Férfiak és gyerekek ruházkodása

A férfidivat nagyon keveset változott az elmúlt száz-száztíz év során. Kisebb, alig látható módosulások történtek a felsőruházat terén. Mára a frakk viselése csak nagyon különleges alkalmakkor indokolt. 

A gyerekek ruházata azonban többet változott. Már nem kis felnőttekként öltöztették őket. Figyelembe vették a  mozgásigényüket, a kényelmet és praktikumot is.

Az alábbiakban olvashatnak egy kis ruházattörténeti összefoglalót, melyhez jó olvasást, szórakozást kívánunk.

(A képek forrása: a fényképeké www.fortepan.hu, egyéb divatképeké: internet és https://adtplus.arcanum.hu/hu/ (Arcanum Digitális Tudománytár digitálisan elérhető folyóirataiból - Új Idők, Tolnai Világlapja)

 A vidékiek öltözködése

A parasztlegények kemény szárú csizmát hordtak. A halászok a hűvösebb idő beálltával magasított szárú csizmát viseltek: rossz csizmaszárral térden felül érőre toldották meg a csizmaszárat, hogy a nadrág ne legyen vizes. Kubikosok, parasztemberek nyári lábbelije a bőrpapucs volt, amelyet vásárokon a papucsostól szereztek be. Férfiember nem szívesen járt mezítláb, legföljebb ha olyan munkát végzett.

A felsőtestüket sárga vászonból készült kézelős ing fedte. Nagyobb gazdáknak, gyereknek esetleg fehér vászonból is megvarrták a „varróasszonyok”. Télen a bolyhos flanelinget viselték. Az ingre lajbit, mellényt vettek föl. A „kismándlit” nyáron sem vetették le. Ilyenkor az izzadtság kiverte a hátulján a salétromot. A mellény fölött kiskabátot hordtak, amely készülhetett szövetből, lüszterből vagy cájg anyagból.

Télen rövid, derékig érő nagykabátot viseltek, posztóból valót. Tanyasiak szívesebben vették föl a bekecset, amelyet birkabőrből készített a szűcs.

A kezükre egyujjas kesztyűt húztak, ami készülhetett gyapjúfonalból vagy birkabőrből. Ez nem akadályozta a lóhajtást. A falusiak a kalapviseletben tértek el némileg a tanyasiaktól. A falusiak kalapjának a kosara magasabb és összeszűkült, úgy, mint a kunkalap. A tetejét kissé lenyomták. A szalagja is szélesebb egy kicsit. A tanyasiak kalapja nem szűkült össze. Mindig beütve hordták, kör alakban begyűrve vagy egyetlen beütéssel hosszúkásra. Ilyenkor a szélét elöl legömbölyítették. Ünnepi alkalomra sok öreg paraszt a kis szélű, félgömb formájú „keménykalapot” viselt. Ezt sohasem ütötték be (hívták dinnyekalapnak is). Sok szegény ember, kubikos, napszámos hétköznap micisapkát viselt.

Városi, módosabb öltözködés

A férfidivat keveset változott. Általános a fekete szín, esetleg apró mintás, sötétkék, sötétbarna, sötétszürke.Nyáron, üdülőhelyeken fehér vászonöltönyt hordtak, zakót viseltek.

A frakk csak estélyre illik, cilinderrel együtt.

A haj viszonylag hosszú, laza hullámokba rendezett. Általános volt a bajusz és a szakáll.

Nappal keménykalapot hordtak, de kezdett népszerűvé  válni a puhakalap, nyáron  kerek szalmakalapot tettek a  fejükre.

Az inggallér keskeny és magasan gombolódik, alig látszik ki a fehér ing. 

A nyakkendők általában gyárilag előrekötöttek, nyakkendőtűvel viselik. A nyakkendők egyenes szabásúak.

 Ingnyakak és kézelők

Hegyes orrú, magas szárú cipőket hordtak. Később általánossá vált a félcipő, amelynek orra nyújtott, eleje tűzött. A legelegánsabb a fehér betétes, sárga bőrből készült cipő. Újdonság a bőrlábbelit a hótól és az esőtől megvédő kalucsni és a híres Palma-gumisarok. 

Utazáshoz, autózáshoz, sportokhoz ellenzős, vagy kötött sapkák divatosak. Nappali viseletként és sportviseletként a kockás, csíkos, vagy halszálkás és tweedmintás sportzakók viselete az elfogadott. A kabátok szűkítettek, a gallérok szélesebbek, magasan zártak. A sportzakók enyhén ráncoltak hátul és szélesebb övvel viselték őket. Hozzájuk a térdig érő ún. bricsesznadrágot viselték. Megjelennek a kötött holmik: pulóverek, kardigánok, mellények. A nadrágok alig ráncoltak, lefelé egyenesen szűkült, kis hajtókával rendelkezett.

Hidegebb időben a felöltőket prémmel bélelték, szőrmegallért kaptak. Vagy széles szőrmegalléros bundát vettek fel. 

Katonai egyenruhák:

http://nagyhaboru.blog.hu/2014/08/14/az_osztrak-magyar_hadsereg_egyenruhai_1914-ben

http://nagyhaboru.blog.hu/2015/01/23/az_osztrak_magyar_hadsereg_felszerelese_es_az_egyenruha_valtozasai_az_i_vilaghaboruban

 Fiúk, lányok öltözete

Falusi öltözködés

A fiúk öltözködésére nem nagy gondot fordítottak, négy-öt éves korig pöndölben, pundrában járatták őket, amihez télire ujjat varrtak – pargetból készült. Azután kezeslábas nadrágot kaptak. Ötéves kortól nadrágot adtak rájuk. Jó időben – Szent György-naptól mindenszentekig – mezítláb futkároztak. A nagyocska fiúk télire kétlábas csizmát kaptak, amely jó bő volt és bármelyik lábra fölhúzhatták.

A csizmához csizmanadrág dukált, a pantallóhoz hosszú szárú cipő vagy bakancs, amely fordított bőrből készült. Az iskolások hosszú téli kabátot kaptak. Télen a tanyasi gyerekek elmaradhatatlan fejvédője a báránybőr kucsma, amelyet kúpalakúan vagy körkörösen beütve használtak.

Városi gyermekek

A gyermekek öltözékét és viselkedését is szabályozták. Az újszülöttet fodros tüllfüggönnyel borított bölcsőbe tették, áttört hímzésű fehér ruhácskába, pólyákba burkolták, melyeket selyemmel béleltek. A bélés színe a gyermekek neme szerint változott. A fiúk számára a sötétkék, a lányoknak a vörös, később egészen a XX. század közepéig a világoskék és a rózsaszín volt a megfelelő. Kisfiúk, kislányok haja vállig ért három-négy éves korukig, s egyforma inget is viseltek. Az első hátulgombolós rövidnadrág négy-öt éves korukban „járt” a kisfiúknak. 

A kisfiúk vagy matrózruhát vagy fehér csipkegalléros bársonyöltönyt viseltek félhosszú nadrággal, magas szárú cipővel, matróz-vagy szalmakalappal. 

A kisfiúk derékban elvágott öves kabátokat viseltek (majd a férfiak sportkabátja lesz hasonló), s a kötött pulóverek, kardigánok, sapkák igen jelentős szerepet játszottak ruhatárukban.

A fiúk nyáron csíkos kötött pamuttrikót viseltek, télen pulóvert, s csak az ünnepélyes alkalomra öltöttek zakót és nyakkendőt.

A fiúk álma a hosszúnadrág, melyet először 14–15 évesen vehettek fel. Az „érettség” jele az első sötét öltöny vagy frakk volt.

A kislányok divatja az életkornak megfelelő szoknyahossz és hajviselet volt.

A leánykák pasztellszínű, habos, csipkés ruhái térdig értek, hosszú kibontott hajukon kis kalapok vagy szalagcsokrok díszelegtek, tízéves koruktól a szoknya már lábszárközépig nyúlt.

A kislányok haja legtöbbször rövid, félhosszú, elől sima frufruval vagy félhosszú. Kalapjuk gömb alakú, visszahajtott karimával. Ruháik egyenes szabásúak, kis kerek gallérral, csípőnél övvel összefogva, a térdük kilátszott. Formájuk a garszondivatot előlegezte meg. A szecesszió művészeinek munkássága nyomán a ruhácskákon a gyermekeknek tetsző díszítések kezdtek megjelenni: hímzett, rátett mesefigurák, kacsák, kutyuskák vagy virágok, gyümölcsök.

A matrózruha változatlanul ünnepi viselet maradt – a lányoknál is –, rendszerint sötétkék szövetből, fehér gallérral. Egyéb alkalommal általában világos színeket hordtak. A bársonyt, selymet és csipkét száműzték a gyermekek ruhatárából. Hosszú ruhát először 12–15 éves koruk között vehettek fel – ez volt a nagylányság bizonyítéka. Az első ilyen alkalom az első bál: A fiatal leányok megjelenése egyszerű. Az első bálozó mindig fehér, fodros, tüll, muszlin vagy organdi ruhát hordott, s csak a második évadban választhatott a rózsaszín, világoskék, halványsárga vagy almazöld között. A kivágás mindig szerény, akárcsak az ékszer, de még olyan őszre emlékeztető díszt sem hordhatott, mint a szőlő vagy az őszirózsa.