Veszprém megye színházi élete a háború idején
(A képek forrása: a képeslapoké saját képeslapgyűjteményünk és internet. Újságcikkek digitalizált helyismereti folyóiratok és https://library.hungaricana.hu/hu/ (Hungaricana digitálisan elérhető folyóirataiból)
Veszprémi Nemzeti Színház
1908. szeptember 17-én megnyílt a színház, mely Medgyaszay István tervei alapján épült. Az intézmény a már meglévő Korona Szálló, s Kaszinó épületéhez kapcsolódott. Az új "magyar stílus", a magyarországi szecesszió megnyilvánulása lett a Színház épülete, melyet Nagy Sándor festőművész üvegfestményei díszítettek.
Bár a város kiharcolta saját kőszínházát, önálló társulat működésére még sokáig kellett várni. Vendégtársulatok szolgálták a színházkedvelőket, akik egy-két évente váltották egymást.
 Veszprémvármegye, 1915. október 11.
Balatonfüred színház 1910-es évek
Az 1831-ben elkészült kőszínházat 1878-ban lebontották, helyére a gyógyfürdő került. Ettől kezdve a gyógyszalon – Kurszalon adott helyett a színi előadásoknak. Az első világháború végéig színkör működött Füreden, ahol felléptek többek között: Blaha Lujza, Jászai Mari, Sziklai Emília énekesnő is.
Pápai színháza
1881-ben épült 550 személyes kőszínház várta előadásaival az érdeklődőket. A háború alatt Patek Béla társulata játszott itt. Később Heltai Hugó társulata váltotta őket.
Pápai Hírlap, 1915. február 27.
Pápai Hírlap, 1915. augusztus 29.
A vidéki színházak műsorrendje
A 20. század fordulóján alapvető változás történt a vidéki színházak játékrendjében. A Népszínház nemcsak a fővárosban veszítette el szerepét – műfajai: a népszínművek, a francia és az ezt másoló magyar operettek, látványosságok helyett a Magyar Színház és a Király Színház több százszor játszott műsordarabjai terjedtek el országszerte. A Vígszínház bohózatai, a Városligeti Színkör paródiái is beilleszkedtek a szórakoztató műsorba, egyre kisebb teret engedve a „komolyabb” drámai műveknek: a klasszikus tragédiáknak, színműveknek, vígjátékoknak és a nemzeti irodalom alkotásainak.
Bár a népszínmű végig szerepelt a vidéki repertoáron, vonzerejéből sokat veszített. Kialakult az a nézet, amely szerint a népszínmű vasárnap délutáni és ünnepi műfaj, igazi élvezője a karzat közönsége. Az eszményi heti játékrendben a két operett, a két-három dráma és vígjáték mellett egy népszínmű kapott helyet.
A modern európai drámairodalom csak elvétve került a vidéki színpadokra, főleg neves fővárosi művészek vendégjátékának köszönhetően.
A klasszikus magyar művek előadásai és a magyar nemzeti drámák (Madách Imre: Az ember tragédiája, Katona József: Bánk bán és Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde) azonban egyre inkább háttérbe szorultak, már-már csak ünnepi és alkalmi előadásokon kerültek színre.
A vidéki műsort részben színesítette, hogy nemcsak vendégművészek, hanem sokszor egész együttesek szerveztek vendégjátékot.
Az első világháború kitörése miatt a színészeket behívták katonának. Kevesebb lett a játékalkalom. A közönség is megcsappant. 1915-től a megfogyatkozott társulatok csökkenthették az előadásokat: csak heti két-három előadást tartottak a napi két-három helyett.
|