Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025

Leír valamit a költészet, vagy meghaladja azt, amiből fakad? Stenszky Cecília verseiben nem eldöntendő a kérdés. Evidencia: a vers leír és meghalad. A tapasztalatiból táplálkozik, és túljut rajta. A Sötét anya szövegei a versek lényegi, időtlen magvához kapcsolódnak. Onnan nőttek ki valamikor, és ciklusonként visszatérnek oda, majd újra elindulnak. Tudják, nem kell hátrafordulniuk soha, és mégis vissza fognak érkezni. Ezek a versek nem kísérleteznek önmaguk korszerűvé igazításával, nincs szükségük effélére.

Két alapjellegzetességük van, ami mágikus pajzsként védi őket. Egyik az, hogy tudják, van tétje annak, amiről beszélnek. Néha fölfelé beszélnek, de sohasem a levegőbe. A másik tulajdonságuk összefügg ezzel. Rendre valakihez beszélnek, alapformájuk párbeszédes jellegű. A világgal és másokkal folytatott párbeszéd pedig, ha igazi, sosem zárul magába. /Balázs Imre József/

Cser Kiadó, 2025

„Május ​30-án a nőt vőlegénye várta a munkahelyénél, hogy hazakísérje. 17 óra után néhány perccel érkeztek a VIII. kerület Üllői út és Korányi utca sarkán lévő buszmegállóba, a mai Ludovika térhez. Figyelték, hogy Mihály nincs-e a közelben, de a férfit csak akkor vették észre, amikor hozzájuk lépett a megállóban. Mindkettőjükkel kezet fogott, aztán megkérdezte a volt feleségétől, hogy ezzel a férfival akar-e együtt élni. Az asszony igennel válaszolt, mire Mihály átkarolta a nő vállát, és – mondván, hogy beszélni akar vele – arrébb hívta. Aztán szúrt. A vőlegény a sikoltásra figyelt fel, és látta, hogy a magából teljesen kivetkőzött férfi önelégült mosollyal az arcán, szinte eszeveszettként ugrál a földön fekvő nő körül, miközben a késsel gyors mozdulatokkal saját mellkasába szurkált.”

A Rémület a rendszerváltást megelőző öt évtizedben Magyarországon elkövetett köztörvényes gyilkossági ügyek közül dolgoz fel harmincat. A rendőrségi felvételekkel, korabeli újságcikkekkel és kriminalisztikai háttéranyagokkal kiegészített esetek megrázó őszinteséggel mutatják be 20. századi társadalmunk sötét oldalát.

Lazi Könyvkiadó, 2025

Az életnek sokféle területe van. Mindegyiknek megvan a maga külön tudománya. Az élet maga azonban egység. A tudományok minél inkább arra törekszenek, hogy elmélyedjenek az egyes területekben, annál inkább eltávolodnak a világ eleven egészének szemléletétől. Ezért kell egy olyan tudásnak is lennie, amely az egyes tudományokban megkeresi azokat az elemeket, amelyek az embert visszavezetik az élet teljességéhez. Az egyes szaktudományok kutatói megismerésükkel tudáshoz akarnak jutni a világról és annak működéséről. A szabadság filozófiájának egy sajátos filozófiai célja van: a tudományt magát szervesen élővé tenni. Az egyes tudományok előfokai annak a tudománynak, amelyre ebben a műben törekszem. (Rudolf Steiner)

Gondolat, 2025

A ​II. világháború végnapjaiban a nyilasok a katonai állomány pótlására tizenéves fiúkat küldtek az egyre zsugorodó náci birodalomba, hogy ott kiképezzék és bevessék őket a fronton mint SS önkénteseket. 1945. február 28-án Zircről indult el az a marhavagonokból álló szerelvény, ami a Bakony kisebb-nagyobb településeiről összeparancsolt leventéket szállította Németországba. Erre a vonatra szállt fel önként a nagyesztergári plébános, Rokonai Simon, hogy a gyerekeknek legyen kísérője, emberi-lelki támasza, amit ő szerzetesként és pedagógusként meg tud nekik adni. A monasztikus ciszterci rend Magyarországon a 18. század óta tanítói tevékenységet is folytatott, így szerzetesei tanári diplomával is rendelkeztek.

Simon atya sebtében összerakott csomagjába gyógyszer, kötszer és egy tangóharmonika is került. Közel másfél évig maradt együtt a 800 fiúval és kísérte őket fogolytáborról fogolytáborra. Az ő mindenre kiterjedő atyai gondoskodása segített, hogy a leventék hazatérhessenek: élelmet szerzett, ápolta a betegeket, bíztatta a csüggedőket; elérte, hogy 100 fős csoportokban kimehessenek a lágerből templomba misézni, ahol énekeltek, ahol lelkileg, érzelmileg is erőt meríthettek.

Nem sok adat maradt fenn a Pesztalics Lajos néven Pancsován született szerzetes atyáról, aki a rendbe való belépéskor a Simon nevet kapta. Az új név is jelzi, hogy az illető a világi hívságok, a külsőségek számára már meghalt, amit a ciszterci rend címerében a máltai kereszt négy sarkán lévő betűk is hirdetnek. Ez a könyv a források töredékeiből és egy – a történések idején 15 éves – levente visszaemlékezései alapján rajzolja meg Rokonai Simon alakját, emléket állítva tettének és a bakonyi fiúkon keresztül a sok ezer elhurcolt leventének. A szerző közread számos dokumentumot, amely az Olvasó további tájékozódását segíti. A kötetet ábrák és fotók teszik szemléletesebbé.