100 éve írták

Cinkezett edények. A rézedények bevonásával kapcsolatban dr. Komjáthy László polgármester a következő felvilágosító hirdetést teszi közzé: A hadicélokra beszolgáltatott háztartásbeli rézedények és rézüstök horganyzott (cinkezett) vasedényekkel cseréltettek ki. Az ilyen edényekről savak és savanyú ételek olyan mennyiségű cinket képesek ennek oldható sói alakjában feloldani, melyek, jóllehet ezen vegyületek nem tartoznak a hevesen ható mérgek közé, az emberi szervezetre mégsem tekinthető közömbösnek, sőt bizonyos körülmények között komoly megbetegedésre adhatnak alkalmat. […] Horganyzott, cinkezett edényekben savanyú ételeket (pl. savanyú káposztát, paradicsomot, gyümölcs-befőttet, gyümölcs-ízeket, lekvárt) főzni, melegíteni vagy eltartani mérgezés veszélye miatt nem tanácsos.

Veszprémi Hírlap, 1917. február 4. 5. o.

Élelmiszercikkeink pótszerei. Valamennyiünk érdeke, hogy megszokott, de egyre fogyó élelmiszercikkeinket olyan anyagokkal pótoljuk, amelyeket eddig az élelmezés terén egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben tudták értékesíteni. Így tűntek fel a különböző táplálékpótló szerek is, melyeknél a fő követelmény, hogy többé-kevésbé pótolják az élelmiszer tápláló értékét, ne pedig csak annak külső tulajdonságait: színét, szagát, ízét. Mert táplálkozásunknak nemcsak az éhséget kell csillapítania, nemcsak jóllakottság érzését kell keltenie, hanem az erőt is kell pótolnia, amit naponkint elveszítünk, ami az élet és az egészség fenntartásához szükséges. Már pedig a forgalomban lévő pótszerek nagy része értéknélküli.

Veszprémi Hírlap, 1917. február 4. 6. o.

Háziestély. A színházi nagy estélyeken kívül barátságos háziestélyeket is rendez a Pápai Leányegyesület, Most már a harmadikat a Griff-szálló nagytermében, amelyek éppen olyan jól sikerültek, mint a színházi estélyek. A családias és bizalmas jellegű háziestélyek szintén díszes közönséget vonzanak mindenkor.

Veszprémmegyei Újság 1917. február 15. 3. o.

A hősök emléke. Mindnyájunknak lelkünk legmélyéből fakad a vágy, hogy legendás hőseink iránt a hála és a kegyelet ne csupán a szívünkben éljen, hanem jusson kifejezésre is, még pedig legalábbis olyan mértékben, mint aminő odaadással ők áldoztak a hazának. És bár ebben a vágyban valamennyien egyetértünk, mégis a parlamentben ennek a vágynak, hálánk és kegyeletünk kifejezésének módjára nézve meglehetősen ellentétes felfogások kerültek egymással szembe. A legmesszibbre menő álláspont az ellenzéki pártoké volt. […] A kegyeletre nézve jórészt beérték a kormányjavaslat kereteivel, annál tovább mentek azonban a hála dolgában, amidőn a lövészárok minden harcosa számára hősiességük jutalmául a választójog megadását követelték. Ugy mondták, hogy aki jó volt a hazáért életet és vért áldozni, az épp olyan jó szavazónak is.

Veszprémmegyei Újság 1917. február 18. 1. o.

 

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok