100 éve írták

A Dalegyesület a hősöknek. A Veszprémi Dalegyesület a még uralkodó járvány miatt a megszokott ünnepélyes keretben nem róhatta le mélységes és hálás kegyeletét a mi temetőinkben nyugvó hősök emléke iránt. Mégis jelét adta nem muló dicsőitésének s a kegyelet napján vezetőségének képviseletével koszorut helyezett el a porladó vitézek virágos sirjára. Fohászunk benső, égigszárnyaló volt a csendesen suttogó lélek imádkozó ajakáról s bizakodó hittel rebegte a nemzet reményét: Az nem lehet, hogy annyi sziv hiába onta vért. S még bensőbb, forróbb volt a könyörgés, átérezve a nemzet szíve-vágyát is: ne jöjjenek reánk hazafias szíveket szaggató fájdalmak, keservek…

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 03., 3. p.

A pánik születése. Ezekben a komoly időkben igazán nem keressük a humoros témákat. Mégis, ha elibénk vágódik, különösen aktuális vonatkozásban, nem hagyjuk szó nélkül. Ellenőrizhetlen hirek, mint augusztusi ég csillagraja, ugy röpködnek közöttünk. A vidékről egyik idegrázó hir a másikat kergeti ellenőrzés nélkül. Később kiderül, hogy a hirelefánt mégis csak szunyog képében döngicsél.
A napokban is beigazolódott, hogy a homályos visszhangból is pánik születik. Egyik külvárosi szórakozóban együtt ültek többen hadikávé-zsuron. Mert más italt nem adtak. Ugy kilenc óra felé egyik tag azzal a hirrel tér vissza a szabadból, hogy a városban orosztömegek énekelnek. A megállapítás azonban nem volt egyhangu, mert némelyek sodronyzugásnak minősítették. Félórával későbben a zugás monoton, egy magasságú tónusban fokozódott. Egy-két lövés is hangzott. A megállapitás még mindig bizonytalan volt, de már érett az a felfogás, hogy a hajmáskéri oroszok törhettek be s azok énekelnek. Az ének ugyan nem veszedelmes, de lehet rosszabb fordulata is, tehát a kávézó tagok fizettek s hazasiettek családmentésre. Alig haladtak pár száz lépést – a hang erősödik, de egyuttal tisztul is és kiderült, hogy az orosz ének a favágó villanyfürésznek a ködös estben messze terjedő zugása volt. A tagok összenéztek, derüsen felkacagtak s a megfeszült idegek lecsillapitására uniszono mondják: gyerünk vissza egy pohár – szódavizre. Ime, igy is születik a pánik.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 10., 4. p.

 

Panasz az új pénz miatt. A pénzügyminiszter uj 25 és 200 koronás bankjegyeket hozott forgalomba. Az erre vonatkozó szükségrendelet a hivatalos lap okt. 31-iki számában megjelent. Az uj pénzt a veszprémi áll. adóhivatalban ennek dacára még nov. 13-án sem fogadták el a felektől, holott nálunk akkor már nemcsak pénzintézetekben, hanem magánemberek közt is forgalomban volt. Az adóhivatalra nem kötelező a rendelet? S ha kötelező, miért késedelmeznek a gyakorlattal, holott két hét csak elég a rendelet megismerésére! Ha az uj pénzt az állampénztár nem fogadja el, hogyan kivánhatjuk, hogy a falusi nép elfogadja. B. M.

Veszprémi Hírlap, 1918. 11. 17., 4. p.

Weboldalunk sütiket (cookie) használ működése folyamán, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassa Önnek, továbbá a látogatottság mérése céljából. A sütik használatát bármikor letilthatja! Bővebb információkat erről Adatkezelési tájékoztatónkban olvashat.
Adatkezelési tájékoztató Ok