Évforduló és eseménynaptár 2015

 

Január

1810. január

205 éve földrengés volt a városban.

1885. január

130 éve Veszprém iparosai döntöttek az ipartestület létrehozásáról.

1950. január

65 éve 1950 januárjában Budapestről Veszprémbe költözött a Szervetlen Vegyipari Kutató Intézet, mely a Nehézvegyipari Kutató Intézet ( NEVIKI ) jogelődje volt.

1960. január

55 éve az Egyetemi Könyvtár új épületbe költözött. A fotólaboratóriummal, sokszorosító és könyvkötő műhellyel összevonva könyvtári és dokumentációs osztállyá alakult át.

1840. január 1.

175 éve született SOÓKY Karolina (Vadkert, 1840. jan. 1.-Veszprém, 1915. szept. 18.) tanítónő. Édesapja vadkerti földbirtokos, Nógrád és Hont vármegyék táblabírája volt. A vadkerti iskolában és magántanulóként, 1858-ban, Grazban tanult. 1859-1860-ban Pesten az Angolkisasszonyok Intézetében tanítóképző tanfolyamot végzett. 1860-ban belépett a rendbe és Veszprémbe költözött, ahol 1862-ben fogadalmat tett. 1879-ben a Veszprémi Angolkisasszonyok Santa Maria intézetének főnöknőjévé nevezték ki. Irányításával az intézmény tevékenysége jelentősen bővült. Hornig Károly püspök támogatásával 1891-ben polgári leányiskolát, 1894-ben tanítónő-képző tanfolyamot indított.

1890. január 1.

125 éve, a Pápai út elején, (a volt zeneművészeti szakközépiskola helyén) 45 férőhellyel megnyílt a szegényház, mely 1950-ig működött. Létrehozásában jelentős szerepe volt ifj. Csolnoky Ferencnek.

1920. január 3.

95 éve született MAJER Antal (Sárhatvan, 1920. jan. 3.-Szombathely, 1995. dec. 29.) erdészmérnök, tanár. 1961 és 1985 között a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tanára volt. Az erdőművelési tanszék vezetőjeként a Bakony erdőségeinek lelkes kutatója, avatott ismerője. A helyi sajtóban és az országos szaklapokban több mint háromszáz tanulmányt és cikket publikált. Zircen, a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét. Munkásságáért a Pro Natura-díjat kapott.

1875. január 4.

140 éve Veszprém rendezett tanácsú város címet kapott, mely véglegesen rendezte a település irányításának ügyét.

1960. január 4.

55 éve hunyt el MÁTIS Kálmán (Nagyvázsony, 1903. júl. 14.-Kecskemét, 1960. jan. 4.) festő-, grafikusművész, tanár. Tehetséges és vállalkozó szellemű lakatosmester fia, aki szüleivel fiatalon kivándorolt az Egyesült Államokba. Onnét Bécsbe, majd Nagyvázsonyba költöztek haza. Középiskolába Sopronban és Veszprémben járt. A Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. A Kecskeméti Művésztelepen Révész Imre tanítványa. 1936-ban egy rajzfilmjével díjat nyert a londoni nemzetközi filmfesztiválon. A háború végén rövid időre ismét Nagyvázsony adott otthont számára. 1946-tól a Kecskeméti Iparostanuló-iskola rajztanára és 1950-től a város képzőművészeti szabadiskolájának vezetője. A Nemzeti Szalonban 1929-től, a Műcsarnokban 1932 után állított ki. Rajzfilmeket is készített, folyóiratokban karikatúrái jelentek meg.

1630. január 5.

385 éve ezen a napon állította vissza – királyi felhatalmazás alapján – a veszprémi székeskáptalant, Sennyei István veszprémi püspök. A veszprémi káptalan majd nyolcvanévi szünetelés után kezdte meg újra működését. A hanyatláshoz és pusztuláshoz a Mohács utáni belharcok és a török háborúk vezettek.

1965. január 6.

50 éve hunyt el BAKKY Sándor (Jászberény, 1920. márc. 21.-Bp., 1965. jan. 6.) festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolát Szőnyi István tanítványaként 1945-ben végezte el. 1958-ig Budapesten volt rajztanár, majd csak a festészetnek élt. Idejének nagyobb részét a Balaton mellett töltötte, a táj megjelenik alkotásaiban.

1965. január 6.

50 éve halt meg RÓNA Sándor, Rothauser Sándor (Veszprém, 1904. nov. 22.-Veszprém, 1965. jan. 6.) bankszakember. Apja Rothauser Lipót takarékpénztári igazgató volt Veszprémben. Iskoláit is szülővárosában végezte, 1923-ban, a Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett. A Szurdics-Petrozsi Fakitermelő Vállalatnál erdőkezelő, majd Veszprémben banktisztviselő, később magánzó fatermelő. A háború alatt munkaszolgálatos. Családjának tagjai a haláltáborokban elpusztultak. A háború után, 1948-ig az FKgP egyik helyi vezetője és a városi takarékpénztár ügyvezető igazgatója. 1949-től a Magyar Nemzeti Bank veszprémi fiókjának igazgatója. 1952-ben, az államosított bankrendszer átszervezésekor a Magyar Nemzeti Bank területi (Veszprém és Zala megyékre kiterjedő) irodájának vezetőjévé nevezték ki. 1956-os forradalom időszakában a FKgP helyi újjászervezésén munkálkodott, ezért a bukás után meghurcolták. A munkakörében meghagyták, sőt az újabb bankátszervezések időszakában kinevezték a Magyar Nemzeti Bank Veszprém Megyei Igazgatósága vezetőjének. Pártonkívüliként a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagjaként tevékenykedett. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el.

1985. január 7.

30 éve halt meg KAKAS Aladár János (Magyarbél, 1900. máj. 13.-Székesfehérvár, 1985. jan. 7.) r. k. plébános. 1919-ben, Pozsonyban érettségizett, 1923-ban pappá szentelték. 1928-ban Ajkára helyezték, ahol a reformáció óta az első lelkész. 1942-től Pápateszéren és Mesztegnyőn esperes-tanfelügyelőként dolgozott. Babócsán kultúrházat, óvodát, szövetkezeti boltot, Ajkán a lelkészség megszervezése után 1933-1934-ben plébániatemplomot, majd plébániaházat, kultúrházat építtetett. Ajkacsingervölgyben lelkészséget, tanítói állást szervezett. Bakonytamásiban a templomépítést, Mesztegnyőn a plébániát, az apácazárdát és az iskolát fejezte be. Az ajkai temetőben nyugszik.

1825. január 8.

190 éve halt meg MAKAY Antal, makai és geleji (Rozsnyó, 1756. febr. 24.-Sümeg, 1825. jan. 8.) r. k. püspök, tanár, levéltáros. A középiskolát Rozsnyón végezte, filozófiát és teológiát Egerben tanult. Pappá szentelése után a foglárintézet helyettes felügyelője, a gimnáziumban a latin nyelv tanára. Püspöki levéltáros, majd irodaigazgató, 1792-től kanonok. 1805-től székesegyházi esperes, 1809-ben egervári prépost. Besztercebánya püspökévé 1818-ban nevezték ki. A Veszprémi Egyházmegye kormányzását 1823. március 7-én vette át. A magyar királyné kancellárja is volt. Sümegen halt meg és a veszprémi székesegyházban temették el. Nagyobb alkotásra nem volt ideje. 1824-ben rézlemezekkel fedette be a veszprémi székesegyházat.

1915. január 8.

100 éve született VOLLMUTH Frigyesné, Keszey Klára (Ajka, 1915. jan. 8.-Badacsonytördemic, 1997. jan. 13.) tanító. Sopronban érettségizett, 1935-ben ott szerzett tanítónői oklevelet is. Első munkahelye 1938-ban a Badacsonyi Kőbánya, ahol bérelszámoló volt. 1939 és 1950 között fél tucatnál több településen tanított, köztük Bakonypölöske, Mezőkeresztes, Badacsonytomaj és Polgárdi községekben és Tapolca városában. 1950-től 1977-ig Badacsonytödemicen tanított. Sokat foglalkozott olvasászavarokkal küszködő gyermekekkel, e témában, szaklapokban számtalan cikke jelent meg. Tapasztalataim az olvasástanítás körében c. kötetben, 1974-ben adta közre megfigyeléseit. Évtizedekig a település kulturális közéletének irányítója, könyvtáros, nyelvtanár, kirándulások és színházi előadások szervezője volt. Írásai jelentek meg a Könyvtárosban, a Nők Lapjában, a Köznevelésben és más folyóiratokban.

1815. január 10.

200 éve született DUNST Ferenc (Bp., 1815. jan. 10.-Veszprém, 1883. febr. 10.) bőrkereskedő, polgármester. Pesten tanult, a középiskola után a tímármesterséget sajátította el. Katonai idő után tímársegédként beutazta Németországot. Hazatérve Pesten a Stofenberger cég bőrgyárának, majd bőrkereskedésének vezetője. 1843-ban Veszprémbe házasodott és költözött, átvette apósa, Hermann János bőrkereskedő üzletét. 1848-1949-ben a város kapitánya lett. 1854-től a város első tanácsosa, 1861-ben városbíró. 1862-ben polgármesternek választották. 1865-ben lemondott, de 1869-ben (a rendezett tanácsú városi jog ismételt elnyerésekor) ismét őt választották polgármesternek. Háromszori megújítás után haláláig viselte e tisztséget. Közben 1872-ben Veszprém országgyűlési képviselőjének is megválasztották. Sírját az Alsóvárosi temetőből 1982-ben áthelyezték a Vámosi úti temetőbe.

1890. január 11.

125 éve született RÁDAY Sebestyén (Szeged, 1890. jan. 11.-Bakonygyepes, 1968. dec. 31.) tanár, premontrei kanonok. Iskolái elvégzése után lépett a Premontrei-rendbe, 1912-ben szentelték pappá. Csornán a rend magisztere. 1927-ben, Külsővaton (50 év után) újjáélesztette a magyar női premontrei (Boldogasszony lányai) rendet. 1935 elején püspöki biztos, néhány hónap múltán a teológia tanára lett. 1938-tól Jászón (Kassa mellett) plébános, 1945-ben kiutasították Csehszlovákiából. 1950-től Bakonygyepes első plébánosa volt. Az ötvenes években néhány évig csak harangozóként dolgozhatott. 1956-ban Ajkarendekre helyezték, de két év múltán ismét Bakonygyepesen szolgált. Nevéhez fűződik a rend bakonygyepesi megtelepedése és 1966-1967-ben a falu templomának tataroztatása.

1980. január 11.

35 éve hunyt el KOTSIS István (Arad, 1889. dec. 15.-Bp. 1980. jan. 11.) építész. Az MTA tagja. A budapesti műegyetemen 1911-ben építészmérnöki, 1918-ban műszaki doktori oklevelet szerzett Tanulmányutat tett Ausztriában, Németországban és Olaszországban. 1915-1917-ben mérnök hadnagyként vett részt a Kárpátokban folyó harcokban. 1920-tól a budapesti műegyetem tanára. 1950 és 1966 között a Középülettervező Vállalatnál építész, majd 1977-ig nyugdíjasként munkatárs. A húszas évek után modern, funkcionalista stílusban alkotott. Tihanyban az ő tervei alapján épült 1924-1925-ben a Főhercegi nyaraló, 1925-1927-ben a Biológiai Kutató Intézet.

1890. január 12. 

125 éve született RÉDEY István (Köveskál, 1856. okt. 8.-Köveskál, 1890. jan. 12.) jogász, költő. Veszprémben, Felsőlövőn és Sümegen tanult, majd 1876 és 1882 között Balatonfüreden, ügyvédi irodában dolgozott. Szembetegsége miatt hazament Köveskálra és birtokán gazdálkodott. 1877-ben a Balaton és Vidéke c. lap munkatársa, költeményeket, társadalmi cikkeket jelentetett meg. Itt közölték a Füredi tündér c. novelláját is. A következő években a Magyarország és a Nagyvilág c. lapokban, valamint a Keszthely c. újságban közölt verseket. Később fővárosi, zalai és veszprémi lapokban jelentek meg költeményei és novellái. Többek között A sümegi katakombák c. humoros írása is. Kéziratban maradt egy kötetnyi verse.

1915. január 12.

100 éve halt meg STETINA Vince (Malomsok, 1821. jan. 22.-Somlószőlős, 1915. jan. 12.) földmérnök, honvédtiszt. Lipót és Ferenc testvére. Felsőfokú iskolát végzett, a forradalom kitörése idején Győr megyében földmérő mérnökként dolgozott. Önkéntes közhonvédként tüzér, majd a feldunai hadseregben őrmesterként harcolt. A világosi fegyverletételkor hadnagy. Somlószőlősön telepedett le, mint középbirtokos gazdálkodott, és Veszprém megye területén földmérőként dolgozott. Térképészeti munkái jelenleg is ismertek és használatosak.

1890. január 13.

125 éve hunyt el STERN Simon (Veszprém, 1858.-Bp., 1890. jan. 13.) tanító. A korai szocialista mozgalom résztvevője. A süketnémák fővárosi intézetében tanított, majd 1882-ben kivándorolt az USA-ba és dohánygyárban dolgozott. 1885-ben hazatért és egy biztosítási cégnél kapott állást, de csakhamar elbocsátották. A Magyarországi Általános Munkáspárt radikális ellenzékéhez csatlakozott. Több írása jelent meg az osztrák és német munkáslapokban. 1889-ben pár hónapig szerkesztette az Arbeiter Wochen Chronik c. lapot.

1915. január 14.

100 éve született ISTENES-ISCSEREKOV András (Vothinszkijzavod, [Oroszország] 1915. jan. 14.-Mezőlak, 1947. júl. 25.) festőművész, rajztanár. 1928 és 1936 között Pápán a Református Kollégiumban tanult, majd a városban élt. A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Aba Novák Vilmos tanítványa volt. Pápára visszatérve 1943-tól geometriát tanított a Református Gimnáziumban. Festői pályája sikeresnek indult, már főiskolásként pályázatokat nyert. 1941 után több budapesti és vidéki tárlaton szerepelt. Pápán 1967-ben és 1996-ban emlékkiállítást rendeztek munkáiból. Művei közül légiesen könnyed, érzékeny színvilágú akvarelljei emelkednek ki. A Bakony és a Balaton természeti szépségeinek megörökítésével, tájképeket, virágcsendéleteket festett. Részt vett a mohácsi művésztelep munkájában. József Attilát tekintette szellemi példaképének, a költő verseihez fametszet-illusztrációkat készített. Életkörülményeinek és egészségének romlása miatt vonat alá vetette magát.

1855. január 15.

160 éve született Patthy Károly (Nemestördemic, 1855. jan. 15.–Bp., 1930. júl. 3.) irodalomtörténész, műfordító, tanár. Tanári oklevelet 1879-ben szerzett, majd 1909-ig a Budapesti Főreáliskola tanáraként dolgozott. Mint irodalmár Péterfy Jenő baráti köréhez tartozott. Nyugalomba vonulása után főként Rómában élt. Jelentős Ibsen Peer Gynt fordítása. Sokat foglalkozott a latin irodalom magyar vonatkozásaival.

2005. január 15.

10 évvel ezelőtt avatták fel az Endrődi lakótelepen Endrődi Sándor költő szobrát, mely Raffai Béla alkotása.

1835. január 16.

180 éve hunyt el HORVÁTH János (Csicsó, 1769. nov. 4.-Pozsony, 1835. jan. 16.) r. k. püspök, író. Veszprémben és Pápán járt középiskolába, Pozsonyban filozófiát és teológiát tanult. 1792-ben szentelték pappá. Veszprémben káplán, majd Szőlősgyörkön, 1801 és 1808 között (Festetics György meghívására) Keszthelyen plébános. 1808-tól Veszprémben kanonok és egyben a káptalan könyvtárosa, 1822-től pápai esperes. 1815-ben Veszprém megye táblabírájává választották. 1822-ben és 1825-ben részt vett a pozsonyi nemzeti zsinaton és az országgyűlésen, először az egyházmegye, majd a Veszprémi Káptalan követeként. 1830-tól székesfehérvári püspök. Két év múlva az MTA tiszteletbeli taggá választotta, a király pedig valóságos titkos tanácsosnak nevezte ki. Korának egyik legműveltebb papja, tízezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze. Jelentős szerepet játszott Keszthelyen, a Festetics Györgyöt körülvevő szellemi életben. Részt vett a nyelvújítási harcban, szoros barátságot tartott kora íróival. Kapcsolatban állt Verseghy Ferenccel, 1825-ben kiadta hátrahagyott kéziratait. 1820-ban indította az Egyházi Értekezések és Tudósítások c., első magyar nyelvű katolikus folyóiratot. Prédikációi és temetési beszédei révén vált híressé. Pozsonyban az országgyűlésen megbetegedett és ott is halt meg. Székesfehérváron a székesegyház sírboltjába temették el.

1850. január 16.

165 éve született ENDRŐDI Sándor, 1916-ig Kupricz Sándor (Veszprém, 1850. jan. 16.-Bp., 1920. nov. 7.) költő, tanár, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban kezdte, Veszprémben a piaristáknál, majd Kecskeméten, Székesfehérváron és Pozsonyban folytatta, a Pápai Református Gimnáziumban érettségizett. Pesten rövid ideig jogot és filozófiát tanult, majd újságíró lett. Munkatársa volt a Baloldal, majd a Fővárosi Lapok című folyóiratoknak. 1880-ban a kolozsvári egyetemen kapott tanári diplomát. Ezután a Nagyváradi Főreáliskolán magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1902 és 1919 között Budapesten a képviselőház Naplójának szerkesztője volt. A Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is tagja volt. Szerkesztette a Petőfi Könyvtár a Petőfi Album, valamint a Magyar Hölgyek Életrajza c. 20 kötetes sorozatokat. A Magyar Remekírók sorozatban szerkesztette a Magyar népdalok és Magyar népballadák, valamint a Magyar költészet kincsesháza c. köteteket. Alsóőrsön nyaralója és szőlője volt, ahol nyaranta sok időt töltött. Az 1870-1880-as években gyakran járt Balatonfüreden, jó barátság fűzte Jókai Mórhoz és feleségéhez, Némethy Ernőhöz és Mihálkovics Tivadarhoz. A versek mellett irodalmi tanulmányokkal, prózai munkákkal és műfordításokkal vált ismertté. A Balatoni ég alatt c. elbeszéléskötete (Bp., 1884.) tóparti emlékeit dolgozza fel. Balatonfüreden utca, Alsóörsön utca, park és iskola vette fel nevét, az alsóörsi parkban emlékműve, az iskolában emléktáblája is van. Veszprémben a szülőháza helyén, a Szabadság tér 15. sz. épületen 1996-ban helyeztek el emléktáblát.

1950. január 16.

65 éve született ERDŐS András (Szolnok, 1950. jan. 16. -Bp., 2003. aug. 25.) közgazdász, vezérigazgató. 1968-ban a budapesti József Attila Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1973-tól 1976-ig rendszerszervező-programozó az ÉDÁSZ-nál, Győrött. 1976 és 1984 között főelőadó a Veszprém Megyei Tanács pénzügyi osztályán. 1984-től 1991-ig a Veszprém Megyei Illetményhivatal (majd TÁKISZ) hivatalvezetője. Az 1991-1994-es években a Capital Investment Privatizációs Tanácsadó Kft., ügyvezető-helyettese Bp.-en. 1994-1995-ben a Pannon Napló Újság Kft. ügyvezetője, 1995-1996-ban a VIDEOTON Audió Kft. gazdasági igazgatója, 1996 után Veszprémi Nyomda Rt. vezérigazgatója.

1970. január 17.

45 éve halt meg KOVÁTS Zsigmond (Pölöskefő, 1901- Veszprém, 1970. jan. 17.) tanító. Nagykanizsán, a piarista gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd Csáktornyán az állami tanítóképzőben folytatta. 1919-ben Csurgón kapott tanítói oklevelet. Alkalmi segítőként, ingyen dolgozhatott, Babócsán, majd Jutas-pusztán, a káptalani uradalmi iskolában. Ellátta a kántori teendőket is. 1942-től a Szent István és a Szent László iskolákban is tanított, az iparostanonc-iskolában óraadóként dolgozott. 1945-ben iskolaigazgatónak, 1947-ben a várpalotai esperesi kerület iskola-felügyelőjének nevezték ki. 1952-től 1963-ig, nyugállományba vonulásáig a Veszprémi Járási Tanács művelődési osztályán a gazdasági felügyelői feladatokat látta el. Munkájának elismeréseként 1964-ben a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta.

1920. január 18.

95 éve született KUTASI KOVÁCS Lajos (Veszprém, 1920. jan. 18.-London, 1995. nov. 2.) író, újságíró, néprajzkutató. A középiskolát Budapesten végezte. Első szépirodalmi munkája 1941-ben jelent meg. 1942-ben kezdte az újságírói munkát, a Veszprémi Hírlapnál, ahol két évig segédszerkesztő. A háború után néhány évig a Német Szövetségi Köztársaságban élt, majd 1949-ben kivándorolt Dél-Amerikába. Húsz éven keresztül magyar lapszerkesztő Brazíliában. 1950 és 1967 között a Délamerikai Magyar Hírlap szerkesztője Sao Pauloban, majd 1970-ig a Délamerikai Magyar Újság brazíliai szerkesztője. 1963-tól 1968-ig az Internacional Feature Service nemzetközi sajtóiroda brazíliai igazgatója és húsz évig a Sao Paulói Könyves Kálmán Szabadegyetem dékánja. 1970-ben, Londonban telepedett le. Külső munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak és londoni BBC-nek. Tudományos igényességgel kutatta az amerikai indiánok életét. 1972 óta rendszeresen jelentek meg könyvei, tanulmányai és egyéb írásai Magyarországon, sokat publikált az Új Horizont c. folyóiratban. Élete utolsó két évében az Angliai Magyar Tükör szerkesztője volt. A Magyar Földrajzi Társaság 1995-ben az útirajz-irodalomban kifejtett kimagasló munkásságáért neki ítélte a Teleki Sámuel Érmet. Néprajzi gyűjteménye az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot gazdagítja, kéziratai és egyéb irodalmi dokumentumai pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba kerültek.

2000. január 18.

15 éve hunyt el R. KISS Lenke, Rábai Györgyné (Illye Clumeghiu, Románia, 1926. máj. 13.-Veszprém, 2000. jan. 18.) szobrászművész. 1951-1957 között a Budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Mikus Sándor és Pátzay Pál tanítványa. 1964 óta Veszprémben élt és dolgozott. Szobrászata figuratív, realista szellemiségű. Kisplasztikákat és megrendelésre monumentális kompozíciókat alkotott. Műveinek anyaga elsősorban a bronz és a kő, de gyakran alkalmazta az agyagok ötvözését is (bronz-kő, bronz-fa). Köznapi és mitológiai témákat, alakokat megjelenítő alkotásait expresszív formarend árnyalja. 1967-ben és 1977-ben Egry József-díjat, 1998-ban Gizella-díjat (Veszprém város) kapott. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van. 

2005. január 18.

10 éve hunyt el VAJNA József (Hajdúszoboszló, 1926. dec. 15. -Veszprém, 2005. jan. 18.) tanár, igazgatóhelyettes. 1947-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben, 1952-ben a Budapesti Állami Pedagógiai Főiskola magyar-történelem szakán végzett. 1947 és 1954 között tanító, tanár a Veszprémi 2. Sz. Általános Iskolában. Majd 1955-ig tanulmányi felügyelő a Veszprémi Járási Tanácson, 1955 és 1977 között osztályvezető a Veszprémi Városi Tanácson. 1977-től 1982-ig a Veszprém Megyei Továbbképzési és Nevelési Tanácsadó Központ vezetője. 1982 és 1987 között igazgatóhelyettes a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetben. 1982 és 1996 között a Megyei Pedagógiai Körkép szerkesztőségének tagja. Írásai jelentek meg a Veszprém Megyei Művelődésügyi Szemle, Megyei Pedagógiai Körkép c periodikákban. 1967-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1974-ben a Vajda Péter-díj, 1981-ben a Kiváló Munkáért kitüntetéseket kapta meg.

1820. január 19.

195 éve született NYULASSY (Ignác) Antal (Székesfehérvár, 1820. jan. 19.-Bakonybél, 1900. szept. 18.) bencés szerzetes tanár, költő. A Benedek-rend tagjaként a teológiát Pannonhalmán végezte. 1845-től Pannonhalmán és Sopronban hitszónok, majd 1851-től bencés tanár több dunántúli városban, így Pápán is. 1866-1897 között plébános Bakonybélben, végül 1897-től haláláig a Bakonybéli Apátság perjele. Lírai költeményeit először Bajza, majd Czuczor Gergely hatására írta. Tanító szándékú, népies elbeszéléseivel, rajzaival és életképeivel a falu kulturális felemelkedését kívánta szolgálni.

1490. január 20.

525 éve a fehérvári káptalan részére kiállított oklevélben jelenik meg először a Szent Iván, mint településrész elnevezés (Szent Iván-szeg).

1680. január 20.

335 éve halt meg SZEMPTSEY Ferenc (1610-Berhida, 1680. jan. 20.) várkapitány. A nagyvázsonyi őrség 1680. január 30-án Berhidánál csatát vívott egy rabló török csapattal. A harcban esett el a 70 esztendős Szemptsey Ferenc, vázsonyi vicekapitány. Ács Mihály a nagyvázsonyi őrsereg ev. prédikátora temette február 12-én a veszprémi végház melletti Benedek-hegyen. A temetési beszéd és a halotti búcsúztató kéziratban fennmaradt. Ez az egyetlen megemlékezés a berhidai harcról. A verses búcsúztatót a Győri Közlöny 1868. április 2.-i számában tette közzé Papp Dénes veszprémi ügyvéd.

1890. január 20.

125 éve halt meg NAGY Áron (1854-Balatonfüred, 1890. jan. 20.) pedagógus. Erdélyből került Balatonfüredre. Az 1870-ben alakult Szeretetház szegénynevelői tanfolyamának sikeres elvégzése után 1873-ban az intézet családtanítójának választották. Az első igazgató, Wéber Ede távozása után, 1876. augusztus 1-jétől haláláig igazgatta az iskolát. Cikkei jelentek meg a Néptanítók Lapjában és a Vasárnapi Újságban. A balatonarácsi református temetőben nyugszik.

1900. január 20.

115 éve született KESERŰ Béla (Gamásza-puszta, 1900. jan. 20.-Balatonfüred, 1960. máj. 2.) orvos. Középiskoláit a Székesfehérvári Ciszterci Főgimnáziumban végezte. Orvosi képesítését 1923-ban a budapesti tudományegyetemen szerezte. 1928 végéig a Budapesti 1. Sz. Nőgyógyászati Klinikán dolgozott. 1929-től megbízták a Balatonfüredi járás tisztiorvosi teendőivel, melyet 1936 szeptemberéig végzett. Ezzel párhuzamosan 1929 és 1959 között a rendelőintézet körzeti orvosa is. A 2. világháborúban katonaorvos volt. A járási egészségügyi szolgálatban 1957-ig rendszeresen részt vett. Több üdülőben ellátta az orvosi teendőket. A Szívkórház 1949-ben történt államosítása után ott is nőgyógyászati szakrendelést vezetett. A balatonarácsi róm. kat. temetőben nyugszik.

1610. január 22.

405 éve hunyt el WATHAY Ferenc, felsővattai (Nagyvág, 1568. szept. 24.-1610. január 22.) költő, író, várkapitány. Apja Wathay Lőrinc, Csesznek várának kapitánya. Németújváron és Sopronban tanult. Katonáskodását 1584-ben, Tihanyban kezdte, 1585-től Csesznek várában szolgált, innen Győrbe került. 1601-ben részt vett Székesfehérvár visszafoglalásában. 1602-ben Székesfehérvár vicekapitányaként török fogságba esett, majd Belgrádban megszökött, de a következő esztendőben ismét elfogták. 1605-ben, Konstantinápolyban, a Héttoronyban írta meg életrajzát és énekeskönyvét. Naplója Várpalota, Veszprém, Nagyvázsony, Tihany körüli harcokról számol be. Kézirata, amelyet maga illusztrált a MTA könyvtárában van. 1606-ban kiszabadult, először Győr várában szolgált, 1609 márciusában cseszneki várkapitánynak nevezték ki. A várban az utókor emléktáblával tiszteleg személyének.

1710. január 22.

305 éve halt meg BABOCSAY Ferenc ifj. (17. század második fele-1710. jan. 22.) várkapitány. 1696-ban már Veszprém alkapitánya, apja halála után főkapitánya. 1704. május 31-én Heister császári csapatai felgyújtották és kirabolták Veszprémet. Babocsay és az őrség elmenekült a császári csapatok elől, Babocsay II. Rákóczi Ferenc fejedelem táborát választotta. 1710-ben a romhányi csatában, a császári csapatok ellen harcolva esett el.

1900. január 25.

115 éve született FEKETE István (Gölle, 1900. jan. 25.-Bp., 1970. jún. 23.) író. 1928-ban került Ajkára, és 1941-ig dolgozott a Nirnsee-család gazdatisztjeként. Később a Földművelésügyi Minisztériumban vadászati előadó, 1950-től pedig a Mezőgazdasági Múzeumban tudományos kutató. 1952-1955 között a Halászmester-képző tanára. Az ajkai évekből merítette több műve ismeretanyagát. Sokat tartózkodott a Balaton-partján, Dalányi József szentkirályszabadjai tanárnál. 1960-ban József Attila-díjat kapott. Ajkán nagy tisztelettel, szeretettel őrzik emlékét. A Fekete István Emlékszobában, Z. Soós István szobrászművésznek az írót ábrázoló gipsz mellszobra található. A városligeti Csónakázó-tó szigetén bronz mellszobra látható, mely Borsos Miklós alkotása, kedvenc állatfiguráiból álló szoborpark, Samu Katalin alkotásai. A város különböző pontjain három emléktáblája van: a Fő u. 1. sz. ház előtt, ahol egykor a családi házban élt és dolgozott; a Városi Múzeum falán; és a róla elnevezett általános iskola falán látható alumínium dombormű, mely Sashegyi József alkotása. Ajka város díszpolgára. 

1905. január 25.

110 éve született BODA József (Kajdacs, 1905. jan. 25.-Szekszárd, 1981. jan. 22.) ref. lelkész. Teológiát Pápán és külföldi tanintézetekben tanult. 1930-ban Körmenden, 1931 és 1962 között (néhány háborús évet leszámítva) Veszprémben volt lelkész. Négy évig Decsiben, 1966 után Szekszárdon szolgált. Írásai egyházi és helyi lapokban jelentek meg. Veszprémben kiadta és szerkesztette a Jeruzsálemi Harangszó c. gyülekezeti lapot, megszervezte a Bakony-Balatonvidéki Református Népfőiskolát és szerkesztette annak értesítőjét. A népfőiskola 1940. évi záróünnepélyén részt vett Móricz Zsigmond és lelkes beszámolót írt arról a Kelet Népében.

1890. január 26.

125 éve született VARGA Lajos (Désakna, 1890. jan. 26.-Sopron, 1963. máj. 10.) tanár, zoológus, hidrobiológus. Elemi iskolába és gimnáziumba Désen járt, 1908-ban érettségizett. A Kolozsvári Egyetemen 1913-ban tanári, 1914-ben doktori oklevelet szerzett. Az 1. világháborúban katona, majd a soproni Honvédelmi Főreáliskola tanára volt. 1929-ben a szegedi egyetemen hidrobiológiából magántanárrá habilitálták. 1938-ban címzetes, nyilvános rendkívüli egyetemi tanár lett, 1940-től az MTA levelező tagja. 1941-től a Honvédelmi Minisztérium tanulmányi felügyelője volt, 1943 után nyugdíjas. Nyaranta rendszeresen dolgozott a Révfülöpi Biológiai Állomáson, majd annak utódjában, a Tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézetben. A Balaton-kutatásban végzett tevékenysége alapvető. Másfélszáz nyomtatásban megjelent publikációjából 12 a Balatonnal és környékével foglalkozik.

1990. január 27.

25 éve hunyt el BORSOS Miklós (Nagyszeben, 1906. aug. 13.-Bp., 1990. jan. 27.) szobrászművész. Festőnek készült. Olaszországi és franciaországi tanulmányútjai után évekig Győrben élt. Szobrait kőbe, bazaltba vagy márványba faragta, nevezetes domborításait vörösrézből készítette. 1943 óta a nyarakat Tihanyban töltötte, ez a környezet jelentős befolyással volt művészetére, rajzainak, szobrainak hangulatára, sőt a szobrok anyagának megválasztására is. Stilizáló törekvések után művészete az ötvenes években fordult erőteljesebben a valóságos formák felé. Foglalkozott éremművészettel is, megörökítve a nevezetes kortársakat és elődöket. Rajzain néhány vonallal teremtett káprázatos világot. Jelentősek voltak a Tihanyi Múzeumban rendezett kiállításai. Veszprém megyében több alkotása látható. Számos művét őrzik a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. 1972-ben kapcsolatba került Ajka városával, ahol önálló tárlaton is bemutatkozott. Kiállításainak anyagát a városnak ajándékozta. Az ajkai Városi Múzeumban Borsos-terem (állandó kiállítással), a városban több szobor és a nevét viselő park őrzi emlékét. Ajka város díszpolgára. 1988-ban tervezte Várpalota Városért érmet. Munkásságáért Kossuth-díjat és Munkácsy-díjat is kapott.

1820. január 28.

195 éve hunyt el PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám, Horváth Ádám, pálóczi (Kömlőd, 1760. máj. 11.-Nagybajom, 1820. jan. 28.) költő, jogász, mérnök. Református papi családból származott. A debreceni kollégiumban tanult, de 1780-ban kimaradt a kollégiumból és még abban az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Somogy és Zala megyében gazdálkodott, majd Pápán telepedett le, ahol mérnökként dolgozott. Keresett földmérő volt, akit tagjai közé fogadott a városban élő, irodalmi érdeklődésű társaság, a Pápai Pindus. Verssel köszöntötte a Református Kollégium újjáépülését, köszöntők és búcsúztatók írására kérték fel. 1782-ben megnősült, feleségül vette Oroszi Pál tótvázsonyi birtokos Julianna nevű lányát. Feleségének birtoka volt Balatonfüreden, hamarosan ide költöztek. 1785-ben elkészítette Füred első részletes térképét, amelyen már szerepel saját háza is. Műveivel népszerűvé tette a Balatont az irodalomban. Kapcsolatai folytán Balatonfüred irodalmi központtá vált. A Holmi c. kötete számos versében énekelte meg a Balatont, amelyet Ő nevezett először Magyar Tengernek. Rokonszenvezett a nyelvújítás ortológus irányzatával, mert féltette a nyelvet a romlástól. Magyar asszonyok prókátora c. röpiratában a nők egyenjogúságát követeli.1814-ben németellenes versei miatt feljelentették és csak nehezen menekült meg a börtönbüntetéstől. Célja a nemzeti hagyományok és a népköltészeti értékek megmentése volt. Rendszeresen részt vett a keszthelyi helikoni ünnepségeken. Balatonfüreden emléktáblája látható a református templom és a zeneiskola (általa tervezett és építtetett épület) falán, valamint a Balatoni Panteonban. Utcanév is őrzi emlékét.

1920. január 28.

95 éve hunyt el GONDOS-GRÜNBAUM Miksa, Grünbaum Miksa (Kapolcs, 1840. febr. 8.-Bp., 1920. jan. 28.) gyorsírási szakíró, tanár. A középiskola elvégzése után Párizsba, majd Marokkóba került, 1869-ben Budapestre költözött, ahol a Ganz-gyár levelezője volt. 1880-ban szerzett gyorsírástanítói oklevelet. Tanított Párizsban és Marokkóban, valamint a budapesti műegyetemen. Dolgozott a világnak szinte minden jelentős gyorsírási lapjába. Tanulmányozta a világ összes gyorsírási rendszerét, a Gabelsberger-rendszert átültette héberre és franciára, elkészítette a török gyorsírást is.

1955. január 28.

60 éve hunyt el CSILLAG Miklós (Pápa, 1888. júl. 3. – Bp., 1955 jan. 28.) újságíró, birkózó. Az 1910-es években a birkózó sportág egyik legjelentősebb magyar képviselője. Az első magyar súlyemelő, aki könnyűsúlyú létére lökésben 100 kilót teljesített. 1925 és 1929 között a Magyar Birkózószövetségnek, 1926-tól a Nemzetközi Birkózószövetségnek volt főtitkára. Jelentős szerepet játszott a modern birkózósport verseny- és szabályrendszerének kidolgozásában. A sportággal foglalkozó publicisztikai tevékenysége is jelentős. A Sporthírlap rovatvezetője, a Vasárnapi Sport felelős szerkesztője, 1919-től 1927-ig az Újság, a Budapesti Napló és a Magyar Szó tudósítója volt.

1870. január 29.

145 éve született JUTASSY Ödön, Tandler Ödön (Veszprém, 1870. jan. 29.-Bp., 1945. ápr. 17.) újságíró, szerkesztő. Apja, Jutassy Sándor részt vett a szabadságharcban, Damjanich seregében szolgált. 1887-ben, Veszprémben érettségizett. Újságíróként dolgozott, 1894-ben megalapította a Molnárok Lapját. Lapjában teret kapott a gépészet, a villamosságtan, a malmok kereskedelmi és közgazdasági életének minden híre. A kor legjobb szakembereinek írásait közölte. 1903-ban Lipinszky Lipóttal nyomdát indított. Később malomipari szakmunkákat és évkönyveket is kiadott. Kezdeményezte a Malomipari Szakkönyvtár sorozat megjelentetését. Évekig harcolt a molnárok iskolájáért. 1938 decemberében az első zsidótörvény alapján megvonták a lapengedélyét.

1950. január 29.

65 éve halt meg KENESSEY Pongrác, kenesei (Veszprém, 1882. jan. 18.-Bp., 1950. jan. 29.) főispán, politikus. 1905-ben a budapesti egyetemen jogtudományi és államtudományi doktori oklevelet szerzett. Veszprém vármegye szolgálatába lépett, s hamarosan szolgabíró, 1910-től főszolgabíró, 1920 után az enyingi járás főszolgabírója volt. 1931 és 1935 között Veszprém vármegye főispánja lett. Nyugdíjazták és haláláig a fővárosban élt. A harmincas évek elejétől aggodalommal figyelte a magyarországi politikai események alakulását. A német megszállás után otthonában rejtette Szakasits Árpádot. 1944 októberében a lakásán alakult meg a Magyar Front Intézőbizottsága, amelynek a magyar protestáns egyházak képviseletében tagja volt. Az ő lakásán tárgyaltak a Magyar Front képviselői Horthy Miklós megbízottjával, Vörös János vezérkari főnökkel. Érdemei elismeréseként a földosztáskor 300 hold birtoka maradhatott. 1945-től 1947-ig (nyugdíjazásáig) a Közigazgatási Bíróság elnökhelyettese volt.

1915. január 31.

100 éve született NÉMETH Zoltán (Csáktornya, 1915. jan. 31.-Várpalota, 1994. okt. 15.) ev. lelkész, bányász. Nagykanizsán járt középiskolába, majd a soproni tudományegyetem hittudományi karán végzett. 1940 és 1962 között lelkész volt Várpalotán, Pápán és Tésen. A fronton tábori lelkész, majd hadifogoly. Hazatérve a hitoktatásért való kiállása miatt meghurcolták, börtönben is ült. 1962 után Várpalotán a szénbányáknál csillés, majd aknaírnok, később irodai dolgozó lett. Életének értelmet adott a várpalotai véradó mozgalom szervezése. Több tanulmányt készített a véradás szervezéséről és eredményeiről. Munkásságáért megkapta a Pro Sanitate-díjat.


Február

1975. február 1.

40 éve alakult meg a Komfort Kereskedelmi Vállalat két kiskereskedelmi vállalat összevonásával.

1875. február 4.

140 éve született LUKCSICS József (Kerta, 1875. febr. 4.-Veszprém, 1937. márc. 19.) egyháztörténész, tanár, r. k. kanonok. A középiskolát Pápán és Veszprémben végezte, a teológiát Bécsben és Budapesten hallgatta. 1897-ben szentelték pappá. 1899-ben doktorrá avatták. 1900-tól Rómában, Firenzében és Milánóban végzett levéltári kutatásokat. A Római Magyar Történeti Intézetben a veszprémi püspökség római oklevéltárán dolgozott. Hazatérve rendezte a káptalan levéltárát. 1904-től a Budapesti Egyetemei Könyvtár alkalmazottja. 1909-től a budapesti egyetem egyháztörténeti tanára. 1922-től veszprémi kanonok, később apátkanonok, 1927-től somogyi esperes, 1934-től prelátuskanonok. Veszprémben tanfelügyelőként egy évtizedekig intézte az egyházmegye katolikus iskoláinak ügyeit. Fraknói Vilmos után a veszprémi püspökség oklevéltárát szerkesztette.

1930. február 5.

85 éve született CSIKÓS Rezső (Udvard, Szlovákia, 1930. febr. 5. – Veszprém, 1999. okt. 2.) vegyészmérnök, mérnök-közgazdász. 1950-ben a Pápán érettségizett. 1954-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, 1962-ben a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen szerzett oklevelet. 1964-ben, Veszprémben műszaki doktor címet nyert, majd 1985-ben kémiai tudományok kandidátusa lett. 1969 és 1991 között igazgatója volt a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetnek, Veszprémben. 1991 után nyugdíjas. 1984-től c. egyetemi docens a Veszprémi Vegyipari Egyetemen. 1962-1986 között Veszprém városi tanácstag, 1972-től 1986-ig Veszprém Megyei Tanács tagja volt. Az American Chemical Society- nek , a VEAB Környezetvédelmi Szakbizottságának, az MTA Műszaki Kémiai Bizottságának a Hungarian Journal of Industrial Chemistry szerkesztőbizottságának is tagja volt. 1973-1985 között a KGST Kőolaj és Gázipari Állandó Bizottság Adalék Koordinációs Centrum MNK-meghatalmazottja. 1981-ben részben javaslatára hozták létre a Balatonfüred-Csopak Tája Tsz és a MÁFKI közös gazdasági társulását. Kutatási területe: kőolaj és földgáz kémiai hasznosítása; ásványolaj-maradékok korszerű feldolgozása és felhasználása kémiai származékok előállítására; új technológiai megoldások kialakítása. Nyugdíjas-éveiben a növényolajok (repceolaj) energetikai hasznosításával és a vörösiszap felhasználási lehetőségével foglalkozott.

1720. február 6.

295 éve született BAJZÁTH József, pészaki (Kissalló, 1720. febr. 6.-Veszprém, 1802. febr. 24.) r. k. püspök. Esztergomban, Pozsonyban és Nagyszombatban tanult. 1740-ben a filozófia magisztere, 1743-ban szentelték pappá. Első állomásán, az esztergomi érseki helynökségen püspöki szertartónak, majd titkárnak nevezték ki. 1749-ben a Szent Imre szeminárium igazgatója. Két évvel később a veszprémi káptalan, 1764-ben az esztergomi főkáptalan követeként vett részt a pozsonyi országgyűlésen, ahol kiemelkedő szerepet játszott. Egy évvel később udvari tanácsossá és a magyar kancellári hivatal ügyintézőjévé léptették elő. Újabb magas egyházi méltóságokat és állami megbízásokat kapott, 1777. február 17-én kinevezték a veszprémi egyházmegye püspökévé. 1792-ben Ő koronázta meg I. Ferenc király feleségét. Folytatta, és 1782-ben befejezte a szeminárium építését.

1895. február 6.

120 éve hunyt el VESZPRÉMY Jenő (Veszprém, 1861-Székesfehérvár, 1895. febr. 6.) színművész, színházigazgató. 1885-ben a kassai színpártoló közönség kedvence, hősszerelmes szerepeket játszott. 1890 után színházigazgató Besztercebányán, Zomborban, majd Nyitrán, ahol az ő kezdeményezésére alakult meg a város Színpártoló Egyesülete. 1894-ben megválasztották a Székesfehérvári Színház igazgatójának.

1915. február 6.

100 éve halt meg ERDÉLYI Zoltán, szentpéteri (Kecskemét, 1872. ápr. 5.-Bp., 1915. febr. 6. ) író, újságíró. Iskoláit Szegeden végezte, 1899-ben a budapesti egyetem jogi karára iratkozott be. Pályáját hírlapíróként kezdte, több lapnak volt munkatársa, 1898-tól két évig Veszprémben a Veszprémvármegye c. hetilapot szerkesztette. 1901-től minisztériumi tisztviselő. A nép-nemzeti irányt követte, némileg városiasabb hangú, de konzervatív szemléletű írásaiban. A múlt század utolsó évtizedeiben három verseskötete jelent meg. A Vesztett boldogság (1897.) és a Bazsalikom. c. elbeszéléséért az MTA kitüntette.

1840. február 8.

175 éve született és 95 éve hunyt el GONDOS-GRÜNBAUM Miksa, Grünbaum Miksa (Kapolcs, 1840. febr. 8.-Bp., 1920. jan. 28.) gyorsírási szakíró, tanár. A középiskola elvégzése után Párizsba, majd Marokkóba került, 1869-ben pedig Budapestre költözött, ahol a Ganz-gyár levelezője volt. 1880-ban szerzett gyorsírástanítói oklevelet. Tanított Párizsban és Marokkóban, valamint a budapesti műegyetemen. Dolgozott a világnak szinte minden jelentős gyorsírási lapjába. Tanulmányozta a világ összes gyorsírási rendszerét, a Gabelsberger-rendszert átültette héberre és franciára, elkészítette a török gyorsírást is.

1855. február 10.

160 éve született PERÉNYI Adolf, Pinkász Adolf (Veszprém, 1855. február 10.-Bp., 1914) pedagógus. Középiskolába Veszprémben és Budapesten járt.1883-ban a budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet szerzett. Magyar és német nyelvet tanított Temesváron, majd Budapesten az I. kerületi főgimnáziumban. Cikkei a tanügyi lapokban jelentek meg. Számos tankönyvet írt és sajtó alá rendezte Tinódi Lantos Sebestyén válogatott énekeit.

1895. február 11.

120 éve született RÉDL Rezső (Nagygyónpuszta-Balinka, 1895. febr. 11.-Veszprém, 1942. dec. 8.) szerzetes tanár, botanikus. Középiskoláit Tatán, Vácon és Rózsahelyen végezte. 1913-ban lépett a piaristák rendjébe. 1921-ben a budapesti egyetemen természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. 1925-ben a Gerecse-hegység növényzetéről írt disszertációja alapján bölcsészdoktor. Budapesten, 1922-től haláláig a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanított. Élete utolsó éveiben szakfelügyelő volt. A Bakony flóráját kutatta, és növényföldrajzi vonatkozásokat is érintve feldolgozta. Pillitz Benő munkáját folytatta. 1942-ben megjelent, a megye növényzetét ismertető munkája, új társulás-tani szemlélettel 1402 fajtáról ad leírást és több új növényfaj előfordulásáról is beszámol. Gyűjtőmunkájáról a veszprémi gimnázium értesítőjében rendszeresen beszámolt. Tanulmányai a szaklapokban és a helyi sajtóban (Természettudományi Közlöny, Veszprémi Híradó) jelentek meg. Zircen a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

1835. február 12.

180 éve született RÁK János (Kárász, 1835. febr. 12.-Veszprém, 1899. jún. 23.) tanító. A gimnázium elvégzése után, 1852-ben Kis-Dorogon németajkú iskolában tanító, harangozó és egyházfi. 1853-ban szerzett tanítói oklevelet, 1857-ben költözött Veszprémbe. 1862-ben Sárváron főtanító, de néhány hónap után Ranolder János püspök visszahívta Veszprémbe, ahol a gimnáziumban és az Angolkisasszonyok Intézetében dolgozott. Közben a Katolikus Legényegyletben stilisztikát és éneket tanított. 1887-ben a Katolikus Elemi Népiskola igazgatójának nevezték ki.

1960. február 13.

55 éve hunyt el HALÁPY János (Pórszombat, 1893. febr. 4.-Bp., 1960. febr. 13.) festő- és grafikusművész. A család nyolc gyermeke közül ő a legfiatalabb. Művészi hajlamai korán megnyilatkoztak. A Bajai Tanítóképző Intézetben Éber Sándor tanítványa volt. Rajzait 1910-ben a párizsi nemzetközi zsűri aranyéremmel jutalmazta. Az 1. világháború idején hadifogolyként sokat festett. Hazatérése után Budapesten polgári iskolai tanári állást kapott. 1923-ban feleségül vette Hatvany Lajos leányát. Kapcsolatba került a baloldali szemléletű, modern törekvésű festőkkel, akik 1924-ben Képzőművészek Új Társasága (KÚT) néven alakítottak egyesületet. Több alkalommal is hosszabb ideig tartózkodott Párizsban tanulmányúton. Első kiállítását 1926-ban Budapesten rendezte, és ezt még tizenhárom követte. Négy ízben nyerte el a Balaton-ösztöndíjat. Szín- és fényhatásokra felépített képeit a Balaton ihlette. 1925-től haláláig a nyári hónapokban Balatonfüreden élt és főként Tihanyban festett, az Ezerarcú Balaton festője. Csendéletei derűs életfelfogását tükrözik. Tárlatkritikákat is írt. A Balatoni Panteonban tábla, őrzi emlékét, mely Pátzay Pál alkotása. Nevét utca viseli. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában látható. Állandó kiállítása van a Keszthelyi Balatoni Múzeumban.

1945. február 14. – március 23.

70 évvel ezelőtt 80-nál is több bombatalálat érte a várost.

1840. február 15.

175 éve halt meg HIESZ Mátyás (Győrsziget, 1792. febr. 25.-Halimba, 1840. febr. 15.) r. k. lelkész, zeneszerző. Egy évig jogot tanult Győrben, majd Veszprémben papnövendék. Pappá szentelték 1817-ben. Először káplán Látrányban, 1817-ben Balatoncsicsón, a következő esztendőben Márkón. 1825-től kisegítő Romándon, 1832-től adminisztrátor, majd plébános Halimbán. M. Tóth Antal feltételezése szerint a veszprémi székesegyház 1825. évi kottakatalógusában szereplő B-dur mise szerzője.

1850. február 15.

165 éve hunyt el RESZTYENSZKY Adalbert (Béla) Antal, Briestanszky Béla (Németpróna, 1786. aug. 5.-Tihany, 1850. febr. 15.) tanár, bencés apát. 1803-ban lépett a Szent Benedek-rendbe. 1810-ben szentelték pappá és ettől az évtől a győri gimnázium tanára, majd 1815-től a győri akadémián matematikát tanított. 1826-tól tagja a Jénai Minerológiai Társaságnak. 1836-tól az MTA levelező tagja. 1838. február 3.-tól, haláláig tihanyi apát. Latin nyelven írt matematikai értekezéseivel hírnevet szerzett. Megkísérelte a magyar matematikai nyelv megalkotását. Behatóan foglalkozott ásványtannal is. Főleg tankönyveket írt. Tihanyi apátként sokat tett a környék (főleg Balatonfüred) szellemi és gazdasági fejlesztéséért. Apátsága alatt Balatonfüreden, a fürdőtelepen megépült a kerek-templom, melyet 1846. május 16-án szentelt fel. Elkezdte a Balaton lecsapolását és a tagosítási munkálatokat, valamint az apátságba a vízvezeték bevezetését. Meghonosította Tihanyban a selyemhernyó-tenyésztést.

1880. február 15.

135 éve hunyt el FARKASHÁZI FISCHER Mór, 1866 előtt Fischer Mór (Tata, 1799-Tata, 1880. febr. 15.) porcelánfestő, porcelán gyáros. Az Esterházy-uradalom kocsmabérlőjeként 1839-től a pápai keménycserép-gyárat bérelte, 1840-ben Stingl Vincétől megszerezte a herendi porcelángyárat. Gyártmányaival Pesten és külföldön nagy sikert aratott. Igen tehetséges virágfestő volt. A hazai kerámiaipar fejlesztésében szerzett érdemeiért 1866-ban nemességet kapott. Egyedi és fényűző darabok gyártása miatt nem tudott lépést tartani a fejlődő technológiájú monarchiabeli porcelángyárakkal, 1875-ben csődbe ment. Tatára vonult vissza, ahol festőműhelyt alapított. Herenden a Porcelángyár előtt és udvarán is áll mellszobra (Hanzély Jenő, valamint Ilona Barth és Karl Barth alkotása). Az utókor emléktáblát állított nevének és alkotásának a Herendi Porcelán Múzeum folyosóján, valamint a zirci Bakonyi Panteonban.

1945. február 15.

70 éve szállították el Veszprémből az 1928-30 között született leventéket Németországba.

1965. február 15.

50 éve hunyt el PORPÁCZY Aladár (Pápa, 1903. Dec. 17.-Bp., 1965. febr. 15.) kertészmérnök, tanár. 1954-től az MTA levelező tagja. Kertészetben dolgozva, magánúton végezte el a középiskolát. A budapesti Kertészeti Tanintézetben, 1927-ben kapott oklevelet. A Mosonmagyaróvári Akadémia kertészeti tanszékén gyakornok, egyben növényélettani és genetikai kérdésekkel is foglalkozott. 1929-ben visszatért a Kertészeti Tanintézetbe, bővítette ismereteit és dísznövényeket termesztett. 1931-ben az Esterházy-hitbizomány kertészetének vezetője. Eszterháza és Fertőd kertészetében a körte, a málna, a dió és a szamóca nemesítésével foglalkozott. A szamócából az Eszterházi fajták, a dióból a Fertőd névre kereszteltek váltak népszerűvé. Létrehozta a szedermálna faj-hibridet. A 2. világháború után a felosztott hitbizományi kertgazdaságból kísérleti telepet, a fertődi kastély egyik szárnyában szakmunkásképző intézetet (később szakközépiskolát) szervezett. Az intézményben tanárként és igazgatóként dolgozott, folytatta a bogyós gyümölcsűek nemesítését. 1957 után vezetője lett a Sopronhorpácsi Növénynemesítő és Növénytermesztési Kutató Intézetnek. 1959-1963-ig tanszékvezető tanár a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán. Tudományos munkásságának eredményeit számtalan szakcikk, szakkönyv és népszerűsítő írás jelzi. Magas országos kitüntetések mellett 1952-ben Kossuth-díjat kapott.

1695. február 18.

320 éve hunyt el SZÉCHÉNYI György (Kisszéchény, 1592-Pozsony, 1695. febr. 18.) r. k. püspök. Gyermek- és fiatalkoráról nem sokat tudunk. Lehet, hogy a középiskola elvégzése után katonáskodott. Nagyszombatban és 1625-ben a bécsi egyetemen tanult, ahol 1631-ben filozófiai doktorátust és teológiai babérkoszorús címet szerzett. 1631-ben pappá szentelték. 1632-ben esztergomi kanonok és a Nagyszombati Szeminárium rektora. 1638-ban a nagyszombati zsinaton vágújhelyi prépostként, 1648-ban választott veszprémi püspökként vett részt. 1644-ben a kancellária vezetője, 1648. április 18-án veszprémi püspökké nevezték ki és csak 1654. szeptember 27-én, Sümegen szentelték fel. 1658-ban a győri püspökségre helyezték át. Kalocsai érsek 1668-tól, esztergomi érsekké pedig 1685-ben, 93 éves korában nevezték ki. 1671-ben tagja volt a protestáns prédikátorok ellen életre hívott pozsonyi vésztörvényszéknek. A Wesselényi-összesküvés idején az elítéltek ügyében eredménytelenül járt el a királynál. Hosszú élete során óriási vagyont gyűjtött és ebből bőkezűen adakozott. A veszprémi egyházmegyének még viszonylag kevés jutott, de javíttatta a veszprémi székesegyházat és a sümegi várat. 1649-ben megalapította a sümegi ferences rendházat. 1652-ben, a veszprémi várban megvásárolta Kun Ádám özvegyének házát, ahol iskolát és tanítói lakást alakíttatott ki. Mint veszprémi püspök serege élén részt vett Zrínyi Miklós költő hadjárataiban. A püspökök közül utolsóként harcolt a török ellen. 103 éves korában halt meg.

1850. február 18.

165 éve született BRAUN Arnold (Veszprém, 1850. febr. 18.-?) építészmérnök. Tanulmányait Budapesten kezdte és Münchenben végezte. Visszatérve Budapestre 1874-1875-ben Műipari Lapok címmel, saját kezűleg rajzolt mintalap-gyűjteményt szerkesztett, amely fél év multán megszűnt. Tervezte azt az emlékalbumot is, amelyet Rudolf trónörökösnek házassága alkalmából ajándékozott Budapest. 1880-tól Feszty Adolf irodájának vezetőjeként dolgozott, közben sok épület önálló kivitelére kapott megbízást. 1895 és 1906 között Esterházy Pál és Miklós szolgálatában paloták, templomok és egyéb műemlékek fenntartásával foglalkozott. A kismartoni vásártéren lévő díszkút is a tervei alapján készült. 1906-ban Budapestre költözött.

1865. február 18.

150 éve született SCHERFFEL Aladár (Igló, 1865. febr. 18.-Tihany, 1939. jún. 1.) algologus, mikrobiológus. A budapesti, a grazi és innsbrucki egyetemeken tanult. A Szepesség moszat és gombafaunáját tanulmányozta. 1922-től a szegedi egyetem tanára, 1928-tól haláláig a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet könyvtárosa. Az alsóbb rendű gombákat és algákat, a mikroszkopikus szervezeteket kutatta.

2000. február 18.

15 éve hunyt el SZILÁGYI Erzsébet (Újfehértó, 1953. márc. 1.-Bp., 2000. febr. 18.) népművelő-könyvtáros, nemzetközi menedzser. 1974-ben a Debreceni Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakán, 1983-ban a budapesti tudományegyetem népművelés szakán oklevelet, 1995-ben az Euro-Contact Open Business School budapesti intézetében nemzetközi menedzser diplomát szerzett. 1974-től 1988-ig a Veszprém Megyei Művelődési Központ művészeti előadója. 1988 és 1992 között a Városi Művelődési és Ifjúsági Ház művészeti csoportvezetője, igazgatója. 1993-tól 1994-ig Polgármesteri Hivatal, Veszprém EXPO-iroda vezetője. 1995-től a Kollázs 2000 Művészeti Stúdió ügyvezetője. 1995-1996-ban a Veszprém Megyei Önkormányzati Hivatal kulturális referense. 1996-tól 2000-ig művészeti főtitkár a Veszprémi Petőfi Színházban. 1974 és 1976 között az Aréna Együttes tagja Veszprémben. Az 1970-es 1980-as években a megyei színjátszó-mozgalom szervezője, később az Ifjúsági Házban a drogmegelőzés úttörője. Komplex rendhagyó órák kidolgozója, működtetője, megyei művészeti táborok szervezője, kiadványok szerkesztője. 1980-ban Kiváló Munkáért, 1982-ben Miniszteri Dicséret kitüntetéseket kapott.

1900. február 20.

FIÁTH Ferenc, eörményesi és karánsebesi (Aka, 1815. szept. 21.-Veszprém, 1885. febr. 19.) főispán, emlékirat-író. Valóságos belső titkos tanácsos. Iskoláit Győrben, Székesfehérváron és Pesten végezte. Egy évig Veszprém megyében volt aljegyző, 1844-ben Fejér megye alispánja, 1845-ben magyar királyi helytartósági tanácsos. A magyar minisztérium megalakulásakor, a helytartótanács megszűnésekor lemondott és Vörösberényben gazdálkodott. 1848-ban a horvát csapatok veszprémi betörésekor a nemzetőrség parancsnokává választották. Az 1850-es években Deák Ferenc köréhez tartozott. 1860-ban (rövid ideig) , 1865-től Veszprém megye főispánja, 1874-ben bárói rangot kapott. 1849-ben egy proklamációja és egy cikke a Fővárosi Lapokban jelent meg. Életem és élményeim c., 1878-ban megjelent kétkötetes emlékirata jelentős kortörténeti dokumentum.

1900. február 20.

115 éve született MARTON László (Kiskomárom, 1900. febr. 20.-Debrecen, 198?) tanár, író. Polgári iskolai tanári képesítéssel 1930-ban kezdett tanítani Szerencsen. Az 1950-es években került Tapolcára, ahol először általános iskolákban, 1954-1956-os években, a gimnáziumban tanított. Kitartó munkával újjáélesztette a Batsányi-kultuszt. Népszerűsítő írások sorát jelentette meg a Napló, az Alföld, az Életünk, a Pedagógusok Lapja, az Idegenforgalom és más lapok hasábjain a Batsányi házaspárról, életükről és munkásságukról, Tapolca rendezvényeiről. 1975-ben Debrecenbe költözött, ott halt meg.

1990. február 20.

25 éve halt meg ESZTÓ Zoltán (Petrozsény, 1919. szept. 19.-Bp., 1990. febr. 20.) bányamérnök. 1942-ben, Sopronban szerzett bányamérnöki oklevelet. 1942-től Tatabányán bányasegédtiszt, majd a Budapesti Haditechnikai Intézetben tartalékos mérnöktiszt. 1945 és 1951 között Tatabányán bányaüzem vezető, majd főmérnök. 1952-ben a Várpalotai Szénbányák igazgató főmérnöke. Szabotázs vádjával letartóztatták, 1954-ben elítélték, de az előzetes letartóztatást büntetésébe betudták. 1954-1956-ban üzemvezető főmérnök Tatabányán. Az 1956-os forradalomban való részvétel miatt 10 évi büntetést kapott, 1964-ben szabadult. A Bányászati Tervezőintézet tervezőmérnökeként, 1988-1990-ben szakértőként dolgozott. Főként bányaműveléstannal, a bányaszellőzés kérdéseivel, számítógépes rendszerekkel foglalkozott.

1440. február 23.

575 éve született MÁTYÁS király, Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1440. febr. 23.-Bécs, 1490. ápr. 6.). 1480. január 25-én Beatrix királyné és Aragóniai János pápai követ társaságában meglátogatta a lövöldi (Városlőd) karthauzi kolostort. A lakoma után a király súlyosan megbetegedett, de a gondos ápolás gyorsan meggyógyította. (A történészek mérgezés lehetőségét sem tartják kizártnak.) Hálából a pénzbeli adomány mellett egy könyvet is adományozott a szerzeteseknek, az úgynevezett Lövöldi Corvinát, amelyet az esztergomi Székesegyház könyvtárában őriznek. A 18. sz. végétől kezdtek elterjedni a nagy királyunkhoz fűződő mondák. Ezek közül több kapcsolódik Várpalotához és annak környékéhez. Írásos emlék nem bizonyítja, hogy Mátyás valaha járt volna a várpalotai várban, de környékén vadászhatott és azt aligha lehet vitatni, hogy Városlődre vagy Zircre menve Pusztapalotánál kellett elhaladnia.

1825. február 27.

190 éve hunyt el KISS Ferenc, farádi (Veszprém, 1767. márc. 1.-Veszprém, 1825. febr. 27.) r. k. nagyprépost, káptalani helynök. 1784-ben vették fel a Veszprémi Szemináriumba, filozófiát Győrben, teológiát Pozsonyban tanult. 1790-ben szentelték pappá. A pesti egyetemen 1796-tól a dogmatika, később az erkölcstan tanára. 1806-tól veszprémi kanonok, majd olvasókanonok. 1822-től (Kurbély György püspök, illetve Hornyik János kanonok halála után) káptalani helynök és püspöki helynök. 1824-től nagyprépost, rövid idő múltán ismét káptalani helynök. Az Egyházi Értekezések és Tudósítások c. folyóirat támogatója és cenzora. A veszprémi székesegyház sírboltjában nyugszik.


Március

1875. március

140 éve egy veszprémi fiákeres, fogadásból egy óránál hamarabb ért Balatonfüredre.

1945. március

70 évvel ezelőtt a villanytelepet és környékét, valamint a főtranszformátor állomást több bombatalálat érte. A szovjettámadás elakadt a német Margit-vonal előtt, ezért Veszprém a szovjet légierő célpontjává vált.

1990. március 1.

25 évvel ezelőtt a múzeum felvette Laczkó Dezső nevét.

25 éve nyitotta meg kapuit a Helyőrségi Művelődési Otthon a HEMO.

1940. március 2.

75 éve halt meg MIKLOVICZ Dezső (Hódmezővásárhely, 1887. aug. 3.-Balatonfüred, 1940. márc. 2.) orvos. Budapesten 1911-ben szerezte meg orvosi oklevelét. Az 1. világháborúban katonaorvosként teljesített szolgálatot az olasz és az orosz fronton, majd fogságba esett. Hazajövetele után a Pestújhelyi Munkáskórházban volt sebész. Számos háborús kitüntetés tulajdonosa. 1921-től haláláig a Balatonfüredi Erzsébet Szanatórium orvosa volt. Kedvenc időtöltése a fényképezés volt. A korabeli lapokban számtalan általa készített fényképpel találkozhatunk.

1880. március 5.

135 éve született FEKETE Jenő (Veszprém, 1880. márc. 5.-Bp., 1943. márc. 17.) geofizikus. A budapesti tudományegyetemen, az Eötvös Collegium tagjaként, matematika-fizika szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, ahol először tanársegéd, majd 15 évig Eötvös Lóránd mellett dolgozott. 1915-től kinevezett geofizikus, 1919-től az Eötvös Lóránd Geofizikai Kutatóintézet munkatársa, majd később, 1934-1935-ben vezetője. Mexikóban és Texasban végzett torziós ingás méréseket. Új kutatási módszereket vezetett be a szeizmológia területén. 1941-től az MTA levelező tagja volt. A gravitáció és tehetetlenség arányosságáról és Eötvös Lóránd földmágnesességre vonatkozó vizsgálatairól szóló írásai a Mathematikai és Physikai Lapokban jelentek meg.

1975. március 7.

40 éve hunyt el HALÁSZ András (Munkács, 1890. dec. 17.-Bp., 1975. márc. 7.) bányamérnök. A műszaki tudományok kandidátusa. Selmecbányán kezdett tanulni, de a háború tanulmányait félbeszakította, bányamérnöki oklevelét 1923-ban, Sopronban szerezte meg. 1941-ig Jugoszláviában egy belga érdekeltségű rézbánya főmérnöke, majd 1944-ig Nagybányán dolgozott. A 2. világháború után újjászervezte a hazai alumíniumtermelést. 1950-től a Bányászati Kutató Intézet osztályvezetője, meghívott előadóként ércelőkészítést tanított a Veszprémi Vegyipari Egyetemen is. E témakörből egyetemi jegyzetei és több mint harminc tanulmánya jelent meg a Bányászati és Kohászati Lapokban. Munkásságának egyik fő területe az úrkúti mangánérc-dúsító mű hidrociklonos osztályozáson alapuló rekonstrukciója. Elvégezte az úrkúti mangántartalmú, elfolyó meddőiszap ipari méretű dúsítási kísérleteit. Kidolgozta az eplényi áthalmozott Csorda-hegyi típusú, valamint a gyenge minőségű oxidos nyers-mangánércek dúsítását. Munkásságát 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

1770. március 8.

245 éve született PÁPAY Sámuel (Felsőörs, 1770. márc. 8.-Pápa, 1827. máj. 31.) nyelvész, tanár, jogász. Dunántúli református nemesi családban született. Ifjú korában áttért a római katolikus vallásra, Esterházy Károly egri püspök támogatásával tanult. Egerben jogi tanulmányokat végzett, majd ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanára volt. 1800-ban Pápán telepedett le, ügyvédként tevékenykedett; irodalommal is foglalkozott. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, később Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, majd 1804-ben táblabíró lett. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is ő a szerzője. Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét.

1820. március 8.

195 éve született HUBER Károly (Veszprém, 1820. márc. 8.-Veszprém, 1896. nov. 17.) kántortanító, városi tanácsos. A gimnázium első négy évét Keszthelyen végezte. Az ötödik osztályt Veszprémben kezdte, de anyagi okok miatt a tanítóképzőben folytatta tanulmányait. 1838-tól 1845-ig több helyen (Zalavár, Ősi, Hahót) segédtanító, 1845 után önálló tanító. 1851-től Veszprémben kántortanító. Később városi tanácsnoknak is megválasztották. 1851 és 1890 között a székesegyház kántora. Vizeki Talián Lázár c. püspök személyi titkáraként is dolgozott, akinek temetésén rosszul lett és néhány nap múltán meghalt. A Felsővárosi (ma: Dózsaváros) temetőben, családi sírboltban nyugszik.

1980. március 8.

35 éve hunyt el Fábián Dániel (Köveskál, 1901. jan. 28. – Bp., 1980. márc. 8.) orvos, újságíró, szociológus. Köveskálon, 1901. január 28. született, édesanyja Vörösmarty Mária, a Szózat költőjének egyenes ági leszármazottja.

1975. március 9.

40 éve avatták fel a Házgyárat, amely 1985-ig működött.

2005. március 9.

10 éve hunyt el HARDY Zoltán (Veszprémvarsány, 1926. aug. 19.-Veszprém, 2005. márc. 9.) jogász, tanácstitkár, főiskolai tanár. 1944-ben érettségizett a Pápai Református Kollégium Kereskedelmi Középiskolában, majd 1948-ban Szombathelyen jegyzőtanfolyamot végzett. 1960-ban a budapesti tudományegyetemen jogászi oklevelet szerzett. 1949-ben községi vezető jegyző Magyarpolányban. 1950-1951-ben körjegyző, tanácstitkár Nemesvámoson. 1952-1953-ban a Veszprémi Járási Tanács, 1953 és 1987 között a Veszprém Megyei Tanács végrehajtó bizottságának titkára. Az 1972-1982-es években a VEAB Jogtudományi Bizottságának elnöke. 1970-től 1980-ig az Igazságügyi Minisztérium Jogi Szakvizsgabizottságának, a Magyar Jogász Szövetség elnökségének tagja. 1972 és 1982 között az Államigazgatási Főiskola tanára. Munkatársaival közel 200 államjogi, választójogi jogszabály-módosítási javaslatot kezdeményeztek a kormányzati szerveknél. 1978-tól 1987-ig a Közalkalmazottak Szakszervezete országos vezetőségének tagja. A Veszprémi Vasas, majd a Veszprémi Haladás Sportegyesület vezetőségi tagja. Részt vett az államigazgatási jogszabályok és az államigazgatási gyakorlat korszerűsítésével összefüggő törvénykezési feladatok előkészítésében és megfogalmazásában. Az 1964, 1975, 1987-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Az Állam és Igazgatás c. folyóiratban több tanulmánya jelent meg.

1855. március 10.

160 éve született Liedl Ferenc (Veszprém, 1855. márc. 10.–Bp., 1900. okt. 31.) hegedűművész. Tanulmányait Bécsben végezte. 1870 és 1890 között számos hangversenyt adott az egész országban. 1883-ban triótársaságával (Major J. Gyulával és Willmouth Bódoggal) a pesti Vigadóban mutatkozott be, Liszt Ferenc előtt is muzsikáltak. A Pesti Népszínház karnagya, majd 1885-től 1900-ig az Operaház tagja. Sikerrel hangversenyezett Salzburgban, Belgrádban és Konstantinápolyban is.

1860. március 10.

155 éve született BONTZ József (Bocfölde, 1860. márc. 10.-Veszprém, 1934. júl. 23.) r. k. lelkész, történész. A középiskolát Zalaegerszegen, Szombathelyen és Pannonhalmán végezte. 1886-ban szentelték pappá, később Keszthelyen káplán. 1929-től Veszprémben kanonok. Balatonedericsen új templomot, Cserszegtomajon kápolnát építtetett, a nemesvitait restauráltatta. Megalapította a Balatonvidék című hetilapot, amelyben (a Magyarország c. lap mellett) írásai is megjelentek.

1895. március 10.

120 éve hunyt el BOLGÁR Mihály (Gyerk, 1861. szept. 1.-Veszprém, 1895. márc. 10.) tanár, geológus. Szegeden, majd Veszprémben volt kegyesrendi tanár. Geológiai és hidrográfiai kutatásokkal is foglalkozott. Tanulmányai alapján valósították meg Veszprém város vízvezetékét. Ilyen témákban írt dolgozatokat is, amelyek főként a főgimnázium értesítőiben jelentek meg: Veszprém kútvizeinek elemzése. - A veszprémi talajvizek összefüggése. - A vízkérdés; Veszprém meteorológiai viszonyai és kútvize. Egy munkájában a Sió-zsilip kérdését tárgyalja.

1810. március 12.

205 éve született KRIZSÁN József (Pincéd, 1810. márc. 12.-?) ev. lelkész. Tanulmányait szülőhelyén, Veprovácon (Veprőd) és Palánkán végezte, majd a mezőberényi gimnáziumban és a soproni líceumban tanult. 1829-től Oroszlányban volt ideiglenes segédtanító. 1830-ban Gyúróba került prédikáló tanítónak, ahol négy éven át a szónoklatban gyakorolta magát. 1833. október 23-án Kis János superintendens Sopronban lelkésszé szentelte. Oroszlányba került segédlelkésznek, 1834. október 13-tól Velegen lelkész. 1843-tól 25 évig Tabon lelkész, 1868. december 9-én jött Veszprémbe, ahol előbb helyettes lelkészként, 1870. május 8-ától 1879. május 1-ig lelkészként szolgált. A fővárosba költözött, áttért a r. k. vallásra.

1910. március 12.

105 éve született LÉKAI László József, Lung László (Zalalövő, 1910. márc. 12.-Esztergom, 1986. jún. 30.) r. k. püspök, tanár. A középiskolát Nagykanizsán és Veszprémben, a Kisszemináriumban végezte, 1928-ban érettségizett. Rómában filozófiát és teológiát tanult, 1931-ben filozófiai doktorrá avatták, 1934-ben pappá szentelték. Káplán Ukkon, majd Veszprémben tanulmányi felügyelő a Kisszemináriumban, a dogmatika tanára a Nagyszemináriumban. Püspöki titkár 1944-ben, és még ez évben internálták, előbb Veszprémben, majd 1945. február 22.-ig Sopronkőhidán és Sopronban tartották fogva. 1969-től plébános Badacsonytomajon, később Balatonlellén. Először a Veszprémi Egyházmegye apostoli kormányzójává nevezték ki. 1972. március 16-án szentelték püspökké. Két év múlva esztergomi apostoli kormányzó, 1976-tól bíboros érsek. 1978-ban két pápa, I. és II. János Pál választásán vett részt. Jelmondata: A megnyesett fa kizöldül. Veszprém megyei munkálkodása idején sokat fáradozott templomok, egyházi épületek helyreállításán, szépítésén, korszerűsítésén: Ábrahámhegyen, Badacsonyban, Badacsonyőrsön, Badacsonytomajon. Új templom építését kezdeményezte Balatonfőkajáron

1915. március 12.

100 éve született FEJES TÓTH László (Szeged, 1915. márc. 12.-Bp., 2005. márc. 7.) matematikus, tanszékvezető egyetemi tanár. 1938-ban a budapesti tudományegyetem matematika-fizika szakán szerzett oklevelet. A matematikai tudományok doktora az MTA tagja. 1949 és 1965 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem Matematika Tanszékének alapítója,1951-től tanszékvezető egyetemi tanár. 1965-től 1983-ig az MTA Matematikai Kutató Intézet főmunkatársa, majd igazgatója. Vendégprofesszor a Freiburgi Egyetemen, a Wisconsini, Washingtoni, Ohioi Egyetemeken. 1972-től a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. A diszkrét geometriában elért kutatási eredményei világhírűvé tették. Közel kétszáz tudományos publikációja, számos előadása volt a matematikai analízis és a geometria különböző területeiről. 1957-ben Kossuth-díjat, 1973-ban Állami Díjat, 1977-ben Gauss-emlékérmet (Braunschweig), 1997-ben a Veszprémi Egyetem Honoris Causa doktora kitüntetést kapta.

1990. március 13.

25 éve hunyt el BÉKEFI László (Celldömölk, 1927. júl. 30.-Sümeg, 1990. márc. 13.) r. k. prépost. 1952-ben, Veszprémben szentelték pappá. Buzsákon, Bucsuszentlászlón, később Sümegen volt káplán. Veszprémben püspöki helytartó, titkár, majd templomigazgató volt. 1961-től Sümegen plébános, 1973-tól prépost. A város mindkét templomát felújíttatta, a plébániatemplom központi fűtést kapott. A Máltai Lovagrend segítségével munkálkodott a várbeli kápolna felújításán is. Tagja volt a városi Hazafias Népfrontbizottságnak, a Városvédő- és Szépítő Egyesületnek. 1994-ben (posztumusz) Sümeg város díszpolgára címet kapott.

1870. március 14.

145 éve született HOFFER Ármin (Gyöngyös, 1870. márc. 14.-?) rabbi, teológiai író. A budapesti egyetemen filozófiai doktori oklevelet kapott, rabbivá 1896-ban avatták. Először Szentesen tevékenykedett, 1902-ben került Veszprémbe főrabbinak. 1928 után a Budapesti Rabbiképző tanára. Zsidó folyóiratokban számos értekezése jelent meg.

1950. március 14.

65 éve hunyt el NAGY Sándor (Németbánya, 1868. máj. 18.-Gödöllő, 1950. márc. 14.) festőművész, iparművész. Budapesten Székely Bertalannál, azután Rómában, majd Párizsban folytatott tanulmányokat. Hazatérve először Veszprémben, később Gödöllőn dolgozott. Leginkább szimbolikus festményeivel és egyéni stílusú rajzaival keltett feltűnést és gyakorolt hatást a fiatalabb nemzedékre. A fiatalok egész sorát vonzotta Gödöllőre, ahol művésztelepet és szőnyegszövő iskolát teremtett. Sokoldalúan foglalkozott az iparművészeti technikákkal és maga is nagybecsű alkotásokat hozott létre. Fő műve a pesterzsébeti templom freskódísze. Veszprémi alkotásai: a Petőfi Színház épületének külső mozaik képe és a főhomlokzat üvegfestménye. Előbbi a Rege a Csodaszarvasról, utóbbi a Népművészet varázsa címet viseli. Számos ifjúsági könyvet (és Ady Endre költeményeit is) illusztrált. A magyarországi szecesszió jellegzetes képviselője.

1975. március 14.

40 éve új városi zászlót és új városcímert alkotott Veszprém Város Tanácsa.

1915. március 15.

100 éve született DEBRŐCZI Tibor, Debrőci, eredeti neve: Dögl Tibor (Bp., 1915. márc. 15.-Bp., 1975. dec. 20.) orvos. Oklevelét 1938-ban a budapesti tudományegyetemen szerezte meg. 1938 és 1948 között a Fővárosi I. Sz. Belklinika orvosa. A háború idején az Ellenállás c. lap értelmiségi csoportjához tartozott, egy illegális partizáncsoport tagja volt. 1952-től a Balatonfüredi Szívkórház belgyógyász főorvosa, 1955-től haláláig igazgatója. Füreden nagyarányú beruházásokat hajtott végre, az intézmény gyógyító munkája a világ jelentős részén ismertté vált. 1957-től ismét felújította a balatonfüredi orvos-napok hagyományát, irányította a város új rendelőintézetét. Megszervezte a szívbetegek rehabilitációs központját, bevezette a kardiológiai komplex terhelés elvének alkalmazását. Jelentős kardiológiai tevékenységet fejtett ki. Vitorlázó sportemberként 1967-ben a Kék szalag, 1969-ben a Fehér szalag verseny győztese. Sírja a balatonarácsi ref. temetőben van.

1990. március 15.

25 éve halt meg JÁMBOR Lajos (Veszprém, 1919. aug. 24.-Torontó, 1990. márc. 15.) MÁV-főtisztviselő, vállalkozó, cserkészvezető. A 2. világháború végén került Németországba, ahol a dél-németországi magyar cserkészeket szervezte. Kanadába vándorolt ki, és Torontóban telepedett le, ahol kiállítás-tervező és szervező vállalatot alapított. A torontói magyar cserkészetet Ő építette ki és tette erőssé. Több cserkész-csapatnak volt parancsnoka, vezetője. Biztosította a külföldi magyar cserkészek vezetőképzésének anyagi és műszaki feltételeit.

1920. március 16.

95 éve született JÁRMAI Ervin (Mátranovák, 1920. márc. 16-Veszprém, 1999. aug. 9.) bányamérnök, helytörténeti kutató. Egerben járt középiskolába, 1945-ben a budapesti műegyetem soproni bányamérnöki karán, majd 1960-ban a miskolci egyetemen szerzett bányaipari gazdasági mérnöki oklevelet. 1944-től, különböző beosztásokban Dudaron dolgozott. Nevéhez fűződik a dudari szénbánya termelésének indítása és nagyarányú fejlesztése, a Zirc-dudari vasútvonal megépítése. 1983-ig nyugdíjba vonulásáig, vezető főmérnöke volt a Közép-dunántúli Szénbányászati Trösztnek. Irányította a Dudar és Padragkút községek aláfejtésének védelmét. Aktívan részt vett a megye szakmai műszaki közéletében, a Zirci Bakonyi Panteon kialakításában. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Veszprém megyei szervezetének titkára és elnöke is volt. Gyűjtötte a megye bányászatának emlékeit őrző dokumentumokat és tárgyakat. Közel félszáz tanulmánya, írása jelent meg szaklapokban és önálló kötetekben. Szakbibliográfiai munkássága példamutató. Szakmai és közéleti munkásságáért több kitüntetést kapott, köztük a Péch Antal-emlékérmet. A vörösberényi temetőben nyugszik.

1920. március 16.

95 éve született ORBÁN József (Tapolca, 1920. márc. 16.-Sümeg, 1980. dec. 16.) fotóművész, közigazgatási tisztviselő. Fiatalon a szombathelyi árvaházba került, itt fejezte be az elemi iskolai tanulmányokat. Zalaegerszegen a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. A háborús katonaéveket leszámítva 1957-ig a közigazgatásban dolgozott Tapolcán, Badacsonytomajon, Monostorapátiban és Lesencetomajon is. Példamutató pártfogója a helyi hagyományok ápolásának, az Egry-, a Batsányi-, a Bajcsy-Zsilinszky-kultusz méltó kiteljesedésének. Magánszorgalommal megtanulta és művészi szintre tökéletesítette a fényképezést. Fotósorozataival országos elismerést vívott ki. A Magyarország és a Szovjetunió c. lapok címlapfotósa volt. Sírja Tapolcán van.

1950. március 16.

65 éve ezen a napon a minisztertanács 4343/1949. számú rendeletével Tapolcát és járását Zala megyétől Veszprém megyéhez csatolták.

1845. március 17.

170 éve született SZEIBERLING Mátyás (Somberek, 1845. márc. 17.-Veszprém, 1918. jan. 20.) sportoló, tornatanár. Középiskolát Pécsett végezte, ugyanitt szerzett 1864-ben tanítói oklevelet is. Rövid ideig tanított, majd a Magyar Nyugati Vasúthoz került, 1873-ban vasúti tiszti képesítést szerzett. 1876 után a Veszprémi Főgimnáziumban tornatanára. Tanítványai budapesti és területi versenyeken szereztek győzelmet. 1880 után tornaversenyeket rendezett. 1994-ben Szeiberling-kupát alapítottak.

1990. március 18.

25 éve halt meg DANÓCZY Balázs (Szekszárd, 1943. szept. 13.-Veszprém, 1990. márc. 18.) nyomdász. 1961-ben Szekszárdon a Garai János Gimnáziumban érettségizett. Utána ipari tanuló, 1963-ban nyomdász, kéziszedő szakmunkásként végzett. 1969-ben vegyipari-gépészmérnöki diplomát szerzett a Miskolci Nehézvegyipari Műszaki Egyetemen. 1969-től a Szekszárdi Nyomda főmérnöke. Veszprémbe 1977-ben került a Veszprém Megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatóhelyetteseként, az év végétől a vállalat igazgatója. Nevéhez fűződik a nyomda fejlesztésének eredményes menedzselése. 1977. november elején a nyomda új épületbe költözött, itt kezdődött el a gépi rekonstrukció. 1980-ban a vidéki nyomdák közül egyedül nyerte el a kiváló vállalat címet. 1983-ban a vállalat Pannon Nyomdára változtatta nevét. Munkásságához kötődik a Veszprém megyében alkotó Udvardi Erzsébet festőművész képei arany és ezüst színeinek nyomdatechnikai megoldása. Számos veszprémi és Veszprém megyei kiadvány megjelenését támogatta. Munkásságát több állami és helyi kitüntetéssel ismerték el.

1775. március 20.

240 éve született KOLOSSVÁRY Sándor (Pápa, 1775. márc. 20.-Veszprém, 1842. dec. 7.) r. k. apátkanonok, egyházi író. Középiskoláit Pápán, Sopronban és Veszprémben, a teológiát Pozsonyban végezte. Pappá szentelése után, 1798-ban a Veszprémi Papnevelő tanára. 1804-ben Nagykapornakon lelkész és esperes, 1808-tól kanonok, a következő esztendőben Veszprém plébánosa. 1812-től Veszprém vármegye táblabírája. Az 1825. évi országgyűlésen a veszprémi káptalant képviselte. A veszprémi kórház egyik alapítója, a Dávid Árvaház építésének irányítója. Nagyobb pénzadományokkal segítette a népnevelés ügyét és az MTA megalapítását. Jeles hitszónok. Egyházi beszédei SZALAY Imre: Egyházi beszédek gyűjteménye c. munkában jelentek meg. Kéziratban maradt beszédeit unokaöccse KOLOSSVÁRY Ferenc rendezte sajtó alá

1890. március 20.

125 éve született TREIBER Károly (Lőrinte-puszta, 1890. márc. 20.-Ajka, 1969. dec. 29.) bányász. Sokgyermekes cselédemberek családjába született, már fiatalon dolgoznia kellett. Segédmunkás volt az Ajkai Üveggyárban, majd ló-vezető csillés, később vájár lett a szénbányában. 1915-ben katona, 1917-ben a bányászok bérköveteléseit vezette. A Tanácsköztársaság időszakában a munkástanács elnöke volt. A bukás után négy évig befalazva élt testvére bódéi lakásában. 1923-ban egy somlói pincébe menekítették, ahonnét az SZDP segítségével Budapestre ment, később Bécsbe emigrált. 1931-ben hazajött, de már Sopronban elfogták, egyévi börtönre ítélték. Szabadulása után csendőri felügyelet alatt, alkalmi munkákból élt. 1945 után Ajkán a bányafelügyeletet irányította.

1915. március 20.

100 éve született CSERHÁT József (Balsa, 1915. márc. 20.-Románia, 1969. aug. 6.) költő, újságíró. 1928-ban költözött Budapestre, ahol fizikai munkás volt, majd 1938-ban Békésen érettségizett. Az majd tisztviselő volt. A Szabolcs-megyei Balsa-puszta cselédeinek élményvilágát hozta magával. Lírája a népi mozgalom áramában született, ennek hagyományait követte. Első verseit, a néhány számot megért Március, a Magyar Csillag, az Erdélyi Helikon, a Kelet Népe és a Sorsunk, valamint a Testvériesen c. antológia (1939) közölte. A háború után a Kortárs, az Életünk és a helyi újság adott számára megjelenési lehetőséget. 1957 és 1960 között Tapolcán a járási könyvtár igazgatója volt, majd Veszprémben a Napló szerkesztőségében dolgozott. A kilencvenes évek elején a Napló kollektívája Cserhát-díjat alapított, amelyet a március 15.-i sajtónap alkalmával adtak át.

1920. március 21.

95 éve született BAKKY Sándor (Jászberény, 1920. márc. 21.-Bp., 1965. jan. 6.) festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolát Szőnyi István tanítványaként 1945-ben végezte el. 1958-ig Budapesten volt rajztanár, majd csak a festészetnek élt. Idejének nagyobb részét a Balaton mellett töltötte, a táj megjelenik alkotásaiban.

1945. március 21.

70 évvel ezelőtt a 101. sz. honvéd vadászrepülő-ezred utolsó egységeit is Kenyeribe telepítették.

1915. március 22.

100 éve született SLAMOVICS Zoltán (Alsógalla, 1915. márc. 22.-Veszprém, 2002. szept. 18.) politikus, szerkesztő, rendőrfőkapitány. Az 1930-as évek elején, a nagy világgazdasági válság időszakában került Veszprémbe. Fiatalon az akkori Faárugyárban kapott munkát, amely a háború alatt hadiüzemként működött, így a bevonulástól megvédte dolgozóit. 1945 márciusában a Magyar Kommunista Párt tagja, néhány hónap múltán hivatásos pártmunkás lett. Először alapszervi titkár, majd a veszprémi járás titkára, 1948-tól a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, egy év múlva a Várpalotai Szénbányák pártszervezetének titkára. 1954-től 1956 őszéig a Veszprémi Népújság főszerkesztője Közben a budapesti tudományegyetemen tanári diplomát szerzett és elvégezte az MKP Politikai Főiskoláját. 1957 és 1962 között ismét a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályát vezette, majd 1972-ig, nyugállományba vonulásáig Veszprém megye rendőrfőkapitánya volt. Tagja volt a megyei pártbizottságnak, és a Veszprém Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának.

1940. március 22.

75 éve halt meg KÁLI NAGY Dezső (Kraszna, 1888. máj. 17.-Siófok, 1940. márc. 22.) mérnök. A Balatoni Kikötőépítési Felügyelőség vezetője. Nevéhez fűződik a tihanyi, az alsóörsi, a siófoki és más kikötők tervezése és építése, valamint az említett települések partrendezése. Saját találmánya a K. N. D-jelű partvédőmű, amelyet több helyen sikerrel alkalmaztak.

1945. március 22.

70 éve, 1945. március 22-én éjszaka bombatalálat érte a veszprémi Völgyhíd kisívét.

1840. március 23.

175 éve született HERCZEGH Mihály (Hódmezővásárhely, 1840. márc. 23.-Bp., 1926. márc. 24.) tanár. Szegeden, majd a pesti egyetem jogi karán tanult. 1862-ben bírói, 1864-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1863-tól a Pesti Magyar Királyi Ítélőtáblánál joggyakornok. 1865-ben rövid ideig Fejér megye aljegyzője, majd a Pécsi Jogakadémia tanára. 1868-tól a Győri Jogakadémia, 1870-től a pesti egyetem tanára. Számos jogi könyvet, szakcikket és tanulmányt publikált. A 19. század végén több házat vásárolt, 1912-ben pedig saját villát épített Révfülöpön. Nagyterületű erdővel és 28 kat. hold szőlőbirtokkal, jelentős borászattal rendelkezett, fontos szerepeket vállalt a község nyári közéletében, és a Balaton-parti északi vasútvonal megvalósításában. Elnöke volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Elnökségének.

1930. március 23.

85 éve született BARANKAY Bertalan (Tornaalja, 1930. márc. 23.-Ajka, 2002. febr. 1.) orvos, sebész szakorvos, kórházigazgató főorvos. 1950-ben a Miskolcon érettségizett, 1956-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1956-tól 1970-ig Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sebészeti klinikán osztályvezető tanársegéd. 1970 és 1990 között az Ajkai Városi Kórházban igazgató és osztályvezető sebész főorvos. Részt vett az ajkai kórház létrehozásában, a kiváló orvosi és szakdolgozói kollektíva megszervezésében. Vezetése alatt a kórház országosan is elismert intézménnyé vált. 1975-ben a Munka Érdemrend, 1980-ban Veszprém Megyéért arany fokozata kitüntetést kapta.

1945. március 23.

70 éve a szovjet offenzíva elérte Veszprémet, a német páncélos hadosztály elhagyta a várost.

1915. március 24.

100 éve halt meg SZÉPLIGETI Győző, 1870-ig Schönbauer Győző (Zirc, 1855. aug. 21.-Bp., 1915. márc. 24.) tanár, zoológus, entomológus. A budapesti egyetemen 1877-ben szerzett természetrajz-vegytantanári oklevelet. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának külső munkatársaként fáradhatatlanul kutatott és publikált. Kedvenc gyűjtőhelye Budapest környéke, ahol több mint másfélszáz fajt írt le, ezeknek zöme hazánk faunáját tekintve újnak bizonyult. A 20. század elején gyűjtőtevékenységét kiterjesztette a határon túlra és Afrika egyes területeire. Kiemelkedő eredményeket ért el a rovarok, különösen a gubacsokozó Braconida és Ichneumonida faunájának kutatásában. Gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának adományozta. Egy új genuszt és közel 20 új fajt neveztek el róla magyar és külföldi kutatók.

1995. március 24.

20 éve jelent meg a Veszprémi 7 Nap ingyenes hetilap első száma.

1850. március 25.

165 éve született FIÁTH Pál, eörményesi és karánsebesi (Vörösberény, 1850. márc. 25.-Aka, 1935. okt. 22.) főnemes, főispán. 1871-ben a Pozsonyi Jogakadémián ügyvédi oklevelet szerzett. 1874-1878-ig előbb tiszteletbeli aljegyző, majd főjegyző Veszprém vármegyében. 1878-ban részt vett Bosznia és Hercegovina elfoglalásában. 1897 és 1906 között Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja, majd visszavonult a közélettől és birtokán gazdálkodott. A Főrendiháznak és a Felsőháznak is tagja volt.

1965. március 25.

50 éve halt meg NOVÁKY Lajos, Novák Lajos (Rábacsécsény, 1885. júl. 28.-1965. márc. 25.) r. k. plébános. Teológiát Pozsonyban tanult, 1908-ban a kapucinusok rendjében szentelték pappá. 1915-1918 között tábori lelkész, egy sor háborús érdemrend és érdemkereszt tulajdonosa. 1918-ban vették fel a Veszprémi Egyházmegyébe. 1919-ben káplán Felsőiszkázon, a következő évben Rédén. 1927-től plébános Taliándörögdön, 1932-től Felsőiszkázon, 1935-1952 között Devecserben. Kisszőlősön, Alsó- és Felsőiszkázon tataroztatta a templomot. Taliándörögdön átépíttette a paplakot. Devecserben templomi zenekart szervezett, megszüntette a templom körüli piacot, nagyobbíttatta az iskolát, Kolontáron új lelkészi státust kezdeményezett.

1995. március 25.

20 éve halt meg LENGYEL Tamás (Bp., 1931. máj. 16.-Bp., 1995. márc. 25.) vegyészmérnök, egyetemi tanár. A kémiai tudomány kandidátusa. 1953-ban a Veszprémi Vegyipari Egyetemen vegyészmérnöki oklevelet, 1960-ban műszaki egyetemi doktori címet szerzett. 1965-től oktató majd 1973-tól egyetemi tanár. 1978 és 1995 között a Radiokémia Tanszék vezetője a Veszprémi Egyetemen. Az MTA Izotóptechnikai Munkabizottságának elnöke volt. A Veszprémi Egyetemen több bizottságban dolgozott. Az MTA VEAB számos bizottságában végzett munkát. Az Izotóptechnika folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Journal Radioanal. Nucl. Chem c. folyóiratnak társszerkesztője volt. A ritkaföldfémek elválasztása extrakciós ioncserével, valamint a radionuklidok extrakciója sóolvadékból témákat kutatta. A Munka Érdemrend ezüst, majd1986-ban arany fokozata kitüntetéseket kapta. Öt könyve jelent meg, több mint száz tudományos közleményt publikált.

1945. március 26.

70 éve hunyt el NÉMETH Gábor (Tárkány, 1870. nov. 5.-Pula, 1945. márc. 26.) író, lelkész. 1895-ben szentelték pappá. Nagyvázsonyban káplán, 1898-tól, majd 1904-től plébános. 1935-ben vonult nyugalomba. A Zichy-uradalom padlásán talált iratanyag késztette Nagyvázsonyra vonatkozó behatóbb kutatások folytatására.

2005. március 26.

10 éve hunyt el HALÁSZ Béla ifj. (Bp., 1939. okt. 10.- Veszprém, 2005. márc. 26.) könyvtáros, könyvtárigazgató. Középiskolába Veszprémben és Pápán járt. 1971-ben a budapesti tudományegyetem történelem-könyvtár szakán szerzett oklevelet. 1961-ben módszertani könyvtáros a Zirci Járási Könyvtárban. 1962-től a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár módszertani könyvtárosa, 1967-től olvasószolgálati csoportvezető, 1971-től igazgatóhelyettes, 1991-től megbízott igazgató, 1992-től 2003-ig igazgató. 1979-től a VEAB Könyvtártudományi Munkabizottság tagja, 1974 és 1991 között a Veszprém megyei könyvtárosok szakszervezeti titkára. Az olvasáskutatás, könyvtári tájékoztatás és szakmódszertan, valamint a könyvtártervezés kutatásával foglalkozott. Rendszeresen publikált könyvtári szakmai folyóiratokban, ahol közel szár írása jelent meg. 1969, és 1977-ben az Országos Könyvtártudományi Pályázat II., III., 1977-ben a Veszprémi Akadémiai Bizottság III. díját kapta. 1978-ban Kiváló Népművelő, 1988-ban Munka Érdemrend ezüst fokozata, 1999-ben Szinnyei József-díjat és Pro Comitatu kitüntetést kapott.

1915. március 29.

100 éve hunyt el KLEIN Mór (Miskolc, 1842. júl. 7.-Nagybecskerek, 1915. márc. 29.) rabbi. Prágában tanult, ahol 1863-ban bölcsészdoktorrá avatták és megszerezte a rabbi-oklevelet is. 1876 és 1880 között Pápán rabbi, majd Nagybecskereken főrabbi. A zsidó hittudományok jeles művelője, 1880-tól 1915-ig a rabbiképző vezérlőbizottságának tagja. Számos cikke és tanulmánya jelent meg a magyar zsidó folyóiratokban.

1995. március 30.

20 éve hunyt el JÓNÁS Klára, P. Nagy Sándorné (Kiskunfélegyháza, 1926. szept. 23.-Alsóörs, 1995. márc. 30.) vegyész, tanár. A földrajztudományok kandidátusa. Iskoláit Budapesten végezte, 1948-ban ott szerzett vegyészmérnöki oklevelet is. 1959-ben doktorált. 1949-ben részt vett a NEVIKI megszervezésében, majd annak kutatómunkájában. 1954 után a Veszprémi Vegyipari Egyetem Szervetlen Kémiai Tanszékén először tanársegéd, később adjunktus, majd három évtizeden keresztül docensként oktatott és kutatott. Az ásványok kristályának állapota, a rendezett és rendezetlen szerkezetek, az izomorf helyettesítés és a rácshibák vizsgálatával foglalkozott. A bauxitféleségekkel végzett kiterjedt vizsgálatainak eredményeit a timföldgyártásban hasznosították. Aktívan vett részt a szakmai szervezetek munkájában. Tizennyolc esztendeig titkára a MTESZ megyei szervezetének, tíz évig tagja az országos elnökségnek. Nyugdíjasként idegenvezető volt és idegenforgalmi szakembereket oktatott.

1900. március 31.

115 éve született SZABÓ Lőrinc (Miskolc, 1900. márc. 31.-Bp., 1957. okt. 3.) költő, műfordító. Élete utolsó évtizedében balatonozós alkotói életformát alakított ki. Tavasszal és ősszel a Balatonnál pihent, készítette műfordításait és írta verseit. A legendássá vált balatonutazó utakon Baumgarten Sándor igali, Illyés Gyula, Baránszky-Jób László és Böszörményi László tihanyi, Bernáth Aurél kisörsi majd ábrahámhegyi, 1951-től Lipták Gábor balatonfüredi háza volt a leggyakoribb tartózkodási helye. 1948-tól a balatoni táj ihletőn hatott kései lírájára. Utolsó verseskötetében szereplő szonettjei közül sokat Illyésék nyaralójában írt. Itt érte első szívrohama, aminek emlékét a Tücsökzene című kötetében idézte. A füredi kórházban keresett gyógyulást. Emléktábláját a füredi Balatoni Panteonban Borsos Miklós a költőt ábrázoló bronz plakettjével 1964. szeptember 12-én avatta Illyés Gyula. Balatonfüreden utcát neveztek el róla.


 

 Április

 

1935. április

 

80 éve indult a rendszeres autóbusz közlekedés Veszprém és Budapest között.

 

1940. április

 

75 éve hunyt el NAGY Lajos (Nemesládony, 1867. febr.14.-1940. ápr.) ev. lelkész, író. A Soproni Evangélikus Líceumban kezdte tanulmányait, teológiát már Pozsonyban hallgatott. 1890-ben szentelték pappá, utána Farádon káplán és másodtanító. 1892-1895-ös években Dabronyban segédlelkész, majd Szentantalfán lelkész. Írásai Ladányi álnéven jelentek meg, többek között a Pápai Független Újságban, a Pesti Hírlapban és az Evangélikus Népiskolában.

 

1995. április

 

20 éve a Cholnoky-lakótelepen nyílt meg a Városi Művelődési Központ és Könyvtár fiókintézményeként a Cholnoky klubkönyvtár. Elsősorban a városrész közművelődési feladatait hivatott ellátni. Az állomány a volt Szakszervezetek Megyei Könyvtára és a volt Gyermekek Háza könyvtárának állományából alakult ki. Jelenleg az Eötvös Károly Megyei Könyvtár fiókkönyvtára.

 

1940. április 1.

 

75 éve hunyt el CSAJTHAY Ferenc (Zirc, 1862. márc. 13.-Bp., 1940. ápr. 1.) újságíró, szerkesztő. A gimnáziumot részben Veszprémben végezte és kegyesrendi növendék volt. Még tanuló korában kivált a rendből. Budapesten jogi tanulmányokat folytatott. 1881-től a Budapest és a Függetlenség c. lapok munkatársa. 1887-től a Budapesti Hírlapnál dolgozott, melynek később felelős szerkesztője, majd Rákosi Jenő lemondása után főszerkesztője. Eleinte színházi és országgyűlési tudósításokat, később főként vezércikkeket írt.

 

1885. április 2.

 

130 éve született BEÖTHY Dezső (Püspökladány, 1885. ápr. 2.-Veszprém, 1956. márc. 11.) katonatiszt. Apja Veszprémben törvényszéki bíró volt. Veszprémben járt középiskolába. 1905-ben végzett a Ludovika Akadémián, majd hadnagyként a munkácsi gyalogezredhez került. Csapatszolgálatot teljesített Székesfehérvárott, 1912-1914-ben a veszprémi 31. honvéd gyalogezrednél. Az 1. világháborúban különböző harctereken teljesített szolgálatot, 1919-től csapattiszti beosztásokat töltött be. 1927-ben a Veszprém-jutasi altisztképző tanára, 1935 és 1938 között, ezredesi rangban az iskola parancsnoka. 1938-ban, tábornoki rangban nyugállományba helyezték. A Magyar Élet pártjának elnökeként aktívan vett részt a város közéletében, országgyűlési képviselőnek is megválasztották. A 2. világháború után nyugdíját megvonták, kitelepítették Felsőörsre.

 

1945. április 2.

 

70 éve ült össze először a földosztással foglalkozó bizottság a Legényegylet Jókai Mór utcai helyiségében.

 

1895. április 4.

 

120 éve született RETEZÁR Árpád (Bécs, 1895. ápr. 4.-Veszprém, 1974. máj. 25.) vegyészmérnök, tanár. A budapesti műegyetemen szerzett oklevelet, ahol 1922-től tanársegéd. 1931-től a Dorogi Szén- és Kátrányfeldolgozó üzemben dolgozott, majd 1932-től az újonnan létesített Péti Nitrogénművekhez került, itt az üzemi kutatólaboratórium vezetője, később műszaki vezérigazgató helyettes. A háború után a Tőzegkutató Intézetben, később a NEVIKI-ben dolgozott. 1954-től a Veszprémi Vegyipari Egyetemen adjunktusként, 1957 után tanszékvezető docensként tanított. 1960-ban vonult nyugalomba. Közreműködött a bauxitcement-gyártás kidolgozásában, foglalkozott a nitrogénipar vizsgálati módszereinek kérdéseivel, a barnaszenek huminanyag tartalmának szerkezeti felderítésével. Jelentősek a tőzeg hasznosításával foglalkozó kutatásai. Több szabadalmi eljárást dolgozott ki. M.: Gáz- és folyékony halmazállapotú szénhidrogénekből való városi és szintézis gázelegy előállításának elméleti és gyakorlati kérdései. Bp., 1962

 

1930. április 4.

 

85 éve hunyt el LUKONICH Jenő (Sümeg, 1889. febr. 20.-Sümeg, 1930. ápr. 4.) orvos. Középiskoláit Keszthelyen, az egyetemet Budapesten végezte, majd a fővárosban, a Szent-Rókus kórházban, és dr. Bálint tanár belgyógyászati klinikáján dolgozott. Az I.világháborúban az olasz harctéren teljesített szolgálatot. Apja halála után Sümegen volt járási tisztiorvos és a kórház igazgató-főorvosa. A kórház és a város fejlesztésére irányuló mozgalmakban vett részt. Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságnak, a városi képviselő-testületnek, a Stefánia Szövetségnek. A veszprémi püspökség és a gróf Széchenyi-uradalomnak is orvosa volt.

 

1935. április 5.

 

80 éve született KONCZ István (Tapolca, 1935. ápr. 5.-Bp., 1993. szept. 25.) újságíró, költő. A középiskolát Veszprémben és Esztergomban végezte, Sümegen érettségizett. A Zalahalápi Kőbányában csillés, majd néhány évig Tapolcán tisztviselő. 1965-ben a budapesti egyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az újságírással a sorkatonai szolgálat során ismerkedett meg. 1958-tól a Középdunántúli Napló munkatársa, rovatvezetője, 1968 és 1976 között főszerkesztő-helyettes. 1976-tól haláláig a Népszabadság munkatársa. Elbeszélései és versei az Életünkben, a Jelenkorban és az Új Írásban olvashatók. Önálló kötete halála után jelent meg Tapolcán. 1978-ban, Rózsa Ferenc-díjjal tüntették ki.

 

1965. április 5.

 

50 éve halt meg DARNAY-DORNYAY Béla, 1943-ig Dornyay Béla (Keszthely, 1887. márc. 25. Bp.,- 1965. ápr. 5.) író, honismereti kutató, tanár. Keszthelyi halászcsalád leszármazottja. Középiskolába Tatán járt, a budapesti tudományegyetemen 1909-ben történelem-földrajz szakos tanári oklevelet, 1913-ban filozófiai bölcsészdoktori címet szerzett. 1910-ben szentelték pappá. 1912-től négy évig Veszprémben, majd a piaristák Rózsahegyi Gimnáziumában tanított, 1918-ban, a Mosonmagyaróvári Főgimnáziumban tanár. 1921-1923-as években a Budapesti Szőlészeti Intézetben dolgozott, 1923-tól 1939-ig Salgótarjánban tanított. Hazatért szülőföldjére és a Keszthelyi Balatoni Múzeumhoz került, amelynek 1948-ig, nyugdíjazásáig igazgatója volt. Geológusnak indult, de gyűjtötte a természettudományi, régészeti és néprajzi tárgyakat és a rájuk vonatkozó adatokat. Életének minden állomáshelyén múzeumszervezéssel is foglalkozott, gyűjteményeket létesített. A megismert terület múltjáról rendszeresen jelentek meg cikkei és tanulmányai. Két monográfiája mindmáig alapvető forrásmunkája a tájat bemutató helytörténeti kutatásnak. Zircen, a Bakonyi Panteonban emléktáblája van. Keszthelyen temették el.

 

1990. április 5.

 

25 éve halt meg ZENGŐ Elemér (Mosonszentandrás, 1908. aug. 9.-Veszprém, 1990. ápr. 5.) orvos. Szegeden végezte tanulmányait, 1934-ben szerzett tisztiorvosi és sportorvosi diplomát. 1935-től a Szegedi Városi Kórház díjtalan gyakornoka, majd segédorvosa. 1939-től 1941-ig községi körorvos, 1941-1950-es években a Villányi járás tisztiorvosa volt. Harcolt a 2. világháborúban, 1947 őszéig szovjetunióbeli hadifogolytáborban volt orvos. 1951-1952-ben a Devecseri járás főorvosa, majd 1955-ig a Veszprém Megyei Tanács egészségügyi osztálya és a megyei KÖJÁL vezető főorvosa lett. 1955-től a MÁV-nál kerületi-, 1960 és 1976 között a Veszprémi járásban csoportvezető főorvos. Nyugdíjasként 1977-től 1981-ig sportorvosi, rendelőintézeti felülvizsgáló orvosi teendőket látott el. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

 

1490. április 6.

 

525 éve halt meg MÁTYÁS király, Hunyadi Mátyás (Kolozsvár, 1440. febr. 23.-Bécs, 1490. ápr. 6.). 1480. január 25-én Beatrix királyné és Aragóniai János pápai követ társaságában meglátogatta a lövöldi (Városlőd) karthauzi kolostort. A lakoma után a király súlyosan megbetegedett, de a gondos ápolás gyorsan meggyógyította. (A történészek mérgezés lehetőségét sem tartják kizártnak.) Ekkor hálából a pénzbeli adomány mellett egy könyvet is adományozott a szerzeteseknek, az úgynevezett Lövöldi Corvinát, amelyet az esztergomi Székesegyház könyvtárában őriznek. A 18. sz. végétől kezdtek elterjedni a nagy királyunkhoz fűződő mondák. Ezek közül több kapcsolódik Várpalotához és annak környékéhez. Írásos emlék nem bizonyítja, hogy Mátyás valaha járt volna a várpalotai várban, de környékén vadászhatott és azt aligha lehet vitatni, hogy Városlődre vagy Zircre menve Pusztapalotánál kellett elhaladnia.

 

1880. április 6.

 

135 éve született SÁNDORFI Kamill, Sándorfy Kamill (Veszprém, 1880. ápr. 6.-Bp., 1953. júl. 26.) jogi író, tanár. A budapesti egyetemen 1905-ben szerzett ügyvédi oklevelet. Először 1903-ban, vidéken lépett igazságügyi szolgálatba. 1913-tól Budapesten járásbíró, majd az Igazságügyminisztérium munkatársa. 1921-től ítélőtáblai-, majd kúriai bíró, később kúriai tanácselnök. Közben a budapesti egyetem magántanára. Szakíróként elsősorban kereskedelmi és közlekedési joggal foglalkozott, több döntvénytárat szerkesztett és számos kommentárt írt. 1945 után a világháborúban eltűntek holttá nyilvánítására vonatkozó jogszabályok, valamint a szovjet követelések és tartozások jogi kérdéseivel foglalkozott.

 

1965. április 9.

 

50 éve hunyt el KOSSA István (Balatonlelle, 1904. márc. 31.-Bp., 1965. ápr. 9.) politikus, író. Árvagyerek, akit a rokonok neveltek. Keszthelyen járt gimnáziumba. Az első világháború után újságíró-gyakornokként dolgozott, majd villamoskalauz Budapesten. 1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1933 után szakszervezeti vezető. A második világháborúban munkaszolgálatos, átszökött a szovjet csapatokhoz. A háború után magas szakszervezeti és állami tisztségeket töltött be: volt a SZOT főtitkára, a MKP Központi Vezetőségének és Politikai Bizottságának tagja, több tárca minisztere. Veszprém megyével mindvégig szoros kapcsolatot tartott. Az 1947. évi választásokon az MKP részéről Veszprém megye országgyűlési képviselőjének választották és több ciklusban képviselte a megye érdekeit. Jelentős szerepet vállalt 1947-ben a veszprémi Batsányi János Népi Kollégium létrehozásában és három évig tartó működésében. Ő nyitotta meg 1949. október 22-én a Veszprémi Vegyipari Egyetemet. Képviselőként és miniszterként sokat tett a megye úthálózatának és közlekedésének korszerűsítéséért.

 

1900. április 10.

 

115 éve született OKÁNYI Iván (Gádoros, 1900. ápr. 10.-Bp., 1968. nov. 16.) kertész, tanár. A mezőgazdasági tudományok doktora. Orosházán, Pozsonyban és a pécsi egyetemen tanult. 1924-ben a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Európa számos országában tanulmányúton járt és dolgozott. 1927-től a Kertészeti Tanintézetben, majd a Kertészeti Akadémián tanított, 1947 után a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanár, dékán. A következő esztendőben, a Kertészeti Kutatóintézetben, Balatonakaliban dolgozott. 1936 után Balatonfüreden az első magyar kertészeti felügyelőség vezetője. Megszervezte a Balatoni Gyümölcstermelők Egyesületét, vezetésével megindult a Balaton-felvidék mandulafásítása. Rokoni szálak kötötték Zánkához, ahol a harmincas években házat épített és nyugdíjas éveiben élt. Növénynemesítő munkáját dicséri a részleteiben ma is meglévő zánkai mandulás, és a híres, Akali 60-as elnevezésű nemesített mandulafajta.

 

1940. április 11.

 

75 éve született HORVÁTH Ernő (Dunaalmás, 1940. ápr. 11.-Dombóvár, 2002. nov. 17.) általános iskolai tanár, karnagy. 1958-ban az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, Tatán. 1961-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán, történelem-ének szakon tanári, 1969-ben Budapesten, a Népművelési Intézetben kórusvezetői oklevelet szerzett. 1961 és 1981 között tanár, 1981-től 1989-ig igazgatóhelyettes, 1989-től igazgató a Bem József Általános Iskolában, Balatonfüreden. Érdeklődési területe volt az alsó fokú ének-zene tanítás, a Tiszta forrás, a magyar zenei élet őrzése, az igaz zenei művészet megőrzése és továbbadása az alsó fokú oktatás részére. Négy évtizednél hosszabb ideig vezette a Bem Iskola gyermekkórusát, 13 ország fesztiváljain vettek részt. A kórusnak főleg 1970 és 1980 között több rádió- és televízió-felvétele volt, valamint CD-lemeze is készült. 1973 és 1994 között a városi fúvószenekart is vezényelte. Az 1975, 1978, 1985. években Veszprém Megyéért kitüntetést, 1987-ben Nemzetközi Fúvószenekari Fesztivál Nagydíját (Németország), 1989-ben az olaszországi Bergamo-Clusone városok által rendezett világfesztiválon a kórus nagydíjat, 2000-ben fesztiváldíjat szerzett. 1999-ben Pro Comitatu-díjat, az Év kórusa elismerő oklevelet és karnagyi díjat is több ízben megkapta.

 

1815. április 12.

 

200 éve született RÓMER Flóris Ferenc (Pozsony, 1815. ápr. 12.-Nagyvárad, 1889. márc. 18.) író, régész, művészettörténész, tanár. Középiskolába Pozsonyban, Tatán és Trencsénben járt. 1830-ban lépett a Benedek-rendbe. A bölcsészeti tanulmányokat Győrben, a teológiát Pannonhalmán végezte. 1838-ban pappá szentelték, majd Tihanyban segédlelkészként szolgált. 1839-től Győrben a bencéseknél középiskolai, később Pozsonyban volt akadémiai tanár. A szabadságharcban történt részvételéért (kapitányi rangot szerzett) nyolcévi börtönre ítélték, 1854-ben kegyelemmel szabadult. Néhány évig Bakonybélben élt, 1857-ben ismét Győrben tanított. Dolgozott az MTA kézirattárában, igazgatott budai gimnáziumot. 1868-ban a budapesti egyetem archeológiai tanára. 1864-től tagja a MTA-nak. 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őre, 1877-től nagyváradi kanonok. Szerkesztője a Győri Történeti és Régészeti Füzetek, az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények c. folyóiratoknak. Maga is sokat publikált. Rajzaival ellátott több kötetes naplója a magyar régészet, művészettörténet és műemlékvédelem értékes forrása. Zircen a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét, amelyen a bronz plakett R. Kiss Lenke alkotása.

 

2000. április 12.

 

15 éve hunyt el STRAUB Gyula (Pozsony, 1917. febr. 27.-Veszprém, 2000. ápr. 12.) egyetemi tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1964). Felesége Bodonyi Judit könyvtáros. 1935-ben a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizette. 1941-ben a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. 1941-1942-ben gyakornok, az 1942-1946-os években tanársegéd, 1946-1949-ben adjunktus Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. 1949-től 1953-ig osztályvezető a NEVIKI-ben, Veszprémben. 1949-1950-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem meghívott előadója, 1950 és 1958 között tanszékvezető intézeti tanár, 1958-tól 1963-ig tanszékvezető egyetemi tanár az Analitikai Kémia Tanszéken, 1963 és 1978 között tanszékvezető egyetemi tanár a Radiológiai Tanszéken, az 1978-1982-es években egyetemi tanár. A Veszprémi Vegyipari Egyetem egyik alapító tagja. A budapesti műegyetemi évek alatt és Veszprémben, az első években szervetlen kémiával, majd kémiai és műszeres analízissel foglalkozott. Ezeket a tárgyakat előadó tanárként oktatta, a műszeres analízisről tankönyvet is írt. Kandidátusi értekezésében a fluoronok analitikai alkalmazásával foglalkozott. Az 50-es évek végétől az Analitikai Kémiai Tanszéken megalapozta a radiokémia és a radioanalitika művelését. Nevéhez fűződik az izotóplaboratórium létrehozása és a Radiokémiai Tanszék, illetve a radiokémiai ágazat megalapítása. A 60-as évek közepétől nyugdíjba vonulásáig szilárdtest- és félvezető-fizikával foglalkozott. A kutatások eredményeiből számos doktori disszertáció és közlemény született. Vendég professzorként oktatott a drezdai és a leningrádi egyetemen. 1958 és 1962 között országgyűlési képviselő. 1964-től 1982-ig a TIT országos elnökség tagja, az 1965-1986-os években a TIT Veszprém megyei elnöke, 1986-tól tiszteletbeli elnöke. 1957-től Veszprém Városi Tanács, 1966-tól Hazafias Népfront Veszprém Megyei Elnökségének tagja. 1955-ben a Szocialista Munkáért Érdemérem, 1963-ban a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója, 1968-ban a TIT Bugát Pál-emlékérem arany fokozata, 1969-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1972-ben Veszprém Városért Érdemérem, 1973-ban Veszprém Megyéért Érdemérem, 1978-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát, l997-ben Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata arany Emlékérem és a Pro Universitate Vesprimiensis ezüstérem kitüntetést kapta. Publikációi hazai és nemzetközi folyóiratokban, közleménykötetekben jelentek meg. Több szabadalom társszerzője.

 

1890. április 14.

 

125 éve született CSÁGOLY Sándor (Zalaszentjakab, 1890. ápr. 14.-Kaposvár, 1969. jan. 2.) orvos. Alsó- és középfokú iskolákba Kaposváron, egyetemre Budapesten járt, ahol 1914-ben kapott orvosi diplomát. Az 1. világháborúban különböző frontokon látott el orvosi szolgálatot. A veszprémi gyermekmenhely igazgató főorvosának 1933-ban nevezték ki. 1940-1948 között Munkácson volt a gyermekmenhely igazgatója, majd hazatelepült és Budapesten osztályvezető főorvosként dolgozott. Gyermekgyógyászattal kapcsolatos tanulmányainak száma megközelíti a negyvenet. Kaposváron temették el.

 

1940. április 14.

 

75 éve született SZEKÉR Ernő (Sátoraljaújhely, 1940. ápr. 14.-Balatonfüred, 1988. aug. 9.) agrármérnök, zenész, újságíró. Sátoraljaújhelyről 12 éves korában került szüleivel Veszprémbe. A Keszthelyi Agrártudományi Akadémián szerezte diplomáját, de a zene töltötte ki életét. Az 1970-es években került Balatonfüredre, ahol családot alapított. Ekkor már a Napló újságírója volt. Később környezetvédőként is tevékenykedett. Harcolt a Déry-ház megmaradásáért, azért, hogy a Gombás-kúria helytörténeti múzeum, vagy öregek otthona legyen. Nevéhez fűződik számos emléktábla elhelyezése, híres emberek elhanyagolt sírjának rendbetétele, a Kiserdő védetté nyilvánítása és a források rendezése. A Polányi-forrást tiszteletből róla nevezték el. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.

 

1890. április 15.

 

125 éve született PINTÉR Károly (Ajka, 1890. ápr. 15.-Ajka, 1964. máj. 20.) gazdálkodó, községi bíró. Iskolái elvégzése után apja mellett földművesként 16. k. hold földjükön dolgozott. Az 1. világháborúból kisezüst vitézségi éremmel tért vissza. 1922 után önállóan gazdálkodott, és még ugyanabban az évben megválasztották községi bírónak, 1946-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1931-ben megyebizottsági taggá, majd a Hangya Szövetkezet felügyelő-bizottságának tagjává választották. Huszonnégy év alatt bővítették a katolikus iskolát, felépült a községháza, a r. k. templom és a Hitelszövetkezet székháza, Ajka nagyközségi rangot kapott, villamosították. Megépült a Bakonygyepes-Ajka-Csingervölgy közötti műút, felépült az Erőmű és a Timföldgyár. 1955-ben már 65 évesen lett tagja a szerveződő Jó Szerencsét Termelőszövetkezetnek.

 

1950. április 15.

 

65 éve alakult meg a Nehézvegyipari Lombik Sportegyesület. Az egymás után alakuló szakosztályaival bekapcsolódott a város és a megye sportéletébe. A sportkör elnöke Polinszky Károly, titkára P.Nagy Sándor volt.

 

1960. április 15.

 

55 éve halt meg NYÚL Gyula (Bp., 1904. febr. 26.-Bp., 1960. ápr. 15.) vegyész, közgazdász. A kémiai tudományok kandidátusa. A budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet, majd Buchböck Gusztáv, később Varga József mellett dolgozott a műegyetemen. Elsősorban a cseppfolyós motorhajtó anyagok gyártástechnológiájával foglalkozott. 1940-től magántanár és az Ásványolaj Nyilvántartási Iroda vezetője. 1950-től haláláig a Veszprémi MÁFKI osztályvezetőjeként a kőolaj-feldolgozás sok kérdésével foglalkozott. Részt vett több gyár kutatási tervének kidolgozásában. Kiemelkedő eredményeket ért el a nagylengyeli kőolaj és a bitumen feldolgozásában. A magyar műszaki nyelv jeles képviselője volt. Számos közleménye jelent meg.

 

1945. április 17.

 

70 éve Jutas pusztán a káptalan birtokán ünnepélyes keretek között megkezdődött a földosztás.

 

1945. április 17.

 

70 éve halt meg JUTASSY Ödön, Tandler Ödön (Veszprém, 1870. jan. 29.-Bp., 1945. ápr. 17.) újságíró, szerkesztő. Apja, Jutassy Sándor részt vett a szabadságharcban, Damjanich seregében szolgált. 1887-ben, Veszprémben érettségizett. Újságíróként dolgozott, 1894-ben megalapította a Molnárok Lapját. Lapjában teret kapott a gépészet, a villamosságtan, a malmok kereskedelmi és közgazdasági életének minden híre. A kor legjobb szakembereinek írásait közölte. 1903-ban Lipinszky Lipóttal nyomdát indított. Később malomipari szakmunkákat és évkönyveket is kiadott. Kezdeményezte a Malomipari Szakkönyvtár sorozat megjelentetését. Évekig harcolt a molnárok iskolájáért. 1938 decemberében az első zsidótörvény alapján megvonták a lapengedélyét.

 

1940. április 20.

 

75 éve született ARATÓ János (Gyula, 1940. ápr. 20.-Ajka, 1978. jan. 3.) tájfutó sportember. Iskolái elvégzése után 1974-ig Ajkán a Timföldgyár és Alumíniumkohó, majd halálos üzemi balesetéig a Jókai Bánya dolgozója volt. Megalapította az ajkai tájfutó sportot. A sportág járási-városi szövetségének elnöke, és az Ajkai Bányász SK szakosztályelnöke volt. A magyar válogatott tagja, országos bajnok, több éven át az év megyei sportolója valamint, országos minősítésű versenybíró is volt. Tragikus halála óta Ajkán minden évben versenyt rendeznek tiszteletére.

 

1930. április 23.

 

85 éve született PESOVÁR Ferenc (Herend, 1930. ápr. 23.–Veszprém, 1983. febr. 27.) néprajztudós, muzeológus. Testvére Pesovár Ernő táncfolklorista. A piaristák veszprémi gimnáziumában tanult, ahol Molnár István révén ismerkedett meg a néptánccal. Bátyjával együtt táncolt a gimnázium együttesében, a bakonyi falvakban néptánc-gyűjtéssel is próbálkozott. 1955-ben a budapesti tudományegyetemen, muzeológia-néprajz szakon végzett. 1949-től a Honvéd Művészegyüttes hivatásos táncosa volt, 1950-től a Népművelési Intézet külső munkatársaként Somogyban és Szatmárban néptánc-kutatásokat végzett. 1954-től a Néprajzi Múzeum gyakornoka, 1955-től a Kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum munkatársa, 1957-től haláláig a székesfehérvári István Király Múzeum tudományos főmunkatársa volt. A dunántúli tánchagyományok kutatásai mellett az egész magyar népterületre kiterjedtek gyűjtései, amelyek közül különösen az erdélyi tánc- és népzenei gyűjtések jelentősek. Kutatta a pásztor-művészettel kapcsolatos, és a jeles napokhoz kötődő népszokásokat is. Negyedszázadon keresztül kutatta Fejér megye népszokásait, népdal- és néptánc-kincsét. Külső munkatársa volt az ötkötetes Magyar néprajzi lexikonnak.

 

1965. április 24.

 

50 éve halt meg FOLLY Róbert (Brenbergbánya, 1889. jún. 7.-Bp., 1965. ápr. 24.) építészmérnök. 1915-ben a budapesti műegyetemen szerzett oklevelet. 1920 után Mihailich Győző adjunktusaként részt vett Vasbetonszerkezetek c. könyvének munkáiban. 1924-ben önálló tervezőirodát nyitott és főként hídszerkezetek tervezésével foglalkozott. Műveit kiváló statikai és esztétikai érzék jellemzi. Ez időből származó alkotásai közül kiemelkedik a veszprémi és a városlődi völgyhíd. 1949 és 1960 között tervezőirodában dolgozott és vasbeton hűtőtornyokat is tervezett. Több műszaki lapot indított (Magyar Közlekedés, Mély- és Vízépítés), másoknak a szerkesztésében vett részt.

 

2005. április 24.

 

10 éve hunyt el KARTAL Béla (Jászberény, 1936. aug. 17.-2005. ápr. 24.) belgyógyász szakorvos, entomológus. 1955-ben a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1961-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1961-től 1968-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán szakorvosi képesítés megszerzése, osztályvezető tanársegéd. 1968 és 1982 között az Orosházi Rendelőintézet igazgatója. 1982-től 1990-ig Veszprém Megyei Kórház-Rendelőintézet főigazgató-helyettese, megyei szakfőorvos. 1990 és 1998 között a Veszprém Megyei Járóbeteg-ellátás (Rendelőintézet) vezetője. 1954-től a Magyar Rovartani Társaság (Societas Entomologica Hungariae) tagja. Amatőr rovarászként a nappali lepkék csoportját kutatta a megye, a Bakony hegység és környéke területén. Külföldön az Alpok, a Kárpát-medence és a Balkán területen végzett lepkészeti (lepideptorológiai) vizsgálatokat. Saját kutatási adatai Dietzel Gyula Bakony-kutató munkáiban szerepelnek. Munkássága elismeréseként 1986-ban Kiváló Munkáért, 1987-ben Közbiztonsági Érem arany fokozata, 1989-ben Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetéseket kapta.

 

1815. április 25.

 

200 éve született GYÖRÖK György, alsóőri (Pápa, 1815. ápr. 25.-Tiszaabádszalók, 1888) jogász, nyomdász, újságíró, szerkesztő. Eredeti foglalkozása köz- és váltóügyvéd. A szabadságharc aktív résztvevője, Világos után hadbíróként osztrák érzelmű tiszteket ítélt el, ezért bujdosnia kellett. Egy ideig jegyzőként dolgozott Devecserben, itt 1857-1858-ban szerkesztette a Színműkedvelők Évkönyvét, írt, rendezett, sőt színészkedett is. Megalakította és vezette a Devecseri Színjátszók Körét. Írt a devecseri várról egy ismertetést, amelyhez egy fametszetet is készített. 1861-ben Balatonfüredre költözött. Itt alapította meg időszaki és idényjellegű lapját, a Balaton-Füredi Naplót, amelynek első száma 1861. június 15-én, az utolsó 1863. szeptember 9-én jelent meg. Egy kisebb könyvnyomda működtetésére 1862-ben kapott engedélyt és ettől kezdve a lapot is maga készítette. Egy év múlva nyomdájával együtt Sopronba költözött, innen 1866-ban Keszthelyre települt. Még ebben az évben megindította a Balaton c. borászati, közgazdasági, szépirodalmi és társasági lapot, amely összesen öt számot ért meg. Később Budán, Somorján és Jászberényben tanár, végül Abádszalókon állapodott meg, ahol leánynevelő intézetet alapított. Emléktáblája Balatonfüreden a Ferencsik János Zeneiskola falán látható.

 

1865. április 25.

 

150 éve halt meg KMETY György (Felsőpokorágy, 1813. máj. 24.-London, 1865. ápr. 25.) honvédtábornok. Bécsben lépett katonai pályára, majd a szabadságharc hírére hazajött és Győrben, őrnagyi rangban szolgált. A felvidéki hadjáratban Görgey hadosztályparancsnokaként, alezredesi rangban vett részt. Buda ostroma után a Dunántúlra vezényelték, Veszprémen és Pápán keresztül vonult a Rába-vonal védelmére. Csorna környékén győztes csatát vívott és tábornoki rangot kapott. Két hét múltán Ihászinál ismét megütközött, majd Bácska irányába visszavonult. A temesvári csatában még részt vett, Világos után Törökországba menekült. Az orosz-török háborúban az egész világ megismerte nevét. Élete utolsó éveiben, Londonban élt. Itt német nyelven adta ki emlékiratait, amelyben Görgeyt támadja. Marcaltőn az általános iskola falán látható emléktáblája.

 

1990. április 25.

 

25 éve az Országos Oktatástechnikai Központ és egy német befektető cég megalapította az OOK-Press Nyomdai és Szolgáltató Kft-t.

 

1975. április 27.

 

40 éve tartották az első népfőiskolai találkozót Veszprémben.

 

1935. április 28.

 

80 éve halt meg ROSENBERG Jenő (Zalaegerszeg, 1862-Veszprém, 1935. ápr. 28.) városi tisztiorvos. Középiskoláit Szombathelyen, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1866-ban avatták orvossá. 1888. február 1-jétől kör-, illetve járási orvosként telepedett le Veszprémben. 1898-tól vezető városi tisztiorvos. Tagja volt a város képviselőtestületének. Tisztiorvosként a városi rendőrség, majd 1920 után az állami rendőrség orvosa és mentőorvos is volt. Aktív résztvevője volt a város átépítése-átrendezése vitáinak, így többek között a Kaszinó és a mögötte levő házsor (Petőfi utca) lebontásának. Megvásárolta Óváros tér déli része és a Vas Gereben utca közötti területen levő öreg házat, és a mai napig is látható háromszintes sorházat építtette fel. Munkájának elismeréseként 1917-ben a királyi tanácsosi, 1926-ban egészségügyi főtanácsosi címet kapott. Tiszteletbeli vármegyei főorvos is volt. Síremléke a Mártírok-úti zsidótemető északi részében található.

 

1965. április 28.

 

50 éve halt meg DICENTY Dezső (Szekszárd, 1879. okt. 16.-Balatonfüred, 1965. ápr. 28.) agrogeológus, szőlész-borász. A Mosonmagyaróvári Akadémián és a budapesti egyetem bölcsész karán tanult. Elvégezte a felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyamot. 1901-ben a Földtani Intézetbe került, 1905-től az Ampelológiai Intézetben dolgozott, amelynek 1920-tól igazgatója, később kísérletügyi főigazgatója volt. Kezdeményezte a Balatonedericsen fölállított Állami Szénkéneggyárat. Megalapította és igazgatta az első Magyar Állami Borkősavgyárat. Előkészítette az 1936. évi bortörvényt. Szakirodalmi munkásságát főleg az Ampelológiai Intézet évkönyveiben tette közzé. A kairói (1926), a barcelonai (1929), a párizsi (1937) világkiállítások magyar mezőgazdasági anyagának összeállítója. 1938-ban megkapta a Francia Becsületrend Parancsnoki Keresztjét. A Borászati Lapokban és más folyóiratokban számtalan írása jelent meg. 1942-ben nyugdíjba ment, mivel látása nagyon megromlott. A felszabadulás után sok sérelem érte, Budapestről kitelepítették és Balatonfüredre költözött. Sírja a balatonfüredi ref. temetőben van, itt 1990-ben emlékkövet avattak tiszteletére.

 

1990. április 29.

 

25 éve hunyt el TROMBITÁS Dezső (Pápa, 1913. júl. 13.-Los Angeles, 1990. ápr. 29.) ref. lelkész, író. Kilencévesen, szüleivel tért haza Magyarországra. 1936-ban a Pápai Református Teológiai Akadémián végzett, 1938-ban szentelték fel. Lelkészként szolgált többek között Nagyvázsonyban és Barnagon. Komáromban esperes, 1950-től Sárospatakon magántanár. 1954-1956-ban gyári munkás, miután a komáromi egyházi tisztéről le kellett mondania. 1956 után először Nyugat-Európában (Ausztriában, Németországban, Angliában) dolgozott, 1959-től 31 éven át a hollywood-i magyar református gyülekezet lelkésze. Tanulmányokat, vallásos elmélkedéseket, cikkeket, színműveket írt.

 

1880. április 30.

 

135 éve halt meg és 190 éve született PETŐFI István (Szabadszállás, 1825. aug. 18.-Csákó, 1880. ápr. 30.) költő. Petőfi Sándor öccse. Mészáros mesterséget tanult és 1845-1848 között Várpalotán mészárszéket bérelt. A szabadságharcban századosi rangig vitte, a bukás után sáncmunkára ítélték. Az ötvenes években gazdatisztként dolgozott, Petőfi Zoltán gyámja volt. Összegyűjtött verseit Bajza József a Petőfi Könyvtár sorozatban, 1909-ben jelentette meg.


 

Május

1740. május 1.

275 éve született PROKOP, Philip Jacob (Ronsberg, 1740. máj. 1.-Bécs, 1814. okt. 16.) szobrászművész. A Bécsi Akadémián tanult, munkásságának jelentős hányada Pápa városához köti. 1782 és 1788 között a Plébániatemplom főoltárának szobrai (Szent István, Szent László, angyalok), a szószék faragványai, a gyóntatószék és a keresztelőkút, valamint a Mária-oltár került ki műhelyéből. Szombathelyen a Székesegyházban találhatók még alkotásai.

1890. május 1.

125 éve 1890-ben ünnepelték először Veszprémben május 1-jét.

1990. május 1.

25 éve hunyt el SZALAI Miklós, Sperlinger Miklós (Békés, 1902. okt. 24.-Halimba, 1990. máj. 1.) r. k. pap, természetgyógyász. A középiskolát és a teológiát Budapesten végezte, 1927-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1926-ban szentelték pappá. Egy évig szemináriumi felügyelő, teológiai tanár volt a Veszprémi Hittudományi Akadémián. 1931 és 1941 között plébános Balatoncsicsón és Bakonyoszlopon. 1941-től 1962-ig, nyugdíjazásáig volt plébános Halimbán. Országszerte ismertté vált gyógynövénykeverékeivel. Az ebből származó adományokat jótékony célokra fordította. Sok beteg emberen segített. Összegyűjtötte és meghatározta Halimba tágabb környezetének növényeit, s jelentős lokálflorisztikai herbáriumot hozott létre, amelyet a hetvenes évek második felében a Zirci Természettudományos Múzeumnak ajándékozott. Tapasztalatai alapján összeállított gyógynövénykönyvét a megjelenés után, 1973-ban bezúzták, de stencilezett másolatban terjedt, csak halála után jelent meg ismét. Nevét 1996. június 16-án vette fel Halimba általános iskolája. Az iskola előtt fából készült szobor őrzi emlékét.

1960. május 2.

55 éve halt meg KESERŰ Béla (Gamásza-puszta, 1900. jan. 20.-Balatonfüred, 1960. máj. 2.) orvos. Középiskoláit a Székesfehérvári Ciszterci Főgimnáziumban végezte. Orvosi képesítését 1923-ban a budapesti tudományegyetemen szerezte. 1928 végéig a Budapesti 1. Sz. Nőgyógyászati Klinikán dolgozott. 1929-től megbízták a Balatonfüredi járás tisztiorvosi teendőkkel, melyet 1936 szeptemberéig végzett. Ezzel párhuzamosan 1929 és 1959 között a rendelőintézet körzeti orvosa is. A 2. világháborúban katonaorvos volt. A járási egészségügyi szolgálatban 1957-ig rendszeresen részt vett. Több üdülőben ellátta az orvosi teendőket. A Szívkórház 1949-ben történt államosítása után ott is nőgyógyászati szakrendelést vezetett. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.

1930. május 3.

85 éve ezen a napon megalakult a Virágos Veszprémért Mozgalom. A Virágos Budapest – Virágos Magyarország Mozgalom veszprémi munkaközösségének célkitűzése az erkélyek, ablakok, közterületek virágdísszel való ellátása, a virág és növényvédelem előmozdítása volt. Elnöke Kránitz Kálmán püspök, társelnöke Csajághy Károly királyi kúriai bíró, törvényszéki elnök volt.

1920. május 4.

95 éve született NYÁRÁDY GULYÁS Jenő (Bp., 1920. máj. 4.-Bp., 1970 nov. 2.) festőművész. Patkó Károlytól, Aba Novák Vilmostól kezdett tanulni, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kandó László és Burghardt Rezső tanítványa volt. A főiskola elvégzése után egy ideig Budapesten élt, 1938 és 1942 között tanulmányúton járt Hollandiában, Olaszországban és Franciaországban. Egy ideig dekorációs munkát végzett, majd Csopakon, a régi családi házban telepedett le, és a Balatonfüredi Hajógyárban dolgozott. 1950-től a Veszprém Megyei Tanács munkatársa lett, 1952-ben visszatért választott hivatásához. 1953 után rendszeresen részt vett országos és nemzetközi kiállításokon, 1963-ban, Veszprémben, 1964-ben Budapesten volt önálló tárlata. Lírai hangvételű, gazdag színvilágú, a nagybányai hagyományokhoz kapcsolódó figurális kompozíciókat, csendéleteket, tájképeket és portrékat festett. Kedvelte Csopak és Balatonarács dombos tájait. Portréiban gyakran szerepelt a Balaton-felvidéken élő parasztemberek arca. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

1865. május 5.

150 éve halt meg HUSZÁR György (Veszprém, 1811. ápr. 14.-Kiskomárom, 1865. máj. 5.) r. k. plébános, levéltáros. 1834-ben szentelték pappá. Püspöki levéltáros, szentszéki jegyző, püspöki titkár, szentszéki ülnök is volt. 1845-től esperes-plébános Sümegcsehin, majd Kiskomáromban. Mivel Windischgrätz kiáltványát a szószékről felolvasta és megmagyarázta, híveit az osztrák uralkodóház iránti hűségre buzdította és Kossuthtól elidegeníteni igyekezett, hazaárulással vádolták. 1848. június 23.-án letartóztatták. Állandó fegyveres őrség vigyázta lépéseit, 25 nap múlva szabadult. Az Érseki Levéltár 1836 előtti anyagát ma is az általa kialakított rendszerben őrzik.

1910. május 6.

105 éve született TATAY Sándor (Bakonytamási, 1910. máj. 6.-Bp., 1991. dec. 2.) író. Gyermekkorát Bakonytamásiban töltötte, középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte. Változatos életpályája során tanult teológiát és bölcsészetet, volt gyári munkás és tisztviselő, bejárta majdnem egész Európát. Nyitott kölcsönkönyvtárt és papírkereskedést, elvállalta a badacsonyi turistaház gondnokságát. Budapesten Szabó Pállal szerkesztette a Kelet Népe c. folyóiratot. 1945-ben Badacsonyba költözött. Rokoni szálak fűzték Várpalotához, testvére volt Benkő Béla ev. tanító felesége. Több művének szereplője Várpalota, és az ott élő emberek: pl. a Simeon család: Kenyér és virág, a Szülőföldem a Bakony ( Vár a pusztában c. fejezetben). Nyolcvanadik születésnapján életműve elismeréseként a Magyar Köztársaság Babér-koszurúval Ékesített Zászlórendjével tüntették ki és elnyerte Veszprém Megye Tanácsa Művészeti Díját. 1991-ben Kossuth-díjat kapott. Bakonytamásiban temették el.

1975. május 6.

40 éve hunyt el MINDSZENTY József, Pehm József (Csehimindszent, 1892. márc. 29.-Bécs, 1975. máj. 6.) r. k. bíboros, író, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait és a teológiát Szombathelyen végezte. 1915-ben pappá szentelték. Felsőpatyon káplán, majd hittanár volt a Zalaegerszegi Állami Gimnáziumban. 1919-ben két hónapra internálták, később Zalaegerszegen volt plébános, kerületi esperes és 1937-től pápai prelátus. A Veszprémi Egyházmegye püspökévé 1944. március 25-én szentelték fel. Több dunántúli főpásztor nevében a nyilasoktól azt kérte, hogy a Dunántúlt ne tegyék a harcok színterévé, a Szentkoronát ne vigyék külföldre. 1944. november 27-én 26 papjával együtt a veszprémi börtönbe hurcolták, onnét Sopronkőhidára majd Sopronba kerültek. 1945 októberében XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki, 1946-ban pedig bíborosi rangra emelte. Az esztergomi egyházmegyét 1948. december 26.-ig kormányozta, amikor koholt vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték. Egészségi állapota miatt egy idő után a felsőpetényi (Nógrád megye) püspöki nyaralóban őrizték. Az 1956. évi forradalom idején kiszabadították, november 4-én az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségére menekült. A magyar állam és a római szentszék közötti tárgyalások már 1963-ban megkezdődtek ügyében, de csak 1971-ben jártak eredménnyel, amikor szeptember 28-án végleg elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. Máriazellben temették el. Hamvait 1994-ben hazahozták és Esztergomban helyezték örök nyugalomba. Veszprémi püspöksége idején a megyében önálló lelkészségeket szervezett: Ajkacsingervölgy, Balatonederics, Mezőlak, Pénzeskút, Bódé, Gic, Alsóörs, Borsodpuszta, Hegymagas, Nemesszalók, Padrag, Bakonypölöske, Köveskál és Nemesgulács községekben. Plébániarangra emelte Pétfürdő, Csesznek, Hárságy egyházait. Plébániát alapított Veszprémben (Szent Margit), Nemesgulácson. Új iskolát nyitott vagy tanítói állást szervezett Adorjánháza, Alsóörs és Nagyalásony községekben. Szerkesztette a Zalamegye c. lapot és a Zalamegyei Újságot. Pontos és teljes kimutatást készített az egyházmegyét ért háborús károkról. A tapasztaltakat körlevélben tárta a papság elé.Írásai, cikkei jelentek meg az Egyházi Lapokban, a Jézus Szíve Naptárban, a Magyar Kultúrában. Veszprémben a Cholnoky-lakótelepen épült új templom felvette nevét. A templomban, valamint a r. k. érsekségen bronz mellszobra látható, Nemesgulácson teret neveztek el róla.

1065. május 7.

950 éve hunyt el GIZELLA királyné (985 körül-Passau, 1065. máj. 7.) II. Henrik bajor herceg lánya, IV. Henrik német-római császár húga. Géza fejedelem 995-ben kérte meg a kezét fia, a későbbi I. István számára. A házasságkötés 996 körül történhetett. Valószínűleg öt gyermeke született, de a nagykorúságot csak Imre érte meg. István életében előmozdította a keresztény hit terjedését, jövedelméből vállalta templomok felszerelését. Veszprém völgyében apácakolostort alapított. István király halála, majd Aba Sámuel bukása után visszatért Bajorországba, ahol a Passaui Apácakolostor főnökasszonyaként halt meg. A kolostorban temették el, sírja és 1095-ben készült sírfelirata fennmaradt. Egyes források szerint Veszprém városát Ő választotta a királynék koronázási helyéül és tette így a királynék városává. A város nagy tisztelettel ápolja ezt az ezeréves hagyományát. Veszprém központjában szép hangulatú udvar vette fel a nevét. A város Gizella-díjat alapított, évenként Gizella-napokat szervez. 1938-ban készült és a vár északi végén áll István király és Gizella királyné szobra, a város egyik jelképe, Ispánky József alkotása. A Szent Mihály-székesegyház szentélyében díszes ereklyetartóban (Zoltán Győző és Kovács Erzsébet alkotása) 1996 óta őrzik Gizella királyné karcsontját. Az ereklyetartó a Passauban lévő sírhoz hasonló, fölötte látható Gizella szobra.

1815. május 8.

200 éve született BEHM József (Alsóramocsa, 1815. máj. 8.-Veszprém, 1885. máj. 5.) orgonista, karnagy. 1843-tól a veszprémi székesegyház orgonistája, 1871 és 1885 között karnagya. Miséi, offertóriumai a kontrapunktikus stílusban is otthonos, gyakorlott muzsikus kezére vallanak.

1815. május 8.

200 éve született LOVASSY László (Nagyszalonta, 1815. máj. 8.-Nagyszalonta, 1892. jan. 6.) politikus, újságíró. Ref. lelkészi családból származik. A hagyomány szerint a család a Veszprém megyei Lovas község nevét vette fel. Debrecenben az országgyűlési ifjak egyik vezetője volt, Késmárkon és Nagyváradon jogot tanult. 1834-ben többekkel megalakította Pozsonyban a Társalkodási Egyletet és ennek elnökeként üdvözölte 1836-ban Pesten Wesselényi Miklóst, a reformeszmék jeles képviselőjét a mellette rendezett rokonszenvtüntetésen. Az egyletbe beépült rendőrségi besúgó segítségével 1836. május 2-án több társával együtt letartóztatták. Tízévi várfogságra ítélték és Spielbergbe szállították. A börtönben elméje elborult. Az országgyűlés közbenjárására 1840. május 12-én kegyelmet kapott. Börtöndala a Sárospataki Őrállóban jelent meg. Veszprémben a Lovassy László Gimnázium nevének felvételével őrzi emlékét.

1995. május 8.

20 éve hunyt el KAJÁRI Gyula (Ősi, 1926. dec. 28.-Hódmezővásárhely, 1995. máj. 8.) grafikus-, festőművész. 1935-ben a Veszprémi Állami Gyermekmenhelybe került. 1941-től a Herendi Porcelángyárban vésnöktanonc. A Képzőművészeti Főiskolát 1953-ban, Ék Sándor és Konecsni György tanítványaként fejezte be, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója volt. Gyakran, hosszabb ideig tartózkodott Veszprém megyében, elsősorban Sümegen. 1979 után Vásárhely és Sümeg között megosztva élt és dolgozott haláláig. Közben rövid ideig Tapolcán biztosítottak számára élet- és munkalehetőségeket. Drámai hatású, tömören szerkesztett szén- és krétarajzai rendszeresen szerepeltek hazai és külföldi kiállításokon. Egyéni kiállítása volt 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1968-ban, Veszprémben. 1975-ben Munkácsy-díjat kapott. Balatonakaliban nyugszik. Szülőfalujában 1996-tól tábla őrzi emlékét.

1885. május 9.

130 éve hunyt el KISOVICS József (Veszprém, 1818. szept. 7.-Veszprém, 1885. máj. 9.) r. k. kanonok. A gimnáziumot szülővárosában és Székesfehérváron végezte, filozófiát Pécsen, teológiát Veszprémben tanult. Pesten a Központi Szeminárium növendéke volt, 1841-ben szentelték pappá. Két évig volt káplán Tapolcán és Tapsonyban. 1845-től Veszprémben kántor, később a Szent Anna-kápolna gondnoka lett. 1849-től plébános Nagybajomban, 1857 után kanonok-plébános Veszprémben. Két ciklusban volt a veszprémi választókerület Tisza-párti országgyűlési képviselője. Nevéhez fűződik a Szent Anna-iskola építése, újjáépíttette a Szent László-iskolát. Sokat tett a piarista algimnáziumnak főgimnáziummá történő fejlesztésében. Fiatal korában irodalommal is foglalkozott, írásai a Növendékpapok Munkálatai c. gyűjteményében jelentek meg. Veszprémben utcanév őrzi emlékét.

1940. május 9.

75 éve halt meg SZIGETHY Lajos (Malomsok, 1863-Bp., 1940. máj. 9.) tanár, lelkész, költő. A gimnáziumot Sopronban, Pozsonyban és Pápán, a teológiát Sopronban és külföldön végezte. Szülőföldjén, Gyönkön és Pápán káplán volt, majd 1893-tól tanár az eperjesi gimnáziumban, 1894-ben Kolozsváron bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1897-ben Budapesten tanított, 1927-ben vonult nyugalomba. Sok verset írt és fordított. Malomsokon a szülőházát emléktábla jelöli.

1995. május 9.

20 éve halt meg THIERY Árpád (Bp., 1928. jún. 21.-Bp., 1995. máj. 9.) író, újságíró, szerkesztő. Egyetemi tanulmányait abbahagyva 1949-ben újságírói pályára lépett. 1957-1959-ben Veszprémben munkatársa volt a Középdunántúli Naplónak. Szerkesztette a Veszprémben megjelent Vörös szikrák c. antológiát. Veszprémről írt könyve Királynék városa címmel a Magyarország felfedezése c. sorozatban látott napvilágot. A Balaton mellett játszódnak az Isten veled háború és a Hosszú szökés c. művei. 1971-ben József Attila-díjat, 1994-ben Nagy Lajos-díjat kapott.

1925. május 10.

90 éve avatták fel a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) sporttelepét, MOVE pályát.

1760. május 11.

255 éve született PÁLÓCZI HORVÁTH Ádám, Horváth Ádám, pálóczi (Kömlőd, 1760. máj. 11.-Nagybajom, 1820. jan. 28.) költő, jogász, mérnök. Református papi családból származott. A debreceni kollégiumban tanult, de 1780-ban kimaradt a kollégiumból és még abban az évben ügyvédi és mérnöki vizsgát tett. Somogy és Zala megyében gazdálkodott, majd Pápán telepedett le, ahol mérnökként dolgozott. Keresett földmérő volt, akit tagjai közé fogadott a városban élő, irodalmi érdeklődésű társaság, a Pápai Pindus. Verssel köszöntötte a Református Kollégium újjáépülését, köszöntők és búcsúztatók írására kérték fel. 1782-ben megnősült, feleségül vette Oroszi Pál tótvázsonyi birtokos Julianna nevű lányát. Feleségének birtoka volt Balatonfüreden, hamarosan ide költöztek. 1785-ben elkészítette Füred első részletes térképét, amelyen már szerepel saját háza is. Műveivel népszerűvé tette a Balatont az irodalomban. Kapcsolatai folytán Balatonfüred irodalmi központtá vált. A Holmi c. kötete számos versében énekelte meg a Balatont, amelyet Ő nevezett először Magyar Tengernek. Rokonszenvezett a nyelvújítás ortológus irányzatával, mert féltette a nyelvet a romlástól. Magyar asszonyok prókátora c. röpiratában a nők egyenjogúságát követeli.1814-ben németellenes versei miatt feljelentették és csak nehezen menekült meg a börtönbüntetéstől. Célja a nemzeti hagyományok és a népköltészeti értékek megmentése volt. Rendszeresen részt vett a keszthelyi helikoni ünnepségeken. Balatonfüreden emléktáblája látható a református templom és a zeneiskola (általa tervezett és építtetett épület) falán, valamint a Balatoni Panteonban. Utcanév is őrzi emlékét.

1960. május 11.

55 éve fedezték fel a Csatár–hegyi barlangot, mely jelenleg két teremből és az azokat összekötő járatból áll. Feltárt hossza 50, mélysége 12 méter.

1845. május 12.

170 éve halt meg BATSÁNYI János, Bacsányi János (Tapolca, 1763. máj. 9.-Linz, 1845. máj. 12.) költő. Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban járt középiskolába, majd Pesten jogi tanulmányokat végzett. Kassán Kazinczyval közösen, az első irodalmi folyóirattal, a Magyar Múseummal az irodalmi és szellemi élet központját teremtették meg. A Martinovics-mozgalomban való szervezkedés vádjával letartóztatták és Kufstein várából csak 1796. május 23-án szabadult. Az állandó rendőri megfigyelés miatt Bécsben telepedett le. Párizsba történő menekülése, majd linzi száműzetése miatt elveszítette magyarországi irodalmi kapcsolatait. 1800 nyarán nagybeteg édesanyja látogatására hazajött Tapolcára és édesanyja haláláról hosszú levélben számolt be Baumberg Gabriellának, akit 1805-ben feleségül vett. Szülőföldjétől, távol halt meg. A házaspár hamvait, egy országos mozgalom keretében hozták haza az eredeti linzi síremlékkel együtt, és temették el 1934. május 10-én a tapolcai temetőben. Segesdi György alkotását, a 26 éves Batsányit ábrázoló bronzszobrot l960. május 8-án leplezték le a tapolcai Malom-tó partján. Tapolcán utcát neveztek el róla, a 12. sz. házon tábla őrzi emlékét. Nevét felvette a város középiskolája, ahol az épület falán emléktáblája van. Tábla őrzi emlékét még Tapolcán a Városi Múzeum árkádja alatt (Marton László alkotása), ahova iskolába járt, valamint Veszprémben, a Vár u. 8. sz. épület homlokzatán.

1860. május 12.

155 éve született SIMONYI Jenő (Veszprém, 1860. máj. 12.-?) tanár, földrajzi író. A Budapesti Tanárképző Intézetben, 1882-ben kapott tanári oklevelet. Fővárosi polgári és főreáliskolában tanított, majd a Kereskedelmi Akadémia, később a Kereskedelmi Iskolai Tanárképző tanára. Számos földrajzi tankönyvet írt.

1915. május 12.

100 éve hunyt el EREKY (Ignác) Alfonz (Sümeg, 1844. aug. 6.-Szentgotthárd, 1915. máj. 12.) szerzetes, tanár. Iskoláit Szombathelyen és Egerben végezte. 1864-ben Zircen lépett a ciszterci rendbe. 1869-ben pappá szentelték. A mennyiségtan és természettudományok tanára 1870-1871-ben Egerben, majd 1871 és 1896 között Székesfehérváron. 1896-tól 1901-ig számvevő a Zirci Apátságban. Több tanulmányutat tett Nyugat-Európában.

1945. május 12.

70 éve jelent meg Veszprém megye napilapja a Napló elődje Veszprémi Népújság címmel.

1900. május 13.

115 éve született KAKAS Aladár János (Magyarbél, 1900. máj. 13.-Székesfehérvár, 1985. jan. 7.) r. k. plébános. 1919-ben, Pozsonyban érettségizett, 1923-ban pappá szentelték. 1928-ban Ajkára helyezték, ahol a reformáció óta az első lelkész. 1942-től Pápateszéren és Mesztegnyőn esperes-tanfelügyelőként dolgozott. Babócsán kultúrházat, óvodát, szövetkezeti boltot, Ajkán a lelkészség megszervezése után 1933-1934-ben plébániatemplomot, majd plébániaházat, kultúrházat építtetett. Ajkacsingervölgyben lelkészséget, tanítói állást szervezett. Bakonytamásiban a templomépítést, Mesztegnyőn a plébániát, az apácazárdát és az iskolát fejezte be. Az ajkai temetőben nyugszik.

1920. május 13.

95 éve hunyt el LÓCZY Lajos, id., Lóczi Lajos (Pozsony, 1849. nov. 4.-Balatonfüred, 1920. máj. 13.) geológus, földrajzi író. Az MTA rendes tagja. Aradon, majd Zürichben tanult, 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérve a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, 1877-től Széchenyi Bélával kelet-ázsiai expedícióban vett részt. 1889 és 1908 között a budapesti egyetemen tanított, 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke volt, 1908-ban kinevezték a Földtani Intézet igazgatójának, az intézményt 1919-ben helyettes államtitkárként irányította. A Kárpát Egyesület, a későbbi Magyar Turista Egyesület egyik alapítója. 1891-től a Balaton-bizottság elnöke. Életéből több mint két évtizedet a Balaton-kutatásnak szentelt. A Balaton tudományos tanulmányozása c. monográfia 32 kötetben jelent meg. A Balaton környékének geológiája c. művével az MTA nagyjutalmát nyerte el. A Bakonnyal kapcsolatos tudományos kutatásai összekapcsolódnak a Balaton-felvidékkel. Balatonfüreden a róla elnevezett gimnázium falán tábla és az intézmény előtt bronz mellszobra áll, mely Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása. Sírköve a balatonarácsi református temetőben, emléktáblája a Balatoni Panteonban, a róla elnevezett barlang bejáratánál és Zircen a Bakonyi Panteonban van. Utcát neveztek el róla Csopakon, Balatonfüreden és Veszprémben.

1915. május 14.

100 éve halt meg DEZSŐ József (Lesencetomaj, 1867. ápr. 28.-Bp., 1915. máj. 14.) színművész, színházi író. A színiakadémia elvégzése (1889) után huzamosabb ideig Pécsen, majd Temesváron, Győrben és Sopronban játszott. 1895-ben külföldi tanulmányúton járt. 1891-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Bonviván és szerelmes szerepeket játszott. Szerkesztette a Műkedvelő c. kötetet (1904), a Műkedvelők Színműtára (1909-1912) és a Kabaré Könyvtár c. sorozatokat, számos darabot és monológot írt.

1940. május 14.

75 éve született SZEKERES Sándor (Abony, 1940. máj. 14.-Veszprém, 2005. dec. 23.) jogász, megyei főügyész. A budapesti tanítóképző intézetben, 1958-ban, majd 1963-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1963-tól a Zirci Járási Ügyészségen volt fogalmazó. 1965-től a Megyei Főügyészség ügyésze, 1982-től a Városi Ügyészségen vezető ügyész, 1992-től a Megyei Főügyészség megyei főügyésze lett Veszprémben. Az 1973-1978-ig a Veszprém Megyei Atlétikai Szövetség főtitkára, 1978 és 1982 között elnöke volt. 1973 és 1981 között atlétikai írásai jelentek meg a Napló hasábjain. 1975-ben Kiváló Dolgozó, 1985-ben Közbiztonságért arany fokozata, 1988-ban Kiváló Munkáért, 1997-ben a Magyar Atlétikáért bronzplakettjét, 1999-ben Pro Meritis-díjat kapott.

1940. május 15.

75 éve halt meg BEKE József, 1884-ig Beck József (Pápa, 1867. aug. 22.-Bp. 1940. máj. 15.) mérnök, szakíró. Beke Manó öccse. A budapesti műegyetemen 1889-ben kapott oklevelet, a következő években, a fővárosban tanársegédként dolgozott. 1892 után minisztériumi alkalmazottként részt vett a Ferenc József-híd (ma: Szabadság-híd), a Margit-híd és az Erzsébet-híd tervezésében. Több folyami hidunk (pl. a győri Duna-híd) épült a tervei alapján. A vasbeton szerkezetek számítása terén végzett úttörő munkát. Szakirodalmi munkássága jelentős. Tanulmányai a magyar, a német és az amerikai szakfolyóiratokban jelentek meg. A Technika Világa c. összefoglaló munkában a hídépítésről szóló fejezetet írta.

1915. május 17.

100 éve hunyt el VÁLY Mari, Peti Józsefné (Komárom, 1840. nov. 17.-Pápa, 1915. máj. 17.) emlékiratíró. Jókai Mór húgának, Eszternek és Váli Ferenc pápai, majd komáromi tanárnak lánya. Férjének és gyermekének korai halála után Jókaiékhoz költözött, háztartásuk vezetésében segédkezett. Nagybátyja életét terjedelmes emlékiratban örökítette meg, amely szemelvényes kiadásban jelent meg: Emlékeim Jókai Mórról címmel. A kézirat az Országos Széchenyi Könyvtárban található.

1965. május 18.

50 éve halt meg SULYOK Dezső (Simaházapuszta, 1897. márc. 28.-New York, 1965. máj. 18.) politikus, jogász. Az 1. világháború idején az orosz és az olasz fronton harcolt. 1918-1919-ben csendőrtiszti tanfolyam hallgatója volt, majd Pápán, csendőrhadnagyként a helyi karhatalom parancsnoka lett. Később kilépett a csendőrségből, Budapesten szerzett jogtudományi oklevelet. 1924-ben ügyvédi vizsgát tett, Pápán ügyvédi irodát nyitott. A város közéletében jelentős szerepet játszott, elnöke volt a Katolikus Körnek. 1935-ben országgyűlési képviselő lett, előbb pártonkívüli, majd kisgazdapárti programmal. A 2. világháborúban a Donnál harcolt. 1943-tól a FKgP polgári tagozatának társelnöke volt. Náciellenes magatartása miatt 1944. április 3.-án letartóztatták, két hónapra internálták. 1945-ben, áprilistól szeptemberig Pápa város polgármestere, egyben rendőrkapitánya, és a Független Kisgazda Párt jobbszárnyának, a Sulyok-Vásáry csoportnak egyik vezetője. 1945. júniustól 1946. márciusig Veszprém megye országgyűlési képviselője. 1946-ban, a pártelnöki tanács 20 társával együtt kizárta a FKgP-ből, de mandátumát megtarthatta. A Magyar Szabadság Párt néven új pártot alapított, amely fél évig működhetett csak. Elhagyta az országot és az USA-ban élt. A magyar politikai emigrációban jelentős szerepet vállalt. Rendszeresen írt emigrációs lapoknak, folyóiratoknak. Pápán a Batthyány Lajos u. 3. sz. ház, egykori lakóháza falán tábla őrzi emlékét.

1910. május 19.

105 éve hunyt el Szeglethy György (Devecser, 1854. ápr. 20.–Veszprém, 1910. máj. 19.) jogász, polgármester. Jogi tanulmányok befejezése után Pápán rendőrfogalmazó. 1884-ben a vármegyéhez került: árvaszéki jegyzőnek, 1893-tól árvaszéki ülnök. 1899 és 1910 között Veszprém város polgármestere volt. Ebben az időszakban épült a balatoni vasút, a városban a postapalota, állami óvodák is létesültek. Rendezték a piacot és néhány utcát, bevezették a villanyvilágítást. A Vámosi úti temetőben nyugszik. A városban utcanév őrzi emlékét.

1965. május 19.

50 éve halt meg. BAKOS István (Sümeg, 1924. okt. 11.-Hévíz, 1965. máj. 19.) bányász, politikus, megyei tanácselnök. A nyirádi bauxitbányában csillés, majd vájár volt. 1945-ben a kommunista párt tagja, 1950-től a Veszprém megyei pártbizottság osztályvezetője. Elvégezte a pártfőiskolát, majd a tanácsakadémiát. 1957-től megyei tanácselnök, 1961-től pedig a megyei pártbizottság első titkára, 1962-től a központi bizottság póttagja volt. 1949-től országgyűlési képviselő. Hévízen tragikus és máig tisztázatlan körülmények között hunyt el, Veszprémben temették. Politikai munkásságáért többször kapott kitüntetést.

1520. május 20.

495 éve halt meg BERISZLÓ Péter, traui, Petar Berislaviæ (Trau, ma Trogir, Horvátország, 1475-Korenica, 1520. máj. 20.) r. k. püspök, bán, diplomata, hadvezér. Rokonai segítségével került Magyarországra Váradi Péterhez. 1501-től 1512-ig kalocsai kanonok, közben királyi titkár, 1507-ben elnyerte a fehérvári prépostságot. Egyes források szerint Bakócz Tamás híve volt, szorgalmazta a püspök pápaságra történő jelölését. Dalmácia visszavétele ügyében Bakócz ellen fordult. Többször járt követként Rómában, Velencében és Lengyelországban. 1512-től veszprémi püspök, 1513-tól horvát, szlavon, dalmát bán és kincstartó is volt. A török elleni harc közben sem feledkezett meg püspöki kötelmeiről. Az egyházmegyét unokaöcsére, Statileo János felsőörsi prépostra bízta. Nagy hadvezérként tartották számon. 1513. augusztus 25-én Dubicánál nagy győzelmet aratott a betörő törökön, 1517-ben és 1518-ban is vereséget mért az ozmán csapatokra, 1519-ben Jajczét mentette meg. 1520-ban a Korjenica-patak mellett ismét megverte a betörő törököt, de a csatában Ő is elesett. Bihács várában temették el. Emléktáblája van Veszprémben a Szent Mihály-székesegyház altemplomában.

1880. május 20.

135 éve ezen a napon alakult meg a Veszprémi Torna Club.

1890. május 20.

125 éve született VÁRNAI Zseni (Nagyvázsony, 1890. máj. 25.-Bp., 1981. okt. 16.) költő, író. Nagyvázsonyban töltötte kora gyermekéveit. Apja eredetileg szabómester volt, majd kaszinót nyitott Nagyvázsonyban. Az elemi iskola első osztályát végezte szülőfalujában. Utána a család (mivel a kaszinó megbukott és mindenüket elárverezték) Budapestre költözött. 1908-ban diplomát szerzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de színpadon nem lépett fel. Várnai Zseni férjével, Peterdi Andorral is többször járt Nagyvázsonyban. Születtem a Bakonyban című versében állított emléket szülőfalujának. Egykori lakóházukat (Kinizsi u. 39) emléktáblával jelölték meg, a helyi általános iskola viseli nevét.

1895. május 20.

120 éve hunyt el LÉVAY Imre (Makó, 1842. nov. 10.-Bp., 1895. máj. 20.) piarista rendfőnök, újságíró. 1861-ben lépett a piarista rendbe, 1867-ben szentelték pappá. 1871-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Tanított Vácon és Budapesten. 1874-től Veszprémben volt házfőnök és a gimnázium igazgatója. Igazgatása alatt fejlődött az iskola főgimnáziummá. 1877-1884 között (megszakítással) szerkesztette a Veszprém c. lapot. 1884-ben megindította a Veszprémi Közlönyt, amelyet 1891-ig kiadó-tulajdonosként és felelős szerkesztőként irányított. 1887-től gimnáziumi igazgató volt Budapesten, 1891-ben rendfőnökké választották. Sok tanügyi cikket írt.

1710. május 22.

305 éve halt meg SZÉCHÉNYI Pál (Gyöngyös, 1645. jún. 28.-Sopron, 1710. máj. 22.) r. k. püspök, tanár. Tanulmányai nagyobb részét Nagyszombatban végezte, ahol 1660-ban belépett a Pálos-rendbe, 1668-ban, mint a filozófia magiszterét a teológia babérkoszorúsává avatták. Az 1667-1671-es években, Rómában tanult. Hazatérve a rend Mária-völgyi kolostorában újoncmester, és a rend 1673-ban megnyílt főiskoláján teológiai tanára lett. A fogadalma alól királyi felmentést kapott 1676-ban. Később szentgotthárdi apát, győri nagyprépost, majd Pécsett püspök. Veszprémi püspökké 1687. április 26-án nevezték ki, 1696-ban pedig már kalocsai érsek, de haláláig megtartotta a Veszprémi Egyházmegye kormányzását is. Veszprémben, 1702-ben rendezte a püspökség és az egyház jogviszonyát, és még ugyanazon év június 24-én elfogatta a protestáns prédikátort. Az Ő püspöksége alatt történt, hogy Heister tábornok csapatai, a Rákóczi-szabadságharcban tanúsított magatartás miatt 1704. május 31-én feldúlták a várost. Az 1700 utáni években sokat tartózkodott Sümegen. Nevéhez fűződik a püspöki palota építésének második szakasza. Több alkalommal is közvetítést vállalt a bécsi udvar és Rákóczi Ferenc között.

1990. május 23.

25 éve halt meg KÖNCZÖL Imre (Füle, 1918. nov. 11.-Veszprém, 1990. máj. 23.) irodalomtörténész, könyvtáros. A gimnáziumot Székesfehérvárott, a tanítóképzőt Nagykőrösön végezte, a könyvtárosi képesítést Budapesten szerezte. A falukutató írókkal és a Márciusi Fronttal fiatalon kapcsolatba került. 1938-1939-ben egyik szervezője volt a Duna-Tisza-közi tanyai missziónak. Enying és Veszprém után 1940-ben a szárszói országos parasztifjúsági konferencia elnöke. 1939-ben Enyingen tanított, a háború alatt katona, de lehetőséget kapott tanításra a kassai polgári iskolában. 1945-1946-ban a győri parasztpárti újság szerkesztője és a földosztás idején miniszteri biztos volt. Két évig népművelési felügyelő Veszprém megyében, Pápán és környékén. 1948-ban, néhány hónapig Budapesten az MDP központban dolgozott. 1949-ben költözött Székesfehérvárra, osztályvezetőként a megye kulturális életét irányította. 1951-től városi, 1953-tól a Fejér megyei könyvtár igazgatója. 1954-ben a Vörösmarty Társaság újraalapító elnöke, a Fehérvár c. irodalmi folyóirat főszerkesztője. Az 1956-os forradalom idején és rövid ideig annak leverése után is a Szabad Vörösmarty Rádiónak is igazgatója. 1957-ben letartóztatták, bebörtönözték, 1959-ben szabadult. Néhány évig biztosítási ügynök volt. 1963-ban kinevezték a vápalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár igazgatójának. Néhány év alatt kulturális központtá fejlesztette az intézményt. Különösen sikeresek voltak a Könyvtári esték címmel szervezett találkozók írókkal, költőkkel, művészekkel. Intenzív helytörténeti kutatásokat végzett. Sírja a várpalotai protestáns temetőben van. 1988-ban Székesfehérvár díszpolgárává választották.

2005. május 23.

10 éve hunyt el SZABÓ Ernő (Győr, 1954. szept. 24.-2005. máj. 23.) sportoló, edző. 1973-ban a győri Pattantyús Á. Géza Ipari Szakközépiskolában, 1985-ben a Testnevelési Egyetemen végzett. 1980-tól a Veszprémi Vegyipari Egyetemii és Diák Atlétikai Club atlétaedzője. Tanítványai: Kiss Balázs kalapácsvető, olimpiai bajnok. - Tudja Julianna kalapácsvető, Junior VB 6. helyezett. - Horváth Róbert Junior EB diszkoszvetésben 9. helyezett. - Bangó Zoltán Junior VB diszkoszvetésben 13. helyezett. - Maróti Szabolcs Junior EB kalapácsvetésben 12. helyezett. - Páli Kristóf Junior EB kalapácsvetés 13. helyezett. 1991-ben Dicsérő Oklevél kiváló utánpótlás-nevelésért, 1997-ben Magyar Atlétikáért ezüst fokozata kitüntetéseket kapta.

1925. május 24.

90 éve avatták fel Veszprém múzeumát, a Laczkó Dezső Múzeumot, az ünnepségen részt vett Horthy Miklós is.

1990. május 24.

25 éve halt meg HORVÁTH Ernő (Aszód, 1929. febr. 10.-Zemplén, 1990. máj. 24.) muzeológus, paleobotanikus. Aszódon végezte az általános és középiskolát. A budapesti tudományegyetemen szerzett biológia-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát. Pályáját azonban nem tanárként, hanem segédmuzeológusként a Budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárában kezdte. Hamarosan a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztályára került, majd 1953-ban a Szombathelyi Savaria Múzeumban helyezkedett el, ahol élete végéig dolgozott. A múzeum természettudományi osztályának vezetése mellett az 1960-as évek közepétől megyei múzeumigazgató-helyettes, közben rövidebb-hosszabb ideig megbízott megyei igazgató. Sokoldalú érdeklődésű, szenvedélyes gyűjtő, aktív természetvédő, fáradhatatlan ismeretterjesztő volt. Szűkebb szakmai tevékenysége az ősnövénytan (paleobotanika). A Bakony természeti képe program egyik alapító tagja. A Bakony-kutatás mintájára 1976-ban megszervezte Az Alpokalja természeti képe programot. A Bakony hegységben az ősnövény-maradványok közül elsősorban a kovásodott fatörzseket gyűjtötte. Tudományos és ismeretterjesztő írásainak száma meghaladja a százat, amely főként a szakmai folyóiratokban és évkönyvekben, valamint a Vas megyei lapokban jelentek meg. A Bakonyban végzett kutatásainak összegezését tartalmazó csaknem kész tanulmányának publikálásában váratlan halála akadályozta meg.

1995. május 24.

20 éve hunyt el VADERNA József (Esztergom, 1951. jún. 22.-Győr, 1995. máj. 24.) költő, újságíró. 1969-ben, Veszprémben érettségizett, majd meósként dolgozott. 1976-ban újságíró-iskolát végzett, szerkesztette a Székesfehérvári Könnyűfémmű üzemi lapját, munkatársa a Fejér és a Komárom megyei napilapoknak. 1983-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett felsőfokú oklevelet, 1989-től a veszprémi Aréna c. folyóirat szerkesztője.

1880. május 25.

145 éve született RUPERT Rezső (Devecser, 1880. máj. 25.-Szentes, 1961. jan. 20.) politikus, jogász, újságíró. Tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. 1909-ben, Veszprémben nyitott ügyvédi irodát és szerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. Az őszirózsás forradalmat rokonszenvvel fogadta, a Tanácsköztársasággal viszont szembefordult, ezért letartóztatták. Ausztriába szökött, csatlakozott az ellenforradalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után Veszprémben ismét újságszerkesztéssel foglalkozott és szervezte a Nagyatádi-féle kisgazdapártot, megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1921-ben kilépett a Kisgazdapártból. Síkraszállt a politikai szabadságjogok kiterjesztéséért, a földreformot, az általános és titkos választójogot, a rendszer demokratizálását követelte. Írásai a Világ és a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg. 1926-ban a parlamentből kibuktatták, de az 1935-ös választásokon Bajcsy Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjával szövetségben ismét mandátumhoz jutott. Hevesen támadta a fasizmust, szembeszállt az antiszemitizmussal. Veszprémben városi képviselő és a megyei törvényhatósági bizottság tagja. A megszállás után illegalitásban élt. 1945-ben részt vett a Polgári Demokrata Párt budapesti szervezésében, 1945. június 24-étől a Dunántúl képviseletében tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1947-ben kizárták a Polgári Demokrata Pártból, a közélettől végleg visszavonult.

1855. május 26.

160 éve született HALÁSZ Ignác, 1879-ig Fischer Ignác (Tés, 1855. máj. 26.–Bp., 1901. ápr. 9.) nyelvész, irodalomtörténész, tanár. Az elemi iskolát Várpalotán, a középiskolát Veszprémben, az egyetemet a fővárosban végezte. 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Először középiskolában, majd a kolozsvári egyetemen tanított. Több tanulmányutat tett az MTA támogatásával a lappok földjén, Svédországban és Norvégiában, ahol az összehasonlító nyelvészethez számos adatot gyűjtött. Írásaiban a finnugor és a szamojéd nyelvek rokonságát bizonyította. Nyelvészeti szótárírói tevékenységen kívül irodalomtörténeti tanulmányai és finn fordításai is jelentősek. A Grimm féle meséket Móka bácsi álnéven adta ki. Gyönyörű magyarsággal maga is írt meséket. Finn népdalokat fordított magyarra és jelentetett meg. Halála után egyetemi előadásait A magyar szófejtés története címmel adták ki. Nyelvészeti írásai elsősorban a Magyar Nyelvőrben jelentek meg.

1835. május 27.

180 éve halt meg TUMLER Henrik (Városlőd, 1748. szept. 2.-Veszprém, 1835. máj. 27.) mérnök. Valószínűleg külföldön, más források szerint 1760-tól a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanult. Először apja molnármesterségét folytatta, később a veszprémi püspöki uradalom mérnöke volt. Főleg vízellátási és vízszabályozási kérdésekkel, valamint malomépítéssel foglalkozott. Nevét akkor ismerték meg, amikor az 1770-es években apjával, Tumler Györggyel és Kiss Adorjánnal, együtt tervezte és építette a veszprémi vár vízvezetékét. A püspöki palota építéséhez szükséges vizet a Séd folyó melletti Úrkúti forrásból a várba felnyomatta. Később Budán újjáépítette a vár déli (1416 előtti időből való) dunai emelőgépes vízművét, majd korszerűsítette a svábhegyi forrásokból táplált (a 15. sz. végén épített) gravitációs vízvezetéket. Foglalkozott a Marcal szabályozásának kérdésével és részt vett a Krieger Sámuel-féle Balaton-lecsapolási terv vitájában. 1795-ben Székesfehérváron a Királykút vízét fenyőcsöveken (mocsarakon át) a Nádor utca alatt, a vár közepére vezette. A vezeték többszöri javítással 1834-ig volt használatban. Számos mocsár lecsapolása, malom, út, fürdő építése dicséri és őrzi emlékét. Magyarország egyik első mérnökeként részt vett a Duna-Tisza csatorna korabeli tervezési munkálataiban, ami azóta sem épült meg.

1940. május 27.

75 éve halt meg KERTÉSZ Kálmán, Kollarik Kálmán (Zétény, 1878. aug. 7.-Kassa, 1940. máj. 27.) r. k. lelkész, író, újságíró. Gimnáziumba Kassán járt, majd a veszprémi és a budapesti szeminárium hallgatója volt. 1901-ben szentelték pappá, később káplán volt Szolnokon és Veszprémben. 1907 és 1910 között szerkesztette a Veszprémi Hírlapot. 1910-ben zákányi plébános, a háborúban tábori lelkész volt. 1923-tól hitoktató Balatonfüreden, ahol 1928-tól átvette a Balatonfüred c. lap szerkesztését. 1930-tól plébános lett Öskün. A helyi lapokon kívül írásai jelentek meg az Egyházi Közlönyben és a Magyar Nyelvőrben is. Érdekes műve az 1791 nyelven kiadott Miatyánk, amelyhez 30 évig gyűjtötte az anyagot. Ő írta az első aviatikai regényt is, A fehér Turul címen. Írt mesejátékokat, allegóriákat és bohózatokat, hogy a fiatalokat segítse a műkedvelő színjátszásban. Lefordított több francia regényt is.

1980. május 27.

35 éve hunyt el RADNÓTI István, Rollberg István (Baja, 1922. aug. 22.-Bp., 1980. máj. 27.) megyei tanácselnök. 1936-1937-ben a Bajai Posztógyárban dolgozott, 1939-1942-es években Budapesten a Kertészképzőben, majd Felsőkereskedelmi Iskolában tanult. Két évig munkaszolgálatos. Hazatérve 1949-ig kertészgyakornok az Ágasegyházai Gyümölcstermelő Nemzeti Vállalatnál, majd 1950 és 1954 között a Bács-Kiskun megyei Zöldért igazgatója. 1954-től 1971-ig a Badacsonyi Állami Gazdaság munkáját irányította, 1971 és 1980 között Veszprém megye tanácselnöke. Közben 1959-ben a Kertészeti Egyetemen diplomát szerzett és 1962-ben doktorált. 1967 és 1975 között Balatonfüred országgyűlési képviselője. A balatonarácsi református temetőben nyugszik. I.: KÉRI Tamás: Kényszerű nyugalomban. = Nszava, 1980. febr. 3. - Radnóti István 1922-1980. = Kertész. Szőll, 1980. 20. sz.

1910. május 28.

105 éve hunyt el MIKSZÁTH Kálmán (Szklabonya, 1847. jan. 16.-Bp., 1910. máj. 28.) író, újságíró. 1904 júniusában Balatonfüreden töltött néhány napot. Élményei hatására kritikus hangú cikket jelentetett meg a Leghíresebb magyar fürdő címmel a Pesti Hírlap június 30.-i számában. 1890. június 8-án Láng Lajos meghívására, két képviselőtársa kíséretében Pápára utazott képviselői beszámolóra. A Griff szálló nagytermében tartott vacsorán humorral fűszerezett pohárköszöntőt mondott a városra, idézve Petőfi, Jókai és Kerkároly pápai kötődését. Másnap a Somlóra utaztak és felsétáltak a várromhoz. Ekkor keresték fel Szvoboda Vencel pápai tanácsnok hírneves somlói pincéjét. Éjszakai vonattal utaztak vissza Budapestre. A látogatás emléke a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényének a pápai iparosok somlói szüreti mulatságát bemutató része. Várpalotán játszódik részben a Szelistyei asszonyok, és Palotát említi még egy 1882-ben írt karcolatában a Hoszter-féle ügy kapcsán. Képviselőként sok Veszprém megyei barátja volt, köztük Fenyvessy Ferenc képviselőtársa, akit szép megemlékezéssel búcsúztatott a Vasárnapi Újság 1903. június 7-i számában.

1985. május 29.

30 éve hunyt el LIPTÁK Gábor (Bp., 1912. jún. 30.–Balatonfüred, 1985. máj. 29.) író. Közgazdaságtudományi egyetemet végzett Budapesten. Balatonfüredi otthona az 1950-es évektől kedvelt találkozó-, s gyakran tartózkodási helye az irodalmi és művészeti élet sok kitűnő alkotójának. A Balaton-vidék irodalomtörténeti, művelődéstörténeti hagyományainak feldolgozásával is foglalkozott. Halála után gazdag könyv- és egyéb gyűjteményei, vendégkönyvei a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba, kisebb részben a Balatonfüredi Városi Könyvtárba kerültek. Házát a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványra hagyta, a végrendelet értelmében csak alkotóházként működhet. Az épület felújítása óta Fordítók Házaként működik. Főműve a magyar történelmi, irodalmi emlékhelyekhez fűződő regék, mondák és történetek irodalmi feldolgozása: Aranyhíd, Regélő Dunántúl, Délibáb, Sárkányfészek stb. Számos, a Balatonhoz kötődő, népszerűsítő kiadvány szerzője vagy társszerzője. A Nyitott kapu c. művében házát és vendégeit mutatta be. A füredi köztemetőben nyugszik, nevét utca viseli.

1775. május 30.

240 éve született KOPÁCSY József (Veszprém, 1775. máj. 30.-Esztergom, 1847. szept. 17.) r. k. püspök. műfordító. Iparos családból származott, apja kőműves volt. A középiskolát Veszprémben, a teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte. 1796-tól a Veszprémi Szeminárium tanulmányi felügyelője, majd az egyházmegyei hivatal titkára. 1798-ban Zircen áldozópappá szentelték, 1806-tól veszprémi plébános és kerületi esperes, 1807-től kanonok. Székesfehérvári megyéspüspökké 1821-ben, a veszprémi püspökség élére 1825. febr. 26-án nevezték ki. Az esztergomi érseki széket 1839. május 28-án azzal a kikötéssel foglalta el, hogy 3 évig a veszprémi püspökséget is kormányozhatja. A veszprémi tisztségéről 1842-ben mondott le. Veszprémben, 1834-ben tanítóképzőt alapított, 1836-ban pedig megáldotta a piaristák új templomát. Szülei házának átalakításával létrehozta a Jeruzsálem-hegyi iskolát. Korának egyik leghíresebb egyházi szónoka, jó politikusa és ügyes békéltetője volt. Anyagilag támogatta és művelte is az irodalmat, segítette a tudományok fejlődését. Nyomtatásban jelentek meg a beszédei. Kézai Simon krónikájának nyomdai költségeit, Toldy Ferenc kiadásában ő fedezte. 1833-ban elrendelte a magyar nyelvű anyakönyvezést, 1838-ban nyomtatásban kiadta az egyházmegye térképét, amelyet Vízer István mérnökkel készíttetett. A Magyar Tudományos Akadémia tagja volt.

1915. május 30.

100 éve született RAISZ Attila (Bp., 1915. máj. 30.-Ajka, 2001. okt. 12.) katonatiszt, villamosmérnök, idegenvezető. Tanulmányait Kőszegen és Pécsen kezdte, majd 1937-ben a Ludovika Akadémián végzett. 1948-ban a budapesti műegyetemen szerzett oklevelet. 1937-től a Miskolci 7. Tüzérosztálynál kiképzőtiszt, 1938-1940-ben a Kassai 28. Határvadászüteg parancsnok-helyettes, 1940-1941-ben, Szilágysomlyón a tüzérosztálynál ütegparancsnok. Ezután 1944-ig a Haditechnikai Intézetben műszaki munkatárs. 1944-1945-ben csapatszolgálatos, tüzérosztály-parancsnok volt. 1945-ben hadifogságba került a Szovjetunióba. 1947-től dolgozott a Magyar Rádió-nál a Ganz Villamossági Gyárban a Zalai Kőolajipari Vállalatnál ,1958-1959-ben Erőterv Vállalat, erőműtervező mérnöke volt. 1959 és 1972 között az Ajkai Hőerőmű mérnöke. 1973-1975-ig a Ganz Villamossági Gyár főosztályvezetője volt. 1975-től 1993-ig, nyugdíjasként idegenvezető. Alapító tagja, vezetője a Magyar Természettudományos Egyesület, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület ajkai csoportjának, az Ajkai Műszaki Klubnak, az Ajkai Magyar-Német Baráti Társaságnak. Jószolgálati szerepet vállalt Ajka és Unna, Ajka és Weiz testvérvárossá válásában. 1995-ben Életpálya Elismerés a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettől, 1996-ban Ajka Város Díszpolgára, 1997-ben Gyémánt Diploma a honvédségtől, 1998-ban Arany diploma a Műszaki Egyetemtől kitüntetéseket kapta. Értekezései jelentek meg a Magyar Katonai Szemlében, a Műszaki Szemlében, versei, cikkei a Kassai Újságban és a Naplóban.

2000. május 30.

15 éve halt meg EXNER István (Marcaltő-Ihászpuszta, 1927. nov. 13.-Vaszar, 2000. máj. 30.) pedagógus, iskolaigazgató. 1947-ben a Pápai Állami Tanítóképzőben tanítói, 1954-ben a Budapesti Tanárképző Főiskola testnevelés szakán, 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola történelem szakán tanári oklevelet szerzett. Az 1948-1951-es években tanító, 1954-től 1956-ig iskolaigazgató-helyettes, 1956 és 1987 között igazgató Vaszaron. A község, a Pápai járás és Veszprém megye társadalmi és művelődési közéletének aktív tagja volt: népművelő, kultúrház-igazgató, színjátszószakkör-, zenekar-vezető, sportköri elnök, edző. Kutatta Vaszar község történetét. Számos kitüntetés birtokosa: 1954 Munka Érdemérem. 1956 Szocialista Kultúráért. 1968 Veszprém Megyéért Érdemérem. 1970 Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1974 Vajda Péter Művelődési Díj. 1978 Kiváló Pedagógus. 1983 Apáczai Csere János-díj. 1987 Pedagógus Szolgálati Emlékérem. Cikkei jelentek meg a Horizontban (1976, 1980), a Könyvtárosban (1976), a Megyei Pedagógiai Híradóban (1978, 1979, 1980) és a Pápai Hírlapban (1992).

1910. május 31.

105 éve halt meg és 190 éve született PILLITZ Benő (Veszprém, 1825. jún. 25.-Veszprém, 1910. máj. 31.) orvos, botanikus. Műszaki pályára készült, de 1849-1856-os években orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben. Veszprémben 17 évig kórházi főorvos és megyei tiszti-főorvos volt. Botanikusként megyéje növényvilágát kutatta és írta le. Herbáriumát a Veszprémvármegyei Múzeumra hagyta. A veszprémi izraelita temetőben van a síremléke, Csikász Imre bronzplakettjével.


 

Június

1985. június

30 éve zárt be a veszprémi Házgyár, alig 6 hónap elteltével korszerű, automatizált gyártósoron ugyanitt megindult az alpesi tetőcserép gyártása a VÁÉV Bramac Betoncserépgyárban.

1945. június

70 éve alakult meg a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének veszprémi szervezete.

70 évvel ezelőtt kezdte meg a gyermekmenhely a gyógyító funkció, ellátását is.

1910. június 1.

105 éve született és 30 éve hunyt el BÁRDOSI Jenő (Gecse, 1910. jún. 1.-Pápa, 1985) ev. lelkész. Pápán, a Református Gimnáziumban, majd Sopronban, az Evangélikus Hittudományi Karon tanult, ahol a teológián lelkészi oklevelet szerzett. Több gyülekezetben volt segédlelkész, majd Csöglén, 1941 és 1951 között Sopronkőhidán lelkész, ahol 1944. december 24-én éjszaka órákat töltött Bajcsy-Zsilinszky Endre börtöncellájában, gyóntatta, feloldozta és vigasztalta a kivégzés előtt álló mártírt. Az ötvenes évek elejétől több helyen volt segédlelkész, majd Dabronyba került, ahol 23 évig szolgált. Nyugdíjas éveit Pápán töltötte, kisegítő lelkészként és a Református Gyűjtemény munkatársaként dolgozott.

2005. június 1.

10 hunyt el TÖRŐCSIK Zoltán (Tiszavárkony, 1942. nov. 8.–Bakonyszentkirály, 2005. jún. 1.) középiskolai tanár, régész, muzeológus. A szegedi tudományegyetemen 1969-ben történelem–orosz szakon, 1974-ben filozófia kiegészítő szakon oklevelet, 1975-ben egyetemi doktori címet, a budapesti tudományegyetemen 1986-ban régész-muzeológus, 1995-ben hitoktatói oklevelet szerzett. Az 1961–1964-es években, marós, figuráns, technikus. 1969 és 1980 között a tapolcai Batsányi János Gimnázium tanára, majd igazgatója. 1980-tól 1987-ig a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetője. 1987-től 1992-ig Tapolcán a Városi Múzeum alapító igazgatója, ahol a gyűjtemények létrehozása és feldolgozása mellett irányításával tárják fel a tapolcai Templom-dombot és hozzák létre a Romkertet, majd a Tapolcai Galériát. 1992–1994-ben Jászalsószentgyörgy, 1994-től 1997-ig Nemesdéd, 1997-től Pannonhalma községekben az általános iskola igazgatója volt.

1965. június 4.

50 éve halt meg BUDAY Lajos György (Tapolca, 1911. dec. 21.-Pécs, 1965. jún. 4.) rajztanár. Tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. 1936-tól 1948-ig a Pápai Állami Tanítóképző Intézet, majd 1948-tól 1956-ig a Pécsi Pedagógiai Főiskola, 1956-tól 1961-ig a Szegedi Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára. Életétől gyógyíthatatlan betegsége miatt vált meg. Pécsett temették el. Számos cikke, tanulmánya jelent meg a Rajzoktatásban, a Néptanítók Lapjában, továbbá a pécsi és szegedi pedagógiai főiskolák évkönyveiben. Jegyzetet írt a főiskolai hallgatóknak. Képei 17 kiállításon szerepeltek, ebből 4 önálló kiállítás (Pápa 1937, Pécs 1955, Pécs 1959, Szeged 1959) volt.

1875. június 6.

140 évvel ezelőtt jelent meg a Veszprém c. hetilap KOMPOLTHY Tivadar szerkesztésében.

1880. június 6.

135 éve halt meg ORLAI PETRICH Soma, Petrics Soma (Mezőberény, 1822. okt. 22.-Bp., 1880. jún. 6.) festőművész, emlékiratíró. Petőfi másod-unokatestvére. Először Ostffyasszonyfán tanult együtt a két rokon, 1841-1842-ben a Pápai Református Kollégium tanulója és Petőfi és Jókai iskolatársa volt. 1849-ben Petőfi Mezőberényben családjával náluk töltötte utolsó heteit. Történelmi kompozíciókat és arcképeket festett, biedermeier stílusban. Négy képet festett Petőfiről, ezek közül az egyik az 1960-as években, a veszprémi püspökség tulajdonába került. Petőfi pápai tartózkodására vonatkozóan forrásértékű visszaemlékezéseket írt.

1750. június 7.

265 éve született KAPUVÁRY Antal (Cece, 1750. jún. 7.-Veszprém, 1807. márc. 17.) r. k. kanonok. A teológiát Nagyszombatban, és a Római Collégium Germanico-Hungaricumban végezte. 1774-ben szentelték pappá. Káplán volt Veszprémben és Zalaegerszegen, adminisztrátor Zalatárnokon, 1777-ben plébános lett Hidegkúton, majd még ez évben Peremartonban. 1782 után veszprémi kanonok volt. A székesegyház kriptájában nyugszik. Veszprémi házát a megyének adományozta, hogy itt szülhessenek a házasságon kívül élő asszonyok, nevelhessék a kitett gyermekeket.

1845. június 7.

170 éve született és 85 éve halt meg AUER Lipót (Veszprém, 1845. jún. 7.-Loschwitz, Németország, 1930. júl. 15.) hegedűművész, pedagógus. Veszprémben Liedl Lipót tanítványa, majd a Pest-Budai Hangászegyleti Zenedében Ridley-Kohne Dávid növendéke volt. Bécsben és Hannoverben is tanult. Első hangversenye 1856-ban Pesten volt, majd koncertező csodagyerekként bejárta egész Magyarországot. 1866-ban, Hamburgban hangversenymester, 1868-tól a szentpétervári konzervatórium tanára és a cári udvar muzsikusa lett. Az első jelentős oroszországi vonósnégyes alapító tagja. Híres kamarazenei estélyeken mutatta be a kortárs orosz zeneszerzők műveit. 1872 és 1908 között az Orosz Cári Balett szólóhegedűse. Az Orosz Zenei Társaság hangverseny-igazgatója, majd zenekarának karmestere volt. Orosz állampolgárságot kapott, a cári udvar titkos belső tanácsosává léptették elő. Az 1890-es évek után, mint hegedűművész és karmester beutazta Európát, Drezdában élt, majd visszatért Szentpétervárra. 1918-ban New Yorkba költözött, ahol főként zenepedagógiával foglalkozott. 1927-ben, 82 éves korában még vezényelte a New Yorki Filharmonikusokat. Egyike volt korunk legnagyobb hegedűpedagógusainak. Tanítványai közül sok neves művész került ki. Kompozíciói közül a My long life in Music c. sorozat a legnevezetesebb. Veszprémben emléktáblája van a Rákóczi u. 4. sz., valamint a Megyeház tér 5. sz. ház falán.

1860. június 8.

155 éve halt meg HAISZLER Károly (Veszprém, 1803. okt. 1.-Veszprém, 1860. jún. 8.) orvos. Haiszler György fia. Középiskolába Szombathelyen járt, 1833-ban, Bécsben szerzett orvosi oklevelet. 1837 és 1941 között a Veszprémi Városi Kórház vezető főorvosa, majd megválasztották vármegyei másod-főorvosnak. Értekezései nem jelentek meg, viszont elsőrangú gyakorló orvos volt. Az 1860-as években több epeműtétet hajtott végre. Apa és fiú közötti ellentétek miatt nem a Haiszler György által építtetett kápolnába temették el. A veszprémi Alsóvárosi temetőben csak később állítottak számára sírkövet, amit beépíttettek a kápolna nyugati falába.

1980. június 9.

35 éve hunyt el LÓCZY Lajos, ifj. (Bp., 1891. jún. 5. – Rio de Janerio, 1980. jún.9.) geológus, tanár. Egyetemi tanulmányait Zürichben végezte, ahol 1914-ben doktori diplomát kapott. A budapesti tudományegyetem földtani tanszékén tanársegéd, majd 1919-ben a tektonika magántanára volt. 1932-1948-as években a Földtani Intézet igazgatója. Külföldi szakértői tevékenységet 1920 és 1961 között mintegy 17 országban végzett. Életének utolsó két évtizedében hasadóanyag-kutatással foglalkozott. Több mint 90 közleménye jelent meg. 1931 nyarán kezdte meg Balatonfüred határában a Lapos-telek és a Vörösföldek nevű dűlők részletes felmérését. Meghatározta a füredi szénsavas mező kiterjedését, savanyúvíz-előfordulások után kutatott.

1930. június 11.

85 éve született GÁRDOS Ervin (Bp., 1930. jún. 11.-Sümeg, 1976. jún. 29.) tanár. Elemi és polgári iskolába Budapesten járt. A háború után a Hoffmann Testvérek Szerszám- és Géplakatos Műhelyében volt tanonc, 1949-ben szakmát szerzett. Közben elvégezte a dolgozók esti gimnáziumát, 1953-ban pedig a budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet kapott. Az Ajkai Gimnáziumban kezdett tanítani, 1954-ben már igazgatóhelyettes. 1959-től haláláig a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium igazgatója. Megszervezte és bevezette a politechnikai oktatást és a mezőgazdasági szakközépiskolai tagozatot. Igazgatóságának ideje alatt az iskola osztályainak száma tizenhatra emelkedett. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el.

1965. június 13.

50 éve halt meg GODZSA Mihály (Nagyhódos, 1887. ápr. 15.-Veszprém, 1965. jún. 13.) molnár. Kisnemesi család sarja, ősei több emberöltőn át a nagyhódosi malomban dolgoztak. Tizenhat éves korában a fővárosba ment, később a szabadkai malomban főmolnárként dolgozott. 1930-1935-ös években Balatonfüreden bérelt malmot, majd Veszprémbe költözött, ahol megszerezte a rendkívül rossz állapotban lévő műmalmot. Megvásárolta és Veszprémbe szállította a diósgyőri malom berendezéseit, saját tervei alapján megépíttette itt a megye legkorszerűbb malmát, amely napi 200 mázsa őrleményt tudott előállítani. Az új üzemet feleségéről Irénke Malomnak nevezte el. Három fiával és három alkalmazottal dolgozott. 1950-ben a politikai rendőrség a család négy férfitagját letartóztatta. A győri katonai ügyészség semmiféle vétséget nem talált, így félévi fogva tartás után intézkedett szabadlábra helyezésükről. A malmot államosították.

1915. jún. 23.

100 éve született EGRI János (New York, 1915. jún. 23.-Csehbánya, 2001. aug. 20.) tanító. 1936-ban a Győri Királyi Tanítóképzőben kapott tanítói oklevelet. 1939-től 1948-ig kántor-tanító, 1948 és 1975 között igazgató-tanító Csehbányán. 1947-től 1976-ig az Áfész felügyelő-bizottságának tagja, az 1976-1986-os években az intézőbizottság elnöke. 1950 és 1980 között a községi kultúrotthon igazgatója. 1955-től 2000-ig a községi könyvtár vezetője. 1975-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem, 1987-ben Szocialista Kultúráért kitüntetéseket kapott.

1970. június 23.

45 éve halt meg FEKETE István (Gölle, 1900. jan. 25.-Bp., 1970. jún. 23.) író. 1928-ban került Ajkára, és 1941-ig dolgozott a Nirnsee-család gazdatisztjeként. Később a Földművelésügyi Minisztériumban vadászati előadó, 1950-től pedig a Mezőgazdasági Múzeumban tudományos kutató. 1952-1955 között a Halászmester-képző tanára. Az ajkai évekből merítette több műve ismeretanyagát. Sokat tartózkodott a Balaton-partján, Dalányi József szentkirályszabadjai tanárnál. Ajkán nagy tisztelettel, szeretettel és lelkesedéssel őrzik emlékét. Emlékszobája, benne gipsz mellszobra (Z. Soós István alkotása), a városligeti Csónakázó-tó szigetén bronz mellszobra (Borsos Miklós alkotása), kedvenc állatfiguráiból szoborpark, (Samu Katalin alkotásai), a város különböző pontjain pedig három emléktáblája van: a Fő u. 1.sz. ház előtt, ahol egykor a családi házban élt és dolgozott; a Városi Múzeum falán; a róla elnevezett általános iskola falán alumínium dombormű, (Sashegyi József alkotása). Ajka város díszpolgára. 1960-ban József Attila-díjat kapott.

1880. június 24.

135 éve született MANOVILL Alfréd (Veszprém, 1880. jún. 24.-1937 után) bankár. Iskoláinak elvégzése után a Budapesti Fuchs H. és Társa cég cégvezetője. 1903-ban Berlinbe ment, ahol a világhírű Mendelssohn Bankház alkalmazásába lépett. Pár év alatt a bank ügyvezető igazgatója és német pénzügyi tekintély lett. Díszelnöke volt a Berlini Magyar Egyesületnek s hathatós támogatója a külföldre szakadt magyaroknak.

1910. június 24.

105 éve született LÓRÁND Imre (Bp., 1910. jún. 24.-Bp., 1976. febr. 10.) újságíró. Érettségi után a Fegyvergyárban majd az Újság c. lap szerkesztőségében dolgozott. 1938-tól részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. A háború végén munkaszolgálatos Erdélyben, majd Vácon. 1946-tól az Igazság c. lap főszerkesztője Egerben, 1948-1952-es években a Veszprém Megyei Népújság szerkesztője. Kizárták a MDP-ből. Rövid ideig a Városi Könyvtár vezetője, majd bérelszámoló Veszprémben. 1956-ban a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács elnökévé választották. 1957-ben hatévi börtönbüntetésre ítélték, 1960-ban amnesztiával szabadult. Egy budapesti könyvesboltban dolgozott. Élete utolsó évtizedeiben a Világosság, a Jelenkor, a Tiszatáj, a Helikon és a Könyvbarát c. lapokban jelentek meg írásai.

1825. jún. 25.

190 éve született PILLITZ Benő (Veszprém, 1825. jún. 25.-Veszprém, 1910. máj. 31.) orvos, botanikus. Műszaki pályára készült, de 1849-1856-os években orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben. Veszprémben 17 évig kórházi főorvos és megyei tiszti-főorvos. Botanikusként megyéje növényvilágát kutatta és írta le. Herbáriumát a Veszprémvármegyei Múzeumra hagyta. A veszprémi izraelita temetőben van a síremléke, Csikász Imre bronzplakettjével.

1955. június 26.

60 éve hunyt el BABICS Endre (L26.–Kaposvár, 1955. jún. 26.) r.k. kanonok, szerkesztő. Középiskolába Pápán és Esztergomban járt, Esztergomban végezte a teológiát, ahol 1917-ben pappá szentelték. Több településen, köztük Komáromban és Kaposváron káplán volt. 1923-1925-ös években a Szent Imre Kollégium tanulmányi felügyelője lett Budapesten. 1928. május 1-jétől Balatonfüreden plébános, két év múlva kerületi esperes, 1932-től a Balaton zalai fürdőhelyeinek püspöki biztosa. 1943-tól veszprémi kanonok-plébános és az Actio Catholica egyházmegyei igazgatója. 1945-ben pápai esperes, 1946-ban jásdi címzetes apát. 1947 után Kaposváron plébános. 1930 és 1936 között a Balatonfüred c. politikai és gazdasági hetilap főszerkesztője, a Balatonfüredi Plébánia Értesítője kiadója. 1933-ban Balatonfüreden megszervezte az egyházközség óvodáját.

1890. június 28.

125 éve született VAJDA László (Bp., 1890. jún. 28.-Bp., 1986. nov. 2.) biológus, növényfotográfus. A középiskolai tanulmányok elvégzése után, 1913-tól 1920-ig Sóváron, majd nyugdíjazásáig Budapesten dolgozott banktisztviselőként. A növényfényképezésnek, s ezen keresztül a növények gyűjtésének és tanulmányozásának már fiatalon elkötelezte magát és szenvedélye mellett élete végéig kitartott. Budapesten kapcsolatba került korának neves botanikusaival. Főleg Boros Ádámmal járták az országot, gyakran megfordultak a Bakonyban is. Nevükhöz fűződik az öcsi Nagy-tó, valamint a Köveskál melletti Fekete-hegyen a Barkás-tó tőzegmohás úszólápjának felfedezése. A nagyrészt társszerzővel készített számos tudományos publikációja közül csaknem egy tucat foglalkozik a Bakony hegység moháival. A Bakony természeti képe programba az elsők között kapcsolódott be és magas kora ellenére csaknem egy évtizeden át szorgalmasan kutatta és fényképezte a hegység növényvilágát

1990. június 28.

25 éve vette fel a megyei kórház ifj. CSOLNOKY Ferenc nevét. Az 1990-ben alakult Csolnoky Ferenc Emlékbizottság minden év április 9-én tudományos ülésen tiszteleg emléke előtt.

1920. június 30.

95 éve született SEREGÉLY Pál (Celldömölk, 1920. jún. 30.-Veszprém? 1989. jan. 30.) orvos. Az alsó fokú iskolát szülővárosában, a gimnáziumot Pápán végezte. A háborús események miatt csak 1950-ben kapott Budapesten általános orvosi oklevelet. Szombathelyen kezdett dolgozni, 1953-tól Veszprémben a Megyei Kórház központi laboratóriumának vezetője. 1974. március 16-ától 1975. október 31.-ig az intézmény megbízott igazgatója volt.  


 

Július

1885. július 1.

130 éve a képviselőtestület városháza céljára megvásárolta a Kapuváry-házat, Hunkár Antaltól.

1985. július 2.

30 éve fejeződött be a várost elkerülő déli körút újabb szakaszának építése.

2000. július 2.

75 éve született ROZSNYAI Jenő Csaba (Pápa, 1940. dec. 14.-Szeged, 2000. júl. 2.) tanszéki kutató, könyvtáros. 1960-ban a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban a szegedi tudományegyetemen tanári diplomát és egyetemi doktori címet szerzett. 1986-ban a budapesti tudományegyetem könyvtáros szakán végzett. 1965-től 1969-ig tanár a pápai Türr István Gimnáziumban. 1969 és 1995 között könyvtáros a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán. Az 1995-2000-es években kutató-könyvtáros a szegei tudományegytem Hispanisztika Tanszékén. Elkötelezett latin-amerikus volt, az MTA Magyar-Latin-Amerikusok Társaságának alapító tagja. Kutatási témái: Latin-Amerika a magyar irodalom tükrében. A latin-amerikai magyar emigráció. Simon Bolivar. Rendszeresen publikált az Acta Historica Segediensis, a Hungia, a Századok, az Ezredvég, az Élet és Irodalom, a Historia és a Délmagyarország c. folyóiratokban. 1983-ban Bolivar-emlékérem és Oklevél kitüntetést kapta.

2005. július 2.

10 éve hunyt el MEGGYES István (Gyöngyös, 1936. febr. 12.-Veszprém, 2005. júl. 2.) tanár, középiskola igazgató. 1958-ban a debreceni tudományegyetem magyar-történelem szakán szerzett tanári oklevelet. 1958-1959-ben tanár Balatonkenesén. Az 1959-1962-es években nevelőtanár a Ságvári Endre Középiskolás Fiúkollégiumban, 1962-től 1975-ig tanár a Lovassy László Gimnáziumban, 1975 és 1996 között igazgató a Közgazdasági Szakközépiskolában, Veszprémben. 1986-tól az Államigazgatási Főiskola Veszprémi Intézetében óraadó tanárként dolgozott. 1980 és 1996 között a Veszprém megyei gimnáziumi és szakközépiskolai igazgatók megyei munkaközösségének vezetője. Kutatási területei: pedagógia, retorika, kommunikáció.

1740. július 4.

275 éve született DOMÁNYI Márk László (Veszprém, 1740. júl. 4.-Pest, 1814. ápr. 1.) kegyesrendi tanár, egyházi író. A kegyesrend tagjaként több városban tanított, köztük Veszprémben is. Vácon a nevelőintézet másodigazgatója volt. 1788-ban ismét visszakerült Veszprémbe, de egy év múlva Nyitrára rendelték, onnét 1797-ben Pestre ment házfőnöknek, 1802-ben rendfőnöknek választották. A rend történetével foglalkozó tanulmányokat írt latin nyelven.

1880. július 4.

135 éve hunyt el FRANCSICS Károly (Pápa, 1804. nov. 30.-Veszprém, 1880. júl. 4.) borbélymester, emlékiratíró. Pápáról induló veszprémi borbélymester, aki több ezer oldalnyi naplót hagyott hátra, amelyben számos helytörténeti, néprajzi, társadalmi eseményt örökít meg Veszprém életéből. Naplóját 1846-tól vezette, majd korábbi életét is írásba foglalta. 1863-tól naplóját átdolgozta, tömörítette és a hat kötetes kézirat 1870-ig foglalta össze életének eseményeit. A veszprémi lapokban már 1902-ben részletek jelentek meg a szerző neve nélkül. A kézirat öt kötetét az OSZK-ban őrzik.

1910. július 5.

105 éve hunyt el VASTAGH János (Tapolca, 1863. dec. 23.-Tapolca, 1910. júl. 5.) tanár, szőlész. Szülővárosában tanult, 1880-ban a mosonmagyaróvári gazdasági akadémián végzett. Katonáskodás után, 1884-től a tapolcai felső népiskolában gazdaságtant tanított és vezette a gazdasági gyakorlatokat. Egyik vezetője volt a Filoxéra Ellen Védekező Egyesületnek. Ausztriában tanulmányozta a védekezési módokat és saját szőlőbirtokán végzett kísérleteket. Aktív tagja a város közéletének, megalapította a Badacsonyvidéki Bortermelők Szövetkezetét, 1906-ban a Tapolcai Vízlecsapoló Társulatot. Kitisztíttatta a Nagytavat, és a közepébe szigetet építtetett. Rendszeresen publikált a helyi sajtóban a helyes borkezelésről, a betegségek megelőzéséről és a gyógyításról. Lakóhelyén, a Kossuth L. u. 6. sz. házon tábla őrzi emlékét.

1950. július 5.

65 éve hunyt el CHOLNOKY Jenő (Veszprém, 1870. júl. 23.-Bp., 1950. júl. 5.) tanár, író, földrajztudós. Cholnoky Viktor öccse és László bátyja. Egyetemi tanulmányokat Budapesten, először a műegyetem vízépítési tanszékén végezte, később filozófiai doktorátust szerzett. Lóczy Lajos asszisztense, majd adjunktusa. 1896-1898-ban nagyobb Kelet-ázsiai utazást tett, hidrográfiai és geográfiai kutatásokat folytatott. Egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság titkára, a Magyar Turista Egyesület és a Természetvédelmi Tanács elnöke is volt. Tanított a budapesti és a kolozsvári egyetemeken. A Földrajzi Intézetnek vezetője, a MTA levelező tagja. Főleg a hegységek szerkezetét, a folyók természetét vizsgálta. Eredményesen foglalkozott emberföldrajzzal és az öntözések jelentőségével az emberi kultúra fejlődése szempontjából. Részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában. Számos tudományos dolgozat szerzője, írásai megjelentek a fontosabb nyelvterületek tudományos kiadványaiban. Szerkesztette a Balatoni Szemle c. lapot. Balatonfüreden utca, Veszprémben lakótelep is viseli nevét. Tábla őrzi emlékét Veszprémben a Kossuth u. 7. sz. alatt lévő szülőháza falán és Balatonfüreden a Balatoni Panteonban.

2000. július 5.

15 éve hunyt el DÉRI Márta (Nagyvárad, 1918. jún. 6.-Bp., Érd? 2000. júl. 5.) vegyész, egyetemi tanár. A műszaki tudományok kandidátusa, doktora. 1939-ben a budapesti tudományegyetemen vegyész diplomát, 1940-ben egyetemi doktori, 1951-ben a budapesti műegyetemen műszaki doktori címet szerzett. 1939-1941-ben gyakornok, tanársegéd a Pázmány Péter Tudományegyetem Kémiai Tanszékén. 1941 és 1950 között a Kőbányai Porcelángyár kerámiaüzemének mérnöke, majd vezetője. 1950-től 1962-ig adjunktus, egyetemi docens a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai technológia tanszékén. 1963 és 1982 között tanszékvezető egyetemi tanár a Veszprémi Vegyipari Egyetem szilikátkémia tanszékén. 1983-tól nyugdíjas egyetemi tanár, 1995-től professor emeritus a Veszprémi Egyetemen. A hazai szilikátipari szakemberképzés meghatározó személyisége volt. Az Építőanyag folyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja.. Tudományos munkássága elsősorban a kerámiákra, azon belül a műszaki kerámiákra terjedt ki. Megoldotta az Európában újdonságnak számító, nagyméretű nagyfrekvenciás szigetelők gyártását, ami a háború után lehetővé tette a lakihegyi adótorony újjáépítését. Úttörő jelentőségű munkát végzett a szilikátok termikus stabilitásának vizsgálata terén. Kiemelkedő eredményeket ért el a híradás-technikai kerámiák, ferroelektromos anyagok kutatásában. A Magyar Tudományos Akadémiától az Eötvös József Koszorú kitüntetést kapta. Több kézikönyv társszerzője és szerkesztője. Száznál több közleménye jelent meg szakmai folyóiratokban és egyéb kiadványokban, valamint több mint 200 előadás szerzője. Több szabadalom társfeltalálója.

1840. július 6.

175 éve született HALBIK Ciprián Gáspár (Dáka, 1840. júl. 6.-Balatonfüred, 1927. márc. 28.) bencés apát, tanár, író. A gimnázium alsó négy osztályát a pápai bencéseknél, az 5-6. osztályt Győrben végezte, majd Pannonhalmán érettségizett. 1857-ben lépett a bencés rendbe. A teológia elvégzése után jogi vizsgát tett. 1864-ben pappá szentelték. Előbb hitszónok Pannonhalmán, 1865-től 1877-ig tanár Győrben, két évig igazgató Komáromban. Visszatért Pannonhalmára, ahol a központi könyvtár főkönyvtárosa, perjel, főiskolai igazgató. 1894-től tihanyi apát. Nevéhez fűződik az apátsági könyvtár és levéltár szakszerű rendezése és katalogizálása. Működése idején számos fejlesztés valósult meg az apátsághoz tartozó településeken, többek között a tihanyi kikötő és iskola, a balatonfüredi fürdő bővítése, a vízvezeték-építés befejezése és megkezdődött a füredi iskola építése. 1924-ben magyar királyi főtanácsosi rangot kapott. Már tanuló korában elkezdett publikálni különböző folyóiratokban és önálló kötetei is megjelentek. Történelmi, egyházi, pedagógiai dolgozatain kívül szépirodalmi alkotásai is megjelentek. Közreműködött a 14 kötetes bencés rendtörténet megírásában is. A tihanyi apátsági templomban nyugszik.

1865. július 6.

150 éve született FARAGÓ János (Mályi, 1865. júl. 6.-Pápa, 1944. márc. 27.) tanár. Középiskolába Miskolcon járt, tanári oklevelet a budapesti egyetemen szerzett. 1889-1890-ben a budapesti egyetem gyakorló iskolájában tanított, majd öt esztendeig a Karcagi Református Főgimnázium igazgatója. 1895-ben költözött Pápára, ahol 1901-ig tanár, 1901 és 1921 között igazgató a Református Gimnáziumban. 1921-től 1928-ig a Református Kollégium főigazgatója, a Református Zsinat és az Országos Közoktatási Tanács tagja. Huszonöt évig a város ref. nőegyletének titkára és az iparos ifjúsági kör díszelnöke. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1905. július 6.

110 éve pusztító jégesősöpört végig a Balaton északi partján. A tomboló vihar Keszthelytől Alsóörsig terjedt, a szőlőtermés jelentős része megsemmisült. Egyes községeknek, különösen Aszófő környékén, mindennemű termése tönkrement. A tapolcai járásban a lábon álló gabona mintegy 40 % kárt szenvedett.

1840. július 7.

175 éve született BOCSOR Lajos (Tengőd, 1840. júl. 7.-Tengőd, 1904. ápr. 7.) ref. esperes, tankönyvíró. Tengődön kezdett tanulni. 1850-től Pápán, 1857-től Kecskeméten, 1860-ban néhány hónapig ismét Pápán, ez év őszétől Pesten folytatta tanulmányait. 1862-ben elvégezte a teológiát, ősztől akadémikus rektor Pátkán, 1863-ban tanár Gyönkön, ahol 1870 júliusától lelkész. 1879-ben Tengődön lelkész, 1892 nyarán esperessé választották.

1935. július 7.

 80 éve halt meg GEORGI Lajos (Veszprém, 1875. aug. 7.-Veszprém, 1935. júl. 7.) könyvkötő mester. Az öt nemzedéken át Veszprémhez kötődő könyvkötő családot az 1815. jún. 3-án született Károly Ágoston Lajos (1815-1872) alapította, aki 1832-1836-os években Berlinben könyvkötő szakmát tanult. Valószínűleg Prágán és Pesten keresztül jutott 1846-ban Veszprémbe, ahol a következő esztendőben házasságot kötött az ugyancsak könyvkötő Bucskó Ignác, Johanna nevű lányával. Fia Károly (1849-1916) már apjától tanulta a mesterséget és örökölte az annak folytatásához szükséges szerszámokat. A harmadik generációt képviselő Lajos 1897-ben kapott iparengedélyt, 1898-ban Zircen fióküzletet nyitott. Viszonylag jól menő (időnként segédeket is foglalkoztató) műhellyel rendelkezett. Iparát 38 évig gyakorolta. Közben az ipartestület könyvtárosa is volt. Fiai Lajos (1904-1978) és József (1910-1987) 1935-től a cégtáblájukat “Georgi és fiai 1854” elnevezésűre változtatták. 1937-ben megvásárolták a Templom u. 21. sz. alatti családi házat, amely majdnem három évtizedig volt otthonuk. A nemzedék ötödik generációját képviselő József 1979-ben kapott kisipari működési engedélyt. A Georgiak a múlt század közepén könyvárusítással is foglalkoztak, a megmaradt könyvkölcsönzői katalógus azt bizonyítja, hogy az 1860-as években nyilvános kölcsönkönyvtáruk is volt, amelyben 2321 kötet magyar és német nyelvű könyv állt a város polgárságának rendelkezésére.

1975. július 7.

40 éve halt meg SIMON István (Bazsi, 1926. szept. 16.-Sümeg, 1975. júl. 7.) költő, újságíró, műfordító. Szülőföldjén, Bazsiban nevelkedett 18 éves koráig. A család, a környezet, a táj kitörölhetetlen emléket hagyott benne, meghatározta későbbi emberi, művészi gondolkodását és magatartását. A középiskolát Sümegen végezte, ekkor jelent meg első verseskötete, Egyre magasabban címmel (Bazsi, 1944.). Orosz hadifogság, majd a budapesti tudományegyetem elvégzése után különböző lapok munkatársa. Verseit 1948-tól a Csillag és az Új Hang c. folyóiratok közölték. 1950-ben Tanú vagyok címmel adta közre verseit, amelyet 1952 újabb kötet, a Hajnali lakodalmasok című követett. 1952-1955-ös években a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa. 1953-ban jelent meg az Érlelő napok c. verseskötete. Az ötvenes évek közepétől jelentkezett politikai töltésű, a magyar és az európai múltból táplálkozó gondolati lírával, amely életművének mindvégig meghatározója maradt. A Nem elég, a Himnusz az emberhez és a Felhő árnyéka c. kötetekben (mindhárom 1956-ban jelent meg) teljesedett ki korszakváltása. 1955-1956-ban az Új Hang c. irodalmi folyóirat, 1964 és 1974 között a Kortárs főszerkesztője. A hatvanas évek elejére tehető újabb költői stílusváltásának kezdete, amely az addig is kötött formák még határozottabb fegyelmével, a szonettformával teljesedett ki. Költői tevékenysége a Februári szivárvány (Bp., 1959.) és az Almafák (Bp., 1962.) után csökkent, de versei mind formailag, mind gondolatilag tökéletesebbekké váltak. Kapcsolata szülőföldjével soha nem szűnt meg, gyakran felkereste a megye településeit, amelynek 1963-tól országgyűlési képviselője volt. Lírájának alapélménye a szülőföld, a nép, a magasra törő ember szeretete, a velük való összeforrottság érzése. Szülőházát 1983. április 11-én országos ünnepség keretében emlékházzá avatták. Ajkarendeken általános iskola és márvány emléktábla őrzi nevét. Szülőfaluja temetőjében nyugszik. Háromszor (1952-ben, 1954-ben és 1967-ben) József Attila-díjat, 1955-ben Kossuth-díjat kapott.

1865. július 10.

150 éve született HÁM Antal (Mindszent, 1865. júl. 10.-Bp., 1927. jún. 20.) piarista szerzetes, író, tanár. 1916-tól a Szent István Akadémia, 1927-től a Felsőház tagja. Kegyesrendi szerzetes és egyházi író, aki 1882-ben lépett a rendbe. 1889-ben a budapesti egyetem hittudományi karán teológiai doktori oklevelet szerzett. 1889 és 1895 között Veszprémben majd Kolozsvárott a piarista gimnázium tanára. 1916-tól a budapesti hittudományi főiskola tanára, később igazgatója, 1923-tól pedig rendi tartományfőnök. Jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Elsősorban egyházjogi, szentírás-tudományi és lelkipásztorkodás-tani kérdésekkel foglalkozott.

1920. július 10.

95 éve halt meg CZIRBUSZ Géza (Kassa, 1853. szept. 17.-Bp., 1920. júl. 10.) tanár, néprajzi író. Középiskolai tanulmányokat Kassán folytatott, a pesti tudományegyetemen két évet végzett. A kegyesrendnek 1874-ben lett tagja. Középiskolai tanár volt Veszprémben 1882 és 1884 között, később Temesváron. 1910 után a budapesti tudományegyetemen a földrajz tanszék vezetőjeként és Lóczy Lajos utódaként a földleírás tantárgyat tanította. Több dolgozata jelent meg a geográfia és az etnográfia köréből. A lapok szépirodalmi alkotásait is közölték. Temesváron szerkesztette a Természettudományi Füzeteket, megalapította a Dél-magyarországi Néprajzi Múzeumot. A Veszprémvármegye és a Veszprémi Közlöny c. lapokban gyakran jelentek meg írásai. A Veszprémvármegyei Múzeumnak Ő szervezte az első támogatást, hangoztatta a dunántúli kultúregyesület létrehozásának szükségességét.

1980. július 11.

35 éve hunyt el SZAKÁL Sándor (Egeralja, 1909. febr. 12.-Egeralja, 1980. júl. 11.) tanár, helytörténész, író. Alap- és középfokú tanulmányait az egeraljai elemi iskolában, ill. a Pápai Református Gimnáziumban végezte. 1934-ben a Pécsi Tudományegyetemen középiskolai tanári oklevelet és doktori címet szerzett. Közben öt hónapot ösztöndíjasként Ausztriában töltött, ahol Burgenland és az Alpok geológiai és meteorológiai viszonyait tanulmányozta. 1936-tól a csurgói, 1939-től 1942-ig a kisújszállási, 1942-től a mátészalkai, majd a Máramarosszigeti Református Gimnáziumban tanított, ez utóbbiban igazgatóhelyettes. Közben katona és hadifogoly is volt. Hazatérve a Pápai I. Sz. Fiúiskolában, 1949-től a Református Gimnáziumban, 1952 és 1958 között a Türr István Gimnáziumban, 1959-től nyugdíjazásáig a Jókai Mór Közgazdasági Szakközépiskolában tanított. A turisztikai szakkör vezetőjeként tanítványaival bejárta a Bakonyt, a Balaton-felvidéket, megismertetve velük Közép-Dunántúl geológiáját, földrajzát, történelmét és néprajzát. Fontosnak tartotta a helytörténet tanítását, jeleskedett Pápa helytörténetének tudományos feltárásában. Számos cikke jelent meg a Búvár c. folyóiratban és hírlapokban.

1915. július 12.

100 éve halt meg SÁRINGER János (Homokbödöge, 1871. márc. 2.-Gyója, 1915. júl. 12.) földrajztudós, író. Tanári képesítést szerzett és több helyen dolgozott. 1895-től Szent Benedek-rendi áldozópap, földrajz és növénytan tanára a Pannonhalmi Főiskolán. A rendből kilépve 1901-től a Kisújszállási főgimnáziumban tanított. Irt tankönyvet, és a Balaton tudományos tanulmányozásával foglalkozó kutatóprogram keretében vizsgálta a Balaton éghajlati és hőmérsékleti viszonyait. M.: Pannonhalma éghajlata. Győr, 1896. - A Balaton környékének éghajlati viszonyai. Bp., 1898. - A Balaton vizének fizikai tulajdonságai. Bp., 1900.

1995. július 12.

20 éve hunyt el HADNAGY László (Gyulafirátót, 1923. jún. 8.-Gyulafirátót, 1995. júl. 12.) tanár, muzeológus, szerkesztő. Apja MÁV-pályamester volt, tíz gyereke közül Ő volt a hatodik. Szülőfalujában, Keszthelyen és Győrben végezte tanulmányait, majd a háború után Budapesten szerzett tanári oklevelet. Néhány évig Gyulafirátóton iskolaigazgató, 1954-1956-os években az akkori Veszprémi járás általános iskoláit irányító járási tanács osztályvezetője. Az 56-os forradalom idején a járási forradalmi tanács elnöke, azután több mint tíz évig a falujában tanított. 1969-ben kinevezték a Veszprémi Bakonyi Múzeum népművelési csoportvezetőjének, majd igazgatóhelyettesnek, később a Pápai Helytörténeti Múzeum igazgatójának. Egyik kezdeményezője a Veszprém megyei földrajzinév-gyűjtésnek. Több évig szerkesztette a veszprémi múzeum helytörténeti tájékoztatóját, valamint a TIT által kiadott Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok c., évenként megjelenő sorozatot, amelynek köteteiben több tanulmánya is megjelent. Számtalan írását közölte a Veszprém megyei újság. Honismereti előadásokat tartott, tanfolyamokat szervezett. Elnöke volt az 1991-ben megalakult Veszprém Megyei Honismereti Egyesületnek. A megyében nevéhez fűződik a Kossuth-kultusz ápolása. Munkásságát többek között a Vajda Péter-díjjal és a Gyermekekért Érdeméremmel ismerték el.

2000. július 14.

15 éve hunyt el KOVÁTS Sebestyén (Balatonfüred, 1948. márc. 9.-Veszprém, 2000. júl. 14.) műszaki igazgató, villamosmérnök, vitorlázó. 1968-ban a Pannonhalmai Bencés Gimnáziumban érettségizett. 1978-ban a budapesti műegyetem villamosmérnöki karán szerzett oklevelet. 1975 és 1994 között a Veszprém Megyei Tejipari Vállalatnál energetikus, tejüzemvezető, műszaki vezető, 1994-től 2000-ig a Veszprémtej Rt műszaki igazgatója. 1957-től a Balatonfüredi Vasas Sport Club tagja, 1992-től vezetőségi tagja. 1988-tól a Vitorlázó Szakosztály vezetőségi tagja, 1998-tól gazdasági vezetője. 1990-től 1992-ig az önkormányzat egészségügyi és sportbizottságának tagja. Sporteredményei: 1969-ben a Magyar Honvédelmi Szövetség Magyar Bajnokságának 1. helye síelésben. Vitorlázásban 1. hely: 1969, 1971, 1973 Kék Szalag. 1971 Magyar Nemzeti Bank, Tihany. 1975 Soling Bajnokság. 1976 Vasas Soling. 1980, 1981 Országos Bajnokság. 1993 Horváth Balázs-emlékverseny. 1996 Vilati Csillagtúra. 1998 Mihálkovics Kupa 2. hely. 1999 Mihálkovics Soling 3. hely. 2000-ben Díszoklevéllel ismerték el többéves kiváló sportmunkáját.

1900. július 15.

115 éve született PASSUTH László (Bp., 1900. júl. 15.-Balatonfüred, 1979. jún. 19.) író, műfordító. Egyetemi tanulmányokat a kolozsvári és a szegedi egyetem jogi karán folytatott. 1919-től banktisztviselő, 1951-től az Országos Fordítóiroda szakfordítója. A húszas évek közepétől jelentkezett útirajzokkal, történelmi tanulmányokkal, művelődéstörténeti cikkekkel. Dolgozott a Nyugatnak, a Magyar Nemzetnek alapításától munkatársa. 1948-ban kizárták az Írószövetségből, 1956 után csak álnéven írt munkái jelenhettek meg. 1960-ig a magyar Pen Club főtitkára volt. Művelődéstörténeti regényei eredeti forrásokra támaszkodnak, hitelesen ábrázolják a kort és az eseményeket. Később történelmi témájú regényei is nagy sikert arattak. Görög, német, olasz, portugál és spanyol nyelvből fordított. Esőisten siratja Mexikót c. 1939-ben megjelent történelmi regénye hozta meg számára a népszerűséget. Az 1950-es évektől több ízben a füredi Lipták ház vendége. 1958-ban telket vásárolt Tihanyban, nyaralót épített. Tihanyi házában töltötte a nyári hónapokat, itt írta a Ravennában temették Rómát c. regényét is. Sírja a balatonarácsi r. k. temetőben van. Balatonfüreden utcanév, a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét.

1930. július 15.

85 éve halt meg AUER Lipót (Veszprém, 1845. jún. 7.-Loschwitz, Németország, 1930. júl. 15.) hegedűművész, pedagógus. Veszprémben Liedl Lipót tanítványa, majd a Pest-Budai Hangászegyleti Zenedében Ridley-Kohne Dávid növendéke volt. Bécsben és Hannoverben is tanult. Első hangversenye 1856-ban Pesten volt, majd koncertező csodagyerekként bejárta egész Magyarországot. 1866-ban, Hamburgban hangversenymester, 1868-tól a szentpétervári konzervatórium tanára és a cári udvar muzsikusa lett. Az első jelentős oroszországi vonósnégyes alapító tagja. Híres kamarazenei estélyeken mutatta be a kortárs orosz zeneszerzők műveit. 1872 és 1908 között az Orosz Cári Balett szólóhegedűse. Az Orosz Zenei Társaság hangverseny-igazgatója, majd zenekarának karmestere volt. Orosz állampolgárságot kapott, a cári udvar titkos belső tanácsosává léptették elő. Az 1890-es évek után, mint hegedűművész és karmester beutazta Európát, Drezdában élt, majd visszatért Szentpétervárra. 1918-ban New Yorkba költözött, ahol főként zenepedagógiával foglalkozott. 1927-ben, 82 éves korában még vezényelte a New Yorki Filharmonikusokat. Egyike volt korunk legnagyobb hegedűpedagógusainak. Tanítványai közül sok neves művész került ki. Kompozíciói közül a My long life in Music c. sorozat a legnevezetesebb. Veszprémben emléktáblája van a Rákóczi u. 4. sz., valamint a Megyeház tér 5. sz. ház falán.

1955. július 15.

60 éve nyitották meg a Vámosi úti köztemetőt

1990. július 16.

25 éve hunyt el HENSZELMANN Frigyes (Bp., 1925. okt. 22.-Veszprém, 1990. júl. 16.) tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1969), a Magyar Kémikusok Egyesületének választmányi tagja. A középiskolát Miskolcon és Budapesten végezte, vegyészmérnöki oklevelet 1947-ben, a fővárosban szerzett. 1953-ig a budapesti műegyetemen tanársegéd, majd a veszprémi NEVIKI-ben tudományos munkatárs. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1952-1954-es években mellékfoglalkozásban, majd főállású tanárként dolgozott. Közben 4 évig docensként tanszékvezetői feladatok ellátására is megbízást kapott. A NEVIKI-ben először a hazai bauxitok ahidrálására vonatkozó kísérletekben vett részt, majd a kohósalakok cementipari hasznosításával foglalkozott. Az egyetemen (többek között) a szervetlen pigmentek előállításának kémiája és azok technológiája képezte kutatómunkájának tárgykörét. Több nemzetközi kongresszuson tartott előadást, közel harminc tanulmány, szabadalom és könyv jelzi szakmai munkásságát.

1920. július 17.

95 éve született FARKAS Edit (Lovászpatona, 1920. júl. 17.-Bp., 2002. febr. 26.) tanító, iskolaigazgató. Sigmond Olivér szobrászművész felesége. A pápai Református Tanítóképzőben szerzett oklevelet. Tanítóként dolgozott Tamásiban, Tapolcafőn és Sellyén. 1956 végétől Balatonfüreden élt. 1957-től 1963-ig az általános iskola, 1963-1965-ig a II. Sz., 1965 és 1975 között a Bem József Általános Iskola igazgatója. 1975 után nyugdíjas. Otthona az 1960-as években találkozóhelye volt a Balaton partján élő-nyaraló művésztársadalomnak, a korszak kiválóságainak. Rendszeres vendégei között volt Illyés Gyula, Németh László, Borsos Miklós, Féja Géza, Szász Endre, Keresztury Dezső, Bernáth Aurél, Ferencsik János, Déry Tibor, Halápy János, Gyurkovics Tibor. Felkarolta tehetséges tanítványait, pl. Kéri Imre festőművészt. 1970-ben Horváth Ernő és Bíró Péterné szakvezetésével ének-zenei tagozatot hozott létre az iskolában. 1965-ben kezdeményezésére az iskola Bem József nevét vette fel. 1971-ben az iskola diákjaival Füredköszöntő címmel irodalmi műsort állított össze, amelyet a Magyar Rádió is több alkalommal műsorra tűzött. Híve volt a pedagógiai kísérleteknek, a rendhagyó irodalomóráknak, a nyelvészeti és matematikai vetélkedőknek. Irodalmi és pedagógiai tárgyú tanulmányai jelentek meg különböző folyóiratokban. Pro Urbe kitüntetést kapott Balatonfüreden.

1850. július 18.

165 éve született DEÁK ÉBNER Lajos (Pest, 1850. júl. 18.-Bp., 1934. jan. 17.) festőművész. A szolnoki művésztelep egyik alapítója, zsánerfestészetünk jeles képviselője. 1889-1890-ben a tihanyi apátsági templom freskóit Lotz Károllyal, Székely Bertalannal közösen festette. 1911-1912-ben és 1918-ban szerepelt balatoni témájú festményeivel kiállításokon.

1875. július 18.

140 éve a Korona vendégfogadó nagytermében alakult meg a Veszprémi Önkéntes Tűzoltó Egylet.

1890. július 20.

125 éve született GROFCSIK János (Pápa, 1890. júl. 20.-Bp., 1977. jan. 6.) tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudományok doktora. Vegyészmérnöki oklevelet 1912-ben a budapesti műegyetemen szerzett. Az Országos Chémiai Intézetben dolgozott, majd a Budapesti Felsőipar-iskolában tanított. 1920-tól a Városlődi Kőedénygyár műszaki tanácsadója. Itt Ő dolgozta ki a massza és a máz összetételét. 1949-től a NEVIKI szilikátkémiai osztályának vezetője, 1951-től 1957-ig, nyugdíjazásáig a Veszprémi Vegyipari Egyetem tanára. Az MTA Szilikátkémiai Albizottságának elnöke, a szakterület szervezeteiben és intézményeiben aktívan dolgozott. A hazai tűzállóipari és kerámiai nyersanyagok minősítésének kérdéseivel, új vizsgálati módszerek kidolgozásával, agyagásványok szerkezetével és a kerámiai égetés folyamán az anyagban végbemenő átalakulások folyamataival foglalkozott. Több mint félszáz szakközleménye jelent meg.

1945. július 20.

70 éve halt meg DRAGOVICS István (Vasszécsény, 1881. júl. 7.-Ugod, 1945. júl. 20.) r. k. esperes. Apja kisbirtokos. Szombathelyen érettségizett. 1907-ben, Veszprémben szentelték pappá. Kápláni állomáshelyei voltak Kéthely, Nágocs és Enying. 1910-ben prefektus a Veszprémi Davidikumnál, majd 1914-ben Pápán az irgalmas nővéreknél. Ugyanakkor a szentilonai aggápolda igazgatója. 1922-től adminisztrátor, majd haláláig plébános volt Ugodon. 1932-től a csóti kerület esperese is. Veszprémben házat építtetett a Keresztény Szocialista Építőmunkások egyesülete számára. Ugodon 13 ONCSA-házat építtetett és 6 harangot öntetett.

1945. július 20.

70 éve hunyt el SIMON György (Gelse, 1863. febr. 15.-Veszprém, 1945. júl. 20.) r. k. kanonok. Apja kántortanító. Nagykanizsán járt gimnáziumba. A teológiát Budapesten hallgatta. 1887-ben szentelték pappá. Káplán Súron, 1889-től püspöki levéltáros, teológiai tanár, 1890 után szentszéki jegyző, 1898-tól püspöki titkár. Pápai kamarás, 1907 után veszprémi kanonok, irodaigazgató, később c. apát, 1919-től egyházmegyei főtanfelügyelő. Protonotarius, nagyprépost 1942-től, két alkalommal káptalani és általános püspöki helynök. M.: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat. Veszprém, 1898.

1940. július 21.

75 éve halt meg LIGÁRT Mihály (Csiz, 1863. jún. 19.-Pápa, 1940. júl. 21.) tanító, tankönyvíró. 1886-ban Losoncon szerzett tanítói oklevelet. 13 évig Gyomán tanított, 1898-ban a Pápai Állami Tanítóképző gyakorlóiskolájához nevezték ki. Mindkét városban egyesületi és egyéb társadalmi tisztségeket vállalt. Pápán az Általános Tanító Egyesület megyei szervezetének főtitkára. 1913 után, nyugdíjba meneteléig a Budai Tanítóképző gyakorló iskolájának igazgatója. Nyugdíjasként Pápán telepedett le, itt a családi kriptába temették. Több tucat elemi iskolai tankönyvet és vezérkönyvet írt. Tanulmányai a szakfolyóiratokban jelentek meg.

1860. július 22.

155 éve született LACZKÓ Dezső (Trencsén, 1860. júl. 22.-Veszprém, 1932. okt. 27.) geológus, piarista tanár, múzeumigazgató. 1927-től a Szent István Akadémia rendes tagja. 1877-ben a kegyes tanító rendbe lépett, 1885-ben szentelték pappá. Nyitrán teológiát tanult, 1883-ban a budapesti tudományegyetemen, földrajz-természetrajz szakon tanári oklevelet szerzett. Privigyén, Debrecenben, Kecskeméten és 1888-tól Veszprémben tanított. 1912 és 1918 között a veszprémi gimnázium igazgatója, 1920-ban vonult nyugalomba. 1895-től tevékenyen részt vett a Bakony geológiai feltárásában, és Lóczy Lajos egyik legjobb munkatársa volt a Balaton környékének tanulmányozásában. A veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában felfedezte a Jaekel berlini paleontológus által Placochelys placodonta néven leírt ősteknőst. Részt vett Déchy Mór utolsó kaukázusi kutatóútján, jelentős adatokkal gazdagítva a Kaukázus geológiájára vonatkozó ismereteket. Nevéhez fűződik a Veszprém Megyei Múzeumi és Könyvtári Egylet megalapítása 1903-ban, amelynek első igazgatója. 1905-től szerkesztette a Veszprém Megyei Múzeum évi jelentéseit. Közreműködött a Nemesvámos határában fekvő Baláca-pusztai római lelőhely feltárásában. Tudományos munkásságát elismerve több hazai és külföldi társaság fogadta tagjai közé. Veszprémben, a róla elnevezett múzeum mellett áll kőszobra, Medgyesi Ferenc alkotása. A róla elnevezett forrásnál tábla őrzi emlékét.

1870. július 23.

145 éve született és 65 éve hunyt el CHOLNOKY Jenő (Veszprém, 1870. júl. 23.-Bp., 1950. júl. 5.) tanár, író, földrajztudós. Cholnoky Viktor öccse és László bátyja. Egyetemi5tanulmányokat Budapesten, először a műegyetem vízépítési tanszékén végezte, később filozófiai doktorátust szerzett. Lóczy Lajos asszisztense, majd adjunktusa. 1896-1898-ban nagyobb Kelet-ázsiai utazást tett, hidrográfiai és geográfiai kutatásokat folytatott. Egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság titkára, a Magyar Turista Egyesület és a Természetvédelmi Tanács elnöke is volt. Tanított a budapesti és a kolozsvári egyetemeken. A Földrajzi Intézetnek vezetője, a MTA levelező tagja. Főleg a hegységek szerkezetét, a folyók természetét vizsgálta. Eredményesen foglalkozott emberföldrajzzal és az öntözések jelentőségével az emberi kultúra fejlődése szempontjából. Részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában. Számos tudományos dolgozat szerzője, írásai megjelentek a fontosabb nyelvterületek tudományos kiadványaiban. Szerkesztette a Balatoni Szemle c. lapot. Balatonfüreden utca, Veszprémben lakótelep is viseli nevét. Tábla őrzi emlékét Veszprémben a Kossuth u. 7. sz. alatt lévő szülőháza falán és Balatonfüreden a Balatoni Panteonban.

1900. július 23.

115 éve született HALÁSZY Jenő (Bp., 1900. júl. 23.-Bp., 1962. nov. 10.) építész. Tervei szerint épült több vidéki középület és bérház, valamint a Pozsonyi úti ref. templom sima vonalú tornyos épülete. Vezette a Fővámpalotának a Közgazdasági Egyetem részére történő átépítését. Egyik tervezője volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem főépületének és a Csillebérci Atomfizikai Intézetnek.

1940. július 23.

75 éve halt meg MARCZALI Henrik (Marcali, 1856. ápr. 3.-Bp., 1940. júl. 23.) történész, tanár. A 19. századi magyar történettudomány egyik legnagyobb és meghatározó egyénisége. Győrött a bencéseknél, Pápán a Református Kollégiumban járt középiskolába. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Párizsban végezte. Nyilvános rendes egyetemi tanár, 1893-tól az MTA tagja. 1919-ben szabadságolták, 1924-ben pedig végkielégítéssel eltávolították az egyetemről. Számos történettudományi műve jelent meg. Munkássága felölelte a magyar történelemnek szinte minden szakaszát. Egyetemes történeti munkáiban az újkorral foglalkozott. Műveiben a nemzet és az állam, valamint az eszméknek az intézményeken keresztül érvényesülő meghatározó szerepét vallotta.

1890. július 24.

125 éve született HESZLÉNYI József, 1923-ig Heyszl József (Igló, 1890. júl, 24.-Zwetl, Németország, 1945. jún. 2.) katonatiszt. 1912-ben a hajmáskéri tüzér lőiskola hallgatója, majd két évig a hatodik tábori ezrednél szolgált. Az 1. világháborúban különböző frontoknál, különböző beosztásokban tüzérként harcolt. A Tanácsköztársaság idején a Hadügyi Népbiztosság, a bukás után a Honvédelmi Minisztérium előadója. 1920-1921-ben elvégezte a Hadiakadémiát. 1923-ban Hajmáskéren a tüzérmérő tanfolyam parancsnoka. A következő esztendőtől újra a Honvédelmi Minisztérium előadója, a harmincas évek elején a Hadiakadémia tanára, később dandárparancsnok. A 2. világháború idején a Hm anyagi főcsoportfőnöke, később hadtestparancsnok. Amerikai hadifogságban öngyilkos lett.

1915. július 25.

100 éve született HEGYI János (Lesenceistvánd, 1915. júl. 25.-Veszprém, 1993. júl. 6.) r. k. plébános. 1935-ben Sümegen érettségizett, a veszprémi szemináriumban tanult tovább, 1941-ben szentelték pappá. Balatonfenyvesen kezdte pályáját, Inkén folytatta. 1943-ban káplán Ajkán, 1944-től lelkész Ajkacsingervölgyben, 1954-től bányavidéki kerületi esperes. 1955-től plébános helyettes Veszprémben, a Szent Margit-templomban. 1959-től Veszprémben kerületi esperes, 1961-től irodaigazgató, kanonok. 1970-tól hantai prépost, 1980-tól éneklőkanonok, babocsai címzetes apát. Ajkán a Szent Imre Ifjúsági Egyesület elnöke, Veszprémben a templom technikai eszközeit korszerűsítette.

1965. július 25.

50 éve hunyt el HOMOKI Ferenc (Veszprém, 1903. jan. 3.-Bp., 1965. júl. 25.) költő, író. Fiume olasz megszállása után kénytelen abbahagyni a Fiumei Kereskedelmi Tengerészeti Akadémián folytatott tanulmányait. Hazatért Veszprémbe, ahol biztosítási ügynök, részes mezőgazdasági arató és cséplő, majd postai segédtiszt. Tizennyolc éves korától újságíró és riporter, verset, novellát, bírálatokat írt, székesfehérvári, pécsi és szombathelyi lapokba. 1925-ben ötödmagával Magyar Élet címmel rövid életű szépirodalmi lapot indított Veszprémben. A harmincas évek közepétől egyre kevesebbet publikált. A háború után a Posta Központi Járműtelep igazgatója. Élete utolsó éveiben meghasonlott önmagával és kéziratban lévő írásait megsemmisítette. Egyetlen verseskötete jelent meg: Ácsok a malomban. Bp., 1930.

1900. július 26.

115 éve halt meg GÁBOR József, nagyszegi (Felsőbánya, 1830-Felsőbánya, 1900. júl. 26.) tanár, mezőgazdász. Tanítói oklevelet szerzett, a gyümölcs- és szőlőtermesztésben állandóan képezte magát. Szakismereteit Franciaországban és Németországban bővítette. 1869-ben kinevezték a Balatonfüredi Népiskolával összekötött gyümölcs- és szőlészeti szaktanfolyam tanárává. 1870-től működött a Balatonfüredi Szőlőműves Felsőnépiskola, ahol a borkezelés ismereteit is elsajátították. Az iskolához mintegy 6 holdnyi tangazdaság is tartozott. 1870-től 1889-ig a Bihardiószegi Vincellérképezde igazgatója.

1885. július 28.

130 éve született NOVÁKY Lajos, Novák Lajos (Rábacsécsény, 1885. júl. 28.-1965. márc. 25.) r. k. plébános. Teológiát Pozsonyban tanult, 1908-ban a kapucinusok rendjében szentelték pappá. 1915-1918 között tábori lelkész, egy sor háborús érdemrend és érdemkereszt tulajdonosa. 1918-ban vették fel a Veszprémi Egyházmegyébe. 1919-ben káplán Felsőiszkázon, a következő évben Rédén. 1927-től plébános Taliándörögdön, 1932-től Felsőiszkázon, 1935-1952 között Devecserben. Kisszőlősön, Alsó- és Felsőiszkázon tataroztatta a templomot. Taliándörögdön átépíttette a paplakot. Devecserben templomi zenekart szervezett, megszüntette a templom körüli piacot, nagyobbíttatta az iskolát, Kolontáron új lelkészi státust kezdeményezett.

1800. július 29.

215 éve született PAP Ignác (Veszprém, 1800. júl. 29. -?) tanár, orvos, szakíró. A gimnáziumot Veszprémben járta, a bölcseletet Pesten végezte. A veszprémi Késmárky József családjánál házitanító, 1825-ben helyettes tanító az elemi iskolában. Még az évben, a Győri Tanítóképzőben oklevelet szerzett. Kinevezték rendes tanítónak, nyolc évig dolgozott, de 1832-ben lemondott állásáról. 1837-ben orvosi, seborvosi és szülészmesteri képesítést szerzett. 1844 után a Veszprémi Káptalan orvosa. Már tanítóskodása idején rendszeresen publikált országos lapokban.


1965. augusztus

50 éve adták át az autóbusz- pályaudvart.

1810. augusztus 1.

205 éve született UDVARDY Ignác (Pápa, 1810. aug. 1.-Veszprém, 1874. jan. 17.) tanár, egyházi író. Az MTA-nak 1858-tól levelező tagja. Középiskoláit Pápán és Tatán végezte. Bölcseleti tanulmányokat Szombathelyen és Pesten folytatott. 1833-ban a teológia doktora címet nyerte és pappá szentelték. 1835-től Veszprémben az egyháztörténelem tanára, a házasság és a szerzetesi fogadalom védője, 1839-ben szentszéki ülnök, 1847-től a pesti teológiai karon tanított. 1866-tól veszprémi kanonok. Az Egyetemes Magyar Encyklopédia munkatársa. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1920. augusztus 3.

95 éve halt meg CSAPLÁR János (Bakabánya, 1878. febr. 23.-Veszprém, 1920. aug. 3.) tanító. Győrben, 1899-ben szerezte a tanítói oklevelet. A következő évtől Devecserben tanított. A háborúból tüdősérüléssel tért haza. Az 1918. évi polgári forradalom után a földosztást szorgalmazta. A Tanácsköztársaság idején iskolaigazgatónak nevezték ki. Tagja volt az 1919. május 5-én kirobbantott devecseri ellenforradalom tagjai felett ítélkező rögtönítélő bíróságnak. A Tanácsköztársaság megdöntése után bujdosott, 1919 novemberében felismerték, letartóztatták, majd kivégezték.

1965. augusztus 3.

50 éve halt meg HORN Miklós (Ogyessza, 1899. okt. 22.-Győr, 1965. aug. 3.) mezőgazdász. A középiskolát Moszkvában végezte, 1919-ben szüleivel Berlinbe költözött, ahol a mezőgazdasági főiskolán 1921-ben oklevelet, 1923-ban növénynemesítő diplomát kapott. Esterházy Pál meghívására Lovászpatonára költözött, ott megalapította, és 1961-ig vezette a híres növénynemesítő telepet. Az általa nemesített 18 növényfajta közül a Lovászpatonai rozs még Angliában is keresett fajta volt. A Lovászpatona 160-as őszi búzája nemcsak a Bakonyvidék, hanem Magyarország legjobb fajtája. Az egész országban ismerték a lófogú kukoricát, az óriásmagú kölest és a napraforgót. Eredményesen munkálkodott a burgonya és a herefélék nemesítésében. Nyugdíjasként a Mosonmagyaróvári Főiskolán tanított.

1555. augusztus 5.

460 éve született PATHAI István, Patai István (Pápa, 1555. aug. 5.-Belényes, 1632 második fele) ref. püspök. Gyermekkorát Pápán töltötte és 1585 és 1612 között ott lelkészkedett, majd 1624-ig Veszprémben, azután 1628-ig ismét Pápán szolgált. 1612 után a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke. 1612. november 11-én nevezetes zsinatot tartott Köveskúton, ahol a hercegszőlősi kánonokat még 55 cikkel bővítették. Megkísérelte elősegíteni a reformátusok és az evangélikusok megegyezését. Polemikus művében (Amaz hét fejű...parázna Babillonnak... tüköre. Pápa, 1626.) támadta a katolikus egyházat, ezért följelentették a nádornál. 1628-ban Bethlen Gábor kívánságára Erdélybe ment és elvállalta a belényesi lelkészséget, ahol 1631-ben esperessé választották. Egy halotti és egy papszentelési éneke, négy vallási témájú műve, 144 levele és három verse maradt fenn.

1860. augusztus 6.

155 éve született MÉRY Károly (Pápa, 1860. aug. 6.-Bp., 1927. dec.) író, műfordító, újságíró. Középiskoláinak elvégzéséig Pápán élt, majd a budapesti egyetemnek volt hallgatója. 1893-tól biztosítóintézeti tisztviselő, közel 80 újság, folyóirat, köztük a pápai lapok külső munkatársa. Írt költeményeket, főleg szatirikus verseket és epigrammákat. Önálló kötetben jelentek meg fordításai, valamint összegyűjtött versei.

1875. augusztus 7.

140 éve született GEORGI Lajos (Veszprém, 1875. aug. 7.-Veszprém, 1935. júl. 7.) könyvkötő mester. Az öt nemzedéken át Veszprémhez kötődő könyvkötő családot az 1815. jún. 3-án született Károly Ágoston Lajos (1815-1872) alapította, aki 1832-1836-os években Berlinben könyvkötő szakmát tanult. Valószínűleg Prágán és Pesten keresztül jutott 1846-ban Veszprémbe, ahol a következő esztendőben házasságot kötött az ugyancsak könyvkötő Bucskó Ignác, Johanna nevű lányával. Fia Károly (1849-1916) már apjától tanulta a mesterséget és örökölte az annak folytatásához szükséges szerszámokat. A harmadik generációt képviselő Lajos 1897-ben kapott iparengedélyt, 1898-ban Zircen fióküzletet nyitott. Viszonylag jól menő (időnként segédeket is foglalkoztató) műhellyel rendelkezett. Iparát 38 évig gyakorolta. Közben az ipartestület könyvtárosa is volt. Fiai Lajos (1904-1978) és József (1910-1987) 1935-től a cégtáblájukat “Georgi és fiai 1854” elnevezésűre változtatták. 1937-ben megvásárolták a Templom u. 21. sz. alatti családi házat, amely majdnem három évtizedig volt otthonuk. A nemzedék ötödik generációját képviselő József 1979-ben kapott kisipari működési engedélyt. A Georgiak a múlt század közepén könyvárusítással is foglalkoztak, a megmaradt könyvkölcsönzői katalógus azt bizonyítja, hogy az 1860-as években nyilvános kölcsönkönyvtáruk is volt, amelyben 2321 kötet magyar és német nyelvű könyv állt a város polgárságának rendelkezésére.

1965. augusztus 7.

50 éve halt meg HORVÁTH Szaléz István (Hosszúpereszteg, 1893. okt. 17.-Pannonhalma, 1965. aug. 7.) tanár, r. k. áldozópap. Horváth Cirill veszprémi egyházmegyei főzeneigazgató legfiatalabb öccse. A gimnáziumot Szombathelyen és Egerben végezte. 1911-ben belépett a Ciszterci Rendbe. 1918-ban pappá szentelték Zircen. Teológiát 1918-1920-ban az innsbrucki egyetemen tanult. 1923-ban ott szerzett oklevelet és doktori diplomát. 1920-tól teológiai tanár, és tanulmányi felügyelő a Budapesti Bernardinumban. 1922 és 1941 között lelkész, majd teológiai tanár Zircen. 1934-1938-ban lelkész Magyarpolányban. Szerkesztette a Zirc és Vidéke c. lapot, cikkeket írt a katolikus lapokba. 1941-től szentgotthárdi, 1947-től 1960-ig, nyugdíjazásáig bakonykoppányi plébános. Magyarpolányi plébánossága alatt, 1937-ben épült fel a második iskola.

1740. augusztus 8.

275 éve halt meg GRASSO Villebald (Puszta-Födémes, 1677-1740. aug. 8.) bencés apát. 1697-ben Pannonhalmán tett fogadalmat. A nagyszombati egyetemen végzett és itt avatták hittudományi doktorrá. 1706-ban áldozópappá szentelték. Tevékenysége hosszabb időn át gazdasági jellegű: volt pincemester és jószágkormányzó. Göncz pannonhalmi főapát 1719-ben kinevezte tihanyi apátnak. Nagy buzgalommal fogott hozzá az apátság anyagi és lelki javainak, monostorának és templomának helyreállításához. Az elnéptelenedett falvakba telepeseket hozatott, számukra lelkipásztorokról, iskolákról és templomokról gondoskodott. Építkezéseit az 1836-os tűzvész nagyrészt elpusztította.

1915. augusztus 8.

100 éve halt meg RÁCZ Sándor (Újfehértó, 1861. aug. 26.-Balatonfüred, 1915. aug. 8.) szőlész, borász. Gazdasági tanulmányai után vincellériskolai tanár, majd a budapesti szőlészeti és borászati kerület felügyelője. Vincellériskolai igazgató, 1901-től a Budafoki Pincemesteri Tanfolyam igazgatója. Nevéhez fűződik a filoxéravész utáni szőlészeti rekonstrukció és a borkezelés reformja. Pinceszövetkezeteket is szervezett. A Borászati Lapok munkatársa volt.

1840. augusztus 10.

175 éve született HORNIG Károly, hornburgi (Pest, 1840. aug. 10.-Veszprém, 1917. febr. 9.) r. k. püspök, író. A középiskolát Bécsben, Budán és Nagyszombatban, a teológiai tanulmányokat a Pesti Központi Szemináriumban végezte. A német és latin mellett tökéletesen elsajátította a magyar nyelvet. 1862-ben pappá szentelték, 1869-ben teológiai doktorrá avatták. 1888. április 17-én nevezték ki veszprémi püspöknek, 1912-ben X. Pius pápa a bíborosi kollégium tagjává nevezte ki. Saját költségén három templomot építtetett: Lajoskomáromban, Veszprémben, 1907-ben a Feltámadás-templomot, Farkasgyepün templomot és iskolát. Aigner Sándor építész tervei szerint átépíttette a veszprémi székesegyházat. Püspöksége alatt az egyházmegye legtöbb templomát restaurálták. 1894-ben új anyakönyvi szabályzatot, 1896-ban új egyházmegyei Szertartáskönyvet adott ki. Megbecsülte és támogatta a tehetséges embereket. Tudományos munkát is végzett Egy ideig szerkesztője volt a Magyar Állam c. politikai napilapnak, később átvette a Religió c. folyóirat szerkesztését.

1755. augusztus 11.

260 éve született KURBÉLY György, Schwarcz György (Tuzsina, 1755. aug. 11.-Veszprém, 1821. máj. 27.) r. k. püspök. Privigyén, Szekszárdon és Pécsett tanult. A filozófiát az Esztergomi Főegyházmegye növendékeként már Nagyszombatban hallgatta, ahol doktorált. 1772-től Bécsben folytatta tanulmányait, itt elnyerte a teológia babérkoszorús fokozatát, alszerpappá majd szerpappá szentelték. 1778-tól áldozópap, a budai Széchenyi-Szeminárium tanulmányi felügyelője, érsekhelynökségi titkár, szentszéki jegyző, majd esztergomi kanonok. Négy éven át az esztergomi főkáptalani javak kormányzója, és a főkáptalan képviselője az országgyűlésen. A veszprémi püspöki széket 1809. augusztus 11-én nyerte el. VII. Pius pápa napóleoni fogsága miatt a szentszék csak 1815-ben adott megerősítést, így a püspökké szentelés 1815. március 5-én történhetett meg. A főrendi és nemesi püspökök hosszú sorában ő volt az első közrendű származású főpap Veszprémben, aki még a nevét is megváltoztatta. Püspökként jozefinista egyházpolitikai elveket vallott, de egyéniségében nyoma sem volt a hatalom előtti meghunyászkodásnak. Pápán felújította a főesperességet. A papság irodalmi törekvései érdekében szívesen támogatta Horváth János kanonok folyóiratát, amely Egyházi Értekezések és Tudósítások címmel jelent meg.

1890. augusztus 13.

125 éve született MÓROTZ Miklós (Várpalota, 1890. aug. 13.-Várpalota, 1970. szept. 16.) festőművész. Az Iparművészeti Főiskolán Újváry Ignác tanítványa volt. Kivándorolt Amerikába, ahol templomi freskókat restaurált. 1917-ben tért haza, 1923-ban, a Műcsarnokban volt első kiállítása. Ezt követően gyakran szerepelt a Nemzeti Szalonban és másutt rendezett országos tárlatokon, Veszprém megyei kiállításokon. Várpalotán 1965-ben volt gyűjteményes bemutatkozása. 1947 után képzőművészeti szakkörben oktatta az ifjúságot a festészet művészetére. A nagybányai iskola követőjeként kiérlelt táj- és zsánerképeivel több díjat is nyert

1880. augusztus 14.

135 éve hunyt el HAUBNER Máté (Veszprém, 1794. szept. 19.-Sopron, 1880. aug. 14.) ev. püspök. Veszprémben kezdte tanulmányait, majd Győrben és Sopronban folytatta, egy esztendei nevelősködés után pedig a jénai egyetemen fejezte be. Evangélikus szuperintendens, 1829-től győri lelkész, 1846. október 6-ától a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke. 1848. decemberében lelkes körlevélben fejezte ki rokonszenvét a forradalmi változások iránt, ezért várfogságra ítélték. Húsz hónapig a kufsteini várbörtönben raboskodott, kiszabadulása után egy ideig Sopronban élt. Közben a püspöki feladatai ellátása akadályokba ütközött. 1860-ban visszakapta szuperintendensi méltóságát. 1866-ban lemondott. Síkraszállt a két protestáns egyház közeledéséért, sőt egyesítéséért. A veszprémi evangélikus templom falán 1894-ben emléktáblát állított szülővárosának gyülekezete.

1940. augusztus 15.

75 éve halt meg VÁZSONYI Jenő, Weiszfeld Jenő (Csabrendek, 1864. jún. 24.-Bp., 1940. aug. 15.) gépészmérnök. A gépészmérnöki oklevél megszerzése után a MÁV-nál dolgozott. 1906-tól vasúti és hajózási főfelügyelő, 1914-től a MÁV igazgatója. Az 1. világháború alatt szén-kormánybiztos, 1918-tól államtitkári címmel az államvasutak elnökigazgatója. Vezetése idején kezdődött meg hazánkban a vasútvonalak villamosítása. Szerepe volt Budapest utcai világításának korszerűsítésében és a hazai tőzegtermelés megindításában. Verus álnéven verseket is írt, amelyek Száz epigramma címmel jelentek meg.

1950. augusztus 15.

65 éve kezdte meg működését a Veszprémi Járási Tanács.

1985. augusztus 15.

30 éve 7-es fokozatú földrengés volt Berhida környékén, mely komoly épületkárokat is okozott.

1920. augusztus 16.

95 éve a román csapatok megszállták Veszprémet és környékét.

1985. augusztus 17.

30 éve hunyt el KOMÁROMY Zsuzsanna, P.-Komáromy, Páricsy Pálné (Veszprém, 1942. márc. 20.-Bp., 1985. aug. 17.) algológus. 1965-ben a budapesti tudományegyetemen biológia-földrajz szakos tanári oklevelet, 1975-ben A Mátra-hegység néhány talajtípusának összehasonlító talajalgeológiai vizsgálata c. disszertációjával bölcsészdoktori címet szerzett. 1965-1966-ban a Kartográfiai Vállalatnál térképszerkesztő, majd 1966-tól a Természettudományi Múzeum Növénytárának algológusa, később helyettes vezetője. Egyetemi évei alatt a Tihanyi Biológiai Kutatóintézetben a zöldalga szinkron kultúrájának előállításával kapcsolatos kísérleteket végzett. A Növénytárban kutatási területe a talajalgák vizsgálata, különböző talajtípusok algaflórájának feltárása és elemzése volt.

1915. augusztus 18.

100 éve hunyt el HOFFMANN Mór (Devecser, 1843. jan. 5.-Bp., 1915. aug. 18.) tanár, szerkesztő. Tanítóképzőt végzett, majd tanítás közben polgári iskolai tanári oklevelet is szerzett. 1869 és 1902 között Nagykanizsán élt és szerkesztette a Zala c. politikai hetilapot. Fordított, pedagógiai, irodalmi és nyelvtani tanulmányokat írt, különböző lapok munkatársa volt. Magyarul és németül 32 könyve jelent meg, többségük Nagykanizsán. Lefordította Ditter híres német pedagógus A nevelés és oktatás története c. művét, amely 1872-ben jelent meg. 1902-ben nyugdíjba ment és fiához, Hevesi Sándorhoz költözött Budapestre

1915. augusztus 20.

100 éve született SZOKOLSZKY István (Besztercebánya, 1915. aug. 20.-Bp., 1968. febr. 22.) tanár. A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1938-1944-es években Rozsnyón, majd Veszprémben tanár. 1946 és 1949 között megszervezte és irányította a veszprémi népi kollégiumok munkáját. Rövid ideig a NÉKOSZ központban dolgozott, majd a Pécsi Pedagógiai Főiskola igazgatója. 1952-1962 között Budapesten, a Pedagógus Továbbképző Intézetben először igazgató, később főmunkatárs, majd az Országos Pedagógiai Intézetben, valamint a Műszaki Egyetemen tanított.

1855. augusztus 21.

160 éve született SZÉPLIGETI Győző, 1870-ig Schönbauer Győző (Zirc, 1855. aug. 21.-Bp., 1915. márc. 24.) tanár, zoológus, entomológus. A budapesti egyetemen 1877-ben szerzett természetrajz-vegytantanári oklevelet. A Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának külső munkatársaként fáradhatatlanul kutatott és publikált. Kedvenc gyűjtőhelye Budapest környéke, ahol több mint másfélszáz fajt írt le, ezeknek zöme hazánk faunáját tekintve újnak bizonyult. A 20. század elején gyűjtőtevékenységét kiterjesztette a határon túlra és Afrika egyes területeire. Kiemelkedő eredményeket ért el a rovarok, különösen a gubacsokozó Braconida és Ichneumonida faunájának kutatásában. Gyűjteményét végrendeletileg az Állattárnak adományozta. Egy új génuszt és közel 20 új fajt neveztek el róla magyar és külföldi kutatók.

1870. augusztus 21.

145 éve született EJURY Lajos (Kozmapuszta, 1870. aug. 21.-Keszthely, 1965. dec. 8.) gyógyszerész, kémikus, úszóbajnok. Csurgón, Debrecenben, később Budapesten tanult, 1893-ban gyógyszerész diplomát szerzett. 1904-ben gyógyszerészdoktori oklevelet kapott. 1907 és 1933 között a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián tanított. Korszerű kémiai tanszéket és laboratóriumot létesített. Rendszeresen jelentek meg írásai a gazdasági szaklapokban. 1896-ban megnyerte a Balatonfüred-Tihany, majd 1897-ben a Balatonfüred - Siófok közötti úszóversenyt. Ezzel Ő lett a Magyar Úszó Egyesület első Balaton bajnoka. A vívósportban is eredményei voltak. 1933-ban nyugdíjasként Keszthelyre költözött, gyógyszerészként ott élt és dolgozott. A 2. világháború után aktívan közreműködött a Keszthelyi Akadémia kémiai tanszékének újjászervezésében.

2005. augusztus 23.

10 éve avatták fel a felújított autóbusz-pályaudvart.

1940. augusztus 24.

75 éve halt meg ROZLOZSNIK Pál (Bindtbánya, 1880. dec. 24.-Bp., 1940. aug. 24.) geológus, bányamérnök. A Selmecbányai Bányászati Akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. 1930-tól haláláig a Földtani Intézet geológusaként dolgozott. Fő működési területe a bányageológia. Részletes geológiai felvételeket készített Ajka, Dorog, Tokod és Tatabánya barnaszéntelepeiről. Jelentősek az eocén kori nummulitákra vonatkozó őslénytani kutatásai is. 1923-tól többször megjelent az ajkai szénmedencében és tanácsaival segítette a bánya munkáját.

1895. augusztus 25.

120 éve született SCHERER János (Zirc, 1895. aug. 25.-Veszprém, 1978. aug. 20.) járási főszolgabíró, árvaszéki ülnök. Középiskolai tanulmányait Pápán a bencéseknél és Veszprémben a piaristáknál végezte. A pozsonyi majd a pécsi egyetem joghallgatója, 1924-ben szerzett doktorátust. Két évig szülővárosában jegyzőgyakornok, ezt követően Veszprémben járási szolgabíró, főszolgabíró, árvaszéki ülnök. 1944-ben szót emelt a zsidók deportálása ellen, ezért fél évre Siklósra helyezték. 1945-ben internálták, mert nem teljesítette a német csapatok követelését. 1945 után nyugdíjazásáig tisztviselő. 1964-től haláláig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársa, az intézmény adattári részlegeinek egyik megalapítója, kezelője.

1940. augusztus 25.

75 éve halt meg PETHŐ Sándor (Pásztori, 1885. márc. 1.-Balatonfüred, 1940. aug. 25.) újságíró, történész. Középiskolába a győri és a pápai bencés gimnáziumba járt, Sopronban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, Nápolyban és Halléban végezte. 1909 és 1918 között Budapesti Főgimnáziumban tanított, majd 1924 után kizárólag irodalmi és újságírói tevékenységet folytatott. 1912-ben szerkesztette az Élet c. folyóiratot, majd munkatársa, az 1934-1938-as években főszerkesztője a Magyarság c. napilapnak. 1938-ban Hegedűs Gyulával alapítója és főszerkesztője volt a Magyar Nemzet c. napilapnak. Tanulmányaiban gyakran konzervatív nézeteket vallott, de a németellenes harc közel hozta a haladóbb áramlatokhoz. Balatonfüreden autóbaleset áldozata lett.

1995. augusztus 26.

20 éve adták át a Levendula üzletházat a belvárosban.

2005. augusztus 26.

10 éve vette birtokba jelenlegi székházát a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára amelynek felújítását és berendezését a magyar állam által nyújtott céltámogatás tette lehetővé. Az épület azonos az egykori Magyar Királyi "Kinizsi Pál" Honvéd Altisztképző és -nevelő Intézet 1928-ban emelt impozáns főépületével.

1820. augusztus 27.

195 éve született NOSZLOPY Gáspár (Újvárfalva, 1820. aug. 27.-Pest, 1853. márc. 3.) szolgabíró, honvédtiszt. Somogy vármegyei szolgabíró, a megyei népfelkelés egyik szervezője. Csurgón, Kaposvárott és Pesten tanult. 1839-től a Pápai Református Főiskola joghallgatója, Bocsor István és Tarczy Lajos tanítványa. 1845-ben ügyvédi vizsgát tett, 1846-ban szolgabíróvá választották. 1848-ban nemzetőr tisztként harcolt Jellašics ellen. 1849. februárjában Antal bátyjával együtt tervet dolgozott ki a Dél-Dunántúl felszabadítására. A tervet elfogadták és a két testvér 1849. áprilisában hozzáfogott annak kivitelezéséhez. Három hónapra felszabadították Somogy vármegyét, Noszlopyt Dél-Dunántúl teljhatalmú biztosává nevezték ki. 1849. július végén Komárom felé vonultak vissza. A Kisfaludy-gőzhajó segítségével 3 ezer emberével sikeresen átkelt a Balatonon és Veszprémben táborozott. Katonáinak egy része eljutott Komáromba. A fegyverletétel után bujdosott, 1850. áprilisában elfogták és Pesten hadbíróság elé, állították. Az ítélethozatal előtt megszökött. A Bakonyban szabadcsapatokat szervezett, de 1852. november 16-án ismét elfogták, és Pesten kivégezték. A Somogy megyei Újvárfalván, szülőházában múzeumot létesítettek. Balatonfüreden emléktábla jelzi azt a helyet, ahol 1849. augusztus 9-én szabadcsapataival partra szállt. Utca, kilátó, völgy és forrás is viseli nevét. Noszlopon a temetőben kopjafa őrzi emlékét.

1875. augusztus 27.

140 éve született HORVÁTH Lajos (Pápa, 1875. aug. 27.-?) alispán. Apja Veszprém megye főszolgabírója. Középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait Budapesten és Kolozsvárott végezte. 1897-ben került a vármegyei közigazgatáshoz, 1917-ben megyei főjegyző, 1926-ban pedig alispán. Számos komoly értékű politikai tanulmánya jelent meg a Veszprémvármegye c. lapban.

1810. augusztus 28.

205 éve hunyt el ZSOLNAY Dávid (Jánosháza, 1742.-Veszprém, 1810. aug. 28.) r. k. püspök. Bécsben tanult. 1777-től veszprémi kanonok, 1801-től nagyprépost. 1806-ban püspökké szentelték Veszprémben. 1800-ban alapította a róla elnevezett Davidikum árvaházát, amely közel másfél évszázadon át sok szegény tanulónak adott otthont a továbbtanuláshoz. Támogatta Révai Miklós: Elaboratio grammatica hungarica c. művének megjelenését.

1900. augusztus 30.

115 éve született MAKAY Miklós (Lugos, 1900. aug. 30.-Los Altos, USA, 1978. febr. 6.) vegyészmérnök, politikus. A katonai szolgálat után a Balatonfűzfői Nitrokémia dolgozója. 1938-ban a vállalat megbízásából Brazíliába utazott, hogy ott robbanóanyag-gyárat építsen. 1939-től a részvénytársaság cégvezetője, majd igazgatója. 1938-ban aláírta a zsidótörvény elleni tiltakozást. Az antifasiszta ellenállási mozgalom jelentős alakja, robbanóanyaghoz juttatta a felkelő csoportokat. Bajcsy-Zsilinszky Endre egyik búvóhelye Makay lakása volt. Az ellenállás vezérkarával együtt tartóztatták le 1944. november 22-én, először halálra, majd tízévi börtönre ítélték. Sopronkőhidán raboskodott, 1945. március 28-án megszökött. 1945 tavaszán a Polgári Demokrata Párt tagja, rövid idő múlva a Nemzeti Parasztpártba lépett. Kovács Imre híveként a párt jobbszárnyához tartozott. 1945. június 24-étől az Ideiglenes Nemzetgyűlés Veszprém megyei parasztpárti képviselője, a véderőbizottság tagja. 1946-ban elhagyta az országot, Brazíliában telepedett le, a Nitrokémia leányvállalatának igazgatója volt.

1930. augusztus 30.

85 éve halt meg KOMJÁTHY László (Veszprém, 1876. szept. 2.-Veszprém, 1930. aug. 30?) polgármester, szakíró. Középiskolába Veszprémben járt, jogi tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, ott szerzett ügyvédi oklevelet is. A Takarékpénztár ügyésze és titkára, később városi rendőrkapitány. Szeglethy György halála után, 1911-ben Veszprém város polgármestere lett. Ezt a tisztséget 1930-ig, (a Tanácsköztársaság időszakát kivéve, amikor Neumayer Imre volt a város polgármestere) nehéz időszakban, politikai változásokkal és nagy városrendezési feladatokkal megterhelve látta el. Közigazgatási és városrendezési témájú írásai szaklapokban és a helyi sajtóban jelentek meg.

1905. augusztus 31.

110 évvel ezelőtt hunyt el Ney Dávid (Várpalota, 1842. febr. 12. – Bp., 1905. aug. 31.) operaénekes. Veszprémben tanult szabómesterséget. Tehetségét Ranschburg veszprémi zsidó kántor fedezte fel, aki tanította, és a templom kóristájaként alkalmazta. 1863-tól katona, részt vett a porosz háborúban. Lombardiában megismerkedett az olasz operakultúrával. Itt is felfigyeltek hangjára és taníttatták. Katonáskodás után először Bécsben a Carltheater karénekese, majd a tapolcai templomban énekelt. Egy ideig Győrött, népszínművekben lépett fel, 1874-től a Nemzeti Színház, 1884-től haláláig az Operaház tagja. Egyike volt a századvég legkiválóbb magyar énekeseinek. Nemcsak nagy hangterjedelméről (basszbariton), nemes csengésű hangjáról, hanem kiváló alakító-készségéről is nevezetes volt. Közel száz szerepben lépett fel nagy sikerrel. Várpalotán utcát neveztek el róla. 1961-től a környék énekkarainak részvételével évenként kórushangversenyt rendeznek emlékére.  


 

1895. szeptember

 

120 éve indult el az oktatás a Felsőkereskedelmi Iskolában.

 

1950. szeptember

 

65 évvel ezelőtt Veszprém és Veszprém-külső között megindult az autóbusz közlekedés.

 

1995. szeptember

 

20 éve a Herendi Porcelánmanufaktúra megkapta az ISO 9001 minőségbiztosítási tanúsítványt elsőként a világ porcelánmanufaktúrái közül.

 

1740. szeptember 1.

 

275 éve született CSERNÁK László, Chernac László (Pápa, 1740. szept. 1.-Deventer, Hollandia, 1816. máj. 5.) orvos, fizikus, matematikus. Tanulmányait a debreceni ref. kollégiumban végezte, majd 25 éves korában ösztöndíjjal külföldre ment és nyolcéves tanulmányútja során holland, német, osztrák egyetemeket látogatott. 1759 és 1766 között Debrecenben volt könyvtárőr, preceptor, prézens, ill. a kollégium szeniorja. 1773-ban Groningenben orvos és 1775-ben bölcsészdoktori vizsgát tett. Még ebben az évben meghívták a hollandiai Deventer gimnáziumába a filozófia és a matematika tanárának. 1779-től 1782-ig ugyanitt rektor. 1816-ban ment nyugdíjba. A 70-es évektől kezdve több orvosi és fizikai témájú értekezést publikált. Fizikai műveiben a halmazállapot-változással és a látens hő kérdéskörével foglalkozott. 1811-ben saját költségén adta ki a több mint ezer oldalas Cribrum Arithmeticum címü törzsszámtáblázatot, melyről a kor jeles matematikusa Gauss is elismerő bírálatot írt.

 

1855. szeptember 3.

 

160 éve hunyt el MAÁR János Bonifác (Devecser, 1788. aug. 29.-Balatonfüred, 1855. szept. 3.) tanár, író. A Szent Benedek-rend tagjaként nagyszombati és pozsonyi a gimnáziumban tanított. 1818-ban a Pannonhalmi Könyvtár őre. 1921-től harmincegy éven át a Győri Jogakadémián a magyar- és a világtörténelem tanára. Latin nyelven írt egyetemes története 1853-1854-ben jelent meg, majd magyarra fordítva is kiadta. Verseket is írt. A magyar őstörténetről tartott előadásai hatottak az ifjú Reguly Antalra.

 

1855. szeptember 3.

 

160 éve született SZIGETHY István (Veszprém, 1855. szept. 3.-Sümeg, 1885. ápr. 30.) tanár, író. Az elemi iskola 4 osztályának elvégzése után a Veszprémi Katolikus Algimnáziumban folytatta tanulmányait. A 7-8. osztályt Székesfehérvárott járta, majd a budapesti egyetemen szerzett tanári képesítést magyar nyelv-, irodalomból és bölcseletből. Tanári pályáját az 1879-1880-as tanévben segédtanárként Selmecbányán kezdte. A tanév végén megpályázta a Sümegi Gimnáziumban megüresedett magyartanári állást. Az 1880-as tanévet már a Sümegi Reáliskolában kezdte. Már Selmecbányán bekapcsolódott az irodalmi életbe, részt vett a helyi Magyar Olvasókör munkájában. Arany: Toldi c. költeményének a középső részéről olvasott fel kritikát, melyet a következő évben, sorozatban közölt a Veszprém c. lap. Kritikai munkáját Sümegen is folytatta, ismert a Bessenyei Györgyről írt dolgozata. Részt vett több egyesület munkájában: Zala megyei tanítótestület, testedző egyesület, Vöröskereszt stb. Az iskolában működő felolvasó tanári körnek lelkes tagja, utolsó felolvasását pár hónappal halála előtt tartotta. Magyar nyelvtan c. munkája kéziratban maradt.

 

1915. szeptember 3.

 

100 éve hunyt el VASZARY Kolos Ferenc (Keszthely, 1832. febr. 12.-Balatonfüred, 1915. szept. 3.) r. k. bíboros-érsek, történész. Iparos szülők gyermekeként szülővárosában kezdte tanulmányait. 1847-től a Szent Benedek-rend tagja, 1855-ben szentelték pappá. 1854 és 1869 között tanárként Pápán, Komáromban és Esztergomban dolgozott. 1869-től a győri gimnázium és a rendház főnöke, 1885-től pannonhalmi főapát. Számos egyházi intézményt létesített. 1891-től esztergomi érsek, 1893-tól bíboros és Magyarország hercegprímása. Az egyházpolitikai harcok idején a konzervatív ellenzék vezére, nevéhez fűződik a katolikus politikai szervezetek kiépítése. 1894-től az Akadémia igazgatósági tagja. 1912-ben lemondott méltóságáról és az 1891-ben épített balatonfüredi nyaralójában történettudományi tanulmányokkal foglalkozott. Már pannonhalmi apátként sokat tett a balatonfüredi fürdőtelep fejlesztése érdekében. Megépült a hidegfürdő, bővült a sétány, villany- és vízvezeték létesült. A part menti sétány egy részét róla nevezték el. Keszthelyen temették el, de végső nyughelye 1981-től Esztergomban van. Szülővárosában utcanév őrzi emlékét.

 

1955. szeptember 3.

 

60 éve változott a gyermekmenhely neve, új neve Heim Pál Gyermekkórház lett.

 

1995. szeptember 4.

 

20 éve hunyt el MÁRTON Antal, 1949-ig Maucha Antal (Ősi, 1919. nov. 29.-Hárskút, 1995. szept. 4.) r. k. kanonok, múzeumigazgató. A gimnáziumot Veszprémben végezte, 1939-ben érettségizett. A veszprémi szeminárium növendéke, 1944-ben szentelték pappá. Káplán Felsőörsön, Gyulakeszin és Gógánfán. Internálták 1946-ban, majd egy éven át házi őrizetben tartották Ősiben. Újra káplán Iszkázon. 1948-tól haláláig szolgált az általa szervezett hárskúti plébánián, ahol Vándor Ferenc veszprémi építészmérnök tervei alapján megépíttette a paplakot és a templomot. Márkón felújíttatta a kálváriát. 1973-tól szervezte és vezette az Egyházmegyei Múzeumot. Hatalmas energiát fektetett a gyűjtemény gyarapítására. 1975-től címzetes esperes, 1985-ben tb. majd 1986-ban tényleges kanonok. Az Országos Egyházművészeti és Műemléki Tanács tagja. Veszprém város önkormányzata a város anyagi, szellemi és művészeti értékeinek megőrzéséért és bemutatásáért végzett tevékenysége, a Veszprémi Egyházmegyei Múzeum létesítése érdekében kifejtett tevékenységéért Gizella-díjjal tüntette ki. Levéltári kutatásokat végzett Márkó és Hárskút, valamint az egyházmegye múltjára vonatkozóan.

 

1990. szeptember 6.

 

25 éve halt meg BENCZE Ferenc (Nagyvárad, 1924. nov. 4.-Bp., 1990. szept. 6.) színművész. Szabó Ernő felfedezettjeként először, 1945-ben a Nagyváradon kezdte pályafutását. 1958 és 1977 között tagja a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak. Áttelepült Magyarországra, először a Mafilm társulatnál, 1985-től 1988-ig a Veszprémi Petőfi Színháznál dolgozott. Különösen groteszk vonásai jellemszerepekre tették alkalmassá. Drámai jellemábrázoló ereje, eszköztelen játéka és sajátos humora filmszerepekben is érvényesült. 1985-ben Balázs Béla-díjat kapott.

 

1990. szeptember 6.

 

25 éve halt meg LENGYEL Sándor (Bp., 1914. máj. 26.-Bp., 1990. szept. 6.) vegyészmérnök, kémikus. 1936-ban budapesti műszaki egyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. A kémiai tudományok kandidátusa (1956), doktora (1960). 1951-től 1954-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetem Vegyészmérnöki Kar Elektrokémiai Iparok Tanszék tanszékvezető egy docense; közben két évig a kar tudományos dékán-helyettese volt. Jelentős szerepet vállalt a magyarországi vegyipar, elsősorban a nehézvegyipar fejlesztési terveinek kidolgozásában, a nagy állami vegyipari vállalatok megszervezésében. Kutatóként az elektrolit-oldatok szerkezetének és egyensúlyi tulajdonságainak vizsgálatával, egy komponensű olvadék-elektrolitok szerkezetének feltárásával foglalkozott.. 1950-ben, Akadémiai Jutalomban részesült.

 

1855. szeptember 9.

 

160 éve született FENYVESSY Ferenc (Eger, 1855. szept. 9.-Veszprém, 1903. jún. 3.) újságíró, főispán, jogász. Elemi és középiskoláit szülővárosában járta, jogi tanulmányokat Bécsben és Budapesten végzett. A jogi diploma megszerzése után Pápára került, az Esterházy családban jogot tanított. Tagja volt a város képviselőtestületének és törvényhatósági bizottságának. Megválasztották Veszprém megye tiszteletbeli ügyészének. 1879 és 1892 között a Pápai Lapokat szerkesztette. 1891-ben több publicistával megalapította a Magyar Újság c. politikai napilapot, és azt megszűnéséig szerkesztette. 1898-tól Veszprém vármegye főispánja. 1881-től 1894-ig az ugodi választókerület, a következő négy esztendőben Pápa város országgyűlési képviselője. Parlamenti beszédeiben sokat foglalkozott az oktatásügy kérdéseivel. Felfigyelt a kivándorlás veszélyeire, és a megyében rendelettel próbálta szabályozni azt. Mikszáth Kálmán politikai karcolatainak egyik kedvelt figurája. 1894-ben Veszprém városától Díszpolgári Oklevelet kapott.

 

1740. szeptember 10.

 

275 éve született PÁLLYA István (Léva, 1740. szept. 10.-Pest, 1802. ápr. 6.) szerzetes tanár, író. 1756-ban Privigyén lett a piarista rend tagja, 1796-tól ugyanott rendfőnök volt. Az ország számos városában tanított, így 1767-1769-ben Veszprémben. Kolozsváron és Vácon rektor, Sopronban a gimnázium igazgatója. 1786-ban Dessewffy József nevelője Pesten. 1796 és 1802 között a rend tartományfőnöke. Veszprémi tanársága idején több színművet dolgozott át németből ízes népies nyelven. Drámái kéziratban maradtak fenn.

 

1875. szeptember 12.

 

140 éve hunyt el RANOLDER János (Pécs, 1806. máj. 16.-Csopak, 1875. szept. 12) r. k. püspök, író, tanár, könyvtáros. Középiskolába szülővárosában járt, a filozófiát és a teológiát a pesti egyetemen tanulta. Végzett teológusként 1828-ban, a püspöki irodában teljesített szolgálatot. 1829-ben szentelték pappá, majd Bécsben tanult, ahol 1830-ban doktorrá avatták. 1831 és 1840 között a szentírástudomány és a keleti nyelvek tanára, püspöki segédkönyvtáros Pécsett. A pesti egyetem hitszónoka és a hittan tanára. 1845-től pécsi kanonok. A Veszprémi Egyházmegye püspökévé 1849. november 10-én nevezték ki, 1850. január 7-én szentelték fel. Valóságos titkos tanácsos, pápai trónálló. 1867. június 8-án megkoronázta Erzsébet királynét. 1872-ben alapította a cseszneki helyi káplánságot, Sármelléken új plébániaházat emeltetett, az alsópáhokit, gógánfait, a sümegit és a sümegcsehit restauráltatta. Különösen a betegápolás és a nőnevelés ügyében tette nevét halhatatlanná. 1854-ben Veszprémbe telepítette az Irgalmas Nővéreket, akiket tanítással és betegápolással bízott meg. Még abban az évben felszentelte a nővérek és a kórház számára épített kápolnát. Tanítás céljából 1864-ben Irgalmas Nővéreket telepített Pápára, 1872-ben Tapolcára. Veszprémbe 1860-ban hívta az Angolkisasszonyokat, tanintézetet és templomot építtetett számukra. Keresztet állíttatott a Badacsony tetejére, a sümegi temetőben pedig Kisfaludy Sándornak síremléket emeltetett. A szabadságharc leverése után igen nehéz időkben foglalta el a püspöki széket. Az osztrák katonai diktatúra kegyetlenül vadászott azokra a papokra, aki részt vettek a szabadságharcban. Ranolder úgy mentette meg papjait a börtönből, hogy berendelte, megdorgálta, majd valamelyik rendházba rejtette őket. A hatóságokat arról tájékoztatta, hogy a keresett személyek büntetésüket töltik. Rendkívül művelt ember és kiváló szónok volt. Beutazta Európát és tapasztalatairól a Religio és Nevelés c. folyóiratban 1843–1844-ben Útivázlatok címen számolt be. Szaktudományát kézikönyvvel gazdagította: Hermeneutica. Pécs, 1834. Ezt a kézikönyvet sok országban, még Amerikában is használták. Rómában három kiadást is megért. A magyar bor hírnevének erősítése érdekében több szőlőt vásárolt Csopakon, Badacsonyban, a Somló-hegyen. Nagy gondot fordított a fajtanemesítésre. E cél érdekében az egyszerű embereknek is nagyszámú szőlővesszőt adományozott. A veszprémi alsóvárosi temetőben lévő családi sírboltból a hamvait 1991. október 10-én áthelyezték a Szent Mihály Székesegyházba. Veszprémben teret neveztek el róla. A város önkormányzata nevelők kitüntetésére Ranolder-díjat alapított.

 

1990. szeptember 12.

 

25 éve halt meg BIRÓ Antal (Pozsony, 1907. ápr. 21.-Székesfehérvár, 1990. szept. 12.) festő, grafikus. Gyermekéveit és hentesinasi tanuló éveit Várpalotán töltötte, majd 15 éves korában világvándorló útra indult. Csak idős korában telepedett meg végleg a franciaországi Mentonban. Közben többször is megjárta Észak-Afrikát, Európa és Amerika nagyobb városait, számtalan helyen dolgozott, tanított és kiállította műveit. Tehetségét Koffán Károly Párizsban fedezte fel és az Ő ajánlására kezdett 1940-től, Szőnyi István és Varga N. Lajos irányításával tanulni a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1944-ben a főiskolások egy avantgárd csoportjával a Gömör megyei Vámosbalogon létrehozott művésztelepen dolgozott. 1946-ban, az Új Holdban jelentek meg rajzai. Festményeinek jellemzői a fény és a szín. Képei sosem veszítik el kapcsolatukat a természettel. Több száz művet adományozott a Várpalotai Képzőművészeti Gyűjteménynek. Sírja a várpalotai r. k. temetőben van.

 

1900. szeptember 14.

 

115 éve született NYAKAS János (Hajdúnánás, 1900. szept. 14.-Veszprém, 1989. júl. 18.) tanár, történész. Édesapja ref. tanító volt Hajdúnánáson. Elemi és középiskolába szülővárosában járt, 1924-ben, Debrecenben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Először Miskolcon, majd Pest-Sashalmon a felsőkereskedelmi iskolában tanított. 1929-től Veszprémben középiskolai tanár. Az 1848-as magyar szabadságharc történetét kutatta. Versei és egyéb írásai főként a veszprémi lapokban jelentek meg.

 

1955. szeptember 15.

 

60 éve hunyt el JANKÓ Péter (Pápa, 1907. aug. 20.-Bp., 1955. szept. 15.) bíró. 1930-ban a budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd a Budapesti Központi Járásbíróságon, 1941-től a Pestvidéki Törvényszéken dolgozott. 1945 után a Budapesti Népbíróság tagja, később elnöke, 1948-1950-es években a Népbíróságok Országos Tanácsának tanácselnöke. 1950 után haláláig a Legfelsőbb Bíróság másodelnöke, majd meghatározó szerepe egyre csökkent. Tárgyalta több háborús főbűnös, Endre László, Szálasi Ferenc ügyét, nagy koncepciós perekben (pl. a Magyar Közösség elleni perben) tanácselnök. Első fokon tárgyalta a Rajk-pert is. Öngyilkos lett.

 

2005. szeptember 15.

 

10 éve Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Cholnoky- emlékdíjat alapított a lokálpatriotizmus erősítésének elősegítésére.

 

1970. szeptember 16.

 

45 éve hunyt el MÓROTZ Miklós (Várpalota, 1890. aug. 13. –Várpalota, 1970. szept. 16.) festőművész. Az Iparművészeti Főiskolán Újváry Ignác tanítványa. Kivándorolt Amerikába, ahol templomi freskókat restaurált. 1917-ben tért haza, 1923-ban, a Műcsarnokban volt első kiállítása. Ezt követően gyakran szerepelt a Nemzeti Szalonban és másutt rendezett országos tárlatokon, Veszprém megyei kiállításokon. Várpalotán 1965-ben volt gyűjteményes bemutatkozása. 1947 után képzőművészeti szakkörben oktatta az ifjúságot a festészet művészetére. A nagybányai iskola követőjeként kiérlelt táj- és zsánerképeivel több díjat is nyert.

 

1995. szeptember 16.

 

20 éve német katonai sírkertet avattak a vámosi úti temetőben, a 2. világháború során eltemetett német hősi halottakat exhumálás után a Vámosi úti temetőben helyezték el.

 

1960. szeptember 17.

 

55 éve hunyt el SZABÓ Sándor (Vizakna, 1897. okt. 14.-Veszprém, 1960. szept. 17.) építészmérnök. Középiskolába Székesfehérváron járt, kultúrmérnöki diplomát az 1. világháború után szerzett a budapesti műegyetemen. Részt vett a 71. sz. balatoni út építésében, nevéhez fűződik a tihanyi szerpentin, a tihanyi és szántódi kompkikötő, a Balatonfüred-Tihany közötti nyárfasor telepítése. 1944-ben került Veszprémbe az Államépítészeti Hivatalhoz, ahol 1947-ben műszaki főtanácsos, később hivatalvezető. 1950-1952-es években a Veszprém Megyei Tanács építési osztályának vezetője. 1952-ben átszervezés címén elbocsátották, 1960-ig Székesfehérváron a Közúti Főigazgatóság főmérnöke.

 

1900. szeptember 18.

 

115 éve hunyt el NYULASSY (Ignác) Antal (Székesfehérvár, 1820. jan. 19.-Bakonybél, 1900. szept. 18.) bencés szerzetes tanár, költő. A Benedek-rend tagjaként a teológiát Pannonhalmán végezte. 1845-től Pannonhalmán és Sopronban hitszónok volt, majd 1851-től bencés tanár lett több dunántúli városban, így 1862 után Pápán is. 1866-1897 között plébános Bakonybélben, végül 1897-től haláláig a Bakonybéli Apátság perjele volt. Lírai költeményeit először Bajza, majd Czuczor Gergely hatására írta. Tanító szándékú, népies elbeszéléseivel, rajzaival és életképeivel a falu kulturális felemelkedését kívánta szolgálni.

 

1910. szeptember 18.

 

105 éve született HORVÁTH István (Külsővat, 1910. szept. 18.-Tósokberénd, 1957. ápr. 24.) tanító. Iskoláit Külsővaton és Celldömölkön végezte, majd Pápán szerzett tanítói oklevelet. 1935-től Bódén, 1938-tól Tósokberénden tanított és kántorizált. 1946-ban elsők között indította el a 8 osztályos oktatást, esti tagozatot is szervezett. Még az évben igazgatóvá, 1947-ben pedig esperes-kerületi iskola-felügyelővé nevezték ki. A község lakosságának segítségével új általános iskolát építtetett. Elkötelezett pedagógus, igazi népnevelő volt. 1950-től a Devecseri Járási Tanács elnökhelyettese lett. Óvónőképzést, pedagógus továbbképzést kezdeményezett; maga is tanult, tanítói képesítése mellé főiskolai, egyetemi végzettséget szerzett. 1953-ban megteremtette Ajkán a gimnáziumi oktatás feltételeit és haláláig az új középiskola első igazgatója volt.

 

1915. szeptember 18.

 

100 éve hunyt el SOÓKY Karolina (Vadkert, 1840. jan. 1.-Veszprém, 1915. szept. 18.) tanítónő. Édesapja vadkerti földbirtokos, Nógrád és Hont vármegyék táblabírája volt. A vadkerti iskolában és magántanulóként, 1858-ban, Grazban tanult. 1859-1860-ban Pesten az Angolkisasszonyok Intézetében tanítóképző tanfolyamot végzett. 1860-ban belépett a rendbe és Veszprémbe költözött, ahol 1862-ben fogadalmat tett. 1879-ben a Veszprémi Angolkisasszonyok Santa Maria intézetének főnöknőjévé nevezték ki. Irányításával az intézmény tevékenysége jelentősen bővült. Hornig Károly püspök támogatásával 1891-ben polgári leányiskolát, 1894-ben tanítónő-képző tanfolyamot indított.

 

1995. szeptember 18.

 

20 éve avatták fel a West Hungary Nyomdai Centrumot, ahol Veszprém megye napilapját, a Naplót is nyomják.

 

1715. szeptember 19.

 

300 éve született ESTERHÁZY Ferenc, galánthai (1715. szept. 19.-1785. nov. 7.) főkancellár. Esterházy Károly egri püspök bátyja. Részt vett az 1741. évi országgyűlésen, 1760-ban Moson megye főispánja lett. A magyar kancellária élére 1766-ban került, 1783-tól két évig horvát bán is volt. Az ő kormányzása idején hajtották végre hazánkban az úrbér szabályozását és a nagy tanügyi reformokat is. Nagyon művelt és olvasott főúr volt, cseklészi kastélyában szép könyvtárat gyűjtött össze. II. Józseffel szemben a magyar alkotmány, a nemesi és egyházi kiváltságok védelmezőjeként lépett fel. 1763-ban tallósi kastélyában hozták létre az első állami árvaházat. A pápai városi kórház főbejáratának előterében olvasható emléktábla szerint 1757-ben Ő alapította az intézményt.

 

1860. szeptember 20.

 

155 éve született RÁKOSI Viktor, Sipulusz (Ukk, 1860. szept. 20.-Bp., 1923. szept. 15.) író, újságíró, humorista. Kétéves korában elkerült szülőföldjéről, előbb Erdélyben, majd Budapesten élt. 1871-től a piaristáknál tanult, később rövid ideig jogot hallgatott. Először a Nemzeti Hírlap, majd a Pesti Hírlap, 1881-től haláláig a Budapesti Hírlap belső munkatársa volt, de több lapnak is dolgozott. 1894-ben alapította a Kakas Márton c. élclapot. A Kisfaludy Társaság tagja, 1902 és 1918 között Hajdúnánás országgyűlési képviselője. Eleinte Puszpáng és Vasálarc álneveken írt, de elsősorban Sipulusz néven megjelentetett humoros karcolatai, történelmi témájú novellái, regényei tették népszerűvé. Leghatásosabb műve az erdélyi magyarok sorsával foglalkozó Elnémult harangok című regénye, amelyből színdarab, később film is készült.

 

1815. szeptember 21.

 

200 éve született FIÁTH Ferenc, eörményesi és karánsebesi (Aka, 1815. szept. 21.-Veszprém, 1885. febr. 19.) főispán, emlékirat-író. Valóságos belső titkos tanácsos. Iskoláit Győrben, Székesfehérváron és Pesten végezte. Egy évig Veszprém megyében volt aljegyző, 1844-ben Fejér megye alispánja, 1845-ben magyar királyi helytartósági tanácsos. A magyar minisztérium megalakulásakor, a helytartótanács megszűnésekor lemondott és Vörösberénybe vonult vissza, ott gazdálkodott. 1848-ban a horvát csapatok veszprémi betörésekor a nemzetőrség parancsnokává választották. Az 1850-es években Deák Ferenc köréhez tartozott. 1860-ban (rövid ideig) és 1865-től Veszprém megye főispánja, 1874-ben bárói rangot kapott. 1849-ben egy proklamációja és egy cikke a Fővárosi Lapokban jelent meg. Életem és élményeim c., 1878-ban megjelent kétkötetes emlékirata jelentős kortörténeti dokumentum.

 

1970. szeptember 21.

 

40 éve hunyt el HORVÁTH (Gyula) Konstantin (Izabellaföld, 1896. márc. 23.-Veszprém, 1970. szept. 21.) tanár, levéltáros. 1914-től a Ciszterci Rend tagja. Innsbruckban teológiát tanult, 1919-ben pappá szentelték és doktorrá avatták. 1921-től Budapesten teológiai tanár és tanulmányi felügyelő, 1923-1936 között a rend zirci főiskolájának teológiai tanára és házfőnöke. Az Zirci Apátság könyvtárosa és levéltárosa, 1931-1936-os években perjel. 1936 után a Budapesti Bernardinum igazgatója és házfőnöke lett. A német megszállás alatt üldözötteket rejtegetett. 1946-tól 1950-ig ismét Zircen házfőnök és a hittudományi főiskola igazgatója, majd 1950 és 1963 között a veszprémi püspökség levéltárosa.

 

1770. szeptember 22.

 

245 éve született KIS János (Szentandrás, 1770. szept. 22.-Sopron, 1846. febr. 10.) költő, műfordító, ev. szuperintendens. Szülei a Festetics grófok jobbágyai voltak. A Soproni Líceumban, majd külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve dunántúli falvakban lelkészkedett, 1799-ben került Kővágóörsre. 1808-tól soproni lelkész. 1822-ben nemességet, 1840-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság, 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. Visszaemlékezéseiben szemléletes képet rajzol Kővágóörs társadalmáról. 1812-től haláláig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület szuperintedense. Munkatársa volt számos korabeli lapnak és folyóiratnak. Mintegy hetven önálló műve jelent meg, sokat fordított görög, latin, német és francia klasszikusok műveiből. Élénk levelezést folytatott Kazinczyval, aki tehetséges költőnek tartotta. Berzsenyi meglátogatta Kővágóörsön. Lírájában elsőként állított emléket a Balaton-part szépségeinek. Részt vett a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken, ahol emlékfát ültettek tiszteletére. Verseit 1815-ben Kazinczy, 1846-ban pedig Toldy Ferenc adta ki. Kis János szuperintendens visszaemlékezései életéből c. önéletrajza 1845-1846-ban és 1890-ben jelent meg.

 

1780. szeptember 24.

 

235 éve született HORHY Mihály (Dicske, 1780. szept. 24.-Pest, 1856. febr. 5.) mezőgazdász. A magyar mezőgazdaság gépesítésének egyik úttörője. Iskoláit Nyitrán és Pozsonyban végezte, mezőgazdasági és természettudományi tanulmányokat a bécsi egyetemen folytatott. Itt ismerkedett meg gróf Zichy Istvánnal, aki titkárként alkalmazta, majd 1805-ben a palotai és a csicsói birtokának kormányzásával bízta meg. 1816-ban gróf Esterházy János főispán a Veszprém megyei, 1827-ben valamennyi birtokának irányítását, később végrendeletének végrehajtását rábízta. 1823-ban és 1841-ben Európa több országában tanulmányozta a juhtenyésztést. 1852-ben Angliából arató- és cséplőgépeket hozott be. Várpalotán írta meg a helység növényeiből összeállított, száz lapból álló herbáriumát, a Dréta Antal zirci apátnak kéziratban hátrahagyott, az ötvenes években a Magyar Természettudományi Múzeumba került, ott őrzött Flora Bakonyiensis (Palotae, 1815.) című munkáját. Elnöke volt a Magyar Gazdasági Egyesület két szakosztályának. Mezőgazdasággal kapcsolatos írásai a Magyar Gazda és a Gazdasági Lapok c. folyóiratokban jelentek meg.

 

1790. szeptember 24.

 

225 éve született PAP István (Ságvár, 1790. szept. 24.-Nemesvámos, 1864. júl. 1.) író, lelkész. Pápán és Marburgban tanult, majd rövid ideig főiskolai tanár. 1817-ben tótvázsonyi káplánként barátságot kötött Fábián Józseffel és Somogyi Gedeonnal. Egy évvel később vilonyai lelkészként érdeklődése a kor teológusait foglalkoztató probléma, a különféle egyházak egyesülésének kérdése felé fordult. Veszprémben, 1823-ban megjelent A vallási egyesülés ideája c. művében erre keres választ. Bírálatokat és elutasításokat váltott ki gondolataival. 1829-től nemesvámosi lelkész. Itt az 1841. évi nagy tűzvész után rövid időn belül helyrehozatta a templomot és a parókiát, de a teljesen leégett iskolát csak a következő évben sikerült felújítania. Hosszú ideig Veszprémi Egyházmegyei esperes. Jelentős irodalmi és közéleti tevékenységet folytatott. Filozófiai nézeteiben Kant követője. Cikkeiben pedig előharcosa az akkor országszerte vitatott képviseleti rendszernek. Szózat c. munkáját 1845-ben Pesten több ezer példányban adták ki és terjesztették. Több kötet prédikációja és imádsága jelent meg.

 

1885. szeptember 24.

 

130 éve halt meg ZSOLDOS Ignác (Pápa, 1803. júl. 24.-Veszprém, 1885. szept. 24.) jogász. Bécsben és Pozsonyban jogot hallgatott. 1826-ban ügyvédi vizsgát tett és Veszprém vármegye szolgálatába állt. 1832-ben főszolgabíró, 1834-ben vármegyei főjegyző. Az 1825-1827. évi országgyűlésen a távollévő főrendek, 1843-ban Veszprém vármegye követe. 1843-tól a Pesti Váltótörvényszék bírája, 1848-tól alelnöke. Az 1849. évi függetlenségi nyilatkozatot követően, aulikus érzelmei miatt Bécsbe költözött, ahol semmitőszéki tanácsos, 1867 után a Hétszemélyes Tábla, majd a Kúria tanácselnöke. 1837-től levelező-, 1838 után rendes tagja az MTA-nak. A helyi közigazgatás kérdéseinek egyik első tanulmányozója volt.

 

1920. szeptember 24.

 

95 éve született KÁRPI Kálmán (Veszprém, 1920. szept. 24.-Veszprém, 1997. jún. 8.) szakszervezeti titkár, városi tanácselnök. Az elemi és a polgári iskolát Veszprémben végezte, majd Budapesten vállalt munkát és ott érettségizett. 1950 és 1990 között, 40 évig Veszprémben a Vasas Szakszervezet függetlenített titkára. Közben 1956-1957-ben (a legnehezebb időszakban), fél évre elvállalta Veszprémben a tanácselnöki teendőket. Sírja a Dózsavárosi temetőben van.

 

1960. szeptember 24.

 

55 éve hunyt el BÁN Aladár Károly, 1889-ig Bánwárth Károly Mór (Várpalota, 1871. nov. 3.-Győr, 1960. szept. 24.) költő, műfordító, irodalomtörténész. Veszprémben a piaristáknál kezdte, Pápán a Református Kollégiumban folytatta, és Székesfehérvárott fejezte be a középiskolát. Ciszterci szerzetesnek készült, de kilépett a rendből. 1896-ban a budapesti tudományegyetemen tanári oklevelet és bölcsészdoktori diplomát szerzett. Már diák korában verselgetett, első sikerét Pápán aratta, ahol 1887-ben elnyerte a kollégium legjobb poétája számára kiírt díjat. Az egyetem elvégzése után négy évig Temesváron, 1900 és 1932 között Budapesten gimnáziumi tanár. Főleg a magyarral rokon népek irodalmával és költészetével foglalkozott. 1921 és 1936 között a Turán c. folyóiratot szerkesztette. A finn és az észt irodalom jelentős fordítója, számtalan néprajzi és irodalomtörténeti tanulmány szerzője. Finn- és észtországi útjain népköltészeti gyűjtést is végzett. Várpalotán utca és általános iskola viseli nevét, ahol kőből készült mellszobra (B. Bartha István alkotása) és emléktáblája van. Irodalmi és tudományos hagyatékát 1965 óta a Krúdy Gyula Városi Könyvtár őrzi.

 

2000. szeptember 25.

 

15 éve nyitotta meg kapuit a Tesco hipermarket.

 

1895. szeptember 26.

 

120 éve a Veszprémi Független Hírlap arról tudósított, hogy a Balogtó feltöltése rövidesen befejeződik. (mai Vörösmarty tér)

 

1905. szeptember 28.

 

110 éve született és 25 éve halt meg DARÁNYI József, Darany József (Devecser, 1905. szept. 28.-Veresegyháza, 1990. szept. 28.) állatorvos, atléta. A középiskola első négy osztályát Tatán, a 6-8. osztályokat Pápán, a bencéseknél járta. 1928-ban a Budapesti Állatorvostudományi Főiskolán doktorált, majd Veresegyházán volt körzeti állatorvos. 1921-1922-ben Pápán, majd 1948-ig Budapesten, először a MAC, később az Előre színeiben atletizált. Három olimpián, Amszterdamban, Los Angelesben és Berlinben képviselte hazánkat. Súlylökésben tizenkétszeres országos bajnok, a kétkezes súlylökésben háromszoros világbajnok. A MAC örökös bajnoka.

 

1920. szeptember 28.

 

95 éve született FALUSI Ferenc (Balatonbozsok, 1920, szept. 28.-1998. nov. 2.) kertész, szőlőtermesztési szaktechnikus. 1948-ban az Alsótekeresi Kertészsegédképző Iskolában, 1966-ban a Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban végzett. 1937-1939-ben kertészsegéd Engel Ernő Faiskolájában, Balatonvilágoson, 1940-1941-ben kertész Schrikker Sándor faiskolájában, Alsótekeresen. 1941 és 1945 között katona. Az 1945-1948-as években az Alsótekeresi Faiskolában kertész csoportvezető, 1949-1950-ben a Tótvázsonyi Állami Gazdaságban üzemvezető. 1950-1952-ben a Veszprém Megyei Állami Gazdasági Központban kertészeti előadó, 1953-1955-ben a Veszprém Megyei Tanács mezőgazdasági osztályán kertészeti felügyelő. 1956-tól 1973-ig a balatonvilágosi Petőfi Tsz elnöke, 1974 és 1981 között a Balatonfőkajári Balatonfői Tsz elnökhelyettese. 1981 után nyugdíjas. 1955 és 1994 között a Balatonvilágosi Községi Tanácsnak és végrehajtó bizottságnak tagja. 1962-1966-ban Veszprém Járási Tanács tagja. Díjak és kitüntetések: 1970 Veszprém Megyéért arany. 1974 Munka Érdemrend bronz, 1981 ezüst. 1975-ben 25 éves Tanácsi Munkáért. 1980-ban 30 éves Tanácsi Munkáért. 1950 és 1955 között szakmai cikkeket jelentetett meg a Naplóban

 

1890. szeptember 29.

 

125 éve halt meg ÖRSI CSEKEŐ Gusztáv (Alsóörs, 1835. jún. 16.-Pápa, 1890. szept. 29.) tanár, nótaszerző. 1858-tól több mint húsz évig Latabár Endre társulatának karmestere. Akkor született az Aratók dala című szerzeménye. Rövid ideig a Komló-kertben énekelt. Több nótát írt Blaha Lujza és Tamássy József számára, amelyek közül a Csikós vagyok, tágas puszták királya és a Sajó kutyám, jaj de mélyen aluszol c. aratott tartós sikert.

 

1810. szeptember 30.

 

200 éve született VÁLY Ferenc, Vaáli Ferenc (Magyarsiófok, 1810. szept. 30.-Pápa, 1882. dec. 13.) tanár, tankönyvíró. Losoncon, Pozsonyban, Komáromban és Pápán tanult. 1833-tól Pápán tanító, 1837-től a Komáromi Református Gimnázium igazgatója. 1839-ben feleségül vette Jókai Esztert, Jókai Mór testvérét. A szabadságharcban tüzérként vett részt, 1849 után a Pápai Református Főiskola tanára és a tanítóképző igazgatója. Egy természetrajzi és egy kémiai tankönyve jelent meg. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik, lakhelyén, a Jókai u. 25. sz. házon tábla őrzi emlékét.


1815. október

200 éve Neumann Ábrahám pápai kereskedő Somhegy-pusztán (Bakonybél), a már korábban is meglévő hamuzsírfőző épülete mellett hutát hozott létre. A munkáslétszám 12-14 fő között volt. Gyártottak fehér-, zöld-, öblös- és táblaüveget.

1860. október

155 éve kezdte meg tevékenységét Veszprémben az Angolkisasszonyok Sancta Maria Intézete.

1940. október

75 éve tiltották ki a veszprémi piacról a zsidókat.

1995. október

20 éve alakult meg a Veszprémer Klezmer Band.

1925. október 1.

90 éve született MAJDIK Ferenc (Sárospatak, 1925. okt. 1.-Veszprém, 1978. jún. 20.) vegyészmérnök, tanár. A kémiai tudományok kandidátusa. 1947-ben a budapesti műegyetemen vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1946-1947-ben a műegyetem Technológiai Tanszékén asszisztens, majd két évig tanársegéd. Az 1948-1949-es években az Albus Növényolaj- és Szappangyár laboratóriumvezető üzemmérnöke. 1949-től a veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) alapító tagjaként két évig a Szervetlen Kémiai Osztály, 1951-től 1954-ig az Üzemkísérleti Osztály tudományos munkatársa, ill. osztályvezető helyettese, 1954 és 1963 között a Szervetlen Kémiai Osztály tudományos főmunkatársa, osztályvezető-helyettese, osztályvezetője, 1963-tól 1972-ig az intézet igazgatója. 1972 és 1978 között a balatonfűzfői Nitrokémiai Ipartelepek műszaki tanácsadója. 1951-től 1978-ig a Veszprémi Vegyipari Egyetemen (megszakításokkal) a Szervetlen Kémiai, ill. Szervetlen Kémiai Technológiai Tanszék tanársegéde, adjunktusa, docense. 1966-ban, az USA-ban járt hosszabb tanulmányúton. Az ásványi foszfátok salétromsavas feldolgozásával, ill. műtrágyakutatással és -előállítással, később a szervetlen polimerek előállításával foglalkozott. 1964-ben, Akadémiai Jutalomban részesült.

1960. október 1.

55 éve a Veszprém Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága létrehozta a Veszprém és Környéke Sütőipari Vállalatot.

1725. október 2.

290 éve született KOLLER Ignác, nagymányai (Bécs, 1725. okt. 2.-Bécs, 1773. ápr. 4.) r. k. püspök. Bécsben, Nagyszombatban és Rómában tanult, ahol megszerezte a teológia doktora címet. 1748-tól Bécsben áldozópap, majd esztergomi kanonok volt. Veszprémi segédpüspökké 1761. január 22-én szentelték, az egyházmegye kormányzását 1762. szeptember 15-én vette át. Veszprémben 1765 és 1773 között ő építtette Fellner Jakab tatai építőmesterrel a püspöki palotát. Városlődön ötszobás, barokk stílusú palotát emeltetett. Tumler Henrik veszprémi mesterrel 1766-ban megépíttette a várbeli vízvezetéket. Restauráltatta a Gizella-kápolnát és megkezdte a szeminárium építését. A kórház és az aggápolda , valamint az árvák felneveléséhez házat és földingatlant vásárolt. Plébániákat létesített a megyében: Hidegkúton, Gógánfán, Nemesvámoson. Templomot építtetett: Hidegkúton, Lókúton, Noszlopon, Marcaltőn, Gógánfán és Gannán.

1790. október 2.

225 éve született SZÉKELY János (Csögle, 1790. okt. 2.-Csögle, 1873. okt. 29.) közbirtokos, községi bíró. A Csöglei Református Iskolában tanult. Ezután autodidakta módon képezte magát, az őt érdeklő gazdasági, tudományos, egyházi és egyéb területeken. Érdekelte korának romantikus költészete, Ő maga is foglalkozott verseléssel. A község közéletében nagy szerepet vállalt, 1830-tól 1840-ig több éven bíróként, majd esküdtként dolgozott. 1808 és 1866 között vezetett naplója fontos történeti forrás, mely elsősorban Veszprém megye Marcal-menti részének kor-, táj-, és társadalomrajza.

1840. október 2.

175 éve született FARKAS Miklós (Pápa, 1840. okt. 2.-Keszthely, 1890. ápr. 21.) tanár. Győrött és Aradon tanult, majd belépett a premontrei rendbe és tanári oklevelet szerzett. 1866-tól Szombathelyen, 1884-től Keszthelyen tanított. 1886-tól egy évig megbízott igazgatója volt a keszthelyi gimnáziumnak. Részt vett az intézmény főgimnáziummá fejlesztésében, szerkesztette az iskola évkönyvét.

1980. október 2.

30 éve hunyt el TÓTH Sándor, A. (Rimaszombat, 1904. ápr. 7.-Zalaegerszeg, 1980. okt. 2.) tanár, festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1928 és 1931 között Londonban, Párizsban és Berlinben élt. 1932-ben Pápán telepedett le. Először a Református Kollégiumban, majd a Petőfi Sándor Gimnáziumban és a Türr István Gimnáziumban rajzot, művészettörténetet és ábrázoló geometriát tanított. Évtizedekig vezette a Jókai Művelődési Központban a képzőművészeti kört, számos tehetséget (Somogyi József, Nagy László, Móritz Sándor, Istenes Iscserekov András) indított el a művészi pályán. 1926-ban szerepelt először a Műcsarnokban. Pápai rajztanárként jelentős művészeti nevelőmunkát folytatott. Városképeiből és akvarelljeiből 1963-ban, Veszprémben kiállítást rendeztek. Pápán a Református Gimnázium falán van emléktáblája, mely Búza Barna alkotása. 1993-ban a Jókai Művelődési Központ róla elnevezett galériájában állandó kiállítás nyílt műveiből. Több alkotása megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában és magángyűjtőknél is.

1930. október 5.

85 éve alakult meg a 31. sz. Gyalogezred (Háziezred) Bajtársi Szövetsége. Évente szeptember utolsó vasárnapján ezrednapot tartottak. A szövetség 1945 után már nem működött.

1880. október 6.

135 éve született TENZLINGER József (Tolna, 1880. okt. 6.-Pápa, 1948.) polgármester, jogász. A középiskola után jogot tanult, 1904-től joggyakornok Veszprémben. Később a zalaegerszegi törvényszéken dolgozott, az 1908-1913-as években a Bitlédi Járásbíróságon jegyző. 1913 után Veszprémben albíró, alügyész, 1915-től királyi ügyész. 1918 és 1933 között Pápa város polgármestere. Működése időszakában a város megszabadult adósságaitól és fejlődésnek indult. Támogatta a kulturális-, szociális- és sportegyesületeket. Kezdeményezte egy száz ágyas szeretetház és egészségvédő intézet létrehozását.

1890. október 6.

125 éve született HAJNIKI Béla (Nagykikinda, 1890. okt. 6.-?) rendőrkapitány, költő. Kiss Ernő, vértanú honvédtábornok dédunokája. Budapesten végzett jogi tanulmányokat és először szülővárosában volt rendőrkapitány. 1921-ben került Veszprémbe, ahol 1924-ben rendőrkapitánnyá léptették elő. 1930-ban máshova helyezték. Magyar és német nyelven írt verseket, amelyek közül többet megzenésítettek.

1810. október 7.

205 éve született NAGY Ignác (Keszthely, 1810. okt. 7.-Pest, 1854. márc. 19.) író, újságíró. 1840-ben az MTA levelező tagjává, 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választották. Apja Keszthelyen Festetics György tiszttartója volt. Középiskoláit távoli városokban végezte, 1829-től Pesten élt. 1831-ben fejezte be tanulmányait és a kamarai számvevőségnél helyezkedett el. Hivatali munkája mellett lett népszerű újságíró, az életképek műfajának magyar megteremtője. Kezdetben németül írt. A magyar irodalommal az Auróra c. folyóirat révén ismerkedett meg. Korának egyik legsokoldalúbb, modern újságírója és szerkesztője. Először a Rajzolatokat, 1837-től a Jelenkort szerkesztette. Fontos vállalkozása volt 1840-ben a Színműtár, 1849-ben a Hölgyfutár c. irodalmi napilap indítása. Közéleti, újságírói munkássága mellett szépírói tevékenysége is jelentős volt. Kezdetben verseket és elbeszéléseket írt, majd áttért a színműírásra. Legnagyobb sikerét a Tisztújítás c. politikai vígjátékával aratta. Egyesüljünk c. vígjátékának részben Balatonfüred a színhelye. Humoros köteteit szívesen olvasta a pesti közönség. Népies alakja Szájas Éva, felsőörsi kofa, aki falusi kiszólásaival teremtett hangulatot.

1915. október 7.

100 éve született SZÍJ Rezső (Mezőlak, 1915. okt. 7.-Bp., 2006. ápr. 26.) ref. lelkész, író, történész. 1938-ban a Pápai Református Teológiai Akadémián végzett. 1975-ben a budapesti tudományegyetemen egyetemi doktori címet szerzett. 1939 és 1951 között lelkész volt Sárváron és Pétfürdőn. 1945-ben nemzetgyűlési képviselő. 1946-1948-ban a Misztótfalusi Könyvkiadó igazgatója, a Sárvári Rába Mezőgazdasági Szövetkezet alapítója és elnöke, a Bartók Béla Népi Kollégium alapítója és igazgatója. 1947-ben az Új Hold felelős kiadója. 1960-ban megszervezte a Magyar Bibliofil Társaságot. 1961-től 1968-ig az MTA Ipargazdasági Kutató Csoportja könyvtárosa. Az 1968-1971-es években az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa. 1985 és 1989 között évenként meghívott előadója a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör rendezte Luganói Tanulmányi Napoknak. Létrehozta a Műgyűjtők és Műbarátok Körét, ebből alakult meg a Budapesti Művészetbarátok Egyesülete, majd 1989-ben megalapította a Herman Ottó Társaságot ő hozta létre a Társaság könyvkiadóját is. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, a Magyar Köztársaság Művészeti (Irodalmi) Alapjának, a Fészek Klubnak, a TIT-nek és még számos irodalmi, tudományos és művészeti körnek, egyesületnek. Gyűjteményének egy-egy részét a mosonmagyaróvári ref. egyháznak, a kecskeméti Ráday Múzeumnak, Csorna városának, a kecskeméti ref. Egyháznak, a Károli Gáspár Egyetemnek és Várpalota városának ajánlotta fel. 1998-ban megalapította a Várpalotai Várostörténeti Társaságot és szerkesztette kiadványait. A műgyűjtés, kiállítások rendezése, tudományos konferenciák szervezése, könyvszerkesztés, könyvkiadás volt tudományos érdeklődésének témája. 1976-ban a MTESZ Segner-emlékérem, 1991-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendje, 1992-ben Ötvenhatos Emlékérem kitüntetéseket kapta. 1995-ben a Lakitelek Alapítvány Nagydíját, a Társadalmi Egyesületek Szövetségétől a Kölcsey-emlékérmet, a Magyar Hitelbank Táncsics Alapítványa 1995. évi képzőművészeti (műkritikusi) díját, a kormányzat a Nemzeti Ellenállási Emléklapját ítélte számára. 1996-ban Várpalota Város Díszpolgára címet kapta. Az egyházi, tudományos, művészeti, társadalomtudományi, politikai folyóiratok s lapok szinte minden jelentős kiadványában találkozhatunk írásaival.

1600. október 9.

415 éve született LIPPAY György, zombori (Pozsony, 1600, okt. 9.-Esztergom, 1666. jan. 3.) r. k. püspök. Alsóbb iskoláit szülőhelyén és Bécsben végezte. Az egyetemet már egri kanonokként Grazban kezdte, Rómában folytatta, ahonnét 1625-ben, felszentelt papként tért haza. Még az évben esztergomi kanonok, két év múlva pedig tornai esperes lett. Pécsi püspökké 1631-ben nevezték ki, 1633. február 1-jén vette át a Veszprémi Egyházmegye kormányzását. 1637. május 14-én nevezték ki egri püspökké, 1642-től esztergomi érsek. Veszprémi és egri püspökként a királyi kancellár méltóságát is viselte.

1855. október 10.

160 éve született VESZPRÉMI Vilmos (Veszprém, 1855. okt. 10.-1907 után) nyelvész, irodalomtörténész, tanár. 1890-ben kapott tanári oklevelet, majd a Debreceni Akadémia, később a Győri Főreáliskola tanára. Nyelvészeti és irodalomtörténeti tárgyú tanulmányokat írt, amelyek rendszeresen megjelentek a fővárosi lapokon kívül a Győri Hírlapban és a Győri Közlönyben is.

1910. október 10.

105 éve hunyt el PRÉM József (Pest, 1850. márc. 7.-Bp., 1910. okt. 10.) író, irodalomtörténész, műfordító. A gimnáziumot Pesten végezte, 1872-1875 között Bécsben, Párizsban, Német- és Olaszországban állami ösztöndíjjal művészeti tanulmányokat folytatott. 1876-tól a Veszprém c. hetilap, majd a Képzőművészeti Lapok szerkesztője. 1880-ban bölcsészdoktori, 1882-ben tanári diplomát szerzett. 1905-től a Képes Családi Lapok főszerkesztője. Esztétikai és irodalomtörténeti műveket, költeményeket, regényeket és színműveket egyaránt írt, azokat több fővárosi lap közölte. Inkább a drámáival ért el sikereket.

1965. október 10.

50 éve hunyt el BADALIK Sándor Bertalan (Hódmezővásárhely, 1890. dec. 10.-Bp., 1965. okt. 10.) r. k. püspök. Középiskoláit szülővárosában és Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban végezte, majd belépett a domonkosok rendjébe. Filozófiát és teológiát Grazban tanult, 1914-ben itt szentelték pappá.. Osztrák-magyar rendtartományi főnökként 1934-1936-ban Budapesten megépíttette a rendi főiskolát. Veszprémi püspökké 1949-ben nevezték ki. Az állami szervek 1957-ben a Nógrád megyei Hejcét jelölték ki tartózkodási helyéül. Itt az egyházi jellegű szociális otthonban lakott 1964-ig, amikor Budapestre költözött. Hódmezővásárhelyen családi sírboltban nyugszik. Veszprémben szorgalmazta Szent Margit kultuszának elmélyítését, a székesegyház részére új színes ablakokat készíttetett, Árkayné Sztehló Lily tervei szerint.

1990. okt. 10.

25 éve halt meg NAGY Sándor (Csesznek, 1926. febr. 7.-1990. okt. 10.) termelőszövetkezeti elnök. Tizenhárom éves korától dolgozott. Peacsovics Mikó Pál gróf birtokán, mint juhász. A földosztáskor földet kapott és azon gazdálkodott. 1950-ben, 24 éves korában megválasztották a Zirc melletti Tündér-majorban a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnökének. Az ötvenes évek elején rövid ideig a Zirci Járási Tanács mezőgazdasági osztályát vezette. Később Romándon, 1960-tól Nemesvámoson volt tsz-elnök. Az általa irányított nemesvámosi Petőfi Tsz két ízben nyerte el a Kiváló Szövetkezet címet. 1975-ben már kilenc község összevonásával, 10 ezer hektár nagyságú területen gazdálkodott a közös gazdaság. A tagság jövedelme 30-40 százalékkal haladta meg az országos átlagot. Sikeres gazdaságszervező munkáját kitüntetések sorával, köztük a Munkaérdemrend arany fokozatával, valamint a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel ismerték el.

1890. október 11.

125 éve született KÁLLAI Kálmán (Pozsony, 1890. okt. 11.-Debrecen, 1959. júl. 14.) ref. lelkész, tanár, filológus. A pozsonyi ev. és a Pápai Református Teológiai Akadémián, később az utrechti és a budapesti egyetemen tanult. A háború alatt rövid ideig tábori pap volt, majd Bukarestben hitoktató, 1919-től ugyanott az Óromániai Egyházmegye esperese lett. 1921-től Pápán, két év múlva már Debrecenben tanított, itt szerzett bölcsészdoktori képesítést majd 1941-1942-ben az egyetem rektora lett. Tevékenyen részt vett a Károly-féle bibliafordítás átdolgozásában.

1890. október 12.

125 éve született MARGITTAY Rikárd (Lugos, 1890. okt. 12.-Buchenwald, 1944 karácsonya) író, szerkesztő, Balaton-kutató. Bécsben jogot és zeneszerzést tanult, egyidejűleg elvégezte a kereskedelmi akadémiát is. Az 1. világháborúban katona volt. Ezután a Kereskedelmi és Iparkamara fogalmazója később a Pester Lloyd szerkesztője lett. A Tanácsköztársaság idején Varga Jenő népbiztos titkáraként a Népgazdasági Főtanács titkárságának vezetője. 1920 után magánalkalmazott, közben irodalommal és újságírással foglalkozott. 1928-tól Zamárdiban élt, 1936 és 1943 között a Balatoni Kurír munkatársa volt. Sokat tett a Balaton és vidéke népszerűsítése érdekében. Számos történelmi, irodalmi és művészeti emlék, népművészeti hagyomány megőrzésében tevékenykedett, egyedülálló balatoni könyvtárat gyűjtött össze. Koncentrációs táborban halt meg.

1875. október 13.

140 éve hunyt el LŐW Lipót (Cerná Hora, 1811. máj. 22.-Szeged, 1875. okt. 13.) teológus, író. 1840-től Nagykanizsán volt rabbi, ahol elemi- és iparostanuló iskolát, 1842-ben egyletet is alapított. 1846-1850-es években Pápán, majd Szegeden rabbi. 1842-ben Pápán Magyar Zsinagóga címmel folyóiratot indított. A szabadságharcban tábori lelkészként vett részt, a bukás után rövid időre fogházba került. 1859 és 1868 között szerkesztette a Ben Chananja c. német nyelvű zsidó tudományos folyóiratot. Szorgalmazta, hogy a magyar zsidóságnak a kereskedelem mellett az iparral és a földműveléssel is kell foglalkozni. Kutatta a magyar zsidóság történetét és 1844-ben Nagykanizsán elsőként prédikált a zsinagógában magyarul.

1880. október 13.

135 éve született IKLÓDY-SZABÓ Andor, iklódí (Veszprém, 1880. okt. 13.-Törökszentmiklós, 1961. márc. 2.) jogász, pénzügyi szakember. A budapesti, bécsi, berlini és párizsi egyetemeken tanult, 1902-ben Budapesten államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1902-től a pestvidéki és a dévai pénzügyigazgatóságon fogalmazó. 1905-től a Pénzügyminisztériumban dolgozott. 1919-ben a Külügyminisztérium pénzügyi osztályának, majd a Pénzügyminisztérium hitelügyi főosztályának vezetője, 1927-től államtitkára. 1932 és 1937 között a Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosa, majd 1947-ig az Angol-Magyar Bank Rt. ügyvezető igazgatója volt. 1951-ben kitelepítették Budapestről. A húszas-harmincas években jelentős szerepet játszott a pénzügypolitika alakításában.

1900. október 13.

115 éve született Iker István (Rábakovácsi, 1900. október 13.–Farkasgyepű, 1987. május 15.) teológia tanár, plébános. A gimnázium 7-8. osztályát a Veszprémi Kisszemináriumban végezte. Filozófiai és teológiai tanulmányait a Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként Innsbruckban kezdte, majd az 1. világháború után Rómában fejezte be, ahol a filozófia doktorává avatták. Pappá Veszprémben szentelték 1924-ben. 1925-től, káplán Sümegcsehin, Zalaszentgróton. 1927-től szemináriumi tanulmányi felügyelő és tanár. 1928 és 1933 között a Veszprémi Hírlap főszerkesztője. 1948 után az ÁVH rendszeresen beidézte és kínzással, zsarolással besúgásra, paptársainak feljelentésére akarta kényszeríteni. 1951. áprilisától 1956. októberéig a Vaszar-Mézeshegyben lévő présházak egyikének pincéjében rejtőzködött. 1957-ben Szentkirályszabadjára, majd Kolontárra került kisegítőnek. Nyugállományban 1967-től szentszéki bíró. Farkasgyepün, a szanatóriumban halt meg, Kolontáron temették el. Vaszaron 1933-ban renováltatta és újjáalakíttatta a templomot és környékét, 1937-ben új orgonát építtetett. A háború előtt számos politikai és társadalmi írása jelent meg.

1890. október 14.

125 éve született GYENES Lajos, szengyörgyvári (Szentgyörgyvár, 1890. okt. 14.-Bp., 1971. nov. 18.) festőművész, rajztanár. A polgári iskolát még Gréber Lajos néven, Tapolcán végezte, gimnáziumba Keszthelyen járt. A Képzőművészeti Főiskolán rajztanári diplomát szerzett. A tanítást Budapesten kezdte, majd a brassói, a kolozsvári faipari szakiskola tanára. 1918-1919-ben minisztériumi tisztviselő, 1920 és 1944 között a Budapesti Faipari Ipariskolában tanított. 1939-ben kormányfőtanácsosi rangot kapott. 1912-től a Szolnoki Művésztelepen Fényes Adolf és Szlány Lajos tanítványa volt. Festményeivel és rézkarcaival azóta szerepelt kiállításokon. 1930-ban a Barcelonai Világkiállításon ezüstérmet nyert. 1938-ban a Tapolcáról elszármazottakkal megszervezte a Tapolca és Hegyvidéke Barátainak Egyesületét. 1939-től szerkesztette a Képzőművészeti Közlönyt és a Pesti Hírlap mellékleteit. A Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének igazgatójaként, majd ügyvezető elnökeként harcolt a művészek szociális helyzetének javításáért. Szakirodalmi munkássága is jelentős, írásai művészeti folyóiratokban jelentek meg.

1945. október 14.

70 éve született HLAVAY József (Bp., 1945. okt. 14.-Veszprém, 2005. jan. 30.) vegyészmérnök, tanár. A kémiai tudományok kandidátusa , doktora.1971-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen vegyészmérnöki diplomát, 1975-ben műszaki doktori címet szerzett. 1971-től tanított a Veszprémi Egyetemen: 1995-től egyetemi tanár, 1998 után a Föld- és Környezettudományi Tanszék tanszékvezetője. 1995 és 1998 között rektorhelyettes volt. Meghatározó szerepet vállalt a környezettudományi egyetemi szak indításában és a Veszprémi Akadémiai Bizottság tevékenységében. Kilenc évig az Akadémiai Bizottság tudományos titkára, majd a Környezet-, Földtudományi és Energetikai Szakbizottság vezetője és az MTA Környezeti Kémiai Bizottságának elnöke volt. Munkásságát 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjjal, 1998-ban a Pro Universitate Vespremiensis arany fokozatával, 2004-ben a Szentgyörgyi Albert-díjjal ismerték el.

1615. október 15.

400 éve halt meg FORGÁCH Ferenc, ghymesi (1566-Szentkereszt, 1615. okt. 15.) r. k. püspök. Forgách Simon hadvezér fia. Teológiai tanulmányait Rómában végezte. Választott váradi püspök volt, 1586-ban esztergomi kanonok. 1587-től veszprémi püspök, egyúttal Veszprém vármegye főispánja is. 1596 és 1607 között nyitrai püspök. A magyarországi ellenreformáció képviselőjeként a hitküzdelmekben főként jezsuitákra támaszkodott, szoros kapcsolata volt Pázmány Péterrel. A Habsburg-udvar híve. 1607-től esztergomi bíboros érsek és Magyarország helytartója. 1611-ben a nagyszombati zsinat vezetője. Részt vett a Bethlen Gáborral folytatott nagyszombati béketárgyalásokon. Több munkáját csak halála után adták ki.

1985. október 15.

30 éve hunyt el HORVÁTH József (Szentgál, 1909. jan. 31.-Vörösberény, 1985. okt. 15.) r. k. lelkész, helytörténész. 1933-ban, Veszprémben fejezte be teológiai tanulmányait és szentelték pappá. Az egyházmegye több plébániáján végzett lelkészi munkát: Káptalantótiban, Nagyvázsonyban, Fűzfőgyártelepen, Balatongyörökön és Aszófőn. Élete utolsó szakaszában, 1973-tól Vörösberényben plébános, Veszprémben a püspöki és káptalani könyvtár vezetője. Több történeti és néprajzi tanulmánya jelent meg a Somogy és a Veszprém megyei múzeumi évkönyvekben.

1840. október 18.

175 éve született ZSENGERI Samu (Pápa, 1840. okt. 18.-Bp., 1924. márc. 21.) író, tanár. Iskoláit szülővárosában és Pesten végezte. 1878-ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Polgári iskolai tanárként, később iskolaigazgatóként dolgozott. Szerkesztette a Ungarisch-jüdische Schulzeitungot, a Szombati Újságot és a három nyelven megjelent Látogatók Lapja c. folyóiratot. Vezette a Magyar Újság tanügyi rovatát, számos tankönyvet írt.

1990. október 18.

25 éve halt meg VASS György (Pápa, 1920. ápr. 2.-Sárvár, 1990. okt. 18.) gazdasági igazgató, helytörténeti kutató. 1938-ban, felsőkereskedelmi iskolában érettségizett, 1943-ban községi jegyzői képesítést szerzett, 1954-ben államigazgatási iskolát végzett. 1961-ben mérlegképes könyvelői vizsgát tett. Közigazgatásban dolgozott, a Sárvári Kórház gazdasági igazgatójaként vonult nyugdíjba. A negyvenes években részt vett a Sárvár-vidéki körjegyzőség történetének kutatásában. A hatvanas évek második felétől rendszeresen végzett helytörténeti kutatásokat. Néprajzi és egészségügyi tanulmányai a helyi és a Vas megyei lapokban jelentek meg.

2005. október 18.

10 éve nyílt meg a Center Invest Kft. Által építtetett STOP. SHOP bevásárlóközpont, Veszprém déli részén a Cholnoky Jenő lakótelepen, az Almádi út és a körgyűrű találkozásánál az újonnan kialakított Dornyai Béla utcában. 17 ezer négyzetméter alapterületen 13 üzletet alakítottak ki.

1840. október 20.

175 éve született BÖCKH János, 1907-től nagysuri (Pest, 1840. okt. 20.-Bp., 1909. máj. 10.) geológus, bányamérnök. 1862-ben a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. 1864-ben a Bécsi Földtani Intézetben dolgozott, két éves elméleti és gyakorlati képzésen vett részt. Hazatérve minisztériumokban kapott állást, 1869-től az újonnan alapított Földtani Intézet első geológus gárdájának tagja, 1882 és 1908 között igazgatója. Az ő kezdeményezésére indult meg a kőolajkutatás hazánkban. Úttörő jelentőségű munkát végzett a geológiai szintezés és a térképezés területén. Számos alapvető földtani munka fűződik nevéhez, ezek szakfolyóiratokban jelentek meg. A Déli-Bakony földtani és őslénytani viszonyait is tanulmányozta. Földtani térképeket készített Pápa, Veszprém, Nagyvázsony és Felsőörs vidékéről.

1820. október 21.

195 éve született KOVÁCS Zsigmond (Bánokszentgyörgy, 1820. okt. 21.-Veszprém, 1886. jún. 28.) r. k. püspök, tanár. A középiskolát Nagykanizsán és Varasdon végezte, a filozófiát már Pécsen tanulta. A veszprémi kispapok sorába 1837-ben vették fel, majd 4 évig Bécsben tanult. 1844-ben pappá szentelték és még ugyanebben az évben doktorrá avatták. 1845-től Sümegcsehin káplán, majd a pesti Központi Szeminárium tanulmányi felügyelője, az egyetemen tanár-helyettes volt. 1857-től pápai esperes, pécsi püspökké 1869-ben nevezték ki. 1870-ben részt vett a vatikáni zsinaton, ahol a pápai tévedhetetlenség kimondását nem tartotta időszerűnek. A Veszprémi Egyházmegye püspökévé 1877. május 6-ikán nevezték ki és szeptember 2-án iktatták be. Veszprémben már állandóan betegeskedett és tüdőbajban halt meg.

1635. október 22.

380 éve született SENNYEI István, kissennyei (Küküllővár, 1590-Szombathely, 1635. okt. 22) r. k. püspök, főispán. Nyolcéves korától jezsuiták nevelték Kolozsváron, Bécsben és Prágában. Apja haláláig, 1613-ig Szatmár megyében hivatalnokoskodott, majd papi pályára lépett. 1616-ban, 26 éves korában, Pozsonyban szentelték pappá. Először a család ősi fészkében, a Vas megyei Kissennyén lelkipásztor, 1618-ban már esztergomi kanonok, gömöri esperes és a Nagyszombati Szeminárium igazgatója. 1621-ben, plébános Sopronban, 1623-ban váci püspök és királyi kancellár. A király diplomáciai feladatokkal is megbízta, részt vett a nikolsburgi béke tárgyalásain. A Veszprémi Egyházmegye püspökévé és a vármegye főispánjává 1628. július 11-én nevezték ki. 1629-ben részt vett a Nagyszombati Zsinaton, a következő esztendőben a győri püspökségre helyezték át. A romokban heverő veszprémi székesegyház altemplomát olyan mértékben helyrehozatta és ellátta eszközökkel, hogy istentiszteleti célokra használni lehetett.

1840. október 22.

175 éve született SÁNTHA Károly (Kecskemét, 1840. okt. 22.-Bp., 1928. szept. 6.) ev. lelkész. A középiskolát Sopronban és Kecskeméten járta, a teológiát Pesten végezte. 1866-ban egy évig sárszentlőrinci káplán, majd Tolnanémeden és Sandon, 1870 és 1876 között Várpalotán lelkész. 1876-ban ismét Sárszentlőrincre került, ahol nyugdíjazásáig teljesített szolgálatot. Népies és vallásos írásai a protestáns lapokban jelentek meg. Több mint száz egyházi éneke került be a Dunántúli Énekeskönyvbe.

1915. október 22.

100 éve hunyt el GABÁNYI Árpád, olysói és héthársi (Eperjes, 1855. aug. 18.-Bp., 1915. okt. 22.) színész, író. Tanulmányait budapesti gimnáziumokban kezdte, és Szatmáron, a Főgimnáziumban fejezte be. 1872-1875-ös években a színi-képezdében tanult, majd Kassára szerződött. 1878-ban, a Kolozsvári Színházban játszott és rendezett, 1884-ben Paulai Ede hívására a Nemzeti Színházhoz ment, amelynek 1909-től örökös tagja lett. Erős komikai tehetséggel megáldott, tudatos jellemszínész, kitűnő parasztábrázoló volt. 1912 után, nyugdíjasként Lesenceistvándon irodalommal és festészettel foglalkozott. Írt tizenhárom regényt, harminc színművet és számtalan monológot.

1925. október 22.

90 éve született HENSZELMANN Frigyes (Bp., 1925. okt. 22.-Veszprém, 1990. júl. 16.) tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1969), a Magyar Kémikusok Egyesületének választmányi tagja. A középiskolát Miskolcon és Budapesten végezte, vegyészmérnöki oklevelet 1947-ben, a fővárosban szerzett. 1953-ig a budapesti műegyetemen tanársegéd, majd a veszprémi NEVIKI-ben tudományos munkatárs. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1952-1954-es években mellékfoglalkozásban, majd főállású tanárként dolgozott. Közben 4 évig docensként tanszékvezetői feladatok ellátására is megbízást kapott. A NEVIKI-ben először a hazai bauxitok ahidrálására vonatkozó kísérletekben vett részt, majd a kohósalakok cementipari hasznosításával foglalkozott. Az egyetemen (többek között) a szervetlen pigmentek előállításának kémiája és azok technológiája képezte kutatómunkájának tárgykörét. Több nemzetközi kongresszuson tartott előadást, közel harminc tanulmány, szabadalom és könyv jelzi szakmai munkásságát.

1985. október 23.

30 éve halt meg MÓROCZ György (Bán, 1918. okt. 22.-Várpalota, 1985. okt. 23.) vájár, tanácselnök. Iskolái elvégzése után 1935-től a várpalotai szánbányáknál vájár. 1941-1945-ös években több évig katonai szolgálatot teljesített, néhány hónapig szovjet hadifogságban volt. 1949-től a várpalotai szénbányák ellenőrzési osztályának vezetője. 1950 és1954 között a Veszprémi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának első elnöke. Lemondott és 1957-ig a Várpalotai Beszálló-akna munkaügyi osztályának vezetőjeként dolgozott. 1957-től 1970-ig Várpalotán tanácselnök-helyettes. 1967-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1977-ben a Közép-dunántúli Szénbányák munkaügyi vezetőjeként ment nyugdíjba.

1990. október 23.

25 éve hunyt el KOZÁRY Géza (Gölle, Szentivánpuszta, 1917. dec. 30.-Tapolca, 1990. okt. 23. ) szőlész, borász. 1939-ben szerzett diplomát a Mosonmagyaróvári Akadémián, majd a Ciszterci Rend uradalmaiban dolgozott. A háború alatt katona, majd hadifogoly volt. 1948-1949-ben részt vett a Balaton-felvidék monográfiájának elkészítésében. 1953-tól a Csopaki Állami Gazdaság főkertésze, 1958-tól a Badacsonyi Állami Gazdaság kerületi igazgatóhelyettese. 1968-tól 1977-ig a badacsonyörsi borászat üzem vezetője. Nevéhez kapcsolódik a tihanyi vörösbor-szőlőtermesztés megújítása, a Badacsonyi Bormúzeum megszervezése. Alapító tagja és három évig fő avatómestere volt a Badacsonyi Vinum Vulcanum Borlovagrendnek. A Mathiász János és Kocsis Pál emlékérem tulajdonosa.

1925. október 24.

90 éve hunyt el KOZMA Kálmán (Tapolca, 1868. márc. 1.-Kisgörbő, 1925. okt. 24.) tanár, r. k. lelkész. Veszprémben érettségizett, felsőfokú tanulmányokat a budapesti tudományegyetemen végzett, ahol doktorrá avatták. 1891-ben szentelték pappá. Káplán Felsőörsön, 1892-től a szentírástudomány tanára és szemináriumi tanulmányi felügyelő Veszprémben. 1901 után káplán több községben, köztük Halimbán, majd Gógánfán, 1915-től lelkész Kisgörbőn. 1898. november 2 és 1901. június 9 között felelős szerkesztője és főszerkesztője a Veszprémi Hírlap c. újságnak. Politikai, társadalmi cikkei és elbeszélései is megjelentek a lapban.

1925. október 25.

90 éve született LAKÓ István (Veszprém, 1925. okt. 25.-Veszprém, 1994. márc. 25.) hivatásos katona, helytörténeti kutató. Iskoláit szülővárosában végezte, érettségi után Németországban leventeként amerikai fogságba került. A háború után a megyeházán dolgozott, majd katonatisztként a Dunántúl több városában szolgált. 1976-ban a Veszprémi Hadkiegészítő Parancsnokságtól őrnagyi rangban vonult nyugállományba. Helytörténeti kutatóként tagja volt az üzemtörténeti klubnak. Tanulmányaival több pályázatot nyert, kéziratát a Laczkó Dezső Múzeum és az Eötvös Károly Megyei Könyvtár őrzi.

1815. október 26.

200 éve született PLOSSZER Ferenc (Nagykanizsa, 1815. okt. 26.-Veszprém, 1877. ápr. 20.) r. k. kanonok, helytörténetíró. A humán tárgyakat Nagykanizsán és Szombathelyen, a filozófiát Szombathelyen és Zágrábban, a teológiát Veszprémben tanulta. 1838-ban szentelték pappá. 1848 után Csóton és Pápán káplán, 1905-től plébános Gannán. 1870-ben veszprémi kanonok, négy év múlva c. apát. Összegyűjtötte és megírta a gannai plébánia történetét. A veszprémi Plosszer-sétány testvérének, István ügyvédnek emlékét őrzi.

1875. október 26.

140 éve született GAÁL Sándor (Noszlop, 1875. okt. 26.-Veszprém, 1958. márc. 11.) tanár, zeneszerző, karnagy. Középiskolába Pápán járt, Győrben szerzett tanítói oklevelet. Egy hónapig Devecserben tanított, majd Veszprémbe került. A középiskolai énektanári képesítést a Zeneakadémián szerezte. 1903-ban alapította Veszprémben a Kuruc Dalkört, amely később Veszprémi Dalegyesületté alakult át. A kórus népszerűsége rohamosan nőtt. Sikeresen szerepelt Székesfehérváron, Kecskeméten és Budapesten. 1925-ben, Sopronban aranyérmet, 1927-ben Szegeden Király-díjat kapott. 1916-ban megszervezte a városi zeneiskolát, amelynek 15 évig igazgatója volt. 1928-ban a veszprémi elemi iskolák igazgatójává nevezték ki. Zeneszerzőként is ismert volt, kórusműveit országszerte énekelték. 1928-ban az Országos Magyar Dalszövetség aranyérmével díjazták. Az Iskola u. 3. sz. ház (ahol élt) kapualjában emléktáblája van.

1940. október 26.

75 éve született SZABÓ Sándorné, Jászóy Katalin (Gyula, 1940. okt. 26.-Pápa, 2001. máj. 7?) gyógypedagógus, iskolaigazgató. 1960-ban a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Intézetben tanítói, 1968-ban a budapesti Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán gyógypedagógusi oklevelet szerzett. 1958-1960-ban képesítés nélküli nevelő. 1960-tól 1975-ig tanító, gyógypedagógiai tanár. 1975 és 1990 között igazgató, 1990-től 1996-ig gyógypedagógiai tanár, címzetes igazgató a Pápai Kisegítő (jelenleg Balla Róbert Téri Általános) Iskolában. Tagja volt a Szociális és Családügyi Minisztérium Civil Műhelyének, amely a fogyatékos-ügyi törvény kidolgozásában vesz részt. 1990-től a Pápán létrehozott Psychocaritás Alapítványnak, 2000-től a gróf Esterházy Kórház Felügyelő Tanácsának elnöke. 1968-ban Kiváló Munkáért, 1996-ban Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetést, 1997-ben Éltes Mátyás-díjat kapott.

1910. október 27.

105 éve született SALLAY Mihály (Tapolca, 1910. okt. 27.-Bp., 1970. márc. 5.) cigányprímás, nótaszerző. Korán árvaságra jutott, nagyapja nevelte fel. 15 éves korában súlyosan megbetegedett. Zenei tanulmányait Pécsett és Kaposváron, magánúton végezte. A 20-as évek végén, Tapolcán alakított zenekart, majd Pécsett, Baján, a negyvenes évek elején, Ungváron muzsikált, 1945-ben került Budapestre. Az 1967-1969-es években a Zürichi Paprika Csárdában vendégszerepelt. Szerzeményei először saját előadásban váltak ismertté. Zenész körökben második Dankó Pistának hívták. Hanglemezei készültek, amelyeken nemcsak hegedült, hanem énekelt is. Ferencvárosban lakott, kedvenc csapatának írta a Fradi-indulót.

2000. október 27.

15 éve Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzati Közgyűlése, szociális, gyermekvédelmi és gyermekjóléti ellátásban tevékenykedők munkájának elismerésére Hornig Károly-díjat alapított. A kitüntetett a Szociális Munka Napja alkalmából rendezett ünnepségen emlékérmet, díszoklevelet és pénzjutalmat kap.

2000. október 27.

15 éve Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzati Közgyűlése a Veszprém Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában és Veszprém Megyei Jogú Város Közterület Felügyeleténél dolgozó, kiemelkedő érdemeket szerzett köztisztviselő munkájának elismerésére Véghely-díjat alapított. A díjat (emlékérem, díszoklevél, pénzjutalom) minden évben a Köztisztviselők Napja alkalmából rendezett ünnepségen adja át a polgármester.

1915. október 29.

100 éve született BARTA György (Poprád, 1915. okt. 29.-Bp., 1992. okt. 21.) geofizikus. A műszaki tudományok kandidátusa, doktora. Az MTA-nak 1970-től levelező-, 1982 után rendes tagja. 1939-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. 1940-1943-as években németországi és dániai föld-mágneses obszervatóriumok ösztöndíjas kutatója. volt. A háború után a budapesti tudományegyetem tanára, magyar és nemzetközi geofizikai egyesületek tagja, vezetője, a magyarországi föld-mágneses alaphálózat megteremtője. Több intézményt szervezett és létesített, köztük 1952-1954-ben a Tihanyi Geofizikai Obszervatóriumot. Szerkesztőbizottsági tagja az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című folyóiratnak. 1973-ban Állami-díjat, 1975-ben Steiner Lajos-emlékérmet, 1984-ben Humboldt-emlékérmet, 1990-ben Einstein-emlékérmet kapott.

1980. október 29.

35 éve hunyt el MOLNÁR Gábor (Bp., 1908. dec. 2.-Bp., 1980. okt. 29.) író. Gyermekkorának jelentős részét Ajkacsingervölgyben élő nagyszüleinél töltötte. Felnőttként is szívesen visszalátogatott Ajkára. Pápán 1927-ben szerzett mezőgazdász képesítést, utána gyakornokként dolgozott. 1930-ban csatlakozott a Magyar Nemzeti Múzeum Észak-Brazíliába induló expedíciójához. Társai hazatérte után egyedül folytatta a gyűjtőmunkát. 1932-ben robbanás következtében elveszítette szeme világát és hazatért. 1933-ban, a Pesti Hírlapban jelentek meg első írásai. Brazíliai élményeit számos irodalmi értékű útleírásban dolgozta fel. 1964-ben és 1968-ban gyűjtőmunkára ment Belső-Ázsiába, Mongóliába. 1972-ben ismét Brazíliába utazott. A tanulmányút során összegyűjtött anyag a Természettudományi Múzeumba került. Végakaratának megfelelően az ajkacsingervölgyi temetőben nyugszik, sírját kopjafa, Medgyessy Miklós alkotása jelzi. A múzeumban lévő emlékszobáját 1981. március 5-én avatta fel az ajkai Városi Tanács. Ajkán általános iskola és könyvesbolt vette fel nevét, az iskolában bronz mellszobra - Marton László alkotása – látható.

2000. október 29.

15 éve hunyt el MOLNÁR József (Tüskevár, 1937. okt. 6.-Tüskevár, 2000. okt. 29.) hentes, vendéglős, borosgazda. A Veszprémi Vendéglátóipari Szakiskolában végzett. 1963-tól üzletvezető Tüskeváron, 1981 és 1990 között a Somló borozóban. 1990-től vállalkozóként saját szőlészetet és borászatot vezetett. 1993-tól a Somlói Borrend Bormestereként több mint száz borrendi tagavatáson működött közre. Nagy szerepet vállalt a somlói bor rangjának és jó hírének visszaszerzésében. A Molnár-pince híressé vált kitűnő borairól, vendégszeretetéről.

1900. október 31.

115 éve hunyt el BESZEDITS Ede (Csata, 1838. szept. 12.-Tapolca, 1900. okt. 31.) orvos. Középiskolába Budapesten járt, az egyetemet Bécsben végezte, ahol orvosdoktori oklevelet szerzett. Rövid idő multán Tarcsán fürdőorvos. Szakcikkeket írt, melyek a Gyógyászat és az Orvosi Hetilap hasábjain jelentek meg. Tarcsa ásványvizei című munkáját 1865-ben írta és adta ki. 1866-ban Tapolcán telepedett le. Egy év múlva járási, 1870-ben vármegyei főorvossá nevezték ki. Orvosként mindenek előtt a járványos megbetegedések visszaszorításán fáradozott. A település képviselőtestületének tagja és a kulturális élet meghatározó egyénisége. Elnöke volt annak a bizottságnak, amelyik Tapolca kórházának részletes tervén munkálkodott. A községi iskolaszék első elnökeként sokat tett Tapolca iskolaügyének fejlesztéséért.

1900. október 31.

115 éve hunyt el LIEDL Ferenc (Veszprém, 1855. márc. 10.-Bp., 1900. okt. 31. ) hegedűművész. Tanulmányait Bécsben végezte. 1870 és 1890 között számos hangversenyt adott az egész országban. 1883-ban triótársaságával (Major J. Gyulával és Willmouth Bódoggal) a pesti Vigadóban mutatkozott be, Liszt Ferenc előtt is muzsikáltak. A Pesti Népszínház karnagya, 1885-től 1900-ig az Operaház tagja volt. Sikerrel hangversenyezett Salzburgban, Belgrádban és Konstantinápolyban.

1985. október 31.

30 éve a körgyűrű záró csomópontjánál felavatták azt a kőtömböt, mely emléket állít annak, hogy Magyarországon elsőként Veszprém városa körül zárult be a körút.


1990. november

25 éve halt meg DAJKA Ferenc (1924. szept. 27.-1990. nov.) politikus, szakszervezeti vezető. 1944-től 1949-ig a Szabolcsi Olajmag-feldolgozó Vállalat géplakatosa, az üzemi bizottság elnöke. 1949-1953-as években a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsának munkatársa, később elnöke. 1953 és 1964 között a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, majd 1971-ig az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. 1971-től 1988-ig a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, a Vegyipari, Kőolajipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének elnöke. 1980 és 1985 között Várpalota és környékének országgyűlési képviselője.

1855. november 2.

160 éve született KAUZLI Dezső (Káptalanfa, 1855. nov. 2.-Veszprém, 1942. febr. 1.) r. k. nagyprépost. Apja kántortanító. A gimnáziumot Veszprémben, Pécsett és Nagykanizsán, a teológiát Veszprémben és Budapesten végezte. 1879-ben szentelték pappá. 1879-ben házi káplán Iharoson, három év múlva megkapta az ottani plébániát. 1887-től teológiai tanár Veszprémben, 1893 után szemináriumi igazgató. Ezen tisztsége idején, 1928-ban létesült a Kisszeminárium, 1933-ban bővítették a harmadik emelettel a Nagyszemináriumot. Összeállította az egyházmegye Szertartáskönyvét, amit XIII. Leó pápa jóváhagyott. 1901-től veszprémi kanonok, c. apát, 1907-től esperes, 1914 után pápai prelátus, 1934-től apostoli protonotarius. 1935 után nagyprépost, általános helynök. Életének fő műve az inkei templom és paplak felépítése. Kivette részét Veszprém szociális, karitatív és gazdasági életéből is.

1905. november 2.

110 éve halt meg KEMENES Ferenc, Csácsinovits Ferenc (Bögöte, 1829. szept. 20.-Veszprém, 1905. nov. 2.) r. k. kanonok, költő. A gimnázium első négy osztályát Kőszegen végezte, majd 1845-ben felvették a Piarista Rendbe. A szabadságharcban honvédként szolgált és súlyosan megsebesült. A bukás után folytatta tanulmányait és 1851-ben a veszprémi kispapok közé lépett. A teológiát Pesten végezte, 1855-ben szentelték pappá. 1855-ben káplán Szentbékállán, egy évvel később Kaposvárott. Még ez évben püspöki levéltáros és iktató, majd titkár, később irodaigazgató. 1859-től szentszéki jegyző. 1870-től veszprémi kanonok, 1896-tól püspöki helynök, két év múlva nagyprépost. A Veszprémi Káptalan uradalmait mintagazdaságokká fejlesztette. Létrehozta az Alapítványi Hivatalt. 1860-ban Kemenes költeményei címmel verses kötete jelent meg. A mű első bírálója Arany János volt. Nyelvészként is figyelemre méltó munkásságot fejtett ki: éveken keresztül tanulmányozta a magyar nyelv életét és gazdag szókincset gyűjtött össze. Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1995. november 2.

20 éve hunyt el KUTASI KOVÁCS Lajos (Veszprém, 1920. jan. 18.-London, 1995. nov. 2.) író, újságíró, néprajzkutató. A középiskolát Budapesten végezte. Első szépirodalmi munkája 1941-ben jelent meg. 1942-ben kezdte az újságírói munkát, a Veszprémi Hírlapnál, ahol két évig segédszerkesztő. A háború után néhány évig a Német Szövetségi Köztársaságban élt, majd 1949-ben kivándorolt Dél-Amerikába. Húsz éven keresztül magyar lapszerkesztő Brazíliában. 1950 és 1967 között a Délamerikai Magyar Hírlap szerkesztője Sao Pauloban, majd 1970-ig a Délamerikai Magyar Újság brazíliai szerkesztője. 1963-tól 1968-ig az Internacional Feature Service nemzetközi sajtóiroda brazíliai igazgatója és húsz évig a Sao Paulói Könyves Kálmán Szabadegyetem dékánja. 1970-ben, Londonban telepedett le. Külső munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak és londoni BBC-nek. Tudományos igényességgel kutatta az amerikai indiánok életét. 1972 óta rendszeresen jelentek meg könyvei, tanulmányai és egyéb írásai Magyarországon, sokat publikált az Új Horizont c. folyóiratban. Élete utolsó két évében az Angliai Magyar Tükör szerkesztője volt. A Magyar Földrajzi Társaság 1995-ben az útirajz-irodalomban kifejtett kimagasló munkásságáért neki ítélte a Teleki Sámuel Érmet. Néprajzi gyűjteménye az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot gazdagítja, kéziratai és egyéb irodalmi dokumentumai pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba kerültek.

1895. november 3.

120 éve született NEUMAYER Károly (Kecskemét, 1895. nov. 3.-Veszprém, 1967. febr. 7.) r. k. lelkész, tanár. Apja kádár volt. A gimnáziumot Gyöngyösön végezte. A teológiát Veszprémben kezdte, majd Budapesten folytatta, szentírástudományból szigorlatozott. 1918-ban szentelték pappá. Csóton, majd 4 éven át Siófokon volt káplán. 1922 és 1943 között hitoktató Veszprémben az Angolkisasszonyoknál, az irgalmas-nővéreknél, az állami fiú polgári- és kereskedelmi iskolában. 1943 után hittudományi főiskolai tanár, a káptalani könyvtár és levéltár vezetője, egyben középiskolai hittanár is. 1966-ban tb. kanonok. Nyári szabadságai idején beutazta szinte egész Európát. Ezekről az utakról részletes beszámolókat írt a Veszprémi Hírlapban. Az Irgalmas Nővérek kriptájába temették. M.: Elsüllyedt világok, kihalt emberfajok, eltűnt birodalmak. (Kéziratban maradt fenn az Érseki Levéltárban).

1915. november 3.

100 éve halt meg MADARÁSZ (Géza) Flóris (Nádasdladány, 1872. júl. 16.-Zirc, 1915. nov. 3.) irodalomtörténész, tanár. 1889-ben a ciszterciek közé lépett, 1895-ben szentelték pappá. Székesfehérvárott, Baján és 1915-ig Egerben tanított. Utolsó évét Zircen töltötte, itt is halt meg. Számos irodalomtörténeti tanulmányon kívül színműveket és tankönyveket is írt. Sok verse és cikke jelent meg újságokban és folyóiratokban. Kiadta Mindszenti Gedeon és Verseghy Ferenc költeményeit.

1915. november 4.

100 éve hunyt el VASZARY Béla (Lábod, 1861. ápr. 23.-Veszprém, 1915. nov. 4.) tanár, költő. 1895-től tanított a polgári fiúiskolában, 1908 után az állami felső kereskedelmi és polgári fiúiskola igazgatója volt. Külső munkatársa volt a Veszprémi Hírlapnak, alkalmi versei és prózai írásai a helyi lapokban jelentek meg.

1900. november 5.

115 éve született NAGY Károly (Tapolca, 1900. nov. 5.-Tapolca, 1987. aug. 30.) nyomdász, papírkereskedő. Tapolcán polgárit végzett és lakatosmesterséget tanult. Az 1. világháborúban az olasz fronton harcolt, betegen tért haza. 1921-ig lakatossegéd, egy évig ismét katona, majd Budapesten, később Európa különböző országaiban vállalt munkát. 1927-ben hazatérve testvére tapolcai nyomdájában kitanulta ezt a szakmát is. 1932-től (testvére halála után) működtette a Hungária Nyomda és Papírkereskedést. 1936-1939 között szerkesztőbizottsági tagként kiadta a Tapolcai Újságot, 1939 és 1944 között szerkesztője és kiadója a Tapolca és Vidéke c. hetilapnak. 1949-ben államosították és megsemmisítették a nyomdát. 1950-től 1963-ig a Tapolca és Vidéke Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója volt.

1915. november 5.

100 éve hunyt el MAKARA Lajos (Pápa, 1862. márc. 20.-Kolozsvár, 1915. nov. 5.) orvos, tanár. Édesapja, Makara György, a Pápai járás orvosa, Veszprém megye tiszteletbeli főorvosa volt. A középiskola 1-4. osztályát Pápán, a bencéseknél végezte, Sopronban érettségizett. Orvosi tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott. Előbb az Anatómiai Intézetben, majd Kovács József sebészeti klinikáján dolgozott. 1898-ban egyetemi magántanári minősítést nyert. 1903-tól 1905-ig a budapesti Szent Margit Kórház osztályvezető főorvosa. 1905-től Kolozsvárott a sebészet tanára és a Sebészeti Klinika igazgatója. Az 1. világháború első két évében főtörzsorvosként szolgált. Főként a sebészeti anatómia terén és a preparatív műtéti technika kidolgozásában ért el jelentős eredményeket. Tanulmányai főként szakmai folyóiratokban jelentek meg.

1930. november 5.

85 éve született KESZLER József (Alsóhernád, 1930. nov. 5.-Veszprém, 1999. febr. 11.). műszaki igazgatóhelyettes, gépészmérnök. 1950-ben a Székesfehérvári Gépipari Technikumban érettségizett. 1954-ben a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen mérnöki oklevelet, 1971-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen egyetemi doktori címet szerzett. A műszaki tudományok kandidátusa (1970). 1954-1956-ban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanársegéde. 1956 és 1973 között gépészeti főosztályvezető az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohónál. Közben 1958-tól 1973-ig a Nehézipari Minisztérium biztonságtechnikai szakértője. Az 1973-1990-es években műszaki igazgatóhelyettes a NEVIKI-ben, Veszprémben. A Veszprémi Vegyipari Egyetem címzetes egyetemi docense, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság műszaki szakbizottságának titkára, a Tudományos Minősítő Bizottság gépész-kohász szakbizottságának és a kandidátusi értekezések bírálóbizottságának tagja. Az erősen viszkózus tapadós anyagok kiválasztása, határfelületei folyamatos üzemű ülepítése centrifugában c. témák voltak kutatómunkája területei. 1959-ben és 1977-ben Nehézipar Kiváló Dolgozója, 1963-ban Munka Érdemérem, 1970-ben Veszprém Megyéért arany fokozata, 1985-ben Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapott.

1665. november 7.

350 éve született VOLKRA János (Bécs, 1665. nov. 7.-Pozsony, 1720. dec. 19.) r. k. püspök. Bécsben és Pármában tanult. 1688 tavaszán alszerpappá, júniusban szerpappá szentelték, decemberben I. Lipót császár jelenlétében tartotta első miséjét. 1698-ban pozsonyi préposttá nevezték ki, két év múlva Kolonics pozsonyi bíboros általános helynökévé tette. Veszprémi püspöknek 1710. november 30-án szentelték fel. Első gondja a veszprémi plébánia volt, amit a ferencesekre bízott. A felszentelése évében elűzte Veszprémből Hódosi Sámuel református szuperintendenst. 1711-ben a városba hozta a piaristákat, rájuk bízta az iskolát és az általa létesített szemináriumban a teológia tanítását. Kedvelte a piaristákat, az 1715. évi országgyűlés az ő javaslatára honosította meg a rendet. Megvásárolta számukra Vojnovics József feleségének házát a várban, majd 1717. január 1-jén, királyi rendelet alapján, földesúri jogait érvényesítve lefoglalta a reformátusok templomát, paplakát és iskoláját. Megszüntette a protestáns vallásgyakorlást, az épületeket átadta a piaristáknak. Határozottan törekedett, hogy az idegen kézbe került plébániákat visszaszerezze, a halódókat pedig támogassa. Három szobor felállításával, Sümegen, Veszprémben és Szentgyörgyön terjesztette Nepomuki Szent János kultuszát. 1714-ben a királyhoz és a pozsonyi rendekhez intézett beadványában követelte a veszprémi püspök királyné koronázási jogának visszaállítását. Kollányi szerint III. Károly feleségét 1714. október 18-án Ő koronázta meg. A pápai reformátusok 1719-ben erősen kikeltek ellene a Kancelláriánál a földesúri jog védelmében tanúsított magatartása miatt. Győri házában, 1718. július 15-én elégtek a veszprémi püspökség és káptalan jogait és javait érintő levelek és okiratok, amelyeket másolás vagy átírás céljából helyezett el ott.

1915. november 7.

100 éve született NÉMETH István (Káptalanfa, 1915. nov. 7.-Ajka, 1983. márc. 19.) üvegfúvó, költő, üzemtörténet kutató. A káptalanfai elemi iskola elvégzése után Ajkán üveggyári munkás. 1937 óta írt verset. 1940-ben kötete jelent meg, a Rádió Újság pályázatán dicsérő oklevelet nyert, szerepelt az Őstehetségek c. lírai antológiában. 1941-ben a Múzsa országos irodalmi és zenei pályázatán kitüntetésben részesítették. Később a Vörös Szikrák című Veszprém megyei antológiában is közölték írását. Közben elvégezte az általános iskola 7-8. osztályát. Az 50-es évek második felétől tudósítója a Veszprém megyei újságnak, amely nemcsak riportjait, hanem verseit is rendszeresen közölte. Nyugdíjazása után üzemtörténet-kutatással, írással foglalkozott.

1920. november 7.

95 éve hunyt el ENDRŐDI Sándor, 1916-ig Kupricz Sándor (Veszprém, 1850. jan. 16.-Bp., 1920. nov. 7.) költő, tanár, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban kezdte, Veszprémben a piaristáknál, majd Kecskeméten, Székesfehérváron és Pozsonyban folytatta, a Pápai Református Gimnáziumban érettségizett. Pesten rövid ideig jogot és filozófiát tanult, majd újságíró lett. Munkatársa volt a Baloldal, majd a Fővárosi Lapok című folyóiratoknak. 1880-ban a kolozsvári egyetemen kapott tanári diplomát. Ezután a Nagyváradi Főreáliskolán magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1902 és 1919 között Budapesten a képviselőház Naplójának szerkesztője volt. A Kisfaludy Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is tagja volt. Szerkesztette a Petőfi Könyvtár a Petőfi Album, valamint a Magyar Hölgyek Életrajza c. 20 kötetes sorozatokat. A Magyar Remekírók sorozatban szerkesztette a Magyar népdalok és Magyar népballadák, valamint a Magyar költészet kincsesháza c. köteteket. Alsóőrsön nyaralója és szőlője volt, ahol nyaranta sok időt töltött. Az 1870-1880-as években gyakran járt Balatonfüreden, jó barátság fűzte Jókai Mórhoz és feleségéhez, Némethy Ernőhöz és Mihálkovics Tivadarhoz. A versek mellett irodalmi tanulmányokkal, prózai munkákkal és műfordításokkal vált ismertté. A Balatoni ég alatt c. elbeszéléskötete (Bp., 1884.) tóparti emlékeit dolgozza fel. Balatonfüreden utca, Alsóörsön utca, park és iskola vette fel nevét, az alsóörsi parkban emlékműve, az iskolában emléktáblája is van. Veszprémben a szülőháza helyén, a Szabadság tér 15. sz. épületen 1996-ban helyeztek el emléktáblát

1925. november 7.

90 éve hunyt el RŐTHY Mihály, 1864-ig Reiter Mihály (Szombathely, 1842. márc. 15.-Szombathely, 1925. nov. 7.) r. k. esperes plébános. A gimnáziumot Szombathelyen, a papi szemináriumot Veszprémben végezte, 1864-ben szentelték pappá. Később karkáplán Veszprémben, 1874-től pedig (nyugalomba vonulásáig), 1915-ig plébános Kislődön. Közben 1891-től a veszprémi kerület tanfelügyelője, 1896-tól esperes, 1901-től tb. kanonok, 1912-től a városlődi kerület esperese. Működése alatt Kislődön 1877-ben renováltatta és kifestette a templomot, 1886-ban iskolát, a következő esztendőben kálváriát, 1905-ben pedig óvodát építtetett. Takarékszövetkezetet, segélyegyletet alapított. Kislőd legnagyobb jótevője, minden jövedelmét a községre költötte. Az 1950-es évekig (és a 90-es évektől újra) a fő tér, és a Markója László esperesplébános által alapított egyháztörténeti gyűjtemény őrzi a nevét. Kislődi plébánosként Ajkán is ő építtette fel a település első katolikus iskoláját.

1975. november 7.

40 éve adták át a 14. sz. Napközi otthonos Óvodát a mai Egry úti körzeti óvodát.

2005. november 7.

10 éve hunyt el KÖRMENDY József (Külsővat, 1911. dec. 12.–Veszprém, 2005. nov. 7.) r. k. lelkipásztor, c. prépost. A Pápai Bencés, majd a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanult. 1930-ban a Veszprémi Hittudományi Főiskolán, 1937-ban a Pázmány Péter Tudomány Egyetem jogi karán, 1938-ban kánonjogi doktori oklevelet szerzett. Pappá szentelték: Veszprémben 1935. jún. 23-án Káplán, hitoktató 1943-tól plébános Nyárádon. 1946-ban a pápai esperesi kerület helyettes esperese és tanfelügyelője.1961-től 1991-ig plébános Felsőörsön. 1972-től püspöki könyvtáros és levéltáros, 1974 és 1996 között a püspöki levéltár igazgatója, 1986 után az egyháztörténeti bizottság vezetője. 1991-től nyugdíjas. 1996-tól a főegyház-megyei levéltár tudományos munkatársa és a könyvtár megbízott igazgatója. 1978-tól tb. kanonok, 1980-tól a felsőörsi Szent Mária–Magdolna-templom c. prépostja. 1945-ben tataroztatta a nyárádi templomot, bővíttette az iskolát. 1951-ben, a hívek segítségével 22 változatú orgonát, valamint 160 és 500 kg-os harangot szerzett. 1955–1957-ben Mihályházán, 1961-ben Borsosgyőrött létesített kápolnát. 1963–1972 között, az Országos Műemlékei Felügyelőség segítségével restauráltatta a felsőörsi templomot, 1975–1976-ban az államosított préposti kúriában lakrészt biztosított a paplak részére. Egyháztörténeti, művészettörténeti, néprajzi kutatásokkal foglalkozott. 1992-ben Magyar Műemlékvédelemért díjat, 1993-ban Veszprém várostól Gizella-díjat kapott. Kutatói és levéltári munkáját Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán-díjával ismerték el.

1775. november 9.

240 éve született ROHONTZY János, felsőpulyai (Pápa, 1775. nov. 9.-Veszprém, 1842. márc. 2.) Veszprém vármegye alispánja, 1825-1827-ben konzervatív országgyűlési követe. Az 1824-ben alakult Veszprémi Zenetársaság elnöke. Vallásos és jogi értekezéseket, verseket is írt.

1940. november 10.

75 éve született FACSAR Sándor (Siklós, 1940. nov. 10.-2000. szeptember 7.) r. k. lelkész. 1965-ben a Győri Hittudományi Főiskolán végzett, 1965-ben szentelték pappá Kaposvárott. 1965 és 1968 között Kéthelyen, 1968-1970-ben Sümegen volt káplán. Plébános az 1970-1973-as években Kétújfalun, 1973 és 1979 között Vaszaron, 1979-től 1983-ig Siófokon, 1983-tól 1985-ig Mosdóson. 1985-től Balatonszepezd, 1998-tól haláláig Révfülöp plébánosa, és a tapolcai esperesi kerület helyettes esperese. A révfülöpi Szent László Cserkészcsapat megalapításának kezdeményezője és támogatója. Működése során öt új plébánia felépítését érte el.

1840. november 11.

175 éve született KÁRPÁTI Endre (Győr, 1840. nov. 11.-Győr, 1931.) rajztanár. Iskoláit Győrben végezte, 1856-ban ott szerzett tanítói oklevelet. Rábapatonán, Gyirmóton és Tapolcán tanított. Később rajztanári oklevelet szerzett, Besztercebányán és Lőcsén dolgozott 1889-ig. Betegség miatt nyugdíjba ment és visszaköltözött szülővárosába. Sokoldalú tevékenységet folytatott: lapot szerkesztett és országos kiadványok munkatársaként elbeszéléseket, verseket is írt.

1865. november 12.

150 éve született MÁZY Engelbert (Bakonypéterd, 1865. nov. 12.-Tihany, 1933. febr. 28.) tanár, bencés apát. A Szent István Akadémia tagja. Tanulmányait a pannonhalmai és a budapesti teológiai és tanárképző intézetekben végezte. 1889 és 1899 között a Pannonhalmai Tanárképzőben tanított. A kőszegi és a kassai bencés gimnáziumok igazgatója, 1920-1924-es években a miskolci tankerület főigazgatója volt. 1924 és 1927 között a bencés középiskolák főigazgatója. 1927-től haláláig tihanyi apát. Széleskörű papi és irodalmi tevékenységet fejtett ki. Megalapítója és első elnöke volt az Országos Katolikus Tanáregyesületnek, tagja volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak és a Magyar Pedagógiai Társaságnak is.

1935. november 12.

80 éve született CZAUN Ferenc (Vöröstó, 1935. nov. 12.- Veszprém, 2004. máj. 6.) jogász, jegyző. 1954-ben a Veszprémi Közgazdasági Technikumban érettségizett. 1991-ben az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán szerzett jogi végzettséget. 1954-től 1962-ig tanácstitkár volt Pulán, az 1962-1965-ös években Nemesvámoson, 1965-ben Csopakon. 1965 és 1970 között tanácstitkár, majd tanácselnök Alsóörsön. 1970-1976 Ajkán a városi tanács titkára, az 1977-1983-as években a járási hivatal vezetője, 1983-tól 1990-ig tanácstitkár 1990 és 1998 között jegyző Veszprémben. 1973-tól az Ajka Városi Népfront Bizottságának tagja, 1999-től a Megyei Horgász Szövetség felügyelő-bizottságának elnöke volt. Írásai, tanulmányai jelentek meg a Napló és az Állam és Igazgatás c. lapokban. Munkássága elismeréseként 1977-ben Veszprém Megyéért, 1980-ban a Munka Érdemrend arany fokozata, 1999-ben Pro Urbe Veszprém kitüntetéseket kapta.

1910. november 13.

105 éve szentelték fel az evangélikus templom vasbetonból épült tornyát és a harangokat.

1840. november 14.

175 éve született CSERNA Vince, Udvardy Vince (Székesfehérvár, 1840. nov. 14.-Debrecen, 1896. febr. 9.) jogász, író. A jogi végzettség megszerzése után először Fehérvármegye szolgálatában állt, majd az ügyészi kar tagja lett. Ilyen munkakörben dolgozott Pápán és Veszprémben. 1887-ben budapesti főügyész-helyettes, 1891-től Debrecenben főügyész. Elsősorban jogi művei jelentek meg, de fiatal korában, Udvardy Vince néven írt elbeszéléseket is.

1940. november 14.

75 éve halt meg KISS Arnold, 1902-ig Klein Arnold (Ungvár, 1869. nov. 2.-Bp., 1940. nov. 14.) főrabbi, költő. A középiskolát Nagybecskereken végezte, egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott, ahol 1891-ben doktorrá avatták. 1894-ben kapott oklevelet. Rövid ideig Zsolnán, majd öt évig Veszprémben volt rabbi. Nevéhez fűződik a Veszprémi Izraelita Elemi Iskola megalapítása, amelynek első igazgatója lett. Közben Szabadkán megválasztották rabbinak, de Veszprémben maradt. 1901-ben került Budapestre, ahol először budai, majd vezető főrabbi. Számos műfordítása és verse, valamint egy költői imakönyve látott napvilágot. Tudományos munkáit folyóiratok közölték.

1270. november 15.

745 éve halt meg ILONA, Magyar Ilona, Boldog Ilona (1225-Veszprém, 1270. nov. 15.) apáca. A Domokos-rendi szerzetesek patrónusa. 1252-ig Szent Margit nevelője volt Veszprémben. A hagyomány szerint Krisztus sebeit (stigmák) viselte magán, számos gyógyulás történt sírjánál, amely a török időkben megsemmisült. Személyével kapcsolatban több középkori legenda keletkezett. A dominikánus apácák fekete-fehér ruhájában, liliommal ábrázolják.

1745. november 15.

270 éve jelent meg Bíró Márton püspök rendelete a tűzoltás rendjéről és a tűzoltók jutalmazásáról.

1930. november 16.

85 éve ezen a napon szentelték fel Balatonalmádi új római katolikus templomát a Szent Imre plébánia templomot.

1840. november 17.

175 éve született VÁLY Mari, Peti Józsefné (Komárom, 1840. nov. 17.-Pápa, 1915. máj. 17.) emlékiratíró. Jókai Mór húgának, Eszternek és Váli Ferenc pápai, majd komáromi tanárnak lánya. Férjének és gyermekének korai halála után Jókaiékhoz költözött, háztartásuk vezetésében segédkezett. Nagybátyja életét terjedelmes emlékiratban örökítette meg, amely szemelvényes kiadásban jelent meg: Emlékeim Jókai Mórról címmel. A kézirat az Országos Széchenyi Könyvtárban található.

1865. november 17.

150 éve hunyt el FARKAS Gergely László (Felsőireg, 1811. jan. 22.-Ugod, 1865. nov. 17.) lelkész, tanár. 1832-ben lépett a ciszterci rendbe és 1836-ban szentelték pappá. 1833-tól gimnáziumi tanár Pécsen, 1840-től hitszónok ugyanott. 1844-től nagyesztergári, 1845-től magyarpolányi, 1850-től lókúti lelkész. 1851-től gimnáziumi tanár Egerben. 1859-től nagyteveli, 1865-ben bakonykoppányi lelkész.

1900. november 19.

115 éve született BOROS Ádám (Bp., 1900. nov. 19.-Bp., 1973. jan. 2.) botanikus, biológus. Elemi és középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1918-ban iratkozott be a budapesti tudományegyetem tanári szakára. A diploma megszerzése után 1922-ben a Budapesti Gyógynövény-kísérleti Állomás volt az első munkahelye. Innen áthelyezték az Országos Fajtaminősítő Intézethez, majd később az Országos Agrobotanikai Intézet osztályvezetője volt. Az oktatásban végzett tevékenysége is jelentős. Az agrobotanika művelése mellett a legkiemelkedőbb eredményeket a mohakutatásban érte el. Élete fő műve Magyarország moháit tárgyalja (Bryogeografie und Bryoflora Ungarns. 1968). A Bakony növényvilágának kutatásával már régóta foglalkozott. A Bakony természeti képe programhoz hivatalosan 1963-ban csatlakozott. Legjelentősebb munkái a Bakony dolomit-, mészkő- és bazalthegyeinek, forráslápjainak, lápos tavainak és rétjeinek mohaföldrajzi tanulmányozásából születtek Mintegy félszázra tehető azoknak a tudományos szakcikkeknek és egyéb írásainak száma, melyekben, kisebb-nagyobb mértékben a Bakonyt is érintik.

1910. november 19.

105 éve született RADICS Ferenc (Győr, 1910. nov. 19.-Bp., 1989. szept. 10.) tanár, természettudós. 1910-ben Ajkára költöztek, így e települést tekintette szülőhelyének, itt élte gyermek- és ifjúkorát. Ajkán, Kőszegen, Pápán tanult, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári diplomát. Szakdolgozatát Ajka és környéke földtörténetéből és növényvilágának ismertetéséből készíttette. Dolgozott igazgatóként a budapesti Szt. László Gimnáziumban, tanszékvezetőként a Pedagógiai Szemináriumban, később a Természettudományi Múzeum főigazgató-helyettese lett. Közben kutatott és publikált. A platánokról szóló tanulmányáért nemzetközi díszdoktori címet kapott.

1910. november 19.

105 éve született SÜMEGI TÓTH Tivadar (Sümeg, 1910. nov. 19.-Sümeg, 1942. aug. 15.) költő. Középiskolai tanulmányok után sok mindennel próbálkozott, sokáig Budapesten volt tisztviselő. Hányatott sorsáról népies ízű, fanyar hangulatú versei tanúskodnak. A Magyar Élet és a Kelet Népe közölte költeményeit. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5-6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. A felsorolt művei ezek közé tartoznak, amelyeket a vele foglalkozó lexikonok (tévesen) önálló kötetként tartanak számon. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban A sümegi Városi temetőben nyugszik. A városban utca viseli nevét, a Cseh László utcában lévő szülőházán tábla őrzi emlékét.

1875. november 20.

140 éve hunyt el VERMES Illés (1806-Bp., 1875. nov. 20.) jogász, alispán. Jogi tanulmányainak elvégzése után a pápai Esterházy-uradalom főügyésze. Aktív tagja volt Veszprém megyei közéletének, 1847-ben a Veszprémi Casinó tagja. 1848. március 26-án Pápa város nemzetőrségének főkapitányává választották. Az áprilisi törvények végrehajtása után is a pápai nemzetőrség kapitánya volt. Júniusban a városi képviselőtestület tagjává és országgyűlési követté választották. Debrecenbe nem követte az országgyűlést, ezért 1849. március 24.-től mandátumáról lemondottnak tekintették. 1849. októberétől a Veszprémi járás főszolgabírója, 1851-ben királyi járásbírósági elnök. 1856 után Veszprémben ügyvéd, 1872-től haláláig Veszprém vármegye alispánja. Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben temették el.

1930. november 22.

85 éve ezen a napon az elkészült várpalotai vízvezeték hivatalos felülvizsgálatát követően megtörtént a Vízmű Várpalota város tulajdonába adása.

1760. november 23.

255 éve született MÁNDI MÁRTON István, Márton István (Iszkaszentgyörgy, 1760. nov. 23.-Pápa, 1831. szept. 21.) nyelvész, tanár, filozófus. 1771-1774-es években Szentkirályszabadján, később Kecskeméten tanult, teológiát Debrecenben és külföldön hallgatott. Három évig Hajdúnánáson akadémikus rektor, majd 1786-tól 1789-ig Göttingenben tanult. 1790-től a Pápai Református Gimnázium rektor-professzora. Nevéhez fűződik az iskola új fellendülése. Törekvéseit siker koronázta, létrejött a kollégium. 1797-ig a pápai református egyház, majd a Dunántúli Református Egyházkerület tartotta fenn a Pápai Református Kollégiumot. Az Egyetemes Református Egyház 1804-ben a pápai iskolát a debrecenivel és a sárospatakival egyenrangúnak nyilvánította. Kidolgozta az iskola tantervét. Tankönyveket íratott. Görög, latin és német nyelvkönyvet írt. Az elemi iskolák számára is készített egy Magyar Ábécét. Pápán az Alsóvárosi temetőben nyugszik, ott van vörös márvány sírköve. A református könyvtártban márvány mellszobra, Izsó Miklós alkotása látható. A városban utcanév, az Ókollégium - Petőfi S. u. 13. - falán tábla őrzi emlékét.

1920. november 23.

95 éve született LŐCSEI Béla (Miskolc, 1920. nov. 23.-Bp., 1981. okt. 14.) vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa. 1943-ban a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd néhány éven belül, rövid ideig több munkahelyen dolgozott. 1949-től a Nehézvegyipari Kutatóintézet alosztályvezetője, 1953 után a Szilikátipari Központ Kutató és Tervező Intézetében főosztályvezető. 1956-tól a Veszprémi Vegyipari Egyetem szilikátkémiai tanszékén előadásokat tartott, 1966-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1975-1981 között az Üvegipari Művek Kutatóintézetének igazgatója. Tudományos munkássága a szilikátkémia területén volt jelentős. Közel kétszáz tanulmánya jelent meg és ötvennél több szabadalmát fogadták el. 1970-ben a Kiváló Feltaláló Aranyérmet kapta

1915. november 24.

100 éve született LŐRINCZE Lajos (Szentgál, 1915. nov. 24.-Bp., 1993 okt. 11.) nyelvész, tanár. A Pápai Református Kollégium diákja, a Képzőtársaság aktív tagja. Első írásai az iskola évkönyveiben és a Kollégiumi Lapokban jelenek meg. A budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként szerzett tanári oklevelet. Két évig, 1943-1945-ben Pápán tanított. Szentgál határnevei adtak indítékot doktori értekezéséhez (Földrajzi neveink élete) is. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője volt. Ebben a munkában a veszprémi születésű Simonyi Zsigmond utóda. 1952-től az Édes Anyanyelvünk műsor szerkesztője a rádióban, 1979 után a szerkesztőbizottság elnöke lett . 1963-tól hasonló műsora volt a televízióban is. Előadásainak nagy szerepe volt a nyelvi műveltség és az anyanyelvi ismeretek terjesztésében. Felbecsülhetetlen értékű az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségében az anyanyelvi konferenciák szervezésével, a határon kívül élő magyarok összefogásáért, nemzettudatuk ápolásáért, nyelvi ízlésük nemesítéséért végzett. Szentgálon az általános iskola falán emléktábla, a lépcsőházban bronz dombormű, Domokos Béla alkotása őrzi emlékét. Munkássága elismeréseként 1970-ben Állami-díjat, 1981-ben Apáczai-díjat, 1992-ben Pais Dezső-díjat, 1992-ben Kosztolányi-díjat kapott.

1865. november 25.

150 éve született HORVÁTH Cyrill (József) (Veszprém, 1865. nov. 25.-Balatonalmádi, 1941. júl. 19.) irodalomtörténész, tanár. Az MTA rendes tagja 1925-től. A ciszterci rend tagjaként, 1882-től többek között Zircen folytatott teológiai tanulmányokat. 1889-ben bölcsészdoktori, 1890-ben magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen. 1889-ben szentelték pappá. 1890 és 1896 között a bajai, az egri és a székesfehérvári gimnáziumokban tanított. 1896-ban kilépett a rendből, áttért a református hitre. Budapesti és sárospataki ref. felsőfokú tanintézetekben tanított. Nyugdíjazása, 1934 után visszatért a r. k. egyházba. A Sárospataki Kollégium tanáraként a Sárospataki Füzetekben jelentette meg Bessenyei egyik kéziratát. Veszprémi tartózkodása idején szerkesztette a Veszprémi Közlönyt. A középkori magyar irodalom jelentős kutatója volt.

1945. november 27.

70 éve hunyt el SZIKLAY János, 1895-ig Frömmel János (Veszprém, 1857. ápr. 2.-Bp., 1945. nov. 27.) író, újságíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, Székesfehérváron és Pozsonyban folytatta. Az egyetemet Budapesten végezte és 1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Később újságíró lett Pozsonyban majd Budapesten jelentős fővárosi lapok munkatársa, több hírlapírói egylet vezető tisztségviselője volt. 1878-1879-ben a Felvidék szerkesztője. 1884-től színházi tudósító. Közel harminc szépirodalmi mű szerzője és számottevő műfordítói munkássága is. Részt vett a Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat, valamint a Révai Nagy Lexikona szerkesztésében, mindkettőnek szócikk írója is. Szerkesztette a Katolikus Magyarország c. reprezentatív kötetet, Kiss Jánossal együtt Ő az egyháztörténeti rész szerzője. A Balaton kultuszának fáradhatatlan harcosa, a Balaton Egylet egyik alapítója, 1883 és 1893 között titkára. 1893-ban a nagy veszprémi tűzvész alkalmából országos segítő akciót kezdeményezett. E célból szerkesztette a Május c. albumot is. Megírta a magyar népszínmű történetét. Szépirodalmi alkotásai között több veszprémi vonatkozású rajza, elbeszélése és egy regénye: A testvérek, említésre méltó. Életművéből elsősorban a művelődéstörténeti vonatkozásúak a jelentősek. Veszprém és Zala megyék művelődéstörténetét bemutató alkotásai további kutatások jelentős forrásai. Budapesten a Farkasréti temetőben díszsírhelyen nyugszik. 1925-ben, szülővárosában utcát neveztek el róla, tábla őrzi emlékét.

1820. november 28.

195 éve született SZOLDATITS Ferenc (Vörösberény, 1820. nov. 28.-Róma, 1916. jan. 25.) festőművész. Veszprémből származó festőnek tekintik, mivel édesanyja a városban élt és fia sok idejét töltötte itt. Bécsben a Képzőművészeti Akadémián tanult, majd viszonylag fiatalon Rómában telepedett le. A nazarénus festők követője lett és ezzel hatott a későbbi gödöllői iskola művészeire is. Olaszországban és itthon számos templom számára festett madonnákat, oltárképeket és freskókat. Fő műve az egri székesegyház Mária-kápolnájának falképei (1881). A veszprémi püspöki palota kápolnájában is látható képe: Magyarország védasszonya Szent Imrével és Margittal. Megfestette IX. Pius és XIII. Leo pápa arcképét is.

1840. november 28.

175 éve született VÉGHELY Dezső, szentkirályszabadjai (Veszprém, 1840. nov. 28.-Abbázia, 1897. ápr. 2.) író, történész, jogász, alispán. Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett, majd Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a balatonalmádi villában semmisült meg. 1884 után sok szállal kötődött Balatonalmádihoz. Háza, szőlője, a Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült emlékpad (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az Öreg-park látogatóit.

1930. november 28.

85éve hunyt el KÁLNOKI Izidor, 1881-ig Kaufmann Izor (Sümeg, 1863. nov. 10.-Bp., 1930. nov. 28.) író, újságíró. A középiskolát és a műegyetemet Budapesten végezte, 1885-ben mérnöki oklevelet szerzett, majd újságírással kezdett foglalkozni. Előbb a Pesti Napló helyettes szerkesztője, majd az Újság főmunkatársa lett. Verus és főleg Vulpes néven számos más lapnak is dolgozott. Közben 1896-tól az ezredéves kiállítás sajtóosztályának vezetője volt. Több regénye és elbeszélése jelent meg. Derűs és érdekes elbeszéléseiben szociális problémákat ábrázolt. Cikkeiben a millenniumi évek polgári világának visszásságait írta meg. Elsőnek fordította magyarra Gorkij: Éjjeli menedékhely c. művét.

1855. november 29.

160 éve született BEZERÉDJ Viktor (Veszprém, 1855. nov. 29.-Bp., 1913. nov. 2.) államtitkár, szakíró. Bezerédj Gyula alispán fia. 1880-ban Veszprém vármegye aljegyzője, 1885-től a veszprémi kerület országgyűlési képviselője. 1889-ben háznagynak választották, de a következő esztendőtől már a belügyminisztériumban dolgozott különféle beosztásokban. Volt államtitkár is. 1907-ben elnyerte Veszprém város díszpolgára címet. Közigazgatási és közgazdasági cikkeket, tanulmányokat írt, amelyek többek között a Nemzetgazdasági Szemlében és veszprémi lapokban jelentek meg.

1975. november 29.

40 éve hunyt el KORACH Mór (Miskolc, 1888. febr. 8.-Bp., 1975. nov. 29.) vegyészmérnök, tanár. 1911-ben a budapesti egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A baloldali értelmiségiekhez kapcsolódott, a Gallilei Körnek három évig alelnöke volt. 1912-ben politikai okokból kivándorolt Olaszországba, itt először a Páduai Egyetemen tanársegéd, később a Faenzai Torricelli-liceum tanáraként a kerámiaművészeti szakiskola egyik alapítója, tanára és kutatólaboratóriumának igazgatója lett. 1938-ig több itáliai egyetemen tanított és Marcello Cora néven szépirodalmi alkotásai jelentek meg. Belépett az Olasz Kommunista Pártba és részt vett az ellenállási mozgalomban. 1952-ben tért haza, 1957-ig az Építőanyag-ipari Központi Kutató Intézet igazgatója, majd 1956-tól tanított a budapesti műegyetemen, 1957-től a kémiai-technológiai tanszék vezetője lett. 1960 és 1968 között Veszprémben a Műszaki Kémiai Kutatóintézet (MÜKKI) igazgatója, majd tudományos tanácsadója volt. Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott. Faenzában tervezte meg az első kerámiai elektromos kemencét. Új eljárást és módszert dolgozott ki a szigetelő anyagok gyártására. Közel kétszáz szakközleménye mellett politikai, esztétikai és szépirodalmi munkái is megjelentek. 1966-ban Kardos István portréfilmet készített róla. Az MTA-nak 1956-tól levelező-, 1958-tól rendes tagja volt.

1990. november 29.

25 éve hunyt el KOVÁCS István (Nyírbátor, 1921. szept. 21.-Bp., 1990. nov. 29.) jogász, tanár, alispán. Az állam és jogtudományok doktora, az MTA-nak 1965-től levelező, 1976 után rendes tagja. 1943-ban a debreceni egyetem állam- és jogtudományi karán szerzett oklevelet. Egyik szervezője, majd vezetője az egyetemen alakult demokratikus diákszervezetnek. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban miniszteri titkár, 1947-1948-ban Veszprém megye alispánja volt. Egy évig a belügyminisztériumban tanulmányi osztályvezető, 1950-től a szegedi egyetem tanára, egyben az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgató helyettese. Támogatta az alkotmányos reformtörekvéseket, részt vett az MTA megújításában is.

1990. november 29.

25 éve halt meg SZALAI József (Kővágóörs, 1892. dec. 18.-Bp., 1990. nov. 29.) sportoló, sportvezető. A budapesti tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd 1915-től a székesfővárosnál dolgozott. Kerületi elöljáró, 1949-től az V. kerületi tanács elnöke, majd a Fővárosi Sportlétesítmények Vállalat igazgatója, a Magyar Tornaszövetség elnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Tízszeres magyar tornászbajnok, 1912-ben és 1928-ban részt vett a stockholmi és az amszterdami olimpián. 1984-ben Olimpiai Érdemérmet kapott.

1835. november 30.

180 éve született GYŐRFFY Gyula (Veszprém, 1835. nov. 30.-Bp., 1885. okt. 6.) jogász, író. Pesti jogászként, Garay János támogatásával munkatársa lett több szépirodalmi lapnak. 1855-ben Nagyváradon folytatta jogi tanulmányait, 1860-ban Bihar megye aljegyzőjévé választották, de még az évben (otthagyva állását) ügyvédi irodát nyitott és megalapította a Bihar c. szabadelvű napilapot. Az abszolutista kormányzat vádlottak padjára ültette és a budai fellebbviteli katonai törvényszék három hónapi elzárásra, valamint magas pénzbüntetésre ítélte. 1869-ben országgyűlési képviselőnek választották. Irt verseket és elbeszéléseket, de önálló kötete nem jelent meg.

1865. november 30.

150 éve született ZSIGMOND János (Szekszárd, 1865. nov. 30.-Veszprém, 1936. ápr. 12.) művelődéstörténész, író, szerzetes tanár. 1882-től a Piarista-rend tagja. Nyitrán teológiát tanult, tanári diplomát 1889-ben Kolozsvárott szerzett, ahol pappá szentelték. Több város piarista gimnáziumában tanított, Veszprémben 29 évig volt tanár. A Veszprém Vármegyei Közművelődési Egyesület elnöke volt, és szerkesztette ennek naptárát. Sokat foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, amelyről önálló műve is megjelent. Bejárta Afrika északi partvidékét és majdnem egész Európát. Főként földrajzi, néprajzi és társadalmi vonatkozásokban értékes útleírásainak jelentős része elsőként a Veszprémi Hírlapban látott napvilágot.  


1930. december 1.

85 éve hunyt el BORDÁN István (Pozsony, 1859. dec. 24. - Bp., 1930. dec. 1.) régész, természettudós. 1879-től a Hunyad-megyei Puj községben állomásfőnök. Huszonöt évi vasúti szolgálat után nyugdíjaztatta magát. 1908-ban visszatért Erdélybe, Petrozsénybe. 1920-ban Várpalotán telepedett le. Ifjú korától érdeklődést mutatott a biológiai és régészeti tudományok iránt. Laczkó Dezső munkatársaként közreműködött a Baláca-pusztai római kori romok feltárásában. 1924-ben a Szabó-féle homokbánya megnyitásakor felfedezte annak különleges értékeit, felhívta a figyelmet az értékes ősmaradványokra, szorgalmazta azok tudományos vizsgálatát. (Ez a homokbánya 1954-től védett terület.) Nevéhez fűződik a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum lepkegyűjteményének alapját képező anyag összegyűjtése. A Bakonyban elsőként Ő bizonyította a Sziklai fehérlepke (Pieris ergane) és a Dolomit-kéneslepke (Colias chrysotheme) jelenlétét. Írásai a Rovartani Lapokban jelentek meg.

2005. december 1.

10 éve adták át az Életöröm Idősek Otthonát. Építésekor a Dunántúl legnagyobb 108 lakásos épülete, mely a városi önkormányzat és magántőke együttműködésével épült fel.

1745. december 6.

270 éve hunyt el ESTERHÁZY Imre, galánthai (Vágújhely, 1663. nov. 5.-Pozsony, 1745. dec. 6.) r. k. püspök, főispán. Nagyszombatban és Sopronban a jezsuitáknál tanult. 1680-ban lépett a pálosok rendjébe. Tanulmányait Bécsújhelyen és Rómában folytatta, ahol filozófiából és teológiából doktorált. 1687-ben hazatért, a következő esztendőben pappá szentelték, majd hét éven át Lepoglaván és Nagyszombatban tanárként dolgozott. 1694-ben nyomtatásban is kiadta Theses theol. de iure et dominio c. munkáját. 1702-től a rend generálisa. A váci püspökség élére 1706-ban, a zágrábira 1708-ban került. Grófi címet kapott 1715-ben. A veszprémi egyházmegye püspökévé és a vármegye főispánjává 1723. január 17-én nevezték ki. Csak két és fél évet töltött az egyházmegyében, 1725. augusztus 13.-ától esztergomi érsek és prímás. Ő koronázta meg 1741-ben Mária Terézia királynőt.

1805. december 6.

210 éve született ENTZ Ferenc (Sümeg, 1805. dec. 6.–Promontor-Budafok, 1877. máj. 8.) orvos, szőlész, kertész. Pesten és Bécsben folytatott orvosi tanulmányokat, amelyeket 1831-ben fejezett be. Bécs egyik külső kerületében kezdte az orvosi pályát, majd a Batthyány-család enyingi gazdaságában uradalmi orvos. Egy évig külföldi tanulmányúton járt, hazatérve Mezőkomáromban telepedett le és nemsokára Veszprém vármegye tisztiorvosává is megválasztották. A szabadságharcban honvéd főorvos, Világos után eltiltották az orvosi tevékenységtől. Családját kitelepítették Mezőkomáromból. Ezt követően szakított az orvosi gyakorlattal. Pesten vásárolt telket, ahol kertészkedett. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a kertészet és szőlészet elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Az e témában szerzett tapasztalatait szaklapokban és a 15 kötetből álló Kertészeti Füzetekben közölte. E munkája korának alapvető kertészeti és szőlészeti szakkönyve. Nagy érdeme a kertészeti műnyelv kialakítása, amelyre a mai kertészeti szaknyelv is épül. Előbb Mezőkomáromban, majd az orvosi gyakorlatot abbahagyva Pesten létesített kertészetet és faiskolát, 1853-ban létrehozta az első önálló kertészképző iskolát. Ebből fejlődött a Kertészeti Tanintézet, majd a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola. 1860-tól a Budai Szőlőiskola mellett a Vincellérképző igazgatója. Munkájában a hazai viszonyok mellett jól érvényesítette a külföldi tapasztalatokat. Úti beszámolói nyomtatásban is megjelentek. Megindította, és 1870-től szerkesztette a Borászati Füzetek c. szakközlönyt, amelyet 1874-től állami támogatással Borászati Lapok címmel adtak ki. Emlékére a Kertészeti és Szőlészet Főiskola 1963-ban érmet alapított. Emléktáblája van a Sümegi Panteonban, valamint a szülőháza falán, a Ramasetter utcában.

1915. december 6.

100 éve született GYÁRFÁS Miklós (Győr, 1915. dec. 6.-Bp., 1992. okt. 4.) író. Fogadott pátriája volt vidékünk. Veszprémhez gyermekkora óta kötődött, szülei a két világháború között többször felléptek a helyi színházban. 1963-tól hat művének ősbemutatóját tartották a Veszprémi Petőfi Színházban: 1963: Kisasszonyok a magasban; Lángeszű szerelmesek. 1965: Egérút (vígopera prózában). 1966: A hosszú élet titka (Hódolat Chaplin előtt); Kényszerleszállás (filozófus bohózat). 1973: Történetek a kastélyban (lírai játék). Az 1984/85-ös évadtól hat éven át a színház irodalmi vezetője. Rendszeresen publikált az Új Horizont című folyóiratban. 1965-ben az elsők között kapta meg a Batsányi-díjat, 1990-ben Veszprém megye művészeti díját vette át.

2000. december 6.

15 éve hunyt el MÉRAY László (Szeged, 1947. jún. 15.-Veszprém, 2000. dec. 6.) matematikus-fizikus, egyetemi tanár. A kémia tudományok kandidátusa (1987). 1965-ben a szegedi Déri Miksa Gépipari Technikumban érettségizett. 1970-ben a szegedi tudományegyetem matematika-fizika szakán szerzett oklevelet. 1973-tól 1976-ig tanársegéd a Veszprémi Vegyipari Egyetem radiokémia tanszékén, 1976-tól adjunktus az analitikai kémia tanszéken, majd a radiokémia tanszéken. 1983 és 1990 között docens a radiokémia és fizika tanszéken, 1990-től tanszékvezető egyetemi docens a fizika tanszéken, a Veszprémi Egyetemen. Az 1989-1995-es években a VEAB fizika munkabizottság elnöke. 1983-1986-ban a Tudományos Bizottság tagja, 1989 és 1995 között elnöke. Az 1992-1995-ös években Doktori Tanács, 1991-1994-ben Informatikai Bizottság, 1995-1997-ben Integrációs Bizottság elnöke. 1990-től 1996-ig TEMPUS felügyelőbizottság tagja. 1994-1996 PHARE Advisory Committee elnöke. 1996-tól a PHARE DE Project Monitoring and Evaluation Committee elnöke. 1986 és 1991 között az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei titkára, megyei elnöke. 1999-től a Tempus Közalapítvány elnöke. Veszprémi Egyetemen rektor-helyettes: 1989-1992, 1992 és 1995 között, és 1999-től haláláig. Nukleáris méréstechnika témakörben folytatott kutatásokat. 1984-ben miniszteri dicséretet, 1986-ban Kiváló munkáért kitüntetést. 1995-ben Pro Universitate Vesprimiensis arany fokozatot, 1997-ben Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. Huszonöt angol nyelvű cikke jelent meg referált folyóiratban (nukleáris fizika, spektroszkópia szakterületen). Egy multimédiás tananyagot készített.

1895. december 8.

120 éve született BÁRÁNY János, Hermann János (Pöstyén, 1895. dec. 8.-Veszprém, 1970. febr. 16.) orvos. Az orvostudományok kandidátusa. Oklevelét 1921-ben a budapesti egyetem orvostudományi karán szerezte. 1939-ig ugyanott a központi röntgenintézetben orvos gyakornok, tanársegéd, majd az Urológiai Klinika röntgenlaboratóriumának vezetője. 1939-től 1942-ig Pécsett egyetemi nőgyógyászati-szülészeti, sugárdiagnosztikai feladatokat látott el. 1942-ben magántanári képesítést szerzett, majd a szabadkai kórház igazgatója, röntgen-főorvosa volt. Ekkor vette fel édesanyja családi nevét. 1945 és 1970 között a veszprémi kórház röntgen-főorvosa és igazgatóhelyettese. Főleg az urológiai röntgendiagnosztika, a vesekövek röntgen-finomszerkezeti vizsgálata foglalkoztatta. Közel száz szakdolgozata és közleménye jelent meg, és több mint 300 szakmai előadást tartott. Részt vett a Magyar Orvosok Röntgenegyesületének szervezésében, amelynek 1935-1939-ben főtitkára is volt. 1947-ben megszervezte a Nyugat-dunántúli Röntgenszakcsoportot. Tanulmányai elsősorban szaklapokban jelentek meg.

1965. december 8.

50 éve halt meg EJURY Lajos (Kozmapuszta, 1870. aug. 21.-Keszthely, 1965. dec. 8.) gyógyszerész, kémikus, úszóbajnok. Csurgón, Debrecenben, később Budapesten tanult, 1893-ban gyógyszerész diplomát szerzett. 1904-ben gyógyszerészdoktori oklevelet kapott. 1907 és 1933 között a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián tanított. Korszerű kémiai tanszéket és laboratóriumot létesített. Rendszeresen jelentek meg írásai a gazdasági szaklapokban. 1896-ban megnyerte a Balatonfüred-Tihany, majd 1897-ben a Balatonfüred-Siófok közötti úszóversenyt. Ezzel Ő lett a Magyar Úszó Egyesület első Balaton bajnoka. A vívósportban is eredményei voltak. 1933-ban Keszthelyre költözött és gyógyszerészként dolgozott. A 2. világháború után aktívan közreműködött a Keszthelyi Akadémia kémiai tanszékének újjászervezésében.

1900. december 9.

115 éve született MÓZES Gyula (Bp., 1900. dec. 9.-Veszprém, 1987. júl. 7.) orvos. Budapesten érettségizett, majd egyévi katonáskodás után 1925-ben szerzett orvosi diplomát. Először díjtalan gyakornok a budapesti 2. sz. Belgyógyászati Klinikán. 1926-tól a Zalaegerszegi Munkás Szanatórium orvosa, két év múlva a Mohácsi OTI vezető főorvosa. 1935-től Pécsett, 1937 után Veszprémben az OTI főorvosa, majd 1972-ig az SZTK Rendelőintézetének vezetője volt. 1945 után az orvosok szakszervezetének elnöke. A veszprémi Vámosi úti temetőben nyugszik.

1745. december 10.

270 éve született BENYÁK Bernát (Komárom, 1745. dec. 10.-Selmecbánya, 1829. márc. 1.) tanár, író, filozófus, nyelvész. Felvilágosodott gondolkodású piarista tanár, aki 1864-től volt a rend tagja. Vác, Pest, Székesfehérvár, Szeged és más városok mellett az 1760-as években, a veszprémi gimnáziumban is tanított. 1779-ben a pesti egyetemen Ő adta elő először magyar nyelven a filozófiát és törekedett a magyar szakkifejezések megalkotására. Jelentős tevékenységet folytatott az iskolai drámaírás és a színjátszás területén. Mintegy húsz iskolai színművet alkotott. Irt még bölcselettörténeti, logikai és erkölcstani munkákat.

1890. december 10.

125 éve született BADALIK Sándor Bertalan (Hódmezővásárhely, 1890. dec. 10.-Bp., 1965. okt. 10.) r. k. püspök. Középiskoláit szülővárosában és Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban végezte, ahol belépett a domonkosok rendjébe. Filozófiát és teológiát már a rendtartomány anyaházában, Grazban tanult, ahol 1914-ben szentelték pappá. Főként Budapesten és Bécsben, de Szombathelyen és Amerikában is működött. Osztrák-magyar rendtartományi főnökként 1934-1936-ban Budapesten megépíttette a rendi főiskolát. Veszprémi püspökké 1949-ben nevezték ki. Veszprémben szorgalmazta Szent Margit kultuszának elmélyítését, a székesegyház részére új színes ablakokat készíttetett, Árkayné Sztehló Lily tervei szerint. Az állami szervek 1957-ben a Nógrád megyei Hejcét jelölték ki tartózkodási helyéül. Sírja Veszprémben a Szent Mihály Bazilikában van.

1915. december 10.

100 éve született HARMATH Imre, Kéthelyi Harmath Imre, K. Harmath Imre (Kéthely, 1915. dec. 10.-Bp., 1999. ápr. 4.) hitoktató, kiskereskedő, tanár. 1934-ben, a Piarista Gimnáziumban érettségizett, 1939-ben a Hittudományi Főiskolán végzett, Veszprémben. Az 1939-1946-os években hitoktató Pápán, Kaposvárott, Nagykanizsám. 1946 és 1953 között a Fővárosi Tanácsnál előadó. 1953-tól 1957-ig segédmunkás több helyen. 1958 és 1981 között Tihanyban kiskereskedő. Az 1981-1992-es években nyugdíjas. 1992-től 1996-ig a budapesti Bárdos Lajos Gimnáziumban tanár. 1953 és 1992 között klerikális neveltetése és felfogása miatt nem helyezkedhetett el értelmiségi pályán, s verseit sem adták ki. Versei és novellái jelentek meg a Veszprémi Hírlapban, Pápa és Vidékében, Dunántúli Szemlében, Vigíliában, Somogyi Újságban, Zalai Közlönyben és más folyóiratokban.

1780. december 12.

235 éve hunyt el FELLNER Jakab, 1773-tól fellenthali (Nikolsburg, 1722. júl. 25.-Tata, 1780. dec. 12.) építész. Tatán telepedett le 23 éves korában és élete nagy részét ott töltötte. 1750-től főleg az Esterházy grófok számára dolgozott. Első jelentős önálló munkája a tatai plébániatemplom volt, amelynek építését 1751-ben kezdték, de a befejezés már utódjának Grossmann Józsefnek volt a feladata. Egy ideig Komárom vármegye szolgálatában állt, majd 1762-ben a Lamberg család kastélyát tervezte Móron. 1764-ben szerződést kötött Esterházy Károly püspökkel az egri püspöki építkezések tervezésére és felügyeletére. 1768 és 1774 között tervezte a veszprémi püspöki palotát, amely az európai késő-barokk számottevő emléke. 1773-ban tervezte meg és kezdte el építeni utolsó nagy alkotását, a pápai plébániatemplomot, amely klasszicizáló homlokzatával és világos, tágas belső terével a magyar templomépítés egyik típusalakító őse. Jelentős szerepe volt Veszprém, Pápa, Tata és Eger városképének kialakításában. A klasszicizáló késő barokk építészet legkiválóbb hazai mestere. A meglévő építészeti adottságok, a hely és a táj kitűnő kihasználásának egyik kiváló példája a veszprémi aggpapok háza, amely 1770 és 1778 között épült.

1800. december 12.

215 éve 1800-ban Rohontzy János Veszprém vármegye táblabírája Csatár örökös földesura megengedte a veszprémi lakosoknak, hogy a Sasfészeki kukoricaföldek helyére szőlőt telepítsenek. Egyúttal ugyanezen év dec. 12-én artikulusokat adott ki a Sashegyen leendő szőlőhegy rendjének megőrzésére.

1815. december 13.

200 éve született VERES Pálné, Beniczky Hermin (Lázi, 1815. dec. 13.-Váchartyán, 1895. szept. 28.) író, pedagógus. A magyar nőnevelésügy előharcosa, egyik legnagyobb alakja. A nők képzését és kereső pályákra történő előkészítését igyekezett előmozdítani. 1867-ben Nőképző Egyletet alapított, 1869-ben megnyitotta nőnevelő intézetét, amely 1894-ben nyilvánossági jogot kapott. Emlékszobrát 1904-ben leplezték le a budapesti Erzsébet-téren.

1840. december 13.

175 éve halt meg DÖBRENTEI Lajos (Kemeneshőgyész, 1761. dec. 12.-Uraiújfalu, 1840. dec. 13.) ev. esperes. Döbrentei Gábor fia. Neve Döbrentey alakban is olvasható. Tanult Gergelyiben, Nemesdömölkön, végül Pozsonyban. Egy évig patvarista volt Pápán, azután egyházi pályára lépett. 1784-ben Bakonyszentlászlón, egy év múlva Somlószőlősön, 1799-ben Bobán volt lelkész. 1802-től a Kemenesaljai Egyházmegye esperese. 1817 táján Uraiújfaluba távozott és a Középvasi Egyházmegye esperese lett. Halotti búcsúztató beszédei jelentek meg nyomtatásban.

1890. december 13.

125 éve született KECSKÉS Lajos (Pápa, 1890. dec. 13.-Bp., 1953. márc. 21.) tanító, szerkesztő. A gimnáziumot és a tanítóképzőt szülővárosában végezte, 1910-ben Balatonfüreden kántortanító. 1911-ben a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán énektanári oklevelet szerzett. 1913-ban visszakerült Pápára, ahol több dalárdát szervezett és vezetett, köztük a Perutz Szövőgyár vegyeskarát és a tanítóképző zenekarát. 1920-ban elnyerte a veszprémi székesegyház kántori és tenorista munkakörét. Tanított a Veszprémi Szemináriumban és a Davidikumban. Rövid ideig igazgatója volt a városi zeneiskolának, karnagya a Polgári Dalegyesületnek, később az Iparos Dalárdának. 1924-ben elvégezte a Zeneművészeti Főiskola karnagyi szakát. 1941-ben (Ritter Lőrinc karnagy halála után) Czapik Gyula püspök megbízta a székesegyház karnagyi teendőinek ellátásával. 1943-ban Czapik püspök egyházzenei igazgatói címmel tüntette ki, de karnagyi kinevezést akkor sem kapott. 1922 után felelős szerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. A húszas évek elején szerkesztette a Balatonfüredi Hírlapot, 1914-1915-ben, valamint 1919-1920-ban a Pápa és Vidéke c. lapot is. Betegsége miatt 1945 júliusában lemondott a karnagyi megbízásáról és orgonista munkájáról. Irt több egyházi és műdalt. Közülük csak három jelent meg nyomtatásban. Világi művei Rózsaszirmok címmel jelentek meg.

1940. december 14.

75 éve született ROZSNYAI Jenő Csaba (Pápa, 1940. dec. 14.-Szeged, 2000. júl. 2.) tanszéki kutató, könyvtáros. 1960-ban a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett. 1973-ban a szegedi tudományegyetemen tanári diplomát és egyetemi doktori címet szerzett. 1986-ban a budapesti tudományegyetem könyvtáros szakán végzett. 1965-től 1969-ig tanár a pápai Türr István Gimnáziumban. 1969 és 1995 között könyvtáros a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán. Az 1995-2000-es években kutató-könyvtáros a szegei tudományegytem Hispanisztika Tanszékén. Munkája során segítette a szakdolgozókat és a doktorandusokat. Elkötelezett latin-amerikus volt, az MTA Magyar-Latin-Amerikusok Társaságának alapító tagja. Kutatási témái: Latin-Amerika a magyar irodalom tükrében. A latin-amerikai magyar emigráció. Simon Bolivar. Rendszeresen publikált az Acta Historica Segediensis, a Hungia, a Századok, az Ezredvég, az Élet és Irodalom, a Historia és a Délmagyarország c. folyóiratokban. 1983-ban Bolivar-emlékérem és Oklevél kitüntetést kapta.

1885. december 15.

130 éve halt meg BEZERÉDY Miklós (Vámoscsalád, 1793. nov. 8.-Veszprém, 1885. dec. 15.) r. k. nagyprépost. Apja udvari tanácsos. Tatán és Szombathelyen járt gimnáziumba. A filozófiát Szombathelyen, a teológiát Pesten végezte. 1819-ben pappá szentelték. Tíz évet töltött a püspöki aulában szertartó és szentszéki jegyzőként, 1832-1834-ben Pápán plébános. 1834-ben keszthelyi plébános, c. apát, kerületi esperes. Veszprémi kanonok 1839-ben. Az 1843-1844. évi országgyűlésen a káptalan követeként szót emelt a nemzetiségek védelmében, fellépett az erőszakos magyarosítás ellen. 1864-től a Szent István rend lovagja, 1877-től nagyprépost.

1920. december 15.

95 éve született PÁZMÁNY József, 1957-ig Plul József (Városlőd, 1920. dec. 15.-Balatonfüred, 1994. márc. 9.) keramikus, népi iparművész. Veszprémben és Budapesten tanult. A kerámiaipari szakmát a Városlődi Majolika Üzemben, a pécsi Zsolnai Porcelángyárban és a Budapesti Váza Kerámia Üzemben sajátította el. 1954-ben Balatonfüreden telepedett le, itt alapított műhelyt. A Balaton-felvidék és a Bakony fazekas hagyományainak megújítását tekintette legfőbb feladatának. Elsősorban a sümegi, a tapolcai és a városlődi forma- és mintakincs megőrzésére, valamint ezeknek korszerű ajándék- és dísztárgyakban történő megjelenítésére törekedett. Indira Ghandi balatonfüredi látogatásakor a város ajándékaként az általa készített, a Szívkórház látképével díszített tálat kapta. 1992 elején a műhelyét Városlődre költöztette, és itt indította újra a kerámiagyártást.

1980. december 16.

35 évvel ezelőtt hunyt el ORBÁN József (Tapolca, 1920. márc. 16.-Sümeg, 1980. dec. 16.) fotóművész, közigazgatási tisztviselő. Fiatalon a szombathelyi árvaházba került, itt fejezte be az elemi iskolai tanulmányokat. Zalaegerszegen a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. A háborús katonaéveket leszámítva 1957-ig a közigazgatásban dolgozott Tapolcán, Badacsonytomajon, Monostorapátiban és Lesencetomajon is. 1947 után a járási begyűjtési hivatal vezetője. 1957-ben járási népfronttitkárnak nevezték ki. Példamutató pártfogója a helyi hagyományok ápolásának, az Egry-, a Batsányi-, a Bajcsy-Zsilinszky-kultusz méltó kiteljesedésének. Magánszorgalommal megtanulta és művészi szintre tökéletesítette a fényképezést. 1966-ban a győri kiállításon Fák, kövek, 1968-ban a Kivágott szőlőtőkék c. sorozataival országos elismerést vívott ki. A Tapolcai-medencéről készült panorámaképeivel háromszor nyerte a Balaton és az idegenforgalom témájú országos fotópályázat fődíját. A Magyarország és a Szovjetunió c. lapok címlapfotósa volt. Sírja Tapolcán van. Többek között 1965-ben megkapta a Békéért kitüntetést.

1890. december 17.

125 éve született HALÁSZ András (Munkács, 1890. dec. 17.-Bp., 1975. márc. 7.) bányamérnök. A műszaki tudományok kandidátusa. Selmecbányán kezdett tanulni, de a háború tanulmányait félbeszakította, bányamérnöki oklevelét 1923-ban, Sopronban szerezte meg. 1941-ig Jugoszláviában egy belga érdekeltségű rézbánya főmérnöke, majd 1944-ig Nagybányán dolgozott. A 2. világháború után újjászervezte a hazai alumíniumtermelést. 1950-től a Bányászati Kutató Intézet osztályvezetője, meghívott előadóként ércelőkészítést tanított a Veszprémi Vegyipari Egyetemen is. E témakörből egyetemi jegyzetei és több mint harminc tanulmánya jelent meg a Bányászati és Kohászati Lapokban. Munkásságának egyik fő területe az úrkúti mangánérc-dúsító mű hidrociklonos osztályozáson alapuló rekonstrukciója. Elvégezte az úrkúti mangántartalmú, elfolyó meddőiszap ipari méretű dúsítási kísérleteit. Kidolgozta az eplényi áthalmozott Csorda-hegyi típusú, valamint a gyenge minőségű oxidos nyers-mangánércek dúsítását. Munkásságát 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

1720. december 19.

295 éve hunyt el VOLKRA János (Bécs, 1665. nov. 7.-Pozsony, 1720. dec. 19.) r. k. püspök. Bécsben és Pármában tanult. 1688. decemberében I. Lipót császár jelenlétében tartotta első miséjét. Veszprémi püspöknek 1710. november 30-án szentelték fel. Első gondja a veszprémi plébánia volt, amit a ferencesekre bízott. 1711-ben a városba hozta a piaristákat, rájuk bízta az iskolát és az általa létesített szemináriumban a teológia tanítását. Kedvelte a piaristákat, az 1715. évi országgyűlés az ő javaslatára honosította meg a rendet. Megvásárolta számukra Vojnovics József feleségének házát a várban, majd 1717. január 1-jén, királyi rendelet alapján, földesúri jogait érvényesítve lefoglalta a reformátusok templomát, paplakát és iskoláját. Megszüntette a protestáns vallásgyakorlást, az épületeket átadta a piaristáknak. Határozottan törekedett, hogy az idegen kézbe került plébániákat visszaszerezze, a halódókat pedig támogassa. Három szobor felállításával, Sümegen, Veszprémben és Szentgyörgyön terjesztette Nepomuki Szent János kultuszát. 1714-ben a királyhoz és a pozsonyi rendekhez intézett beadványában követelte a veszprémi püspök királyné koronázási jogának visszaállítását. III. Károly feleségét 1714. október 18-án Ő koronázta meg. A pápai reformátusok 1719-ben erősen kikeltek ellene a Kancelláriánál. Győri házában, 1718. július 15-én elégtek a veszprémi püspökség és káptalan jogait és javait érintő levelek és okiratok, amelyeket másolás vagy átírás céljából helyezett el ott.

1985. december 19.

30 éve hunyt el KLEMPA (Sándor) Károly (Graz, 1898. máj. 7.-Graz, 1985. dec. 19.) r. k. püspök, író, tanár. 1944-től a Szent István Akadémia rendes tagja. 1916-ban, Győrben a bencéseknél érettségizett. Még ebben az évben a Csornai Premontrei Rendbe lépett. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol német nyelv- és irodalomból doktori oklevelet szerzett. 1922-ben, Győrben pappá szentelték. 1921-1949 között Keszthelyen, a rend gimnáziumában tanított. 1948-ig a Keszthelyi Festetics Könyvtár és Levéltár igazgatója volt, és megmentette az értékes gyűjteményt a háború utáni fosztogatástól. 1948 után Zala megyei településeken káplán, plébános majd esperes. 1954-ben három hónapra letartóztatták. Veszprémbe 1954-ben került, ahol először irodaigazgató, püspöki helynök, 1959. június 6-ától apostoli kormányzó. 1964-1965-ben részt vett a II. Vatikáni Zsinaton. 1972-ben bázai címzetes püspökké szentelték és ekkor lemondott a veszprémi egyházmegye kormányzásáról. A veszprémi székesegyházat kívülről renováltatta, és rézlemezzel fedette a tetőzetét. Felújíttatta a püspöki palota berendezését, a freskókat eredeti formában helyreállíttatta. Zeneszerző is volt. Alkotásai: a Rabmadár c. ifjúsági operett és a Riadó lesz c. opera.

2000. december 22.

15 éve hunyt el HORVÁTH László (Sopron, 1923. júl. 11.-Bp., 2000. dec. 22.) bányamérnök. Alsó és középfokú tanulmányait Sopronban végezte. 1947-ben a budapesti műegyetemen kapott bányamérnöki oklevelet. 1971-ben a mélyműveléses szénbányászat feltárási és fejlesztési kérdéseiről szóló disszertációjával doktori címet szerzett. Rövid ideig mérnökség-vezető Várpalotán, 1948-ban Padragon a Táncsics-akna vezetője, 1949 és 1952 között üzemvezető főmérnök. 1953-tól a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumban területi főmérnök. 1957-1958-ban Dudaron dolgozott, 1959-től Veszprémben előbb műszaki osztályvezető, majd tröszti főmérnök, később műszaki vezérigazgató. 1977-től 1990-ig, nyugdíjazásáig ismét a minisztériumban dolgozott. Nyugdíjasként a Szénbányászati Szerkezetátalakítás Központban a tervszerű visszafejlesztés kérdéseivel foglalkozott. Tagja volt a Bányászati Lapok szerkesztőbizottságának. Többek között a Munka Érdemrend, a Szent Borbála-érem, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje kitüntetéseket kapta.

1925. december 23.

90 éve született PAP János (Kaposvár, 1925. dec. 23.-Bp., 1994. febr. 22.) megyei párttitkár, miniszter. Technikusi szakképzettséget szerzett, majd 1952-1954-ben pártfőiskolát végzett. 1946-1949-es években az Ajkai Erőmű vegyésztechnikusa, 1956-ig az MDP Veszprém Megyei Bizottságának osztályvezetője. Az MSZMP megyei bizottságának első titkára 1956. október-1961, majd 1965 és 1985 között. Közben két évig belügyminiszter, majd újabb két évig miniszterelnök-helyettes. 1958-tól 1985-ig országgyűlési képviselő, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke. 1959-től 1985-ig az MSZMP Központi Bizottságának is tagja volt. Részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlásban, személyes közbenjárására ítélte halálra másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Brusznyai Árpádot, a Veszprém Megyei Nemzeti Bizottság volt elnökét. Jelentős szerepe volt Veszprémben, az 1960-as években induló, a városközpontot érintő és megváltoztató beruházások alakításában, a házgyári épületek alkalmazásával kialakuló lakótelepek megteremtésében, a város közlekedésrendjének megváltoztatásában (a balatoni vasútközlekedés megszüntetésében, a város körüli teljes körgyűrű megteremtésében).

2005. december 23.

10 éve hunyt el SZEKERES Sándor (Abony, 1940. máj. 14.-Veszprém, 2005. dec. 23.) jogász, megyei főügyész. 1958-ban a budapesti Táncsics Mihály Tanítóképző Intézetben, 1963-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1963-tól a Zirci Járási Ügyészségen fogalmazó. 1965-től a Megyei Főügyészség ügyésze, 1982-től a Városi Ügyészségen vezető ügyész, 1992-től a Megyei Főügyészség megyei főügyésze, Veszprémben. Az 1973-1978-as években a Veszprém Megyei Atlétikai Szövetség főtitkára, 1978 és 1982 között elnöke. 1973 és 1981 között atlétikai írásai jelentek meg a Napló hasábjain. 1975-ben Kiváló Dolgozó, 1985-ben Közbiztonságért arany fokozata, 1988-ban Kiváló Munkáért, 1997-ben a Magyar Atlétikáért bronzplakettjét, 1999-ben Pro Meritis-díjat kapott.

1880. december 24.

135 éve született ROZLOZSNIK Pál (Bindtbánya, 1880. dec. 24.-Bp., 1940. aug. 24.) geológus, bányamérnök. A Selmecbányai Bányászati Akadémián szerzett bányamérnöki oklevelet. 1930-tól haláláig a Földtani Intézet geológusaként dolgozott. Fő működési területe a bányageológia. Részletes geológiai felvételeket készített Ajka, Dorog, Tokod és Tatabánya barnaszéntelepeiről. Jelentősek az eocén kori nummulitákra vonatkozó őslénytani kutatásai is. 1923-tól többször megjelent az ajkai szénmedencében és tanácsaival segítette a bánya munkáját.

2000. december 24.

15 éve hunyt el BARCZA Tibor (Tapolca, 1938. nov. 27.-Tapolca, 2000. dec. 24.) tanár, festőművész. 1960-ban a tapolcai Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. 1964-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett, majd a Képzőművészeti Főiskola felső szintű kurzusán végzett. 1964-től 1970-ig tanár Káptalanfa községben, és a tapolcai 2. sz. Általános Iskolában. 1970 és 1996 között a tapolcai Batsányi János Gimnázium rajztanára. Tanári munkája mellett rendszeresen festett, főleg tájképeket. A Bakony és a Balaton igézetében alkotott. Fontosabb egyéni és gyűjteményes kiállításai: 1972 Tapolca, egyéni, 1973 Tata, 1974 Tapolca egyéni, 1970 és 1980 között többször az Ajkai Tavaszi Tárlaton, 1984 Győr, 1992 Érd, 1994 Tapolca egyéni, 1995 Tapolca, 1996 Veszprém.

1915. december 25.

100 éve született DÉVÉNYI József (Körmend, 1915. dec. 25.-Pápa, 1977. dec. 2.) tanító, helytörténész. Az elemi iskolát helyben végezte, a középiskola után Sopronban, tanítói oklevelet szerzett 1935-ben. 1939-ben helyettes tanító Nádasd községben, innét került 1940-ben Vanyolára. Később ott az általános iskola igazgatója lett. Gyűjtötte a községben született Vajda Péter életének dokumentumait.. Kutatásainak másik témája Edvi Illés Pál vanyolai munkásságának feltárása és közzététele. Pedagógiai munkájáért, kutatásaiért az elsők között kapta meg a Vajda Péter Művelődési-díjat. 1976-ban ment nyugdíjba.

1940. december 25.

75 éve született LENGYEL Béla (Bp., 1940. dec. 25.-Bp., 1990. márc. 11.) vegyész, tanár. A kémiai tudományok kandidátusa. A vegyészeti diplomát 1963-ban a budapesti tudományegyetemen szerezte. A Veszprémi Vegyipari Egyetem kémiai tanszékén dolgozott, 1965-ben itt szerzett műszaki doktori oklevelet. Kutatási területe kezdetben az elektródfolyamatok kinetikájának vizsgálata, később a fémek korróziós jellemzői és korróziós védelme. Számos előadást tartott és tudományos közleményt jelentetett meg,

1865. december 26.

150 éve született RÓTH Károly Miksa (Pest, 1865. dec. 26.-Bp., 1944. jún. 14.) üvegfestő. Jelentős szerepet töltött be a magyar művészeti életben. Üvegfestő, majd azzal kapcsolatos üvegmozaik-készítő műhelye 1885-től működött. Évtizedeken át ellátta az akkor nagyarányúan fejlődő főváros középületeinél jelentkező feladatokat. Munkája művészi és technikai tekintetben is kimagasló volt. Számos nagyszabású munkát készített Magyarországon és külföldön. Az 1907-ben épült veszprémi Feltámadt üdvözítő tiszteletére szentelt (Károly templom) üvegablakait készítette.

1870. december 26.

145 éve halt meg FÉNIX FARKAS István (Pápa, 1784. szept. 8.-Győr, 1870. dec. 26.) szerzetes, tanár, író. Esztergomban és Komáromban tanított, majd 1823-tól Zamárdiban lelkész. 1827-től rendi levéltáros Pannonhalmán, 1831 és 1838 között házfőnök Tihanyban, majd Győrbe helyezték iskolaigazgatónak. Írt népszerű természetrajzot, gazdasági tartalmú munkákat, és összeállította a tihanyi apátság krónikaszerű történetét. Megkapta a Ferenc József-rend Lovagja címet.

1905. december 27.

110 évvel ezelőtt született BAKOS Lajos (Kisbér, 1905. dec. 27. – Balatonfüred, 1979. ápr. 26.) református püspök, tanár. A gimnáziumot és a teológiát Pápán végezte, majd 1930-1932-ben külföldi egyetemeken tanult. 1929-ben és 1930-ban lelkészképző vizsgát tett, 1933-ban, Veszprémben szentelték pappá. 1932-től Balatonarácson, 1964 után Veszprémben lelkipásztor. 1943-ban, Debrecenben a teológia doktora fokozatot kapott. 1949-1951-es években a pápai akadémián tanított. A Dunántúli Református Egyházkerület 1963-ban főjegyzővé, 1964-ben püspökké választotta. Cikkei és tanulmányai egyházi lapokban jelentek meg.

1965. december 28.

50 éve hunyt el FÖLDY József, 1928-ig Földi József (Kecskemét, 1881. ápr. 16.-Bp., 1965. dec. 28.) klasszika-filológus, műfordító, tanár. 1896-tól a piarista rend tagja, 1904-ben szentelték pappá. A budapesti egyetemen végzett 1902-ben és még ugyanabban az évben doktori címet szerzett. Nagykanizsán, Debrecenben, Kolozsvárott tanított. 1912-ben kilépett a rendből, 1918-ban pedig ref. lelkipásztori képesítést szerzett Kolozsvárott. Először Sepsiszentgyörgyön, 1924 és 1946 között Pápán, a Református Főiskolán tanított. 1923-tól 1947-ig a Pápai Kaszinó könyvtárosa. 1947-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjasként Budapesten élt. Pápán, a Török Bálint. u. 16. sz. ház falán emléktáblája van.

1950. december 29.

65 éve jött létre a Veszprémi Nyomda Zrt. a volt Erzsébet Szálló helyén.

1995. december 29.

20 éve hunyt el GÁRDONYI Lajos (Igar, 1913. febr. 17.-Devecser, 1995. dec. 29.) tanár. A Fejér megyei Gárdonyban tanítóként kezdte a munkát, majd Csopakon tanított, később az általános iskola igazgatója. Megyei szakfelügyelő, majd vezető szakfelügyelő. Alapítója és első igazgatója a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézet jogelődjének, a Megyei Továbbképzési és Nevelési Tanácsadó Központnak. Indítója és szerkesztőbizottsági tagja a Megyei Pedagógiai Körkép c. szakfolyóiratnak. 1977-től nyugdíjas. Életének utolsó évtizedében Devecserben élt. Munkásságáért több kitüntetést kapott, köztük 1976-ban a Vajda Péter-díjat, 1994-ben a Pro Comitatu-díjat

1995. december 29.

20 halt meg MAJER Antal (Sárhatvan, 1920. jan. 3.-Szombathely, 1995. dec. 29.) erdészmérnök, tanár. 1961 és 1985 között a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tanára volt. Az erdőművelési tanszék vezetőjeként a Bakony erdőségeinek lelkes kutatója, avatott ismerője. A helyi sajtóban és az országos szaklapokban több mint háromszáz tanulmányt és cikket publikált. Zircen, a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét. Munkásságáért a Pro Natura-díjat kapott.

1880. december 30.

135 éve halt meg BEZERÉDJ Gyula (Veszprém, 1826. okt. 26.-Veszprém, 1880. dec. 30.) alispán. Bezerédj Viktor édesapja. Szorgalmazta szülővárosa gimnáziumának fejlesztését. Közigazgatású tárgyú cikkeket és törvénymagyarázatokat írt különböző lapokba.

1940. december 31.

75 éve született BELLOVITS Jenő (Hegykő, 1940. dec. 31.-Várpalota, 1999. jún. 30.) textiltervező iparművész. Gyermekéveit Hegykőn töltötte, majd Győrben elvégezte a textilipari technikumot. Sopronban, a szövőgyárban kezdett dolgozni, később a Pécsi Kenderfonó- és Szövőgyárba került. Tagja lett a Pécsi Stúdiónak is, amely nagy hatással volt későbbi életére. Mesterének Bizséné Kovács Diána iparművészt tartotta, akinek ösztönzésére kezdett önállóan textileket tervezni. 1965-ben költözött Várpalotára, ahol 15 évig vezetett gyermekszakköröket. Alkotótáborokban, bemutató foglalkozásokon tanította a szövés és a textilfestés művészetét. Számos megyei és országos kiállításon szerepelt műveivel. Alkotásai az ország több gyűjteményében megtalálhatók. A várpalotai Felsővárosi temetőben nyugszik.  

 

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok