár szakon tanári oklevelet, 1979-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1977-től 1985-ig a pápai Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában tanár, 1985–1988-as években szakfelügyelő, 1988 és 1997 között tanár, 1997-től igazgató. 1995-től szakértő. Több mint 20 tanítványa végzett az első tíz között az országos tanulmányi versenyen politikai gazdaságtanból és közgazdaságtanból. Közülük négyen első helyezést értek el. 1990 után önkormányzati képviselő, 1990-től 1998-ig Pápa Város Önkormányzata Pénzügyi Bizottságának elnöke, 1998-tól tagja. 1994-től Pápa Város Önkormányzata Oktatási, Kulturális és Vallási Bizottságának tagja. Kutatásainak területe a középfokú közgazdasági szakképzés jelene és jövője. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a Megyei Pedagógiai Körkép, Szakképzés, Szakképzési Szemle c. folyóiratokban, valamint pápai helytörténeti és idegenforgalmi kiadványokban. 1981-ben Miniszteri Dicséret, 1983-ban Kiváló Munkáért Érdemérem, 1987-ben Fonay Alapítvány Díjat, 2002-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet kapott.

1992. január 7.

25 éve halt meg SZÉKELY János (Nyíregyháza, 1934 – Veszprém, 1992. jan. 7.) hírlapíró. Szülővárosában kezdte pályáját. 1957-től az MTI veszprémi szerkesztőségének vezetője. Kiváló publicista, szakértője volt a Balatonnak, írásaiban felkészülten képviselte a tó országos jelentőségű ügyét, behatóan foglalkozott az idegenforgalommal. Hadas János fotóművésszel szerkesztett Veszprém című albuma 1988-ban jelent meg az MTI kiadásában.

1967. január 9.

50 éve halt meg ANTY Illés (Veszprém, 1906. jún. 30. – Pestszenterzsébet, 1967. jan. 9.) r. k. kanonok. Apja műköszörűs volt. 1924-ben érettségizett Veszprémben. Teológiát Budapesten hallgatott, 1929. június 23-án, Veszprémben szentelték pappá. Még az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen a hittudomány doktorává avatták. 1929-től káplán Felsőörsön, a következő évben hitoktató Balatonfüreden, 1932 után Kaposváron. 1936-tól az egyháztörténelem és az egyházjog tanára, tanulmányi felügyelő, szentszéki ügyész, káptalani levéltáros Veszprémben. 1943 után plébános Sümegcsehin, kerületi esperes és tanfelügyelő. 1944-től püspöki tanácsos, 1948-tól alkancellár, tb. és koadjutor kanonok. Tataroztatta Sümegcsehi, Bazsi és Sümegprága községekben a templomot, valamint a paplakot. Bazsi plébánosaként segítette Simon István első verseskötetének (Egyre magasabban. Bazsi, 1944.) kiadását. Budapesten, Pesterzsébeten temették.

1992. január 10.

25 éve halt meg SZEPESHEGYI István (Sopron, 1922. márc. 5. – Tapolca, 1992. jan. 10.) bányamérnök. Sopronban járt elemi- és középiskolába, a budapesti műegyetemen szerzett bányamérnöki oklevelet. Tanársegéd az egyetemen, majd 1948 és 1964 között a pécsi és a komlói bányáknál különböző beosztásokban dolgozott. 1965-ben került Tapolcára a Bakonyi Bauxitbánya Vállalathoz, ahol először főmérnök, később műszaki igazgatóhelyettes. Az 1982–1987-es években (nyugdíjasként) a Tapolcai Bányászati Gyűjtemény igazgatója. Munkásságát több kitüntetéssel, köztük az Eötvös díjjal ismerték el. 1992-ben (posztumusz) megkapta Tapolca Városért kitüntetést. Sírja a tapolcai temetőben van.

1992. január 11.

25 éve hunyt el CSÁGOLY Erzsébet (Pápa, 1929. aug. 4. – Budapest, 1992. jan. 11.) festőművész. 1953-ban Kmetty János, Pór Bertalan, Domanovszky Endre és Hincz Gyula tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Balatonfüreden rajztanár, majd 1956–64 között Svájcban élt, kirakatrendezőként dolgozott. Hazatérve Budapesten középiskolai tanár. Gyakran megfordult a Nagymarosi Művésztelepen, sokat festett a Balaton-felvidéken. Színgazdag, dekoratív, lírai hangvételű alkotásai visszafogottak, mértéktartók. Több önálló tárlata volt külföldön és itthon is.

1917. január 12.

100 éve született BÁTOR Imre (Várpalota, 1917. jan. 12. – Várpalota, 1991. jún. 7.) köztisztviselő. Elemi és polgári iskolát Várpalotán végzett, Veszprémben érettségizett. 1939 és 1945 között a Székesfehérvári Hitelbank alkalmazottja, majd vezetője. A háború után az FKgP tagjaként a várpalotai képviselőtestület tagja. 1947. augusztustól 1949. áprilisig a DNP országgyűlési képviselője. 1952-ben a Thury György Termelőszövetkezet alapító tagja, könyvelője. A TSZ 1953-ban történt felbomlásáért felelősnek tartották, 1955-ben letartóztatták, egy év multán szabadult. A vasútnál pályamunkásként dolgozott. 1977-ben a MÁV-tól ment nyugdíjba. Az Önkéntes Tűzoltó Egylet parancsnokaként aktív tagja volt Várpalota közéletének. 1936 után évtizedekig regisztrálta az időjárási, meteorológiai adatokat.

1997. január 13.

20 éve halt meg VOLLMUTH Frigyesné, Keszey Klára (Ajka, 1915. január 8. – Badacsonytördemic, 1997. január 13.) tanító. Sopronban érettségizett, 1935-ben ott szerzett tanítónői oklevelet is. Első munkahelye 1938-ban a Badacsonyi Kőbánya, ahol bérelszámoló. 1939 és 1950 között fél tucatnál több településen tanított, köztük Bakonypölöske, Mezőkeresztes, Badacsonytomaj és Polgárdi községekben és Tapolca városában. 1950-től 1977-ig Badacsonytödemicen tanított. Sokat foglalkozott olvasászavarokkal küszködő gyermekekkel, e témában, szaklapokban számtalan cikke jelent meg. Tapasztalataim az olvasástanítás körében c. kötetben, 1974-ben adta közre megfigyeléseit. Évtizedekig település kulturális közéletének irányítója, könyvtáros, nyelvtanár, kirándulások és színházi előadások szervezője. Írásai jelentek meg a Könyvtárosban, a Nők Lapjában, a Köznevelésben és más folyóiratokban.

1942. január 15.

75 éve halt meg HANAUER Árpád István (Pápa, 1869. dec. 28. – Vác, 1942. jan. 15.) r. k. püspök, író. Apja: Hanauer Béla vaskereskedő. A középiskolát Pápán a bencéseknél kezdte, de Kalocsán a jezsuitáknál érettségizett. 1887-ben a veszprémi papnövendékek közé került. A teológiát Innsbruckban végezte. 1892. július 26-án Innsbruckban pappá szentelték. 1911-től a Szent Imre Kollégium igazgatója, 1917-től veszprémi kanonok, 1919-től haláláig váci püspök. Újraindította a váci papnevelő szemináriumot. 1927-től tagja a felsőháznak, 1935-től királyi titkos tanácsos, 1936-tól pápai trónálló. Művei, összegyűjtött írásai az egyházmegye művelődéstörténetének hű tükörképét, hiteles forrását adják. Tanulmányai és cikkei katolikus folyóiratokban és lapokban jelentek meg. Sírja a váci Székesegyházban van.

1997. január 16.

20 éve halt meg FEKETE Istvánné, Piller Edit (Heves, 1909. szeptember 7. – Máriaremete, 1997. január 16.) Apja: Piller Ernő körorvos. Tíz éves koráig Verdniken élt, ahol édesapja a helyi bányászkórház igazgató-főorvosaként dolgozott. Az 1. világháború után Bakóca községbe települtek át, ahol 1929-ben kötöttek házasságot Fekete Istvánnal. 1941-ig Ajkán éltek. Férje halála után aktív szerepet vállalt az irodalmi hagyaték gondozásában, támogatta az ajkai Fekete István Irodalmi Társaság tevékenységét. Élete fő céljának a trilógiának szánt Ballagó idő befejezését tekintette, amely végül Keserves évek címmel jelent meg. A Farkasréti temetőben, 2004-től Göllén, férje mellett nyugszik.

1967. január 17.

50 éve halt meg KOVÁCS József András (Vécse, 1906. aug. 8. – Sümeg, 1967. jan. 17.) tanár, helyismereti kutató, múzeumigazgató. Elemi iskolába Kárpátalján, Aknaszlatinán járt, a gimnáziumot Máramarosszigeten kezdte. 1918–1919-ben Aknaszlatinán a sóbányában dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa. 1920-ban a családot Magyarországra telepítették. Pásztón járt polgári iskolába, 1927-ben Nyíregyházán tanítói oklevelet, 1932-ben Szegeden tanári diplomát szerzett. 1932-től 1945-ig több városban tanított, Csáktornyán polgári iskolai igazgató volt. Az 1946–1949-es években Jánosházán iskolaigazgató. 1949 után Sümegen tanár, iskolaigazgató, 1951-től a Kisfaludy Sándor Múzeum igazgatója. Először Nyíregyházán jelentek meg írásai a szabolcsi népszokásokról. Itt Bessenyei-díjat kapott. Sümegen élve a város és környéke történetének kutatásával foglalkozott, a Veszprém megyei újságban jelentek meg tanulmányai. Több kötetet kitevő kézirathagyatéka maradt.

1992. január 17.

25 éve hunyt el BABICS Antal (Lovászpatona, 1902. aug. 4. – Budapest, 1992. jan. 17.) orvos, politikus. 1949-től az MTA-nak levelező, 1950-től rendes tagja. 1919 és 1922 között a pápai bencés gimnáziumban tanult. 1929-ben a budapesti tudományegyetemen doktorált, majd tanulmányait Berlinben és Varsóban folytatta. A budapesti Urológiai Klinikán tanársegéd, adjunktus, 1938-tól 1943-ig megbízott vezető, egyetemi magántanár. Két évig a Budapesti Honvédkórház osztályvezető főorvosa, 1945 után a Budapesti Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár, dékán. 1956 októberében Nagy Imre kormányának egészségügyi minisztere. 1963 és 1971 között a budapesti 23. sz. választókerület országgyűlési képviselője. Az egészségügyi szakszervezetben, a magyar és a nemzetközi orvos-egyesületekben vezetőségi tag. Elsősorban a veseüreg-rendszer kórélettanával, a vesekövek keletkezésének problémáival foglalkozott. Kimutatta a nyirokkeringés jelentőségét a vesemedence megbetegedéseiben. Több szaklapnak volt szerkesztője vagy szerkesztőségi tagja. Urológiai tanulmányai nemcsak a magyar, hanem a világ jelentősebb szakfolyóirataiban is megjelentek. 1951-ben Kossuth-díjat kapott.

1992. január 17.

25 éve hunyt el HIDASI István (Dorog, 1919. aug. 23. – Veszprém, 1992. jan. 17.) bányamérnök. Tizennégy évesen bányában dolgozott, majd elvégezte az aknászképzőt. A felszabadulás után minisztériumi dolgozó, 1952 és 1980 között a veszprémi székhelyű közép-dunántúli szénbányászat vezetője. Közben a miskolci egyetemen bányamérnöki oklevelet szerzett. Irányításával a térség szénbányái az ország példamutató vállalkozásaivá fejlődtek. Nevéhez fűződik az általa szerkesztett vágathajtási rakodógépek üzembeállítása. Az 1950-es évektől egyik vezető egyénisége, aktív résztvevője volt Veszprém város és a megye politikai és társadalmi életének. Munkásságát magas állami kitüntetésekkel, köztük 1958-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

1997. január 17.

20 éve halt meg PETRŐCZ László (Tápszentmiklós, 1926. augusztus 27. – Veszprém, 1997. január 17.) ref. lelkész. A Pápai Ref. Kollégiumban 1945-ben érettségizett, majd a Ref. Teológiai Akadémián folytatta tanulmányait, 1950-ben vette át a lelkészi oklevelet. Pápán a teológia szeniorja és a ref. gyülekezet segédlelkésze. 1951–1952-ben segédlelkész és kollégiumi nevelőtanár Őriszentpéteren, 1952-től segédlelkész Győrben, 1955-ben Tatán helyettes lelkész. 1956 tavaszától a Komárom megyei Ászár-Hánta-Bakonyszombathely lelkipásztora. 1969. március 1-jétől a Dunántúli Egyházkerület püspöki titkára, később tanácsosa. 1974-től lelkész és a Dunántúli Egyházkerület Lelkészi Üdülőjének igazgatója, Balatonfüreden. Lelkészsége alatt felépült az új gyülekezeti ház a lelkészlakással, a templomot kívül és belül restaurálták, abban jelentős orgona- és kórushangversenyeket szervezetek. Részt vett a város társadalmi életében, hagyományainak ápolásában. 2000-ben (posztumusz) Balatonfüred Városért kitüntetésben részesült. Neve szerepel a ref. templomban elhelyezett emléktáblán. A balatonfüredi ref. temetőben nyugszik.

1997. január 19.

20 éve halt meg BERTHA Bulcsú (Nagykanizsa, 1935. május 9. – Budapest, 1997. január 19.) író. Nagybátyja Berta Mihály. Tapolcán járt elemibe, Keszthelyen érettségizett, később üzemekben dolgozott. 1960-tól az Esti Pécsi Napló, majd a Dunántúli Napló kulturális rovatát vezette, közben a Jelenkor egyik szerkesztője is volt. 1967 után Budapesten élt, a hetvenes évek elején az Új Írás felelős szerkesztője, majd az Élet és Irodalom főmunkatársa volt. A későbbi években rendszeresen jelentek meg társadalmi mondanivalót tartalmazó írásai folyóiratokban, köztük a Veszprém megyei Új Horizontban. Írásainak élményanyagát a dunántúli, gyakran a Balaton-környéki falvak életéből merítette. Sok időt töltött balatonszepezdi nyaralójában, Tapolcát pedig második szülővárosának tekintette. József Attila-díjat három alkalommal (1966-ban, 1971-ben és 1975-ben) kapott. 1986-ban a Gábor Andor-díjat, 1991-ben a Füst Milán-díjat, 1993-ban a Táncsics Mihály-díjat nyerte el, 1996-ban Illés Endre-díjat kapott.

1997. január 21.

20 éve halt meg BEREI Ferenc (Kenézlő, 1930. február 21. - Veszprém, 1997. január 21.) tanár, városi tanácselnök. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát és a tanítóképzőt Sárospatakon végezte, 1953-ban a budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1956-ig a Budapesti Konzervgyárban dolgozott, amelynek ösztöndíjasa is volt. Három évig a Paksi, majd 1963-ig a Hatvani Konzervgyár főmérnöke. 1963-tól 1970-ig a Veszprémi Vegyipari Technikum igazgatója, majd öt évig az MSZMP városi bizottságának titkára. 1975 és 1980 között Veszprém város tanácselnöke. 1989-ig az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságának osztályvezetője, akkor rokkanttá nyilvánították és nyugdíjazták. Munkásságáért több állami és szakmai jellegű kitüntetést kapott, 1980-ban elnyerte a Veszprém Város Díszpolgára címet. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1917. január 23.

100 éve született BÁRCZY János, bárcziházi (Budapest, 1917. jan. 23. – Miskolc, 1999. jan. 26.) köztisztviselő, író. Középiskolai tanulmányokat Budapesten folytatott, majd 1939-ben a Ludovika Akadémián avatták katonatisztté. 1939 és 1950 között hivatásos katona. Elvégezte a Számviteli Főiskolát, ahol 1952-ben mérlegképes könyvelői oklevelet kapott. 1954-től 1985-ig a Magyar Beruházási Bank beruházási tanácsadója. 1943-ban súlyosan megsebesült, ennek következtében 1954-ben elveszítette a látását. A Vádindítvány című regénye hatvankét éves korában jelent meg. A kötet a pápai ejtőernyősök 1941-ben, Veszprém közelében történt légi-katasztrófa eseményeit tárgyalja. A Zuhanás c. életrajzi regényében nagy teret szentel annak a kornak, amikor Pápán főhadnagyként az ejtőernyős alakulatban szolgált.

1992. január 23.

25 éve hunyt el BÖLÖNI Lajos (Torda, 1923. jan. 1. – Veszprém, 1992. jan. 23.) mezőgazdász, politikus. Középiskolába szülővárosában járt, a felsőfokú tanulmányokat Kolozsvárott kezdte, és 1940-ben Mosonmagyaróváron fejezte be. Néhány évig a kisbéri ménes-gazdaságban gyakornok, 1949-ben a Bakonypölöskei Állami Gazdaság főagronómusa. 1951–1953-as években, Veszprémben az Állami Gazdaságok Megyei Központjában dolgozott. 1957 után a Városlődi Állami Gazdaságban főállattenyésztő. A hatvanas évek közepén két-két évig Veszprémben a járási, illetve a megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. 1967 és 1984 között Pápán, a Mezőgazdasági Közös Vállalatnál először igazgató, majd főmérnök. Nyugdíjasként még két évig műszaki szaktanácsadó a pápai vállalatnál. Fiatalon, Kisbéren bekapcsolódott a FKgP szervezési munkájába, a 80-as évek végén az újjáalakult párt egyik Veszprém megyei vezetője, 1990-től haláláig elnöke. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1997. január 24.

20 éve halt meg SÁGI Károly (Fonó, 1919. július 7. – Veszprém, 1997. január 24.) régész. A Veszprémi Piarista Gimnáziumban és a budapesti tudományegyetemen tanult, 1944-ben doktori címet kapott. Katona, majd 1947-ig hadifogoly a Szovjetunióban. A Magyar Nemzeti Múzeumban, később a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségén dolgozott. 1954-ben Keszthelyre költözött, a Balatoni Múzeum igazgatójává nevezték ki. 1980 után (nyugdíjasként) megszervezte a Tapolcai Pedagógiai Gyűjteményt, később a városi múzeummá szerveződött intézmény munkatársa. Feltárta a fenékpusztai római erődöt és publikálta annak eredményeit. Tapolcán részt vett a Templom-dombi Romkert kialakításában. Tanulmányait főként a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, egyéb írásait a helyi lapok közölték. A hetvenes évek végéig 112 tudományos dolgozata és 8 könyve jelent meg. 1993 után a Hévíz c. folyóirat szerzőgárdájához tartozott. 1996-ban Veszprémbe költözött. Elnyerte Keszthely–Hévíz–Tapolca emlékplakettjét. 1996-ban Keszthely Város Díszpolgárává választották.

1892. január 25.

125 éve született HUBER Győző (Tapolca, 1892. jan. 25. – Dés, 1957. febr. 27.) gépészmérnök, író. Középiskoláit Nagyenyeden és Désen járta. Az I. világháborúban részt vett a galíciai harcokban, majd 1919-ben Budapesten gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1921-től haláláig a Dési Elektromos Művek főmérnöke. A helyi lapok főmunkatársa, az Ellenzék c. lap műszaki rovatának munkatársa. A 20-as években a Keleti Újság c. lapnak elbeszéléseket és villamossági szakcikkeket írt. Két regénye önálló kötetben, két kisregénye (Emlékek és más hazugságok, valamint a Ködbe vesző napok) a helyi sajtóban, folytatásokban jelent meg.

1997. január 26.

20 éve halt meg MIHÁLYFFY Ferenc (Budapest, 1906. október 6. – Budapest, 1997. január 26.) tanár, zoológus, muzeológus. A biológiai tudományok doktora. Elemi és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1924-ben érettségizett. Egyetemi diplomát 1929-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem természet-földrajz szakán szerzett. 1928-tól 1933-ig asszisztens Budapesten a Gyapjas-pille Laboratóriumban. 1934-től 1936-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársaként Tihanyban, a Magyar Biológiai Kutatóintézetben dolgozott. 1936 és 1938 között az Országos Közegészségügyi Intézet Parazitológiai Osztályának kutatója. Az 1939–1944-es években gimnáziumi tanár. 1949-től nyugdíjazásáig, 1974-ig a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának kétszárnyú gyűjteményében muzeológus, később a gyűjtemény vezetője. Nyugdíjasként még hosszú évekig dolgozott ugyanott. Tudományos munkássága az állatvilághoz kötődik, különösen érdeklődött a rovarok (ezeken belül a kétszárnyúak) által okozott vagy terjesztett betegségek iránt. Elsősorban a csípő szúnyogok (Culicidae) kutatásában ért el kimagasló eredményeket, de foglalkozott több más légycsoporttal is. Tihanyban a Balatoni Szúnyogvizsgáló Állomáson a csípő szúnyogok által okozott kellemetlenségek felderítése és a leküzdésükre készült javaslat összeállításán dolgozott. Az 1950-ben újabb lendülettel induló balatoni szúnyogkutatásban már a Természettudományi Múzeum Állattárának munkatársaként két évig vett részt a vizsgálatokban. Mintegy száz tudományos dolgozatot, több könyvet és száznál is több népszerűsítő cikket, tudománytörténeti dolgozatot, könyvismertetést írt.

1242. január 27.

775 éve született MARGIT, Szent (Klissza [Dalmácia], 1242. jan. 27. – Nyulak-szigete, Margit-sziget, 1271. jan. 18.) apáca. IV. Béla király leánya, akit szülei (fogadalmuknak megfelelően) 4 éves korában adtak a Domonkos Nővérek Szent Katalinról elnevezett veszprémi kolostorába (a Benedek-hegy alatt), ahol tízéves koráig, 1252-ig nevelkedett. Innen a Nyulak-szigetén működő kolostorba került, ahol 1254-ben tette le az ünnepélyes fogadalmat. Életét a Szent Margit legenda örökíti meg, amely három részre tagolódik. Az első Margit kolostori életét mutatja be, a második a csodákat, a harmadik a szentté avatási jegyzőkönyvek alapján a nővérek vallomásait tartalmazza. Az eredeti latin nyelvű legenda szerzője frater Senior, aki valószínűleg azonos Margit gyóntatójával, Marcellus páterrel. Ennek alapján készült Johannes Vercellensis műve, amelyet Ráskai Lea, margitszigeti domonkos apáca másolt le, és 1510-ben a maga korának helyrajzi viszonyaira alkalmazott. (Szent Margit legendája. Nyelvemléktár, 8.) Veszprémben a Domonkos kolostor romján – a róla elnevezett téren – és a volt Államigazgatási Főiskola falán van emléktáblája.

1617. január 27.

400 éve halt meg VERANCSICS Faustus, Verantius (Sibenic [Horvátország], 1550 – Velence, 1617. jan. 27.) várkapitány, természettudós, polihisztor, író, szótáríró. Pozsonyban és a Padovai Egyetemen tanult. 1579-ben Veszprém várkapitánya, a püspöki javak kormányzója, udvari tanácsos. 1594-ben tisztségéről lemondott és Velencében egyházi rendbe lépett. Ötnyelvű szótárát is Velencében, 1595-ben jelentette meg. 1598-ban csanádi püspökké nevezték ki, de 1608-ban erről a tisztségről is lemondott, a következő esztendőben, Rómában a Pálosok Rendjébe lépett. Ettől kezdve csak tudománnyal foglalkozott. Velencébe költözött és itt jelentette meg híres építészeti, technikai és haditechnikai kérdésekkel foglalkozó munkáját, amelyben rajzok kíséretében megtaláljuk a szélturbina ősét, vízfolyással szemben haladó hajókat, sajtoló- és zúzógépeket, hadi gépezeteket, az ejtőernyő ősét stb. Firenzében mutatta be az első, maga szerkesztette használható ejtőernyőt. Veszprémben a Vár u. 5. számú épület falán 2011-től bronz emléktábla, Dienes Attila szobrászművész alkotása őrzi emlékét.

1967. január 27.

50 éve halt meg NYÁRY Pál (Pécs, 1905. máj. 19. – Budapest, 1967. jan. 27.) ref. lelkész, tanár. Teológiai tanulmányait a Pápai Ref. Akadémián, majd az amszterdami egyetemen végezte. 1936-tól Somogyaszalón, 1953-tól Kaposvárott Somogy megye esperese, 1954-ben a Dunántúli Egyházkerület főjegyzője. 1962 és 1966 között tanár a Budapesti Teológiai Akadémia társadalomtudományi tanszékén.

2007. január 27.

10 éve halt meg KOLLARIK Amália (Újpest, 1928. március 9. – Budapest, 2007. január 27.) kutató-professzor. A földrajztudományok kandidátusa (1971). Szülei: Kollarik János, Hoinkesz Klára szakmunkás. 1953-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen közgazda, 1958-ban tanári oklevelet, 1959-ben egyetemi doktori címet kapott. 1946-tól 1953-ig UFOSZ–FÉKOSZ–DÉFOSZ–MEDOSZ, Mezőberény–Budapest. 1953 és 1993 között tanársegéd, egyetemi tanár a Marx Károly, utóbb a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságföldrajz Tanszékén, 1994-től 1996-ig a Kodolányi János Főiskolán, Székesfehérváron. 1996. szept. 1-től kutató-professzor a VE Turizmus Tanszékén. 1971 és 1990 között az MTA Földrajztudományi Bizottság tagja, az MTA TMB Földrajz- Meteorológiai Bizottság titkára. 50 éves tanári pályafutása során a hallgatók tudományos munkáját segítette, aminek eredményeképpen 140–150 dolgozat készült el. Kutatásai: általános gazdaságföldrajz és Magyarország gazdaságföldrajza keretében agrárföldrajz, majd nemzetközi és nemzeti turizmus földrajzi alapjainak vizsgálata. Területfejlesztés és telephelyválasztás elmélete, módszertana témaköreinek kutatása, publikálása és oktatása.

1917. január 28.

100 éve halt meg KISFALUDI Tóbiás Vince (Szigliget, 1847. júl. 20. – Győr, 1917. jan. 28.) bencés tanár, szerzetes. A bencés rend több gimnáziumában, 1877 és 1903 között Győrben tanított, ahol két évig házfőnök és igazgató is volt. 1880-tól szerkesztette a Gross G. kiadásában megjelent Magyar Ifjúsági Könyvtár 1–26. kötetét. Sírját Győrben 1935-ben a belvárosi temetőből a köztemető XII. sz. parcellájába helyezték át.

2007. január 28.

10 éve halt meg MEGYERI (CHODÁK) István (Balassagyarmat, 1924. október 7. – Balatonfüred, 2007. január 28.) osztályvezető főorvos, urológus sebész szakorvos. 1951-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen erzett oklevelet. 1965-ben a MLEE veszprémi tagozatán végzett. 1951-től gyakornok, alorvos a székesfehérvári, 1954-től alorvos, adjunktus a Szombathelyi Megyei Kórházban. 1959-től a Veszprém Megyei Rendelőintézet főorvosa. 1967 és 1989 között a Veszprém Megyei Kórház osztályvezető főorvosa. 1953-tól szakszervezeti bizottság, 1960-tól 1987-ig a szakszervezeti megyebizottság tagja, közben három cikluson át, 1987-ig elnöke. 1967-től 1987-ig az Orvos Etikai Bizottság titkára. Részt vett a szakemberképzésben, felkarolva a gyermekurológiai feladatok ellátását. 1971-től andrológiai szakrendelést indított a férfimeddőség vizsgálatára. Rendszeresen tartott előadásokat urológiai kongresszusokon. Magyarországon az elsők között végzett húgyivarszervi szűrést. Dobán a tuberkulotikus betegek kezelését szanatóriumi kezeléssel javította. Több tanulmánya jelent meg orvosi szaklapokban, pl. Magyar Sebészet, Orvosi Közlemények, Tuberkulózis és Tüdőbetegségek és a Szombathelyi Kórház évkönyvében (1958). Kitüntetései: 1971-ben a Munka Érdemérem bronz, 1977 ezüst, 1989 arany fokozata, 1976-ban Szakszervezeti Munkáért arany fokozat, 1977-ben Weil Emil-emlékérem, 1980-ban Vezérigazgatói Dicséret, 1989-ben Veszprém Megyéért arany fokozata, 1991-ben Csolnoky Ferenc-emlékérem.

 


 

Február

 

1917. február 1.

100 éve született SIGMOND Olivér Geyza alsószentmihályfalui és kisenyedi (Budapest, 1917. febr. 1. – Bfüred, 1995. aug. 25.) szobrászművész. Apja: Sigmond Elek mérnök. Apja kívánságára ludovikás tisztnövendék volt, de elsősorban szobrásznak készült. A II. világháborúban a Donkanyarnál súlyosan megbetegedett. A háború után Szekszárdon élt, szobrok restaurálásával foglalkozott. 1972-ben Balatonfüredre költözött, ahol portrészobrászként szerzett nevet magának. Kiváló érzéke volt a karakterábrázoláshoz. Tudósok, írók, közéleti emberek arcmását öntötte bronzba. Többek között Radnóti Miklós, Zákonyi Ferenc, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Ferencsik János stb. A füredi Tagore sétányon áll Déry Tiborról, az általános iskolában a névadó Bem tábornokról készült alkotása. A Füredi Panteonban Berda József emléktábláján a költő portréját ő készítette. Megtalálhatók alkotásai a vörösberényi volt jezsuita kolostor épületében és a zalaegerszegi könyvtárban is. Ferencsik Jánosról készült mellszobrot Sigmond Olivér özvegye 1996-ban a füredi zeneiskolának ajándékozta. Sírja a balatonfüredi Köztemetőben van.

1942. február 1.

75 éve hunyt el FALUDI Miklós, 1886-ig Wattersdorf (Devecser, 1870. febr. 3. – Budapest, 1942. febr. 1.) színházigazgató. Faludi Gábor fia, Jenő és Sándor testvére. A középiskola után Franciaországban és Angliában banktisztviselő. Hazatérve, 1896-tól a Népszínház titkára, 1901 és 1921 között a Vígszínház dramaturgja, illetve művészeti igazgatója. 1936-tól 1939-ig a Belvárosi Színházban dramaturg-titkári teendőket látott el. Több színdarabot is írt. 1901-ben magyarra fordította Belasco: Pillangókisasszony c. darabját. Felépítette az első filmgyári műtermet Budapesten, a Pannónia utcában. A vállalkozás megszűnéséig, 1913-ig több játékfilm készült itt: Keserű szerelem, 1912. – Víg özvegy, 1912. – A halász leánya, 1912. – Páper és Péter, 1912.

1917. február 3.

100 éve halt meg HORVÁTH Sándor (Nemesládony, 1837. jan. 9. – Budapest, 1917. febr. 3.) r. k. lelkész, költő. Írói álneve: Ládonyi Sándor. A középiskolát Sopronban, a teológiát Pesten és Halléban végezte. 1861-ben szentelték pappá. Segédlelkész Nagygeresden, majd káplán Edvi Illés Pál mellett Nemesdölkön. 1863 után a vései gyülekezet lelkésze, 1877-től 1886-ig Kővágóörsön, majd Budapesten látott el lelkészi szolgálatot. Versei és műfordításai 1858 és 1866 között a Napkeletben, a Nefelejtsben, a Hölgyfutárban, és egyházi kalendáriumokban láttak napvilágot.

2007. február 3.

10 éve halt meg SZILÁGYI László, művésznév: Oziris (Veszprém, 1966. október 17. – Veszprém, 2007. február 3.) festőművész. 1981-1985 között a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán, 1985-től 1991-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő tagozatán tanult. (Mesterei: Kokas Ignác, Dienes Gábor, Gábor István.) Vad és kaotikus beállítottságú festészetével az expresszionizmust szolgálta. Számos tárlata volt, közülük többön feleségével, Zoltán Évával közösen szerepelt.

1917. február 5.

100 éve halt meg FELLETÁR Emil (Tapolca, 1834. jún. 1. – Budapest, 1917. febr. 5.) gyógyszerész, vegyész, tanár. Apja: Felletár József, Zala vármegye másod-főorvosa. Keszthelyen járt gimnáziumba, Budapesten 1862-ben gyógyszerészdoktorrá avatták. A második gyógyszerész volt hazánkban, akit a budapesti egyetemen doktorrá avattak. Balatonfüreden gyógyszerészgyakornok. A gyógyszerészeti tudományok alapelvei c. tankönyv több fejezetét írta. A maga korában ez a magyar nyelven megjelent tankönyv úttörőmunkának számított. 1863-ban Vegyészet és Gyógyszerészet címmel kémiai folyóiratot indított, amely egy évig sem élt. A törvényszéki és rendőrségi vegytan tanára, később az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet megalapítója és vezetője. A törvényszéki toxikológia klasszikusnak elismert művelője, hazai megteremtője. Tapolcán a Városi Panteonban tábla őrzi emlékét. A sümegi temetőben nyugszik, ott van szürke gránit síremléke.

1997. február 5.

20 éve halt meg BALLAGÓ Imre (Pusztamiske, 1915. augusztus 12. – Székesfehérvár, 1997. február 5.)festőművész.1940-ben, Szőnyi István és Varga Nándor Lajos tanítványaként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Főiskolai hallgatóként Székely Bertalan-díjat és több alkalommal állami ösztöndíjat kapott. Olaszországban és Romániában járt tanulmányúton. A Fejér megyei általános- és középiskolák vezető szakfelügyelőjeként, valamint a székesfehérvári Derkovits Képzőművészeti Kör vezetőjeként dolgozott. Korai festményein Szőnyi István hatása érezhető, a hatvanas évektől dekoratív hatású művei a szecessziós Nagy Sándort idézik. A Dunántúlon több önálló tárlaton (Veszprémben és Fűzfőgyártelepen is) bemutatkozott.

1942. február 6.

75 éve halt meg HERKELY Károly (Mezőkövesd, 1916. ápr. 12. – Mezőkövesd, 1942. febr. 6.) etnográfus. A budapesti tudományegyetemen Györffy István tanítványa volt. 1937-től a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára munkatársaként a matyók kutatásával foglalkozott, 1939-ben doktori disszertációját is e témából, A mezőkövesdi matyó nép élete címmel írta. 1939-től a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár munkatársaként folytatta szorgalmas és eredményes gyűjtőmunkáját. Tárgyi néprajzi dolgozatai mellett a matyó népi kultúra egészének bemutatására törekedett. Mezőkövesd temetőjében nyugszik.

1917. február 7.

100 éve halt meg BIERBAUER Lipót Xaver Ferenc (Kőszeg, 1841. nov. 9. – Bfüred, 1917. febr. 7.) bencés szerzetes, jószágkormányzó, tanár. 1857-ben lépett a bencés rendbe, 1864-től gimnáziumi tanár volt Sopronban, majd 1865-től hitszónok és főiskolai tanár Pannonhalmán. 1885 és 1913 között a veszprémi kerület jószágkormányzója. 1914-től nyugalomban élt Tihanyban, illetve Balatonfüreden. Győrött már az 1870-es években bevezette a telefont és megvalósíttatta a villamos ívlámpával való világítást. Ugyanott egy akasztott embert elektromos árammal felélesztett, hogy igazolja, a halál beálltának jelei nem mindenkor azonosak az orvosok által mondottakkal. Győrött a vízvezeték megvalósítására részvénytársaságot és műszaki bizottságot szervezett. Több rangos tankönyv szerzője.

1967. február 7.

50 éve hunyt el NEUMAYER Károly (Kecskemét, 1895. nov. 3. – Veszprém, 1967. febr. 7.) r. k. lelkész, tanár. Apja kádár volt. A gimnáziumot Gyöngyösön végezte. A teológiát Veszprémben kezdte, majd Budapesten folytatta, szentírástudományból szigorlatozott. 1918-ban szentelték pappá. Csóton, majd 4 éven át Siófokon volt káplán. 1922 és 1943 között hitoktató Veszprémben az Angolkisasszonyoknál, az irgalmas-nővéreknél, az állami fiú polgári- és kereskedelmi iskolában. 1943 után hittudományi főiskolai tanár, a káptalani könyvtár és levéltár vezetője, egyben középiskolai hittanár is. 1966-ban tb kanonok. Nyári szabadságai idején beutazta szinte egész Európát. Ezekről az utakról részletes beszámolókat írt a Veszprémi Hírlapban. Az Irgalmas Nővérek kriptájába temették.

1997. február 8.

20 éve halt meg ZÖLDY Pál

(Szabadka, 1920. április 19. – Sümeg, 1997. február 8.) orvos. Középiskoláit a Szarvasi Gimnázium kihelyezett tagozatán, Orosházán végezte. Orvosdoktori diplomáját 1944-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen kapta. Behívták katonának és hadikórházban teljesített szolgálatot. Passauban hadifogságba került, betegen jött haza. Orvosi munkáját 1946-ban, felgyógyulása után folytatta. A Mátraházai, majd a Lengyeltóti Tüdőbeteg Kórházban dolgozott. 1950-ben nyert szakorvosi képesítést. Ezután a Derecskei Tüdőgondozó vezető orvosa, majd 1955-től (42 éven át) halála napjáig Sümeg vezető főorvosa volt. Új tüdőgondozói módszertani modell kidolgozásán fáradozott. 1963-ban a sümegi intézetet minta intézetté nyilvánították. Alapító tagja, majd elnöke a Sümegi Műemléki Bizottságnak, több ciklusban volt tanácstag, dolgozott a tanácsi bizottságokban. Elnöke a sümegi felnőtt zenekarnak, olykor vezényelte is azt. Munkásságát Sümeg város 1993-ban Kisfaludy-díjjal ismerte el.

1917. február 9.

100 éve halt meg HORNIG Károly, hornburgi (Pest, 1840. aug. 10. – Veszprém, 1917. febr. 9.) r. k. püspök, író. A középiskolát Bécsben, Budán és Nagyszombatban, a teológiai tanulmányokat a Pesti Központi Szemináriumban végezte. A német és latin mellett tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet. 1862-ben pappá szentelték, 1869-ben teológiai doktorrá avatták. 1888. április 17-én nevezték ki veszprémi püspöknek, 1912-ben X. Pius pápa áldozár-bíborossá, így püspökként a bíborosi kollégium tagjává nevezte ki. Saját költségén három templomot építtetett: Lajoskomáromban, Veszprémben, 1907-ben a Feltámadás-templomot, Farkasgyepűn templomot iskolával. Aigner Sándor építész tervei szerint átépíttette a veszprémi székesegyházat. Püspöksége alatt az egyházmegye legtöbb templomát restaurálták. 1894-ben új anyakönyvi szabályzatot, 1896-ban új egyházmegyei Szertartáskönyvet adott ki. Megbecsülte és támogatta a tehetséges embereket. Tudományos munkát is végzett Egy ideig szerkesztője volt a Magyar Állam c. politikai napilapnak, később átvette a Religió c. folyóirat szerkesztését. Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában. Az általa emeltetett veszprémi Károly-templomban lévő családi sírboltban nyugszik.

1967. február 10.

50 éve halt meg KISS István nemeskéri (Gombospuszta, 1894. ápr. 8. – Balatonszepezd, 1967. febr. 10.) altábornagy. A Ludovika Akadémiát 1915-ben végezte el. Az I. világháborúban 26 hónapi frontszolgálat után százados, majd a vezérkarhoz került. A felvidéki bevonuláskor a miskolci vegyes dandár vezérkari főnöke. 1942 tavaszán a 2. hadseregnél vezérőrnagy, hadosztályparancsnok. 1943-ban, a miskolci 7. hadtest, 1944-ben a székesfehérvári 2. hadtest parancsnoka. 1944. október 15-étől, a háború végéig katonai közigazgatási feladatokat látott el. Nyugdíj nélkül, a legnagyobb szegénységben hunyt el Balatonszepezden.

1842. február 12.

175 éve született NEY Dávid (Várpalota, 1842. febr. 12. – Budapest, 1905. aug. 31.) operaénekes. Ney Bernát bátyja. Veszprémben tanult szabómesterséget. Tehetségét Ranschburg veszprémi zsidó kántor fedezte fel, aki tanította, és a templom kóristájaként alkalmazta. 1863-tól katona, részt vett a porosz háborúban. Lombardiában megismerkedett az olasz operakultúrával. Itt is felfigyeltek hangjára és taníttatták. Katonáskodás után először Bécsben a Carltheater karénekese, majd a tapolcai templomban énekelt. Egy ideig Győrött, népszínművekben lépett fel. 1874-től a Nemzeti Színház karénekesnek szerződtette, de rövidesen mint magánénekes vívott ki sikereket. 1884-től haláláig az Operaház tagja. Egyike volt a századvég legkiválóbb magyar énekeseinek. Nemcsak nagy hangterjedelméről (basszbariton), nemes csengésű hangjáról, hanem kiváló alakító-készségéről is nevezetes volt. Közel száz szerepben lépett fel nagy sikerrel. Várpalotán utcát neveztek el róla. 1961-től a környék énekkarainak részvételével évenként kórushangversenyt rendeznek emlékére.

1842. február 13.

175 éve született ABDAY Asztrik Sándor (Győr, 1842. febr. 13. – Bakonybél, 1894. márc. 6.) bencés szerzetes, tanár. Középiskolába Győrött járt, 1862 és 1866 között a pesti egyetemen teológiai tanulmányokat folytatott. 1859-ben lépett a Szent Benedek-rend tagjai közé, 1866-ban pappá szentelték. Először a pannonhalmi székesegyház hitszónoka, majd az esztergomi gimnáziumban tanított. 1872-től Győrben középiskolai, később jogakadémiai tanár. 1879 után Pannonhalmán főiskolai tanár, 1885-1887-ben Kőszegen gimnáziumigazgató és rendházfőnök. 1891-1892-ben Pápán tanított, két évig (nyugdíjasként) Bakonybélben élt. Szabadidejében beutazta Európa nagy részét, műkincseket és régészeti leleteket tanulmányozott.

1842. február 13.

175 éve született SOÓS Mihály (Nagydém, Úrházpuszta, 1842. febr. 13. – Csorna, 1899. máj. 15.) premontrei szerzetes, tanár. Pápán, Veszprémben és Győrben tanult, majd belépett a Szent Benedek-rendbe, amelynek rövid ideig volt tagja. 1855-ben a csornai premontreiek közé ment át. Teológiai tanulmányokat folytatott és pappá szentelték. Először Szombathelyen, négy év múlva a keszthelyi gimnáziumban tanított. 1865 után a Keszthelyi Gazdasági Tanintézet tanára. 1889-ben Csornára költözött, nyugalomba vonult. A rend növendékeinek oktatásával és a könyvtár kezelésével foglalkozott. Az Erdészeti és Gazdasági Lapokban és a Figyelőben jelentek meg írásai az éghajlati viszonyokról és az időjárási jelenségekről.

1867. február 14.

150 éve született NAGY Lajos (Nemesládony, 1867. febr.14. – Sopronnémeti, 1940. ápr. 15.) ev. lelkész, író. A Soproni Evangélikus Líceumban kezdte tanulmányait, teológiát már Pozsonyban hallgatott. 1890-ben szentelték pappá, utána Farádon káplán és másodtanító. Az 1892–1895-ös években, Abronyban segédlelkész, majd Szentantalfán lelkész. Írásai Ladányi álnéven jelentek meg, többek között a Pápai Független Újságban, a Pesti Hírlapban és az Evangélikus Népiskolában. Legtöbb (több mint száz) költeménye a Tapolczai Lapokban jelent meg, ahol „a lap szorgalmas és tehetséges költő-munkatársaként” tartották számon. Sopronnémetiben temették.

1967. február 15.

50 éve hunyt el VAJTAFY Ottó, 1925-ig Vasek (Budapest, 1882. okt. 11. – Budapest, 1967. febr. 15.) ezredes. A Ludovika Akadémiát 1897–1901 között végezte el. 1904-ig a Cs. és Kir. Trencséni 15. honvédgyalogezrednél szolgált, majd két évig katonai vívótanfolyam hallgatója volt. 1905-től a Cs. és Kir. 15. honvédgyalogezred századában szolgált, 1918 és 1924 között a Ludovika Akadémia tanára. 1924-től 1926-ig a Jutasi Honvéd Altisztképző parancsnoka. Előléptetései: 1901-ben hadapród tiszthelyettes, 1902-ben hadnagy, 1914-ben százados, 1918-ban őrnagy, 1923-ban alezredes. 1825-ben vitézzé avatták. Kitüntetései: III. osztályú katonai érdemkereszt hadidíszítmény kardokkal, Bronz katonai érdemkereszt szalagján a kardokkal, Ezüst katonai érdemérem, Magyar Érdemrend tiszti keresztje, III. osztályú magyar érdemkereszt, Sebesülési érdemérem 3 sebesülési pánttal, Károly-csapatkereszt, Légoltalmi jelvény, Nemzetvédelmi kereszt. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.

1892. február 16.

125 éve született ERDÉLYI Gyula, 1902-ig Eisennagel (Nagyganna, 1892. febr. 16. – Budapest, 1949. febr. 25.) tanár, hadtörténész, katonatiszt. A gimnáziumot Veszprémben, az egyetemet Budapesten végezte, ahol 1914-ben a filozófiai tudományok doktorává avatták. Az első világháború alatt tényleges katonai szolgálatot vállalt. A Tanácsköztársaság idején egy hónapi börtönre ítélték. 1919 és 1931 között katonai középiskolákban, majd két évig a Ludovika Akadémián tanított. 1932-ben Szegeden magántanári képesítést szerzett. 1936-ban őrnaggyá, 1942-ben ezredessé léptették elő. A háború alatt a Hadilevéltár könyvtárának vezetője, a felszabadulás után a Hadimúzeum és Levéltár parancsnoka. A közép- és újkori magyar hadtörténettel foglalkozó tanulmányai jelentek meg Veszprém megyei hírlapokban és szakmai folyóiratokban. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1997. február 17.

20 éve halt meg ENISZ János (Harta, 1953. február 13. – Veszprém, 1997. február 17.) agrokémikus.1977-ben agrokémikus oklevelet, 1981-ben doktori diplomát szerzett. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1992). 1977-től Veszprémben a NEVIKI-ben műszaki ügyintéző, tudományos segédmunkatárs, majd tudományos munkatárs, 1990 után tudományos osztályvezető. Elsősorban kémiai növényvédelemmel foglalkozott, a biológiai aktivitású vegyületek fungicid-baktericid hatásának vizsgálata terén ért el jelentősebb eredményeket. Tanulmányai elsősorban a NEVIKI közleményeiben jelentek meg.

1892. február 18.

125 éve született és ötven éve halt meg Bálint Péter (Kisszállás, 1892. febr. 18. – Veszprém, 1967. február 19.) tanító, iskolaigazgató. Kiskunhalason járt gimnáziumba, 1906 és 1909 között Kalocsán, a tanítóképzőben tanult, majd 1910-ben Felsőlövőn (ma Burgenland) az Evangélikus Tanítóképzőben képesítőzött. Elvégezte az ipariskolai közismereti és a szemléltetőeszköz-készítő tanfolyamot. Még az évben Szentpéterfán kezdte, egy év múltán Nagynardán, 1913-tól Nagyradán folytatta a pedagógusmunkát, kántor is volt. 1926-ban került Veszprémbe, ahol nyugdíjazásig dolgozott. Az első világháború elején két hónapig a fronton volt, megsebesült és 1916-tól rokkantként szabadságolták. 1937 szeptemberében címzetes igazgató-tanító kitüntetést kapott. 1938-ban a Devecseri járásban iskolai felügyelő. 1941. november 1-jétől a Veszprém Városi Fiú Elemi Iskolák igazgatója, az iparostanonc-iskolában pedig óraadóként tanított. 1948-ig, az iskolák államosításáig a katolikus fiúiskola igazgatója, majd 1960-ig az Állami Tanítóképző Gyakorló Általános Iskolájában gyakorlatvezető tanár. 1940-ben a Veszprémvármegyei Általános Tanítóegyesület elnöke, tagja a városi képviselő-testületnek és a vármegyei törvényhatóságnak, 1950-től, a tanácsok megalakulásától a városi tanács oktatási bizottságának. Kezdeményezte, hogy Örvényes községben pedagógusoknak részletre vásárolható telkeket parcellázzanak. A Veszprémi Dalegyesület tagja, később az Árpád-házi Boldog Margit Vegyeskar titkára. Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1892. február 18.

125 éve halt meg RACZEK Frigyes (Troppau [Opava, Csehország], 1841. júl. 19. – Veszprém, 1892. febr. 18.) hegedűművész. A Raczek-testvérek (Frigyes, Zsófia és Viktor) ifjú korukban Európa-szerte hegedűs csodagyerekekként keltettek nagy feltűnést. 1855-ben indultak első nagyobb hangversenykörútra. Bejárták Európát, felléptek minden jelentősebb városban. 1859-től Frigyes és Zsófia három nagy hangversenykörutat tett Oroszországban is. 1866-ban Aradon adták utolsó közös hangversenyüket. Zsófia megismerkedett Ruzitska Alberttel és feleségül ment hozzá. Frigyes a veszprémi székesegyházhoz került. 1870-ben megnősült és végleg Veszprémben telepedett le. Misét, dalokat írt.

1917. február 19.

100 éve halt meg KELEMEN Adolf (Veszprém, 1861. jún. 21. – Dutovlje [Olaszország], 1917. febr. 19.) rabbi, egyházi író. Budapesten és Berlinben tanult. A budapesti Rabbiképző Intézetben szerzett oklevelet, majd több északkeleti városunkban (köztük Gyöngyösön, Nyíregyházán, Pancsován és Fogarason) volt rabbi. Az I. világháború alatt tábori rabbi volt, az olasz fronton egy hadikórházban hunyt el. Nyíregyházán ő honosította meg a magyar nyelv használatát az izraelita istentiszteleten. Felekezeti hetilapokban, az Egyetértés és a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg munkái.

1792. február 25.

225 éve született HIESZ Mátyás (Győrsziget, 1792. febr. 25. – Halimba, 1840. febr. 15.) r. k. lelkész, zeneszerző. Egy évig jogot tanult Győrben, majd Veszprémben papnövendék. Pappá szentelték 1817-ben. Először káplán Látrányban, 1817-ben Balatoncsicsón, a következő esztendőben Márkón. 1825-től kisegítő Romándon, 1832-től adminisztrátor, majd plébános Halimbán. M. Tóth Antal feltételezése szerint a veszprémi székesegyház 1825. évi kottakatalógusában szereplő B-dúr mise szerzője.

1892. február 25.

125 éve született KALMÁR Gusztáv József (Jánosháza, 1892. febr. 25. – Pápa, 1949. jan. 1.) bencés tanár, geográfus, író. 1911-ben belépett a pannonhalmi Szent Benedek-rendbe, 1918-ban pappá szentelték. A budapesti egyetemen bölcsészdoktori és történelem–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Lelkész Zalaváron, 1937-től Veszprémvarsányban. 1918-tól gimnáziumi tanár volt Győrben, 1926 és 1930 között főiskolán tanított Pannonhalmán, 1939-től 1948-ig Pápán a bencéseknél tanár. Főként földrajzi kérdésekkel foglalkozott, tankönyveket és monográfiákat, valamint népszerűsítő ifjúsági olvasmányokat írt.

1917. február 27.

100 éve született STRAUB Gyula (Pozsony, 1917. febr. 27. – Veszprém, 2000. ápr. 12.) vegyészmérnök, egyetemi tanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1964). Felesége Bodonyi Judit könyvtáros. 1935-ben a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1941-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1941-42-ben gyakornok, az 1942-1946-os években tanársegéd, 1946-1949-ben adjunktus Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 1949-től 1953-ig osztályvezető a NEVIKI-ben, Veszprémben. 1949-50-ben a VVE meghívott előadója, 1950 és 1958 között tanszékvezető intézeti tanár, 1958-tól 1963-ig tanszékvezető egyetemi tanár az Analitikai Kémia Tanszéken, 1963 és 1978 között tanszékvezető egyetemi tanár a Radiológiai Tanszéken, az 1978-1982-es években egyetemi tanár. A VVE egyik alapító tagja. A budapesti műegyetemi évek alatt és Veszprémben az első években szervetlen kémiával, majd kémiai és műszeres analízissel foglalkozott. Ezeket a tárgyakat előadó tanárként oktatta, a műszeres analízisről tankönyvet is írt. Kandidátusi értekezésében a fluoronok analitikai alkalmazásával foglalkozott. Az 50-es évek végétől az Analitikai Kémiai Tanszéken megalapozta a radiokémia és a radioanalitika művelését. Nevéhez fűződik az izotóplaboratórium létrehozása és a Radiokémiai Tanszék, illetve a radiokémiai ágazat megalapítása. A 60-as évek közepétől nyugdíjba vonulásáig szilárdtest- és félvezető-fizikával foglalkozott. A kutatások eredményeiből számos doktori disszertáció és közlemény született. Vendég professzorként oktatott a drezdai és a leningrádi egyetemen. 1958 és 1962 között országgyűlési képviselő. 1964-től 1982-ig a TIT országos elnökség tagja, az 1965–1986-os években a TIT Veszprém megyei elnöke, 1986-tól tiszteletbeli elnöke. 1957-től Veszprém Városi Tanács, 1966-tól Hazafias Népfront Veszprém Megyei Elnökségének tagja. 1955-ben a Szocialista Munkáért Érdemérem, 1963-ban a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója, 1968-ban a TIT Bugát Pál-emlékérem arany fokozata, 1969-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1972-ben Veszprém Városért Érdemérem, 1973-ban Veszprém Megyéért Érdemérem, 1978-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát, l997-ben Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata arany Emlékérem és a Pro Universitate Vesprimiensis ezüstérem kitüntetést kapta. Publikációi hazai és nemzetközi folyóiratokban, közleménykötetekben jelentek meg. Több szabadalom társszerzője.

1967. február 27.

50 éve halt meg RÉVÉSZ Imre (Pápa, 1889. jún. 30. – Budapest, 1967. febr. 27.) ref. püspök, egyháztörténész, tanár. 1935-től az MTA-nak levelező, 1946-tól rendes tagja. 1907-ben Kassán a Premontrei Főgimnáziumban érettségizett, majd Kolozsvárott és Franciaországban folytatott teológiai tanulmányokat. 1916-ban Kolozsvárott bölcsészdoktorátust szerzett, 1912 és 1920 között ugyanott tanított. 1920-tól Debrecenben lelkész, 1930-tól egyetemi tanár. Az 1938–1949-es években a Tiszántúli Ref. Egyházkerület püspöke. Az egyházi iskolák államosítása után mondott le. Debrecenben szerkesztette a Hit és Élet c. folyóiratot, társszerkesztője a Református Szemlének. Irányította a reformátusok Új Énekeskönyvének megjelentetését. 1944-ben tevékeny részt vállalt az Ideiglenes Nemzetgyűlés (amelynek 1944. december 16-án tagjává választották) megalakítását előkészítő munkákban. Történetírói munkássága során a protestáns egyháztörténet, a magyar társadalom- és művelődéstörténet számos kérdésével foglalkozott. 

 


 

Március

 

1767. március 1.

250 éve született KISS Ferenc, farádi (Veszprém, 1767. márc. 1. – Veszprém, 1825. febr. 27.) r. k. nagyprépost, káptalani helynök. 1784-ben vették fel a Veszprémi Szemináriumba, filozófiát Győrben, teológiát Pozsonyban tanult. 1790-ben szentelték pappá. A pesti egyetemen 1796-tól a dogmatika, később az erkölcstan tanára. 1806-tól veszprémi kanonok, majd olvasókanonok. 1822-től (Kurbély György püspök, illetve Hornyik János kanonok halála után) káptalani helynök és püspöki helynök. 1824-től nagyprépost, rövid idő múltán ismét káptalani helynök. Az Egyházi Értekezések és Tudósítások c. folyóirat támogatója és cenzora. A veszprémi székesegyház sírboltjában nyugszik

1792. március 1.

225 éve született OSZTERHUEBER József (Sümeg, 1792. márc. 1. – Pusztaszentlászló, 1869. jan. 10.) jogász, alispán, gazdálkodó. 1810-ben Festetics György ösztöndíjasaként Pesten jogot végzett, majd pusztaszentlászlói birtokán gazdálkodott. 1830-tól Zala vármegye táblabírája. A család 1841-ben kapott címeres nemesi levelet. Deák Ferenc sógora, Zala megye legtekintélyesebb táblabírái, és Magyarország legjelesebb gazdászai között tartották számon. Hű barátja és támasza volt Deák Ferencnek, 1842-től ő vezette a család gazdálkodását. 1848-ban néhány hónapig helyettes alispán is volt. 1865–1867 között pusztaszentlászlói kúriáján készítette elő Deák és köre a kiegyezést.

1917. március 1.

100 éve született KOLTAI Jenő, Ruip (Pápa, 1917. márc. 1. – Budapest, 2004. dec. 29.) testnevelő tanár. Szülei: Ruip Jenő gazdálkodó, országgyűlési képviselő (1945–1947), Szabó Julianna. Felesége: Péter Magdolna. 1936-ban a Pápai Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1941-ben a Magyar Testnevelési Főiskolán kapott testnevelő tanári oklevelet. 1942–1943-ban testnevelő tanár a komáromi bencés gimnáziumban. Az 1943–1945-ös években tanársegéd a Magyar Testnevelési Főiskolán, 1945–1946-ban testnevelő tanár a Pápai Állami Tanítóképzőben. 1947-től oktató, 1951-től 1963-ig docens, 1954 és 1957, 1968 és 1976 között tanszékvezető, az 1963–1975-ös években főiskolai tanár, 1973 és 1975 között főigazgató, 1975-től 1978-ig egyetemi tanár és rektor a Testnevelési Főiskolán. Középiskolás és egyetemi-főiskolai országos gerelyhajító-bajnok. Edzőként 1941-től 1971-ig dolgozott, az 50-es évek elejétől a MASZ válogatott dobóinak felkészülését vezette. 1965–1966-ban a MASZ szövetségi kapitánya, 1967–1968-ban vezetőedzője. A TFSE tanárelnöke 1947–1948-ban, és 1973 és 1978 között. A Testnevelési Főiskola Módszertani Bizottságának tagja, majd elnöke 1962-től 1972-ig, a főiskolai-egyetemi tanács elnöke 1973–1978 között, a MASZ elnökségének tagja 1965-től, tiszteletbeli tagja 1980-tól. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagja 1974 és 1980 között, majd tiszteletbeli tagja. 1969-től 1991-ig az Atlétaedzők Világszövetsége elnökségének tagja. Számos főiskolai, egyetemi jegyzetet írt az atlétika oktatásának témakörében, szakcikkeinek száma több tucat, amelyek magyar és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. Díjak, kitüntetések: 1955, 1964 Magyar Népköztársaság Sportérdemérem. 1959 testnevelés és sport kiváló dolgozója. 1966 az oktatásügy kiváló dolgozója. 1968, 1975 Munka Érdemrend. 1979 Magyar Atlétikáért arany díszplakett. 1987 Hepp Ferenc-emlékérem. 1990 Pro Universitate. 1991 Olimpiai Érdemrend. 1992 Matolay-emlékérem. 1992 Magyar Köztársasági Sportdíj. 1997 Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje.

1842. március 2.

175 éve hunyt el ROHONTZY János, felsőpulyai (Pápa, 1775. nov. 9. – Veszprém, 1842. márc. 2.) Veszprém vármegye alispánja, 1825–1827-ben konzervatív országgyűlési követe. Az 1824-ben alakult Veszprémi Zenetársaság elnöke. Vallásos és jogi értekezéseket, verseket is írt. Lakóházát halála után szeretetháznak építették át.

1717. március 3.

300 éve született KRACKER, Johann Lucas (Bécs, 1717. márc. 3. – Eger, 1779. dec. 1.) festőművész. Élete nagy részét Magyarországon töltötte, munkássága hatott a hazai barokk festészet alakulására. 1738 és 1749 között a bécsi akadémián tanult. Az ötvenes években, Morvaországban és Csehországban dolgozott. Itteni legnagyobb méretű munkája a prágai Szent Miklós-templom boltozatának freskója. Magyarországon 1757-től a pálosok részére festett oltárképeket. 1762-től Esterházy Károly egri püspök szolgálatába állt. Számos oltárképet, freskót készített az egri egyházmegye területén. 1778-ban készült el magyarországi fő műve az Egri Líceum könyvtárának a tridenti zsinatot ábrázoló freskója. 1779-ben a devecseri templom Szent Antal-oltárképét festette meg. Tárgyalt a pápai plébániatemplom kifestéséről is, de annak kivitelezése előtt meghalt.

1892. március 4.

125 éve született GRÓF József (Tapolca, 1892. márc. 4. – Mauthausen, 1944) grafikus, belsőépítész. Az iparművészeti főiskolát 1913-ban végezte. A modern magyar iparművészet egyik megteremtője, számos külföldi pályázatot nyert. 1920-ban Faragó Sándorral lakberendező vállalatot alapított. Intarziával díszített és lakkcsiszolt bútorait nemcsak tervezte, hanem saját műhelyben készítette. A bútortervezésnek európai értelemben egyik első művésze. Jelentősek bélyegtervei. Munkáit a magyar művészeti folyóiratok, a Magyar Iparművészet, a Magyar Grafika és a Stúdió mutatták be, de külföldön is jelentek meg könyvillusztrációi. 1920-tól könyvdíszítéssel is foglalkozott. Kós Károlyhoz hasonlóan klasszikus és nemzeti nyomokon indult. Fametszésű könyvdíszeket készített, rajzolt címlapokat is. Részt vett a lipcsei nemzetközi kiállításon és a barcelonai világkiállításon. Kiadatlanok maradtak Goethe Faustjához és Ady válogatott verseihez készült címlapjai. Jelentősebb könyvillusztrációi: Berzsenyi Dániel. Budapest, 1920. – Pick Dame. Budapest, 1920. – Bánk Bán. Budapest, 1921.

1967. március 9.

50 éve halt meg LÁSZLÓ Ferenc (Pápa, 1897. dec. 11. – Budapest, 1967. márc. 9.) állatorvos. Az állatorvos-tudományok kandidátusa. Tanulmányait Budapesten végezte. 1921 és 1926 között honvéd állatorvos, majd a Győri Közvágóhídon dolgozott, amelynek 1959-ig igazgatója volt. Munkássága főleg az állatbetegségek kórbonctana és kórszövettana terén kiemelkedő. E tárgykörből 1936-ban egyetemi magántanári képesítést szerzett. A belső elválasztású mirigyek kórbonctanára vonatkozó kutatásai nemzetközi jelentőségűek. Foglalkozott az állatorvostudomány történetével is. A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

1842. március 11.

175 éve született EÖTVÖS Károly (Mezőszentgyörgy, 1842. márc. 11. – Budapest, 1916. ápr. 13.) író, újságíró, ügyvéd, politikus. Az akkor Veszprém megyéhez tartozó Mezőszentgyörgyön született, középiskoláit a Pápai Ref. Kollégiumban végezte. 1860 és 1862 között a Pápai Jogakadémián végzett tanulmányokat, majd 1866-ban, Kerkápoly Károly meghívására pár hónapig a városban dolgozott. Erre az időre esnek első irodalmi próbálkozásai. A jogi államvizsgát már Pesten tette le. Veszprémben megyei aljegyző, majd királyi ügyész. 1866-ban Veszprém címmel megindította a város első hetilapját. 1872-ben a veszprémi választókerület országgyűlési képviselőjének választották. A Deák-párthoz csatlakozott és a Pesti Naplóba írta cikkeit. 1878-ban Budapesten ügyvédi irodát nyitott, sokat publikált. A magyar közélet egyik meghatározó egyénisége lett, amikor vállalta és sikerrel védte a tiszaeszlári zsidóellenes vérvádper gyanúsítottjait. A per anyagát 1904-ben, három kötetben jelentette meg. (Új kiadása: 1968-ban.) Regényei, novellái közül azok a legsikerültebbek, amelyekben közvetlen személyes élményeit vagy a szabadságharc eseményeit elevenítik fel. Kiváló jellemrajzokat írt Táncsics Mihályról és Madarász Józsefről. Kiemelkedő alkotása az Utazás a Balaton körül. E munkában jelentős kultúrtörténeti, és néprajzi kincsekkel gazdagította az utókort. 1968-ban a Veszprémi Megyei Könyvtár és az Alsóörsi Művelődési Ház vette fel a nevét. Két mellszobra van a megyében: egyik Zsákodi Csiszér János alkotása Balatonfüreden, a Gyógy-téren; a másik Borsos Miklós alkotása Veszprémben, a megyei könyvtár bejáratához vezető lépcsők fölött található. Balatonfüreden utcanév, 2008-tól tábla is őrzi emlékét. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben van. 

2007. március 12.

10 éve halt meg VARGA Béla (Veszprém, 1930. január 23. – Pápa, 2007. március 12.) igazgató-tanító. Apja: Varga Mihály MÁV váltókezelő. 1951-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben, 1964-ben az MSZMP Budapesti Pártfőiskoláján végzett. 1951-ben tanító Badacsonytomajon, 1952-ben Nagyesztergáron. 1953-tól iskolaigazgató Nyárádon, 1957-től Ugodon. 1990-től nyugalomban. 1954 és 1990 között a községi tanács és a községi pártszervezet végrehajtó bizottságának tagja. Díjak, kitüntetések: 1958., és 1977 Oktatásügy Kiváló dolgozója. 1970 Veszprém Megyéért arany fokozata. 1974 Kiváló Úttörő Vezető. 1980 Kiváló Pedagógus. 1983 Honvédelmi Érdemérem. 1990 Szolgálati Emlékérem.

1842. március 15.

175 éve született RŐTHY Mihály, 1864-ig Reiter (Szombathely, 1842. márc. 15.–Szombathely, 1925. nov. 7.) r. k. esperes plébános. Apja: Reiter Mihály szűcsmester. A gimnáziumot Szombathelyen, a papi szemináriumot Veszprémben végezte, 1864. július 26-án szentelték pappá. Később karkáplán Veszprémben, 1874-től pedig (nyugalomba vonulásáig), 1915-ig plébános Kislődön. Közben 1891-től a veszprémi kerület tanfelügyelője, 1896-tól esperes, 1901-től tb kanonok, 1912-től a városlődi kerület esperese. Működése alatt Kislődön 1877-ben renováltatta és kifestette a templomot, 1886-ban iskolát, a következő esztendőben kálváriát, 1905-ben pedig óvodát építtetett. Takarékszövetkezetet, segélyegyletet alapított. Kislőd legnagyobb jótevője, minden jövedelmét a községre költötte. Az 1950-es évekig (és a 90-es évektől újra) a fő tér, és a Markója László esperesplébános által alapított egyháztörténeti gyűjtemény őrzi a nevét. Kislődi plébánosként Ajkán is ő építtette fel a település első katolikus iskoláját.

1667. március 17.

350 éve halt meg PÁZMÁNY Miklós, panaszi (1623? – Brünn [Brno, Csehország], 1667. márc. 17.) főkapitány, író. Pázmány Péter unokaöccse. Neveléséről nagybátyja gondoskodott, morva honosságot, grófi címet szerzett neki. A jezsuitáknál az 1636–1639-es években előbb Bécsben, majd Olmützben tanult. 1639-ben európai körutazást tett, járt Rómában is, majd évekig élt Párizsban. 1646-ban részt vett a pozsonyi országgyűlésen. Katonai pályára lépett, 1646-ban pápai, 1648–1650-ben veszprémi főkapitány. Az 1650-es években pohárnok, tíz évvel később tanácsosi címet kapott. Zrínyi Miklóst dicsőítő verse az Adriai tengernek Syrenaia 1651. évi kiadásának példányába írva maradt meg. A versen Zrínyi Miklós elmélkedésének hatása érződik. 

1942. március 17.

75 éve hunyt el BOZZAY Margit, Horváth, Bozzay Boldizsárné (Kemenesszentpéter, 1893. jan. 3. – Budapest, 1942. márc. 17.) író, költő. 1939-ig a Pesti Napló asszonyrovatát vezette, majd a Kincses Újság főmunkatársa volt. Versei, kissé erotikus színezetű regényei a harmincas években népszerűek voltak. Sírja a Kerepesi úti temetőben van.

1767. március 18.

250 éve született PÉTERI TAKÁTS József, Takáts (Keszthely, 1767. márc. 18. – Győr, 1821. máj. 3.) író, költő. A középiskolát Győrben és Keszthelyen végezte, Győrben és Pozsonyban volt papnövendék. Elhagyva a papi pályát 1791-től Festetics György fiának nevelője, eleinte Keszthelyen, majd Bécsben élt. Később Veszprémben telepedett le, káptalani ügyészként dolgozott. 1808-tól Téten földbirtokos, 1816-tól Győr vármegye főjegyzője. Kezdeményezte a Magyar Minerva c. sorozat kiadását, amely a magyar irodalmi összefogás első kísérlete. Kiadta Kisfaludy Sándor Kesergő szerelem és a Boldog szerelem c. alkotásait, 1801 és 1807-ben.

2007. március 18

10 éve halt meg SÁGI Sándor (Csongrád, 1917. december 17. – Budapest, 2007. március 18.) festőművész. Apja: Sági Sándor bányász. 1932–1934-ben Koszta József festőművésznél tanult Szentesen, 1947–1948-ban a Szegedi Gimnáziumban 2 évig Vinkler László a tanára, 1953 és 1956 között Boldizsár István tanárnál tanult, Budapesten. Festett Csongrádon, Makón, Szegeden, Budapesten és Balatonalmádiban. A felsorolt helységekben műteremmel rendelkezett. 1970 után Balatonalmádiban élt és alkotott. Több mint 60 kiállítása volt.

1767. március 20.

250 éve született VARGA Márton (Monostorapáti, 1767. márc. 20. – Nagyvenyim, 1818. ápr. 5.) természettudós. Középiskolába Szombathelyen és Székesfehérvárott járt. Filozófiai tanulmányait a Győri Akadémián végezte. Komáromban középiskolai tanár, majd a Nagyváradi, 1890-től a Győri Akadémián a fizika, a természettan és a mezőgazdaságtan tanára. Élete végén a Zirci Apátság uradalmának igazgatója Nagyvenyimben. 1808–1809-ben megjelent háromkötetes tan- és kézikönyve a 18. századi természettudományos eredmények magas színvonalú, magyar nyelvű összefoglalása. Nyelvművelőként a természettudományok szakmai magyar nyelvének kialakulását segítette elő. Tagja volt az erdélyi nyelvművelő társaságnak.

1892. március 21.

125 éve halt meg DIÓSY Márton, 1845-ig Neussbaum (Szilágynagyfalu [Románia], 1818 – London, 1892. márc. 21.) újságíró, borkereskedő. Veszprémben tanított, majd Pesten élt. 1848 előtt a Honderű és a Pesti Divatlap c. lapokban jelentek meg különböző témájú írásai. A szabadságharc idején Kossuth Lajos titkára volt. A bukás után külföldre menekült, Londonban telepedett le, ahol borászati szaküzletet működtetett. Angol lapokban jelentek meg cikkei, az 1860-as években hazai lapok is közölték gazdasági témájú tudósításait. Magyarra fordította Dumanoir-Dennery: Don Caesar de Bazan c. drámáját, amelyet a Pesti Nemzeti Színház 1882-ben bemutatott. Szerkesztette az első magyar zsidó naptárt (évkönyvet), amely 1848-ban jelent meg Pesten. 

1997. március 25.

20 éve halt meg FRECH Miklós, Füzes-Frech (írói neve: Füzes) (Battonya, 1931. november 17. – Keszthely, 1997. március 25.) archeobotanikus. 1955-ben a szegedi tudományegyetemen biológia–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1977-ben, a fenékpusztai növényleletekről írt disszertációját a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen védte meg. Egyetemistaként, külső munkatársként részt vett a szegedi botanikai intézet munkájában, szoros kapcsolatot tartott a Móra Ferenc Múzeummal is. 1955–1958-ban a kiskunmajsai gimnáziumban tanított, 1959-től a Keszthelyi Balatoni Múzeum munkatársa, 1983 és 1991 között a Helikon Könyvtár vezetője, a kastélypark rekonstrukciójának irányítója. 1971-ben, Tihanyban Mezőgazdaságunk története címmel nagyszabású kiállítást rendezett. Részt vett a fenékpusztai ásatásokon, majd bekapcsolódott a Keszthely, Sümeg és Devecser környéki, jutasi és ösküi népvándorlás kori régészeti feltárásokba. Közreműködött a Magyarország Régészeti Topográfiája 1. A keszthelyi és a tapolcai járás c. kötet anyagának munkáiban. Lefektette a hazai régészeti növénytan alapjait, kutatta a növénytani anyag konzerválódásának okait. Tanulmányainak többsége a keszthelyi, a tapolcai és a veszprémi múzeumok évkönyveiben jelente meg. 

2007. március 25.

10 éve halt meg KINCSES Gyula (Paks, 1921. augusztus 2. – Veszprém, 2007. március 25.) vegyészmérnök. 1939-ben a makói reálgimnáziumban érettségizett. 1943-ban a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1943–1944-ben üzemvezető a Kodak gyárban, Vácott. 1944 és 1948 között hadifogoly a Szovjetunióban. 1949–1950-ben laborvezető a Müller Testvérek Vegyi Üzemében, Budapesten. 1950-től 1961-ig a NEVIKI tudományos főmunkatársa Veszprémben. 1961-től főtechnológus, 1964-től főmérnök, majd vezérigazgató-helyettes a Péti Nitrogénművekben. 1984 után nyugdíjas. 1984-ig a MKE péti csoportjának, 1984 és 1990 között a Vegyipari Vállalatok Biztonságtechnikai Szervezetének elnöke. A VVE (ahol korábban többször előadott) címzetes docense. Tudományos érdeklődése a szervetlen kémia, műtrágya- és nitrogénipari kutatás. 1950-től a NEVIKI kiadványaiban és a VVE közleményeiben közel két tucat tanulmánya jelent meg, 18 találmány kidolgozásának volt részese. Kiváló Feltaláló, 1975-ben a Munka Érdemrend bronz, 1981-ben arany fokozata kitüntetést kapta. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1942. március 26.

75 éve született LITKEY Benedek, Litkey Bence (Ócsa, 1942. márc. 26. – Alsóörs, 2011. jún. 18.) vitorlázó, edző, festőművész. Apja: Litkey György festőművész, édesanyja: Bruckler Gizella varrónő. 1964-ben a budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, 1982-ben a Testnevelési Főiskolán szerzett oklevelet. Gyerekkora óta festett, rajzolt. 1957-től 1963-ig fiatalkori tanulmányutak: Olaszország, Ausztria, Svájc, Belgium, Németország. Felnőttkori tanulmányutak: 1965-ben és 1969-ben Olaszország, 1966-ban Franciaország, 1984-ben Ausztria, 1990-ben Amerika. 1984 és 1992 között Bécsben élt, 1986-tól az Osztrák Képzőművészeti Szövetség tagja. 1992-től 1999-ig soproni lakos, 1999-től Balatonfüreden élt.

1892. március 27.

125 éve halt meg SZABÓ István (Bakonyszentkirály, 1801. júl. 4. – Kazár, 1892. márc. 27.) r. k. lelkész, író, műfordító. 1842-ben az MTA levelező-, a Kisfaludy Társaság pedig rendes tagjává választotta. Parasztcsalád gyermekeként a tanulmányait Pápán kezdte. 1826-ban Rozsnyón szentelték pappá. Pilisen, Kazáron és más felvidéki helységekben szolgált. Elsősorban a görög klasszikusok műveinek fordításai figyelemreméltók.

1842. március 29.

175 éve született ENTZ Géza id., 1915-től mezőkomáromi (Mezőkomárom, 1842. márc. 29. – Budapest, 1919. dec. 4.) orvos, tanár, zoológus. Az MTA-nak 1883-tól levelező-, 1890-től rendes tagja. Entz Ferenc orvos fia. Egyetemi tanulmányait Pesten végezte, 1867-ben orvosdoktorrá avatták. 1867-től a pesti egyetem élettani tanszékén tanársegéd, 1869 után a Kolozsmonostori Gazdasági Akadémia tanára. 1873-tól a kolozsvári egyetemen, 1889 után a budapesti műegyetem állattani tanszékén, 1901 és 1914 között a budapesti egyetem orvoskarán tanított. 1879-től szerkesztette a kolozsvári Orvos-természettudományi Értesítőt, 1890-től társszerkesztője a Természet-tudományi Közlönynek. Elsők között ismertette Magyarországon Darwin A fajok eredete c. munkáját, de később antidarwinista nézeteket képviselt, 1914-ben teljesen elvetette a Darwinizmust. Legintenzívebben művelt témája az egysejtűek világa volt, ezeket nevezte el véglényeknek. Mint ázalékállatokat nagy számban vizsgálta már Kolozsváron a környező vizekből, később a Duna kitöréseiből és főleg a Balatonból. A Magyar Biológiai Társaság Entz Géza-díjat alapított, amelyet először 1980-ban adományoztak.

1892. március 29.

125 éve született MINDSZENTY József, Pehm (Csehimindszent, 1892. márc. 29. – Bécs, 1975. máj. 6.) r. k. érsek-bíboros, író, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait és a teológiát Szombathelyen végezte. 1915-ben pappá szentelték. Káplán Felsőpatyon, majd hittanár a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban. 1919-ben két hónapra internálták, később Zalaegerszegen plébános, kerületi esperes, 1937-től pápai prelátus. A veszprémi egyházmegye püspökévé 1944. március 25-én szentelték fel. Több dunántúli főpásztor nevében a nyilasoktól azt kérte, hogy a Dunántúlt ne tegyék a harcok színterévé, a Szent Koronát ne vigyék külföldre. 1944. november 27-én 26 papjával együtt a veszprémi börtönbe hurcolták, onnét Sopronkőhidára majd Sopronba kerültek. 1945 októberében XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki, 1946-ban pedig bíborosi rangra emelte. Az esztergomi egyházmegyét 1948. december 26-ig kormányozta, amikor koholt vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték. Egészségi állapota miatt egy idő után a felsőpetényi (Nógrád megye) püspöki nyaralóban őrizték. az 1956. évi forradalom idején kiszabadították, november 4-én az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségére menekült. A magyar állam és a római szentszék közötti tárgyalások már 1963-ban megkezdődtek ügyében, de csak 1971-ben jártak eredménnyel, amikor szeptember 28-án végleg elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. Veszprémi püspöksége idején a megyében önálló lelkészségeket szervezett: Ajka-Csingervölgy, Balatonederics, Mezőlak, Pénzeskút, Bódé, Gic, Alsóörs, Borsodpuszta, Hegymagas, Nemesszalók, Padrag, Bakonypölöske, Köveskál és Nemesgulács községekben. Plébániarangra emelte Pétfürdő, Csesznek, Hárságy egyházait. Plébániát alapított Veszprémben (Szent Margit), Nemesgulácson. Új iskolát nyitott vagy tanítói állást szervezett Adorjánháza, Alsóörs és Nagyalásony községekben. Szerkesztette a Zalamegye c. lapot és a Zalamegyei Újságot. Pontos és teljes kimutatást készített az egyházmegyét ért háborús károkról. A tapasztaltakat körlevélben tárta a papság elé: ...megszakításokkal 20 napon át bejártam a pusztulás mezejét: a Mezőséget, majd Somogyot, a Balatonvidéket, Zalát és Palota táját.
Írásai, cikkei jelentek meg az Egyházi Lapokban, a Jézus Szíve Naptárban, a Magyar Kultúrában. Veszprémben a Cholnoky-lakótelepen épült új templom felvette nevét. A templomban, valamint a r. k. érsekségen bronz mellszobra látható, Yrsa von Leistner és Sámbokréti Pálné alkotása. Nemesgulácson teret neveztek el róla. Máriazellben temették el. Hamvait 1994-ben hazahozták és Esztergomban helyezték örök nyugalomba.

2007. március 29.

10 éve halt meg KOVÁCS Imre (Alsópáhok, 1924. december 20. – Tapolca, 2007. március 29.) pénzügyi osztályvezető, helytörténész. Elemi iskolába szülőfalujában járt. 1948-ban a Keszthelyi Premontrei Rendi Gimnáziumban érettségizett. 1978-ban a Pénzügyminisztériumban felsőfokú szakvizsgát tett. 1943–1949-ben Alsópáhok Körjegyzőség munkatársa, 1949–1950-ben Alsópáhokon községi adóhivatal-vezető, 1950-ben tanácselnök. 1951–1952-ben a keszthelyi Községi Tanácson előadó. 1952–1953-ban a tapolcai 1953-tól 1966-ig a Sümegi Járási Tanácsnál, 1966 és 1984 között a Tapolcai Városi Tanácsnál pénzügyi osztályvezető. Nyugdíjba vonulása után helytörténeti kutatással foglalkozott. Kéziratban olvasható tucatnyi munkája Tapolca és környéke történetének fontos forrásanyaga, a Városi Könyvtárban megtalálható. 1984 és 1994 között a Tapolcai Városszépítő Egyesület pénztárosa. Díjak, kitüntetések: 1960 Kiváló Pénzügyi Dolgozó. 1963 Községfejlesztésért arany. 1970 Tanácsi Munkáért ezüst, 1969., 1975 arany. 1970., 1975 Veszprém Megyéért arany. 1970 Honvédelmi Érdemérem bronz. 1974 Munka Érdemrend bronz. 1975 Honvédelmi Érdemérem. 1975-ben 25 éves Tanácsi Munkáért. 1977 Kiváló Népi Ellenőr. 1977 Tanács Kiváló Dolgozója. 1996 Tapolca Város Díszpolgára.

 


 

Április

 

1892. április

125 éve hunyt el HALÁSZ Péter (Mohács, 1817. jún. 29. – Veszprém, 1892. ápr.) tanító. A gimnáziumot szülővárosában, a tanítóképzőt 1835-ben Pécsett végezte, majd Zircen segédtanító. 1837-ben Tihanyban megválasztották kántortanítónak, egyben a községi jegyzői teendőket is ellátta. 1851-től negyven évig Veszprémben tanított. Írt imákat és énekeket. Pályájáról és munkájáról visszaemlékezéseket közölt a Pedagógiai Szemle 1883. évi számában.

1942. április

75 éve 1942. áprilisában veszprémi csapatokat vittek a szovjet frontra

1992. április 1. 

25 éve  megkezdik a Dózsavárosi temetőben a II. világháború során eltemetett német katonák exhumálását.

1892. április 4.

125 éve halt meg ZÁDOR Gyula (Pápa, 1835. – Nagyvárad, 1892. ápr. 4.) jogász, hivatalnok. A középiskola után Bécsben jogot tanult, majd 1857-ben állami szolgálatba lépett. 1860-ban az udvari kancelláriánál hivatalnok, 1865-ben udvari fogalmazó. Rövid idő múlva az Igazságügyi Minisztériumban elnöki titkár, később osztálytanácsos, majd osztályvezető. Több törvényjavaslat kidolgozása fűződik nevéhez. A minisztérium fegyelmi bizottságának elnöke, a Rabsegélyező Egylet egyik alapítója és több évig elnöke. A Királyi Tábla elnökeként halt meg. Művei közül elsősorban édesapjáról, Zádor Györgyről írt tanulmányát kell megemlíteni. Jogtudományi tanulmányok és közlemények mellett írt szépirodalmi műveket is. A Lipót-rend Lovagja és a németalföldi Oroszlán-rend Középkeresztjének tulajdonosa. Budapesten, a Kerepesi úti temetőben nyugszik.

 1917. április 7.

100 éve született RÁCZ István (Kisláng, 1917. ápr. 7. – Pápa, 1991. jún. 28.) tanár, történész. 1936-ban érettségizett a Pápai Ref. Gimnáziumban. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen folytatta, és 1941-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Közben 1939 nyarán az Eötvös Kollégium ösztöndíjasaként doktori értekezésén Münchenben dolgozott, 1943-ban doktorrá avatták. 1941 szeptemberétől 1952-ig, az intézmény államosításáig egykori iskolájában tanár. 1952-ben orosz nyelvből is általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1952 után a pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban tanár, 1953-tól 1974-ig, nyugdíjazásáig igazgató-helyettes. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1542. április 8.

475 éve halt meg STATILEO János, Statilius (15. sz. vége – Gyulafehérvár, 1542. ápr. 8.) r. k. püspök. A dalmát származású magyar főpap 1513-ban veszprémi kanonok és felsőörsi prépost, majd budai prépost volt. 1515-ben a török elleni harcokban részt vevő Beriszló Péter püspök helyetteseként vezette a veszprémi zsinatot. 1521-ben II. Lajos király Velencébe küldte, hogy segítséget kérjen a török ellen. Mohács után János királyhoz pártolt, aki őt erdélyi püspökké tette. 1527 márciusában János király szószólója volt az olmützi tanácskozásban; 1528. októberben I. Ferenc francia királynál járt és vele szövetséget hozott létre. Nagy része volt az 1538. évi váradi békében is, később hathatósan védte Izabella királyné érdekeit. Nevéhez fűződik az első anyakönyvezés elrendelése is.

1892. április 10.

125 éve halt meg PAGET János, John Paget (Loughborough [Anglia], 1808. ápr. 18. – Aranyosgyéres, 1892. ápr. 10.) orvos, író, útleíró. Bőrgyógyásznak készült. Az edinburghi egyetemen orvosi diplomát szerzett, majd Párizsba és Itáliába utazott. Ott megismerkedett özv. báró Bánffy Lászlónéval, Wesselényi Polyxena írónővel, akivel összeházasodott. Gyéresen telepedett le és ott gazdálkodott. 1835–1836-ban beutazta Erdélyt és Magyarországot, az út tanulságairól könyvet írt. Nagy lelkesedéssel szólt a Balaton szépségéről és csodálkozott, hogy egy hajót sem látott a tavon. Először ő írta le angolul a híres balatonfüredi Anna-báli eseményeket. Megismerkedett Széchenyi Istvánnal és Wesselényi Miklóssal. A szabadságharcban Bem egyik szárnysegéde, a fegyverletétel után Angliába menekült. Nagyenyedi huszárbravúrját Jókai Mór: Egy az Isten című regényében örökítette meg. 1855-ben visszatért és birtokán korszerű módszerekkel mintagazdaságot szervezett. Alapító tagja az Erdélyi Egyletnek. Különösen sokat tett a szőlészet és borászat fejlesztése érdekében. Több magyar művet fordított angolra. 1868-ban a Magyarországról írt munkája alapján a Magyar Történelmi Társaság tagjai közé választották. Balatonfüreden a Balatoni Panteonban és angliai szülőfaluja templomában tábla őrzi emlékét. A magyar szabadságharc hőseként a kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik.

1992. április 10.

25 éve halt meg SZABADHEGŶ Szabolcs (Biharillye [Románia], 1914. nov. 18. – Pápa, 1992. ápr. 10.) r. k. plébános. Apja: Szabó Ernő gépészmérnök, földbirtokos. Ősei Nagydémről kerültek Erdélybe. Kalocsán érettségizett, a teológiát külföldi egyetemeken végezte. 1939. április 8-án pappá szentelték. Egy éves kőröshegyi káplánság után püspöki udvari káplán, majd szertartó Veszprémben. 1948 és 1988 között plébános Külsővaton. 1988-ban nyugalomba vonult. Nevéhez fűződik Külsővaton a plébániatemplom ismételt külső tatarozása és belső kifestése, a tüskevári pálos templomból származó padok rendbehozatala, ugyan innen eredő faragványokból a szembemiséző oltár, piszkei márványból a keresztkút készítése, a paplak tatarozása és korszerűsítése, a Szent Anna kápolna ismételt restaurálása, Adorjánházán kápolna kialakítása egy félig kész parasztházból. Apjától örökölt gyógytea keverékeivel nagyon sok emberen segített. Összeállította Külsővat község plébániájának rövid történetét.

1917. április 16.

100 éve született PARDY István (Börvely [Románia], 1917. ápr. 16. – Sümeg, 2000. okt. 29.) tanár, feketekerámia-készítő. 1936-ban a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. 1942-ben a Ferenc József Tudományegyetem Államtudományi Karán, 1948-ban a szegedi egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet. 1950 és 1974 között a szentesi Beregháti Általános Iskola és Horváth Mihály Gimnázium tanára. 1947–1948-ban Szentesen tanulta a keramikusmesterséget. Különösen a népi fazekasság formavilága ragadta meg. Foglalkozott múzeumi, római és görög cserépedények másolásával. 1978-tól Aszófőn élt, ahol fekete kerámiatárgyakat készített. Nyaranta a lakásán önálló kiállításokat, tárlatokat tartott. Balatonfüreden a Köztemetőben nyugszik.

1917. április 19.

100 éve halt meg THURY Etele (Zánka, 1861. okt. 14. – Pápa, 1917. ápr. 19.) ref. lelkész, tanár, író. Középiskolai és teológiai tanulmányait 1882-ben Pápán végezte. Ekkor Ácsra ment akadémikus rektornak, 1884-ben Zánkán segédlelkész, később Balatonarácson, 1892-től Nemesvámoson lelkész. 1896-tól a Veszprémi Ref. Egyházmegye főjegyzője, 1897-től a Dunántúli Ref. Egyházkerület aljegyzője. 1900-tól haláláig Pápán ref. teológiai tanár. Egyházi és vallásos tárgyú, valamint egyháztörténeti jellegű írásai a protestáns lapokban jelentek meg. Jelentős munkái közé tartozik többek között A veszprémi református egyház története. Írói álnevei: Tímár Elek, Kéri Pál.

1892. április 20.

125 éve született GÁSPÁR Iván (Székesfehérvár, 1892. ápr. 20. – Balatonaliga, 1938. márc. 28.) színész. 1918-ban tűnt fel az Intim Kabaréban.  1919-től a Népopera ösztöndíjasa. Rendszeres színpadi pályája 1920-ban kezdődött: 1923-ban Pécsett, 1924–1925-ben Nagyváradon kabarékban lépett fel, többnyire magyar népdalokat énekelt. 1926-tól Polgár Károly ruszinszkói társulatánál játszott. Néhány évig Brazíliában kísérletezett a magyar színjátszás megteremtésével. 1938-ban ismét itthon, Patay József társulatában játszott.

1917. április 20.

100 éve született TÓVÁRI Lajos (Bécs, 1917. ápr. 20. – Ajka, 2008. jan. 6.) általános iskolai tanár, igazgató. Apja: Teiger Géza hivatásos katona (főfegyvermester), majd lakatos és mérlegkészítő kisiparos. Kőszegen 1931-ben a Állami Polgári Iskolában, 1936-ban az Állami Tanítóképzőben végzett. 1954-ben a budapesti Apáczai Csere János Tanárképző Főiskola földrajz-biológia szakán szerzett oklevelet. Az 1939–1941-es években kisegítő tanító Kőszegen, 1941 és 1977 között Városlődön a R. K. Népiskola majd Általános Iskola tanítója, tanára, 1948-tól igazgatója. Közben 1941-ben fél évig helyettes tanító Erdélyben, Backamadarason az Állami Elemi Iskolában. 1946-ban megalakította a Városlődi Sportkört, amelynek 1992-ig elnöke, adminisztrátora, edzője (labdarúgás, atlétika, asztalitenisz stb.). Sakkcsapatuk az 1950-es évek elején a II. osztályú bajnokságban az első helyen végzett. 1947–1950-ben r. k. kántor. 1950 és 1977 között községi tanácstag, végrehajtó- bizottsági tag. 1965-ben megalakította a Városlődi Vegyeskart, amelynek a kezdetektől karnagya. Vezetésével az énekkar már 1966-ban elnyerte az aranykoszorús címet. Díjak, kitüntetések: a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója. A Sport Érdemérem ezüst fokozata. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. A Szocialista Kultúráért. Veszprém Megyéért, ezüst., arany. 1995 Városlőd Község Díszpolgára. 1998 Für hevorragende Verdienste um die ungarn-deutsche Singkultur (A magyarországi német énekkari kultúra terén végzett munkásságáért).

1942. április 24. 

75 éve  a soproni gyalogezred veszprémi 4/III. zászlóalja elindul a keleti frontra.

1917. április 26.

100 éve hunyt el HUNKÁR Dénes, heidenzi (Szolgagyőr, 1852. szept. 4. – Veszprém, 1917. ápr. 26.) főispán. Atyja Hunkár Sándor, 1861-ben a vármegye alispánja. A Hunkár-ősök Győr-megyéből erednek, az 1809-iki nemesi fölkelésben már Veszprém megyei nemesekként vettek részt. Veszprém vármegyei földbirtokosként az 1900-as években lótenyésztési elnök, majd 1907-től haláláig a vármegye főispánja. Főispánsága alatt lépett be a Nemzeti Munkapártba. Írásai jelentek meg a Köztelek (1903), valamint a Vadász- és Versenylap (1903/04, 1906) című lapokban.

1867. április 28.

150 éve született DEZSŐ József (Lesencetomaj, 1867. ápr. 28. – Budapest, 1915. máj. 14.) színművész, színházi író. A színiakadémia elvégzése (1889) után huzamosabb ideig Pécsett, majd Temesváron, Győrben és Sopronban játszott. 1895-ben külföldi tanulmányúton járt. 1891-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Bonviván és szerelmes szerepeket játszott. Szerkesztette a Műkedvelő c. kötetet (1904), a Műkedvelők Színműtára (1909–1912) és a Kabaré Könyvtár c. sorozatokat, számos darabot és monológot írt.

1892. április 28.

125 éve született EISENBERGER Géza (Batrovce [Szlavónia], 1892. ápr. 28. – Mauthausen, 1944?) rabbi, író. 1919-ben a Budapesti Rabbiképzőben végzett, majd óraadó vallástanár a fővárosban. 1920-tól Szegeden, 1921–1926 között Tapolcán rabbi, majd Gödöllőn főrabbi. Számos egyházi vonatkozású szakcikket publikált. Előszót írt Réti Ferencné: Chanukai álom c. művéhez.

1867. április 30.

150 éve született VESZELEI Károly (Veszprém, 1867. ápr. 30. – Dombóvár, 1902. ápr. 11.) költő. A család Morvaországból került Magyarországba. Apja Wessel Antal veszprémi posztó gyáros. Középiskolás korában súlyos tüdőbajt kapott. Később Nagykondán, majd Dombóvár melletti bérletén gazdálkodott. Erősen pesszimista hangulatú versei a belső nyugtalanság, vívódás kifejezése mellett az egyre forrongóbb irodalmi korszak jegyeit is magukon viselik. Versei legutóbb 1959-ben, a VÉGH György által összeállított Századvégi költők c. antológiában jelentek meg. A dombóvári izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.

1997. április 30.

20 éve halt meg GÁCSER Imre József, (Álneve: Europaeus) (Örvényes, 1915. május 30. – Sao Paolo [Brazilia], 1997. április 30.) bencés szerzetes, tanár, újságíró. A Szent Benedek Rendbe 1934 augusztusában Pannonhalmán öltözött be, 1940-ben szentelték pappá, majd a rend győri gimnáziumába került tanárnak. A második világháború után Németországban a Menekültek Vatikáni Delegációjának tagja. 1946 és 1960 között Párizsban magyar lelkipásztor és a Magyar Menekültügyi Iroda vezetője. Részt vett a cserkészet munkájában és a nemzetközi kereszténydemokrata mozgalomban. Rendje 1960 februárjában Brazíliába, a Sao Paulo-i kolostorba küldte. 1968-tól a bencés kolostor alperjele, a Szent Imre Kollégium tanára, egy éven át a Katolikus Egyetemen tanított, a Szent Placid Szemináriumban tanár. 1960–1966-ban a Délamerikai Magyar Hírlap főszerkesztője és kiadója. 1970-től a Buenos Aires-i Magyar Hírlap főmunkatársa. 1970-től 1990-ig a Sao Paulo-i Könyves Kálmán Szabadegyetem rektora.

 


 

Május

 

1867. május 1.

150 éve született RÁCZ Kálmán (Mád, 1867. máj. 1. – Pápa, 1941. okt. 3.) ref. lelkész, tanár, egyháztörténész. Mádon kezdett tanulni. A gimnáziumot és a teológiát Sárospatakon végezte, ahol két évig teológiai segédtanár és kollégiumi könyvtáros. 1892-től külföldi egyetemeken tanult, hazatérése után egy évig nevelősködött, majd Nyíregyházán káplán, 1896-tól Balsán lelkész. Pápán 1900 őszétől gimnáziumi vallástanár. 1917-ben teológiai magántanári képesítést nyert Sárospatakon, 1931-ben nyugalomba vonult. Cikkei, dolgozatai és fordításai a protestáns lapokban jelentek meg. Sokáig volt a Szövétnek c. újság szerkesztője.

1767. május 2.

250 éve született ZSOLDOS János (Köveskál, 1767. máj. 2. – Pápa, 1832. máj. 12.) orvos, író. Elemi iskolába Alsóöcsön, középiskolába Sopronban és Debrecenben járt. 1790–1792-es években Halason tanított, majd Bécsben orvosi tanulmányokat folytatott, 1795-ben kapott diplomát. 1796-tól Pápán orvos, végül Veszprém vármegye főorvosa. Pápán női kórházat létesített. Az első hazai egészségügyi jogszabálygyűjtemény és nőgyógyászati könyv szerzője. Tevékenyen részt vett a nyelvújítási mozgalomban, egészségügyi népszerűsítő munkákat is írt. A Frantziák Pápán c. művében az 1809. évi nemesi felkelés pápai emlékeit írta meg. Gazdag könyvtára a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba került.

1942. május 2.

75 éve született BORBÉLY László (Budapest, 1942. máj. 2. – Veszprém, 1989. jan. 27.) technikus, amatőr versmondó. A Veszprémi II. Sz. Általános Fiúiskolában tanult, majd 1960-ban a székesfehérvári Ságvári Endre Általános Gépipari Technikumban érettségizett. 1960 és 1968 között az akkori Fémfeldolgozó Vállalatnál szerszámszerkesztő, 1974-ig a MEDOSZ kultúrfelelőse, majd két évig a MEZŐGÉP (ROBIX) kulturális és igazgatási osztályának vezetője. Az MSZMP városi bizottságán kulturális és propagandaügyekkel foglalkozott, a SÉD Filmszínház megnyitása után az új intézmény vezetője. Élete utolsó éveiben, 19851988 között könyvesboltot vezetett és a Népszava könyvesbolt-hálózat megyei igazgatójaként dolgozott. A költészet iránti szeretete már középiskolás korában megmutatkozott, gyakran vállalt nyilvános szereplést. Alapítója és három évtizeden át aktív tagja volt a Váci Mihály Irodalmi Színpadnak. Elsősorban Radnóti Miklós, József Attila és Váci Mihály verseit mondta szívesen és nagy átéléssel. Szavalóversenyeket nyert, 1965-ben megnyerte a Magyar Televízió Ki mit tud? tehetségkutató versenyének versmondó kategóriáját. 19611962-ben a Népművelési Intézet tanfolyamán népitánc-oktatói képesítést szerzett. Már fiatalemberként táncolt a Bakony Táncegyüttesben, később a Szabadságpusztai Állami Gazdaság tánccsoportjának művészeti vezetője volt. Munkásságát 1965-ben Veszprémért Érdeméremmel, 1979-ben Veszprém Megyéért arany fokozatával, 1988-ban az irodalmi színpad 30 éves fennállásának alkalmából TIT Aranykoszorús Emlékplakettel ismerték el. Halála óta egykori színpada minden év januárjában a Versbarátok Találkozója rendezvénnyel ápolja emlékét. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1997. május 2.

20 éve halt meg BAKA József (Bajta [Szlovákia], 1924. szeptember 13. – Bajta [Szlovákia], 1997. május 2.) tanár.A Komáromi Bencés Gimnáziumban tanult és az esztergomi Vitéz János Érseki Tanítóképzőben, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet. Tizenhat évig tanított Kemenesszentpéteren. Több tanulmánya található a Bakonyi Múzeum néprajzi adattárában, amelyek a falu múltjával, hagyományaival, az emberek szokásaival foglalkoznak.

1967. május 4.

50 éve halt meg KOLTAI Vilmos (Budapest, 1908. jan. 12. – Budapest, 1967. máj. 4.) orvos. Politikai üldözöttként 1927-ben Párizsba emigrált, ahol elvégezte az orvosi egyetemet. Tagja volt a Francia Kommunista Pártnak és aktív résztvevője az ellenállási mozgalomnak. 1946-ban költözött haza és tüdőgyógyász szakorvosként néhány évig Budapesten dolgozott. Egészségi okok miatt 1954-ben a fővárosból Veszprémbe a megyei tüdőgondozóhoz jött. 1957. június 1-jétől felkérésre vállalta el a kórházigazgatói megbízást, amelyről 1960. május 15-én, egészségének romlása miatt lemondott, 1965-ben történt nyugdíjaztatásáig a tüdőgondozóban dolgozott. Budapestre költözött és ott halt meg. Sírja a rákoskeresztúri temetőben van.

1942. május 5.

75 éve született BUJTOR István, Frenreisz (Budapest, 1942. máj. 5. – Budapest, 2009. szept. 25.) színművész, színházigazgató. Három évig a Budapesti Piarista Gimnáziumba járt, majd a József Attila Gimnáziumban érettségizett. Egy évig segédmunkás, pincér volt, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakára iratkozott be, ahol 1966-ban szerzett diplomát. Utána a Győri Kisfaludy Színházhoz, 1968-ban a fővárosi József Attila Színházhoz került. 1971-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1976-tól a Budapesti Vígszínház, 1989-től a Székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja. 2007 végén megválasztották a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójává. Négy évtizedig tartó pályafutása alatt volt Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), Stanley Kowalski (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Bromden, az indián (Kesey: Száll a kakukk fészkére), Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek) c. darabokban, amelyek egy részét később meg is rendezte. Filmekben is gyakran szerepelt. Az általa rendezett filmek többsége a Balatonnál játszódik. Fiatal korában kosarazott, az ifjúsági válogatottal országos bajnokságot is nyert. Teniszezett, a vitorlázásban hatszoros magyar bajnok volt, többször megnyerte a Kék Szalag versenyt. 1979-ben Balázs Béla-díjat, még abban az évben a filmkritikusok díját kapta. – Balatonszemesen temették. – 2010-től a Latinovits Zoltán Játékszín felvette ~ nevét is, a Petőfi Színház főépületének falán tábla, Albert András ötvösművész alkotása őrzi nevét. Balatonfüreden 2013. május 5-én avatták fel ~ szobrát, Farkas Ádám szobrászművész alkotását.

1992. május 7. 

25 éve először adják át a Gizella-díjakat, május 7-24 között először rendezik meg a Gizella-napi ünnepségsorozatot.

1667. május 8.

350 éve halt meg PÁPAI PÁRIZ Imre, Páriz-Pápai (Pápa, 1618 – Gyulafehérvár, 1667. máj. 8.) ref. lelkész, író. Pápai Páriz Ferenc apja. Pápai kereskedőcsalád fia, aki fiatalon Erdélybe került, itt négy évig Apafy Mihály, a későbbi fejedelem nevelője, majd II. Rákóczi György udvari papja. Közben két évig külföldi egyetemeken (Franeker, Leiden) tanult. Hazatérve Désen lelkész, 1649-től esperes. Nemességet is kapott. A török pusztítás elől menekülve több városban megfordult, 1664-től Gyulafehérváron prédikátor és az egyházmegye esperese. Egyházi témájú írásai népszerűek voltak.

1817. május 10.

200 éve született BEZERÉDJ Kristóf (Győr, 1817. máj. 10. – Budapest, 1889) főispáni helytartó. A hírneves Bezerédj család a Lőrinte nemzetségből veszi eredetét. A család a 17. században két ágra szakadt. A vámoscsaládi ágból származott Bezerédj Imre kuruc brigadéros, a szerdahelyi ágból pedig Bezerédj Kristóf, a Devecseri járás főszolgabírója, aki 1848-ban kapitányként a Devecserben szervezett nemzetőrzászlóalj parancsnoka Tósokberénden. Földet vásárolt magának Bódén, így vált Lőrinte után bódéi birtokossá is. Amikor az 1848-as törvényeket kihirdette, a népnek azt mondta, „ezentúl mindenének oly szabados ura, mint akármelyik úr; azzal azt teheti, amit akar”. A fegyverletételt követő önkényuralom idején Veszprém vármegye főispáni helytartója. Kristóf és felmenői is közvetlen kapcsolatban álltak Lőrintével, sokan közülük ott is temetkeztek.

1942. május 10.

75 éve született REDNIK András (Budapest, 1942. máj. 10. – Veszprém, 2011. dec. 31.) belgyógyász szakorvos, osztályvezető főorvos. Szülei.: Rednik Tibor orvos, Gáspár Klára fogtechnikus. Felesége, Gladits Zsuzsanna középiskolai tanár. A Szegedi Orvostudományi Egyetem 1967-ben orvosi, 1973-ban belgyógyász szakorvosi oklevelet szerzett. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1967–1969-ben a Kórbonctani Intézetben, 1970-től 1976-ig II. Számú Belklinikán, 1976 és 1982 között a Központi Intenzív Osztályon dolgozott. A Csolnoky Ferenc Megyei Kórházban 1982 februárjától az I. Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa, 2007-től a sürgősségi betegellátó osztály vezetője. 1983-tól Veszprém megye vezető belgyógyásza, 1988 és 1994 között Megyei Vöröskereszt elnöke, 1994-től Veszprém város önkormányzati képviselője. 1997-től a VEAB Kulturális Egyesület vezetőségi tagja, 1999-től a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Veszprém Városi Szervezetének elnöke. 1968-tól a Magyar Pathológusok Társasága tagja, 1976-tól a Belgyógyász Társaság vezetőségének, 1995-től Európai Belgyógyász Társaság, 1996-tól Sürgősségi Betegellátó Egyesület, 1997-től Magyar Egészségügyi Felsőoktatási Társaság tagja. Díjak, kitüntetések: 1974 Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 2006 Pro Sanitate-díj. 2011 Pro Urbe (Veszprém). Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztje. 1999-ben Veszprém Megyei Bencés Diákszövetség lapjának szerkesztőbizottsági elnöke. 1997 és 2005 között a Bakony–balatoni kalendárium írója, 1995-től a Napló Orvosi Tanácsok” rovatának szerzője. 1970 és 1999 között 18 orvosi közleménye jelent meg: Acta Med. Acad.Sc.H., Kísérletes Orvostudomány, Orvosi Hetilap, Belorvosi Archivum, Cor et Vasa, Medicor News, European J. Med, Orvostovábbképző Szemle, Zeitschrift f. Gastroent, J.Neprh c. szakmai kiadványokban

1917. május 11.

100 éve halt meg REISSMANN Károly Miksa (Neustadt [Németország], 1856. júl. 14. – Budapest, 1917. máj. 11.) festő-, grafikusművész. Tanulmányait Coburg, Lipcse, München, Bécs után a Berlini Iparművészeti Főiskolán folytatta. Tanulmányúton volt Egyiptomban, Palesztinában és Görögországban. Romantikus szemléletű, finoman részletező pasztell-, tempera- és olajfestményeket készített. 1892-ben telepedett le Budapesten, 1909-ben magyar állampolgárságot kapott. Számos nagyszabású középület, templom, palota belsejének dekoratív festését végezte. Aprólékos gonddal készített, a régi Tihanyt ábrázoló akvarell-sorozata különösen figyelemre méltó magyarországi tájképei közül. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum is, ahol 1966-ban műveiből emlékkiállítást rendeztek.

1942. május 11.

75 éve született és 20 éve halt meg FONYÓ István Róbert (Óbuda, 1942. máj. 11. – Tihany, 1997. márc. 18.) költő. Pécsett töltötte gyermekéveit, Budapesten tanult. 1967-ben Ausztriába, majd Svédországba utazott és formálisan hosszabb időre ott telepedett le. Közben a világ minden jelentősebb országában és városában megfordult, Ázsia és a Távol-Kelet kulturális kincseiből felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt hozott létre. 1990-ben hazatért, gazdag könyv- és tárgyi gyűjteményéből múzeum létesítésének tervével Tihanyban élt. A nyolcvanas évek közepétől nyolc verseskötete jelent meg.

1992. május 11 – 1993. június 16.

25 éve minden hétköznap megjelent a Veszprém Megyei Új Hírek

1992. május 13.

25 éve hunyt el NAGY Attila (Pácin, 1933. febr. 12. – Budapest, 1992. máj. 13.) színművész, rendező. A színiakadémia elvégzése után, 1955-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 1956-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkástanács elnöke, ezért börtönbüntetésre ítélték. 1961-ben szabadult, 1962-től a Veszprémi Petőfi Színházban színész, rendező. 1964 és 1986 között a Thália Színház tagja. Közben két évig (1969–1971) a szegedi színházban dolgozott. 1986-tól a Kecskeméti Katona József Színház színész-rendezője, 1988-tól művészeti vezetője. 1990-től az MSZP országgyűlési képviselője. Sokat szerepelt a televízióban és a rádióban, versmondóként is jól érvényesült szép orgánuma. 1966-ban és 1975-ben Jászai Mari-díjat, 1983-ban Érdemes Művész kitüntetést kapott.

1867. május 14.

150 éve született WERNER Adolf Vilmos (Tiszafüred, 1867. máj. 14. – Zirc, 1939. febr. 5.) zirci apát, tanár, irodalomtörténész. 1883-ban lépett a ciszterek közé, a zirci rendházban tanult, 1890-ben pappá szentelték. 1890-től 1895-ig Székesfehérvárott, majd 1904-ig Egerben tanár. 1904 és 1917 között házfőnök és igazgató Baján, 1924-ig Egerben a rend gimnáziumának igazgatója. 1924-től zirci apát. Kormányzása idején az apátság anyagilag megerősödött, ez lehetővé tette, hogy a középiskolájukat új és modern tanintézetté fejlesszék. A változások, a tanító és nevelőmunka megbecsülést szerzett a rendnek. A Gárdonyi Géza Társaság egyik alapítója. Irodalomtörténeti tanulmányokat írt Gvadányiról, Kisfaludy Sándorról és Vörösmartyról.

1917. május 14.

100 éve halt meg VETTER Károly Pál (? 1856. – Miskolc, 1917. máj. 14.) szőlészeti felügyelő. Gyermek és ifjúkora ismeretlen. Az 1890-es években a soproni városi szőlőtelep igazgatója volt. 1896-ban nevezték ki szőlészeti és borászati felügyelőnek. 1898-tól a Pozsonyi, 1908-tól a Tapolcai Vincellériskolában tanított. A betegeskedő Tus Antal mellett a szőlészet elméleti ismeretein túl a gyümölcstermesztés fogásait is tanította. Szakirodalmi munkásságát jelentősnek tartották. Több szakkönyvet írt. 1897–1908-ban kiadta a Westunga-rische Weinbergsbote c. szaklapot. Saját lapján kívül a Borászati Lapok, Köztelek, Pozsonyi Gazda, Soproni Hírlap és a Tapolczai Lapok közölte szakcikkeit. Miskolcon, a Mindszenti temetőben nyugszik.

2007. május 15.

10 éve halt meg ÉZSELY Ferenc (Bágyog [Bágyogszovát], 1940. április 29. – Tapolca, 2007. május 15.) sebész, kórházigazgató főorvos. Apja: Ézsely János földműves. Az általános iskolát szülőfalujában végezte. 1958-ban a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen 1966-ban szerzett általános orvosi oklevelet, 1970-ben sebész szakorvosi vizsgát tett. 1966-tól 1982-ig itt tanársegéd, majd egyetemi adjunktus. Közben érsebészeti továbbképzésen vett részt, a vastagbél sebészeti eljárásokat tanulmányozza Budapesten, Wroclawban és Rostockban. Ez időben 25 tudományos közleménye jelent meg, 46 előadást tartott, ebből négyet külföldön. Az I. Sz. Sebészeti Klinika érsebészeti profiljának megszervezésében vállalt fontos szerepet. 1982. június 1.-től Tapolcán a városi kórház osztályvezető sebész főorvosa, 1992-től 2004-ig a városi kórház igazgatója. Több új, korszerű műtéti eljárást honosítottak meg Tapolcán. Segítségével települt meg Tapolcán a Pannon Reprodukciós Intézet, mellyel példás együttműködést alakított ki. 1987-ben Veszprém Megyéért kitüntetés arany fokozatát kapta, 2000.-ben Tapolca Városért kitüntetést kapott.

1892. május 17.

125 éve született ROZSNOKY Antal (Pápa, 1892. május 17. – ?) vitéz, tanár, a kisdedóvók felügyelője. Alighogy a tanítóképzőt elvégezte, kitört az első világháború, és ő a harctérre került. A háború végére századosi rangot kapott. A háború után Budapesten az óvónőképző intézet tanára lett, és ott működött 18 éven át. 1837-ben a Belügyminisztérium gyermekvédelmi osztályára rendelték be. 1933-tól a Kisdednevelő c. lap szerkesztője volt. Az egész ország óvodáit felügyelte.

1892. május 18.

125 éve született MÁNYOKI Vilma, mányoki (Köveskál, 1892. máj. 18. – ?) tanár, nyelvész, író. Apja: Mányoki Gyula ügyvéd. A budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, Oxfordban is tanult. Fővárosi középiskolákban tanított. Több irodalmi egyesületnek volt aktív tagja (La Fontaine Társaság, Pen Club). A magyar-finn irodalmi egyesület női szakosztályának volt hosszú időn át alelnöke. Tevékeny szerepet vitt a magyar Mickiewicz-társaság és a Turáni társaság életében. Ady Endrével sok levelet váltott. Az egyesült női tábor és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége egyesületek vidéki szervezeteinek munkáját segítette. 1946-tól 1949-ig férjével együtt Ábrahámhegyen, húga présházában éltek. Első írása a Tolna Megyei Közlönyben jelent meg, később a Tapolczai Lapok és fővárosi folyóiratok is közölték cikkeit és értekezéseit. Egyik kezdeményezője volt a magyar–finn barátság két háború közötti megerősítésének. A Lolla Svärd című lap külföldi tudósítójának kérte fel.

1992. május 18.

25 éve hunyt el SZALAY László (Pápa, 1928. máj. 2. – Pápa, 1992. máj. 18.) festőművész, tanár. 1949-ben, a Pápai Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet, majd 1955-ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola földrajz – rajz szakán, 1965-ben a szegedi egyetem földrajz szakán tanári diplomát kapott. Művésztanárai Bíró Károly, Cziráki Lajos, Budai Lajos, Platthy György voltak. Tanított Mezőszilas-Tótipusztán, 1956 és 1970 között népművelő Zircen, majd igazgató Nyárádon és a Pápai Textiles Művelődési Házban. Járási szakfelügyelő (1970–1973) és rajztanár a Kilián György Általános Iskolában (1973–1975). 1975 után rajztanár a Türr István Gimnázium és Óvónőképző szaktanára és a városi képzőművészeti kör vezetője, csoportos kiállítások szervezője. Alkotásaival helyi és megyei tárlatokon vett részt. Rajzait a megyei újság és pedagógiai szaklapok közölték. Írásaival a rajztanítás módszertani kérdéseivel foglalkozott, megírta a Pápai Képzőművészeti Kör 40 éves történetét. 1988-ban Pápa város emlékplakettjével ismerték el sokoldalú tevékenységét. 1993-ban tiszteletére emlékkiállítást rendeztek a városban. A pápai Kálvária temetőben nyugszik.

2007. május 19.

10 éve halt meg LISZIÁK Elek, LEXY-Lisziák képzőművészi, Alexio del Fabro színművészi művészneve, szignói: xi, Lexi (Pécs, 1939. december 30. – Budapest, 2007. május 19.) képzőművész, filmrendező. Szülei: Lisziák Elek főszolgabíró, Gera Edit htb. 1958-ban a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1960-ban Pécsett a Színiakadémián (Németh Antal), 1981-ben Budapesten a MLEE esztétika–filozófia szakán végzett. 1961-től ügyelő a Magyar Televíziónál, ill. kiállítás rendező, grafikus a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatnál. 1970 és 1997 között tervező, majd rendező a Pannónia Filmstúdiónál. 1993-tól a Tallér és Társa Stúdió és a „Lexy” Művészeti Stúdió művészeti vezetője Budapesten. 1961-től fest, rajzol, 1965-től önálló kiállításokat rendez, és csoportos kiállításokon vesz részt. 1970-től filmrendezéssel is foglalkozott. Képei, illusztrációi folyóiratokban és könyvekben jelentek meg. Nyarait Révfülöpön töltötte, ahol több kiállítása is látható volt.

1892. május 30.

125 éve született LUKCSICS Pál (Kerta, 1892. máj. 30. – Budapest, 1936. nov. 16.) tanár, művelődéstörténész. A veszprémi gimnáziumban tanult, később Eötvös-kollégistaként tanári képesítést szerzett. 1914–18-as években katona. 1920 után tanár az Eötvös-kollégiumban, majd a Római Magyar Intézetben kutatott. Elsősorban a 14–16. századi okleveles anyagok iránt érdeklődött. Sírja a Rákoskeresztúri temetőben van.

 


 

Június

 

1867. június 1.

150 éve született CSERESNYÉS József (Veszprém, 1867. jún. 1. – Veszprém, 1944. júl. 28.) orvos. Veszprémben tanult, de a középiskola utolsó osztályait Sopronban végezte, ott is érettségizett. Egyetemi tanulmányokat Bécsben, Berlinben és Budapesten folytatott. 1893-ban hazakerült szülővárosába, a városi kórház másodorvosa és a MÁV orvosa volt. 1904-től az új Gyermekmenhely igazgató főorvosa. 1922-ben egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. A szaklapokban gyermekgyógyászattal kapcsolatos írásai jelentek meg. Elnöke volt a megyei orvosszövetségnek és főgondnoka a ref. egyházkerületnek. A veszprémi Alsóvárosi temetőben, családi kriptában nyugszik.

2007. június 1.

10 éve halt meg CZIKÉLI László (Bukarest, 1934. július 31. – Budapest, 2007. június 1.) színművész. 1961-ben a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. 1961–1968-as években a Marosvásárhelyi Székely Színház, 1968-tól 1976-ig a Nagyváradi Szigligeti Színház, 1976-tól 1987-ig a Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1987 és 1994 között a Veszprémi Petőfi Színház, majd a debreceni és a nyíregyházi színházak tagja. F. Sz.: Richárd (Jókai M.:A kőszívű ember fiai); Író (Sütő A.: Anyám könnyű álmot ígér); Bábjátékos (Illyés Gy.: Dupla vagy semmi); Viktor (Miller, A., A.: Alku); Miloszlavszki (Bulgakov, M.:Iván, a rettentő), Ágoston (Lőrinczi L); Szerető, (Maróti L.: Giordano Bruno); Edek (Mrozek, S.: Tangó); Feri bácsi (Kálmán  I.:Csárdáskirálynő). Filmen: Ítélet; 80 huszár; Soha, sehol, senkinek; Honfoglalás. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

1992. június 2.

25 éve halt meg GYŐRFFY Endre, Győrfi (Hajmáskér, 1920. márc. 30. – Balatonföldvár, 1992. jún. 2.) vízilabdázó. 1953-ban a budapesti műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett. 1953 és 1963 között az Iparterv, majd az Országos Tervhivatal munkatársa. 1963-tól a Somogy Megyei Beruházási Vállalat igazgatója. 1983-ban nyugdíjazták. 1945 és 1949 között a MAFC úszója, vízilabdázója. Olimpiai második helyezett, főiskolai világbajnok, 1948–1949-ben nyolcszoros válogatott.

1997. június 2.

20 éve halt meg PATONAI Ferenc (Tapolca, 1925. március 29. – Sümeg, 1997. június 2.) fazekasmester. Présing Árpád fia, a kályhás és fazekas mesterséget apjától tanulta. A család az 1. világháború idején költözött Sümegről Tapolcára. 1942-ben szabadult, 1943-ban kapott iparigazolványt. Több helyen is dolgozott, 1947-ben Sümegen megtelepedett. A kályhásmesterséget aktívan 1978-ig, a fazekasságot 1981-ig folytatta, amikor nyugdíjba vonult, de fazekasként, hobbyból haláláig dolgozott. A Népművészet mestere kitüntető címet 1979-ben kapta. Sümegen 1979-ben megvásárolta a Rákóczi u. 16. sz. alatti, Vízvári-féle fazekas-házat, ahol 1981-ben megnyitotta a Fazekas Múzeumot. Sírja a sümegi temetőben található.

1992. június 3.

25 éve hunyt el GÖTZ László (Tapolca–Halastó-puszta, 1934. jún. 19. – Sankt Pölten [Ausztria], 1992. jún. 3.) orvos, történész. Édesapja a veszprémi püspökség uradalmi intézője. 1940-ben Sümegre költöztek, ott végezte az általános- és középiskolát. Az orvostudományi egyetemet Pécsett kezdte, ötödéves hallgatóként 1956 után Ausztriába távozott és az egyetemet ott fejezte be. Bécsben belgyógyász diplomát, lakó- és munkahelyén, St. Pöltenben bőrgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. A hatvanas évek középétől foglalkozott a magyarság ázsiai évezredeivel és őshazájával. Archeológiai és nyelvészeti kutatásainak megalapozása érdekében a bécsi egyetem bölcsészkarán több féléves régészeti és őstörténeti stúdiumot hallgatott. Jó kapcsolatot létesített a hazai történészekkel, munkásságára László Gyula hatása volt erőteljes.

1997. június 4.

20 éve halt meg JANKOVITS Kálmán (Lázi, 1923. április 24. – Pápa, 1997. június 4.) tanár. Szülei földművesek voltak. Az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát Kisbéren és Budapesten végezte. 1948-ban Mosonmagyaróváron szerzett mezőgazdász oklevelet. Közben 1944-ben katona, majd a Szovjetunióban hadifogoly volt. Az 1948–1952-es években az Ácsi Cukorgyár tisztviselője. 1954-ben tanári képesítést szerzett és 1959-ig Székesfehérvárott középiskolai tanárként dolgozott. 1959 után a Pápai Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanár, 1965-től igazgató-helyettes, 1971 és 1983 között igazgató. Az iskolát 160 férőhelyes kollégiummal és tornateremmel bővíttette. Az ötvenes évektől mezőgazdasági szaktanfolyamokat szervezett, pápai iskolaigazgatóként jó kapcsolatokat teremtett a környék mezőgazdasági termelőszövetkezeteivel. Új szakokat szervezett, olyanokat, amelyek az adott időszakban a legjobban segítették a térség agrárfejlődését. Kiváló szervező és irányító munkáját több szakmai és más kitüntetéssel ismerték el.

1917. június 6.

100 éve halt meg GLÁZER Sándor Iván, Glazer (Tapolca, 1861. júl. 11. – Balatonfüred., 1917. jún. 6.) gyógyszerész, községbíró. Nagyapja és apja a tapolcai Oroszlán Patika tulajdonosai voltak. 1886-ban már Glázer Sándor a patika tulajdonosa. A család tagjai mindenkor aktívan részt vettek a közügyek intézésében. Sándor három választási ciklusban, 1895 és 1903 között községbíró. Nevéhez fűződik a Tapolcai Polgári Leányiskola, valamint a Villamos-művek létrehozása, kezdeményezte a környék fásítását, a község csatornázását és a vadvizek lecsapolását. Jelentős szerepet vállalt a kórház megépítésében és munkájának megszervezésében. A város egyik utcája viseli nevét. Emlékét 1990-től a volt gyógyszertára falán kedves hangulatú tábla, Mayer István tapolcai születésű szobrász alkotása őrzi

1917. június 6.

100 éve született RÉVAI József (Devecser, 1917. jún. 6. – Kaposvár, 1993. okt. 5.) r. k. plébános, esperes. Apja: Révai Sándor földműves. Nagykanizsán érettségizett, Bécsben a Pazmaneum növendékeként szerzett diplomát és doktori címet, ahol 1941. július 13-án szentelték pappá. 1941-től káplán Káptalantótiban, hitoktató Balatonfüreden, 1942 után alkántor Veszprémben. Közben a Veszprémi Hírlap főszerkesztője, majd 1943-tól az Egyházmegyei Nyomda és Könyvkereskedés igazgatója. 1947-től KERMA papírárugyár ügyvezető igazgatója. 1950 és 1979 között Somogyszentpálon plébános. 1965-től kerületi esperes, 1969-től tb kanonok, 1975-től segesdi főesperes. 1979-ben Marcaliba helyezték plébánosnak, ahol 1982-ben címzetes címzetes préposti címet kapott. Somogyszentpálon a műemlék jellegű templomot tataroztatta, majd 1964 és 1970 között, a veszprémi Vándor Ferenc építészmérnök segítségével felújíttatta.

1817. június 7.

200 éve született FÖRDŐS Lajos (Gyönk, 1817. jún. 7. – Kecskemét, 1884. máj. 5.) ref. esperes. Fördős Dávid mezőlaki származású ref. lelkész fia. Szülőhelyén és Pápán tanult. 1847-ben kunszentmiklósi, 1856-tól kecskeméti lelkész. 1866-tól alesperes, 1869 után főesperes.

1842. június 8.

175 éve hunyt el DÓCZY Terézia (Mihályfa, 1778. jan. 31. – Sümeg, 1842. jún. 8.) költő. Apjának Somogy megyében voltak birtokai, ott ismerkedett meg Horváth Ádám íróval. A 18. század utolsó évtizedében ment feleségül a Kálócfapusztán (Zala megye) birtokos Farkas Lajoshoz, ennek halála után testvéréhez, Sándorhoz. 1813-ban második férje is meghalt, később a harmadik Farkas testvér, László vette feleségül. 1832-ben harmadszor is megözvegyült. Az 1810-es években tagja az akkor Petrikeresztúron lakó Horváth Ádám által szervezett Göcseji Helikon nevű írói körnek. Dóczi Terézia ez időben írt versei elsősorban özvegységének bánatát írják le. Műveit Horváth Ádám kéziratai őrizték meg, azokat Péterffy Ida adta ki. (Horváth Ádám levelezése “... poétriáival...” Zalaegerszeg, 1973.)

1867. június 8.

150 évvel ezelőtt, 1867. június 8-án koronázta meg Erzsébet királynét Simor János esztergomi bíboros érsek, hercegprímás és RANOLDER János (Pécs, 1806. máj. 16. – Csopak, 1875. szept. 12) r. k. püspök, tanár, író, könyvtáros. A veszprémi egyházmegye püspökévé 1849. november 10-én nevezték ki, 1850. január 7-én szentelték fel. Valóságos titkos tanácsos, pápai trónálló. A koronázási szertartás emlékére Erzsébet királyné a veszprémi egyházmegyének ajándékozta a koronázási palást másolatát és a koronázáskor használt díszruhát.

1997. június 8.

20 éve halt meg KÁRPI Kálmán (Veszprém, 1920. szeptember 24. – Veszprém, 1997. június 8.) szakszervezeti titkár, városi tanácselnök. Az elemi és a polgári iskolát Veszprémben végezte, majd Budapesten vállalt munkát, ott érettségizett. 1950 és 1990 között, 40 évig Veszprémben a Vasas Szakszervezet függetlenített titkára. Közben 1956–1957-ben (a legnehezebb időszakban), fél évre elvállalta Veszprémben a tanácselnöki teendőket. Sírja a veszprémi Dózsavárosi temetőben van.

1867. június 10.

150 éve született BŐHM Henrik (Várpalota, 1867. jún. 10. – Budapest, 1936. okt. 23.) építész. Szülei: Bőhm Lipót, Hirschler Leonóra.  Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott és Budapesten végezte, építészi oklevelet is a fővárosi műegyetemen szerzett. Európai tanulmányút után Budapesten dolgozott, középületeket és bérpalotákat tervezett.

1992. június 10.

25 éve hunyt el BOGNÁR Zoltán (Párizs, 1924. nov. 28. – Veszprém, 1992. jún. 10.) grafikus, rajztanár. 1950-ben Bernáth Aurél növendékeként végzett a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Barcsay Jenő tanársegéde is volt. Művészetszemléletére Konecsni György gyakorolt nagy hatást. Főiskolás évei alatt és néhány évig utána is az Állami Operaházban kosztüm- és díszlettervezőként dolgozott. 1953 és 1985 között művésztanár Balatonfüreden és Veszprémben. Vörösberényben, 1976-tól Veszprémben élt. Nagyméretű, folklorisztikus mondanivalójú zománcgrafikái mellett archaikus történeti témákkal (Halotti beszéd, Tihany templomalapítás), népi mondákkal, balladákkal és illusztrációkkal is foglalkozott, drámai és groteszk, farce-os linómetszettein. 1977-től írókat, zenészeket, képzőművészeket bemutató, nagyméretű linó- portrésorozatokat készített, amelyeket 1989-ben Budapesten, az Erzsébetvárosi Galériában mutatott be. Életének utolsó szakaszában festményeket és szobrokat is alkotott. Művei megtalálhatók a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a veszprémi, miskolci, kaposvári és győri múzeumokban. 1975-ben Egry József-díjat kapott, négy alkalommal a Balatoni Kisgrafikai Biennále díját vehette át. A Veszprémi Művészetek Házában Ircsik Józseffel közös emlékszobája van. Veszprémben, a Vámosi úti temetőben nyugszik.

1917. június 11.

100 éve halt meg BOKOR József (Kadarkút, 1843. jún. 19. – Budapest, 1917. jún. 11.) tanár, író. Csurgón és Pápán tanult, majd Pesten teológiát hallgatott. A Sárospataki Ref. Kollégium tanára volt 1868 és 1885 között. 1896-tól az Országos Közoktatási Tanács tanácsosa, 1901-ben megalapította a Magyar Filozófiai Társaságot, amelynek elnöke is volt. Szerkesztette a Pallas Nagy Lexikonát, valamint több helyi és országos folyóiratot.

1967. június 12.

50 éve halt meg HERNÁDI Mihály, 1936-ig Herzsenyák (Babócsa, 1904. júl. 3. – Balatonfüred, 1967. jún. 12.) orvos, bakteorológus, virológus. 1932-ben a szegedi tudományegyetemen általános orvosi oklevelet szerzett. Az 1928–1932-es években az egyetem Közegészségügyi Intézetének gyakornoka, 1933–1936-ban tanársegéde. 1936–1937-ben Szegeden városi orvos és tisztiorvos, 1937–1938-ban Debrecenben városi orvos és rendőrorvos, 1938 és 1945 között Kassán tisztiorvos és rendőrorvos, a kassai cserkészkerület ellenőrző tisztje. A II. világháborúban tartalékos orvos főhadnagyként szolgált. Mint az elvonult kassai hadtest visszamaradó részlegének vezető orvosa 108 zsidó foglyot menekített ki a téglagyárból 1944 decemberében és a szabad ég alól a helyőrségi kórházba vitte őket. Emiatt három napig a Gestapon vallatták, szerencsére nem tudtak rábizonyítani semmit. Később a GPU is elvitte 3–4 napra. A világháború után, 1945-ben Borsod–Gömör vármegyében vármegyei, 1945–1946-ban Hódmezővásárhelyen városi, Szabolcs vármegyében vármegyei, 1946–1947-ben Somogy vármegyében vármegyei tiszti főorvos. 1947–1949-ben a Népjóléti Minisztérium közegészségügyi főfelügyelője, majd rendelkezési állományba (B-lista) helyezték. 1949 és 1967 között Csetény körzeti orvosa (Szápár, Jásd, Csőszpuszta, Tés), egyidejűleg 1954-ig Dudar bányaorvosa. A TIT Veszprém Megyei Elnökségének, a Magyar Vöröskereszt Országos Választmányának tagja. Higiénével, bakterológiával, epidemiológiával, szerológiával foglalkozott. Cikkei az Orvosi Hetilapban és a Népegészségügyben jelentek meg. Kiváló sportoló és sportszervező volt. A 10 000 méteres síkfutásban országos bajnok. Éveken át alelnöke a Magyar Atlétikai Szövetségnek és a Magyar Birkózó Szövetség Déli Kerületének. A Kassai Atlétikai Club ügyvezető elnöke. Sportköri elnök Csetényben. A Zirci járás egyik sportszervezője.

1942. június 13.

75 éve született PAÁL István (Szeged, 1942. jún. 13. – Győr, 1998. febr. 15.) rendező. 1965-ben a szegedi tudományegyetemen szerzett tanári diplomát magyar, 1968-ban népművelés szakon. 1961-től 1974-ig az Egyetemi Színpad tagja, 1965-től művészeti vezetője is. 1967 és 1974 között a kaposvári és a szegedi színházaknál különféle munkakörökben dolgozott. 1977-től 1985-ig a Szolnoki Szigligeti Színházban először rendező, majd főrendező. 1985-től a Veszprémi Petőfi Színház rendezője, 1990-ben Győrbe távozott. Kedvelte a formai újításokat, vonzódott a modern, az abszurd szerzőkhöz. Díszletek tervezésével is foglalkozott. 1980-ban Jászai Mari-díjat kapott.

1997. június 13.

20 éve halt meg PFITZNER György (Makó, 1929. március 31. – Veszprém, 1997. július 13.) tanár. Középiskolába szülővárosában járt. 1949-ben a Magyar Középiskolai Tanárképző Intézetben tanári alapvizsgát tett. A budapesti tudományegyetemen 1953-ban magyar–angol, 1964-ben filozófia szakos tanári, 1966-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. A MLEE-en 1959-ben szemináriumvezetői, 1960-ban filozófiai szakosító bizonyítványt kapott. 1952-től középiskolai tanár Sümegen, 1958–1960-ban a Veszprém Megyei Tanács művelődési osztályán középiskolai főelőadó. 1960-tól a VVE-en tanársegéd, 1978-tól tanszékvezető, 1979-től egyetemi adjunktus. 1980–1982-ben az MSZMP Veszprém Megyei Oktatási Igazgatóságán filozófia szakos tanár, 1987-ig (nyugdíjazásig) tanszékvezető. Írt verseket és elbeszéléseket, amelyek a megyei lapban jelentek meg. Az ötvenes években Sümegen tagja volt az ott működő irodalmai körnek, szépirodalmi alkotásokkal megyei pályázatokon vett részt. A hatvanas-hetvenes években számos filozófiai, munkásmozgalom-történeti és pedagógia-módszertani közleménye, tanulmánya jelent meg szakmai folyóiratokban és évkönyvekben. Irodalmi és filozófiai témákban rendszeresen tartott előadásokat. 1972-ben Veszprém Megyéért kitüntetés ezüst fokozatát kapta.

2007. június 13.

10 éve halt meg PUNGOR Ernő (Vasszécsény, 1923. október 30. – Budapest, 2007. június 13. ) kémikus. A kémiai tudományok kandidátusa (1952), doktora (1956), az MTA levelező tagja (1967), rendes tagja (1976). 1943-ban a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1948-ban a budapesti tudományegyetemen oklevelet, 1949-ben egyetemi doktori címet kapott. 1948-tól 1951-ig tanársegéd, 1951–1953-ban adjunktus, 1953 és 1962 között docens, az 1962–1970-es években tanszékvezető egyetemi tanár az ELTE szervetlen és analitikai kémia tanszékén. 1968 és 1970 között rektor-helyettes, 1970-től 1990-ig tanszékvezető a VVE-en. Az 1972–1981-es években dékán a BME Vegyészmérnöki Karán. 1990-től 1994-ig az OMFB elnöke, tárca nélküli miniszter. 1994-től a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Intézet főigazgatója. Számos hazai és nemzetközi tudományos testület és társaság, tudományos akadémia kitüntetettje és tiszteletbeli tagja, több külföldi és hazai egyetem díszdoktora, kitüntetettje. Több mint ezer tudományos közleménye jelent meg. Tagja vagy elnöke volt több magyar és külföldi szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának. Néhány magyar kitüntetése: 1964 Than Károly-emlékérem. 1969 MTESZ Nagydíj. 1969 Veszprém Város Fejlesztéséért Érdemérem. 1976 Schulek-emlékérem. 1976 és 1979 Kiváló Feltaláló arany. 1988 MTA Aranyérme. 1992 BME Emlékérme. 1992 BME Díszdoktora. 1993 BME Professor Emeritus. 1993 Vasszécsény Díszpolgára. 1994 Vas Megyéért. 1998 Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal. 1999 VE Díszdoktora. 1999 Magyar Örökség Díj. 1999 Miskolci Egyetem Díszdoktora.

1917. június 19.

100 éve halt meg MATKOVICH Tivadar, szentgyörgyi (Mezőszentgyörgy, 1853. júl. 4. – Veszprém, 1917. jún. 19.) jogász, politikus, szerkesztő. 1877-ben jogi doktori, 1879-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1882-től ügyvéd Veszprémben, 1891–1892-ben irányította a Veszprémi Hírlapot, amelybe vezércikkeket és tárcákat írt. 1897-ben alapította és szerkesztette a Veszprémvármegye, később a Veszprémvármegyei Lapok c. hetilapot, amelynek nagyobb részét maga írta. 1901 után szerkesztette az Iparosok Lapját. 1884-től 1896-ig Függetlenségi Párt programjával az enyingi választókerület országgyűlési képviselője. Írt elbeszéléseket is; veszprémi történeteket tartalmaz a Senior álnéven kiadott Nagyapó meséi c. kötete. Ő írta „Az amerikai vőlegény” című operettszöveget Mátrai László karnagy számára, de az, Mátrai közbejött halála miatt, s mivel befejezetlen maradt, nem kerülhetett színpadra.

1992. június 21.

25 éve halt meg LOKSA Imre (Budapest, 1923. ápr. 24. – Budapest, 1992. jún. 21.) tanár, biológus. Általános és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, a Pázmány Péter Tudományegyetem biológia–földrajz szakán szerzett diplomát. 1946-ban került az egyetem állattani tanszékére, ahol 46 évig tevékenykedett. Közben 6 évig volt a már Eötvös Loránd Tudományegyetem állatrendszertani és ökológiai tanszékének vezetője. A biológus tanárok és szakbiológusok oktatása és nevelése mellett széles körű tudományos tevékenységet fejtett ki. Taxonómusként számos állatcsoport (Arachnoidea, Diplopoda, Chilopoda, Isopoda, Collembola, továbbá más alacsonyabb rendű ízeltlábúak) kutatásával foglalkozott. Úttörő szerepet játszott a hazai faunisztikai és cönológiai kutatásokban, de részt vett az MTA- UNESCO szervezésében főleg trópusokon folytatott talajzoológiai kutatásokban is. Lelkes természetvédőként szorgalmasan vizsgálta a hazai nemzeti parkok, bioszféra rezervátumok és természetvédelmi területek állatvilágát. Rendszeres hazai és Délkelet-európai kutatásai alapján írta meg nemzetközi körökben is elismert, fő művének számító Die Bodenzoologischen Verhältnisse der Flaumeichen–Buschwälde Südostmitteleuropas c., a karsztbokor-erdőkkel foglalkozó monográfiáját, melyben bőséges teret szentelt a Balaton-felvidék karsztbokor-erdeinek is. Szakírói tevékenységét számos egyetemi tankönyv-, jegyzet és egyéb részlet mellett mintegy 100 tudományos dolgozat fémjelzi. Kiemelkedő jelentőségűek a Bakony hegység területén végzett vizsgálatai. A Bakony természeti képe c. tudományos programba hivatalosan 1963-ban kapcsolódott be.

1992. június 21.

25 éve halt meg SZAKOS Gyula (Sótony, 1916. aug. 10. – Székesfehérvár, 1992. jún. 21.) r. k. püspök, tanfelügyelő. Iskoláit Kőszegen és Szombathelyen végezte. Fiatalon egyházkerületi tanfelügyelő, majd püspöki titkár. Zalaerdődön, majd Sárváron plébános. Innen nevezte ki II. János Pál pápa székesfehérvári püspökké. E tisztséget 1991 szeptemberéig töltötte be, ekkor nyugdíjba vonult. Többször írt egyházi lapokban és a Magyar Nemzetben. Nevéhez fűződik Zalaerdőd templomának freskósorozata, és a község (akkor még Nyavalád volt a neve) Urbáriuma latin záradékának fordítása. Püspök korában is gyakran látogatta zalaerdődi híveit. A székesfehérvári temetőben nyugszik.

1892. június 22.

125 éve halt meg PADOS János (Dunaföldvár, 1820. jún. 21. – Nemestördemic, 1892. jún. 22.) r. k. lelkész, orvos, író. Székesfehérvárott teológiát végzett és pappá szentelték. Részt vett a szabadságharcban, majd hat év várbörtönre ítélték. Szabadulása, 1853 után végezte el az orvosi egyetemet. Zsámbékon plébános, 1872-ben visszavonult egyházi hivatalától és tanulmányútra indult, hogy megismerkedjen Európa nevezetesebb orvosi intézményeivel. Hazatérése után nemestördemici birtokán telepedett le, itt folytatott irodalmi tevékenységet, papként és orvosként segítette a falu lakóinak életét, létrehozta a szegényházat (ma óvoda). Irodalmi, filozófiai, egyházi, gyógyászati cikkei és útleírásai jelentek meg. Macchiavelli és Montesquieu műveit fordította magyar nyelvre. A badacsonytördemici temetőben van síremléke.

1917. június 22.

100 éve halt meg KOLMÁR József (Magyaród, 1820. ápr. 3. – Pozsony, 1917. jún. 22.) tanár, író, újságíró. 1838-tól a Pápai Ref. Kollégiumban tanult, egyik megalapítója a később híressé vált Képzőtársaságnak. 1843–1844-ben Pozsonyban, egy ideig Petőfivel együtt az Országgyűlési Tudósításokat másolta, majd Batthyány Lajos írnoka. Újságíróként és szerkesztőként a Pesti Divatnál, az Életképeknél és az Országgyűlési Naplónál tevékenykedett. 1848-ban Kossuth Hírlapja, 1849-ben a Közlöny korrektora és belső munkatársa. A szabadságharc bukása után Noszlopy Gáspár szabadcsapatában fegyverrel is harcolt. 1849 októberétől 1854-ig Pápán tanított. 1853-ban katolizált, a következő évtől a Bajai R. K. Gimnázium tanára. Számos verset, tanulmányt és regényfordítást hagyott hátra.

1817. június 29.

200 éve született és 125 éve hunyt el HALÁSZ Péter (Mohács, 1817. jún. 29. – Veszprém, 1892. ápr.) tanító. A gimnáziumot szülővárosában, a tanítóképzőt 1835-ben Pécsett végezte, majd Zircen segédtanító. 1837-ben Tihanyban megválasztották kántortanítónak, egyben a községi jegyzői teendőket is ellátta. 1851-től negyven évig Veszprémben tanított. Írt imákat és énekeket. Pályájáról és munkájáról visszaemlékezéseket közölt a Pedagógiai Szemle 1883. évi számában. 

 


 

Július

 

1967. július 1.

50 éve kezdték meg a Veszprém megyei Földhivatal felállítását

1917. július 2.

100 éve született ÓDOR Pál (Mencshely, 1917. júl. 2. – Pécsely, 2012. ápr. 20.) jegyző, főkönyvelő. Apja: Ódor Pál körjegyző. 1936-ban a soproni Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett. 1940-ben a Szombathelyi Községi Közigazgatási Tanfolyamon, 1962-ben a Pénzügyminisztérium Számviteli Képesítőjén végzett. 1936–1938-ban a Mencshelyi Körjegyzőségen jegyzőgyakornok. Az 1941–1945-ös években Pécselyen segédjegyző, 1945–1947-ben Dörgicsén, Pécselyen körjegyző. 1947 és 1950 között politikailag megbízhatatlanként állásából felmentették. Az 1952–1958-as években tanácstitkár Balatonszőlősön. 1959-től 1973-ig a Pécselyi Rákóczi Tsz főkönyvelője. 1973 és 1977 között a balatonfüredi Jókai Tsz-ben belsőellenőr. Az 1970–1977-es években a veszprémi Járási Ellenőrző Bizottság tagja. Munka- és lakóhelyén a lakossággal jó kapcsolatot alakított ki és támogatta a közigazgatás munkáját. 1974-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, 1976-ban Veszprém Megyéért arany kitüntetéssel ismerték el munkásságát. 

2007. július 3.

10 éve halt meg HOGYOR József (Zalaerdőd, 1936. április 1. - Veszprém, 2007. július 3.) író. 1952-ben a Sárvári Erdészképzőben, 1955-ben a Móri Aranykalászos Mesterképzőben, 1962-ben a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán végzett. 1952 és 1954 között erdész Veszprémben, az Erdőgazdasági Egyesülésnél. Az 1955-1957-es években főmezőgazdász a dióskáli Ságvári Tsz-nél. 1957-től 1959-ig mezőgazdasági főfelügyelő a Pápai Járási Tanács mezőgazdasági osztályán. 1959 és 1969 között mezőgazdasági kormánybiztos a Földművelésügyi Minisztériumban. 1970-től szépíró-művész, újságíró, író. A Művészeti Alap, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagja. Mintegy félszáz közéleti társadalmi tisztséget töltött be. A Független Magyar Írók Szövetségének vezetőségi tagja, a Hazafiak Pártjának országos főtitkára volt. Közel hatszáz író-olvasó találkozót tartott Budapesten, vidéki nagyvárosokban és külföldön. 1989-ben Pannon Műhely Művész Szalon néven irodalmi társaságot alapított, amelyet haláláig életben tartott bakonybéli házukban. 1989-ben a Szalon jelképével díszített domborművű emléklapot készített, mellyel jeles irodalmárokat jutalmazott. Különböző folyóiratokban mintegy 150 novellája jelent meg. Rendszeresen jelennek meg cikkei a SVD=Societas Verbi Divini = Isteni Ige Társasága felkérésére külföldi hittérítő munkákról. Pár tucat rádiójátékát és könyvkritikáit is közölték.

1817. július 6.

200 éve hunyt el GINDL Ágoston József (Tapolca, 1756 – Iharosberény, 1817. júl. 6.) pálos szerzetes. Tapolcai családi háttere ismeretlen. 17 éves korában lépett a Pálos Rendbe, 1774. november 30-án, Pesten tett fogadalmat. A filozófiát Nagyszombatban, a teológiát Budán tanulta. Szerpappá 1777. október 12-én szentelték. A pálos rend 1786 évi feloszlatása Székesfehérvárott érte, ahol 1785–1787-ben a gimnázium tanára. Ezután Budán és Pozsonyban élt. Innen a veszprémi egyházmegyébe, az Inkey-családhoz került házi káplánnak. Itt halt meg 61 éves korában. Több színművet írt és fordított, ezeket a pesti színpadokon adták elő.

1942. július 6.

75 éve született SZABADVÁRI Miklós (Szeged, 1942. júl. 6. – Tapolca, 2011. jan. 14.) középiskolai tanár, igazgató. Apja: Szabadvári József végrehajtó. Felesége Regős Ilona középiskolai tanár. Szegeden 1960-ban a József Attila Tanítóképzőben, 1965-ben a József Attila Tudományegyetem matematika–fizika szakán szerzett oklevelet. Az 1969–1972-es években Tapolcán a Batsányi János Gimnázium és Szakképző Iskolában tanár, 1972-től 1980-ig igazgatóhelyettes, 1980 és 1992 között igazgató, 1992-től tanár. Munkáját 1973-ban Miniszteri Dicséret, 1977-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1978-ban Ifjúságért Érdemérem, 1986-ban a Munka Érdemrend bronz fokozatával ismerték el.

1997. július 6.

20 éve halt meg TÓTH László (Csákberény, 1912. április 12. – Veszprém, 1997. július 6.) r. k. segédpüspök. Apja: Tóth Kálmán csendőr-tiszthelyettes. A középiskolába Zalaegerszegen és Veszprémben járt. A teológiát Veszprémben végezte, ahol 1935-ben szentelték pappá. Gelsén és Alsópáhokon káplán, majd Veszprémben karkáplán. 1941 után a Veszprémi Angolkisasszonyok iskolájában hitoktató, majd hittanár, 1948–1959 között plébános az általa szervezett Regina Mundi plébánián. 1949-től püspöki tanácsos, 1952 után szentszéki bíró. 1959–1973 között plébános Nyirádon, majd három évig az ajkai Jézus Szíve plébánián. 1974-ben kerületi esperes, egy évvel később hahóti apát. 1976-tól bajai c. püspök, veszprémi segédpüspök. 1980-tól ismét a veszprémi Regina Mundi plébánosa, 1987-től nyugdíjas. Elkészíttette Veszprémben az Angolkisasszonyok templomának új oltárát és padjait. Püspöki jelmondata: Corde aperto manibusque extensis. (Nyitott szívvel és kitárt karokkal.) A veszprémi Szent Margit-templom kriptájában temették.

1842. július 7.

175 éve született KLEIN Mór (Miskolc, 1842. júl. 7. – Nagybecskerek, 1915. márc. 29.) rabbi. Prágában tanult, ahol 1863-ban bölcsészdoktorrá avatták és megszerezte a rabbi-oklevelet is. 1895-ben Miskolcon, később Ungváron dolgozott. 1876 és 1880 között Pápán (Kiss Arnolddal együtt) rabbi, majd Nagybecskereken főrabbi. A zsidó hittudományok jeles művelője, 1880-tól 1915-ig a rabbiképző vezérlőbizottságának tagja. Harmincnál több önálló kötete különböző városokban (Pápán is), számos tanulmánya és cikke magyar zsidó folyóiratokban jelent meg. Magyarra fordította Majmuni: A tévelygők útmutatója (Pápa, 1878–1880.) c. munkáját, amelyet az MTA támogatott.

1867. július 9.

150 éve halt meg PRÉPOST István (Pápa, 1821. aug. 21. – Pest, 1867. júl. 9.) újságíró, szerkesztő. Szegény szülők gyermekeként először a Pápai Református Főiskolán tanult, majd a Keszthelyi Georgikonban gazdasági szakismereteket szerzett, később Székesfehérvárott nevelő. Az 1848-as szabadságharcban először a honvédség számára toborzó munkát végzett, amiért őrmesteri rangot kapott. A megalakuló Hadügyminisztériumban fogalmazóként dolgozott. Világos után Pápán bujdosott, majd Mihályházán, később Csigi-pusztán és Győrben tanított. 1858–1859-ben a Győri Közlöny munkatársa, de írásait közölte a Napkelet és a Délibáb is. 1860. július 1-jén indította a Debreceni Közlönyt, amelytől 1862-ben kellett megválnia. Több vállalkozásba is belekezdett, amelyek megbuktak. Debrecenből Pozsonyba ment, ahol jogot tanult és bírói vizsgát tett. Egészsége megromlott, kórházi kezelésre szorult, adományokból tartotta el magát. Publicisztikai írásait és verseit az említett folyóiratok közölték.

1942. július 10.

75 éve született MÁTIS Lívia (Budapest, 1942. júl. 10. – Budapest, 2006. ápr. 14.) szerkesztő. Apja: Mátis István ev. lelkész. Édesapja 23 évig Ajkán volt lelkész. Élettársa: Ambrus Lajos író. 1960-ban az Ajkai Állami Általános Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1961-től 1969-ig az OSZK-ban könyvtáros. 1969 és 1992 között a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1993–1994-ben a Világszövetség főszerkesztő helyettese. 1994–1995-ben Magyar Televízió, Panoráma c. műsorának szerkesztője. 1995-től a Kortárs Könyvkiadó ügyvezető igazgatója. 1997-től a Magyar Szemle rovatvezetője. 2007-ben posztumusz Sziveri-díjat kapott.

1917. július 11.

100 éve született RÁCZ János (Bodajk, 1917. júl. 11. – Pilisborosjenő, 1999. okt. 6.) tanár, szakszervezeti vezető. Szegény parasztszülők gyermeke. A harmincas években a Nagykőrösi Ref. Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Először az Ormánságban, 1939-től Nagybocskón (Máramaros megye) tanított. 1945-ben, a demokratikus hadsereg tagjaként először Hajmáskérre, majd Pápára került. Leszerelve egy évig Enyingen tanított. 1946 őszén a Veszprémi Állami Polgári Fiúiskolába nevezték ki tanárnak, és megválasztották a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkárának. Szervezője és tanára volt a Veszprémi Népi Kollégiumnak. 1948-tól Budapesten a Pedagógus Szakszervezet titkára, később főtitkára. Dolgozott a SZOT központi apparátusában, 1978-ban fővárosi szakmunkásképző iskola igazgatójaként vonult nyugalomba.

1942. július 11.

75 éve hunyt el NÉMETH Gábor (Pápa, 1864 – Zalaegerszeg, 1942. júl. 11.) kályhásmester. Iskoláit szülővárosában végezte, ott szerzett szakképesítést is Hemmer kályhásmesternél. Ausztriában is dolgozott, 1884-ben Zalaegerszegen telepedett le. 1889-ben nyitotta meg kályhás és fazekasműhelyét. Üzeme folyamatosan bővült, a fazekas termékekről áttért a kályhacsempe és az ornamentális épületkerámia gyártására. Termékeivel a millenniumi és más bemutatókon számos aranyérmet és oklevelet nyert. A két háború közötti években a gyár Zalaegerszeg egyik legjelentősebb üzeme volt. Művészi kivitelű kandallókat és épületkerámiákat is készített. Üzemének különlegessége a kerek, esztergált kályha volt. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete c. művében külön részt szentelt munkásságának. Későbbi jogutódja a Zalakerámia kályhagyári gyáregysége. Sírja a zalaegerszegi új Köztemetőben van.

1867. július 12.

150 éve született KAÁN Károly (Nagykanizsa, 1867. júl. 12. – Budapest, 1940. jan. 28.) erdészeti szakíró, természetvédő. Az MTA levelező tagja. Alap és középiskoláit szülővárosában végezte. 1888-ban a selmecbányai erdészeti főiskolán szerzett oklevelet. 1889-ben Besztercebányán állami erdész, 1907-ben erdőmester. Hazai és külföldi tanulmányok után erdőkincstári szolgálatba lépett. 1908-tól a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol a kincstári erdők ügyeivel foglalkozott. 1919-ben helyettes államtitkár és kormánybiztos, majd c. államtitkár. Kezdeményező szerepe volt az Alföld fásításának megindításában. Igen termékeny szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Főként az erdők okszerű ápolásával, természetes felújítással, az erdőgazdaságok szociális vonatkozásaival foglalkozott az Erdészeti Lapokban megjelent számos írásában. Alapító tagja és elnöke volt az Országos Természetvédelmi Tanácsnak, és az Országos Erdészeti Egyesületnek. Csodálója volt a Szent György-hegy szépségének, természeti ritkaságainak. A hegyen lévő turistaház falán tábla őrzi emlékét.

1942. július 13

75 éve született MACSKÁSSY Kati, Verebély Tiborné (Budapest, 1942. júl. 13. – Budapest, 2008. márc. 7.) filmrendező. Apja: Macskássy Gyula rajzfilmrendező. Férje: Verebély Tibor orvos. 1971-ben a Színház és Filmművészeti Főiskolán végzett. 1971- től a Pannónia Filmstúdióban kifestő, rajzoló, vágó és public relation titkár. 1971-ben a Balázs Béla Stúdióban készítette első filmjét gyermekek rajzaiból, szövegeiből. Később szociológiai, pszichológiai és politikai animációs, dokumentumfilmeket, mesefilmeket, tv-sorozatokat, ismeretterjesztő, dokumentum- és reklámfilmeket készít. Sok időt töltött Szigligeten. Díjai: 1975 Arany Meteor díj. 1984 Balázs Béla-díj. 1989 Gyermekekért Díj. 1990 Érdemes Művész. 1999 Teherán Gyermekfesztivál díja. 2000 Fellini-díj; Kamera Hungária fesztivál díja.

2016. július 16.

20 éve halt meg TENCZER Károly (Székesfehérvár, 1921. május 2. – Várpalota, 1997. július 16.) művelődésiház-igazgató. Tanulmányait szülővárosában végezte. 1941-től vasúti főtisztként a MÁV-nál dolgozott. 1950-ben koholt vádak alapján, koncepciós perben elítélték, a márianosztrai börtönből csak 1956-ban szabadult. Ezt követően az Inotai Erőműben ügyintéző, 1970 és 1981 között a Béke Művelődési Ház igazgatója. Elkötelezett lokálpatrióta, a Városszépítő és Védő Egyesület vezetőségének tagja volt. Munkásságáért több kitüntetést kapott, 1993-ban Várpalota díszpolgárává választották.

2007. július 17.

10 éve halt meg VARGA Zoltán (Külsővat, 1936. november 20. – Veszprém, 2007. július 17.) agrármérnök, agrárközgazdász, címzetes egyetemi docens, bankigazgató. 1956-ban a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. A keszthelyi Georgikon Agrártudományi Főiskolán 1960-ban mérnöki oklevelet, 1971-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1975-ben a MLEE-en Veszprémben politikai gazdaságtan szakosítón végzett. Az 1960–1964-es években főagronómus, 1964-től 1987-ig elnök a Veszprémi Dózsa Tsz-ben. 1987 és 1996 között az Agrobank Veszprém megyei területi igazgatója. 1996 után nyugdíjas. 1972-től címzetes egyetemi docens a Pannon Agrártudományi Egyetem Üzemtani Tanszékén, Keszthelyen. 1962-től vett részt Veszprém város közéletében: 1990-ig a városi tanács tagja, 1990-től 1998-ig a városi önkormányzat gazdasági bizottságában választott gazdasági szakértő, 1998-tól 2006-ig városi önkormányzati képviselő. 1976-tól a MAE Veszprém megyei szervezetének külügyekért felelő alelnöke, a VEAB több munkabizottságának (környezetjogi, agrár-gazdasági, növénytani) a megalakulástól volt tagja. Kezdeményezte a 2. világháborúban elhunyt 274 veszprémi polgár emlékművének a Komakút téren történő felállítását. Közel 30 hónapot töltött külföldön különféle tanulmányutak keretében. Több tucat publikációja jelent meg. Díjak és kitüntetések: 1967, 1970 Veszprém Megyéért Érdemérem arany; 1975 Veszprém Városért Érdemérem arany; 1977 Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa kitüntetése; 1979 Munka Érdemrend ezüst; 1982 MTESZ-díj; 1984 Kiváló Társadalmi Munkáért; 2007 Pro Urbe (Veszprém). A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik.

1992. július 20.

25 éve hunyt el SURÁNYI Olga (Budapest, 1913. márc. 15. – Budapest, 1992. júl. 20.) megyei tiszti főorvos, az ország első női tiszti főorvosa. Az orvostudományok kandidátusa (1953).1931-ben a Budapesti Zsidó Gimnáziumban érettségizett. 1938. október 26-án, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen kapott általános orvosi diplomát. 1942-ben bőr- és nemi betegségek szakképesítést szerzett. 1938. október és 1939. december között Pécsett, a Belgyógyászati Klinikán, 1940. januártól 1949-ig a Bőrklinikán dolgozott. 1949–1950-ben Veszprém vármegye tiszti főorvosa. Budapesten 1951-től 1956. február 28-ig az Egészségügyi Minisztériumban szervezéssel foglalkozott, 1958. január 1-jétől, 1973. március 31-ig a XIII. kerületi, Gyöngyösi úti Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézet szakorvosa, majd nyugdíjasként részfoglalkozású szakorvosi munkát vállalt a Fővárosi Tanács Róbert Károly Körúti Kórház–Rendelőintézet Bőr- és Nemibeteg-gondozó Intézetben. 1991. augusztus 9-től a Zsidó Hitközségek Szövetsége Amerikai Úti Szeretetkórházában élt.

2007. július 21.

10 éve halt meg CSEH-SZOMBATHY László (Budapest, 1925. június 8. – Budapest, 2007. július 21.) szociológus, egyetemi tanár, tudományos kutató. A szociológiai tudományok kandidátusa (1974), doktora (1982). 1993-tól az MTA levelező tagja, 2001-től rendes tagja. Apja: Cseh-Szombathy László orvos, államtitkár. 1950-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett. 1950-ben középiskolai tanár a fővárosban. 1957-től főelőadó, 1962-től osztályvezető, 1970 után főosztályvezető helyettes a KSH-ban. 1975-től osztályvezető, 1982 és 1989 között igazgató az MTA Szociológiai Intézeténél. 1983-tól 1995-ig az ELTE Szociológiai Intézetének egyetemi tanára, 1988–1989-ben a Bécsi Tudományegyetemen vendég-professzor. Támogatta a demográfia akadémiai intézményesülését, ennek eredményeként jött létre az MTA Társadalomkutató Központjában a Népesedéstudományi Kutatócsoport, melynek mindvégig szakmai mentora volt. Szabadidejét évtizedekig Révfülöpön töltötte, 1982-től tiszteletbeli presbiter Pápán. Az MTA Szociológiai Bizottság Demográfiai Bizottsága tagja, a Szociológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke, a Magyar Szemle szerkesztőbizottságának tagja. Rendszeresen publikált főleg szociológiai szakmai folyóiratokban. Félszáznál több szaktanulmánya, értekezése jelent meg. Díjak:1994 Széchenyi Díj. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal.

1917. július 23.

100 éve született SZABÓ Antal (Felsőiszkáz, 1917. júl. 23. – Ajka, 2008. szept. 3.) földműves. Apja: Szabó Antal földműves. Nyugdíjba vonulásáig földműves. 1984 és 1997 között a Nagy László Emlékház „mindenese” Iszkázon. Jelentős szerepe volt a költő életútjának, költészetének megismertetésében és népszerűsítésében. Kiváló Dolgozó, Kiváló Vöröskeresztes Munkáért, Kiváló Véradó kitüntetések tulajdonosa.

1917. július 26.

100 éve született PÉCHY László (Csökmő, 1917. júl. 26. – Budapest, 1998. nov. 17.) egyetemi tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudomány kandidátusa (1966). 1939-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vegyészmérnöki, 1966-ban a VVE-en műszaki egyetemi doktori címet szerzett: Pályáját egyetemi oktatóként kezdte, majd a Shell Kőolajfinomító Rt. csepeli telephelyén dolgozott. Rövidesen a paraffingyár vezetőjévé nevezték ki. 1950-ben vádemelés nélkül internálták Recskre. A kőfejtéssel töltött három év után folytathatta csak szakmai munkáját. Először a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál dolgozott, 1954-ben került Veszprémbe. A VVE Ásványolaj- és Szénfeldolgozó Iparok Tanszékére Varga József akadémikus, a tanszék alapítója hívta meg. Majd a Varga-tanítvány Retezár Árpád tanszékvezető nyugdíjba vonulása után, 1960-ban nevezték ki az Ásványolaj és Széntechnológia Tanszék vezetőjévé. 1971-től 1977-ig az egyetem rektorhelyettese volt. Az 1960–1970-es években a magyar kőolaj- és petrolkémiai üzemekben munkába álló vegyészmérnökök döntő többsége a Péchy-tanszékről került ki. Megindította a kőolaj-ipari mérnöktovábbképző, valamint a petrolkémiai és a környezetvédelmi szakmérnöki tanfolyamokat. Elnöke volt a MKE Oktatási Bizottságának. Tagja volt a Kőolaj és Földgáz, valamint a Hungarian Journal of Industrial Chemistry szerkesztőbizottságának. Kutatási területe a kenőolajok kutatása, reológiai tulajdonságokat javító detrergens-diszpergens hatású metakrilát-adalékok előállítása, vizsgálata. Számos közleménye jelent meg, több szabadalom társszerzője. A Munka Érdemrend, az Oktatásügy Kiváló Feltalálója, a Segner Díj arany fokozata, a Than Károly-emlékérem kitüntetéseket kapta.

1967. július 26.

50 éve hunyt el POGÁNY Ödön (Devecser, 1886. febr. 3. – Budapest, 1967. júl. 26.) orvos. Fül-orr-gégész, az orvostudományok kandidátusa. Oklevelet a budapesti egyetemen szerzett, ahol a fül-orr-gégeklinikán gyakornok is volt. A második világháború végéig budapesti kórházakban dolgozott, közben a Tanácsköztársaság idején tanúsított baloldali magatartása miatt megfosztották állásától. 1947 után az utó-neurológia szakrendelés elindítója megszervezője és vezetője volt. 

1997. július 28.

20 éve hunyt el ANDROSITS István (Kaposvár, 1906. március 31. – Kaposvár, 1997. július 28.) r. k. plébános, tanár.A gimnáziumot szülőhelyén járta, a teológiát a Pázmáneum növendékeként Bécsben hallgatta. Veszprémben szentelték pappá 1929. június 23-án, doktorrá avatták 1930-ban. 1929-től házi káplán Ausztriában, 1930-tól káplán Dégen. 1931-től a filozófia tanára és szemináriumi felügyelő Veszprémben. 1935 és 1944 között adminisztrátor Fűzfőgyártelepen és Herenden, közben két évig tábori lelkész. 1946 júliusától a Dávid Árvaház igazgatója és hittanár, 1948-tól 1952-ig püspöki tanácsos, kisszemináriumi igazgató Veszprémben. 1955-től plébánoshelyettes Lajoskomáromban, majd Toponáron, 1958-tól Öreglakon. 1969-től 1979-ig, nyugállományba vonulásáig Kaposvárott teljesített szolgálatot. Fűzfőgyártelepen 1935-ben megszervezte a plébániát, Balatonfűzfőn 1937–1938-ban megépíttette a templomot. 1942-ben Vilonyán megszervezte a tanítói állást, és új iskolát építtetett tanítói lakással. Herenden a háború következtében megsérült templom és a plébániaház, Veszprémben a Davidikum és a Kisszeminárium épületének helyreállítását szervezte meg. Kaposvár temetőjében nyugszik. 

2007. július 28.

10 éve halt meg VIDOSA Károly (Balatongyörök, 1944. augusztus 10. – Tapolca, 2007. július 28.) politikus, vállalkozó. Édesapja mozdonyvezető volt. 1962-ben a Budapesti Vasútgépészeti Technikumban gépésztechnikus, 1975-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1977 és 1980 között a Budapesti Politikai Főiskolán, valamint a Moszkvai Társadalomtudományi Akadémián politológus végzettséget, 1985-ben politikatudományok egyetemi doktora címet kapott. 1962–1963-ban a Budapesti MÁV Déli Fűtőházában motorszerelő. Az 1963–1967-es években a tapolcai ÉDÁSZ-nál üzemtechnikus. 1967 és 1976 között a KISZ Tapolcai Járási és Veszprém Megyei Bizottságának munkatársa. 1980-tól 1984-ig a MSZMP Tapolcai Városi Bizottságának első tiktára. 1989-ben MSZMP Oktatási Igazgatóságának, majd a Politikai Tanulmányok Intézetének igazgatója, Veszprémben. 1989–1990-ben Tapolcán az ISOLYTH termékmenedzsere. 1991 után nyugdíjas. Munkásságáért a Veszprém Megyéért arany fokozata, valamint a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozta kitüntetéseket kapta. A tapolcai Új temetőben nyugszik.

 


 

Augusztus

 

1717. augusztus 1.

300 éve született HASCHKE Konstantin (Neisse, 1717. aug. 1. – Heinrichau [Lengyelország], 1778. aug. 29.) apát. Zirci és heinrichaui apát 1763 és 1778 között. Már a megválasztása évében, és később több alkalommal is járt Zircen. Első látogatásakor felszentelte a temető templomát, az un. kistemplomot. Visszaváltotta az apátságnak Akli-pusztát, Eplényben települést és majort létesített. 1763-ban rendi kezelésbe vette a mezőföldi pusztát. Működésének időszakában az apátság szerzetesei látták el a közeli települések lelki gondozását. Megindult a noviciátus és a teológiai oktatás. Mindezek már az önállósulás jelei. Az apátságban többségbe jutottak a magyar szerzetesek. Szorgalmazták, hogy magyar származású legyen a perjel, így az apát Pap Károlyt nevezte ki. A kívülről is támogatott változások miatt nőtt a feszültség és a vita a magyar és a német ajkú szerzetesek között.

1892. augusztus 1.

125 éve született KEREKES József (Ősi, 1892. aug. 1. – Székesfehérvár, 1938. febr. 7.) festőművész. Az Iparművészeti Főiskolán tanult. A hadifogságból hazatérve 1920-ban Székesfehérvárott telepedett le. Arcképeket és naturalista tájképeket festett. 1929-ben Székesfehérvárott gyűjteményes kiállítást rendezett balatoni és firenzei tájképeiből. Székesfehérvárott, a r. k. temetőben nyugszik.

1942. augusztus 1.

75 éve született HOLLÓ Miklós (Táplánszentkereszt, 1942. aug. 1. – Veszprém, 2004. dec. 4.) tanár, közigazgatási tisztviselő. 1960-ban a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett. 1965-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika–fizika–ének szakán, 1974-ben a budapesti tudományegyetemen a pedagógia, 1978-ban vezetőképző szakon szerzett oklevelet. 1960–1961-ben betanított tekercselő a Budapesti Villamosgép- és Kábelgyárban. Az 1965–1970-es években tanár Ják községben, 1970-től 1973-ig Zircen. 1973–1974-ben pedagógus–közgazdász a Veszprém Megyei Pályaválasztási Intézetben. 1974 és 1984 között az I. Sz. Általános Iskola igazgatója, 1984-től 1988-ig Balatonalmádiban a Városi Tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályának vezetője,. 1988–1990-ben a Veszprém Megyei Tanács művelődési osztályán osztályvezető-helyettes, majd mb. osztályvezető. 1990 és 1996 között a Veszprém Megyei Önkormányzat művelődési osztályának vezetője. 1996-tól nyugdíjas. 1965-től 1970-ig Jákon a Hazafias Népfront titkára, művelődésiotthon-vezető, énekkar–zenekar vezetője. 1975-től 1985-ig Balatonalmádiban tanácstag, végrehajtó bizottsági tag. 1979-ben és 1985-ben Kiváló Munkáért, 1989-ben a Tanács Kiváló Dolgozója kitüntetéseket kapta. Szociografikus írásai jelentek meg a Megyei Pedagógiai Intézet kiadványaiban, elemzése a megye közművelődéséről az Új Horizontban, a közoktatásról az Átmenet a rendszerváltás időszakában c. (Veszprém, 1995.) tanulmánykötetben.

1867. augusztus 4.

150 éve, 1867. augusztus 4-én jelent meg az első veszprémi újság a Veszprém

1942. augusztus 4.

75 éve hunyt el SZIGETHY Ödön Jenő (Pécs, 1869. szept. 7. – Pécs, 1942. aug. 4.) tanító, szerkesztő. Baján járt középiskolába és tanítóképzőbe. 1893-ban került a Tapolcai Római Katolikus Elemi Iskolához, amelynek később, 1920-ig igazgatója. A földművelési miniszter 1920-ban háziipari felügyelőnek, 1926-ban főfelügyelőnek nevezte ki. 1904 és 1919 között felelős szerkesztője a Tapolczai Lapoknak, ahol rendszeresen publikált is. Közben alelnöke volt a Tapolcai Gazdaköröknek, szerkesztette annak évkönyveit. Fontos szerepet vállalt filoxéra elleni küzdelemben. Jelentős helytörténeti munkásságot fejtett ki. Kísérletet tett Tapolca történetének megírására. Megírta és publikálta Zala vármegye földrajzát. Színvonalas írásaival jelentős hatást gyakorolt a polgárosodó kisváros közéletére. Szervezte a tűzoltók munkáját, vezette a település könyvtárát. 1938-ban költözött vissza Pécsre, ott halt meg.

1942. augusztus 4.

75 éve, 1942. aug. 4-én Vida Andor gépmester és Vida Zoltán szedő a református egyház támogatásával nyomdát alapított Veszprében. A nyomda 1942. augusztus 4. – 1949. dec. 29. között működött

1967. augusztus 4.

50 éve halt meg PÁHÁNY János (Budapest, 1889. jan. 12. – Pápa, 1967. aug. 4.) kántortanító. Az alap és középiskola elvégzése után, 1907-ben a Budai Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. Még abban az évben elfoglalta munkahelyét Adásztevelen a ref. elemi iskolában. Itt tanított 1919-ig, amikor elnyerte a dákai ref. iskola tanítói állását, 1926-ban igazgatói kinevezést kapott. Nyugdíjba mentéig, 1948 közepéig volt a falu mindenese. Pályafutása alatt fejlődött az elemi iskola 8 osztályos általános iskolává és 1944-ben lett teljessé a 8 osztály, amikor 90 gyermeket tanított egyedül a községben. Kiváló tanítói munkássága elismeréseként a Pápai Ref. Egyházmegye kuratóriumának tagjává és a Vármegyei Tanítóegyesület alelnökévé választották. Bemutató tanításokat tartott a Pápai Tanítóképző hallgatóinak. Már Adásztevelen énekkart alakított és ezt tette Dákán is. A dákai énekkar hamarosan ismertté vált a környéken. Jó kapcsolata volt a községben élő Batthyány Ilona grófnővel, aki anyagiakkal is támogatta népművelői munkáját. 1926-ban cigányzenekar alakult, az 1920-as években, majd 1938-ban gazdasági iskolát, ezüstkalászos tanfolyamot szervezett. Elnöke az általa szervezett Gazdakörnek, a Hitelszövetkezetnek és a levente egyesületnek. Vezetője az olvasókörnek, az ifjúsági szervezetnek és a tűzoltó egyesületnek. Pályafutása utolsó évében a 48-as forradalom centenáriumán ösztönzésére a falu ifjúsága több mint 200 hársfát telepített a főutcán. Nyugdíjazása után Pápára költözött.

2007. augusztus 5.

10 éve halt meg UJHIDY Aurél (Kecskemét, 1927. november 5. – Veszprém, 2007. augusztus 5.) vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1968). 1946-ban a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1951-ben a BME-en vegyészmérnöki oklevelet, 1960-ban a VVE-en műszaki egyetemi doktori címet szerzett. Az 1951–1954-es években csoportvezető a MÁFKI Szerves Analitikai Csoportban, 1954 és 1965 között adjunktus, helyettes tanszékvezető a VVE szerves kémiai tanszékén, 1966-tól 1990-ig tudományos osztályvezető az MTA MÜKKI Vegyipari Műveletek Osztályán, Veszprémben. Az 1962–1970-es években az MKE Filmreaktoros Szakcsoport vezetője. Számos tudományos és szakmai testület tagja, elnökségi tagja. Kutatási területe: vegyi- és rokon ipari technológiák fejlesztéséhez szükséges hő- és anyagtranszport-összefüggések megállapítása, reaktortechnikai fejlesztések, rotációs filmeljárás. Publikációinak száma 160, társszerzője 44 magyar és 35 külföldi bejelentésű szabadalomnak. 1976-ban a Munka Érdemrend ezüst, 1981-ben Kiváló Feltaláló ezüst, 1982-ben és 1983-ban a Kiváló Feltaláló arany fokozata kitüntetést kapta. A káptalanfüredi Boldogasszony-kápolnában nyugszik.

1867. augusztus 9.

150 éve született KISS Arisztid István (Pápa, 1867. aug. 9. – Andocs, 1913. ápr. 6.) ferences szerzetes. Gimnáziumba Pápán járt, a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát Esztergomban és Pozsonyban hallgatta. 1884-ben lépett a ferencesek közé, 1890-ben szentelték pappá. Működését 1890-ben, Veszprémben kezdte, majd Székesfehérvárott hitszónok és hitoktató. Egy ideig a Szentföldön, misszióban dolgozott. Írásai a Veszprém és a Veszprémi Közlöny c. újságokban jelentek meg. Sorozatban közölte a Veszprémi Ferences-rendi zárda történetét.

1942. augusztus 13.

75 éve született HORVÁTH Balázs (Budapest, 1942. aug. 13. – Veszprém, 2006. júl. 2.) ügyvéd, politikus. 1960-ban a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban a budapesti tudományegyetem jogi karán szerzett oklevelet. 1966-tól Veszprémben ügyvédjelölt, 1968-tól ügyvéd. 1988-tól Veszprémben alapító tagja volt a Magyar Demokrata Fórumnak, 1991–1992-ben az MDF országos ügyvezető alelnöke, később az Országos Választmány tagja, több alkalommal a veszprémi szervezet elnöke. 2004-ben kizárták a pártból, csatlakozott a Lakitelek-munkacsoporthoz, amelynek tagjai novemberben megalakították a Nemzeti Fórum Egyesületet. 1989 nyarán a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások résztvevője, 1990-ben az Antall-kormány belügyminisztere, 1991 és 1993 között tárca nélküli miniszter. Belügyminisztersége idején dolgozta ki munkatársaival az önkormányzati törvényeket, a rendőrségi törvény tervezetét. 1990 és 1994 között, és 1998-tól 2006-ig a Magyar Demokrata Fórum, 2006-ban a FIDESZ–Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője a veszprémi 6. számú választókerületben. 2002 és 2006 között a Veszprém Megyei Önkormányzati Közgyűlésben először független, majd a FIDESZ-frakció tagja. Ügyvédként elsősorban a gondatlan cselekményekkel, azon belül is a közlekedési bűncselekményekkel foglalkozott. 1988-tól az Országos Ügyvédi Tanács, 1996-tól az Országos Ügyvédi Kamara elnökségének, és számos civil szervezetnek (Magyar Lovas Szövetség, Magyar Jogász Egylet, Magyar Vitorlás Szövetség stb.) tagja. Közéleti érdeklődésének tárgya elsősorban a terület- és régiófejlesztés, kiemelten a kistérségek szerepe volt. Számos újságcikke, beszédei, előadásai jelentek meg különböző lapokban: Magyar Jog (közlekedési szabálysértések), Rege, Aréna, Esszék, Belügyi Szemle (A jövő Belügyminisztériuma). 2007-ben (posztumusz) Veszprém Város Díszpolgára, 2010-ben Veszprém Megye Közgyűlésétől Veszprém megye tiszteletbeli polgára címet kapott. Balatonalmádi (Vörösberény) temetőjében nyugszik.

2007. augusztus 14.

10 éve halt meg MARKÓJA László, írói álnevei: Szentmárki László és Bakonyi Zarándok (Nemesrádó, 1924. április 17. - Székesfehérvár, 2007. augusztus 14.) r. k. lelkipásztor. Szülei: Markója Ferenc kántortanító, Stigmond Mária tanítónő. Veszprémben, 1942-ben a Piarista Gimnáziumban, 1948-ban a Hittudományi Főiskolán végzett. Pappá szentelték Nagykanizsán, 1948. március 14-én. Káplán 1948-ban Vízváron, 1949-ben Szentbalázson, 1950-től Veszprémben. 1956-tól plébános Zalacsányban. 1959-től templomigazgató Pápán a ferenceseknél, 1961-től plébános Vöröstón, 1973-tól Kislődön. 1973 és 1983 között szentszéki bíró, 1983-tól c. esperes. 1987-ben létrehozta plébániáján (Kislődön) a Rőthy Mihály egyházi gyűjteményt. 2007-ben Kislőd Díszpolgára címet kapta. Kislőd község temetőjében nyugszik.  M.:Daniel Bar Jakob 30 pergamenje. Bibliai novellák. Kislőd, 1996. – Itáliai mozaik. (v.) Nagykanizsa, 1997. – Aranyhíd az Adrián. (v.). New Brunswick, 1998. – Dalt dúdolva várok a halálra. (v.) Budapest, 2000. – Margaréta. Budapest 2000. –Adatok a veszprémi egyházmegye tizenegy évszázados Mária tiszteletének történetéből. (850–1951) (Kézirat. A Magyar Kurir 1951–1952-ben folytatásokban közölte.) Külföldi utazásairól írásos és képes naplói vannak meg kéziratban:

1942. augusztus 15.

75 éve halt meg SÜMEGI TÓTH Tivadar (Sümeg, 1910. nov. 19. – Sümeg, 1942. aug. 15.) költő. Középiskola tanulmányok után sok mindennel próbálkozott, sokáig Budapesten volt tisztviselő. Hányatott sorsáról népies ízű, fanyar hangulatú versei tanúskodnak. A Magyar Élet és a Kelet Népe közölte költeményeit. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5–6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. A felsorolt művei ezek közé tartoznak, amelyeket a vele foglalkozó lexikonok (tévesen) önálló kötetként tartanak számon. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban (Szerk. és bev.: EGERSZEGI Ferenc.) Sümegen utca viseli nevét, a Cseh László utcában lévő szülőházán tábla őrzi emlékét. A sümegi Városi temetőben nyugszik.

1967. augusztus 15.

50 éve hunyt el SZLABEY Dezső (Szeghalom, 1882. okt. 6. – Veszprém, 1967. aug. 15.) r. k. lelkész, árvaház-igazgató. Apja: Szlabey István kereskedő. A gimnáziumot Veszprémben végezte. Az itteni szeminárium növendékeként 1905. június 26-án szentelték pappá. 1905-től Szentbékkállán, majd Veszprémben káplán. 1914-től székesegyházi sekrestyeigazgató és az Egyházmegyei Nyomda igazgatója. 1917 és 1946 között a Veszprémi Davidikum igazgatója, 1920 és 1948 között zsinati bíró. 1942-ben pápai kamarás címet kapott. A Dávid Árvaház államosításakor nyugalomba vonult. Munkatársa és segédszerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. Irányította és támogatta a piarista Mária-kongregáció és a diákszövetség munkáját.

1997. augusztus 15.

20 éve halt meg HARMATH Jenő, 1934-ig Huvelka Jenő (Tab, 1919. október 2. – Veszprém, 1997. augusztus 15.) megyei tanácselnök, egyetemi főtitkár. Apja: Huvelka János földműves. Kaposvárott négy polgárit végzett, később közigazgatási tanfolyamon jegyzői oklevelet, 1959-ben a jogi egyetemen felsőfokú diplomát szerzett. Barcson kezdett dolgozni, 1946 és 1948 között a Marcali járás jegyzője, majd néhány hónapig Somogy vármegye másodfőjegyzője. 1948-ban került Veszprémbe, ahol először vármegyei alispánként dolgozott, az 1950. évi tanácsválasztások után megyei tanácselnök. 1951 nyarán a beszolgáltatási tervek teljesítésének elmaradása miatt leváltották. Kinevezték a VVE tanulmányi osztálya dékáni, majd rektori hivatala vezetőjének, később az egyetem főtitkárának. Ezt a munkakört (három év kivételével) nyugállományba vonulásáig töltötte be. Közben 1966-tól 1970-ig a MSZMP veszprémi pártiskolájának és MLEE-nek igazgatója. Társadalmi munkában 16 évig a Veszprémi Haladás Sportklub labdarúgó-szakosztályának vezetője, majd elnöke volt. 1983-tól nyugdíjasként Marcali városában gombaszakértőként dolgozott.

1967. augusztus 20.

50 éve hunyt el ZOMBORI-MOLDOVÁN Béla (Munkács [Ukrajna], 1885. ápr. 20. – Balatonfüred, 1967. aug. 20.) festőművész. A Budapesti Képzőművészeti Főiskolán és Nagybányán tanult. Mesterei Székely Bertalan és Ferenczy Károly voltak. Tanulmányutakat tett Belgiumban, Német-, Francia- és Olaszországban. 1909-től a Székesfővárosi Iparrajziskola tanára, 1920-tól 1948-ig igazgatója. Eleinte könyveket illusztrált, később tért át a portréfestésre. Foglalkozott tájképfestéssel és rézkarckészítéssel is. 1913 után szerepelt kiállításokon. Az év egy részét családjával balatonfüredi nyaralójában töltötte. A Balatonról, a Balatonfelvidék tájainak műemlékeiről készültek akvarelljei. Tagja volt Peremartoni Nagy Sándor által, 1926-ban alapított Balatoni Művészkolónia Egyesületnek. Műveiért számos kitüntetést kapott. Több festménye kikerült Angliába és Hollandiába. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.

1992. augusztus 21.

25 éve halt meg VESZELOVSZKY Zoltán (Mezőszentgyörgy, 1918. jan. 26. – Várpalota, 1992. aug. 21.) esztergályos, amatőr természetbúvár. Hajmáskéren kezdett tanulni, középiskolába Veszprémben járt. A Péti Nitrogénműveknél esztergályos, később a Várpalotai Szénbányák Vállalat műszaki előadója. Gyermekkorától szenvedélyes rovar- és lepkegyűjtő, fő kutatási területe a Keleti-Bakony. 1967 után az Inotán működő Bordán István Rovarász Szakkör vezetője. Sok fiatal tanult itt természetszeretetet. Gyűjteményeikből rendszeresen kiállításokat rendeztek. Nevéhez fűződik a Bakonyban korábban nem ismert, ritka fűrészlábú szöcske (Saga pedo) felfedezése. Gyűjteményének egy része a Péti Közösségi Házban látható.

1867. augusztus 22.

150 éve született BEKE József, 1884-ig Beck (Pápa, 1867. aug. 22. – Budapest, 1940. máj. 15.) mérnök, szakíró. Beke Manó öccse. A budapesti műegyetemen 1889-ben kapott oklevelet. A következő években, a fővárosban tanársegédként dolgozott. 1892 után minisztériumi alkalmazottként részt vett a Ferenc József-híd (ma: Szabadság-híd), a Margit-híd és az Erzsébet-híd tervezésében. Több folyami hidunk (pl. a győri Duna-híd) épült a tervei alapján. A vasbeton szerkezetek számítása terén végzett úttörő munkát. Szakirodalmi munkássága jelentős. Tanulmányai a magyar, a német és az amerikai szakfolyóiratokban jelentek meg. A Technika Világa c. összefoglaló munkában a hídépítésről szóló fejezetet írta.

1992. augusztus 25.

25 éve hunyt el CSOKNYAY József (Gérce, 1906. nov. 22. – Győr, 1992. aug. 25.) tanár. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd a Sárvári Állami Polgári Iskolában tanult, 1927-ben a Soproni Evangélikus Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1927-től 1935-ig Marcalgergelyi községben az ev. népiskola tanítója. Közben polgári iskolai, 1939-ben középiskolai tanári vizsgát tett. 1940-ben Kolozsváron avatták doktorrá. 1940-től 1943-ig a soproni evangélikus, 1943-tól 1946-ig a Kőszegi Állami Tanítóképző tanára. 1946–1958 között a Pápai Tanítóképző igazgatója. 1958 és 1967 között a Győri Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatóhelyettese. 1967-től 1977-ig, nyugdíjasként a Győr-Sopron Megyei Tanács művelődési osztályán dolgozott. 1952-ben Kiváló Tanár kitüntetést kapott. Sírja Győrben van.

2007. augusztus 25.

10 éve halt meg TAR Tamás József (Kisbér, 1918. október 21. – Veszprém, 2007. augusztus 25.) ref. lelkipásztor. Apja: Tar Tamás gyógykovács. Felesége: Dienes Mária adminisztrátor. 1936-ban a Pápai Ref. Gimnáziumban érettségizett. 1943-ban a Pápai Ref. Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet. 1940-től Nagygyimóton, 1942-től Kőszárhegyen, 1944-től Mezőszentgyörgyön, 1947-től Zalaegerszegen, 1947-től Móron, majd Székesfehérvárott a ref. egyházközségek segédlelkésze. 1948-tól Berhida-Kiskovácsi, 1956–1994 között Zánka ref. egyházközségének lelkésze. 1994-től nyugdíjas. 1970–1994 között a Veszprémi Ref. Egyházmegye számvevője.

2007. augusztus 28

10 éve halt meg FUCHS Antal (Ugod, Huszárokelő-puszta, 1922. július 12. - Kistarcsa, 2007. augusztus 28.) hivatásos vadász, író.Apja: Fuchs Antal fővadász. 1947-ben a Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1942–1943-ban a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1949–1951-ben a Soproni Erdőmérnöki Főiskolán tanult. (Diplomát nem kapott, mert 1951-ben kizárták.) 1951–1952-ben csillés a Dudari Szénbányáknál. 1952–1954-ben figuráns a budapesti Földalatti Vasútnál. 1954–1956-os években geológus technikus a Budapesti Városmérési Irodán. 1956-tól 1959-ig kerületi vezető vadász a Magasbakonyi Állami Erdőgazdaságban. 1959 és 1979 között a volt Koronauradalmi Vadászterület fővadásza, Gödöllőn és Galgamácsán. Húszéves hivatásos vadásztevékenysége alapján német nyelvű előadássorozat tartott a Német Szövetségi Köztársaságban (Duisburg, Regensburg, Stuttgart, Essen), melyeket saját diafelvételeivel illusztrált. Tevékenységének területei: a Gödöllői Dombvidék szarvas-állományának minőségi feljavítása, vadászat hannoveri vérebbel, a gímszarvas erdei kártételével kapcsolatos megállapítások, a helyes ivararány kialakításának következményei. 1958 után több írása jelent meg a Magyar Vadász és a Nimród c. folyóiratokban. Gödöllőn, a római katolikus temetőben nyugszik.

1992. augusztus 30.

25 éve halt meg BERKES János (Kissomlyó, 1902. febr. 21. – Zalaegerszeg, 1992. aug. 30.) tanító, politikus. Szegényparaszt családból származott. Polgári iskolába járt, 1925-ben, a Pápai Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Bazsiban kezdett dolgozni, majd 1927-től 1930-ig Szentbékállán, két évig Pécsbányatelepen, 1932 és 1949 között Zalaszentbalázson, egy évig Nyirádon, 1950-től 1963-ig Ukkon tanított. Nyugdíjasként Zalaegerszegen élt. 1939 és 1942 között a MÉP-ben, majd az FKgP-ben politizált. 1947-ben a DNP Zala megyei listájáról került a parlamentbe, 1948-ban megfosztották mandátumától. 1954-től 1963-ig Ukkon a Hazafias Népfront titkára. 

 


 

Szeptember

 

1892. szeptember

125 éve kezdődött meg a tanítás a Veszprémi Állami Polgári Fiúiskolában

1917. szeptember 1.

100 éve született CSONGRÁDI József (Apácatorna, 1917. szept. 1. – Ajka, 1996. okt. 1.) molnár, költő. Elemi iskolába Tüskeváron járt, majd Bábolnán lovásztanonc. A polgári iskolát magánúton végezte. Tüskeváron bérelt malomban volt molnár. Már fiatal korától érdekelte a költészet, korán próbálkozott a versírással. Versei a mindennapok aktualitásával foglalkoznak.

1967. szeptember 2.

50 éve halt meg GÖRÖG Ernő (Kiskamond, 1882. ápr. 5. – Aszód, 1967. szept. 2.) ev. lelkész, méhész szakíró. Halléban a teológia mellett bakteriológiát és művészettörténetet hallgatott. Közben tanítói és logopédiai képesítést is szerzett. Mindkettővel szolgált is, nyilvános tanfolyamon dadogókat tanított. 1909 és 1926 között Tésen lelkész. Itt gyümölcsfákat telepített és méhészettel is foglalkozott. A Magyar Méh c. szaklap közölte írásait, 1925–1927-ben kiadta a Méhésznaptárt. Volt lelkész Nagyvelegen is, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknél kijárta, hogy a nagyvelegiek számára egyházi földet parcellázzanak. Az iskolában ingyen tejet osztatott. Egyháztörténeti kutatásokat folytatott. 1926-ban Kapy Béla püspök vele íratta meg a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye történetét. Ebben a munkában az egyházak megbékéléséért szállt síkra. Aszód község temetőjében van sírja.

1892. szeptember 4.

125 éve hunyt el Tamássy József (Veszprém, 1835 – Újpest, 1892. szept. 4.) színész, énekes, rendező. Tanulmányai után pék, molnár, lakatos, asztalos és szabó is volt, de csakhamar felcsapott vándorszínésznek. 1856 októberében Marcaliban, Szőllősi–Szuper társulatában lépett először színpadra. Szélsőséges temperamentuma egész életét végigkísérte, s ezért váltott oly gyakran társulatot is. 1869. okt. 1-jén szerződtette le a Nemzeti Színház, s ott szerepelt 1876-ig. Ekkor a Népszínház tagja lett, egy rövid idő kivételével, 1887-ig. 1881–1883 között vidéken vendégszerepelt. 1887. jún. 16-án, közvetlenül előadás előtt szélhűdés érte. A népszínművekben Blaha Lujza elmaradhatatlan partnere volt. A műfaj hanyatlásával operettszínésszé kellett válnia, s ez, sikerei ellenére, elkedvetlenítette. A későbbiekben kisebb drámai szerepekkel is sikeresen próbálkozott.

1942. szeptember 5.

75 éve hunyt el MÓRICZ Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. júl. 2. – Budapest, 1942. szept. 5.) író, szerkesztő. Több alkalommal is járt Veszprém megyében és a Balaton környékén. A Károlyi-párt 1919. március 9-én tartotta alakuló ülését Veszprémben a Színház épületében, Búza Barna miniszter kíséretében részt vett és felszólalt Móricz Zsigmond is. A 30-as években Németh László vendégeként írta balatonkenesei jegyzeteit. Több alkalommal gyógyíttatta beteg lábát Hévízen. 1927-ben Pápán szerzői estet tartott, a következő esztendőben pedig Sümegen járt.

1817. szeptember 7.

200 éve született AJER Mihály, Ayer [Eredetileg: Pajer Mihály] (Ugod, 1817. szept. 7. – Győr, 1899. dec. 1.) honvéd ezredes. A gimnázium elvégzése után 1835 és 1845 között katonaként szolgált. Később vasúti hivatalnok Pesten. 1848-ban a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljnál százados, majd az ebből alakult 71. honvédzászlóalj honvédszázadosa. Július 16-ától őrnagy és zászlóaljparancsnok, szeptember 30-ától a komáromi várban alezredes. Kossuth Lajos megbízottjának bújtatásáért 1852 és 1857 között várfogságban volt. A kiegyezés után honvéd őrnagy az új hadseregben. 1873-tól alezredes, 1882-ben ezredesként nyugdíjba ment. 1890-ben Pápán telepedett le, tagja volt a Veszprém Megyei Honvédegyletnek.

1892. szeptember 8.

125 éve született SÁNDOR Imre (Pápa, 1892. szept. 8. – Budapest, 1943. márc. 8.) író, újságíró. A középiskola elvégzése után Budapesten, a Kőbányai Sörgyárban hivatalnok. A Tanácsköztársaság megdöntése után 1920-ban emigrált. Bécsben és Prágában élt, végül Kassán telepedett le. Bécsi, prágai, pozsonyi és kassai lapoknak dolgozott. A bécsi döntés után, 1939-ben hazatért, a Pesti Napló, később a Magyarország reggeli kiadásának munkatársa volt. Újságírói tevékenység mellett elbeszéléseket, színműveket is írt. Lángoló út c. regénye a Tanácsköztársaság idején folytatásokban, 1928-ban Pozsonyban könyvként jelent meg.

1867. szeptember 10.

150 éve született OLÁH János (Papkeszi, 1793 – Nagypécsely, 1867. szept. 10.) ev., ref. lelkész, író. 1817-ben Pápán végezte tanulmányait. 1821-ig Szentgálon, majd 1822-ben Szentantalfán volt lelkész. Több helyen is dolgozott, 1842-től haláláig Pécselyen ev. ref. lelkész. Már fiatal korában munkatársa volt a Tudományos Gyűjteménynek. Itt jelent meg 1834-ben Pécselyről az első ismert leírás. A természettudományokat kedvelte, erre vonatkozó írásai kéziratban maradtak.

2007. szeptember 11.

10 éve halt meg MÜLLER János (Ajka, 1926. január 19. – Tapolca, 2007. szeptember 11.) művelődési-ház igazgató. Az 1940–1945-ös években az Üveggyárban üvegcsiszoló, 1946-tól 1951-ig a Timföldgyár és Alumíniumkohóban villanyszerelő, 1951 és 1987 között a Timföldgyár és Alumíniumkohó Művelődési Háza igazgatója Ajkán. 1964-től 1972-ig a Timföldgyár Horgász Egyesület titkára ill. ügyvezető elnöke. Díjak, kitüntetések: 1963., 1976 Szocialista Kultúráért. 1968 Szakszervezeti Munkáért, ezüst. 1970 Veszprém Megyéért, ezüst. 1975 Veszprém Megyéért, arany. 1984 SZOT Díj.

1967. szeptember 14.

50 éve halt meg UGHY Jenő (Celldömölk, 1922. máj. 15. – Budapest, 1967. szept. 14.) könyvtáros, szociológus. Pápán volt könyvtáros, majd 1963-tól az Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként az olvasáskutatás kérdéseivel foglalkozott. Tudományos módszerekkel hazánkban elsőként vizsgálta a falusi lakosság olvasási szokásait.

1917. szeptember 15.

100 éve halt meg FISCHER Gyula (Kapolcs, 1838. nov. 3. – Tapolca, 1917. szept. 15.) orvos. Középiskolába Nagykanizsán és Sopronban járt, 1862-ben, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. Nagyvázsonyban uradalmi orvosként alkalmazták, 1884-ben Tapolcán telepedett le. 1901 és 1911 között körorvos, előtte és utána a városban magángyakorlatot folytatott. Hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg tudományos közleményei a máj- és lépbetegségekről, a szívbántalmakról és a terhesség problémáiról. Írásai jelentek meg a hazai zsidóság emancipációjának kérdéseiről. Sok közéleti feladatot vállalt, vagyonának jelentős részét közcélokra adta. Sírja a tapolcai zsidótemetőben van.

1992. szeptember 16.

25 éve halt meg DUDÁS István (Pápa, 1924. szept. 17. – Pápa, 1992. szept. 16.) tanár, igazgató. 1949-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben tanítói, 1952-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakán általános iskolai tanári oklevelet szerezett. Tanító 1944-1946-ban a Nemesszalókon, Pápán 1946–1948-ban a Pápai Római Katolikus, 1948-tól 1952-ig az I. Sz. Általános Iskolába. 1952 és 1964 között a pápai Bocsor István Középiskolai Kollégium vezetője, 1964-től 1988-ig a 304. Sz. Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Iskolaépítő és iskolafejlesztő pedagógus volt. Több mint négy évtizedig dolgozott a Pedagógusok Szakszervezetében, tagja volt a városi és a megyei tanácsnak, egyik kezdeményezője a városi uszoda és művelődési ház (színház) építésének. 1988 után nyugállományban élt. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el: Kiváló Tanár (1972), Apáczai-díj (1982), Munka Érdemrend Arany Fokozata (1984). A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

2007. szeptember 16.

10 éve halt meg ZÁMBÓ István (Székesfehérvár, 1932. április 6. – Budapest, 2007. szeptember 16.) karmester, zenetanár. Középiskolába a Veszprémi Piarista Gimnáziumba, majd annak utódjába, az Állami Gimnáziumba járt, ahol 1950-ben érettségizett. 1956-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Gárdonyi Zoltán, Ligeti György, Vásárhelyi Zoltán tanítványaként szerzett oklevelet. 1956-tól 1967-ig a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában tanár, igazgatóhelyettes, szakfelügyelő. 1967-től 1981-ig a Veszprémi Városi Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója. 1976 és 1992 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen egyetemi docens. Az 1981–1990-es években a Honvéd Együttes vezető karnagya. 1990-től 1995-ig a veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakiskola igazgatója. 1969-től a Zeneművész Szövetség tagja, 1973–1981 az elnökség tagja. 1970-től 1982-ig a Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA) alelnöke. 1976-tól a Művészeti Tanács tagja. 1975-től a Zeneművészeti Szakszervezet Veszprém megyei elnöke. 1956 és 1981 között Veszprém Város Vegyeskarának és Szimfonikus Zenekarának vezető karnagya. A zenekarral és kórussal megalapozta a veszprémi oratóriumkultúrát. 1965-től művészeti vezetőként elindította Veszprémben az országos kamarazenekari fesztiválok sorozatát, amely az évek során 60 magyar mű ősbemutatójával az új magyar zene fórumává vált. Veszprém Város Vegyeskarával 1967-ben bekapcsolódott az Europa Cantat mozgalomba. Műhelyvezető karnagyként együttesével részt vett a namuri, grazi, brémai, majd a veszprémi éneklő heteken, bekapcsolva Veszprémet is az európai dalosok mozgalmába. A Vámosi úti temetőben, díszsírhelyen nyugszik.

1867. szeptember 17.

150 éve született HEVESI Imre (Tihany, 1867. szept. 17.–Kolozsvár, 1921. márc. 21.) orvos. A kolozsvári és a bécsi egyetemen tanult, orvosi oklevelet szerzett. 1893-tól a kolozsvári egyetem sebészeti klinikáján gyakornok, tanársegéd, helyettes tanár, majd adjunktus. 1903-tól az ortopédiai sebészet magántanára, 1910-től nyilvános rendkívüli tanára. Az ortopédiai sebészet kérdéseivel foglalkozott.

1892. szeptember 18.

125 éve halt meg SZUPER Károly (Kiskunhalas, 1821. máj. 28. – Budapest, 1892. szept. 18.) író, színművész. Fekete Gábor társulatában, műkedvelőként lépett színpadra, 1839-ben Szabadkán már szerződtetett színész. 1842–1843-ban Székesfehérvárott és Kecskeméten Petőfi színésztársa. 1848 márciusában, Veszprémben időzött, ismét találkozott az ugyancsak itt tartózkodó Petőfi Sándorral. Ezt is megörökítette kétes hitelű naplójában. A szabadságharcban honvédként harcolt, majd önálló társulatot alapított, amellyel járta az országot, főleg a Dunántúlt. Sok bujdosó honvédszínész nála talált menedéket. Idősebb korában fővárosi színházaknál és az Országos Színészegyesületnél pénztáros.

1842. szeptember 20.

175 éve hunyt el IHÁSZI Imre (Nagydém, 1771 – Sopron, 1842. szept. 20.) drámaíró, műfordító. 1790-től a Soproni Líceum Magyar Társaságának tagja és műkedvelő színész. 1793-tól joghallgató Pesten, később Veszprém megyei birtokán élt. 1809-ben a nemesi felkelés megyei másodkapitánya. 1815-től jelentős szerepet játszott Sopron kultúrájának magyarosításában. Kilenc német drámát fordított, köztük az Ármány és szerelem egyik átdolgozását.

2007. szeptember 22.

10 éve halt meg JAVORNITZKY Ervin (Öskü, 1925. január 5. - Felsőörs, 2007. szeptember 22.) tanár. Édesapja: Javornitzky Ervin. Felesége: Csáti Margit tanítónő. 1946-ban a Soproni Evangélikus Tanítóképzőben, 1956-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett oklevelet. 1946 és 1980 között tanító, tanár, majd igazgató Öskün. 1980-tól 1985-ig napközis-csoport vezetője Csopakon. Az 1951-1971-es években úttörőcsapat-vezető, a járási úttörő-elnökség körzeti kulturális felelőse. 1956 és 1980 között moziüzem-vezető gépész Öskün. 1948-ban Balatonfüreden Tanítói Szövetkezeti Tanfolyamon vett részt. 1950 és 1980 között Öskün tanácstag. 1946-tól 1976-ig Öskün az általa alapított labdarúgócsapat játékosa, edzője, pénztárosa. 1963-ban kézilabdacsapatot szervezett, körzeti versenyeken szerepeltek. 1959-ben Kiváló Úttörővezető és Kiváló Dolgozó; 1970-ben Veszprém Megyéért arany, 1975-ben ezüst fokozatát és 25 éves tanácsi munkáért kitüntető jelvény; 1985-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést kapott.

1967. szeptember 26.

50 éve hunyt el NAGY J. Béla (Gyöngyöshalász, 1884. márc. 16. – Veszprém, 1967. szept. 26.) tanár, nyelvész. Az MTA tagja. Magyar–francia szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Középiskolai tanárként dolgozott Körmöcbányán és Székesfehérvárott. Budapesten a Középiskolai Tanárképző Intézetben előadásokat tartott és magyar stílusgyakorlatokat vezetett. 1942-ben ment nyugdíjba, haláláig Veszprémben élt. 1919 és 1939 között szerkesztője a Magyar Pedagógia, társszerkesztője a Magyarosan c. folyóiratoknak. Első írása 18 éves korában jelent meg. Gimnáziumi nyelvkönyveket írt, gondozta a Magyar helyesírás szabályai c. akadémiai kiadványt. Jelentős tevékenységet fejtett ki a nyelvművelés területén, foglalkozott a magyar nyelvművelők munkásságával is, pl. Simonyi Zsigmond tevékenységével. 1929-ben megkapta a Szily-díjat.

1942. szeptember 28.

75 éve született HORVÁTHY György (Szolnok, 1942. szept. 28. – Veszprém, 2010. júl. 15.) középiskolai tanár, újságíró. 1961-ben Jászapátiban, a Mészáros Lőrinc Állami Általános Gimnáziumban érettségizett. 1969-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen középiskolai tanári, 2000-ben a budapesti tudományegyetemen mozgókép és médiakultúra szakirányú szakon szerzett oklevelet. 1968-ban gyakornok, 1971-től munkatárs, 1988-ban rovatvezető, 1989-ben főszerkesztő-helyettes, 1994 után rovatvezető a Napló szerkesztőségében. 1997-től a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetben a regionális médiaoktatási központ vezetője, szerkesztő. 2000-től 2008-ig a Veszprémi Városi Művelődési Központ munkatársa. 1975 és 1994 között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Veszprém megyei titkára, 1987-től Fekete István Irodalmi Társaság elnökségi tagja. A magyar filmtörténet kutatásával, valamint az 1940-es évek magyar irodalom alkotói közül azokkal foglalkozott, akik Veszprém megyéhez kötődnek. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1992. szeptember 29.

25 éve halt meg BÉLAFI Antal (Kislőd, 1925. nov. 26. – Budapest, 1992. szept. 29.) közigazgatási előadó, erdőgazdasági dolgozó. Középiskoláit Veszprémben és Budapesten végezte. Kislődön napszámos, kisbíró és hivatalsegéd. 1943-tól a Devecseri és a Zirci járásokban községi körjegyzőségeknél pénzügyi, adóügyi és közigazgatási munkakörökben dolgozott. Az ötvenes években politikai okokból bebörtönözték. Szabadulása után rakodógép kezelő a Veszprémi Erdőgazdaságnál. 1945-től a FKgP tagja, 1956-ban és 1988 után részt vett a párt újjászervezésében. 1990-től haláláig Veszprém megyei pártlistán országgyűlési képviselő. Torgyán József pártelnökségét elutasító kisgazda frakcióhoz csatlakozott.

1867. Szeptember 30

150 éve született PFEIFFER Ignác (Szentgál, 1867. szept. 30. – Budapest, 1941. szept. 7.) vegyész, tanár. A budapesti műegyetemen tanult, Wartha Vince mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1894-ben a MÁV laboratóriumának vegyésze, később magántanár. 1912 után a kémiai technológia nyilvános rendes tanára. A Tanácsköztársaság után támadták, 1920-ban lemondott a tanári állásáról, átvette az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését. Évekig szerkesztette a Kazán és Gépújságot. Számos tanulmányt írt hazai és külföldi szakfolyóiratokba, amelyek a tüzelőanyagok értékesítésével, a földgáz hasznosításával foglalkoztak. Jelentős eredményeket ért el a kazántápláló vizek lágyításával és a világító gázok előállításával kapcsolatban. A vákuumtechnikai ipar jeles úttörője, az ajkai kripton gyártás egyik megvalósítója. Tevékeny részt vállalt a hazai felekezeti életben, amelynek egyik kimagasló egyénisége volt. Zircen, a Bakonyi Panteonban fehér márvány és bronz portrédombormű (R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása) emléktáblája van.

 


 

Október

 

1692. október

325 éve hunyt el SÉLLYEI M. István, séllyei (Séllye, 1627 k. – Pápa, 1692. okt.) ref. püspök. Sárospatakon, az 1655–1658-as években külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve Pápán lelkész, 1669-től dunántúli ref. püspök. 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék halálra ítélte, mivel nem volt hajlandó vallását megtagadni. Nem végezték ki, egy ideig börtönben tartották, majd a nápolyi hajóhadnál volt gályarab. 1676-ban De Ruyter holland admirális szabadította ki még életben lévő társaival együtt. Németországba majd Svájcba utazott. 1677-ben hazatért és haláláig Pápán lelkészkedett. Kéziratban maradt Zürich városához írott köszöntő beszéde (magyar fordítása megjelent a Figyelőben, 1881-ben) és Teleki Mihályhoz írott levele. Pápán utcanév, a ref. templom és a ref. Gimnázium falán Kocsi Csergő Bálinttal együtt tábla őrzi emléküket. A templom falán lévő tábla Mikus Sándor alkotása.

1992. október 1.

25 éve halt meg PIGLER Andor (Budapest, 1899. júl. 29. – Budapest, 1992. okt. 1.) művészettörténész. A művészettörténeti tudományok kandidátusa. A budapesti tudományegyetemen művészettörténeti és jogi tanulmányokat folytatott, 1922-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányai befejezés után a Szépművészeti Múzeumban a szolgálati rangsor minden lépcsőfokát végigjárta, három évtizedig a Régi Képtár vezetője, 1956 és 1963 között az intézmény főigazgatója. Tudományos munkáiban nagyrészt a 15–18. századi festészet és szobrászat történetével, a barokk művészettel (a pápai plébániatemplom mennyezetképeivel is) foglalkozott. Tanulmányai magyar és külföldi szaklapokban jelentek meg. A Barockthemen c., 1974-ben kiadott kétkötetes munkája értékes hozzájárulás a nemzetközi művészettörténeti kutatásokhoz.

1842. október 2.

175 éve halt meg PETRICH András (Mitrovica [Szerbia], 1765. nov. 25. – Buda, 1842. okt. 2.) katonai mérnök-tábornok, rajzoló és rézmetsző. A bécsi mérnöki akadémián végzett, majd katonai térképeket készített. Katonai tevékenysége mellett (az 1809-es nemesi felkelés vezérkari főnöke volt, együtt harcolt Kisfaludy Sándor költővel) számos akvarellen és gouache-on örökített meg hazai és külföldi tájakat. A Balaton vidékéről a húszas években készített gouache sorozatot. Füredi rajzai megőrizték a reformkori savanyúvíz épületeinek képét. 1814-ben és 1821–1822-ben is több rajzot készített, 1830–1831-ben lerajzolta az épülő kőszínházat és Kisfaludy Sándort. 1837-ben, 1841-ben, 1842-ben is járt itt. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Sírköve a felszámolt Vizivárosi katonai temetőből került a Kiscelli Múzeumba.

1992. október 4.

25 éve hunyt el GYÁRFÁS Miklós (Győr, 1915. dec. 6. – Budapest, 1992. okt. 4.) író. Fogadott pátriája volt vidékünk. Veszprémhez gyermekkora óta kötődött, szülei a két világháború között többször felléptek a helyi színházban. 1963-tól hat művének ősbemutatóját tartották a Veszprémi Petőfi Színházban: 1963: Kisasszonyok a magasban; Lángeszű szerelmesek. 1965: Egérút (vígopera prózában). 1966: A hosszú élet titka (Hódolat Chaplin előtt); Kényszerleszállás (filozófus bohózat). 1973: Történetek a kastélyban (lírai játék). Az 1984/85-ös évadtól hat éven át a színház irodalmi vezetője. 1938-ban jelent meg első, verseket tartalmazó kiadványa, 1995-ig közel hatvan önálló kötete került az olvasóhoz. Több mint ötven művéből volt színházi bemutató 1948-tól, 11 munkájából filmforgatókönyv, hétből TV-film készült. Rendszeresen publikált az Új Horizont című folyóiratban. 1965-ben az elsők között kapta meg a Batsányi-díjat, 1990-ben Veszprém megye művészeti díját vette át. A Rákoskeresztúri temetőben temették.

1992. október 5.

25 éve halt meg VASADY Béla (Arad, 1902. dec. 30. – Michigan: Grand Rapids [USA], 1992. okt. 5.) tanár. Az 1920–1924-es években, Debrecenben és külföldi egyetemeken tanult. A teológia tanára Pápán 1925-től 1927-ig, majd 1934-ig Sárospatakon, 1934 és 1945 között Debrecenben a teológia professzora. 1945-ben az Egyesült Államokba emigrált. Egyházi lapokban több teológia és valláspszichológiai műve jelent meg.

1997. október 7.

20 éve halt meg ÁNYOS Imre (Veszprém, 1929. május 9. – Kapuvár, 1997. október 7.) festőművész.A Herendi Porcelángyárban tanulta a festést. Szakérettségi után pedagógusképesítést, majd a Pécsi Pedagógiai Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Mesterének Tóvári Tóth Istvánt és Cziráki Lajost vallotta. Kapuváron tanított, 1974-ben itt rendezték első kiállítását. Jelentős szerepet játszott a város művészeti életében. Akvarelljeivel a Győr megyei és pedagógus tárlatokon szerepelt. Összefogta és vezette a megyében az amatőrök csoportját, szervezte kiállításaikat. Dolgozott a gyulai és a soproni nyári művészeti telepeken is. Friss hatású vízfestményeivel a fővárosban 1986-ban mutatkozott be. 

2007. október 8.

10 éve halt meg GÁBRIEL Sándorné, Jáger Teréz (Pápa, 1935. január 21. - Pápa, 2007. október 8.) általános iskolai tanár, karnagy, zongoraoktató. Férje: Gábriel Sándor mérnöktanár. 1953-ban a Pápai Állami Tanítóképző Intézetben tanítói, 1956-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanári oklevelet, 1958-ban zongoraoktatói, 1978-ban művészeti oktatói engedélyt szerzett. 1955–1956-ban ének–zenetanár Vilonyán, 1956–1961-es években Csóton, 1961 és 1989 között a pápai Kilián György Általános Iskolában. 1982-től 1990-ig vezető ének–zenei szaktanácsadó a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetnél. 1956-tól 1961-ig csóti, 1961 és 1982 között pápai iskolájában kórusvezető. 1975–1982-es években a pápai helyőrség Műszaki Alakulatának férfikarát, a Közgazdasági Szakközépiskola és a Batthyány Lajos Szakképző Iskola női karát is vezette. A megye énektanárai részére tanfolyamokat, továbbképzéseket szervezett. „Bárdos életút” címmel kiállítás rendezett saját gyűjteményéből (Pápa, 1989., 1999). Országos szakmai napok szervezésében is részt vett (1987, Tapolca), (1990, Pápa). 1984-től a Zenetanárok Társaságának tagja, 1987-től a Bárdos Lajos Társaság (alapító), 2003-tól a Magyar Kodály Társaság és a Lírikusok Irodalmi Műhely tagja. A zenei írás–olvasás tanítása téma kutatója volt. 1980 után több mint két tucat szakmai publikációja pedagógiai folyóiratokban (Köznevelés, Tanító, Megyei Pedagógiai Körkép stb.), számtalan verse és más írása irodalmi periodikákban (Pápai Kristály) és antológiákban jelent meg. Díjak, kitüntetések: 1961 Miniszteri Dicséret. 1975 Veszprém Megyéért arany fokozat. 1980 Kiváló Munkáért kitüntető jelvény. 1967 és 1982 Dicsérő Oklevél (Úttörők Országos Tanácsa). 1989 Bárdos Lajos Társaság emlékérme. 1990 Szolgálati Emlékérem. 1996 Batthyány-emlékplakett. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

2007. október 8.

10 éve halt meg LAJOSFALVI József (Vörösberény, 1949. március 16. - Veszprém, 2007. október 8.) polgármester. Édesapja Lajosfalvi József villanyszerelő. 1967-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett. 1982-ben a Budapesti Műszaki Főiskolán szerzett oklevelet. 1970–1971-ben villanyszerelő a Fűzfőgyártelepi Nitrokémia Ipartelepeknél, 1971 és 1982 között villanyszerelő, szállítási diszpécser, művezető, vállalati versenytitkár, szociálpolitikai osztályvezető a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál. 1983-tól tanácselnök, 1990-től polgármester Berhidán. 1990-től 1994-ig a Veszprém Megyei Önkormányzati Közgyűlés tagja. 1979 és 1984 között a Peremartoni Sport Club elnöke, 1993-tól a helyi polgárőrség vezetője. Hat választási ciklusban állt Berhida élén. Az 1985. augusztus 15-i földrengés okozta károk helyreállítását irányította. Megjelentette a település monográfiája, a Berhidai Napok rendezvénysorozatai a kistáji egység meghatározó eseményei. 1982-ben Kiváló Sportmunkáért; 1987-ben a Munka Érdemrend, 1989-ben a Tanácsi Munkáért ezüst fokozata kitüntetést kapta. 2000 Berhidáért, Veszprém Megyei Mozgássérültekért.

1892. október 9.

125 éve született SZÜCS István (Magyargencs, 1892. okt. 9. – Tatabánya, 1980. okt. 11.) jogász, főispán. Apja: Szücs István huszárkapitány. 1909-ben érettségizett a szombathelyi premontrei főgimnáziumban. A budapesti egyetemen 1914-ben avatták az államtudományok doktorává. Az I. világháború éveiben katona, két évig orosz hadifogoly. 1918-ban közigazgatási gyakornok, egy évvel később vármegyei aljegyző. 1928-tól a Szombathelyi járásban főszolgabíró, 1938. március 9-én nevezték ki Vas vármegye főispánjának, amely tisztségről 1944. március 19-én, a németek bevonulása után lemondott. Hivatali működése idején Vas megyében iskolák, óvodák, orvosi és állatorvosi rendelők, kultúrházak sora épült. Még 1935-ben, főszolgabíróként Ondódon (ahol 1100 lakos közül 700 volt cigány volt) megépíttette Magyarország első cigány iskoláját. Fellépett a zsidókat ért atrocitások elkövetői ellen, és erre utasította a Vas megyei rendőrséget is. Az I. világháborúban két kisezüst és egy nagyezüst kitüntetést kapott, 1944 nyarán főhadnagyként behívták katonai szolgálatra, de kora miatt a frontra nem küldhették, kinevezték a zalabéri lengyel tiszti menekülttábor parancsnokává. Táborparancsnokként nem akadályozta meg a lengyel katonatisztek szökését, ezért a Gestapo 1944. október 19-én elhurcolta, csak a háború végén szabadult ki. 1947 után minden vagyonát elvették, 1951-től még nyugdíját is elvonták, 1952-ben pedig a Somlón lévő szőlőjébe kitelepítették. Életének utolsó időszakában Tatán élt. 1944-ben Magyargencs Díszpolgára címet kapott.

1997. október 11.

20 éve halt meg SZEMES József, 1938-ig Scheiling József (Budapest, 1914. január 13. – Balatonkeresztúr, 1997. október 11.) r. k. plébános. Apja: Scheiling József cukrászmester. 1932-ben Budapesten érettségizett, majd felvették a Szent Benedek-rendbe, amelyet hamarosan elhagyott. Budapesten az 1934–1939-es években teológiát hallgatott, 1938. október 30-án szentelték pappá. Káplán Taszáron, 1940-től udvari káplán Veszprémben, 1942-től szentszéki jegyző. 1942-ben doktorrá avatták. 1943-tól a veszprémi Szent Margit-templom plébánosa és püspöki titkár. Egy év múlva az egyházmegyei fiúifjúság lelkésze is. A háború után börtönbüntetést kapott, majd 1955-től plébánoshelyettes Somogyszobon, 1973-tól Balatonkeresztúron plébános. Nevéhez fűződik a Szent Margit-templomban 1945-ben a Szent József-kápolna, 1950-ben a Szent Margit-ereklyekápolna kialakítása. Az Esztergomból származó Szent Margit ereklye tartóját Ledó Béla ötvösművész készítette. Plébániaépületet vásárolt 1947-ben, a templomban kriptát alakíttatott ki 1954-ben, amelyben nyugszik.

2007. október 12.

10 éve halt meg SEBESTYÉN István (Gic, 1935. július 6. – 2007. október 12.) megyei főállatorvos. 1952-ben a Pápai Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemen 1958-ban oklevelet, 1981-ben állategészségügyi és igazgatásszervezési szakállatorvosi diplomát szerzett. 1979-ben, Veszprémben a MLEE politikai gazdaságtan szakosítóján végzett. 1958-tól 1967-ig körzeti állatorvos Bakonyjákón. Az 1967-1970-es években szakállatorvos a Veszprém Megyei Tanács mezőgazdasági osztályán. 1970 és 1986 között igazgató, főállatorvos, 1986-tól 1991-ig igazgatóhelyettes a Veszprém Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomáson. A TIT Veszprém Megyei Szervezete tagja, a MAE Veszprém megyei alelnöke, a VEAB Toxikológiai Albizottságának alelnöke volt. Kutatóként foglalkozott a toxikológia (növényvédő szerek) által okozott mérgezések a mezőgazdaságban, valamint a gümőkor- és brucellózismentesítés a megyei szarvasmarha- és sertésállományokban témákkal. Díjai és kitüntetései: 1970-ben, 1973-ban és 1985-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója; 1967-ben MAE Aranykoszorús Jelvény; 1974-ben Veszprém Megyéért Érdemérem ezüst fokozata.

1967. október 14.

50 éve hunyt el PAPP Ferenc (Homokbödöge, 1901. febr. 11. – 1967. okt. 14.) mérnök, tanár. Az 1926–1930-as években a Soproni Bányászati és Kohászati Egyetem mérnökképző karán tanult. 1931-től 1941-ig földmérő az Állami Földmérési és Kartográfiai Intézetnél Pápán. 1942-től 1944-ig az Erdélyi Nemzeti Sóbányák mérnöke. 1941 és 1951 között a Székesfehérvári Földmérési Hivatal főmérnöke. 1952–1953-ban az Állami Bányaipari Vállalat vezetője. 1954-től 1956-ig főmérnöke az Állami Földmérési és Kartográfiai Intézetnek Székesfehérvárott. Az 1957–1959-es években a Soproni Egyetem Földmérési Karán meghívott-professzorként dolgozott.

1942. október 16.

75 éve született SZABÓ István (Szombathely, 1942. okt. 16. – Veszprém, 2004. szept. 2.) vegyészmérnök, üvegipari szakmérnök, egyetemi magántanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1985), habilitált doktor (1997). 1960-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban vegyészmérnöki, 1983-ban üvegipari szakmérnöki oklevelet, 1969-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. Az 1966–1969-es években az MTA MÜKKI (Veszprém) ösztöndíjas gyakornoka. 1969-től 1975-ig a VVE tudományos és külügyi osztályának vezetője. 1975-ben tudományos munkatárs, 1985-ben tudományos főmunkatárs, 1990-ben címzetes egyetemi docens, 1998-ban egyetemi magántanár, 1999-től tudományos tanácsadó a VE Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékén. 1990 után több alkalommal vendégprofesszor németországi (Clausthal, Jena) egyetemeken. Tagja volt magyar és nemzetközi tudományos és szakmai szervezeteknek, azok vezető testületeinek. Az üvegek kémiája, fizikai tulajdonságai, üvegtechnológia, műszaki üvegek, oxid- és fluoridüvegek, üvegkerámiák, hulladék üvegcserép újrahasznosítása, mikroelem-tartalmú, környezetkímélő üveges műtrágya előállítása voltak kutatótevékenységének témái. 1998-tól az Építőanyag c. szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban száznál több tudományos közleménye jelent meg, számtalan hazai és nemzetközi konferencián (Anglia, Németország, Kína, Brazília, Csehország stb.) tartott előadást, tucatnál több szabadalom fűződik nevéhez. Munkásságáért 1993-ban az OTH különdíját, az EURÉKA 93 nemzetközi találmányi kiállítás díját, a VEAB II. díját, 1999-ben a Szilikátiparért érmet, 2000-ben Széchenyi profeszszori ösztöndíjat kapott. A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik.

1942. október 20.

75 éve született FLINK Kornél, Taródi Flink (Veszprém, 1942. okt. 20. – Győr, 1998. ápr. 14.) szerkesztő, újságíró. Hosszú éveket töltött lapterjesztőként és tördelőszerkesztőként a Veszprém Megyei Lapkiadó Vállalatnál. Budapesten a Szövetkezet c. országos lap tervezőszerkesztőjeként dolgozott. Balatonkenesén sajtó- és kulturális referensként irányította a község közéletét, a környékbeli települések újságainak megjelenését szervezte. Írásai jelentek meg megyei és országos lapokban.

1992. október 21.

25 éve halt meg BARTA György (Poprád, 1915. okt. 29. – Budapest, 1992. okt. 21.) geofizikus. A műszaki tudományok kandidátusa (1952), doktora (1956). Az MTA-nak 1970-től levelező, 1982 után rendes tagja. 1939-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, 1940-ben (?) Debrecenben doktorált. Az 1940–1943-as években németországi és dániai föld-mágneses obszervatóriumok ösztöndíjas kutatója, majd Erdélyben mágneses területi méréseket végzett. A háború után a budapesti tudományegyetem tanára, magyar és nemzetközi geofizikai egyesületek tagja, vezetője, a magyarországi föld mágneses alaphálózat megteremtője. Több intézményt szervezett és létesített, köztük 1952–1954-ben a Tihanyi Geofizikai Obszervatóriumot. Szerkesztőbizottsági tagja az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című folyóiratnak. 1973-ban Állami Díjat, 1975-ben Steiner Lajos-emlékérmet, 1984-ben Humboldt-emlékérmet, 1990-ben Einstein-emlékérmet kapott. 

1967. október 22. 

50 éve halt meg Barabás János(Sárvár, 1885. febr. 2. – Szombathely, 1967. okt. 22.) iskolaigazgató. 1904-ben a pápai tanítóképzőben végzett, tanári oklevelet a Budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán szerzett. A lipcsei egyetemen psychofizika szakon kapott oklevelet. Az iglói állami tanítóképzőben kezdett tanítani, majd Szenice és ismét Igló után 1918 őszén visszatelepült Sárvárra. III. Lajos bajor király leányainak magyarnyelv-tanára, 1922-től 1931-ig a Balatonfüredi Polgári Iskola igazgatója. 1932-ben nyugalomba vonult. Munkatársa volt a Szepesi Lapoknak. Elnöke volt a füredi népművelési bizottságnak, vezetője a Balaton cserkészcsapatnak, tagja a Felsőmagyarországi Irodalmi Társaságnak, a Felvidéki Magyar Írók és Újságírók Egyesületének, a Kisfaludy Társaskörnek, a Balatonfüredi Yacht Clubnak, a Balatoni Szövetségnek, az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek, az Országos Vöröskereszt Szövetségnek, a Természettudományi Társaságnak, a Földrajzi Társaságnak, tiszteletbeli tagja a Petőfi Társaságnak. Nyugdíjasként Veszprémben élt.

1992. október 22.

25 éve halt meg RÁCZ Endre (Csákberény, 1922. aug. 21. – Budapest, 1992. okt. 29.) nyelvész. 1962-ben kandidátusi, 1986-ban doktori címet szerzett. Az Eötvös-kollégium tagjaként 1946-ban kapott tanári oklevelet. Kecskeméten, majd 1946–1949-ben Pápán tanított. 1949–1950-ben osztályvezető a NÉKOSZ központban, majd docens a Budapesti Pedagógiai Főiskolán. 1955 után a szegedi, majd a budapesti egyetemen tanított. Leíró és történeti névtudománnyal, nyelvműveléssel foglalkozott.

1667. október 23.

350 éve született WITTWER Márton Athanáz (Imst [Ausztria], 1667. okt. 23. – Pacov [Csehország], 1732. máj. 12.) karmelita szerzetes, építész. A karmelita rend építésze. Előbb Prágában dolgozott, 1714-ben terveket készített a győri karmelita templomhoz, melyet 1721–1725-ben ő épített. Elliptikus-kupolás belső tere a legszebb hazai műemlékek közé sorolja a győri templomot. Pannonhalmán is működött (az apátság keresztboltozatos folyosójának északi és keleti szárnya). Dolgozott Szakolcán és Zircen (apátsági épület). Pápán a bencés templom tervei feltehetően tőle származnak. VÉGVÁRI Lajos: Sümeg műemlékei c. könyvében a sümegi Ferences-templomban a kórust, a torony melletti, párkányokkal díszített, két nyitott kápolnaszerű fülkét tulajdonítja Wittwernek.

1942. október 29.

75 éve hunyt el ANTAL Márk, 1898-ig Kohn (Devecser, 1880. ápr. 18. – Kolozsvár, 1942. okt. 29.) tanár, művelődéspolitikus. 1901-ben a budapesti tudományegyetemen, matematika–fizika szakon szerzett oklevelet. Tanárként 1901-ben a főváros szolgálatába lépett, először polgári iskolában, majd középiskolákban tanított. 1918 végétől a magyarországi tanítók szakszervezetének egyik alelnöke, majd a városi alkalmazottak szakszervezetében töltött be különböző funkciókat. A Tanácsköztársaság időszakában a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, a bukás után elveszítette állását, Bécsben telepedett le. 1920-ban Kolozsvárra költözött, ahol később a Tarbut (Művelődés) Országos Zsidó Egyesület igazgatója. A kolozsvári szakszervezetek szabadiskolájának rendszeres előadója, a lakásán marxista társadalomtudományi szemináriumokat tartott. Matematikusként főként kapcsolástannal és a geometriai szerkesztés elméletével foglalkozott. Szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapok folyóiratot és az Ifjú Kelet c. zsidó ifjúsági újságot.

1892. október 30. – 1893.

125 éve jelent meg a Veszprémi híradó című társadalmi és közgazdasági hetilap

1892. október 30. és 1944. október

125 éve 1892. október 30. és 1944. októbere között jelent meg a Veszprémi Hírlap c. folyóirat

 


 

November

 

1842. november

175 éve, 1842 novemberében Pápáról Veszprémen, és feltételezhetően Várpalotán keresztül utazott Székesfehérvárra Petőfi Sándor, amiről Vadonban c. verse is tanúskodik.

1892. november 3.

125 éve a 17. honvéd gyalogezred 3. zászlóalja elfoglalja új otthonát a laktanyává alakított Kopácsy-házban. A ház 1926-ig működik laktanyaként.

1992. november 3.

25 éve hunyt el ISPÁNKI József, Ispánky (Budapest, 1906. márc. 16. – Budapest, 1992. nov. 3.) szobrászművész. Gyermekkora Kaposvárhoz köthető. Az Iparművészeti Főiskolán Mátrai Lajos, a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgy István növendéke. 1931 és 1933 között Rómában ösztöndíjas, 1933–1935-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegéde. Az 1937. évi Párizsi Világkiállításon arany- és ezüstérmet kapott. Köztéri szobrászként, portrékészítőként és éremművészként egyaránt számottevő életművet hagyott hátra. Budapesten több mint egy tucat szobra áll, de az ország minden jelentősebb városában találkozunk köztéri alkotásaival, épületplasztikáival. Veszprém város pályázatára 1938-ban készítette a Vár kilátóteraszán álló, Istvánt és Gizellát ábrázoló szobrokat. Sírja a Rákoskeresztúri temetőben van.

1892. november 5.

125 éve halt meg BÉNYEI Gábor, Erdőbényei Bényey (Damak, 1837. szept. 7. – Veszprém, 1892. nov. 5.) ref. lelkész, költő, újságíró. Baloldali érzelmű ref. lelkész. Sárospatakon tanult. Dunamelléken káplánkodott a Moldva-oláhországi misszióban, majd a tolnai egyházmegyében és Szentgyörgyvölgyén lelkész. 1886-tól haláláig a veszprémi gyülekezet lelkésze. 1870-től a Körmös Ferkó c. élclap és az Országos balpárti naptár, 1890-ben a veszprémi Protestáns Népújság szerkesztője. Verseiben Petőfi stílusát követte. Sárospataki tanuló korában írta A hódosi bíró leánya c. ismert románcát, egy bordalával pályadíjat nyert. 1859-től 1871-ig a következő lapokba dolgozott: Napkelet, Nefelejts, Divatcsarnok, Gombostű, Népújság, Vasárnapi Újság, Hölgyfutár, Népszava, Fővárosi Lapok, Protestáns Pap. Több ismert népies műdal szövegének szerzője: Sír a kislány a Balaton partján (1886), Úgy fáj nékem, oly szomorú az élet (1888), amelynek dallamát Körmendi József szerezte.

1992. november 5.

25 éve hunyt el ÉLŐ Árpád Imre, Elo (Egyházaskesző, 1903. aug. 25. – Brookfield [USA], 1992. nov. 5.) sakkozó, fizikus, üzletember. Apja: Élő Ferenc földműves napszámos. 1913-ban szüleivel kivándorolt az USA-ba, ahol 1926 után egyetemi tanárként dolgozott. Az Amerikai Sakkszövetséget 1939-ben alapította meg. 1959-ben kidolgozta, a sakkozók játékerejét kifejező, un Élő-pontszámokat, amelyeket a Nemzetközi Sakkszövetség 1970-től hivatalosan is elfogad és alkalmaz.

1842. november 8.

175 éve született BOGNÁR Endre (Felpéc, 1842. nov. 8. – Pápa, 1919. aug. 8.) ev. lelkész, író. Győrben és Sopronban is tanult, majd Bécsben is hallgatott teológiát. Néhány hónapig vadosfai káplán, majd egy évig őrszigeti lelkész. Életének nagy részében (1918-ban történt nyugdíjazásáig) Lovászpatonán teljesített lelkészi szolgálatot. A Dunántúli Evangélikus Egyházkerületnek főjegyzője volt. Huszonhat évig szerkesztette a Gyámintézet c. időszaki lapot. 1880-tól évkönyveket adott ki egyházközségéről, és az első évfolyamban közölte annak történetét is.

1842. november 10.

175 éve született LÉVAY Imre (Makó, 1842. nov. 10. – Budapest, 1895. máj. 20.) piarista rendfőnök, újságíró. 1861-ben lépett a piarista rendbe, 1867-ben szentelték pappá. 1871-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Tanított Vácott és Budapesten. 1875-től Veszprémben házfőnök és a gimnázium igazgatója. Igazgatása alatt fejlődött az iskola főgimnáziummá. 1877–1884 között (megszakítással) szerkesztője a Veszprém c. lapnak. 1884-ben megindította a Veszprémi Közlönyt, amelyet 1891-ig kiadó-tulajdonosként és felelős szerkesztőként irányított. 1887-től gimnáziumi igazgató Budapesten, 1891-ben rendfőnökké választották. Sok tanügyi cikket írt. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

1792. november 11.

225 éve született MÓROCZA Dániel, vámosi (Alsóörs, 1792. nov. 11. – Felsőörs, 1864. máj. 15.) táblabíró. A gimnáziumot és a teológiát a Pápai Ref. Főiskolán végezte. Két évig tanító Pápán, majd Pozsonyba ment jogot tanulni. Pesten királyi táblai titkár, később Batthyány Fülöp herceg uradalmi ügyvédje. A Körmendi Levéltár őre, utána uradalmi kormányzó. A 1840-es években több megye táblabírája, a Veszprémi Ref. Egyházmegye segédgondnoka és a Dunántúli Ref. Egyházkerület tanácsbírája. 1842–1843- ban a Dunántúli Ref. Egyházkerület levéltárosa, a Veszprémi Gazdasági Egyesület elnöke. Gazdasági és történelmi tárgyú írásai jelentek meg.

1842. november 12.

175 éve született RÁKOSI Jenő, 1867-ig Kremsner (Acsád, 1842. nov. 12. – Budapest, 1929. febr. 8.) író, újságíró. Rákosi Szidi és Viktor testvére. Sopronban járt középiskolába. Három évig gazdasági gyakornok Somogyban, majd 1863-ban Pesten érettségizett, később beiratkozott a jogi egyetemre. Első színműve az V. László tragédia, első színpadi sikere 1866-ban az Aesopus c. dráma, amelyet a Nemzeti Színház tűzött műsorára. Évtizedekig a fővárosi politikai, szellemi és társadalmi élet egyik vezetője, kiadó-újságíró volt. Közel fél évszázadra családjának befolyása alá kerültek a fővárosi színházak. Színházigazgatóként a népszínműveket pártolta, ennek hanyatlásakor helyébe az operettet léptette. Irt, szerkesztett, fordított és rendezett, szinte minden műfajban próbálkozott. Gyakran járt a Balaton mellett, ragaszkodott a Dunántúlhoz, ahonnét származott. Az 1893. április 13–14-i veszprémi tűzvész áldozatai számára a Budapesti Hírlapban országos gyűjtést szervezett. 1920-ban Veszprém város díszpolgárai közé sorolta.

1967. november 12.

50 éve halt meg HÁMORY Imre, Maucka, majd Hámori (Bakonytamási, 1909. jún. 9. – Budapest, 1967. nov. 12.) operaénekes. Apja: Maucka Imre mészáros és vendéglős. A tanítóképzőt Kalocsán végezte, majd néhány évig egyik fővárosi iskolában tanított. Közben két évig énekelni tanult. 1933-ban a Fráter Lóránd Társaság nótaolimpiáján ezüstkoszorút nyert. Megszakított énektanulmányait a Zeneakadémián Székelyhidy Ferenc tanítványaként fejezte be. Az Operaháznál Radnai Miklós előbb ösztöndíjasként, majd magánénekesként szerződtette. A budapesti Mátyás Templom magánénekese volt. 1938-ban, a Margitszigeti Színpadon játszotta a János Vitéz c. daljáték címszerepét, még az évben jelentős filmszerepeket is kapott. Beérkezett művészként sem lett hűtlen a nótaéneklés műfajához. Hanglemezek és rádiófelvételek őrzik emlékét.

1892. november 15.

125 éve született VIRÁGH Teofil István (Devecser, 1892. nov. 15. – Pannonhalma, 1987. jan. 7.) bencés szerzetes, tanár. 1916–1917-ben bencés tanár, az 1930–1933-as években igazgató-helyettes, 1933 és 1938 között iskolaigazgató Győrben. 1936 után a tankerület történelem szakfelügyelője, a törvényhatósági bizottság tagja volt.

2007. november 15.

10 éve halt meg KOSÁRY Domokos (Selmecbánya, [Szlovákia], 1913. július 31. – Budapest, 2007. november 15.) történész, tanár. Szülei: Kosáry János tanár, zeneművész, Réz Lola írónő.. A történettudomány kandidátusa (1955), doktora (1977). 1982-től az MTA levelező-, 1985-től rendes tagja. 1931-ben a Budapesti Trefort utcai Gimnáziumban érettségizett. 1936-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett egyetemei oklevelet és doktori címet. Tanulmányúton Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban járt. 1946-ban egyetemi magántanár. 1937-től 1949-ig az Eötvös Kollégiumban tanár, ezzel párhuzamosan 1941–1945-ben Teleki Pál Történettudományi Intézetben osztályigazgató, 1945 és 1949 között igazgató. 1946–1949-ben a Budapesti Tudományegyetem újkori magyar történelem tanszékvezető tanára. 1949-ben állásától megfosztották. 1952–1954-ben az Agrártudományi Egyetemen könyvtáros, 1954–1957-es években igazgató. 1956-ban a Magyar Történészek Forradalmi Bizottságának elnöke. 1957-ben letartóztatták, 1960-ban szabadult. 1960-tól 1968-ig a Pest Megyei Levéltárban levéltáros. 1968 és 1989 között az MTA Történettudományi Intézetében főmunkatárs, tudományos tanácsadó. 1989-től nyugdíjas. 1985 és 1990 között az MTA Történettudományi Bizottsága, 1990-től az Európa Mozgalom Magyar Tanácsa, 1990-től a Magyar Külügyi Társaság, a rendszerváltás után 1990-től 1996-ig az MTA, 1992-től a Teleki László Alapítvány Kuratóriuma, 1996 és 1998 között az Európai Akadémiák Szövetsége, 1999-től a Magyar Történelmi Társulat elnöke. 1992-től a Széchényi Irodalmi és Művészeti Akadémia örökös védnöke. Tagja 1985-től Tudományos és Művészeti Akadémia (Zágráb), 1990-től Academia Europaea (London), 1991-től Académie Européenne (Párizs), British Academy (London), Academia Scientiarum et Artium Europaea (Salzburg), 1996-tól Tudományos Akadémia (Bukarest). Az ELTE címzetes egyetemi tanára. 1941-ben kidolgozta a Teleki Intézet által létrehozott Történettudományi Intézet szervezeti felépítését és programját. A Balaton-felvidéken, Dörgicsén volt nyaralója. Kutatásainak területe: újabb kori magyar és európai történelem.

1817. november 17.

200 éve született DOMANOVSZKY Endre (Tótkomlós, 1817. nov. 17. – Budapest, 1895. ápr. 18.) tanár, filozófiai író. Az MTA levelező tagja volt. Pozsonyban teológiát, 1842–1843-ban Pápán jogot tanult, Halléban bölcseleti előadásokat hallgatott. 1846-ban tért haza, néhány évig nevelősködött. Előbb Szarvason, később Sopronban, majd a nagyszebeni jogakadémián filozófiát tanított.

1942. november 21.

75 éve halt meg JAKOBOVITS Dániel (Fenyőháza, 1879. szept. 9. – Budapest, 1942. nov. 21.) villamosmérnök, szakíró. 1901-ben a budapesti műegyetemen szerezte villamosmérnöki oklevelét. Pályafutását a Ganz Villamossági Rt. erőmű-tervezési osztályán kezdte. 1909 és 1913 között az Elektrotechnika szerkesztője, 1918-ig a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára, 1922-ig alelnöke. Nagy szerepe volt az úrkúti mangánérc-bányászat megszervezésében és az Unió Lignitbánya Rt. tanácsadó mérnökeként a várpalotai, fűzfői és pétfürdői energiaellátás kiépítésében. Tanulmányai különböző hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

1967. november 23.

50 éve hunyt el SZÜGYI Zoltán (Huszt, 1896. febr. 8. – Budapest, 1967. nov. 23.) katonatiszt, tábornok. A Szent László hadosztály parancsnoka. Az I. világháborúban önkéntes, főhadnagy, majd a Várpalotai Lövésziskola tanára. A Kolozsvári Hadtestparancsnokságon szolgált, később Pápán az ejtőernyős-zászlóalj parancsnoka. Ezredparancsnokként részt vett a Don menti, 1944-ben pedig a Garam melletti harcokban és a visszavonulásban. A Népbíróság háborús bűnösként ítélte el, 1956-ban szabadult, majd munkásként dolgozott.

2007. november 24.

10 éve halt meg PUKLICS József ( Sióagárd, 1934. január 1. – Veszprém, 2007. november 24. ) tanár, iskolaigazgató. 1957-ben Szegeden, a József Attila Tudományegyetem biológia–kémia szakán szerzett oklevelet. Az 1957–1960-as években a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban tanár. 1960-tól 1974-ig tanulmányi felügyelő, az 1974–1977-es években középiskolai csoportvezető a Veszprém Megyei Tanács művelődési osztályán. 1977 és 1995 között igazgató a veszprémi Kállai Éva Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában. 1960-tól 1985-ig polgári védelem vegyvédelmi szolgálat tagja. 1969-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1973-ban és 1978-ban a Honvédelmi Érdemérem, 1975-ben Tanácsi Munkáért bronzérem, 1977-ben Veszprém Megyéért és a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, 1995-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésekkel ismerték el munkásságát. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1997. november 26.

20 éve halt meg PATAKY László Magyaratád, 1905. november 9. – Győr, 1997. november 26.) ref. lelkész, tanár.Apja: Pataky Géza tanító. A gimnáziumot és a teológia első két évfolyamát Pápán végezte, majd a Genfi egyetemen tanult. Körmendi és szalafői segédlelkészi szolgálat után, 1930 őszétől Párizsban tanult és az Észak-Franciaországba kivándorolt magyarok lelkésze volt. Hazatérve Balassagyarmaton segédlelkész, Padragon helyettes, 1932 és 1954 között Kercán lelkész. A háborús években tábori lelkészi szolgálatot látott el. 1947-től 1951-ig, a Pápai Teológiai Akadémia megszüntetéséig az egyháztörténeti tanszéken is tanított. 1954 és 1980 között a győri ref. egyház igazgató lelkésze. 1938-tól 1945-ig szerkesztette az Őrség című, havonta megjelenő egyházi lapot. Sírja Kercaszomor temetőjében.

1867. november 30.

50 éve született VASZARY János Miklós (Kaposvár, 1867. nov. 30. – Budapest, 1939. ápr. 19.) festőművész, grafikus. Nagybátyja Vaszary Kolos esztergomi érsek, testvére Vaszary Béla veszprémi iskolaigazgató volt. A Mintarajziskolában Székely Bertalannál és Greguss Jánosnál kezdte tanulmányait. 1887 után előbb Münchenben, majd Párizsba tanult. Nagy hatással voltak rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló Nagybányai Művésztelep festői. Az I. világháború alatt drámai hatású képeket festett a frontokról. 1920-tól tíz éven át a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1924-ben a KÚT egyik alapító tagja. 1926-ban a Tihanyi Biológiai Intézettől kapott megrendelést falképek festésére. Az Estlapok számára grafikákat és illusztrációkat készített. Korai művei a szecesszióhoz közelítő gobelinek magyar népművészeti motívumokkal. A 19–20. század. fordulóján és a 20. század első harmadában a képzőművészet európai irányait behatóan alkalmazta festészetében, grafikáin, gobelin munkáin. Összességében leginkább a francia posztimpresszionizmust és a nagybányait lelhetjük fel alkotásaiban. Nagybátyja anyagilag is támogatta, egyházi megrendelésekhez juttatta. A balatonfüredi Kerek-templom egyik képét (Krisztus a kereszten) ő festette. Többször járt Veszprémben, meglátogatta testvérét, vázlatokat készített a város vadregényes környékéről. Már húszéves kora előtt kiállító művész volt a Nemzeti Szalonban, később a hazai és európai tárlatokon rendszeresen láthatóak voltak alkotásai.

 


December

 

1892. december

125 éve hunyt el RIDLEY-KOHNE Dávid (Veszprém, 1812. ápr. 5. – Maglód, 1892. dec.) hegedűművész. Veszprémben Ruzitska Ignác tanítványa, majd az 1830-as években a Bécsi Kärntnertor Theater zenekarának tagja. 1838-ban Balatonfüreden, 1840-ben Budapesten szép magyar zenével lepte meg hallgatóit. 1850 és 1870 között a Pesti Nemzeti Szalon első hegedűse és a Nemzeti Zenede hegedűtanára. 1871-től néhány évig a Debreceni Zenede hegedűtanára. 1886-ban, Hubay kinevezéséig a Zeneakadémián Huber Károly utóda. Tanítványai közé tartozott Auer Lipót is. Számos hegedűművet, ábrándot írt. Köztük a maga idejében igen népszerű Éljen csárdást.

1992. december 1.

25 éve Kész Ferenc megalapítja a Nyomdakész Nyomdát. 

1842. december 3.

175 éve született VARGYAS Endre, kapuvári (Kapuvár, 1842. dec. 3. – Budapest, 1913. márc. 31.) tanfelügyelő. A középiskolát Győrben végezte, a nagyszemináriumban teológiát hallgatott, majd Pesten jogot tanult. Közben egy évig nevelő volt Batthyány Géza családjánál. 1871-ben Sopron vármegye aljegyzője, azután 16 évig Győr megye tanulmányi felügyelője. 1887 és 1897 között Veszprém megyében dolgozott, majd Esztergom megyébe helyezték át. 1905-ben nyugdíjba vonult és Budapestre költözött. 1884-ben kapuvári előnevet és magyar nemességet, 1898-ban királyi tanácsosi címet kapott. Költeményei, elbeszélései és tanügyi cikkei a győri és fővárosi lapokban jelentek meg.

1942. december 4.

75 éve halt meg BARCSI József (Szászváros [Románia], 1858. okt. 9. – Pápa, 1942. dec. 4.) tanár. Alsó és középfokú tanulmányait Szászrégenben és Kolozsvárott végezte. Tanári oklevelét 1888-ban a kolozsvári egyetemen kapta. Tanári pályáját Szászrégenben kezdte, majd a mezőtúri ref. gimnáziumban folytatta. 1901 és 1924 között a Pápai Ref. Főgimnázium tanára. A természet titkainak búvára volt. Tanulmányutakat tett Egyiptomban (1896) és Olaszországban (1902). A természettudomány mellett az irodalom is érdekelte. Egyik pályamunkáját az MTA dicséretben részesítette. 1924 és 1942 között nyugállományban Pápán élt. Sírja a pápai Alsóvárosi temetőben van.

2007. december 4.

10 éve halt meg FABINY Tibor (Budapest, 1924. szeptember 22. – Budapest, 2007. december 4.) ev. lelkész, egyetemi tanár. Apja Fabiny Tibor minisztériumi osztályfőnök. 1942–1946 között a Pázmány Péter Jog- és Államtudományi Egyetemen, 1949–1951-ben a Soproni Erzsébet Tudomány Egyetem Ev. Teológiai Karán, Pécsett, 1951–1953-ban a Budapesti Ev. Teológiai Akadémián tanult. 1946-ban államtudományi, 1972-ben egyháztörténeti egyetemi doktori címet, 1997-ben PhD átminősítést szerzett. 1972-től Ref. Doktorok Kollégiuma tagja. 1953–1954-ben ev. segédlelkész Pápán, 1954-től 1964-ig lelkész Csöglén, 1964-től 1968-ig Miskolcon. 1969 és 1999 között az Evangélikus Teológiai Akadémián az egyháztörténet és egyházjog tanszékvezető professzora, 2001-től emeritusz professzora. 1979-től az Ev. Országos Múzeum megalapítója, a Johannita Lovagrend Magyar Tagozatának lovagja és káplánja. 1989-től tagja a Fébé Ev. Diakonissza Egyesület elnökségének, az MTA Nemzetközi egyetemtörténeti albizottságnak, a Pápai Művelődéstörténeti Társaságnak, a Protestáns Missziótudományi Intézet kuratóriumának. A Pest-Budai Petőfi Egyesület kuratóriumának, az Evangélikus Gyűjteményi Tanácsnak elnöke. Egyháztörténeti, egyházjogi, muzeológiai kutatásokat végzett. Mintegy 250 cikke és tanulmánya jelent meg magyar, német, angol, spanyol és francia nyelven, részben társszerzőkkel, részben folyóiratokban. Díjai: 1979 Kiváló munkáért. 1984 Munka Érdemrend ezüst fokozata. 1990 Móra Ferenc Emlékérem. 1994 Köztársasági Érdemrend középkeresztje. 1997 Ezeréves magyar iskola ezüst emlékérem. 2003 Pázmány Péter-díj. 

1917. december 5.

100 éve halt meg HAVAS Adolf, 1881-ig Hamburger (Szentgál, 1854. febr. 17. – Budapest, 1917. dec. 5.) orvos, tanár. A bécsi és a budapesti egyetemen végzett orvosi tanulmányokat. Először kórbonctani tanszéken tanársegéd, majd Párizsban bőrszövettani vizsgálatokat végzett. 1883-ban a Budapesti Poliklinikán bőr- és nemi-osztályt létesített, 1898-tól a Rókus, később az István Kórház főorvosa. Közreműködött a modern bőrgyógyászat meghonosításában, behatóan foglalkozott a prostitúció kérdésével. Több mint száz orvosi írása jelent meg magyar és német nyelven az Orvosi Hetilapban, az Orvosok Lapjában, valamint más szakfolyóiratokban és évkönyvekben. A zsidó közéletben jelentős szerepet vállalt.

1842. december 7.

175 éve halt meg KOLOSSVÁRY Sándor (Pápa, 1775. márc. 20. – Veszprém, 1842. dec. 7.) r. k. apátkanonok, egyházi író. 1831-től az MTA tagja. Középiskoláit Pápán, Sopronban és Veszprémben, a teológiát Pozsonyban végezte. Pappá szentelése után, 1798-ban a Veszprémi Papnevelő tanára. 1804-ben nagykapornaki lelkész és esperes, 1808-tól kanonok, a következő esztendőben Veszprém plébánosa. 1812-től Veszprém vármegye táblabírája. Az 1825. évi országgyűlésen a veszprémi káptalant képviselte. A veszprémi kórház egyik alapítója, a Dávid Árvaház építésének irányítója. Nagyobb pénzadományokkal segítette a népnevelés ügyét és az MTA megalapítását. Jeles hitszónok. Egyházi beszédei SZALAY Imre: Egyházi beszédek gyűjteménye c. munkában jelentek meg. Kéziratban maradt beszédeit unokaöccse KOLOSSVÁRY Ferenc rendezte sajtó alá. Kolossváry Sándor egyházi beszédei. 1–2. köt. Pozsony, 1843–1844. – Sírja a veszprémi Szent Mihály-székesegyházban van.

1942. december 8.

75 éve hunyt el RÉDL Rezső (Nagygyónpuszta-Balinka, 1895. febr. 11. – Veszprém, 1942. dec. 8.) piarista szerzetes tanár, botanikus. Középiskoláit Tatán, Vácott és Rózsahelyen végezte. 1913-ban lépett a piaristák rendjébe. 1921-ben a budapesti egyetemen természetrajz–földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1925-ben a Gerecse-hegység növényzetéről írt disszertációja alapján bölcsészdoktor. Budapesten 1922-től 1924-ig, majd 1939-től haláláig a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanított. Élete utolsó éveiben szakfelügyelő volt. A Bakony flóráját kutatta, és növényföldrajzi vonatkozásokat is érintve feldolgozta. Pillitz Benő munkáját folytatta. 1942-ben megjelent a megye növényzetét ismertető munkája, új társulás-tani szemlélettel 1402 fajtáról ad leírást és több új növényfaj előfordulásáról is beszámol. Gyűjtőmunkájáról a veszprémi gimnázium értesítőjében rendszeresen beszámolt. Tanulmányai a szaklapokban és a helyi sajtóban (Természettudományi Közlöny, Veszprémi Híradó) jelentek meg. Zircen, a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

1817. december 11.

200 éve született FEKETE János, galánthai gróf (Kápolnásnyék, 1817. dec. 11. – Székesfehérvár, 1877. ápr. 3.) író, költő, levéltáros. Középiskoláit részben Pápán végezte. 1839–1841-ben Neszmélyben volt tanító, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten. Székesfehérvárott ügyvéd, majd Fejér megyei főtisztviselő, megyei alügyész, majd főjegyző. A szabadságharc idején elkészítette a trónfosztás alkalmából a kormányhoz intézet üdvözlő feliratot. A bukás után sok zaklatásban volt része, bujdosni kényszerült. 1853-tól újra ügyvéd Sárbogárdon, gazdálkodó Sárkereszttúron, 1861 után ismét Fejér vármegye főjegyzője. 1871-től levéltárosi állást töltött be. A Pesti Divatba és más lapokba is írt. Humoros cikkek és népies beszélyek szerzője. 1858-ban egy népoktató jellegű verses munkája jelent meg. (Álnevei: Federényi Jerindo, Fellegi Jordán, Jean de Noir, Kövér János és Fiván.)

1742. december 13.

275 éve született FARKAS Ferenc (Boldogasszonyfa, 1742. dec. 13. – Veszprém, 1807. jún. 4.) jezsuita szerzetes. Apja Zala megye alispánja volt, ő 1758-ban Bécsben lépett a jezsuita rendbe. A teológiát Nagyszombatban végezte, 1769-ben szentelték pappá. 1774-ben nemesapáti plébános, húsz év múlva a kanizsai kerület esperese, 1804-től veszprémi kanonok, az aggpapok házának igazgatója. Jelentős könyvtárral rendelkezett. Művei latin nyelven jelentek meg. A veszprémi Szent Mihály-székesegyház sírboltjában nyugszik.

1817. december 13.

200 éve halt meg KITAIBEL Pál (Nagymarton, 1757. febr. 3. – Pest, 1817. dec. 13.) természettudós, polihisztor, tanár. Papi pályára készült, 1780-ban mégis a jogra iratkozott be, majd az orvoskaron folytatta tanulmányait. 1784-ben az első botanikus adjunktus. 1785-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Az egyetem botanikus kertjében kezdte pályáját, lerakta az egyetemi herbárium alapját; gyarapította és rendszerezte a botanikus kert állományát. 1792 és 1816 között a kormány megbízásából az egész akkori Magyarországot beutazta, hogy az ásványvizeket és a természeti viszonyokat tanulmányozza. 1799-ben feltárta a Somló flóráját is. 1810-ben a botanika tanára és a botanikus kert prefektusa. Befejezetlen művében elkezdte Magyarország természetének és flórájának leírását. Számos növény- és állatfaj felfedezése fűződik a nevéhez. Tőle származik a földrengés első szakszerű leírása (Mór, 1810).

1997. december 15.

20 éve halt meg BODOGÁN János (Nyírbátor-Bátorliget, 1921. július 4. – Veszprém, 1997. december 15.) megyei tanácselnök.Az elemi iskolát Bátorligeten végezte, közben gyermekkorától részt vett a családot fenntartó munkákban. 1942-től katona, a háború után aktívan közreműködik a földosztásban. 1946-ban a FÉKOSZ járási titkára, 1950-től tanácstag, 1951-től 1954-ig megyei tanácselnök Szabolcs megyében. 1954-től a Veszprém Megyei Tanács elnökhelyettese, 1961 és 1971 között megyei tanácselnök. 1971-ben Veszprém Város Tanácsának elnökévé, 1975-ben a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Veszprém Megyei Szövetsége titkárává választották. A munka mellett tanult, a budapesti tudományegyetemen jogtudományi oklevelet szerzett. 1964 és 1980 között országgyűlési képviselő. 1980 után nyugdíjas.

1997. december 15.

20 éve halt meg SZALÓKY Károly Egeralja, 1911. július 20. – Ajka, 1997. december 15.) földműves, költő, festő Talán egyik utolsó képviselője a parasztköltőknek, aki őstehetségként, a földművelő munka mellett verseket, novellákat, cikkeket írt és festett is. Elemi iskolába szülőfalujában járt, majd egy osztályt végzett a celldömölki polgári iskolában. A családi birtokon gazdálkodott, a háború idején katona. Az ötvenes években a Padragi Szénbányáknál dolgozott, 1956 után forradalmi magatartása miatt bebörtönözték. 1959-től termelőszövetkezeti tag, később brigádvezető. Versei és egyéb írásai országos és helyi lapokban jelentek meg, képeivel és rajzaival, több alkalommal szerepelt Pápán és más dunántúli városokban. Gazdag örökséget hagyott falujára. Gyűjtötte és feldolgozta a szülőfaluja történetére vonatkozó dokumentumokat, honismereti szakkört és más egyesületeket szervezett a községben. Egyik létrehozója az Egeraljai Hősök Kertjének. Helytörténeti gyűjteményt hozott létre, összeszedve a fellelhető tárgyi eszközöket és emlékeket. Több műve kéziratban maradt. 1996-ban magkapta a Veszprém megyei Pro Comitatu-díjat.

1917. december 17.

100 éve született SÁGI Sándor (Csongrád, 1917. dec. 17. – Budapest, 2007. márc. 18.) festőművész. Apja: Sági Sándor bányász. 1932–1934-ben Koszta József festőművésznél tanult Szentesen, 1947–1948-ban a Szegedi Gimnáziumban 2 évig Vinkler László a tanára, 1953 és 1956 között Boldizsár István tanárnál tanult, Budapesten. Festett Csongrádon, Makón, Szegeden, Budapesten és Balatonalmádiban. A felsorolt helységekben műteremmel rendelkezett. 1970 után Balatonalmádiban élt és alkotott. Több mint 60 kiállítása volt.

1892. december 18.

125 éve született SZALAI József (Kővágóörs, 1892. dec. 18. – Budapest, 1990. nov. 29.) sportoló, sportvezető. A budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd 1915-től a székesfővárosnál dolgozott. Kerületi elöljáró, 1949-től az V. kerületi tanács elnöke, majd a Fővárosi Sportlétesítmények Vállalat igazgatója, a Magyar Tornaszövetség elnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Tízszeres magyar tornászbajnok, 1912-ben és 1928-ban részt vett a stockholmi és az amszterdami olimpián. 1984-ben Olimpiai Érdemérmet kapott.

1917. december 18.

100 éve a veszprémi 31. honvéd gyalogezred átkelést kísérelt meg a Piavén. Az átkelést a I. és a III. zászlóaljnak kellett végrehajtania, a II. zászlóalj látta el a biztosító feladatokat. Az I. zászlóalj csapatai közül mindössze 15 embernek sikerült átkelnie, akik az utolsó emberig tartó küzdelemben mind hősi halált haltak. Az átkelés során előfordult, hogy a honvédek gyalogsági ásóikkal próbáltak meg evezni, ám az elégtelen számú és minőségű csónak, ill. tutaj, valamint az olasz egységek nagyobb tűzereje, lehetetlenné tette az átkelést. A III. zászlóalj ezzel szemben sikeres átkelést hajtott végre. Este 7 órára már teljes két százada a Piave túlpartján volt, és másnap estig kitartottak. 19-én este 8-kor a parancsnokság a visszavonulás mellett döntött, tekintettel az oktalan véráldozatra. Az ütközetben az ezred 67 halottat, 212 sebesültet és 14 eltüntet vesztett.

1942. december 21.

75 éve született SOMLAI Géza József (Budapest, 1942. dec. 21. – Veszprém, 2006. nov. 25.) orvos, igazgató főorvos. A székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1970-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen általános orvosi, 1973-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tüdőgyógyász szakorvosi, 1995-ben a Budapesti Egészségügyi Menedzser Képző Alapítványnál gyakorló kórházi menedzseri oklevelet szerzett. A Baranyai Megyei Tanács Tüdőgyógyintézeténél Pécsett 1970-től orvosgyakornok, 1972-től segédorvos, majd alorvos, 1981 és 1984 között adjunktus. Két évig a Hegyfalui (Vas megye) Tüdőgyógyintézet részlegvezető főorvosa. 1987-től haláláig a Farkasgyepűi Tüdőgyógyintézet főorvos-főigazgatója. 1971-től, 17 éven át részt vett a pécsi orvosegyetem keretén belül a medikusok elméleti és gyakorlati oktatásában. Két évtized alatt Farkasgyepűn egy korszerűtlen szerkezetű intézetből az 1990-es évek elejére megfelelő műszerezettségű, szakemberekkel rendelkező, széleskörű ellátást biztosító, a megyén is átívelő szakmai intézménnyé fejlesztette a kórházat Pulmonológus szakfőorvosként irányította Veszprém megye tüdőbeteg ellátását, 1999-ben kidolgozta a megyei tüdőgyógyászat hosszú távú szakmai koncepcióját. Az Országos Korányi Frigyes Tüdőgyógyász Társaság Cytodiagnosz-tikus Szekciójának megalakulása óta vezetőségi tagja volt. Aktívan részt vett az egészségügyi érdekvédelmi szervezetek munkájában. A rutin cytológiai munkán kívül elsősorban a mellűri folyadékgyülemek elkülönítő kórismézésében fontos élősejtes vizsgálatokat, majd a morfológiát kiegészítő cytokémiai vizsgálatok eredményeiről több hazai és nemzetközi fórumon számolt be. Díjai, elismerései: 1982-ben Baranya Megyei Főorvosi Dicséret; 1983-ban és 2004-ben Egészségügyi Miniszteri Dicséret, 1995-ben Pro Comitatu-díj, 2005-ben Veszprém Megye Egészségügyért Díj, 2006-ban Farkasgyepűért Érdemérem, és Sassy-Dobray Emlékérem.

1917. december 23.

100 éve született BALOGH Ferenc (Ajka, 1917. dec. 23. – Ajka, 1975. márc. 10.) bányász, bányaüzem-vezető. Tizenhat éves korától bányász. Munka mellett elvégezte a bányaipari technikumot, később a miskolci egyetemen bányamérnöki oklevelet szerzett. Dolgozott az ajkacsingervölgyi szénbányában és a harmincas évek végén az aknaszlatinai sóbányában is. 1941-től aknász, 1945 után főaknász, 1954 után bányamester, majd üzemvezető az ajkai Ármin Aknában. 1958-ban Ajkán országgyűlési képviselőnek választották, a kereskedelmi bizottság munkájában vett részt. 1967-től a Veszprém Megyei Tanács tagja volt.

1992. december 23.

25 éve hunyt elHORVÁTH József Berárd (Nagybajom, 1913. márc. 6. – Székesfehérvár, 1992. dec. 23.) r. k. lelkész, püspöki tanácsos. A Ferences Rend tagja, 1936-ban Szombathelyen szentelték pappá. 1936 és 1947 között lelkész Esztergomban, 1947-1948-ban házfőnök Káptalanfüreden. 1948-tól 1985-ig, nyugalomba vonulásáig Alsóörs plébánosa. Élete utolsó éveit a Székesfehérvári Ferences Rendházban töltötte.

1967. december 24.

50 éve hunyt el GEDEON Tihamér (Rimaszombat, 1898. aug. 3. – Budapest, 1967. dec. 24.) vegyészmérnök, bauxitkémikus. A kémiai tudományok kandidátusa (1952). 1925-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1928-tól neve és tevékenysége összeforrt a magyar alumíniumkutatással. Elsőként állított elő fémmagnéziumot hazai dolomitból. Fontos szerepe volt a magyar bauxitkataszter munkálatainak megkezdésében, a házi műkorund-gyártás megindításában. Kimagasló érdemei vannak a dunántúli, azon belül a bakonyi bauxitkutatásban és bányászatban.

1892. december 26.

125 éve halt meg HULLÁM József, Wellner (Veszprém, 1863. okt. 24. – Veszprém, 1892. dec. 26.) író, szerkesztő. Apja: Vellner Lajos fogorvos. Középiskoláit szülővárosában végezte. Már fiatalon, 1885-ben segédszerkesztője, a következő esztendőben dr. Tolle név alatt szerkesztője volt Kompolthy Tivadar lapjának, a Veszprémi Független Hírlapnak. Füredy Károly, Hullám, Lajosfy József, Krixkrax álnevek, -m. jegy alatt és névtelenül is írt. Álnevei és jegyei voltak még: Ouprais, Futoncz, (H.); V. H. J. és (-h.). 1887 nyarán megalapította a rövid életű Balaton-Füred című lapot, majd 1888. május 20-án a Pápai Hírlapot, melynek 1889. május 19-ig (névtelenül) szerkesztő-kiadója volt. Ismét részt vett a Veszprémi Független Hírlap szerkesztésében, 1890-ben ideiglenes szerkesztője volt a Veszprém című vármegyei hivatalos közlönynek, később társszerkesztője a Nagy-Kanizsa és Vidéke c. lapnak. A lapszerkesztés mellett főleg lírai költeményeket írt, de szépirodalmi tárcái jelentek meg még a székesfehérvári, zalai, keszthelyi, fővárosi és más lapokban is.

1917. december 28.

100 éve hunyt el HUSS Gyula (Zalamihályfa, 1863. – Devecser, 1917. dec. 28.) szerkesztő, újságíró. Apja: Huss Ferenc körjegyző. A polgári iskola elvégzése után lapszerkesztéssel és újságírással foglalkozott. 1891. január 1-től június 15-ig a Gépcsarnok című, havonta kétszer megjelenő szakközlöny felelős szerkesztője és kiadója. 1896. szeptember 20-án indította 21 évig tartó útjára a Somlyóvidéki Hírlap című független hetilapot, amelyet a Klapka utca 16. számú házban lévő Vörösmarty Könyvnyomda és Hírlapkiadó adott ki. 1896-ban ebben a lapban indított mozgalmat az ipartestület felállításáért és a kórház építésért. 1897. március 20-tól a Veszprémi Független Hírlap, 1899-től a Kis-Czell és Vidéke c. lapok szerkesztője. Felelős szerkesztője és kiadója az 1904. január 3-án megjelenő Veszprémi Napló című hetilapnak, amely Devecserben, a nyomdájában készül. Világosság címmel 1905-ben új, rövid életű lapot indított Devecserben. A település közéletének is meghatározó alakja: háznagya, alelnöke a Devecseri Társaskörnek, elnöke, majd díszelnöke a Devecseri Iparos és Kereskedő Ifjak Önképző Egyletének, jegyzője, később titkára is a 48-as és Függetlenségi Pártnak, elnöke az iparhatósági mb.ak testületének.

1942. december 29.

75 éve született PETHŐ István (Dudar, 1942. dec. 29. – Zirc, 2000. júl. 6.) vájár, műtőssegéd, országgyűlési képviselő. 1961-ben a 307. Sz. Reguly Antal Iparitanuló Intézetben, 1987-ben III. Béla Gimnáziumban végzett, Zircen. Az 1961-1965-ös években segédvájár, majd vájár Várpalotán, 1965–1967-ben az Eplényi Mangánércbányánál, 1967 és 1971 között Dudarbányán vájár. 1971-től 1981-ig Zircen, a MEZŐGÉP-nél betanított munkás. 1981-től 1986-ig a Zirci Városgazdálkodási Üzemnél gépműhelyvezető- anyagbeszerző. 1986 és 1996 között a Veszprémi Hadkiegészítő Parancsnokság raktárosa. 1996-tól a zirci kórházban műtőssegéd. 1973-tól 1985-ig országgyűlési képviselő, 1975 és 1985 között a Szociális és Egészségügyi Bizottság tagja. 1971-ben a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz-, 1977-ben a Veszprém Megyéért érdemérem arany fokozatát kapta.

1997. december 29

20 éve halt meg MAYER Dénes (Lenti, 1906. december 2. – Sümeg, 1997. december 29.) tanár, helytörténész. Zalaegerszegen járt gimnáziumba, majd kereskedő lett. A 2. világháborúban munkaszolgálatos, hazatérve a boltja helyén csak romokat talált. Tapolcára költözött és a kereskedelmi vállalatoknál dolgozott, oktatta és nevelte a kereskedő-tanulókat. Szabad idejében a kereskedelem fejlődéstörténetével és környezete történetének kutatásával foglalkozott. A városi könyvtárban értékes kéziratok maradtak utána a szőlészet és borászat, az egyes iparágak és céhek, egyesületek és intézmények tapolcai történetéről.

2007. december 29.

10 éve halt meg FAZEKAS János (Badacsonytördemic, 1945. szeptember 14. - Budapest, 2007. december 29.) bányagépész mérnök, közgazdász, vezérigazgató.Apja bányamérnök, a Közép Dunántúli Kőbánya műszaki vezetője. 1964-ben az Esztergomi Bányagépészeti és Bányavillamossági Technikumban érettségizett. 1969-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán oklevelet, 1985-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat gépüzeménél mérnök majd főművezető, a vállalatnál gazdasági tanácsadó, 1983 és 1989 között igazgató, 1991-től 2002-ig vezérigazgató. 2002-től nyugdíjazásáig, 2006-ig a Magyar Alumínium Rt. stratégiai igazgatója. Közben elvégezte a közgazdaságtudományi egyetemet, 1990–1991-ben Oxfordban a menedzserképzőt. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat visszafejlesztése során nehéz döntések sokaságát kellett meghoznia. Szakmai érdeklődése a szerteágazó technológiai kérdésektől, a munkaszervezés, munkabiztonság, ergonómia stb. problémáin át a vállalatvezetés sokirányú kérdésköréig rendkívül széles volt. 1984-től a VEAB szilárdásvány-bányászati bizottságában dolgozott, 1988-tól a bányászati és földtani munkabizottság elnöke, 1993.-tól az MTA Bányászati Tudományos Bizottság tagja, 1994-1998. között az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke. Fontos szakmai írások szerzője, társszerzője volt. Munkásságát számos elismerés, magas kitüntetés kísérte. 2001-ben MTESZ Díjat, később Tapolca Város Díszpolgára címet kapott. Badacsonytördemic új temetőjében nyugszik.

1917. december 30.

100 éve született KOZÁRY Géza (Gölle-Szentivánpuszta, 1917. dec. 30. – Sümeg, 1990. okt. 23.) szőlész, borász. 1939-ben a Mosonmagyaróvári Akadémián szerzett diplomát, majd a Ciszterci Rend uradalmaiban dolgozott, először Előszálláson, később Taszáron. A háború alatt katona, majd hadifogoly. 1947-ben térhetett haza. 1948–49-ben részt vett a Balaton-felvidék monográfiájának elkészítésében. 1953-tól a Csopaki Állami Gazdaság főkertésze, 1958-tól a Badacsonyi Állami Gazdaság kerületi igazgatóhelyettese. 1968-tól 1977-ig a badacsonyörsi borászati üzem vezetője. Nevéhez kapcsolódik a tihanyi vörösbor-szőlőtermesztés megújítása, a Badacsonyi Bormúzeum megszervezése. Alapító tagja és három évig fő avatómestere volt a Badacsonyi Vinum Vulcanum Borlovagrendnek. A Mathiász János és Kocsis Pál emlékérem tulajdonosa. 

1997. december 31.

20 éve halt meg KOPASZ Ernő (Szeged, 1916. április 19. – Veszprém, 1997. december 31.) orvos.Iskoláit Szegeden végezte, 1940-ben ott szerzett általános orvosi diplomát is, amelyet belgyógyászati (1945), röntgenológiai (1955), fertőző betegségekkel foglalkozó (1961) szakvizsgákkal bővített. 1940 és 1945 között a Szegedi Orvostudományi Egyetem Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1945 áprilisában bízták meg a veszprémi kórház belgyógyászati osztályának vezetésével. 1981-ben vonult nyugalomba. Osztályvezetői, szak-főorvosi tevékenysége idején a háború utáni újjáépítések, később a sok változás és fejlődés fűződik nevéhez. Hosszú évekig folytatott tudományos kutatómunkát a hipertónia korai felismerése és a cukorbetegségek témakörben. A Hipertónia Veszprém megyei ellátása címmel 600 oldalas monográfiát készített. Közel félszáz tudományos szakdolgozata jelent meg. Első alkalommal ő kapta meg a Csolnoky Ferenc Emlékérmet. A veszprémi Dózsavárosi temetőben nyugszik.

 

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok