VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

SZÉCHÉNYI György

( Kisszéchény, 1592. 0 0 vagy 1605. - Pozsony, 1695. február 18. )

r. k. püspök

Gyermek- és fiatalkoráról nem sokat tudunk. Lehet, hogy a nagyszombati középiskola elvégzése után katonáskodott is. A Győrben 2012-ben megjelent tanulmánykötet szerint 1625-ben, 19 évesen tanult a bécsi Pázmáneumban. 1631-ben filozófiai doktorátust és teológiai babérkoszorús címet szerzett. 1631-ben, Bécsben szentelték pappá. 1632-ben esztergomi kanonok és a Nagyszombati Szeminárium rektora. 1638-ban a nagyszombati zsinaton vágújhelyi prépostként, 1648-ban választott veszprémi püspökként vett részt. 1644-ben a kancellária vezetője, 1648. április 18-án veszprémi püspökké nevezték ki és csak 1654. szeptember 27-én, Sümegen szentelték fel. 1658-ban a győri püspökségre helyezték át. Kalocsai érsek 1668-tól, esztergomi érsekké pedig 1685-ben nevezték ki. 1671-ben tagja volt a protestáns prédikátorok ellen életre hívott pozsonyi vésztörvényszéknek. A Wesselényi összeesküvés idején az elítéltek ügyében eredménytelenül járt el a királynál. Hosszú élete során óriási vagyont gyűjtött és ebből bőkezűen adakozott. A veszprémi egyházmegyének még viszonylag kevés jutott, de javíttatta a veszprémi székesegyházat és a sümegi várat. 1649-ben megalapította a sümegi ferences rendházat. 1652-ben, a veszprémi várban megvásárolta Kun Ádám özvegyének házát, ahol iskolát és tanítói lakást alakíttatott ki. Mint veszprémi püspök serege élén részt vett Zrínyi Miklós költő hadjárataiban. A püspökök közül utolsóként harcolt a török ellen. Olaj, vászon arcképe a legutóbbi időkig az Ágoston-rendiek, ma üresen álló brucki (Ausztria) rendházában volt látható. Pozsonyban, a főtemplomba temették.
M.: Concio funebris. Bécs, 1634. – Epstolae… 1–2. köt. Bécs, 1807.
I.: Széchényi Pál érsek emlékezete. Adalékok az életúthoz és a nagycenki múmia vizsgálatának eredményei. (Szerk.: KRISTÓF Lilla Alida–TÓTH Vilmos.) Győr, 2012. – GyÉL – Kertész. – Miklósi-Sikes. – Pfeiffer. – Szinnyei. XIII. köt. – ÚMÉL VI. köt. – ÚMIL 3. köt. – Varga. (TÓTH Vilmos tanulmánya – Győr, 2012.: * 1605.)