VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

HORVÁTH László, J. Horváth László
( Kemenesszentpéter, 1897. március 23. - Budapest, 1974. október 18. )

mezőgazdász, szakíró

Keszthelyen érettségizett, majd tanulmányait a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián folytatta, ahol 1919-ben szerzett oklevelet. Segédtiszt, intéző a Szombathelyi Székeskáptalan kemenesszentpéteri és kenyeri uradalmában. 1929-től a győri püspökség szanyi uradalmának intézője, majd főintézője. 1945-től Bábolnán, a kisbéri ménesbirtokon jószágigazgató, 1949-től a Sertéstenyésztési Nemzeti Vállalatnál dolgozott, később a Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Intézet igazgatóhelyettese. 1957-ben nyugdíjazták, de a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási szaktanácsadójaként, valamint a Zsámbéki Termelőszövetkezeti Vezetőképző Intézet előadójaként dolgozott. 1963-tól haláláig az Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársa volt. Irányításával a szanyi gazdaság az ország egyik legjobban felszerelt és legsokoldalúbb nagyüzeme volt, terményei és tenyészállatai számtalan országos kiállítás díját nyerték. Szakirodalmi munkásságával a gazdáknak sok értékes tapasztalatot adott át.
  M.: Malacnevelés. Bp., 1952. – Vidám rajzos sertéstenyésztés. Bp., 1956. – Vidám rajzos szarvasmarha-tenyésztés. Bp., 1959. – Vidám rajzos baromfitenyésztés. (Tsz.) Bp., 1964. – Szántás-vetés. Bp., 1967.
  I.: MAÉ., 1 köt. Bp., 1987. – KhÉL – ÚMÉL III. köt.



HORVÁTH László
( Pápa, 1914. szeptember 19. - Sümeg, 1987. április 1. )

ének-zenetanár, karvezető

Iskoláit Pápán, majd Budapesten végezte, 1933-ban tanítói oklevelet, 1955-ben általános iskolai tanári képesítést szerzett. 1958-ban zeneoktatási és kórusvezetői engedélyt is kapott. A tanítóképző főiskola elvégzése után két éven át házitanítóként, majd 1935-től 1940-ig állami segédtanítóként dolgozott a Zala megyei Bocskán. 1940-ben költözött Sümegre, ahol volt igazgatóhelyettes, tanulmányi főfelügyelő, majd az Ipari Iskola igazgatója. Nevéhez fűződik az 50-es 60-as években Sümeg ének-zenei életének igen magas színvonala. Gyermek és ifjúsági énekkart vezetett, mesejátékot, gyermekszíndarabok zenei részét rendezte (Varázslámpa, Háry János, A bűvös kalapács stb.) Megszervezte a városi felnőtt vegyes kart, a vonós- és fúvószenekart, felnőtt- színjátszó csoportot. Az általa vezetett gimnáziumi énekkar több helikoni aranyérmet nyert. Munkásságát Sümeg Város Díszpolgára címmel ismerték el 1994-ben.
  I.: [EGERSZEGI Ferenc]: Laci bácsi. In memoriam ~. = MPK., 1991. 2. sz. – Sümegi krónika. = Tíz éve ismét város Sümeg, 1994.



HORVÁTH László
( Sopron, 1923. július 11. - Budapest, 2000. december 22. )

bányamérnök

Alsó és középfokú tanulmányait Sopronban végezte. 1947-ben a budapesti műegyetemen kapott bányamérnöki oklevelet. 1971-ben a mélyműveléses szénbányászat feltárási és fejlesztési kérdéseiről szóló disszertációjával doktori címet szerzett. Rövid ideig mérnökség-vezető Várpalotán, 1948-ban Padragon a Táncsics-akna vezetője, 1949 és 1952 között üzemvezető főmérnök. 1953-tól a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumban területi főmérnök. 1957–1958-ban Dudaron dolgozott, 1959-től Veszprémben előbb műszaki osztályvezető, majd tröszti főmérnök, később műszaki vezérigazgató. 1977-től 1990-ig, nyugdíjazásáig ismét a minisztériumban dolgozott. Nyugdíjasként a Szénbányászati Szerkezetátalakítás Központban a tervszerű visszafejlesztés kérdéseivel foglalkozott. Tagja volt a Bányászati Lapok szerkesztőbizottságának. Többek között a Munka Érdemrend, a Szent Borbála-érem, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje kitüntetéseket kapta.
  M.: Bányaművelési tankönyv. Bp., 1972.
  I.: M. Á.: ~ (1923–2000). = BáKL., 2001. 2. sz. – Tilhof. – Tilhof 2018. – Varga.



HORVÁTH László
( Dombóvár, 1943. február 10. - Budapest, 1988. január 22. )

színművész

1965-ben végzett a Budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1965–1967-ben a Békésmegyei Jókai Színház, 1967 és 1970 között a Kecskeméti Katona József Színház, 1970-től 1979-ig a Veszprémi Petőfi Színház, majd 1984-ig a filmgyár társulatának tagja. 1984-től a Vígszínház művésze. Markáns, szép beszédű, természetes játékstílusú karakterszínész. Pályája kezdetétől filmezett, több mint harminc játékfilmben, Jancsó Miklósnak szinte valamennyi alkotásában játszott. Tv-filmekben is szerepelt. Filmjei: Karambol (1964), Szegénylegények (1965), Így jöttem (1965), Fényes szelek (1968), Égi bárány (1970), Még kér a nép (1971), Meztelen vagy (1971), Makra (1972), Romantika (1972), Holnap lesz fácán (1974), Az idő kezdetén (1975), A járvány (1975), Kentaurok (1978), Angi Vera (1978), Magyar rapszódia (1978), Allegro barbaro (1978), Vasárnapi szülők (1979), Visszaesők (1982), Boszorkányszombat (1983), Hosszú vágta (1983), Érzékeny búcsú a fejedelemtől (1986), Soha, sehol, senkinek (1988). 1979-ben Jászai Mari-díjat kapott. Sírja a budapesti, Megyeri úti (Újpesti) temetőben.
  I.: HAMAR Imre: Portrévázlat ~ról. = N., 1979. ápr. 8. – H. Gy.: A színész emlékezete. = N., 1988. febr. 10. – MSzL – Poór. – RÚL X. köt. – Varga.



HORVÁTH László, írói név: P. Horváth László
( Pápa, 1930. március 24. - ?, 2020. október 6. )

középiskolai tanár, költő, drámaíró

Szülei: Horváth Károly vasbetonszerelő, Bagladi Teréz gyári mosónő. Felesége: Kis Herczegh Éva magyar szakos középiskolai tanár, szakszervezeti munkatárs. Dolgozók Esti Gimnáziumában, Pápán érettségizett. ELTE, BTK, magyar szakon kapott oklevelet. 1944–1951 munkás a pápai Perutz Textilgyárban. 1955–1958 tanár a Gőgös Ignác Gimnáziumban. 1959-ben a Madách Színházban lektor. 1959-től 1961-ig a Pápai Textilgyárban ösztöndíjas. 1965-ben az Állami Déryné Színház sajtófelelőse. 1965 és 1970 között a Gorkij-fasori Általános Iskola tanára és az Esze Tamás Nevelőotthon nevelőtanára. 1970-től szabadfoglalkozású író. Versei és cikkei jelentek meg a Csillag, Új Hang, Vigília, Élet és Irodalom, Magyar Nemzet, Új Tükör c. folyóiratokban, hangzottak el a Magyar Rádió több adásában. 2015-ben Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott.
  M.: Márciusi hold. (Versek.) Bp., 1969. – Bogyó meséi. (Meseregény.) Bp., 1975. – Pünkösdi király. (Hat dráma.) Bp., 1973. – Sánta hintaló. (Három dráma.) Bp., 1975. – Sikátorok. (Versek.) Bp., 1985. – Álmok a piacon. (Versek.) Bp., 1996. – Ikaros. (Három dráma.) Bp., 1997. – Blikk. (Regény.) Bp., 2000.
  I.: SZIKSZAI Károly = Élet és Irodalom, riport, 1992.). VASS István (Népszabadság) – GYERTYÁN Ervin (Népszabadság) – BALASSY László (Vigília) és a Híd c. folyóiratban és a Periszkóp c. tanulmánykötetben jelent meg róla méltatás. – VpMKÉL.




HORVÁTH László
( Debrecen, 1941. március 5. - . )

porcelán-tervező, iparművész

Sz.: Dr. Horváth Károly orvos, Szegedi Katalin htb.
Nős, Gelencsér Ilona agrármérnök.
Gy.: Helka 1974, Zsombor 1975, Kolos 1980.
T.: 1959 Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg. 1965 Magyar Iparművészeti Főiskola szilikát szak porcelán-tervező, Bp.
É.: 1965-től a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt tervezője. 1978-ig főleg edénytervezéssel foglalkozott, majd egyre többet porcelán plasztikával és egyedi festett dísztárgyakkal. Specialitása az un. litofán technika, amelyet 1969-től újított fel Herenden, és fejlesztett építészeti alkalmazásra. Egyéni kiállítások: 1974 Koppenhága, Gladsaxe, 1978 Veszprém Megyei Művelődési Központ, 1986 Gronzan Vajdasági Művészet Alkotóháza, 1992 Bologna Arte Fiera, 1996 Balatonfüred Art-East Galéria, Veszprém Kisgaléria. Csoportos kiállítások: 1968–2000 Országos Kerámia Biennálék Pécs, 1972 Bécs, Collegium Hungaricum (Herendi Porcelán Manufaktúra kiállítása), 1977 Budapest, Iparművészeti Múzeum: Design, ipari formák a lakásban, 1984 Nemzetközi Kerámia Biennálé Piran (Jugoszlávia), 1987 Milánó Morrone Galéria: Herendi porcelán, 1995 Bp., Iparművészeti Múzeum: XX. századi magyar keramikusok, 1999 Philadelphia, 2000 Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum: Kortárs művészek a Herendi Porcelángyárban 2000 Veszprém Tavaszi Tárlat. Művei közgyűjteményekben is megtalálhatók: Bp., Iparművészeti Múzeum. – Herend, Porcelán Múzeum. – Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjteménye. – Pécs, Janus Pannonius Múzeum. – Faenza, Kerámia Múzeum (Olaszország). – Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum. – Hohenberg, Deutsches Porcellanmuseum (Németország). Művei köztéren és középületekben: Pét ,Nitrogénművek Irodaház előcsarnoka: plasztikus, dekoratív kerámia burkolat. (1996). – Fót, Bölcsőde mázas csempe faliképek. (1974). – Budapest, Termál Gyógyszálló: fehér matt mázas porcelán-csobogó és ivókút. (1979). – Vámosszabadi, Határátkelő Állomás: kerámia ivókút. (1984). – Veszprém, Cholnoky Ferenc Kórház előtere: mellvédburkolat, lüszteres porcelán. (1998). – Herend, Porcelán Manufaktúra új előcsarnoka: porcelán ablakok, 60 db, (1998). – Porcelán tondók, 7 db, (1999). – Herendi Porcelánbolt: pitypangos porcelánablak. (1999). – Veszprém, Táncsics Mihály Szakközépiskola udvara: Táncsics Mihály mellszobor. (1999). – Herend, Porcelán Manufaktúra új előcsarnoka: porcelán plasztika kompozíció. (1999).
Dk.: 1966 Országos Porcelánedény Pályázat vásárlási díj. 1968 Pécs Országos Kerámia Biennálé különdíj. 1972 Varia Edénypályázat kiemelt különdíj. Pécs Országos Kerámia Biennálé II. díj. 1973 Faenza aranyérem, Épületburkolat pályázat I. és III. díj. 1988 Munkácsy-díj. 1993 Veszprém Tavaszi Tárlat nívódíj, Veszprém Megye Érdemrendje, Kenessey-díj. 1994 Zalaegerszeg Regionális Kisplasztikai Triennálé fődíj. 1993 Veszprém Megye Érdemrend. 1995 Balatonalmádi Balatoni Tárlat különdíj. 2000 Életút-díj.
  I.: ERNYEI, Gy.: Made in Hungary – The Best of 150 years in industrial design. Bp., 1993. – Faenza: Bollettino del Museo Internationale delle Ceramiche in Faenza (1973. 2–5. Tav. LXIX) – FEKETE J.: A porcelán. = Magyar Nemzet, 1991. aug. 24. – Herendi új szelek. = Szabad Föld, 1973 – M. É.: „Terítékek” a Józsefvárosi Kiállítóteremben. = Ipari Forma, 1979. 1. sz. – KOCZOGH Á.: Kerámia, porcelán, üveg. Bp., 1975. – PALLAGI F.: Beszélgetés ~ keramikussal. = Ipari Forma, 1986. 5. sz. – T.   M.: ~. Kitüntetett művészek. = Ipari Forma, 1988. 3–4. sz. – VADAS J.: Nem mindennapi tárgyaink. Bp., 1985. – VADAS J.: Veszprémi szilánkok. = Élet és Irodalom, 1993. máj. 7. – Veszprémi Művész Céh. Veszprém, 1994.




HORVÁTH László
( Bakonyszentlászló, 1945. január 24. - ?, 2015. július 23. )

régész

Szülei: Horváth László kántortanító, Gergely Aranka adminisztrátor. Felesége: Fiala Veronika agrármérnök (főtanácsos). 1963-ban a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban érettségizett. Az ELTE BTK régész szakán 1977-ben oklevelet, 1983-ban egyetemi doktori címet kapott. 1963–1964-ben ásatási munkavezető, restaurátor; 1964-től 1968-ig restaurátor, 1968 és 1975 között segédmuzeológus, muzeológus a Balatoni Múzeumban, Keszthelyen. 1975-től 1984-ig régész, muzeológus; 1984-től 2006-ig igazgató a nagykanizsai Thúry György Múzeumban. Kutatásainak területe: a késő bronzkortól a római kor végéig terjedő időszak, de leginkább a kelta-kor (késő vaskor) emlékei. 1971 és 1998 között 32 szakmai publikáció a Földrajzi Értesítőben, a Veszprém és Somogy Megyei Múzeumi Közlönyben, az Archeológiai Értesítőben, a Zalai Gyűjteményben, a Nagykanizsa Városi Tanács Híradójában, a Zalai Múzeumban, a Nagykanizsai Honismereti Füzetekben. Kitüntetései: 2005 Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje. 2015 Rómer Flóris Emlékérem.
  I.: VpMKÉL.



HORVÁTH László
( Ajka, 1948. szeptember 8. - . )

városgazdász, szociológus

Sz.: Horváth János fizikai munkás, Tikovics Ilona fizikai dolgozó.
Nős, Pápai Irma.
Gy.: Péter 1971, Barbara 1973, Máté 1981.
T.: 1967 Hild József Építőipari Technikum, Győr. 1978 Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola, Bp. 1982 BME, urbanisztikai továbbképzés Bp. 1996 ELTE, Bp. 1997 Durhami Egyetem Business School, Anglia.
É.: 1967–1969-es években az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohónál műszaki ellenőr. 1969–1970-ben a devecseri Tsz-közi Vállalkozásnál építésvezető. 1971-től 1974-ig előadó, főmérnök, 1989–1991-ben osztályvezető Ajkán, a Városi Tanácsnál. 1974-től 1978-ig a devecseri Nagyközségi Tanácsnál műszaki ügyintéző. 1978–1989 a Veszprém Megyei Tanács csoportvezetője, 1991-től a Veszprém Megyei Önkormányzat irodavezetője.
Tk.: a Veszprém Megyei Mérnöki Kamara (alapító) tagja. VEen előadó. Ajkán a zöldmezős beruházás elindítója. 1990 és 1994 között települési (Ajka) önkormányzati képviselő, a megyei közgyűlés, a Megyei Munkaügyi Tanács tagja.
Dk.: 1981, 1986 Kiváló Munkáért. 1981 Tanácsi Munkáért 1982 A Tanács Kiváló Dolgozója.
Ct.: tanulmánya jelent meg az alábbi kiadványokban: Átmenet. Veszprém, 1992. – Lebegő megye. Veszprém, 1994. – Hát én immár kit válasszak. Veszprém, 1994. – Ezüstvasárnap. Veszprém, 1994. – Átépítés. Veszprém, 1996. Valamint a Városépítés, a Műemlékvédelem, a Comitatus folyóiratokban, cikkei különböző lapokban.
  I.: SIPOS Ottó Tibor: A modernitás szorításában. Egy településfejlesztő vallomása, aki könyvben örökítette meg szülővárosa, Ajka építéstörténetét. = Napló, 2015. dec. 19.



HORVÁTH László
( Devecser, 1972. augusztus 14. - Sopron, 2018. január 29. )

színűvész

Gyermekkorát Ajkán töltötte, ahol apja bányászként dolgozott. 2012-ben szerződött Sopronba, előtte a Forrás Színházzal végigjárta az országot. A soproni közönség az új társulat megalakulásakor John Steinbeck Egerek és emberek című drámájának főhőseként, Lennie-ként azonnal a szívébe zárta a My Fair Lady, A dzsungel könyve, az Aida, szintén színpadra lépett, csakúgy mint A bábjátékos című rockoperában és a Csárdáskirálynő című operettben. A Rejtő, a megejtő című kabaréban Troppauer Hümért keltette életre. Mozifilmekben és tévéjátékokban is szerepelt, így a Morcogi, a Napfényben fürdő kastély stb. Kézügyességének köszönhetően a színpad mögötti díszletvilág megteremtésében is szerepet vállalt. Szívügyének tekintette a színházi nevelési programban való részvételt, a fiatalokkal való játékot, együtt gondolkodást.