VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala


PEREMARTONI NAGY Sándor
( Temesvár, 1883. március 11. - Sümeg, 1978. december 13. )

faipari mérnök, igazgató.

Selmecbányán, az Erdészeti Főiskolán, Budapesten és Berlinben a Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, majd a Berlini Tischlerschule elvégzésével megszerezte a faipari mérnöki képesítést is. Ennek birtokában négy éven át egy német cég oroszországi fűrészüzemeit vezette, majd három évig Romániában erdőkitermeléseket irányított. Hazatérése után Budapesten megalapította és vezette a Nagy és Kéky Asztalosipari Szerszámgyárat. Az 1. világháborúban három évig az orosz és szerb frontokon küzdött, tartalékos tüzérfőhadnagyként szerelt le. 1917-től az Állami Faértékesítő Hivatal szakértője, az 1921–1927-es években a Veszprémi Faipari Rt. (ma Balaton Bútorgyár) vezérigazgatója. Később az Erdőbirtokosok Országos Szövetségénél szaktanácsadó, 1938-tól m. kir. kormányfőtanácsos, 1939 és 1944 között a Magyar Fa Rt. ügyvezető igazgatója. Súlyos betegsége miatt 61 éves korában állásáról lemondott és végleg Balatonfüredre költözött. Itt még 1920-ban kisebb földbirtokot vásárolt és nyaralót épített. Ettől kezdve szenvedélyes buzgalommal fáradozott Balatonfüred fejlesztésén. 1924–1925-ben a sétány keleti végén, saját költségén töltést építtetett. Kezdeményezésére a létesített kis-sétány végén megépült az Esterházy-strand. 1925-ben a vitorlássport fellendítésére megalapította a Balatoni Yacht Club balatonfüredi osztályát, vízparti ingatlant szerzett, azon felépítette a klubházat (később vízirendőrség). 1926-ban megalapítója és ügyvezető elnöke a Balaton Művészkolónia Egyesületnek. Ennek révén számos neves festő- és szobrászművész települt nyaranta, vagy végleg Balatonfüredre. Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket. 1931-ben Balatoni Figyelő címmel újságot alapított, amelynek kiadója és szerkesztője volt. A Van-e jövője Balatonfürednek? című röpiratában felvetett elképzelései jórészt megvalósultak. 2004-ben (posztumusz) Pro Urbe díjat kapott, az Esterházy Starnd előtti tér nevét viseli. Életének 96. évében hunyt el. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.
  M.: Balatonfüred-fürdő fejlesztésének problémái, különös tekintettel a kikötő és a vasútállomás elhelyezésére. (Tsz.) Balatonfüred. 1936. – A balatonfüredi “Balaton Yacht Club” és a balatonfüredi “Hungária Yacht Club” története. : Megemlékezés a volt balatonfüredi Galamblövészetről. (Kézirat.) Balatonfüred. 1974. – Balatonfüredi mérleg. Balatonfüred. 1977. (A kéziratok lelőhelye a balatonfüredi Helytörténeti Gyűjtemény).
  I.: BARÓTI Géza: Egy szenvedély története. = MN.. 1973. jún. 10. – JÁKÓI Attila: Nem távozol. In memoriam ~ bácsi. (v.) = N., 1979. jan. 20. – BfÉL – VpF.