Text Size

100 éve írták

— Udvariasságot! A pipái h.-rendőrkapitány felhívást intézett hivatali es szolgálati alárendeltjeihez. A felhívásból idézzük az alábbiakat: Idegzetünk megviselt, kedélyünk nyomott. Ez azonban kizárólag a mi magánügyünk. A velünk hivatalos érintkezést kereső közönségnek nem róható terhére, ezzel nem éreztethető. A nagyközönség védelemre, oltalomra, tanácsra szorul. Ilyeneken Joggal és méltán fordul a rendőrkapitányt hivatalhoz. Sajnos nem egy panasz jutott el füleimhez ideges viselkedés, fennhéjázó modor, pökhendi magatartás és érdes hangnem miatt. Ezt a jövőben el nem türöm. Minden hivatalban ülő embernek tudnia kell, tudnia illik, hogy ő van a közönségért a helyén, nem pedig a közönség Ö érette. Tiltakozom hogy a jövőben panaszok a vezetésem alatt álló rendőrkapitányi hivatalban annak bármely tisztviselöje, alkalmazottja vagy közege ellen elöfordulhassanak és felhívom a rendőrkapitányi hivatal tiszt viselői karát, kezelő és segédszemélyzetét, valamint rendörlegénységét, hogy a közönséggel szemben minden néven nevezendő idegeskedéstől, fennhéjazástól és érdes modorban való bánásmódtól tartózkodjék. Azzal aki hozzá fordul, minden személyválogatás nélkül előzékeny, udvarias legyen. Türelem mindenkivel szemben. Ez a legkedvesebb, amellyel a város közönségének mindnyájan tartozunk.

Veszprémi Hírlap 1918. október 6., 4. oldal

— Beszélget a szemétdomb. Két hét elött még én is, társaim is künn hömpölyögtünk a dinnyeföldön. „Jaj de szép görögdinnyék!” — szóltak az ut mellett járók. Különösen nekem kurizáltak, mert a kertész reám tétováim szerelmese „Böske” nevét. Napsugár, pacsirtaszó, esti harmat volt a mi gyönyörüségünk. Egy hét előtt mar a dinnyésboltba kerültem s nézegettek, kopogtatlak, hogy jó vagyok-e? Szép szavu kongásom igenlő választ adott s nyomban felkoncoltak. Igy járt még néhány társam is. Kiszedték piros húsomat s szép, haragos zöld köpönyegemet kilóditották az aszfaltra. Ott voltam szombat délelőttig sokad-magammal a sportolók örömére, mert néhányan - megcsúszván rajtunk - akkorát ugrottak, mint a dijbirkózók. Végre lekerültünk a folyókába s innen meg összekotorva az utszélre, jó csomóba. Azon a helyen, ahol a Kossuth Lajos-utca bele nyílik a Szabadi-utcába. Itt unjuk magunkat napok óta. Még tegnapelőtt is ott voltunk. Áztunk, fáztunk, piszkosak lettünk, oszlásnak indultunk, de azért sértetlen halmazban maradtunk, nehogy megbolygatásunkkal járványt okozzunk. Úgy látszik, itt ezen a forgalmas szép helyen kell végképen elpusztulnunk, ahelyett, hogy megérdemelten pihenhetnénk a jól megérdemelt szemétgödörben …

Veszprémi Hírlap 1918. október 13., 4. oldal

Presets
BG Color
BG Patterns
Accent Color
Apply
Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok