Évforduló és eseménynaptár 2016

Január

1766. január 1.

250 éve halt meg FÁBRI Gergely (Osgyán [Szlovákia], 1707. júl.–Nemescsó, 1766. jan. 1.) ev. püspök. Győrben, Késmárkon, Sopronban, majd a wittenbergi egyetemen tanult. 1731-ben Győrben diakónus, 1932-től rektor, 1737 és 1753 között vadosfai lelkész. Közben három évig a Dunántúli Ev. Egyházkerület püspöke. 1745-ben nyilvános gyászbeszédei miatt perbe fogtár, de 1760-ben felmentették. A vadosfai r. k. templom felszentelése alkalmával kitört zavargások miatt 1752–1753-ban várfogságban tartották. 1753 után Kertán, 1759-től Nemescsón lelkész.

 1846. január 1.

170 éve kezdte meg működését a Veszprémi Takarékpénztár.

2001. január 1.

15 éve működik hivatásos bábszínházként a Kabóca Bábszínház.

1666. január 3.

350 éve halt meg LIPPAY György, zombori (Pozsony, 1600, okt. 9.–Esztergom, 1666. jan. 3.) r. k. püspök. Alsóbb iskoláit szülőhelyén és Bécsben végezte. Az egyetemet már egri kanonokként Grazban kezdte, Rómában folytatta, ahonnét 1625-ben, felszentelt papként tért haza. Még az évben esztergomi kanonok, két év múlva pedig tornai esperes. Pécsi püspökké 1631-ben nevezték ki, 1633. február 1-jén pedig átvette a veszprémi egyházmegye kormányzását. Négy év múltán, 1637. május 14-én egri püspök, és e minőségében 1638-ban vett részt a nagyszombati zsinaton. 1642-től esztergomi érsek. Veszprémi és egri püspökként a királyi kancellár méltóságát is viselte. Veszprémi munkálkodásának nem maradt említésre méltó nyoma. Sírja a pozsonyi Székesegyházban.

1941. január 3.

75 éve hunyt el CSOLNOKY Ferenc ifj. (Vp., 1853. ápr. 9.–Vp., 1941. jan. 3.) orvos, kórházigazgató. Elemi és középiskolát Veszprémben végezte, Pápán érettségizett. 1872-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán orvostudori diplomát szerzett. A fővárosban kezdte a munkát, 1878-ban visszajött Veszprémbe. Először a megyei börtön, majd Veszprém város tiszteletbeli orvosává és 1881-ben a városi kórház másodorvosává nevezték ki. Neve közel fél évszázadon át összekapcsolódott Veszprém város egészségügyi kérdésekben hozott intézkedéseivel. 1894-től a városi kórház sebész főorvosa. Sokat tett annak érdekében, hogy a kórház menedékház jellege megszűnjön és az öreg, elfekvő betegek számára szegényház épüljön. A szegényház, a Pápai út elején, 45 férőhellyel 1890. január 1-jén nyílt meg, és 1950-ig működött. (2012-ig Zeneművészeti Szakközépiskola volt.) A kórházigazgatói teendőket 1899. február 23-tól 1926-ig látta el, ő volt az első orvos-igazgató. Az intézményt a városi víz- és csatornahálózatra köttette. Az ágyak számát 1906-ban már 142-re emelte, 1904-ben a sebészet számára 30 ágyas pavilont építtetett. 1916-ban királyi tanácsosi, 1925-ben pedig egészségügyi főtanácsosi rangot kapott. Tábla őrzi emlékét a Megyei Kórház B épületének és a Toborzó u. 11. sz. háznak – ahol élt és dolgozott – falán. A kórház 1990. június 28-án felvette a nevét. Az 1990-ben alakult Csolnoky Ferenc Emlékbizottság minden év április 9-én tudományos ülésen tiszteleg emléke előtt. Síremléke a veszprémi Vámosi-úti temetőben van.

1936. január 4.

85 éve született MOZSDÉNYI László (Tapolca, 1936. jan. 4.–Tapolca, 2008. nov. 27.) köztisztviselő. Apja: Mozsdényi Gyula szabómester. 1954-ben a sümegi Corvin Ottó Gimnáziumban érettségizett. 1971-ben a budapesti tudományegyetem jogi karán szerzett oklevelet. 1975-ben Veszprémben a MLEE szakosítóján végzett. 1954–1956-ban tapolcai Járási Begyűjtési Hivatalban, 1957–1958-ban Lesencetomajon tanácsi előadó. 1959–1960-ban Balatonedericsen tanácstitkár. 1961-től 1971-ig a Tapolcai Járási Tanácson főelőadó, 1972 és 1978 között a Járási Hivatalnál osztályvezető. Az 1979–1981-es években a Járási–városi NEB, 1982–1983-ban a Járási Hivatal elnöke Tapolcán. 1984-től 1989-ig a Tapolcai Városi Tanács elnökhelyettese, 1990-ben mb. tanácselnök. 1991–1993-ban a Köztársasági Megbízott Hivatalában főmunkatárs, 1993–1994-ben osztályvezető, 1994 és 2000 között a Megyei Közigazgatási Hivatalban hivatalvezető-helyettes, főosztályvezető, Veszprémben. Díjai, kitüntetései: 1976 Munka Érdemrend bronz, 1980 ezüst. 1996 Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt. – Sírja a tapolcai Új temetőben.

2001. január 4.

15 éve hunyt el Réger Zita (Vp., 1944. nov. 1.–Bp., 2001. jan. 4.) nyelvész, pszichológus. A nyelvtudomány kandidátusa (1986). 1969-ben a budapesti tudományegyetem francia–latin–görög szakán szerzett tanári oklevelet, 1975-ben doktorált. 1970–1971-ben a Budapesti 31. Sz. Állami Építőipari Vállalat idegen-nyelvi levelezője, majd az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének dokumentátora, 1972–1973-ban az MTA Filozófiai Intézete Lukács Archívuma tudományos ügyintézője. 1973-tól az Országos Pedagógiai Intézet Alsótagozati Tanszékének tudományos munkatársa. 1975 után az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, 1985-től haláláig tudományos főmunkatársa. Pszicho- és szociolingvisztikai kutatásokkal, a gyermeknyelv vizsgálatával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a halmozottan hátrányos helyzet és a nyelvi fejlettség összefüggéseinek feltárása, a cigány–magyar kétnyelvűség vizsgálata terén. Elsők között foglalkozott a magyarországi oláh cigány orális kultúrával, elsőként végzett beszédetnográfiai és nyelvészeti antropológiai kutatásokat. Sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben.

1846. január 5.

170 éve hunyt el ÁNGYÁN János (Vörösberény, 1768. ápr. 9.–Vp., 1846. jan. 5.) ref. lelkész, író. Vörösberényben kezdte iskoláit, 1780-tól a debreceni kollégium diákja, 1795-től Hajdúböszörményben rektor. 1797–1798-ban a jénai egyetem hallgatója. Külföldi tanulmányai befejeztével Szeghalmon, Pápán és Pécselyen helyettes lelkész, majd 1808-ban a veszprémi ref. gyülekezet prédikátorának választották meg. 1825-től Veszprémben egyházmegyei főjegyző és tanácsbíró. Kisebb írásai a Szépliteratúrai Ajándok c. lapban, a Tudományos Gyűjteményben, az Egyházi Értekezésekben és a Fábián-féle Prédikátori Tárházban jelentek meg.

1806. január 6.

210 éve halt meg ENTZ Ferenc (Pápa, 1774–Sümeg, 1806. jan. 6.) orvos. (A neves és tudós Entz-leszármazottak őse.) Édesapja Pápán molnár volt. Bécsben végezte orvosi tanulmányait, majd Sümegre került, ahol Zala vármegye főorvosaként dolgozott. A pestisjárvány betegeit gyógyította, s a betegséget maga is megkapta, így fiatalon elhunyt. Sírja 1999-ig megtalálható volt a sümegi temetőben, ekkor a sírkövet kiemelték, és a temetőkápolna mellett helyezték el. A sírkő felirata: Harminckét esztendős/Élete fogytával/Zalában tisztsége/Csak másodikával/Ide temettetett/Sokak fájdalmával/Entz Ferenc orvos,szent/Békesség hamvával. Kimúlt 1806. Dei 6.-ik Januári.

1846. január 6.

170 éve született JÁNOSI Boldizsár (Vp., 1846. jan. 6.–1919. dec. 19.) ciszterci tanár, író. Gimnáziumba Veszprémben, Székesfehérvárott és Egerben járt. 1864-ben lépett a Cisterci Rendbe. Teológusként egy évet Zircen töltött. Előbb Baján, majd Újvidéken, később Budapesten tanított. Magyarázatai jelentek meg Cicero és Sallustius műveiről. Homérosz két eposzát fordította

1956. január 6.

60 éve halt meg CZUKRÁSZ Aladár (Vámosmikola, 1889. aug. 18.–Vp., 1956. jan. 6.) orvos. Budapesten szerzett orvosi diplomát 1914-ben, utána négy évig Zágrábban teljesített szolgálatot, orvos-századosként szerelt le. Veszprémbe sebészorvosként 1928-ban került. Kórházigazgatói teendőkkel, ideiglenes jelleggel 1941. október 1-jétől bízták meg. 1946-ban, tisztázatlan (talán politikai?) okok miatt elbocsátották és a devecseri kórházban kapott segédorvosi állást. Sírja a veszprémi alsóvárosi temetőben van.

1996. január 6.

20 éve halt meg SZEIVOLT István (Várpalota, 1922. nov. 23.–Vp., 1996. jan. 6.) járási tanácselnök, főiskolai tanár. Ifjúkorát Várpalotán töltötte, ahol a család eltartásáért dolgozott. A háború után tanulhatott, különböző tanfolyamokat végzett, 1954 után a Veszprémi Járási Tanács elnöke. Később a budapesti tudományegyetemen jogi diplomát szerzett és az Államigazgatási Főiskolán tanított. 1997-ben megjelent életrajza egy korszak rajza is.

1881. január 7.

135 éve született HÉNEL Gusztáv (Bustyaháza [Máramaros vm.], 1881. jan. 7.–Pápa, 1966. febr. 26.) festőművész. Szatmárban szerzett tanítói oklevelet és tíz évig tanított. Művészeti tanulmányokat Münchenben és Budapesten folytatott. 1908 körül telepedett le Pápán, innen utazta be Európa jelentős részét. Mindenütt hosszú időt töltött, festett és kiállította munkáit. 1913-ban az Adria-kiállításon elismerő oklevelet kapott. 1924-ig Münchenben állított ki. Közben barátságot kötött Mednyánszky Lászlóval. Kedvelte a Balatont, Bugac környékét és a zalai dombokat sokféle megvilágításban megfestette. Időnként a Pápai Képzőművészeti Körben oktatott.

1881. január 7.

135 éve született PETTKÓ Zsigmond (Vp., 1881. jan. 7.–Vp., 1959. márc. 12.) festőművész, rajztanár. Veszprémben járt középiskolába, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1905-től a Veszprémi Főgimnázium rajztanára. Közben a festészetnek majdnem minden ágával foglalkozott: festett arcképeket, tájképeket, csendéletet és oltárképeket. Egész sorozat képen örökítette meg a Balatont. A művészet népszerűsítése érdekében előadásokat tartott és hírlapi cikkeket írt. Okleveleket és albumokat tervezett, nők számára iparművészeti tanfolyamokat szervezett és vezetett. 1922-től részt vett a város építészeti és szépészeti bizottságának munkájában. 1940-ben történt nyugdíjazása után néhány évvel a balatonfüredi Tamás-hegyi házába költözött.

1961. január 7.

55 éve halt meg RÓTH Gyula (Sopron, 1873. szept. 26.–Sopron, 1961. jan. 7.) erdőmérnök, tanár. A mezőgazdasági tudományok doktora. Soproni iparoscsaládban született. Alsó- és középfokú iskolába szülővárosában járt, 1898-ban a Selmecbányai Akadémián szerzett erdőmérnöki oklevelet. A munkát a Lugosi Állami Erdőgazdaságban kezdte, 1890-től a Görgényszentimrei Erdőőri Szakiskolában tanított. Tanári munkája mellett a Szabédi Erdészeti Kísérleti Telepet vezette. 1904-től Selmecbányán, az Erdészeti Kísérleti Állomások Központjában dolgozott. 1917-ben erdő-tanácsosi, majd erdő-főtanácsosi címet kapott. 1919 és 1959 között a Soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán tanár. Az erdőművelés tudományának kutatója, a Bakony erdőgazdálkodásának fejlesztője. 1926-ban a farkasgyepűi bükkösökben nagyszabású természetes felújítási kísérletbe kezdett. Sokat fáradozott a szentgáli tiszafás védelmén. 1949-ben Zirc-Szarvaskút környékén, nagy területen szálaló erdő kialakításával kísérletezett. Az ország más területein is új faosztályozási, állomány-felújítási és szálalási eljárásokat dolgozott ki, külföldi fafajokat honosított meg. Kétszáznál több tanulmánya jelent meg. Zircen a Bakonyi Panteonban emléktáblája van, R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása. Munkásságáért 1955-ben Kossuth-díjat kapott. Sírja a soproni ev. temetőben van.

1856. január 9.

160 éve született BINDER Jenő (Sümeg, 1856. jan. 9.–Bp., 1933. okt. 11.) irodalomtörténész, tanár. Korán elkerült hazulról. Budapesten járt középiskolába, ott végezte az egyetemet is. 1877 és 1887 között nevelő gróf Károlyi Istvánnál. Később Brassóban, majd a fővárosban tanított. Az összehasonlító irodalomtörténet tárgyköréből jelentek meg tanulmányai. Behatóan foglalkozott folklorisztikával is. Összehasonlító mesevizsgálatokat végzett, a néphit és a népszokás jelenségeivel is foglalkozott. Folklóreredményeit módszeresen ismertette a külföldi szakirodalom. Kiadott egy francia antológiát. Cikkei és egyéb írásai egy sor budapesti és vidéki lapban, szakfolyóiratban jelentek meg.

1901. január 9.

115 éve született BORBÉLY Kamill József (Győr, 1901. jan. 9.–Bp., 1975. ápr. 8.) bencés szerzetes, tanár. 1920-ban lépett a Szent Benedek-rendbe, 1926-ban szentelték pappá. Kőszegen, Budapesten, majd Győrben tanár. 1936-tól 1939-ig lelkész, majd két évig h. fürdőigazgató, Balatonfüreden. 1940–1946-os években gimnáziumi tanár Budapesten, később a pannonhalmi bencés-rendi főiskolán tanított. 1946-ban a budapesti egyetemen pedagógiából doktorált. 1958 és 1964 között a balatonfüredi fürdőkápolna lelkésze. Írásai a Vigíliában jelentek meg. Pedagógia c. jegyzetében Otto Wilmann szellemében dolgozta ki nevelési rendszerét.

1881. január 10.

135 éve született MEDGYESSY Ferenc (Debrecen, 1881. jan. 10.–Bp., 1958. júl. 20.) szobrászművész. A budapesti orvostudományi egyetem elvégzése után 1905-ben a párizsi Julian Akadémián tanult, majd Colarossi és Grand Chaumiere szabadiskolájában és az Académie des Beaux Arts-on. Járt Firenzében és Párizsban tanulmányúton. 1908-tól szerepelt kiállításokon. 1937-ben, a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-díjat nyert. 1955-ben kiváló művész, 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Emlékmúzeuma 1982-ben nyílt meg Debrecenben. A keszthelyi Balatoni Múzeum Balatoni Képtár kiállításán Napbanéző című márványszobra szerepelt. A veszprémi múzeum alapítójáról, Laczkó Dezsőről készített kőszobrát 1937-ben állították fel a múzeummal szemben. A szobor további kalandos életút után került mostani helyére, a Laczkó Dezső Múzeum és a Bakonyi Ház közé. Balatonfüreden, a Tagore-sétányon 1957-től áll Lantos lány elnevezésű szobra.

1881. január 10.

135 éve hunyt el Neuhaus Ábrahám (Tapolca, 1808–Tapolca, 1881. jan. 10.) rabbi. Tapolca harmadik ismert rabbija. Nagyvázsonyból került Tapolcára. Képzettségének foka nem ismert, de feljegyezték róla, hogy már az 1840-es évek elején, magyar nyelven prédikált. 1848-ban több tapolcai zsidó önkéntessel együtt Neuhaus Ábrahám is jelentkezett honvédségi szolgálatra. Közkatonaként un. zsidó gárdistaként kezdte, majd a zsidó honvédek tábori lelkésze lett. A szabadságharc bukása után visszatért Tapolcára, ahol elismert közéleti személyiségként élt és dolgozott. Az 1872-ban alakult felsőbb népiskola vizsgáló bizottságának és az iskolaszéknek is tagja volt. 32 évi Tapolcai szolgálat után 71 évesen hunyt el. A tapolcai izraelita temetőben nyugszik.

1931. január 10.

85 éve született MAKAINÉ Császár Margit (Dabronc, 1931. jan. 10.–Bp., 2003. márc. 21.) meteorológus. A földrajztudományok kandidátusa (1976). 1950-ben a Sümegi Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a budapesti tudományegyetemen meteorológus diplomát, 1963-ban egyetemi doktori címet kapott. 1954 és 1959 között az Országos Meteorológiai Intézet segédmunkatársa, szinoptikus. Az 1959–1964-es években az ELTE Meteorológiai Tanszékén tanársegéd, 1964-től 1978-ig adjunktus, 1978 és 1991 között docens. Repülésmeteorológiát, dinamikus meteorológiát és szinoptikus meteorológiát oktatott. Több alkalommal szervezett klimatológiai és környezetvédelmi expedíciókat (a Bakonyban, Várpalota környékén). Részt vett a „Bakony természeti képe” kutatássorozatban. A család balatonakarattyai nyaralójában gyakran tartózkodott. Rendszeresen részt vett a Sümegi Öreg Diákok Baráti Körének találkozóin. Az 1970-es 1980-as években számos tudományos nemzetközi meteorológiai konferencia résztvevője. A Magyar Meteorológiai Társaság Választmányának, 1972-től 1986-ig az ELTE kari tanácsának tagja. Kutatásainak témája::légköri energetika, energiaátalakulások, szinoptikus meteorológia, baroklin instabilitás, ciklogenezis, orográfiai hatások, gravitációs nyírási hullámok, műholdas felvételek, a környezetvédelem szinoptikai háttere. Díjai: 1978., 1985 Kiváló Munkáért. 1982 Steiner Lajos Emlékérem. 1997 Pro Meteorologie. 1964 és 1989 között 13 konferencia-kötetben, az OMSZ kiadványaiban és szakfolyóiratokban (Energia és Atomtechnika, a Felsőoktatási Szemle, az Időjárás stb.) jelent meg több mint 70 tudományos dolgozata.

1911. január 11.

105 éve halt meg HURAY István (Esztergom, 1828. aug. 11.–Tihany, 1911. jan. 11.) orvos. Jókai Mór sógora. Orvosi diplomáját a pesti egyetemen szerezte. A tihanyi apátság sebészorvosa, 1876 és 1910 között Balatonfüred fürdőorvosa. Jelentős szerepet játszott a fürdőhely korszerűsítésében, új gyógyeszközök alkalmazásában. Balatonfüreden utcanév, a Blaha utcában, egykori nyaralója falán tábla őrzi emlékét. A tihanyi temetőben nyugszik.

1926. január 11.

90 éve született JELENCSIK Sándor (Hódmezővásárhely, 1926. jan.11.–Pápa, 1999. jún. 18.) tanár, könyvtáros. Általános- és középiskola tanulmányait szülővárosában végezte, 1952-ben a szegedi főiskolán, magyar–történelem szakon szerzett diplomát. A tanítási szünetekben hídépítő munkásként dolgozott, életre szóló tüdőbetegséget kapott. 1953 és 1958 között a Hódmezővásárhelyi Megyei Könyvtár igazgatóhelyetteseként dolgozott, közben 1956-ban felsőfokú könyvtárosi szakképzettséget szerzett. 1958-tól 1962-ig a veszprémi EKMK csoportvezetője. 1962 novemberétől 1986-ban történt nyugdíjazásáig a pápa Jókai Mór Könyvtár igazgatója. Munkásságának eredményeként az intézmény Pápa város kulturális közéletének egyik meghatározó központjává vált. A TIT járási titkáraként is a város környéki falvak művelődésügyének gondozását vállalta. Több kiadvány szerkesztője volt, írásai jelentek meg megyei és szakmai lapokban. Tevékenységét a kitüntetések egész sorával ismerték el. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

1996. január 11.

20 éve hunyt el HARSÁNYI Imre (Furta, 1934. nov. 29.–Balatonfűzfő, 1996. jan. 11.) közgazdász, vegyész. A Bihar megyei Furtán, kubikos szülők gyermekeként született. 1947-ben egy falusi tehetségkutató verseny győzteseként felvették a debreceni gimnáziumba és a Csokonai Népi Kollégiumba. 1958-ban a Szovjetunióban szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A Fűzfői Nitrokémiánál kezdte pályafutását, ahol 28 évig dolgozott. Először üzemmérnök, majd üzemvezető, később gyárrészlegvezető, 1971-től műszaki igazgató-helyettes, majd vezérigazgató. 1986-ban kinevezték az Országos Tervhivatal alelnökévé. A piacgazdaság előkészítésével, feltételeinek megteremtésével foglalkozott. 1990. április l-jétől a Péti Nitrogénművek igazgatóságának tagja és vezérigazgatója. Az átmenet évei során válságos helyzetbe került nagyüzem a vezetésével megőrizte működőképességét, jól jövedelmező vállalkozássá alakult. 1994. június 30-án vonult nyugalomba. A VVE címzetes docense volt.

2001. január 11.

15 éve hunyt el FÖLDES István (Sümeg, 1931. nov. 18.–Keszthely, 2001. jan. 11.) tanácselnök. Néhány évig a sümegi bazaltbányában csillésként dolgozott, 1947-ben a veszprémi népi kollégiumba került. Egy év alatt végezte el a négyéves polgári iskolát, majd Pápán a kereskedelmi középiskolában tanult, ahol az iskola DISZ titkára volt. 1959-től a kétéves tanácsakadémiát, a jogtudományi egyetemet, a MLEE szakosító tagozatát, majd az MSZMP Politikai Főiskoláját végezte el. 1951-től háromévi határőrszolgálat után 1954-ben Sümegen, 1962-től 1971-ig Ajkán a tanács végrehajtó bizottságának titkára, 1971 és1984 között Keszthelyen a Városi Tanács elnökeke volt. Keszthelyi tanácselnöksége alatt jelentősen fejlődött a város: több száz tanácsi lakás épült, nőtt a foglalkoztatás, a város egész területén megvalósult a vízvezeték, nőtt a zöldterület, javult a kereskedelmi ellátás.

1926. január 12.

90 éve született László András, Laszlo Andrew, Andrew Laszlo (Pápa, 1926. jan. 12.–Montana [USA], 2011. okt. 7.) operatőr. Apja: László Ernő (Ernest Laszlo) operatőr. Tehetős vállalkozó családjában született Pápán. A zsidó fiúiskolában kezdte, majd a Ref. Kollégiumban folytatta tanulmányait. A fényképezéssel korán megpróbálkozott, megmaradtak pápai felvételei. A családot 1944 májusában a gettóba költöztették. Őt júniusban munkaszolgálatra, Kőszegre, majd Bergen-Belsenbe, koncentrációs táborba vitték. Néhány társával hazatérve leérettségizett, utána a MAFIRT-nál (Magyar Film Iroda Rt.) helyezkedett el. Édesapja New Yorkban élő bátyjának segítségével 1947-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Elvégezte az Army Motion Picture School-t. Operatőri pályája az amerikai hadseregben, a híradósoknál kezdődött, majd 1950 és 1952 között a koreai háborúban szolgált. Az ötvenes évek közepétől különböző televíziós feladatokban vett részt. Dolgozott a CBS vezető operatőreként. Tagja volt az első olyan amerikai tévés stábnak, amely 1959-ben interjút készített az éppen hatalomra került Fidel Castróval. 1959 és 1963 között a Columbia Pictures és a Screen Gems közös produkciójaként készült Meztelen város (Naked City) epizódjait fényképezte. 1966-ban László András irányította az operatőri munkát a Beatles első New York-i élő koncertjén a Shea Stadionban. Művészi munkája mellett aktívan részt vett a szakmai közéletben, több filmművészeket tömörítő társaságnak volt a tagja, két cikluson keresztül pedig elnöke a National Academy of Television Arts and Sciencesnek. Élete során több tucat reklámfilmet és több mint harminc, általában nagy nézőszámú, sikeres játékfilmet forgatott. Néhány a legismertebb filmjei közül: Most már nagy fiú vagy (You're A Big Boy Now) 1966, rendező: Francis Ford Coppola, Visszaszámlálás Kusininál (Countdown at Kusini) 1976, rendező: Ossie Davis, A Harcosok (The Warriors) 1979, rendező: Walter Hill, Rambo – első vér (First Blood) 1982, rendező: Ted Kotcheff, Vérbeli hajsza (Innerspace) 1987, rendező: Joe Dante. Televíziós munkái közül kiemelkednek a Washington: zárt ajtók mögött (Washington: Behind Closed Doors) és a Sógun (Shogun) című rövid sorozatok. Kétszer jelölték Emmy-díjra, 1973-ban a Hazátlan (The Man without a Country) című produkcióért, 1980-ban pedig a Sógunért. Több mint ötvenévnyi operatőri munka után visszavonult a filmezéstől. 1996-tól kezdve elsősorban könyvírással és egyetemi oktatással foglalkozott. 2004 nyarán a washingtoni Capitolium épületében a holokauszt évfordulójára rendezett emlékünnepségen László András egyike volt annak az öt túlélőnek, aki a hatvanadik évfordulón mécsest gyújtott a magyar áldozatok tiszteletére.

2001. január 12.

15 éve halt meg CSERMÁK József (Szenc, 1932. febr. 14.–Tapolca, 2001. jan. 12.) gépész, atléta. 1957-ben a tapolcai Batsányi Gimnáziumban érettségizett, majd általános gépésztechnikusi vizsgát tett. 1949-től 1990-ig a MÁV Tapolcai Vontatási Főnökségen, 1980 után annak vezetőjeként dolgozott. 1948-tól Papp Pál irányításával, 1949 és 1962 között a TIAC kalapácsvetőjeként atletizált. Biztató kezdeti eredményei és rövid felkészülés után kijutott a Helsinkibe az olimpiára (1952), ahol a döntőben 60,34 méteres dobással aranyérmet nyert, világ- és olimpiai csúcsot javított. Évekig a nemzetközi élvonalba tartozott. Az 1954-es EB-n bronzérmes, 1956-ban a melbourne-i olimpián ötödik volt. Legjobb eredményét (62,23 m) 1960-ban érte el. Négyszer nyert magyar, egyszer angol bajnokságot, hétszer javított csúcsot, negyvenötször szerepelt a válogatottban. 1967–1970-ben Zsivótzky Gyula edzője volt. 1965-től a Tapolcai Önkéntes Tűzoltóegyesület parancsnokhelyetteseként tevékenykedett. Díjak kitüntetések: 1984 A Gyermekekért Érdemérem. 1992 Veszprém Megye Érdemrendje. 1993 Tapolca Város Díszpolgára, Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozata. Tapolca felújított sportcsarnoka 2013 októberében felvette ~ nevét.

1841. január 13.

175 éve született CSAPÓ Kálmán (Székesfehérvár, 1841. jan. 13.–Vp., 1931. febr. 15.) főjegyző, költő. Apja: Csapó József alispán. Iskoláit Székesfehérvárott, Gyönkön és Pesten végezte. Jogi pályát választott. 1859-ben részt vett az egyetemi ifjúság demonstrációjában, ismételt büntetések után kitiltották a fővárosból. 1865-ben szerzett ügyvédi oklevelet. 1867-ben Veszprém vármegye aljegyzőjének választották, később megyei főjegyző volt. 1878-ban az enyingi kerület országgyűlési képviselője. Mandátuma lejárta után előbb Balatonfüreden, majd Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. Mezőföldi és Somló álnevek alatt, vagy névtelenül veszprémi és országos (Kalauz, Napkelet, Vasárnapi Újság, Hölgydivat stb.) lapokban versei és más írásai jelentek meg. Megírta Székesfehérvár történetét. Sírja a veszprémi Alsóvárosi temetőben.

1966. január 13.

50 éve halt meg JANÁKY István (Hódmezővásárhely, 1901. dec. 27.–Bp., 1966. jan. 13.) építész. 1929-ben a budapesti műegyetemen Pogány Móric és Wälder Gyula tanítványaként szerzett építészmérnöki oklevelet. 1930-tól a Tőry és Pogány Építészeti Iroda alkalmazottja. 1937-ben a margitszigeti Palatinus strandfürdő terveit már saját tervezőirodájával készítette. Az iroda 1948-ig működött. Ezekben az években építészet elképzeléseit a nemzetközileg is megerősödött romantikus tendenciák és a már korábban megindult falukutatási programok erősen befolyásolták. Épületein szeretettel alkalmazott társművészeti alkotásokat, gyakran használt nyerstégla és klinker burkolatot, terméskövet, fát. A háború után romfelmérési munkákban vett részt, majd építészeti tervezőirodák munkatársaként dolgozott. 1948–1949-ben részt vett a Népstadion tervezésében. Nagyszabású alkotása a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem épületcsoportjának terve. Benedek Frigyessel és Kiss Lászlóval 1951-ben tervezték a VVE főépületét. 1952-től a Budavári Palota helyreállításával foglalkozó építészcsoport vezetője. Elkészítette a Kecskeméti Aranyhomok Szálló tervét, itthon és külföldön is több megbízást kapott. 1964–1965-ben a Nemzeti Színház telepítési terve, illetve megtervezése foglalkoztatta. Fontos szerepet játszott a fiatal építésznemzedék továbbképzésében, kezdeményezésére jött létre 1953-ban a Mesteriskola, amelynek igazgatója volt. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van

1871. január 14.

145 éve született BLAU Henrik (Pápa, 1871. jan. 14.–?) hébernyelv-tanár. Pályáját 1894-ben a pápai izraelita elemi iskolában kezdte, 1899-ben tanára, 1912-től 1930-ig igazgatója a polgári fiúiskolának. Működésének első felére (1912 és 1924 közötti időre) esik az iskola fénykora. Ebben az időben jelentősen növekedett a tanulók létszáma. Keresztény tanulók is nagy számban (42 fő) tanultak itt. Utazott Ausztriában és Romániában, előadásokat tartott különböző pápai egyesületekben. 1934-ben nyugdíjazták és Horthy Miklós kormányzótól kitüntetést kapott. 1940-ig vezette a női kereskedelmi szaktanfolyamot is. Publikációi jelentek meg a Polgári Iskolai Közlönyben, az Izraelita Tanügyi Értesítőben, a Pápai Hírlapban, a Pápai Lapokban, a pápai Izraelita Polgári Fiúiskola értesítőiben és másutt.

1901. január 14.

115 éve halt meg JÁMBOR Vilmos (Hárságy, 1825. jún. 16.–Recsk, 1901. jan. 14.) kertész. Iskoláit Pozsonyban végezte, majd 1843-ig a korompai Brunswick birtokon tanulta a kertész szakmát. 1850-től Bécsben önállóan működött, 1853-ban Pálffy János birtokára került, ahol kilenc évig dolgozott. Esterházy Pál hívására Pápára költözött, majd 1865-ben József főherceg alcsúti birtokán főkertész. Gyakran járt külföldön, különösen a kertépítésben nagy hagyományokkal rendelkező Angliában tanult sokat. Alcsúton átalakította a parkot és 16 kh. nagyságú külső faiskolát telepített. Jelentősebb alkotása volt még a vácrátóti kert és a Margitsziget parkosításának az 1860-as évek második felében történt megtervezése. Pápa, Tura, Pilisszántó, Sashalom, Nagykároly, Parád, Tóalmás és Tépiógyörgye parkjai is ~ tervei alapján készültek. Élete utolsó éveiben recski birtokán gazdálkodott, itt is létesített faiskolát.

1906. január 14.

110 éve született KISS Lajos (Magyarlóna, 1906. jan. 14.–Bakonyjákó, 1966. dec. 12.) tanító. Kiss Manyi Kossuth-díjas színművész testvérbátyja. Kolozs megyében, ref. tanító családban született. Sepsiszentgyörgyön érettségizett, a tanítóképzőt Nagyenyeden kezdte, és Marosvásárhelyen fejezte be. A háború vihara sodorta 1944-ben Veszprém megyébe. Az 1946–1950-es években a Magyargencshez tartozó Hertelendy-Újmajorban az ott élő gyerekeket nyolc osztályban, 1950-től 1957-ig Vináron már csak az alsó négy osztályt tanította. 1957-től haláláig a bakonyjákói iskola igazgatója. A környező falvak kulturális életének aktív irányítója és résztvevője. Bakonyjákón megszervezte az iskola első nagy felújítását és korszerűsítését.

1931. január 14.

85 éve született MÓGER Dezső (Hosztót, 1931. jan. 14.–Bp., 1979. jún. 22.) vegyész. A kémiai tudományok kandidátusa. 1957-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett oklevelet, majd két évig a Központi Kémiai Kutató Intézetben dolgozott. 1959 és 1963 között aspiráns a Szovjetunióban, a Nobel-díjas Ny. Ny. Szemjonov munkatársaként nyert tudományos fokozatot. 1963-ban visszatért a Központi Kémiai Kutató Intézethez. Elsősorban a homogén és heterogén katalitikus hidrogénezés katalizátoraival, a hidrogénezési folyamatok reakciómechanizmusának, reakciókinetikájának vizsgálatával foglalkozott.

1751. január 15.

265 éve született ROSOS Pál Sándor, szentkirályszabadjai (Sümeg, 1751. jan. 15.–Vp., 1809. jún. 17.) r. k. püspök. Apja: Rosos János Veszprém vármegye főjegyzője. Középiskolát Veszprémben kezdte, majd Nagyszombatban folytatta, ahol az egyetemen 1775-ben megszerezte a teológia doktora rangot. 1774-ben szentelték pappá, újmisésként a püspöki udvarban kapott beosztást. 1778-ban, 27 éves korában veszprémi kanonoki javadalommal ajándékozta meg az újonnan kinevezett Bajzáth püspök. 1790-ben és 1792-ben a káptalan követeként vett részt az Országgyűlés munkájában. Kanonoksága idejének nagyobb részét Pesten és Bécsben töltötte. Gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: esperes, címzetes apát, 1795-ben pedig már ansariai választott püspök. A veszprémi egyházmegye élére 1808. április 29-én lépett. Még abban az esztendőben, szeptember 7-én Pozsonyban megkoronázta Mária Ludovika királynét. A következő évben francia csapatok szállták meg Veszprémet. Rosos püspöknek nagy szerepe volt abban, hogy a megszállás időszakában a város életében nem voltak különösebb gondok. Nagy érdemei voltak az egri püspökségnek érseki rangra történő emelésében, a kassai és a szatmári püspökség felállításában. Előnevét Szentkirályszabadja községtől vette. Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában. Holttestét a veszprémi Szent Mihály-székesegyházban, szívét a szentkirályszabadjai templom oldalfalában helyezték el.

1986. január 15.

30 éve halt meg DÖMÖTÖR Sándor (Bp., 1908. febr. 24.–Bp., 1986. jan. 15.) nyelvész, néprajztudós, muzeológus. 1926 és 1930 között a budapesti tudományegyetemen nyelvészeti, irodalmi és filológiai tanulmányokat folytatott. Egyetemistaként felgyűjtötte Dunaszentgyörgy népnyelvi anyagát, majd a számkivetettekkel: betyárokkal, boszorkányokkal és a cigányokkal kezdett foglalkozni. A szegedi tudományegyetemen 1930-ban néprajzból, A betyárromantika c. tanulmányával doktorált. Fizetés nélküli gyakornok a Néprajzi Múzeumban, 1933–1935-ben a Fővárosi Alkalmazottak Segélyalapja balatonkenesei üdülőjében igazgatóhelyettes. 1935 és 1944 között a főváros gazdasági tisztviselője. A háborúban hadifogságba esett, hazatérve a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségén dolgozik, majd 1946 és 1957 között a vasmegyei múzeumok igazgatója. Utána 10 évig a Népművelési Intézetben a honismereti mozgalom instruktora és a Honismeret c. füzetek szerkesztője. Néprajzi ismeretek címmel szakköri jegyzeteket írt. Munkássága a két világháború közötti években volt jelentős. Sorra jelentette meg szakcikkeit, tanulmányait. Sok kötete foglalkozik a magyar népmesékkel. A mondavilággal, boszorkányhittel kapcsolatos tanulmányait az Ethnographia közölte. Balatonkenese múltjából és jelenéből c. sorozata tíz kötetben jelent meg. Hagyományaink élete címmel előadást tartott az 1943-as balatonszárszói konferencián. Adatok Vas megye néprajzához c. dolgozatában, a történeti és irodalmi források feltárásán túl, a településtörténet, a népi építészet, a gazdálkodás és a népszokások témakörében kísérelt meg összefoglaló képet adni. Írásai és tanulmányai megtalálhatók az országos néprajzi folyóiratokban, alkalmi és időszaki kiadványokban, a Vas megyei és a Balaton-felvidéki lapokban és antológiákban

1921. január 16.

95 éve halt meg FRANCSICS Norbert Jakab (Győr, 1848. dec. 3.–Pápa, 1921. jan. 16.) bencés szerzetes, apát, tanár. 1873 és 1885 között tanár, majd házfőnök és igazgató volt Győrben. Igazgatói működése idején épült az új gimnázium, ő szerkesztette az iskola évkönyvét. 1892-ben, a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselőjének választották. 1894 januárjában, az egyházpolitikai küzdelmek során kilépett a pártból. 1894-től Budapest-vidéki tankerületi főigazgató, majd bakonybéli apát.

2006. január 16.

10 éve halt meg SZŐLLŐSY Árpád (Marosvásárhely, 1918. máj. 19.–Vp., 2006. jan. 16.) jogász, közgazdász.1936-ban a marosvásárhelyi Bólyai Ref. Kollégiumban érettségizett. 1941-ben Kolozsvárott, a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem jogi doktorátust szerzett.1941–1944-ben ügyvédjelölti gyakornok, 1945-től 1948-ig ügyvéd Marosvásárhelyen. 1948–1951-es években ügyvéd, jogtanácsos Győrben. 1956 és 1993 között Baselben (Svájc), vállalati igazgató. 1956-ban a Győri Forradalmi Tanács és a Dunántúli Nemzeti Tanács titkára. 1957-ben az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 1956-ot kivizsgáló bizottsága előtt tanúskodott. 1982 és 1999 között az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Basel) elnökségi tagja, hat éven át elnöke. 1991-től 1993-ig a Magyar Köztársaság tiszteletbeli konzulja Baselben. Szorgalmazta a Magyarok Világszövetségének megújítását, támogatta a Duna Televízió működését. A nemzetközi adójog kutatásával foglalkozott. Nyugat-Európában a Nemzetőrben, Új Látóhatárban, Magyarországon az Új Horizontban jelentek meg írásai. Díjak, kitüntetések: 1991 Magyar Köztársaság 1956-os Emlékérme. 1994 Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje. 1998 Magyar Köztársaság Elnökének Aranyérme. 2000 Bethlen Gábor Alapítvány Életdíja. Felsőörsön volt nyaralója, a nyári hónapok jelentős részét töltötte ott, egyik alapítója a Felsőörsért Közalapítványnak. A faluban 2011. július 23-án kortársak és barátok emlékeztek ~ra, a Civilház falán táblát avattak emlékére. Felsőörs község temetőjében nyugszik.

1271. január 18.

745 éve halt meg MARGIT, Szent (Klissza [Dalmácia], 1242. jan. 27.–Nyulak-szigete, Margit-sziget, 1271. jan. 18.) apáca. IV. Béla király leánya, akit szülei (fogadalmuknak megfelelően) 4 éves korában adtak a Domokos Nővérek Szent Katalinról elnevezett veszprémi kolostorába (a Benedek-hegy alatt), ahol tízéves koráig, 1252-ig nevelkedett. Innen a Nyulak-szigetén működő kolostorba került, ahol 1254-ben tette le az ünnepélyes fogadalmat. Életét a Szent Margit legenda örökíti meg, amely három részre tagolódik. Az első Margit kolostori életét mutatja be, a második a csodákat, a harmadik a szentté avatási jegyzőkönyvek alapján a nővérek vallomásait tartalmazza. Az eredeti latin nyelvű legenda szerzője frater Senior, aki valószínűleg azonos Margit gyóntatójával, Marcellus páterrel. Ennek alapján készült Johannes Vercellensis műve, amelyet Ráskai Lea, margitszigeti domonkos apáca másolt le, és 1510-ben a maga korának helyrajzi viszonyaira alkalmazott. (Szent Margit legendája. Nyelvemléktár, 8.) Veszprémben a Domokos-kolostor romján – a róla elnevezett téren – és a volt Államigazgatási Főiskola falán van emléktáblája.

1911. január 18.

105 éve született MOSSHAMMER György (Bp., 1911. jan. 18.–Bp., 1970. jan. 7.) festőművész. Apja: Moshammer Ottó hárfaművész. 1940-ben a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként fejezte be tanulmányait. Rövid ideig a műszaki egyetemen szabadkézi rajzot tanított, majd két évig Pécsett rajztanár. 1947 és 1964 között az Operaház díszletműtermének munkatársa. Több tanulmányutat tett Európa országaiban, elsősorban Svájcban. 1937 után vett részt kiállításokon, önálló tárlata a Fényes Adolf Teremben 1960-ban és 1969-ben volt. Több alkotását őrzi a Budapesti Történeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. A nyári hónapokat Alsóörsön töltötte, sok tájképét e táj hangulatának hatására, a falut és környékét megörökítve alkotta meg.

1926. január 18.

90 éve halt meg BLAHA Lujza, Reindl; Vára; Kölesi (Rimaszombat, 1850. szept. 8.–Bp., 1926. jan. 18.) színésznő. A századvégi népszínművek híres primadonnája, a „nemzet csalogánya”. Apja huszártisztként harcolt a szabadságharcban, majd vándorszínésznek állt. Anyja is színésznő volt. Először Győrben, gyermekszerepekben lépett fel Kölesi Lujza néven. Első férje (Blaha János karmester) foglalkozott először zenei képzésével. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt. A Népszínházat a Pesti Német Színház diadalmas vetélytársává tette. A magyar népszínmű legkiválóbb tolmácsolója volt. 1901-től a Nemzeti Színház örökös tagja. 1893-ban Balatonfüreden villát vásárolt, ahol 1916-ig szívesen töltötte idejét. Élményeiről naplójában is megemlékezett. A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott (a plakett Sinkó András, a pad Vidor Emil alkotása) a sétányon. Egykori villáján (amely a róla elnevezett utcában áll) tábla őrzi emlékét. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, síremléke Fülöp Elemér szobrászművész alkotása.

1976. január 18.

40 éve halt meg ERHARDT Lajos (Tapolca, 1911. márc. 29.–Sümeg, 1976. jan. 18.) középiskolai tanár, iskolaigazgató. A Tapolcai Római Katolikus Elemi Fiúiskolában, 1921-től a Sümegi Magyar Királyi Állami (később Kisfaludy Sándorról elnevezett) Reáliskolában tanult, ahol 1929-ben érettségizett. A budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen 1935-ben mennyiségtan-természettan szakon szerzett középiskolai tanári oklevelet. 1935-ben a sümegi magáninternátusban korrepetáló tanár, 1936 és 1939 között internátusi felügyelő tanár. 1939-ben a Szombathelyi Téli Gazdasági Iskola és Mezőgazdasági Szaktanácsadó Állomásnál ideiglenes kisegítő, a következő tanévben helyettes tanító, majd néhány hónapig a Hatvani Klebelsberg Kunó Gimnáziumban próbaszolgálatos segélydíjas tanár. Sümegen: a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban 1941-től helyettes, 1943-tól gimnáziumi rendes tanár, 1949-től az Állami Középiskolai Kollégium, 1951 után a 2. Sz. Építőipari Technikum igazgatóhelyettese, majd igazgatója, 1956-tól (a Technikum megszűnésétől) tanár, 1967-től nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig igazgatóhelyettes a Kisfaludy Sándor Gimnáziumban. 1945 után tagja volt Sümeg képviselőtestületének, 1950-től egy ciklusban a járási tanácsnak. Munkásságát 1970-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Keszthely város temetőjében nyugszik.

2001. január. 18.

15 éve halt meg MOHOS Imre (Padrag, 1930. nov. 4.–Tapolca, 2001. jan. 18.) bányagépész-mérnök. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán 1954-ben szerzett bányagépész-mérnöki oklevelet. Még az évben a Halimbai (később Bakonyi) Bauxitbányánál, a halimbai gépműhelyben kezdett dolgozni. Ehhez a munkahelyéhez mindvégig, az 1988-ban történt nyugdíjazásáig hű maradt, a gépüzem vezetőjeként volt. Részt vett azokban a nagy technológia-fejlesztési munkákban, amely a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat felívelő szakaszát jellemezte. Irányította a gépész, villamos karbantartási munkákat, szervezte, vezette az akkor állami nagyberuházásként megvalósult nyirádi és halimbai bányanyitások gépészeti, szerelési munkálatait. Munkáját több vállalati, miniszteri és társadalmi kitüntetéssel ismerték el. Egy időben a Veszprém Megyei Tanács tagja. 1969-től részt vett az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület munkájában. Sírja a tapolcai temetőben van

1856. január 19.

160 éve halt meg ERDŐDY Kajetán Károly mogyorókeréki és monoszlói gróf (1795. jan. 18.–Bécs, 1856. jan. 19.) kamarás. Az Erdődy család leszármazottja és Somlóvárának tulajdonosa. Magas tisztségeket töltött be a királyi udvarban, császári-királyi kamarás volt. 1820-ban Dobán Somlóvárnak nevezett kastélyt építtetett, amelyhez sok anyagot hordatott el a pusztuló vár falaiból.

1896. január 19.

120 éve született FRIEDBAUER Béla (Beled, 1896. jan. 19.–Sopron, 1945. febr. 28.) szobrász, festőművész. Kernstok Károly képzőművészeti iskolájának szobrász szakán tanult Vedres Márktól. Itt került barátságba Derkovits Gyulával. A Tanácsköztársaság bukása után Olaszországba emigrált, majd Bécsbe, Párizsba, végül Berlinbe költözött. Művészetével az expresszionizmushoz kapcsolódott, szuggesztív erejű képekben fejezte ki együttérzését a társadalmi és anyagi gondokkal küszködő emberek iránt. Hazatérve Pápán telepedett le. A pápai utcák, családtagjai, közvetlen környezete jelennek meg képein. A fasizmus áldozata lett.

1926. január 19.

90 éve született BAKOS Miklós Imre (Bf., 1926. jan. 19.–Farkasgyepű, 2012. szept. 12.) vegyészmérnök, egyetemi tanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1968), doktora (1982). 1944-ben a Veszprémi Kegyestanítórendi Róm. Kat. Gimnáziumban érettségizett. 1950-ben a BME-en vegyészmérnöki oklevelet, 1968-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1950-től 1956-ig tudományos munkatárs a Szerves Vegyipari Kutató Intézetben, az 1956–1963-as években osztályvezető a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál, 1964-től 1967-ig főtechnológus a Vegyipari Trösztnél, 1968 és 1972 között műszaki tudományos tanácsadó a Magyar Vegyipari Egyesülésnél, Budapesten. 1970-ben az Université de Nancy, Institut de Genie Chimique tudományos ösztöndíjasa. 1972–1989 között egyetemi tanár a VVE-en. 1950-től a Magyar Kémikusok Egyesületének, 1985 és 2000 között elnökségének tagja. 1959-től a Magyar Kémikusok Lapja, 1972–1989 között a Reaction Kinetics and Catalysis Letters folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja. 1970–1973 és 1976–1980 között a Tudományos Minősítő Bizottság szakbizottsági tagja. 1982-től 1986-ig a Neumann János Számítógéptudományi Társaság országos elnökségének tagja. A Magyar Numizmatikai Társulat tagja 1974-től, választmányi tag 1976-tól 1988-ig, alelnök 1991 és 1994 között, elnök 1994-től. 1973-tól 1990-ig az MTA Műszaki Kémia Bizottság, 1974–1989-es években az European Federation of Chemical Engineering bizottsági tagja, 1981-től 1990-ig az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság elnökhelyettese, 1982 és 1990 között az MTA Archeometriai Munkabizottság elnöke. 1994-től az MTA köztestületi tagja, 1997-től a Templomos Lovagrend magyarországi követe. Kutatásainak területei:a kritikus térfogatra vonatkozó összefüggések, kontakt katalitikus reaktorok és gáz/folyadék/szilárd háromfázisú reaktorok elméleti és gyakorlati kérdései, transzportfolyamatok elmélete, sztatikus keverés. III. századi római provinciális pénzverés. Díjak, kitüntetések: 1975 Nehézipar Kiváló Dolgozója. 1984 Kiváló Munkáért. 1992 Magyar Cserkészszövetség Újraalakulási Díszjelvénye. 1992 Pro Bibliotheca in Monte Sacro Pannoniae. 1997 Templomos Lovagrend parancsnoki keresztje. 1999 Templomos Lovagrend nagykeresztje a csillaggal. Kilencvennégy tudományos publikációja, valamint számos egyetemi jegyzete, tanulmánya, szakmai beszámolója könyvismertetések és ismeretterjesztő cikke jelent meg. Balatonfüreden, a ref. temetőben nyugszik

1926. január 19.

90 éve született MÜLLER János (Ajka, 1926. jan. 19.–Tapolca, 2007. szept. 11.) művelődési-ház igazgató. Az 1940–1945-ös években az Üveggyárban üvegcsiszoló, 1946-tól 1951-ig a Timföldgyár és Alumíniumkohóban villanyszerelő, 1951 és 1987 között a Timföldgyár és Alumíniumkohó Művelődési Háza igazgatója Ajkán. 1964-től 1972-ig a Timföldgyár Horgász Egyesület titkára, ill. ügyvezető elnöke. Díjak, kitüntetések: 1963., 1976 Szocialista Kultúráért. 1968 Szakszervezeti Munkáért, ezüst. 1970 Veszprém Megyéért, ezüst. 1975 Veszprém Megyéért, arany. 1984 SZOT Díj.

1906. január 20.

110 éve született ZÁVORY Zoltán (Pápa, 1906. jan. 20.–Szilsárkány, 2000. jan. 26.) festőművész. Szülővárosában, a ref. kollégiumban érettségizett. 1924–1928 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bosznai István, Edvi Illés Aladár, Réti István tanítványa. A restaurálást Balló Edétől, a falkép-festést Dudits Andortól tanulta. 1928–1930-ban Baranszky E. László tanársegédje az akvarell és rajzpedagógia szakon. A háború éveiben katona, 1945-ben Pápa első rendőrkapitánya. 1956 után bíróság elé állították, majd leváltották az oroszlányi vájáriskola éléről. Mintegy 280 templom őrzi a keze nyomát. Oltártervek, szentélyrácsok, egyházi zászlók, stációk, gyertyatartók, templomi berendezések tervezője, kivitelezője. Restaurálásai közül kiemelkedik a kalocsai székesegyház, az Ajka-tósokberéndi, egervári, hőgyészi, káldi, nagylózsi és sárvári templom fölújítása. Az ország számos településén megtalálhatók az általa készített falképek, színes üvegablakok: a pápai Ferences teremben, Olaszfalun stb. 1999-ben Nagyatád új templomába készített maratott üvegablakot. II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatásának plakátját ~ készítette Életünk Krisztus címmel. Pápán először 1924-ben volt kiállítása, majd 1942-ig részese volt a városban szervezett képzőművészeti bemutatóknak, 1987-ben a Városi Galériában mutatták be alkotásait. Díjak: 1927-ben biztosítási plakátpályázaton, 1934-ben Ady-illusztrációival nyert díjat. 1959-ben, 1960-ban és 1961-ben ünnepi plakátpályázaton díjnyertes. 1996-ben Köztársasági Elnöki Aranyérem. 1997-ben Szent József-emlékérem, Róma. Stuttgart püspökének emlékérme a nagylózsi, ill. hőgyészi templom restaurálásáért.

1961. január 20.

55 éve halt meg RUPERT Rezső (Devecser, 1880. máj. 25.–Szentes, 1961. jan. 20.) politikus, jogász, újságíró. Tanulmányait Egerben és Budapesten végezte. 1909-ben, Veszprémben nyitott ügyvédi irodát és szerkesztője volt a Veszprémi Hírlapnak. Az őszirózsás forradalmat rokonszenvvel fogadta, a Tanácsköztársasággal viszont szembefordult, ezért letartóztatták. Ausztriába szökött, csatlakozott az ellenforradalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után Veszprémben ismét újságszerkesztéssel foglalkozott és szervezte a Nagyatádi-féle kisgazdapártot, az 1920-as választásokon a párt programjával választották meg országgyűlési képviselőnek. Szemben állt Horthy és Gömbös csoportjával, kezdettől támadta a fehérterrort. 1921-ben kilépett a Kisgazdapártból. Síkraszállt a politikai szabadságjogok kiterjesztéséért, a földreformot, az általános és titkos választójogot, a rendszer demokratizálását követelte. Írásai a Világ és a Pester Lloyd hasábjain jelentek meg. 1924-ben elnöke a Kossuth Pártnak, amely a liberálisok baloldali képviselőit, a hazai októbrista politikusokat tömörítette és kapcsolatot tartott a baloldali emigrációval. 1926-ban a parlamentből kibuktatták, de az 1935-ös választásokon Bajcsy Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjával szövetségben ismét mandátumhoz jutott. Hevesen támadta a fasizmust, szembeszállt az antiszemitizmussal. Veszprémben városi képviselő és a megyei törvényhatósági bizottság tagja. 1935-től a német megszállásig a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság tagja, a megszállás után illegalitásban élt. 1945-ben részt vett a PDP budapesti szervezésében, 1945. június 24-étől a Dunántúl képviseletében tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1947-ben kizárták a PDP-ből, a közélettől végleg visszavonult.

1991. január 20.

25 éve hunyt el BARSY Irma, Barsy Árpádné, Kail (Vp., 1897. okt. 6.–Bp., 1991. jan. 20.) író, költő. Tanulmányait Győrben végezte. 1945 után a Medveczky Bella magángyűjteményéből létesített nyilvános könyvtárban, majd a Pénzintézeti Központ könyvtárában dolgozott. Költőként Benedek Marcell fedezte fel.

1881. január 21.

135 éve született SCHMIDT Ferenc (Zalaegerszeg, 1881. jan. 21.–San Diego [USA], 1958. júl. 29.) orvos. Orvosi tanulmányait a budapesti és a grazi egyetemen végezte. Katonaorvosként dolgozott 1915-ig, majd törzsorvosként vonult nyugdíjba. Közben 1912-ben a tihanyi főapát kinevezte a balatonfüredi szanatórium igazgató főorvosának. 1952-ig töltötte be ezt az állást. 1922-ben a budapesti egyetem orvosi karán orvostanári képesítést szerzett, és 1952-től 1954-ig magánorvosként működött Balatonfüreden. Az Orvosi Hetilapban 1929 és 1940 között számos cikke jelent meg. Cséplő Ernő halála után 1938-tól a Balatoni Szövetség társelnöke. Gyermekeihez kivándorolt Amerikába és San Diegoban halt meg. Ady Endre orvosa (1917) és jó barátja volt. 1926-ban gyógyította Rabindranath Tagore Nobel-díjas költőt, kivel haláláig kapcsolatban állt. A balatonfüredi szívszanatóriumi kezelések hírnevének egyik megalapozója. Számtalan tanulmányt írt. 2011-től a Szívkórház falán tábla őrzi emlékét.

1811. január 22.

205 éve született FARKAS Gergely László (Felsőireg, 1811. jan. 22.–Ugod, 1865. nov. 17.) ciszterci lelkész, tanár. 1832-ben lépett a ciszterci rendbe és 1836-ban szentelték pappá. 1833-tól gimnáziumi tanár Pécsett, 1840-től hitszónok ugyanott. 1844-től nagyesztergári, 1845-től magyarpolányi, 1850-től lókúti lelkész. 1851-től gimnáziumi tanár Egerben. 1859-től nagyteveli, 1865-ben bakonykoppányi lelkész.

1821. január 22.

195 éve született STETINA Vince (Malomsok, 1821. jan. 22.–Somlószőlős, 1915. jan. 12.) földmérnök, honvédtiszt. Lipót és Ferenc testvére. Felsőfokú iskolát végzett, a forradalom kitörése idején Győr megyében földmérő mérnökként dolgozott. Önkéntes közhonvédként tüzér, majd a feldunai hadseregben őrmesterként harcolt. A világosi fegyverletételkor hadnagy. Somlószőlősön telepedett le, mint középbirtokos gazdálkodott, Veszprém megye területén földmérőként dolgozott. Térképészeti munkái jelenleg is ismertek és használatosak. Márvány síremléke megtalálható

1856. január 22.

160 éve született Benedek Vince (Vanyola, 1856. jan. 22.–Győr, 1950. okt. 30.) tanító. Győrben járt elemibe és algimnáziumba, majd Sopronban tanult, ahol 1875-ben szerzett tanítói oklevelet. Először Jobaházán, 1879 után Győrben tanított. 1912-től 1925-ig, nyugalomba vonulásáig a győri ev. iskolák igazgatója volt. Barátság fűzte Gárdonyi Gézához is. 1925-ben az Országos Tanítóegyesület elnökévé választották. Írt és átírt több elemi iskolai tankönyvet, éveken át egyik szerkesztője volt a Tanulók Zsebkönyve sorozatnak. Munkatársa volt a Győri Közlönynek és a Győri Hírlapnak, másfélszáz tanulmány és közleménye jelent meg. Szerkesztette a Tanügyi Értesítőt és a Győri Evangélikus Népiskolai Értesítőt. Győr vármegye földrajzát, társszerzőként bemutató műve öt kiadást ért meg.

1891. január 22.

125 éve hunyt el YBL Miklós (Székesfehérvár, 1814. ápr. 6.–Bp., 1891. jan. 22.) építészmérnök. A 19. század második felének legnagyobb magyar építésze. A Bécsi Politechnikum elvégzése után 1832-től Pollack Mihály, 1836-tól Koch Henrik irodájában dolgozott. 1840-től a Müncheni Akadémián, majd Itáliában képezte magát tovább. Művészete korai és érettebb szakaszában egyaránt kiváló neoreneszánsz stílusú alkotások sorát hozta létre. Fő műve az Állami Operaház (1879–1884). Vidéken is számos templom és bérház mellett kastélyok hosszú sorát építette. Készítette 1862-ben a leégett várpalotai Zichy-kastély újjáépítésének terveit. Ahogyan ma a kastély látható, lényegében Ybl Miklós műve. Tiszteletére 1953-ban, évenként kiosztásra kerülő Ybl Miklós-díj elnevezésű építészeti díjat alapítottak.

1906. január 22.

110 éve született GRUBER Zoltán (Kalocsa, 1906. jan. 22.–Bp., 1972. nov. 12.) orvos, kardiológus. Oklevelet 1930-ban szerzett a budapesti tudományegyetemen. A Budapesti 1. Sz. Belklinikán gyakornok, később tanársegéd. 1948-ban ő hajtotta végre a Balatonfüredi Szívkórház államosítását, amelynek 1955-ig igazgató főorvosa volt. 1955 után ismét a fővárosban dolgozott. Főleg kardiológiai kérdésekkel foglalkozott. Tevékenységével jelentősen hozzájárult Balatonfüreden a szanatórium szívkórházzá történő fejlesztéséhez.

1981. január 22.

35 éve halt meg BODA József (Kajdacs, 1905. jan. 25.–Szekszárd, 1981. jan. 22.) ref. lelkész. Teológiát Pápán és külföldi tanintézetekben tanult. 1930-ban Körmenden, 1931 és 1962 között (néhány háborús évet leszámítva) Veszprémben lelkész. Négy évig Decsiben, 1966 után Szekszárdon szolgált. Írásai egyházi és helyi lapokban jelentek meg. Veszprémben kiadta és szerkesztette a Jeruzsálemi Harangszó c. gyülekezeti lapot, megszervezte a Bakony–Balatonvidéki Ref. Népfőiskolát és szerkesztette annak értesítőjét. A népfőiskola 1940. évi záróünnepélyén részt vett Móricz Zsigmond és lelkes beszámolót írt arról a Kelet Népe c. folyóiratban.

2001. január 22.

15 éve halt meg NAGY István (Siójut, 1928. aug. 20.–Sümeg, 2001. jan. 22.) jogász, tanácselnök. 1968-ban a Pécsi Állam- és Jogtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1953 és 1970 között a MÁV-nál műszaki felügyelő Szombathelyen. 1971-től 1978-ig tanácstitkár Hévízen. 1978 és 1988 között tanácselnök Sümegen. 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, 1982-ben a Munka Érdemrend-, 1983-ban és 1988-ban a Veszprém Megyéért-, 1987-ben a Haza Szolgálatáért arany fokozatát, 1988-ban és 1989-ben a Kiváló Munkáért kitüntetést kapta.

1891. január 23.

125 éve halt meg VARGA József, teveli (Lovászpatona, 1827. jan. 29.–Győr, 1891. jan. 23.) tanár. Veszprémben és Bécsben tanult, Pesten szerzett építészeti oklevelet. A szabadságharcban honvéd-huszárként vett részt, a cinkotai ütközetben egyik lábát elveszítette. 1851 és 1856 között Esztergomban tanított, majd Győrben magánjellegű kereskedelmi iskolát alapított. 1873-ban átvette az állam az iskolát, őt nyugdíjazásáig a Győri Magyar Királyi Állami Felsőreáliskolában (ma Révai Miklós Gimnázium) alkalmazta.

1946. január 23.

70 éve hunyt el SOMOGYI Károly (Öcs, 1883.–Öcs, 1946. jan. 23.) ügyvéd, újságíró. Apja: Somogyi Zsigmond (1855-1932) földbirtokos. A középiskolát Pápán végezte, utána a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát. Ügyvédi pályáját Balatonfüreden kezdte. 1914-től katona a 19-es vadászzászlóaljban. Devecserben 1922-ben nyitott ügyvédi irodát. Már fiatal korától írogatott. Társszerkesztője a Balatonfüredi Hírlapnak, majd 1919-ben a Balatonfüredi Vörös Újságnak. Devecserben az 1927. április 17-én induló Devecseri Újság felelős szerkesztője. 1927 decemberében vármegyei tiszteletbeli tiszti ügyésszé nevezték ki. Cikkeivel és verseivel 1934-ig szinte a lap minden számában találkozhatnak az olvasók. A közélet egyéb területeinek is tevékeny szereplője: főtitkára a Devecseri Járási Közművelődési és Gazdasági Egyesületnek, tagja a Devecseri Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Iparbank Rt. felügyelő-bizottságának, vezetőségi tagja a Kaszinónak, 1930-tól ügyésze a Katolikus Daloskörnek, a Polgári Lövészegyletnek, jegyzője a Somlóvédő Kisfaludy Céhnek.

1976. január 23.

40 éve halt meg KÉGLNÉ KALMÁR Anna, Kégl Andorné (Nagykikinda, 1903. júl. 13.–Pápa, 1976. jan. 23.) festőművész, tanár. A középiskolát Szabadkán végezte, majd képzőművészeti akadémián tanult Münchenben és Budapesten. Textiltervező, festő, 1941-től Újhelyen, 1952 után Bakonyjákón tanár. Pályája első felében aktív résztvevője volt a művészeti közéletnek, gyakran szerepelt különféle csoportos kiállításokon. 1939-től a debreceni Ady Társaság kiállításain szerepelt. 1954-től Pápán tanított és a városban élő festőkkel együtt szerepelt kiállításokon. Később egyre inkább visszavonult. Fanyar színharmóniájú, világos tónusú olajképei szokatlan hatást keltettek.

1886. január 24.

130 éve halt meg KUNCZE Leó Nándor (Pozsony, 1840. máj. 15.–Pannonhalma, 1886. jan. 24.) szerzetes, könyvtáros, tanár. Bencés szerzetes, aki a teológiát Pannonhalmán végezte. 1865-től tanár volt Pápán és Komáromban. 1870-től Pannonhalmán másod-könyvtárnok, 1875-től főkönyvtárnok. A hatalmas gyűjteményt a ma is érvényben lévő müncheni rendszer szerint rendezte. Megírta a pannonhalmi könyvtár történetét. (Magyar Könyvszemle, 1878.) Könyvben ismertette az országos hírű, 9000 darabból álló kegyéremgyűjteményt.

1936. január 24.

80 éve halt meg KELEMEN Imre (Öcs, 1860. máj. 2.–Vp., 1936. jan. 24.) kereskedő. Balatonfüreden tanulta a kereskedői szakmát. Enyingen, majd Balatonszabadiban dolgozott. 1892-ben Veszprémbe költözött, 1906-ban megvásárolta az Óváros 2. sz. alatti kereskedők háza nevű épületet, a város kereskedelmi és társadalmi életének aktív tagja volt. Tagja és tanácsosa volt a városi közgyűlésnek. Tagja a megyebizottságnak, a győri kereskedelmi és iparkamarának, a Jeruzsálemhegyi Társaskör választmányának, a Veszprémvármegyei Takarékpénztár igazgatóságának. Elnöke, majd díszelnöke a helyi Kereskedők Társulatának, elnöke a Veszprémi Szikvízgyár Részvénytársaságnak, a ref. egyház presbitere (előjárója) és az iskolaszék tagja. Munkásságát 1927-ben kormányzói, Signum Laudis kitüntetéssel ismerték el.

1841. január 25.

175 éve hunyt el SEBESTYÉN István, kocsi (Mezőtúr, 1761. márc. 6.–Pápa, 1841. jan. 25.) ref. tanár. Mezőtúron és Debrecenben tanult, majd három évig Kunszentmiklóson akadémiai rektor. 1787-től Odera-Frankfurtban egyetemi hallgató. 1790-ben hazatérve Monoron káplán, két év múlva Debrecenben a keleti nyelvek tanára. Alföldi városokban lelkészkedett. Kecskemétről 1812-ben fegyelmivel elbocsátották, de a király a döntést 1813-ban megsemmisítette. 1817-től a teológia tanára Pápán, ahol 1837-ben ment nyugdíjba. Jelentős számú irodalmi alkotása közül csak néhány egyházi vonatkozású prédikációja és búcsúztató beszéde jelent meg

1916. január 25.

100 éve hunyt el SZOLDATITS Ferenc (Vörösberény, 1820. nov. 28.–Róma, 1916. jan. 25.) festőművész. Veszprémből származó festőnek tekintik, mivel édesanyja a városban élt és fia sok idejét töltötte itt. Bécsben a Képzőművészeti Akadémián tanult, majd viszonylag fiatalon Rómában telepedett le. A nazarénus festők követője lett és ezzel hatott a későbbi gödöllői iskola művészeire is. Olaszországban és itthon számos templom számára festett madonnákat, oltárképeket és freskókat. Fő műve az egri székesegyház Mária-kápolnájának falképei (1881). A veszprémi püspöki palota kápolnájában is látható képe: Magyarország védasszonya Szent Imrével és Margittal. Megfestette IX. Pius és XIII. Leo pápa arcképét.

1921. január 25.

95 éve született RÓMER Pál (Csabacsűd, 1921. jan. 25.–Vp., 2009. dec. 22.) agrárközgazdász, tanár. 1949-ben szakérettségizett. 1952-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztő szakán, 1959-ben a Pártfőiskola tanári szakán, 1966-ban a Közgazdaságtudományi Egyetem agrárközgazdász szakán, 1976-ban a Országos Vezetőképzőben szerzett oklevelet. 1952–1953-ban a Fejérmegyei Állami Gazdaságok Trösztjénél állattenyésztő, 1953-ban Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumában előadó. 1953-tól 1960-ig az Ihászi Állami Gazdaság igazgatója. Az 1960–1967-es években az MSZMP Veszprém Megyei Bizottságán mezőgazdasági osztályvezető. 1967 és 1975 között a Bakonytáji tsz-ek veszprémi Területi Szövetségének titkára. 1975–1976-ban az Aszófői VINICOOP Tsz Közös Vállalkozás igazgatója. 1976-tól 1988-ig a Badacsonyi Állami Gazdaságnál műszaki, gazdasági tanácsadó, Balatonvilágoson. A „Badacsonyi Szőlő és Bortermelési Rendszer” megszervezése nagyrészt az ő érdeme is. A „20 éves Népgazdasági Terv” dokumentumai megváltoztatásával a Marcal vízgyűjtő torkolati részének kiépítését 10 évvel előbbre hozatta, így Veszprém megye is nyert ebből. 1966 és 1981 között MAE tag, az Állattenyésztési Tagozat elnöke. Részt vett az 1960-as években Veszprém megye folyóvíz és karsztvíz viszonyainak megismerésére indított kutatásokban, majd a vízrendezés beindíttatásában. Több állami kitüntetés tulajdonosa: köztük 1956-ban az Állami Gazdaságok Kiváló Dolgozója, 1967-ben Veszprém Megyéért arany fokozat, 1980-ban Kiváló Dolgozó, 1970-ben Agrártudományi Egyesület arany jelvénye. Alsóörs község temetőjében nyugszik.

1931. január 25.

85 éve született GERZSON Pál (Hird [Pécs], 1931. jan. 25.–Bp., 2008. máj. 27.) festőművész, egyetemi tanár. 1949 Nagykárolyban, majd Ungváron és Kőszegen tanult. 1953-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, 1955-ben a budapesti tudományegyetem ábrázoló geometria szakán szerzett oklevelet. 1960-tól 1974-ig a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanársegéd, docens. 1974 és 1996 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán docens, egyetemi tanár, az 1986–1990-es években tanszékvezető professzor a festészeti szakon. 1955-től tagja volt a Művészeti Alapnak, 1964-től a Magyar Képzőművészek Szövetségének. 1959-től bel- és külföldön rendszeresen kiállító művész. 1962-től tanulmányutakon járt Európa országaiban és Indiában. 1969-től rendszeresen Szigligeten dolgozott. 1990-től a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója, 1992-től a Magyar Bor Akadémia, 1988-tól a Magyar Szépmíves Társaság alapító tagja, 1988 és 1991 között elnöke. 1992-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke. Díjak: 1969., 1972 Munkácsy-díj, 1986 Érdemes Művész, 1994 Köztársasági Érdemrend középkeresztje.

1931. január 25.

85 éve született NÉMETH Aladár (Ukk, 1931. jan. 25.–Bp., 2001. nov. 2.) ipariforma-tervező művész. 1949-ben a sümegi Kisfaludy Sándor Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. 1949–1950-ben a Ganz Vagon és Gépgyárban segédmunkás. 1955–1956-ban az Ikarus Járműgyárban ipari formatervező. 1956-tól 1964-ig tervező, szellemi szabadfoglalkozású. 1964 és 1968 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanársegéd, 1968–1970-ben adjunktus, 1970-től egyetemi docens, 1971-től 1983-ig az Ipariforma Tervező Tanszék vezetője, 1983 és 1992 között a Továbbképző Osztály vezetője és az Innovációs park igazgatója. 1993-tól szabadfoglalkozású ipari formatervezőként dolgozott. Az ipari formatervezés szinte minden területét művelte. Számos munkájával elnyerte a Kohó és Gépipari Minisztérium legszebb terméke, illetve az Ipari Minisztérium formatervezési nívódíját. 1960-tól tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, 1964–1971-ben a Formatervező Szakosztály vezetője, 1971 és 1975 között a Szövetség Iparművész Ágazatának titkára. 1974-ben a Művelődési Minisztérium Művészeti Tanácsába választották. 1975-től a Kulturális Minisztérium Szerzői Jogi Szakértő Testülete munkájában vett részt. Tagja volt a Művészeti Alapnak, ill. a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Alapító tagja az OMFB Ipari Formatervezési Tanácsnak és Szakbizottságnak. A magyar formatervezést és iparművészetet képviselte hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben. Díjak, kitüntetések:1971 Munkácsy-díj. 1972 az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. 1977 a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze. 1985., 1989 az Ipari Miniszter Nívódíja. Minőség, Megbízhatóság, Művészet, Inform, Hungarian Trade Magazin Craft Horisons, Colorisztikai Értesítő, Ipari Forma, Magyar Iparművészet, Számítógépes Műszaki Tervezés c. folyóiratokban jelentek meg az ipari formatervezéssel foglalkozó cikkei, tanulmányai

1746. január 27.

270 éve halt meg TÓTH-SIPKOVITS János (Felsőszakony, 1673–Tét, 1746. jan. 27.) ev. püspök. Sopronban és Besztercebányán, majd 1702 körül Lipcsében és Halléban tanult. 1702 és 1707 között nevelősködött. 1707-ben hazatérve rektor és diakónus Győrben, 1709-től 1714-ig lelkész Pápán. Esterházy Ferenc zsoldosai a családjával együtt elűzték a városból. 1746-ig Téten lelkész, 1742 után az újjászervezett Győri Ref. Egyházmegye püspöke. Telekesi Török Ignác kuruc kapitány és felesége fölött elmondott gyászbeszéde jelent meg nyomtatásban, 1723-ban és 1733-ban.

1841. január 27.

175 éve született NÉVY László, Neff (Középiszkáz, 1841. jan. 27.–Bp., 1902. ápr. 5.) tanár, esztéta, író. Pápakovácsiban töltötte gyermekéveit. Pápán, Veszprémben, Győrött és Pannonhalmán tanult. 1869-ben a budapesti tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalomból, valamint klasszika-filológiából tanári oklevelet szerzett. 1861-től premontrei paptanár Csornán. 1871-ben kilépett a rendből, a Budapesti Ref. Akadémia tanára, majd igazgatója. A Petőfi Társaság egyik alapítója. Számos tankönyvet írt, a 19. század végén még az ő műveiből tanulták a magyar nyelvet és irodalmat a középiskolákban. Versei, pedagógiai, esztétikai és kritikai művei is megjelentek.

1891. január 27.

125 éve született SZABÓ Kornél, Boczonádi (Kiskunfélegyháza, 1891. jan. 27.–Bp., 1948. szept. 18.) vegyészmérnök, gyárigazgató. A Balatonfűzfői Nitrokémia vezérigazgatója 1932 és 1947 (más források szerint a nyilas időszak kivételével 1942-1948) között. 1948-ban az egyik politikai koncepciós perben, koholt vádak alapján, ártatlanul halálra ítélték és kivégezték. Emlékét két tábla is őrzi: a Bugyogóforrás u. 27. sz. ház falán, valamint az igazgatósági épület előcsarnokában, ahol Szilágyi Bernadett bronz plakettje is látható. Tiszteletére a Nitrokémia Rt. emlékplakettet alapított, amelyet évente a nagyüzem három dolgozójának adományozhat az erre hivatott kuratórium. A család Szabó Kornél-alapítványt létesített az üzemhez kötődő műszaki szakemberek képzésének támogatására.

1911. január 27.

105 éve született SULYOK Ignác János (Székesfehérvár, 1911. jan. 27.–2006. szept. 6.) ciszterci áldozópap, tanár, könyvtáros. 1929-ben Székesfehérvárott, a Ciszterci-rendi Szent István Gimnáziumban érettségizett. 1933-ban a Zirci Hittudományi Főiskolán, 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett oklevelet. 1964-ben az OSZK könyvtáros-képző szaktanfolyamán végzett. 1937–1938-ban apáti jegyző a Zirci Ciszterci Apátságnál. 1938-tól 1948-ig tanár a bajai III. Béla Gimnáziumban. 1938 és 1950 között lelkész a bajai Szeretetházban. 1950–1951-ben tanár a Kisszemináriumban, 1951–1952-ben a Teológiai Főiskolán, 1951 és 1990 között levéltárvezető az Egyházmegyei Levéltárban, 1956-tól 1990-ig könyvtárvezető a Püspöki Könyvtárban, Székesfehérváron. 1990 és 2000 között a Zirci Ciszterci Apátság perjele. 1975 után püspöki tanácsos. Egyháztörténeti, könyvtártörténeti kutatásokat végzett. 1966-ban Székesfehérvár Díszpolgára címet kapott. A zirci temető ciszterci sírkertjében nyugszik.

1991. január 27.

25 éve halt meg CSABA Imre, Cziffer (Pápa, 1921. márc. 2.–Vp., 1991. jan. 27.) író, újságíró. 1945-ben újságíróként került a Pápai Néplap szerkesztőségéhez. Publicisztikai tevékenység mellett szépíróként is hamarosan ismertté vált. 1946-tól, kis megszakításokkal 1978-ig a Veszprém Megyei Népújság, illetve a jogutód lapok főszerkesztője. Elbeszélései a Veszprémi Szemle, az Életünk c. folyóiratokban és az általa szerkesztett napilapban jelentek meg. Egy-egy elbeszélésével szerepelt a Megmozdult a föld, a Vörös szikrák és az Örökösök c. megyei antológiákban. Sírja a veszprémi Vámosi úti temetőben van.

1901. január 28.

115 éve született FÁBIÁN Dániel (Köveskál, 1901. jan. 28.–Bp., 1980. márc. 8.) orvos, újságíró, szociológus. Édesanyja Vörösmarty Mária, a Szózat költőjének egyenes ági leszármazottja. A Pápai Ref.. Kollégiumban bontakozott ki irodalmi érdeklődése. A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona, a diákok egyik szellemi vezére, az ellenforradalom győzelme után kizárták az iskolából, 1920-ban Csurgón érettségizett. 1926-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd a fővárosi Bethesda Kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1930-ban, a hódmezővásárhelyi kórházban, 1934-től Budapesten volt sebész-főorvos. Főleg a visszerek és lábszárfekélyek gyógyításával foglalkozott. 1929-ben Új Magyar Föld címmel folyóiratot indított. A Híd kiadásában megjelent Ifjú szívekben élek c. kötetben publikált. 1928-ban a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökeként ismerkedett meg József Attilával. Hódmezővásárhelyen közösen írták a Ki a faluba c. kiadványt, ami a falukutatást és a néprajz megismerését propagálta a fiataloknak.

1786. január 29.

230 éve hunyt el PERLAKI Gábor (Marcalgergelyi, 1732. márc. 16.–Nemesdömölk, 1786. jan. 29.) ev. püspök. Sopronban és Pozsonyban, 1754-től pedig külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve, 1757-től Sárszentlőrincen, majd Várpalotán, 1765-től Nemesdömölkön szolgált, ahol alesperesi tisztséget is viselt. A Dunántúli Ref. Egyházkerület 1771. május 9-én választotta meg püspökké, 1786-ig töltötte be e tisztséget. Gyászbeszédei és versei jelentek meg nyomtatásban.

1881. január 29.

135 éve született PÁSZTOR János (Gyoma, 1881. jan. 29. – Bp., 1945. jan. 7.) szobrászművész. Iskoláit Hódmezővásárhelyen végezte. Tehetsége korán megmutatkozott. A Budapesti Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos tanítványa volt. Első nagyobb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál-emlékmű két mellékalakja. 1902-ben ösztöndíjjal a párizsi Julian Akadémiára került. 1905-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, majd később Budapestre költözött. A Balatonfüredi hajókikötőnél látható két szobra, a Halász és a Révész. A Balaton régi világának két jellegzetes alakját, kissé idealizáltan látjuk. Több művészeti díjat és állami kitüntetést kapott, többek között 1928-ban Gregus-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállítás nagydíját nyerte el. 1945-ben bombatámadás áldozata lett. Ismertebb szobrai: Búcsúzkodás 1906, Fadrusz János 1909, Primavera 1922, Rákóczi Ferenc lovas szobra 1937, a Tihanyi Limnológiai Intézet parkjában állnak Őshalászat, Ősvadászat című bronzszobrai. Gyűjteményes kiállítása volt 1911-ben, 1918-ban, 1925-ben, 1930-ban.

1931. január 29.

85 éve született MÁDL Ferenc (Bánd, 1931. jan. 29.–Bp., 2011. máj. 29.) egyetemi tanár, köztársasági elnök. Felesége: Mádl Dalma. A jogtudományok kandidátusa (1964), doktora (1974), az MTA levelező tagja (1987), rendes tagja (1993). A Veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett oklevelet. 1963 és 1973 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet munkatársa. 1973-tól 1978-ig az ELTE Állam- és JTK, Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, 1985-től a Nemzetközi Magánjogi Tanszéke vezetője. 1990–1993 között az Antall Kormány tárca nélküli, 1993–1994-ben művelődési és közoktatási minisztere. Vendégprofesszor számos külföldi egyetemen: Kaliforniai Egyetem, Berkeley, Sacramento, Salzburg, München. 2000. augusztus 4. és 2005. augusztus 4. között a Magyar Köztársaság elnöke. 1991-től a Széchenyi István Emlékbizottság ügyvezető elnöke, 1994-től a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, 1993-tól a Kulturális Javak Visszaszolgáltatása Bizottsága, 1994-től a Nemzeti Kulturális Alap elnöke. 1995-ben az akkor ellenzéki MDF, KDNP és a FIDESZ közös államfő jelöltje. 1995–2000 a Magyar Örökség Díj Bíráló Bizottságának elnöke. 1996 és 2000 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke. Nemzetközi tudományos intézményi tagságok: Nemzetközi Kereskedelmi és Jogi Akadémia (Harvard), Nemzetközi Jogi Intézet (Genf), Európai Tudományos Akadémia (London), Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémia (Párizs), Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (Bécs), Kereskedelmi és Magánjog Egységesítésének Intézete (Unidroit, Róma), Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia (szerk. Hamburg). Gyakorlott választott bíró nemzetközi gazdasági perekben (Budapest, Bécs, Washington). Kutatásainak területei: polgári jog, összehasonlító jog, kereskedelmi jog, nemzetközi magánjog, nemzetközi gazdasági jog, Európa jog. Az Állam- és Jogtudomány, az Acta Juridica szerkesztője, 1996-tól a Magyar Nemzet szerkesztőbizottsági tagja. Több mint 200 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban, évkönyvekben. Díjak kitüntetések: 1968 Akadémiai Díj. 1997 Teleki Pál Emlékérem. 1999 Széchenyi-díj. 1999 Francia Becsületrend. 2001 Földes Andor-emlékérem. 2003 Pro Doctorandis Díj. Pro Universitate et Scientia. Tótfalusi Kis Miklós-emlékplakett. 2005 Magyar Művészetért Tiszteletbeli Emlékérem. Szent Márton-díj. 2010-ben Veszprém Megye Tiszteletbeli Polgára. Szülőfalujában a volt iskola falán 2014. augusztus 30-tól fekete márványtábla őrzi emlékét. Sírja a budapesti Fiumei úti temetőben.

1911. január 29-én

105 éve tartotta alakuló közgyűlését a Cserhát Társaskör.

1901. január 30.

115 éve halt meg SZIGETHY Dániel (Vászoly, 1818–Bp., 1901. jan. 30.) ev. lelkész, író. Az elemi és a középiskola után teológiát végzett. Ev. lelkészként került Malomsokra, ahol az 1853–1855-ös években segédlelkész, majd nyugdíjazásáig, 1899-ig lelkészként szolgált. Budapestre költözött. foglalkozott irodalommal, cikkeket és vallási tanulmányokat írt. Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben.

2001. január 30.

15 éve halt meg Palkó Sándor (Bp., 1911. febr. 23.–Pécs, 2001. jan. 30.) nyomdász, megyei tanácselnök, országgyűlési képviselő. Nyomdásznak tanult, majd az Athenaeum Nyomdában korrektor. Később a Pénzjegynyomdában dolgozott, 1945-től 1953-ig igazgató. Az 1920-as évek végén bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1953-ban szerzett közgazdász diplomát. Ekkor nevezték ki a Pécsi Gépipari Technikum igazgatójává. 1957. február 8-tól május 25-ig a Veszprém Megyei Tanács elnöke. 1957–1971 között a Baranya Megyei Tanács VB elnöke. Az Országgyűlés Kereskedelmi Bizottságának elnöke, a MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. Sokat tett a pécsi tórendszer kialakításáért és az orfűi horgászélet megszervezéséért. Kezdeményezésére először az orfűi kistavat, majd a nagyobb Pécsi Tavat alakították ki még az 1960-as évek közepén, és az ő nevéhez fűződik a part menti horgásztanyák létrejötte is. Fiatalon bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba. A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete III. (kispesti) csoportjának titkára (1929-1931), pénztárosa (1932-33), majd a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnökeként (1949-1950) működött. Orfű és Pécs díszpolgára (1997). Orfű településen mellszobra látható. – Az Orfű-Mecsekrákosi temetőben nyugszik.

1841. január 31.

175 éve született NÉMETHY Ernő (Balatonfüred, 1841. jan. 31.–Bf., 1883. aug. 3.) jogász, sportoló. Középiskolát Győrben végezte, a jogi doktori címet Budapesten szerezte. A győri Királyi Ügyészségen joggyakornok, 1871-től királyi ügyész. Az 1860-as években versei jelentek meg a Győri Közlönyben, amelynek az 1869–1871-es években szerkesztője. 1877-ben Mihálkovics Tivadarral együtt megalakította a Győri Csónakázóegyletet, amelynek később elnöke. 1882. augusztus 22–23-án Balatonfüreden megszervezték az első vitorlázó és úszóversenyt, amelyen Hercegnő nevű hajójával Némethy is részt vett A következő esztendőben a Balatonfüred-Keszthely közötti versenyen megfázott és tüdőgyulladásban meghalt. Tagja volt az 1882-ben alakult Balaton Egyletnek is. Emlékét Győrött a Ráth Mátyás téren, Balatonfüreden (Mihálkovics Tivadaréval együtt) a Vitorlás Presszó falán 1985 óta tábla őrzi. Kívánságának megfelelően a balatonarácsi ref. temetőben nyugszik.

1936. január 31.

80 éve hunyt el SZONTAGH Tamás, iglói (Ózd, 1851. ápr. 13.–Bp., 1936. jan. 31.) geológus. Középiskolába Eperjesen, Pozsonyban, Budapesten és Szarvason járt. A budapesti tudományegyetemen 1882-ben végzett, majd a Mineralógiai és Petrográfiai Intézetben tanársegéd. 1886-tól magángeológus. 1889-ben a Földtani Intézethez került, 1892-ben osztálygeológus, 1905 után főgeológus. 1919-ben, Lóczy Lajos nyugdíjba vonulása után az intézet igazgatójává nevezték ki, ezt a pozíciót 1924-ig töltötte be. Révfülöpre költözött, de agro- és hydrogeológiai tanulmányait ott sem hanyagolta el. Az 1880-as években telepedett meg Révfülöpön, ahol villát építtetett, aktív résztvevője, segítője volt a település közéletének és fejlesztésének. A Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesület alapító tagja és évtizedeken át elnöke. Családi emlékeinek egy részét a Révfülöpi Honismereti Gyűjtemény őrzi. Tudományos munkásságának kezdetén az Alföld keleti peremének geológiai térképezését végezte, majd főként hidrogeológiai tevékenységet folytatott. 1916-ban elsőként tette közzé a bakonyi vörös földben meglévő bauxit adatait és tárta fel annak gazdasági jelentőségét.

1996. január 31.

20 éve halt meg BENKŐ István (Miskolc, 1916. júl. 12.–Pécs, 1996. jan. 31.) tanár, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa. 1939-ben a szegedi egyetemen szerzett tanári oklevelet, 1942-ben elméleti fizikából doktorált. 1937-től a szegedi egyetemen díjtalan, 1940 után díjazott gyakornok, majd tanügy-igazgatási dolgozó. 1944 és 1950 között Veszprémben középiskolai tanár, 1950-től 1978-ig a VVE tanára, egyúttal a NEVIKI Spektrográfiai Laboratóriumának külső munkatársa. Emissziós színképelemzéssel, nemvezető anyagok színkép-analitikájával foglalkozott. Új eljárást dolgozott ki a germánium és a gallium mennyiségi meghatározására. 1968-tól 1980-ig szerkesztette a Magyar Emissziós Színképelemző Vándorgyűlés előadásainak anyagát. Tanulmányai az egyetem közleményeiben és az országos szaklapokban jelentek meg. Sírja Budapesten, a Rákoskeresztúri temetőben.