Text Size

Június

bakony

A Bakonynak különös híre-neve, csodálatos bája s leírhatatlan varázsa van, ami hiányzik a többi nagy erdőségnél.  ….

Pápára vitt föl apám diáknak. Az út az öreg Bakonyon visz keresztül. Amint elhagytuk Város-Lődön túl a Szamárhegy csúcsát, jobbról-balról őserdőbe jutottunk. Bükkösbe, közel két méter átmérőjű törzsökök, oszlopszerű faszálak, mint gyertya, oly egyenesen fölnőve a magasságig. Óriási terebélyek, szabályos ágak és lombok, tele a jó ízű tüskés gesztenye-gyümölccsel, ragyogó aranyfényű sötétzöld levelek. Az erdő rengeteg mélysége határtalan. A fák alja tiszta, se fű, se cserje, se gaz. Csak avarszőnyeg. Az ember lépése alig hallik, de lélegzete jól hallatszik. A teremtés első napja előtti csönd az erdő mélyén. Csak valami madárzaj hallatszik néha. Nagy vad ritkán jön az országút közelébe. Ily erdők közt ballagott kocsink (addig a faluig, amelynek neve Farkasgyepű). Ha szél nyargal végig a rengetegen, még az is csak a fák sudarát éri fönt a magasságban. Lent csönd van, mintha Istennek szentegyházában volnánk. Ott vagyunk, de nem olyanban mely kőből épült, mely emberi kezek és agyak alkotása. Istennek alkotása ez. Annak az őserdőnek fenséges és ragyogó tüneménye, mely akkor is volt, mikor még ember nem volt s akkor is lesz, amikor már ember nem lesz.

…Még ma is mesés fogalom e szó: Bakony. Az ősi magyar hitregéknek, az elmúlt századok rejtélyes és ragyogó kalandjainak színtere.

(Eötvös Károly: Bakonyi utazás Veszprém, 2008. p. 6., 18-19.)

Májusi vers

tihany

Illyés Gyula

A tihanyi templom-hegyen

 

Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre – sok nagyon!

 

Szeretném – azért, hogy te is nézd –
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.

 

Nem érzed, amit én, - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szívembe tenni
lüktető, élő szívedet

 

Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!

(Illyés Gyula összegyűjtött versei. 2. köt. Bp. 1977.)

Április

bfured

„A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bús mesék gyűjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a múltból s ragyogó reménység a jövőre.”

 

(Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül Veszprém, 2007. p. 7.)

Márciusi vers

marcius-kep

Vecsey K. Mária:

 Márciusi fény

 

 

„Vágd arcomba szilánkodat

márciusi fény!

Hunyorgó szemem csak bántsa!

Hosszú, réveteg tél utáni tetszhalálból

a tavaszt rám hadd kiáltsa!

És, mint nappalokba a fény,

úgy nőjön bennem a remény,

hogy fejemet magasan tartva

belenézhessek már a Napba,

hogy hitet tölthessek magamba!”

 

Vecsey K. Mária: Félúton.  Balatonalmádi, 1997. p. 56.

Februári vers

1705

Téli merengés

 

Türelmes voltam a télhez.

A hó nyoma már alig látható,

vidáman lépdel a feketerigó.

Még nincs tavasz, kikelet,

február is hozhat még felleget.

A hó friss, édes fehéren,

beragyoghat téli fényeket.

És ki csodálja meg nekem,

ha csillagokon lépdelek,

óvatos könnyű léptekkel?

 

(Tomor Ilona: Keserédes éden Veszprém, 2009. p. 81.)

Alkategóriák

Presets
BG Color
BG Patterns
Accent Color
Apply
Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok