Évforduló és eseménynaptár 2015

 

Május

1740. május 1.

275 éve született PROKOP, Philip Jacob (Ronsberg, 1740. máj. 1.-Bécs, 1814. okt. 16.) szobrászművész. A Bécsi Akadémián tanult, munkásságának jelentős hányada Pápa városához köti. 1782 és 1788 között a Plébániatemplom főoltárának szobrai (Szent István, Szent László, angyalok), a szószék faragványai, a gyóntatószék és a keresztelőkút, valamint a Mária-oltár került ki műhelyéből. Szombathelyen a Székesegyházban találhatók még alkotásai.

1890. május 1.

125 éve 1890-ben ünnepelték először Veszprémben május 1-jét.

1990. május 1.

25 éve hunyt el SZALAI Miklós, Sperlinger Miklós (Békés, 1902. okt. 24.-Halimba, 1990. máj. 1.) r. k. pap, természetgyógyász. A középiskolát és a teológiát Budapesten végezte, 1927-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1926-ban szentelték pappá. Egy évig szemináriumi felügyelő, teológiai tanár volt a Veszprémi Hittudományi Akadémián. 1931 és 1941 között plébános Balatoncsicsón és Bakonyoszlopon. 1941-től 1962-ig, nyugdíjazásáig volt plébános Halimbán. Országszerte ismertté vált gyógynövénykeverékeivel. Az ebből származó adományokat jótékony célokra fordította. Sok beteg emberen segített. Összegyűjtötte és meghatározta Halimba tágabb környezetének növényeit, s jelentős lokálflorisztikai herbáriumot hozott létre, amelyet a hetvenes évek második felében a Zirci Természettudományos Múzeumnak ajándékozott. Tapasztalatai alapján összeállított gyógynövénykönyvét a megjelenés után, 1973-ban bezúzták, de stencilezett másolatban terjedt, csak halála után jelent meg ismét. Nevét 1996. június 16-án vette fel Halimba általános iskolája. Az iskola előtt fából készült szobor őrzi emlékét.

1960. május 2.

55 éve halt meg KESERŰ Béla (Gamásza-puszta, 1900. jan. 20.-Balatonfüred, 1960. máj. 2.) orvos. Középiskoláit a Székesfehérvári Ciszterci Főgimnáziumban végezte. Orvosi képesítését 1923-ban a budapesti tudományegyetemen szerezte. 1928 végéig a Budapesti 1. Sz. Nőgyógyászati Klinikán dolgozott. 1929-től megbízták a Balatonfüredi járás tisztiorvosi teendőkkel, melyet 1936 szeptemberéig végzett. Ezzel párhuzamosan 1929 és 1959 között a rendelőintézet körzeti orvosa is. A 2. világháborúban katonaorvos volt. A járási egészségügyi szolgálatban 1957-ig rendszeresen részt vett. Több üdülőben ellátta az orvosi teendőket. A Szívkórház 1949-ben történt államosítása után ott is nőgyógyászati szakrendelést vezetett. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.

1930. május 3.

85 éve ezen a napon megalakult a Virágos Veszprémért Mozgalom. A Virágos Budapest – Virágos Magyarország Mozgalom veszprémi munkaközösségének célkitűzése az erkélyek, ablakok, közterületek virágdísszel való ellátása, a virág és növényvédelem előmozdítása volt. Elnöke Kránitz Kálmán püspök, társelnöke Csajághy Károly királyi kúriai bíró, törvényszéki elnök volt.

1920. május 4.

95 éve született NYÁRÁDY GULYÁS Jenő (Bp., 1920. máj. 4.-Bp., 1970 nov. 2.) festőművész. Patkó Károlytól, Aba Novák Vilmostól kezdett tanulni, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kandó László és Burghardt Rezső tanítványa volt. A főiskola elvégzése után egy ideig Budapesten élt, 1938 és 1942 között tanulmányúton járt Hollandiában, Olaszországban és Franciaországban. Egy ideig dekorációs munkát végzett, majd Csopakon, a régi családi házban telepedett le, és a Balatonfüredi Hajógyárban dolgozott. 1950-től a Veszprém Megyei Tanács munkatársa lett, 1952-ben visszatért választott hivatásához. 1953 után rendszeresen részt vett országos és nemzetközi kiállításokon, 1963-ban, Veszprémben, 1964-ben Budapesten volt önálló tárlata. Lírai hangvételű, gazdag színvilágú, a nagybányai hagyományokhoz kapcsolódó figurális kompozíciókat, csendéleteket, tájképeket és portrékat festett. Kedvelte Csopak és Balatonarács dombos tájait. Portréiban gyakran szerepelt a Balaton-felvidéken élő parasztemberek arca. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

1865. május 5.

150 éve halt meg HUSZÁR György (Veszprém, 1811. ápr. 14.-Kiskomárom, 1865. máj. 5.) r. k. plébános, levéltáros. 1834-ben szentelték pappá. Püspöki levéltáros, szentszéki jegyző, püspöki titkár, szentszéki ülnök is volt. 1845-től esperes-plébános Sümegcsehin, majd Kiskomáromban. Mivel Windischgrätz kiáltványát a szószékről felolvasta és megmagyarázta, híveit az osztrák uralkodóház iránti hűségre buzdította és Kossuthtól elidegeníteni igyekezett, hazaárulással vádolták. 1848. június 23.-án letartóztatták. Állandó fegyveres őrség vigyázta lépéseit, 25 nap múlva szabadult. Az Érseki Levéltár 1836 előtti anyagát ma is az általa kialakított rendszerben őrzik.

1910. május 6.

105 éve született TATAY Sándor (Bakonytamási, 1910. máj. 6.-Bp., 1991. dec. 2.) író. Gyermekkorát Bakonytamásiban töltötte, középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte. Változatos életpályája során tanult teológiát és bölcsészetet, volt gyári munkás és tisztviselő, bejárta majdnem egész Európát. Nyitott kölcsönkönyvtárt és papírkereskedést, elvállalta a badacsonyi turistaház gondnokságát. Budapesten Szabó Pállal szerkesztette a Kelet Népe c. folyóiratot. 1945-ben Badacsonyba költözött. Rokoni szálak fűzték Várpalotához, testvére volt Benkő Béla ev. tanító felesége. Több művének szereplője Várpalota, és az ott élő emberek: pl. a Simeon család: Kenyér és virág, a Szülőföldem a Bakony ( Vár a pusztában c. fejezetben). Nyolcvanadik születésnapján életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Babér-koszurúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki és elnyerte Veszprém Megye Tanácsa Művészeti Díját. 1991-ben Kossuth-díjat kapott. Bakonytamásiban temették el.

1975. május 6.

40 éve hunyt el MINDSZENTY József, Pehm József (Csehimindszent, 1892. márc. 29.-Bécs, 1975. máj. 6.) r. k. bíboros, író, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait és a teológiát Szombathelyen végezte. 1915-ben pappá szentelték. Felsőpatyon káplán, majd hittanár volt a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban. 1919-ben két hónapra internálták, később Zalaegerszegen volt plébános, kerületi esperes és 1937-től pápai prelátus. A Veszprémi Egyházmegye püspökévé 1944. március 25-én szentelték fel. Több dunántúli főpásztor nevében a nyilasoktól azt kérte, hogy a Dunántúlt ne tegyék a harcok színterévé, a Szentkoronát ne vigyék külföldre. 1944. november 27-én 26 papjával együtt a veszprémi börtönbe hurcolták, onnét Sopronkőhidára majd Sopronba kerültek. 1945 októberében XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki, 1946-ban pedig bíborosi rangra emelte. Az esztergomi egyházmegyét 1948. december 26.-ig kormányozta, amikor koholt vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték. Egészségi állapota miatt egy idő után a felsőpetényi (Nógrád megye) püspöki nyaralóban őrizték. Az 1956. évi forradalom idején kiszabadították, november 4-én az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségére menekült. A magyar állam és a római szentszék közötti tárgyalások már 1963-ban megkezdődtek ügyében, de csak 1971-ben jártak eredménnyel, amikor szeptember 28-án végleg elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. Máriazellben temették el. Hamvait 1994-ben hazahozták és Esztergomban helyezték örök nyugalomba. Veszprémi püspöksége idején a megyében önálló lelkészségeket szervezett: Ajkacsingervölgy, Balatonederics, Mezőlak, Pénzeskút, Bódé, Gic, Alsóörs, Borsodpuszta, Hegymagas, Nemesszalók, Padrag, Bakonypölöske, Köveskál és Nemesgulács községekben. Plébániarangra emelte Pétfürdő, Csesznek, Hárságy egyházait. Plébániát alapított Veszprémben (Szent Margit), Nemesgulácson. Új iskolát nyitott vagy tanítói állást szervezett Adorjánháza, Alsóörs és Nagyalásony községekben. Szerkesztette a Zalamegye c. lapot és a Zalamegyei Újságot. Pontos és teljes kimutatást készített az egyházmegyét ért háborús károkról. A tapasztaltakat körlevélben tárta a papság elé.Írásai, cikkei jelentek meg az Egyházi Lapokban, a Jézus Szíve Naptárban, a Magyar Kultúrában. Veszprémben a Cholnoky-lakótelepen épült új templom felvette nevét. A templomban, valamint a r. k. érsekségen bronz mellszobra látható, Nemesgulácson teret neveztek el róla.

1065. május 7.

950 éve hunyt el GIZELLA királyné (985 körül-Passau, 1065. máj. 7.) II. Henrik bajor herceg lánya, IV. Henrik német-római császár húga. Géza fejedelem 995-ben kérte meg a kezét fia, a későbbi I. István számára. A házasságkötés 996 körül történhetett. Valószínűleg öt gyermeke született, de a nagykorúságot csak Imre érte meg. István életében előmozdította a keresztény hit terjedését, jövedelméből vállalta templomok felszerelését. Veszprém völgyében apácakolostort alapított. István király halála, majd Aba Sámuel bukása után visszatért Bajorországba, ahol a Passaui Apácakolostor főnökasszonyaként halt meg. A kolostorban temették el, sírja és 1095-ben készült sírfelirata fennmaradt. Egyes források szerint Veszprém városát Ő választotta a királynék koronázási helyéül és tette így a királynék városává. A város nagy tisztelettel ápolja ezt az ezeréves hagyományát. Veszprém központjában szép hangulatú udvar vette fel a nevét. A város Gizella-díjat alapított, évenként Gizella-napokat szervez. 1938-ban készült és a vár északi végén áll István király és Gizella királyné szobra, a város egyik jelképe, Ispánky József alkotása. A Szent Mihály-székesegyház szentélyében díszes ereklyetartóban (Zoltán Győző és Kovács Erzsébet alkotása) 1996 óta őrzik Gizella királyné karcsontját. Az ereklyetartó a Passauban lévő sírhoz hasonló, fölötte látható Gizella szobra.

1815. május 8.

200 éve született BEHM József (Alsóramocsa, 1815. máj. 8.-Veszprém, 1885. máj. 5.) orgonista, karnagy. 1843-tól a veszprémi székesegyház orgonistája, 1871 és 1885 között karnagya. Miséi, offertóriumai a kontrapunktikus stílusban is otthonos, gyakorlott muzsikus kezére vallanak.

1815. május 8.

200 éve született LOVASSY László (Nagyszalonta, 1815. máj. 8.-Nagyszalonta, 1892. jan. 6.) politikus, újságíró. Ref. lelkészi családból származik. A hagyomány szerint a család a Veszprém megyei Lovas község nevét vette fel. Debrecenben az országgyűlési ifjak egyik vezetője volt, Késmárkon és Nagyváradon jogot tanult. 1834-ben többekkel megalakította Pozsonyban a Társalkodási Egyletet és ennek elnökeként üdvözölte 1836-ban Pesten Wesselényi Miklóst, a reformeszmék jeles képviselőjét a mellette rendezett rokonszenvtüntetésen. Az egyletbe beépült rendőrségi besúgó segítségével 1836. május 2-án több társával együtt letartóztatták. Tízévi várfogságra ítélték és Spielbergbe szállították. A börtönben elméje elborult. Az országgyűlés közbenjárására 1840. május 12-én kegyelmet kapott. Börtöndala a Sárospataki Őrállóban jelent meg. Veszprémben a Lovassy László Gimnázium nevének felvételével őrzi emlékét.

1995. május 8.

20 éve hunyt el KAJÁRI Gyula (Ősi, 1926. dec. 28.-Hódmezővásárhely, 1995. máj. 8.) grafikus-, festőművész. 1935-ben a Veszprémi Állami Gyermekmenhelybe került. 1941-től a Herendi Porcelángyárban vésnöktanonc. A Képzőművészeti Főiskolát 1953-ban, Ék Sándor és Konecsni György tanítványaként fejezte be, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója volt. Gyakran, hosszabb ideig tartózkodott Veszprém megyében, elsősorban Sümegen. 1979 után Vásárhely és Sümeg között megosztva élt és dolgozott haláláig. Közben rövid ideig Tapolcán biztosítottak számára élet- és munkalehetőségeket. Drámai hatású, tömören szerkesztett szén- és krétarajzai rendszeresen szerepeltek hazai és külföldi kiállításokon. Egyéni kiállítása volt 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1968-ban, Veszprémben. 1975-ben Munkácsy-díjat kapott. Balatonakaliban nyugszik. Szülőfalujában 1996-tól tábla őrzi emlékét.

1885. május 9.

130 éve hunyt el KISOVICS József (Veszprém, 1818. szept. 7.-Veszprém, 1885. máj. 9.) r. k. kanonok. A gimnáziumot szülővárosában és Székesfehérváron végezte, filozófiát Pécsen, teológiát Veszprémben tanult. Pesten a Központi Szeminárium növendéke volt, 1841-ben szentelték pappá. Két évig volt káplán Tapolcán és Tapsonyban. 1845-től Veszprémben kántor, később a Szent Anna-kápolna gondnoka lett. 1849-től plébános Nagybajomban, 1857 után kanonok-plébános Veszprémben. Két ciklusban volt a veszprémi választókerület Tisza-párti országgyűlési képviselője. Nevéhez fűződik a Szent Anna-iskola építése, újjáépíttette a Szent László-iskolát. Sokat tett a piarista algimnáziumnak főgimnáziummá történő fejlesztésében. Fiatal korában irodalommal is foglalkozott, írásai a Növendékpapok Munkálatai c. gyűjteményében jelentek meg. Veszprémben utcanév őrzi emlékét.

1940. május 9.

75 éve halt meg SZIGETHY Lajos (Malomsok, 1863-Bp., 1940. máj. 9.) tanár, lelkész, költő. A gimnáziumot Sopronban, Pozsonyban és Pápán, a teológiát Sopronban és külföldön végezte. Szülőföldjén, Gyönkön és Pápán káplán volt, majd 1893-tól tanár az eperjesi gimnáziumban, 1894-ben Kolozsváron bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1897-ben Budapesten tanított, 1927-ben vonult nyugalomba. Sok verset írt és fordított. Malomsokon a szülőházát emléktábla jelöli.

1995. május 9.

20 éve halt meg THIERY Árpád (Bp., 1928. jún. 21.-Bp., 1995. máj. 9.) író, újságíró, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait abbahagyva 1949-ben újságírói pályára lépett. 1957-1959-ben Veszprémben munkatársa volt a Középdunántúli Naplónak. Szerkesztette a Veszprémben megjelent Vörös szikrák c. antológiát. Veszprémről írt könyve Királynék városa címmel a Magyarország felfedezése c. sorozatban látott napvilágot. A Balaton mellett játszódnak az Isten veled háború és a Hosszú szökés c. művei. 1971-ben József Attila-díjat, 1994-ben Nagy Lajos-díjat kapott.

1925. május 10.

90 éve avatták fel a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) sporttelepét, MOVE pályát.

1760. május 11.

255 éve született PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám, Horváth Ádám, pálóczi (Kömlőd, 1760. máj. 11.-Nagybajom, 1820. jan. 28.) költő, jogász, mérnök. Református papi családból származott. A debreceni kollégiumban tanult, de 1780-ban kimaradt a kollégiumból és még abban az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Somogy és Zala megyében gazdálkodott, majd Pápán telepedett le, ahol mérnökként dolgozott. Keresett földmérő volt, akit tagjai közé fogadott a városban élő, irodalmi érdeklődésű társaság, a Pápai Pindus. Verssel köszöntötte a Református Kollégium újjáépülését, köszöntők és búcsúztatók írására kérték fel. 1782-ben megnősült, feleségül vette Oroszi Pál tótvázsonyi birtokos Julianna nevű lányát. Feleségének birtoka volt Balatonfüreden, hamarosan ide költöztek. 1785-ben elkészítette Füred első részletes térképét, amelyen már szerepel saját háza is. Műveivel népszerűvé tette a Balatont az irodalomban. Kapcsolatai folytán Balatonfüred irodalmi központtá vált. A Holmi c. kötete számos versében énekelte meg a Balatont, amelyet Ő nevezett először Magyar Tengernek. Rokonszenvezett a nyelvújítás ortológus irányzatával, mert féltette a nyelvet a romlástól. Magyar asszonyok prókátora c. röpiratában a nők egyenjogúságát követeli.1814-ben németellenes versei miatt feljelentették és csak nehezen menekült meg a börtönbüntetéstől. Célja a nemzeti hagyományok és a népköltészeti értékek megmentése volt. Rendszeresen részt vett a keszthelyi helikoni ünnepségeken. Balatonfüreden emléktáblája látható a református templom és a zeneiskola (általa tervezett és építtetett épület) falán, valamint a Balatoni Panteonban. Utcanév is őrzi emlékét.

1960. május 11.

55 éve fedezték fel a Csatár–hegyi barlangot, mely jelenleg két teremből és az azokat összekötő járatból áll. Feltárt hossza 50, mélysége 12 méter.

1845. május 12.

170 éve halt meg BATSÁNYI János, Bacsányi János (Tapolca, 1763. máj. 9.-Linz, 1845. máj. 12.) költő. Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban járt középiskolába, majd Pesten jogi tanulmányokat végzett. Kassán Kazinczyval közösen, az első irodalmi folyóirattal, a Magyar Múseummal az irodalmi és szellemi élet központját teremtették meg. A Martinovics-mozgalomban való szervezkedés vádjával letartóztatták és Kufstein várából csak 1796. május 23-án szabadult. Az állandó rendőri megfigyelés miatt Bécsben telepedett le. Párizsba történő menekülése, majd linzi száműzetése miatt elveszítette magyarországi irodalmi kapcsolatait. 1800 nyarán nagybeteg édesanyja látogatására hazajött Tapolcára és édesanyja haláláról hosszú levélben számolt be Baumberg Gabriellának, akit 1805-ben feleségül vett. Szülőföldjétől, távol halt meg. A házaspár hamvait, egy országos mozgalom keretében hozták haza az eredeti linzi síremlékkel együtt, és temették el 1934. május 10-én a tapolcai temetőben. Segesdi György alkotását, a 26 éves Batsányit ábrázoló bronzszobrot l960. május 8-án leplezték le a tapolcai Malom-tó partján. Tapolcán utcát neveztek el róla, a 12. sz. házon tábla őrzi emlékét. Nevét felvette a város középiskolája, ahol az épület falán emléktáblája van. Tábla őrzi emlékét még Tapolcán a Városi Múzeum árkádja alatt (Marton László alkotása), ahova iskolába járt, valamint Veszprémben, a Vár u. 8. sz. épület homlokzatán.

1860. május 12.

155 éve született SIMONYI Jenő (Veszprém, 1860. máj. 12.-?) tanár, földrajzi író. A Budapesti Tanárképző Intézetben, 1882-ben kapott tanári oklevelet. Fővárosi polgári és főreáliskolában tanított, majd a Kereskedelmi Akadémia, később a Kereskedelmi Iskolai Tanárképző tanára. Számos földrajzi tankönyvet írt.

1915. május 12.

100 éve hunyt el EREKY (Ignác) Alfonz (Sümeg, 1844. aug. 6.-Szentgotthárd, 1915. máj. 12.) szerzetes, tanár. Iskoláit Szombathelyen és Egerben végezte. 1864-ben Zircen lépett a ciszterci rendbe. 1869-ben pappá szentelték. A mennyiségtan és természettudományok tanára 1870-1871-ben Egerben, majd 1871 és 1896 között Székesfehérváron. 1896-tól 1901-ig számvevő a Zirci Apátságban. Több tanulmányutat tett Nyugat-Európában.

1945. május 12.

70 éve jelent meg Veszprém megye napilapja a Napló elődje Veszprémi Népújság címmel.

1900. május 13.

115 éve született KAKAS Aladár János (Magyarbél, 1900. máj. 13.-Székesfehérvár, 1985. jan. 7.) r. k. plébános. 1919-ben, Pozsonyban érettségizett, 1923-ban pappá szentelték. 1928-ban Ajkára helyezték, ahol a reformáció óta az első lelkész. 1942-től Pápateszéren és Mesztegnyőn esperes-tanfelügyelőként dolgozott. Babócsán kultúrházat, óvodát, szövetkezeti boltot, Ajkán a lelkészség megszervezése után 1933-1934-ben plébániatemplomot, majd plébániaházat, kultúrházat építtetett. Ajkacsingervölgyben lelkészséget, tanítói állást szervezett. Bakonytamásiban a templomépítést, Mesztegnyőn a plébániát, az apácazárdát és az iskolát fejezte be. Az ajkai temetőben nyugszik.

1920. május 13.

95 éve hunyt el LÓCZY Lajos, id., Lóczi Lajos (Pozsony, 1849. nov. 4.-Balatonfüred, 1920. máj. 13.) geológus, földrajzi író. Az MTA rendes tagja. Aradon, majd Zürichben tanult, 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérve a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1877-től Széchenyi Bélával kelet-ázsiai expedícióban vett részt. 1889 és 1908 között a budapesti egyetemen tanított, 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke volt, 1908-ban kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, az intézményt 1919-ben helyettes államtitkárként irányította. A Kárpát Egyesület, a későbbi Magyar Turista Egyesület egyik alapítója. 1891-től a Balaton-bizottság elnöke. Életéből több mint két évtizedet a Balaton-kutatásnak szentelt. A Balaton tudományos tanulmányozása c. monográfia 32 kötetben jelent meg. A Balaton környékének geológiája c. művével az MTA nagyjutalmát nyerte el. A Bakonnyal kapcsolatos tudományos kutatásai összekapcsolódnak a Balaton-felvidékkel. Balatonfüreden a róla elnevezett gimnázium falán tábla és az intézmény előtt bronz mellszobra áll, mely Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása. Sírköve a balatonarácsi református temetőben, emléktáblája a Balatoni Panteonban, a róla elnevezett barlang bejáratánál és Zircen a Bakonyi Panteonban van. Utcát neveztek el róla Csopakon, Balatonfüreden és Veszprémben.

1915. május 14.

100 éve halt meg DEZSŐ József (Lesencetomaj, 1867. ápr. 28.-Bp., 1915. máj. 14.) színművész, színházi író. A színiakadémia elvégzése (1889) után huzamosabb ideig Pécsen, majd Temesváron, Győrben és Sopronban játszott. 1895-ben külföldi tanulmányúton járt. 1891-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Bonviván és szerelmes szerepeket játszott. Szerkesztette a Műkedvelő c. kötetet (1904), a Műkedvelők Színműtára (1909-1912) és a Kabaré Könyvtár c. sorozatokat, számos darabot és monológot írt.

1940. május 14.

75 éve született SZEKERES Sándor (Abony, 1940. máj. 14.-Veszprém, 2005. dec. 23.) jogász, megyei főügyész. A budapesti tanítóképző intézetben, 1958-ban, majd 1963-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1963-tól a Zirci Járási Ügyészségen volt fogalmazó. 1965-től a Megyei Főügyészség ügyésze, 1982-től a Városi Ügyészségen vezető ügyész, 1992-től a Megyei Főügyészség megyei főügyésze lett Veszprémben. Az 1973-1978-ig a Veszprém Megyei Atlétikai Szövetség főtitkára, 1978 és 1982 között elnöke volt. 1973 és 1981 között atlétikai írásai jelentek meg a Napló hasábjain. 1975-ben Kiváló Dolgozó, 1985-ben Közbiztonságért arany fokozata, 1988-ban Kiváló Munkáért, 1997-ben a Magyar Atlétikáért bronzplakettjét, 1999-ben Pro Meritis-díjat kapott.

1940. május 15.

75 éve halt meg BEKE József, 1884-ig Beck József (Pápa, 1867. aug. 22.-Bp. 1940. máj. 15.) mérnök, szakíró. Beke Manó öccse. A budapesti műegyetemen 1889-ben kapott oklevelet, a következő években, a fővárosban tanársegédként dolgozott. 1892 után minisztériumi alkalmazottként részt vett a Ferenc József-híd (ma: Szabadság-híd), a Margit-híd és az Erzsébet-híd tervezésében. Több folyami hidunk (pl. a győri Duna-híd) épült a tervei alapján. A vasbeton szerkezetek számítása terén végzett úttörő munkát. Szakirodalmi munkássága jelentős. Tanulmányai a magyar, a német és az amerikai szakfolyóiratokban jelentek meg. A Technika Világa c. összefoglaló munkában a hídépítésről szóló fejezetet írta.

1915. május 17.

100 éve hunyt el VÁLY Mari, Peti Józsefné (Komárom, 1840. nov. 17.-Pápa, 1915. máj. 17.) emlékiratíró. Jókai Mór húgának, Eszternek és Váli Ferenc pápai, majd komáromi tanárnak lánya. Férjének és gyermekének korai halála után Jókaiékhoz költözött, háztartásuk vezetésében segédkezett. Nagybátyja életét terjedelmes emlékiratban örökítette meg, amely szemelvényes kiadásban jelent meg: Emlékeim Jókai Mórról címmel. A kézirat az Országos Széchenyi Könyvtárban található.

1965. május 18.

50 éve halt meg SULYOK Dezső (Simaházapuszta, 1897. márc. 28.-New York, 1965. máj. 18.) politikus, jogász. Az 1. világháború idején az orosz és az olasz fronton harcolt. 1918-1919-ben csendőrtiszti tanfolyam hallgatója volt, majd Pápán, csendőrhadnagyként a helyi karhatalom parancsnoka lett. Később kilépett a csendőrségből, Budapesten szerzett jogtudományi oklevelet. 1924-ben ügyvédi vizsgát tett, Pápán ügyvédi irodát nyitott. A város közéletében jelentős szerepet játszott, elnöke volt a Katolikus Körnek. 1935-ben országgyűlési képviselő lett, előbb pártonkívüli, majd kisgazdapárti programmal. A 2. világháborúban a Donnál harcolt. 1943-tól a FKgP polgári tagozatának társelnöke volt. Náciellenes magatartása miatt 1944. április 3.-án letartóztatták, két hónapra internálták. 1945-ben, áprilistól szeptemberig Pápa város polgármestere, egyben rendőrkapitánya, és a Független Kisgazda Párt jobbszárnyának, a Sulyok-Vásáry csoportnak egyik vezetője. 1945. júniustól 1946. márciusig Veszprém megye országgyűlési képviselője. 1946-ban, a pártelnöki tanács 20 társával együtt kizárta a FKgP-ből, de mandátumát megtarthatta. A Magyar Szabadság Párt néven új pártot alapított, amely fél évig működhetett csak. Elhagyta az országot és az USA-ban élt. A magyar politikai emigrációban jelentős szerepet vállalt. Rendszeresen írt emigrációs lapoknak, folyóiratoknak. Pápán a Batthyány Lajos u. 3. sz. ház, egykori lakóháza falán tábla őrzi emlékét.

1910. május 19.

105 éve hunyt el Szeglethy György (Devecser, 1854. ápr. 20.–Veszprém, 1910. máj. 19.) jogász, polgármester. Jogi tanulmányok befejezése után Pápán rendőrfogalmazó. 1884-ben a vármegyéhez került: árvaszéki jegyzőnek, 1893-tól árvaszéki ülnök. 1899 és 1910 között Veszprém város polgármestere volt. Ebben az időszakban épült a balatoni vasút, a városban a postapalota, állami óvodák is létesültek. Rendezték a piacot és néhány utcát, bevezették a villanyvilágítást. A Vámosi úti temetőben nyugszik. A városban utcanév őrzi emlékét.

1965. május 19.

50 éve halt meg. BAKOS István (Sümeg, 1924. okt. 11.-Hévíz, 1965. máj. 19.) bányász, politikus, megyei tanácselnök. A nyirádi bauxitbányában csillés, majd vájár volt. 1945-ben a kommunista párt tagja, 1950-től a Veszprém megyei pártbizottság osztályvezetője. Elvégezte a pártfőiskolát, majd a tanácsakadémiát. 1957-től megyei tanácselnök, 1961-től pedig a megyei pártbizottság első titkára, 1962-től a központi bizottság póttagja volt. 1949-től országgyűlési képviselő. Hévízen tragikus és máig tisztázatlan körülmények között hunyt el, Veszprémben temették. Politikai munkásságáért többször kapott kitüntetést.

1520. május 20.

495 éve halt meg BERISZLÓ Péter, traui, Petar Berislaviæ (Trau, ma Trogir, Horvátország, 1475-Korenica, 1520. máj. 20.) r. k. püspök, bán, diplomata, hadvezér. Rokonai segítségével került Magyarországra Váradi Péterhez. 1501-től 1512-ig kalocsai kanonok, közben királyi titkár, 1507-ben elnyerte a fehérvári prépostságot. Egyes források szerint Bakócz Tamás híve volt, szorgalmazta a püspök pápaságra történő jelölését. Dalmácia visszavétele ügyében Bakócz ellen fordult. Többször járt követként Rómában, Velencében és Lengyelországban. 1512-től veszprémi püspök, 1513-tól horvát, szlavon, dalmát bán és kincstartó is volt. A török elleni harc közben sem feledkezett meg püspöki kötelmeiről. Az egyházmegyét unokaöcsére, Statileo János felsőörsi prépostra bízta. Nagy hadvezérként tartották számon. 1513. augusztus 25-én Dubicánál nagy győzelmet aratott a betörő törökön, 1517-ben és 1518-ban is vereséget mért az ozmán csapatokra, 1519-ben Jajczét mentette meg. 1520-ban a Korjenica-patak mellett ismét megverte a betörő törököt, de a csatában Ő is elesett. Bihács várában temették el. Emléktáblája van Veszprémben a Szent Mihály-székesegyház altemplomában.

1880. május 20.

135 éve ezen a napon alakult meg a Veszprémi Torna Club.

1890. május 20.

125 éve született VÁRNAI Zseni (Nagyvázsony, 1890. máj. 25.-Bp., 1981. okt. 16.) költő, író. Nagyvázsonyban töltötte kora gyermekéveit. Apja eredetileg szabómester volt, majd kaszinót nyitott Nagyvázsonyban. Az elemi iskola első osztályát végezte szülőfalujában. Utána a család (mivel a kaszinó megbukott és mindenüket elárverezték) Budapestre költözött. 1908-ban diplomát szerzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de színpadon nem lépett fel. Várnai Zseni férjével, Peterdi Andorral is többször járt Nagyvázsonyban. Születtem a Bakonyban című versében állított emléket szülőfalujának. Egykori lakóházukat (Kinizsi u. 39) emléktáblával jelölték meg, a helyi általános iskola viseli nevét.

1895. május 20.

120 éve hunyt el LÉVAY Imre (Makó, 1842. nov. 10.-Bp., 1895. máj. 20.) piarista rendfőnök, újságíró. 1861-ben lépett a piarista rendbe, 1867-ben szentelték pappá. 1871-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Tanított Vácon és Budapesten. 1874-től Veszprémben volt házfőnök és a gimnázium igazgatója. Igazgatása alatt fejlődött az iskola főgimnáziummá. 1877-1884 között (megszakítással) szerkesztette a Veszprém c. lapot. 1884-ben megindította a Veszprémi Közlönyt, amelyet 1891-ig kiadó-tulajdonosként és felelős szerkesztőként irányított. 1887-től gimnáziumi igazgató volt Budapesten, 1891-ben rendfőnökké választották. Sok tanügyi cikket írt.

1710. május 22.

305 éve halt meg SZÉCHÉNYI Pál (Gyöngyös, 1645. jún. 28.-Sopron, 1710. máj. 22.) r. k. püspök, tanár. Tanulmányai nagyobb részét Nagyszombatban végezte, ahol 1660-ban belépett a Pálos-rendbe, 1668-ban, mint a filozófia magiszterét a teológia babérkoszorúsává avatták. Az 1667-1671-es években, Rómában tanult. Hazatérve a rend Mária-völgyi kolostorában újoncmester, és a rend 1673-ban megnyílt főiskoláján teológiai tanára lett. A fogadalma alól királyi felmentést kapott 1676-ban. Később szentgotthárdi apát, győri nagyprépost, majd Pécsett püspök. Veszprémi püspökké 1687. április 26-án nevezték ki, 1696-ban pedig már kalocsai érsek, de haláláig megtartotta a Veszprémi Egyházmegye kormányzását is. Veszprémben, 1702-ben rendezte a püspökség és az egyház jogviszonyát, és még ugyanazon év június 24-én elfogatta a protestáns prédikátort. Az Ő püspöksége alatt történt, hogy Heister tábornok csapatai, a Rákóczi-szabadságharcban tanúsított magatartás miatt 1704. május 31-én feldúlták a várost. Az 1700 utáni években sokat tartózkodott Sümegen. Nevéhez fűződik a püspöki palota építésének második szakasza. Több alkalommal is közvetítést vállalt a bécsi udvar és Rákóczi Ferenc között.

1990. május 23.

25 éve halt meg KÖNCZÖL Imre (Füle, 1918. nov. 11.-Veszprém, 1990. máj. 23.) irodalomtörténész, könyvtáros. A gimnáziumot Székesfehérvárott, a tanítóképzőt Nagykőrösön végezte, a könyvtárosi képesítést Budapesten szerezte. A falukutató írókkal és a Márciusi Fronttal fiatalon kapcsolatba került. 1938-1939-ben egyik szervezője volt a Duna-Tisza-közi tanyai missziónak. Enying és Veszprém után 1940-ben a szárszói országos parasztifjúsági konferencia elnöke. 1939-ben Enyingen tanított, a háború alatt katona, de lehetőséget kapott tanításra a kassai polgári iskolában. 1945-1946-ban a győri parasztpárti újság szerkesztője és a földosztás idején miniszteri biztos volt. Két évig népművelési felügyelő Veszprém megyében, Pápán és környékén. 1948-ban, néhány hónapig Budapesten az MDP központban dolgozott. 1949-ben költözött Székesfehérvárra, osztályvezetőként a megye kulturális életét irányította. 1951-től városi, 1953-tól a Fejér megyei könyvtár igazgatója. 1954-ben a Vörösmarty Társaság újraalapító elnöke, a Fehérvár c. irodalmi folyóirat főszerkesztője. Az 1956-os forradalom idején és rövid ideig annak leverése után is a Szabad Vörösmarty Rádiónak is igazgatója. 1957-ben letartóztatták, bebörtönözték, 1959-ben szabadult. Néhány évig biztosítási ügynök volt. 1963-ban kinevezték a vápalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár igazgatójának. Néhány év alatt kulturális központtá fejlesztette az intézményt. Különösen sikeresek voltak a Könyvtári esték címmel szervezett találkozók írókkal, költőkkel, művészekkel. Intenzív helytörténeti kutatásokat végzett. Sírja a várpalotai protestáns temetőben van. 1988-ban Székesfehérvár díszpolgárává választották.

2005. május 23.

10 éve hunyt el SZABÓ Ernő (Győr, 1954. szept. 24.-2005. máj. 23.) sportoló, edző. 1973-ban a győri Pattantyús Á. Géza Ipari Szakközépiskolában, 1985-ben a Testnevelési Egyetemen végzett. 1980-tól a Veszprémi Vegyipari Egyetemii és Diák Atlétikai Club atlétaedzője. Tanítványai: Kiss Balázs kalapácsvető, olimpiai bajnok. - Tudja Julianna kalapácsvető, Junior VB 6. helyezett. - Horváth Róbert Junior EB diszkoszvetésben 9. helyezett. - Bangó Zoltán Junior VB diszkoszvetésben 13. helyezett. - Maróti Szabolcs Junior EB kalapácsvetésben 12. helyezett. - Páli Kristóf Junior EB kalapácsvetés 13. helyezett. 1991-ben Dicsérő Oklevél kiváló utánpótlás-nevelésért, 1997-ben Magyar Atlétikáért ezüst fokozata kitüntetéseket kapta.

1925. május 24.

90 éve avatták fel Veszprém múzeumát, a Laczkó Dezső Múzeumot, az ünnepségen részt vett Horthy Miklós is.

1990. május 24.

25 éve halt meg HORVÁTH Ernő (Aszód, 1929. febr. 10.-Zemplén, 1990. máj. 24.) muzeológus, paleobotanikus. Aszódon végezte az általános és középiskolát. A budapesti tudományegyetemen szerzett biológia-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát. Pályáját azonban nem tanárként, hanem segédmuzeológusként a Budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában kezdte. Hamarosan a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztályára került, majd 1953-ban a Szombathelyi Savaria Múzeumban helyezkedett el, ahol élete végéig dolgozott. A múzeum természettudományi osztályának vezetése mellett az 1960-as évek közepétől megyei múzeumigazgató-helyettes, közben rövidebb-hosszabb ideig megbízott megyei igazgató. Sokoldalú érdeklődésű, szenvedélyes gyűjtő, aktív természetvédő, fáradhatatlan ismeretterjesztő volt. Szűkebb szakmai tevékenysége az ősnövénytan (paleobotanika). A Bakony természeti képe program egyik alapító tagja. A Bakony-kutatás mintájára 1976-ban megszervezte Az Alpokalja természeti képe programot. A Bakony hegységben az ősnövény-maradványok közül elsősorban a kovásodott fatörzseket gyűjtötte. Tudományos és ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja a százat, amely főként a szakmai folyóiratokban és évkönyvekben, valamint a Vas megyei lapokban jelentek meg. A Bakonyban végzett kutatásainak összegezését tartalmazó csaknem kész tanulmányának publikálásában váratlan halála akadályozta meg.

1995. május 24.

20 éve hunyt el VADERNA József (Esztergom, 1951. jún. 22.-Győr, 1995. máj. 24.) költő, újságíró. 1969-ben, Veszprémben érettségizett, majd meósként dolgozott. 1976-ban újságíró-iskolát végzett, szerkesztette a Székesfehérvári Könnyűfémmű üzemi lapját, munkatársa a Fejér és a Komárom megyei napilapoknak. 1983-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett felsőfokú oklevelet, 1989-től a veszprémi Aréna c. folyóirat szerkesztője.

1880. május 25.

145 éve született RUPERT Rezső (Devecser, 1880. máj. 25.-Szentes, 1961. jan. 20.) politikus, jogász, újságíró. Tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. 1909-ben, Veszprémben nyitott ügyvédi irodát és szerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. Az őszirózsás forradalmat rokonszenvvel fogadta, a Tanácsköztársasággal viszont szembefordult, ezért letartóztatták. Ausztriába szökött, csatlakozott az ellenforradalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után Veszprémben ismét újságszerkesztéssel foglalkozott és szervezte a Nagyatádi-féle kisgazdapártot, megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1921-ben kilépett a Kisgazdapártból. Síkraszállt a politikai szabadságjogok kiterjesztéséért, a földreformot, az általános és titkos választójogot, a rendszer demokratizálását követelte. Írásai a Világ és a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg. 1926-ban a parlamentből kibuktatták, de az 1935-ös választásokon Bajcsy Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjával szövetségben ismét mandátumhoz jutott. Hevesen támadta a fasizmust, szembeszállt az antiszemitizmussal. Veszprémben városi képviselő és a megyei törvényhatósági bizottság tagja. A megszállás után illegalitásban élt. 1945-ben részt vett a Polgári Demokrata Párt budapesti szervezésében, 1945. június 24-étől a Dunántúl képviseletében tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1947-ben kizárták a Polgári Demokrata Pártból, a közélettől végleg visszavonult.

1855. május 26.

160 éve született HALÁSZ Ignác, 1879-ig Fischer Ignác (Tés, 1855. máj. 26.–Bp., 1901. ápr. 9.) nyelvész, irodalomtörténész, tanár. Az elemi iskolát Várpalotán, a középiskolát Veszprémben, az egyetemet a fővárosban végezte. 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Először középiskolában, majd a kolozsvári egyetemen tanított. Több tanulmányutat tett az MTA támogatásával a lappok földjén, Svédországban és Norvégiában, ahol az összehasonlító nyelvészethez számos adatot gyűjtött. Írásaiban a finnugor és a szamojéd nyelvek rokonságát bizonyította. Nyelvészeti szótárírói tevékenységen kívül irodalomtörténeti tanulmányai és finn fordításai is jelentősek. A Grimm féle meséket Móka bácsi álnéven adta ki. Gyönyörű magyarsággal maga is írt meséket. Finn népdalokat fordított magyarra és jelentetett meg. Halála után egyetemi előadásait A magyar szófejtés története címmel adták ki. Nyelvészeti írásai elsősorban a Magyar Nyelvőrben jelentek meg.

1835. május 27.

180 éve halt meg TUMLER Henrik (Városlőd, 1748. szept. 2.-Veszprém, 1835. máj. 27.) mérnök. Valószínűleg külföldön, más források szerint 1760-tól a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanult. Először apja molnármesterségét folytatta, később a veszprémi püspöki uradalom mérnöke volt. Főleg vízellátási és vízszabályozási kérdésekkel, valamint malomépítéssel foglalkozott. Nevét akkor ismerték meg, amikor az 1770-es években apjával, Tumler Györggyel és Kiss Adorjánnal, együtt tervezte és építette a veszprémi vár vízvezetékét. A püspöki palota építéséhez szükséges vizet a Séd folyó melletti Úrkúti forrásból a várba felnyomatta. Később Budán újjáépítette a vár déli (1416 előtti időből való) dunai emelőgépes vízművét, majd korszerűsítette a svábhegyi forrásokból táplált (a 15. sz. végén épített) gravitációs vízvezetéket. Foglalkozott a Marcal szabályozásának kérdésével és részt vett a Krieger Sámuel-féle Balaton-lecsapolási terv vitájában. 1795-ben Székesfehérváron a Királykút vízét fenyőcsöveken (mocsarakon át) a Nádor utca alatt, a vár közepére vezette. A vezeték többszöri javítással 1834-ig volt használatban. Számos mocsár lecsapolása, malom, út, fürdő építése dicséri és őrzi emlékét. Magyarország egyik első mérnökeként részt vett a Duna-Tisza csatorna korabeli tervezési munkálataiban, ami azóta sem épült meg.

1940. május 27.

75 éve halt meg KERTÉSZ Kálmán, Kollarik Kálmán (Zétény, 1878. aug. 7.-Kassa, 1940. máj. 27.) r. k. lelkész, író, újságíró. Gimnáziumba Kassán járt, majd a veszprémi és a budapesti szeminárium hallgatója volt. 1901-ben szentelték pappá, később káplán volt Szolnokon és Veszprémben. 1907 és 1910 között szerkesztette a Veszprémi Hírlapot. 1910-ben zákányi plébános, a háborúban tábori lelkész volt. 1923-tól hitoktató Balatonfüreden, ahol 1928-tól átvette a Balatonfüred c. lap szerkesztését. 1930-tól plébános lett Öskün. A helyi lapokon kívül írásai jelentek meg az Egyházi Közlönyben és a Magyar Nyelvőrben is. Érdekes műve az 1791 nyelven kiadott Miatyánk, amelyhez 30 évig gyűjtötte az anyagot. Ő írta az első aviatikai regényt is, A fehér Turul címen. Írt mesejátékokat, allegóriákat és bohózatokat, hogy a fiatalokat segítse a műkedvelő színjátszásban. Lefordított több francia regényt is.

1980. május 27.

35 éve hunyt el RADNÓTI István, Rollberg István (Baja, 1922. aug. 22.-Bp., 1980. máj. 27.) megyei tanácselnök. 1936-1937-ben a Bajai Posztógyárban dolgozott, 1939-1942-es években Budapesten a Kertészképzőben, majd Felsőkereskedelmi Iskolában tanult. Két évig munkaszolgálatos. Hazatérve 1949-ig kertészgyakornok az Ágasegyházai Gyümölcstermelő Nemzeti Vállalatnál, majd 1950 és 1954 között a Bács-Kiskun megyei Zöldért igazgatója. 1954-től 1971-ig a Badacsonyi Állami Gazdaság munkáját irányította, 1971 és 1980 között Veszprém megye tanácselnöke. Közben 1959-ben a Kertészeti Egyetemen diplomát szerzett és 1962-ben doktorált. 1967 és 1975 között Balatonfüred országgyűlési képviselője. A balatonarácsi református temetőben nyugszik. I.: KÉRI Tamás: Kényszerű nyugalomban. = Nszava, 1980. febr. 3. - Radnóti István 1922-1980. = Kertész. Szőll, 1980. 20. sz.

1910. május 28.

105 éve hunyt el MIKSZÁTH Kálmán (Szklabonya, 1847. jan. 16.-Bp., 1910. máj. 28.) író, újságíró. 1904 júniusában Balatonfüreden töltött néhány napot. Élményei hatására kritikus hangú cikket jelentetett meg a Leghíresebb magyar fürdő címmel a Pesti Hírlap június 30.-i számában. 1890. június 8-án Láng Lajos meghívására, két képviselőtársa kíséretében Pápára utazott képviselői beszámolóra. A Griff szálló nagytermében tartott vacsorán humorral fűszerezett pohárköszöntőt mondott a városra, idézve Petőfi, Jókai és Kerkároly pápai kötődését. Másnap a Somlóra utaztak és felsétáltak a várromhoz. Ekkor keresték fel Szvoboda Vencel pápai tanácsnok hírneves somlói pincéjét. Éjszakai vonattal utaztak vissza Budapestre. A látogatás emléke a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényének a pápai iparosok somlói szüreti mulatságát bemutató része. Várpalotán játszódik részben a Szelistyei asszonyok, és Palotát említi még egy 1882-ben írt karcolatában a Hoszter-féle ügy kapcsán. Képviselőként sok Veszprém megyei barátja volt, köztük Fenyvessy Ferenc képviselőtársa, akit szép megemlékezéssel búcsúztatott a Vasárnapi Újság 1903. június 7-i számában.

1985. május 29.

30 éve hunyt el LIPTÁK Gábor (Bp., 1912. jún. 30.–Balatonfüred, 1985. máj. 29.) író. Közgazdaságtudományi egyetemet végzett Budapesten. Balatonfüredi otthona az 1950-es évektől kedvelt találkozó-, s gyakran tartózkodási helye az irodalmi és művészeti élet sok kitűnő alkotójának. A Balaton-vidék irodalomtörténeti, művelődéstörténeti hagyományainak feldolgozásával is foglalkozott. Halála után gazdag könyv- és egyéb gyűjteményei, vendégkönyvei a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba, kisebb részben a Balatonfüredi Városi Könyvtárba kerültek. Házát a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványra hagyta, a végrendelet értelmében csak alkotóházként működhet. Az épület felújítása óta Fordítók Házaként működik. Főműve a magyar történelmi, irodalmi emlékhelyekhez fűződő regék, mondák és történetek irodalmi feldolgozása: Aranyhíd, Regélő Dunántúl, Délibáb, Sárkányfészek stb. Számos, a Balatonhoz kötődő, népszerűsítő kiadvány szerzője vagy társszerzője. A Nyitott kapu c. művében házát és vendégeit mutatta be. A füredi köztemetőben nyugszik, nevét utca viseli.

1775. május 30.

240 éve született KOPÁCSY József (Veszprém, 1775. máj. 30.-Esztergom, 1847. szept. 17.) r. k. püspök. műfordító. Iparos családból származott, apja kőműves volt. A középiskolát Veszprémben, a teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte. 1796-tól a Veszprémi Szeminárium tanulmányi felügyelője, majd az egyházmegyei hivatal titkára. 1798-ban Zircen áldozópappá szentelték, 1806-tól veszprémi plébános és kerületi esperes, 1807-től kanonok. Székesfehérvári megyéspüspökké 1821-ben, a veszprémi püspökség élére 1825. febr. 26-án nevezték ki. Az esztergomi érseki széket 1839. május 28-án azzal a kikötéssel foglalta el, hogy 3 évig a veszprémi püspökséget is kormányozhatja. A veszprémi tisztségéről 1842-ben mondott le. Veszprémben, 1834-ben tanítóképzőt alapított, 1836-ban pedig megáldotta a piaristák új templomát. Szülei házának átalakításával létrehozta a Jeruzsálem-hegyi iskolát. Korának egyik leghíresebb egyházi szónoka, jó politikusa és ügyes békéltetője volt. Anyagilag támogatta és művelte is az irodalmat, segítette a tudományok fejlődését. Nyomtatásban jelentek meg a beszédei. Kézai Simon krónikájának nyomdai költségeit, Toldy Ferenc kiadásában ő fedezte. 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvezést, 1838-ban nyomtatásban kiadta az egyházmegye térképét, amelyet Vízer István mérnökkel készíttetett. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

1915. május 30.

100 éve született RAISZ Attila (Bp., 1915. máj. 30.-Ajka, 2001. okt. 12.) katonatiszt, villamosmérnök, idegenvezető. Tanulmányait Kőszegen és Pécsen kezdte, majd 1937-ben a Ludovika Akadémián végzett. 1948-ban a budapesti műegyetemen szerzett oklevelet. 1937-től a Miskolci 7. Tüzérosztálynál kiképzőtiszt, 1938-1940-ben a Kassai 28. Határvadászüteg parancsnok-helyettes, 1940-1941-ben, Szilágysomlyón a tüzérosztálynál ütegparancsnok. Ezután 1944-ig a Haditechnikai Intézetben műszaki munkatárs. 1944-1945-ben csapatszolgálatos, tüzérosztály-parancsnok volt. 1945-ben hadifogságba került a Szovjetunióba. 1947-től dolgozott a Magyar Rádió-nál a Ganz Villamossági Gyárban a Zalai Kőolajipari Vállalatnál ,1958-1959-ben Erőterv Vállalat, erőműtervező mérnöke volt. 1959 és 1972 között az Ajkai Hőerőmű mérnöke. 1973-1975-ig a Ganz Villamossági Gyár főosztályvezetője volt. 1975-től 1993-ig, nyugdíjasként idegenvezető. Alapító tagja, vezetője a Magyar Természettudományos Egyesület, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület ajkai csoportjának, az Ajkai Műszaki Klubnak, az Ajkai Magyar-Német Baráti Társaságnak. Jószolgálati szerepet vállalt Ajka és Unna, Ajka és Weiz testvérvárossá válásában. 1995-ben Életpálya Elismerés a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettől, 1996-ban Ajka Város Díszpolgára, 1997-ben Gyémánt Diploma a honvédségtől, 1998-ban Arany diploma a Műszaki Egyetemtől kitüntetéseket kapta. Értekezései jelentek meg a Magyar Katonai Szemlében, a Műszaki Szemlében, versei, cikkei a Kassai Újságban és a Naplóban.

2000. május 30.

15 éve halt meg EXNER István (Marcaltő-Ihászpuszta, 1927. nov. 13.-Vaszar, 2000. máj. 30.) pedagógus, iskolaigazgató. 1947-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben tanítói, 1954-ben a Budapesti Tanárképző Főiskola testnevelés szakán, 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem szakán tanári oklevelet szerzett. Az 1948-1951-es években tanító, 1954-től 1956-ig iskolaigazgató-helyettes, 1956 és 1987 között igazgató Vaszaron. A község, a Pápai járás és Veszprém megye társadalmi és művelődési közéletének aktív tagja volt: népművelő, kultúrház-igazgató, színjátszószakkör-, zenekar-vezető, sportköri elnök, edző. Kutatta Vaszar község történetét. Számos kitüntetés birtokosa: 1954 Munka Érdemérem. 1956 Szocialista Kultúráért. 1968 Veszprém Megyéért Érdemérem. 1970 Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1974 Vajda Péter Művelődési Díj. 1978 Kiváló Pedagógus. 1983 Apáczai Csere János-díj. 1987 Pedagógus Szolgálati Emlékérem. Cikkei jelentek meg a Horizontban (1976, 1980), a Könyvtárosban (1976), a Megyei Pedagógiai Híradóban (1978, 1979, 1980) és a Pápai Hírlapban (1992).

1910. május 31.

105 éve halt meg és 190 éve született PILLITZ Benő (Veszprém, 1825. jún. 25.-Veszprém, 1910. máj. 31.) orvos, botanikus. Műszaki pályára készült, de 1849-1856-os években orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben. Veszprémben 17 évig kórházi főorvos és megyei tiszti-főorvos volt. Botanikusként megyéje növényvilágát kutatta és írta le. Herbáriumát a Veszprémvármegyei Múzeumra hagyta. A veszprémi izraelita temetőben van a síremléke, Csikász Imre bronzplakettjével.

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok