100 éve írták

Talan-telen

A régebbi magyar nyelvtanok tanították, hogy leggyakoribb melléknévi képző az –i. A -talan, -lelen képző ehhez képest subix volt. Ezt a nagy grammatikai megállapítást a háborús idő agyoncáfolja s az utóbbi bizony fejére nőtt az előbbinek. Aki nem hiszi ezt, feleljen: van-e ma balatoni hal, füredi perec, debreczeni kolbász és szalonna, kassai sonka, valódi liptói turó, somlói bab, vámosi lencse, pozsonyi kifli, bécsújhelyi virsli, szegedi paprika, meg szappan, pápai kuba, faddi, verpeléti, rétháti szűz (ha pácolva is) és sok más egyéb jóféle cikk? Ilyeneket ma nem képez sem az i képző, sem más emberfia. Ma már a talan-telené az elsőség. A világ békétlen, a béke beláthatlan, a sors szívtelen, a helyzet áldatlan, ember, gyerek cipőtlen, ruhátlan, étel hústalan, zsirtalan, vajtalan, az éléstár liszttelen, babtalan, íztelen, szivar, dohány (mert nincs) füsttelen, bor, sör (mert drága) ihatatlan, a piaci ár megfizethetetlen, a hatósági sertéshús megfoghatlan, a jegygyártás kifogyhatlan az áruelrejtő botozatlan, az uzsorás felköttetlen, zöldséges bolt egyik hölgye udvariatlan, az állapot türhetlen s a zsebem pénztelen és mindez megfelebbezhetlen! Csak kicsiny bokréta ez a találó szemelvényekből. Még tollhegyre kívánkozott néhány, de ezeket a kímélet offenzivájával egyelőre visszaszorítottuk. Ugy-e bár, kedves olvasónk, ennyi talan-telenen már semmit se ront, hogy aug. 9-től kezdve a péntek s a kedd hústalan és zsirtalan. Hiszen ez a detail beleolvad az en gross-ba, a kivétel az általánosságba. Csak annyi bizonyos, hogy ez a miniszteri intézkedés is ártalmatlan és tartamatlan. Mert amiben hús és zsir nincsen, abban tartalom sincsen.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 11., 4. o.

A hosszú beszéd

1848-ban történt. A legnagyobb magyar, gróf Széchényi István az uj hajóhíd megnyitásakor megjelent Balatonkenesén. A híd végén folyik az ünnepség, a falu akkori plébánosa beszél, — Molnár Ágoston. Tüzel, lelkesedik s beszéde olyan hullámokat vet, mint a Balaton. A derék plébános már nem bírja, Széchenyi is türelmetlenkedik s várja a nagy közigazgatásu bejárásu beszéd végét. Végre lankad és fellélegzik Széchényi és csak ennyit mond: Igen szép volt, hosszú volt, de a híd az rövid.

Veszprémvármegye 1918. augusztus 4., 5. o.

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok