• Helyismeret

  • 1

Évfordulók 2017-ben

 

Október

 

1692. október

325 éve hunyt el SÉLLYEI M. István, séllyei (Séllye, 1627 k. – Pápa, 1692. okt.) ref. püspök. Sárospatakon, az 1655–1658-as években külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve Pápán lelkész, 1669-től dunántúli ref. püspök. 1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék halálra ítélte, mivel nem volt hajlandó vallását megtagadni. Nem végezték ki, egy ideig börtönben tartották, majd a nápolyi hajóhadnál volt gályarab. 1676-ban De Ruyter holland admirális szabadította ki még életben lévő társaival együtt. Németországba majd Svájcba utazott. 1677-ben hazatért és haláláig Pápán lelkészkedett. Kéziratban maradt Zürich városához írott köszöntő beszéde (magyar fordítása megjelent a Figyelőben, 1881-ben) és Teleki Mihályhoz írott levele. Pápán utcanév, a ref. templom és a ref. Gimnázium falán Kocsi Csergő Bálinttal együtt tábla őrzi emléküket. A templom falán lévő tábla Mikus Sándor alkotása.

1992. október 1.

25 éve halt meg PIGLER Andor (Budapest, 1899. júl. 29. – Budapest, 1992. okt. 1.) művészettörténész. A művészettörténeti tudományok kandidátusa. A budapesti tudományegyetemen művészettörténeti és jogi tanulmányokat folytatott, 1922-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányai befejezés után a Szépművészeti Múzeumban a szolgálati rangsor minden lépcsőfokát végigjárta, három évtizedig a Régi Képtár vezetője, 1956 és 1963 között az intézmény főigazgatója. Tudományos munkáiban nagyrészt a 15–18. századi festészet és szobrászat történetével, a barokk művészettel (a pápai plébániatemplom mennyezetképeivel is) foglalkozott. Tanulmányai magyar és külföldi szaklapokban jelentek meg. A Barockthemen c., 1974-ben kiadott kétkötetes munkája értékes hozzájárulás a nemzetközi művészettörténeti kutatásokhoz.

1842. október 2.

175 éve halt meg PETRICH András (Mitrovica [Szerbia], 1765. nov. 25. – Buda, 1842. okt. 2.) katonai mérnök-tábornok, rajzoló és rézmetsző. A bécsi mérnöki akadémián végzett, majd katonai térképeket készített. Katonai tevékenysége mellett (az 1809-es nemesi felkelés vezérkari főnöke volt, együtt harcolt Kisfaludy Sándor költővel) számos akvarellen és gouache-on örökített meg hazai és külföldi tájakat. A Balaton vidékéről a húszas években készített gouache sorozatot. Füredi rajzai megőrizték a reformkori savanyúvíz épületeinek képét. 1814-ben és 1821–1822-ben is több rajzot készített, 1830–1831-ben lerajzolta az épülő kőszínházat és Kisfaludy Sándort. 1837-ben, 1841-ben, 1842-ben is járt itt. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Sírköve a felszámolt Vizivárosi katonai temetőből került a Kiscelli Múzeumba.

1992. október 4.

25 éve hunyt el GYÁRFÁS Miklós (Győr, 1915. dec. 6. – Budapest, 1992. okt. 4.) író. Fogadott pátriája volt vidékünk. Veszprémhez gyermekkora óta kötődött, szülei a két világháború között többször felléptek a helyi színházban. 1963-tól hat művének ősbemutatóját tartották a Veszprémi Petőfi Színházban: 1963: Kisasszonyok a magasban; Lángeszű szerelmesek. 1965: Egérút (vígopera prózában). 1966: A hosszú élet titka (Hódolat Chaplin előtt); Kényszerleszállás (filozófus bohózat). 1973: Történetek a kastélyban (lírai játék). Az 1984/85-ös évadtól hat éven át a színház irodalmi vezetője. 1938-ban jelent meg első, verseket tartalmazó kiadványa, 1995-ig közel hatvan önálló kötete került az olvasóhoz. Több mint ötven művéből volt színházi bemutató 1948-tól, 11 munkájából filmforgatókönyv, hétből TV-film készült. Rendszeresen publikált az Új Horizont című folyóiratban. 1965-ben az elsők között kapta meg a Batsányi-díjat, 1990-ben Veszprém megye művészeti díját vette át. A Rákoskeresztúri temetőben temették.

1992. október 5.

25 éve halt meg VASADY Béla (Arad, 1902. dec. 30. – Michigan: Grand Rapids [USA], 1992. okt. 5.) tanár. Az 1920–1924-es években, Debrecenben és külföldi egyetemeken tanult. A teológia tanára Pápán 1925-től 1927-ig, majd 1934-ig Sárospatakon, 1934 és 1945 között Debrecenben a teológia professzora. 1945-ben az Egyesült Államokba emigrált. Egyházi lapokban több teológia és valláspszichológiai műve jelent meg.

1997. október 7.

20 éve halt meg ÁNYOS Imre (Veszprém, 1929. május 9. – Kapuvár, 1997. október 7.) festőművész.A Herendi Porcelángyárban tanulta a festést. Szakérettségi után pedagógusképesítést, majd a Pécsi Pedagógiai Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Mesterének Tóvári Tóth Istvánt és Cziráki Lajost vallotta. Kapuváron tanított, 1974-ben itt rendezték első kiállítását. Jelentős szerepet játszott a város művészeti életében. Akvarelljeivel a Győr megyei és pedagógus tárlatokon szerepelt. Összefogta és vezette a megyében az amatőrök csoportját, szervezte kiállításaikat. Dolgozott a gyulai és a soproni nyári művészeti telepeken is. Friss hatású vízfestményeivel a fővárosban 1986-ban mutatkozott be. 

2007. október 8.

10 éve halt meg GÁBRIEL Sándorné, Jáger Teréz (Pápa, 1935. január 21. - Pápa, 2007. október 8.) általános iskolai tanár, karnagy, zongoraoktató. Férje: Gábriel Sándor mérnöktanár. 1953-ban a Pápai Állami Tanítóképző Intézetben tanítói, 1956-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán tanári oklevelet, 1958-ban zongoraoktatói, 1978-ban művészeti oktatói engedélyt szerzett. 1955–1956-ban ének–zenetanár Vilonyán, 1956–1961-es években Csóton, 1961 és 1989 között a pápai Kilián György Általános Iskolában. 1982-től 1990-ig vezető ének–zenei szaktanácsadó a Veszprém Megyei Pedagógiai Intézetnél. 1956-tól 1961-ig csóti, 1961 és 1982 között pápai iskolájában kórusvezető. 1975–1982-es években a pápai helyőrség Műszaki Alakulatának férfikarát, a Közgazdasági Szakközépiskola és a Batthyány Lajos Szakképző Iskola női karát is vezette. A megye énektanárai részére tanfolyamokat, továbbképzéseket szervezett. „Bárdos életút” címmel kiállítás rendezett saját gyűjteményéből (Pápa, 1989., 1999). Országos szakmai napok szervezésében is részt vett (1987, Tapolca), (1990, Pápa). 1984-től a Zenetanárok Társaságának tagja, 1987-től a Bárdos Lajos Társaság (alapító), 2003-tól a Magyar Kodály Társaság és a Lírikusok Irodalmi Műhely tagja. A zenei írás–olvasás tanítása téma kutatója volt. 1980 után több mint két tucat szakmai publikációja pedagógiai folyóiratokban (Köznevelés, Tanító, Megyei Pedagógiai Körkép stb.), számtalan verse és más írása irodalmi periodikákban (Pápai Kristály) és antológiákban jelent meg. Díjak, kitüntetések: 1961 Miniszteri Dicséret. 1975 Veszprém Megyéért arany fokozat. 1980 Kiváló Munkáért kitüntető jelvény. 1967 és 1982 Dicsérő Oklevél (Úttörők Országos Tanácsa). 1989 Bárdos Lajos Társaság emlékérme. 1990 Szolgálati Emlékérem. 1996 Batthyány-emlékplakett. A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

2007. október 8.

10 éve halt meg LAJOSFALVI József (Vörösberény, 1949. március 16. - Veszprém, 2007. október 8.) polgármester. Édesapja Lajosfalvi József villanyszerelő. 1967-ben a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségizett. 1982-ben a Budapesti Műszaki Főiskolán szerzett oklevelet. 1970–1971-ben villanyszerelő a Fűzfőgyártelepi Nitrokémia Ipartelepeknél, 1971 és 1982 között villanyszerelő, szállítási diszpécser, művezető, vállalati versenytitkár, szociálpolitikai osztályvezető a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál. 1983-tól tanácselnök, 1990-től polgármester Berhidán. 1990-től 1994-ig a Veszprém Megyei Önkormányzati Közgyűlés tagja. 1979 és 1984 között a Peremartoni Sport Club elnöke, 1993-tól a helyi polgárőrség vezetője. Hat választási ciklusban állt Berhida élén. Az 1985. augusztus 15-i földrengés okozta károk helyreállítását irányította. Megjelentette a település monográfiája, a Berhidai Napok rendezvénysorozatai a kistáji egység meghatározó eseményei. 1982-ben Kiváló Sportmunkáért; 1987-ben a Munka Érdemrend, 1989-ben a Tanácsi Munkáért ezüst fokozata kitüntetést kapta. 2000 Berhidáért, Veszprém Megyei Mozgássérültekért.

1892. október 9.

125 éve született SZÜCS István (Magyargencs, 1892. okt. 9. – Tatabánya, 1980. okt. 11.) jogász, főispán. Apja: Szücs István huszárkapitány. 1909-ben érettségizett a szombathelyi premontrei főgimnáziumban. A budapesti egyetemen 1914-ben avatták az államtudományok doktorává. Az I. világháború éveiben katona, két évig orosz hadifogoly. 1918-ban közigazgatási gyakornok, egy évvel később vármegyei aljegyző. 1928-tól a Szombathelyi járásban főszolgabíró, 1938. március 9-én nevezték ki Vas vármegye főispánjának, amely tisztségről 1944. március 19-én, a németek bevonulása után lemondott. Hivatali működése idején Vas megyében iskolák, óvodák, orvosi és állatorvosi rendelők, kultúrházak sora épült. Még 1935-ben, főszolgabíróként Ondódon (ahol 1100 lakos közül 700 volt cigány volt) megépíttette Magyarország első cigány iskoláját. Fellépett a zsidókat ért atrocitások elkövetői ellen, és erre utasította a Vas megyei rendőrséget is. Az I. világháborúban két kisezüst és egy nagyezüst kitüntetést kapott, 1944 nyarán főhadnagyként behívták katonai szolgálatra, de kora miatt a frontra nem küldhették, kinevezték a zalabéri lengyel tiszti menekülttábor parancsnokává. Táborparancsnokként nem akadályozta meg a lengyel katonatisztek szökését, ezért a Gestapo 1944. október 19-én elhurcolta, csak a háború végén szabadult ki. 1947 után minden vagyonát elvették, 1951-től még nyugdíját is elvonták, 1952-ben pedig a Somlón lévő szőlőjébe kitelepítették. Életének utolsó időszakában Tatán élt. 1944-ben Magyargencs Díszpolgára címet kapott.

1997. október 11.

20 éve halt meg SZEMES József, 1938-ig Scheiling József (Budapest, 1914. január 13. – Balatonkeresztúr, 1997. október 11.) r. k. plébános. Apja: Scheiling József cukrászmester. 1932-ben Budapesten érettségizett, majd felvették a Szent Benedek-rendbe, amelyet hamarosan elhagyott. Budapesten az 1934–1939-es években teológiát hallgatott, 1938. október 30-án szentelték pappá. Káplán Taszáron, 1940-től udvari káplán Veszprémben, 1942-től szentszéki jegyző. 1942-ben doktorrá avatták. 1943-tól a veszprémi Szent Margit-templom plébánosa és püspöki titkár. Egy év múlva az egyházmegyei fiúifjúság lelkésze is. A háború után börtönbüntetést kapott, majd 1955-től plébánoshelyettes Somogyszobon, 1973-tól Balatonkeresztúron plébános. Nevéhez fűződik a Szent Margit-templomban 1945-ben a Szent József-kápolna, 1950-ben a Szent Margit-ereklyekápolna kialakítása. Az Esztergomból származó Szent Margit ereklye tartóját Ledó Béla ötvösművész készítette. Plébániaépületet vásárolt 1947-ben, a templomban kriptát alakíttatott ki 1954-ben, amelyben nyugszik.

2007. október 12.

10 éve halt meg SEBESTYÉN István (Gic, 1935. július 6. – 2007. október 12.) megyei főállatorvos. 1952-ben a Pápai Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemen 1958-ban oklevelet, 1981-ben állategészségügyi és igazgatásszervezési szakállatorvosi diplomát szerzett. 1979-ben, Veszprémben a MLEE politikai gazdaságtan szakosítóján végzett. 1958-tól 1967-ig körzeti állatorvos Bakonyjákón. Az 1967-1970-es években szakállatorvos a Veszprém Megyei Tanács mezőgazdasági osztályán. 1970 és 1986 között igazgató, főállatorvos, 1986-tól 1991-ig igazgatóhelyettes a Veszprém Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomáson. A TIT Veszprém Megyei Szervezete tagja, a MAE Veszprém megyei alelnöke, a VEAB Toxikológiai Albizottságának alelnöke volt. Kutatóként foglalkozott a toxikológia (növényvédő szerek) által okozott mérgezések a mezőgazdaságban, valamint a gümőkor- és brucellózismentesítés a megyei szarvasmarha- és sertésállományokban témákkal. Díjai és kitüntetései: 1970-ben, 1973-ban és 1985-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója; 1967-ben MAE Aranykoszorús Jelvény; 1974-ben Veszprém Megyéért Érdemérem ezüst fokozata.

1967. október 14.

50 éve hunyt el PAPP Ferenc (Homokbödöge, 1901. febr. 11. – 1967. okt. 14.) mérnök, tanár. Az 1926–1930-as években a Soproni Bányászati és Kohászati Egyetem mérnökképző karán tanult. 1931-től 1941-ig földmérő az Állami Földmérési és Kartográfiai Intézetnél Pápán. 1942-től 1944-ig az Erdélyi Nemzeti Sóbányák mérnöke. 1941 és 1951 között a Székesfehérvári Földmérési Hivatal főmérnöke. 1952–1953-ban az Állami Bányaipari Vállalat vezetője. 1954-től 1956-ig főmérnöke az Állami Földmérési és Kartográfiai Intézetnek Székesfehérvárott. Az 1957–1959-es években a Soproni Egyetem Földmérési Karán meghívott-professzorként dolgozott.

1942. október 16.

75 éve született SZABÓ István (Szombathely, 1942. okt. 16. – Veszprém, 2004. szept. 2.) vegyészmérnök, üvegipari szakmérnök, egyetemi magántanár. A kémiai tudományok kandidátusa (1985), habilitált doktor (1997). 1960-ban a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1966-ban vegyészmérnöki, 1983-ban üvegipari szakmérnöki oklevelet, 1969-ben műszaki egyetemi doktori címet szerzett. Az 1966–1969-es években az MTA MÜKKI (Veszprém) ösztöndíjas gyakornoka. 1969-től 1975-ig a VVE tudományos és külügyi osztályának vezetője. 1975-ben tudományos munkatárs, 1985-ben tudományos főmunkatárs, 1990-ben címzetes egyetemi docens, 1998-ban egyetemi magántanár, 1999-től tudományos tanácsadó a VE Szilikát- és Anyagmérnöki Tanszékén. 1990 után több alkalommal vendégprofesszor németországi (Clausthal, Jena) egyetemeken. Tagja volt magyar és nemzetközi tudományos és szakmai szervezeteknek, azok vezető testületeinek. Az üvegek kémiája, fizikai tulajdonságai, üvegtechnológia, műszaki üvegek, oxid- és fluoridüvegek, üvegkerámiák, hulladék üvegcserép újrahasznosítása, mikroelem-tartalmú, környezetkímélő üveges műtrágya előállítása voltak kutatótevékenységének témái. 1998-tól az Építőanyag c. szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Hazai és nemzetközi szakfolyóiratokban száznál több tudományos közleménye jelent meg, számtalan hazai és nemzetközi konferencián (Anglia, Németország, Kína, Brazília, Csehország stb.) tartott előadást, tucatnál több szabadalom fűződik nevéhez. Munkásságáért 1993-ban az OTH különdíját, az EURÉKA 93 nemzetközi találmányi kiállítás díját, a VEAB II. díját, 1999-ben a Szilikátiparért érmet, 2000-ben Széchenyi profeszszori ösztöndíjat kapott. A veszprémi Szent Margit-templomban nyugszik.

1942. október 20.

75 éve született FLINK Kornél, Taródi Flink (Veszprém, 1942. okt. 20. – Győr, 1998. ápr. 14.) szerkesztő, újságíró. Hosszú éveket töltött lapterjesztőként és tördelőszerkesztőként a Veszprém Megyei Lapkiadó Vállalatnál. Budapesten a Szövetkezet c. országos lap tervezőszerkesztőjeként dolgozott. Balatonkenesén sajtó- és kulturális referensként irányította a község közéletét, a környékbeli települések újságainak megjelenését szervezte. Írásai jelentek meg megyei és országos lapokban.

1992. október 21.

25 éve halt meg BARTA György (Poprád, 1915. okt. 29. – Budapest, 1992. okt. 21.) geofizikus. A műszaki tudományok kandidátusa (1952), doktora (1956). Az MTA-nak 1970-től levelező, 1982 után rendes tagja. 1939-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, 1940-ben (?) Debrecenben doktorált. Az 1940–1943-as években németországi és dániai föld-mágneses obszervatóriumok ösztöndíjas kutatója, majd Erdélyben mágneses területi méréseket végzett. A háború után a budapesti tudományegyetem tanára, magyar és nemzetközi geofizikai egyesületek tagja, vezetője, a magyarországi föld mágneses alaphálózat megteremtője. Több intézményt szervezett és létesített, köztük 1952–1954-ben a Tihanyi Geofizikai Obszervatóriumot. Szerkesztőbizottsági tagja az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című folyóiratnak. 1973-ban Állami Díjat, 1975-ben Steiner Lajos-emlékérmet, 1984-ben Humboldt-emlékérmet, 1990-ben Einstein-emlékérmet kapott. 

1967. október 22. 

50 éve halt meg Barabás János(Sárvár, 1885. febr. 2. – Szombathely, 1967. okt. 22.) iskolaigazgató. 1904-ben a pápai tanítóképzőben végzett, tanári oklevelet a Budapesti Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán szerzett. A lipcsei egyetemen psychofizika szakon kapott oklevelet. Az iglói állami tanítóképzőben kezdett tanítani, majd Szenice és ismét Igló után 1918 őszén visszatelepült Sárvárra. III. Lajos bajor király leányainak magyarnyelv-tanára, 1922-től 1931-ig a Balatonfüredi Polgári Iskola igazgatója. 1932-ben nyugalomba vonult. Munkatársa volt a Szepesi Lapoknak. Elnöke volt a füredi népművelési bizottságnak, vezetője a Balaton cserkészcsapatnak, tagja a Felsőmagyarországi Irodalmi Társaságnak, a Felvidéki Magyar Írók és Újságírók Egyesületének, a Kisfaludy Társaskörnek, a Balatonfüredi Yacht Clubnak, a Balatoni Szövetségnek, az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek, az Országos Vöröskereszt Szövetségnek, a Természettudományi Társaságnak, a Földrajzi Társaságnak, tiszteletbeli tagja a Petőfi Társaságnak. Nyugdíjasként Veszprémben élt.

1992. október 22.

25 éve halt meg RÁCZ Endre (Csákberény, 1922. aug. 21. – Budapest, 1992. okt. 29.) nyelvész. 1962-ben kandidátusi, 1986-ban doktori címet szerzett. Az Eötvös-kollégium tagjaként 1946-ban kapott tanári oklevelet. Kecskeméten, majd 1946–1949-ben Pápán tanított. 1949–1950-ben osztályvezető a NÉKOSZ központban, majd docens a Budapesti Pedagógiai Főiskolán. 1955 után a szegedi, majd a budapesti egyetemen tanított. Leíró és történeti névtudománnyal, nyelvműveléssel foglalkozott.

1667. október 23.

350 éve született WITTWER Márton Athanáz (Imst [Ausztria], 1667. okt. 23. – Pacov [Csehország], 1732. máj. 12.) karmelita szerzetes, építész. A karmelita rend építésze. Előbb Prágában dolgozott, 1714-ben terveket készített a győri karmelita templomhoz, melyet 1721–1725-ben ő épített. Elliptikus-kupolás belső tere a legszebb hazai műemlékek közé sorolja a győri templomot. Pannonhalmán is működött (az apátság keresztboltozatos folyosójának északi és keleti szárnya). Dolgozott Szakolcán és Zircen (apátsági épület). Pápán a bencés templom tervei feltehetően tőle származnak. VÉGVÁRI Lajos: Sümeg műemlékei c. könyvében a sümegi Ferences-templomban a kórust, a torony melletti, párkányokkal díszített, két nyitott kápolnaszerű fülkét tulajdonítja Wittwernek.

1942. október 29.

75 éve hunyt el ANTAL Márk, 1898-ig Kohn (Devecser, 1880. ápr. 18. – Kolozsvár, 1942. okt. 29.) tanár, művelődéspolitikus. 1901-ben a budapesti tudományegyetemen, matematika–fizika szakon szerzett oklevelet. Tanárként 1901-ben a főváros szolgálatába lépett, először polgári iskolában, majd középiskolákban tanított. 1918 végétől a magyarországi tanítók szakszervezetének egyik alelnöke, majd a városi alkalmazottak szakszervezetében töltött be különböző funkciókat. A Tanácsköztársaság időszakában a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, a bukás után elveszítette állását, Bécsben telepedett le. 1920-ban Kolozsvárra költözött, ahol később a Tarbut (Művelődés) Országos Zsidó Egyesület igazgatója. A kolozsvári szakszervezetek szabadiskolájának rendszeres előadója, a lakásán marxista társadalomtudományi szemináriumokat tartott. Matematikusként főként kapcsolástannal és a geometriai szerkesztés elméletével foglalkozott. Szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapok folyóiratot és az Ifjú Kelet c. zsidó ifjúsági újságot.

1892. október 30. – 1893.

125 éve jelent meg a Veszprémi híradó című társadalmi és közgazdasági hetilap

1892. október 30. és 1944. október

125 éve 1892. október 30. és 1944. októbere között jelent meg a Veszprémi Hírlap c. folyóirat

 

Weboldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Önnek.
Ok