Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025

Leír valamit a költészet, vagy meghaladja azt, amiből fakad? Stenszky Cecília verseiben nem eldöntendő a kérdés. Evidencia: a vers leír és meghalad. A tapasztalatiból táplálkozik, és túljut rajta. A Sötét anya szövegei a versek lényegi, időtlen magvához kapcsolódnak. Onnan nőttek ki valamikor, és ciklusonként visszatérnek oda, majd újra elindulnak. Tudják, nem kell hátrafordulniuk soha, és mégis vissza fognak érkezni. Ezek a versek nem kísérleteznek önmaguk korszerűvé igazításával, nincs szükségük effélére.

Két alapjellegzetességük van, ami mágikus pajzsként védi őket. Egyik az, hogy tudják, van tétje annak, amiről beszélnek. Néha fölfelé beszélnek, de sohasem a levegőbe. A másik tulajdonságuk összefügg ezzel. Rendre valakihez beszélnek, alapformájuk párbeszédes jellegű. A világgal és másokkal folytatott párbeszéd pedig, ha igazi, sosem zárul magába. /Balázs Imre József/